LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Hónap: 2018 január

2018 januári summa

Sziasztok,

január elején nagy tervekkel vágtam bele az új évbe, és az olvasásokba, és arra jutottam, hogy minden hónap végén csinálok egy ilyen bejegyzést, hogy követhessétek, hol is tartok, illetve, hogy magamat is ösztönözzem. 🙂

januari.JPG

Az első terv: Polcról olvasás, és könyvstop

A könyvstopnak hála teljes áron (legalább úgy) nem vásároltam könyvet, és a könyvekkel kapcsolatos kiadásaim nem voltak többek együtt 4000 Ft-nál, ami négy könyv esetén még talán nem is rossz. A könyvek pedig:

  • Cassandra Claire: Hamuváros
    A végzet ereklyéi sorozat második része, amiből még ugyan az elsőt sem sikerült elolvasnom, de a régi borítós van meg az elsőből, és így már a másodikból is.
  • Veres Attila: Odakint sötétebb
    Magyar thriller, és tele van vele az internet, nem igazán tudok róla többet, vagy okosabbat, de februárba szeretnék rá alkalmat keríteni.
  • Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
    Kurt Vonnegut az isten, nagyon szeretem, ahogy ír, és nevetségesen olcsón kínálták, ráadásul pletykák és molyos címkék szerint LMBT is van a könyvben, amitől csak kíváncsibb vagyok.
  • Aughusten Borrughs: Kiszáradva
    Egy alkoholista meleg férfi humoros önéletírását ígéri a fülszöveg. És marketingről is beszél valamicskét. Elég hosszúnak ígérkezik, de nincs hátul az tbr listámon.

És három recenziót kaptam, amit innen is köszönök, és amikről folyamatosan várható majd bejegyzés:

  • Domszky László: Férfiműszak, melegprostik a megfizetett boldogságról (Ad Librum, 2017.)
    Négy meleg eszkorttal beszélget a szerző, és beszélget vendégekkel és beszél pszichológussal. Érdekes koncepció, februárban mindenképp érkezik értékelés.
  • André Aciman: Szólíts a neveden (Athenaeum, 2018.)
    Egy könyv egy nyárról, amikor egy amerikai kutató az olasz Riviérán nyári vendég, és egymásba szeretnek a meghívójának fiatal, érett, mélyen filozofikus fiával, és a kapcsolatuk az igaz szerelem toposzává válik. Hétfőn érkezik az első tartalom róla. 🙂
  • Adam Silvera: Inkább boldog (Menő Könyvek, 2018.)
    Izgalmas történetnek ígérkezik, a saját magunk el nem fogadásáról, egy olyan világban, ahol a memóriánk törölhető, és így törölhetők az érzések is. Mit is jelent a boldogság így? Letehetetlennek mondják, és remélem igazuk van.

70 könyvet szeretnék elolvasni idén, amiből ötöt rögtön le is tudtam januárban.

Címek szerint:

Szerényi Szabolcs: Éhség (értékelés itt)
Jandy Nelson: Neked adom a napot (7+1 kedvenc idézett itt, értékelés itt)
Domszky László: Férfiműszak (értékelés hamarosan)
André Aciman: Szólíts a neveden (értékelés hamarosan)
Guus Kuijer: Minden dolgok könyve

5.gif

Tematizálva pedig:

  • Kortárs szépirodalom: Éhség
  • LMBT téma: Neked adom a napot; Férfi műszak; Szólíts a neveden
  • Szórakoztató irodalom: Minden dolgok könyve
  • Nem angol vagy magyar anyanyelvű szerző: Minden dolgok könyve
  • 2017-18-as megjelenés: Éhség; Férfi műszak; Szólíts a neveden

Ezzel az öt könyvvel sikerült zárnom a januárt, és két könyv maradt februári befejezéssel, amivel most eléggé elégedett vagyok, hiszen január 24-én végeztem az utolsó vizsgákkal, ami nyilván nem jelenti azt, hogy nem olvastam addig, pusztán sokkal kisebb intenzitással. És tudom, hogy lesz ez még jobb is. 🙂

Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a posztban és ebben a hónapban. 🙂 Hamarosan érkezem a következő poszttal.
Ha nem szeretnél lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmakra is kíváncsi vagy, lájkolj facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, kövess instagramon.

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Jandy Nelson: Neked adom a napot

Sziasztok,

ma egy szórakoztató, mély, kalandos, és sokat adó könyvet hoztam nektek, amiben egy ikerpárt, Noah-t és Jude-ot ismerhetük meg, akik azt játszották gyerekkorukban, hogy felosztják egymás között a világot.

neked_adom_a_napot.JPG

Jude és Noah egy művész anya és egy biológus apa gyermekei. Jude 16 éves amikor a történetét megismerjük, Noah 13, majd 14. A kettejük kapcsolata 13 éves korukban jó, sőt, úgy érzik, csak ketten együtt teljesek, összeölelkezve hallgatják egymás szívverését, nyitottak egymás előtt, és kő papír ollózáskor mindig mindketten ugyanazt választják.

Újra meg újra egyszerre veszünk levegőt. Megfogja a kezemet, és a vízen hanyatt úszó vidrákra gondolok, azok is pontosan így kapaszkodnak össze, nehogy éjszaka elsodródjanak egymástól.

16 évesen már elszakadtak egymástól. A 14 éves Noah egy művész srác, aki mindig fest a fejében. A 16 éves Jude művészeti iskolákba jár. A két állapot között a család összeomlott, és igazából senki sem tudja, hogy pontosan miért, mi mindenért, de mindenkinek vannak róla ötletei és mindenki felelősnek érzi magát, de ebből mit sem kommunikálnak, ami így a regény témájává lép elő. Jude és Noah a regényben megismerik a valóság szubjektivitását, és hogy a teljes igazság megismeréséhez mindenkinek el kell mondania a maga történetét. A könyv nagyon lassan indul, és nagyon tudatosan adagolja az információkat, ami alatt megismerjük azt a művészetpárti és babonás hátteret, ahol létezünk, és lassan, idegesítően lassan elkezdjük megszeretni. Ez nálam a 150. oldal előtt nem sokkal kezdődött, szóval érdemes kitartani. 🙂
(Kis hangulat mutatóként egy korábbi posztban listáztam a 7+1 kedvenc idézetem a könyvből, amit ide kattintva elérhettek.)

most_indul_be.gif

A könyv legfőbb értéke, hogy rendkívül szövevényes, akár érzelmi, akár gondolati, akár valóság, akár a történet síkján. A két testvér kapcsolata, mint két bármilyen testvér esetén, eléggé rapszodikus, vannak nagyon rosszban, és van a fent idézett pozitív viszony is, mégis sokáig együtt, közös szemmel, közös érzékeléssel és közös gondolatokkal szemlélik a világot. Izgalmas, hogy a 13 éves Jude-ot Noah-n, a 16 éves Noah-t pedig Jude-on keresztül ismerjük meg, különösen az utóbbi válik különössé, hiszen a testvérek eltávolodtak egymástól ekkor már, keveredik az elbeszélés emlékekkel és konkrét történetekkel a 14 éves koruk óta eltelt időből.

Érdekes,hogy kettejük ábrázolása élesen elkülönül, miközben maga az elbeszélés mindkét esetben nagyon lírai, intim és belső. Noah abszolút az elméiből közli a történeteket, érzéseket, és címeket ad nekik, olyanokat, amik egy festmény, egy arckép címei. Jude ezzel szemben megbeszél mindent a szellemeivel, az életét egy nagymamájától örökölt „Bibliának” nevezett babonáskönyv szerint szervezi, és hiszi, hogy jól látja a dolgokat.
A nembeli különbség jó lehetőség a könyvben, mert így a tizenéves fiúk és lányok problémáját egyaránt tudja reprezentálni, emellett kerül bele egy fontos igazi elhagyott életművész történet, Noah meleg és szerelmes lesz egy másik iskola leendő csapatkapitányába, és Jandy Nelsonnak ekkora kliséből is sikerült jól építkeznie. 

A történet viszonyrendszere eléggé sokoldalú, középpontjában az anya áll és mindenki vele áll kapcsolatban, hisz az anya ír is a művészetről, és komoly név, valahogy mégis magánemberként ismerjük meg. Különös, vicces, és érdekes egyúttal a könyvben, hogy minden konkrét valakik között játszódik, az utolsó új szereplő is nagyon hamar belép, és rajtuk gazdálkodik az írónő, ami életszerűtlen, még akkor is, ha csodálatos dolgot hoz ki belőle.
Mert ez a könyv, nagyon tudja, mi az a hatás, és pont ezért tartott sokáig megírni róla az értékelésemet.6a.gif

Érdekes a művészefilozófiai diskurzusok zajlanak kívül és belül, a művészet és a reális világ egyfajta ellentétes viszonyban állnak egymással, melyek egymás között átjárhatóak, és menekíthetőek, és vicces a reális világból olvasni mindezt. Görbe tükröt mutat, amiben meglátjuk a lényeget és az alapállításnak, axiómának tartott dolgainkat, és leginkább mosolyra húzódik a szánk…

De közben, értékekben stabilan áll, és stabilan hirdeti a miénket. Olyan értékek állnak benne, mint a család fontosságra, a szubjektum szabadsága, az alkotás ontológiája, élettana, vagy az igazsághoz való elidegeníthetetlen jog, és megmutatja, mennyire sérülékenyek ezek az értékek, és ahogy beszéltem másokkal is akik, nagyon szerették ezt a könyvet: ezektől a gondolatoktól nem hagy minket szabadulni a könyv, és ettől sokkal később is rájövünk dolgokra a könyvvel kapcsolatban. Ezt még én is csak épp érzem, friss olvasóként, de nagyon hiszem, hogy így lesz. 🙂

Eszembe jut, hogy anya azt mondta Noah-nak, a saját felelőssége, hogy hű maradjon önmagához, a szívéhez. Egyikünk sem maradt az.

Kedvenc részem: Egyértelműen az a pont, ahol Jude felismeri a saját múltját, és egy kősziklában látja meg.

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik elég nyitottak egy művészetet középpontban helyező könyvhöz, és hajlandóak egy csodálatos könyvet kezükbe venni, és egy csodálatos könyv belső rendszerét megismerni, rááldozva 120-150-200 oldalt. Mert nem adja könnyen magát, de érdemes. 😉

Ui.: Hol kujtorog Ralph? Na, hol? 😀

Mára ennyi voltam, köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂

Ha olvastátok már a könyvet, és van véleményetek, vagy kérdéseitek, megjegyzésetek volna, várom őket a komment szekcióban. 🙂 Ha nem szeretnél lemaradni a következő posztogról, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress insagrammon. És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

7+1 idézet, ami megmutatja, miért szerettem Jandy Nelson: Neked adom a napot című könyvet

Sziasztok,

amikor elkezdtem Jandy Nelson Neked adom a napot című szuper könyvéről értékelést írni, rájöttem, hogy könnyen beleveszhetek az idézetekbe, mert nagyon sajátos, vicces, ironikus, kellemes hangvétele van a könyvnek, amit át szeretnék adni. Aztán rájöttem, hogy több időre és kevesebb idézetre van szükségem az értékelésemhez. Aztán arra is rájöttem, hogy szegényebb volna ez a blog ezek az idézetek nélkül. Aztán rájöttem, hogy eléggé listázni valóak, és együtt tényleg megmutatják, milyen is ez a könyv hangulata nagyon valójában, 😉

idezet_a_neked_adom_a_napotbol.JPG

Röviden a könyvről

A 13 éves Noah és a 16 éves Jude  elbeszéléseiből olvasunk egy történetet, aminek senki nem ismeri a maga részén túl eső egészét. Noah és Jude ikertestvérek, így a váltott nézőpont időbeli változást is jelent. Noah egy művész srác, aki gondolatban fest, hiperérzékeny a világ dolgaira, és meleg, Jude babonás, szellemekkel beszélget, és művészeti középiskolába jár. Főleg Noah történetén keresztül ismerjük meg a családjuk tönkretétele előtti állapotot, és Jude karakterén át a a tönkretétele utánit, és a lehetőségekkel telit. 🙂
Egyenlőre ennyit, de érkezik majd az értékelés napokon belül.

1. A két testvér

Újra meg újra egyszerre veszünk levegőt. Megfogja a kezemet, és a vízen hanyatt úszó vidrákra gondolok, azok is pontosan így kapaszkodnak össze, nehogy éjszaka elsodródjanak egymástól.

vidrak.gif

2. Noah, és a bibliai druszája

Csípem a bibliai druszámat, Noét. Majdnem kilencszázötven éves korában halt meg. Az állatokkal együtt elhajózott. Teljesen új világot kezdett: Üres vászonnal és végtelen mennyiségű festékkel. Ez baromira a legfrankóbb.

3. Jude és a bibliai tanácsok

Jude babonásan olvas egy másik Bibliát, amit a nagymamája hagyott rá, és olyan bölcsességeket tartalmaz, minthogy:

Ha a balszerencse ismeri a kilétedet, válj valaki mássá!

4. …és…

Ha rátalálsz a lelki társadra, az olyan, mint olyan
házba lépni, ahol már jártál – megismered a bútort,
a képeket a falon, a könyveket a polcon, a fiókok tartalmát:
szükség esetén sötétben is eltájékozódnál.

micsoda_no.gif

5. Amikor Jude jól érzi magát

De most már az sem zavar. Sőt, az sem, hogy a nap éveken belül kiég, véget vet minden földi életnek, jó, ötmilliárd éven belül, de akkor is; megmondjam mi a helyzet? Nem érdekel. Csodás dolog ez a jó közérzet.

6. Noah hasonlítai fantasztikusak, így nem maradhat ki egy ilyen listázós posztból

Ezek szerelmesek. Mint a dögkeselyűk. Meg a termeszek. Bizony, nem csak a gerlék és a hattyúk állnak párba egy életre.

keselyu.jpg

Ők amúgy az Amszterdami állatkert fiú keselyűi, akik együtt keltettek ki egy elhagyott tojást, és büszke apaként felváltva etetik a csimotájukat. 🙂 Már régóta szerettem volna elmesélni ezt a történetet, köszi Noah. 😉

7. Egy fontos

Eszembe jut, hogy anya azt mondta Noah-nak, a saját felelőssége, hogy hű maradjon önmagához, a szívéhez.

Azt hiszem én is ezt tanultam a könyvtől, és ebben most nincs semmi Coelhós.

+1. Végül egy Michelangelónak tulajdonított idézet, ami valakinek a kedvence a könyvben

Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂 Ha nem szeretnél következő tartalmakról lemaradni, kattints a KÖVETÉS gombra, ha további háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 🙂

Hamarosan találkozunk a Neked adom a napot értékeléssel, de addig se felejtsétek: Könyvekkel szivárványig!

Szilvió

Szerényi Szabolcs: Éhség

Sziasztok,

a mai könyvbe random futottam bele egy ismerősöm által, aki transzfesztitákról mesélt egy frissen megjelent könyvben tavaly, könyvhét után. Aztán megtudtam, hogy egy ilyen borítóról van szó, és egy ilyen Nemes Z. Márió fülszövegről. És hogy van benne meleg szál (amiknek a mennyiségéről nem tudtam, és voltak pontok, ahol el is bizonytalanodtam az egészben, mert sokat kell várni rá). Az előbbi kettő győzött meg arról, hogy ezt el kell olvasnom, az utóbbi pedig arról, hogy írni is akarok róla. Szóval, Szerényi Szabolcs első novelláskötete, tavalyról: ehseg.jpg

„Korog az agyunk, ha Szerényi Szabolcs szövegeit olvassuk. A test és lélek homályos kategóriák, egyetlen hatalmas bendő leszünk, mindenünk a vágy. Vágyunk arra, hogy mediterrán cserjét ültessünk magunkba, hogy daganatos szerveket együnk, vagy, hogy penészes mosogatószivaccsá változzunk. Mert az éhség az új vallás.
A kisprózák steril és embertelen világát felrobbantja az abszurd vágy, melyet a túlfogyasztás mámora hajt. Szerényi látványkonyhája kellemetlen attrakció, hiszen a konzumgépek megvadulnak, szétélveznek és végül önmagukat is feltálalják. Szegény agyunk mégis habzsol tovább, mert egyetlen kincsünk az éhség.”

Nemes Z. Márió

Az első bekezdést a borító után általában a történetnek szentelem, de minthogy itt most egy novelláskötetről van szó, ezt talán hanyagolhatjuk. Vagy talán mégis egy történet van mögötte, sok mozaikkal?

lego.pngAz Éhség kötet szervező elve egy reális világ, ahol a cselekmények baromira logikusak, és baromira bizarrok. Ez a világ akár lehetne a mi világunk is. Ez a nyolcadik kerület lehetne a mi nyolcadik kerületünk, ez a Dominika lehetne a mi Dominikánk. Azok az emberi gondolatok, amik ebben a könyvben vannak, lehetnek azoknak az embereknek a gondolatai is, akik szembe jönnek veled és velem az utcán. Mert mi is gondolkodunk abszurd dolgokról, és ebben nincs semmi, néha mi is ültetnénk egy cserjét a vállunkba, szeretkezünk vadidegenekkel, és biztosan mindenki gondolt már arra, milyen lenne ember húst enni. Ez az éhség a mi éhségünk ebbe a falásra teremtetett világban, a szereplők pedig csak továbbmennek, mint a mi fantáziálgatásaink. És ezektől az emberi vágyaktól lesz ez reális.

A kötet az első novellában felteszi a kérdést: mi volna a helyes, és nem érezzük azt, hogy bármelyik döntése helytelen volna, és talán ezzel lehet a legjobban összefoglalni az egész kötetet. Igyekszenek a novellák felrúgni a világunk működésének axiómáit, alaptörvényeit, és teszi mindezt anélkül, hogy sérülne a realitásérzékünk. A kurva az akinek fizetnek a szexért? Mi van, ha a kurva már nem szexel velünk? Amit megeszünk, azt le is győztük? Az átváltozás az, ami alatt valami mások leszünk? A kreatív ember öngyilkossága is kreatív? 

És kapunk rájuk választ, talán túl lezártakat is, talán túl végeseket, mintha lenne egy új világ, amiben élnünk kell a könyv után, amelyben már új szabályok szerint működünk, ahol az abszurd, groteszk, bizarr, az undorító, a rút,a nevetséges és a váratlan esztétikai kategóriát kapnak, és a szépséghez hasonlóan életünk szerves részévé vállnak. Hogy ebben mekkora szerepe van a kötetnek, vagy önmagában mennyire megy erre a világ, azt mindenki döntse el maga, mindenesete érdekes az út, amit bejár a kötet a szilikongömb stresszlabdáig, amiért valaki alkatrészeket rakott össze nem gyári útmutató szerint.szerelo.gif

És akkor itt már lehet beszélni pár szót a melegségről. Dominánsan egy novellában van jelen, mint szexuális éhség, és aktus. A novella főhőse egy biszexuális tanár, aki néha hazacipeli egy-egy szakdolgozóját, és a jelen esetben egy ártatlan meleg srácot visz haza. A novellában dominánsan a főhős belső gondolatait olvashatjuk, aki egy tapasztalt róka, tudja, mivel lehet hatást elérni, és tipologizálni is próbálja az alatta fekvő srácot. A srác szerinte az öndefiniálás korai szakaszában van, viszont ebbe a novellában sem kerül elő etikai ítélkezés (Ami talán az egyik legfontosabb dolog a kötetben.), de reálisan írja meg a történetet, szót ejt a feleségről, aki csak a lányokra féltékeny, hiszen mit sem sejt, talán mert így lehet a történet napjainkba, talán mert ettől borzasztóbb, talán mert ettől logikus…

Viccesen egy coming out szituáció is került a könyvbe: hogy mondod el a szüleidnek, hogy egy cserjét nevelnél a válladon?

A családjának nem szólt róla, ami nem lepett meg, hiszen elég konzervatívak a szülei.

Viszont ez a cserje növelés is logikus, ha az ember erre vágyik: olyan tápanyagokat visz a szervezetébe, amik a növényt is serkentik, egy idő után árnyékot is vet, gondolni kell a tavaszi virágzás következtében érkező méhekre, a tetvekre, rovarokra, amelyek érkezhetnek, és persze a természetes növekedésére, és megnövekedett igényekre. Egy másik novellában az alkoholizmus fertőtlenítő gesztusként kezd hatni, egy következőben a „világ dicsősége” pont úgy múlik, ahogy annak múlnia kell, a vasárnapi húsleves átlép egy vad szombat éjszaka záróakkordjává és minden testi élvezet tompít valamilyen űrt, ahogy az lenni szokott.

true.gif

Nagyon sok kritikát olvastam a könyvről, ami problematizálta, hogy esetenként túlírt egy-egy novella, és az hiszem ez zavart engem is, vagy legalábbis a legkevésbé kedvelt novelláim a hosszúak voltak, és többször raktam kérdőjeleket a margóra ezekben a szövegekben, ahol úgy éreztem, elfáradt a történet, viszont a könyv facebook oldalán több helyen írja, hogy ezeket a kritikákat észlelte. Ez egy klassz és elegáns írói hozzáállás. 🙂

A könyv megválaszolja a felvetett kérdéseit, talán túl lezárt is, alapvetően egy ennyire friss témákat, tartalmakat felvető könyvben nagyon élveztem volna, ha bele tudom vetni magam, mondjuk úgy, Szövegkáprázatosan, hogy egy picit én hozzak meg döntéseket, vagy én válaszoljak meg kérdéseket. Intenzív, gyorsan olvasható kötet, ami nagy dózisban nem is működne talán, de egy picit több agyalni való jól esett volna azt hiszem.

Nagyon szerettem azokat a részeket, ahol kitűnik az íróság. Ahol elmondja, hogy épp írói válság gyötri, vagy például a címadó novellában, hogy hiábavaló volna tényfeltáróan megírni, csak városi legenda maradna, amiben nem hisz senki.

Meg kell említeni a borítót, ami egy elég alapos szövegolvasás eredménye lehetett, és amit nagyon szeretek, figyelemfelkeltő, fiatalos, sokat sejtet, hozza az anyagot, különc, nagyon szeretem.

Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki nyitna a szépirodalom felé, de nem mer nagy könyvvel kezdeni, aki kíváncsi valami nagyon váratlanra, és aki elég nyitott a parára, azt hiszem leginkább az utóbbiaknak. 🙂

Ennyi lettem volna mára, ha olvastad már, vagy kérdésed, hozzászólásod volna, írj bátran,ha nem szeretnél a következő tartalomról sem lemaradni, kövess be a jobb felső sarokba kattintva, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, amit a  menüsor jobb sarkában is elérhetsz, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagrammon. 🙂

Lassan végzem a vizsgákkal, és akkor igyekszem több és színesebb tartalommal érkezni, de addig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig! 🙂

Szilvió

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

Sziasztok,
a ma hozott Rácz-Stefán Tibor könyv könnyű, szerelmes, limonádé, és egy picit Túl szép. Nézzük is. 😉tul_szep.JPG

A könyv két srácról, Márkról és Olivérről szól. Márk egy vidéki srác, aki érettségi után felkerül Budapestre egy OKJ-s turisztikai képzésre, és egy közös albérleten osztozik legjobb barátjával Dorinával. Jah, és a lényeg, kövér. Viszont mielőtt ebbe belemennék, beszélek Olivérről. Olivér egy fiatal és tehetséges úszó, aki doppingbotrányba keveredett, ezért eltiltásban él. Országos ismertséget mint Pepsi reklámarc szerzett, amit Telivér ragadványnévvel vállalt. Ha azt kérdeznéd, két ilyen srác hol találkozik: Mindketten diákmunkát keresnek, és egy közös irodában kell tengetniük adatrögzítés jegyében telő estéjeiket, és hát ahogy az munkatársak között lenni szokott, lassan megismerik egymást.

Alapvetően, mégha közhelyes is, érdekes felvetés lehetett volna Olivér és Márk kapcsolata. Márk kövérsége nem csak mint testsúlyprobléma van jelen az életében, hanem az ételhez való viszonyt, a szeretet kifejeződését is láttatja, ugyanakkor folyamatos reflexióban van a külvilággal, figyeli, hogy ki figyeli, ki reagál rá ismeretlenül az utcán, és tele van belső szorongásokkal, és izgalmas, mély ugyanakkor vicces kikerülési stratégiákkal.

Olivér ezzel szemben felületesnek tűnik először, nagyon értékelendő, hogy az ő karaktere is megkapja a történetét, és megvilágításba kerül, miért bizalmatlan, miért felületes, és miért is lenéző az ő korai belső hangja. A személyiségének szerves része az úszás, a víz, és nagyon fontos, domináns jelenetek játszódnak itt, miközben kiürül az agya, vagy lehiggad.

Érdekes még a karakterekben, hogy városiak a szó legtöbb értelmében. Márk úgy látja a várost, mint egy frissen belecsöppent, Olivér pedig kiélvezi a lehetőségeket. Mindketten olyan életben élnek, ahol nem fontos haza menni, ahol nem húzza le az önmegvalósítást az, hogy ki is volt valójában, ki a környezete szerint. Mindenki kap esélyeket, mindenki él vele, és fontos csavarokat hordoz a történet ezen része, amiket szerettem is.

És nagyjából ennyi pozitívumot tudok erről a könyvről elmondani.

A történet semmiben nem lép túl jól ismert Betti, a csúnya lány toposzon, azaz Márk beleszeret egy szép emberbe, az viszontszereti, és úgy érzi megszépül a kapcsolatban, ami amúgy tök szép, csak nem szól másról, nincs más tétje a könyvnek. Nem tudom, hogy a várakozásaim voltak túl nagyok, és ez csak egy aranyos szerelmes történet, vagy hogy ez tényleg nem Túl szép műve a zsánernek.

betty_a_csunya_lany.jpg

A borító szubjektív, de borzalmas, bár én borzalmasnak tartok minden ilyen meztelen test és testiséggel kapcsolatos borítót vagy reklámot, mert azt gondolom, hogy szörnyen tárgyiasító, és szekunder szégyenem van tőlük.

Alapvetően a szekunder szégyen eléggé divatszó manapság, ezért sokféleképpen használhatjuk, a közös ezekben, hogy valami belső részvétet, szégyent fejez ki valamilyen teljesítménnyel szemben, amelyet az alkotója elfogadhatónak tart vagy felülértékel.

Az egész mű alatt úgy éreztem magam, mint egy IKEA katalógusban, ahol mindennek fel van tüntetve a márkája, mert ha Márk egészségtelenül eszik, azt a McDonald’sban teszi, ha sorozatot néz, akkor A zöld íjászt nézi,  a tányérai a falon (WTF?) Coca Colasak, Telivér (Ha ezt a nevet a Pepsi elfogadná, és teleplakátolná vele az országot, bojkottálnám a céget, és olyan tűntetést szerveznék, hogy az ország összes bevásárlóközpontjában egyidőben minden cég által gyártott terméket szétlöknénk 16:53-kor, de szerencsére ez a veszély nem fenyeget.) pedig a Pepsi plakátokon feszít, és ha büdös a szája, megeszi az utolsó Tic Tacot.

Márk büdös életébe nem ért el semmit, mert mindenről azt gondolta, hogy vagy nem akarja, vagy nem tudja. A könyv nagy részében liheg, vagy a sietéstől és a lépcsőzésről vagy szexuális izgalmában, és azért kellene szeretnünk, mert képes olyan mély gondolatokra, minthogy fent és lent, meghogy épp erős vagy gyenge, sőt három szó erejéig a jin és jang témára is kitér, amiből én egy random macskásat hoztam nektek.

macskas.gif

Mondtam, hogy nagyon random.

Nyelvileg komoly problémákat hordoznak olyan túlmagyarázások, minthogy: „a hazudós hangján. Amikor így beszél, semmit nem szabad elhinni neki.”, és ezzel több helyen találkoztam. Azt kell ilyenkor feltételeznem mindig, hogy ez nem komoly olvasásra, nem komolyan vehető olvasósnak szánt szöveg, és ez elkeserít. Most is.

A történet azon túl, hogy spoilerbe csapna át a megismerkedésen kívül minden rossz, elnagyolt és átgondolatlan, kicsikben és nagyokban is. Nincs olyan, hogy egy bár személyzete megtagadja egy vendégtől a kiszolgálást, és akkor ez még csak egy dolog, ami legalább szimbolikus, de az egész ennél sokkal nagyobb, sokkal elrugaszkodottabb, sokkal Hollywoodibb (Toljunk össze tíz panelt! Okéjó.) mint bármi amit valaha tapasztaltam, de érződik rajta az a jól felismerhető kínais hamisítvány gumi illat, ami letagadhatatlan és mindannyiunknak az emlékeibe vésődött.

Az elbeszélés mindig első szám első személyű, és erősen közli a pillanatnyi gondolatokat, viszont néha külön bekezdésben dőlten csak a gondolatai beszélnek, amit nem tudtam kezelni, mert nem vált el sem stílusban, sem elbeszélői szerepben, máshol is csak az emlékeket és a gondolatokat olvashatjuk, semmiben nem válik ki, ahogy itt sem.

Két komoly erkölcsi problémám is akad még: és ami a legbosszantóbb, hogy nem szerves részei a könyvnek, tehát egy valamire való szerkesztői munka simán kiszedhette volna:

Márk OKJ-s turisztikai képzésen van, ahol tanulnak politológiát, és egy ponton megjegyzi, hogy nem érti a tárgy létjogosultságát. Nincs a műben jelentősége ennek, és pont ezért nem értem miért kell ennyire baromi erős állítást tenni, főleg mert a politológia a közélettel és a különböző (hatalom)kultúrák találkozásával foglalkozik inkább, és hát az utóbbi elég erősen csatlakozik a turizmushoz.

tudos.gif

„Lemegyünk a metróaluljáróba, csövesek közt haladunk el, a bűz nem túl kellemes, de hát ez van.”
Nem baszd meg, egy hajléktalannal még mindig nem az a legnagyobb gond, hogy büdös, hanem az, hogy hajléktalan. Ez egy szociális tünet, amit kezelni kell, és nem leundorítózni, főleg akkor, de tényleg, főleg akkor, ha semmi nem következik ebből a mű további részében.

baszdmeg.gif

Kedvenc mozzanat: Olivér nagyon jó döntéseket hozott, és azok a mozzanatok még egészen indokoltak is, talán idealizáltak, de örültem neki. 🙂 Ennek őszintén.

Végezetül, nem tudom kinek ajánlom a könyvet, ha kíváncsi vagy rá, vagy a saját szemeddel győződnél meg, keress egy könyvtárat, és ne utáld magad, amiért nem veszed meg.
Én személyesen hosszabb ideje nem raktam ki ezt a posztot, mert úgy éreztem nem lehet ennyire rossz, és csak a Fogadj el! utáni csalódottságom diktálja, de mielőtt visszavittem a könyvtárba, kivettem a post-iteket, és beleolvasva, rájöttem, hogy de, tényleg ennyire nem szerettem, mégha reméltem is, hogy a bakik elsőkönyves botlások.

Viszont moly.hu-n egész magas %-on áll, szóval ha esetleg te azok között vagy, akiknek ez a kedvenc könyve, reagálj bátran, és diskuráljunk róla, de ez vonatkozik bárkire, akinek mondanivalója van, keressen bátran komment szekcióban. 🙂 Ha esetleg háttértartalmakra is kíváncsi vagy, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagrammra.

A következő posztban folytatjuk, könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Mit hoz a blogra 2018?

Sziasztok,

ma végre le tudtam ülni magammal, és össze tudtam szedni, hogy körülbelül mit tervezek 2018-ra, az első teljes évre, amit a blog szférában szeretnék tölteni, és be kell valljam, elsőre elég ijesztő volt ezzel a kihívással szembesülni, szóval ti se tekintsétek haditervnek, csak egy sorvezetőnek a legfontosabb dolgokról. 😉

bujek.JPG

Ma még olyan frissnek tűnik az a 11 hónapos élmény, hogy elindult a blog, de közben annyi minden történt, és most egy ennél hosszabb időre készülök. 😉 És készülök poszt ötletekkel, olvasási tervekkel programokkal, kihívásokkal és még sok izgalommal, és akkor még azokról a tartalmakról nem is beszélhetek, amik eddig nem jutottak eszembe.

Olvasások:

2018-at úgy képzelem, hogy ez lesz az az év, amikor leveszem a könyveimet a könyvespolcról, és elolvasom őket. Izgalmas könyvek várnak, amiket eddig nem olvastam, mert épp nem volt kedvem hozzájuk. Ezzel egyidőben szeretném kiolvasni az összes nálam lévő, eddig olvasatlan LMBT témájú könyvet, ami azért egy ideig tudna tartalmat szolgáltatni akkor is, ha nem mennék könyvtárba, vagy nem vennék újakat. 😉

Számokban: 70.png

Szeretnék 70 könyvet elolvasni:
15 db: Szépirodalmi kötelező olvasmányok egyetemre.
10 db: Kortárs szépirodalmi próza (versesköteteket sosem számítok olvasásnak, nem tudom, miért van ez így), amelyek között kiemelném, hogy szeretném az ismerőseim régóta, vagy kevésbé régóta tologatott, vagy esetleg friss megjelenésű könyveit elolvasni.
15 db: szórakoztató irodalom, csak úgy, mert erre jut időm a legkevésbé
20 db: LMBT könyv, szinte biztosan meg fogom ugrani.
10 db: Mindegyik kategóriát szeretném túllépni, ez a 10 ennek van fenntartva.

Szeretném, ha sikerülne ezek közül:

15 db-ot nem magyar vagy angol anyanyelvű szerző tollából (Erre vagyok a leginkább kíváncsi.);
10 db 2017-ben vagy 18-ban megjelent könyv, hogy a frissen megjelentek már ne kallódjanak, és
5 db-ot LMBT szerzőtől (Ez meglesz.) olvasni.

olvaso.gifBlogban:

Szeretném színesíteni az LMBT könyves tartalom palettát, ebből is hoztam néhányat, a teljesség igénye nélkül:

  • #LMBT-t olvasunk
    Több influenszerrel dolgozom most is, hogy majd új részekkel várhassalak titeket, szóval semmiképp ne felejtsétek el a formátumot. 😉
  • Listák
    Szeretek listákat írni, szeretek listákat olvasni, és szeretném, ha lennének ilyen tartalmak a blogon, de ennek a rendszere még kidolgozás alatt. De lesznek. 😉
  • Mesélős
    Szeretném, ha idén gyakrabban ragadnék klaviatúrát, és mesélném el, mi minden történt LMBT vagy olvasós téren velem, ami titeket is érdekelhet. Általában szeretitek ezt a tartalmat, remélem jövőre sem lesz ez másként.
  • Versek
    A szívemnek nagyon kedves téma a vers, és ebben a témában eddig egyedül Elizabeth Bishop jelent meg a blogon, na ez, idén megváltozik!

Konkrétan néhány terv:

  • Események, amikről biztosan olvashattok majd 2018-ban a blogomon:
    • Könyvfesztivál: Ide tervezek egy előtte utána bejegyzést, mert vannak terveim, (már most).
    • Budapest Pride: A médiafogyasztó hajlamos elfelejteni, hogy a Pride nem csak az egynapos vonulásról szól, hanem egy másfél hetes kulturális program, amiről idén szeretnék nektek beszámolni.
    • Love, Simon: (Annyira rossz a magyar címe [Szeretettel, Simon], hogy nem vagyok hajlandó azt használni.) Ez most furcsán hangozhat, de ha a kedvenc könyvemből adaptációt csinálnak, akkor azt várom a legjobban. Nyilván. 😀love_sy.jpg
  • Elolvasni a szivárványt!
    Molyon láttam egy kihívást, ami eléggé vonz: Olyan borítós könyveket olvasni, amelyen domináns a szivárvány valamelyik színe. Én ezt azzal megfejelném, de nem tudom, hogy fog-e majd sikerülni, hogy ezek mind LMBT könyvek legyenek. (A kék már megvan, hamarosan érkezik az értékelés róla. ;))
  • Dorian Grey!
    Oscar Wilde már-már klasszikus történetét legalább két változatban szeretném olvasni. Először is a Dunajcsik Mátyás által lefordított cenzúrázatlan Dorian Gray képmása című könyvet, ami már újraolvasás lesz, illetve szeretném, ha Will Self: Dorian című imitációját hozzáolvasnám, ami a klasszikus történetet új kontextusba helyezi, nem kicsit menőn:

Londonban vagyunk, a szexuális forradalom utáni, de még az AIDS-járvány előtti lázas, féktelen világban, egy új homoszexuális szubkultúra születésének idején. Henry Wotton, a kábítószerfüggő arisztokrata és barátja, Baz Hallward konceptualista művész 1981-ben ismerkedik meg Dorian Grayjel, egy tökéletes testű, még romlatlan fiatalemberrel. És mindketten rögtön beleszeretnek.

dgk.jpg

(és amúgy megjegyzem: zöld borító)

  • LMBT történeti hónap
    Az LMBT történeti hónap immáron 24. éve rendezik meg világszerte, és 5. alkalommal már hazánkban is, idén februárban. Ehhez a programsorozathoz szeretnék csatlakozni majd néhány tartalommal.
  • Blogszüli tartalmak
    És ha már február, februárban lesz az Egy meleg srác olvas blog egy éves, és ennek apropóján szeretnék néhány személyesebb LMBT vagy olvasós tartalmat írni. Mert ennyi idő után vagyunk olyanba’.
  • És még sok-sok-sok-sok-sok más…konyv.gif

A blogunk

Mindenképpen szeretnék idén több időt fektetni abba, hogy egy nagyobb követői bázist tudjak elérni, és valamennyire közösségként tudjunk működni, hogy olyan bejegyzéseket, tartalmakat tudjak nektek hozni, amelyekre ti is kíváncsiak vagytok. Ebben szeretném a segítségeteket is kérni: Ha van olyan tartalom, ami tetszik, vagy ami épp nem, vagy valamiről megvan a véleményetek, akkor írjátok meg bátran kommentben! Tegyetek ugyanígy, ha valamiről szívesen olvasnátok, vagy egy téma jobban érdekel! Illetve azt is szeretném kérni, hogy ha van olyan ismerősötök, barátotok (vagy akár ellenségetek), aki szerinted szívesen olvasná a blog tartalmait, ajánljátok neki a blogot, hogy még többen menjünk, egyre gyorsabban könyvekkel a szivárványig! 🙂

Ölelés: Szilvió

David Vann: Akvárium

Sziasztok,

a mai értékelésben egy erős könyvet hoztam. Egy olyat, ami érzelmileg nagyon fent és a nagyon lent is megjár. És ez egy tizenkét éves lány nézőpontjából. Egy 12 éves lány nézőpontjából, akit az anyja egyedül nevel, és rajong a halakért. Ha megnő majd, halbiológus szeretne lenni.

akvarium.jpg

Szóval a főszereplő lány, Caitlin iskola után mindig az akváriumba megy, ahol megvárja az édesanyát, aki keményen dolgozik, hogy élhető körülményeket teremtsen maguknak. Caitlin az akváriumban megismerkedik egy idős bácsival, akivel klassz lírai beszélgetéseket folytatnak a halakról, akváriumbeli és természetes élőhelyükön tapasztalható életvitelükről, és érdekes párhuzamokat vetnek az emberi életünkkel. Aztán ez a bácsi egyik napról a másikra felforgatja a két nő életét.

A mű középpontjában azonban a kislány anyja áll. Mellette szerepel a lánya, az udvarlója (aki vércuki karakter) és az öreg ember is. Az ő döntésein, megbocsájtásán, belátásán áll az egész cselekmény. És nem csak ettől terhelt. Caitlin 12 évesen elkezd érdeklődni a nemi élet iránt, de az érdeklődése a lányok felé irányul, az anyja sokat dolgozik, és egyedül neveli a gyermekét, az anyja megtapasztalta az amerikai biztosításos egészségügyi rendszer legnagyobb mélységeit, de szóba kerül a háborús veteránság és a nagy, mély elhallgatások kérdése is, melyek elég nagy spoilerek lennének kifejtve.

A fülszövegben van egy idézet az anyáról, ami jól összefoglalja mindezt:

Anyám a legjobb ember a világon, a legnagylelkűbb, a legerősebb, de ez volt az ő száraz évszaka, most jobban hasonlított viharhoz, mint emberhez, még inkább szélfútta porhoz, keringett forrás és kiterjedés nélkül, és én tudtam, jobban teszem, ha elbújok.

Iszonytató, őszinte, de ugyanakkor valószínűtlen tündérmese ez olyan karakterrel, aki megjárja a szélsőségeket. Az anya tündérmeséje a Hamupüpőke, amelyben a herceg megerőszakolja a lányt, és ez az egész cipős dolog csak kompenzáció, és mese az unokáknak. A fő történetszál középpontjában az áll, hogy generációk, hogyan csonkítják meg egymás sorsát, és hogy hogyan rendeződhet mindez megkésve? Van-e erre lehetőség?
Hogy ezek mennyire megválaszolhatatlan kérdések, azt Caitlin is belátja, amikor évek múlva elmeséli a történetét, mert ilyen kérdésekre csak hosszú idő után lehet egyáltalán válaszolni.

Ami nem tetszett annyira: A borító nagyon szép, és klassz, de mondjuk egy ilyen borító könyvet simán odaadnék, vagy levenne a tíz éves unokahúgom a polcról, miközben biztosan nem adnám neki oda. Még.

Pedig van a könyvben valami rettenetesen groteszk és életszerűtlen, de magát olvastató báj, talán pont a halmozott kisebbségi elbeszélő miatt, talán mert az élet ilyen, vagy talán, mert ilyen csak a könyvekben van.

De eljön az idő, amikor ezt odaadnám az unokahúgomnak, mert végülis mindennek eljön az ideje, és mindenkinek megvan a maga története. Erre a két dologra biztosan megtanít ez a könyv, és ezek remek és fontos dolgok. 🙂

Ennyi lettem volna mára. Ha olvastad már a könyvet, vagy kérdésed volna, írd meg nyugodtan, ha nem szeretnél lemaradni a következő tartalmakról, kövess be a jobb felső sarokba kattintva, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig arra vagy kíváncsi, hogy ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén