LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Hónap: 2019 szeptember

Szeptemberi summa

Sziasztok,

elkezdődött, sőt berobbant az ősz, hiszen egy elég mozgalmas elmúlt 30 napot kell majd ebben a bejegyzésben summáznom. Régóta olvasni vágyott, és régóta ajánlott könyveket sikerült elolvasnom, pörgött az előadásra készülés is, nagyon klassz könyvekhez jutottam hozzá, kivétel nélkül jóval olcsóbban, és a blog területén is pörögtek a dolgok, szóval nem is szaporítanám tovább a szót: Kezdjük is el!

szeptember_1.JPG

8 könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem

Esterházy Péter: Semmi művészet
Esterházy Péter a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alakja, és még olvasás alatt van az életműve. Augusztusban olvastam tőle egy izgalmas szöveget, a Szív segédigéit, ami az édesanyja haláláról és az édesanyja életéről szól. Nagyon izgalmas, ahogy ahhoz a szöveghez nyúl, világirodalmi kötődéseket keres, és nagyon fontosnak tartja a gyász gesztusát, például minden oldal gyászszegéllyel van körülvéve. A Semmi művészet szintén az édesanyja témáját járja körül, és én nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan nyúl évekkel később ugyanahhoz a témához.

Babiczky Tibor: A jóemberek
Babiczky Tibor helyzetét nem igazán ismerem a magyar irodalomban. Néha azt gondolom, hogy megkerülhetetlen, de tudom, hogy fiatal költőként és slam poetry előadóként a magyar irodalomnak azon az oldalán állok, ahol tényleg megkerülhetetlenebbnek tűnik. A jóemberek egy korai kötete, még nem olvastam.

Margaret Atwood: Guvat és Gazella
Atwood egy régi adósságom, amit elkezdtem törleszteni, szintén augusztusban, A szolgálólány meséjének az elolvasásával és megszeretésével. (Annyira szerettem, hogy a hó eleji 1 és 6-ban azt hoztam ki a múlt hónapom legjobb olvasmányának.) A Guvat és Gazella a MaddAddam-trilógia első része, amiben egy Hóember nevű őrről olvashatunk. Hóember korábbi barátnője volt Gazella, és a legjobb barátja volt Guvat, aki létrehozta a guvatkákat. Ezek a guvatkák egyszerű gondolkodású, tiszta lelkű tökéletes emberek, akik a megújuló világ társadalmát jelenthetik. Na. Hát eléggé érdekel, mi fog történni ebben a regényfolyamban.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Úgy néz ki, hogy ebben a hónapban nagyon szerzőkompatibilisek vagyunk, de hát na. Cserna-Szabó András egy zseni. Ez a könyv pedig a tíz éve megjelent kötetének a bővített újrakiadása. Ebben a kötetben Cserna olvas. Sokat. De nem úgy, ahogy mi eszünk, hogy össze mindent, hanem rendesen. Megemészti az olvasottakat. Összeszedi a dolgokat. Konstruál. Aztán négy-öt oldalas ki esszéket, tárcákat ír egy-egy világirodalmi vagy magyar irodalmi szövegről. És ezek általában viccesek, kedvesek, bájosak. Nem bántóan, csak szeretetből beszélnek. Nagyon jó szövegek ezek. Szeretem őket. De Csernát amúgy is muszáj szeretni, mert nagyon jó. A második olvasásom tőle, de mennyi lesz még…

Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya megint. Nagyon sokan nem szeretik, pedig nagyon okos nyelve van. Provokatív. Nagyon szerettem a Kicsi Lilit tőle (értékelés itt), és most beszereztem az új könyvét, ami az alkoholizmus témakörét járja körül a megszokott szókimondással és bátorsággal. Beszél az alkoholizmus családi vonatkozásairól, arról, hogy ez a kultúránk része, miközben egy végletekig személyes sorsot mutat be. Most olvasom a könyvet.

Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz
Csobánka Zsuzsa regénye megnézi a történelmet. Jakobról mesél, aki visszatért Auschwitzból és Editről, aki túlélte a dunaparti sortüzet. Egy szerelemről beszél ez a regény, két túlélő életéről, már az unokák szemszögéből. Nagyon sok mindent várok. Akár tabuizálást és feloldásokat, generációkon át öröklődő traumákat. 200 forint volt az egyetemi könyvtár kiárusításán, engem pedig foglalkoztat ez a generációkon átvezető téma. Kíváncsi vagyok.

Gerevich András: Tizenhat naplemente
Gerevich András. Na, ő megint olyan. Nagyon furcsa róla beszélnem ezen a blogon, mert a két könyvét már jóval azelőtt ismertem, minthogy ez a blog megszületett volna. Még kis 16-17 éves meleg srácként találtam rá először a Barátok című kötetére, aztán erre. Nekem a Barátok mindig jobban tetszett, az 17 éves korom óta megvan. Dedikált is. Ma abból hoztam a facebook oldalra hétindító verset. A Tizenhat naplemente úgy emlékszem, hogy egy egyel kitartottabb, kevésbé intim kötet, de még nem olvastam újra. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz más most, mert évek óta nem forgattam.

Gerevichet a Meleg szemmel videósorozatból ismertem meg még nagyon régen, ami alapjaiban helyezi kontextusba a munkásságát. Nézzétek meg, mert bájos, technikailag persze meghaladtuk, és hát nekem a videó képi világa is… hát, nehéz, de bájos cucc végülis:

Karin Tidbeck: Amatka
A könyv, aminek van leszbikus vonatkozása, de nem ez miatt érdekel. Wow. Amatka elvileg egy város, amit szómágiával a hatalma alatt tart egy rendszer. A gondolatok és a szavak mind manipulálva vannak. És ez engem már megvesz. A nyelvész lelkem dobog benne. Az, hogy emellett egy lány küzd a szabadságért, a szeretetért és a teremtő művészi erőért… na, az csak másodlagos. Nagyon örülök, hogy végre a polcomon van.

10 könyvet sikerült a hónapban elolvasnom:

Seth Godin: Minden marketinges sztorizik
Mint már tudjátok, életem egyik legnagyobb kalandjára készülök nagyon. Amikor ezt a posztot kiteszem már csak ötször 24 órát kell várni, és fellépek a szegedi TEDx konferencián, ahol az Okosan kapcsolódó világ téma keretében mesélek a blogomról, a történetéről és a motivációimról.
Ezt a könyvet, és majd még a listán néhányat, ehhez olvastam.

A Minden marketinges sztorizik egy bevezető könyv volt a storytelling műfajához, ami az adott márkát a márka történetén keresztül mutatjuk be. Nagyon marketinges szemléletű, egészen más, mint a következő könyvek. Elsősorban azon dolgozik, hogy hogyan lehet egy történet hiteles. Nagyon sokat segített magamban felépíteni azt, hogy én milyen értékeket társítok a bloghoz tudat alatt, és hogy ez hogyan következik a blog történetéből. Nagyon várom már, hogy megoszthassam a TEDx Szeged közösségével és veletek ezt az élményt. 🙂

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
A Prozac egy olyan gyógyszer, ami alapjaiban határozta meg a kilencvenes évektől a depresszióról való gondolkodást a nyugati kultúrában. Elizabeth Wurtzel a saját depressziótörténetét meséli el ebben a könyvben. Onnantól kezdve, hogy általános iskolásként egy eminens szerepet húzott magára az elvált szülein keresztül az identitáskrízisein át egészen a kemény pszichológusi beszélgetésekig és a pszichiátriai kezelésekig. Nagyon kemény könyv ez, mert nagyon személyes és szókimondó. Nagyon intim pillanatokba nyerünk nyers betekintést: azokba a gondolatokba is, ahol az emberiességnek nagyon kevés maradéka látható, mindezt saját első szám első személyű elbeszélésként. Ez egy olyan kötet, ami az én szememet is kinyitotta a depresszióról, pedig olvasottnak érzem magam a témában. Kemény cucc, de nagyon fontos, hogy sokan megértsük.

Carmine Gallo: TED-előadások
Carmine Gallo szerint a TED beszéd olyan, ami egyedi, érzelmes és emlékezetes. És itt haza is mehetnénk persze, de Gallo ezt további három részre bontja, és nagyon sok TED előadás megoldásait citálja elénk, hogy minél szemléletesebben közelítsünk egy-egy megoldáshoz. Jó könyv volt. Akkor olvastam, amikor abszolút a felkészülés, anyaggyűjtés, anyagrendezés időszakában voltam, így ezt a könyvet tudtam a legjobban használni, és szerintem jó, hogy így alakult. Gyakorlati tanácsokat ad, de bőven hagy teret, hogy te a te történeteddel kitöltsd azt.

Bárány Tibor (szerk.): Édes hazám
Március óta olvasom ezt a könyvet, és nagyon jó, hogy befejeztem. Ez a 2012-es antológia a közéleti kortárs költészet verseit gyűjti össze, és hozza őket párbeszédbe. Nagyon izgalmas vállalás ez, mert nagyon fontos volna jól beszélni közéletiségről (ha már értelmiségiek vagyunk), akár tiszteletben tartva ugyanazokról a kérdésekről mást gondolni. Nagyon emblematikus szövegek kerültek bele a gyűjtésbe, amiket szintén jó egymás mellett olvasni. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ezen versek többsége nem emblematikus. És sokszor inkább a pátosz szólal meg, mint a költő. Nem tudom, hogy lehet enélkül közéleti verset ír, persze látom, hogy néhányaknak megy, de összességében ez egy nyögvenyelős kötet volt. Nagy is volt, nehéz szövegekkel, és hát… rossz kimondani, de azt hiszem sok is. Kell ez a könyv, mert fontos, de nem végigolvasásra ajánlom.

Virág Emília: Sárkánycsalogató
Amikor egy summát írok, először megcsinálom a listát, és utána töltöm fel tartalommal. Ennél a címnél meg kellett állnom mosolyogni írás közben, mert nagyon imádtam. Virág Emíliát sokaknak nem kell bemutatni, és ez nem érdemtelenül van így. A könyve a Hétvilág trilógia első kötete, és nagyon-nagyon zseniális. A könyv úgy indul, hogy Józsi, a másnapos pizzafutár és egyetemi hallgató megidéz egy sárkányt az Oktogonra egy merülőforraló, a telefonja és egy kotyogós kávéfőző segítségével. A sárkánnyal tart Béla lovag, aki nagyon szeretne egy sárkánytojást, hogy elnyerhesse a király lányának a kezét. És ez még semmi. Ez a könyv zseniális. És random. Végletesen. És én ezt imádom. Béla és Józsi és Józsi barátnője teljesen bevonódnak a sárkány és a boszorkányok közti hatalmi játszmába, annak aktív alakítói lesznek, és mindez a lehető legszórakoztatóbban. Mindenki olvassa el. Mindenki. Te is.

Kim Leine: Kalak
A Kalak egy nagyon izgalmas kötet, ami egy gyógyszerfüggő ápoló történetét meséli el. És ez a történtet pont Kim Leine-é. És ha ez nem volna elég, ő egy jehova faluban nőtt fel, de fiatalon a meleg apjához szökik, hogy megismerje a valláson túli világot. Kim Leine-ének regényes élete van, és jó regényt írt belőle. A héten hozom az értékelést róla. A szerző az új könyvével jövő hétvégén a budapesti Margó Irodalmi Fesztivál vendége lesz.

Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadások
Chris Anderson a TED kurátora. Sok mindent látott, ő tette a TED-et szélesebb témákkal dolgozó előadássorozattá, ő hozta létre a TEDx licenszet, aminek keretében Szegeden is rendeznek eseményt, és ő ismerte fel, hogy a TED-nek nem csak, mint előadássorozatnak, hanem mint információmegosztó felületnek is relevanciája van. És mivel sok TED előadást látott, ezért pontosan tudja, hogy nincsenek általános szabályai a jó előadásnak, csupán tendenciákról és történetekről tudott beszámolni. Sokáig azt gondoltam, hogy ez lesz a nagy TED-re készülős könyv, és bizonyos értelemben ez így is van, mert a TED szelleme ezt a könyvet járja át leginkább, de a TED előadások kötet sokkal gyakorlatiasabbnak bizonyult.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Fent már írtam róla. Csupa jót. 🙂

Carmine Gallo: Storytelling
Camine Gallo jegyzi a TED előadásokat is, és annak egy fejezete már szólt a Storytellingről. És nem azt mondom, hogy ez a könyv ne létezzen, de ahhoz képest, ez csak egy olvasókönyv. Nagyon sok információ nagyon absztrakt módon van benne a könyvben, amitől ez inkább egy példatár, vagy egy szöveggyűjtemény a TED előadásokhoz képest. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy jó, hogy elolvastam. Megerősített abban, hogy technikailag rendben van az előadásom felépítése.

Halák Emese (szerk.): Dorvizsi
A Dorvizsi a legklasszabb dolog, ami mostanában olvastam. Ez az udmurt eposz. Nagyon izgalmas, ahogy a saját teremtésüket elképzelik, három isten mentén, izgalmas, ahogy az istennekkel való kapcsolatukat leírják, ami a technika fejlődésével romlott meg, és érdekes, ahogy arról beszélnek, hogy elvesztették az ősi tudásukat. Nagyon sokat beszélgettünk az utóbbi időben az egyik barátommal arról, hogy kellene magyar eposz, mert tök jó lenne egyben látni a nemzeti múltunk dolgait, és valamihez kötődni, és a Dorvizsit olvasva nagyon megértettem ezt az igényt. Kedves történetek ezek, szerettem.

Nézzük kategóriák szerint:

Ebben a hónapban nem toltam túl az év eleji terveim alapján való olvasást, de nézzétek:

Kortárs magyar széppróza: Mérgezett hajtűk, Édes hazám
Nem angol, magyar anyanyelvű szerző: Kalak, Dorvizsi

És még blogoltunk is ebben a hónapban:

A hónapot a megszokott 1 és 6-tal kezdtük, amiből ebben a hónapban minden betervezett könyvet sikerült elolvasni. Az első értékelésben Alice Walker: Kedves Jóisten, új kiadásban: Bíborszín című könyvéről olvashattatok, ami a déli afroamerikai irodalom egy nagyon fontos darabja, és egy önrendelkezés nélküli nő lehetőségeit meséli el. A következő bejegyzésben az A-tól Z-ig kihívást töltöttem ki, ami nagyon sok különböző olvasással és könyvekkel kapcsolatos kérdést tett fel, majd írtam Szerencsés Dániel: A 13. emelet című krimijéről, ami az Európai Bizottságban játszódik és a korrupciót mutatja be az emberi jogokért való mindennapos küzdelem mögött. Azért is különleges nekem A 13. emelet, mert ezzel a könyvvel debütált a blog új sorozata, az Alternatív fülszöveg, amiben értékelt könyvekhez írok rövid, frappáns, gondolatébresztő, ajánló szövegeket. Nagyon izgatott vagyok emiatt, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.

És ha már újdonságok. A blog facebook oldalán elindult a hétindító kortárs vers rovat, amiben magyar LMBT témában érdekelt szövegeket olvashattok majd hétfő reggelenként. Eddig három vers volt, úgy tűnik ti is és én is szeretitek. 🙂 Az első vers a kihagyhatatlan Nádasdy Ádámé volt. Persze, hogy az övé.

Végezetül még elmesélek, illetve előre vetítek valamit. Szeptemberben a Slam Poetry Szeged színpadán egy gyűlölet-bűncselekményekről szóló slam poetryt adtam elő, és második helyezést értem el vele, de erről még lesz szó a blogon, amint lesz elérhető videó és írtam mellé pár sort. 🙂

Szóval ennyi lett volna ez a hónap, és ennyi lettem volna én is ezzel a bejegyzéssel mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Ha kérdésetek, és megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet, igyekszem hamar válaszolni. Épp így igyekszem jönni a következő bejegyzéssel, ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, vagy keress facebookon, ahol háttértartalmakra is bukkanhatsz. Ha pedig az érdekel, ki áll blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Szerencsés Dániel: A 13. emelet

Sziasztok,

egyre gyakrabban mondom el a blogon, hogy a krimi általában nem az én műfajom. Ez persze azért van, mert egyre több krimit olvasok, és kezd bennem ledőlni az a fal, ami elválaszt ettől a műfajtól. Mindig azt gondoltam, hogy nem ad többet a világomhoz egy-egy Poirot történet például, magán a rejtélyen túl, ami engem nem igazán érdekel. A mostanában olvasott krimikben többről van szó ennél. Szerencsés Dániel például egy egész világot épített fel a regényhez, és megoldott benne egy gyilkosságot. Maga a nyomozás a konstruált világ bemutatásának az eszköze is, és én ezt nagyon bírtam. Mutatom is, mennyire:

13_ml.JPG

A 13. emelet tehát egy gyilkosság története. Az áldozat Dr. Birtalan András, az Európai Bizottság magasrangú magyar tisztviselője, aki az EB székház 13. emeletéről lezuhan, közvetlenül az ázsiai turistacsoport közelébe. Persze már ez a leesés sem egyértelmű. Leesett? Levetette magát? Lelökték? Ledobták? Nagyon sok különböző forgatókönyv lehetséges, ami közül egy majd bizonyítást nyer.

A regény egy izgalmas detektívet sodor elénk, akinek a detektívség nem igazán dolga. Tóth Tamást rendeli ki az EB biztonsági szolgálata, aki a hét végén nyugalmazásba vonul, és éppen egy ppt-n kellene dolgoznia, hogy probléma nélkül át tudja adni a helyét a zajló projekteben. Tóth Tamást egyszerre nagyon magyar karakternek képzeltem, egy olyan embernek, aki nehezen alakít ki kapcsolatokat, és aki bele tudna süllyedni a műanyag kerti székbe biztonsági őrként, mégis nagyon európai karakter ő, aki azonnal átlátja a hatalmi struktúrákat, tudja, hogy kinek mi az érdeke, érti, hogy mit várnak tőle, és rendben van az értékrendszerrel. Egy olyan karakterré válik konfliktusvállalásaival, aki az európai értékek utolsó védőbástyája.

Európa lelke pedig a méltóság, a szabadság és az egyenlőség,
az emberi jogok és a sokszínűség tisztelete.

Persze ilyen szép szavak mögül még nem írtak krimit, szóval ennek az értékrendszernek sérülnie kell ahhoz, hogy valaki meghaljon. Birtalan András egy olyan projektet felügyelt, ami kifejezetten érzékeny a mai európai politikában, ez pedig a kelet-európai térségek felzárkóztatása. Izgalmas terület ez, ahol folyamatosan előkerülnek a nők, a romák, az LMBT emberek vagy akár a menekültek kérdése, és civil szervezetek is segítik a hivatalok munkáját, így a civil NGO lobbinak is szerepe lehet a döntéshozatalban.

És erről már lehet krimit írni. Arról, hogy a hatalomért és a pénzért zajlik a versengés. Ebben a könyvben nem mindenki az európai értékeket képviseli. Ez a könyv benéz a lehetséges Európai Bizottság nagy elveinek a háttere mögé, és velejéig korrupt gyakorlatokat talál, amiket lehet, hogy jobb nem is bolygatni. Ebben a regényben mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és a gyilkosság a korrupt rendszer sajátos belső logikájából következik. Ebben kifejezetten erős a könyv.

A korrupció színtere nem pusztán az Európai Bizottság lesz, hanem brüsszeli melegbárok is, ahol Tóth Tamás bizony segítségre szorul. A könyv leszbikus főhőse, Tamás bájos szárnysegédje, Leonora, akit kapcsán sokáig a falat vakartam. Szóval a regény első 100 oldaláig utáltam a könyv LMBT reprezentációját, mert úgy ábrázolja Leonorát, ahogy a tankönyvben a leszbikus le van írva. Rövid haj, katonaruha, fekete bakancs… Viszont a krimi itt is működik.

Leona minden attribútuma megmagyarázódik a regény egy-egy pontján, és ez zseniális. A legkevésbé személyesebb történet például a rövid hajával kapcsolatos. Egyszerűen amikor rendőr volt, egy könnyen elérhető és annál fájdalmasabb támadási felületet adhatott volna a hosszú haja. És ez csak a prózaibb magyarázata a megjelenésének. Leonora nagyon személyes és mély karakter lesz a könyvben, aki kiismeri magát a meleg életben, de különcként könnyen csapódik oda Tamás mellé.

És ez a csapódás baromi különleges. Tamás nem igazán tudja, hogy hogyan gondoljon Leonorára. Utal rá, hogy úgy kell beszélgetniük, mint férfi a férfival, de udvarias vele, ami Nyugat-Európában már általában elég konzervatív gesztus, ugyanakkor viccelődik is az egyenlő házasság intézményével:

Ti harcoltátok ki, miért legyen nektek jobb, mint nekünk?

vagy épp a politikai korrektséggel:

Most meg az a szégyen, ha valaki nem buzi.

És ugyan ezek fontos kérdések, amik fajsúlyosak és kifejezetten támadónak tűnhetnek, de közvetlenül utánik hangzik el, hogy lehet, hogy hagyni kellene mindenkit a saját tempójában elfogadóvá válni. Mert Tamás is az lesz.

És ez a könyv ettől lopta be magát a szívembe. Szerencsés Dániel egy első kötetes szerző, aki néha még fogalmaz eggyel bonyolultabban, de szerencsére nem gyakran, és nem nagyon ahhoz, hogy ezt ne lehessen elnézni. Ugyanakkor egy világot épít a jó és a rossz tengelyére, és az igazság végül a jó oldalon áll, akármilyen emberek építik azt fel. Épít a klasszikus krimi műfajából, egy erős nyomozópárost állít ki, a prostitúció, füstös kocsmák és a mély emberi jellemek is előkerülnek ebben a szövegben. A jó emberek éreznek, meg lehet bennük bízni, és lehet őket szeretni. Ennek a kriminek van szíve, ami hisz valami egyetemesben szemben az aktuális pragmatikus helyezkedéssel és a kiszámított hideg, korrupt rendszerrel. És ez nagyon jó.

Kedvenc részem: Leonora jelenetei. Nagyon különleges történet kerekedik a lány köré, és nagyon érzelemdús volt beavatva lenni. A történetei egyszerre megrázóak és motiválóak, és minden pillanatukban hitelesek tudtak maradni. Jó volt. Szerettem.

Végezetül biztosan ajánlom a könyvet azoknak, akiknek van közéleti kíváncsiságuk és ismerkednének a krimi műfajával. Nekik biztosan tetszeni fog, mert én is ilyen vagyok. Ajánlom azoknak, akik olvasnának a sajátos magyar furfangról, mert ebben nagyot alkot a regény. Ajánlom persze krimiolvasóknak, a feszültség kedvelőinek, és mindenkinek, akinek az értékelés felkeltette a kíváncsiságát.

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
XXI. Század Kiadó, 2019
304 oldal
Így olvastam: Másfél nap alatt sikerült. Az első 100 oldal picit nehezebben csúszott, és ellenérzéseim is voltak, de a maradék kétszáz oldal darálható. 🙂 Nyelvileg működik, a feszültség visz, megkedveled a szereplőket.
Itt írtam hozzá alternatív fülszöveget.

Ennyi lettem volna mára. Köszönöm szépen a XXI. Század Kiadónak, a belém helyezett bizalmát, és hogy elküldte nekem recenzióra ezt a könyvet, nektek pedig köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂

Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet, ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, vagy kövessetek facebookon gyakoribb háttértartalmakért. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra.

A legfontosabb pedig, hogy semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Szerencsés Dániel: A 13 emelet

Sziasztok,

a barátaim gyakran hivatkoznak arra, hogy jól foglalok össze dolgokat. Jól fogok meg a vicces vagy fontos motívumokat, és jól kerekítek le történeteket. Egy barátomnak ezek alapján támadt az az ötlete, hogy nekem meg kellene próbálnom fülszövegeket írni. Például a blogra, az értékelt könyvekhez. Ezt láthatjátok most. Az első ilyet. Hamarosan érkezik Szerencsés Dániel könyvéről az értékelésem, de előtte ismerjétek meg ebben a formában:

covers_549015.jpgSzerencsés Dániel első krimijét tartja a kezében a gyanútlan olvasó. Sejtheti, hogy egy gyilkosságról lesz szó benne. Gyilkosságról egy olyan területen, ahol mindenki Európát szolgálja.

„Európa lelke a méltóság, a szabadság, az egyenlőség, az emberi jogok és a sokszínűség tisztelete.”

Szerencsés regénye bemutatja, milyen lehet az Európai Unió díszletei mögött. Hogyan válhat gyilkosság áldozatává az emberi jogok és az európai értékek élharcosa? Milyen személyes és hatalmi érdekek mentén szerveződik még, az európai döntéshozatal, ha nem csak a szabadságról van szó? Mennyibe kerül Európa lelke?
Erre keresi a választ Tóth Tamás, az öntudatos ex-hírszerző, akit ebben a korrupt rendszerben is az igazság érdekel. 

Szerencsés Dániel gyerekkorától krimiíró akart lenni. Ez az első regénye. Van szíve.

Hamarosan érkezem az értékelésemmel róla, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

A-tól Z-ig mindent kimerítő könyves kihívás

Sziasztok,

a mai bejegyzésben az egyik kedvenc, de már rég nem látott könyves tagemet szeretném kitölteni, amiben szuper és meglepő kérdések is vannak, és nagyon szeretem más bloggernél olvasni. 🙂 Mivel nem találtam nagyon friss kitöltőt, és elfejetettem, hogy kinél láttam meg, ezért végül a  Pandalány olvas blogról csentem el a kérdéseket, mert szimpatikusak voltak a válaszai, ha van kedvetek az enyém után csekkoljátok le az ő bejegyzését is. 🙂 Vágjunk is bele, mert bár az angol ABC rövidebb, ez a poszt biztosan hosszabb lesz. 🙂

 a_mindenre_kiterjedo.JPG

A : Author you’ve read the most books from/
Író, akitől a legtöbbet olvastad

Rögtön az elején köszönetet kellene mondanom a moly.hu-nak, amiért észben tartja helyettem az olvasásaimat. Szóval 5-5 könyvet olvastam Máraitól és Rejtőtől.
Volt az egyetemen egy kurzusom, ami a XX. század első felének szórakoztató irodalmát vette végig, és a kurzus felétől az egész egy nagy Rejtő olvasó kurzussá alakult, de nem igazán kedveltem meg a szerzőt. A néma revolverek városa, a Szőke ciklon és a 14 karátos autó vicces könyvek, de nem igazán tudtak lekötni, a Csontbrigád egy erős klassz kötet volt (a magyar szakon megismert 10 legfontosabb olvasmányom között van), aminek nagyon erős mondanivalója van az elembertelenedésről a könnyed Rejtős stílusban, a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam pedig egy érzékeny regény az évtizedek művészvilágáról, de olvastam már jobbat a témában.
Máraival tök vicces módon 16 évesen találkoztam, amikor egy LMBT könyveket listázó oldalon találkoztam a Zendülőkkel, és hát a melegséget sejteti valamennyire a kötet, de azért nem ezt képzeli egy 16 éves olvasó, viszont egy nagyon jó története van arról, milyen egy kisvárosban kamasznak lenni a második világháborúban. Nagyon megszerettem, aztán jött az Eszter hagyatéka az emberi kizsákmányolhatóságáról, majd a Rómában történt valami a diktátorok haláláról. Tavaly olvastam vizsgára a Szindbád hazamegyet, és most év elején a Gyertyák csonkig égneket, és még biztosan fogok Máraitól. Már csak azért is, hogy beelőzze Rejtőt! 😀

 B : Best sequel ever/
Legjobb folytatás valaha

Aki régóta olvas, tudhatja, hogy nem nagyon olvasok sorozatokat, de szívem legkedvesebb trilógiájának második részének természetesen itt a helye: Patrick Ness: Válasz és Kérdés. Ez a könyv egy csoda. Ahogy ez az egész trilógia. Ahogy Patrick Ness.

C : Currently reading/
Mit olvasol jelenleg?

 Kim Leine: Kalak. Nagyon régóta tologattam ezt a könyvet, de az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál egyik vendége lesz a szerző és az új könyve, így muszáj volt belecsapni a lecsóba. Egy nagyon izgalmas könyv ez egy gyógyszerfüggő férfiről és az ő regényes életéről. Az, hogy ez a szerző élete, csak egy plusz izgalom. Nagyon izgalmas szöveg, lesz még róla szó a blogon. 🙂

D : Drink of choice while reading/
Milyen italt választasz olvasáshoz?

Kávé. Bár nem vagyok kávé függő, és erre rendkívül büszke is vagyok, de egy jó kávé ugye sosem rossz. Főleg, ha fent akarsz maradni olvasni. Ugye.
(És például azért kell blogolni, mert nem kell vágnod, meg semmi, simán abbahagyhatod a bejegyzést, hogy csinálj magadnak egy kávét, ha megkívánod. Ez lájfhekk volt. Szívesen.)

E : E-reader or physical book?/
E-könyv vagy papír alapú könyv?

Nem tudom, hogy mikor fog kimenni ez a poszt, de ezt a bejegyzés azért kezdem el írni májusban, hogy visszataláljak a blogos hangomhoz a szakdolgozatos hangom után, tehét ment ki az áprilisi summa és a májusi 1 és 6, és nagyon unom ezt a kérdést, mert kellett írnom erről levelet a némettanáromnak nyelvvizsgára készüléskor, majd a nyelvvizsgán is megkérdezték, így bár még jó, hogy készültünk rá, rettenetesen unom a témát. 😀 Szóval: Papír alapú könyv, mert így nincs minden könyvnek egyforma illata és tapintása, és lehet simogatni, és ki lehet tenni a polcomra, és a kezem között tarthatom, és (megjegyzem: sajnos) egy csomó könyvből még mindig nincs e-könyv.

F : Fictional character you probably would have actually dated in high school/
Egy karakter, akivel randiztál volna a középiskolában

Szóval. Ide Simont kellene írnom, és amíg olvasom újra és újra a könyvet, szerelmes is vagyok belé, de Elio a Szólíts a nevedenből. Mert baromi okos és baromira nem tudja, mit kezdjen a világgal, és előbbit imádtam volna benne utóbbiban pedig együtt téblábolnánk. És előbb éreztem ezt a közösséget, minthogy a filmet láttam volna, de Timothée Chalamet egy újabb hatalmas újabb érv Elio mellett.

original.gif

G : Glad you gave this book a chance/
Könyv, aminek örülsz, hogy adtál egy esélyt

Már meg volt emlegetve Patrick Ness Chaos Walking trilógiája, és ez ide való. Szóval Kés a Zajban (A februári 1 és 6-ban írtam róla). Mert nem akartam elolvasni, pedig tudom, hogy Patrick Ness hatalmas, csak nem olvasok sorozatokat. Aztán meghallottam, hogy tavaszra jön a film, ami amúgy nem jött, és gyorsan kiolvastam a trilógiát. Az egyik legjobb dolog, ami az év első részében történt velem.

H : Hidden gem book/
Rejtett gyöngyszem

New Yorkban minden más. 1987-ben jelent meg a Móra kiadó pik-nik sorozatában, és azóta sem. És persze ez valahogy nem is baj, hiszen azóta a melegségről meredeken mást gondolunk, de nagyon sokat mondd el ez a könyv arról, hogy milyen volt a hatvanas évek New Yorkjában, 13 éves meleg kisfiúnak lenni, aki ismerkedik a szexualitással és egyáltalán a szexualitásával. Akár ifjúságiként is érdekes lehet, számomra az volt, de nekem felnőttként nagyon sok plusz jelentésréteg társult a regényhez. John Donovan azt hiszem nagyon okos volt, és nagyon sok mindent nem írt bele konkrétan a regénybe, de persze az is lehet, hogy csak én kreálok összefüggéseket.

I : Important moment in your reading life/
Egy fontos pillanat a könyves életedben

Legyen inkább három:

1.) Kezembe veszem Padisák Mihály: Éljen a száműzetés! című könyvét 10 évesen, és elkezdek olvasóvá válni.

2.) A könyvtárból kikölcsönzöm az Ethan és Cartelt, mert ráébredek, hogy az a magamban még alig elfogadott, és meg épp hogy megnevezett dolog, amit melegségnek hívnak, azt mások meg is írták, és megint mások le is fordították, hogy én az anyanyelvemen érthessem meg ezt az egészet.

3.) A Kedves halottak!-at kézbe véve rájövök, hogy nem tudom, hogy ez mitől LMBT könyv, és hogy már egy csomó könyvvel voltam így, és hogy talán mások is vannak így ezzel, és kellene erről csinálni egy blogot.

J : Just finished/
Most fejezted be

A nagy befejezésem a május óta olvasott Édes hazám versantológia, ami a rendszerváltást követő 20-25 év közéleti politikai verseit gyűjti össze, és szerkeszti párbeszédbe. Nagyon izgalmas kötet, jó dolgok vannak benne, nyilván Orbán Ottó, vagy Petri György szövegei kiemelkedőek például, de sokszor érzem azt, hogy ezek a versek remek szerzők nem igazán jó versei. Picit pátoszosak, picit romantikusak, picit váteszszerepből szólnak gyakran, és nehéz volt olvasni úgy, hogy ne csak ezt lássam egy-egy verscsokorban. Felemás véleménnyel vagyok róla, inkább fontos, mint jó azt hiszem.

K : Kinds of books you won’t read/
Könyvtípusok, amiket nem fogsz olvasni

Alapból a háborús könyveket akartam ide írni, de rájöttem, hogy olvastam jó háborús könyvet. Ami a következő pontban fog szerepelni, az például az. Nem tudom. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy erősen háborús könyvet magamhoz vegyek, vagy egy téríteni akarót, de igazából soha ne mondd, hogy soha. Mondjuk egy Trónok harcát talán nem fogok elolvasni. Mondjuk. De az meg nem típus…

L : Longest book you’ve read/
Leghosszabb könyv, amit olvastál

Johnathan Littel: Jóakaratúak. Egy menő könyv, aminek kell a terjedelem, hogy leírja a második világháborút és azon keresztül a főszereplő minden perverzióját és elmebetegségét szerintem nagyon naturalistán de mérhetetlenül érzékletesen és művészien a maga 1178 oldalával.

M : Major book hangover because of/
Legnagyobb „másnaposságot” okozó könyv

Pandalány a másnaposság alatt azt érti, hogy ami miatt sokáig maradtál fent olvasni, én viszont úgy gondolom, hogy a másnaposság az az érzés, hogy egy könyv, ami után nem tudsz olvasni, mert akkora hatással volt rád. De szerencsére mindkettő igaz a választott könyvem esetében. Hanya Yanagihara: Egy kis élet című könyve egyike azoknak a könyveknek, amik óriási hatással voltak rám, így méltán itt a helye. Néha még mindig sétálok az utcán és gondolkozom a könyv egy-egy mozzanatán. A tavalyi évem egyik nagy olvasása, egyértelműen. Annyira, hogy még slam poetryt is írtam egy idézetéről, de erről még lesz szó lent.

N : Number of bookcases you own/
Könyvespolcaid száma

Legyen 4, de ez azért nehéz, mert kollégiumban élek. így vannak könyvek a polcomon, egy kis polcos álványon, egy kis fa dobozban az asztal lábtartóján és a szekrényben is. De legyen 4. 😀

O : One book you have read multiple times/
Egy könyv, amit többször elolvastál

A legtöbbször olvasott könyvem egyértelműen az Egy különc srác feljegyzései. Mert ez egy nagyon szuper könyv a barátságról, a felnövésről, a beilleszkedésről, és arról, hogy mi mindent jelent nem menekülni az élet elől. Nem tudom elképzelni, hogy valaha nem lesz már erre a könyvre szüksége a lelkemnek.

tumblr_mvcwsmudaz1sqd45go1_500.gif

P : Preferred Place To Read/
Kedvelt hely olvasáshoz

Az engem Rejtővel terrorizáló tanárom azt mondja a most választott helyemről, hogy nem hely, és ettől lesz ez érdekes a modern irodalom itt játszódó jeleneteiben, de akkor is, így is: vonaton, bárhonnan bárhová.

Q : Quote that inspires you/gives you all the feels from a book you’ve read/
Idézet, ami inspirál/mindenféle érzéseket ad át neked egy könyvből, amit olvastál

Az egyenlőség axiómája szerint x mindig egyenlő x-szel: feltételezi, hogy ha van egy x nevű fogalmi valamink, akkor annak mindig egyenlőnek kell lennie önmagával: van benne valami egyediség, birtokában van valami annyira leegyszerűsíthetetlennek, hogy azt kell feltételeznünk, ez a valami abszolút mértékben, megváltoztathatatlanul, mindig ekvivalens önmagával, és elemisége soha nem változtatható meg. Ezt az axiómát azonban lehetetlen bizonyítani.

Hanya Yanagihara: Egy kis élet 375. oldal

Nagyon terhelt idézet ez a könyvben, és nagyon sokat gondolkodom rajta. Az egyetemen is nagyon sokat tanulunk logikát, és engem is nagyon érdekel ez a már-már filozófiai logika. És persze ez az idézet mocskosul kemény, különösen a kontextusában, és nekem is valami olyasmit jelent, hogy nem lehetsz nem az aki voltál, csak ezt én mindig valami vágyakozó, törekvő, kitörni akaró x-re vezetem vissza. Még slam poetry-t is írtam erről. Nagyon nem hagyja ez az üzenet, hogy nélküle gondoljak magamra.

R : Reading regret/
Könyv, amit megbántál, hogy olvastad

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép vagy Mészáros Dorka: Én vagy senki

És még csak nem is azt bántam meg, hogy elolvastam, hanem azt, hogy megírták. Nagyon. Arról meg, hogy valaki kiadta őket, jobb nem is beszélni.

S  : Series you started and need to finish (all books are out in series)/
Sorozatok, amiből minden rész megjelent, elkezdted és be kell fejezned

Padisák Mihály Éljen a száműzetés! című regénye eredetileg a Delfin könyvek kiadói sorozatban jelent meg, és Padisák Mihály írt hozzá két folytatást, amely így Kanóc címmel teljes, és ezt már nagyon be kellene fejezni, mert már lassan egy éve a polcomon van a két, csak delfin könyvekként megjelent könyv is. 🙂

T : Three of your all-time favorite books/
Három legnagyobb kedvenced

Oscar Wilde: Dorian Gray képmása, Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom, Patrick Ness: Soha nincs vége

U : Unapologetic fangirl for/
Egy könyv, amiért menthetetlenül Fangirl módra rajongsz

 Virág Emília: Sárkánycsalogató. Mindenki megmondta, hogy csodálatos lesz, mégis egy évet állt a polcomon. Vicces. Fantasy. Alapjaiban forgatja ki az általunk ismert tipikus mesei karaktereket. Nagyon dark humomra van, ami az életről beszél… és zseniális. Csodálatos könyv, óriási. Imádtam.

V : Very excited for this release more than all the others/
Új megjelenés, amit legjobban vársz

 André Aciman: Találj rám! De ez vicces cucc, mert nagyon félek tőle. Ez a Szólíts a neveden! folytatása, ami elmondhatatlanul a szívem csücske volt, és nagyon félek tőle, hogy Aciman nem fogja megtalálni a történet lelkét. Ugyanakkor már nagyon letenném ezt a parámat. Ha pedig jó lesz, akkor nagyon-nagyon boldog leszek.

W : Worst bookish habit/
Legrosszabb könyves szokásod

Ha félbe hagyok egy könyvet, mert mást kell olvasnom, vagy mert most nincs kedvem azt olvasni, simán lehet, hogy hetekig, hónapokig, évekig félbemarad. 🙁

X : X Marks The Spot: Start at the top left of your shelf and pick the 27th book/
X jelöli a helyet: Keresd meg a polcodon a 27. könyvet bal felülről kezdve

Patricia Highsmith: Carol
Mióta megvan ott van, és annak már vagy öt hónapja. És négy hónapja írtam ezt az egy hónapot, és nem történt változás. Igen, olvasnom kellene.

Y : Your latest book purchase/
Legutolsó könyvvásárlásod

 Margaret Atwood: Guvat és Gazella. A MaddAdam trilógia első része. Amikor A szolgálólány meséje nagyon felkapott lett, tudtam, hogy fogok Atwoodtól olvasni, de meg akartam várni, hogy elmúljon a nagy hírverés körülötte. Aztán most augusztusban megvolt a könyvtárban A szolgálólány meséje és nagyon tetszett (A hónapom kedvenc olvasmányaként aztán a szeptemberi 1 és 6-ban meséltem róla). Szóval felkészül a trilógiája. Mert ugye nem olvasok sorozatokat.

Z : Zzz snatcher book (last book that kept you up WAY late)/
Legutóbbi könyv, amit késő estig olvastál

Szóval ez a kérdés nem kompatibilis az életemmel. Én késő este még blogolok, meg beszélgetek a barátaimmal, meg élem az életemet. Aztán hajnalban lefekvés után még olvasok egy picit, aztán az mindig sok lesz. Szóval, ha úgy veszem, hogy amit későn olvastam, az épp az utóbbi olvasásom. Ha mégis arra kíváncsi az utolsó kérdés, hogy mi az, ami életben tartott nagyon-nagyon sokáig alvás nélkül, akkor: Tommi Kinnunen: Négyesút című könyv lesz a megoldás. 🙂

Ennyi lett volna az angol ABC és ez a bejegyzés is mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottál. Ha van kedved, írjátok meg, hogy te mit gondolsz könyvmásnaposságnak, és mi okozta neked ezt legutóbb, vagy hagyj kommentet akkor is, ha kérdésed, megjegyzésed van. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon háttértartalmakért, esetleg lesd meg instagramon, ki áll a blog mögött.

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alice Walker: Kedves Jóisten / Bíborszín

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy régi, de most újra felfedezett klasszikusról fogok beszélni, amit először 1987-ben adtak ki magyarul, az angol megjelenés után 5 évvel. A könyv akkor nagy sikernek örvendett, Steven Spielberg rendezte az adaptációját, Whoopi Goldberg játszotta a főszerepet, és az USA-beli dél egy fontos filmjévé vált. A könyv másodvirágzását a feminizmus új törekvései, a kisebbségi helyzetekben élő nők hangjának megszólaltatása hozta el. Emma Watson szerint a könyv a világirodalom tíz legfontosabb nőregényeinek egyike, és bár nem szeretem azt, ha hírességek akarnak egy szöveget kanonizálni, ebben az esetben Emma Watsonnak azt hiszem igazat kell adnom.

kedves_joisten.jpg

A regény négy nagyon különböző afroamerikai nő életutat mutat be a dél valóságában. Olyan történeteket, amiket nem szokás elmesélni, mert nem szépek. És ennek egy különleges megszólalásformát, a levélregényt választotta a szerző, hogy egy nagyon személyes sorson keresztül érezzük mindazt, ami történik. Ez a regény levelekből áll. Levelekből a Jóistenhez egy olyan néger lánytól, akinek az egyetlen vigasza, hogy ki tudja betűzni: JÓISTEN. Levelek egy lányról, akinek sem jogi, sem szexuális önrendelkezése nincs. Egy csúnya és buta lányról, aki helytelenül ír, tájnyelvien és élőbeszédszerűen, mert nem járhatott iskolába, rendben kellett tartania a háztartást.

Ez a lány, Celie, akinek nagyon sokáig neve sincs a regényben, végtelenül kihasznált. Fenntart anyja halála után egy háztartást, az apja folyamatosan megerőszakolja, majd a vérfertőzött aktusokból született gyermekeket elveszi tőle. Úgy tud megházasodni, hogyha jár hozzá a tehén is, de férjével nem lesznek megesküdve, csak a házat cserélik ki Celie alól, amit takarítania kell, és új feladatként az özvegy férje gyermekeire kell vigyáznia. Mert asszony a férjének igazából a gyermekek mellé kell, és Celie jó cseléd, tiszta házat tart. A férje megcsalja. Másba szerelmes, Shug Averybe, akiről még lesz szó a bejegyzésben. Veri Celie-t és a földön is dolgoztatja, a nő mégsem érez dühöt, mert neki azt nem lehet.

És neki nem lehet semmit. Vagyis hát semmi olyat, ami identitást ad neki. A templomban nőket néz meg, ő maga is vonzódik Shug Averyhez, de sokáig nem válik identitássá a leszbikussága sem. És nem is rajta múlik, hogy identitássá válik-e valaha. A szexet nem élvezi, felnőttként is felvilágosításra szorul, de az első valódi szexuális kapcsolódás és érzékeny érintés egy nőtől rendkívül felszabadítóan hat rá. Mert ő csak segítséggel tud felszabadulni. A szó sok értelmében.

A szó szintén sok értelmében felszabadultságot és igazi identitást Celie a szabad Shug Avery megjelenésével kap. Shug egy fekete énekesnő, aki gint iszik és mások férjét csábítja el. Celie férje szerelmes belé, mindig is az volt, és ez a szerelem kölcsönös. Shug az egyetlen karakter a könyvben, aki az idősödő férfire hatni képes. Shug egyszerre egy gyenge karakter, aki fél attól, hogy nem tartják szépnek, egyszerre erős forradalmi nő, aki méltósággal tűri, ahogy a pap kiprédikálja, a szülei megtagadják és elveszik tőle a gyerekeit, és egyszerre érzékeny bohém. Egy olyan nő, aki tisztába van a testével és szexusával. Tudja, hogy kell neki a férfi, mert ki kell élnie rajtuk magát, miközben ő maga is:

néha úgy beszél és viselkedik, mint egy férfi.

Rajta keresztül oldódik fel ez a macsó dél. Ő ad kiugrási lehetőséget, akár mintát, akár konkrét esélyt az itt élő nőknek, azonban, és ezt nem hallgatja el, ez az út rögös és a társadalommal szemben vezet.

A regény megtört szereplője Sofia, Celie neveltfiának a felesége, aki egész életében harcolt a bátyai ellen. Megtanult ütni és megtanult kitartani is. Ő szerelemből házasodott be ebbe a családba, és egy más család képét tárta Celie elé. Ők szeretetben éltek, az első elcsattant pofon után pedig visszaütött. Mert erős nő volt, a férfimunkát is el tudta végezni, és úgy érzi, harcolt már eleget a férfiak ellen. Ő fogalmazza meg a regényben elsőként Celienek, hogy a nőknek össze kellene tartaniuk, de Celienek az önrendelkezés ekkora mértéke sem volt járható. Sofia sorsa azt mutatja meg egyrészt, hogy milyen színesbőrű-fehérbőrű szereplehetőségek vannak még a délen. Sofia függetlenségére való igényét még nem tudta megélni, és megtört sorsának az a tanulsága, hogy a fekete nő meghunyászkodó és szolgálatkész legyen, mint amilyen Celie.

A regény negyedik, de a többitől lényegesen különváló szálát Nettie, Celie húga hozza, aki több nőiségében való megalázás után Afrikába kerül misszionáriusként. Nettie ezen utazás közben tudja meg, hogy Afrikában is feketék élnek, a történet Nettie megismerésén keresztül mutatja be azt, ahogy az őseiket rabszolgakereskedők Amerikába viszik hajókon, és vele együtt lepődünk meg azon, hogy feketék is nyomnak el feketéket, miközben a teljes fekete társadalom ki van szolgáltatva a gyarmatosító gumitermesztőknek és útépítőknek.

Az afrikai fekete társadalom további szintre emeli, de semmi esetre sem relativizálja a nők elnyomását. Az afrikai feketék meglepődnek, amikor fekete nő misszionáriusok is érkeznek hozzájuk, mert az ő társadalmukban a lányok nem tanulhatnak. A lányokból kvázi szolgaként élő feleségük lesz, és ha szerencséjük van, a törzsfőnök feleségei lesznek, ami a legnagyobb nők által megszerezhető kegynek számít. A női testet a nővé váláskor rituálisan megcsonkítják illetve arctetoválással rondítják el. És ezeket a szokásokat csak azért tartják, mert mindig is így tartották, dacára annak, hogy a legtöbb nő ezen erőszakkal vesz részt. Az író könyvhétre kiadott regényében egy ebben a regényben megismert, stigmával élő néger lány történetét meséli el.

És végezetül beszélnünk kell még, tényleg csak pár szóban, a regény hitéről. Celie úgy képzeli az istent, mint aki az utolsó remény kis cérnáját tartja és akadályokat görget Celie elé, a regény végén viszont van két fontos meglátása a regénynek. Egyrészt az, hogy ha Isten szeret minket, akkor azt akarja, hogy boldogok legyünk… Jó ez még nem annyira izgalmas, de ez: Ha isten fehérnek és férfinak képzeljük el, akkor nem hallgatja meg a néger nők imáit. És én azt hiszem erről szól ez az egész regény.

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, mert ez tényleg fontos regény. Nagyon erős tablóját mutatja a kemény dél női szereplehetőségeknek. Mutat egyfajta kitörési mintát, és megmutatja, hogyan változnak a következő nőgenerációk lehetőségei. Megmutatja a családot, amiben szinte mindig bármi megtörténhet. És megmutatja Celie-t, aki sokáig nem tudja, hogy élhetne másmilyen életet. Ahogy kezdtem is, ez nem egy szép történet, még akkor sem, ha jókor van vége. De ez egy fontos történet, amiről sokat kell olvasnunk, mert még sok mindent meg kell értenünk.

Kedvenc rész: Amikor ülnek a verandán ketten, akik szerelmesek Shug Averybe. Az fontos.

Alice Walker: Kedves Jóisten
Európa, 1987
256 oldal

Alice Walker: Bíborszín
Európa, 2018
344 oldal

Így olvastam: Néhány napba telt. Több üléssel. Pedig könnyen olvasható, csak felkapom a vizet néha. És vannak pontok, ahol nem is kötnek le igazán, és ilyenkor le kell tenni egy picit, mert ez a könyv megéri a figyelmet, és megérdemel egy figyelmes olvasót.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha olvastátok a könyvet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet. Én hamarosan igyekszem a következő poszttal. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1és 6: Az augusztusi kedvencem, és hat könyv, amit szeptemberben tervezek olvasni

Halihó,

ismét megszületett egy summa a hó végén, aztán beköszöntött az új hónap, az új évszak, pláne egy ilyen fontos hónap és fontos évszak. Ideje hát a hónap elején szokás szerint visszanézni, hogy mi az az egy könyv, amit nagyon szerettem olvasni augusztusban, és mi az a hat könyv, amit nagyon szeretnék elolvasni szeptemberben. 🙂 Ez a lista most nagyon fontos lesz számomra, bár tematikusan egy picit egysíkúbb, de ebben a hónapban egy nagyon izgalmas feladatra készülök. 🙂 Mutatok mindent. 🙂

kepkivagas_8.JPG

1. Az augusztusi kedvencem

Margaret Atwood: A szolgálólány meséjecovers_438047_1.jpg
Vicces lesz erről a könyvről mesélni, mert már azt érzem, hogy mindenki mindent tud már róla. És én pont ezért nem akartam elolvasni sokáig, bár tudtam, hogy nagyon fog érdekelni, mert általában be vagyok oltva feminizmussal. És hát ez most meg is történt. Mert megvolt a falunk könyvtárában. És örülök, hogy így alakult.

A regény maga először 1985-ben jelent meg, a Hidegháború után, a szovjet fenyegetettség utolsó pillanataiban. Ekkor a populáris kultúrában már bevett gyakorlat volt a nukleáris katasztrófa ábrázolásán és a disztópikus világberendezkedésen keresztül feldolgozni vagy felerősíteni a nyugati, elsősorban USA-béli lakosság kommunizmustól való félelmét. Ebben az értelemben tehát A szolgálólány meséje nem egy egyedülálló szöveg. A szexuális forradalom és a feminizmus identitásokon alapuló második hulláma is fontos kulturális táptalajt ad ennek a regénynek, így ez szintén nem emeli ki a szöveget az 1985-ös kontextusából. És ezzel szerintem nincs is baj, csak úgy érzem, hogy ezek gyakran kimaradnak a szöveg körüli diskurzusból, így fontosnak tartottam röviden megemlíteni. 🙂

Maga a könyv Gileádban játszódik, ami a mai USA területét takarja egy atomkatasztrófa után. A társadalmat ebben az országban férfiak vezetik, a nem vezető férfiak alkalmazottak, a nők pedig feleségek, cselédek és házvezetőnők, prostituáltak, szolgálólányok és nemnők. Mivel az atomkatasztrófa után a nők nagy része terméketlen, ezért a terhessé válás lehetősége a nők legnagyobb értéke, amire a társadalom is vigyáz. Ennek a felügyeletnek lesznek a szolgálólányok alárendelve. A társadalom önmagában is vigyáz rájuk, minden szavukat figyelik, saját intézetekben nevelik ki őket ahhoz, hogy ebbe az új társadalmi rendszerbe tudjanak betagozódni, és a legfelsőbb társadalmi réteghez utalják ki őket, hiszen az ő fennmaradásuk a legfontosabb.

Az elbeszélő nagyon izgalmas karakter, akinek vannak emlékei és kapcsolatai a korábbi államberendezkedésről. Tud mesélni azokról a pillanatokról, amikor a demokrácia fontos pontokat lépett át, hogy lassan kiépüljön egy diktatúra, majd mesél arról a reggelről is, amikor a nők másodrendű állampolgárrá váltak. Ügyes húzás az írótól, hogy alapvetően olyan karaktert választott, aki érti és ismeri a feminista diskurzust, és kvázi tudja, hogy milyen helyzetbe került.

A könyv két legizgalmasabb része az, hogy nagyon sokban beszél a diktatúrák emberi oldaláról. Arról, hogy egy személyzet mire vágyakozik egy diktatúrában, hogy mit várhat és adhat egy úr a szolgálólányától, és mi az, amit titokban szerezhet meg. Nagyon sokszor reflektál a feleség helyzetére, akinek részt kell vennie a szolgálólány és a férje közti termékenységi rítusban, miközben a feleségnek is volt korábbi élete. És persze beszél az illegális szolgálólány hálózatról vagy a lázadás más eszközeiről is. Nagyon izgalmas tanulsága ennek a regénynek az, hogy a diktatúrák keretei mindenkit feszítenek.

A másik izgalmas dolog, hogy a regény egy személy elbeszélése és nézőpontja, amit a regény utolsó oldalaiban nagyon ügyesen ki is használ, amikor egy történelmi forrásként tekint rá egy tudományos konferencián. Itt annak is teret enged az író, hogy tudósok szájából elhangozzék, hogy mindaz, amit Gileádban a nők ellen elkövetnek, az a világtörténelem különböző pontjain már mind-mind megtörtént. És ez baromi kemény. Mint az egész könyv. Nagyon féltem, hogy nem tudom majd ezt mondani róla, de nagyon megérdemli a figyelmet. Fontos és jó könyv, amivel végre én is elkezdtem Atwoodot olvasni.

…és…

6. A szeptemberre betervezett címek

covers_320211_2.jpgElizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Fiatalon és depressziósan Amerikában
Már a summában meséltem róla, hogy az augusztusom teljesen elúszott, de a tervek közül most csak ezt a könyvet hozom elő, mert már elkezdem olvasni, sőt, durván benne vagyok, és nagyon-nagyon tetszik. De persze a tetszik nem jó szó itt, ugye… Szóval egy fontos könyvről van szó, amiben a huszonéves narrátor elkezd mesélni arról, hogy 12 éves kora óra szerepet játszik. Egy vidám lányét, aki mindig jól teljesít, és ebben a szerepjátszásban lassan elveszti saját magát. Aztán egy nyári táborban észleli magán a depresszió első tüneteit. Mesél a korai gyógyszerfüggőségéről, drogokról, alkoholról, fiúkról, akikkel hol kapcsolata volt, hol csak egy rövid kaland erejéig van együtt velük, és mesél a családjáról, különböző szakemberekről, és a barátairól, akiknek végül az életét köszönheti. Nagyon kemény, fontos és szöveg ez. Nagyon szókimondóan beszél a depresszióról, és arról, hogy hogyan fal fel a betegség egy életet. Potenciális kedvenc könyv.

covers_128083.jpgSeth Godin: Minden marketinges sztorizik
Egy jó történettel minden eladható
A könyv, amit mindig elkezdek, ha a könyvtárban van egy kis időm, mert ebből tudom, hogy csak helyben használható példány van, és nagyon érdekel. Amiért most biztosan tudom, hogy el fogom olvasni, az az, hogy készülök egy előadásra (ez alapjaiban fogja meghatározni a következő könyvek témáját is), ami elsősorban a saját történetemre épül. Egy olyan dologról fogok mesélni, ami nagyon fontos nekem, és az épülése nagyon sokban kötődik hozzám, majdnem azt mondhatjuk, hogy az énmárkámat fogom bemutatni, de persze nem így fogok hozzáállni. És ehhez szeretnék sokat olvasni, és ez a könyv megmutatja, hogyan lehet egy márkáról hitelesen és érdekesen mesélni úgy, hogy az akár egy marketing stratégiához, akár egy előadáshoz szervesen tudjon kapcsolódni.

Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadásokcovers_405915.jpg
Hivatalos TED-útmutató a nyilvános beszédhez
A TED a világ legnagyobb tudományos ismeretterjesztő konferenciasorozata, amiben maximum 18 perces előadásokat tartanak zseniális emberek az ő izgalmas témájukról a TED mozaikszót is adó technológia, szórakozás és desing jegyében. És ez nem csupán tudományosan, hanem retorikailag is egy hatalmas jelentőségű eseménysorozat, a következő két könyv még szintén ennek a kereteiből fog mesélni más és más megvilágításból.

Chris Anderson 2001 óta vezeti ezt a hatalmas mozgalmat, és bár maga azt vallja, hogy nincsenek biztos receptek, mert nincs is két egyforma előadás, azért érdemes a nagy előadóktól tanulni. És én erre nagyon kíváncsi vagyok.

covers_328409.jpgCarmine Gallo: TED-előadások
Az inspiráló nyilvános beszéd 9 titka
Megint egy ilyen TED-es könyv. A szerző szerint ahhoz, hogy sikeres előadó legyél, elég mindössze egyedinek, érzelmesnek, és emlékezetesnek lenni. Szóval a feladat adott. Már csak el kell olvasni a könyvet, és megérteni azt a három-három-három feladatot, amit ezen címszavak mögé jegyzett. Egy nagyon izgalmas kötet ez, mert ő maga alkotóként is betartja ezeket a szabályokat. Nagyon szenvedélyesen mesél a saját felismeréseiről, nagyon sok példát hoz, jól építi fel a kötetet… A felénél tartok, és tetszik. 🙂

Carmine Gallo: Storytellingcovers_462670.jpg
A történetmesélés ereje
Vegyük észre, hogy ugyanez a szerző jegyzi az előző kötetet is, és az előző könyvben van egy fejezet ennek a témának. Ugyanakkor leginkább ez érdekel az előadás témáján belül, mert kifejezetten mesélősre, vagy hát egy meseszálra szeretném majd felépíteni az előadásomat. Ez a könyv szintén egy olyan kötet ugyanakkor, ami régóta a várólistámon volt, de most hogy muszáj, most előszedtem, és olvasom. Eddig az előszónál tartok, de ez nem a könyv hibája, hanem az időbeosztásomé. Meg hogy a TED-előadásokat olvasom. 😀

Kcovers_406233.jpgim Leine: Kalak
Kin Leine dán szerző az októberi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár vendége lesz, és a Kalak a második magyar nyelven olvasható regénye, amely 2016 óta olvasható itthon. A szöveg kifejezetten önéletrajzi regény. Ebből a szempontból Leinének szerencséje volt. Regényes élete van. Egy Jehova közösségben nőtt fel. Átélőként mesél a családon belüli erőszakról, aztán felnőve Grönlandon drogfüggőként dolgozott ápolóként. És ez a könyv minderről mesél. És LMBTQ, meleg regény. Beszél benne a saját emberségén és életén keresztül az emberről, istentől, a teremtésről és a saját megélt mélységeiről és hát a könyv kapcsán arról a felépülésről, ami közös ügyünk lehet. A Scolar Kiadótól kaptam recenzióként és október elejéig érkezik a recenzió. Addig pedig nagyon kíváncsi vagyok rá.

Ez igyekszik lenni ez a hónap. 🙂 És most nagyon úgy érzem, hogy ez most tartható lesz, mert nagyon akarom. Nekem nagyon fontos az ügy, amin dolgozom most, és nagyon izgatottan várom a Margót is, Kim Leinével. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben. Ha kérdésed, hozzászólásod volna, keress bátran a komment szekcióban. Ha nem szeretnél lemaradni a hónapban várható dolgokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keress facebookon háttértartalmakért, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén