Olvasmányélmények a szivárványon innen

Hónap: 2017 szeptember

Rakovszky Zsuzsa: VS

Sziasztok,

mára szépirodalmat hoztam. Egy fantasztikus szépirodalmat a századforduló előtti transznemű létről, amit az Inside my head youtube csatorna augusztusi-szeptemberi molyos kihívására olvastam, és szerettem.

A kihívásnak négy nagyobb feladata volt:
– Készíts egy képet a választott könyveddel, ez lehet selfi, de lehet kompozíciós kép is.
– Társíts egy zenét a könyvhöz és oszd meg a többiekkel, hogy miért pont ez a választásod.
– Ajánlj egy könyvet a Rakovszky kötet alapján / kapcsán.
– Értékeld a könyvet.

A poszt első részében egy hosszabb értékelést írok, majd a kihívás többi feladatát. 🙂 Tartsatok velem. 🙂

vs.jpg

Röviden: Vay Sándor gróffal és ismert íróval találkozunk a történetben, aki a tizenkilencedik század végének vidékén él, és haladószellemű, liberális neveltetéséből adódóan mindig a városba vágyott, ahol elemi részévé válik a kulturális életnek. Itt barátkozik, hibákat vét, szerelembe esik, heves és perzselő szerelmekbe, és börtönbe is kerül, ahol az olvasó számára is egyértelművé válik: Vay Sándor Vay Saroltaként jött világra, és létkérdéssé válik a beszámíthatósága.

És azok a gondolatok, ahol tudsz hozzájuk kapcsolódni, vagy ahol igazán elgondolkodtatott:

  • A könyv legelején láthatjuk az alapproblémát:

Nekem, bár bús bűnösként
E rendet tisztelem,
Szívembe másik törvényt
Írt az én Istenem.

Alapvetően végig van vezetve ez az isteni, természeti csapásként, törvényként való felfogás, amivel nem lehet szembemenni, és nagyon jó kérdést vet fel, úgymint: mi a különbség a felelősségre nem vonható ember, és a tüzelő kutya között? (Igen, ez most idiótán hangzik, de enélkül döglött az egész.)

  • Azt akarják rábizonyítani, hogy bolond, miközben ő is emészti magát ezen a kérdésen.

Végig azt mutatta magából, ami a “természet törvényei” szerint ő, és ettől válik igazán hitelessé. A könyv közepén hosszasan írja meg a saját történetét, és teljesen adja a kalandor, hősszerelmes férfi történetét. Egy kapcsolatot, egy nézést is tud férfiasan leírni: heves, sajgó, és lüktető, férfira jellemző izgalmat érzett, amikor például rabtársnőjére tekintett.

Emellett fontos szerepe van a történtben Andersen A  vadhattyúk című meséjének, amiben a hercegeket vadhattyúkká változtatták, és csak a csalán páncéling mentheti meg őket, amiket egy hős lány sző.
Nagyon érzelmes pillanat, amikor arról ír, hogy milyen érzés lehet a hattyúknak először belenéz a tó tükrébe, és meglátják magukat.

És ő is kap egy képet a tükörből:

Egy idegen személy, sápadt, kicsike, eléggé finom vonású, inkább csúf, mint szép nézett szemközt velem a tükörből, és ezt a személyt minden porcikájában idegennek éreztem, még csak nem is hasonlított énrám, vagyis arra az alakra, akinek ábrándjaimban láttam magam.

  • Rómeó és Júlia

„mert mi a név? Se kéz, se láb, se arc…” Szeretnél akkor is, ha nem vagyok gróf?

És akkor mi a nem? Miközben legtöbb esetben öndefiniálásunk legfőbb alakja, és ahogy Vay gróf is fogalmaz később, lelkünk legelemibb része, amelyen át önmagunk vagyunk, és amelyen át élünk. Hisz se kéz, se láb, se arc…

  • Rakovszky Zsuzsa talált egy fantasztikus kort, és egy eléggé fantasztikus történetet ahhoz, hogy igazán, talán politikai inkorrektség nélkül lehet feltenni ezeket a kérdéseket: Vajon egy transznemű felelősségre vonható-e azért, mert nem szólt az állapotáról, vagy hibáztatható-e azért, mert így zsarolás áldozata lett?
    Ma számomra is egyértelműek a válaszaim, de ebben az esetben elgondolkodtam rajtuk, mert Rakovszky Zsuzsa

nem foglal állást. Egy pillanatig sem. Pedig botlik meg VS. Nagyot. Akárcsak a világ.

Kedvenc részem: a kezelőorvos leírásából van:

…férfi vagyok, és az is akarok lenni! És ezt énnekem nem tilthatja meg senki.
Önkéntelenül elmosolyodhattam, mert tekintete sértetté és gyanakvóvá vált, s az arca fájdalmasan megrándult.
– Ön ezt mulatságosnak tartja?
– Azt éppen nem mondhatnám. Bocsásson meg, ha mosolyogtam: csak azért tettem, mert arra gondoltam, hogy megtiltani csakugyan nem tilthatja meg önnek senki, de mi értelme is volna? Azt sem tilthatja meg senki, hogy repüljön, vagy hogy a vízen járjon…

 A kép róla: Az olvasók éjszakájára tettem ki egy posztot ezzel a könyvvel a facebook oldalra. rakovszki.jpg

Sziasztok,
ma ötödször szervezik meg itthon Az Olvasás Éjszakája nevű olvasás és írott kultúra népszerűsítő rendezvénysorozatot, amelynek keretében az ország számos könyvesboltja hosszabb nyitvatartással és érdekes programokkal várja a betévedőket. Az idei azért különleges számomra, mert idén én is képviselem néhány vers erejéig az előadói oldalt, aztán jövök is haza olvasni, mert néhány könyv már vár szinte… bár valószínűleg a VS-t fogom folytatni.
Ti mivel tervezitek tölteni ezt az estét?
Szilvió

A könyv, amit ajánlok hozzá:
Jókai Mór: Az arany ember

1. mert benne van a könyvben ez pár sor:
„Olvasni próbáltam a könyvet, amit …i behozott nekem, nagy Jókaink Arany emberét, de nem ment – mily aranyfényű világ az övé, mennyivel nemesebb s magasztosabb nála a bűn és a bukás is, mint a mi sötét és kietlen világunkban!, és hol, ugyan hol találni ebben a valóságos világban egy olyan Senki szigetét, ahol a színlelésbe és a kettős életbe belefáradt, meggyötört lélek szabadon lehet?”

2. És mert tényleg érdemes összevetni a társadalomból kirepülés lehetőségeit, illetve a lehetőségek deficitjét. 🙂 Erős és sok mindent előre vetítő néhány sor, és lehet én is újraolvasom a nagy Jókaink regényét. 😉

A dal, ami nekem ez a könyv:

És a dal, amit szétadok VS olvasás közben is, és ugyanaz az alaptézisük:
„So tell me why you treat her, treat her like a fool”

És ezzel a boldog videóval búcsúzom is. 🙂 Nagyon szerettem ezt a könyvet, és ajánlom nektek is. Nagyon. 🙂 Meg az IMHO-t is. 🙂 

Ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, akkor iratkozzatok fel a blogra a jobb felső sarokban, ha több érdekel, mint amennyi a blogon megjelenik, akkor kövesetek be facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, akkor keressetek instagramon. 🙂

A következő posztig ne felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

David Leavitt: Arkansas

Sziasztok,

a mai könyv a nyár utolsó hetére volt eltervezve, de egy jól definiálható és bánja a fene oksorozat miatt most sikerült újraolvasni ezt a három novellából álló rövid kis könyvet.

img_20170915_232416.jpg

Itt jegyzem meg, hogy a borítóról nincs normális kép sehol online, és egyébként is borzalmas, leszámítva ebből az Oscar Wilde idézetet. 🙂 Az tetszik. 😀 De nézzünk be a borító alá, ahol három történetet találunk. 🙂

Fizetés természetben

A történetet egy David nevű meleg író narrálja, akit most a múzsa az istenért sem csókol homlokon. Egy apjánál történt vacsorát követően egy srác felajánlja neki, hogy leszophatja, ha megírja neki az egyik beadandóját, majd ahogy ez lenni szokott az ilyen könyvekben, fű alatt elterjed a pletyka, és kis mini iparág épül rá. 🙂 Jó, vicces jelenetek indulnak ki ebből, és klassz befejezést kap. 🙂 Szerethető egyszerű kis novella.

A dolgozatok kapcsán folyamatosan visszatér a homoszexualitás. Hasfelmetsző Jack kiléte ma is titok, de számos homoszexuális, királyi családot érintő összeesküvés elmélet kapott lángra, és a fő hangsúlyt Eddy herceg homoszexualitása kapta, ami jó ok lehet arra, hogy (sikertelen próbálkozása apropóján) kibelezzen prostikat. Persze.
A másik téma James Forster homoszexualitása és a hatalomhoz való viszonya. Miközben megemlítődik, hogy aláírásokat gyűjtött a magyarul épp most, szeptember végén frissen frissen megjelenő, és nagyon várt Radclyffe Hall A magány kútja című regény bezúzatása ellen (ahogy egyébként Virginia Woolf és Ernest Hemingway is), de eltávolodik Oscar Wildetól a perei idején. 

Átemelődik egy kis gondolatmorzsa a homoszexualitásról a második részbe is. Az első novellában mindegy véletlenül megemlíti, hogy az olasz fiatal pasik közül bárkit meg lehet kapni néhány líráért, és utána boldog heteroszexuális családfők lesznek.

Házassági évforduló

A történetet Lizzie meséli el, aki nemrég vált el férjétől, és iskoláskori meleg barátjával Nathannal meglátogatják harmadik társukat Celiát, aki Olaszországban él férje birtokán és egy főzőiskolát üzemeltet Mauróval, az olasz macsóval. 🙂 Alapvetően nagyon érzékeny ez a novella a szó legtöbb értelmében. Ügyesen vannak kidolgozva a jellemek.

A novella fő szála egy többéves történet manifesztációja, avagy szerelem-e az, ha a hátunkra rúgj meg táblát ragasztottak, valaki mégsem rúg meg. Celia és Nathan között felfoghatatlan kapcsolat van, amiben kiteljesedik a jellemábrázolás, de sokszor mi sem értjük. Akárcsak a érzéseinket általában. 😉

Jelezve, hogy a két történetnek köze van egymáshoz, itt Forster a Leghosszabb út című könyve is megjelenik, annak kapcsán, hogy vajon létezik-e a tehén, amit nem látunk, vagy ha kimegyünk a szobából, akkor eltűnik-e a szoba.

Ebben a novellában a legcsodálatosabb, hogy tökéletesen abszurd, és egy csomószor kacsint ki rám.
Amikor valaki egy történetet mesél, az biztosan a legtűpontosabb és legérzékelhetőbb elbeszélés. Olyan, amiket nem tudsz megteremteni az újramesélésben, és nem tudsz memorizálni, hogy aztán újra leírd. 😀 És be akarja velünk etetni, és ha nem megy, csak cinkosan ránk mosolyog.
Emellett megszólal, mennyire nevetséges, ha suttogva veszekednek emberek, vagy hogy neki kellene állni esni az esőnek, ha azt mondjuk, lehetne rosszabb a helyzet, például eshetne az eső.

Szaturnusz utca

A Szaturnusz utca elbeszélője egy fiatal srác, akit azért fizetnek, hogy forgatókönyvet írjon Los Angelesbe, ahová egy színész után jött, de nem igazán jön az a múzsa. Megint. Ezért AIDS-es embereknek szállít ételeket, és megismerkedik Philel, aki miatt a Szaturnusz utca állandó körzete lesz. 🙂 Philen keresztül látjuk a betegséget, a keresztülvágott emberi sorsot, amit a HIV+ státusz 1997-ben, a könyv megjelenésekor jelentet.

Annak idején, egy merevebb egészségügyi rendszer korában, az első fertőzötteknek a betegségeknél sokkal többet kellett elviselniük: a félelmet, elzártságot, hogy soha többé nem találkozhattak olyan emberrel, aki nem viselt maszkot, papucsot és gumikesztyűt. Az előző generáció tagjai mind a Kennedy-gyilkosságra emlékeznek: én arra emlékszem, mikor először hallottam a betegségről.

A kedvenc részem ebből a részből való: 

Nagyon szerette a fügés szeletet – és engem. Fityiszt mutattunk a szabályoknak.

fityisz.jpg

És amiért ez tetszik: a füge latin, növénytani neve a fikusz, aminek valamilyen népetimológia során (ennek olyan dolgokat köszönhetünk, mint a 7ap – Zup, e-mail – emil szópárosok, vagy az agyonhajszolt  marijuana – Mari hónalja szóvicc) fityisszé alakult. 🙂

—————————-

Köszönöm, ha velem tartottatok ebben a posztban. Ha kérdésetek, vagy megjegyzésetek volna, akkor keressetek komment szekcióban. 🙂 Ha nem szeretnétek lemaradni a következő posztokról, kövessetek be, ha háttértartalmakra is kíváncsiak vagytok, keressetek facebookon, ha pedig az is érdekel, hogy ki áll a blog mögött, akkor keressetek bátran instagrammon. 🙂

A következő posztig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Őszi könyves kihívás

Sziasztok!
Tudtátok, hogy szökőévekben, és a szökőéveket közvetlenül követő években, szeptember 22-én van a nap-éj egyenlőség, amitől kezdve egyre rövidülni fognak a nappalok, és elkezdődik a nagy betűs ŐSZ, ami a kedvenc évszakom? Akár tudtátok, akár nem, ezt nyilvánvalóan egy őszi könyves kihívással kell ünnepelnem. 🙂

okh.JPG

Lehullott levelek:

A világ tele van színekkel. Mondj egy könyvet, amin jelen van a piros a citrom és-narancs sárga

Nehéz ez, mert én eléggé A tanítvány második kötetét gondolom ősziesnek, és nem a következőket, szóval talán alibi megoldások lesznek, de íme:

osz1.jpg

Kényelmes pulcsi:

Végre elég hideg van a kényelmes meleg ruhák viseléséhez. Melyik könyv tölt el melegséggel?

James Lecanse: Trevortrevor.jpg
Régen azt mondtam róla, hogy

szeretne egy üzenetet küldeni nekünk, hogy melegnek lenni nem gáz…
…én mindig akkor olvasom újra, amikor azt hiszem, hogy kezdem elfelejteni, de akkor újra kedvem támad élni. Legalább szombatig.

és most megint szükségem volt rá, és megint megmutatta. 🙂

Őszi vihar:

A szél süvít, az eső kopog. Melyik könyv, vagy műfaj lenne, amit ilyen napon olvasnál?

Biztosan ifjúságit. Valami olyat, amibe bele lehet veszni, és észre sem venni, hogy van külvilág. Fantasyt talán, vagy fejlődésregényt. Igen, valószínűleg fejlődésregényt, de mivel nincs most olvasatlanom LMBT témában, ezért valószínűleg Ruth Olshantól a Minden ami szépet (ami már könyvfesztivál óta vár és vár és vár és vár), vagy a frissen megszerzett: Stefano Benni Margherita Dolcevitáját szedném le a polcról, valószínűleg az utóbbit, mert most nagyon foglalkoztat az ökokritika, és állítólag jól be van építve a könyvbe a téma.

margh.jpg

Hűvös csípős levegős:

Melyik rideg karakter helyébe lépnél?

Clare helyében szívesen lennék az Otthon a világ végénből, bár valószínűleg sok mindent másként csinálnék, de akkor is: Két meleg sráccal a világ végén, Woodstock közelében. Szétadnám. 😀

Forró almabor:

Melyik az a könyv, ami alulértékelt?

Még mindig rettenetesen kevés ember hallott róla, még kevesebb olvasta, és hatalmas hírverést kívánok neki:
Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Kabátok, sálak, kesztyűk:

Az időjárás hidegebbé vált és ideje, hogy melegebben öltözzünk. Melyik az a könyv, ami annyira csodás borítóval rendelkezik, hogy legszívesebben csak magadnak tartanád meg?

A második kedvenc könyvem az összesítettben, és fantasztikusan szép, és rettenetesen történethez csatlakozó borító. Abszolút kedvenc. 🙂

aristo.jpg

Bár ez nincs benne a tagbe, de nekem a kedvenc dolgom az őszben, ezért csak nektek még egy kérdéssel bővül:

Levélpréselés:

Egy vastag könyvből és néhány levélből türelemmel. Melyik az a könyv, ami elég vastag és tetszett annyira, hogy ha évek múlva leszeded a polcról, hogy újra olvasd, gyönyörű levelek hullnak majd ki belőle?

Erre most Allan Hollinghurst Más apáptól című könyve a legesélyesebb, mert még csak az van meg, de könyvtárból olvastam, és be akarom magamnak is szerezni Rakovszky Zsuzsa VS-ét, és nagyon várom Radclyffe Halltől A magány kútja című könyvet, amely szintén elég vastag lesz. 🙂

Köszönöm, hogy velem tartottatok, engem teljesen elkapott az ősz, és mennék is leveleket gyűjteni, ha nem esett volna éjjel… De ami késik, nem múlik. 😉
Ha volna kedvetek megosztani, mit olvastok épp, vagy esetleg valamilyen kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok komentet. 🙂 Ha több érdekel, mint amennyi itt megjelenik kövessetek bátran facebookon, ha pedig az érdekel, hogy ki áll a blog mögött, lessetek be instagrammra. 🙂

Ja, igen, és a következő posztig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

 

20 ok, amiért neked szól a Soha nincs vége Patrick Nesstől

Sziasztok,

alapvetően lassan a blog állandó tartalma lesz, hogy imádom ezt a könyvet, és Patrik, a Read That Book youtube csatorna vloggere a múlt hét szerdai videójában olyan könyvek közé sorolta, amikről nehéz írni és beszélni, ezért problematikusabb a fülszövege is. Ennek a könyvnek az esetében egyszerűen nem árul el semmit a cselekményről, egyébként helyesen, viszont annál inkább behúz. 🙂 De ez már a mínusz első pont lesz.

-1. Mert ilyen a fülszövege:

A fiú kétségbeesetten, magányosan merül el a háborgó tengerben.
Meghal.
Majd felébred, csupaszon, a testét zúzódások borítják, de életben van.
Hogy lehet ez? És mi ez a különös, elhagyatott hely?
Ahogy lassan megérti, hogy mi történik vele, a fiú egyre jobban mer remélni.
Talán ez nem a vég…
Talán még nincs vége…

0. És ilyen a borítója: soha_nincs_vege.jpg

És íme az okok, avagy:  neked szól a könyv,

1. ha érezted már azt, hogy ezzel nincs vége, hogy valahol, odaát, felfoghatatlanul, de létezik valami más, csak el kellene jutni odáig.

2. ha érezted azt, hogy elmenekülnél, mert nem tudtad akkor, ott feldolgozni az érzéseidet.

3. ha bántál már meg valami visszafordíthatatlant.

4. ha féltél már attól, hogy nincs választásod.

5. ha érezted már azt, hogy valami kilóg egy történetből.

6, ha érezted már azt, hogy kilógsz a történetből.

7, ha meg kellett tanulnod megbocsájtani.

8. ha van célod.

9. ha úgy érzed, van hová fejlődnöd.

10. ha azt hiszed, számít bármit is.

11, ha azt hiszed nem számít semmit.

12. ha nem tudod, miért érdemes igazából élni.

13. ha kellett valaha egy falatnyi remény.

14. ha volt már, hogy nem kerestél semmit, de jó lett volna találni valamit.

15. ha kerestél.

16. ha csak egyszer is mindent megtettél volna a válaszért.

17. ha hazudtál már a múltadról.

18. ha visszamennél oda, ahol életedben a legboldogabb voltál.

19. ha félnél visszamenni oda, ahol életedben a legboldogabb voltál.

20. ha egyszerre izgat és elrettent, hogy lehet, hogy Soha nincs vége.

 Jah, és igen, nekem szól, és ajánlom mindenkinek szívem összes szeretetével. 😀

Köszönöm, hogy velem tartottatok a posztban, ha kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ha nem szeretnétek lemaradni a blog további tartalmairól, kövessetek be, ha több érdekelne, mint ami ide kikerül, akkor lájkolj facebookon, ha pedig az érdekel, hogy ki áll a blog mögött, akkor instagrammon is megtalálsz. 🙂

A következő posztig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

Könyvmoly problémák kihívás

Sziasztok,

tegnap volt az Olvasás éjszakája rendezvénysorozat, amelynek keretében én is felolvastam néhány versemet a szegedi rendezvényen, majd hazajőve kitaláltam, hogy folytatom az olvasást, és mondhatjuk, hogy jól sikerült. 😀 Stílszerűen átolvastam majdnem az éjszakát, aminek következtében az ébredés utáni kávém felett elgondolkoztam arról, milyen rossz is nekem olvasásfüggőként, miközben a fűtől például még csak másnapos sem lennék, és állítólag nem is okoz függést (de kapudrog lehet más felé, és könyvekre költöm azt, amit erre tudnék, szóval sicc).
De a lényegre térve: míg merengtem ezen, eszembe jutott, hogy mintha volna valami ilyen kihívás, és jelentem: van, íme:

olvas.png

1. Van kismillió olvasatlan könyved. Hogyan döntöd el, melyiket olvasod el legközelebb?
Nyilván vannak könyvek eredendően elől a képzeletbeli tbr listámon, azok közül pedig gyakran tematikusan szűröm, hogy akarom-e, vagy nem, épp, mert hasonlót olvastam, vagy nincs hangulatom hozzá, vagy ilyenek, és a fennmaradókból érzésre, ezt már nem tudom leírni. 😀

2. Már elolvastad egy könyvnek több, mint a felét, de nem tetszik. Folytatod, vagy abbahagyod?
Ha leteszek egy könyvet, ami nagyon ritkán fordul elő, akkor azt nem a felénél teszem, hanem az első ötven oldal alatt, mert annyi idő alatt szinte mindig tudok kapcsolódni valamihez, ami érdekel. Azt hiszem ezért is gondolom ritkán egy olvasásra, hogy rossz. 🙂 De hogy a kérdésre is válaszoljak, ha a felénél tartok, be is fejezem.

3. Közeledik az év vége és még mindig nagyon távol vagy az olvasási listád teljesítésétől. Mit teszel?
Ha kétszer ilyen hosszú lenne az év, akkor sem állnék közelebb az olvasási listámban, szóval nem az év végéhez mérem ezt, hanem a “Mindent a megfelelő idő ráfordításával kezeltem-e?” ősi polinéz elv szerint olvasom jövőre az olvasási listám új és fennmaradt elemeit. 😀

4. Egy könyvsorozatnak, amit imádsz, nem egyeznek a borítói. Hogyan kezeled?
Nem tudom, nem gondolom magam borító nácinak, valószínűleg, mivel magassági sorrendben vannak a polcon a könyveim, külön helyre raknám, és beoltanám gondolatban mindig a kiadót amikor ránézek, hogy “Hm, azt hittétek jól kibasztok velem, mi?”

5. Minden ismerősöd imád egy könyvet, amit te gyűlölsz. Kivel beszéled meg, aki szerinted a te oldalara állna?
Ez most rettenetesen szarul fog hangzani, de mi az ismerőseimmel eléggé konstruktív vitákat szoktunk tartani kulturális témákban is, így valószínűleg bárkivel. Így megértem, a könyv előnyeit, ők pedig az esetleges hibáit. Szerencsére nem térítgetünk. (Talán az egyetlen ismerősöm vagyok, akinek helyén kezelve tetszik az 50 árnyalata.)

6. Nyilvános helyen olvasol, és nagyon felzaklat a könyv, annyira, hogy sírni kezdesz. Mit kezdesz magaddal?
Nincs még egy hónapja, hogy végigbőgtem egy Kaposvár-Pécs-Baja-Szeged buszutat egy könyvön. Semmit. Az esetek döntő többségében ilyen környezetben olyanok vannak körülötted, akikkel soha az életben nem találkozol majd.

7. Egy könyvnek, amit nagyon szeretsz, most jön ki a folytatása, de te már nem emlékszel egészen az előző részre/részekre. Mit teszel, újraolvasod az előző részt/részeket, vagy keresel róla egy összefoglalót a neten, vagy kihagyod a folytatást, vagy bestresszelsz… stb?
Mióta blogolok mindig megjelölöm könyvekben a szerintem fontos részeket, és valószínűleg keresnék online összefoglalót is. Ha ezután nem értenék valamit a következőből, simán újraolvasnám az egészet.

8. Nem akarod kölcsönadni a könyveidet senkinek. Hogyan utasítod rendre udvariasan azt, aki mégis kölcsön akar kérni tőled egyet?
Határidőt beszélünk meg, és a lelkére kötöm, hogy nagyon, nagyon vigyázzon rá. 😀

nagyon.png

9. A hónapban már öt könyvnek kezdtél neki, és egyiket sem fejezted be. Hogyan jutsz túl az ezen az olvasási válságon?
Nekiállok kötelezőket olvasni, mert azokat nem tehetem le.

10. Nagyon sok könyv jelenik meg mostanában, ami érdekel, és majd meghalsz, hogy olvashasd. Mit csinálsz? Hányat veszel meg ezek közül?
Épp aktuális. Mérlegelek. Most azt csinálom, hogy mivel a kiadó egymás után három vagy négy könyvet ad majd ki, ami érdekel, ezért megvárom az utolsót, és együtt a hármat rendelem. 😀 Alapvetően tudok szélsőségekben működni itt, és örülök a belátásomnak, hogy így sikerült megoldanom magammal. 🙂

11. Végre sikerült megvenned a könyveket, amiket nagyon szerettél volna, és alig várod, hogy olvasd őket… de meddig hevernek a könyvespolcon, mielőtt ténylegesen el is olvasnád őket?
Ha nagyon nagyon nagyon szerettem volna, akkor hazafelé már azt olvasom, és csak kiolvasva kerül a polcomra. Ha valamit csak úgy veszek, akkor pedig évekig is tud, de szeretem fél évre bezárólag elolvasni.

Nektek, akik valószínűleg szintén nem fűre költitek a felesleges pénzeteket, mik a kihívásban nem említett problémáitok, és hogy orvosoljátok őket? Írjátok meg kommentben, vagy hagyjatok bátran bármilyen megjegyzést. 🙂

Ha nem akartok lemaradni a következő tartalmakról, iratkozzatok fel, vagy kövessetek facebookon. Ha pedig az érdekel titeket, hogy ki áll a blog mögött, lessetek be bátran instagrammra. 🙂

A következő posztig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig:

Szilivó

Nyárzáró posztocska

Sziasztok,

holnap nekem is megkezdőik az egyetem, és a nyár elején csináltam egy nyárra hangolódó könyves kihívást, amiben kitértem a nyári olvasási terveimre is. Most ennek kapcsán összegzem a nyári olvasmányokat, meg az egész nyarat. 

Szóval, a nyár elején úgy képzeltem, hogy a nyáron ezeket a könyveket fogom elolvasni:

 A Születésnapi kívánságlistámról a héten érkezik Becca Prior Talált celEB-je, Hayden Moore Nem játék-a, és Patrick Ness Soha nincs vége című regénye. Emellett jön még Karafiáth Orsolyától a Kicsi Lili (Utóbbi kettő szuper akcióban van most a Librinél, én is onnan rendeltem meg.).

A könyvfesztiválról való szerzemények közül sem olvastam el mindent, így Allan Hollinghurst: Más apától és Karim Fossum: Az ördög tartja a gyertyát könyvek is befuthatnak. (A többit is szeretném a szerzemények közül elolvasni, de azokról valószínűleg nem lesz értékelés.)

Illetve szeretném a meglévő és már olvasott meleg témájú könyveket újraolvasni, hogy értékelést írjak róluk, így várhatóan újraolvasom Ryen Lovelesstől az Ethan és Cartelt, Paul Burstontól aSzégyentelent, Michael Cunninghamtől azOtthon a világ végént, és talán ha egyszer egyébként is rossz napom lesz, így nem húz le az életről az, hogy nem szeretem, akkor Róbert Katalin Színből, szívből, igazánt is.

És még tervben van, mert megvan, csak nem fért bele egy fenti csoportba sem: Zuzana Brabcová Gyöngyök éve című regénye is, így tizenegyediknek. 🙂 Majd meglátom, meglátjátok, mi teljesül ebből.

A születésnapi kívánságlistámnak ezen részéről sikerült mindent kiolvasnom, így került ki poszt ki először a Talált celEBről majd a Nem játékról, és a Kicsi Liliről. A Soha nincs végét olvastam a nyári blogszünet alatt, de nem tudok róla azóta sem értékelést írni (ahogy az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomábanról sem),mert nagyon tetszik, és nem szeretném elszpojlerezni az izgalmakban.

A meglévő könyvek közül a Pride hét szombatján, öt #LMBT-t olvasunk poszt között megérkezett a Szégyentelen értékelése, ami akkor a valamikori legolvasottabb bejegyzéssé vált, de ma már a negyedik helyre csúszott vissza. A szünet előtt elolvastam a Vázlatok című mangát, és még egy gyors értékelést is hoztam róla. 🙂 

A szünetre magammal vittem az Otthon a világ végént, a Vastagbőrű mimózát, és megszereztem korábbi polcomról a Gumimatrac a Gangeszent és a New Yorkban minden mást. És legutóbb olvastam az Ethan és Cartelt, amiről az ezelőtti posztom szólt.

Szóval summázva: a nyári terveim szerint 10 LMBT témájú könyvet szerettem volna olvasni, és a terveim közül kimaradt:

  • Karim Fossum: Az ördög tartja a gyertyát
  • Allan Hollinghurst: Más apától 
  • Róbert Katalin: Színből, szívből, igazán
  • Zuzana Brabcová: Gyöngyök éve

És 11 könyvet sikerült kiolvasnom, így öt csak random jött: 

  • Hinako Takanaga: Vázlatok
  • Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen
  • Nádasdy Ádám: Vastagbőrű mimóza
  • John Donovan: New Yorkban minden más
  • Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Szóval elég jó nyár volt, olvasási szempontból is, különösen, ha hozzáteszem, hogy olvastam nem LMBT könyveket is dögivel. 🙂 Mindenesetre várhatóan elkezdem majd olvasni a nyárról kimaradtakat, de vannak új projektek is, amiket fogok majd csinálni, de igyekszem. 🙂 

Ti mit olvastatok a nyáron? Vagy mi van betervezve a jövőben? Írjátok meg kommentben. Ha van kedvetek, iratkozzatok fel facebookra, vagy kövessetek instagrammon, ha érdekel, ki áll a blog mögött. Most töltöttem fel néhány képet arról, miért csak hétfőn volt poszt. Baloldalt fent minden elérhetőséget megtaláltok. 🙂

A következő posztig ne felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén