Olvasmányélmények a szivárványon innen

Címke: summa 2 / 4 oldal

Májusi summa

Sziasztok,

itt egy újabb hónap vége, és ezzel itt is egy újabb summa. Visszatekintve a május eléggé feles volt, hiszen az első két hétben szinte alig olvastam, blogolni pedig egyáltalán nem volt időm, hiszen besűrűsödtek az egyetemi, otthontanulós teendők a szorgalmi időszak végére. Ezzel együtt 9 könyvet sikerült elolvasnom, ez több mint 2000 oldal volt, aminek majdnem örülök, bár mivel január óta látom, hogy kevesebbet olvasok, mint tavaly, így tényleg elégedett tudok ezzel lenni.

A könyvrendeléseimet alapjaiban az határozta meg még ebben a hónapban is, hogy én nem szeretek fizetni a szállításért, viszont szerencsére van egy többszáz tételes kívánságlistám, és arról keresek valamit az akciókban összeszedett dologok mellé. Merthogy látszólag egész hónapban akciókat pörgettem, hogy régóta vágyott könyveket találjak, de eskü arról van szó, hogy hatalmas szerencséim voltak. Így alakult ki elsősorban ez a 26 darabos lista, ami a friss szerzeményekből áll, csupa nagyon jó könyvből.

majus_1.JPGSzóval 26 könyvet szereztem ebben a hónapban:

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai
A nem egyértelműen LMBT regényekkel van egy olyan probléma, hogy csak a megjelenés után valamennyi idővel tudom meg, hogy LMBT szöveg. Így történt ez a Frannie Langton vallomásaival is, amivel már sok tartalomgyártónál találkoztam, találkozhattatok, bár még csak pár hete jelent meg. Egy állati erősen LMBT könyv, aminek az LMBT száláról alig lehet olvasni valamit is, és hát régen ezért hoztam létre a blogom. A XIX. század első felében járunk Londonban. Egy kettősgyilkosságért elítélt mulat rabszolgából lett házicseléd történetébe nyerünk betekintést a saját leírása alapján. Nagyon izgalmas szöveg, hatalomról van szó benne, nők és rabszolga nők helyzetéről és arról, mennyi kegyetlenséget követhetnek el a tudomány nevében. Hamarosan lesz róla értékelés, mert már nagyrészt kész van, annyit elöljáróban elárulok, hogy nagyon fogom szeretni.

Julie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye
A Frannie Langton vallomásaihoz hasonlóan az Üldözöttek gyűjteményét is a Libritől kaptam. A regény, novellafüzér Varian Fry újságíró második világháborús történetét meséli el. Ő maga igyekezett kimenteni szinte Európa teljes szellemi és művészeti életét a német megszállás alatt álló Párizsból. A fülszöveg szerint a Világ Igaza díjjal is kitüntetett újságíró történetét azonban nem csak hőstettként, hanem mint érzelmekkel teli eseménysorként is láthatjuk. A hónap elején fogom olvasni.

Róbert Katalin: Szelídíts meg!
Róbert Katalin nem tartozik kifejezetten a kedvenc szerzőim közé, a Szelídíts meg!-et egyszer vizsgaidőszak után olvastam egy gyors levezető szövegként, és egy érdekes regénynek tartottam, bár alapvetően nagyon szeretem A kis herceget, szóval nem volt nehéz dolga. A regényben Kis Herceg egy srác, a Róka egy lány, és nem vagyok róla meggyőződve, hogy el is lett olvasva a teljes A kis herceg a végkifejletet tekintve, mégis egy jó adaptációnak tartom. Moly.hu-n szervezett ajándékozáson kaptam.

Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Margaret Atwook: MaddAddam

Atwood az elmúlt évek legsikeresebb szerzője itthon is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a járványhelyzet közepén jelent meg az Ehető nő című kötete, amivel mégis tele lett az internet. Valószínűleg tök legitimen. Én mégis mindig tartózkodom egy ideig a hirtelen nagy nyilvánosságot kapott könyvektől, így A szolgálólány meséjét is csak tavaly nyáron olvastam el (és ősszel néztem végig a sorozatot is). És tetszett, talán nem annyira amennyire bálványozzák, de egy fontos és klassz szöveg. A most a könyvespolcomon lávő MaddAdam trilógiában az első rész alapján minden lehetőség megvan, hogy sokkal jobban nekem szóljon, és sokkal inkább az én érdeklődésem felől lássunk egy apokalipszis utáni társadalmat. Míg a szolgálólány elbeszélője egy olyan lány, aki nem ismeri a rendszert, és alig látja át mi történt, addig a Guvat és Gazella Hóembere pontosan látta a világ végét, és ő vezette ki az új életet a természetbe. Számomra a trilógia mindenképpen izgalmasabb, leleményesebb szövegnek tűnik az első rész alapján, szóval várom, hogy a következő két részt is olvassam, amik most 1+1 akcióban voltak a Librinél így le is csaptam értük. Áldassék érte minden is.

Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Patrick Ness a kedvenc íróm. A KEDVENC. És tavaly, utolsóként a magyarul megjelent Ness könyvek közül, már olvastam a Szólít a szörnyet, viszont akkor még kvázi beszerezhetetlen volt. 2019-ben viszont újranyomták, és ezt a mostani Libri akcióban vettem észre, így akciósan végre a polcomon a teljes magyarul olvasható Ness univerzum, és szörnyen boldog vagyok ettől. Egyébként most minden vagy friss megjelenésként van a summában, vagy Líra és Libri akcióként, ne lepődjünk meg rajta.

Jah, igen, és a könyv egy szuperérzékeny regény arról, ahogy egy gyermek próbálja megérteni azt, hogy az édesanyja rákos, és nem hat már számára semmiféle kezelés. Szívbemarkoló és kemény szöveg arról, hogy gyermekként is szembe kell néznünk a szörnyeinkkel és a ránk váró tanulságokkal. Nagyon szeretem.

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
A könyvet 2018 óta figyelem nagyon, mert egy provokatív ifjúsági regénynek tűnt. Most ezer forintért beszereztem, elolvastam, és bevállalós persze, de nem ezen van a fő hangsúly. Két kamaszt követünk benne. Egy lányt, akinek sírásó az édesapja, és a születése után meghalt édesanyjáról keresi a válaszait, miközben a temető az ő igazi játszótere, és egy fiút, aki a tetőtől leesett ikertestvérét gyászolja, és próbálja felfedezni valamilyen módon az életét. Egy kedves kis rövid szöveg ez a gyászról és arról, hogy tovább kell élnünk. Szerettem, örülök, hogy végre olvashattam.

Sirokai Mátyás: Lomboldal
Sirokai Mátyás verseskötetét már nagyon vártuk néhányan, mert egy 2013 óta tartó verseskötet-trilógiának a harmadik, befejező része. A beat tanúinak könyve és A káprázatbeliekhez két világépítő kötet, egy erősen disztopikus, földön túli, metafizikai közeget és nyelvet teremt. A Lomboldal ehhez képest egy sokkal csendesebb, meditatívabb, a természetet és a fákat nagyon nagy tisztelettel kezelő kötet lett. Mintha a másik világból itt egy lassú, békés föld szelleme szólna ki Sirokai nagyon jól kieresztett, burjánzó vagy másutt épp visszafogott, megfeszített nyelvén. Nem ilyenre számítottam, de örülök, hogy ilyen lett, és eddig sem volt nagy kérdés számomra, hogy Sirokai mindent tud-e az életről.

Stephen King: Emelkedés
Stephen King új kisregényében egy nagyon más dolgot csinált, mint amit elvártunk tőle. Használja ugyan a természeten túlit, de nem azon van a hangsúly. Szinte egy mesét olvasunk: egy konzervatív, republikánus várost állít szembe egy leszbikus házaspárral, és egy olyan srác épít közéjük hidat, akire egyre kevésbé hat a gravitáció. Egy kedves történet, itt írtam róla.

Yuno Ogami: Magányos csillag
Amikor elkezdem igazán keményen meleg könyveket olvasni, akkor a meleg témájú mangák már a piacon voltak, és kvázi már akkor is beszerezhetetlennek bizonyultak, ezért el is engedtem. Aztán kiderült, hogy két lány barátomnak megvan egy-egy ilyen mangája, ezért kölcsönkaptam őket. A Magányos csillag egy bot egyszerű történet egy gazdag üzletemberről, aki szállodákat akar megvenni, és egy srácról, akinek a családja nem akarja eladni a szállodájukat. Annyira nem tudtam volna mit írni róla, hogy végül nem is írtam, most viszont szereztem belőle is egy használt példányt. Lehet, hogy egyszer még lesz róla szó.

Hinako Takanaga: Vázlatok
Ez a manga viszont sokkal izgalmasabb. Most írtam át a hónapban az értékelését, és innen jött ez az egész manga vásárlás láz. Szerettem ezt a könyvet, kedves történet egy mostani szerelemről és kettejük régi szerelmeiről. Aranyos volt, kedves és én is szerelmes voltam beléjük. Lesd meg az értékelésemet róla. 🙂

Izsó Zita – Bach Máté: Pesti nő
Izsó Zita az egyik kedvenc kortárs költőm, a verseiben nagyon személyesen és mégis húsba vágóan tematizálja a női sorsokat, ebben a könyvében pedig interjúk szerepelnek nagyon különböző általam is nagyra tisztelt nőkkel, hogy rajtuk keresztül megértsük milyen is az a pesti nő. Először is nyilván szerettem a kötetet, szeretem, ahogy Izsó Zita gondolkozik a világról, mégis tele vagyok hiányérzettel. Ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni, lehet, hogy a szerkesztő összedobált érdekes nőket. Sok interjú szinte alig beszél a városról, vannak interjúk civilekkel (például taxissal, utcaseprővel, felszolgálóval vagy kocsmárossal), amik sokkal részletekbe menőbb, több esetben akár tényleg kifejezetten hosszabb lehetett volna, és szólalnak meg közben a kötetben olyan nők is, akik egyébként is nagyobb nyilvánosságot kapnak. Utóbbiaktól gyakran sajnáltam a 6-7 oldalt, míg több civil 2-4 oldalon húzta meg magát. Széttartó, diverz kötet lett, de lehet, hogy nem úgy diverz, ahogy Pest az. Maradt hiányérzetem a kötet után.

Virág Emília: Boszorkányszelidítő
Virág Emília Hétvilág sorozatának az első része a Sárkánycsalogató egy nagyon zseniális, vicces és direkt magyar urban fantasy, amiben Józsi, a másnapos pizzafutár egy kávéfőzőbe esett telefonnal és egy merülőforralóval egy kaput nyit, amivel egy sárkányt szabadít az Oktogonra. És ez még csak az első néhány oldal. (Itt írtam róla a szeptemberi kedvenc könyvemként.) A Boszorkányszelídítő ennek a trilógiának a második része, és bízom benne, hogy annyira zseniális és vicces lesz, mint az első rész, bár nem hallok róla annyi jót.

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Nádasdy Ádám 73 évesen prózakötettel jelentkezett. Az elsővel történetesen. Novellákat írt, benne arról, hogy milyen egy meleg élete az átkosban, és milyen azon kívül. Utazásokról mesél, ismerkedik, biztosan kedves lesz, megmutatja majd a dolgok fonákját is. Mint ahogy szokta is. A jövő héten kezdem is olvasni, és úgy érzem nagyon fogom szeretni.

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?
Nádasdy egy új ismeretterjesztő kötetben mutatja be azt, hogy igazából milyen nyelv is a magyar? Beszél arról, hogy mit jelent finnugor nyelvnek lenni, hogyan alakult ki a nyelv, és hogyan fejlődött az elmúlt ezer évben. Beszél a szókincséről, szerkezetről, írásról és helyesírásról… Nem gondolom, hogy egy magyar alapszak nyelvtechnológia szakirány után nagy meglepetéseket tartogat számomra a kötet, de ettől még bízom benne, hogy érdekes lesz.

William Shakespeare: Hamlet – Nádasdy Ádám fordításában
Már többször olvastam a Hamletet Arany János és Nádasdy Ádám fordításában is, de eddig nem volt belőle példányom. Most márciusban egy vizsgára újraolvastam, és nagyon mást adott a szöveg, mint korábban. Hamlet most felnőtt volt, aki élete első döntését hozza meg, és túl sokáig mérlegel. Túlnőtt a normák ellen lázadó igazságot képviselő kamasz képen a szememben, amit kamaszként először olvasva nagyon szerettem volna, és most a mai problémáimról is beszélt, és ez a felismerés megért annyit, hogy végre legyen belőle egy példányom.

Katona József: Bánk Bán – eredeti szöveg Nádasdy Ádám prózai fordításával
Középiskolában is nagyon szerettem a Bánk Bánt, annak ellenére, hogy akkor még csak a Katona József szöveg állt rendelkezésemre, aztán magyar alapszakon is el kellett olvasni, és most újra. De most nem olvastam el, mert tudtam a beadandó kérdéseire fejből a választ, csak MEK-en kerestem pontos idézeteket. Viszont elkezdett hiányozni ez a szöveg a polcomról. Kíváncsi vagyok Nádasdy és a prózai fordítás mit tesz hozzá az eddigi szeretetemhez.

Szilasi László: Kései házasság
Szilasi László egy cinikus és nagyon jó fej embernek tűnik, még úgy is, ha csak felületesen, tanárként és persze íróként ismerem. Eddig két regényét olvastam, mindkettő nagy vállalásokkal dolgozott, de most egy nagyon mást csinál. Talán szinte limonádét ír, azt feltételezhetnénk, ha persze nem Szilasiról volna szó. Ebben a regényben 55 éven keresztül nézünk két tanárt, akik egymás mellett élték le az életüket, és csak későn jöttek rá, hogy akár együtt is élhetnének tovább. Már olvasott fel Szegeden a könyvből, jó szöveg lesz, várom, hogy időm legyen rá.

Misika Jukio: Egy maszk vallomásai
Misika Jukio a XX. századi japán szépirodalom egyik izgalmas szerzője, akinek a haláláról az egyetlen olyan kurzuson, ahol szó volt japán irodalomról, sokkal többet beszélünk, mint a műveiről. 1970-ben rendkívül rituális körülmények között vetett véget az életének. A regényében a tradicionális japán férfi mintát felvevő maszkjáról beszél, és mögötte a törékeny alkatáról, fiatalságáról, homoszexualitásáról, és egyáltalán a törékeny világról, hiszen 21 éves volt például, amikor az országa elveszített egy világháborút. Nagyon félek ettől a könyvtől, és általában az ázsiai szövegektől, mert nincsenek meg azok a kulturális fogódzóim, amik általában mégiscsak meg szoktak lenni, viszont nagyon várom már, hogy olvassam, szóval jönnie kellett a kis rendelésemmel, akciósan.

Erwin Mortier: Dadogó dalok könyve
Erwin Mortier belga író egyetlen magyar nyelven megjelent könyve a Dadogó dalok könyve, amiben az édesanyja Alzheimer-kórral való életét, és a családjának a megpróbáltatásait írja apró kis érzékeny foszlányokban, nagyon erős líraisággal. Keresi ki az az anyakép, akihez minden helyzetben viszonyulnia kell, és finoman érzékelteti a változásokat. Mi a nagymamánkat tavaly veszítettük el, aki szintén Alzheimeres volt, mégis meglepődtem, amikor ugyanazokat a történeteket, kis morzsákat kaptam vissza, amiket mi is láttunk. Érzékenyen hozza vissza a szöveg azokat a történteket, amikor éreztük, hogy a mama nincs velünk, vagy kényszeresen mosolyogva próbál elmagyarázni nekünk valamit. Mi is arról beszéltünk, meddig lehet otthon ápolni, hogy tudunk a vele élő nagybátyánknak segíteni, és hogy mi lesz, ha ez így megy tovább. És persze különösen ritkán beszélünk erről, de keressük a jeleket magunkon is, hogy mi van, ha már elkezdődöt. Mortier ezt tudja, és jó, hogy megírta.

Johan Idema: Hogyan legyünk jobb turisták
Elmondom, hogy miért vettem meg. Már régóta érdekelt, tetszett a provokatív címe, és Eberhard Staub Az élő város című tanulmánykötetében azt mondja, hogy a városi ember ma a saját városában is turista, hiszen a hátán cipel annyi málhát, amennyivel egy turista is mindent meg tudna oldani, és fotóz, tudósít a városban látott különlegességekről, eseményekről. És engem meg nagyon érdekel a város. Ennyi. Nem várok sokat ettől a könyvtől, csak hogy tegyen hozzá valamit az urbánus életformámhoz.

Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Már írtam arról korábban is, hogy nagyon furán élem meg ezt a huszonévem eleje témát. Egyrészt tök jó, hogy volt időm gondolkodni magamon, kitalálni, hogy nagy vonalakban milyen ember akarok lenni, picit erről szólt a személyes blogom létrehozása és az azon futó önismereti 30 napos posztdömping is. Haing világa 24 évesen kicsúszott a lába alól, ebben a szövegben pedig arról mesél mindenki ígérete szerint kedvesen, viccesen, hogy hogyan jött ki a saját mélységéből, és hogyan fedezte fel újra az életet. Én most jöttem rá, hogy négy és fél éve azért állok slam poetry színpadon, hogy egyszer végre valahol egyedül, de mások előtt fel tudjam vállani, hogy baromira magányos vagyok. Most írtam egy düh slam szöveget, amit egyszer vagy előadok vagy nem. De bízom benne, hogy ez a könyv ad egy párhuzamos, hasonló történetet. Sokan nagyon szerették, és szeretettel beszéltek róla, én pedig mindig fel lerakosgattam a kívánságlistámról, mert nem akartam egy ilyen című könyvet olvasni. Szerintem júniusban elolvasom.

Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltünk
Ez volt az egyik nagyon impulzusvásárlásom a hónapban, de biztos vagyok benne, hogy ha nem veszem meg, akkor még sokáig kísértett volna. Az első világvége, amit együtt töltünk egy izgalmas és vátesz novelláskötetnek ígérkezik olyan főszereplőkkel, akik tudják, hogy sokkal közelebb vagyunk a világvégéhez, de rendületlenül hisznek abban, hogy még van visszaút. A fülszöveg azt mondja, a kötet „megpróbál úgy vigasztalni, hogy ne hazudjon”, és persze ha picit is ismerjük a magyar kortárs szépirodalom fülszövegeit, akkor megállapíthatjuk, hogy ez egy jó mondat, ami eladna egy könyvet, ha kortárs szépirodalmat a fülszövege alapján választanánk. (De persze nem teszünk ilyet.) Fanyar iróniát is ígér. Meglátjuk.

Molnár Gál Péter: Coming out
MGP a Kádár-kori színházi életnek és kritikának egy kifejezetten vitriolos tollú, ismerten elfogult, mégis népszerű alakja volt. Ügynök volt, ami 2004-ben derült ki, és az arra adott reakcióknak egy szintén erős hangvételű, a számonkérést visszautasító válaszszöveget írt. Ez jelent meg most a Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozatában. Nagyon kíváncsi vagyok a könyvre, és örülök, hogy a sorozatban jelent meg, mert régóta szemeztem például Orbán Ottó, Réz Pál vagy Radnóti Sándor kötetével, de így végül rá kell vennem magam úgy is erre az izgalmas kötetre. Aztán majd lassan jöhet a többi is. 🙂

Anne Carson: Vörös önéletrajza
Anne Carson a ma élő egyik legismertebb klasszikafilológus, sokan dicsérik, mert azokat a tanulságokat és gondolatokat keresi antik szövegekben, amiktől azok abszolút érvényesek ma is. És én pont ezért nagyon tartok ettől a szövegtől, mert nem otthonos nekem az archaizáló közeg, és félek, hogy nem fogok tudni benne működni, de közben nagyon izgalmas mindenki szerint ahogy a homoszexualitást és a szerelmet ábrázolja. Nagyon szépirodalmi szöveg lesz, de már a 2017-es megjelenése óta nagyon kísért, és az, hogy megvettem, már visszavonhatatlanul egy nagy lépés. 

Roxane Gay: A rossz feminista
Az év elején jelent meg ez az angolszász területen már több éve létező, vitákkal körülvett, megkockáztatom provokatív kötet, amihez a hónap második nagy impulzus vásárlása kötődik. Mármint tudtam, hogy egyszer meg fogom venni, de egyáltalán nem volt most tervben, csak megláttam, és gondoltam jöjjön. A kötetben közölt esszék arról beszélnek, hogy bár a feminista soha nem botlik meg, a rossz feminista néha vesz rózsaszín kiegészítőket, és rajong logikátlan, akár feminista szempontból is aggályos dolgokért. Izgalmas kötetnek képzelem, amiben az egyébként színesbőrű feminista nő körbevezet a popkultúra csarnokában, és mindenről elmondja a véleményét. Várom.

9 könyvet sikerült elolvasnom májusban

Sirokai Mátyás: Lomboldal
(Fent már írtam róla.)

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
(Fent már írtam róla.)

Axel Hacke: A tisztességről nehéz időkben
Axel Hacke elsősorban azt mondja attól leszünk tisztességesek a mai világban is, ha figyelünk. Figyelünk a másikra, a környezetünkre, a hozzánk beszélőkre, a minket ért hatásokra. Izgalmas szöveg volt, de főleg azok a gondolatok miatt, amiket elindított bennem. Hogy valószínűleg Hacke elfutna ez a jelző elől, de hogy meglepően konzervatív ember, és hogy az a figyelem talán egy szerinte megőrizni méltó világ idealizált tisztessége, és ebben az újfajta világban majd újfajta tisztesség jön létre. De ez csak az én eleven elutasításom, az ő kijelentő gesztusával szemben. Egyébként pedig egy izgalmas lassú szöveg, ha van egy délutánod és egy jól megírt elmélkedést olvasnál, itt egy jó könyv erre.

Bertold Brecht: Koldusopera
Brecht az egyik legnagyobb hatású drámaíró, aki igazi szociodrámákat írt, szinte végig valamiféle erős válságról, amiben az emberiség már felélte az értékeit, és csak az tud boldogulni, aki tudja, hogy a becsület az csak nagyon maximum látszat. Ebben a drámában egy minden hájjal megkent tolvajt látunk, ahogy folyamatosan beleesik a saját hibáiba, de elvei szerint a kurvákhoz legalább hűséges. Egy ilyen igazi kivagyi karaktert, akibe véletlenül sem üthet a ménkű. Brechttől én a Kurázsi mama és gyermekeit jobban szeretem, de ez is egy klassz szöveg volt, olvassatok több Brechtet.

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai
(Fent már írtam róla.)

Stephen King: Emelkedés
(Fent már írtam róla.)

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Ha már ez a summa nagyon Nádasdy központú lesz, akkor elmesélem, hogy ezt a könyvet Nádasdy Ádámtól kaptam ajándékba 2017 nyarán. Most másodszor olvastam végig, de időről időre egyébként is fellapoztam egy-egy fejezet vagy akár direkt vers erejéig. Merthogy ez egy kortárs versantológia elsősorban kamaszok számára, amiben kortárs verseket közölnek a klasszikus verstémákra, mint a haza, szerelem, élet, hit, közélet, természet… Egy nagyon különleges szépkötésű válogatás, nagyon szeretem. Most azért olvastam, mert tanulás közben elkezdett hiányozni a vers, meg úgy a kortárs szövegek.

Margareth Atwood: Guvat és Gazella
(Fent már írtam róla)

Izsó Zita – Bach Máté: Pesti nő
(Fent már írtam róla)

Nézzük kategóriák szerint:

Klasszikus irodalmi kimaradások: Koldusopera
Nonfiction: A tisztességről nehéz időben, Pesti nő
Megismerni a várost: Emelkedés. Pesti nő
Zsáner: Emelkedés
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Koldusopera (német), Esznek-e a halottak epertortát? (osztrák)
LMBT: Frannie Langton vallomásai, Emelkedés

Blogoltam is

Ebben a hónapban ez a 7. bejegyzésem, ami egy átlagos hónap teljesítménye igazából. Ez most két értékelést jelentett, egy friss olvasásét, az Emelkedését (értékelés itt, alternatív fülszöveg itt), és egy régóta tologatottét, a Hogy lehetnél mindkettőét (értékelés itt, alternatív fülszöveg itt). Mostantól valamennyire törekszem is arra, hogy így menjen, mert néhány régi jó könyv vár még a sorára, és tanulva a régiek hibájából, az újakat már folyamatosan írni szeretném.

Csak május közepén érkezett az első bejegyzés, az első két hetet teljesen elvitte az egyetem. Az 1 és 6-ban mutatott 6 betervezett könyv közül csak kettőt sikerült elolvasnom, ami nem jó, de cserébe jó más könyveket olvastam, és ez is valami. A többi pedig folyamatosan olvasva lesz.

Még az 1 és 6 napján délután kitöltöttem az Eurovíziós klisék könyves kihívást, ami egy nagyon klassz és kedves, hangulatos tag volt annak kapcsán, hogy idén sajnos elmaradt a fesztivál. Jó volt zenéket és könyveket keresni klisékhez, újrahallgatni régi kedvenceket. Szerettem és élveztem. 🙂

Ez volt ez a hónap, így búcsúzom is mára. Ha kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Áprilisi summa

Sziasztok,

nagyon durva, hogy olyan mintha ezer éve írtam volna a legutóbbi havi summát, pedig csupán pont egy hónap telt el azóta. De persze többnek tűnt, lassan megy az idő karanténban, sok könyvet sikerült rendelni, kevesebbet olvastam, viszont rengeteget blogoltam (Ez a 41. bejegyzésem ebben a hónapban a személyes blog posztjaival összeadva, de egy meleg srácként ezzel a 12. bejegyzésemmel sem maradok szégyenben.), és hát bőven van mit mesélni, szóval nem is nyújtom tovább a szót.

aprilis_1.JPG

25 Könyvet szereztem az elmúlt hónapban

Elsősorban kiadói akciókat kerestem. Tök fontos, hogy most, amikor bezártak a könyvesboltok és elmaradt a könyvfesztivál, ha tehetjük, közvetlenül a kiadótól rendeljünk. Ezzel támogatjuk őket, miközben van, hogy olcsóbban ki is jövünk, mint egy terjesztői rendeléssel. Ha mégis úgy alakul, mert mondjuk jó akcióitok van, keressétek a Líra, Libri vagy Alexandra csoport könyveit a saját terjesztőiknél. Én is így igyekeztem támogatni a kiadók munkáját, és a kiadók szuper akciókkal hálálták ezt meg. Mutatom:

Maxim: Dream válogatás akció

Jesse Andrews: Manmon
Az álmokon túl
Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni könyv írójának a tavaly megjelent egészen másirányú ifjúsági disztópiája ez a regény. Benne mindenki akkora, amennyit ér, így az élete során mindenki nőhet is és alacsonyodhat is a beleszületett helyzetéhez képest, és van egy tér, az álmoké, ahol mindenki egyenlő, és vannak emberek, akik képesek irányítani az álmok terében történteket. A regény során egy kamasz fiú-lány testvérpárt követünk, akik közül a lány ki akar házasodni egy gazdag magas jogásszal, aki képes őket az egészen apróságukból kiemelni. Elkezdem olvasni a regényt, de aztán mindig jöttek mások, így nem olvastam tovább, pedig érdekesnek tűnik.

Karen M. McManus: Tartsd meg a titkot
Karen M. McManus jegyzi a Lehull a lepel ifjúsági krimit, és úgy tűnik, hogy ebbe a krimijébe is került LMBT szereplő. Egy izgalmas regénynek ígérkezik egy lány főszereplővel, aki most csöppen a titkokkal teli kisvárosba, ahol néhány évente eltűnnek kamasz lányok. Karen McMannus érti a krimit, de az az igazság, hogy egy picit sok LMBT mellékszereplős ifjúsági krimi lesz ebben a bejegyzésben, és nem tudom, hogy pont ez a könyv mikor fog sorra kerülni.

GABO: 1000 könyv közül lehetett 999 forintért akció

Andrew Hodges: Kódjátszma
Alan Turing élete

Nem emlékszem mikor talált meg Alan Turing, de biztosan kamasz koromban, mert olyan kép él róla a fejemben, aki nagy történelmi karakter, akinek szenvednie kellett a melegsége miatt. Csak sokkal később láttam a filmet, aztán pedig nagyon sokat tanultunk róla az egyetemen, hiszen megalapozta a rövid matematikusi pályáján is a mesterséges intelligencia és mai általános nyelvészet, nyelvtechnológia alapjait. Nagyon régóta szemezek a könyvvel, de 5000 Ft az alapára, és nem azt mondom, hogy egyszer nem vettem volna meg, de eddig mindig volt helyette más.

Scott Westerfeld: Túlvilágok
Darcy egy nő, aki félbehagyta az egyetemet és New Yorkba költözött a készülő ifjúsági regényével, ahol gyorsan beilleszkedik a tapasztalt és fiatal írók közé. Közben pedig Darcy különleges regényével is megismerkedünk, aminek a főszereplője egy terrortámadás elől a -túlvilágra menekül, de könnyen lehet, hogy ez a különleges képessége nem elég ahhoz, hogy megmeneküljön. LMBT, Régóta figyelem. Örülök, hogy megvan, de nem tudom, mikor fogom elolvasni.

Caea Delevinge – Rowan Coleman: Mirror, mirror
Ezt a könyvet elmondhatatlanul jó volt olvasni. Egy ifjúsági krimi, amiben olvasás közben nem csak az elkövetés miértjét és tettesét kerestük sokáig, hanem azt is, hogy mitől lesz LMBT+ szöveg, és mindkettőtől leesik az állad. Egy osztály különceit egy iskolai énekóra feladata összehoz egy próbaterembe, és a közös dühük épít valami olyat, amit könnyen tarthatnak a következő egy évben otthonnak. A barátságuk kis törései azonban felszínre kerülnek, amikor az egyikük eltűnik, de ha nem kapaszkodnak össze, minden, ami jónak tartanak darabokra hull. Itt írtam róla.

Daryl Gregory: Afterparty
Ez a könyv szörnyen véletlenül jött felém az akcióban, de elképesztően boldog vagyok ettől. Mostanában nagyon érdekel a hit mint téma, és ez a szöveg nagyon erős kérdéseket tesz fel róla. Az Afterparty az okosdrog forradalom után játszódik, amikor már otthon mindenki képes lesz drogot nyomtatni. Egy tudós társaság ekkor felfedezi az ÚME 110-et, későbbi nevén a Jelenlétet, ami képes elhitetni a fogyasztóval, hogy isten fizikailag is ott van vele. A készítők úgy döntenek, hogy ez a szer nem kerülhet az utcára, évekkel később egy gyülekezet mégis használni kezdi. Ez után nyomoz az egyik, egyébként leszbikus feltaláló, így egy nagyon mozgalmas és cselekményes történetet kapunk. Itt írtam róla.

Ruth Ware: Sötét erdő közepén
Ezt még valamikor OlvaZsófi ajánlotta nagyon, és talán LMBT szálat is emlegetett, de lehet, hogy ez hülyeség. A fülszövegből nagyon kevés derül ki, igazából annyi, hogy ez egy thriller, aminek Nora a főhőse, aki meghívást kap Clare erdő közepére szervezett lánybúcsújára. Akad valami régóta elvarratlan szál is, és a dolgok egyébként sem alakulnak túl jól. Krimi, amiről azt szoktam mondani, hogy nem igazán az én műfajom.

Andrew Ridker: Jótét lelkek
Tavaly az év közepén jelent meg a Jótét lelkek, és szintén isten hozta a polcomon. Mindig bizalomgerjesztő, amikor egy regény címkéi között az erotikus, az LMBT és a családregény is szerepel, de közben sokan szeretik, és a fülszöveg is érdekesnek tűnik. Egy idősödő, jelzálogproblémákkal kűzdő középszerű egyetemi professzor áll a regény előterében, akit elhagyni készül a barátnője, a már felnőtt gyermekei nem foglalkoznak vele, kiderülhet, hogy valójában alig ismerte a halott feleségét, és most muszáj összeszednie magát. Izgalmas könyvnek tűnik, tudom, hogy lesz egy pillanat, amikor le fogom szedni a polcról, és egyben elolvasom. Ezekkel a könyvekkel mindig ez van.

Moskát Anita: Bábel fiai
A tavalyi év egyik nagy olvasói élménye volt Moskát Anita utóbbi két regénye az Irha és bőr (itt írtam róla) és a Horgonyhely (A két regény kapcsán itt beszélgettünk Anitával az LMBT irodalomról és a szórakoztató SFF irodalomban lévő LMBT lehetőségekről.) a tavalyi évem nagy kedvencei voltak, és most az első regényét is beszereztem. Bár nem volt akciós, de régóta vártam, és a kiadótól a legkorrektebb rendelni. A regényről azt tudom, hogy a különböző hatalmi struktúrák dolgoznak benne, egyház, főpapok meggyőződéséről és lehetőségeiről, próféták üzeneteiről olvashatunk bennük, miközben minden a vérről és a pénzről szól. Mindig azt hittem, ez lesz az első Moskát Anita regény, amit olvasok, mert a hatalom és a vallás olyan kérdések, amik nagyon-nagyon érdekelnek, de aztán az élet máshogy rendelte. No nem baj.

Líra: Nagyon kíváncsi voltam mindkét könyvre, könyvfesztiválon akartam őket beszerezni, és találtam 3000+ felett 25% + ingyen szállítós kupont

Sebastian Barry: Végtelen napok
A XIX. század közepén a 17 éves Thomas az éhinség elől az Egyesült Államokba szökik, ahol egy befogadó családot és szerelmet is lel a család fiatal férfija, John személyében. A pár együtt harcol a polgárháborúban, majd amikor a sors eléjük sodor egy sziú kislányt örökbe fogadják, hogy együtt bejárják az egész országot. Egy nagyon várt történet ez, ami most jelent meg a Magvető gondozásában, és nagyon örülök, hogy megjelent, de most egy picit félek tőle, mert nem kötnek le sokszor a történelmi szövegek, viszont a kedves kis család szeretetrevalósága úgy érzem nagyon fog tetszeni.

Bordás Máté: Egy völgy elárasztása
Ezt a kötetet a könyvfesztiválon akartam megvenni, hogy a kiadónál vegyem, de végül megvettem most. Bordás Máté egy nagyon jó és jófej fiatal költő és ijesztő volt kézbe venni a kötetét, mert Máté egy olyan srác, akit mondjuk 2017 óta folyamatosan követek. Időről időre jelenek meg a zseniális Rost folyóiratban, aminek ő az egyik szerkesztője, együtt laktunk JAK-táborban, ami egy meghatározó hét volt, azt hiszem mondhatjuk, hogy mindkettőnknek, és nem egymás miatt. És azért hablagyolok, mert eddig csak bele-belenéztem a kötetébe, ami egy tök bátor kötet. Nagyon más, mint amit itthon szoktak csinálni, kinyitva is látszik, hogy Máté olvas például kortárs világlírát. Itthon, ha ömlenek a gondolatok, akkor a beatből omlanak, és tök működnek, de Máté tök más és nagyon működik ez is. Annyira, hogy még nem volt bátorságom nekiállni szorosan olvasni.

Molybolt: Az unokaöcsém egy olyan könyvet szeretett volna húsvétra, ami csak ott volt, de kellett még venni két könyvet a postaköltség miatt

David Sheff: Csodálatos fiú
David Sheff újságíró, aki végigélte, ahogy a fiatal és tehetséges gyermeke metamfetamin függő lesz. Többszöri rehab és visszaesés, egyetemváltás története ez egy szülő szempontjából, aki mindig fél attól, hogy megcsörren a telefon, de közben mindig próbál reménykedni. Terápiára járnak, orvosokkal konzultálnak, majdnem megmérgeződik egy egész család élete, és próbálják elfogadni, hogy az a csodálatos fiú és a függő srác, akinek minden mindegy és akiből csak a drog beszél nem ugyanaz a személy. Egy apa szinte reményvesztve próbál küzdeni a gyermekéért, mert tudja, hogy különben pár héten belül holtan találnák túladagolva, és eközben újságíróént igyekszik a lehető legtöbb forrást felkutatni és a legtöbb szempontból vizsgálni a függést, különösen a metfüggést. Kemény dokumentum regény ez, és egy izgalmas önismereti kaland számomra. Tipikusan az a könyv, amit azért vettem meg, mert a borítója szép (Jó, de sokat segít, hogy Timothée Chalamet van a moziplakát alapján készült borítóján.), de örülök, hogy elolvastam.

Dimitry Glukhovsky: Poszt
Dimitry Glukhovsky az egyik legismertebb kortárs orosz író, itthon is sorra jelennek meg a regényei, és már többnél éreztem azt, hogy meg kellene vennem. A legutóbbi ilyen regénye volt a Text, ahol a közösségi média valóságában értelmezi a közeljövőben játszódó politikai katasztrófát. Most a fővárosra és vonzáskörzetére visszaszűkült Ororszországban járunk az egykori Volga mentén, amire most már csak folyóként hivatkozhatnak. Egy határőr és a 17 éves bajkereső, kíváncsi nevelt fia története vár a gyönyörű könyvtárgy belsejében. Az elejét elkezdtem, és tetszik, de nem most fogom folytatni, de tudom, hogy el fog jönni az ideje.

Agave: Nagyon szerettem volna Neil Gaiman könyvét, és akciós volt, és rendeltem hozzá még egyet, ami idén jelent meg és nagyon érdekelt.

Cory Doctorow: Radikálisok
Négy felkavaró történet a jelenből

A könyv négy nagyon izgalmas sci-fi novellát, kisregényt tartalmaz, amiben különböző Egyesült Államok béli összeomló jövőket ismerhetünk meg, amelynek alapja lehet akár a terrorizmus, akár a korrupció, akár a darknet vagy az apokalipszis pénzzel való túlélhetősége. Izgalmas szövegeket várok leginkább, és egy picit tartok ettől a kisregény formától, de tényleg nagyon akarom, hogy jó legyen.

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Neil Gaiman az SFF irodalom egyik hatalmas alakja. Olyan szövegek fűződnek a nevéhez, mint az Amerikai istenek vagy az Északi mitológia. Tudtam, hogy egyszer el fogom veszteni a Gaiman szüzességemet. Sokáig azt gondoltam, hogy a Coraline lesz ez a könyv, mert egy portálutazó kislányról szól, nyilván Alice, és a többi, amit behív ez a téma. Aztán Moskát Anita megosztott pár hónapja néhány idézetet ebből az esszégyűjteményéből, és úgy éreztem, hogy sokkal könnyebben függök rá a szerzőre, ha olyan elméleti szövegekkel kezdek, amik (1.) tök okosak, (2.) tök érdekelnek. Most pedig nagyon akciós volt, 1200-300 forintért rendeltem.

Libri: Random akciók

Cserna-Szabó András: Puszibolt
Mi más is lehetne egy nagy regénynek a fő kérdése, minthogy mi is a helyzet a boldogsággal? És Cserna-Szabó Pusziboltja nagy regény minden ismerősöm szerint, aki már olvasta. Ő a kortárs irodalomnak egy nagyon zseni alakja, humoros, de vérkomoly regényeket és tárcaszerű irodalmi szövegeket, novellákat ír, de van több receptkönyve is. Irodalmi receptkönyvek. Például a pacalról. Sokan ezt a könyvét tartják a legnagyobbnak, tavaly előtt újra megjelent a Helikonnál az új életműsorozata első darabjaként, de én akkor a friss (és zseniális) Az abbé a fejével játszik könyvét vettem meg. Aztán megnyertem a szintén zseniális Mérgezett hajtűket, és most 50%-kal árulták a Pusziboltot. Pedig nem akartam már könyvet venni. A Puszibolt egy városról beszél, ahol mindenki a bolgoságot keresi, de a boldogságok elég különböző dolgok. És az sem biztos, hogy ha megveszel valamit a Pusziboltban, az sokáig kitart. Cserna okos lesz és vicces. Várom, hogy megjöjjön az olvassunk Csernát hangulat. Szerintem a hangulatvárós könyvek közül ez jön majd meg először.

Gerőcs Péter: Árvaképek
Gerőcs Péter létezéséről régóta tudok, tudok a regényeiről, de nem gondoltam, hogy valaha olvasni fogok tőle. Szépirodalmi szerző, már több regénye és novelláskötete jelent meg, látszik a szövegein, hogy bölcsészebb regényeket ír. Aztán egy kedves régi ismerősöm mutatta a Győztesek köztársaságát, aminek meleg a főszereplője, és akciós volt a Librinél mindkét könyve, így megvettem. Egy gyanútlan csütörtök délután pedig úgy döntöttem, hogy kiolvasom, mert jól fog majd esni. És jól is esett. Egy lassú történetet mesél el a regény egy férfiről, aki nem hajlandó elköteleződni, csak a szakmájának, a fotográfiának él. Betekintést kapunk mind a gyermekkorába, mind öregségébe, és végig a gyermekkori szomszédjuk, egy ikerpár kíséri. Érdekes történet volt. Lassú, filozofálgató, bölcsészkedő, de jól működött, feszes volt, megvolt a maga különös misztériuma végig, és jól működtette a mágia, az őrültség és a hideg, mindent alaposan leíró ralitást egyszerre. Jó volt olvasni, fogok még tőle. Például a következő regényt:

Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága
Semmit nem tudok róla, csak azt, hogy a szereplői egy már pusztulásba roskadt ország romhegyein szenvednek, talán valamiképpen disztópia is, és meleg a főszereplő. Tóth Krisztina gyönyörű fülszöveget írt hozzá, de valahol olvastam egy Bíró-Balogh Tamás írást (talán tárcát) arról, hogy a fülszövegbe írt ajánlás nem igazán az olvasónak szól, ezért nem is kifejezetten informatívak. Lehet benne valami.

Bill Clegg: Volt valaha családod
A könyv, ami nem igazán érdekel látszólag, de valami mégis mindig húzogatja a bajszom felé, és amúgy LMBT szöveg, szóval ebben az akcióban már muszáj volt megvennem egy ezresért. A regény egy nőt követ, aki a lánya esküvője előtti éjszaka mindenkit elveszt, aki egy picit is számított számára, és próbál tovább élni, miközben a szeretteiről féltve őrzött titkok kerülnek a napvilágra. Szkeptikus vagyok, de jó volna, ha jó volna. Családregény, gyász, titkok, magány, akár még egy jó szöveg is lehet.

Nathan Hill: Nix
Nathan Hill regénye 2018 óta olvasható magyarul, és szinte az első pillanattól kezdve tetszik, de szörnyen féltem is tőle, mert egy nagy és súlyos kötetről van szó. És egyszerűen gyönyörű a fülszövege, ezért nem is próbálom meg interpretálni. Tessék:

Samuel ​Andresen-Andersont tizenegy éves korában elhagyta az anyja. Az átlagos külvárosi nőnek ez volt az egyetlen radikális tette – legalábbis Samuel így hitte, ám évekkel később hippi terroristaként látja viszont őt a hírekben, mert állítólag rátámadt egy elnökségért kampányoló republikánus kormányzóra. A média rovott múltú militáns szélsőségesnek állítja be, de Samuel úgy tudja, hogy Faye sosem hagyta el az iowai kisvárost. Elhatározza, hogy megírja az anyja életrajzát, tabuk nélkül, ehhez azonban először meg kell találnia őt. Ahogy a múlt nyomába ered, a történet végighömpölyög a nyolcvanas évek álmos külvárosaitól a ’68-as chicagói zavargásokon át a második világháborús Norvégiáig, a rejtélyes Nix szülőföldjére, akiről kiskorában meséltek Samuelnek. A férfi rájön, hogy mindent át kell értékelnie, amit valaha az anyjáról gondolt.
A Nix különleges történet az anyai önzésről, alkotói válságról, a politika társadalmat megosztó hatalmáról és arról, hogy néha attól szenvedünk a leginkább, amit a legjobban szeretünk.

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk
Ocean Vuong egy fiatal, 32 éves vietnámi származású amerikai író, akinek a családja a háború elől menekült az Egyesült Államokba. Verseiben tematizálja a szegénységet, a melegségét, a származását és a beilleszkedés nehézségeit vagy épp az elsőgenerációs értelmiségi sorsát. Regényében gyönyörűen ír szemléletes metaforákkal ugyanerről az életről. A könyvet szinte a tavalyi külföldi megjelenése óta várom, és azt hittem sokkal később fog Magyarországra eljutni. Most olvasom, imádom. Nagyon más, hiperérzékeny, személyes lírai szöveg. Kedvenc lesz. Majd írok róla. 🙂

Prae: Minden könyvre 50% kedvezmény

Lesi Zoltán: Merül
Nagyon szeretem Lesi Zoltánt, szerintem zseniális kortárs alkotó, menő, ahogy a művészetre tekint. A költészet napi bejegyzésben már meséltem a tavaly megjelent Magasugrás című kötetéről, ami a tavalyi évem egyik nagy olvasmányélménye volt. Abban az 1936-os náci olimpia történetének interszex szereplőit járja körül, itt a család témát. Családtagokat ígér a fülszöveg, akik gyökértelenek, nem kapcsolódnak igazán családokhoz. Tudom, hogy Lesi zseni, szóval kíváncsi vagyok a kötetére. Mellesleg egy tojás úszik a vízfelszínen a borítón, amit már most imádok.

Nagy Péter: Alternatívák
A popkultúra kapcsolatrendszere
H. Nagy Péter kötete nagy izgalommal tölti el az egyik legjobb barátomat, és egyrészt emiatt, másrészt a széles tudományos merítés ígérete miatt szereztem be én is ezt a könyvet. Azt ígéri a fülszövege, hogy széles művészeti térben kutat, beszél irodalomról, filmről, zenéről (külön egy egész fejezetben Lady Gagáról), megnézi, hogyan viszonyul a magaskultúra a popkultúrális termékekhez, műfajokhoz, hogyan jönnek létre alternatív kánonok például sci-fi, fantasy területeken belül, beszél arról, hogy az SFF világ hogyan kapcsolódik Gaga klippjeihez és performanszaihoz, vagy hogy azokkal hogyan használja a médiateret. Nagyon várom, megvan az esélye, hogy nagyon szeressem, de majdnem elfelejtettem, hogy ez is a PRAE-nél jelent meg, így csak utólak rendeltem a többihez. Örülök, hogy van saját példányom, bár nálam van a barátomé is. 🙂

Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai
Ember, embertelen és ember utáni

A monografikus szöveg ugyanazt a kérdést járja körül, mint számos más tudomány az emberi gondolkodás óta: Micsoda az ember? Mi különbözteti meg őt a világ többi entitásától? Minek köszönheti a világ felett álló pozícióját? A poszthumanizmus már ezt a pozíciót vizsgálja. Az embert mint környezetében élő jelenséget, amely nem csak ágense a világnak, hanem el is szenved dolgokat. Tisztázza, hogy képtelenség az emberi képességeinken túl észlelni, és ezt akár például az állatjogok, akár a kibernetika világában is észbe kell tartanunk. Nagyon erősen elméleti, filozófiai szöveg, félek tőle, de a poszthumanizmus, úgy mint egy másfajta tudományos, gondolatelméleti narratíva elmondhatatlanul érdekel.

Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra
Ezt mindig azzal kell kezdeni, hogy az írót egyszer ittasan megölelhettem Szigligeten, mert nagyon pozitív energiákat áraszt, ezért elfogult vagyok. Általában az ifjúsági regényeiből ismerjük, de ez egy vérkomoly magyar közegben játszódó huszonegyedik századi krimi, amit mindenki szétdícsér. Benne egy egykori osztálytársakból álló csoport teszi meg a 28 éve évről évre minden évben megrendezett kis túráját a Rókabérc közeli vadászházba, ahol idén az éjszakai pálinkázából nem ébred fel az egyik társuk. Nem vagyok egy krimis ember, talán ez már kiderült, de Mészöly Ágnes jó lesz. 🙂
 

8 könyvet sikerült ebben a hónapban elolvasni

Ez nem jó, persze, több kisebb olvasási válságon is átestem, és a két blog illetve az egyetem is vett el időt és energiát, így biztosan megnőtt az olvasásra szánt idő helyett a youtube-on töltött időm hossza, de ezzel együtt sem vagyok elégedetlen. Tartalmas hónap volt.

Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált
Egy fiú Schindler listáján
Egy lengyel zsidó családot, és annak a családnak a legkisebb gyermekét követjük a vészterhes időkben. Maga a szöveg szerintem a maga 200 oldalával nem igazán hoz újat a holokausztdiskurzusban. Beszél a gettósításról és a munkatáborokról is, viszont a regény szinte első felében csak a kis gyermekkori életét látjuk, ami értem, hogy miért lehet fontos, hiszen az elbeszélő még gyerek, amikor ezeket a dolgokat átéli, de szövegszinten ez nagyon vontatottan jelenik meg. Schindlert viszont tök másként mutatja be. Nem a munkatábor felől látjuk hanem egy olyan család gyermeke mesél róla, ahol az apa már a háború előtt is Schindler gyárában dolgozott. Ha nagyon unatkozol, és ez az egy könyv van a közelben, olvasd el nyugodtan. Egyébként a nővéremnek rendeltem a Maximos akcióban, csak előtte gyorsan elolvastam.

Daryl Gregory: Afterparty
Fent már írtam róla. Az értékelését ide kattintva találod. 🙂

David Sheff: Csodálatos fiú
Fent már írtam róla.

Cara Delevingne – Rowan Coleman: Mirror, mirror
Fent már írtam róla. Az értékelését ide kattintva találod. 🙂

Gerőcs Péter: Árva képek
Fent már írtam róla.

Tim Crane: A hit jelentése
A vallás egy ateista szemével

Tim Crane a CEU filozófiaprofesszora, és ebben az esszéjében azt próbálja megmutatni, mi az a vallás igazából, mik a definitív jegyei, amik megkülönböztetik a babonáktól vagy a mágiától, és mi az, amiért ez ma, ebben a tudománnyal teli században is fontossá teszi ezt a kérdést.  Bemutatja a vallásos embert, betekintést kapunk a vallási erőszak sokszor leegyszerűsített vagy félreértett voltára (mint a délszláv-háború, ahol három különböző vallású nemzet kereste az érvényesülést), és végül megnézzük, mit jelent az, hogy ezen emberek felé toleránsaknak kell lennünk. Fontos könyv, sokáig halogattam az elolvasását, de rengeteget tanultam belőle, és mivel sokat gondolkodom vallási, hitbéli dolgokon, ezért fogom tudni ezt a tudást használni is.

Eberhard Staub: Az élő város
Urbánus életformák változása

Eberhard Staub könyvét tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, és ez így is lett. Február óta olvastam, pedig alig 200 oldal, de érdemes lassan olvasni, hogy igazán értsük azt a folyamatot, amit leír. A városi polgárság elmúlt náhányezer évét tekinti át az esszéjében. A közös terek és a magánélet viszonyát, az életet működtető hatalmi struktúrákat és társadalmi rendet veszi sorra. Nem azt mondom, hogy úgy érdemes olvasni, mint aki soha nem hallott az urbanisztikáról semmit, mert vannak pontok, ahol szerintem kevesebbet merít, mint amennyit érdemes volna. Nem említi például Hausmann nevét, bár ott van a szövegben távolról minden, de valahogy nincs ott. Ezzel együtt izgalmas szöveg, nagyon szerettem, jól működő perspektívákkal tette tágabbá a látómezőmet, dolgok között teremtett összefüggéseket, és szemléletes metaforákat kaptam. Szerettem.

Terék Anna: Duna utca
Terék Anna a fiatal kortárs líra egyik legautonómabb hangja és legcsodálatosabb alkotója. De tényleg. Iszonyatosan zseniális. A Halott nők kötete a kedvenc verseskötetem evör, és mivel hamarosan érkezik egy régóta várt új kötete, amiben elsősorban az apjával való kapcsolatát, és a vele kapcsolatos gyászát fogja tisztázni, ezért úgy gondoltam, el kell olvasnom a másik polcomon lévő kötetét is. A Duna utca elsősorban a felnövést, a Jugoszláviában lévő gyermekkort, a Budapestre kerülést, a nemzetiségi és nyelvi kérdéseket valamint a szerelmeket tematizálja. Erős metaforákkal dolgozik, minden mondatában állít valami nagyon érvényest az emberekről, a városról, a dolgok állásáról, miközben leginkább éreztet mindent, ettől mégsem veszít a hiteléből. Nagyon szerettem Terék Annát, nagyon jó lesz a következő kötete is.

Nézzük az év elején meghatározott kategóriák szerint:

Nonfiction: A lehetetlen valóra vált, Csodálatos fiú, A hit jelentése, Az élő város
Város: Az élő város
Zsáner: Afterparty
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Eberhard Staub, Leon Leyson
Kortárs magyar szépirodalom: Árva képek
LMBT: Afterparty, Mirror, mirror

Blogoltam

Amennyire nem az olvasás hónapja volt ez a hónap, annyira a blogolásé. Először is elindult egy személyes blogom, a Szilvió random blogol, ahol április elsején elindítottam egy 30 napos, egy önismereti munkafüzet alapján lévő önismereti posztsorozatot, ami most a 29. bejegyzésénél tart, jellemzően mindig este írom meg a bejegyzést rá, és eddig minden nap volt blogbejegyzés rajta. Ez azonban biztosan tarthatatlan lesz a következőkben, de igyekszem kialakítani egy rendszert és keresem a tereit, lehetőségeit ennek a felületnek is. Egyrészt már régóta kecsegtetett, hogy legyen egy személyesebb blogom, ahol nem adott ennyire a téma, másrészt pedig arra jutottam, hogy a karantén jó alkalom arra, hogy megtanuljak, elkezdjek megtanulni kvázi magazinszerűen írni.

Ugyanakkor blogbejegyzésekben ezen a blogon sem volt hiány. Szám szerint ez a 12. bejegyzés a hónapban, ami legalább a duplája a megszokottnak, és nyilvánvalóan nem tartható hosszútávon, de most vitt a hév.

Április elsején rögtön érkezett egy értékelés, méghozzá Seth Mendoza: Akit már egyszer magára hagytál című regényéről, ami történetesen nem létezik, egy kis áprilisi tréfa volt részemről, amit azért a poszt végén felfedtem, tartalomba integrálva. Harmadikán érkezett az új 1 és 6, amiből négy könyvet sikerült elolvasnom. A Mi a gender? olvasás alatt, az Eltűnt férjek galériája pedig most pihen egy ideig.

Ezt követően érkezett a régóta tologatott tanulmánykötet, Ritter Andrea: Melegek című szövegének az értékelése, aminek néhány izgalmas felvetését szemléztem is, majd kitöltöttem a karanténban otthon olvasós könyves kihívást, majd költészet napján öt korárs magyar verseskötetet ajánlottam a figyelmetekbe.

Azt követte Daryl Gregory: Afterparty című szövegének az alternatív fülszövege, majd két poszttal később az értékelése is. Március végétől szeretném, ha minnél gyorsabban jönnének ki az olvasott könyvekről a bejegyzések, ezért a lemaradtak mellett folyamatosan érkeznek majd az aktuális szövegek is. Hasonló a helyzet ennél is.

Az Afterpary alternatív fülszövege és értékelése között elindult/újraindult a Kibeszélős sorozat, amit nagyon régóa szerettem volna jól visszahozni. Az első részben az életem fordulópontjain velem lévő könyvekről meséltem, és három hetente péntekenként fog érkezni belőlük új rész a terveim szerint.

Az új alternatív fülszöveg és értékelés páros a hónapban utoljára Cala Delevinge és Rowan Comenan közös ifjúsági krimijükkel érkezett, köztük kitöltöttem egy szerintem szuper kérdéseket feltévő book tag-et, aminek nem láttam még a nevét, de molyon nagyon sokszor láttam már, és szeretem is olvasni. 🙂 És most ez a 12. bejegyzés. És erre tök büszke vagyok, mert gombócból már sok is az a 12. Ugye.

Szóval így, ennyi volt ez a hónap. Nem kevés, hosszúra is sikerült a bejegyzés. Búcsúzom is mára. Ha kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Márciusi summa

Sziasztok,

véget ért ez a hónap is, és azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, egészen máshogy indult, mint ahogyan sikerült. Úgy volt, hogy lesz egy jó kis megírom március, aminek az elején zh-kat írtam, majd beteg lettem (influenza, mindenki nyugodjon meg), majd a koronavírus miatt, ami március elején még számomra is csak hisztinek tűnt, el kellett kezdenem itthon kitalálni, hogy hogyan blogolok, hogyan tanulok, és mi hogyan fog tudni működni. Mindeközben 12 könyvet szereztem be, többségüket a nagy Libris pont annyi akcióban és az Európa Kiadó akciójában, így 19 500 forintot költöttem régóta várt kötetekre, és friss megjelenésekre is. Ebben a hónapban megint 10 könyvet sikerült elolvasnom, ebből mindössze kettőt sikerült a hónap elején betervezettekből (semmi nem úgy alakult, ahogy hónap elején terveztem), és történtek a blogon is dolgok. Nézzük:

marcius_1.JPG

12 új könyvnek örülhetek a polcomon

Grecsó Krisztián: Magamról többet
Ez a világ legrosszindulatúbb megjegyzése lesz, de összejött Grecsó életében egy tetemes bulváranyag, de még nem készült belőle könyv, szóval itt az idő. És tök csúnya dolog ezt mondani, de a kötet is a rák túlélésének élményére és az örökbefogadásra, a vágyott gyermek megjelenésére épít, szóval dögöljek meg, de tényleg ezt gondolom. És igen, nekem is annyira tetszett a borító hátulján olvasható három sor („Hány éve várok rá, /Hogy elénekelhessem valakinek/ A Bóbitát, aki fontosabb, mint én.”), hogy úgy döntöttem elolvasom a verseskötetét. Amivel történetesen elvesztettem az eddig féltve őrzött Grecsó szüzességemet. És összességében nem csalódtam. Azt gondoltam Grecsó megjelenései alapján, hogy modoros, aki megtestesíti a teljes irodalmi kánont és intézményrendszert, és nem utolsósorban jó ember. A maga konzervativizmusában is, egyszerűen jó. És a kötet versei ezekből a távolságokból szólalnak meg egy számomra ma már rendkívül idegen hangon. Vitathatatlan, hogy vannak a kötetben nagy versek, és nagy találatok, de összességében mégis azt gondolom, hogy terjengős volt és befeszült. Nem éreztem a tétjüket a szövegek nagy részének azon túl, hogy Grecsó Krisztián nyilván tud verseket írni… Igazából nem csalódtam, tudtam, hogy nem én vagyok a célcsoportja, csak gondoltam hátha. Fogok még tőle olvasni. A Mellettem elférszet biztosan, a többit meg majd meglátjuk.

Sally Hines: Mi a gender?
Bevezetés a XXI. századhoz
A Scolar Kiadótól érkezett ez a kívül-belül gyönyörű könyv, aminek a megjelenését én nagyon-nagyon vártam. Ez egy olyan mindenki által érthető könyv, ami elmagyarázza a gender körüli legalapvetőbb fogalmakat, és benéz a legfontosabb kérdések mögé: mit jelent pszichológiailag, társadalmilag, szexuálisan a gender… Sajnos ebben a hónapban nem tudtam az őt érdemlő figyelemmel felé fordulni, de mindenképpen sor kerül rá április elején. 🙂

Giorgo Bassani: Az aranykeretes szemüveg
LMBT könyv, a ’30-as évekből, amikor Olaszországban éledezik a fasizmus. Egy fiatal sportolttestű boxolót látunk, aki aranyás egy öregeskedő Gégeorvosnál. És túlzás lenne azt mondani, hogy ennél sokkal többet tudok a könyvről, de elvileg szép a nyelve, szépek az olasz tájak leírásai, és sorra fog valamikor kerülni, mert régóta böki a csőröm.

Tim Crane: A hit jelentése
A hit mostmár egy fél, háromnegyed éve ismét nagyon akut kérdés az életemben. Nem hiszek, de érdekel, sok mindent összeolvasok és összebeszélgetek emberekkel erről a kérdésről. Ez a könyv az ateistáknaK szól egy ateistáTÓL arról, hogy miért is vallásosak embertömegek, és miért fontos ez számukra, és mindvégig az empátiát hirdeti. Érdekel a nézőpontja. Tavaly decemberben jelent meg, most már végre a polcomon.

Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom
Két felnőtt lánytestvért követ ez a kellemes, picit passzív és tompa regény. Elf egy világhírű zongoraművész, aki egy nagy turnéja előtt öngyilkosságot kísérel meg. Yoli ismét válik, a második gyermeke apjától. Az ő életére nyugodtan mondhatjuk, hogy mindig vesztes helyzetekben találja magát, és mindig szüksége van a szerető anyja és szerető nővére által fenntartott burokra. A regény folyamán az ő életükbe kapunk mélyen betekintést, megnézzük, hogy kinek milyen sérelmek lappanganak még gesztusok mögött, és kinek miért kellene bocsánatot kérnie. Egy érdekes, tompa, de könnyen olvasható nyelű szöveg, amit már a tavaly őszi megjelenése óta figyelek. Örülök, hogy elolvastam, de nem lesz a legemlékezetesebb olvasásaim között.

Peter Pomerantsev: Semmi nem igaz, bármi lehetséges
Szóval mostanában elkezdett foglalkoztatni Putyin újféle Oroszországa. Az, amelyik megölette Anna Politkovszkajat vagy elhallgattatta a Pussy Riot nevű együttest. Ebben a szövegben egy kivándorlók gyermekeiként visszakerült televíziós producer próbál ennek a hatalmi struktúráktól terhelt Oroszországnak a szívébe jutni, leírni, megragadni annak a szürrealitását, és tudósítani az igazán mélyről. Nem tudom, hogy mikor fog sorra kerülni, de azt hiszem egyszer csak bekattan majd, és akkor együlttőben elolvasom.

Axel Hacke: A tisztességről nehéz időkben
és arról, hogyan bánunk egymással
Hát így. Impulzusvásárlás volt, bár már szemeztem vele. Azzal indokoltam, hogy azért, mert nehéz idők jönnek, és hát, ez vitatahatalan. Axel Hacke szerint pedig már egyébként is nehéz idők voltak. Elsősorban a kommunikáció mint emberek közti viszony eldurvulásáról beszél, és arról, hogy a kölcsönös higgadt figyelem hidakat épít. Egy barátjával beszélget erről. Utólag nagyon sokat várok a könyvtől, októberben tanultam egy tök izgalmas új diskurzushelyzetet, ami sokkal inkább a figyelemre és a másik nézőpontjának a felvételére bíztat. Emberjogi diskurzus a neve, és tök jó lenne, ha egy picit megideologizálná ez a könyv, hogy az miért jobb, vagy miben más társadalmi térben.

Sally Roodney: Baráti beszélgetések
Sally Rooney a Normális emberek szerzője, amit júliusi kedvenc olvasmányomként mutattam be, és a Baráti beszélgetések megjelenésének rendkívüli módon örültem, el is határoztam, hogy könyvfesztiválon beszerzem, de miután kiderült, hogy elhalasztják a könyvfesztivált, beugrottam az első szembejövő könyvesboltba, és megvettem. Csak az első néhány oldal után vettem észre, hogy LMBT regény, és a blog indulásakor szabadkoztam egy bejegyzésben, amit most javítottam át, hogy már egy hete olvastam a könyvet, de még nem írtam róla, ezért úgy döntöttem, hogy amíg ez tartható, az új olvasásokról írok azonnal. Itt találjátok.

Han Kang: Nemes teremtmények
Han Kang az elmúlt évek egyik legismertebb dél-koreai szerzője. Első regénye a Növényevő, ez pedig a második. Alapvetően mindkét regényéről csupa-csupa jót olvastam, és a Libriben pont annyi akcióban volt a könyv, így beszereztem végre. Ebben a szövegben az 1980-as kvangdzsui mészárlás történetét meséli el, ami úgy tapasztalom, hogy a világ számára is csupán az elmúlt néhány évben lett ismert. A dél-koreai diktátor tűntető diákok közé lövetett, és a többszáz halott holttestet a diáktársaikkal takaríttatták el, ezzel örök időkre traumatizálva egy társadalmat. A fülszöveg azt mondja, az a regény vállalása, hogy elmesélje az elmesélhetetlent, és nagyon fura ezt az európai kultúrán kívülről olvasni, hiszen általában például a holokausztról szoktunk ebben a kontextusban beszélni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen eszközöket fog használni, és hogy mennyire lesz más, mint amit az európai traumairodalomtól megszoktunk.

Mezei Márk: Utolsó szombat
Mezei Márk már a könyvének a megjelenése előtt felvette velem a kapcsolatot, de végül csak most vettem meg a könyvét, szintén a Libri nagy könyves akciójában. Egy olyan szövegről van szó, ami tele van lehetőséggel. Budapesten játszódik 1944 elején, amikor egy híres zsidó rabbi keres menedéket, és egy zsidó értelmiségi lány és egy katolikus bejárónő egymásba szeret. Az utolsó napok történetét jegyzi le ez a regény ezen a két szálon, és alapvetően korábban is olvastam már több könyvet az ortodox zsidó, haszid hagyományból, így nagy várakozásokkal nézek a szöveg felé.

Kamila Shamsie: A fiúk hazatérnek
A helyzet: Nem értem a fülszöveg alapján. Sok testvér van, akik iszlám vallásúak, tematizálódik benne a bevándorlás, a terrorizmus és a politika, mindez egy pakisztáni szerző tollából. Amiért viszont szinte a kezdetek óta szemezek a könyvvel, az a fülszöveg ezen része:

A fiúk hazatérnek Szophoklész Antigoné című tragédiájának elsöprő erejű modern feldolgozása. Shamsie szívszorító beleérzéssel, ádázul és makacsul teszi fel újra meg újra a kérdést: Ki mondja meg, mi helyes és mi nem, amikor az embert darabokra szaggatja a szeretet és a politika összeférhetetlensége? És miféle áldozatokra vagyunk képesek a szeretetért?

Nagyok a várakozásaim.

Jack Kerouac – William S. Burroughs: És megfőttek a vizilovak
1944-ben egy gyilkosság rázta meg az Egyesült Államok közvéleményét és különösen azt a baráti társaságot, akik közül a beat irodalom nagyjai kinőttek. Egy fiatal, szép és tehetséges srác és a középkorú, szerelmes mentora bántalmazó kapcsolatát, és annak a végzetes kimenetelét meséli el a kisregény, amely csak 2008-ban, minden szereplő halála után láthatott napvilágot a beat-irodalom két kiemelkedő alakjától. Nagyon várom, mert nagyon szeretem a beat-et, és mert LMBT téma, aminek a bántalmazó volta szélesítheti az LMBT kérdésről zajló párbeszédeket.

10 könyvet sikerült beszereznem

Wiliam Shakespeare: Hamlet
Két vizsgával indult a hónap, ami közül a második Dramaturgiából volt és a Hamletet, illetve az Élektrát kellett elolvasnunk. Mivel magyar szakon már mindkét szöveggel többször találkoztam, ezért eléggé magabiztosan vettem le a polomról Nádasdy Ádám Hamlet fordítását, és küldtem tovább a gyanútlan csoporttársaimnak a Színház folyóirat mellékletének pdf-jeként is ugyanezt, mégis nagyon másként tudott működni most nálam a szöveg. Hamlet eddig egy kamaszabb srác volt, aki a mindenkori igazságot képviseli és megveti a hamis társadalmi rendet, ami felépült apja halála és nagybátyja trónra lépése után. Most Hamlet felnőtt a szememben, aki sokkal inkább tudatánál van, bolondnak tetteti magát, és tudja, hogy bizonyos helyzetekben csak a bolond mondhatja ki az igazat. Miközben mérlegel és okos döntéseket hoz, a halogatása végzetes lesz mindenki számára. De lehet, hogy ez csak az életemben fontos, és a Hamlet csak lakmuszpapír. Mindenesetre működött.

Euripidész: Élektra
Az Élektra volt a másik dráma, amit el kellett olvasnunk. Az európai kultúra egyik alapdrámája amiben egy testvérpár megbosszulja az apjuk halálát, mert halál nem maradhat megbosszulatlanul. Csakhogy az apjuk halálát az anyjukon kell megbosszulniuk, és mivel az anyánkat nem ölhetjük meg egy másik egyetemes isteni törvény szerint, ezért a két főszereplő, Oresztész és Élektra alapvetően szenvedésre vannak ítélve. Egy kellemes görög drámát kapunk a trójai mondakör után, Agamemnón gyerekeinek a főszereplésével. Szerettem, szintén nem először olvasva, bár nekem a Médeia jobban tetszett. Az a nő autonóm, Élektrát férjhez adták egy szerencsétlen, de becsületes parasznak, és csak sodródik a drámában. Mindenesetre érdekes volt a két apabosszús drámát egymást követően olvasni.

Anna Gavalda: Életre kelni
Anna Gavaldának a méltán híres francia szerzőnek a második könyvét olvastam a hónap elején. Összegezve az eddig tapasztaltakat egy társadalmilag rendkívül érzékeny szerzőről beszélhetünk, aki mint megszólalásmódjában, mint problémafelvetésében kifejezetten nagy tömegekhez tud eljutni, anélkül, hogy a szövegek minősége romlana. Anna Gavalda első általam olvasott regénye a Billie volt, ez pedig most egy novelláskötet olyan középkorú vagy annál idősebb férfiakról és nőkről, akik megkapták most az új élet lehetőségét. Elhagyott családokról, gyermekek adta új lehetőségekről, felnőttkori magányról beszélnek ezek a novellák világosan, érthetően és ismerősen, ugyanakkor anélkül, hogy megkarcolnának. Megértem azokat, akik nagyon szeretik az írót, nem hiszem, hogy végig fogom olvasni az életművét, de a polcomon van még egy novelláskötete, és nem lepődnék meg, ha ezen kívül is olvasnék még tőle valamit.

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Celeste Ng-t mindenki nagyon szereti, akit ismerek és olvasta, és én is azt gondoltam, hogy szeretni fogom majd, de eddig nem szedtem le a polcomról. A történet első mondatából világossá válik számunkra, hogy Lydia halott, a másodikból pedig, hogy a családja még semmit nem tud erről. A regényben ez a reggel fogja végig felosztani az időt. Lydia családja tele volt projekciókkal és elfolytásokkal. Mindenki képeket mutatott magáról anélkül, hogy a nagy bánatairól mesélne, és mindenki Lydiába helyezi legnyagyobb reményét. Az anya, Marylin sosem akart gondos családanya és háziasszony lenni, de az egyetem utolsó évében gyermeke született Jamestől, a kínai bevándorló származású egyetemi hallgatótól, akinek mindig küzdenie kellett egy-egy kiközösítő közegben, Lydia pedig az első lány, akin ráadásul nem látszik a származása, így adott, hogy valóra váltsa mindkét szülő álmát. Nagyon kemény történet ez gyereklelkekről, kamaszokról és családról, miközben egyre világosabb lesz az olvasó és a szereplők számára is, hogy mi vezetett Lydia halálához.

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Nem hiszem, hogy ezt a történetet bárkinek be kell mutatni, szóval nagyon röviden. Ez egy kedves ifjúsági sorozat első része, amiben Harry Potterről, a nagynénje és nagybátyja által szigorúan nevelt és az unokatestvére által sokat csúfolt kissrácról, kiderül, hogy varázsló, akinek mindenki tudja a nevét egy párhuzamos varázslóuniverzumban, miközben ő maga még soha nem hallott a mágiáról. A sorozat első részében megismerjük Harryvel együtt a varázslóiskolát, barátokat szerzünk, és megoldunk néhány rejtélyt szinte végig tilosban járva, hogy megvédjük a bölcsek kövét a világ legnagyobb erejű gonosz varázslótól. Eléggé alapmű a könyv könyves közegekben, és mi sem bizonyítja jobban a mugliságomat a könyves bloggerek között, minthogy eddig még nem olvastam a sorozatot. Viszont idén mindenképpen szeretném bepótolni. A második rész már nálam van.

Grecsó Krisztián: Magamról többet
(Fent már írtam róla.)

Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom
(Fent már írtam róla.)

Sally Rooney: Baráti beszélgetések
(Fent már írtam róla, de értékelést is találtok ide kattintva.)

Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!
Tavaly könyvfesztiválra jelent meg ez a kötet a XXI. Század Kiadó KULT Könyvek kiadói sorozatban, és sokat ültem afelett, hogy ez a könyv most akkor nekem való-e. Tavaly könyvhétre viszont Szegedre 50%-os kedvezménnyel jöttek ki diákoknak, és onnan már nem volt kérdés. Mégis csak most nyúltam hozzá, és elmondhatatlanul jól esett. A könyv főszereplője Jojo egy délen élő afroamerikai-fehérbőrű kevert gyermek, aki a 13 születésnapját ünnepli épp, és a nagypapájával mennek kecskét vágni, ahol ő be akarja bizonyítani, mennyire férfi is. És ezzel a regény folyamán lesz dolga. A gondoskodni képtelen édesanyja és a barátnője beülteti őt és a húgát a kocsiba, hogy elmenjenek az apjáért, aki szabadul épp a börtönből. Végül egy nagyon izgalmas road movie-t kapunk, amiben nagyon sok kérdés előkerül. Beszél a hagyományos gyógyítás és életmód integrálhatóságáról, szellemekről, akiknek még dolguk maradt ezen a földön, férfiségről, mintákról, amiket egy férfinek illik megtanulni, faji kérdésekről, szabadságról, és mindenről, aminek a hatására Jojo a néhány nap történetét elmesélő regény végén már mint felnőtt tekinthet végig a családján. Mindezt elbűvölően gyönyörű, lírai nyelven teszi, tele autentikus hasonlatokkal és epizódokkal. Kedvenceltem, mert valami nagyon húsbavágót mondd el a felnövésről, gyönyörűen.

Veres Attila: Éjféli iskolák
Veres Attila az egyik barátom nagyon kedvenc szerzője, és bár nekem megvan a szerző regénye, az ismerkedést a szerzővel szerinte a novelláival kell kezdeni. És meg is értem ezt, mert ezek a novellák zseniálisak. Olyan fantasy és horror novellákat olvashatunk ebben a könyvben, amelyek nagyon erősen dolgoznak az észleleléssel, legyen szó tudatmódosításról vagy akár csak másféle valóságokról, miközben mindvégig a világunkban is tök releváns dolgokat néz a saját szemüvgén keresztül. Egészen másként tekintenek ezek a novellák a halálra, van, hogy nyugodt, van, hogy vágyott, és játékra is hívja több szöveg, de beszél politikai, közéleti abszurditásokról, a művészet filozófiájáról vagy éppen osztálykérdésekről is, lerobbant rozsdaövezetekről, és vidékről, miközben rendkívül vicces marad, és a humort is a horror, fantasy eszközévé teszi. Könnyen olvasható, de baromira tartalmas szövegek ezek, értem, hogy miért imádják ennyien körülöttem.

Nézzük kategóriák szerint

Szórakoztató, fantasy, zsáner: Harry Potter és a bölcsek köve, Éjféli iskolák
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Élektra (ógörög), Életre kelni (francia)
LMBT: Baráti beszélgetések

Blogoltam, sok kis dolgot, keményen

Szóval ez nem látszik a blogon, hogyha elsőre ránéztek, de elég sokat dolgoztam kis dolgokban a blogon, és mégtöbb munka vár ránk. Ami látványos, azok nyilván a bejegyzések. Későn, csak 7-én érkeztem az 1 és 6-tal, mert előttelévő napokon végig zh-kat írtunk az egyetemen, majd az első bejegyzést már a hónap közepe után, 17-én hoztam a hónap elején beharangozott Vigyázhatnál a szádra, Laurám! értékelés, és onnan már működött az egész. Rá hat napra érkezett Sally Rooney: Baráti beszélgetések című könyvének az alternatív fülszövege, majd rá három napra az értékelése, és most ez a bejegyzés lesz az ötödik a hónapba. Nem jó, de nem is tragikus.

A Baráti beszélgetések alternatív fülszövege óta láthatjátok, hogy megváltozott a bejegyzések betűtípusa. Ennek nagyon egyszerű, de nagyon kikerülhetetlen oka van: új szövegszerkesztő van a gépemen, ami azért nem írja meg helyettem a bejegyzéseket, de elég sok csodára képes, viszont, ha onnan másolom át a tartalmakat, akkor ilyen lesz a betűtípus. És én igazából két óra kattintgatás után megbarátkoztam ezzel (mert más megoldás nem mutatkozott), és néha azt is gondolom, hogy jobb így. Nagyobb és vastagabb betűket kaptunk, látni meg sose rossz. 😉

És akkor most beszéljünk az érdemi munkákról. Először is rendbetettem az oldalsávokat és a linkeket, mert nem minden vezetett már a megfelelő helyre. Frissítettem az együttműködők listáját, ahogy a moly.hu-s polcokat is, és ami a legfonosabb, az összes értékelést tartalmazó listát is.

Ezt követően elkezdtem a blog régi bejegyzéseit gyomlálni, mert régen egészen mást gondoltam a blogról, nem számítottam rá, hogy ennyien fogjátok nézni, ezért sokkal megengedőbb voltam az elírásokkal, magyartalanságokkal kapcsolatban. Ez egy kifejezetten aprómunka, a 16. bejegyzésnél tartok, miközben a blogon ez a 225., szóval remélem, hogy nem tart ki addig a karantén, amíg végeznék vele, de jól haladok, és izgalmas levonni a három évvel ezelőtti énem tanulságait, újra.

Ezzel együtt elkezdtem rendezni a blog címkéit, ami eddig a blog kifejezett feketelyuka volt. Most tisztáztam a blog ő műfajait, a könyvek fő jegyeit, és azt a néhány címkét, amitől egy könyv radikálisan más lesz, ilyen például az AIDS, az átnevelőtábor, a vallás, az öngyilkosság vagy épp az, hogy készült-e a műből adaptáció. Ezekre mind szűrni tudtok majd, ha már az összes bejegyzést végignéztem. Nagyon várom már, de jó már a folyamatban is benne lenni.

És kitaláltam egy dolgot, ami április közepe felé startol, ha minden jól megy, és aztán kiderül, hogy alakul, de sikerülhet talán valamit visszahoznom, amit régen nagyon szerettem volna, és most már mintha megértem volna rá. Meglátjuk majd persze ezt is.

Aztán a végére hagytam a legfrissebbet. Ma reggel elkezdtem egy új blogot, kifejezetten karanténműködésre, amiben mindenféle kis dologról tervezek írok majd. Random kérdésekről, dolgokról. Szilvió blogol bele a nagyvilágba a neve és küldetése. Kíváncsi leszek, mi sül ki belőle.

Szóval ez volt ez a hónap, olvastam, blogoltam, gondolkodtam a blogon, és várom a folytatást. 🙂 Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran a nem olyan régi, de belakott twitter oldalamra, vagy keress instagramon.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Februári summa

Sziasztok,

megint itt a hónap vége, és bár nem azért, mert egy nappal rövidebb volt a hónap, de rövidebbre sikerül majd ez a summa is, mert ebben a hónapban csak négy könyvet szereztem be, ebből csak egyet vásároltam, 500 Ft-ért, és csupán kilenc könyvet sikerült befejeznem, ami lehetne ugyan jobb is, de egy vállalható minimum. Ezzel együtt is ez a kilenc könyv jól tükrözte, milyen olvasási célokat tűztem ki magam elé, és a hónap második fele óta egy kis megingással ugyan, de van kedvem blogolni is, szóval mégiscsak jó hónapot mondhatok magaménak. Mutatom bőven:

februar_1.JPG

Négy könyvet sikerült beszereznem ebben a hónapban:

Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!
A hónap elején érkezett hozzám Völgyi Anna első, novemberben megjelent regénye az Atlantic Press kiadótól recenzióra, és napokon belül érkezik róla értékelés is. Összegezve a Vigyázhatnál a szádra, Laurám! egy izgalmas regény Sáráról, aki Bristolban egy indiai étteremben volt kisegítő, de hazajött, és itthon próbált a saját szakmájában, laboránsként elhelyezkedni. A friss munkahelyén azonban Sára beleszeret a gyönyörű, nála idősebb, titkokkal teli kolléganőjébe, Laurába. Működik a regény, akár a kortárs magyar helyzetet, akár az első generációs értelmiségiség, akár a kivándorlás tereit vizsgáljuk, és persze a regény oldalain keresztül éled fel Sárában a biszexualitás. Lesz még róla szó a blogon.

Polcz Alaine: Asszony a fronton
Polcz Alaine és ez a regénye kifejezetten alapműve a kortárs magyar irodalomnak és egy nagyon határozott narratívát képvisel a második világháború és az akkor tomboló izmusok kapcsán. Az elhallgattatott és otthon hagyott nők történetét mondja el, akiknek a háború betört az otthonaikba és az utcáikba. Egy olyan fiatal lány mesél, aki látott az utcán zsidókat sárga csillaggal mászkálni, aki éhezett és menekült óvóhelyekre légiriadók alatt, és aki be tud számolni arról az erőszakról, amit a megszálló orosz csapatok követtek el. Egy nagyon megrázó szöveget várok a könyvtől, ami bemutatja a másik háború borzalmait, és elmeséli az elmesélhetetlennek gondolt dolgokat, amiknek nem is lehetett fóruma  a háborús történetekben. Könyves ajándékozáson kaptam, és tényleg régóta hiányzott a polcomról.

H. P. Lovecraft: Onnan túlról
Ezt a könyvet slam poetryn nyertem, de nagyon örülök neki, mert idén meg akarom ismerni a zsánerirodalom alapjait, és Lovecraft egyértelműen az egyik alapja a fantasy, dark fantasy, horror műfajok irodalmának. Általában a különböző emberen túli entitásokat mozgatja a szövegeiben egy elvileg nagyon speciális misztikus, titokzatos ködön keresztül, ez a könyv pedig néhány novelláját tartalmazza. Kíváncsi vagyok rá.

David Wong: John meghal a végén
Ezzel a könyvvel csak azért szemezek ezer éve, mert van egy Adam Silvera könyv, amit talán soha senki nem fog kiadni magyarul (érthetetlen és felfoghatatlan módon), amiben a két főhős srác meghal a végén, mert egy olyan utópiában játszódik, ahol mindenkinek szólnak a haláluk előtt egy nappal, és összekötik őket más ilyen helyzetben lévővel. És ennek semmi köze ehhez a könyvhöz. Ezt a könyvet nem sokan szeretik, de akik igen, az a vicces horror egyik nagyon jó szövegének tartják, a fülszöveg pedig szinte alig árul el többet ennél. Mint már mondtam, régóta szemeztem vele tehát, mintegy véletlen találatként, és 500 Ft-ért árulta egy hölgy molyon Szegedről, én pedig 500-ért hajlandó vagyok vele tenni egy próbát.

Kilenc könyvet olvastam a hónapban

Peter Stjernström: A világ legjobb könyve
A világ legjobb könyve egy olyan regény volt, amit már sokszor megrendeltem volna, de az utolsó pillanatban mindig kikerült a kosaramból, és bár nem volt rossz olvasmány, azért örülök, hogy nem kellett fizetnem érte, hanem ajándékba megkaptam. A regény Titusról mesél, aki már több zajtalanul maradt regényt megírt, és most egy lezüllött alkoholista, aki slam poetry fesztiválfellépéseken hangolja fel a közönséget azzal, hogy különböző elavult társadalmi illemkódexekből vagy szakkönyvekből olvas fel. Egy éjszaka azonban Titusnak és slammer, költő barátjának eszébe jutott, hogy meg kellene írniuk a világ legjobb könyvét, ami ugyanúgy a receptkönyvek, a krimik, és az irodalmi listák első helyeit is be tudja zsebelni. De kettejük közül csak egyvalaki írhatja meg ezt a könyvet, és ezt szinte az első perctől tudják. A regényben Titus megtisztulásáról és józanná válásáról, illetve a két író közti cselekkel és már-már vérre menő versengéssel teli néhány hónapjáról olvashatunk, könnyeden, viccesen. Nem váltja meg a szöveg a világot, de egy szórakoztató olvasmánynak elég.

Mészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az emberek országa
A két általam nagyon nagyra tartott író írt egy közös disztópiát, és hát tudtam, hogy imádni fogom. A regény a harmadik világháború és a klímakatasztrófa után játszódik, és két ifjúsági főszereplőt, egy fiút és egy lányt követünk benne. Mindketten kiválasztottak, akik az emberek országának az elitképző iskolájában tanulnak, hogy majd az állam fenttartásán dolgozzanak. Lassan a napok múlásával egyre nagyobb betekintést kapunk egy eminens lány és egy álmoktól gyötrődő fiú mindennapjain keresztül az állam központosított működésébe. Ebben a regényben minden szereplő a lehetőségeihez, génjeihez, képességeihez, hajlamaihoz képest a neki legjobb szakterületen képviseli magát és építi tovább az államot, mindenkinek saját ajánlott időbeosztása van, amit érdemes betartani, de nem szankcionálják, ha eltérnek tőle, és mindenki össze van nőve egy digitális eszközzel, ami azonosítja is őt. A két szereplőnek azonban lassan ki kell látnia a köréjük épített díszletek mögül, aminek a módjáról és a mögötte létható dolgokról már hatalmas spoiler volna beszélni. Ezzel együtt egy nagyon klassz kötet, váltott nézőpontú fejezetekkel, térképpel és minden fejezet elején értelmező szótárral. Szerettem. Működött. Ajánlom.

Ferencz Mónika: Hátam mögött dél
Többször voltam már olyan könyvbemutatókon, beszélgetéseken, ahol Ferencz Mónikának kellett a kötetéről beszélnie, és soha nem szólított meg. Arról, ahogy ő mesélt róla, egy egyszerű kötetnek tűnt, a dél a gyerekkor, az észak a jövő, és nincs túlgondolva. És kötetszervező elvként ez tényleg nincs, viszont nagyon erős megszólalásmód jellemzi, tele nagyon jól működő szimbólumokkal, amik megkülönböztették az újkomolynak tartott többi elsőgenerációs kötettől, miközben alapjaiban tematizálja a generációs ki tudja merre van északiságot, és a leleplezi a gyermekkor legnagyobb hazugságát: „bármerre fordulsz északnak tartasz”.

Anthony Burgess: Gépnarancs
Ez. A. Könyv. Istentelenül. Zseniális. Még azt hiszem sosem voltam ennyire hálás, hogy ajánlottak egy regényt. A könyv egy kamasz banda vezetőjét követi, aki a regény első felében kevert orosz szlengséggel irányítja kisebb házak kirablását és járókelők éjszakai megszégyenítését rendkívül polgárpukkasztó és öncélú, cserébe közveszélyes módon. Aztán elkapják őt, börtönbe kerül, ahol egy új technikát próbálnak ki rajta, amely szerint ezentúl nem lehet más választása, mint az, hogy jó ember legyen… És ez még bőven nem a vége.
A Gépnarancs egyszerre szól a Zabhegyezőből ismert generációs élmény ugyan radikálisan kifordított tapasztalatáról, a hidegháborús erőszak önkényének ünnepléséről és az 1984-nek is alaphangulatot adó minden gondolatot uralni vágyó hatalmi struktúráról.  Fantasztikus könyv. Imádtam. Olvassátok és rajongjatok érte, mert ha akad néhány anarchista órátok, akkor ez a könyv legjobb dolog, ami történhet veletek.

Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra Laurám!
Fent már írtam róla.

Pierre Bayard: Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?
Pierre Bayard francia egyetemi tanár, amellett, hogy néhány gyakorlati tanáccsal lát el arra az esetre, ha nem olvastuk azt a könyvet, amiről beszélnünk kell, elsősorban azt állítja, hogy nagyon különbözőféle nem olvasások vannak. Nem olvastam, csak belelapoztam, nem olvastam, de olvastam róla kritikákat, hallottam róla, nem olvastam, de el tudom helyezni az irodalomban vagy bármilyen más struktúrában. És elmondja, hogy nem biztos, hogy mások is olvasták azt a könyvet, amiről beszélnek vagy akár kritikát írnak, és egyszerűen szinte biztosan nem tudunk besülni, ha hazudunk a könyvről, mert nem emlékeznek mindenre pontosan, ahogy az nekünk sem dolgunk. Ez például egy tipp tőle, hogy nektek ne kelljen elolvasnotok. A másik pedig, hogy mindig állítsd magabiztosan, az emberek a legkisebb valószínűséggel fognak arra gondolni, hogy nem olvastad el a könyvet. Hasznos volt, bár számomra gyakorlati újdonságokat nem hozott, de mégis, mindent nem lehet elolvasni. Magyar szakon sem, például. 

Katz Katalin: Visszafojtott emlékezet
A magyarországi romák holokauszttörténetéhez
Katz Katalin izraeli szociológus, aki a holokauszttúlélő édesapjáról hallott arról, hogy voltak cigányok is a koncentrációs táborokban, de sokáig ennek alig találta bizonyítékát. És ez tényszerűen így van. A hetvenes évekig sem Magyarországon, sem a világban nemigen tematizálták azt, hogy a nácik áldozatai között lettek volna cigányok is. Katz Katalin a kutatásait már később, a 90-es évek elején kezdte Magyarországon, interjúkat vett fel, és ezen esetek kapcsán igyekezett egységesíteni a magyarországi roma holokauszt történetét, aminek például egy fontos állomásán, Komáromban a mai napig nincs semmi arra utaló dolog, hogy ott roma honfitársak tömeges kivégzése zajlott volna. De találkozunk koncentrációs táborból hazatértekkel is, olyanokkal, akik szerint meg kell élniük és el kell mesélniük az emlékeiket, míg más mesélő szerint egyszerűen el kell hallgatniuk. De beszél olyan erőltetett menetről is, ahol magyar katonák a saját honfitársukat bántalmazta vagy hagyta cserben, és a könyv végén egy olyan történet darabjai is összeállnak, amiben egy falu a teljes roma közösségét kiírtotta és elfelejtette, úgy, hogy pusztán néhány túlélő emlékezhet rá, külön-külön…
Mindezek után pedig kapunk egy nagyobb, filozófiaibb holokauszt-kutatás áttekintést, amiben megérthetjük a népírtás, a holokauszt és a roma holokauszt közti nem tisztázott különbségeket, vitákat, és azt, hogy hogyan alakult ez az elmúlt 50 évben. Nagyon erős és izgalmas szöveg volt Katz Kataliné, főleg az életutakat nehéz volt olvasni, de vitathatatlanul fontos munka az övé.

Don DeLillo: Cosmopolis
Eric Parkel, a fiatal milliárdos úgy dönt egy teljesen esetleges áprilisi hajnalon, hogy el kell mennie fodrászhoz, így beülnek egy limuzinba, és áthajtanak a városon. Nagyjából ez történik. Csakhogy ez egy nem teljesen átlagos áprilisi nap. Ma érkezik az elnök látogatóba, tele van a belváros tűntetőkkel, a kapitalista gazdaságot jelképező patkányok lepik el a fontos tereket, és Ericnek határozott célja, hogy bedöntse a jent. Szóval ezen a szép áprilisi napon különböző szakértők, orvosok, barátnők jelennek meg a limuzin hátsó ülésén és a közeli vendéglátóhelyeken. Izgalmas szöveg, mert benne mindenki Erichez viszonyul, követhetjük az ő gondolatait, amelyek egy picit világgyűlölők, amelyek megvetik a plebsz tömegeket, és közben halál filozofikusok és randomak. DeLillot sokan az amerikai posztmodern kezdőkarakterének látják, és tényleg megvan benne az az elemelt gesztus, hogy a cselekménytől majdhogynem függetlenül beszél és gondolkodik a szereplő, és ügyesen épít fel esetleges, de jó tempóban visszatérő, megmosolyogtató szimbólumokat. Szerettem.

Lewis Caroll: Alice Csodaországban
Szóval mind ismerjük a történetet. Alice beleugrik egy nyúlüregbe és kicsivé majd naggyá majd megint kicsivé válik majd megint naggyá, és közben történnek dolgok. Szóval az a helyzet, hogy én sokkal, de sokkal többet vártam ettől a könyvtől. Azt vártam, hogy Alice és a világ zavarodottsága vezet majd valahová, de ez nem igazán történt meg. Számomra ez a szöveg sokkal öncélúbb volt, mint majdnem bármi, amit a posztmodern címke alatt öncélúsággal vádolnak. És olvasóként sem rántott be. Értem, hogy miért lehet fontos szövege az irodalomnak, és szerintem van tere a világokról való gondolkodásban az Alice körüli párbeszédben, de engem olvasóként ez most kevésbé vett meg.

Nézzük az év elején meghatározott kategóriák szerint:

Klasszikus irodalmi kimaradások: Gépnarancs, Alice Csodaországban
Nonfiction: Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?, Visszafojtott emlékezet
Cigány irodalom: Visszafojtott emlékezet
Megismerni a várost: Cosmopolis
Zsáner: Az emberek országa, Gépnarancs, Cosmopolis, Alice Csodaországban
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája: A világ legjobb könyve (svéd), Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk? (francia)
LMBT: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

Így blogoltam a hónapban:

Ez lesz a hetedik bejegyzés a hónapban, viszont csak egy értékelés volt, szóval nem vagyok kimondottan büszke, de így alakult. Február közepén elért egy olvasási válság, és ez a bloggal együtt is működött, és még mindig van az is, hogy lett HBO GO-m telis-tele szuper sorozatokkal, amik szintén kemény órákat vesznek el… De igyekszem jól csinálni, és ez azt is jelenti, hogy ha úgy érzem, hogy nem tudnám jót hozni, akkor nem írok bejegyzést. Remélem megértitek…

Mindenesetre február 5-én indult a hónap az 1 és 6 bejegyzéssel. A hat betervezett könyvből ötöt sikerült elolvasnom, a hatodikat (Eberhard Staub: Az élő város) tegnap kezdtem el, nagyon klassz, nagyon olvasmányos esszé, de valamennyi biztosan át fog csúszni belőle márciusra. Ezt követte Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit alternatív fülszövege, majd Valentin-napra érkezett, elsősorban kifejezetten azért, hogy az index emelje ki, egy LMBT könyvekből vett idézetes poszt, ami megmutatja, hogy a szerelem mennyire egyforma is. Aztán megünnepeltük egy bejegyzésben, hogy óvodaérettek lettünk, vagyis három éves lett a blog, és úgy éreztem leginkább arról tudok mesélni, hogy sokkal könnyebb bátornak lenni, ha van egy három éves blogod. Ez után sokára megjelent a Minden szív kaput nyit értékelése, majd a Vigyázhatnál a szádra, Laurám! alternatív fülszövege. A következő hónapban szeretnék folyamatosabban jönni az értékelésekkel, erről már a hétvégén igyekszem készülni. 🙂

Szóval hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. 🙂 Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha kérdéseid, megjegyzéseid volnának, írj bátran facebookon, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be insagramra vagy twitterre. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Januári summa

Sziasztok,

ólomlábakon ugyan, de gyors léptekkel rohant át felettünk ez a hónap, amit én sem olvasóként sem bloggerként nem tudtam az elején kezdeni, de hát mégis. Vitathatatlanul ennyi volt. Nagyon örülök, hogy a mai summában már látszanak az év elején, idénre betervezett célok, akár megvásárolt és megkapott könyvek tekintetében, akár olvasottakéban, ha már a blogolásban még nem igazán. De ami késik, az jó esetben nem tűnik el, szól nem is rabolnám tovább a szót:

januar_1.JPG

Ezeket a könyveket szereztem januárban:

Nagyon szerencsés lett ez a hónap, mivel múlt hónap végén volt a névnapom, és a családomtól kaptam könyvutalványt, egy barátomtól is kaptam névnapi ajándékot, egy kedves moly is meglepett, aki látta a nagyon epekedő listámat, amit a családomnak, barátaimnak küldtem, nyertem is könyvet és tegnap beesett egy csodálatos könyves ajándék is, négy könyvvel, így mindösszesen 6500 forintot fizettem könyvekért ebben a hónapban, ami egy kifejezetten jó arány 19 könyv esetén, pláne, ha ilyen könyvek. Nézzük is őket:

Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták
Ez a kötet már évekkel ezelőtt jött ki a Page Not Found blog top 10-es listáiból, amiket Pető Péter, most a 24.hu főszerkesztője és Csunderlik Péter történész, politikatörténész jegyez. A blogon és általában a kötetben a történelem és az aktuálpolitikai, közéleti témák kapnak fő hangsúlyt, tele irodalmi és kultúrtörténeti utalásokkal, miközben ezek a szövegek elsősorban pusztán szórakoztatóak, sőt viccesek. Nagyon széles tudásból merítenek a szövegek egy-egy vicces és találó hasonlat vagy metafora kedvéért, közben rendkívül fogyaszthatóak is. Régóta szemeztem vele, de a névnapomra kaptam könyvesboltos ajándékkártyát, és végre beszereztem. Tavaly elkészült a könyv második része, illetve Pető Péternek szintén tavaly jelent meg a Félúton című regénye, ami utazások tapasztalatait írja le egy baloldali, szociálisan érzékeny karakter szűrőén keresztül. Nagyon érdekelnek, és örülök, hogy végre a polcomon van.

Bartók Imre: Jerikó épül
Hasonló öröm, hogy a Jerikó épül nálam van, mert a 2018-as megjelenése óta szemezgetek vele, és az is sokat segített, hogy a legokosabb ismerősöm nagyon-nagyon szereti ezt a könyvet. Egy nagyon filozofikus életrajzi regényt ígér a fülszöveg, és a visszajelzések is, ami szintén hatalmas tudásmennyiséget mozgat. A gyerekkorról beszél, úgy, hogy visszanéz, és értelmez a világmindenség távlataiba… Szóval egy nagyon különleges olvasmányélményt várok ettől a szövegtől.

Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Szóval egy élettel ezelőtt OlvaZsófi ajánlotta ezt a könyvet a csatornáján, és azóta tudom, hogy ezt a könyvet imádnám. Mégis többször raktam vissza a a kosaramból, mert vannak rossz visszajelzések is a moly.hu-n róla, szerintem elsősorban azért, mert romantikusként csomagolta a magyar kiadó inkább, és nem igazán jutott el a közönségéhez, de ez majdhogynem mindegy is. Ez a könyv zseniális. Előszöris ez a könyv a világ legbájosabb könyve egy fiúról és egy lányról, akik különlegesek, de a világ nem érti, nem értheti az ő különlegességüket. Másodszor a könyv alapjaiban mondja el tök érthetően az ökokritika legfontosabb téziseit, miszerint nem ugyanaz a földi javak uralása és használata, miközben a Föld maga is egy állati izgalmas entitás. Az ökofeminizmus sémái szerint a nő a természetet képviseli, a férfi a technikai fejlődést, és igen, a technikai fejlődés kizsákmányolja a földet, és az embert helyezi középpontban. Ezek nagyon fontos tudományos, filozófiai beszélgetések, amik ebben a szövegben nagyon beépítettek, érthetőek és aranyosak, és következik az egész regényből, hogy a digitális rendszer és a természet együtt tudja megváltani a világ maradékát a végsőkig durvuló apokalipszishelyzetben, és ez nem csak annak szól, hogy ez végülis egy romantikus történet. Zseniális szöveg, olvasható könnyű szórakozáskánt és tudományos kutatóként is, tök bátran. Mindenki. Azonnal.

Lányi András: Az írástudók áru(vá vá)lása
Lányi András a hazai zöldmozgalmak és az ökofilozófia egyik vezető alakja, ebben a szövegében azonban nem vagy csak nagyon áttétesen reflektál erre. Ami miatt mégis nagyon relevánsnak gondoltam ezzel kezdeni, az az, hogy ebben a szövegében is a tömegtermelést és a kapitalizmus beszűrődését bírálja, viszont egy nagyon kis síkon, a két világháború közti magyar irodalomban. A szöveg foglalkozik azzal, hogy hogyan alakult át a társadalommal az irodalom is, hogy lett tömegek számára elérhető és tömegeket kiszolgáló, sokszor velős, cinikus, akár elitista hozzáállással. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy állok majd a szöveghez, mert sok kérdésem van a szövegben megfogalmazottak kapcsán is, és volt az egyetemen ilyen regényekkel foglalkozó kurzusom is, aminek a nagy részében Rejtőt olvastunk.

Azár Náfíszi: A Lolitát olvastuk Teheránban
Miközben 1979-ben Iránban valódi háborús helyzet volt, Náfíszi Irodalomprofesszorként minden héten összegyűjtötte a legtehetségesebb lány hallgatóit, hogy fágylukat levetve egyfajta szellemi szabadságban átbeszéljék a betiltott nyugati kultúra és a világirodalom legfontosabb szövegeit. Elsősorban emögé a társaság mögé nézhetünk be ebben a memoárban, ahol a frissen kialakult társadalmi rendszert próbálják megérteni, miközben gondolataik mögött ott van a világirodalom hatalmas tapasztalatrendszere. Izgalmas szövegnek tűnik, egy kedves molytól vettem. Még el akarom olvasni a Lolitát és a Nagy Gatsbyt, mielőtt elkezdem ezt a könyvet, de aztán ebbe is belecsapok, mert egy számomra elképzelhetetlen tapasztalatról számol be.

Kemény Lili: Madaram
Nagyon rossz, mert nem akarom ezt a kötetet így felvezetni, de így tudjátok valahová kötni. Szóval Kemény Lili Kemény István lánya, és Kemény Zsófi nővére. A Madaram az első és eddig egyetlen kötete, és egy nagyon kimért, módolt, és figyelmes nyelve van azon néhány szöveg alapján, amit olvastam tőle. Nagyon régóta szerettem volna a polcomon tudni a kötetét, mert egyrészt tök szimpatikusak a versnyelve, másrészt évek óta ismerkedem a generációjával, és mindig ott volt a perifériámon.

Salman Rushdie: Sátáni versek
A könyv, amit igazából a könyv története kedvéért olvasnék el. Rushdie egy indiai muzulmán szerző, aki tematizálja a saját muzulmánságát és a mohamedán hagyományt a szövegeiben. A sátáni versek alapvetően azok a szövegek, amelyek a kanonizáció során nem kerültek be a Korán szövegei közé, mert azok a hagyomány szerint istentelenségeket tartalmaztak, például Mohamed prófétáról. A Sátáni versek regény ezeknek a kérdéseit a kortárs térbe helyezi egy hajótörés két túlélőjével, akiknek különleges, transzcendens élményei lettek, miközben próbálnak Nagy Britannia társadalmába is beilleszkedni. A regény születése nagy port kavart a radikális muszlim körökbe, különböző hírek vannak, hogy bujkálnia kell-e a szerzőnek a biztonsága érdekében, vagy már nem, és ez annyira komoly fenyegetettséget jelentett, hogy az első kiadás adatai között nem találjuk meg, ki fordította le a szöveget.

David Levithan: Majd egy nap
David Levitán Nap nap után sorozatának régen várt harmadik részét szintén névnapomra és karácsonyra kaptam. Bár már tavaly könyvhéten megjelent, én baromira féltem megvenni, mert az első két rész egy hatalmas morális dilemmával zárult, és hát, féltem. Ezzel együtt is egy héttel az ajándékozás után már befejeztem, pedig vizsgám is volt. Nagyon jó szöveg, ismét rendkívül bátran nyúlt az LMBT témához, nagyon jól varrt el szálakat… Szerettem, és lesz róla értékelés.

Mészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az emberek országa
Már nagyon sokat beszéltem a blogon arról, hogy mennyire szeretem az írókat, ezért ettől most mindenkit megkímélek. Egy nagyon izgalmas társadalomba kapunk ebben a szövegben betekintést, ami Új-Zéland területén él a harmadik világháború és a globális felmelegedés után. A világnak sikerült a kulturális javait erre a területre gyűjteni, és a szövegben az autoriter állam elitképzésében tanuló két ifjúsági szereplőt követünk, akik a kiválasztottaknál is kiválasztottabbak. Most olvasom, izgalmas, ahogy a szöveg épül, jól használja a disztópia kereteit, szeretem, ahogy információt adagol, de messze még a vége.

Pion István: Atlasz bírja
Pion István az a slammer, akinek az előadásai a legközelebb állnak ahhoz a slam poetryhez, amit én igyekszem művelni, és furcsa, hogy még nem olvastam a kötetét, pedig sokszor mentem el mellette. Különleges ez a kötet abban az értelemben, hogy verseket és slam poetryket is közöl, erre még nem volt példa a magyar könyvkiadásban előtte (és utána is csak az őszi Margóra készült Umami tette ezt meg, ami egy válogatás kortárs szerzők klímaváltozással foglalkozó szövegeiből), és kvázi semmi nem különbözteti meg őket a versektől. Nagyon gazdag kötet ez, nagyon erős és feszes személyes lírával beszél az első kötetesektől nem meglepő témákról, mint az otthon vagy a család, felnövés. Nekem az Ó ciklus kevésbé jött be, ott vannak a slam szövegei is, és egy néhol erőltetett nyelvi játék működteti, ami nekem általában sem tetszik, de a többi versért abszolút megéri, és szerintem egy izgalmas kapudrog lehet a kemény témákkal foglalkozó nehezebb nyelvű szépirodalom felé. Végre a polcomon.

Noam Chomsky – Edward S. Herman: Az egyetértés gépezet
Noam Chomskyban elsősorban a nyelvészt, a generatív grammatika létrehozását tisztelhettem eddig, de már régóta szerettem volna a legalább annyira jelentős, bár kritikusai szerint könnyen populista anarchista munkásságával is megismerkedni. Az egyetértés gépezet az huszadik század második felének Egyesült Államok béli sajtógyakorlatait, szándékos elhallgatásait és ferdítéseit veszi górcső alá, hogy azon keresztül mutasson rá az egész rendszer visszásságaira. Az elmúlt félévben volt több televíziós kurzusunk, és többször előkerült az amerikai televíziózás, mint olyan működés, ahol a kereskedelmi televíziók a dominánsak és sokáig nem is volt közszolgálati televízió, és ennek kapcsán került elő bennem ez a téma ismét, és a karácsonyra készített kívánságlistámat látva egy kedves molytársamtól megkaptam. 🙂 Köszönet érte.

Lovas Nagy Anna: Verazélet
Szintén egy olyan könyv, amit nagyon régóta vártam. Leszbikus regény, de még mint kortárs leszbikus regény is több ennél. A peremről mesél egy nő szemszögéből. Nevelőintézetről, szenvedélybetegségről, a túlélés lehetőségeiről, anyaságról, leszbikusságról… A fülszöveg azt ígéri, hogy nem akar semmit a szöveg, csak regisztrálni és elmondani, és nekem szoktak tetszeni az ilyen regények. Várom, hogy olvassam.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka
Ezt a könyvet slam poetry helyezésért nyertem, és nagyon örültem neki, mert Márai a kedvenc magyar nem kortárs szerzőm, és az Eszter hagyatéka volt a második olvasmányom tőle. Az első a Zendülők, ami még mindig nagy kedvenc, és úgy találtam rá, hogy valahol azt olvastam róla 16 évesen, hogy van benne melegség (nem mondom kétszer sem, hogy nincs, mert bele tudnám magyarázni, de nem volt konkretizálva ez). A melegséget ugyan nem találtam, de nagyon vonzott az a fajta polgáriság és letisztult modernség, ami Máraiból jött, és így választottam ki az Eszter hagyatékát a könyvtár nagy Márai polcáról. Egy nőről szól, aki tudja, hogy a testvére özvegy férje át fogja verni és kiforgatja az utolsó vagyonából is, mégis hagyja, mert szerelmes, és mert egész életében azt várta, hogy jön Lajos, és a szemét is kilopja. És Márai csodálatosan írja meg ezt. És, ha már itt tartunk, az adaptációja sem rossz, Nagy-Kálóczy Eszter, Cserhalmi György és nem utolsó sorban Törőcsik Mari játszik benne, és nagyon elkapták a könyv lelkét.

Eberhard Straub: Az élő város
Azt mondták nekem, hogy a városról való elméleti szövegek olvasását érdeme Straubbal kezdeni, mert történelmi narratívákban mutatja be az európai városok és a városi társadalom különböző átalakulásait az ókortól a huszadik századig, mégsem csupán egy száraz szöveget kapunk. Straub nagyon szereti ezt a témát, és rajongással tud róla beszélni. Nos, lehet, hogy van egy közös szenvedélyünk. Nagyon várom, hogy végre kiderüljön.

Kemény István (szerk.): A magyarországi romák
Ez egy nagyon kicsike kis füzet, mégis a magyar romológiai tanulmányoknak az egyik alapvető szövege, nagyon kis betűkkel, minimális sorközzel. Beszél a romák törénetéről, irodalmáról, kultúrájáról, szociológiai és néprajzi sajátosságokról és a cigányságkutatás fő irányairól. Ma már születtek ennél sokkal bővebb írások is mindegyik témáról, viszont ezeket semmi nem fogja össze egy ilyen kötetté. A félévben háromszor kölcsönöztem ki a könyvtárból, kétszer egy-egy kis részletért, harmadszor végigolvastam, aztán szerezem be most már egy saját példányt.

Alice Hoffmann: Galambok őrizői
Ez az a regény, amit nem tudok igazán, hogy miről szól, mert elég titokzatos a fülszövege, viszont több olyan ismerősöm szerette nagyon, akiknek nagyon adok a szavára. Ez egy történelmi regény, ami az első században játszódik, egy a rómaiak által leigázott zsidó, galambász közösségről szól, amin belül négy nagyon különböző női karaktert követünk. Nagyon sok kérdésem van a könyvvel kapcsolatban, és nagyon örültem, amikor megláttam ezt, és a három következőt egy ajándékdobozban, amit egy moly.hu-s könyves ajándékozáson kaptam.

Timothy Snyder: A zsarnokságról
Húsz lecke a huszadik századból
Timothy Synder ebben a kicsi, rövid. de annál ígéretesebbesebb könyvében azt mutatja be, hogy mi az a 20 tanács, amit érdemes megfontolnunk egyszerű állampolgárként is, ha nem akarunk mi is egy totalitárius diktatúrában észbe kapni. Azt mondja, hogy a demokrácia és a valódi népképviselet épp annyira érzékeny napjainkban, mint a huszadik század elején, éppen ezért fontos tanulnunk az ő hibáikból, és figyelemmel lennünk. Régóta szerettem volna a polcomon tudni, és azt hiszem hamarosan olvasni is fogom.

Peter Stiernström: A világ legjobb könyve
Egy középkorú alkoholista norvég író és egy feltörekvő fiatal költő egy rockfesztivál slam poetry színpadának a backstage-ében kitalálják, hogy meg kellene írniuk a világ legjobb könyvét, ami könnyen első tud lenni több kategóriának a top listáján is, és a legtöbb olvasói igényt ki tudja szolgálni. Ez egy vicces és kedves svéd regény két író nem mindig etikus küzdelméről, akik emberi módon maguknak akarják a sikert. Elkezdtem olvasni, és van egy nagyon megfogható hangulata, bájos, vicces, komikus. Működik még.

Don DeLillo: Cosmopolis
Don DeLillo az amerikai posztmodern prózaírás egyik korai, vezető alakja, ezt a regényét pedig véletlenül a Libri adta ki egykor. Vagy hát nem teljesen véletlenül, hiszen Robert Pattinson játszotta a film adaptációjának a főszerepét. Más kérdés, hogy mégsem ért el nagy eredményeket, mert DeLillonak és Edward Cullennek egészen mások a hazai keretei, még akkor is, ha Pattinsont már Cedric Diggoriként is láthattuk. Szóval ebben a Paul Austernek ajánlott regényben egy gazdag és befolyásos milliárdos egy limuzin hátsó ülésében ül miközben válogatott tárgyalópartnerei adják egymásnak a kilincset, és irányítja, hogy hogyan döntsék be a japán jen árfolyamát, miközben körülötte zajlik a disztopikus élet, és ő egyszerűen csak a fodrászához szeretne eljutni. Nagyon régóta szerettem volna olvasni a könyvet.

source_1.gif

És kilenc könyvet sikerült elolvasni januárban:

Ez nem szokott szám, és több is volt tervben, de vizsgáztam, lett HBO GO-n (Majd akarok írni egy kibeszélős posztot az Eufória kapcsán, ami szerintem baromi jó sorozat) és zajlott az élet is, ráadásul a 12 szabály az élethez eléggé belassított, de erről majd ott fogok is beszélni.

Dévényi István: Hádújúdú
Dévényi István a jobboldali polgári újságírás egyik vezető alakja ma, a Magyar Hang újságírója, és tavaly jelentkezett az első kötetével. Nem igazán vártam tőle jót, mert nem dicsérték túl. És az igazat megvallva nem is lett jó. Nem mondom, hogy nélkülözi a történetet, mert az nem volna teljesen korrekt. Egy vidéki csóró srác gazdaggá és senkivé válik a kormányzati rendszer médiahálózatában. Izgalmas lehetett volna például a vidéki-városi kérdés, az első generációs értelmiség vagy a hatalomkezelés, viszont úgy érzem, Dévényi megúszta ezt azzal, hogy függő lett az arc. Nem győzött meg a kötet, viszont örülök, hogy támogathattam a szerzőt, aki mégiscsak fontos munkát végez, és egyébként bírom, de a könyvét tovább fogom passzolni majd egy könyvcsere alkalmával.

George Orwell: 1984
A klasszikus. Nem tudom, hogy mit kell róla írni. A főszereplő, Winston az egyetlen általa ismert ember, aki tudja, hogy nem igaz az, amit a Nagy Testvér állít a saját, állandó háborúban álló diktatúrájában. Egyszer kapott egy kis jelet, amiben jól látható, hogy a Nagy Testvér tanításai alapvetően nem fedik a valóságot, és ő maga is egy olyan területen dolgozik, ahol régi Times cikkeket írnak folyamatosan újra, tehát kvázi hamisítják meg a történelmet. Mégsem tudja ezt az élményét megbeszélni senkivel, mert az állampolgár minden mozdulatát figyelemmel kíséri a párt és mindenki a pártot képviseli, akivel Winston kapcsolatba léphet, így neki is játszania kell a szerepét. Nem véletlenül klasszikus Orwell szövege a disztopiák között. Nagyon sok minden itt épül fel, amit eddig ismertem már máshonnan és kétségkívül a legzseniálisabb szöveg a maga nemében. Különösen izgalmas volt otthon a téli szünetben a köztévé gyűlölködését hallgatni, miközben az 1984-ben zajlottak a gyűlöletpercek, amik alatt mindenkinek egy emberként kell ócsárolniuk a nép ellenségeit.

Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták
(Fent már írtam róla.)

Charle Jane Anders: Minden madár az égen
(Fent már írtam róla.)

David Levithan: Majd egy nap
(Fent már írtam róla.)

Kemény István (szerk.): A magyarországi romák
(Fent már írtam róla.)

Pion István: Atlasz bírja
(Fent már írtam róla.)

Izsó Zita: Tengerlakó
Már többször meséltem arról, hogy Izsó Zita szerintem az egyik legjelentősebb fiatal költő a hazai irodalmi életben, és erre megint rá kellett jönnöm, még úgy is, hogy visszafelé olvastam el az eddigi lírai életművét. Ebben, az első kötetében már érezhetően erősen nyúl az átmeneti helyzetekhez és a családi, szociális élet közti kapcsolatokhoz, mint amilyen a szakítás, az anyaság, a nőiség, a férfiasság vagy épp a halál. Maróan pontos és érzelmekkel teliek a szövegei, miközben inkább regisztrálnak és az érzelmek és helyzetek pontos leírását, semmint éreztetést céloznak meg. Nagyon különbözőképpen tudja használni a vizet és az üveg tartályt, amit a borító is megidéz, de más visszatérő szimbólumok is kísérik az olvasót. Nagyon szerettem, és sajnálom, hogy most egy ideig már csak újraolvasni tudok Izsó Zitát.

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Így kerüld el a káoszt!
Jordan B. Peterson egy nagyon izgalmas karakter. Nagyon megosztó mind a baloldali, mind a jobboldali diskurzusokban, és ez keltette fel az érdeklődésemet. Elolvasva a könyvét értem, hogy miért. Nem foglalkozik azzal, hogy a világ eszmék mentén több részre tagolódott körülötte, ő minden eszmét, tudományos kutatást, vallást, saját tapasztalatot egy közös tapasztalattá gyúr össze, hogy megmutassa, hogyan kell élni. Nagyon üdítő és nagyon fárasztó volt a világtudást ekkora nagy egészben látni, de izgalmas volt az, ahogy ezt ő egy narratívává építi: A világ kész arra, hogy megtanítson téged jól élni, csak nyitottnak kell lenned. Ahogy a zárófejezetben írja, gondold végig az életedet, mintha lenne egy világító tollad, és tök evidens lesz, hogyan kell ezt csinálni. Onnantól kezdve, hogy kihúzod magad, egészen addig, hogy a kiscicát is megsimogatod út közben, amiben meglátod az élet szépségét. Izgalmas kötet hatalmas tudásmennyiséggel. Megszenvedtem, de így kell kezdeni egy évtizedet.

Nézzük az év eleki kategóriák szerint:

Klasszikus irodalmi kimaradások: 1984
Nonfiction: Top 10-es történelmi slágerlisták, A magyarországi romák, 12 szabály az élethez
Cigány irodalom: A magyarországi romák
Zsáner: Hádújúdú, Minden madár az égen
LMBT: Majd egy nap

Blogoltam:

Túlzás, hogy blogoltam, de volt jelenlét a blogon. Főleg a hónap második felében. Ugyanakkor nem vitás, hogy jól indult. Az év első napján hoztam egy új évi fogadalmakkal kapcsolatos rövidebb book taget, aztán sokat kellett várni, hogy jöjjön hónap közepén a januári 1 és 6, amiből végül csak három könyvet sikerült elolvasnom, a negyediket olvasom, és a többi sincs elfelejtve. Aztán még mindig várni kellett, hogy tisztázzam, mik is az idei terveim az olvasást, a blogot, a közösségi média használatot tekintve. És csak ez után jött az első alternatív fülszöveg és értékelés az Autoboyography – Egy fiús könyvről. Ezzel a summával együtt most megvan a havi hat bejegyzés, amit alsó hangon belőttem magamnak, viszont többet várok ennél, és jó lenne jobban elosztani is. Van mit tanulni. De állnak a polcomon az értékelésre váró könyvek, van egy csomó témám, amit tök megbeszélnék, szóval dübörög tovább, mert dübörögnie kell.

Szóval így. Ez lett volna ez a hónap. Köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂 Ha van kedvetek írjátok meg kommentben, hogy ti mit szereztetek be vagy olvastatok idén, vagy ha bármilyen kérdésetek megjegyzésetek volna. 🙂 Igyekszem hamar válaszolni. Éppígy igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel.

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra, vagy a frissen létrehozott twitter adatlapra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő bejegyzésig sem:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Decemberi summa

Sziasztok,

így a két ünnep között ideje megnézni, hogy mi mindent hozott az év utolsó hónapja. Nagyon jó, régóta vágyott könyveket sikerült beszereznem. Van, amit használtan, többre pedig jó akciókat sikerült kifognom. Nagyon sokféle könyvet sikerült olvasnom, több verseskötet is akad köztük, de kötelező olvasmányok, tankönyvek is kerültek elő, régóta olvasni vágyott magyarul most megjelent ifjúságit is hozott az élet, és szépirodalomban is menő voltam. Amiben viszont nem voltam menő, az a blogolás. És erről is beszélnünk kell. Kezdjük!

december.JPG

13 könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem

William S. Burroughs: Meztelen ebéd
Amikor 2017-ben elkezdem komolyabban írni az egyik első olvasmányom volt az Üvöltés, ami a beat irodalomnak az egyik legjelentősebb verse, és azóta különös szeretettel olvasom a beat szövegeket, mert fel tudnak vázolni olyan világokat racionálisan, regisztráló jelleggel, amiket mi felfogni sem vagyunk képesek. A drogokról, a szegénységről, a nyomorról, a testiségről és az erőszakról tudnak beszélni ezek a szövegek, és ez nagyon menő. A Meztelen ebéd ennek a mozgalomnak az egyik vezérszövege és Burroughs ennek a mozgalomnak a vezéralakja. Nagyon régóta vártam, hogy beszerezhessem, mert ez a könyv beszerezhetetlennek bizonyult, de a Jelenkor az év második felében újra kiadta. Nagy-nagy örömömre.

Dévényi István: Hádujudú
Dévényi István egy jobboldali független újságíró, aki valahogy ennek a jobboldali függetlenségnek az arca lett. Bírom őt, szerintem nagyon sok mindent reálisan lát, szimpatikus az értékkonzervativizmusa és polgárisága, amit képviselni akar. Ez az első regénye, és még semmi jót nem hallottam róla, mégis el akarom olvasni. Politikáról szól és korrupcióról. Egy alternatív Magyarországon. Bárminemű egyezés csupán a véletlen műve.

Kim Leine: Végtelen-fjord prófétái
Kim Leine már levett egyszer a lábáról a kendőzetlen őszinte Kalak című regényével (értékelés itt), aztán a Margó Irodalmi Fesztiválon azzal a néhány szóval, amit németül beszéltünk, és biztos voltam benne, hogy hamarosan beszerzem a Grönland-trilógiájának az első részét, ami jelentem, megtörtént. Ebben a regényben a 18. század végén járunk, miután Grönlandot gyarmatosították a dánok és az őslakosaikat a keresztény hitre térítették. Egyszerre beszél ez a regény egy világtól elvonulni vágyó férfiről, az egyenjogúságról álmodozó őslakosokról, a hitről és a térítésről, és mindarról, amit fél év sötétség elbír egy apró szigeten. Nagyon nagy várakozásaim vannak a könyvvel kapcsolatban.

Kemény István: Nílus
Kemény István legújabb kötetét nagyon nem akartam elolvasni, de a városban árultak nagyon olcsón egy a szerző által szignózott, de egyébként érintetlen példányát, és hát elszenvedtem. Kemény István nagyon jól ír, a kortárs költészet nagy része az ő nyelvéből nőtt ki, és ez érződik a Níluson. Nagyon erősen tematizálja a saját modernségét, és azt, hogy ehhez képest nagyon mást állít a mai lírai nyelv meg világtapasztalat. Több szöveget szentel Petrinek, az ő mesterének, akit könnyű olvasni és érteni, sőt utánozni ma, mert fontos dolgokról beszélt… Jó kötet ez azt gondolom, de talán a gesztusai erősebbek, mint maguk a versek most. Persze vannak nagy találatok, Kemény Istvántól nem várunk mást, de nekem elmaradtak a nagy meglepetések meg ráérzések, amit a korábbi munkáiból megszoktunk. Ódzkodtam tőle, igazam volt, mégis örülök, hogy megvan.

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztréugackij: A kárhozott város
Az egyik legismertebb orosz sci-fi írók egyik regénye ez a Kísérletről, amelyben olyan különböző nemzetiségű egy városban élő szereplők vesznek részt, akik erre önként jelentkeznek. A városról nem tudjuk, hogy hol van pontosan, de egy megmászhatatlanul meredek fal és egy végtelen mély szakadék között található, és a szereplők nem tudják, mi fog velük történni, hiszen, ha tudnák, a viselkedésük befolyásolná a működésüket. Egyszerűen csak megtörténnek velük dolguk. Már olvastam az idén Margó-díjas Vak majom című regényt Fehér Boldizsártól, és valami ilyesmit várok, keményebb zsáner maggal, és persze várossal.

Bari Károly: A mozdulatlanság örökbefogadása
Bari Károly a magyar nyelvű roma irodalom egyik legnagyobb alakja. 1970-ben jelent meg az első kötete A holtak arca fölé címmel. A szerző akkor még 17 éves volt, mégis egyik pillanatról a másikra a roma kulturális élet egyik alapítója és szócsöve lett. Ez a kötet Bari Károly verseit, prózai alkotásait, rajzait szervezi össze. Egy életmű gyönyörű, méltó, mégis Bari Károly egyszerű hangján megszólaló szerény összegyűjtése ez. Az év végére jelent meg, elmondhatatlanul örülök, hogy a polcomon van.

Szabó Magda: Daloljatok angyalok
Ez a könyv Szabó Magda munkásságából gyűjti ki azokat a kis történeteket, meséket, szövegeket, amelyek valamilyen módon a karácsonyról szólnak. A Libri és a Jaffa kiadó közös gondozásáról van szó, szokás szerint egy nagyon szép kötet, Szabó Magda pedig mindig csodálatos.

Ady Endre: Élő Ady
A Libri másik karácsonyra megjelenése a Scolar kiadóval együtt készített Ady Endre antológia. Adynak nagy éve volt, hiszen idén volt a halálának a 100. évfordulója, és szerintem egy méltó lezárása ez a gyűjtés az Ady emlékévnek. Nagyon sok kortárs szerző válogatott és ajánlott verset ebbe a kötetbe, én magam egy picit sajnálom, hogy nem ez szervezi a kötetet, így igazából a valódi Élő Adynak ígért párbeszéd nem jön létre, de azért Ady mindig jó.

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
A végzős ateista queer fiú és a mormon szépíró srác romantikus szerelme ez a könyv. És csodálatos. Nem mondd el többet, mint amennyit egy LMBT ifjúságitól várnánk. Előbújás, család, barátok, vallás, identitás, de mégis szép. Nem véletlenül az egyik legolvasottabb LMBT ifjúságiról van szó. Nagyon izgalmas, ahogy a mormon szereplő leszámol a saját bigottságával és megoldásokat keres. Szerettem, lesz róla értékelés.

Egressy Zoltán: Hold on
Slam poetry versenyen nyertem. Ez egy olyan friss szöveg, ami szépirodalmi igénnyel gondolkozik el a Hold kolonizálásáról és a Föld lassú pusztulásáról, miközben csupán egy tudós férfi keresi a katasztrófaturista lányt, akit megismert egy átmulatott éjszakán. Nem tudom, hogy mit várok tőle. Meglátjuk majd úgyis, ahogy a vak mondta.

George Orwell: 1984
Orwell klasszikusa végre a polcomon, és nagyon örülök. Egy nagyon izgalmas és nyomasztó disztópiát mutat be a második világháború után, és 1984-ben már alig találunk valakit, aki emlékezhetne az eredeti történetre. Winston egy pártkatona ebben a regényben, aki látja a rendszer kétségeit, de nincs igazán lehetősége megélni ezeket a gondolatokat, mert a párt és a Nagy Testvér mindenkit szemmel tart, akár még reggeli torna közben is. Nagyon régóta hiányzott ez az alapszöveg az olvasmányaim közül, és most elkezdtünk olvasmányokat pótolni egy barátommal.

Darvasi László: Magyar sellő
Darvasi a kortárs magyar irodalom egyik legokosabb figurája, aki egyaránt nagyot tud alkotni tárcaíróként, novellistaként és regényíróként. A Magyar sellő a legfrissebb regénye, amit októberben mutatott be Szegeden majd a Margó Irodalmi Fesztiválon (André Aciman előtt). Egy nagyon izgalmasnak ígérkező szöveg ez egy magyar sellőről, akit senki nem látott, de mindenki beszél róla, és a hatalom mindenkori természetéről. A kora romantika kori Magyarország egy uradalmában járunk, ahol a földesúr a mindenkori hatalom birtokosa, és az egész szöveg erről a hatalomról szól. Nagyon érdekel ez a regény, örülök, hogy megvettem végre.

(13) Bódis Krisztina: Kemény vaj
Bódis Krisztina első regénye ez egy cigány félnéma lányról, aki egy észak-magyarországi putriban nőtt fel, és tudja, hogy nincs semmiféle kilátása, csak amit a prostitúció nyújthat számára. Végigolvashatjuk a lány történetét, gyerekkorától felnőttkoráig, prostitúción, kínzásokon és börtönön át. Egy olyan szereplőét, aki tudja, hogy nincsen más esélye. Nagyon kemény kötet lesz, és örülök, hogy végre a polcomon van.

13 könyvet sikerült a hónapban elolvasnom

Vjacseszlav Ar-Szergi: Lepkelelkek
Ar-Szergi az udmurt irodalmi élet ma is élő igazi nagy írója, aki drámákban versekben és prózákban egyaránt megtalálja a hangját. A Lepkelelkek egy nagyon izgalmas kisregény, amiben az udmurt hagyomány és a mai, városiasodott udmurt életmód egyaránt teret kap, akár történelmi, akár családi síkon. Nagyon izgalmas kultúrtörténeti könyv, ugyanakkor nagyon sokat akart a szerző. Egyszerre akar lélektani regény lenni, meríteni a mágikus realizmusból és a hagyományos mágiarendszerből, mozaikos lenni, krimiként és magasirodalomként is működni, ami miatt nem feltétlenül volt jó olvasás, de izgalmas összegzése volt a féléves udmurt irodalom kurzusomnak.

Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem hagyja félbe
Purosz Leonidasz új verseskötete nagyon izgalmas darab volt. A rózsaszín kötetében próbálja feloldani a kérdést: Mit jelent fehér, értelmiségi, városi, bölcsész férfinek lenni a mai, feminizmussal foglalkozó társadalmunkban? Mivel igyekeztett nagyon széttartó tablót mutatni (kocsmatöltelékektől a magyar válogatott ellen szurkolókig, és nőkkel különböző módon bánó férfiakig), ezért nagyon különböző verseket olvashattunk benne, de egy összetartó versnyelvvel, provokatívsággal. Egy menő kötet, gondolkozom rajta, hogy bátor-e, de mindenképpen fontos. Nagyon vártam a kötetet, és hozta az elvárásaimat.

Árpa Attila: Ha én ezt a klubról elmesélem
Árpa Attila az RTL Klub egykori főmunkatársa volt, akit a ValóVilág első két szériája között távolítottak el a csatornájáról. A könyvében mesél arról, hogy milyen volt ez a klub, amikor elindult, hogyan szerzett magának asztalt és listákat, hogyan tanulta meg az új szavakat, és kvázi csalta be magát a csatorna indulásakor. Aztán mesél a nagy RTL Klubos pillanatokról és sztárokról, a Heti Hetesről, a Legyen ön is milliomos!-ról, a Mónika Showról vagy éppen pont a Való Világról. Nagyon izgalmas kötet volt, élveztem annak ellenére, hogy Árpa Attila ezt a könyvet a macsó farokmutogatás céljával (is) írta. Vizsgára kellett, nincs mentségem.

Farkas Balázs: Lu purpu
A Lu purpu egy fiatal bölcsész néhány napját mutatja be, aki éppen Olaszországban nyaral a barátaival. Egyfajta új generációs regény igyekszik lenni, polipmániával és a gyökértelenséget és a világ újrakeretezését szimbolizáló másfajta rítusokkal. Tudtam, hogy a könyv nem fog tetszeni, de olvastam jót róla, így adtam neki egy esélyt, de nem állított semmiről olyan erőset, hogy meggyőzőtt volna, csak elgondolkoztam azon, milyen jó mai generációs regények vannak. Talán a Normális emberek. Azt tudtam szeretni, de jó volna egy jó magyar.

Anne Choma: Gentleman Jack
Anne Lister egy leszbikus földbirtokos a XIX. század eleji Angliában, amikor még nem lehetett birtoka a házas asszonyoknak és a leszbikus szó sem igazán létezett. Ő konzervatív módon keresett társat magának, isten előtti fogadalomtétellel, de a női szexualitást tematizáló izgalmas sorokkal is találkozhatunk. Itt írtam róla.

Kemény István: Nílus
(Fent már írtam róla)

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
(Fent már írtam róla, és lesz értékelés is)

Alice Broadway: Ink
Az Ink egy izgalmas ifjúsági sorozat egy olyan világból, amiben mindenki a testén viseli az életének a fontosabb dolgait, hogy a halála után a történét tovább tudják őrizni a könyvbe kötött bőrével, amely így megszabadítja őt az élete terheitől. Ebben a könyvben fontos, hogy mi kerül a bőrödre, mert azok alapján fognak emlékezni rád, és fontos, hogy emlékezzenek rád, mert igazából addig élsz. A főszereplő lány rájött arra, hogy a halott apja viselte az elfeledettek tetoválását, ami a legnagyobb bűnökért róható ki, hiszen a bőrét elégetik, és így nem kap lehetőséget a továbbélésre. A főszereplő lány világa egy klasszikus lassan kiépülő diktatúra ellenségképekkel és a karizmatikus vezető nagy beszédeivel. Véletlenül alakult így, de izgalmas felvezetés volt az 1984-hez, még akkor is, ha az Ink nyelve néha gagyog a fiataloknak, és nem beszél. Főleg ezzel volt gond, meg az időkezeléssel, de összességében mégis egy jó szövegnek tartom.

Lesi Zoltán: Magasugrás
Lesi Zoltán verseskötete egy nagyon izgalmas szövegegyüttes, ami a náci olimpiát és az interszex nőként sportoló atléták, főleg magasugrók kérdését járja körül. Baromi izgalmas kötet anyag, tele nagyon sok információval. Beszél Dora Ratjen történetéről, a sportolótársairól, a náci olimpiáról, doppingról, az olimpia körüli médiafelhajtásról, az interszexség alapélményéről…,úgy, hogy megtartja a versek líraiságát, levelek, vallomások, naplóbejegyzések születtek ebben a kötetben, miközben a képek és sajtóanyagok egy egész tablót kiadnak. Nagyon szerettem a kötetet, és fogok róla értékelést írni.

Puskás Dániel: A vakok zsoltára
Szóvalhogy ez a verseskötet nem igazán volt érdekes a számomra. Sőt, kifejezetten súlytalan volt, pedig nagyok voltak a várakozásaim. Az első ciklust adó bibliai versek lehettek volna nagyon izgalmasak, de nem adott új információt vagy érzetet az általam eddig ismertekhez, a további versek pedig szintén laposak maradtak. Sajnálom, hogy nem tetszett, de nagyon nem tudtam kötődni semmihez.

Horvát János: Televíziós ismeretek
Horvát István az ezredfordulón írta meg ezt a könyvét, amikor Magyarországon épphogy beköszöntött a kereskedelmi televíziózás, nincs is igazán még tévés képzés, és fontos volna alapfogalmakat lefektetni. És talán pont azért, mert gyökértelen a könyv egyszerre tud ma is egy nagyon valid tankönyv és egy picit idejétmúlt is lenni. Ma is ugyanúgy fontos ismerni a különböző trendeket, televíziós műfajokat például, ha már sok felett eljárt az idő. Horvát János jól ír minderről. Kedvesen, okosan, néha picit mesélve.

Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországon
Struktúrában és mondanivalóban egy a Televíziós ismeretek könyvhöz nagyon hasonló tankönyv vagy jegyzet ez is, ami már kihagyja a közmédiát a televíziózásból és kifejezetten a profitorientált, reklámbevételekből élő kereskedelmi televíziózásról beszél, már a televíziózás azon oldaláról, ahol megtörtént a Való Világ és a televízió tájékoztatni akarásában már senki nem hisz. Izgalmas és komoly szöveg, szerettem. Működik a Horvát könyvvel együtt.

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Ali Smith könyve az évem egyik legjelentősebb szépirodalmi olvasmánya volt, amiben egy reneszánsz festő és egy ma élő kamasz életébe nyerünk bepillantást. A festő nagy utat járt be, gyermekkorában téglákra rajzolt vagy épp a porba, felnőtként pedig híres freskófestő lesz, aki tisztába van vele mennyit ér. Ezzel együtt a festészettel lemondásokkal teli életet él. Profi festő lesz, de cserébe nem lehet önmaga. A kamasznak nemrég halt meg a politikai aktivista édesanyja, és próbálja bebizonyítani, hogy a titkosszolgálat figyelte. Nagyon izgalmas és menő kötet ez, amiről még lesz szó a blogon jövőre.

Nézzük az olvasásokat kategóriák szerint:

Úgy tűnik a nagyon különböző olvasmányok nem segítették az év elején meghatározott kategóriákat, de ezeket a teljesítéseket már rég nem decemberben rontottam el:

Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Vjacseszlav Ar-Szergi: Lepkelelkek
Kortárs széppróza: Farkas Balázs: Lu purpu

Blogoltam

Vagy hát valami olyasmi történt. Sőt, ne is hazudjunk, nem történt. Nem tudom, hogy voltam-e valaha a blog történetében ennyire motiválatlan. Az életemben történt egy nagyon mélyen érintő tragédia, és úgy érzem hazugság volna arra fogni teljesen, de mégis azt gondolom, hogy beletespedtem ebbe. Annyira, hogy bár elindítottam, nem csináltam végig az #ugyanazaszeretet kampányt facebook oldalon, már harmadik hétfője nem volt kint hétindító kortárs líra facebookon, és bejegyzés sem a blogon. Az 1 és 6 nagyon későn került ki, de legalább majdnem mindent sikerült róla elolvasnom (Az 1984-et olvasom még.). Ezt követte az #LMBT-t olvasunk sorozat évadzáró része, amiben a TEDx előadásomat láthattátok, amiben a blogról meséltem. És aztán kitettem a Gentleman Jack alternatív fülszövegét, és csak egy héttel később az értékelésemet róla. És ez az egy értékelés ment ki ebben a hónapban. A bejegyzéseimet az hozza fel, hogy év vége van, így elkészítettem az év LMBT olvasmányaival az Elégetném-újraírnám-újraolvasnám booktaget, és írtam egy személyesebb tanulság levonósabb évzáró bejegyzést. Nem vagyok büszke erre a hónapra, igyekszem levonni a tanulságokat. Egy lassan hároméves blog bloggere vagyok, igyekszem jól csinálni, mert szeretem. 🙂

Ennyi lett volna ez a hónap. 13 új könyv a polcomon, 13 elolvasott könyv, 7 bejegyzés, sok tanulság, amit érdekes tovább vinni. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a hónapban, évben, évtizedben, bejegyzésben. 🙂

Hamarosan érkezem a következő 1 és 6-tal illetve az újévi tervekkel, akárcsak a megmaradt értékelésekkel. Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keressetek bátran facebookon, vagy ha az érdekel, ki áll a blog mögött, nézzétek meg instagramon.

És semmiképp ne feledjétek a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Novemberi summa

Sziasztok,

most picit úgy érzem, mintha ezer év telt volna el az előző summa óta, pedig nagyon durván hihetetlen módon nem, és nem is olvastam igazán sokat az elmúlt hónapban, és könyveket sem vettem kifejezetten, csak egyszerűen sok minden történt. Szóval most nézzük, milyen újdonságok vannak a polcomon, miket olvastam az elmúlt hónapban, és hogy milyen menőségek történtek a blog háza táján. Csapjunk is bele:

november.JPG

Nyolc könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem,

ami közül három kiadóktól érkezett recenzióra, egyre felhasználtam a jegyzettámogatásomat, egyet használtan vettem, egyet pedig nagyon akciósan, szóval büszke is lehetek magamra, visszafogtam a lovakat. 🙂 De nézzük címek szerint:

Andri Snaer Magnason: Időláda
Az időláda egy nagyon izgalmas izlandi ifjúsági regény, aminek a középpontjában az idő áll, vagy talán pont nem. Lehet, hogy a regény középpontjában az időtlenség áll. Egy olyan jelenkori társadalomban játszódik ez a regény, aminek a terében mindenki befeküdt egy időládába, hogy megvárja, amíg a problémák elmúlnak. Azonban néhány gyerek ládája kinyílik, és meg kell tudniuk, hogy mi történt. A regény történelmi szálába viszont egy mesebeli királyságba repülünk, ahol a király meg akarja hódítani a világot. Amikor azonban ezen túlvan, rájön, hogy ez egyrészt egy nagyon sok bürokratikus feladattal járó dolog, másrészt, nincs ideje ezt kiélvezni. Erre a problémára ad megoldást az időláda, amibe csak a legnagyobb kincsét, egyetlen lányát őrzi. Nagyon különleges regény ez, tematizálja a vallásosságot, az időt, a közös teherviselés és a társadalmi felelősségvállalás kérdését, miközben egyszerű szöveg, nem hiszem, hogy valaha újra fogom olvasni, de örülök, hogy elolvastam.

Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek
Karin Tidbeck amerikai fantasyíró munkássága az Amatka cím regény miatt régóta izgat, mert benne szómágiával tartanak kordában egy várost, és van benne leszbikus szál is, én pedig egy egykori nyelvész hallgató, városi költészetben utazó LMBT blogger vagyok, valószínűleg mégsem az Amatkával kezdem el az ismerkedést, hanem ezzel a novelláskötettel. Most nagyon intenzíven foglalkoztam a peremlét, a kisebbségi helyzetek, több egyetemi kurzusom volt a témában, kutatok is a kérdésben, szóval megvettem ezt a fantasykötetet is. Megesik.

Robert Winston: Felnőtté válás lépésről lépésre
A Gentleman Jack recenziókérésemkor kaptam ezt a könyvet a HVG Könyvek kiadótól, mert foglalkoznak benne a szexualitással, illetve a különböző szexualitásokkal, elég érthetően, röviden, tömören, nagyon sok más téma mellett, ami a kamaszokat érintheti, testi változásokon át egészen addig, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Hasznos tanácsokat nyújt kamaszoknak és szülőknek egyaránt, jól ajánl más oldalakat is a témákhoz. Klassz kötet.

Anne Choma: Gentleman Jack
Anne Lister titkos naplója
Anne Lister a 19. század elejének Angliájában él kisbirtokosként, nőként, határozottként, erősként, tabukat nem ismerőként. Abban a 19. században vezeti a családjától örökölt kisbirtokát, amikor még férjezett nőknek nem is lehetne birtoka, és a leszbikus szót sem a társadalom, sem a jogalkotás nem ismerte. Az élete folyamán hosszú és részletes leírásokkal vezetett naplókat, amelyeknek alapján az HBO idén egy sorozattal érkezett, és aminek ez a bővített könyv is köszönhető. Novemberben jelent meg a HVG Könyveknél.

Papp Réka Kinga: Aki kurvának áll
Papp Réka Kinga a hazai középet egyik baloldali, újbaloldali feminista arca, aki 2017-ben jelent meg a szexmunkáról, vagyis a beleegyezésen alapuló szexuális szolgáltatásnyújtásról. Nagyon különleges a kötetben az, hogy nem erkölcsi piedesztáról beszél, tényleg közel megy a különböző szexmunkásokhoz, mer kérdezni, részletesen beszámol a társadalmi körülményekről, fontos kérdésekről… Nagyon szerettem olvasni, nem is értem mi tartott eddig a beszerzésig. Nagy örömömre két meleg interjúalany is van a könyvben, így fogtok még vele találkozni.

Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem hagyja félbe
Amúgy az az érzésem ezzel a hónappal kapcsolatban, hogy nagyon a feminista térben játszódik, és a következő kötet ebből is egy nagyon menő cucc. Purosz Leonidasz új verseskötetében a férfiséget, sőt, a városi, megkockáztatom, körúton belüli, értelmiségi férfi lét újszerűségét, újraértelmezését kíséreli meg ebben a feminista, egyenjogúságra törekvő, az eddigi maszkulinságot már nem elváró világban. A versek, amiket olvastam, érdekesek. Nagyon más szerepekből, nagyon más férfiakból szólal meg, nagyon széles helyzetpalettából válogat.

Moskát Anita: Horgonyhely
Moskát Anita Horgonyhely című könyve a megjelenés óta érdekel, és folyamatosan belebotlottam, és tudtam is, hogy baromira fogom imádni. Aztán úgy alakult, hogy mivel a legfrissebb regényébe, az Irha és bőr-be van LMBT reprezentáció, ezért azt kezdem el olvasni. Aztán hónap végén volt Szegeden egy beszélgetés vele és Brandon Hackettel, és arra el akartam olvasni. Az csak később alakult ki, hogy interjú is készült vele az #LMBT-t olvasunk rovatba, de az egész olyan komplex érzést kelt.

De a Horgonyhely: A földön, ahol járunk, mindenki rögzítve van a születésének a pontján a terhes nők kivételével. Valamennyi távolságra mindenki képes elhagyni ezt a helyet, viszont ez a távolság általában a város határáig tart legkésőbb. A regényben egy hajón élő, és hajóhoz kötött férfit és a szintén hajóhoz kötött kamaszodó lányát követjük, akik képesek információkat cserélni a városok között, de követünk egy földevő férfit is, aki képes a termékenységet befolyásolni, és láthatjuk azt is, hogy hogyan képez ez a társadalmi berendezkedés intézményes keretek között elitet magának. Nagyon izgalmas szöveg volt, sok szempontból járt körül társadalmi kérdéseket, izgalmas volt a horgonyhelyek létének kialakulástörténete, a világ mágiaszerkezete és az azzal való játék… Szerettem. De tudtam, hogy szeretni fogom.

Ali Smith: Hogyan lehetnél mindkettő
Egy reneszánsz festő szellemének és egy angol srácnak a történet ez a könyv, ami sokak szerint az egyik legnagyobb világirodalmi megjelenés idén. Az angol srác anyja nemrég halt meg, próbálja bebizonyítani, hogy a titkosszolgálat lehallgatta őket, és most Firenzében áll a festő képei előtt. A festő a művészekre nehezedő nyomástól küzd az élet és a halál között, és egy olyan világot mutat be, ahol az embernek le kell mondania magáról, hogy érvényesülni tudjon. Nagyon vártam ezt a könyvet, és köszönöm a Magvetőnek, hogy kaptam tőlük egy példányt.

10 azaz tíz könyvet sikerült ebben a hónapban elolvasni. Mutatom azokat is:

Ritter Andrea: Melegek
Ritter Andrea pszichológus egy pszichológiai tanulmánykötetet állított össze a melegekkel kapcsolatos krízisekről, elsősorban a coming out helyzetekről, a pszichológiai terápiákról, egy négy üléses családterápia menetrendjét és célkitűzéseit is bemutatta, és beszélt arról, hogy különböző pszichológiatudományi korszakok hogyan vélekedtek elsősorban a melegségről és a leszbikusságról. Lesz még róla szó a blogon.

Patrick Ness: A daruasszony
Patrick Ness ezt a könyvét felnőtteknek írta, de pont annyira fantasztikus, mint szinte minden tőle. Egy elvált textilnyomdász férfi különös kalandjába nyerünk betekintést, amiben a férfi kihúz egy nyílvesszőt éjszaka egy darunak a szárnyából, ami a kertjében száll le. Rá néhány napra betér az üzletébe egy titokzatos nő, aki darutollakból készít képeket. A férfi is régóta kísérletezik régi, magára hagyott könyvek lapjainak szétvagdosásával,

Andri Snaer Magnason: Időláda
Fent már írtam róla.

Szvoren Edina: Pertu
Szvoren Edina egy kortárs novellairodalom egyik legnagyobb alakja. A Pertu a Jelenkor az elmúlt harminc év második legjelentősebb novelláskötetének tartja a Pertut, és nekem is alapjaiban határozta meg a kortárs irodalomhoz való viszonyomat. Négy évvel később, most olvastam el újra, és megerősödtem abban, hogy nagyon szeretem Szvoren Edinát. A novellái sötétek és hidegek, miközben csak családi, munkahelyi kapcsolatokra látunk rá. Nagyon különböző embereket és szituációkat látunk, amiben a közösség diszfunkciós, és nagyon erős állítása volt az írónak, amikor a hó eleji bemutatóján azt mondta, ilyeneket amúgy mi is ismerünk. Megint tovább bomlott a Pertu bennem, és egy csomó síkja van még, amihez úgyis vissza kell térnem majd.

Patrick Ness – Siobhan Down: Szólít a szörny
Patrick Ness eddig utolsó, általam nem olvasott könyve volt ez, amiben egy kisfiúról mesél. Ennek a kisfiúnak az anyukája rákos, és bármelyik pillanatban meghalhat. Hogy segítsen ezt a gyászt feldolgozni és elfogadni életre kel a házukkal szemben lévő tiszafa, és hatalmas szörnyé változva segít, vagy hát, legalább kezel valahogyan helyzeteket. Nem ez lett a kedvenc Patrick Ness könyvem, de egy jó szövegről van szó. Tudtam működni a kisfiúval, aki próbálja megérteni a szörny célját az elmesélt történeteken keresztül, és szerettem, hogy Ness okos. Itt is baromira okos volt.

Papp Réka Kinga: Aki kurvának áll
Fent már írtam róla.

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
A Poket könyvek sorozatának ez az első versantológiájuk, amiben magyar verseket gyűjtöttek össze kortárs és klasszikus költőktől. Nagyon sok jó találat van köztük, de összességében nem hozott annyira lázba a kötet. Nem is igazán szerveződött egy könyvvé, hiszen a szerkesztés elve az ABC sorrend volt. A legnagyobb öröm számomra a kötettel kapcsolatban, hogy nem a legkézenfekvőbb verseket választották klasszikus költőktől, bár Arany Jánostól pont a Kertben sikerült beválasztani. Vegyes érzéseim vannak, de lehet, hogy túl sok kortárs és klasszikus verset olvasok, amivel kiesek a célcsoportból. Kapudrognak izgalmas lehet.

Moskát Anita: Horgonyhely
Fent már írtam róla.

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
A világunk nem az egyetlen világ, és vannak gyermekek, akik képesek átjárókat nyitni másik világokba. Ezeknek a gyerekeknek nagyon nehéz ezt követően beilleszkedni a mi világunkba, így a szülei egy intézetbe küldik őket, gyanútlanul egy korábbi csellengő gyermek megérő karjai közé. Egy rövid történet ez arról, hogy egy új lány érkezik, egyenesen a holtak csarnokából, és aztán sorban meghalnak a társaik. A lány aszexuális, és van transznemű karakter is, szóval lesz még róla szó a blogon, sőt, máshová is írok majd róla.

Kristin Newman: Amíg ti szültetek, én
Kristin Newman az Így jártam anyátokkal sorozat egyik vígjátékírója, és a vígjátékíró szüneteiben utazik és különböző útiszerelmeket keres. Nem igazán mond nemet a helyi szokásokra, férfiak érdeklődésére, és így él, miközben a barátnői lassan megházasodnak és gyermeket vállalnak. De a vígjátékok szövegei és szingli kalandjai nem írják meg magukat, szóval valakinek így is kell élni. Aztán egyszercsak Kristin is keresni kezdi a szerelmet, az igazit. Nagyon régóta szerettem volna megvenni ezt a könyvet, de mindig volt más, amikor viszont megláttam a könyvtárban gyorsan kikölcsönöztem és elolvastam. Több nehezebb női témájú szöveg után jó volt egy ilyen könnyű szöveget olvasni.

Nézzük az év elején meghatározott kategóriák szerint:

Kedvenc szerzők: Patrick Ness, két könyvvel is
Régóta meglévő LMBT könyv: Melegek, Minden szív kaput nyit
Kortárs széppróza: Pertu
Nem magyar vagy amerikai szerző műve: Időláda

Aztán még mi mindent történt a blogon?

November elsején indult újra az #LMBT-t olvasunk interjúsorozat, ami igyekszik kétheti rendszerességgel péntekenként megjelenni. Az első bejegyzésben Krausz Emmával, a másodikban Szerencsés Dániellel, a tegnap megérkező harmadikban pedig Moskát Anitával beszélgettem arról, hogy ők a saját területükön milyennek látják az LMBT reprezentációt, milyen kérdésekkel találkoztak, amikor ők belevágtak a különböző LMBT karaktereikbe.

Aztán érkezett a novemberi 1 és 6, amiből végül csak négy könyvet sikerült elolvasni. Az ötödiket, a Gentleman Jack-et most olvasom, az Ink pedig most nagyon kicsúszott a perifériámról, de nincs elfelejtve.

Értékelések és fülszövegek ebben a hónapban André Aciman: Találj rám (értékelés itt, alternatív fülszöveg itt) című regényéről és Laura Steven: Minden, csak nem oké (értékelés itt, alternatív fülszöveg itt) című szövegéről érkeztek. Két nagyon jó könyvről van szó, szeretettel ajánlottam. 🙂

És végül, a hét elején kitöltöttem az Év végi hajrá könyves kihívást, amitől nem jött meg ugyan az év lezáró kedvem, de legalább megnéztem, milyen megjelenéseket várok, miket szeretnék még mindenképp elolvasni, és átgondolhattam, hogy akarok-e jövőre is nagy terveket, ha az idei évben ezek a tervek szinte kivétel nélkül meghíúsultak.

És bár ez nyolc bejegyzést jelentett ebben a hónapban, ami most, az alternatív fülszövegekkel és interjúkkal együtt az alsó határa annak, amivel elégedett tudok lenni, éreztem, hogy nagyon rosszul voltak elosztva, két olyan hét napig tartó időszak is volt a hónapban, amikor nem volt bejegyzés… Igyekszem fejlődni ezen a téren. Attól nem félek, hogy valaha rendszeres lesz a blog, bár a summákkal, #LMBT-t olvasunk péntekekkel, facebookon hétindító versekkel általában fixen jelentkezem, de jó volna, ha nem is fix, de rendszeresebb, kiegyensúlyozottabb poszteloszlás. Ez most a nagy tanulsága a hónapnak. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a hónapban és ebben a bejegyzésben. 🙂 Dübörgünk tovább egy új hónappal, amiről ha nem szeretnél lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress faceboookon, ahol az advent idején ismét elindul az #ugyanazaszeretet kampány, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra!

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Októberi summa

Sziasztok,

megint eltelt egy hónap, ami nagyon izgalmasra sikerült számomra. A hétvégék közül hármat nem kellett otthon töltenem, mert TEDx volt Szegeden, ahol a blogról, mesélhettem, volt Margó Irodalmi Fesztivál Budapesten, ahol nagyon sok frissen megjelent könyvet sikerült szereznem, és szuper beszélgetésekbe kukkantottam be, képzésen is voltam, blogoltam egy csomót, és olvasnom is sikerült bőven. 13 könyvet olvastam ebben a hónapban, amivel elértem az idei századik könyvet, sőt, sikerült túl is jutnom rajta. 🙂 De szokás szerint nézzük először azt, milyen könyveket sikerült beszereznem ebben a hónapban, aztán sorban a többit.

oktober.JPG

A 17 könyv, amit sikerült beszereznem

Moesko Péter: Megyünk haza
Moesko Péter első novelléskötete ez, ami a Műút könyvek sorozatban jelent meg az év elején. Nagyon sokan nagyon szerették, így én is kíváncsi voltam rá, de nehéz vidékről beszerezni. Hónap elején viszont megrendezték az egyetemen a Magyar Könyvkiadók Napját, ahová a Műút is kitelepült, és gyorsan le is csaptam rá. A kötet egyébként nagy eredményeket ér el, októberben fent van az Írók Boltja TOP10-ében, A Margó-díj TOP3 listájába került, és bár ez ezekhez képest semmit nem jelent, én is nagyon szerettem. Nagyon erős életkezdéssel foglalokozó prózák ezek a novellák, amik tematizálják az ember gyökerekkel és családdal rögzítettségét és azt az otthont, ahová talán megyünk. Váratlan meglepetés, hogy több LMBT szöveg is van a vékony kötetben, és megörülve rögtön írtam is róla. Itt. Itt pedig alternatív fülszöveg találsz hozzá.

Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés
Vallomások a beat-nemzedékből
Facebookon találtam ezt és a következő könyvet, együtt talán 1300-ért, és nagyon örültem neki. Nagyon szeretem a beat költészetet, még ismerkedni valóm van a beat prózával, és régóta szerettem volna a polcomon tudni ezt az antológiát. A beat nagyon egy lélekbe maró, és a polgáriságot alapjaiban megkérdőjelező stílus, bátorsággal, szókimondással, drogokkal és testi szerelemmel. Nagyon izgalmas mindig beatet olvasni.

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Azt hiszem ez a könyv Márquez utolsó regénye, de igazából mindegy is. Csak megint egy mocskos jó Márquez. Eddig csak a Száz év magányt olvastam tőle, de tervben van a teljes életmű, és hát ez érdekelt talán a legjobban, mert provokatív a címe. Az elbeszélő egy újságíró, aki eddig minden alkalommal fizetett a szexért, és úgy dönt a kilencvenedik születésnapján, hogy szeretné elvenni egy lány szüzességét. Csakhogy ez a mai világban már nem olyan egyszerű, mondja Rosa Cabarcas, de a régi ügyfélnek mindent. És ez a regény ennek a mindennek az elbeszélése Márquez fantasztikusságában és csavaraiban. Zseniális regény, de hát maga Márquez fantasztikus.

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
És aztán a másik zseni. Bohumil Hrabal a cseh kispolgárság tükre és megörzője, aki valami nagyon vicceset és nagyon őszintét őrizett meg nekünk az egyszeri ember életéből, szerencsétlenkedéseiből és filozofálásából. Nagyon zseni ember, és egy másik zseni, Törőcsik Mari ajánlotta őt POKET nagykövetént. Beszereztem, örülök neki, és biztosan rövidesen sorra kerül.

Lewis Caroll: Alice Csodaországban
Az Alice Csodaországban szintén POKET szerzemény, amit régóta szerettem volna elolvasni, mert egy picit az alapműveltég részének is tartom, és nagyon szeretem a Tim Burton filmeket belőle, illetve általában szeretem a világutazós meséket, mint amilyen pl. az Óz vagy az Alice. Isten hozta a polcomon.

Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Na, ez vicces. Ez a könyv, amiről nem tudok semmit, talán csak annyit, hogy a szereplők sem tudják, hogy mi az a Gatsby, de ez is lehet, hogy abszolút vakvágány. Egyszer tudtam, hogy miről szól, és azóta érdekel, aztán már csak az érdeklődés maradt meg. Szintén POKET.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Ha meg kell neveznem, melyik regényt vártam az őszi Margón a legjobban, akkor a Terézt nevezem meg, mert nagyon szeretem Molnár T. Eszter prózáját, pedig úgy tűnik keveset ír felnőtt közönségnek. (Tudom, hogy az lesz ebből, hogy előbb-utóbb rávetem magam a Szabadesésre, ami eddig azért nem történt meg, mert van némi tartózkodásom a krimiktől.) A Teréz egy nagyon izgalmas szöveg lett, ami cselekményszálakból és szótár szerű bejegyzésekből áll, amik angol vagy német nyelven is olvashatóak. A regény ezen a széttagoltságon, illetve három különböző élethelyzetben próbálja megkonstruálni a gyermekkorban elszenvedett nemi erőszak utáni tovább élés lehetőségeit. Izgalmas szöveg ez szégyenről, traumáról, elhallgatásról és arról, hogy valaminek történnie kell. Molnár T. Eszter már a Számozottakban is ügyesen bánt a feszültséggel, és arra itt sem lehet panasz, akár információadagolásról, akár szóhasználatról és nyelvről beszélünk. Molnár T. Esztert olvasson mindenki.

André Aciman: Találj rám!
Nagy félelmekkel csaptam bele ebbe a regénybe, de tudok neki örülni. A regény a Szólíts a neveden folytatása, és nagyon féltem, hogy nem fogja Aciman majd 10 évvel később megtalálni a Szólíts a neveden lelkét. De megtalálta. Én pedig nagyon örültem neki. Hamarosan érkezik róla értékelés.

Lesi Zoltán: Magasugrás
Ezt a kötetet már akkor is nagyon vártam volna, ha csak Lesi Zoltán írja, de ennél sokkal többről van szó. Az 193-os berlini olimpiáról szól, ami nagyon izgalmas, hiszen ekkor Hitler van hatalmon és igyekszik mindenáron bemutatni a világnak, hogy Németország mindennél erősebb. Szóval már az is csodálatos, hogy adtak neki egy olimpiát. Egyébként ez volt az első televízión közvetített esemény, amit Leni Riefenstahl, nagy német rendező rendezett hatalmas technikai apparátust. Szóval már a témát is rajongva szeretem, de Lesi kifejezetten Dora Ratjen német magasugró történetét meséli el, aki interszex, vagyis a neme nem egyértelműen eldönthető. Nem kérdés mennyire várom ezt a kötetet.

Horváth Gideon – Süveges Rita – Zilahi Anna (szerk.): extrodaesia
Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz
Ez a kötet a legizgalmasabb dolog, amit idén a kezedbe vehetsz. A kortárs filozófia és gondolkodás egyik alapozó kötete, ami a kortárs újrealista filozófiák alapfogalmait és világszemléletét írja le. Alapvetésnek tekinti, hogy egy olyan antropocén világban élünk, ahol az ember alapjaiban határozza meg a természetet, tehát leszámol a természetanya körüli víziókkal, és nagyon erősen reflektál a saját emberségünkre, és arra, hogy minden világról beszerezhető tudásunk véges, mert emberként tudunk csupán gondolkodni és megismerni, pusztán az empátiára, szolidalitásra kellene törekednünk a tárgyakkal és a természettel szemben. Rövidebb-hosszabb enciklopédiabejegyzések, izgalmas, új, eddig ismeretlen vidéket idéző képi világ, és szintén enciklopédiabejegyzésekként viselkedő prózaversek teszik egészé ezt az állati menő kötetet. Nem mondom, hogy mindent értettem első olvasásra, de nem is ez volt a cél, érteni vélek valamit a világképéből, és a többi majd a bele-belelapozásokból rámragad majd.

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Tompa Andrea a kortárs irodalom erdélyi hangja, aki ebben a regényében a századforduló utáni polgári Erdélybe kalauzol minket két orvoson keresztül. Tompa Andreának két éve olvastam a legújabb regényét, az Omertát, és nagyon megszerettem. A második nagyregényének utolsó Kalligram Kiadós példányát 1000 Ft-ért vettem a Margón. Nagy becsben fogom tartani, és nagyon örültem neki. Random volt, csak sétáltam, meg sem álltam alaposan nézelődni. Meglepetés volt.

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról
Barthes az a szerző, aki kihirdette a szerző halálát, amióta az irodalom nem elemez életrajzból, aztán írt egy könyvet a halála előtt magáról. És én ezt a gesztust nagyon szeretem. Meg úgy egészében a kötetet. Nagyon töredékes, talán Barthes összegyűjtötte a kis jegyzeteit, amikből egyszer nagy tanulmányokat akart írni, és összeszervezte ebbe a kötetbe inkább, úgy, ahogy volt. Ezzel együtt egy nagyon izgalmas filozófiai munkát kap az olvasó, viszont azt gondolom, hogy nagyon sok tartalom, akár humor rejtve marad a hétköznapi olvasó számára. Mert néha látszik innen is egy-egy zseni, sőt, hatalmas AHA élmények is vannak a kötetben, amik miatt képtelenség ezt egy nem befogadható szövegnek tartani, de a nagyobb rész mégiscsak nem érthető számomra… Viszont amit értek, az nagyon tetszik. Picit Kundera szerű az élményem vele.

Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Vicces, hogy ez a két könyv egymás mellett van, mert nagyon hasonló olvasmányélmény volt. Nemes Z. zsenije szervezi ezt a kötetet, nagyon olvasmányos, sodró lendületű szöveg, de nem sikerült nekem mindig elengedni a közvetlen referencia keresését, ami rontott az olvasmányélményen. Nemes Z. szövegeihez azt hiszem okosnak kell lenni, és nagyon igyekszem, de nincs mindig meg. Ennek ellenére visz a szöveg maga. 2006 őszét ragadja meg kulturális és politikai szempontokból egy naplóban, ami a barokk stílus köré szervezi az akkori hatalmat, és egy barokk esztétikára épülő allegória az egész kötet. Baromi izgalmas szöveg, szintén olyan, amit fogok még olvasni, hogy teljesen megnyíljon.

Györfi Kata: Te alszol mélyebben
Győrfi Kata pályáját elég régóta van alkalmam figyelni, mert a slam poetry korai éveiben slammerként is népszerű volt. Nagyon karakteres, filozófiailag és esztétikailag is mélyre nyúló szövegei voltak, amiket nagyon szerettem. Aztán a Műúton tűnt fel egy prózasorozattal lakásokról, és otthonokról, és most számomra random de örömteli módon itt ez a kötet. És nagyon más, mint amit vártam volna. Nagyon lírai szövegek ezek az álmodásról, az alvásról és az ágyról. Erős személyesség van ezen versek között, leplezetlen, maró, mégis inkább csak regisztráló társas magánnyal. Szerettem olvasni, nagyon izgalmas képek voltak benne, amik magukban lehet, hogy el-elszálldostak volna, de a kötet ágygravitációja erősen rögzít. Működött, örültem.

Konrád György: A látogató
Konrád György nemrég halt meg, és mindenki azt mondta, hogy A látogatót el kell olvasni, mert alapjaiban határozza meg a század második felének irodalmát. És érzem a hiányosságomat ebben a kérdésben. Egy gyámhatósági előadó történeteit olvashatjuk ebben a könyvben, többet nem igazán tudok róla, de sokan a prózafordulat egyik előfutárának tartják, én pedig kíváncsi vagyok rá.

Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Megint valami, amiről alig tudok valamit, de Oscar Wilde, szóval nem lehet rossz. Szerb Antal szerint a világirodalom leghumorosabb kísértethistóriája szóval különösen bizakodó vagyok. A kastély új lakóhoz kerül, és minden bizonnyal bonyodalmak kezdődnek.

Horváth Veronika: Minden átjárható
Horváth Veronika verseskötete rám maradt, de ezzel nincs semmi baj, egy vastagabb és nagyon szép kötetről van szó, amibe eddig csak bele-bele lapoztam. Család, nővé válás, traumák tűnnek elő, és izgalmas a hangja eddig néhány belelapozás után. Kíváncsi leszek rá.

 A 13 könyv, amit sikerült elolvasnom

Moesko Péter: Megyünk haza
Fent már írtam róla, de ajánlás itt, alternatív fülszöveg hozzá pedig itt.

Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya szokás szerint szókimondó és érzékeny prózát hozott, ezúttal az alkoholizmusról, szülői példákon, teljes életutakon, és szocializáción keresztül. Beszél arról, milyen belenőni a nagymama alkoholizmusába vagy felismerni az anyja legmélyebb függőségét, miközben az ő élete is csak az ital körül forog. Különböző életkorokban és elbeszéléstechnikával látjuk a főszereplőnőt, és mind kegyetlenül tud vallani. Kemény kötet, de Karafiáth nagyon olvasmányosan nyúl ezekhez a témákhoz.

Knut Hamsun: Pán
Ezt a könyvet olvastam TEDx előtt, mert nagyon békés hangulata van. A Pán Glahn hadnagy történetét meséli el az északi norvég erdőkből közel az óceánhoz. Egy szerelmi háromszög története ez, de annak is nagyon különös. Egyszerre rendkívül békés és rendkívül valószínűtlen. Nem meglepő, hogy nem tudtak hozzá jó fülszöveg írni, mert tényleg nehéz. 1920-ban Knut Hamsung kapta az irodalmi Nobel-díjat, Thomas Mann éltette, a legismertebb jegye mégiscsak az, hogy szimpatizált a náci eszmékkel, ami persze nem von le az érdemeiből.

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Fent már írtam róla.

Győrfi Kata: Te alszol mélyebben
Fent már írtam róla.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Fent már írtam róla.

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthez-ről
Fent már írtam róla.

André Aciman: Találj rám!
Fent már írtam róla, és hamarosan érkezik az értékelés is. 🙂

Kuzebaj Gerd: Lépcsőfokok
Kuzebaj Gerd az udmurt irodalom egyik legnagyobb alakja. A századforduló után élt és alkotott, magyarul ez az egy kötete jelent meg, amely összegzi a néprajzi, prózaírói és költői munkáját. Egyaránt betekintést kapunk az udmurt népköltészet felől érkező természetközeli lírába, majd a szocialista forradalmat megjelenítő költészetbe, és az udmurt nemzeti költészet és kultúra létrehozásáért folytatott küzdelembe.

Horváth Gideon – Süveges Rita – Zilahi Anna: extrodaesia
Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz
Fent már írtam róla.

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a második világháború után játszódik és egy történetet mesél el arról, hogy egy kis angol szigetet megszállnak a németek, és mindegy véletlen malaclakoma után a helyi lakosok kénytelenek létrehozni egy irodalmi társaságot, ami a túlélésük és közösséggé válásuk egyik fontos tényezőjévé válik. Egy rendkívül bájos közösséget ismerünk meg egy levélregényen keresztül, ahová jó lehet tartozni.

Asalcsi Oki: Miért hallgat az udmurt nő?
Asalcsi Oki Kuzebaj Gerd alkotótársa volt, aki kifejezetten a hagyománnyal kapcsolatos lírával és a nők helyzetének kérdéseivel jelenik meg az 1920-as években, majd hallgat el önként végleg, amikor az udmurt értelmiség nagy részét elhallgattatják. Nincs negyven verse összesen, de azok erősen tematizálják a nőiség és a kisebbség akkori helyzetét, mégis népdalszerűen egyszerűek. Ebből a kötetből kellett órai előadást készítenem, sokat beszélgettünk róla.

Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Fent már írtam róla.

Nézzük kategóriák szerint:

Kortárs magyar széppróza: Teréz, vagy a test emlékezete; Szirén; Megyünk haza
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája: Miért hallgat az udmurt nő?; Lépcsőfokok; Roland Barthes Roland Barthes-ről; Bánatos kurváim emlékezete; Pán

Miegyéb:

Ez a hónap baromi hosszúnak tűnt. El sem hittem, amikor végiggondoltam, hogy még a hónap elején adtam elő a TEDx Szeged színpadán rólatok, és erről a blogról. Hihetetlen élmény volt átadni azt az érzéshalmazt, amit éreztem, ráadásul TEDx színpadon, ami azért hatalmas dolog volt a fejemben. Október ötödikén kilenctől ültünk a backstage-ben, és én nem fogtam fel, hogy ott vagyok néhány méterre attól a vörös kör alakú szőnyegtől, amiről már annyi inspiráló történetet hallottam, és amire már másfél hónapja nap mint nap készülök. Nagyon jó élmény volt, és amint lesz videó írok róla hosszabban majd, meg persze mutatom a videót is. 🙂

És aztán voltam Budapesten, ültem André Aciman mellett, találkoztam többetekkel a Margó Irodalmi Fesztiválon, kimentem az Arc Közérzeti Plakátkiállításra, és minderről bejegyzést is írtam. Mert…

Blogoltam!

Rögtön a hónap elején indult a bejegyzéscunami az 1 és 6-tal, amiből végül négy könyvet sikerült elolvasnom. Az ötödikből (Ritter Andrea: Melegek) már csak pár oldal van, de tegnap elment az áram, így nem tudtam befejezni, a hatodik (Saanan McGuire: Minden szív kaput nyit) pedig továbbmegy novemberre. Aztán érkeztem egy Kim Leine: Kalak alternatív fülszöveggel majd egy értékeléssel. A következő héten érkezett Moesko Péter: Megyünk haza kötetéhez az alternatív fülszöveg és az értékelés, majd összegyűjtöttem előbújás napjára, hogy mi az a 7 dolog, amiért hálás vagyok, hogy meleg vagyok. A következő bejegyzésben már a Margóról olvashattatok, aztán Chloe Benjamin: A halhatatlanok című regényéről érkezett alternatív fülszöveg és értékelés, és legvégül a gyűlölet-bűncselekményekről beszélgettünk egy slam poetry kapcsán. A summával együtt tehát 11 bejegyzés érkezett ebben a hónapban, ami kifejezi, hogy mozgalmas hónapunk volt, még akkor is, ha három ebből alternatív fülszöveg egy értékelés elé. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e tartanom ezt a lendületet, én drukkolok magunknak. 🙂

Ennyi lettem volna mára, sőt, ennyi lett volna ez az egész hónap. 🙂 Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem egy régi-új nagyon izgalmas poszttal, ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. 🙂

Igyekszem a következő poszttal, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Szeptemberi summa

Sziasztok,

elkezdődött, sőt berobbant az ősz, hiszen egy elég mozgalmas elmúlt 30 napot kell majd ebben a bejegyzésben summáznom. Régóta olvasni vágyott, és régóta ajánlott könyveket sikerült elolvasnom, pörgött az előadásra készülés is, nagyon klassz könyvekhez jutottam hozzá, kivétel nélkül jóval olcsóbban, és a blog területén is pörögtek a dolgok, szóval nem is szaporítanám tovább a szót: Kezdjük is el!

szeptember_1.JPG

8 könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem

Esterházy Péter: Semmi művészet
Esterházy Péter a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alakja, és még olvasás alatt van az életműve. Augusztusban olvastam tőle egy izgalmas szöveget, a Szív segédigéit, ami az édesanyja haláláról és az édesanyja életéről szól. Nagyon izgalmas, ahogy ahhoz a szöveghez nyúl, világirodalmi kötődéseket keres, és nagyon fontosnak tartja a gyász gesztusát, például minden oldal gyászszegéllyel van körülvéve. A Semmi művészet szintén az édesanyja témáját járja körül, és én nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan nyúl évekkel később ugyanahhoz a témához.

Babiczky Tibor: A jóemberek
Babiczky Tibor helyzetét nem igazán ismerem a magyar irodalomban. Néha azt gondolom, hogy megkerülhetetlen, de tudom, hogy fiatal költőként és slam poetry előadóként a magyar irodalomnak azon az oldalán állok, ahol tényleg megkerülhetetlenebbnek tűnik. A jóemberek egy korai kötete, még nem olvastam.

Margaret Atwood: Guvat és Gazella
Atwood egy régi adósságom, amit elkezdtem törleszteni, szintén augusztusban, A szolgálólány meséjének az elolvasásával és megszeretésével. (Annyira szerettem, hogy a hó eleji 1 és 6-ban azt hoztam ki a múlt hónapom legjobb olvasmányának.) A Guvat és Gazella a MaddAddam-trilógia első része, amiben egy Hóember nevű őrről olvashatunk. Hóember korábbi barátnője volt Gazella, és a legjobb barátja volt Guvat, aki létrehozta a guvatkákat. Ezek a guvatkák egyszerű gondolkodású, tiszta lelkű tökéletes emberek, akik a megújuló világ társadalmát jelenthetik. Na. Hát eléggé érdekel, mi fog történni ebben a regényfolyamban.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Úgy néz ki, hogy ebben a hónapban nagyon szerzőkompatibilisek vagyunk, de hát na. Cserna-Szabó András egy zseni. Ez a könyv pedig a tíz éve megjelent kötetének a bővített újrakiadása. Ebben a kötetben Cserna olvas. Sokat. De nem úgy, ahogy mi eszünk, hogy össze mindent, hanem rendesen. Megemészti az olvasottakat. Összeszedi a dolgokat. Konstruál. Aztán négy-öt oldalas ki esszéket, tárcákat ír egy-egy világirodalmi vagy magyar irodalmi szövegről. És ezek általában viccesek, kedvesek, bájosak. Nem bántóan, csak szeretetből beszélnek. Nagyon jó szövegek ezek. Szeretem őket. De Csernát amúgy is muszáj szeretni, mert nagyon jó. A második olvasásom tőle, de mennyi lesz még…

Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya megint. Nagyon sokan nem szeretik, pedig nagyon okos nyelve van. Provokatív. Nagyon szerettem a Kicsi Lilit tőle (értékelés itt), és most beszereztem az új könyvét, ami az alkoholizmus témakörét járja körül a megszokott szókimondással és bátorsággal. Beszél az alkoholizmus családi vonatkozásairól, arról, hogy ez a kultúránk része, miközben egy végletekig személyes sorsot mutat be. Most olvasom a könyvet.

Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz
Csobánka Zsuzsa regénye megnézi a történelmet. Jakobról mesél, aki visszatért Auschwitzból és Editről, aki túlélte a dunaparti sortüzet. Egy szerelemről beszél ez a regény, két túlélő életéről, már az unokák szemszögéből. Nagyon sok mindent várok. Akár tabuizálást és feloldásokat, generációkon át öröklődő traumákat. 200 forint volt az egyetemi könyvtár kiárusításán, engem pedig foglalkoztat ez a generációkon átvezető téma. Kíváncsi vagyok.

Gerevich András: Tizenhat naplemente
Gerevich András. Na, ő megint olyan. Nagyon furcsa róla beszélnem ezen a blogon, mert a két könyvét már jóval azelőtt ismertem, minthogy ez a blog megszületett volna. Még kis 16-17 éves meleg srácként találtam rá először a Barátok című kötetére, aztán erre. Nekem a Barátok mindig jobban tetszett, az 17 éves korom óta megvan. Dedikált is. Ma abból hoztam a facebook oldalra hétindító verset. A Tizenhat naplemente úgy emlékszem, hogy egy egyel kitartottabb, kevésbé intim kötet, de még nem olvastam újra. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz más most, mert évek óta nem forgattam.

Gerevichet a Meleg szemmel videósorozatból ismertem meg még nagyon régen, ami alapjaiban helyezi kontextusba a munkásságát. Nézzétek meg, mert bájos, technikailag persze meghaladtuk, és hát nekem a videó képi világa is… hát, nehéz, de bájos cucc végülis:

Karin Tidbeck: Amatka
A könyv, aminek van leszbikus vonatkozása, de nem ez miatt érdekel. Wow. Amatka elvileg egy város, amit szómágiával a hatalma alatt tart egy rendszer. A gondolatok és a szavak mind manipulálva vannak. És ez engem már megvesz. A nyelvész lelkem dobog benne. Az, hogy emellett egy lány küzd a szabadságért, a szeretetért és a teremtő művészi erőért… na, az csak másodlagos. Nagyon örülök, hogy végre a polcomon van.

10 könyvet sikerült a hónapban elolvasnom:

Seth Godin: Minden marketinges sztorizik
Mint már tudjátok, életem egyik legnagyobb kalandjára készülök nagyon. Amikor ezt a posztot kiteszem már csak ötször 24 órát kell várni, és fellépek a szegedi TEDx konferencián, ahol az Okosan kapcsolódó világ téma keretében mesélek a blogomról, a történetéről és a motivációimról.
Ezt a könyvet, és majd még a listán néhányat, ehhez olvastam.

A Minden marketinges sztorizik egy bevezető könyv volt a storytelling műfajához, ami az adott márkát a márka történetén keresztül mutatjuk be. Nagyon marketinges szemléletű, egészen más, mint a következő könyvek. Elsősorban azon dolgozik, hogy hogyan lehet egy történet hiteles. Nagyon sokat segített magamban felépíteni azt, hogy én milyen értékeket társítok a bloghoz tudat alatt, és hogy ez hogyan következik a blog történetéből. Nagyon várom már, hogy megoszthassam a TEDx Szeged közösségével és veletek ezt az élményt. 🙂

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
A Prozac egy olyan gyógyszer, ami alapjaiban határozta meg a kilencvenes évektől a depresszióról való gondolkodást a nyugati kultúrában. Elizabeth Wurtzel a saját depressziótörténetét meséli el ebben a könyvben. Onnantól kezdve, hogy általános iskolásként egy eminens szerepet húzott magára az elvált szülein keresztül az identitáskrízisein át egészen a kemény pszichológusi beszélgetésekig és a pszichiátriai kezelésekig. Nagyon kemény könyv ez, mert nagyon személyes és szókimondó. Nagyon intim pillanatokba nyerünk nyers betekintést: azokba a gondolatokba is, ahol az emberiességnek nagyon kevés maradéka látható, mindezt saját első szám első személyű elbeszélésként. Ez egy olyan kötet, ami az én szememet is kinyitotta a depresszióról, pedig olvasottnak érzem magam a témában. Kemény cucc, de nagyon fontos, hogy sokan megértsük.

Carmine Gallo: TED-előadások
Carmine Gallo szerint a TED beszéd olyan, ami egyedi, érzelmes és emlékezetes. És itt haza is mehetnénk persze, de Gallo ezt további három részre bontja, és nagyon sok TED előadás megoldásait citálja elénk, hogy minél szemléletesebben közelítsünk egy-egy megoldáshoz. Jó könyv volt. Akkor olvastam, amikor abszolút a felkészülés, anyaggyűjtés, anyagrendezés időszakában voltam, így ezt a könyvet tudtam a legjobban használni, és szerintem jó, hogy így alakult. Gyakorlati tanácsokat ad, de bőven hagy teret, hogy te a te történeteddel kitöltsd azt.

Bárány Tibor (szerk.): Édes hazám
Március óta olvasom ezt a könyvet, és nagyon jó, hogy befejeztem. Ez a 2012-es antológia a közéleti kortárs költészet verseit gyűjti össze, és hozza őket párbeszédbe. Nagyon izgalmas vállalás ez, mert nagyon fontos volna jól beszélni közéletiségről (ha már értelmiségiek vagyunk), akár tiszteletben tartva ugyanazokról a kérdésekről mást gondolni. Nagyon emblematikus szövegek kerültek bele a gyűjtésbe, amiket szintén jó egymás mellett olvasni. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ezen versek többsége nem emblematikus. És sokszor inkább a pátosz szólal meg, mint a költő. Nem tudom, hogy lehet enélkül közéleti verset ír, persze látom, hogy néhányaknak megy, de összességében ez egy nyögvenyelős kötet volt. Nagy is volt, nehéz szövegekkel, és hát… rossz kimondani, de azt hiszem sok is. Kell ez a könyv, mert fontos, de nem végigolvasásra ajánlom.

Virág Emília: Sárkánycsalogató
Amikor egy summát írok, először megcsinálom a listát, és utána töltöm fel tartalommal. Ennél a címnél meg kellett állnom mosolyogni írás közben, mert nagyon imádtam. Virág Emíliát sokaknak nem kell bemutatni, és ez nem érdemtelenül van így. A könyve a Hétvilág trilógia első kötete, és nagyon-nagyon zseniális. A könyv úgy indul, hogy Józsi, a másnapos pizzafutár és egyetemi hallgató megidéz egy sárkányt az Oktogonra egy merülőforraló, a telefonja és egy kotyogós kávéfőző segítségével. A sárkánnyal tart Béla lovag, aki nagyon szeretne egy sárkánytojást, hogy elnyerhesse a király lányának a kezét. És ez még semmi. Ez a könyv zseniális. És random. Végletesen. És én ezt imádom. Béla és Józsi és Józsi barátnője teljesen bevonódnak a sárkány és a boszorkányok közti hatalmi játszmába, annak aktív alakítói lesznek, és mindez a lehető legszórakoztatóbban. Mindenki olvassa el. Mindenki. Te is.

Kim Leine: Kalak
A Kalak egy nagyon izgalmas kötet, ami egy gyógyszerfüggő ápoló történetét meséli el. És ez a történtet pont Kim Leine-é. És ha ez nem volna elég, ő egy jehova faluban nőtt fel, de fiatalon a meleg apjához szökik, hogy megismerje a valláson túli világot. Kim Leine-ének regényes élete van, és jó regényt írt belőle. A héten hozom az értékelést róla. A szerző az új könyvével jövő hétvégén a budapesti Margó Irodalmi Fesztivál vendége lesz.

Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadások
Chris Anderson a TED kurátora. Sok mindent látott, ő tette a TED-et szélesebb témákkal dolgozó előadássorozattá, ő hozta létre a TEDx licenszet, aminek keretében Szegeden is rendeznek eseményt, és ő ismerte fel, hogy a TED-nek nem csak, mint előadássorozatnak, hanem mint információmegosztó felületnek is relevanciája van. És mivel sok TED előadást látott, ezért pontosan tudja, hogy nincsenek általános szabályai a jó előadásnak, csupán tendenciákról és történetekről tudott beszámolni. Sokáig azt gondoltam, hogy ez lesz a nagy TED-re készülős könyv, és bizonyos értelemben ez így is van, mert a TED szelleme ezt a könyvet járja át leginkább, de a TED előadások kötet sokkal gyakorlatiasabbnak bizonyult.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Fent már írtam róla. Csupa jót. 🙂

Carmine Gallo: Storytelling
Camine Gallo jegyzi a TED előadásokat is, és annak egy fejezete már szólt a Storytellingről. És nem azt mondom, hogy ez a könyv ne létezzen, de ahhoz képest, ez csak egy olvasókönyv. Nagyon sok információ nagyon absztrakt módon van benne a könyvben, amitől ez inkább egy példatár, vagy egy szöveggyűjtemény a TED előadásokhoz képest. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy jó, hogy elolvastam. Megerősített abban, hogy technikailag rendben van az előadásom felépítése.

Halák Emese (szerk.): Dorvizsi
A Dorvizsi a legklasszabb dolog, ami mostanában olvastam. Ez az udmurt eposz. Nagyon izgalmas, ahogy a saját teremtésüket elképzelik, három isten mentén, izgalmas, ahogy az istennekkel való kapcsolatukat leírják, ami a technika fejlődésével romlott meg, és érdekes, ahogy arról beszélnek, hogy elvesztették az ősi tudásukat. Nagyon sokat beszélgettünk az utóbbi időben az egyik barátommal arról, hogy kellene magyar eposz, mert tök jó lenne egyben látni a nemzeti múltunk dolgait, és valamihez kötődni, és a Dorvizsit olvasva nagyon megértettem ezt az igényt. Kedves történetek ezek, szerettem.

Nézzük kategóriák szerint:

Ebben a hónapban nem toltam túl az év eleji terveim alapján való olvasást, de nézzétek:

Kortárs magyar széppróza: Mérgezett hajtűk, Édes hazám
Nem angol, magyar anyanyelvű szerző: Kalak, Dorvizsi

És még blogoltunk is ebben a hónapban:

A hónapot a megszokott 1 és 6-tal kezdtük, amiből ebben a hónapban minden betervezett könyvet sikerült elolvasni. Az első értékelésben Alice Walker: Kedves Jóisten, új kiadásban: Bíborszín című könyvéről olvashattatok, ami a déli afroamerikai irodalom egy nagyon fontos darabja, és egy önrendelkezés nélküli nő lehetőségeit meséli el. A következő bejegyzésben az A-tól Z-ig kihívást töltöttem ki, ami nagyon sok különböző olvasással és könyvekkel kapcsolatos kérdést tett fel, majd írtam Szerencsés Dániel: A 13. emelet című krimijéről, ami az Európai Bizottságban játszódik és a korrupciót mutatja be az emberi jogokért való mindennapos küzdelem mögött. Azért is különleges nekem A 13. emelet, mert ezzel a könyvvel debütált a blog új sorozata, az Alternatív fülszöveg, amiben értékelt könyvekhez írok rövid, frappáns, gondolatébresztő, ajánló szövegeket. Nagyon izgatott vagyok emiatt, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.

És ha már újdonságok. A blog facebook oldalán elindult a hétindító kortárs vers rovat, amiben magyar LMBT témában érdekelt szövegeket olvashattok majd hétfő reggelenként. Eddig három vers volt, úgy tűnik ti is és én is szeretitek. 🙂 Az első vers a kihagyhatatlan Nádasdy Ádámé volt. Persze, hogy az övé.

Végezetül még elmesélek, illetve előre vetítek valamit. Szeptemberben a Slam Poetry Szeged színpadán egy gyűlölet-bűncselekményekről szóló slam poetryt adtam elő, és második helyezést értem el vele, de erről még lesz szó a blogon, amint lesz elérhető videó és írtam mellé pár sort. 🙂

Szóval ennyi lett volna ez a hónap, és ennyi lettem volna én is ezzel a bejegyzéssel mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Ha kérdésetek, és megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet, igyekszem hamar válaszolni. Épp így igyekszem jönni a következő bejegyzéssel, ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, vagy keress facebookon, ahol háttértartalmakra is bukkanhatsz. Ha pedig az érdekel, ki áll blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Júliusi summa

Sziasztok,

bár még nem ért véget teljesen a hónap, most érkezem a friss summával, mert a héten a szívemnek legkedvesebb Ördögkatlan Fesztiválon veszek részt, egy csodálatos összművészeti fesztiválon a Mecsek oldalában, amin immáron negyedszer veszek részt, hogy lelkem majd egy teljes hétig otthonra találjon. De addig is elég jól telt az elmúlt hónap, szuper könyveket sikerült olvasnom, úgy érzem a blog is jól működött. A hónapban 3 könyvet sikerült beszereznem és 13 szuper könyvet sikerült elolvasnom. Nézzük is őket:

julius.JPG

Ezeket sikerült beszereznem:

Ebben a hónapban nem vettem könyvet, és ez jó és pénztárcabarát döntés volt a részemről Könyvhét és Ördögkatlan között. Az új, könyvheti, vagy egy picit korábbi LMBT könyves megjelenések közül viszont kaptam három recenziós könyvet, amikkel így hamarosan bővebben is találkozhattok majd a blogon:

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
A XXI. Század Kiadó könyvhétre megjelent új krimije, ami egy magyar EU-s szakértő meggyilkolása után nyomoz. A férfi leesett a 13. emeletről, ahonnan kifejezetten nehéz csak úgy lezuhanni, és az öngyilkosságnak sem találják az indítékát. A férfi azonban élete utolsó óráiban is a korrupció ellen dolgozott és nyomozott, így feltehetően valami olyan ügyletbe ártotta magát, ami végzetes kimenetelünk bizonyult. A nyomozást Tóth Tamás, az Európai Bizottság hamarosan nyugalmazott biztonsági szakértője, és nem mindig bájos leszbikus kolleganője vezeti. Augusztusban még lesz szó erről a könyvről.

Laura Steven: Minden, csak nem oké
Ez egy botránykönyv egy alternatív világból, ahol a Izzy O’Neill egy középiskolai bulin szexelt egy republikánus szenátor fiával, amiről izgalmas képek látnak napvilágot, persze kampányidőszakban. Nagyon erős és klassz személyiség Izzy, aki ugyan a regény történetében követ el hibákat, de ki ne követne el hibákat 18 évesen. Csakhogy a mi hibáinkkal nem plakátolják tele a sulit, nem szed minket szét érte a média és nem ítélkezik felettünk szinte mindenki. Izzy blogbejegyzéseit olvassuk a botrány idejéből, amelyeket utólag kommentál. Izgalmas regény, könyvhétre jelent meg a Maxim Dream válogatás sorozatában, és augusztusban erről is lesz szó.

Chloe Benjamin: A halhatatlanok
A hallhatatlanokba még csak belekezdtem, de ezt vártam a legjobban a három könyv közül, mert nagyon jó az itthoni és külföldi fogadtatása (Amúgy, ha külföldit mondok, én általában a németre gondolok, egyrészt mert nagyon sok német booktube-ot nézek nyelvtanulási céllal, másrészt mert [bár ez elsősorban szépirodalomnál igaz] az európai, kelet-európai könyvpiacnak van egy ilyen németcentrikus volta, azokat a lengyel, horvát, román… könyveket olvassuk itthon, ami Németországban bejött, és ők is olyan magyar könyveket olvasnak). A regény az elmúlt ötven évről szól, onnantól, hogy 1969-ben 4 zsidó kiskamasz elmegy egy jósnőhöz, akiről úgy hírlik, meg tudja jósolni azt a napot, amikor meghalnak. A jóslat után a négy szereplő négy különböző úton valósítja meg a személyiségét és teljesíti be a sorsát, ami végülis, jegyzi meg a jósnő, egy és ugyanaz. A molyos címkék alapján végignézzük az elmúlt ötven év legfontosabb eseményeit, az AIDS járvány megjelenését vagy 9/11-et, és megnézi, mi minden történt a Stonewall-lázadás vagy a Holdraszálás éve óta.

És 13 szuper könyvet sikerült elolvasnom a hónapban:

Rachel Kushner: A Mars klub
A Mars klub a tavalyi év egyik nagy sikerű kötete az angolszász könyvpiacon, beválogatták a legjobbak közé a Man Booker-díj esélyese volt, és a könyvpiacon is szépen fogyott. A könyv egy kétszeres életfogytiglanra ítélt egykori night klub táncos történetét meséli el. Egyrészt azt mutatja be, hogy hogyan sikerül a börtönbe beilleszkednie, milyen, nem közhelyes szabályrendszer szerint épül fel a börtönhierarchia vagy hogy milyen csoportok és csoportharcok jellemzik a börtönéletet. Másrészt beszél a másik oldalról egy börtöntanár történetén keresztül, aki egy picit tényleg hisz abban, hogy a világ egy szebb helyé tehető a munkájával, és homályosabban egy börtönőr életébe is bepillantást kapunk. A regény így szinte egy teljes társadalmi tablót ad, mutatva mindenki motivációját, miközben nagyon mélyről és velőtrázóan közérthető és világos nyelvvel beszél arról, hogy ezekről az emberekről lemondtak és a társadalom nem hisz az integrációjukban. Kemény, para, de olvasmányos szöveg volt.

Mucha Dorka: Puncs
Mucha Dorka egy új, fiatal hangja a kortárs irodalomnak, és a könyvhétre megjelent új könyvében a sugar dady jelenséget igyekszik megírni egy példán keresztül. A regény főszereplője egy céltalan lány, aki egyetemre jár, de nem igazán motivált. Nem gondolkozik azon, hogy mit kezd az életével, így szinte belesodródik a tanárával való kapcsolatba, amely pénzes borítékok és szállodai szobákon át vezet. A férfi persze nős. Nincs igazán perverziója, ahogy várnánk, és a motivációi sem lesznek tiszták. A kötet a nőt követi egy kimért, de vicces, vicceskedő, ironizáló, talpraesett, fiatalos és leginkább életunt értelmiségi hangon, ami egyszerre hoz valami sajátot, és egyszerre simul bele a kortárs próza hangjába. Ez volt a legerősebb része a könyvnek. Hogy Mucha Dorka tud írni, de nem igazán tudtam meg többet a sugar dady témáról, és azt sem érzem, hogy lényegesen több lettem volna a könyv olvasását követően.

Sally Rooney: Normális emberek
A regény szintén könyvhétre jelent meg a XXI. Század Kiadónál, a KULT Könyvek sorozat részeként. A könyvben két kamaszról olvasunk, Conellről, az iskolai focicsapat sztárjáról és Marianneról, aki nagyon jó tanuló, és nem igazán közösködik senkivel az iskolában, vagy azon kívül. Mariannék gazdagok, Conell édesanyja pedig náluk dolgozik takarítónőként, így amikor a srác az anyjáért megy, gyakran találkoznak és beszélgetnek. Mindketten okosak, de az iskolai hierarchia, illetve a társadalmi osztályban álló különbségek az útjába állnak annak, hogy köztük igazi kapcsolat lehessen. Később Dublinba kerülnek mindketten egyetemre, ahol kisvárosiként újra kell definiálniuk magukat. A regény nagyon sokat merít a kortárs young adult, new adult hagyományból, de rendkívül érvényes, szépirodalmi igénnyel tekint a két szereplő közti kapcsolatra. Nagyon-nagyon szerettem.

Massimiliano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész
 Max Fontana ezen regény főszereplője, aki napjainkban él Olaszországban, és épp a világ legnagyobb művészévé válik, amikor megismerjük. Egy hatalmas Mária szobrot állít a főtérre, ami tele van horogkereszttel, és aminek a lába között lóg a Kis Jézus köldökzsinórón. és Max ezúttal nagy művésszé válik, és minden amit meglát, vagy amit csinál, művészetté lesz. Polgárpukkasztásból Hitlert nevezi meg nagy művészelődjének, ugyanis szerinte a holokauszt nem utolsó sorban művészet, ahogy Lengyelországot lerohanni is az egyik legszélsőségesebb lehetséges megoldás. A művész pedig ezt a szélsőséget keresi az egyre durvább művészéletében. És ahogy a bolond mindig elmondhatja az igazat, úgy ő művészként görbe tükröt állíthat nekünk. Maga a könyv rendkívül cinikus, gúnyos, töménytelen iróniát használ hasonlatokban és a művek megteremtésekor, leíráskor a legvadabb társadalomkritikát is felülmúlja, miközben rengeteget tudunk meg a közelmúlt művészetfelfogásából és különböző művészetelméletekből, amik közül van, amit már ismertem, és van rengeteg, ami az újdonság erejével hatott. Ezzel együtt is az utolsó 80-100 oldal nagyon fárasztó volt már, pedig állati erős könyvről beszélünk.

Szvoren Edina: Verseim
Szvoren Edina ezen novellagyűjteménye azt hiszem szintén könyvhétre jelent meg, viszont még tavaly. Az író a kortárs novellairodalom egyik legjelentősebb alkotója, én korábban az első, Pertu címet viselő kötetét olvastam tőle. És most ezt. A Verseimet nagyon sokan szerették, Libri-díjas lett idén, de azt hiszem nekem nagyobbak voltak a várakozásaim, mint amit a kötet adni tudott. Voltak benne persze állati erős novellák, és Szvoren Edina nagyon ért az emberi sötétség és hidegség ábrázolásához akár férfi, nő, leszbikus, öreg, fiatal hangon, de a kötet nekem most egy picit felemás olvasmány lett. Tervezem tőle újraolvasni a Pertut, aztán később ezt is. Remélem csak rosszkor találkoztunk, mert nagy várakozás volt ez a kötet.

Laura Steven: Minden, csak nem oké
Fent már írtam róla, és értékelés is lesz. 🙂

Kati Hiekkapelto: Kolibri
Fekete Anna most kezd egy finn kisváros erőszakos bűncselekmények megoldására szakosodott rendőrcsoportjába, ahová két hívás is befut egy éjszaka. Az egyik egy kurd bevándorló lányé, aki azzal hívja fel a segélyhívót, hogy a családja meg akarja őt ölni, a másik pedig egy agyonlőtt futót jelent be, akit már este a felesége is kerestetett a rendőrséggel. És amellett, hogy ez egy izgalmas krimi volt, nagyon sokat mesélt a délszláv háború alatti vajdasági magyar menekültek helyzetéről vagy később a kurd menekült helyzetről úgy, hogy Anna a közoktatásban finnt tanult, és külsőjén és balkáni-magyar temperamentumán kívül igazi különbség nincs közte és finn kollégái közül. Jó könyv, volt, azt vártam, hogy egy picit más szempontokat kapok a migrációról, de a Koszovóból a délszláv háború elől menekülő élet ábrázolás szempontjából a szintén finn író által jegyzett Macskám, Jugoszlávia erősebbnek bizonyult, viszont a két könyv műfaja egészen más, így más embereket is céloz vele.

Cirok Szabó István: Agancspark
Cirok Szabó István egy fiatal vajdasági kötő, akinek ezen remek kötete szintén könyvhétre jelent meg a Fórum Kiadó gondozásában, és egy kedves slammertársam ajánlotta jó szívvel a figyelmembe. A verseskötet állati erős. Egy nagyon visszafogott, póztalan költői hang mesél az otthonról, szülőkről, vidékről a vajdasági irodalomban ismerős mágikus realizmus eszközével is. Nagyon magabiztos, mégis szerény kötet ez, és nagyon jó érzés ilyen debütkötetekkel együtt kortárs költőnek lenni.

Sarina Bowen – Elle Kennedy: Ez a srác
A HIM sorozat első darabja, ami tavaly év végén jelent meg és zajos sikert aratott, hiszen két népszerű ifjúságiregény-szerző közös könyve ez, ami a melegséget egy sokkal férfiasabb, talán homofóbabb közegbe, a hoki első osztályába helyezi. Izgalmas dolog lehetett volna, de lesz róla értékelés, majd meglátjátok.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Nádasdy verseskötete szintén könyvhétre jelent meg a magvető 2016 óta futó Időmérték sorozat friss darabjaként. Általában odáig vagyok Nádasdyért, legyen szó tárcákról, versekről, fordításról vagy nyelvészetről, ez a kötet most egy picit mégis nehezen csúszott. A kötet első felében nem igazán éreztem magam otthonosan, bár öreges volt, tréfálkozó és bölcs, mint szokott, de az avittas, de a mai világban frissítően polgári picit ironikus modorossága csak a kötet második felében volt erős, mint szokott. És közben pedig, van, hogy szomorú egy-egy vers, néha úgy tűnik, nyomot hagy nekünk, de kendőzetlen is, ebben a kötetben kifejezetten feltárulkozó. Szerelmes, mint a kamaszok, és megéli, megírja. Szerettem, összességében nagyon szerettem. Hát persze.

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
Fent már írtam róla, és értékelés is érkezik hamarosan.

Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem
Szabó Imola Juliannát nem elsősorban költőként ismerjük, de az áprilisban megjelent új verseskötete óta már úgy is. Nagyon régóta halogattam magamban, hogy elolvassam ezt a könyvet, mert volt benne valami nem érthető, légbőlkapott nagyotmondásnak tűnő, és el kellett kezdenem az elejétől olvasni ahhoz, hogy ez feloldódjon. Nagyon okos kötet ez, jól van szerkesztve. Mesél a közeli ősökről, szülőkről, nagyszülőkről, külön ciklusban ír arról, milyen anyává és egyedülálló anyává lenni, majd az idős nő és férfiképeket vette sorra. Érdekes volt ez a kötet, szerettem a témáit, és karcos, de jól olvasható volt a nyelve, amiben mindennek többletjelentése volt, amit csak a többi vers ismeretében kapsz meg. Kompakt volt nagyon. És a szerző maga illusztrálta kellemes vonalrajzokkal.

Donna Tart: A titkos történet
Egy USA-beli kis főiskolán egy öt főből álló klasszika-filológus hallgató csoport és mesterüknek tartott tanáruk elzártan élnek az egyetemi élet egyéb dolgaitól. Ebbe a csoportba érkezik meg Richard, akinek imponál az öt srác különcsége és kiválasztottsága. A regény során látszólag megismeri ezeket a srácokat, a közük lévő kapcsolatrendszereket, és elmesél egy több évvel ezelőtti titkos történetet egy újraélt ógörög mulatságról és annak drámai utóhatásáról. Szintén egy olyan könyv, amiről lesz még szó a jövőben itt.

Nézzük az év végén megígérek szerint:

Először is nyilván meghaladtuk az év elején meghatározott idei minimumprogramot, amit 70 könyvben határoztam meg. Jelentem, 78-nál járok. 🙂

Aztán nézzük a kategóriákat:
Polcfelszabadítás: Hitler után a második legnagyobb művész (végül marad a polcomon), Kolibri (Ezt picit csalásnak érzem, mert a nővéremnek vettem, csak azt mondta a csoporttársam, hogy mindenképpen olvassam el, de landolt a nővéremnél.)
Korábbi LMBT könyvek: A titkos történet, Ez a srác
Kortárs magyar széppróza: Puncs, Verseim
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája: Hitler után a második legnagyobb művész (olasz), Kolibri (finn)

És blogoltunk is, ebben a hónapban végre rendesen:

Ez a hetedik bejegyzés ebben a hónapban, aminek örülök, mert havi 5-6 bejegyzés a cél. Rögtön a hónap elején érkeztem az új 1 és 6-tal, az abban felsorolt 6 könyvből ötöt sikerült is elolvasnom. Ezt követően írtam a Nagyszerűn nőkről, ami képregényként igyekezett bemutatni a feminizmus elmúlt 250 évének a problémáit, de nem voltam hiánytalanul elégedett vele. A következő bejegyzésben kitöltöttem a Félévzárási pánik tag-et, amiből a nagy csalódásaimról és az új kedvenc könyveimről is meséltem. Olty Péter Heteró közegben című verseskötete is sorra került végre, nagyon érdekes kötetnek tartom, és bár izgultam maga a bejegyzés miatt, úgy tűnt, nektek is tetszik. Július végén bemutattam, hogy mi az a 10 könyv, amik a kedvenceimé váltak a magyar alapképzésben töltött évek alatt, majd Garrard Conley: Eltörölt fiú című dokumentumregényéről írtam, amiben az ex-meleg terápiához vezető útról és az ex-meleg terápián töltött kilenc napjáról ír. És végül itt ez a bejegyzés.

Emellett pedig szuper érzés, hogy a hónapban elértük facebookon a 400 lájkot. Másik öröm, hogy oda is sikerült ebben a hónapban sokszor posztolnom, nagyon igyekszem tanulni, figyelni, hogy mi tetszik nektek, és úgy érzem, ebben a hónapban jól álltam. 🙂

 

Ennyi lettem volna mára, sőt, ennyi lett volna az egész hónap, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. 🙂
Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok kommentet, én pedig vasárnap vagy hétfőn, Ördögkatlan után érkezem az augusztus 1 és 6 bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 🙂

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2 / 4 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén