Sziasztok,

a héten egy nagyon izgalmas könyvet kellett olvasnunk az egyik óránkra, Michel Foucault bemutatásában Herculine Barbin, más néven Alexina B. című önéletírást, amely egy tizenkilencedik századi hermafrodita élettörténetét meséli el. A könyv maga nagyon sok szempontból izgalmas, megnyitja mindazt a társadalom működéséről gondolkodó teret, amit a könyvet jegyző Foucault filozófiai kutatásai is vizsgálnak, beszél például a hatalmi struktúrákról, a társadalom mássághoz való viszonyáról, a belül zajló mentális igazodásról és a lebukásról való félelemről. Jövő héten igyekszem hozni erről egy, a könyvről való gondolataimat alaposabban megnyitó bejegyzést, addig viszont, tudjátok, hoztam a rövid, ajánló jellegű alternatív fülszövegét:

Egy 1868-ban egy öngyilkos hermafrodita teste mellett talált emlékiratot a XX. század egyik legnagyobb hatású filozófusa könyvé szervezi, hogy azon keresztül igazolja mindazt, amit korábban már a társadalomról és a normaszegés tilalmáról leírt. A könnyen olvasható, személyesen, intim naplóban, amelyet most kezében tart az olvasó, egy vidéki kislány életét látunk, aki zárdában tanult, sokat olvasott, de a kézimunkában kifejezetten szerencsétlen volt, és aki később tanítónő lett egy vidéki otthonban. Az önfeledt élet látszata ellenére a lány őrzi hatalmas titkát, melynek a feloldási kísérletei az élet folytathatóságának ellehetetlenüléséhez vezet.

A végtelenül intim XIX. századi történet az interszex személyek kríziseiről, a pezsgőnek és boldognak tűnő francia társadalomról, és a fénykorát élő szenzációhajhász sajtó működéséről egyaránt vall. Herculine Barbin, más néven Alexina B. története mai és érvényes, a maga visszafogott valóságában is frissítő olvasmány.

Hamarosan érkezem róla az értékeléssel,

addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió