LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Hónap: 2018 július

2018 júliusi summa

Sziasztok,

év elején voltak nagy álmaim, elképzeléseim arról, hogy majd a polcomról fogok olvasni, azazhogy nem veszek nagyon új könyveket, és hogy 70 könyvet elolvasok, ezeket különböző kategóriák szerint. És azt is megígértem, hogy havonta részletezem, hogy mi történt ezen ügyekben. Jelentem, egy nagyon tartalmas hónapot zárunk. 🙂

juliusi.JPG

1. A havi szerzemények

Erre a listára most nagyon büszke vagyok. Mindössze három könyvet sikerült beszereznem a Líra nagy nyári leárazásában, és ezek közül egyet már el is olvastam, egyet most olvasok, és a harmadikra is rövidesen sor kerül.

Laczkovich Miklós: Laboda
Laczkovich tanít az egyetemen, és rendkívül elvont, és roppant vicces, és imádom. És azt mondják,ez a novelláskötet pont ilyen, és én nagyon sajnáltam, hogy tavaly nem vettem meg, szóval idén. 😉

Caroline Solé: Szavazz rám!
(részletesen az olvasásnál)

Richard Yates: Egy jó iskola
Az Egy jó iskola egy bentlakásos konzervatív suliról szól az Egyesült Államokban a második világháború idején. Témájában nagyon hasonlít az  Iskola a határonhoz, és talán megszólalásban is. Ez volt az első könyv, amit Pécsen olvastam középiskolásként. És most olvasom újra.

2. 11 db könyvet sikerült elolvasnom a hónapban,

ezzel 56-ra nőtt az éves olvasásaim száma, ami a betervezett 70-hez már elég közel áll, és vannak pontok, amikor a százon is elálmodozom. 🙂 De nézzük konkretizálva:

Jónía Leósdóttir: Halálkomoly
Ez egy ifjúsági könyv. Kvázi krimi egy levélről, amit egy tanulócsoport asztalán talál egy lány, és nyomozásba kezd, nehogy túl késő legyen. Érdekes volt a felvetés, és régóta szerettem volna beszerezni, és a múlt hónapban sikerült. És nagyon lelkesen csaptam bele, és nagyon rossz volt. A történet rendkívül gagyi volt, eltolódtak a hangsúlyok, és bár tudom, hogy a fordító, Dunajcsik Mátyás, tud fiatalul, mert olvastam az ifjúsági regényét, de a nyelve is csapnivaló volt. Nem volt fiatalos, mű volt, és kényszeres talán. Nem igazán tudom ajánlani.

Takács Judit: Meleg század
Ez egy érdekes és informatív tanulmánykötet volt a melegségről és a múlt századi Budapestről, amiről értékelést itt írtam, itt pedig a hat kedvenc történetemet szemléztem belőle.

Hanya Yanagihara: Egy kis élet
Az Egy kis élet egy masszív könyv egy srácról, akinek nem volt vidám élete, tele van titkokkal és traumákkal, és rettenetesen mélyre megy az emberben, és ténylegesen fáj, de nagyon megéri, és rettenetesen szerettem. Itt írtam róla egy hosszabb ajánlót.

Elena Favilli – Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak
Ezt a könyvet az unokahúgom kapta tőlem karácsonyra. 100 nőről szól, a világ számos pontjáról, és mindről egy rövid történetet és egy nagyobb képet tartalmaz. Nagyon inspiráló, és fontos beszélgetéseket indított köztem és a 10 éves unokahúgom között, akinek még a rapper a példaképe, de fontosnak tartja Malala küzdelmét az oktatás egyenlőségéért, és el sem tudja képzelni, milyen lehet tudni, hogy nem a nemednek megfelelő testben élsz.

Tompa Andrea: Omerta
Ezt vártam a legjobban a nyári olvasmányaim közül. Egy idős cseléd, egy rózsanemesítő, egy gazdálkodó lány és egy apáca történtét meséli el a román diktatúra idejéből, ahol mindenkinek meg kellett kötnie a maga kompromisszumait, és el kell hallgatniuk a mondanivalójukat.

Mészáros Dorka: Én vagy senki
Egy nem igazán izgalmas ifjúsági krimi azzal a jó felvetéssel, hogy hét fiatalt meg fognak ölni. Nem tudom, hogy írok-e majd bővebben. Szintén Tilos az Á kiadó, és szintén csalódtam, amit kezelni sem tudok, mert eddig nagyon odáig voltam a kiadóért.

Anna Gavalda: Billie
Egy fiú és lány barátság rettenetesen aranyos, kedves, de nehéz története, amiről még írok majd. 🙂

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszky friss első regénye beszél arról, milyen egy kisvárosban ’56, milyen elképzelések éltek az emberekben a csernobili atomkatasztrófáról ugyanebben a kisvárosban, és egy magánéleti válság közepébe helyezi mindezt, ami napjainkban történik. Állati izgalmas regény, amiről fogok még írni. 🙂

Caroline Solé: Szavazz rám!
A Móra tavaly könyvfesztiválra megjelent ifjúságijában egy online valóságshowt ismerhetünk meg, amire jelentkezik egy hajléktalan fiatal. A valóságshow a Maslov-piramis alapján építkezik, vagyis azt mutatja be, hogyan vannak jelen a jelentkező életében a fiziológiai szükségletek, a biztonság, a valahová tartozás, a státusz és az önmegvalósítás. Óriási regény a maga kis terjedelmében, mindenkinek ajánlom.

Nadia Murad: Az utolsó lány
Nadia népcsoportja ellen az Iszlám Állam népirtást hajt végre. A férfiakat megölik, a nőket szexrabszolgaként adják veszik, a gyermekeiket pedig kiképzik, és terroristává teszik. Nadia szexrabszolga volt, akinek sikerült kimenekülnie a rendszerből, és most elmeséli a történetét. Bár magával a kiadással voltak gondjaim, és elég nehezen kapcsolódtam rá a könyvre, eléggé elrendezte az Iszlám Állam konfliktusgócról alkotott tudásrendszeremet, és örültem, hogy nem hallgatja el, hogy az Egyesült Államoknak felelőssége van itt.

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen
Mán-Várhegyi Rékának most jelent meg az új regénye, de ez egy novelláskötet, néhány évvel korábbról. Egy fantasztikus novelláskötet, amiről nem tudok korrektebbül írni, mint a fülszöveg író Németh Gábor:

Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal – a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger” egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam – nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában.

3. És most nézzük a kategóriákat:

Kortárs szépirodalmi próza: Omerta, Akik már nem leszünk sosem, Boldogtalanság az Auróra-telepen
Szórakoztató irodalom: Halálkomoly, Esti mesék lázadó lányoknak, Szavazz rám!, Az utolsó lány
LMBT könyvek: Meleg század, Egy kis élet, Én vagy senki, Billie
Nem angol vagy magyar anyanyelvű: Halálkomoly, Billie, Szavazz rám!, Az utolsó lány
2017-18-as megjelenés: Meleg század, Egy kis élet, Esti mesék lázadó lányoknak, Omerta, Szavazz rám!, Akik már nem leszünk sosem, Az utolsó lány

Ez lett volna ez a hónap. Három beszerzés, 11 olvasás, és ezzel együtt hét bejegyzés. Köszönöm, hogy velem tartottatok benne. 🙂
Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, amiben az Akik már nem leszünk sosem című könyvet fogom ajánlani. 🙂

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp se feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Hanya Yanagihara: Egy kis élet

Sziasztok,

a mai könyvről a fülszövege azt írja, hogy a barátságról, a családról, a szerelemről, a sikerekről és a kudarcokról, a boldogságról és a mély sötét fájdalomról szól, azaz Egy kis életről. És ennél jobb felvezetőt nem tudtam volna kitalálni én sem Hanya Yanagihara Egy kis élet című könyvéhez.

egy_kis_elet.JPG

Hanya Yanagihara nem viccel. Egy nagyon komoly terjedelemmel, egy nagyon komoly borítóval jelent meg első regénye az év végén végre magyarul is. Az Egy kis élet. Benne négy fiatal srácot követünk egyetemi éveiktől kezdve, majdnem 800 oldalon keresztül.

A négy barát Malcolm, JB, Willem és Jude, akik az egyetemen kollégiumi szobatársak, és úgy hozza az élet, hogy azon túl is barátok maradnak. Malcolm és JB jó családból származnak, értem ez alatt a körülményeiket és a biztos háttért, míg Willem előélete problémákat hordoz, Jude-éről pedig nem tudunk meg sokáig semmit. És ennek ellenére, vagy talán éppen ezért ez a titokzatos, helyes, matematika szakos, sántító srác lesz a barátságuk fókuszában. Vagyis a narrátor őt követi leginkább.

Azon túl, hogy fiatal felnőttként ismerjük meg őket, végig követjük az életüket. A fiatalok különböző időpillanatokban, az életük különböző pontján sikeresek lesznek. Malcolm építészetet tanul, és művészi szinten fogja űzni. Éleslátó, ugyanakkor tapintatos. JB képzőművész arc és nagy partiállat, aki körül mindig sokan vannak. Willem színész lesz, remek színházi és filmes munkákkal, amik mellett a legjobb barát szerepében is helyt kell majd állnia. Jude legjobb barátjaként. Mert Jude nem csak sánta, de néha erős fájdalmai is vannak, mindig hosszú ujjú ingbe jár, és izgalmas a múltja, és szomorú, és terhelt. Jude küzd. Az egész könyvön keresztül küzd. A matematika után jogot is végez, hátha így megtudja, hogyan lehet képes az embereket távol tartani magától.

És igazából erről szól a könyv. A miértekről és a hogyanokról. Jude-ról, a barátairól, a múltjáról, a jelenéről, és az életéről úgy egyáltalán. Anélkül, hogy többet elmondanék: Judenak nem volt boldog a gyermekkora, és Jude maga sem hiszi, hogy megérdemli egyáltalán a boldogságot. És eközben mi olvasóként, egy beavatott szereplőként tehetetlenül állunk felette, hogy a szereplők képesek-e megmenteni valakit, aki nem hiszi, hogy meg lehet őt menteni.

Jude-nak vannak barátai, amikor megismerjük. Nem sokkal később családja is lesz. Vagy valami olyasmi. Sikeres lesz abban, amit csinál, és ezt pontosan tudni fogja, de ezzel jár egy fajta szorongás is, hogy mi van, ha elveszíti. A könyv igazi témája ez. Ennek kapcsán beszél a családról és a barátságról, ennek kapcsán beszél fájdalomról, ennek kapcsán beszél szakmai és magánéleti sikerekről, és ennek kapcsán beszél az életről.

Az értékelésemben főleg egy érzést szeretnék átadni, ami alapján el tudod dönteni, hogy kell-e neked ez a könyv. Mert ez a könyv nagyon mélyre megy, amikről konkrétumokat mondani állati nagy spoiler lenne. Nem realista a szó azon értelmében, hogy nem egy reális terhelt karaktert látunk, hanem egy akár eltúlzottan terheltet, viszont annak minden terhe és minden következménye nagyon következetes, őszintének és igaznak hat a könyv világában. És ez megdöbbentő, sokkoló, és hatásos.

Ez a könyv hat. Állatira. Amikor befejeztem, csak álltam felette, és nem hittem el, hogy vége. Mert imádtam, de talán sosem gyűlöltem ennyire olyan könyvet, amit ennyire szerettem, és sosem szerettem ennyire könyvet, amit ennyire gyűlöltem. Ez a könyv nem szeret téged, azt hiszem ez a lényeg. Jude olyan, mint ez a könyv, hogy el akarja mondani a történetét, mert végre képes rá, és nem fogod tudni letenni. Nem lesz szíved félbehagyni és bele fogsz szakadni.

Az ókori görögöknél volt egy szó, aminek volt régen a magyarban is megfelelője, a csodálatos, ami valami rendkívülit jelent. Szophoklész Antigonéjában a kar azt mondja:

Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.

A csodálatos itt az értelmen túlit jelenti, annak negatív és pozitív jelentéseivel egyaránt. Azt hiszem ez a könyv pontosan ennyire csodálatos.

Nagyon könnyű megretteni az egyébként nagyom megkapó borítótól. Könnyű megretteni a terjedelemről, és a könyvet néhány ponton érezhetjük is túlírtnak, de ez azt hiszem szintén tétje a szövegnek. Hogy a szerző direkt, nyelvileg kifejezve, egyértelműen spoilerez, hogy túl ír bizonyos pontokon, azt hiszem ezek kiszámítva idegesítőek. Azt hiszem ezek is hozzá adnak a szövegegészhez, mert nekem végül ez is része a nagy hatáshalmaznak, amit a könyvvel kapcsolatban érzek, és amivel kapcsolatban azt gondolom, örülök, hogy nem a könnyebb utat választottam. Mert ez a könyv megérte.

Kedvenc részem: Alapvetően elméleti és bölcsész ember vagyok, és nagyon érdekesek voltak a matematikai és a jogi-etikai témákat érintő beszélgetések. Érdekesek voltak, elgondolkodtattak, de nagyon elemi részei a szöveguniverzumnak, így, ha nem érdekelne ez egyébként, akkor sem dob ki a szöveg.

Végezetül szeretném azt mondani, hogy ajánlom a könyvet mindenkinek. De persze tudom, hogy nem mindenki fogja elolvasni, és azt hiszem nem is való mindenkinek. Viszont, ha eljutottál idáig, és felkeltettem az érdeklődésedet, akkor vedd le a polcról. 🙂 Azt hiszem nem fogsz csalódni.

Hanya Yanagihara: Egy kis élet
Maxim (Mont Blanc válogatás)
2017
oldalszám: 784. oldal
Így olvastam: Két turnusban vizsgaidőszak előtt és után, nagyjából 80-120 oldalt haladtam egy ülés alatt, mivel alapvetően a történet is terhelő, és a margók, sorközök is kicsik, így több szöveget is tartalmaz, mint más 80 oldal. Volt olyan is, hogy nem lehetett abbahagyni, és volt, amikor pihentetni kellett.

Ennyi lettem volna mára. Köszönöm szépen a Maxim kiadónak a belém helyezett bizalmat, és hogy eljuttatták hozzám ezt a könyvet, és köszönöm szépen nektek, hogy velem tartottatok.

Hamarosan érkezem a következő poszttal. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, kövess bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. 🙂

És semmi esetre se felejtsd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilivó

Hat múlt századi meleg történet

Sziasztok,

az előző posztban írtam nektek Takács Judit: Meleg század című könyvéről, ami egy érthető, ugyanakkor informatív tanulmánykötet a 20. század Magyarországának melegséggel kapcsolatos társadalmi változásairól. A mai posztban pedig hat olyan történetet mesélek el, amik szerintem különösen izgalmasok, és további információkat találsz a könyvben róluk.
Kezdjük is. 🙂

meleg_szazad.JPG

1. Budapest, mint világváros

Budapesten a századfordulón már kialakultak azok a csomópontok, ahol férfiak könnyen férfitársaságot találtak maguknak. Ezek elsősorban nyilvános fürdők, nyilvános vizeldék, illetve forgalmas terek köré épültek, és például a hosszas kirakatnézés és a körbe-körbe járkálás volt része a pávatáncnak. A századforduló társadalomtudósai szerint ez minden nagyvárosban így volt, így Budapest központtá és azon túl nagyvárossá válásának egyértelmű tünete. Ugyanakkor a helyzet pikantériája, hogy (főleg vallomásokból) ezekkel a helyekkel a rendőrség is tisztába volt.

2. Az első magyar nyelvű könyv

Az első pontban felvetett problémával is foglalkozik Dr. Pál György A homoszexuális probléma modern megvilágításban című könyve, amely a homoszexualitást a természet „művészi impotenciájaként” értelmezi, és a homoszexualitás dekriminalizálását is felveti, tehát a homoszexualitást valamiféle betegségként értelmezi, és mint ilyet, nem tartja büntethetőnek. Ez 1926-ban kifejezetten előremutató gondolat volt.

3. A listázandó adatok és a listák megszüntetése

Az 1870-es 80-as években rendőrségi feljegyzések, a 30-as évekre félhivatalos jellegű listák készültek meleg férfiakról. A nyilvántartásba bekerültek a következő adatokkal szerepeltek:

név
születési hely és év
vallás
családi állapot
foglalkozás
lakás
hol találkozott
állampolgársága
nyelvismerete
női neve
hajlama
társasága
beszéde
szeme
szája
orra
füle
arca
termete
keze
haja
bajusza
szakálla
további különösebb ismertetőjele
büntetései

Az 1988-ban alakult Magyar Homoszexuálisok „Homeros-Lambda” Országos Egyesületének az egyik fontos célja volt a homoszexuálisok listázását lehetővé tevő jogi környezet és jogalkalmazói gyakorlat megszüntetése volt, amivel belügyminisztériumi szinten is lobbiztak. Mindezt a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetése után (1961) 27 évvel.

4. A dán lány

Az Est az egyik legolvasottabb magyar közéleti napi periodika 1910 és 1939 között, és  végig kísérte Lili Elbe, az első nemhelyreállító műtét alanyának történetét, ahogy egyébként  a kontinens teljes sajtója. Európa szerte keresték Lili sorstársait, így az Est is megtalálta az Újpesti sorstársát, aki azonban nőből lett férfi.

25-legstilusosabb-noi-karakter-a-filmvaszonrol_0437b0088a9d2d850c7f3fc9f209bd60.gif

5.Karthy Frigyes sem maradhatott csendben

Az író karcolata 1933-ból, Szintén az Est hasábjairól

Most a nővé válás van divatban. A század elején kezdték ezekkel az endokrin mirigyekkel a tudósok. […] Előbb csak a fiatalságot akarta konzerválni Steinach és Woronoff a mirigyes beavatkozással, ami végre is nem rossz dolog, ha az ember szereti a hölgyeket, és ezt a jó szokását nem akarja abbahagyni. De legújabban a tudósok megirigyelték a dicsőséget és most olyanfélét kezdenek hirdetni: nézd, ha te úgy szereted a női nemet, miért kell neked ahhoz drága pénzen fiatalnak maradni, még drágább pénzen megnősülni? – mi egyszerűen átváltoztatunk téged magadat nővé egy kis endokrin miriggyel, aztán izé… elveheted sajátmagadat, családban marad a hozomány, átteszed egyik zsebedből a másikba.

6. Egy teljesen könyves a végére

Szintén az Est figyelemmel kísérte Radclyffe Hall: A magány kútja című könyvének bezúzását is (a könyvről itt, a bezúzásról és a történetről pedig itt írtam bővebben.) 1928-ban.

Az angol könyvpiacon a minap egy könyv jelent meg, amelynek szerzője Miss Hall név mögé rejtőzködik, a regény meséjének szövése s stílusa pedig erőstollú elbeszélőt árul el. A „Daily Telegraph” és a „Sunday Express” módfölött fel volt háborodva az állítólagos Miss Hall regényén, amelynek tárgya a lesbosi szerelem és a legkirívóbb színekben van megfestve. Mindkét lap felhívta a belügyminisztérium figyelmét, hogy az ilyen regény, különösen, ha hivatásos és tehetséges író tollából származik, még inkább terjeszti a mételyt, amely, fájdalom, Angliában nagyon elszaporodott. A támadások következtében a belügyminisztérium utasította a rendőrséget, hogy Miss Hall regényét vonassa vissza a könyvkereskedések forgalmából, ami meg is történt. Maga a kiadó sietett a regényt eltűntetni a könyvkirakatokból, mert különben súlyosabb büntetés várt volna rá.

Takács Judit: Meleg század
 Pesti Kalligram – MTA TK
256. oldal
Így olvastam: Két turnusban olvastam, a vizsgaidőszak előtt és a vizsgaidőszak után. Mivel tanulmánykötetről van szó, így több ülésben, de könnyen tudtam olvasni, az informatvitás ellenére is könnyen olvasható, jó tempójú (ha pihenni akartam, a szöveg is olvasmányosabb volt).

Köszönöm szépen a Kalligram Kiadónak a bizalmat, és hogy eljuttatták hozzám ezt a könyvet recenzióra, és persze köszönöm nektek, hogy velem tartottatok.

 Ha tetszett a poszt, vagy megjegyzésed volna a történetekkel kapcsolatban, írj bátran a komment szekcióban. Ha a következő posztról sem szeretnél lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmakra is kíváncsi vagy, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be az instagram profilomra. Igyekszem hamarosan érkezni, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Takács Judit: Meleg század

Sziasztok,

a mai posztban egy tanulmánykötetről szeretnék nektek mesélni. A tanulmánykötetet Takács Judit szociológus jegyzi, aki régóta foglalkozik az LMBT témával, és ebben a kötetben a 20. század Magyarországának melegséget érintő társadalmi tényezőit veszi számba, olvasmányosan, érdekesen, de tudományos igénnyel.

meleg_evszazad.JPG

A könyv alaptézise, hogy a múlt századot nevezhetnénk akár meleg századnak is, ugyanis ekkor jelenik meg a szó, ami hosszas jelentésváltozásokon fog átesni mai alakjáig, ekkor dekrimizálják, vagyis innentől nem büntethető önmagában a homoszexualitás, és még ebben a században alakul meg az első magyar meleg egyesület is.

A könyv által vizsgált korszak kezdetén, még arról kell beszélnünk, hogy az azonos neműek közötti kapcsolat pusztán kizárólag az aktusban merül ki, amit bárki elkövethetett, és ezen túl, a homoszexuális szó megjelenésével a 19. században már személyiségekről beszélhetünk, akik társadalmilag megkülönböztethetők, és ennek tudatában is vannak. 

1878-tól nem volt bűntetendő a nők közötti fajtalan cselekmény, mivel az az ember szellemi és physikai egészségének aláásását tekintve távolról sem bír azzal a morális és bűntetőjogi jelentőséggel, mint a férfiak között űzött fajtalanság, amelyet 1961-ben dekriminalizáltak csak, de akkor sem volt együtt kezelhető a heteroszexuális viszonyokkal, mert a beleegyezési korhatár lényegesen korlátozóbb volt a fiatalok esetében. És ez már csak a 21. században változott meg.

homohistory-1.jpg

A könyv azt az utat mutatja meg, amely eltelt azóta, hogy a 1878-as Magyar Büntetőtörvénykönyv 241.-242. szakasza a természet elleni fajtalanságot büntetni rendeli. A könyv első fejezetében egy jogi és társadalmi bevezetőt kapunk, majd rátér a listázásokra.

A homoszexuálisokat különböző szinten, értem ez alatt, hogy rendőri, rendőrégi, minisztériumi szinteken listázták Magyarországon. Volt, hogy legálisan, volt, hogy etikátlanul és volt, hogy a joggyakorlat megengedte. Végig bemutatja Takács az utat a századfordulós rendőri noteszek és háborúk közötti rendőrségi listákon át, egy bizonyos minisztériumi levelezésig, majd azokig az aktákig bezárólag, amik a beszervezés lehetőségeit tartalmazták a Kádár rendszerben, amikor már egyébként önmagában a melegség nem is volt bűntetendő. Érdekes adatokkal és számokkal dolgozik a könyv, és beszél arról is, mennyire nehéz adatot szereznie a kutatásához, ami Takács Judit kutatói és emberi arcát egyszerre mutatja, és óhatatlanul egy picit exkluzívabbnak érezzük a könyvet, amit a kezünkbe fogunk.

A következő fejezetben az századforduló egyik legolvasottabb napi periodikáját, az Estet szemlézi nemiszerep-áthágás és homoszexualitás tárgyú cikkek után kutatva, amelyből érdekes, kedves, és sokszor meglepő vagy akár sokkoló történeteket idéz. A híres alföldi sorozatgyilkosról, Pipás Pistáról, vagy például egy jósról is beszél, aki szerint nőnek öltözve sokkal kifizetődőbb jósolni. De emellett fel feltűnnek rendőrségi szituációk, és hétköznapibb esetek is, ami elég nagy kuriózum volt az Est idejében, így elég nagy hírértékűnek, és elég érdekesnek, különlegesnek, mutogatni valónak tűnnek. Ezzel együtt bizonyos dolgokat az Est sem írt meg. Érdekes dolgokat, és nem véletlenül. 😉

1_db.jpg

Tovább lapozva arról olvashatunk, milyen okok vezettek az 1961-es dekriminalizációhoz, hogy állt ehhez a jog, a társadalom és a rendőrség, majd néhány interjún keresztül megismerhetjük a rendszerváltás előtti meleg élet lehetőségeit és útjait. A heteroszexuális homlokzat, azaz a látszat fenntartásának lehetőségeit, útjait, illetve a fontosságát, és az állambiztonság kompromitálásáról is olvashatunk a 60-as évekből.

A könyv utolsó ötven oldalában függeléként leveleket, interjúkat, illetve egy kihallgatás jegyzőkönyvét is megtaláljuk. Egy olyan férfiét, aki szerette a férfiakat, és nem igazán volt hosszabb kapcsolata. A jegyzőkönyvben arról vall, kivel hogyan ismerkedett meg, és kivel mit csinált, ami önmagában vicces mai szemmel visszanézve, de a jegyzőkönyvi tömörség is szórakoztatóvá teszi.

A függelékek után pedig találunk egy alapos hivatkozás listát, amit szintén érdemes átböngészni annak, akit részletesebben érdekel a meleg történelem. Én biztosan olvasok még onnan cikkeket.

Összefoglalva egy mérhetetlenül precíz és alapos, tudományos ismeretterjesztő könyvet kaptunk, olvasmányosan. Nekem személyesen hiányzott a holokauszt kérdés egy picit, ha már 20. század, de ettől eltekintve nagyon klassz könyvnek tartom, amit bátran ajánlok, ha kezdesz érdeklődni a melegség története iránt.

A kedvenc részeim: A sajtószemle. Abszolút. Érdekesnek találtam, hogyan tekintett a sajtó 70-100 éve a melegség vagy bármi melegséggel kapcsolatos megírni valóra. Bár nekem a sajtótörténet egyébként is gyengém, különösen, ha vannak konkrét cikkek. És itt voltak.

Takács Judit: Meleg század
Pesti Kalligram – MTA TK
256. oldal
Így olvastam: Két turnusban olvastam, a vizsgaidőszak előtt és a vizsgaidőszak után. Mivel tanulmánykötetről van szó, így több ülésben, de könnyen tudtam olvasni, az informatvitás ellenére is könnyen olvasható, jó tempójú (ha pihenni akartam, a szöveg is olvasmányosabb volt).

Köszönöm szépen a Pesti Kalligram Kiadónak a megtisztelő bizalmat, hogy elküldte nekem ezt a könyvet, nektek pedig azt, hogy velem tartottatok. A következő bejegyzésben érkezem hat számomra érdekes történettel, amiről ebben a könyvben részletesen is olvashattok. 🙂

Ha tetszett a poszt, vagy megjegyzésed volna a történetekkel kapcsolatban, írj bátran a komment szekcióban. Ha a következő posztról sem szeretnél lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmakra is kíváncsi vagy, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be az instagram profilomra. Igyekszem hamarosan érkezni, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

A könyvek, amiket hazahoztam a nyáriszünetre

Sziasztok,

tavalyhoz hasonlóan idén is lesz egy két hetes blogszünet a nyáron, ami alatt nem leszek, vagy csak korlátozottan elérhető. Idén viszont ez most kétszer egy hétre oszlik. Viszont tavalyhoz hasonlóan idén is igyekszem majd előre dolgozni a blog tartalmain, illetve olvasni, de mivel olyan helyen leszek, ahol gyenge a hálózati lefedettség, így egyébként is rá leszek utalva. A most elhozott könyvek közül biztosan nem fogom tudni mindet elolvasni, de becélzom. 🙂

eztise.JPG

1.) Hanya Yanaghiara: Egy kis élet
A könyv egy nagyon érdekes történet négy fiú barátságáról, és közülök egynek az életéről az első 200-250 oldal alapján, de mivel egy több mint 700 oldalas könyvről van szó, nem biztos, hogy messzemenő következtetéseket szeretnék levonni belőle. Viszont mindenképpen írok majd róla, mert még könyvfesztiválon kaptam a Maxim kiadótól, és eléggé elsőbbséget élvez most nekem. 🙂

2.) Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen
Mán-Várhegyi Rékának most jelent meg a regénye a Magvetőnél, amit csak akkor vehetek meg magamnak, ha elolvastam a nálam lévő novelláskötetét, ami térben hasonlóan dolgozik, mint a Mágneshegy című új regénye, így ez sem maradhatott a polcon.

3.) Tompa Andrea: Omerta
A könyvről már meséltem korábban, de négy erdélyi magyarról szól a Ceaușescu kor előtti, de már kommunista berendezkedésű Romániában, akiket valamilyen módon hallgatásra ítélt a rendszer. A könyv idén a Libri-díjat is elnyerte, és sokan nagyon szeretik, és Tompa Andrea rettenetesen bölcs, és remekül beszél, szóval bízom benne, hogy én is nagyon fogom szeretni.

4.) Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszkyt ismerem költőként, gyermekversíróként, és kultúrpolitikai megszólalóként, nagyon várom, hogy mi fog történni a regényével. 🙂

5.) Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Sarah Winman esélyes a kedvenc íróm címre, ha ezt a könyvét nem rontja el. A Bádogember (értékelés itt) a másodikként megjelent magyar nyelvű könyve, amit eléggé imádok, nagy várakozásaim vannak vele, szintén.

6.) Mészáros Dorka: Én vagy senki
Egy ifjúsági, amiben nagy titkok derülnek ki, amik elemeiben definiálhatják a barátságot. Nagyjából ezt ígéri a fülszöveg, és remélem, hogy nagyon fog tetszeni.

7.) Nadia Murad: Az utolsó lány
Nadia szexrabszolga volt az iszlám államban, és megírta a történetét, mert azt reméli, hogy ő az utolsó lány, akinek át kell élnie a könyvben leírtakat. Még előző félévben vettem, és most sort szeretnék keríteni rá.

8.) Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
Az utóbbi hónapok legfelkapottabb könyve, ami rövid, a Fumaxnál jelent meg, és olyan gyermekekről szól, akik képesek világok között utazni, így a mi világunkban nem találják igazán otthon magukat. A könyv egy sorozat első része, és elvileg tematizálja az aszexualitást is. Nagyon várós.

9.) Avery Corman: Kramer kontra Kramer
Az első, részben a filmadaptáció miatt, nagy nyilvánosságot kapott könyv a válásról, egy gyermek szemszögéből. Erről sem tudok igazán többet, és a filmet sem láttam, de már meg akarom nézni, tehát már el akarom olvasni, mert a film előtt mindig olvasunk.

10.) Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia
Csak emlékképeim vannak a fülszövegből, hogy talán egy román nőt a diktatúra idején, és egy finn férfit követünk napjainkban, mindenesetre egy Magvetős könyv, ami az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválra jelent meg, és LMBT érdekeltségű a finn srác kapcsán.

11.) Joseph Oslah: Éjszakai fürdés
A könyv egy férfiról szól, akinek a barátja elveszett a tengerben. A könyv tétje így várhatóan a gyászfeldolgozás, az élet fojtatása és a nyomozás arról, mi is történt pontosan. Nem várom, hogy könnyű olvasás lesz, de már lapozgatnám ezt is.

12.) Anna Gavalda: Billie
Semmit nem tudok a francia írónőről, csak azt, hogy nagyon sokan szeretik, és hogy ennek a könyvének van LMBT vonatkozása. A többi pedig majd kiderül.

13.) Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Milan Kunderáról az egyetemen tanultam, és havonta nagyjából belefutok a nevébe, így nagyon örültem, amikor ezt a könyvet megláttam és megszereztem, és még jobban fogok örülni, ha végeztem vele. 🙂

A listám végéhez érve azt vettem észre, hogy elég sok a szépirodalom rajta, de bízom benne, hogy az ifjúságikkal tudom hígítani, ha majd soknak érzem, illetve talán olvasok majd valamit az otthoni polcomról is. 🙂 És még azt is észrevettem, hogy szinte ész nélkül pakolok fel könyveket a kívánságlistámra, de tudom ugyanakkor, hogy amikor feltettem, pontosan tudtam, hogy miért van fent, így, ha a poszt most egy picit kaotikusnak is tűnik, igyekszem majd a havi summában, vagy akárhol orvosolni ezt. 🙂

Remélem nektek jól telik majd ez az idő, és sikerül hasznosan töltenetek. 🙂 Olvassatok sokat, keressétek meg a blog további tartalmait, vagy keressetek facebookon, instagramon, és ha a visszatérés után sem szeretnél lemaradni a további posztokról, akkor kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra.

És semmiképp ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Kibeszélős #1 A Pride kapcsán

Sziasztok,

Idén sem veszek részt a  Budapest Pride vonulásán. Semmi elvi akadálya nincs, sőt. Csak egyszerűen megint ezt hozta az élet. Viszont szupernek tartom, hogy van, és arra gondoltam, hogy a héten, ha eszembe jut valami a Pride-dal kapcsolatban, azt leírom, és elkezdem egy poszttá sűríteni, és ma kiteszem. Ennek az eredményeként olvassátok ezt a posztot.

Életem első és egyetlen vonulásán bele kellett innom a vizembe, amikor átmentem a kapunk, nehogy savat csempésszünk be, és azon gondolkoztunk, használhatunk-e szelfibotot, amivel végülis, ha valaki akarja, néhány buzit biztosan meg tudna verni. Mi használtunk végül mégis. Nem lett bajunk. Életem első és eddig egyetlen  Budapest Prideja után, mielőtt elhagytuk a lezárt területet, letöröltünk minden szivárványos dolgot mindenhonnan, a táblámat pedig az ingemmel takartam le, és úgy vittem ki, a kezemben. Életem egyik első élménye az volt a  Budapest Pride-dal kapcsolatban, hogy körülményes a beengedés, és ijesztően sok a rendőr, és sok a kordon, és hogy én ezt az egészet nem értem. 2015 volt, és az egész atrocitás nélkül ment le, és akkor volt először tízezer felett a résztvevők száma. Tíz ezer kordonok és rendőrök közé szorított emberrel együtt ittam bele a vizembe én is a beléptetőkapuknál, majd vonultam végig a belváros egy rövid sávján, trágyaszagban, mert az Andrássyt végigtrágyázták előző éjszaka, azok, akik nem voltak jó véleménnyel a Pride-ról.

Azon a nyáron az volt a mottója a programnak, hogy 20 esztendőnk hatalom, mert hát 20 éves volt. És valahogy, talán Nagy Szilvia, a Szivárvány Misszió Alapítvány vezetőjének (aki minden évben fantasztikus beszédet mondd) beszéde nyomán az is lett a mottója, hogy provokáljunk. Nagyon szeretem azóta is ezt a mondatot, mert sokkal többször találkozom mindazzal, amit ez jelent. Amikor az Athenaeum bejelentette, hogy a Szólíts a neveden megjelenik, szóltak kommentek arról, hogy oké, de miért tolják a képükbe, amikor a táskámon a szivárvány kitűzővel állok valaki előtt, meghallom, hogy nem mindenkinek tetszik. Amikor üzenetet kapok a blogon keresztül, nem vagyok benne mindig biztos, hogy kedves üzenet fog érkezni. Mert persze, provokálunk és provokálok. Azt hiszem a provokáció azt jelenti, hogy kimegyek az utcára, azt hiszem a provokáció azt jelenti, hogy felveszem azt a címkét, amit a hátam mögött aggatnak rám. Azt hiszem a provokáció azt jelentené, hogy hátranézek, amikor valaki a hátam mögött, jól hallhatóan buzizik a kitűzőmre nézve. Szerintem a provokáció azt jelenti, hogy teljes értékű életet élünk, és felemeljük a szavunkat, ha nem tehetünk így. Én mégsem ezért voltam kint akkor. Én nem provokálni akartam, csak jól akartam érezni magam.

Azon a nyáron múltam 18. Az életem egy bizonyos helyzete miatt akkor még nekem is friss volt, hogy meg tudom élni a saját melegségemet. Már két éve, hogy előbújtam embereknek, de ők kevesen voltak, és nem igazán beszélgettünk erről, talán nem is tudtunk volna. Aztán egyszer csak bekerültem egy LMBTQ közösségbe, ahonnan fantasztikus élményeket hoztam. Az egyik ilyen volt a Budapest Pride felvonulás. Mi elől álltunk a kapunál, nagyon hamar bejutottunk, és nem is értettük, hogy lehet az, hogy még ömlenek és ömlenek az emberek. Olyan emberek, akikkel talán hasonlóan képzeljünk a világot, vagy talán nem, de azon szeletét, mi szerint én tök legitimen lehetek boldog majd egy fiú mellett, vagy tök normális, hogy meleg tartalmakat fogyasztok, vagy hogy másoknak joguk van melegbarát vagy kifejezetten meleg tartalmakat gyártani, abban biztosan egyetértünk. És ez volt csodálatos érzés. Sok olyan embert látni, akik szerint én gondolom jól, vagy én is jól gondolom. Nekem ezt jelentette a Pride. És ez csodálatos volt. 

Kibaszottul szerettem vonulni. Szerettem integetni a kordonon kívül álló vagy kívül rekedt embereknek. Mutogattam a kis táblámat arról, hogy a szerelem és a szerelem között szerintem nem lehet különbséget tenni, és olyan emberekkel voltak, akik értékelték ezt. Biztosan nem lennék ma ugyanaz a srác, mint aki vagyok enélkül az élmény nélkül. Azt hiszem nem gondolnám, hogy vannak melegek, meg ezt a témát támogatók annyian, hogy érdekelne bárkit a blogírás. Azt hiszem nem gondolnám, hogy melegnek lenni tök rendben van, mert olyan emberek vonultak ott, akik tök rendben voltak.

Rengeteg minden miatt releváns a Pride. Örülök, hogy tematizálja  az LMBT témákat a sajtóban és a közéletben, örülök, hogyha értékes vitákat és párbeszédeket generál, örülök, hogy vitára késztet. Örülök, hogy van egy alkalom, amikor találkozik a baranyai és a nyírségi, és tapasztalatokat cserélnek. Örülök, hogy van tétje, mégha ez az is, hogy sokaknak viszket a tenyere, hogy ebben az országokban civil szervezeteket bélyegeznek meg, mégha a hazai LMBT érdekérvényesítés, és egyáltalán a kisebbségi érdekérvényesítés ma problematikus… De számomra a legfontosabbak mégiscsak azok az emberek, fiatalok és idősek, azonos neműek és különböző neműeket szeretők, akik közösséget éreznek ott valakivel. Számomra a Pride egy csoda, szerintem a Pride annak a csodája, hogy mindenki tartozik valakihez, és mindenki a pride-ozókhoz tartozik. 🙂

Szóval arra biztatnálak titeket, hogy ha tehetitek, mennyetek ki holnap vonulni, és gondolkodjunk együtt a közös dolgainkról, és tapasztaljátok meg ezt az érzést. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a posztban. Ha van véleményetek, nagyon szívesen olvasom, ha kérdésed, megjegyzésed volna, keress a komment szekcióban, ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, kattins a jobb oldali sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress a facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Miért nem szeretem a Love, Simont

Sziasztok,

Paul Karl Feyerabend, múlt századi filozófus szerint meg kell beszélnünk, hogy milyen a viszonyunk ahhoz a témához, amit tárgyalunk, ahhoz hogy közelebb kerüljünk az objektív vizsgálat lehetőségéhez, így én is ezzel szeretném kezdeni.

Én rajongva szeretem Becky Albertalli Simon és a homo sapiens-lobbi című könyvét. Szerintem nagyon klassz ifjúsági regény, ami komolyan és legitimen tud beszélni az előbújásról, és a szerelemről. Azért szeretem a könyvet, mert amellett,hogy egy izgalmas és érdekes helyzet előtt áll Simon a könyv elejétől, egy nagyon tiszta és elemi szerelmi viszonyt tud felmutatni, amelyre nekünk, ifjúsági irodalom fogyasztóknak szükségünk van, ha ifjúságit veszünk a kezünkben.

A Simont pedig ezen túl, nem mint önálló filmet, hanem mint adaptációt szeretném kritikával illetni, mert azt hiszem elég sok minden ráolvasható.  A bejegyzésemben azokat a jó vagy rossz megoldásokat szeretném bemutatni, amelyek elgondolkodtattak, vagy kiakasztottak. De nem csak az árny oldalakra szeretnék koncentrálni. 🙂

love_simon_1.JPG

Először is: A cím. Nagyon sokan kiakadtak a Kszi, Simon címen, és természetesen okkal, de ezen túl szerintem a Love, Simon sem lett volna a legsikerültebb cím, ha komolyan veszik az adaptálást. André Aciman (a Szólíts a neveden írója) a nyári Könyves Magazinban megjelent interjújában azt mondja, hogy egy adaptáció akkor igazán jó, ha a könyv lelkét tükrözi. Azt hiszem a könyv lelke és a film lelke Simon esetében pontosan olyan arányban áll egymással, mint amilyen arányban a Kszi, Simon és a Simon és a homo sapiens-lobbi. Komolyan vehetetlen és tucat film készült, amit állati fontos lenne nem ajnározni csak azért, mert itt most épp fiúkról van szó.

Mármint értem, hogy a filmpiac fellélegzik, hogy végre egy romantikus vígjáték, amiben meleg karakterek vannak, és ráadásul nagy stúdiótól jött ki, de én ezt messzemenően nem érzem akkora lépésnek, mint amekkorának ez be van harangozva, és a film önmagában nem nyújt többet ennél.

Bizonyára mind éreztük már azt, hogy át vagyunk verve, ha egy amerikai film iskolai jeleneteit látjuk. Ez a film pont annyira nem akart átlagosat mutatni, ahogy azok. Tudjuk, hogy azok a folyosók nem a mi folyosóink, azok a parkolók nem a mi parkolóink, és az a mocskosul idegesítő igazgatóhelyettes nem a mi igazgatóhelyettesünk. És ez valahogy megint szimbolikus. Hogy ez az éltet, valahogy nem a mi életünk, miközben a könyvben a mi Ká európai valóságunkban is el tudom ezt hinni.

És pont ezért nagyon szerettem a kezdést. Nagyon jó volt Simon kis monológja, nagyon elkezdtem rá figyelni, és pont ezért sajnálom ennyire ezt a világot. Viszont elmondható, hogy Elizabeth Berger, mint forgatókönyvíró nagyon belakta a könyv világát, akár megszólalásokban, akár utalásokban rettenetesen tűpontos volt, még ha az egész történetet nagyon meghúzta, a kis utalások jól estek, amik nem tudom mondtak-e bármit a könyvet nem ismerőknek, de én hálás voltam érte.

tumblr_p05j1ckr3v1v0clmvo8_1280.gif

Érdekes volt a támogató közeg a filmben és a könyvben is. Tetszett, hogy Simon mindkét helyen éri „támadás”, és nagyon szerettem mindkét esetben a drámatanárnőt. Viszont a film támogató közegében nem igazán lett súlya az előbújásnak, mert nagyjából mindenki elfogadta, és ennek különös jelentősége van a legvégén, a körhintás jelenetnél, amiről még más szempontból is fogok beszélni. Mindenesetre azt hiszem, hogy nincs nagyobb jelentősége annak, hogy meleg valaki egy olyan helyen, ahol egy egész iskola tud drukkolni annak, hogy Simonhoz odajön-e a srác vagy nem, és ráadásul egy csók is elcsattanhatott, ami amellett, hogy szerintem kifejezetten taszító, megmutatja, hogy mennyire retek felesleges is ez a cécó.

megerkezett-a-love-simon-elozetese_image_d6368a4b781bbe1986cd9c9f45d9.gif

És úgy gondoltam, itt jött el a pillanat, hogy beszéljük ki a végét. Simon és Blue szerelme a könyvben nagyon intim és személyes marad, ami felveti azokat a dolgokat, mint hogy megfoghatják-e egymás kezét, vagy egymás mellett ülljenek-e, és egymáshoz érhetnek-e, és itt a filmkészítő ajtóstul rohant a házban, amit nem mellesleg már nagyon sok filmben láttunk, rögtön a kedvencem, A bambanő, ’99-ből.

bambano.gif

Szerintem ez egy olyan ziccer volt, amit gyönyörűen kihagytak a filmkészítők, és sokkal érzékenyítőbb lett volna, mint amennyire a film közepén bevágott fantáziamontázs, ami ugyan hivatott valamelyest megfelelni a könyv címének, de érezhetően nem illik a film szövetébe, és nagyon hiperérzékenynek kell lenned ahhoz, hogy elgondolkodj rajta.

Nagyon szerettem, hogy a baráti társaság könyvben lévő konfliktusait magukkal vitték a filmbe, egészen addig, amíg azok el nem kezdtek megoldódni. Mert minden megoldás borzalmas, megalapozatlan és idétlen. Szerintem tök legitim azon felháborodni, hogyha ezer éve ismerjük egymást, hogy nem tőlünk tudja meg, hogy melegek vagyunk, bár így hozta a helyzet. Sajnáltam ezt a filmben és a könyvben is, de a könyv megoldása sokkal finomabb, a filmbeliek meg inkább Hűbele Balázs megoldások.

Szerettem a filmben bizonyos mondatokat. Nagyon érzelemmel teli pillanat volt Simon és az anyja beszélgetése, szinte a legvégén, vagy amikor Simon az apja fejéhez vágja, hogy milyen érzéssekkel kell leszámolni most, a sok buziviccel a háta mögött, és ezek fontos, idézett, és szeretett pillanatok, de számomra ez a film inkább sok-sok kimaradt ziccer.

love-simon-movie-review-2.gif

Szóval végezetül azt ajánlom, olvassátok el a könyvet, mert nem véletlenül az egyik kedvencem, aztán nézzétek még egyszer a filmet, ha lesz hozzá kedvetek, és beszéljétek meg, beszéljük meg mi is. 🙂 Ha nektek tetszett a film, vagy csak más véleményen vagytok, esetleg vitába szállnátok, bátran írjatok kommentet, vagy keressetek akármilyen fórumon. 🙂

Kszi, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem a következő poszttal. Ha nem szeretnétek lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be hozzám facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. 🙂

És a következő posztig senki se feledje:

Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

2018 júniusi summa

Sziasztok,

bár a blogon nem úgy tűnhet, de megint eltelt egy hónap, és szerencsére tegnapelőtt a vizsgákkal is végeztem, szóval van időm és kedvem megnézni, hogy hogy is telt ez a hónap az új évi ígéreteim és terveim tükrében, vagyis hogy a polcomról olvasok, és hogy 70 könyvet szeretnék minimum elolvasni.

juniusi.JPG

1.) Idén a polcomról fogok olvasni, avagy mit szereztem az elmúlt hónapban

Az elején kezdve…

hónap elején felfedeztem egy könyv csere-bere helyet, ahol nem romlott le a minőség, mint ahogy azt az ember várná, és valamelyik vizsgám utáni napon nekiálltam összeszedni a polcomról azokat a könyveket, amiket úgysem olvasnék el. Így sikerült elcserélnem őket, rájuk:

Gárdonyi Géza: Ida regénye
Az Ida regénye egy apácazárdában nevelkedett lány találkozása a polgári külvilággal, amibe be is kell illeszkednie. Nagyon szeretem a belőle készült filmsorozatot, és egyik csoporttársam az Ida regényéből írt szagdolgozatot, ami nagyon jól sikerült. És mivel még egyébként sem olvastam, de régóta szerettem volna… nem hagytam ott. Nem hagyhattam.

Jean-Paul Sarte: Az undor
Jean-Paul Sarte francia filozófus és regényíró volt a múlt században, és nem igazán tudok róla vagy a könyvről többet, de nagyon beleillik az évembe, mert idén igyekszem sok mindent olvasni a magyar és világirodalomból, és tudom, hogy már egyetemi berkekben hallottam a nevét.

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
A helyzet nagyon hasonló, mint Az undornál, csak Kunderát be tudom kategorizálni valamilyen irodalomelméleti iskolába. Ugyanakkor nagyon kíváncsi vagyok a könyvére, és nagyon örülök, hogy a polcomon van, sőt, napokig voltam boldog ettől.

Lakatos Menyhért
Lakatos Menyhért Füstös képek című könyve már a polcomon volt korábban, és eleme a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listának, és megláttam az Akik élni akartak és a Hosszú éjszakák meséi című könyvét is, amiket szintén nem hagyhattam ott. Már írtam erről korábban, de nagyon elkezdett érdekelni a kisebbségi lét és kultúra mostanában, és a roma kultúra nagyot változott a 70-es években, amikor Lakatos Menyhért is előtűnt.

Mary Shelley: Frankenstein covers_7444.jpg
Egy újabb klasszikus, amit nagyon szeretek, bár még nem olvastam. Számos feldolgozása és értelmezése ismert, és általam szeretett, így ideje lesz megismerni végre az eredetit, ténylegesen.

Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben
Amikor 15-16 éves voltam, ez a könyv szerepelt a kívánságlistámon, mert olyan a címe, hogy wáó, és amikor megláttam, egész egyszerűen tudtam, hogy nekem lett ide téve, bár semmit nem tudok róla. Még.

Éricco Verissimo: A többi néma csend
Szintén cím szerint választottam.

 …Aztán

a városi könyvtárban volt moly.hu-s találkozó, és van ott egy polc, leselejtezett könyveknek, és ott vettem Esterházy Péter: Fuharosok című könyvét. Esterházy Péter szintén szerepel már a 22 könyv, amit… listában, és most beszereztem még egyet, 200 Ft-ért.

És nagy akciók voltak a Libriben is,

aminél csak két könyv esetén dőltem be, 4000 Ft értékben, és azok régóta a kívánságlistámon vannak.

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Jeanette Wintersonnak ezt a könyvét 16-17 évesen olvastam valamikor, és hatalmas hatást gyakorolt rám. Jeanette Winterson egy Egyesült Államok béli leszbikus írónő, és nagyon sokat lobbiztam már ezen a blogon is a könyvről, és végre van saját példányom, szóval erről a nyári szünet után biztosan érkezik majd értékelés. 🙂 Amiben bizonyára nagyon fogom szeretni ezt a könyvet. 🙂

Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Ez a kedvenc klasszikus regényem a Bovarynén kívül, de én még csak Dunajcsik Mátyás fordításában olvastam (akár csak A kis herceget), aki a cenzúrázatlan változatot fordította le, és most végre beszereztem magamnak. Nyilván a Dunajcsikos fordítást.

Aztán volt még némi egyetemi jegyzettámogatásom:

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
Frissen jelent meg a Fumax kiadónál, és ez egy rövid, és ehhez árazott könyv, ami érdekel, mert gyerekekről szól, akik más világokba is utazhatnak, ezért a miénkben nem igazán találnak nyugalmat. Az ő történetüket olvashatjuk talán, és az aszexualitást is tematizálja, ami azt jelenti, hogy az adott ember nem érez szexuális vágyat, és nem igazán találtam korábbi könyvekben ilyet, szóval kíváncsi vagyok rá. És gyönyörű a borítója.

covers_482763.jpg

És akkor még ismerőseim is selejteztek, ami miatt megörököltem néhány könyvet.

Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa
Erről a könyvről tavaly októberben írtam (Katt ide), és akkor ennek az ismerősömnek a könyvét olvastam, viszont kellett neki a hely, és gondolta, mielőtt elcseréli vagy kiselejtezi, megkérdezi, kell-e nekem, és bár annyira nem szerettem, hogy megvegyem magamnak, de annyira igen, hogy elfogadjam. Vagyis örökbefogadjam.

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Igazából ez egy nagyon fura történet az időutazóról, aki különböző időkben találkozik a feleségével, és a filmet nagyon szerettem, és remélem, hogy a filmnél jobban bemutatja a nő gondolatait.

Adrew O’ Hagan: Maf kutya kalandjai barátjával, Marilyn Monroe-val
Közös szenvedélyünk Marilyn Monroe, és neki nem tetszett nagyon a könyv, szóval megnézzük, én hogy állok majd hozzá. 🙂 marilyn-monroe-shrug.gifAztán bejártam Budapestet. És voltam a könyvudvarban.

Kádár Judit: Engedelmes lázadók
A könyv egy monográfia múlt század fordulóján és első felében élő és alkotó magyar írónőkről, és az irodalmi intézményrendszer átalakulásáról. Az Ida regénye szakdolgozat kapcsán ez is el kezdett érdekelni, meg talán egyébként is érdekelt.

Márkus András: Paraszttartók kézikönyve
Márkus András könyve egy hatalmas társadalomkritika és szatíra az egyik kedves ismerőseim szerint, és én hiszek neki, főleg mert 100 Ft-ért sikerült megszereznem.

És megvettem használtan, mert nem találtam sehol:

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Sarah Winman második könyve a Bádogember, akit én nagyon nagyon szerettem, és itt írtam már róla, és nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvére is. 

Aztán cseréltem moly.hu-n jegeskávéra és energiaitalra.

Sarah Pinborough: 13 perc
A 13 perc középpontjában egy fiatal lány áll, aki a víz alatt 13 percen át halott volt, de biztosan nem volt öngyilkos, és nem is baleset történt. Alapvetően egy ifjúsági pszicho-trillert várok, és remélem jó lesz.

Jónína Leósdóttir: Halálkomoly
Egy lány a közös tanulás után talál egy levelet arról, hogy a barátai közül valaki öngyilkosságra készül. Szintén nagyon régóta volt a kívánságlistámon, de valahogy sosem sikerült megszereznem, mert mindig volt fontosabb. (Egyébként szintén Dunajcsik Mátyás fordítás.)

Holly Goldberg Slohan: 7esével
Egy beteg lány áll a középpontjában, akinek a matek segít lenyugodni, és balesetet szenvednek a szülei vagy nevelőszülei, de nem tudok sokkal többet róla, viszont Dream válogatásos, és amikor megjelent, nagy hírverést csapott, és azt hiszem Patrik is pozitívan beszélt róla egy videójában, szóval adok neki egy esélyt.

És végül

a könyvheti Magvetős újdonságok, a szobatársam jegyzettámogatásából:

Szilasi László: Luther kutyái
Szilasi tanított az egyetemen, és most megszületett a nagy könyve az agydaganatról. Nagyon jó részleteket olvastam róla, nagyon szeretem őt mint embert és mint írót, és kíváncsi vagyok erre a könyvére is.

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszky a kortárs magyar líra meghatározó alakja, és az irodalmi élet meghatározó elemzője, és eléggé kíváncsi vagyok az első, kilóra sem kis darab regényére.

 2.) 70 könyvet fogok elolvasni idén, meghatározott kategóriákból

Júniusban 9 könyvet sikerült elolvasnom, és mivel zárult a félév, és 35 könyvnél kellene tartanom, amit már szerencsére 8 könyvvel sikerült meghaladnom, szóval jobb napjaimon a 100 könyv az évben évzárást is el tudok képzelni. Ugyanakkor ebben a hónapban főleg Világirodalom vizsgára sikerült olvasnom, így a 20. század fontosabb szövegei közül olvastam. De nézzük:

Danilo Kis: A holtak enciklopédiája
Danilo Kis szerint az emberiség szemében az atombomba bevetése, a holokauszt és a kommunizmus után a halál valamiféle botránnyá vált, és ebben a novelláskötetében a halált igyekszik tematizálni. A kedvencem az első novella (Simon mágus), ahol azt mondja, hogy az isten a pusztítás istene, és már ezért is érdekes lesz az egész könyv, de inkább bizonyos novellákat szerettem, mint együtt az egész kötetet.

Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány
Nagyon sok mindent el lehet erről a regényről, talán az a legizgalmasabb, hogy 350 oldalon keresztül cselekmény van, és mégis csodálatosan nem történt semmi. Csodálatos regény, ami minden ponton vicces, érdekes és cselekményes, és összességében is nagyon sok mindent tud adni a Buendiák családtörténetén keresztül.

Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens-lobbi
Megnéztem a filmet, és nagyon nem szerettem, így arra gondoltam, hogy elolvasom a könyvet (amiről már itt írtam) még egyszer. Mert nagyon szerettem megint. Gondolkodom rajta, hogy írok a filmről, de meglátom még, mert mindenki nagyon nagyon nagyon szereti.

Franz Kafka: A per
Franz Kafkától még nem olvastam semmit korábban, és arra gondoltam, hogy A perrel fogom kezdeni. A perben K.-t letartóztatják, majd szabadon engedik a bíróság intézkedéséig, azonban nem tudjuk, hogy mi a vád ellene, és kiderül, hogy ebben semmi rendkívüli nincs. Érdekes felvetései vannak a könyvnek, tetszik az is, hogy befejezetlen és töredékes, de összességében nem lett a kedvencem szépirodalomból.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
A Mester és Margarita nagyon komoly sztálinista világleírás, ami túl mutat magán. Megismerjük a kor irodalmi helyzetét, az urizálást, ami kiszolgálja a politikát és azt, amelyik nem, és nyomorog. Görbe tükröt mutat az embereknek az ateizmusról és a mindenféle hit ellenes rendszerről. Vicces volt, különös volt, felforgató volt. Eléggé szerettem. És ezzel el is kezdtem a 22-es listát.

Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
Kurázsi mama egy szekéren járó kiskereskedő, aki a háborúból akar meggazdagodni, de elveszti benne a gyermekeit, és maga is beleszegényedik. Nagyon mély dráma, amiben Brecht fantasztikus dolgokat mutat meg. Elsősorban nagyon fontos gondolatokat mondat ki a szereplőivel, másrészt a szereplőket nagyon érzékenyen mozgatja. Eddig Az öreg hölgy látogatása volt a kedvenc drámám, de itt most ez jobban betalált.

Samuel Becket: Godot-ra várva
Godot nem jön el, és igazából azt sem tudjuk, hogy ki az. A napok csak telnek, talán egymás után, és nem mennek sehová, mert még nem jutottak elég mélyre. A Godotra várva egy nagyon modern abszurd dráma, amiben nincs cselekmény, nincsenek párbeszédek, nincsenek jellemek, de talán pont attól van. És talán tézise sincs, vagy talán pont ezt állítja.

PexDiePie: Ez a könyv szeret téged
PexDiePie az egyik legnézettebb youtuber, aki egy könyvben nagyon görbe tükröt mutat az idézettel teli és gurukban működő világnak demotiváló, maró és gúnyos stílusban. Nagyon jól ragadta meg az idézetek tartalmi, formai és szerkezeti sajátosságait, és én kifejezetten élveztem, bár megértem azokat az embereket, akiknek nem jön be.

Róbert Katalin: Szelídíts meg!
Róbert Katalin első két könyve LMBT érintettségű, de én csak az elsőt olvastam, és nagyon-nagyon-nagyon gyűlöltem, és gyűjtöm az energiát, hogy elolvassam újra, és megírjam, miért nem szeretem. Viszont egy kedves csoporttársam nagyon szerette ezt a könyvet, én pedig a vizsgák után mindig elolvasok valamit, amit nem hiszem, hogy szeretnék, és ponyva. Nos, így sikerült kikölcsönöznöm ezt a A kis herceg átiratot, ami egy ideig nagyon érdekes volt. Viszont gagyinak tartom ennek a történetnek a vörös pöttyösödését. Elég alaposan felkészült az írónő A kis hercegből, de valahogy nem állja ki az összehasonlítást.

Nézzük típusokra bontva:

Szépirodalmi kötelezők: Danilo Kis: A holtak enciklopédiája, Gabriel Garcia Marqez: Száz év magány, Franz Kafka: A per, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei, Samuel Becket: Godot-ra várva

Nem angol és magyar anyanyelvű: Danilo Kis: A holtak enciklopédiája, Gabriel Garcia Marqez: Száz év magány, Franz Kafka: A per, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei, Samuel Becket: Godot-ra várva

Szórakoztató irodalom: Róbert Katalin: Szelídíts meg!, PewDiePie: Ez a könyv szeret téged

LMBT témájú: Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens-lobbi

2017-18-as megjelenés: Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Ennyi lett volna ebben a hónapban, még ha a blog életében nem igazán volt aktív, azért volt mit a summába beleírni. Ha nektek valamelyik könyvvel kapcsolatban kérdésetek, véleményetek, megjegyzésetek volna, írjatok bátran a komment szekcióban, hamarosan igyekszem érkezni a következő bejegyzésekkel, igyekszem majd néhány mesélős poszttal is érkezni, meg néhány teoretikusabb poszttal, és értékelések is várhatóak. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és ne felejtsétek, semmiképp:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén