LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Hónap: 2018 március

2018 márciusi summa

Sziasztok,

nagyon sok olvasási tervem volt idén. Például, hogy a polcomról fogok olvasni, hogy 70 könyvet el fogok olvasni, fogok olvasni kortársat és nem angol anyanyelvű szerzőket… és azt is megígértem, hogy minden hónap végén összegzem, hogy is állok épp akkor (bővebben itt). 🙂 Most nézzük, mit sikerült beszereznem márciusban, és miket olvastam. 🙂

marciusi.JPG

1. Idén a polcomról fogok olvasni, és könyvstop van könyvfesztiválig!

Sem januárban sem februárban nem sikerült betartanom ezt, de a ló most márciusban szaladt meg nagyon. Ugyan 15 000 Ft alatt maradt a havi könyv költésem, ami 24 könyv esetében talán még meg is bocsájtható, de nézzük listába szedve.

  1. Könyvtárból kiselejtezték
    A mi könyvtárunk menő dolgokat is ki szokott tenni, így általában érdemes megnézni, hogy 200 Ft-ért mit lehet elhozni, így sikerült beszereznem (életem első saját Mészöly Miklós könyvét) Mészöly Miklós: Film című könyvét, és Pál Rita: Krumplitánc című könyvét.
  2. Libri akció
    A Libri pont annyi kedvezményében sikerült beszereznem Colin Tóibín: Mária testamentuma és Sepsi László: Pinky című könyvét, amiből a Mária testamentumát már sikerült elolvasnom, a Pinky pedig folyamatban van.
    És majdnem elfelejtettem: Lehasználtam a tavalyi törzsvásárlói pontjaimat, és megvettem Nádasdy Ádám fordításában a Shakespeare: Vihar című drámáját.
  3. Recenzió
    A 21. század kiadótól megkaptam olvasásra Sarah Winman: Bádogember című könyvét, amit nagyon szerettem, és amiről hamarosan érkezik bejegyzés.
    A hónap végére pedig megérkezett hozzám a Kalligram kiadótól Takács Judit: Meleg század című könyve, amely egy kis magyar meleg történetet kíván mutatni a múlt századból.
  4. Rendelés
    Márciusban a barátaimmal terveztünk egy nagyobb rendelést, aminek keretében én 11 könyvvel lettem gazdagabb, köztük svéd, olasz, francia és török szerző könyveivel is. 🙂 Címesítve ezeket: Sallíy Garner: A hold legsötétebb oldala, Avery Corman: Kramer kontra KramerLakatos Menyhért: Füstös képek, Agneta Pleijel: Lord Sohamár, Rácz Péter: Az alvó testről, Martin Horváth: Négercsók, Schein Gábor: Éjszaka, utazás, Kubinszyn Viktor: Foglaltház, Claudio Magris: Kisvilágok, Tuna Kiremitci: Minden ima az égbe száll és végül Piere Michon: Kisbetűs életek című könyve. Ezek közül eddig egyet sikerült elolvasnom.
  5. moly.hu-s bartel
    Megláttam moly.hu-n, hogy egy lány árulja Molnár T. Eszter Számozottak, és Fekete I. Alfonz A mosolygó zsonglőr című könyvét, és csúnyán lecsaptam rájuk.
  6. Használt könyv
    És akkor itt már baromira megfogadtam, hogy nem, nem veszek több könyvet, és akkor megláttam, hogy az egyetem aulájába kipakolt az antikvár, és ha már odamentem megnézni, beszereztem Cristopher Milne: Róbert Gida emlékei című könyvet, ami már kívánságlistás a Viszlát Cristopher Robin filmélménye óta, amiben a Micimackó történetének megalkotóját, és a gyermekéhez való viszonyát mutatja be, és nagyon tetszett. Emellett, csak hogy zsánerben maradjak, vettem egy harmadik példányt Oscar Wilde meséiből, mert ebben a kiadásban még nem volt meg. (Ahw. -.-„)

  7. könyvbemutató
    Dunajcsik Mátyás és Sirokai Mátyás közös zenei formációja a Taiga és Gleccser harmadik fellépése, akik egyébként írnak is, és az előadás középpontjában is versek, Sirokai Mátyás a Beat tanúinak könyve és a Káprázatbeliekhez című kötete, állnak hangulatban, és a zenét még Edda-dalok (óizlandiul) és Dunajcsik izlandi mitológiát és isten- hitfelfogásokat ötvöző versei bővítették. Hihetetlenül megragadó hangulata volt az egésznek, amit meg sem próbálok szavakba önteni… És itt szereztem be (az egyébként már korábban olvasott) Két Sirokai kötetet és Dunajcsik Mátyás: Szemüveges szirén című gyerekkönyvét, amit most olvastam ki, és eléggé tetszett.

tajga_es.jpg

2. 70 könyv az éves terv, amiből márciusban 11-et sikerült elolvasnom, amivel a két 5-5 olvasásos hónap után eléggé elégedett vagyok.

Nade! Nézzük címek szerint:

  • Ruth Oslah: Minden ami szép
    A könyv főszereplője Tammie, aki szereti a pisztáciafagyit, és bármelyik pillanatban meghalhat, ezért a temetőt járja, és keresi a legjobb sírfeliratot. A temetőben találkozik egy kutyával, akinek pedig gazdája is van, és kettejükből egy szép, emberi, vicces, kedves és őszinte történet születik. Szerettem, pedig könyvfesztivál óta folyamatosan toltam odébb a TBR-omon. 😀
  • Aszlányi Károly: Özöngáz
    A könyv egy századforduló utáni magyar utópia narratíva nélkül. Az első ötven oldal felvezet egy gázt, amivel elérhető volna a világbéke, majd elfelejtve az egészet egy frissen alakult miniországba kerülünk, majd beszélünk egy picit a diplomácia visszásságáról, szerelmesek leszünk, megszöktetünk egy királyt, mégsem szöktetünk meg egy királyt, és szerelmesek is vagyunk. Kötelező olvasmány volt.
  • Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
    (értékelés hamarosan)
  • Colin Tóibín: Mária testamentumacovers_368264.jpg
    Egy erős és érzékeny nőt ismerünk meg, aki egyedül volt, amikor a fiát kivégezték, és egyedül öregedett meg, de zaklatják tanítványok, evangélium írók és hirdetők, miközben ő csak élni szeretne és emlékezni. Elmeséli, hogy élte meg ő a fia dolgait (akit nem nevez a nevén), és nem hallgatja el nem tetszését, sem aggodalmát, sem bűntudatát.
    Colm Tóibín ebben a belső testamentumban relativizálja a megváltást és hibáztatja az istent, hogy egy nőt (egy kegyelemmel teljest, aki áldott az asszonyok közül) tönkre tett. És egy pillanatig sem rágja ezt a szánkba, csak végletekig őszinte. Imádtam.
    (Jah, és a borítója fantasztikus.)
  • Rejtő Jenő: A néma revolverek városa
    A történet főhőse egy rabló, és egy másik férfi, aki arra kényszeríti a rablót, hogy cseréljenek személyazonosságot. A dolog ugyan sikerül, de a személyazonosság vicces dolog, ha az egyik balszerencsés vagy a másikat üldözik a szülőfalujában. Egy vicces, de csak az egyszeri szórakoztatásra képes regény ez, ami nekem nem adott semmit.
  • Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó
    Van egy ilyen méregdrága autó, ami fedezné egy harmadik birodalombeli állam hadseregét, és folyamatosan ellopják. A könyv tétje az egyszerű szórakoztatás, ami nekem kevés, szóval valószínűleg Rejtővel nem leszünk jóba, de félév végéig még néhány könyvét el kell majd olvasnom. Yeah! 😀
  • Darvasi László: Szerezni egy nőt
    Az első Darvasim, de biztosan nem az utolsó. 🙂
    Jól felépített a novelláskötet, erős szimbólumrendszerekkel, például a méz különböző jelentésaspektusaival, aminek a különböző tulajdonságait nagyon jól kihasználta. Szerettem, hogy a háború nem volt benne a könyvben, miközben persze mégis végig ott volt a háttérben. Szerettem, és meglepő volt, hogy nem egy konkrét szemszögből ismertük meg a szereplőket, a nőket, és magukat az elbeszélői pontokat is állati alaposan felépítette. Szerettem, hogy nem kertel. Szerettem, hogy a történetek közepén van egy „nagy megmondás” amire hiába vagyok nagyon háklis, itt csodálatra méltóan koherens volt, következett az azt megelőző mondatból, és a következő mondat épült rá. Szerettem, hogy nem volt hiányérzetem.
  • Sarah Winman: Bádogember
    (Értékelés hamarosan.)
  • Sally Gardner: A hold legsötétebb oldala
    (Értékelés hamarosan.)
  • Dunajcsik Mátyás: Szemüveges szirén
    Atlanta egy félárva kislány, aki egy világítótoronyban él Szelesszírten az édesapjánál, és nagyon okos. Sokat tanul, sokat tud a tengerről, és az apja jazz lemezeit hallgatja. Egy nap Atlanta talál egy sirályfiókát az ablakában, és haza akarja vinni egy bizonyos Feketekőhöz, ahol azonban egy régi régi hajó és legénysége kísért. Izgalmas gyerekkönyv, fordulatos, kedves, és mesél az állatvilágról, az állatvédelemről, és közben sok mindent elmond rossz és jó emberekről, de visszaadja, vagy megadja azt a hitet, amire szükségünk van. 🙂
  • Mészöly Miklós: Megbocsájtás
    Ez még nagyon friss olvasás, és az első Mészölyöm, és nem igazán értem, viszont vannak könnyebb művei a szerzőnek. Ha Mészöly nyelvi bravúrjaira szeretnél koncentrálni, akkor nagyon ajánlom, de biztosan van könnyebben befogadható műve. 🙂

És akkor most a jól ismert típusok szerint:

Kortárs szépirodalom: Szerezni egy nőt
Egyetemre kötelező: Özöngáz; A néma revolverek városa, Tizennégy karátos autó, Megbocsájtás
Szórakoztató irodalom: Minden, ami szép; Három dolgot mondj; A hold legsötétebb oldala; Mária testamentuma
LMBT címkés: Bádogember
LMBT szerző: Szemüveges szirén
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Minden, ami szép (német)
2017-18-as megjelenés: Minden, ami szép; Három dolgot mondj; Bádogember

Ennyi lett volna ez a hónap. 🙂 A friss értékelésekkel már áprilisban érkezem, és persze izgalmas olvasások is várnak még ránk. 🙂 Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra, és semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel  a szivárványig!

Szilvió

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom

Sziasztok,

a könyv, amit a mai posztban értékelek, végigmeséli a múlt századot, ami alatt egy Birmingham melletti kisvárosban megöregedett egy generáció. Ők azok, akik ott voltak, amikor két nő nyitott egy Feltételes Megálló nevű kávézót, közel a vasútállomáshoz, ami az egész életet jelentette akkor.

sult_zold_paradicsom.JPG

A Sült zöld paradicsom egy étel. Egy étel, amit Mrs. Cleo gyermekkorában sokat evett, mert Sipsey, a néger szolgálójuk készítette a legjobban. Mrs. Cleo a Rózsaterasz Idősek Otthonában van, és beszél egy hölggyel, akinek a férje szombatonként bejár az anyjához. Ez a nő Evelyn, aki hallgatja Mrs. Cleót, és szombatról szombatra megkedveli az idős hölgyet, mert ahogy az életről mesél, észrevétlenül megtanít minket is élni, amire Evelynek, nekünk is szükségünk van rá.

Evelyn a menopauza korában van, és rájön, hogy soha nem is értette a vicceket, még sosem ejtette ki a száján, hogy baszd meg, mindig, gyermekkora óta, jó kislány volt, aki most ébredt rá, mennyi felesleges időt ölt abba, hogy házasságig őrizze az ártatlanságát, majd akkor gyermeket szüljön, jó anya és jó feleség legyen.

A női emancipáció túl későn jött nekem… Már kétgyerekes férjes asszony voltam, amikor rájöttem, hogy nem is kötelező férjhez menni. Addig azt hittem, hogy muszáj. Mit tudtam én az életről? Most meg már túl késő a változásra… Úgy érzem, elment mellettem az életem.

Ezzel szemben állítja fel a könyv Mrs. Cleo az alabamai Whistle Stopot, és a boldog 20-as, 30-as éveket, sőt még a háborút is, amiben a hatalmas Threadgoode család él, és túl rajtuk, mintha családtag lenne az egész világ.
A könyv középpontjában helyileg a Feltételes Megálló kávézó áll, amit Idge Threadgoode és Ruth Jamison nyitott 1929. júniusának elején, és a két nő tartotta fent végig, és bárki betérhetett egy tál meleg ételre.

Idgie egy leszbikus nő, úgy, ahogy a leszbikusságot klasszikusan elképzeljük, de hamar túl tud mutatni, és túl tud nőni mindenen, amit ez jelent. Gyermekkorában eldöntötte, hogy soha többet nem vesz fel lány ruhát, és felvette a bátyja kinőtt ruháit és fára mászott, halászott, vadászott, és tette mindezt a századforduló után húsz évvel Dél-Amerikában, a családja teljes támogatásával.

Ruth élete ezzel szemben nehezebb volt. Ruth az egyetlen dolgot választotta, amit lehetett, hazament és férjhez ment önként, és egy erőszakos és kicsapongó férfi mellett kötött ki, akitől Idgie hozta el, hogy boldogan éljenek egymás mellett. És ebben csak annyi idill van, mint bármiben Whistle Stopban Mrs. Cleo emlékein keresztül. Ruth támogatta Idgiet, vevő volt a tréfáira, és egy erős csapattá váltak hárman, Ruth gyermekével, akiket egy erős család és egy erős közösség támogat.

Apus és én azt akarjuk, hogy tudd, hogy családtagnak tekintünk, és aranyosabb társat képzelni sem tudunk a kislányunk mellé.

Ismét hangsúlyozom, hogy 1928-ról van szó, és ezt csodálatosnak tartom.

Mrs. Cleo visszaemlékezésein túl megismerjük még a városi életet A Színes Vegyesből, Az Alabamai Whistle Stop Hetiújságjából, amit Dot Weems szerkeszt és ír a postahivatalban, és tényleg színes vegyes. Mármint nem ír soha semmilyen nagy dolgot, de mindig megtudjuk, mi történt a Savanyú Uborka Klubban, épp mi van kiállítva a kávézóban, vagy, hogy mi van vele és a férjével Wilburttel.

Férfifak! Lehetetlenség velük élni, de nélkülük is…

Nagyon vicces, jól elkapott, jól kimerevített pillanatai ezek egy olyan közösségnek, ahová mindig vágyunk, de a könyv végére elérhetetlenné is válik, még ha a helyszínek ismerősek is maradtak. A vonat egy idő után nem állt meg Whiste Stopban, aztán lassan költöztek el az emberek, zárt be a szépségszalon és a kávézó, és gyorsétterem nyílt a helyén, és nem is tudja már a Birminghambe haladó utazó, hogy itt valamikor mennyire jó közösség működött. Egy olyan, amit nagyon tudnék élni, és amitől nagyon kedvencem lett ez a könyv. 🙂

Viszont meg kell említenem a könyv egy problémáját, ami nem tudom mennyire tud hiba, vagy negatívum lenni. A kis közösségben való létezés törvényei nagyon sok mindent relativizálnak ebben a könyvben, így az eutanáziát, a hamis tanúzást és a bíróság pártszimpátiáját, vagy épp a gyilkosságot, és a mérleg másik oldalán, az emberekről beszél általában, akik a kávézóban menedéket találnak. A néger korszaknak nem éljük a fénykorát, beszél a Klu-Klux-Kanról, és a megkülönböztetésről, amik szintén nehéz témák, de a regény szövetében mind fel tudnak oldódni, és ezt nem tudom, hogy el kell, lehet-e tépni.

Kedvenc rész: Vesta Adorck az abszolút kedvenc szereplőm, és sokáig azt gondoltam, hogy róla fogok itt írni, de végül egy történetet hoztam, ami a legelején ad egy hangulatot.

– Látja ott azt a nagy, üres rétet?
A férfi arrafelé nézett. – Látom asszonyom.
 – Évekkel ezelőtt ez volt a legszebb tavacska, itt Whistle Stopban… Nyáron úsztunk és horgásztunk benne, és csónakázhatott is, aki akart. – Idgie szomorúan ingatta a fejét. – Mennyire hiányzik!
Smokey az üres földdarabot nézte.
 – Mi történt vele, kiszáradt?
Idgie meggyújtott a férfinak egy cigarettát.
 – Nem, annál is rosszabb. Egyik év novemberében nagy csapat réce szállt le rá, úgy negyven, vagy még annál is több, pontosan a kellős közepére, és ahogy ott úszkáltak, fura dolog történt. A hőmérséklet olyan hírtelen esett, hogy az egész tó befagyott, kemény lett, akár a szikla, nem több mint három másodperc alatt. Egy, kettő, három és kész.
 – Komolyan mondja? – hitetlenkedett Smokey.
 – Persze.
 – Gondolom, a récék odalettek.
 – Nos, téved – mondta Idgie. – Egyszerűen szárnyra kaptak, és magukkal vitték a tavat. Azóta valahol Georgiában van, mind a mai napig…

A könyv közel elérhetetlen, de ajánlom mindenkinek, akinél van a könyvtárban, mert nagyon sokat tanulunk magunkról és az emberekről, a társadalomtól, miközben szórakoztató, mély és egy végtelenül kedves alaphangulatú könyvet lapoztam. Könnyed, kikapcsol, és betelíti a szívedet, ez bármennyire idiótán is hangzik.

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Ulpius-ház, 2006
408. oldal
Így olvastam: Sodort, vicces volt, és a sok kis fejezet és történet olvastatta magát, meg a következőt, de féltem, hogy vége lesz, és kilök az univerzumból, így egy hétig olvastam, napi egy-két üléssel.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂 Hamarosan érkezem a következő poszttal.
Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 🙂

És semmi, de semmi esetre ne feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

7+1 könyv, amivel elkezdhetsz meleg és leszbikus témában olvasni

Sziasztok,

a mai bejegyzésem ötletét egy molyon elhangzott kérdés adta, amely arról szólt, hogy a kérdező egy barátja egy kicsit elutasító az LMBT témával kapcsolatban, viszont úgy érzi, meggyőzhető volna, és szeretne neki könyveket ajánlani. 🙂
És most én is szeretnék nektek könyveket ajánlani, olyanokat, amiket már a blogon is értékeltem, aszerint, hogy mennyire mutatja be a szexuális kisebbségek általános útjait, a titkolózást, esetleges szorongást, mennyire tisztáz szituációkat és gondolatokat, és azon túl mennyire olvasmányos, szórakoztató, és mindez alapján milyen leendő LMBT olvasó kezébe adnám. 🙂

kezdo_elembetes.JPG

Szeretném a bejegyzéseket kategóriákra bontani, úgy mint épp hogy LMBT, kicsit mélyvíz, mélyvíz. Kezdjük!

Épp hogy LMBT

Alapvetően egyre több könyvben, különösen egyre több ifjúsági könyvben kerülnek elő az LMBT közösség tagjai, mint mellékszereplők, akik valahogy mégis fontosak lesznek a történet szempontjából.

1. Stepfen Chokobsky: Egy különc srác feljegyzései

Charlie most kezdi a középiskolát, és eléggé zárkózott. Fél közösségbe menni, valahogy mégis megtalálja egy srác (Patrick) és egy lány (Sam), és a baráti körük részévé válik. Patrick pedig meleg, és titkos viszonyt folytat a másságát titkoló amerikai focicsapat kapitányával, és ezen a kapcsolaton keresztül nagyon sok mindent tudhatunk meg. Mit veszthetünk, ha előbújunk? Miért nem tudjuk a szerelmet visszafogni mégis? Mit tesz tönkre egy stigma? Lehetnek a melegek normális emberek? Mi van, ha nem akarunk azok lenni? Az Egy különc srác feljegyzései megjáratja velünk a poklot, vagyunk a sorai mögött nagyon fent és nagyon lent, és óhatatlanul megértünk,megszeretünk és elfogadunk mindenkit ebben a könyvben, akárkit is játszanak a Rocky Horror Picture Showban.

rocky.gif

2. Alva Delaira: Kedves halottak

A könyv formailag nagyon hasonlít az előbbihez, de itt egy lányt ismerünk meg, Laurelt, aki azt a házi feladatot kapja, hogy írjon levelet egy halottnak. És ő ír, remek alkotóknak, nagy zenészeknek, költőknek, hősöknek, és elmeséli nekik, mi történt épp. Laurel baráti társaságában két lány lesz szerelmes egymásba, akik közül az egyik még viaskodik egy ideig saját szélmalmaival, domináns tulajdonsága, hogy halmozottan hátrányos és konzervatív családból származik, és a szexuális tapasztalat első jeleit nem kezeli jól. Attól, hogy egy külső szemlélőn keresztül látjuk a kapcsolatot, továbbra is személyes marad, és a könyv végéig drukkolunk nekik, mert szuperek a saját klassz és mély történetükkel, emberinek és esendőnek vannak ábrázolva, akikért könnyű szorítani, mert megérdemelnék. 🙂

A Kedves halottakról és az Egy különc srác feljegyzéseiből közös posztban írtam, amit ide kattintva érhettek el.

drukkolas.gif

3. Patrick Nass: Soha nincs vége soha_nincs_vege.jpg

Ezzel a könyvvel abszolút két legyet ütünk egy csapásra: Megkapjuk az egyik legfantasztikusabban információt adagoló disztópiát, és észrevétlenül megszeretjük a kamasz Sethet, aki történetesen meleg, és halála után abban a házban találja magát, ahol felnőtt, távol Amerikától és a várostól, ahol meghalt. És ennél többet nem is mondanék a történetről. Az információ adagolás fantasztikus, a történetvezetés végtelenül alapos, a kiadás tökéletes, és a kedvenc könyvemről van szó. 🙂
És itt gyűjtöttem össze 20 okot, amiért ezt neked el kell olvasnod.

4. Jandy Nelson: Neked adom a napot

jandy_nelson_neked_adom_a_napot.jpgA könyvben két ikertestvért követünk, akiknek egy ponton megromlik a kapcsolata 14 évesen. Jude 16 évesen meséli el a történetét, Noah 13 évesen. Jude egy művészeti iskolába jár, Noah megfesti a világot gondolatban, és a festménybe helyezi magát.

A könyv fókuszában egy esemény áll, aminek minden elemét önmagában senki nem ismeri, és mindenki elfedi a saját történetét. A könyv a nem beszélésről szól, az elhallgatásról, lelki folyamatokról, és teszi mindezt viccesen érdekesen, folyamatosan reflektálva a művészetre és a babonákra, amelyek itt fontos szerepet kapnak. 🙂

Hangulatmutatóként hoztam néhány idézetet, amik megmutatják, milyen is a könyv, és hoztam egy értékelést is a könyvről. Az idézeteket ide, az értékelést ide kattintva olvashatjátok el.

Mélyebb víz

Ide alapvetően egy ifjúsági könyv került, ami nagyon könnyed, szórakoztató és már teljesen a melegség áll a középpontjában.

5. Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens lobbi

Simon középiskolás és nem váltak el a szülei, nem verik otthon, nem menő, nem lúzer, nem halt meg senkije, még csak nem is különc. Simon csak meleg. Egy srác, aki e-mailezik egy másik sráccal a suliból, és szerelmes lesz a levelező társába. Egy srác, akinek a levelezését megtalálja egy másik, és megfenyegeti, hogy ha nem hozza össze a legjobb barátnőjével, akkor nyilvánosságra hozza a levelezést.
Simon problémái ugyanazok, mint a legtöbbünké. Meleg, de még nem mondta el a családjának, sem a barátainak,szerelmes valakibe, akit nem ismer pontosan, és retteg tőle, hogy valaki úgy tudjon a melegségétől, hogy nem ő mondja el.
A még korai értékelésemet ide kattintva olvashatjátok.

coming_out.gif

Mély víz

Itt már nagyon meleg témájú könyvekről beszélünk,amiknek talán kimondott céljuk, hogy álláspontot mozgassanak, de mindenképp a saját történetüket mesélik el, és én nagyon szerettem. 🙂

6. Édouart Louis: Leszámolás Eddyvel leszamolas_eddyvel.jpg

Eddy mélyszegénységben nőtt fel, és mesél róla. Ír a falusi létről, arról az igazán falusiról, ahol mélyszegénység van, patriarchális berendezkedés, képmutatás, egymás kibeszélése, és végtelen konzervativizmus. Mesél arról, hogy melegként nőtt fel egy ilyen közegbe, mesél az undorról az elutasításról, és mesél a kiútról, arról a meredek útról, amit be kellett járnia. Nyelvileg, szociológiailag, és lelkileg is kidolgozott mű, ami nagyon kell a piacnak.

A könyvről, és Rába Roland rendezte színházi adaptációjáról ide kattintva olvashattok.

7. Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben

Tim konzervatív meleg egyházi közösségben nőtt fel, és egyetemet is így végzett. Érvelt meleg aktivisták ellen, és gyűlölködött. Aztán egy lány előbújt a gyülekezetében, mint leszbikus, és az őt érő kiközösítés elgondolkodtatta. Egy kísérletet kezdett, ami szerint egy évig meleg életet él, így előbújt családjának, elkezdett meleg szórakozóhelyekre járni, és beásta magát a meleg életbe. És amellett, hogy ez egy fontos belső történés, részletesen beszél az LMBT ügyekről, mint a melegek büntethetősége világszerte, a Vatikán hozzáállása, az öngyilkosságnak kitettség, az AIDS, az erőszakmentes demonstráció vagy az azóta megszűnt „ne kérdezd, ne mondd” szabály az Egyesült Államok katonai alakulatainál. Jah, és majdnem elfelejtettem: Van benne egy pont, ahol leírja Jézust női ruhában. A tetőpont. 😉

A könyvről sokkal részletesebben itt írtam.

+1. Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa

Vas Maya leült beszélgetni magyar leszbikusokkal, melegekkel és biszexuálisokkal, városiakkal és vidékiekkel, párban, egyedül és kommunában élőkkel, és arról kérdezi őket, milyen az élet. Csak úgy általában. 🙂

A könyvről még itt írtam.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem sikerült jó ötleteket adnom kezdő meleg, leszbikus olvasóknak. Ha te valamit hiányolsz a listából, vagy megjegyzésed, kérdésed volna, várom a komment szekcióban. 🙂
Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, ha nem akarsz róla lemaradni, kattints a jobb sarokba látható KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be a blog facebook oldalára, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagrammon. 🙂

És semmi esetre se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Augusten Burroughs: Kiszáradva

Sziasztok,

a mai bejegyzésben Augusten Burroughs Kiszáradva című könyvéről fogok mesélni, ami egy szórakoztató és öniróniával teli, fontos életrajzi könyv az alkoholizmusról. Egyszerre szórakoztat, elgondolkodtat, és ráébreszt dolgokra anélkül, hogy szórakoztatni, elgondolkodtatni vagy megmagyarázni szeretne bármit. Ő csak leplezetlenül őszinte, leül mellénk egy almalé mellé, és hallgatjuk, és ha akarnánk sem tudnánk felállni mellőle.

kiszaradva.jpg

Augusten egy fiatal férfi, aki a reklámszakmában dolgozik, és munka után benéz a kocsmába, ahol a legjobb barátjával tölti az estéit, éjszakáit. A szakmájában nagy sikereket ér el, ügyesen dolgozik a kolléganőjével Greerrel. A kolléganőn és az alkoholista barátja, Jim mellett még egy Malacfej nevű srác jelenti a szociális életét, aki HIV+ státuszú, és egy meleg szexvonalon ismerkedtek meg. Malacfej baromi fontos karakter, de ő főleg passzív szereplő a történetben, inkább a vele kapcsolatos érzések dominánsak. Viszont egy ponton nagyon erősen cselekvő lesz, amit nagyon nagyon szerettem. 🙂

Augusten nem gondolja magát a könyv elején alkoholistának, hiszen nincsenek ájulásai, sem bukott dátumai, tönkretett ismerősei, sőt úgy érzi, ha akarná, tudná kontrollálni magát. De persze nem akarja. Kis taktikái vannak, amivel leplezni próbálja alkoholos befolyásoltságát, és mint egy jó marketinges, eladja nekünk, hogy nincs romokban az élete, mi pedig fel sem fogjuk nagyon sokáig, hogy ezeknek a tüneteknek már a fele is elég.

A kollégái és főnökei utasítására kell elvonóra mennie, amit poénnak fog fel, és amire koccint is Jimmel majd este:

Egy homokosok vezette rehab központ biztos jó muri. Ha más nem, legalább jó zenére meg egy kis szexre van kilátás.

majd öt oldallal később:

Az elvonóra! – felelem, és koccintunk.

to_byla_ale_oslava.gif

A bevonulás és az elvonó alatt viccesebbnél fanyarabb jeleneteken át láthatjuk, ahogy Augusten úgy érzi, nincs helye ott, és nagyon emberi pillanatokban rájövünk, vele együtt, hogy mégis. Augustennel együtt tanuljuk meg a függést, szembesülünk az eddigi életével, a képletesen és valójában felhalmozott üres üvegekkel. Kiderül, hogy az elvonó valójában tényleg csak egy jó kocsmai történet lesz-e.

4.gif

Augusten kis kalandjába pedig érdekes embereket ismerünk meg, vagy legalábbis Augusten nézőpontjából, történetein keresztül érdekessé válnak. Egy rehab esetén konkrét együttélésről van szó, ami alatt barátságok is alakulhatnak- Belelátunk a csoportos és egyéni munkákba, abba, hogy mi értelme van azoknak a vicces önerősítéseknek, amiket a filmekben láthatunk, és megtanulunk a függésben gondolkodni. Miközben rámutat azokra a sajátos, és ehhez a kontextushoz szorosan kötött szabályszerűségekre, amiket egyébként nem tudunk értelmezni,

Tapsvihar. Az AA összejöveteleken állandóan tapsolunk. Egy kocsmában meghívnánk egymást egy italra, itt inkább tapsolunk helyette.

és addig görbíti a saját kis görbe tükrét, amíg mindent pontosan nem látunk.

Ezért kell meleg elvonóra jönni. Az emberek itt értékelik a drámát.

És Augusten maga is belenéz ebbe a tükörbe. Nem blöfföl, leírja, mikor mit érez (jellemzően több szóval, mert úgy hihetőbb), mikor mit tenne, és miről hogyan gondolkodik. Augusten baromi okos ember, aki nagyon jól ragadja meg a hétköznapok abszurditásait, és fanyar humorral tudja továbbadni, ahelyett, hogy belepusztulna. Óriási dolognak tartom ezt a típusú kivetkőzést és megmutatást, ő lecsupaszítva az embert mutatja meg, és fantasztikusnak tartom, ahogy ír, teremt.

Kedvenc részem: Még egy idézet, de itt az egész rész nagyon biztató és nagyon szuper, és nagyon kedvenc.

Aki nem próbált még éjnek idején kicsempészni a lakásából egy több száz sörösüveggel teli műanyagzsákot, az nem tudja, mi a szorongás.

Nem tudom mennyire sikerült tartalmasra ez a bejegyzés, de nagyon nehezen írtam róla, mert nem kifejezetten nagy a cselekménye, főleg a lelki dolgokra ment rá, nagyon tiszta, hétköznapi, és nagyon megszerettem. És persze nektek is ajánlom, nagyon. 😉 Nagyon nagyon.

Augusten Borrughs: Kiszáradva
Kelly
2003, 2010
330 oldal
Így olvastam: Egyetem mellett egy hétig. Voltak pontok, ahol nem ment a továbbolvasás, akkor pihentettem, de könnyű volt visszarázódni.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, ennyi lettem volna mára. 🙂
Ha van véleményetek, kérdésetek, várom komment szekcióban, ha nem szeretnél lemaradni következő posztokról, iratkozz fel a jobb felső sarokba található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, kövess be facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. 🙂

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Szólíts a neveden slam poetry

Sziasztok,

egy elég rendkívüli poszt lesz ez a blog történetében, ugyanis egy slam poetry szöveget hoztam. Bizonyára vannak olvasók, akik tudják, hogy szabadidőmbe slam poetryt is adok elő, ami:

Egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos.

Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető a szöveg és többnyire fejből mondják, színpadi elemekkel tarkítva. Nem színházi előadás, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés.

Sokkal bővebben itt, a Slam Poetry Magyarország honlapján

És tegnap este, a Szegedi Tudományegyetem, BTK Hallgatói Önkormányzata egy felolvasóestet szervezett fiatal alkotóknak, amit egy slam poetry blokk zárt, amin többed magammal én is felléptem. A slam poetry blokkhoz kapcsolódott egy Oscar témájú nyereményjáték, amelynek keretében slammeltünk az Avatarról, a Gyűrűk uráról, a Három óriásplakát Edinbirg határábanról, és én magam a Szólíts a nevedenről, aminek a szövegét a kép alatt olvashatjátok. 🙂

slam_poetry.JPG

Láttam a szerelmet a hetedik sorból.
Szép volt.
Ketten bicikliztek, megvárták egymást a bolt előtt, és hallgattak a legnagyobb titkokról, amikről csak hallgatni lehet.
Nem beszélték meg, hogy hol festett Money, vagy hol fulladt a vízbe Shelley.
Később!

Láttam két embert, akik szeretik egymást, és ezt nem kellett megmagyarázni, csak szerették egymást.
Láttam két zsidót, akik szeretik egymást, és ezt nem kellett megmagyarázni, csak szerették egymást.
Láttam két férfit, akik szeretik egymást, és ezt nem kellett megmagyarázni, csak szerették egymást.
Később!

Láttam, ahogy tudós emberek az olasz sárgabarack szó etimológiáján vitatkoznak.
Láttam ahogy valaki tudatosan a szájához emel egy telelőtt barackot, és hallottam, ahogy mögöttem valaki megszólalt:
Baszd meg ez de kibaszott kurva btk-s művész film.
Később!

Láttam, ahogy egy apa a kilencvenes években a fiának azt mondja,
hogy a szerelem a legcsodálatosabb érzés, és meg kell becsülni minden percét.
Láttam, hogy pontosan tudja miről beszél,
Láttam, hogy pontosan tudja miről hallgat,
Láttam, hogy pontosan tudja mit fogad el,
Láttam, hogy ezek olyan dolgok, amiről az én apám
sosem tudna beszélni, amiről sosem tudna hallgatni, amit sosem tudna elfogadni.
Később!

Nem láttam helyieket, akik vasvillát szorongatva rohantak a két férfi felé, nem láttam a városi éjszakában csordákat mászkálni, akik nem heteroszexuális párokat vernének, és nem láttam katolikus szülőket, akik mindent megtettek volna, hogy ne, és nem láttam, pedig nagyon-nagyon nagyon vártam, hogy legalább Hitler reinkarnációja tűnjön fel, csak egyetlen egy snittre, de nem. Őt sem láttam.
Később!

Láttam a szerelmet.
Nem reklámozta magát, nem nyomta magát a képembe, nem akart megerőszakolni, nem táncolt női ruhákban, nem akart élni a gyülekezési jogával, és nem, nem csábított viccelődére,
csak szép volt.

Láttam szerelmet.
Csak úgy volt önmagában, az az igazi, az első, ami csak hat hétig tart, és mindig emlékezni fogunk rá, de sosem meséljük el az unokáknak.
Láttam, ahogy férfiak a semmi közepén sétálva a saját nevüket üvöltik szerelmesen, és csak jó volt.
Láttam, ahogy férfiak és nők, ocsmány színű ruhákban és undorító zokniban táncolnak boldogan a kilencvenes években, mert nyár van, fiatalok, és az olasz Riviérán vannak végül is, szóval miért ne?
Láttam a kamaszos tanácstalanságomat, tehetetlenségemet és félelmemet.
Láttam, ahogy az első végre jónak tűnő ötletet megvalósítja, és egyszerre retteg és örül a sikerének.
Láttam az esetlenséget, hogy hiába játszotta le a fejében korábban.
Láttam az elengedést, és láttam a hófödte téli olasz Riviérát, amiben pont annyira fájt az első szerelem elengedése, mint amennyire a pécsi Mecsekoldalban fájt.
Később!

És láttam az előző életet, azt az az előttit, a nyomokat, amikor arra emlékeztetnek, hogy megtörtént mindaz, amit egy ideig nem nevezünk a nevén, aztán majd lassan mosolyra húzódik a szánk, és eszünkbe jut emlékezni, mert végülis szép volt.
Mert végülis tényleg kurva szép volt.
Később!

 —————————-

Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok erről a szövegről.
Ha megjegyzésetek vagy kérdésetek volna, keressetek bátran komment szekcióban. 🙂
Ha nem szeretnél lemaradni a következő posztről, kattints a jobb felső sarokba található követés gombra, ha hátértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám intstagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Adam Silvera: Inkább boldog

Sziasztok,

a mai értékelésben egy olyan könyvről fogok nektek mesélni, amit tudok ajánlani mindenkinek, aki kereste már valaha a boldogságot. Adam Silvera megméri azokat az utakat, amin eljuthatunk hozzá, és az eredmény ebben az izgalmas, fordulatokkal teli és kedves könyvben ismerteti, amiben talán választ kapunk arra a kérdésre is, hogy miért olyan nehéz boldognak lenni.

inkabb_boldog.JPG

A könyv főhőse, Aaron tizenhat éves amikor megismerjük. Az apja meghalt. Öngyilkos lett. Aaron maga is próbálkozott öngyilkossággal, aminek az eredménye, egy mosoly alakú heg a karján. Mélyszegénységben él a bátyjával és az édesanyjával egy egyszobás panellakásban, és együtt lóg a többi sráccal a telepről. Mindezt talán ellensúllyozza, hogy boldog párkapcsolata van egy Genevieve nevű, festőnek tanuló lánnyal, és mondhatjuk, hogy boldog. Amennyire lehet, annyira biztosan. 🙂

A bonyodalom a boldogságban akkor kezdődik, amikor megismerkedik egy különc sráccal egy másik lakótelepről, akinek váratlanul és viccesen érett gondolkodása van, és elkezdenek egyre több időt együtt tölteni. Thomas és Aaeon kapcsolata nagyon izgalmas lesz, a maguk „no homo” módján. Thomas épp akkor szakított, mert mániákusan otthagy mindent, amiből úgy érzi, hogy nem épül, és azt gondolja, hogy Aaron mellett képes lesz megtalálni az élete igazi értelmét, ami viccesen hangzik, főleg, hogy Thomasnak ehhez táblázatai, ábrái és komoly tervei is vannak. Az együtt töltött időben pedig Aaron ráébredt, hogy szerelmes lett Thomasba, ami több szempontból problémákat jelenthet… (És akkor innen nem mesélek tovább, mert baromi jó, de baromi spoileres.)

ende.gif

A könyv első lapjain egy reklámot kapunk, a Letheo Intézet reklámját, mely azt ígéri, hogy egy új technikával ki tudja törölni az emlékeket.

MA MÉG ITT VAN,
HOLNAPRA ELTŰNIK.

A könyv első mondatában pedig

Kiderült, hogy a Leteo eljárása mégsem kamu.

És anélkül, hogy többet elmondanék a történetből: Itt is érvényesül a jól ismert „csehovi puska” elv, mely kimondja:

ha az első felvonásban, akár csak egy pillanat erejéig is, megjelenik egy puska a színpadon, akkor annak a darab végéig el kell sülnie, mert különben a puskának nincs helye a dráma történetében.

pisztoly.gif 

A könyv fő értéke a feszültség, amely nem adja magát könnyen, mert nagyon hosszan ágyaz meg neki, de mindennek meg lesz a magyarázata majd, és garantáltan padlót fogsz tőlük. Tényleg.

Nagyon izgalmas a cselekmény, az első nagyobb fordulattól kezdve érdekfeszítő beszélgetések zajlanak szereplők között, amik nagyon jól vannak kitalálva és hitelesek tudnak lenni, miközben én olvasóként képtelen vagyok belelátni ilyen helyzetekbe. És itt különösen Genevieve szerepét kell kiemelni, aki nagyon wáó, még akkor is, ha sokáig felfoghatatlan, hogy mit miért csinál. Sőt, igazából most is felfoghatatlan, viszont talán előjelet vált a történetben. De ilyen fontos mozzanat például egy nagyon kedves, de helyre nem rakott régi ismerős, aki nem véletlenül nincs pontosan a helyén, vagy egy másik véletlen találkozás is.

Ifjúsági a regény abban, hogy jobban kiemeli azokat a pontokat, amelyek a feszültséget, érthetetlenséget adja, de ez nem zavar, főleg mert, a feszültség alapvető fogalmából következően, ezeket így is képtelenség összerakni, még akkor is, ha visszanézve kifejezetten adottnak tarthatjuk.

És természetesen óhatatlanul ifjúsági a könyv a középpontba helyezett identitás és boldogságkereséssel, mert a életünk olyan,

Mint amikor gyerekként űrhajós akarsz lenni, míg végül elfogadod, hogy talán ez mégsem lehetséges, bár mindenki folyton azt hajtogatja, hogy semmi sem lehetetlen, és történelmi eseményekkel győzködnek arról, hogy mennyire tévedsz. De végül túlteszed magad a dolgon. Ismered a képességeidet és a lehetőségeidet, szóval elkezdesz azon agyalni, milyen jó is volna bokszolónak lenni, habár túlságosan gebe vagy hozzá. De nem gond, mert ki tudod gyúrni magad. De ez a lelkesedés csak addig tart, amíg kitalálod, hogy igazából írni akarsz egy újságba, és arról álmodsz, hogy majd egyszer saját rovatod lesz, szóval belevágsz. És egy napon, amikor éppen tanácsot írsz valakinek arról, hogyan legyen összeszedettebb, ismét eszedbe jut, hogy milyen jó is lenne mégis űrhajót vezetni.

viszont túl tud mutatni az ifjúsági kategórián, és ajánlom nem ifjúsági olvasóknak is. 🙂

Érdekes vizsgálati szempont lehet a főszereplőség kérdése. Már a fülszöveg is felveti, hogy egy Leteós kezeléssel az igazi önmagunkat is elveszthetjük, de nem feltétlenül érzek világrengető különbségeket, nem gondolom, hogy az események végigvezetésének az más volna az eredménye, ha alternatív univerzumokba helyezzük a történetet, és jól olvashatóan (visszaolvashatóan) a tudatalatti is egészen jól működik, de értem, mire céloz a fülszöveg, és ezzel jól passzol a könyv idegesítően jó és alapos utalásrendszerébe, de önmagában a felvetést érdemes volna valamilyen könyvre húzott modellként értelmezni. És ezt én most nem fogom megtenni.

A könyv gyenge pontja számomra a konkrét szöveg, vagy inkább a fordítás. Alapvetően a fordítónak nagyon nehéz dolga volt ott, ahol a szerző szlenget használ, mert ha ő maga nem követi az ifjúsági csoportnyelvek alakulását (És itt most kibújik belőlem a nyelvész egy mondat erejéig.), akkor mocskosul nehéz rekonstruálni azt, hiszen a fiatalok pontosan azért használják ezeket a formákat, hogy elkülönüljenek a felnőtt és norma követő nyelvhasználattól. Számomra ezt a fordítónak nem sikerült megugrania, így a fiatalok párbeszédei, különösen az elején itt-ott sterilre sikerült, ami különösen zavaró volt egy klasszikus lakótelepi környezetben.

A kedvenc részem: Főleg a Thomas tetőjén töltött jelenetek, azok a mozzanatok, amik feloldanak egy korábbi nem érthetőséget, és külön hálás voltam, hogy nem kifejezetten/csak a melegség állt a középpontjában, mégis nagyon sok aspektusát meg tudta mutatni, így a titkolózást, az előbújást, az elfogadást, az el nem fogadást, a társadalmi normákhoz való igazodást és még sok-sok-sok mindent. 🙂

Ajánlom a könyvet szinte kivétel nélkül mindenkinek. Nagyon sokat tud adni, és ezért is nem tudtam róla korábban írni, sőt, úgy érzem, még most sem ülepedett le teljesen. Nem vidám könyv, miközben egy nagyon szórakoztató főszereplőt ismerünk meg, tűpontos és reális könyv, miközben a középpontjában a memóriatörlés áll, kedves és könnyű, de letaglózó és tanulságos könyv arról, hogy folyamatosan a boldogságot kell keresnünk, és erre az üzenetre azt hiszem mindenkinek szüksége van. 🙂

Adam Silvera: Inkább boldog
Menő könyvek
2018
316. oldal
Így olvastam: Kvázi napokig, fejben nem enged a könyv, szóval sok kis egymást követő ülésben. A feszültség működteti. Könnyű a nyelve, idegtépően nagy a sorköze, de szerintem lehet és kell is pihentetni.

—————————-

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, és köszönöm a Menő Könyveknek, hogy elküldte nekem ezt a könyvet recenzióra! 🙂
Hamarosan érkezem a következő poszttal, ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokba található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 🙂

És semmiképp ne felejtsd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 februári summa

Sziasztok,

a számos éves olvasási terveim között volt egy olyan, hogy havonta összeszedem, hogy haladok az év elején kitűzött célokkal, és mivel újabb hónapnak vége (a lófaszt Szilviókám, már két napja hónap eleje), így újabb havi summával érkezem nektek, amiben megmutatom, hogy áll a 2018-as olvasásom (A fogadalmaim itt), és mesélek azokról a könyvekről, amiket most olvastam, szereztem be, és egy picit a blogról is írok, hogy hogy terveztem a februárt, és hát ehhez képest…

februari.JPG

1. Idén a polcomról fogok olvasni, és könyvstop van könyvfesztiválig!

Mivel már a kimondáskor tudtam, hogy képtelenség, és januárban ez be is igazolódott, így februárban sem sikerült megállnom, hogy új könyveket szerezzek be, viszont ez a beszerzés 2500 forintnál megállt. Ez könyvekre fordítva 4 darabot jelent, így képtelen vagyok haragudni magamra, sőt, azt kell gondolnom, hogy baromi ügyes voltam. 🙂

Erin McCahan: Szerelem és más fura szavak

Kolibri Kiadó, tehát nagyon ifjúsági, nagyon szerelmes, semmi LMBT címke, vastag, és valahol (nem, nem jövök rá, hogy hol) hallottam róla valami jót, és azóta a tudatomban él, és 500 Ft-ért, érted, 500-ért. 😀 Semmit nem tudok róla, még, de most kezd bevadulni az egyetem, és a szépirodalom mellett majd valahol mellékolvasásnak mindenképpen. 😉

James Lear: A hátsó bejárat

Ulpius-házas, meleg, valószínűleg erotikus, akár erősen, de az igazat megvallva erről sem tudok semmit, viszont ugyanabban a kedvezményben volt, és 1000 alatt nem szoktam LMBT könyveket otthagyni sehol. Majd sorra kerül. 😉

Etgar Keret: Boldog boldogultak

Végre valami, amit el is olvastam már. 🙂 A Librinél volt akcióban, szintén 500 forintért, és egy izraeli író kisregényéről beszélünk, aki az öngyilkosságnak egy elég abszurd vonalát hozza. A történet szerint az öngyilkosok mind egy közös városba kerülnek, és látszik rajtuk, hogyan érte őket utol a halál. Nagyon abszurd az egész történet, és rettenetes fahumorral dolgozik, ami egy sajátos atmoszférát vont az egész könyv köré. Szerettem, kikapcsolt, menő volt. Voltak részek, amiket jobban kidolgozhatott volna, és tele van lehetőségekkel, de ha csak úgy olvasnál egyet kikapcsolódásból, akkor még akár ajánlom is. Jól haladhatsz vele, hamar be tudod fejezni, és leköti az agysejteket. 🙂

Alice Walker: Kedves Jóisten

Erről már írtam facebookon is, rég olvastam, de egy néger nő áll a központban, aki szerelmes egy másik nőbe, és mesélgeti a kis életét a Kedves Jóistennek. 🙂 Akkor nagyon elkapott a hangulata, és nagyon örülök, hogy véletlenül sikerült rátalálnom.

2. 70 könyv az éves terv, amiből februárban ismét ötöt sikerült olvasnom.

Címek szerint:

  • Adam Silvera: Inkább boldog (értékelés a jövő héten)
  • Augusten Burroughs: Kiszáradva (értékelés hamarosan)
  • Etgar Keret: Boldog boldogultak
  • Jirí Langer: Kilenc kapu
    A könyv egy haszid történetgyűjtemény. A haszidok pedig olyan zsidók, akik csoportokban élnek szent emberek körül, szigorúan követik az írás parancsait, és baromi viccesek. Különleges élmény volt róluk, az ő szokásaikról, szentjeikről, példabeszédeikről olvasni, és más szempontból nézni a jó és a rossz dolgokat, amiken hiába törjük a fejünket, mert az isten úgy akarta, és nem tehetünk semmit. A sok kedves és szórakoztató élmény és történet közül ez az üzenet maradt meg a legjobban, és örülök, hogy az egyetemen szóba kerül, és hallhattam róluk, illetve Jirí Langerről.
  • Márta Alex: Özséb
    Özséb egy miskolci férfi, és egy napját követjük. Ezen a napon Özséb öngyilkos lett, mert előző este kapott egy bejelentést… Nagyon bölcsésznek éreztem magam miközben olvastam, mert a pénisz szótól Heideggerig minden van ebben a könyvben. Szórakoztató és egyszerre maró gúny árad belőle, amit nagyon tudtam értékelni. Özsébnek a gondolataiba láttat, és végignéztem a legvadabb képzelgést is, amit valaha olvastam, és valahogy azonosulni tudtam a lenéző sznobabb nézőpontjával, ami komoly félelmekre ad okot.

5.gif

Témák szerint:

  • LMBT címkés: Inkább boldog, Kiszáradva
  • Szórakoztató irodalom: Boldog boldogultak, Özséb
  • Szépirodalom, kötelező egyetemre: Kilenc kapu
  • Nem angol vagy magyar anyanyelvű szerző: Boldog boldogultak, Kilenc kapu
  • 2017-18-as megjelenés: Inkább boldog
  • LMBT szerző: Augusten Burroughs

 

dica.gif

És akkor a blogról is beszéljünk.

Nem volt annyi időm februárban a blogra, amennyit képzeltem a februári tervezőben, és ez maradni látszik. Szerencsére ismét visszajött a tanuláshoz a kedvem, és vannak is olyan anyagok, amik érdekelnek, sőt olyanok is, amik baromira érdekelnek, és egyébként is evidens, hogy az élvez elsőbbséget.

Terveztem, hogy érkezem majd néhány az LMBT Történeti Hónappal kapcsolatos poszt, ez egy darabig jutott, mert nem volt időm többhöz anyagot gyűjteni. Az LMBT Történeti Hónap történetéről írtam, és ennyi. 🙁

Hasonlóan jártak a blogszületésnappal kapcsolatos bejegyzéstervek is, szintén egy poszt lett végül, és utólag belegondolva oszthattam volna több bejegyzésre, mégis úgy gondolom, így kerek egész. A blog születésnapra írt blogtörténet viszont nagyon tetszik, és a statisztikákat nézve, szerettétek is, szóval örülök, hogy, legalább az, megszületett. 🙂

Mindemellett megjelent két értékelés, a Férfiműszakról, ami egy meleg prostitúcióval foglalkozó riportkönyv, illetve André Aciman: Szólíts a neveden című könyvéről, és a Luca Guadagnino által rendezett adaptációról több poszt szólt. És a hétvégén Debrecenben is voltam, amiről egy hosszabb élménybeszámolót hoztam. 😉

Köszönöm, hogy velem tartottál februárban. 🙂 Ha márciusban sem szeretnél lemaradni a bejegyzésekről, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. 😉

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén