LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Hónap: 2017 június

Hayden Moore: Nem játék

Sziasztok,

az előző posztban értékeltem Becca Prior: Talált celEB című regényét, ami a múlt héten jelent meg a newkids kiadó gondozásában a mai művel egy kötetben.
Elöljáróban: egy nagyon szórakoztató, könnyű, de fordulatokkal teli románcot olvastam, megspékelve egy hatalmas adag tudatos média és hírfogyasztásra való felhívással (AMIT NEM LEHET MA ELÉGGÉ HANGSÚLYOZNI), aminek egy melegekkel játszó Nagy Ő televíziós műsor hazugságai, játszmái, és egyáltalán a világa áll a középpontjában. És eléggé szerettem.

nemjatek.jpg

A regény fókuszában két főhős áll, akik egyes szám első személyben, váltott narrációval mesélik el a történetet:

Wesley Sullivan egy fiatal musicalénekes és színész, akiről egy szemét újságíró lehozta, hogy meleg, és mondhatni derékba tört a karrierje. Fontos a karaktere szempontjából, hogy kócos, hosszabb hajú, alacsony, és nagyon kék szemei vannak, és nagyon hajaz Pán Péterre, nem csak megjelenésben, hanem viselkedésben is. (Bár vicces módon én a felnövő Pán Pétert magas vékony srácnak gondoltam eddig.) A legjobb barátja nevezte, hogy szálljon ringbe a nagy ő kegyeiért, és ha egy tv társaság kiválaszt, akkor nincs visszaút.

Anthony Woodward egy lecsúszott pop énekes és dalszerző, aki maga vállalta melegségét (Egyszerre több médiumon. Wow.), majd szakítottak a pasijával, amitől ő teljesen padlóra került. Mint érzelmileg, mint szociálisan, mint énekesként. A menedzsere egy utolsó kapaszkodó lehetőséget látott abban, hogy ő legyen a következő széria meleg Nagy Ő-je, és szintén kész tények elé lett állítva.

Mindkét szereplő az esélytelenek nyugalmával, kezd neki a műsornak, és egyébként sincs már vesztenivalójuk. Csak játéknak fogják fel az egészet. Egészen addig, amíg nem találkoznak. 

A történet nagyon jól játszik az idővel. Voltak pillanatok, amikor azt éreztem, hogy kidobom a könyvet, ha nem történik meg most azonnal az, amit vártam. A találkozás, és a szerelem első látásra elég hamar megtörténik, de részben a showműsornak betudhatóan, részben a saját, egyébként jól megindokolt és alátámasztott baromságaikból elég sokat kell várniuk, hogy egyáltalán ki legyen mondva ezekből az érzésekből bármi. És ez az időhúzás többször tér vissza és kivétel nélkül fantasztikusan van kidolgozva.

A világról még szeretnék egy picit beszélni. Alapvetően eléggé hollywoodi hátteret kapunk, amiben valószínűleg nem ismerjük ki magunkat, de mindannyiunknak van egy képe egy Nagy Ő forgatásról, és az enyém eléggé idilli, mert igazából még sosem gondoltam bele, hogy mi folyik ott. (Kivéve amikor Benkő Dániel nem Edit asszonyt választotta, azt a mai napig nem értem.). Például, hogy miként tud a Nagy Ő egy este alatt 20 nevet megjegyezni. És én ennél a pontnál jöttem rá, hogy egy baromi alapos íróval van dolgunk. Nem biztos, hogy így épül fel egy ilyen műsor, de egy nagyon reális és hihető alternatíváját mutatja meg.

Ebben a világban élnek szemét producerek, forgatókönyvírók, akik egyik pillanatról a másikra újra írhatnak mindent, és ezzel tényleg nagyon nehezen megsaccolhatóvá válik a végkifejlet, amiben nem az együtt maradásuk, vagy együtt nem maradásuk lesz a legnagyobb csavar, mert végül is minden a pénzről és a hatalomról szól.

Ami böki a szemem: Cím. Beírom a googleba szerző nélkül, és a „medve nem játék” székely viccet hozza fel végtelenítve (véletlenül találtam meg, de lehet, hogy ezentúl lesz egy ilyen tesztem címekkel), és egyébként sem hiszem, hogy nem volt jobb ötlet ennél. ENNÉL. Nem túl kifejező, és elég sok történetre húzható rá, egyáltalán nem specifikus.

Kedvenc rész: A kondis jelenet az elejéről Wesley szemszögéből. Az a leírás nagyon wow.
És van egy kedvenc idézetem is máshonnan: 

Egy rózsaszín pónilovon ült, nyerített, iszonyatosan nézett ki, hányástól bűzlött, és én szerettem.

Ajánlom mindenkinek, egy letehetetlen, fordulatos, üdítő nyári olvasnivaló, ami után biztosan figyelni fogom a szerzőt is. 🙂

Bár azt ígértem, hogy Karafiáth Orsolya értékeléssel jövök, de kicsúsztam egy picit a saját határidőmből, ezt a könyvet viszont nem akartam csúsztatni. 🙂 Így valószínűleg jövő héten fogom a Kicsi Lilit hozni, és beállunk a heti egy poszt átmeneti korszakra, mert most végeztem a vizsgákkal, jövő héten viszont elkezdek dolgozni, amitől még nem tudom, hogy mennyi időm és energiám marad olvasni és tartalmat gyártani, de igyekszem majd nem eltűnni. 🙂

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokba kattintva, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

A következő posztom most már tényleg a Kicsi Lili értékelés lesz, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Becca Prior: Talált celEB

Sziasztok,

ahogy a hét elején ígértem, a frissen megjelent, még ropogós Becca Prior Talált celEBjéről hozom ma az értékelésemet. A fülszöveg egy izgalmakban bővelkedő, kellemesen bizsergető történetet ígér, a szerzőnőtől tényleg megszokott nyers stílussal, humorral és erotikával. És ezzel a csodálatos borítóval: talaltceleb.jpg

A történetét szeretném először méltatni: egy szövevényes,  jól felépített történetben mutatja be az újságírás fellegvárának a világát, olyan karakterekkel, akiknek vitathatatlan helye van a csúcson: egyediek, sok oldalról látják a problémákat, és profik. Arthur Chapman egy újságíró, aki a piacvezető hírorgánum feje, a titkárnője, Sheila McCarty, egy majdhogynem robot, aki mindent meg tud oldani, és közben egy felépített, működő személyiség, mint egy igazi lelki támasz a megszokott szuperhősök mellett. Arthur helyettese Montague StJames, aki a húgával Veronával megkapja majd a helyét és mélységét. Arthur és munkatársai az állatvédők közül is a legállatvédőbbekkel találkoznak, így Zacary Monroewval és Charles Aubreyjel.

A cselekményről pár szót: Arthur Chapmanől megszámlálható ember tudja, hogy meleg, és ezt ő jónak is gondolja így. Akkora hatalom összpontosul a kezében, amit nem szeretne eljátszani, és ezzel meg is ideologizálta a titkolózást. Egy napon, ami nagyon hasonló az összes eddigihez, Art elindul a munkahelyére, Sheila közben olvassa fel telefonba a napi teendőit, amikor kivág elé egy kóbor kutya, amit azonnal bevisz egy állatkórházba. Ezen keresztül megismerkedik a metropoliszuk állatvédelmének gyatraságával, és elkezd egy cikksorozaton dolgozni, aminek az adatgyűjtése kapcsán ismerkednek meg Zackel és a munkatársaival. És innen kezdődnek az izgalmak, amikről csak annyit fogok elmondani, hogy én egy picit vaníliábbra számítottam a fülszöveg alapján, de örülök, hogy nem lett az.

Nagyon tetszik még a regényben, hogy sokszor nevettem fel. Megvan  a szereplők karaktere, amihez szabva van a saját, de egyébként hasonló humoruk. Jó, hogy az erotikus, vagy akár pornográf tartalmak, amikkel egyébként nincsen semmi baj, hisz ez egy vállaltan ilyen jellegű könyv, nincsenek túlsúlyban, sőt, kifejezetten elegánsak.  Szerettem a könyvben, hogy nagyon jól épül fel. Tele van fehér foltokkal, amiknek vagy lesz feloldásuk vagy nem, de nagyon jó feszültséget adtak a regény végéig.

Örültem, hogy olyan karaktereket kaptunk, akik nem new adult szereplők, hanem saját életük van, amiket már jól kiépítettek, saját ügyekkel és értékrendszerekkel. Ez hatalmas lépése szerintem az írónőtől, mivel a korábbi könyveiben főleg őket mozgatta (korábbi könyveiről is írtam:Tanítvány I.-II.-III., Stocholm-szindróma).

A new adult műfaj Dóri Online Olvasónaplója szerint:

  • a szereplők a felnőttkor küszöbén állnak, már nem tinik (young adult), de még nem is teljesen felnőttek, a 18-26 éves korosztályról van szó

  • a főbb élményeik: egyetem, elköltöznek otthonról, először munkába állnak vagy komoly párkapcsolatba kezdenek (eljegyzés, házasság)

  • persze ezek az a műfaj is kombinálódhat más műfajokkal, pl. fantasyvel, stb.

  • az alábbi témákat dolgozzák fel a leggyakrabban: személyiségkeresés, szexualitás,drog-alkohol használat,  családi gondok, az ártatlanság elvesztése, a kudarctól való félelem.

Viszont voltak vele komoly problémáim, amik főleg a szerkesztést érintik, és nem dühítene nagyon, ha nem tudnám, hogy Becca jól tud írni, de így kifejezetten rosszul kezelem.

  • Cím: A nyolcvanas kilencvenes évek költészetében volt ennyire nyelvkihasználó a költészet, és szerencsére nekik is leáldozott. A talált szó indokolatlan, hisz ha elütök valamit, akkor azt a legkevésbé sem megtaláltam, maximum kifejezetten ironikusan, beszélt nyelvi formákban használjuk így. A celeb szó talán kétszer fordul elő a könyvben, mindkétszer az indokoltan negatív kontextusban.És: Alapvetően gyakori és visszatérő problémám az, ha magyar vagy kelet-európai írók nyugati környezetben játszódó cselekményeket írnak, de Becca történeteinek nagyon jól áll ez a háttér, álltai jól használja ki a lehetőségeket, de most abban a pillanatban, amikor indokolttá válik a cím (vagy hát kiderül a miért), hatalmasat esik ez az illúzió. Angol neve van az újságoknak, a szereplőknek, az intézményeknek, mindennek, és erre jön a CelEB. Basszus.
  • Az első 70 oldal: Valamiért nagyon nehezen találja meg a hangját a történet, és ezt be akarom tudni annak, hogy új terep a felnőtt szereplők felnőtt életének ábrázolása, de a szerkesztőt semmi nem mentesíti. A második oldalon egy mondaton belül kétszer szerepel a gyors jelző, és több példa van erre a figyelmetlenségre, mint amin említés nélkül át tudnék siklani, és néha a soktagmondatos mondatok sem sikerültek olyan jól, hogy ne szakítson meg olvasás közben, és ez tényleg fájt.
  • Nevek: A StJames testvéreknél még megérthetem, sok szülőpár nyomorék, és választ szar nevet a gyerekének, van Csongor és Tünde testvérpár ismerősöm (Basszus, a színdarabban szerelmesek lesznek egymásba, és legalább kétszer szexuális aktust létesítenek metaforikusan.), szóval a Montagoe – Verona testvérpárral nincs is nagy probléma.
    Van viszont ez az Arthur Chapman nevű főszereplő, és ez a kis vizslaszerű kutya, akinek kapcsán eszébe jut, mennyire fontos az állatvédelem. És most vessünk egy rövid pillantást a Garfield című film állatkínzó karakterére: Happy Chapmanre. Remélem, hogy csak véletlen volt, és akkor egy picit kevésbé kínos.happy_chapman.jpg
  • Újágcikkek: A könyv végén találhatóak olyan újságcikkek, amiket az epikus befejezését adják a történetnek a narráció mellett, ami egyébként remek ötlet volt, és volt ahol jól is sült el. Viszont ezek közül kettőben nagyon médiátlan cikkek vannak: Az egyik cikk egy díj kiosztása kapcsán szakmabélibbnek akart tűnni, de borzasztóan bulváros lett. Én nyilván a saját szakterületemről olvasok tudományos ismeretterjesztő sajtótermékeket, de nem találtam szinte sehol semmit pl. É. Kiss Katalin magánéletéről amikor megkapta két hónapja a Bolyai-díjat, és én azt akarom gondolni, hogy más tudományterületeknél is így van ez. (Mellesleg szerintem ez a normális. És gratulálok É. Kiss Katalinnak, aki egy fantasztikus nyelvész.). A másik ilyen pedig egy Forbes cikk, ami szintén összeollózott, bulváros és rossz volt, mert sokkal igényesebb és sajátabb tartalomgyártást képvisel a Forbes, és ezt mindenki láthatja, ami már olvasott az oldalról, vagy kinyitott egy folyóiratot.

Kedvenc rész: Amikor Shaila lakásán beszélgetnek a videó kapcsán. A kedvenc karakterem pedig egy mellékszereplő, akiben pontosan megmutatkozik Becca Prior nagysága: Anna Fischer. Imádom ezt a nőt. Gratulálok hozzá. Wow. 🙂 És majdnem elfelejtettem egy Kimmel nevű emberre bármikor rábíznám az életem. Kemény hangzású, de magasnak, és szeretetreméltónak hangzik. Egy picit mindig elolvadtam, amikor ezt a nevet olvastam.

Végezetül szeretném elmondani, hogy ajánlom ezt a könyvet egyébként mindenkinek. Fontos gondolatok és üzenetek vannak benne mindannyiunk számára, tele van feszült, és izgalmas helyzetekkel, hitelesek a karakterekkel, és egy erős szerkesztéssel nagyon széttömjéneztem volna, mert megérdemli.

Ha túljuttok a nyolcvanadik oldalon, imádni fogjátok. 🙂

A regény egy kötetben jelent meg Hayden Moore Nem játék című regényével, aminek majd külön posztot szentelek, de most Karafiáth Orsolyától olvasom a Kicsi Lilit, mert egy picit hardabb dologra van szükségem, de heteken belül érkezik a Nem játékról is a poszt. 🙂 Eddig részleteket olvastam, és kíváncsivá tett. 🙂

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokba kattintva, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

A következő posztom valószínűleg egy Kicsi Lili hangulatfestés lesz, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Nyárra hangolódó könyves tag

Sziasztok,

ha még tanultok, akkor mindjárt beköszönt a nyári szünet, vagy még hozzám hasonlóan az utolsó vizsgákkal küzdötök, ha már dolgoztok, munka közben is biztosan elgondolkoztok, hogy mi mindent lehetne épp csinálni, ahelyett, ami épp akkor veletek történik. És ezeket a gondolatokat a meleg levegő vagy a légkondi zúgás sem tudja elterelni. Nekem, ha nyár, akkor pihenés és aktív időtöltés, és mindkettőben társam egy-egy könyv, így elkészült a meleg témájú nyári könyves kihívás. Fogadjátok szeretettel:

konyves_tag.JPG

1. Milyen könyvet olvastál, ami nyáron játszódik?ec.jpg

Ryan Loveless: Ethan és Cartel
Cartel vidékre költözik. El akar tűnni a világ elől a tourette-szindrómájával, tikkelésével, dadogásával, hogy nyugodtan tudjon zenét szerezni. Aztán a szomszédja, aki egy gyermekkori baleset következtében agysérülést szenved, valahogy mégis kirángatja a maga által vállalt száműzetéséből. Fantasztikus történet, szuperül megírva, amiben még mályvacukor sütögetés is lesz a barátokkal egy a tengerparton töltött nap után. És a borítótól is egyből nyári hangulatban leszek. Meg romantikusban.

2. Melyik könyvbéli helyszínre mennél vissza szívesen nyaralni a nyáron?

John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság
Fanatikusan rajongok az otthoni pihenésért is, így szívesen választanám magamnak Solomon lakását, ahol még medence is van, hála az ő szuper nagyijának, akit nem csak ezért könnyű imádni.

vagy

Michael Cuningham: Otthon a világ végén
Olvasnék, nagy sétákat tennék a vidékükön, és kávéznék a kis kávézójukban. Szeretném.

belle.gif

3. Mit olvasnál szívesen kötelező olvasmányként ezen a nyáron?covers_277184.jpg

Allan Hollinghurst: Más apától
A mű egy íróról szól a századfordulón, aki ír egy szerelmes verset, és kalandos úton kiderül, hogy meleg volt, és a szerelmes vers alanya is férfi lehetett. És hogy miért legyen kötelező?

  • Történelmi korban játszódik.
  • Nagyon jól olvashatóan szépirodalmi a nyelvezete.
  • Vastag.
  • Még nem olvastam, de kötelezőnek érzem magamra nézve a vizsgák után.

4. Melyik könyvbéli karakterrel/karakterekkel töltenél el szívesen egy estét a nyári tábortűznél?

Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi
Mert fantasztikus barátai vannak. Egyszerűek, de fantasztikusak a maguk nemében. Én csak ülnék ott, nézném őket, és osztoznék abban a szeretetben, ami van közöttük. 🙂 Szeretném.

tabortuz.gif

5. Ajánlj egy könyvet erre a nyárra!

Azt ajánlom, hogy olvasgass a blog értékelései között, és ha megtetszik egy könyv, vedd rá magad. 🙂

6. Mi az első, ami eszedbe jut a nyár és a könyv szó hallatán?

Háh, kötelező olvasmányok, Egri csillagok, Légy jó mindhalálig. 😀

És az a pillanat az Egy különc srác feljegyzéseiben, amikor nincsenek határok. *.*

7.  Melyik könyvet/könyveket tervezed elolvasni ezen a nyáron?

Először kezdem a nem meleggel, mert az kevesebb: Minden nyáron olvasok már évek óta valamilyen nagyon klasszikust, mint korábban az Anna Karenina vagy Bovaryné volt. Idén a Mester és Margarita, illetve a Karamazov testvérek között agyalok. Ebből az egyiket biztosan.

Meleg témában:freegreatpicture_com-23209-color-books.jpg

 A Születésnapi kívánságlistámról a héten érkezik Becca Prior Talált celEB-je, Hayden Moore Nem játéka, és Patrick Ness Soha nincs vége című regénye. Emellett jön még Karafiáth Orsolyától a Kicsi Lili.

A könyvfesztiválról való szerzemények közül sem olvastam el mindent, így Allan Hollinghurst: Más apától és Karim Fossum: Az ördög tartja a gyertyát könyvek is befuthatnak. (A többit is szeretném a szerzemények közül elolvasni, de azokról valószínűleg nem lesz értékelés.)

Illetve szeretném a meglévő és már olvasott meleg témájú könyveket újraolvasni, hogy értékelést írjak róluk, így várhatóan újraolvasom Ryen Lovelesstől az Ethan és Cartelt, Paul Burstontól a Szégyentelent, Michael Cunninghamtől az Otthon a világ végént, és talán ha egyszer egyébként is rossz napom lesz, így nem húz le az életről az, hogy nem szeretem, akkor Róbert Katalin Színből, szívből, igazánját is.

És még tervben van, mert megvan, csak nem fért bele egy fenti csoportba sem: Zuzana Brabcová Gyöngyök éve című regénye is, így tizenegyediknek. 🙂 Majd meglátom, meglátjátok, mi teljesül ebből.

A kihívás végére engem teljesen elkapott a nyár szele, bár lehet, hogy az csak a huzat volt az ajtó és az ablak között, mindenesetre remélem, hogy ti is hasonlóan érzitek magatokat.

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ajánljatok ti is könyvet, vagy írjátok meg bátran, hogy ti hol mit válaszoltatok volna.

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

A héten, mint pár sorral feljebb említettem megjelennek végre a Newkids kiadó új könyvei, amikről már a Születésnapi kívánságlistában meséltem, így annak függvényében, hogy mikor érkezik meg a futárszolgálat (láttam, hogy valakinek már megérkezett, és féltékeny is vagyok), azokat is elkezdem olvasni, aztán írok azonnal.

Addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

John Green – David Levithan: Will & Will (Egy név, két sors)

Sziasztok,

már régóta szerettem volna újraolvasni ezt a könyvet, mert egy könnyed, humoros, öniróniával tűzdelt, vizsgaidőszakhoz illő olvasmány, klassz történettel, szeretni való szereplőkkel és vicces felütéssel. Két srác teljesen véletlenül találkozik egy chicagói szexshop előtt, ahol igazából egyikük sem érzi jól magát, és mindkettőről kiderül, hogy Will Graysonnak hívják. És ez nem csak a könyv történetét teszi érdekessé, hanem az értékelést is megnehezíti. Viszont a két Will ezen kívül talán minden másban különböznek.

willeswill.jpg

Már bizonyára többen észrevettétek, hogy szeretem azokat a regénybeli kapcsolatokat, amik nehezen fordulhatnának elő az életben, mégis kényelmesen és hitelesen tudnak működni, és ebben a Will & Will is élen jár. A négy főszereplő sokban különbözik egymástól, de fontos helyeken kapcsolódnak, és ettő a regény teljesen természetes lesz. A könyv fülszövegének értékelése szerint a fő üzenete, hogy a szeretet minden formáját meg kell ragadni, és tényleg ebben erős a könyv. Barátságról szól, heteroszexuális és meleg párkapcsolatról, a vágyott buziboszi szerepről, és mindenről, ami szeretet tud lenni esendő kamaszok között. Mert ahogy egy másik értékelés fogalmaz a fülszövegben: Mindegyik szereplője esendő és csodálatos.

Nézzük először a két Will Graysont, akiknek az első szám első személyű, váltott nézőpontú narrációján keresztül megismerjük a történetet. Közös tulajdonságuk, hogy mindketten várják a tanítás végét, és nem kimondottan barátkozós típusok. (De ki nem várta a tanítás végét, és ki nem barátkozott nehezen?)

  • Will Grayson Chicagóból: Őt úgy ismerjük meg, mint egy robotot, de legalábbis biztosan hadilábon áll az érzelmek terén. Cinikus és realista, és bár ez az egész művet körüllengi, az ő karakterében összpontosul valahogy a humor.
    Életét két szabály között éli: 1. Befogni a számat! 2. Leszarni mindent! Arra a következtetésre jut, hogy az élete legnagyobb hibái mind ezek a szabályok megszegésének a következményei. Már itt látszik, hogy ő a realitás talaján áll. És ezen a talajon állnak ők a fizikus Schrödingerrel, hogy bipolárisan kezeljék a dolgokat: akar valamit, és nem akarja ugyanazt egyszerre. Aztán valami lesz ezzel a Schrödinger macskája fizikai gondolatkísérlettel is.
  • Will Grayson: Meleg. Meg van győződve róla, hogy az élete abszolút értelmetlen. Az ő délutáni elfoglaltsága a hazasétálás. És nem szereti Madonnát. (Érthetetlen, de talán bocsánatos.) Soha senkinek nem bújt elő, viszont szerelmes egy srácba, Isaacbe, akit egy chatoldalon ismert meg, és sosem találkoztak. Aztán egy nap randira hívja Isaac Chicagóba, ahol a két Will találkozik.
  • A legjobb barátnője, vagy legalábbis az egyetlen kortárs kapcsolata a világgal Maura. Maura és közte a fő kapcsolóelem a komorság. A lány nagyon szeretne egy barátot, és azt hiszi, Willnek is arra van szüksége. És mindent meg is tesz, hogy információt kapjon Willről és a barátja legyen, és ez valahogy fel is menti a szememben.

A két másik szereplő a chichagói Will barátai, akik nagyon hangsúlyosak a regényben.

  • Mini Cooper: Ő érthetetlen oknál fogva a chicagói Will legjobb barátja. Mini Cooper egy kőgazdag meleg srác, akin kövér, és halmozza a szerelmeket. Ő vezeti az iskolai meleg és heteró diákszövetséget, és ír egy darabot egy meleg srác életéről, amit az iskolában fog előadni. Ő áll a színdarab középpontjában és persze ő játssza a főszerepet is. Meg ő rendezi, világosítja, ő a producere, díszlettervezője, és a lelke is az egésznek. (És David Levithan megírta konkrétan a darabot, és a Születésnapi kívánságlistámon már említettem is, hogy szeretném elolvasni egy éven belül.) Szerinte

Színház az egész világ, és Mini benne a legnagyobb sztár.

Mini az első megjelenéseiben eléggé felületesnek és teátrálisnak tűnik, azonban ennek lesz helye a könyvben és valahogy ez a karakter is a helyére kerül. Meg kell hogy mondjam, amikor először olvastam, ő volt az abszolút kedvenc karakterem, és bár ez a második olvasásra sem változott, jelentősen újraértékelődött bennem, a meleg kövér művészetkedvelő srácban.

A barátságuk Willel nagyon izgalmas, minden alkalommal ott van köztük az, hogy ennek a kapcsolatnak nem lenne szabad megtörténnie a dolgok rendes folyása szerint, hiszen a két srác egészen más karakter, és Will is hivatkozik rá az első oldalakon: ha a barátainkat mi választanánk, akkor valószínűleg Mini nélküli lenne ez a történet. Aztán meg még is milyen jó lesz így. Érdekes formája a szeretetnek, az biztos. 🙂

  • Jane Turner: Egyetlen helyen említik a vezetéknevén, és megtaláltam azt. Jane az iskola meleg és heteró diákszövetségének a tagja, és a szexuális hovatartozása egy ideig nem is ismert. (Nálunk miért nincsenek ilyen szövetségek?) Viszont tudjuk róla, hogy rajong a költészetért, fantasztikus zenei ízlése van, és egy ponton, csak említés színtjén a slam poetry is előkerül, aminek a vitatható kontextusa ellenére kifejezetten örültem.

ksp.png

Ezt a könyvet is nagyon szerettem, de itt is akad egy kis észrevétel, egy pont, ahol le kellett tennem a könyvet egy pillanatra (Lehet, hogy kellene egy ilyen állandó rovat az értékelésekbe, mert mindig van valami, ami böki a csőröm.): Miért kellett a Maybe Dead Cats (majdnem halott macska – utalva Schrödinger macskájára) zenekar ímélcímét lefordítani? Kérlek? Miért? Ahw. Nagyon. AHW.

Kedvenc részem: Amikor a két Will Grayson chatel, annál fantasztikusabb és groteszkebb beszélgetést még nem írtak. És persze állati tartalmas, és mély, és elolvadós. És Gideon karakterét is szeretem még, de róla nem árulhatok el semmit. 🙂

A könyv történetéről nehéz spoiler nélkül beszélni, mert elég fordulatos izgalmas, így ez a bejegyzés talán egyszerűbbre sikerült, mint ahogy szoktam a kis hangulatjelentéseket, de mindenképpen ajánlom nemtől, kortól, olvasási preferenciáktól függetlenül mindenkinek. Könnyen, pihentetően olvasható, és jó a humora. 🙂

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban.

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában az érdekel, hogy ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

Hét közepére várhattok egy új könyves kihívást izgalmas kérdésekkel, és a héten megjelennek végre a Newkids kiadó új könyvei, amikről már a Születésnapi kívánságlistában meséltem, így annak függvényében, hogy mikor érkezik meg a futárszolgálat, azokat is elkezdem olvasni.

A következő posztig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság

Sziasztok,

ma egy eléggé érzékeny témáról szeretnék egy jó, és őszinte könyvet mutatni nektek. A könyv főszereplője egy 16 éves fiú, Solomon, aki agorafóbiás, azaz pánikrohamot kaphat minden olyan helyzetben, amiből nem tud elmenekülni, vagy ahol nem kap segítséget. Ennek következtében Solomon otthon marad, és amikor megismerjük, már három éve nem járt a lakásukon kívül. Szóval meleg, és otthon a négy fal között meleg, de erről is majd részletesebben:

nagyonlogikatlanki.JPG

A cím nagyon találó, mert olyan alaposan kidolgozott karakterek találkozását mutatja be, akik az életben ritkán vannak együtt, mégsem különös, sőt, szinte természetes, hogy megtalálták egymást.

  • A különcök közül nyilván Solomon esete a legkézenfekvőbb, hiszen ő otthon van a biztonságos kis világában, amikor betolakodik Lisa. Szerintem a legfontosabb tulajdonsága Solnak, hogy oldott, mert otthon van. Vicces, olykor szarkasztikus, és pontosan tudja, hogy pánikbeteg, aki a rohamaival él. Talán ez a legfontosabb a műben, mert amellett, hogy megmutatja, hogy a betegség nem folyamatos feszültség (mégha az oldottság házon belül marad mégis), azt is megtanuljuk, hogyan viselkedjünk valakivel, akinek épp pánikrohama van.
  • Lisa egy olyan lány, aki tudja mit akar. El kell mennie a kisvárosból egy egyetemre, különben megszürkül, így kiválasztja magának az államok második legjobb pszichológusképzését, ahová kevesen kerülnek be, és ahol évente csak egy ösztöndíjast vesznek fel. Két év múlva pedig Lisa akar az lenni. Remek esszét akar írni egy mentális betegségről. Remek esszét akar írni arról, hogy megmenti Solt. Ő egy törtető (iskolai évkönyvszerkesztő, diákönkormányzatis… nem kell bemutatnom ezt a karaktert), de el semmiképp nem ítélhető, ami egy hatalmas bravúrja az írónak.
  • Clark Lisa barátja. Vízilabdázik, videojátékokat játszik, és imádja a Star treket, ami komoly kapcsolóelemmé válik majd közte és Sol között. Alapvetően eléggé felületesnek gondolnánk, de nagyon izgalmas karakterré válik a műben.

Solomon melegsége is megér néhány karaktert. Lisa az első, akinek előbújik, hiszen otthon a négy fal között (ha csak nem él párkapcsolatban, amiről itt nyilván nincs szó) semmi jelentősége nincs annak, hogy meleg. Úgy kezdődött, hogy másként látta a fiúkat és a lányokat, és jobban szerette nézni az egyik nemet, mint a másikat. Ez ilyen egyszerű, amikor az ember még nagyon fiatal. És Solomon biztos volt benne, hogy számára ez már mindig ilyen magától értetődő lesz – miért is kellene kételkedni a szexualitásában, ha soha többé nem szándékozik kitenni a lábát otthonról?

A könyv egy pontján mégis csak pánikbeteg és meleg srácként definiálja magát, és valahogy a coming out-ok is előkerülnek, szóval szembetűnő a kérdés, hogy mégis mennyire kevésnek gondolta ezt a kérdést a 80. oldalon, és mennyit fog változni mondjuk a 230. oldalra, de spoiler nélkül csak ennyit.

elszolas.gif

A történetet két szemszögből ismerjük meg. A kinti világot Lisán keresztül, az otthont, és az ott töltött időt pedig Solomonéból, és hiába a két szempont, meglepő módon első szám harmadik személyű az elbeszélő, ami nagyon jót tett a cselekménymesélésnek. Az író mindent tud, és bár ez egy unalmas középiskolai irodalmi frázis, itt nagyon működik. Pontosan leírja, hogy milyen cselekedetet mi hajt, hogy hol, ki mit gondol, és mi történik ennek hatására. Megírja, hogy Lisa ideologizálja magában a kihasználást: Solnak segít kijönni az otthonából, ő kikerül a kisvárosból, és mindenki megkapja azt, amit akar. Ez az író könnyen adhatna feloldozást vagy ítéletet, de maga mégis objektív tud maradni a leírásban, csak a cselekményszálakat mozgatja, és minden szereplőnek megadja a lehetőséget, hogy maga hozza meg a jó döntéseket. És itt ez szuperül működik.

Érdekes még a helyszín maga, és a szereplők ahhoz való viszonya. Hajlamosak vagyunk mi befogadók a lakás börtönnek tekinteni, és a szereplők még azt is felajánlják, hogy hoznak dolgokat be kintről, ha Sol kéri… Amit nem lehetett volna humor nélkül kezelni, de Solnak szerencsére van humora. Az otthon három év alatt ki tud üresedni, valahogy mégsem teszi, és ez az, ami engem mint olvasót, és Lisát mint szereplőt egyaránt meg tudott lepni, mert igazából

Nincsenek unalmas helyek, csak unalmas emberek.

és Sol nem unalmas ember, és nem unalmas az élete. Mégis vannak a szokásos menetrendjei, amiket a tipikus unalmas ifjúsági regényekből ismerünk: átmentek, játszottak, együtt vacsoráztak a szüleikkel… de ezek kapnak mélységet Solomon betegségében és lehengerlő személyiségében, Lisa játszmájában és Clark barátra vágyásában, szóval valahogy túllép ezeken a trendeken. Egyébként pedig kell is a lassú felvezetés ahhoz, hogy megértsük majd mi történik a könyv utolsó negyedében, ahol felpörögnek az események. Nagyon.

nagyon_logikatlanangol.jpg

Egy bajom van a könyvvel, és az a borító, ami azt hiszem az eredeti második kiadásának a borítója, de sok problémám akad… Értem a kint csábítását és a bent sötétségét, és figyelemfelkeltő is, de közben elüt az egész mondanivalójától. Az első kiadás borítója jobban tetszik, mégha nehezen is kötődik, de nem akar sarkított és didaktikus lenni. Ez az egy dolog húz csak le egy csöppet. Mert az első szép volt. Nagyon. És mutat egy külvilágot, egy bent létet, egy határt, de mégsem didaktikus. Miért kellett lecserélni mégis? Miért?

Kedvenc részek: Most ez szereplőhöz kötődik. Alapvetően nagyon szerettem a könyvet a humoráért, amit megtestesít a fiatalos, ingatlanközvetítő, gazdag nagymama, aki szavaival felkorbácsolja a hangulatot. Szeretem a felfogását, a kis alkuikat és a talpraesettségét. 🙂

A könyv története egyszerű volt, így most ez egy picit kritikaibbra sikerült, mint ahogy szoktam a hangulatjelentéseket, de érdemes róla beszélni és érdemes elolvasni. Könnyen olvasható és klassz.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés mára, ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban. 

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám Instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

Most tanulmányok és kötelezők között lavírozom, így nem tudom, hogy mikor érkezik a következő bejegyzés, és hogy milyen tartalmú lesz, de addig, míg kiderül ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén