LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Hónap: 2019 május

Májusi summa

Sziasztok,

ha a naptárra tekintünk, ki párás szemmel, ki felszabadultan, de mind megjegyezhetjük, hogy megint eltelt egy hónap. Egy hónap, amikor nekem végre nem kellett a szakdolgozatommal bajlódni és az egyetemi dolgaim is gyorsan rendeződtek, így egy egészen blogszerű működést sikerült helyre állítani. És ez a blogszerű működés jelen van a vásárlásokban is, az olvasások pedig, hogy úgy mondjam, még van hová fejlődni ismét. Bár megvan a 10 kötet, de ennek nagyobb része vers, és egy csomó kortárs posztmodern, amit nehéz volt olvasni. De legalább lassan is olvastam őket. Nézzük tehát először, hogy mit szeretem be a hónapba, majd, hogy miket sikerült olvasnom, illetve, hogy hogy az év elején meghatározott célokhoz képest hogyan is állok most:

majus.JPG

Itt és itt szereztem be ezeket és ezeket a könyveket:

1.) A Libri akciózott, és ha már ott voltam, vettem néhány verseskötetet is.

Dream Válogatás könyveket vettem 30%-ért, ugyanígy a Libris Álomgyár akcióban 30% volt az Arthur Lessre, és Sáenz új könyvét is meg kellett venni. Mert azt vártam a legjobban.

Alice Broadway: Ink
Az Ink tavaly jelent meg a Maxim kiadó Dream Válogatás sorozatában, és szinte a kezdetektől baromira érdekelt, és azt gondoltam, hogy majd egy jó Maximos kedvezményben lecsapok rá, ami adott volt a hónapban, így hát… A városban, ahol a történet játszódik, a szereplők bőrére születésüktől fogva rátetoválják a velük történteket. A kudarcokat és az eredményeket egyaránt. A főszereplő lány apja meghalt, és gyászát igyekszik könnyebbé tenni azzal, hogy szép történeteket olvas le az apja bőréről, hogy ezzel minél jobban megismerhesse őt. Azonban Leora mesélés közben észreveszi, hogy a legnagyobb bűn elkövetésének a stigmáját is magán viseli az édesapja, és nyomozni kezd az apja eddig ismeretlen oldala felé.

John Marrs: The One – A tökéletes pár
A tökéletes párunk a tudomány regénybeli állítása szerint végre megtalálható a DNS-ünk segítségével. A világ öt különböző embere értesítést kap, hogy megtalálták a DNS párjukat, de ezekkel a kapcsolatokkal lesznek bonyodalmak. A fülszöveg szinte ennyit mondd el, de a molyos címkék alapján lesz szó sorozatgyilkosságról, krimiről, pszicho-thriller szállakról, és az LMBT téma is előkerül, ha jól emlékszem utánaolvasásaimból, egy pár lesz meleg. 

Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem
Szabó Imola Julianna egy ismert fiatal szerző, de eddig elsősorban prózában írt. A kötet fő szála lehet az anyaság (vagy nem, csak random beleolvastam), amit a cím is enged következtetni, és elsősorban az érdekel ebben a kötetben, amit a fülszöveg úgy ír meg: „nincsenek bejáratott, elkoptatott sémák, minden új és meglepő”, szóval ennek a nyelvi megoldásai érdekelnek, eddig belekaptam, és annyira nem győzött meg, de véglegeset persze az olvasás után.

Adrew Sean Greer: Arthur Less
Arhur Less a sikertelen középszerű író, aki azt állítja, hogy el lehet menekülni a problémái elől. Egészen pontosan a volt barátja férjhez megy, és Less kalandos, szórakoztató és komikus világ körüli útra indul, hogy ne kelljen az oltár elé készülő volt barátjával szembenéznie. Pulitzer-díjat érdemelt és magyarul alig egy hónapja olvasható. Várakozom.

Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
Az év legjobban várt ifjúsági megjelenése számomra, és nem lett méltatlan a várakozásaimhoz. Sáenz bemutat három olyan kamaszt, akinek az élete teljesen kifordul az eddigi kerékvágásból a gimnáziumuk utolsó évében. Sokkal jobban meg kell ismerniük magukat, és át kell élniük traumákat ahhoz, hogy fel tudjanak nőni. És történik mindez egy Sáenztől ismerhető szeretettel teli burokban. Nem voltam a regénnyel teljesen elégedett, de nagyon szerettem. Itt írtam róla bővebben.

Izsó Zita: Színről színre
Ú, de sok mindenről lehetne ennek a kötetnek a kapcsán beszélni. Először is Izsó Zita szerintem az egyik legszuperebb költőnő ma itthon. Nagyon köznyelvien mégis rendkívül érzékletesen ír az élet különböző traumáiról, amelyből, ahogy ő fogalmazott a szegedi könyvbemutatóján, felépítették az ő saját, és mindannyiunk gyermekszobáját. Ez a kötet pedig traumákról beszél, anélkül, hogy unalmas volna, vagy hogy ne volna érthető. Empátiával dolgozik, anélkül, hogy hatásvadász volna. Számomra a kedvenc Izsó Zita kötet az ősszel megjelent Éjszakai földet érés, ahol szerintem ezek a traumák sokkal célzottabbak és erősebben vannak használva, de ez a kötet sem gyenge. Durván nem. És örülök, hogy ebben a hónapban találkozhattam vele és beszélgethettünk pár szót a szegedi könyvbemutatóján.

Simon Bettina: Strand
Simon Bettina első verseskötet ez, amely a JAK-füzetek első ismét a Magvetővel közös füzetei között jelent meg tavaly könyvhéten, és nagyon sok jót hallottam róla, ennek ellenére eddig mindig mást vettem meg. Ahogy belelapoztam, elsősorban a múlt feltárása lehet a tétje ennek a kötetnek egy intim családi közegből. Talán a terek is fontosak lesznek, mert a versekben megosztóak. Nem tudunk hozzájuk értékeket rendelni, nem biztosak, és ez tetszett, bár nyugtalanított. És foglalkoztat a kötet csak belelapozás után is, járnak tőle a fogaskerekeim, szóval biztosan rövidesen olvasni fogom.

2.) Aztán 2+1 akció volt a Kóborló Könyvesbolt kitelepülésein, és ugye ott mindig szét kell nézni. 😀

Virginia Woolf: A világítótorony
Woolf a családról ír ebben a regényben. Egy kisfiúról, akinek minden vágya, hogy eljussanak a nyaralójuktól a közeli világítótoronyig. Egy apáról, aki csak a saját karrierjével és a gyermeke kilátásaival foglalkozik, és egy anyáról, aki villámhárító a két szereplő között. Aztán évtizedekkel később, a háború és az anya halála után próbál valami sosevolt felépülni ugyanebből a családból. Még nem olvastam Woolftól, de ez a második regénye a polcomon, és azt hiszem imádni fogom.

Edward Albee: Drámák
Albee jegyzi az egyik kedvenc drámámat, a Mese az állatkertrőlt, ami a konformista emberképpel tesz valami végletest az egyfelvonásos dráma során. Amikor ezzel kellett foglalkoznunk, folyamatosan belefutottunk a Nem félünk a farkastól című drámájába is, amit még nem olvastam, viszont mintha még meleg szálra is emlékeznék belőle. És hát Albee többi szövegére is kíváncsi vagyok, csak eddig nem teremtettem rá alkalmat.

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Rakovszky Zsuzsától már olvastam korábban a VS-t (értékelés itt), ami egy izgalmas életmesélés egy transznemű magyar nemes igaz történetén keresztül. Ebben a regényben, Rakovszky első regényében, szintén egy önéletrajzleírást találunk, amiben egy öregasszony mesél arról milyen volt gyermeknek, lánynak majd asszonynak lenni. Egy különös családtörténetet vetít elénk a fülszöveg és egy hatalmas hordozandó titkot, de nem igazán értem a fülszöveg alapján, vagy hát értek valamit, de az elég butaságnak tűnik, szóval inkább nem konkretizálom. 😀 Mindenesetre kiderül majd.

3.) Aztán volt egy ominózus Líra raktárvásár

én pedig előző nap Pest megyében voltam slam poetry versenyen, szóval csak megnéztem mi lesz ott, és csak hazaértem 15 könyvvel két és fél könyv árából.

Henrik Langue: 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak
A könyv, ami jó ötletnek tűnt. 90 klasszikus könyvet próbál három, a borító szerint négy, de a negyedik főleg a címet tartalmazza, kis négyzetben képregényként elmesélni. De igazából a klasszikus is kérdéses, több könyv van, amiről nem igazán lehet itthon hallani, és bakik is vannak benne. Thomas Mann Halál Velencében kötetében a nőies fiatal férfi a képregényben nő, Victor Hugo: A párizsi Notre Dame könyve pedig A Notre Dame-i toronyőr címmel szerepel. Na mindegy. Jó poén volt 400 forintért. Azóta tovább is passzoltam.

Birtalan Balázs: Sorskönyv nélkül
A könyvvásár legnagyobb fogása számomra ez, mert nem is kerestem, és csak random a szépséghibás könyvek között volt ez a hatalmas kötet nevetségesen olcsón néhány kis folttal. És hát. Birtalan Balázs fiatalon hunyt el néhány éve, és a hatalmas kötet az utolsó írásait és az eddig publikálatlan dolgait adja közre. Egyrészt közérthető pszichológiai dolgokról ír, másrészt mélyen magából. Ő a hazai meleg-keresztény párbeszéd megteremtője és egyik fő aktivistája, ahonnan szintén lehet ismerni a munkáit. Eddig rendszertelenül olvastam tőle ezt azt, de örülök, hogy ez a monstrum a polcomon van.

Kati Hiekkapelto: Kolibricovers_365962.jpg
A könyv, amit nem magamnak vettem, de marad. Nagyon szemetmarasztaló a borítója, és láttam, hogy krimi, így a nővéremnek vettem meg, aztán az egyik barátom szólt, hogy állítólag ő nekem ezt a könyvet már nagyon ajánlotta, merthogy az ő migrációról való gondolkodása ezen könyv kapcsán sokat változott. Mert ez a regény egy kurd lányról is szól, akit a családja elrabolt és meg akar ölni. Azonban Fekete Anna nyomozó a kezében tartja a szálakat, és megérti a lányt, hiszen ő is magyar bevándorlóként él Finnországban. Nagyon ajánlott elolvasnom. 😀

Terézia Mora: A szörnyeteg
Terézia Mora a Szerelmes ufókkal került be az általam ismert írók körébe, de azt a könyvét a tavalyi könyvhetes megjelenése óta nem sikerült beszereznem, mert mindig volt más. Viszont most A szörnyeteget potom áron csak nem hagyhattam ott. Nagyon kíváncsi vagyok rá, azt mondják nagyon nehéz olvasni, de érdemes, én pedig kíváncsian várom, és szeretnék látatlanba belemenni a könyvbe, mert nagyok a várakozásaim.

Judi Picoult: Gyere haza
Az egyik könyv, amiért bementem a raktárvásárba, és végül majdnem nélküle jöttem ki, mert a sorban állásom utolsó pillanataiban tolták ki a minimális szépséghibás könyveket ebből. Szóval még nem olvastam Judi Picoulttól semmit, és mivel több LMBT regény van tőle, ezért tudtam, hogy ezen változtatnom kell, de nem szerettem volna teljes árat fizetni érte. És ezek az érvek még elő fognak tűnni. De a regényről: Zoe egy zeneterapeuta, aki nagyon szeretne gyermeket, de a legutóbbi sikertelenségénél már nem a férjéhez, hanem a legjobb barátnőjéhez, Vanessához fordul vigaszért, és ebből a vigasztalásból lassan szerelem szövődik. Meglátjuk. 😀

Pataki Éva – Vajda Anikó: Hamlet halott
Ez egy krimi napjaink Magyarországáról, ahol egy melegségét vállaló színészt holtan találnak a lakásában. A krimi cselekménye, minthogy LMBT közszereplőről van szó, kénytelen taglalni a jobboldali támadásokat, miközben magát a nyomozást is vad médiafigyelem kíséri. Nagyon nem bízom a könyvben, de akarom hinni, hogy jó lesz.

Vida Gábor: Nem szabad és nem királyi
Vida Gábor fantasztikusan ír. Ezt megtapasztaltam A kétely meg a hiába című novellásköteténél és az Ahol az ő lelke regény esetében is. Ez a könyv pedig egy újabb novella Erdély tájairól és különböző, sajátos szabályrendszer szerint élő szereplőiről, akik mégiscsak egy közösséget határoznak meg. Nem tudom mi lesz ez a kötet, de jó, az biztos.

Claire North: Harry August csodálatos élete
A könyv, aminek ismerős a borítója. Biztos, hogy láttam valahol. Sokáig azt hittem OlvaZsófinál, de a moly.hu rácáfolt. 😀 Szóval ezért vettem meg szintén nevetségesen olcsón, mert nem tudom, hogy kicsoda azt mondta, hogy jó. Harry August a halálos ágyán fekszik a regény felütésekor, de ezt már megszokhatta, mert mindig meghal, hogy aztán újrakezdje az előző életek tapasztalatával. És most valamit változtatnia kell az időben. Nem tudom, miért gondolom, hogy tetszeni fog, de valaki azt mondta, szóval remélem tetszeni fog. Ez volt a legfelelőtlenebb vásárlásom.

Igazából bíztam benne, hogy nem fog a poszton érződni, de érződik, szóval a pontosság kedvéért itt készítettem el ezt a mémet:

 

Ritter Andrea: Melegek
Aki azt mondja, hogy egy ilyen című könyvért hajlandó volna teljes árat fizetni, az egészen egyszerűen, fizessen. 😀 Szóval ez a könyv az első olyan pszichológiai könyv, aminek célja, hogy kifejezetten a melegeket érintő kérdéseket taglaljon, úgy mint a heteronormatív társadalommal való szembesülés vagy az előbújás. Nem tudom, hogy igazából mit várok tőle, legyen okos, tudjak meg én is többet magamról, használhassam fel arra, hogy a könyvek meleg szereplőit jobban megértsem, és persze… írhassak róla értékelést. 😉

Géczi János: A bunkerrajzoló
Géczi János fura. Nem vagyok oda érte mint emberért, és amikor csak úgy ír, nos azért sem. De nagyon érdekes embereket kérdez, és az ő életüket rekonstruálja. Vagy interjúkötetet ír Csányi Vilmossal. Ez a legutóbbi állati sikeres és szuper munkája. Ez a könyv viszont Likó Marcell élettörténet rekonstrukciója, vagyis Likó Marci, a Vad Fruttik frontemberének az életét meséli el, néha picit sarkít, vagy nem a konkrét életrajz alapján, de egységesíteni, végiggondolni, rekonstruálni próbál. Eddig a bírom Likó Marcit de nem bírom Géczit annyira arány alapján nem vettem meg, de fél áron velem jöhetett.

Onagy Zoltán – Tímea Gulisio: Peremvilág
Egy interjúkötet, a Pécsett élő leszbikus, néha nekrofiliába hajló gerontofiliájával, és annak megírásával, megfestésével, filmre vitelével sokakat megbotránkoztató költőnő mesél. A beszélgetés fő célja azt hiszem az, hogy közelebb kerüljön az olvasó a leszbikussághoz, de Timi egy nagyon provokatív alany, akinek nyíltsága rendkívül inspiráló, de a témái rendkívül meredekek és tényleg durván provokatívak. Már több alkalommal találkoztunk, érdekes embernek tarom, kíváncsi leszek a kötetre.

Géczi János: Vadnarancsok
Géczi János első élettörténet rekonstrukciója a nyolcvanas évekből, aminek nagy története van (egy teljes lapszámot zúztak be azért, mert közölt részleteket a regényből), és számos kiadást megélt. Ebben a regényben a nyolcvanas évek béli deviáns peremet kívánta bemutatni egy prostituált, egy szexmániás, egy meleg és egy drogos segítségével. Továbbra is vannak fenntartásaim Géczivel, de kíváncsi vagyok a könyvre.

Szálinger Balázs: Köztársaság
Szálinger Balázs életművébe az utolsó két verseskötetével kapcsolódtam be, de korábbi munkáira is kíváncsi vagyok. A Köztársaságban egyaránt találunk verseket, egy epikai művet és egy drámát is, és nagyjából ennyit tudok a könyvről kezdésnek. 360 oldal, és a következő kötete teljesen véletlenül 360° címmel jelent meg. Ezt a szerző mondta el a szegedi könyvbemutatón.

Bárány Tibor (szerk.): Édes hazám
Basszus, ezt a könyvet a magyar szakom első éve óta szeretném a polcomon tudni, és még csak most került fel. De legalább most már olcsón. A könyv 2012-ben jelent meg, és a legjelentősebb kortárs magyar közéleti verseket gyűjtötte antológiába. Elsőben volt egy Magyar nyelvű politikai költészet órám, ahol két a költészetben már akkor nagyon otthon lévő srác hozta mindig a kis Édes hazámját, mert a legtöbb tanult vers benne volt, és állati menőnek tartottam ezt. És most azt is állati menőnek tartom, hogy végre a polcomon van. A Szívlapát fiataloknak szánt nagyon menő versantológia mellett. Amit Nádasdytól kaptam. De ez már nagyon nem kapcsolódik ide. Csak szintén menő.

Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara
Darvasi László fantasztikus, bár én csak a Szerezni egy nőt novelláskötetét és néhány Szív Ernő álnévvel írt tárcáját  olvastam. Ebben a novelláskötetében a 2005 óta megjelent novelláiból közöl egy válogatást, amiket keresztül végig kísérhetjük Darvasi pályájának fontosabb pontjait és témáit.

4.) A GABO kiadótól kaptam recenziót,

köszönet nekik érte, különösen azért, mert nem evidens, hogy erről a könyvről nagyon szeretnék írni.

Moskát Anita: Irha és bőr
Moskát Anitát a legokosabb csodálatos tanárom, és a nála szakdolgozó és kutató legokosabb kortársam is nagyon szereti és figyelmembe ajánlja. Rajtuk keresztül jutottam el ehhez a könyvhöz, ami nem meleg témájú, bár a cím még engedné, de nem, ez most nem BDSM regény. A könyv egy kisebbségről beszél, a fajzatokról, akik állatból válnak emberszerűvé és nagyon izgalmas, hogy hogyan alakul az identitásuk. Szóval nincs köze a melegséghez, de hasonló kisebbségi lét, sok a melegség által már jól ismert momentummal. De jövő héten érkezik róla az értékelés.

5. Kreatív Könyvtárosok Társasága könyvcsere

Rettenetesen nincs hely a polcomon. Elmondhatatlanul nincs, viszont több olyan könyv is akad, akadt, amit egészen biztosan nem olvasok el, vagy olvasok újra, így ezeket bepakoltam, és ezekből négyet beadtam a csoportnak (Ugyanitt hármat odaadtam a csoporttársamnak.), és elhoztam a két leginkább jó állapotú és szépirodalomnak tűnő könyvet, amik érdekeltek. Mert ugye mindig ez a csapdája az ilyen csereakcióknak. Hogy általában nem azok a könyvek vannak ott, amiket szeretnél. Bár nekem innen van az Ez nem munka kötetem Németh Gábortól vagy egy hasonlóról az első Kunderám. Azokat nagyon szerettem volna, és ottvoltak.

Viszont most szereztem:

Amin Maalouf: Taniosz sziklája
A fülszöveg nagyon sokat akar mondani a libanoni szerző regényéről, amiben egy libanoni fiatalság emlékei tűnnek fel háborúval, diplomáciával és hegyekkel. A fülszöveg egyszerre ígéri a feszültséget, a kalandot, a szenvedélyes szerelmet, véres csatákat és gyilkosságokat, kimért árulásokat… Meglátjuk.

William Styron: Házam lángra gyulladcovers_114746.jpg
Mert ennek gyönyörű a borítója. És mert a fülszöveg azt írja, a XX. század legjelentősebb művészregénye. Persze egy fülszövegnek az a dolga, hogy ilyeneket mondjon. Egy tragédia adja a könyv cselekményét, de ez csak apropó a szerző számára, hogy arról beszéljen, hogy vannak, akiknek nem egyszerű az életük. Így olvashatunk ebben a regényben egy elzüllött festőművészről és egy érdekes egyéniségű milliomosról. Ha egy fülszövegben annyit tudnak leírni valakiről, hogy érdekes az egyénisége, akkor azzal feszültséget próbálnak teremteni, vagy csak nem akarnak spilerezni? Nem tudom, hogy sokáig vendégeskedik-e a polcomon, de egyelőre itt van.

És ezzel végére is értünk a beszerzett könyveknek. Megírni sem volt rövid. Viszont ebben a hónapban csak 10 könyvet sikerült elolvasnom, és abból kettőről már olvastál is a poszt első felében, szóval tarts ki. 🙂

willpower.gif

Ezeket olvastam a hónapban

Ahogy már említettem az 1 és 6-ban is, ebben a hónapban az olvasásaimat elsősorban a 22 könyv, amit el szeretnék olvasni, mielőtt betöltöm a 22-t lista határozta meg, mert még öt könyv maradt róla. Öt olyan könyv, ami nagyon posztmodern, és nehezen adták magukat, így melléjük verseket olvastam. És az Életem kifürkészhetetlen logikáját. Mert azt el kellett olvasnom.

Nádas Péter: Egy családregény vége
Nádas Péternek sokkal nagyobb tétje volt annál, semmint, hogy rajta van a 22 könyv listán. Szeretném elolvasni a hatalmas Világló részletek című regényét a gyerekkorából, de nem tudtam, hogy mennyire lenne jó ez, mert nem ismerem Nádas nyelvét. Nádas nyelve nehéz. Minden szava terhelt, de ő ennek tudatában van, és ezt állati jól használja fel. Az Egy családregény végében egy teljes zsidó családregényt mutat végig mitikus nagypapákról és bölcsekről, miközben betekintést kapunk az elbeszélő gyermekkorába is. Nagyon érdekes, ahogy a történet elbeszélésének a jelene, a történet elbeszélőjének az ismeretei, és a történeti idő síkjai egymáshoz idomulnak, akár narratívában, mint a regény szövetébe szőve, akár a regény nem tipikus történetében. Szerettem, és azt hiszem a következő Nádasom a Világló részletek lesz, hacsak nem jön helyette valami.

Németh Bálint: A hangyák élete
Németh Bálint második kötete Simon Bettina kötetével egyszerre jelent meg, és nagyon izgalmas kötet. Nem igazán a hangyák életéről szól, de ez egy játék. Egy panellakásról szól, ahonnan hiányzik valami. Egy kapcsolatról, ami kiürült. Valamiről, amiből csak a hiányt érezzük, és valami, amit a hangyák birtokba vesznek. Ha a hangyák életéről szólnak is a versek, akkor, ahogy az a kötetben el is hangzik, csak annyiban beszél, amennyit mi tudunk a hangyákról, ami persze nyilvánvalóan kevés. Ezt a kötetet azért nem vettem meg, mert féltem, nem igazán érdekel egy A hangyák élete című kötet. De aztán a könyvbemutatón hallottam, hogy ezek elég személyes és lírai versek. És hát azok. De megtudjuk belőlük, mi kell a hangyák kiírtásához, miközben felveti azt a problémát, hogy vajon nem övék-e az egész lakás.

Mészöly Miklós: Film
Egy bácsi és egy néni hazamegy, aztán a bácsi meghal, a néni pedig egyedül marad a gyászával. De ebben a regényben megint nem a történet a lényeg. Mészöly tényleg filmszerűen ír. Látjuk a snitteket, de nem pusztán szimbólumokat használ, hanem konkrétan leírja, hogy mit akar mutatni, és mit kell éreznünk, mit kell látnunk. És ez egy mocsok kényelmetlen olvasás, mert könnyen el lehet veszíteni a fonalat. De egy Mészöly könyv ilyen. Mészölyért küzdeni kell, és ezt bírom benne.

Szőcs Petra: Kétvízköz
A másik kedvenc kötetem. Az otthonnal, a családdal, a nagypapa halálával és az anyával dolgozik Szőcs Petra első kötete, és egy nagyon intenzív élmény olvasni. Nagyon jól emel el a hétköznapi értelemből, egy ilyen közös anya, nagymama, otthon tapasztalattal, nem viccnek szánt, inkább a világgal való találkozásainkat megdöntő iróniával, amit nyelvileg nagyon erősen megtámaszt. Nem alakul ki köztünk viszony a vers tárgyával, mégis az van, hogy sokáig nem enged. A 2014-es Szép versekben Szőcs Petra volt az egyik szerző, akinek nagyon tetszettek a szövegei, de erre csak évekkel később, 2017-ben, a kötet első olvasásakor jöttem rá. 🙂

Izsó Zita: Színről színre
Már fent írtam róla, de még egyszer: olvassatok Izsó Zitát!

Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Szóval elvesztettem az Esterházy szüzességemet, és nem fájt. Vagy nem úgy, ahogy képzeltem. Könnyű volt olvasni attól függetlenül, hogy nem volt minden mondata után aha érzésem. És még azt sem tudom, hogy tényleg érzem-e, hogy egy zseni, vagy csak azért van az egész csoda bennem, mert tudom, hogy az. Egy picit úgy vagyok vele, mint Elio, a Szólíts a neveden vége felé:

Azt hittem, értem, miért esküszik mindenki a Sant’Eustachio kávéjára, vagy talán csak szerettem volna azt hinni, hogy értem, noha biztos nem voltam benne. Még azt sem tudtam biztosan, ízlik-e valójában. talán mások sem, de nem akartak kilógni a sorból, így lelkesen hangoztatták, hogy nem élhetnek a Sant’Eustachio kávéja nélkül.

A regény három részből áll. Az első kifejezetten pártpolitikus, vicces anekdoták Rákosiról és az ÁVH-ról, majd ezt követi egy kérdőmondatokkal teli szöveg, ahol történetszerűségeket mesél el, miközben minden mondat végére kérdőjelet tesz, és a mondatok nyilván úgy is vannak megformálva, hogy kérdőmondatoknak is tűnjenek, ami egy nagyon izgalmas dolog, a harmadik rész pedig szintén egy ilyen anekdotikus dolog. De onnan tudod, hogy többről van szó, hogy baromira elfáradsz olvasás közben.
Jó volt, fogok még EP-t olvasni.

Henrik Lange: 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak
Fent már írtam róla, de továbbra is lebeszélnék róla mindenkit.

Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
Fent már írtam róla, de ide kattintva elolvashatod az értékelést is. 🙂

Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Galgóczi Erzsébet egy hithű kommunista, akit az átkos rendszer nagy íróvá tett, aztán a rendszerváltás után minden könyvtár dobálja az emberek után a könyveit, mert nincs rá igény. Ebben a könyvében két izgalmas kisregény található, az egyik egy restaurátornőről, aki szerelmes a miniszterbe, és vidékre megy kápolnaoltárt renoválni szerelmi bánata elől, a második pedig egy leszbikus regény. Hamarosan írok róluk. 🙂

Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Az első Vonnegut olvasásom az Éj anyánk volt, amit nagyon szerettem, és elhatároztam, hogy lesz még további Vonnegut. Aztán annyiban maradt. Tavaly úgy gondoltam, ez lesz a következő, de nem biztos, hogy ez a visszatérőknek tartogatott Vonnegut könyv. Mármint rá jellemző a sarkos ironikus random nézőpont abszolút adott, amit ebben, az 50. születésnapjára írott regényben megtámogat azzal, hogy az író személyesen cseszik ki egy szereplővel. Mármint igen, ez a legtöbb regényben igaz, de itt a személyesség fizikai. Egy érdekes regény egy íróról, aki nem igazán profitál az irományaiból, novelláit a pornómagazinok hozzák le átírva, hogy nőjön a kiadvány terjedelme. Az író a regény elején meghívást kap egy kisváros hagyományteremtő művészeti akciójára, és egy utazást mutat be, aminek a végén a szegény, csóró szerencsétlen író, ahogy azt a nagy könyvben elképzeljük megérkezik. Vicces történet még viccesebb bagatell mellékszálakkal, de ha újra kezdhetném a Vonnegut olvasás újrakezdését, nem ezzel kezdtem volna.

Mit jelent mindez az éves terv vonatkozásában

Minden hónapban szerettem volna 2500 oldalt olvasni, ami ebben a hónapban épp, hogy sikerül, viszont túl vagyunk az ötven könyvön idén, ami a tervezett 70-hez képest rendkívül jó hír. 🙂

A polcfelszabadítás ebben a hónapban nem haladt előre, majd valamikor kettőt olvasok.

Korábban beszerzett LMBT könyveim közül a Törvényen kívül és belült, illetve a nyomokban LMBT-t tartalmazó Bajnokok reggelijét sikerült elolvasnom, előbbiről mint említettem, várható majd értékelés. 🙂

Kortárs magyar szépirodalmi prózában pedig a nagy öregektől olvastam a hónapban: Esterházy, Mészöly, Nádas. Ezt azt hiszem kipipálhatjuk.

És ez lett a hetedik poszt a hónapban, így ezt most azért eredménynek tekintem, bár nyolcat szerettem volna, de a korábbi üres hónapokhoz képest ez most durván sokat jelent. Május elején jöttem az áprilisi summával, majd az 1 és 6-tal az áprilisi kedvencemmel és 6 olvasási tervemmel, aztán érkezett egy poszt a könyvekben leggyakrabban homofóbiát bemutató írói stratégiákról a Homofóbia és transzfóbia elleni küzdelem világnapján, aztán értékeltem Karen McMannus: Lehull a lepel című könyvét és Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája című kötetét, majd érkezett az új 23-as lista a születésnapomon. Tartalmas hónapot zártunk úgy értem, amivel összességében elégedett vagyok. 🙂

Ez lett volna ez a hónap mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok.

Ha kérdésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran komment szekcióban, ha a posztban beígért értékelésekről és további tartalmakról nem szeretnétek lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagrammra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

23 könyv, amit el szeretnék olvasni, mielőtt betöltöm a 23-at

Sziasztok,

ez a nap más mint a többi, meg másként kelt fel reggel a nap, és minden ilyesmi… Szóval. A helyzet az, hogy óhatatlanul 22 lettem. És szerencsére alig pár órája ugyan, de befejeztem a 22 könyv, amit el szeretnék olvasni ezen szép másféle napfelkelte előtt lista olvasását, így ideje egy új listának. Egy majdnem ugyanilyennek, csak hát az évekkel együtt emeljük a tétet. Szóval nézzük is, mi az a 23 könyv, ami már a polcomon van, és mindenképpen szeretném a következő 366 napban elolvasni. Mert igen 2020 szökőév lesz, tehát egy könyvvel több lesz a listán, de egy nappal több időm is lesz. De ezek között persze nincs összefüggés. És egyébként is csak az időt húzom. Szóval kezdjük:

23.JPG

covers_506932.jpgAnna Gavalda: Életre kelni
Anna Gavalda szerepelt már a 22-es listán is a Billievel, ami egy szuper LMBT regény egy fiú és egy lány barátságáról és kettejük közös kitöréstörténetéről. Azonban még van két könyv a polcomon a szerzőnőtől, szóval a haladás jegyében a következő könyv nyitja a listát. A könyv egy novelláskötet, ami egy-egy személy egy fontos, akár az életét meghatározó fordulatát meséli el monológokban, és a fülszöveg alapján nagyon reményt szeretne adni az olvasóknak. Számomra pedig (és ezt majd a lista több eleménél látni fogjuk) remélem a 22 egy fejlődős év lesz, a strapás és hullámzó 21 után, szóval azt hiszem erre a reménytömegre az év folyamán szükségem is lesz. 🙂

covers_414233.jpgCeleste Ng. Amit sohase mondtam el
A könyv egyike azoknak a könyveknek, amiket külső nyomásra akarok nagyon elolvasni, és tudom, hogy nagyon jó lesz. Egy 1970-es években játszódó családregény ez, amely egy kínai-amerikai családot mutat be a kedvenc gyermekük halála után. A gyermekük jelentette a család számára a reményt, és halálával széttörik az egész. A regényt thriller címkével illetik, de elvileg erősebb és életszerűbb benne a család közös működése és a családtagok jellemábrázolása is. Egy nagyon érzékeny szöveget várok, és bízom benne, rendületlenül.

covers_501943_1.jpgCserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna számomra idén jelent meg jobban, bár nyilvánvaló része az irodalmi életnek, csak mióta én kortárs szépirodalmat olvasok, egy pacalos könyvvel jött ki, pacalos receptekkel és a pacal filozófiájával, kultúrtörténetével. Az új regénye viszont nagyon érdekel. Az abbé Martinovics Ignác, akinek a feje a játék részévé válik a regényben, de egy összetartó világmagyarázatot kapunk a regénytől, a teremtéstől a várható apokalipszisig, és mindezt baromi humorosan. Kétszer voltam már a könyv bemutatóján, ha tehetném, minden nap mennék, és nagyon fogom ezt az olvasást is élvezni.

 

covers_499801.jpgDavid Forster Wallace: Végtelen tréfa
A könyv, amit a diplomám kézbevétele után fogok olvasni, és nagyon jó lesz. Egy hatalmas kötetről van szó, az egyik legnagyobb 2018-ban befejezett fordítási projekről, amiben végre magyarul is olvasható vált a sokak által csak hipszter bibliaként emlegetett könyv. A könyvnek nincs teljes lineáris története, de a fő tétje az, hogy a kilencvenes évek szórakoztatóiparát bemutassa. A regény szereplői egy létrehozott USA-Kanada-Mexikó állam teniszakadémiai növendékei, drogfüggői és néhány radikális aktivista, akik közösen keresik a szórakozást, azt ami magához láncol, és nem hagyja az embert mást csinálni. Minden miatt nagyon fontos könyv lesz ez, és én megint kíváncsian várom.

covers_345320.jpgDonna Tart: A titkos történet
Ú, ez megint jó lesz. Nagy könyv, és fontos. A könyv egy kis egyetemről szól, ahol az Ógörögül tudók kis csoportja egy tanárral újraélik az antik világot, nagy lakomákkal, orgiákkal, és dühös követelőző istenekkel. Pusztán egy külső hallgatónak sikerül bekerülnie ebbe a csoportba, és ő meséli el évekkel később a titkos történetet, történteket, amikben relativizálódik a bűn, elkerülhetőnek tűnik a bünhődés, és amiben egy csoport tagjai belenőnek és szocializálódnak. A regénynek nagyon erős tábora van, viszont azt mondják Donna Tart két regénye közül csak az egyiket szeretheted, de úgy érzem, ez lesz az enyém. 🙂

 

covers_320211_1.jpgElizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Fiatalon és depressziósan Amerikában
A „rock-and-roll” depressziókönyv, benne leplezetlenül arról, hogy milyen a fiatalkori depresszió. A szerző mindenről ír, ami ezzel járt. Arról, hogy milyen szert használni, milyen szexuális kalandjai voltak, mennyire szenvedett, mi határozta meg a szüleihez, barátaihoz, pszichológusához, pszichiáteréhez fűződő viszonyát. És vall erről azokban a kilencvenes években, ahol akármilyen depressziót Prozackal kezeltek (Például erről is ír Sofi Oksanen a Baby Jane-ban is, de nagyon sok helyen találkozni ezzel a problémával), ami nem kezeli igazán a depresszió okait, csak mesterségesen túljuttat a szomorúságon, amíg a szer hat. Sokan a mesterségesen elégedett embereket megíró, 1932-ben megjelent Szép új világ egyik termékét látják a Prozac-ban, és nagyon érdekel a téma, így amikor megláttam a borítóját (a gyógyszer tipikus ábrázolása a piros-fehér tabletta), tudtam, hogy ezt el akarom olvasni.

 covers_357721.jpgGéczi János: Vadnarancsok
Négy élettörténet-rekonstrukció
Géczi János tabudöntögető könyve már a kezemben, és ha már a kezemben, akkor helye is van ezen a listán. A nyolcvanas évek elején egy teljes Mozgó Világ számot zúztak be azért, mert részleteket közölt ebből a könyvből, amely a társadalmon kívülről igyekszik képet mutatni, ahol a prostituáltak, drogosok, nimfománok és melegek érezték magukat a nyolcvanas években. Az ő tabuikról ír, arról, hogy mit is jelent deviánsnak lenni a ’80-as évek Magyarországában, és talán azt is megtudjuk, mit is jelent általában a deviancia. A könyv maga sok utánnyomást ért meg, a kötet második része a JAK füzetek sorozat részeként is megjelent, de nekem az Athenaeum Kiadó legfrissebb, 2015-ös kiadványa van meg. 🙂

 

covers_13340.jpgJeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
A könyv egy vaskosabb példány, de egy teljes nagy családot tekint végig számos anekdotán és történeten keresztül, ahol egy hibás gén öröklődik generációk óta. Ez a hibás gén körbejárta a világot, átélte a nagy történelmi traumákat, egészen a regény főszereplőjéig, egy fiúig, aki lány testben látta meg a napvilágot, de nem igazán lány, és nem is igazán fiú, hanem valami aközött. A regény eredeti megjelenése 2002, és 2003-ban meg is kapta a Pulizer-díjat, és nagyon kíváncsi vagyok, mit jelentett a gender fluiditása abban az időben. Meg az egész könyvet nagy világirodalmi rajongás veszi körül, amiből szívesen kivenném a részem. 😉

covers_295224.jpgJ. D. Salinger: Franny és Zooey
Nagyon furcsa számomra ez a regény, de Salinger, aki történetes idén lenne 100 éves, és megírta a Zabhegyezőt, amit meg ugye nagyon szeretek, így evidens módon elolvasom ezt a két kisregényből álló könyvet, amiben egy testvérpár történetét olvashatjuk. A kishúg egyetemre jár, és egy barátjával töltött hétvége után rájön, hogy egy csődtömeg az élete, a báty pedig megpróbálja vigasztalni. Nem tudom mi lesz, de ez a történet nagyon beatnek tűnik, és biztosan nagyon fogom szeretni.

covers_157469_1.jpgJack Kerouac: Úton –
Az eredeti tekercs

És ha már beat. Szóval a beat költészettel, elsősorban az Üvöltéssel 2017-ben kezdtem el foglalkozni olvasóként, és nagyon tetszett az a világmagyarázat, ami az egész mögött van. Akkor beszereztem az Útont, és el is kezdtem olvasni, de valamiért félbemaradt, és nagyon nagy célom, hogy elolvassam idén, mert egyébként nem volt vele bajom, sőt, tetszett is, de valahogy mégsem lett folytatva. (Nemrég írtam egy tag-et, amiben arról is beszéltem, hogy a legnagyobb könyves hibám szerintem az, hogy ha valamit félbe hagyok, az félbemarad. Nem tudom mikor jön majd ki, remélem soká, hogy akkor ezen újra meg tudjatok lepődni.) Viszont a könyvről magáról nehéz írni. Főleg stoppol az első száz oldalban, meg éhezik, és a barátaival is van néha. A könyv fő erénye nem a narratíva, hanem az az életminőség és ellenkultúra, amit a beat képvisel, és nem véletlenül ez a könyv ennek a kultúrának a Bibliája. 

covers_484246.jpgJordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Így kerüld el a káoszt!
Szentül hiszem, hogy az ilyen című könyvek azért vannak, hogy minden nyomorult ezeket olvasgassa, és ne legyen boldog a kísérletei ellenére sem. De aztán sok olyan embernél láttam egymástól függetlenül, akikre állatira felnézek, és a fülszövege eladta. Mert a könyv egy provokatív konzervatív pszichológus könyve, aki humoros, meglepő, tanulságos példáit a biológiából, a történelemből vagy más kultúrákból hozza és olvassa össze, miközben határozott értékrendszere van az emberi méltóság és a szólásszabadság mellett. A lista minden könyvére nagyon kíváncsi vagyok, és mindenképpen elolvasom idén. 🙂 Inkább előbb, mint később. 🙂

covers_7444_1.jpgMary Shelley: Frankenstein
Ez az a könyv, amiről mindent tudok. Tudom elemezni a narratíváját, az elbeszéléstechnikáját, a szerkezetét, tudok róla beszélni ökokritikai és ökofeminista nézetekből, de valamilyen érthetetlen oknál fogva eddig nem olvastam, és mindenképpen szeretném, ha ez az állapot nem állna fent sokáig. Mert azt hiszem ez az a regény, ahol nem kell a történetet ismertetnem…

covers_436851.jpgMichael Cunningham: Az órák
Cunninghammel való első találkozásom az Otthon a világ végén volt, azokban az időkben, amikor nekem még a meleg irodalom is szinte újdonság volt. Azóta nem sikerült elolvasnom ezt a könyvet, pedig tudok a nagysikerű filmről, amelyben a főszerepeket Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore játszák, és tudom, hogy ezt a regényt nagyon alap feminista szövegnek tartják, amiben a huszadik század három nyugati női életét tekinthetjük végig. Egy anyáét, aki a gyermekével átsétál a folyó feletti hídon, miközben a vízben lebeg Virginia Woolf holtteste, de betekintést kapunk egy rossz házasság kulisszái mögé is, a harmadik történetben pedig egy századvégi kiadóvezetőnő és a meleg költő barátja kapcsolatába nyerünk bepillantást. Nagyon gyakran elemzett feminista könyv ez, és szintén érthetetlen, hogy miért nem olvastam eddig. Azt hiszem ezekre a listákra mindig azt az X könyvet fogom feltenni, amikről érthetetlen, hogy még nem olvastam. 😀

covers_108.jpgMilan Kundera: Tréfa
Kundera szintén egy olyan szerző, aki már feltűnt az előző listában is a Lét elviselhetetlen könnyűségével, és most a talán második legismertebb kötetét szeretném olvasni. Kundera nagyon durván filozofikusan ír, talán csak azért regényt, hogy legyen valami apropója a dolgokat elmondani. Hazugság volna azt mondani, hogy sok minden megmaradt az előző regényéből, mert nagyon tele van, viszont azt hiszem, ha sok Kunderát olvasok, akkor rám ragad valami a végtelen bölcsességéből és a jó példáiból. Ha meg nem, akkor is jó olvasni, sok aha érzésem van közben. Tudom, hogy őt most népszerű nagyon szeretni, de kiérdemelten. Ez a regénye a személyi kultuszról és a diktatúráról beszél egy rosszul sikerült tréfa kapcsán, de szinte melyik Kundera nem. Szintén várom. 🙂

 

covers_388747.jpgNémeth Gábor: Egy mormota nyara
Szóval felröhögtem, hogy erről a könyvről tudok-e írni bármit. Merthogy nem. Németh Gábor szintén rendkívül bölcs. Nagyon sok mindent nagyon kedvelek abból, amit nyilatkozik, itt-ott megjelenő tárcáiban ír. Az ismerőseim szerint pedig ezzel a könyvvel kell elkezdeni Németh Gábort olvasni. A fülszövege annyit mondd róla, hogy a szerző próbálta az életrajziság nélküli belső naplószerűséget megírni. A másik könyv a szerzőtől az Ez nem munka (Mondatok pénzért), amiben a publikációit gyűjtötte össze, és amiből nagyon szeretnék többet olvasni, de az Egy mormota nyara legyen biztos ezen a listán. Már csak a cím miatt is. Mármint szerintem ez a cím fantasztikus. 😀

covers_2542.jpgNikosz Kazantzakisz:
Akinek meg kell halnia

A könyv egy teljesen random könyvcserés polcon került a kezembe, ahol megszólított a címe. Egy görög kis faluban játszódik, ahol a húsvéti passiójátékra az előző húsvétkor elkezdődik a készülődés és a szereposztás, hogy mindenkinek legyen ideje készülődni, tanulmányozni a Bibliában leírtakat és átélhessék a saját szerepüket. Az egy év alatt pedig mindenki idomulni kezd a saját szerepéhez, és ez alapján kezd észrevétlenül működni a kis társadalmuk. Érdekesen hangzik, több olvasó szerint sarkítottak gyakran a szereplők, majd kiderül ez is. 🙂

covers_381765.jpgPatricia Highsmith: Carol
Amikor ebből a könyvből kijött a film, LMBT aktivista voltam, és nagyon örültünk, hogy a városunkban is játsza a helyi mozi, és valahogy mégsem ültem be rá sosem, és ennek semmi oka nem volt. Decemberben viszont Erdős Renée A nagy sikoly cím regényéből írtam beadandót és ennek kapcsán sokszor találkoztam ezzel a regénnyel, mint a nő első öntudatra ébredésének egy másik példájával, és azóta foglalkoztat jobban a Carol is. Mert egyszerre szól arról, hogy milyen nőnek és leszbikusnak lenni az ötvenes évek Amerikájában, de beszél az anyaságról és a feminizmus térhódításával átalakuló női szerepekről, és én szeretem ezeket a témákat, különösen, ha egy érdekes szerelmes regénybe ékelődnek. Karácsonyra megkaptam a könyvet, és nem szeretném, ha még sokat állna a polcomon. 

covers_296024.jpgPatrick Ness: A daruasszony
Patrick Ness utolsó előtti olyan magyarul is olvasható könyve, amit még nem olvastam, és az utolsó, ami megvan. Ezzel együtt Patrick Ness egyetlen magyarul olvasható kifejezetten felnőtt közönségnek írt könyve ez. És hát ha Patrick Ness bevásárlólistáját lefordítanák, akkor egyértelműen el szeretném olvasni azt is.
A könyv főszereplője egy jólelkű elhagyott férfi, aki egy este észrevesz egy darut, aminek egy nyíl került a szárnyába. George segít a darun, aki elrepül a nyílvessző nélkül, de ettől a naptól kezdve George élete megváltozik. Keresni kezdi a perzselő szerelmet és újra kell értelmeznie mindent, amit magáról, a valóságról és egyáltalán a szerelemről gondolt. Nagyon-nagyon fogom imádni, mert Patrick Ness nagyon jól fog benne a mitikus világgal és a regény jelenével játszani. Mert mindig ezt csinálja. 🙂

Perihan Magden: Ali és  Ramazancovers_366411.jpg
Ez a könyv valamiért nekem kimaradt. Akkor jelent meg, amikor már több éve olvastam LMBT könyveket, de még bőven nem volt blogom, és bár egy koraibb, és koraibbsága miatt alapnak tekinthető LMBT regény ez, még sincs értékelése a blogon. Pedig jónak tűnik. Két török srácról szól (ki nem találnátok, hogy hívják őket), akik közös árvaházba kerülnek, majd, amikor betöltik a 18-at utcára kerülnek, ahol szintén csak egymásra számíthatnak. Sok mindent várok a könyvtől, meglátjuk. De lesz értékelés a blogon róla. 😀

covers_558.jpgPeter Marshall:
Nincs helyed a temetőben

Ez megint egy filozofikusabb szöveg arról, hogy milyen egyedinek lenni egy olyan világban, ahol ez nem mondható el általában (azért a hatvanas évek hajlandóak ilyen sarkosságokra), ezért lassan elmegyógyintézetbe kerül a főszereplő, de rájön, hogy vállalnia kell a saját emberségét, különbözőségét és mert ahogy a fülszöveg fogalmaz, embernek lenni jog és kötelesség.

lol_1.jpgThomas W. Hodgkinson
– Hubert van den Bergh:
Művelt társalgók könyve
Ez a könyv az aminek látszik. Egy fellengzős könyv azoknak, akik fellengzős beszélgetésekbe akarnak bonyolódni, miközben az egész vicces anekdotákból épül fel. Alapvetően bízom benne, hogy a könyvben szereplő személyesek és kérdésfeltevések érdekesek annyira, hogy utánuk olvassak majd, és tényleg tudjak nagyon menő dolgokról beszélni. Nem mintha eddig nem tudtam volna, csak ez egy vicces gesztus. Ha nem jön be, akkor is egy szórakoztató könyv, de már belelapozva is megmaradt pár dolog. Meglátjuk, ahogy a vak mondta.

u.jpgTruman Capote: Hidegvérrel
A könyv, amit Simon Marci nyomott a kezembe, hogy szerinte nagyon jó, aztán évekkel később Terék Anna az általa olvasott legsötétebb könyvnek nevezte ezt. Aztán az is kiderült számomra, hogy a szerző, aki ezt a címet, és az Álom luxuskivitelben-t jegyzi, meleg. És kezembe került egy kamaszkori novelláskötete, amivel nem szeretném kezdeni az olvasást. Hanem hát ezzel. Egy meggyilkolt négytagú farmercsalád és két felakasztott gyilkos életével. A története annyira nem tűnik izgalmasnak vagy a krimiknél sokkal érdekesebbnek, de sokat várok a könyvtől, ha Terék Anna szerint az a legsötétebb kötet. Mert Terék Anna érti a sötétet. 🙂

covers_508119.jpgYuval Noah Harari:
21 lecke a 21. századra

Harari egy izraeli történész, akinek sikerkönyvei a Homo Deus és a Sapiens, amik áttekintik az emberiség történelmét eszmetörténeti és történelmi szempontokból. A 21 lecke a 21. századra ehhez képest egy lényegesen másabb kötet, amely ugyan hivatkozik korábbi munkáira és következik korábbi kutatásaiból, de mégis kevésbé áttekintőbb, inkább a társadalomtudomány utóbbi ötven évének feltevéseire reflektál. Így kiderül a könyvből, hogy valóban véget ért-e a történelem, mit jelent, hogy az orwelli nagy testvér az internethasználattal létrejött és szemmel tart minket, beszél arról, hogy bizonyos kérdésekre már nem elég nemzeti választ adni, de így beszél a vallás létéről, a folyamatos változásról, vagy a tudatlanságról és a bármikor elavulható igazságokról. Engem pedig baromira érdekelnek ezek a témák, szóval jó lesz ez is. 🙂

És ezzel a szmájlival zárul is a lista. 🙂 Ennyi lettem volna mára, és legalább ennyi lesz a következő egy év. 🙂
Most reménykedő állásponton vagyok, és végigpörgetve a listát, egyszerre vagyok izgatott és kíváncsi. 🙂 De majd meglátjuk. 🙂 Ha szeretnéd velem együtt meglátni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, hogy ne maradj le a summákról, értékelésekről, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagrammon, ahol a könyvek nagy részével szintén fogsz majd találkozni az év során. 🙂

És igyekezzük továbbra sem felejteni:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy nagyon klassz ifjúsági könyvről fogok nektek mesélni, amihez nem tudok nem kötődni. Mert, ha Patrick Nessről azt mondom, hogy a tudatomnak ír mindenről, ami érdekel, akkor Sáenz a lelkemnek ír. Mindarról, amit valaha éreztem. És tudja mit kell mondania. Mindig. Korábbi könyvéről, az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomábanról nem tudtam értékelést írni, mert nagyon mélyen érintett az egész regény, és nem állok készen ennyire kiadni magam, de ez a regény szerencsére nem ért annyira intimen. Ez is szinte nagyszerű regény, de nem ért annyira hozzám. Szóval írok róla. 🙂

eletem_kifurkeszhetetlen.JPG

Benjamin Aire Sáenz új regénye az egyik legjobban várt idei megjelenés számomra, mert tudtam, hogy nagyon jó lesz, és nem kellett csalódnom. Azonban amíg a korábbi regényében Sáenz elsősorban a múlt okozta traumákról és az elhallgatásról beszél, addig ez a regény sokkal inkább a jelen pillanatban traumatizált kamaszokkal dolgozik.

Salvador (becézve: Sally) legjobb barátnője azt mondja, hogy a gimnázium utolsó évének első napján megváltozik az életük, elkezdenek felnőni. És mi itt vesszük fel a szálat. Hogy egyszer csak már nem ugyanazt gondolja Sally a világról, és verekedésbe bonyolódik az egyik iskolatársával, aki lebuzizza az édesapját. Pedig Sally sosem verekedett, most mégis gondolkodás nélkül cselekszik, .és ezt nem tudja kezelni. Megkérdőjelezi mindazt, ahogy eddig élt a nevelőapjával, aki történetesen tényleg meleg, és egyedül neveli Sallyt. Jól élnek, mindene megvan, csak autója nincs, mert van lábuk, és tudnak azzal menni. Sokáig ennyit látunk belőle. Hogy egy jó apa, aki tudja kezelni a helyzeteket, kedves, következetes és nem akar elkényeztető szülő lenni, és jól kezeli Samet, a fia legjobb barátnőjét, aki sokat van náluk. Sally életére azt mondhatjuk, hogy rendben van. Hogy kiegyensúlyozott. Nincs az életében szerepe sem annak, hogy örökbefogadott, sem annak, hogy meleg az apja, csak létezik egy ismerős könnyebbségben, amit a verekedés megkérdőjelez vagy berepeszt.

A legjobb barátját, Samet az édesanyja egyedül neveli, és nem a klasszikus szerető családban élnek ketten. Mármint szeretik egymást Silviával, de sokat vitatkoznak, a legtöbb fontos szabályt vagy megbeszélni valót rúzzsal a fürdőszobai tükörre írják, és egyikük sincs igazán sokat otthon. Sam általában Sallyéknél van, vagy az aktuális barátjával. A rossz fiúk az esetei. Az Egy különc srác feljegyzéseiben azt mondja a tanár, hogy azt a szerelmet viszonozzuk, amit megérdemlünk. és Sam azt hiszem ilyen. Pedig csinos, jól tanul, versengő szellem, aki jó egyetemre akar bekerülni és nagyon vág az esze. Ismeri az embereket, és nagyon frappánsan válaszolgat.

giphy_7.gif

Kettejük kapcsolatát első látásra az határozza meg az ominózus tanévkezdésig, hogy nem volt titkuk egymás előtt, és hogy folyamatosan együtt voltak. És valahogy erről is van szó, csak közben ott vannak azok a közös viccek és játszmák, akár egymással, akár másokkal, például Sally édasapjával, Vincentével szemben. És persze a játékok, mint az ANSZ, vagyis a nap szava, vagy a Mi lenne, ha…? játékok, amin nagyon sokat gondolkodtam az olvasás közben:

– Mi lenne, ha soha nem találkoztunk volna?
– Akkor nem lennénk legjobb barátok.
– Nem – feleltem.
A nem azt jelentette, hogy a választ nem fogadom el. Csak háromszor kaphattál nemet, azután kiestél. Mint a baseballban.
– Te szemét! – Utálta, amikor nemet kap. Aztán elmosolyodott. Tudtam, hogy mindjárt előrukkol valamivel. – Ha sosem találkoztunk volna, akkor csak három évszak lenne.
– Hmm. Most ki kéne találnom, hogy melyik nem lenne? – kérdeztem.
– Aha.
Egy pillanatra elgondolkodtam, aztán elmosolyodtam.
– A tavasz. Akkor nem lenne tavasz.
– Tavasz – ismételte.

Ebbe az intim és szeretettel teli, egymást ismerő barátságba érkezik meg a mindig éhes Fito, akit az aktív szerhasználó anyja szintén egyedül nevel. Márha ez nevelés. Szóval együtt élnek. Fitonak két munkahelye van, hogy egyetemre tudjon menni, és kitörjön abból a kiszolgáltatott sorból, ahová került. Fito jó srác, aki nem tudja kezelni a szeretetet, mert nem tanulta meg. A családjában sem, de barátai sem igazán voltak, és az egyetlen kapcsolata sem alakult valami jól. Fito szintén meleg. Egyszer csak beszélgetni kezdenek Sallyvel, aztán a következő pillanatokban Sam és Sally között találja magát, akik megpróbálják megértetni vele, hogy ő igen is értékes ember, aki megérdemli, hogy szeressék, mégha ezt nehéz is számára elképzelni.

tenor_2.gif

A regény folyamán mindhárom szereplő felnő, talán ezt mondhatjuk. Mindhármuk olyan traumákkal találkoznak ebben a 460-70 oldalban, amik az egész életükre hatással lesz, és amit nagyon fontos jól kezelni, és amivel kapcsolatban Sáenz igazán tudja, hogy mit kell írnia. Tudja, hogy mi kell annak a kamasznak, aki alól egyik pillanatról a másikra kihúzzák a talajt. Nagyon gyakran kell újradefiniálnia a szerzőnek a barátságot, a családot és egyáltalán a szeretetet, és jelentem, hogy jut valahová. Valami olyanná, amire szüksége van ennek a világnak.

Szüksége van rá, mert beszél a könyv a hitről. És nem csak az egyházhoz köthető, hitről, hanem egyáltalán, az emberbe vetett hitből, vagy arról, hogy hinnünk kell, hogy minden jobbra fordul. Beszél a halálról, a hirtelenről és a lassan felzabálóról, és azokról, akik itt maradtak. Szexuális irányultság és nemzetiségi alapúan (az USA-ban élő mexikóiak identitása kapcsán) beszél a megkülönböztetésről, és mindenek feletti értéknek tartja az emberi méltóságot, és ez kibaszott fontos.

És az ügy érdekében persze legalább két szereplő nagyon idealizált, és nagyon támogató a közege a regény három szereplőjének. Olyan, ami segít nekik átvészelni és egyáltalán megélni a válsághelyzeteket. Nagyon erős barátságokról, és könnyebb, középosztálybeli élethelyzetről beszélünk, és igen, lehet, hogy fontos volna, hogy arról beszéljünk, hogy ezeket a helyzeteket mélyszegénységben vagy más  nem támogató közegben is megélik emberek, de enélkül is működött a könyv.

Ezzel együtt a könyv telis-tele van elvarratlan szálakkal, mintha a szorító határidő miatt a fontosabb mozzanatokat Sáenz mestermunkával összeállította volna, de az ambíciói nagyobbak lettek volna. Csak néhány eközül: Salvador igazi apjának megkeresése végig mozgatja a regényt, és hirtelen megoldása lesz, amit nem igazán vártunk. A legtöbb kihallgatott információból sem következik semmi. Sam és a srác kapcsolata sem tisztázódik, és nem építő jellegű kérdések is maradtak bennem a kötet lezárásakor. Ezzel együtt persze sikerült kipucolnia a lelkem, csak érzem, hogy lehetett volna ez egy jobb könyv. Egy jobb Sáenz könyv. 🙂

Kedvenc rész: A már megemlegetett Mi lenne, ha játék…? ismertető fejezete, és az, amikor Fito telefont kap, de az azért, mert az abban a fejezetben elmondottakkal még nekem is van dolgom az életben.

Végezetül szeretettel ajánlom a könyvet azoknak, akik egy kis csodára vágynak nagyon olvasmányosan. Olyanoknak, akiket érdekel egy nem szerelmes ifjúsági, akiket érdekel a szülő gyermek kapcsolat, és azoknak, akiknek könnyű, vízben oldható, de utánozhatatlanul kellemes lelki fröccsre van szüksége. Nekik Sáenzzel meg kell ismerkedniük. 🙂

Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
Könyvmolyképző, 2019
472. oldal
Így olvastam: Egy oda-vissza vonatút alatt, és két rövidebb elalvás előtti ülésben. Nem sűrűn szedett, és nagyon sűrűnk kezdődnek új fejezetek, így nem kell megijedni az oldalszámtól sem. A nyelvezete pedig gördül.

.Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha olvastátok már a könyvet, vagy kérdéseitek, megjegyzéseitek volna, hagyjatok bátran kommentet. 🙂 Ha szeretnétek további értékeléseket, könyves tartalmakat olvasni tőlem, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig arra vagy kíváncsi, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És a következő posztig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Karen M. McManus: Lehull a lepel

Sziasztok,

a mai bejegyzésben 2018 őszének egyik sikerkönyvéről fogok beszélni, ami egy nagy amerikai visszhang után itthon is pozitív fogadtatásban részesült, pedig ez általában nem jár ki az ifjúsági krimiknek. Mármint valljuk be, kevés jó könyv jelenik meg ebben a műfajban, de a Lehull a lepel minden hibája ellenére egy izgalmas kötete ennek a témának. De nézzük bővebben.

lehull_a_lepel.JPG

A könyv felütése hasonló az ismert és népszerű, 1985-ös Nulladik óra című filmhez, ami egy legitim magyarázatot ad arra, hogy kerülnek különböző, de tipikus ifjúsági regény karakterek egy térbe. A könyv egy iskolai büntetés alapszituációjával nyit, ahol a stréber lány, Bronwyn, a bűnöző Nate, a bajnok baseball játékos, Cooper, a szépségkirálynő, Addy és a pletykaoldalt író srác, Simon egy terembe kerül.Ezt a felütést azonban rögtön árnyalja, hogy mind az ötüket tőrbe csalhatták, ugyanis egy olyan laborban tartott óra idejére csempésztek eldobható telefont a táskájukba, ahová nem vihették volna be. A helyzet kimagyarázását egy erős csattanás követi, ugyanis két autó egymásnak hajt a kinti parkolóban, majd a teremben Simon allergiás rohamot kap, és később meghal. És mind a négyen gyanúsítottak.

A halálát követő napon egy új blogon, később pedig Simon pletykalapján is gyanús információk, majd a Simon halálakor a teremben lévőkre vonatkozó pletykák látnak napvilágot. És mi olvasóként, a szereplők pedig tapasztalatból tudják, hogy amit Simon leír, az igaz. Mert még sosem bizonyosodott be az ellenkezője. Az egész oldalt, és az azt körülölelő kellemetlen aurát az működteti, hogy még egy hírre sem cáfoltak rá, és hogy mindenkinek van olyan félnivalója a közösségben, amit nem szeretne a gimnázium nyilvánossága elé tárni, és Simon forrásai nem voltak ismertek, sőt elképzelhetetlen, hogy egyes információkhoz hogy jutott hozzá. Az emberek pedig dagonyáztak ezekben a hírekben, mert felszabadultak abban a tudatban, hogy ma Simon oldala nem róluk ír. 

És pontosan ezért érdekes, ahogy mind az öt karakter utóélete változik a regény során. Rögtön érdemes először Simont figyeltünk, aki mint a gyilkosság áldozata természetesen számíthat a közösség részvétére, és csak később válik világossá, hogy valójában hatalma volt a gimnázium tanulói felett, és féltek tőle.

type-fast.gif

Hasonló lelepleződéseken megy keresztül minden szereplő a regényben. Bronwyn strébersége egy mítosz az iskolában. A lány, aki mindenből jeles, csak kémiából bukdácsolt, majd azt is kijavította, szín ötösre. Csakhogy csalt. Addy az iskola elbűvölő bálkirálynője a csúcsról hirtelen jut a semmibe, amikor a barátja szakít vele, és kénytelen az amerikai iskolák legaljáról, a wc-ből találni magának barátot. Nate egy bűnöző, aki drogot szállít, pedig feltételesen van szabadlábon.

Cooperről első alkalommal az derül ki, hogy doppingolt, majd kiderül, hogy a doppingpletykákkal csak Cooper melegségét akarta leplezni a cikk írója, ám a melegség már csak rendőrségi nyomozás során kerül nyilvánosságra. És hatalmas öröm számomra, hogy a regény krimi szála mellett maga a melegség a regény legkidolgozottabb témája. Ugyanis Coopernek barátnője van, de ha a barátnője ír, elszontyolodik, de kivirul, ha valaki más ír neki (és ezt a nagyija veszi észre, és tudom, hogy ez a világ legközhelyesebb dolga az elfogadó nagyi, de én ezt imádom, fődet rám.)

debbie.gif

Alapvetően a melegségen keresztül láthatjuk, hogy a média vagy a már megemlegetett barbár filmes amerikai iskolai hierarchia mennyire könnyen emelhet fel valakit, és épp így mennyire könnyen teheti tönkre azt egy másik pillanatban. A melegséggel kapcsolatos pozitív és negatív diszkrimináció bizonyos pontokon egyaránt fontos szerepet kap a regényben, de a melegség szűrőjén keresztül válik világossá, hogy mit jelent a barátság, mekkora terhet jelent egy heteroszexuális párkapcsolat fenntartása, ha alaptalan, de épp így betekintést kapunk Cooper családi életébe, és bontakozó kapcsolatába is. Miközben a regény rettenetesen sokszor mondja el, hogy a melegség védett tulajdonság, és a szexuális hovatartozást nem lehet valakiről nyilvánosságra hozni, és ezt azt gondolom, hogy nem is lehet elégszer hangsúlyozni.

És a titkok feltárulása mind a négy szereplő számára ennyire lemeztelenítő, aminek a folyamatait egy jól felosztott első szám első személyű elbeszéléssel jól végigkövethetünk. Láthatjuk, hogy ebből mennyivel pozitívabban és önazonosabban épülnek újra. Igen, sokszor közhelyes megoldásokkal, például közös wc-ben sírással és utána szemcsepp kínálgatással, vagy azzal, hogy mindenki megérdemel egy új esélyt, és igen, valahol minden történet a jól ismert „Az igazság szabaddá tesz” toposzra épül, és igen, ezt már tényleg láttuk és hallottuk, de akkor miért jó mégis?

Mert ez egy krimi. És miközben azzal foglalkozunk, hogy milyen csapások érik a szereplőket, és elkezdünk velük a közös átváltozásaikban azonosulni, végig működtet a regény egy óriási adag feszültséget, amivel végig izgalomban tart. Hiszen megismerjük ezt a négy szereplőt, nem lehetnek gyilkosok, hiszen mind a négy elbeszélői nézőpont tök ártatlan, de igen is él benned a gyanú. Mert nem csak az amúgy rendkívül idiótának ábrázolt rendőrség számára, de számodra is mindenki gyanúsított, és amikor kezd egyértelművé vállni… Nahát akkor… 2016_10_20_1.gifSzóval igen, ez a regény nem olyan, ami meg fogja váltani a világot. Nagyon sok fontos témát érint, de nem igazán mélyed el benne. A négy szereplő közül három minimum középosztálybeli, a negyedik pedig bűnöző (mint a többi nem középosztálybeli – mondja ezt az osztályuszításra érzékeny, passzív-agresszív énem.), de egy rendkívül jól működő krimi. Gondolkozol, jól adagolja az információkat, és aztán nem érted, miért nem volt számodra világos. Ajánlom bátran. Tényleg nem világmegváltó regénynek, de egy szórakoztató délutáni olvasmánynak abszolút szuper.

Kedvenc részem: Amikor Simon tevékenysége mérlegre kerül. Az nagyon fontos jelenet. Ott éreztem, hogy valami nagyon jó lesz. 🙂

Karen M. McMannus: Lehull a lepel
Maxim, Dream válogatás, 2018
382. oldal
Így olvastam: Két buszút alatt végeztem vele, igaz, azok öt órásak voltak, de bőven belefért. Vitt a húzása a kötetnek.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha olvastad már a könyvet, és van véleményed, írj bátran kommentet, és tégy így akkor is, ha bármilyen kérdésed, megjegyzésed volna. Ha nem szeretnél a következő posztról sem lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Homo- és transzfóbia elleni stratégiák az LMBT könyvekben

Sziasztok,

1990 május 17-én, hosszas LMBT-jogi párbeszéd után törölte az Egészségügyi Világszervezet a betegségek listájáról a homoszexualitást, amely a homoszexualitás dekrimunalizálása után a legfontosabb emberjogi gesztus, amit az LMBT közösség teljessége kapott. Ennek a napnak az emlékére ünnepeljük 2004-től minden évben a homofóbia és transzfóbia elleni küzdelem világnapját, amely jó alkalmat teremt arra, hogy a melegeket, transzneműeket, és egyáltalán a szexuális kisebbségeket érintő jogi és hétköznapi diszkriminációjáról beszélgessünk világszerte.

Nagyon sok mindenről volna fontos beszélni ennek a témának a kapcsán, akár az aktuálpolitikai dolgokról, így Kövér László héten mondott dolgairól, az EU választás jobboldali és baloldali LMBT üzeneteiről, vagy arról, milyen szerepe van a homofóbiának vagy az LMBT témának a magyar társadalomban. De most mégsem erről lesz szó (mindenkinek az örömére), mert nem érzem magam elég higgadtnak, és ez egyébként is egy könyves blog.

Ez a poszt szeretne kifejezetten a könyvek közül beszállni ebbe a hatalmasra dagadt párbeszédben és gondolkodásra sarkalni. Hat olyan stratégiát mutatok be, amivel az írók élnek, hogy a homofóbiát, transzfóbiát bemutassák a szereplőik életében. Ezzel szeretném bemutatni, mennyire nem egyértelmű és problematikus, hogy hogyan kell viszonyulnunk nekünk melegeknek a homofóbiához, és hogy kell-e egyáltalán. Viszont mielőtt belekezdenék, azt hiszem fontos megemlítenem, hogy a bejegyzés spoileres, hiszen a homofóbia általában a cselekményben mutatkozik meg. Ezzel sajnos nem tudok mit csinálni, remélem maradsz.  Gyorsan bele is csapok, hogy ne legyen időd elkattintani.

kepkivagas_7.JPG

1. A homofób, transzfób társadalom kizárása a regény teréből

Azok a regények, amelyek ezt a stratégiát követik, általában egy kis mikrotársadalmat mutatnak be, ami rendkívül tele van szeretettel, és eléggé le tud válni a világról. Ezzel az író egyszerűen nem ad lehetőséget annak, hogy a homofóbia tematizálódjon a regényben.
Ilyen regény a Szólíts a neveden, a maga kis olasz kisvárosával, és az emelettel, ahol Elio és Oliver együtt lehet a lebukás veszélye nélkül. Ilyen a Sült zöld paradicsom, ahol egy kis déli előváros közössége nyújt menedéket a megvert és megalázott anyának, és ad lehetőséget a boldog leszbikus kapcsolatra. Ilyen a Nagyon logikátlan barátság, ahol nem pusztán csak a homofóbia, de a melegség tere is beszűkül, hiszen Solomon nem megy ki a házukból, és házon belül igazából már a melegségnek sincs tétje. Többszörösen ilyen regény a Bádogember, ami a főszereplőket hatalmas és elfogadó szeretettel veszi körbe, de ahhoz, hogy igazán megéljék a szerelmet, el kell utazniuk, ami mindkét szereplő legnagyobb titka és legfontosabb emléke lesz. És óhatatlanul ezzel játszik a Mindig ez van! a család képében, de a regény fő mondanivalója, hogy nem lehet kikerülni a konfliktust, mert nem lehet egy egész életet csak a családban leélni. A szeretetével beburkoló család regénye ez, amit meg tud sebezni az idegenkedő külvilág, de fontos állítást tesz a könyv a konfliktusok vállalása és a védő burok mellett is. Ahogy a Szólíts a neveden tétje is valamennyire ez a fenntarthatatlan idill védelme.

bucsuznak_a_sziveim.gif

2. A szexualitás magánügy

Nagyon demagóg vagyok, de azt szoktam mondani, hogy a melegség pont annyira magánügy, mint az első házasok kedvezménye vagy az egymás után öröklés. Azért van erre egy bevált frappáns válaszom, mert ez a leggyakrabban felhozott ellenérv a melegség „propagálásával” szemben, és mert sokan tényleg így is gondolkodnak. Takács Judit óta pedig azt is el szoktam mondani, hogy amíg homoszexuálisnak nevezték a melegeket, elsősorban a dolog valóban magánügy része volt hangsúlyos, viszont a meleg szó bevezetésével ez identitássá vált, és a hétköznapi életet is meghatározza.

Ahogy az Adj esélyt!-ben Bálint Erika írja, a kapcsolatok már a nappalira is kiterjednek, tehát nem nevezhetjük igazán magánügynek. Az Adj esélyt! Adorjánja egy híres orvos, aki alapverően félt attól, hogy melegsége kitudódik, hiszen az állását jelenthette ez húsz évvel ezelőtt, így valamennyire saját maga számára is egy védekező válasz az, hogy hiszen a szexualitás egyébként is magánügy. Egy egészen más helyzet az Éjszakai fürdés főszereplőjéé, Willé, aki egyébként megéli a melegségét, és jár meleg szórakozóhelyekre, de az önfelvállalása a meleg szórakozóhelyekre nem járókra már nem terjed ki, így egy-egy utcai kézfogás is eseményszámba megy. A regény a 90-es évek USA-jából szól, de értjük ezt a vonalat.

giphy_5.gif

3. Elmenekülés

És akkor megérkeztünk hozzám. Mármint be kell vallanom, a távolságnak nagy szerepe volt abban, hogy Szegedre jöttem tanulni, mert innen nem érnek haza a bármilyen pletykák, és nem kell outolnom az egész eddigi életem előtt, akik nem is fontosak. Ennyit rólam. De a kategória könyveinek a történetei az enyémnél sokkal durvábbak. Vagy hát, mások. Ezen könyvek főszereplői élnek egy valamilyen közegben. Kisvárosi, vidéki vagy épp vallási közegben, és nem tudják megvívni a saját harcukat, ezért elmenekülnek onnan.

Anna Gavalda Billie-je egy nagyon kedves regény egy fiúról és egy lányról, akik kiszabadulnak a mélyszegény francia vidékről, és dacára annak, amit egy kisvárosi elképzelhet, boldog nagyvárosi emberek lesznek, tele szeretettel és minden mellett kitartó mély barátsággal. Billie melegsége igazából csak a kiszabadulás után tematizálódik a regényben, előtte főleg arról beszéltünk, hogy mindkét szereplőnek megvan a maga terhe. A Leszámolás Eddyvel szintén a mélyszegény francia vidékkel indul, ahol a kis Eddy feminimebb és gyengébb fiú, amiért önmagában bántják, majd egy szerepjáték kapcsán a melegség címkéje is ráég, és az egyetem lehetősége nyújt ebből kiutat. A rövid könyv főleg azt az Eddyt mutatja be, akivel leszámol a szerző önéletrajzi regényében, akihez képest kell boldognak lennie a városban, háta mögött mindazzal, amit eddig átélt. Naomi Alderman Engedetlenség című regényében Ronitot ismerjük meg, egy londoni ortodox zsidó rabbi lányát, aki New Yorkban él és leszbikus. A regény fő szála, hogy mit tud tenni Ronit, ha vissza kell kerülnie ebbe a közösségbe Ronitnak. Újra ott kell hagynia a közösséget, vagy történik valami csodaszerű?

koltozz_el.gif

4. A közösségben maradni, és titkolózni

Igazából az egész helyzet nagyon tiszta ahhoz, hogy erről többet kelljen írni. Ezzel együtt nagyon más motivációk mozgatják ezeket a szereplőket. Az Evelyn hét férje regényben nem beszélhetnénk Evelyn filmcsillaggá válásáról, hogyha nem hozta volna meg ezt a döntést. És, ha előbújik, az akkor kialakulóban lévő LMBT mozgalom elől vette volna el a teret. A Kedves halottak! és az Osztálykép esetében az iskolaközösségről és az otthonról egyaránt szó van, amikor a melegség fel nem vállalhatóságáról beszélünk, hiszen mindkettő elég problémás terep a meleg illetve leszbikus szereplők esetében. Az Osztályképhez hozzá kell vennünk a sport csapatokban várható homofóbiát, amit a regény is tárgyal, hasonlóan a Lehull a lepel esetében, amiről vasárnap hozom az értékelést.

giphy_6.gif

5. Önfelvállalás, akár a társadalommal szemben is

Mit is jelent ez? Hogy felvállalni magad azokban a környezetekben, amik nem biztos, hogy támogatnának ebben. Ennek a fő karaktere könyvekben azt hiszem egyértelműen Mini Cooper a Will&Will sorozatból, aki nagydarab, vidám, meleg, az élete egy musical, és ő ezt harsányan meg is éli. A gimnáziumban. És színdarabot szervez, és van melegek és támogatók klubja, és él. Harsányan. Nem biztos, hogy lennénk a helyében, és nem biztos, hogy tudnánk így létezni, ahogy ő, de ő Mini. Melegen és önazonosan.

Ennek a példának egy másik, sokkal komolyabb szereplője Onni, a Négyesút meleg apája, aki miután a kommunista berendezkedésű állam erkölcsrendészete rajtakapta, és ennek hatására nyilvánosságra került a melegsége, elkezdte megélni azt a városi meleg életet, ami iránt mindig is vágyakozott, miközben példás apa és családfő volt, tele szeretettel. Nagyon jó könyv, nagyon sokat kaptam tőle, ezért egy picit nehezebben írom az értékelést róla, de biztosan lesz még róla szó a blogon.

imus_gif_2.gif

6. Gyógyítás

Ez szerintem ennek a bejegyzésnek a legerősebb pontja, és ezt félek a legjobban megírni, mert tele vagyok kérdésekkel, és fel nem fogottsággal. Mármint tudom magamról, hogy volt az ön el nem fogadásomnak egy olyan szakasza, amikor mindent meg tettem volna, hogy ne legyek meleg, mert nem akartam még ezzel is elszámolni, de nyilván más ezt gondolni, és más eljutni a megvalósításig. A Cameron Post rossz nevelése és az Eltörölt fiú olyan regények, amiben a fiatal leszbikus, meleg szereplőt egy vallási tábor keretében szeretnék kigyógyítani a melegségből, vagy ahogy ők mondják, visszavezetni istenhez, és nagyon para, hogy ma a nyugati világban is történnek ilyenek. A terápia során mindketten rájönnek, hogy a melegség az identitásuk része, így az identitásukat és a múltjukat kellene eldobnia annak, aki mindent meg akar tenni, hogy meggyógyuljon. És így sem gyógyítható. Nyilván. Basszus. A kurva életbe, hogy ezt hangsúlyozni kell.

És valamennyire ugyanennek a világnak egy másik realizációja az Inkább boldog című könyv, amely az emlékezet manipulációját engedi meg, és a főszereplő közvetve a melegsége miatt, vagyis egy nagyon intenzív homofóbiával való találkozás miatt, vesz részt az emlékezet manipulációban, amely a boldogság elérhetőségét nyújtja. És ebben a kezelésben törlődik a melegség is az életéből. És más ember lesz. Talán visszafordíthatatlanul más.

tenor_1.gif

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha megjegyzésetek, kérdésetek, kommentetek volna, hagyjatok bátran kommentet. Vasárnap érkezni igyekszem az első beígért értékeléssel, ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványáig!

Szilvió

1 és 6: Az áprilisi kedvencem, és hat cím, amit májusban olvasni szeretnék

Sziasztok,

hétfőn leírtam nektek, mi az a 12 könyv, amit sikerült a múlt hónapban elolvasnom, és mi az a 18 könyv, amit sikerült beszereznem. Most pedig szeretném bemutatni azt a könyvet, amit a legjobban szerettem áprilisban, és azt a hat könyvet, amit májusban biztosan elolvasok majd. Csapjunk is bele:

1_es_6.JPG

1: Az áprilisi kedvenc olvasmányom:

uvoltes.jpgCecilia Ahern: Üvöltés

Először is rögtön azzal kell kezdenem, hogy nem gondoltam sosem magamról, hogy Cecilia Ahernt kellene olvasnom. Egy kedvelt, de általában női olvasókat megcélzó limonádé írónak tartottam, akiről ugyan nem gondolok rosszat, de nyilván nem én vagyok a célcsoportjuk. És igazából ez a véleményem nem is változott az olvasás során. DE. Cecilia Ahern az Üvöltésben (még csak az Üvöltést olvastam, ezért csak erről tudok nyilatkozni, de ez után fogok még olvasni) nem kiszolgálni igyekszik a női olvasóközönséget, hanem ébreszteni, edukálni, és ebben nagyon menő ez a kötet. A könyv ugyanis harminc novellát tartalmaz nő főszereplőkkel, akiknek olyan női problémáik vannak, amelyeket a legtöbb nő az európai kultúrában egy tipikus élet során találkozhat. Ilyen a megszégyenülés a munkatársak, rokonok előtt, az eltűnés vagy kiszürkülés a kor előrehaladtával, a csoportokon kívül rekedés, a láthatatlan munka, az elvárt női viselkedésminta, a nők értéktárgyként való kezelése vagy az egyéb női előjogok és megkülönböztetések. És ezekben a témákban Cecilia Ahern hatalmasat ír a mágikus realizmussal. Vagy olyan világokat mutat, ahol a világ csak nagyon kis szempont szerint, de másként működik, például a nőkkel kapcsolatos illemszabályok jogszabályokká válásával, vagy a hétköznapi problémákra nyújt mágikus megoldási lehetőséget. Ahern a novellák témáját az angol nyelvű nőkkel kapcsolatos szóláshagyományból meríti, és a mágikus realizmussal nagyon speciális aspektusát tudja megmutatni akár csak a nőiségnek, de a nőiségben bizonyos novellákon keresztül a leszbikusságnak vagy transzneműségnek is. És miközben 10-15 oldalas szövegeket olvasunk, lassan egy feminista kiáltványt kapunk, anélkül, hogy a szöveg bárhol meg akarna győzni, vagy a prózai nyelven keresztül a regisztráción kívül bármilyen célja volna. Ezzel együtt fontos megemlítenem, hogy vannak szövegek, ahol néha picit szájbarágósabb rész jött, viszont tudom magamról, hogy nem vagyok Ahern célcsoportja, bölcsész srácként, aki nagyon sok feminizmust olvasott, és kevésbé szétfeminizmusolt családtagjaimnak bátran ajándékoztam oda húsvétra, a szétfeminizmusolt ismerőseimnek pedig erősen ajánlom, mert fontos szöveg, ami nagyon sok mindent nagyon erősen és jól ábrázol. 🙂 

wonder-woman.gif

és

6: A májusi tervek

A hat májusban tervezett olvasmányt most alapjaiban fogja meghatározni a tavaly készült 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t lista, mivel a 22 könyv közül már csak négy, és már csak két és fél hét van a nagy napig. De nézzük mit is jelent ez:

covers_51898.jpg1: Mészöly Miklós: Film
Mészöly Miklós a kortárs irodalmat szerintem egyik legjobban meghatározó alak, és itt nem feltétlenül csak a prózáról van szó. Tavaly tavasszal volt egy kurzusom, ahol több Mészöly szöveget vettünk, és így került fel a Film a listára, és most már a közepénél, kétharmadánál járok. Mészöly nyelve nagyon nehéz. Jól befogadható, de elfáradok benne. A Filmben egy kvázi forgatókönyvet látunk, azt, hogy mit kell mutatnia a kamerának, és hogy mit kell ettől éreznie a nézőnek. Nagyon érdekes, ahogy a kvázi semmilyen cselekménytől (egy bácsit hazakísér a felesége és a bácsi meghal) mennyire el tudja zárni magát az elbeszélő azzal, hogy a kamerát irányítja, és különös, hogy mi mégsem színészeket látunk. Nagyon izgalmas szöveg, azt hiszem nagyon tanulságos olvasás lesz, és kíváncsi vagyok a végére.

covers_2296.jpg2: Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Ha azt mondom, hogy semmit sem tudok a könyvről, akkor nem hazudok. Csak azt tudom, hogy ki volt EP, és milyen hatással volt mindenre, amit ismerek, de eddig nem olvastam tőle, pedig már nagyon szeretnék csak félek is, mert ma már terhet lett EP-t olvasni, mert tök nagy az életmű, és én meg olyan kicsi vagyok. De el fogom kezdeni, amint befejezem Mészölyt. 🙂 Mert addig ne kapjak már magyar szakos diplomát, amíg nem olvastam EP-t. 😀

covers_72151.jpg3: Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Galgóczi Erzsébettel kapcsolatban nekem megint különös érzéseim vannak. Alapvetően úgy emlékszem rá, mint valakire, akivel tele vannak a könyvtári kiselejtező polcok, mert a rendszerváltás után nem olvassa senki. Ugyanakkor azt is mondják, hogy ő hitt a Kádár rendszerben, és ezért a rendszer őt nagy íróvá tette, és nem igazán érzem azt, hogy ezzel az irodalmi közbeszéd tenne bármit. Mármint hogy megtaláljuk neki a polcot. Mindenesetre ez a könyve a saját leszbikusságát és a rendszer szexuális kisebbségekkel való szembehelyezkedését mutatja be, és úgy, mint a rendszer hívője, kíváncsi vagyok, mit fog mondani erről Gobbi Hilda egykori élettársa. És ha már itt tartunk később majd arra is kíváncsi leszek, mit mond majd erről Gobbi Hilda maga a Közben… című életrajzában.

covers_381769.jpg4: Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Megint egy könyv, amiről szinte semmit nem tudok. Kurt Vonnegutot talán senkinek sem kell bemutatni, a humoros posztmodern irodalom egyik legnagyobb amerikai képviselője, akinek eddig egy könyvét olvastam, de négy könyve van a polcomon, és amúgy mindenét olvasni akarom. Amiért ez a könyv sokat várt, hogy amúgy ez egy lexikonregényként is felfogható gazdagon illusztrált kötet, és én a lexikonregényekkel (Akár Temesi Ferenc Por című szövegéről, akár Miloard Pavic Kazár szótárával) hadilábon állok, és ez Vonnegutnak egy olyan alap darabja, amivel könnyen el lehet veszíteni, pedig én nem akarom. És nyilván nem is fogom, mert a hónapban elolvasom, és nagyon fogom szeretni. 🙂

covers_536139.jpg5: Olty Péter: Heteró közegben
Olty Péter: Heteró közegben című kötetéről már a summában is írtam, és a facebookra is posztoltam róla, szóval ha nagyon követsz, ezzel sem most találkozol először. Ez a kötet, mint már a summában írtam, egyrészt merít a nagy széttartó irodalomtörténeti hagyományból, másrészt bemutatja azokat a hétköznapi momentumokat, amik nekünk melegeknek ismerősek lehetnek, harmadrészt, és engem, szintén meleg srácként, aki majd próbál valamilyen módon betagozódni a kortárs irodalmi életbe, értelmezhető egy előbújásgesztusként is, bár a meleg szó elvileg nem szerepel a könyvben. Nagyon kíváncsi vagyok rá. 

covers_480340.jpg6: Rivers Solomon: Kegyetlen szellemek
A könyv, amit OlvaZsófi nagyon ajánl. Nem tudom, hogy miért érdekel. Egy űrutazós sci-fi, amit még sosem olvastam, de azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy a regényben egy generációk óta az űrhajón tengődő társadalom újratermeli magát és magában a szegregációt, a rasszizmust. Alapvetően nem hallani sok jó erről a kötetről, de januárban minden bizalmamat Zsófiba helyezve megvásároltam jelentős kedvezménnyel. Meglátjuk. 😉

 

 

Ennyi lettem volna mára, és ez lesz a hónap nagy vonalakban. Bár biztosan többet olvasok majd ennél, de ez tűnik biztosnak. 🙂 Ha véleményetek, hozzászólásotok, megjegyzésetek van, keressetek bátran komment szekcióban, ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió 

2019. áprilisi summa

Sziasztok,

végre leadtam a szakdolgozatomat és voltam nyelvvizsgázni is, így most megfáradtan (és megkésve) ugyan, de annál lelkesebben érkezem az áprilisi summával, amiben bemutatom, milyen könyveket szereztem be és olvastam el áprilisban.  18 könyvet sikerült beszereznem és 12 könyvet sikerült elolvasnom elolvasnom ebben a hónapban, ami így összenézve egy egészen jó summának tűnik, de nézzük, hogy így van-e. 🙂

aprilis.JPG

Ezeket a könyveket sikerült beszereznem a hónapban:

Karen M. McManus: Lehull a lepel
A tavalyi év egyik nagy magyar újdonsága ez az ifjúsági krimi, és az őszi megjelenése óta nagyon kíváncsi voltam rá, és rögtön a hónap elején sikerült és beszereznem rukkoláról. Egy érdekes alapszituációval indít. Öt középiskolást tőrbe csalnak (telefont tesznek a táskájukba a laborban, ahová nem szabad telefont tenniük), majd a büntetésük töltése közben az egyikük, a középiskola pletykaoldalának kezelője allergiás rohamot kap majd meghal. Mind a négyen gyanúsítottak, és ez egy izgalmas és jól működő dinamikáját adja a regénynek. Én szerettem, és fogok róla írni. 🙂

Meggin Cabot: A fiú a házból
Szintén rukkolás szerzemény, de ennek a könyvnek nem tudtam a létezéséről. Egy jól működő, romantikus, humoros, könnyed regényt ígér a fülszöveg, kizárólag e-mail regény formájában, amire nagyon kíváncsi vagyok. És mindenki nagyon szereti, és olyan emberek is, akiknek nagyon adok a véleményére, szóval rá még kíváncsi vagyok. 🙂

Colm Tóibín: A blackwateri világítóhajó
A könyvről már írtam értékelést, amit ide kattintva olvashatsz. Röviden ez egy családregény, aminek középpontjában egy haldokló AIDS-es öccs és generációk nőtagjainak ki nem beszélt konfliktusa áll. Nagyon erősen működik a lélekben Tóibín, akár a nők helyzetébe való beleállásokról, akár a melegségről, a melegséggel kapcsolatos történetekről vagy épp a vírusról van szó. Sajnos a regény fordítása nem hozza annyira erősen azt a szikár Tóibin nyelvet, amit itt is sikerül fülön csípni, de más regényeinél megszokhattunk, de ezzel együtt is egy fontos és klassz regénynek tartom. Köszönet érte a Park Könyvkiadónak!

Juan Carlos Onetti: Egy névtelen sírra
Szintén rukkolás szerzemény. A 20. századi Urugay egyik jelentős alkotója Onetti, aki általában a passzív, de elmélkedő, az idők során elkallódó szereplőkről ír. Még nem olvastam tőle, de valamiféle lassúságot és esszésséget feltételezek a novelláiban, és engem ez érdekel most. 🙂

Garrald Conley: Eltörölt fiú
Az második magyar nyelven olvasható átnevelőtáborról szóló regény, amely egyrészt mozog egy hétben, amíg a főszereplő állapotfelmérése zajlik, valamint abban az egy évben, amíg a főszereplő az első előbújásától eljut a táborig. Kemény könyv, sokkal elemzősebb és gondolatban dolgozóbb a Cameron Post rossz nevelésénél, de sokkal többet mutat a táborból és a vallásból. Természetesen még erről is lesz szó.

Cathrine Millet: Cathrine M. szexuális élete
Szóval a nagy visszhangot, de kisebb közönségsikert elért, tabukönyvnek szánt könyv végre a polcomon egy elég lestrapált rukkolán szerzett példány képében. Az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon voltam a szerzőnő új könyvének bemutatóján, amiből sajnos nem értettem semmit (Erről itt már írtam.), de a Milletet körülvevő aura kétségkívül újabb érv volt, hogy egyszer elolvassam a könyvét.

Gabriel García Marqez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Szóval Garcíra Marqez fennmaradt bevásárlólistái is érdekelnek, így rukkolán azonnal lecsaptam a könyvre, aminek a minősége szintén kérdéseket vet fel, de legalább van már GGM a polcomon, mert eddig csak könyvtáraztam. 🙂 (Amúgy a rukkolával kapcsolatban fontos leszögeznem, hogy a két könyv feladója azonos, és hogy a példány infónál fel is voltak tüntetve a hibák, és máshol mindig szuper állapotú könyveket kapok, szóval nem lehet okom panaszra, bár van, de erről lehet, hogy írok majd egy későbbi bejegyzésben.)

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Szóval nyilvánvalóan nem kellene megvenni egy könyvet ezzel a címmel, gondoltam én is, sokáig. De ezt a könyvet mindenki imádja. Olyanok is, akiknek nagyon adok a szavára. És a XXI. század kiadó hozta ki nagyon jó minőségben. Szóval megrendeltem, mert a nővéremnek is ettől a kiadótól rendeltem ajándékot, és hát legyen meg az ingyen szállítás. 😀 A kötet nagyon sok filozófiát és világbölcsességet tömörít össze, gyűr érthetővé, humorossá és befogadhatóvá, és még a fülszövege is jó. Lásd a részletet:

A professzor szerint az ember és a társadalom legfontosabb tennivalója, hogy elkerülje a káoszt és ugyanakkor a diktatúrát, hogy rend legyen az életben és a fejekben. Ehhez az ősi hagyomány igazságait ötvözi az élvonalbeli tudományos kutatások legújabb felfedezéseivel.
Megtudhatjuk, miért érdemes békén hagynunk a gördeszkázó fiúkat, milyen borzalmas sors vár azokra, akik mindenkiben a hibát keresik, és miért kellene minden macskát megsimogatnunk az utcán.

Nem várom tőle, hogy hipermódon megjavul az életminőségem, csak kíváncsi vagyok, eskü. 😀

Nyerges Gábor Ádám: Sziránó
Erről a könyvről, kisregényről nem hallottam sokat, és az is vegyes. Egyrészt egy iskolásregény humoros, ismerős történetekkel, amik ismerősek lehetnek egy kis klapek elbeszélésében, akit mégcsak nem is becéznek vagy gúnyolnak az osztálytársai. Másrészt pedig valami elkésett posztmodern felhangú történetvezetése van, aminek sikerültségéről már kevésbé jókat hallottam. Az egyetem cserepolcán volt, és cseréltem.

Claire Lispector: Minden történet
Molyos vásárlás volt ez a hatalmas kötet, amiben a XX. század nagy hatású brazil írónőjének az összes novelláját tartalmazza. Nagyon jókat hallottam a kötetről, de eddig nem szerettem volna annyi pénzt kiadni rá, vagy hát azt a pénzt más könyvekre költöttem, de most sikerült postával együtt jó áron beszereznem. Amúgy jól láthatóan van a novelláknak és a Dél-Amerikának valamiféle túlreprezentáltsága ebben a hónapban, és még jönni fog egy kisebb finn tömb.
Az ilyen összefüggésekért érdemes summákat írni. 😀

Olty Péter: Heteró közegben
Olty Péter verseit eddig teljesen random olvastam, ha belefutottam egy-egy folyóiratközlésbe, és nem olvastam össze igazán. És például a szerző melegsége sem volt nyilvánvaló számomra. De a költészet napjára megjelent kötete mindezt tisztázta. Bár még keveset olvastam belőle, mert figyelni akartam rá annyira, hogy a blogon tudjak róla írni. Mindenesetre a kötet épít, párbeszédbe lép akár antik verselési technikákkal és mély filozófiai kérdésekkel is, így egy széttartó, különböző, heteró közeget kíván bemutatni, miközben a kötet egy másik olvasati lehetőségben a meleg élet kis gesztusait emeli a líra tárgyává, harmadsorban pedig maga a kötet egy nagyon erős coming out gesztus az irodalmi élet felé. A hónapban mindenképp olvasva lesz, addig is ajánlom hozzá az alábbi interjút:

Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk): Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni
Ez egy idézetes könyv, benne humoristák, elemzők, híres emberek vicces de tanulságos idézeteivel. A szerzőpáros Mentsd meg a világot, ne csinálj semmit! című hasonló kötetét egyszer már egy nagy Alexandrás leértékelésen beszereztem, és most ezt rukkoláról sikerült. Ezzel egy időre fel is függesztettem a rukkolás tevékenységemet, mert elfogytak a pontjaim, de egy nagyobb polctakarítás során még találkozunk majd.

Ruth Ozeki: Az idő partjain
Az idő partjain mindig az egyik legfontosabb olvasmányom lesz. Egy japán lány Amerika partjára sodort naplójáról és egy írói válságban lévő írónőről szól a kötet. Nagyon sok jelentéssíkot kellene lerántanom a kötetről ahhoz, hogy objektíven meg tudjam ítélni, mennyire jó könyv, bár általában jókat hallani róla, viszont életem egy nagyon fontos szakaszában volt velem ez a szöveg, és nagyon örülök, hogy végre saját példányom lett belőle. A nyuszi Libri utalványt hozott ugyanis, és hasonló a helyzet a következő négy könyvvel.

Melvin Burgess: Billy Elliot
A Billy Elliotról tavaly nyár után bizonyára mindenki hallott, azonban nem feltétlenül tudjuk, miről is szól a történet, azon túl, hogy az Operaházbeli előadását meleg propaganda címkével támadták. A könyv a híres angol bányászsztrájkok idején egy bányászvárosban játszódik, ahol Billy ráébred arra, hogy ő táncolni szeretne, és a szülei támogatják ebben. A történet homoszexuális propaganda részét még nem látom teljesen, de majd az elolvasás után erről is bővebben. 🙂

source.gif

Sofi Oksanen: Norma
Sofi Oksanentől eddig a Baby Jane-t olvastam, ami szerintem egy nagyon fontos kötet a depresszióról és a pánikbetegségről egy provokatívan karcos, hideg nyelven keresztül. Akkor biztos voltam benne, hogy fogok még tőle olvasni, és a Libri szuper akcióban támogatta ezen törekvéseimet, ami megspékelve a húsvétra kapott ajándékkártyával… Szóval igen. A Norma Sofi Oksanen mágikus realizmussal dolgozó kötete, amiben Normát ismerjük meg, akit közös mágikus titka és szoros kapcsolata fűz az anyjához, akit meggyilkoltak, és Norma szeretné megtudni, mi történt, ezért nyomozásba kezd, és egyszerre egy lélektani és egy maffiabéli utazást is meg kell tennie. Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok
Sofi Oksanen ebben a regényében Észtország II. világháborús megszállását írja le egy katona férj, egy feleség és egy unokatestvér szerepeltetésével. Nem igazán látok még többet belőle, és a fülszöveg is elég sejtelmes, de Sofi Oksanen úgyis csodálatos lesz.

Dora Csehova: Nem akartam Lenin lenni
Azt hiszem az utolsó novelláskötet. Ezt a címe adta el. Nyilvánvalóan. Elesett orosz emberekről szól a posztszovjet világban, ahol akár minden jól is alakulhatott volna, de a főszereplők sorsa persze nem így alakult. Kíváncsi vagyok rá, mi lesz a könyvből.

Németh Bálint: A hangyák élete
A hangyák élete egy verses kötet, ami tavaly Könyvhétre jelent meg a JAK-kötetek sorozatban. Mindig érdekelt ez a kötet, de mindig mást vettem meg helyette, viszont most volt Szegeden bemutatója, így végre a polcomon tudhatom. Nagyon sokrétűen értelmezhető a hangya ebben a kötetben. Főleg a panellakásokban feltűnő hangyákról van szó benne. Az azokkal való együttélésről és az elpusztításukról. És a kávéról, amit ha kiborítunk, akkor, olyan, mintha hangyák volnának. Ezt már májusban olvastam.

ant_2.gif

Viszont, áprilisi olvasások:

Tommi Kinnunen: Négyesút
Ez a könyv nagyon jó. Fogok róla írni. Finn regény, 2017-ben jelent meg az őszi Margó Irodalmi Fesztiválra, és egy olyan család története, akit meghatároz egy meleg vő/férj/apa/após emléke. Egy férfié, aki érzékeny, akinek mindene a család volt, és akihez így mindenkinek viszonyulnia kell. Nagyon érzékeny regény ez a múlt század második felében lévő potenciális meleg sorsról erkölcsrendészettel és a melegség fel nem vállalásával. Fogok róla írni, és piszok nehéz lesz. De nagyon jó könyv, nagyon sok mindent gondolok másként vagy erősebben általa saját magamról és a melegségemről is.

Szálinger Balázs: 360°
Szálinger Balázs megírta milyen zalainak lenni, és azt hiszem ez mindannyiunkra tartozik. Ez a verseskötet ismerős. Nem csak a dombokról és a helységnevekről, sőt a helységnevekről van hogy egyáltalán nem, de egyaránt merít ez a kötet az európai kultúrából vagy a Kelet-Európai érzésvilágból, miközben egy lokálisan nagyon lehatárolt kör jelenik is meg benne konkrétan. Érdekes olvasmány mindig ez a kötet, a következő kötetéhez olvastam újra.

Cecilia Ahern: Üvöltés
Cecilia Ahern régóta jelen van a magyar könyvpiacon, több kötete is népszerű, az Athenaeum Kiadó egyik nagy és futtatott szerzője. Nekem viszont ez az első találkozásom a szerzővel. Eddig egyszerűbb, limonádé szerzőnek tartottam, viszont az Üvöltés 30 novellát tartalmazó kötetével erősen szembehelyezkedik ezzel. Ez a könyv 30 többségében erős, és gyakran bivalyerős novellákat tartalmaz, amelynek egy-egy nő a főhőse, akik a társadalom bármely rétegéből jöhetnek és a nők egy-egy alapvető társadalmi problémáját ragadja meg. Nagyon erős feminista tézisekkel dolgozik a kötet, és számomra, nyilván olyan bölcsészként, aki szétolvasta magát feminizmussal egy itt-ott szájbarágósabb kötetnek sikerült, de hiánypótló, fontos és jó még így is, hiszen nyilván nem én vagyok a célcsoportja. Csak ajánlani tudom.

beyonce.gif

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
Sütő András az erdélyi magyar irodalom egyik meghatározó alakja, és sajnos úgy alakult, hogy eddig nem olvastam tőle semmit. És lehet, hogy ez így is marad. Az Anyám könnyű álmot ígért egy szépirodalminak szánt naplóregény, ami hoz egy falusi bájt és családi szituációkat, konfliktusokat, amiben ismerős, kedves és valóban fontos kötet, akár a kimerevített családban, akár az ebbe a szűk csoportba mindig be-betörő állampárt és a család viszonyában tekintünk a kötetre. Viszont számomra rettenetesen megterhelő volt olvasni a nyilván szándékosan túlírt, hosszú és körülményes mondatait, és ez alapjaiban határozza meg a kötethez való viszonyomat. Sajnálom, hogy nem tetszett, de be kell látni, ha így van.

Sas István: Reklám és pszichológia
Szakdolgozatomhoz olvastam, és ez a könyv egy csoda. Szemléletes, közérthető, hatalmas perspektívát mutat meg anélkül, hogy csorbulna akár a szakmaiság, akár a közérthetőség, Nagyon szerettem.

Colm Tóibín. A blackwateri világítóhajó
Már fentebb írtam róla, és értékelést is találtok hozzá itt.

Kövecses Zoltán – Benczes Réka: Kognitív nyelvészet
Ez a kötet szintén közérthető, bár feltételez némi kognitív és/vagy nyelvészeti előképzettséget. A gondolkodásunk azon rendszereit mutatja meg, amely a nyelv által történik, és a nyelvünk kognitív folyamatait igyekszik bemutatni. Dolgozatomban azt állítottam, hogy egy-egy szlogen felidéz mindent, ami vásárlás közben történik, vagyis a vásárlás egész fogalmi keretét, és ennek a kognitív nyelvészeti eszközeit vizsgáltam, így nyilván alapvető tankönyv volt ez a kötet a munkámban.

u_1.gif

Szálinger Balázs: 361°
Szálinger Balázs ebben az ősszel megjelent kötetben pontosan egy fokkal lép túl az előzőn. Egyrészt visszatekint és reflektál arra az európai, kelet-európai, magyar, zalai térre, amiben él, és nem pusztán leír vagy regisztrál. Akár politizál is áthallások szintjén, de mindenképpen egy sokkal erősebben reflektáló, a szerzőt és a gondolatait sokkal jobban előretoló kötet ez. És azzal, hogy a kilép a tér 360°-os felosztásából, új dimenziókat, a mágikus realizmus tereit is megnyitja. Szerettem a kötetet összességében, tetszett, jól hozható párhuzamba a két kötet.

Garrard Conley: Eltörölt fiú
Már fent írtam róla, és még értékelés is lesz. 🙂

Vida Gábor: Ahol az ő lelke
Ez az első nagy magyar Trianon regény, amiben először Kolozsváron járunk az I. világháború előtt, majd a Román csapatok bevonulás után. A főszereplő egy nyugalmazott honvédtiszt, aki ez idő alatt megpróbál az Egyesült Államokban meggazdagodni, míg a fia vetődik egyik kalandból a másikba, és végül egy afrikai misszióban találja magát. Eközben Kolozsvár is átalakul a Mátyás szoborral és a nagy szerelmekkel, ahogy Budapest sem jelenthet a hazatérőknek feltétlenül biztonságot. Egyrészt egy nagyon stabil kötet ez abból a szempontból, hogy nem játszik a nemzeti érzelmekkel, amibe könnyű volna belecsúszni, másrészt viszont a regény tárgyilagos leírásában a román bevonulás utáni új, bizonytalan, még meg nem szilárdult szabályrendszer a regény végének nagyon erős állítása. Szerettem, örülök, hogy elolvastam és biztosan fogom még Vida Gábort olvasni, mert korábban csak az egészen abszurd humorú, jól olvasható Kétely meg a hiába című novelláskötetét olvastam tőle.

Dr. Móricz Éva – Horváth Ágnes: A reklámnyelv anatómiája
Ez egy 1985-ös könyv, ami nagyon bájos, de megtartja a tudomány akadémiai pontosságát, csak nagyon sokat változott a nyelvészet ez eltelt évtizedekben. Elsősorban mint a szlogenkutatás valamiféle szellemi elődjeként tekintettem erre a kötetre, és szuper volt megismerkedni vele. Elsősorban a reklámokról beszél, arról, hogy milyen közérthetőnek kell lennie a reklámnyelvnek, arról, hogy a szlogeneket történelmi kontextusukban kell értelmezni, de így mesél a reklámnosztalgiáról, hogy régen vajon a reklámok rosszabbak voltak-e, és ebből a könyvből hallottam először a Erőss László: Furcsa párok című könyvéről, amire a Skála vagy a Centrum áruház, vagy valamilyen szocialista áruház nem tudta a saját szlogenét alkalmazni, mert a homoszexualitással vicces összecsengése volt. Sajnos a példára nem emlékszem már, és visszavittem a könyvtárba.

Karen M. McManus: Lehull a lepel
Egy szuper ifjúsági krimi, amiről már fent írtam, és értékelés is lesz. 🙂

És nézzük a januárban meghatározott olvasási tervek alapján:

1,) Polcfelszabadítás: Ebben a hónapban nem sikerült direkt olyat olvasni, amiben nem voltam biztos az olvasás előtt, hogy megtartom-e, viszont egészen biztosan jobb gazdit keresek majd az Anyám könnyű álmot ígértnek, Tudom, hogy ez nem ér, de legalább valami, 😀

2.) Korábban beszerzett LMBT könyv: 2017. decembere óta várt olvasásra a Négyesút.

3.) Kortárs magyar széppróza: Ahol az ő lelke, Anyám könnyű álmot ígér

4.) Nem angol, magyar anyanyelvű szerző könyve: Tommi Kinunen: Négyesút, mert Cecilia Ahern vagy Colm Tóibín írként angolul írnak, amiről csak most bizonyosodtam meg. 😀

5.) Valamiért fontos szerzők: Vida Gábor

És még pár szó a blogról

A hónapban csak egy 1 és 6 és egy értékelés volt kint A Blackwateri világítóhajóról, mert elvitte az időmet és a kreatív energiáimat az egyetem, de most a héten igyekszem előre dolgozni és jelentkezni is. Néhány napon belül az új 1 és 6-tal, aztán az értékelésekkel dübörgünk tovább a már sokkal egyenesebbnek tűnő terepen. 🙂

Szóval ennyi volt április, és én is ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. 🙂
Ha megjegyzésetek, kommentetek volna, vagy olvastátok valamelyik könyvet, írjatok bátran hozzászólást, ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. 🙂 Hamarosan érkezem az új bejegyzéssel, addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén