Sziasztok,
ha a naptárra tekintünk, ki párás szemmel, ki felszabadultan, de mind megjegyezhetjük, hogy megint eltelt egy hónap. Egy hónap, amikor nekem végre nem kellett a szakdolgozatommal bajlódni és az egyetemi dolgaim is gyorsan rendeződtek, így egy egészen blogszerű működést sikerült helyre állítani. És ez a blogszerű működés jelen van a vásárlásokban is, az olvasások pedig, hogy úgy mondjam, még van hová fejlődni ismét. Bár megvan a 10 kötet, de ennek nagyobb része vers, és egy csomó kortárs posztmodern, amit nehéz volt olvasni. De legalább lassan is olvastam őket. Nézzük tehát először, hogy mit szeretem be a hónapba, majd, hogy miket sikerült olvasnom, illetve, hogy hogy az év elején meghatározott célokhoz képest hogyan is állok most:
Itt és itt szereztem be ezeket és ezeket a könyveket:
1.) A Libri akciózott, és ha már ott voltam, vettem néhány verseskötetet is.
Dream Válogatás könyveket vettem 30%-ért, ugyanígy a Libris Álomgyár akcióban 30% volt az Arthur Lessre, és Sáenz új könyvét is meg kellett venni. Mert azt vártam a legjobban.
Alice Broadway: Ink
Az Ink tavaly jelent meg a Maxim kiadó Dream Válogatás sorozatában, és szinte a kezdetektől baromira érdekelt, és azt gondoltam, hogy majd egy jó Maximos kedvezményben lecsapok rá, ami adott volt a hónapban, így hát… A városban, ahol a történet játszódik, a szereplők bőrére születésüktől fogva rátetoválják a velük történteket. A kudarcokat és az eredményeket egyaránt. A főszereplő lány apja meghalt, és gyászát igyekszik könnyebbé tenni azzal, hogy szép történeteket olvas le az apja bőréről, hogy ezzel minél jobban megismerhesse őt. Azonban Leora mesélés közben észreveszi, hogy a legnagyobb bűn elkövetésének a stigmáját is magán viseli az édesapja, és nyomozni kezd az apja eddig ismeretlen oldala felé.
John Marrs: The One – A tökéletes pár
A tökéletes párunk a tudomány regénybeli állítása szerint végre megtalálható a DNS-ünk segítségével. A világ öt különböző embere értesítést kap, hogy megtalálták a DNS párjukat, de ezekkel a kapcsolatokkal lesznek bonyodalmak. A fülszöveg szinte ennyit mondd el, de a molyos címkék alapján lesz szó sorozatgyilkosságról, krimiről, pszicho-thriller szállakról, és az LMBT téma is előkerül, ha jól emlékszem utánaolvasásaimból, egy pár lesz meleg.
Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem
Szabó Imola Julianna egy ismert fiatal szerző, de eddig elsősorban prózában írt. A kötet fő szála lehet az anyaság (vagy nem, csak random beleolvastam), amit a cím is enged következtetni, és elsősorban az érdekel ebben a kötetben, amit a fülszöveg úgy ír meg: „nincsenek bejáratott, elkoptatott sémák, minden új és meglepő”, szóval ennek a nyelvi megoldásai érdekelnek, eddig belekaptam, és annyira nem győzött meg, de véglegeset persze az olvasás után.
Adrew Sean Greer: Arthur Less
Arhur Less a sikertelen középszerű író, aki azt állítja, hogy el lehet menekülni a problémái elől. Egészen pontosan a volt barátja férjhez megy, és Less kalandos, szórakoztató és komikus világ körüli útra indul, hogy ne kelljen az oltár elé készülő volt barátjával szembenéznie. Pulitzer-díjat érdemelt és magyarul alig egy hónapja olvasható. Várakozom.
Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
Az év legjobban várt ifjúsági megjelenése számomra, és nem lett méltatlan a várakozásaimhoz. Sáenz bemutat három olyan kamaszt, akinek az élete teljesen kifordul az eddigi kerékvágásból a gimnáziumuk utolsó évében. Sokkal jobban meg kell ismerniük magukat, és át kell élniük traumákat ahhoz, hogy fel tudjanak nőni. És történik mindez egy Sáenztől ismerhető szeretettel teli burokban. Nem voltam a regénnyel teljesen elégedett, de nagyon szerettem. Itt írtam róla bővebben.
Izsó Zita: Színről színre
Ú, de sok mindenről lehetne ennek a kötetnek a kapcsán beszélni. Először is Izsó Zita szerintem az egyik legszuperebb költőnő ma itthon. Nagyon köznyelvien mégis rendkívül érzékletesen ír az élet különböző traumáiról, amelyből, ahogy ő fogalmazott a szegedi könyvbemutatóján, felépítették az ő saját, és mindannyiunk gyermekszobáját. Ez a kötet pedig traumákról beszél, anélkül, hogy unalmas volna, vagy hogy ne volna érthető. Empátiával dolgozik, anélkül, hogy hatásvadász volna. Számomra a kedvenc Izsó Zita kötet az ősszel megjelent Éjszakai földet érés, ahol szerintem ezek a traumák sokkal célzottabbak és erősebben vannak használva, de ez a kötet sem gyenge. Durván nem. És örülök, hogy ebben a hónapban találkozhattam vele és beszélgethettünk pár szót a szegedi könyvbemutatóján.
Simon Bettina: Strand
Simon Bettina első verseskötet ez, amely a JAK-füzetek első ismét a Magvetővel közös füzetei között jelent meg tavaly könyvhéten, és nagyon sok jót hallottam róla, ennek ellenére eddig mindig mást vettem meg. Ahogy belelapoztam, elsősorban a múlt feltárása lehet a tétje ennek a kötetnek egy intim családi közegből. Talán a terek is fontosak lesznek, mert a versekben megosztóak. Nem tudunk hozzájuk értékeket rendelni, nem biztosak, és ez tetszett, bár nyugtalanított. És foglalkoztat a kötet csak belelapozás után is, járnak tőle a fogaskerekeim, szóval biztosan rövidesen olvasni fogom.
2.) Aztán 2+1 akció volt a Kóborló Könyvesbolt kitelepülésein, és ugye ott mindig szét kell nézni. 😀
Virginia Woolf: A világítótorony
Woolf a családról ír ebben a regényben. Egy kisfiúról, akinek minden vágya, hogy eljussanak a nyaralójuktól a közeli világítótoronyig. Egy apáról, aki csak a saját karrierjével és a gyermeke kilátásaival foglalkozik, és egy anyáról, aki villámhárító a két szereplő között. Aztán évtizedekkel később, a háború és az anya halála után próbál valami sosevolt felépülni ugyanebből a családból. Még nem olvastam Woolftól, de ez a második regénye a polcomon, és azt hiszem imádni fogom.
Edward Albee: Drámák
Albee jegyzi az egyik kedvenc drámámat, a Mese az állatkertrőlt, ami a konformista emberképpel tesz valami végletest az egyfelvonásos dráma során. Amikor ezzel kellett foglalkoznunk, folyamatosan belefutottunk a Nem félünk a farkastól című drámájába is, amit még nem olvastam, viszont mintha még meleg szálra is emlékeznék belőle. És hát Albee többi szövegére is kíváncsi vagyok, csak eddig nem teremtettem rá alkalmat.
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Rakovszky Zsuzsától már olvastam korábban a VS-t (értékelés itt), ami egy izgalmas életmesélés egy transznemű magyar nemes igaz történetén keresztül. Ebben a regényben, Rakovszky első regényében, szintén egy önéletrajzleírást találunk, amiben egy öregasszony mesél arról milyen volt gyermeknek, lánynak majd asszonynak lenni. Egy különös családtörténetet vetít elénk a fülszöveg és egy hatalmas hordozandó titkot, de nem igazán értem a fülszöveg alapján, vagy hát értek valamit, de az elég butaságnak tűnik, szóval inkább nem konkretizálom. 😀 Mindenesetre kiderül majd.
3.) Aztán volt egy ominózus Líra raktárvásár
én pedig előző nap Pest megyében voltam slam poetry versenyen, szóval csak megnéztem mi lesz ott, és csak hazaértem 15 könyvvel két és fél könyv árából.
Henrik Langue: 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak
A könyv, ami jó ötletnek tűnt. 90 klasszikus könyvet próbál három, a borító szerint négy, de a negyedik főleg a címet tartalmazza, kis négyzetben képregényként elmesélni. De igazából a klasszikus is kérdéses, több könyv van, amiről nem igazán lehet itthon hallani, és bakik is vannak benne. Thomas Mann Halál Velencében kötetében a nőies fiatal férfi a képregényben nő, Victor Hugo: A párizsi Notre Dame könyve pedig A Notre Dame-i toronyőr címmel szerepel. Na mindegy. Jó poén volt 400 forintért. Azóta tovább is passzoltam.
Birtalan Balázs: Sorskönyv nélkül
A könyvvásár legnagyobb fogása számomra ez, mert nem is kerestem, és csak random a szépséghibás könyvek között volt ez a hatalmas kötet nevetségesen olcsón néhány kis folttal. És hát. Birtalan Balázs fiatalon hunyt el néhány éve, és a hatalmas kötet az utolsó írásait és az eddig publikálatlan dolgait adja közre. Egyrészt közérthető pszichológiai dolgokról ír, másrészt mélyen magából. Ő a hazai meleg-keresztény párbeszéd megteremtője és egyik fő aktivistája, ahonnan szintén lehet ismerni a munkáit. Eddig rendszertelenül olvastam tőle ezt azt, de örülök, hogy ez a monstrum a polcomon van.
Kati Hiekkapelto: Kolibri
A könyv, amit nem magamnak vettem, de marad. Nagyon szemetmarasztaló a borítója, és láttam, hogy krimi, így a nővéremnek vettem meg, aztán az egyik barátom szólt, hogy állítólag ő nekem ezt a könyvet már nagyon ajánlotta, merthogy az ő migrációról való gondolkodása ezen könyv kapcsán sokat változott. Mert ez a regény egy kurd lányról is szól, akit a családja elrabolt és meg akar ölni. Azonban Fekete Anna nyomozó a kezében tartja a szálakat, és megérti a lányt, hiszen ő is magyar bevándorlóként él Finnországban. Nagyon ajánlott elolvasnom. 😀
Terézia Mora: A szörnyeteg
Terézia Mora a Szerelmes ufókkal került be az általam ismert írók körébe, de azt a könyvét a tavalyi könyvhetes megjelenése óta nem sikerült beszereznem, mert mindig volt más. Viszont most A szörnyeteget potom áron csak nem hagyhattam ott. Nagyon kíváncsi vagyok rá, azt mondják nagyon nehéz olvasni, de érdemes, én pedig kíváncsian várom, és szeretnék látatlanba belemenni a könyvbe, mert nagyok a várakozásaim.
Judi Picoult: Gyere haza
Az egyik könyv, amiért bementem a raktárvásárba, és végül majdnem nélküle jöttem ki, mert a sorban állásom utolsó pillanataiban tolták ki a minimális szépséghibás könyveket ebből. Szóval még nem olvastam Judi Picoulttól semmit, és mivel több LMBT regény van tőle, ezért tudtam, hogy ezen változtatnom kell, de nem szerettem volna teljes árat fizetni érte. És ezek az érvek még elő fognak tűnni. De a regényről: Zoe egy zeneterapeuta, aki nagyon szeretne gyermeket, de a legutóbbi sikertelenségénél már nem a férjéhez, hanem a legjobb barátnőjéhez, Vanessához fordul vigaszért, és ebből a vigasztalásból lassan szerelem szövődik. Meglátjuk. 😀
Pataki Éva – Vajda Anikó: Hamlet halott
Ez egy krimi napjaink Magyarországáról, ahol egy melegségét vállaló színészt holtan találnak a lakásában. A krimi cselekménye, minthogy LMBT közszereplőről van szó, kénytelen taglalni a jobboldali támadásokat, miközben magát a nyomozást is vad médiafigyelem kíséri. Nagyon nem bízom a könyvben, de akarom hinni, hogy jó lesz.
Vida Gábor: Nem szabad és nem királyi
Vida Gábor fantasztikusan ír. Ezt megtapasztaltam A kétely meg a hiába című novellásköteténél és az Ahol az ő lelke regény esetében is. Ez a könyv pedig egy újabb novella Erdély tájairól és különböző, sajátos szabályrendszer szerint élő szereplőiről, akik mégiscsak egy közösséget határoznak meg. Nem tudom mi lesz ez a kötet, de jó, az biztos.
Claire North: Harry August csodálatos élete
A könyv, aminek ismerős a borítója. Biztos, hogy láttam valahol. Sokáig azt hittem OlvaZsófinál, de a moly.hu rácáfolt. 😀 Szóval ezért vettem meg szintén nevetségesen olcsón, mert nem tudom, hogy kicsoda azt mondta, hogy jó. Harry August a halálos ágyán fekszik a regény felütésekor, de ezt már megszokhatta, mert mindig meghal, hogy aztán újrakezdje az előző életek tapasztalatával. És most valamit változtatnia kell az időben. Nem tudom, miért gondolom, hogy tetszeni fog, de valaki azt mondta, szóval remélem tetszeni fog. Ez volt a legfelelőtlenebb vásárlásom.
Igazából bíztam benne, hogy nem fog a poszton érződni, de érződik, szóval a pontosság kedvéért itt készítettem el ezt a mémet:
Ritter Andrea: Melegek
Aki azt mondja, hogy egy ilyen című könyvért hajlandó volna teljes árat fizetni, az egészen egyszerűen, fizessen. 😀 Szóval ez a könyv az első olyan pszichológiai könyv, aminek célja, hogy kifejezetten a melegeket érintő kérdéseket taglaljon, úgy mint a heteronormatív társadalommal való szembesülés vagy az előbújás. Nem tudom, hogy igazából mit várok tőle, legyen okos, tudjak meg én is többet magamról, használhassam fel arra, hogy a könyvek meleg szereplőit jobban megértsem, és persze… írhassak róla értékelést. 😉
Géczi János: A bunkerrajzoló
Géczi János fura. Nem vagyok oda érte mint emberért, és amikor csak úgy ír, nos azért sem. De nagyon érdekes embereket kérdez, és az ő életüket rekonstruálja. Vagy interjúkötetet ír Csányi Vilmossal. Ez a legutóbbi állati sikeres és szuper munkája. Ez a könyv viszont Likó Marcell élettörténet rekonstrukciója, vagyis Likó Marci, a Vad Fruttik frontemberének az életét meséli el, néha picit sarkít, vagy nem a konkrét életrajz alapján, de egységesíteni, végiggondolni, rekonstruálni próbál. Eddig a bírom Likó Marcit de nem bírom Géczit annyira arány alapján nem vettem meg, de fél áron velem jöhetett.
Onagy Zoltán – Tímea Gulisio: Peremvilág
Egy interjúkötet, a Pécsett élő leszbikus, néha nekrofiliába hajló gerontofiliájával, és annak megírásával, megfestésével, filmre vitelével sokakat megbotránkoztató költőnő mesél. A beszélgetés fő célja azt hiszem az, hogy közelebb kerüljön az olvasó a leszbikussághoz, de Timi egy nagyon provokatív alany, akinek nyíltsága rendkívül inspiráló, de a témái rendkívül meredekek és tényleg durván provokatívak. Már több alkalommal találkoztunk, érdekes embernek tarom, kíváncsi leszek a kötetre.
Géczi János: Vadnarancsok
Géczi János első élettörténet rekonstrukciója a nyolcvanas évekből, aminek nagy története van (egy teljes lapszámot zúztak be azért, mert közölt részleteket a regényből), és számos kiadást megélt. Ebben a regényben a nyolcvanas évek béli deviáns peremet kívánta bemutatni egy prostituált, egy szexmániás, egy meleg és egy drogos segítségével. Továbbra is vannak fenntartásaim Géczivel, de kíváncsi vagyok a könyvre.
Szálinger Balázs: Köztársaság
Szálinger Balázs életművébe az utolsó két verseskötetével kapcsolódtam be, de korábbi munkáira is kíváncsi vagyok. A Köztársaságban egyaránt találunk verseket, egy epikai művet és egy drámát is, és nagyjából ennyit tudok a könyvről kezdésnek. 360 oldal, és a következő kötete teljesen véletlenül 360° címmel jelent meg. Ezt a szerző mondta el a szegedi könyvbemutatón.
Bárány Tibor (szerk.): Édes hazám
Basszus, ezt a könyvet a magyar szakom első éve óta szeretném a polcomon tudni, és még csak most került fel. De legalább most már olcsón. A könyv 2012-ben jelent meg, és a legjelentősebb kortárs magyar közéleti verseket gyűjtötte antológiába. Elsőben volt egy Magyar nyelvű politikai költészet órám, ahol két a költészetben már akkor nagyon otthon lévő srác hozta mindig a kis Édes hazámját, mert a legtöbb tanult vers benne volt, és állati menőnek tartottam ezt. És most azt is állati menőnek tartom, hogy végre a polcomon van. A Szívlapát fiataloknak szánt nagyon menő versantológia mellett. Amit Nádasdytól kaptam. De ez már nagyon nem kapcsolódik ide. Csak szintén menő.
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara
Darvasi László fantasztikus, bár én csak a Szerezni egy nőt novelláskötetét és néhány Szív Ernő álnévvel írt tárcáját olvastam. Ebben a novelláskötetében a 2005 óta megjelent novelláiból közöl egy válogatást, amiket keresztül végig kísérhetjük Darvasi pályájának fontosabb pontjait és témáit.
4.) A GABO kiadótól kaptam recenziót,
köszönet nekik érte, különösen azért, mert nem evidens, hogy erről a könyvről nagyon szeretnék írni.
Moskát Anita: Irha és bőr
Moskát Anitát a legokosabb csodálatos tanárom, és a nála szakdolgozó és kutató legokosabb kortársam is nagyon szereti és figyelmembe ajánlja. Rajtuk keresztül jutottam el ehhez a könyvhöz, ami nem meleg témájú, bár a cím még engedné, de nem, ez most nem BDSM regény. A könyv egy kisebbségről beszél, a fajzatokról, akik állatból válnak emberszerűvé és nagyon izgalmas, hogy hogyan alakul az identitásuk. Szóval nincs köze a melegséghez, de hasonló kisebbségi lét, sok a melegség által már jól ismert momentummal. De jövő héten érkezik róla az értékelés.
5. Kreatív Könyvtárosok Társasága könyvcsere
Rettenetesen nincs hely a polcomon. Elmondhatatlanul nincs, viszont több olyan könyv is akad, akadt, amit egészen biztosan nem olvasok el, vagy olvasok újra, így ezeket bepakoltam, és ezekből négyet beadtam a csoportnak (Ugyanitt hármat odaadtam a csoporttársamnak.), és elhoztam a két leginkább jó állapotú és szépirodalomnak tűnő könyvet, amik érdekeltek. Mert ugye mindig ez a csapdája az ilyen csereakcióknak. Hogy általában nem azok a könyvek vannak ott, amiket szeretnél. Bár nekem innen van az Ez nem munka kötetem Németh Gábortól vagy egy hasonlóról az első Kunderám. Azokat nagyon szerettem volna, és ottvoltak.
Viszont most szereztem:
Amin Maalouf: Taniosz sziklája
A fülszöveg nagyon sokat akar mondani a libanoni szerző regényéről, amiben egy libanoni fiatalság emlékei tűnnek fel háborúval, diplomáciával és hegyekkel. A fülszöveg egyszerre ígéri a feszültséget, a kalandot, a szenvedélyes szerelmet, véres csatákat és gyilkosságokat, kimért árulásokat… Meglátjuk.
William Styron: Házam lángra gyullad
Mert ennek gyönyörű a borítója. És mert a fülszöveg azt írja, a XX. század legjelentősebb művészregénye. Persze egy fülszövegnek az a dolga, hogy ilyeneket mondjon. Egy tragédia adja a könyv cselekményét, de ez csak apropó a szerző számára, hogy arról beszéljen, hogy vannak, akiknek nem egyszerű az életük. Így olvashatunk ebben a regényben egy elzüllött festőművészről és egy érdekes egyéniségű milliomosról. Ha egy fülszövegben annyit tudnak leírni valakiről, hogy érdekes az egyénisége, akkor azzal feszültséget próbálnak teremteni, vagy csak nem akarnak spilerezni? Nem tudom, hogy sokáig vendégeskedik-e a polcomon, de egyelőre itt van.
És ezzel végére is értünk a beszerzett könyveknek. Megírni sem volt rövid. Viszont ebben a hónapban csak 10 könyvet sikerült elolvasnom, és abból kettőről már olvastál is a poszt első felében, szóval tarts ki. 🙂
Ezeket olvastam a hónapban
Ahogy már említettem az 1 és 6-ban is, ebben a hónapban az olvasásaimat elsősorban a 22 könyv, amit el szeretnék olvasni, mielőtt betöltöm a 22-t lista határozta meg, mert még öt könyv maradt róla. Öt olyan könyv, ami nagyon posztmodern, és nehezen adták magukat, így melléjük verseket olvastam. És az Életem kifürkészhetetlen logikáját. Mert azt el kellett olvasnom.
Nádas Péter: Egy családregény vége
Nádas Péternek sokkal nagyobb tétje volt annál, semmint, hogy rajta van a 22 könyv listán. Szeretném elolvasni a hatalmas Világló részletek című regényét a gyerekkorából, de nem tudtam, hogy mennyire lenne jó ez, mert nem ismerem Nádas nyelvét. Nádas nyelve nehéz. Minden szava terhelt, de ő ennek tudatában van, és ezt állati jól használja fel. Az Egy családregény végében egy teljes zsidó családregényt mutat végig mitikus nagypapákról és bölcsekről, miközben betekintést kapunk az elbeszélő gyermekkorába is. Nagyon érdekes, ahogy a történet elbeszélésének a jelene, a történet elbeszélőjének az ismeretei, és a történeti idő síkjai egymáshoz idomulnak, akár narratívában, mint a regény szövetébe szőve, akár a regény nem tipikus történetében. Szerettem, és azt hiszem a következő Nádasom a Világló részletek lesz, hacsak nem jön helyette valami.
Németh Bálint: A hangyák élete
Németh Bálint második kötete Simon Bettina kötetével egyszerre jelent meg, és nagyon izgalmas kötet. Nem igazán a hangyák életéről szól, de ez egy játék. Egy panellakásról szól, ahonnan hiányzik valami. Egy kapcsolatról, ami kiürült. Valamiről, amiből csak a hiányt érezzük, és valami, amit a hangyák birtokba vesznek. Ha a hangyák életéről szólnak is a versek, akkor, ahogy az a kötetben el is hangzik, csak annyiban beszél, amennyit mi tudunk a hangyákról, ami persze nyilvánvalóan kevés. Ezt a kötetet azért nem vettem meg, mert féltem, nem igazán érdekel egy A hangyák élete című kötet. De aztán a könyvbemutatón hallottam, hogy ezek elég személyes és lírai versek. És hát azok. De megtudjuk belőlük, mi kell a hangyák kiírtásához, miközben felveti azt a problémát, hogy vajon nem övék-e az egész lakás.
Mészöly Miklós: Film
Egy bácsi és egy néni hazamegy, aztán a bácsi meghal, a néni pedig egyedül marad a gyászával. De ebben a regényben megint nem a történet a lényeg. Mészöly tényleg filmszerűen ír. Látjuk a snitteket, de nem pusztán szimbólumokat használ, hanem konkrétan leírja, hogy mit akar mutatni, és mit kell éreznünk, mit kell látnunk. És ez egy mocsok kényelmetlen olvasás, mert könnyen el lehet veszíteni a fonalat. De egy Mészöly könyv ilyen. Mészölyért küzdeni kell, és ezt bírom benne.
Szőcs Petra: Kétvízköz
A másik kedvenc kötetem. Az otthonnal, a családdal, a nagypapa halálával és az anyával dolgozik Szőcs Petra első kötete, és egy nagyon intenzív élmény olvasni. Nagyon jól emel el a hétköznapi értelemből, egy ilyen közös anya, nagymama, otthon tapasztalattal, nem viccnek szánt, inkább a világgal való találkozásainkat megdöntő iróniával, amit nyelvileg nagyon erősen megtámaszt. Nem alakul ki köztünk viszony a vers tárgyával, mégis az van, hogy sokáig nem enged. A 2014-es Szép versekben Szőcs Petra volt az egyik szerző, akinek nagyon tetszettek a szövegei, de erre csak évekkel később, 2017-ben, a kötet első olvasásakor jöttem rá. 🙂
Izsó Zita: Színről színre
Már fent írtam róla, de még egyszer: olvassatok Izsó Zitát!
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Szóval elvesztettem az Esterházy szüzességemet, és nem fájt. Vagy nem úgy, ahogy képzeltem. Könnyű volt olvasni attól függetlenül, hogy nem volt minden mondata után aha érzésem. És még azt sem tudom, hogy tényleg érzem-e, hogy egy zseni, vagy csak azért van az egész csoda bennem, mert tudom, hogy az. Egy picit úgy vagyok vele, mint Elio, a Szólíts a neveden vége felé:
Azt hittem, értem, miért esküszik mindenki a Sant’Eustachio kávéjára, vagy talán csak szerettem volna azt hinni, hogy értem, noha biztos nem voltam benne. Még azt sem tudtam biztosan, ízlik-e valójában. talán mások sem, de nem akartak kilógni a sorból, így lelkesen hangoztatták, hogy nem élhetnek a Sant’Eustachio kávéja nélkül.
A regény három részből áll. Az első kifejezetten pártpolitikus, vicces anekdoták Rákosiról és az ÁVH-ról, majd ezt követi egy kérdőmondatokkal teli szöveg, ahol történetszerűségeket mesél el, miközben minden mondat végére kérdőjelet tesz, és a mondatok nyilván úgy is vannak megformálva, hogy kérdőmondatoknak is tűnjenek, ami egy nagyon izgalmas dolog, a harmadik rész pedig szintén egy ilyen anekdotikus dolog. De onnan tudod, hogy többről van szó, hogy baromira elfáradsz olvasás közben.
Jó volt, fogok még EP-t olvasni.
Henrik Lange: 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak
Fent már írtam róla, de továbbra is lebeszélnék róla mindenkit.
Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
Fent már írtam róla, de ide kattintva elolvashatod az értékelést is. 🙂
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Galgóczi Erzsébet egy hithű kommunista, akit az átkos rendszer nagy íróvá tett, aztán a rendszerváltás után minden könyvtár dobálja az emberek után a könyveit, mert nincs rá igény. Ebben a könyvében két izgalmas kisregény található, az egyik egy restaurátornőről, aki szerelmes a miniszterbe, és vidékre megy kápolnaoltárt renoválni szerelmi bánata elől, a második pedig egy leszbikus regény. Hamarosan írok róluk. 🙂
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Az első Vonnegut olvasásom az Éj anyánk volt, amit nagyon szerettem, és elhatároztam, hogy lesz még további Vonnegut. Aztán annyiban maradt. Tavaly úgy gondoltam, ez lesz a következő, de nem biztos, hogy ez a visszatérőknek tartogatott Vonnegut könyv. Mármint rá jellemző a sarkos ironikus random nézőpont abszolút adott, amit ebben, az 50. születésnapjára írott regényben megtámogat azzal, hogy az író személyesen cseszik ki egy szereplővel. Mármint igen, ez a legtöbb regényben igaz, de itt a személyesség fizikai. Egy érdekes regény egy íróról, aki nem igazán profitál az irományaiból, novelláit a pornómagazinok hozzák le átírva, hogy nőjön a kiadvány terjedelme. Az író a regény elején meghívást kap egy kisváros hagyományteremtő művészeti akciójára, és egy utazást mutat be, aminek a végén a szegény, csóró szerencsétlen író, ahogy azt a nagy könyvben elképzeljük megérkezik. Vicces történet még viccesebb bagatell mellékszálakkal, de ha újra kezdhetném a Vonnegut olvasás újrakezdését, nem ezzel kezdtem volna.
Mit jelent mindez az éves terv vonatkozásában
Minden hónapban szerettem volna 2500 oldalt olvasni, ami ebben a hónapban épp, hogy sikerül, viszont túl vagyunk az ötven könyvön idén, ami a tervezett 70-hez képest rendkívül jó hír. 🙂
A polcfelszabadítás ebben a hónapban nem haladt előre, majd valamikor kettőt olvasok.
Korábban beszerzett LMBT könyveim közül a Törvényen kívül és belült, illetve a nyomokban LMBT-t tartalmazó Bajnokok reggelijét sikerült elolvasnom, előbbiről mint említettem, várható majd értékelés. 🙂
Kortárs magyar szépirodalmi prózában pedig a nagy öregektől olvastam a hónapban: Esterházy, Mészöly, Nádas. Ezt azt hiszem kipipálhatjuk.
És ez lett a hetedik poszt a hónapban, így ezt most azért eredménynek tekintem, bár nyolcat szerettem volna, de a korábbi üres hónapokhoz képest ez most durván sokat jelent. Május elején jöttem az áprilisi summával, majd az 1 és 6-tal az áprilisi kedvencemmel és 6 olvasási tervemmel, aztán érkezett egy poszt a könyvekben leggyakrabban homofóbiát bemutató írói stratégiákról a Homofóbia és transzfóbia elleni küzdelem világnapján, aztán értékeltem Karen McMannus: Lehull a lepel című könyvét és Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája című kötetét, majd érkezett az új 23-as lista a születésnapomon. Tartalmas hónapot zártunk úgy értem, amivel összességében elégedett vagyok. 🙂
Ez lett volna ez a hónap mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok.
Ha kérdésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran komment szekcióban, ha a posztban beígért értékelésekről és további tartalmakról nem szeretnétek lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagrammra.
És semmiképp ne feledd a következő posztig:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió