Sziasztok,
felfoghatatlanul végigrohant rajtunk a szeptember, tanévkezdésestül, visszaköltözésestől, könyvhetestől, mindenestül, így hozom is a hó végekor szokásos summát, igen lelkesen, és azért valamennyire szomorúan is. 7 könyvet sikerült ebben a hónapban elolvasom, ehhez képest 17 db könyvet vettem, és két érdemi bejegyzést írtam, ami mellé hoztam még egy kis emlékeztető szösszenetet a dúródóra kapcsán arról, hogy véletlenül se gondoljátok magatokat nem normálisnak, mert itt ha valaki nem normális, az a dúródóra. És ennyi. Jobban fogok igyekezni, de nem ígérek semmit, most egyébként sem ennek van itt az ideje. Hanem annak, hogy belevágjunk:
Szóval: 17 könyvet szeretem be az elmúlt hónapban:
Michaela Dragan – Michael Collins – Farkas Franciska – Dijana Pavlovic – Richard R. O’Neill: Roma hősök
A könyv öt roma monodrámát tartalmaz, amelyek a storytelling eszközével mesélnek el 1-1 hőstörténetet általában saját magukról. Persze, hőstörténetet. De ezek az emberek másként hősök. Nem mentenek meg városokat, nem győznek le sárkányokat, egyszerűen képesek önmagukként élni, felismerik a diszkriminációt, és képesek arra, hogy tematizálják azt, tudják, hogy hol vannak az életnek azok a lehetőségei, amelyek segíthetnek rajtuk és a környezetükön, és képesek arra, hogy ezt tömegeknek megmutassák. A szövegekben van szó iszonyú szegénységről, szégyenről, vallásról, drogról, a társadalom működéséről és hatalmi játszmákról, de mindig az egyén és az ő küzdelme tud nyerni bennük, és mindezt hiteles emberek mesélik el. Régóta szerettem volna megvenni ezt a könyvet, most kötelező lett az egyetemen, örülök, hogy végre megvan, örülök, hogy végre olvastam. 🙂
Grandy Hendrix: Horrorstör
Ez a könyv a karantén identitásom metaforája. A GABO több 1000 Ft-os könyves akciót szervezett, és én az első körben rendeltem. Aztán Uszámának, a Könyspirációk bloggerének és Moskát Anitának az első körös rendelésében is láttam ezt a könyvet, és mindketten érdekeseket írtak róla. Azt mondták, hogy ez egy baromi jó horror történet, ami úgy van kiadva, mint egy IKEA katalógus. És hát ez nekem nagyon tetszett, ezért rábeszéltem egy kedves barátomat, hogy rendeljen ő is a GABO-tól, és ha már rendel, akkor rendelje meg ezt is nekem, és akkor én azt majd szeptemberbe jól átveszem. Hát valahogy így. És ennyit is tudok róla, meg hogy tényleg szép, menőn kiállított kötet. Olvasom majd.
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
Ugyanez a barátnőm a KMK raktárvásáron is rendelt, és innen a Rekviem egy gyilkos asszonyért című könyvet rendeltettem meg vele, mert régóta a kívánságlistámon van, és OlvaZsófi szerintem a csatornájának az indulása óta nagyon-nagyon-nagyon lelkesen ajánlja. A könyvben az utolsó izlandi halálraítélt nő, Agnes vallomását követjük, aki megölte a szeretőjét, és most a mellé kirendelt lelkésznek vall be mindent az életéről és a gyilkosság előttről. Szomorú és állati erős kötetnek ígérkezik ez, nagyon megbízom Zsófiban az ilyen ügyekben, van már pár közös könyvszerelmünk.
Molnár T. Eszter: Szabadesés
És ha már a booktube, akkor ez a könyv 2017-ben Andinak volt nagy kedvence, és szégyenszemre én azóta sem vettem meg, pedig folyamatosan olvasom és szeretem meg a többi Molnár T. Eszter könyvet, és minden alkalommal elgondolkoztam, amikor láttam a könyvesboltban. A vásárlás apropója az volt, hogy Eszter volt Szegeden a Teréz, avagy a test emlékezete című elég zseniális kötetével, és mivel nekem már a Teréz megvolt őszről, ezért ezt szereztem be. A könyv maga egy izgalmas krimi történet egy tudós haláláról, akit a felesége saját bevallása szerint önvédelemből szúrt le, az asszonynak viszont senki nem hisz egy sztárügyvéden kívül. Elvileg tétje a szövegnek, hogy egyszerre működjön szépirodalomként és krimiként is, én pedig már csak a pillanatot várom, amikor ezt el fogom olvasni.
Pető Péter: Félúton
Ázsiából igazságról, elefántról, baloldalról, technológiáról, pillanatmigránsokról
Pető Péter a 24.hu egyik vezető újságírója, politikai elemző, aki vállalja a progresszív baloldali gondolatait és az azokból fakadó kritikáit. Az újságírás mellett két regényt is írt, amiket még nem olvastam, és nem tudom, hogy fogok-e, Csunderlik Péterrel közösen viszik a Page Not Found blogot, ami a Top10-es listába szedett történelemmel, kultúrával foglalkozik állati viccesen, és amelynek anyaga a blogjuk mellett már két kötetben is olvasható. Mindezek mellett írt egy ilyen elgondolkodtatásra szánt útleírást, ami az engem legjobban érdekel a Pető Péter életműből. A Félúton pár oldalas történeteket mesél el az úton levésről, amihez hozzátartozik az is, hogy gondolkodjunk más társadalmakról, más működő szociális rendszerekről, társadalmi kísérletekről, összehasonlítva az egészet a miénkkel, és más európaiakkal. Tavaly jelent meg, most akciós volt a Libriben, én pedig megvettem. Eddig csak szemelvényeket olvastam, de már abban látszik, hogy fontos könyv lesz, ami elmélyíti a tudásom különböző újbaloldali, progresszív működésekről, miközben tök erősen megírt, olvasmányos szövegeket olvasok.
Sigriour Hagalín Björnsdóttir: A sziget
Jaj, hogy én erről a könyvről milyen jókat hallottam, és most szintén akciós volt a Libriben, így végre lecsaptam rá. Egy politikai disztópia Izlandról, amit a szeméthegyek elvágnak a külvilágtól, és a társadalom alkalmazkodik az új helyzethez, próbál új rendet építeni. Valószínűleg lesz egy délután, amikor megelégelem majd, hogy nem olvastam már jó, olvasmányos, gyorsan olvasható, aktívan társadalomba nyúló regényét, és elolvasom együltőre.
Hazai Attila: A maximalista
Tök ciki, de nem olvastam még Hazai Attilát. És azt mondják, hogy ez a posztumusz megjelent novelláskötet az, amiben ilyen nagyon esszenciálisan benne van a Hazai próza sajátos tobzódása és randomitása. Elhiszem nekik. Megvettem, olvasni fogom.
Alice Munro: Juliet
Alice Munro Atwood mellett a kanadai irodalom egyik állócsillaga. Ez a könyve három történetet tartalmaz, amelyek különböző életszakaszában találják meg Julietet, a végzett klasszikafilológust. Az első történetben szerelmes lesz egy idegenben a vonaton, a másodikban az idős és beteg édesanyjával való rendezetlen viszonyára fókuszálunk, a harmadikban pedig egyedül látjuk, ahogy próbál megküzdeni a gyermeke leválásával. Anna Gavalda kapcsán már értekeztem a blogon is arról, hogy szeretem azokat a szövegeket, amik szépirodalmi téttel dolgoznak, de a nyelvük egyszerűbb, átlátszóbb, befogadhatóbb és a Juliet esetében is erről van szó. Munro három identitáskrízist vázol fel, ahol a nők valódi döntéshelyzet elé kell állniuk, és izgalmas válaszokat ad, miközben nem élni akar tanítani, megmarad a puszta regisztrációnál. Nálam működött a regény, egyszer már majdnem megvettem, most megvettem, elolvastam, és örülök, hogy a polcomon van.
Terék Anna: Háttal a napnak
Terék Anna csodálatos. Amellett, hogy fantasztikusan tehetséges és az egyik legjelentősebb fiatal alkotó az egyedi, állati erős hangjával, még csodálatosan kedves ember is. Tavaly a szegedi bemutatóján már mesélt arról, hogy új köteten dolgozik, az apja elvesztése után érzett gyászt és a rendezetlen apa-lánya viszonyt fogja tematizálni. Nagyon vártam a kötetet, éltem prekoncepciókkal, tudtam, hogy zseniális lesz, és persze az lett, de nagyon mást csinál, mint eddig. A Halott nők című kötetben emberi sorsokon keresztül látjuk sodorni a háborút, engedi áradni az empátiát, és viszi a szöveg az olvasást. A Háttal a napnak szövegei fékeznek, eltávolítanak, mind a nyelvével, mind azzal, hogy van egy állandó külső megszólítottja, akit uramnak nevez. Nagyon jól működő szövegek ezek, megakasztanak, elgondolkodtatnak, behelyeztet nehezen kimondható mondatok, és nehezen oldódó képek mögé. Egy egészen más olvasói stratégiával működik, mint a korábbi kötetei, és hozzám az az olvasás közelebb áll, de még így is egy nagyon fontos olvasásom volt ez a kötet, és baromi lelkesen ajánlom mindenkinek, mert hát attól még tényleg zseniális dolog.
Biró Krisztián: Eldorádó ostroma
Amúgy most ősszel nagyon sok olyan kötet jelent, jelenik majd meg a kortárs irodalomban, amit nagyon lelkesen vártam, várok, és ebből az egyik kifejezetten Biró Krisztián első kötete. A kötet maga főleg az elsőgenerációs értelmiségi gyökértelenséget ragadja meg, de nem a tipikusan alanyi lírai hangon, ha tetszik, esztétizál, de hogy nem az esztétikai igényért, hanem hogy sokkal hitelesebb legyen a közlése. Asszem az el nem mondható dolgokkal dolgozik. Azzal, hogy nem mindig könnyű megszólalni egy kocsmaasztalnál, azzal, hogy az ember küzd a saját halálfélelmével, azzal, hogy néha csak az eljövés a fontos, nem a hová, és azzal, hogy Eldorádó bevétele még bőven nem old meg mindent. Állati zseniális kötet, nem belépő darab, de ha jók vagytok kortárs lírából, vagy szerettek dolgozni, akkor rohadtul ajánlom. Nem tudom, hogy mikor volt ez előtt velem az, hogy nem mint olvasót, hanem mint embert talált el ennyire egy magyar szépirodalmi szöveg, de itt ez sikerült. Nem tudok többet mondani róla, szerintem minden nap volt a kezemben, mióta megvettem.
James Martin: Hidakat építünk
Hogyan alakíthat ki a katolikus egyház és az LMBT-közösség tiszteletteli, együttérzéssel és gyöngédséggel teli kapcsolatot?
James Martin Atya az Orlandói mészárlás után azt tapasztalta, hogy az USA-beli katolikus vezetők közül csak néhányan fejezték ki az együttérzésüket és részvétüket az LMBT közösség felé, és ez arra bíztatta őt, hogy megvizsgálja az egyház és a közösség viszonyát. Megnézte mit tesz az egyház akár a saját LMBT híveivel, és alapokat keres a két csoport közti híd megácsolásához, és hitet tesz amellett, hogy ennek elkezdése elsősorban az egyház feladata, hiszen az intézményi struktúra valódi hatalmi erőt jelent, akik felelősek a közösség marginalizált helyzetéért. Nagyon akarok hinni ebben a könyvben, bár sajnos még csak a bevezetőre futotta az időm, de várom a tanulságait.
Marilynne Robinson: Háztartás
Keveset tudok erről a könyvről, de itt is az van, hogy olyan emberek ajánlják nagyon a figyelmembe, akikben megbízom, és olyan szavakkal írják le, mint hogy kamaszkor, identitás, nővé válás, különcség, és ezek mellett még sokan bőven dicsérik a szöveg lírai nyelvét, ami lassan folyik két épp felnőtté váló árva identitáskeresésében. Nagyon nagyok a várakozásaim a könyvvel kapcsolatban, mert a szerző többi könyvével is szemezek, de úgy érzem, hogy ez a friss megjelenés lesz a kapudrog számomra Marilynne Robinson felé.
Borcsa Imola: Magnebéhat
Borcsa Imola debütáló könyvét kábé mindenki nagyon szereti, és olyan barátaim is, akiknek nagyon adok a szavukra. Érdekel, ha tetszik, böki a csőröm, hogy mi tetszik nekik annyira. Meg a címe is tök jó. Novelláskötet, Erdélyből. Azt is mondják, hogy tájszintaxisa van, vidékiesek a mondatok. Baromira érdekel, és könyvhéten volt Szegeden a kiadónak pultja, szóval ügyesen megvettem. Hamarosan olvasom majd.
Billy Collins: Az a baj a költészettel
Billy Collins az Egyesült Államok lírájának az egyik meghatározó alakja az elmúlt ötven évben, kérdései és stílusa hatással van a nemzeti kultúrákra, akár az európai, magyar irodalmi működésekre is. Jelentőségét számomra az is mutatja, hogy Világirodalom nagyelőadáson is tanultunk róla, pedig ez élő szerzőkkel nem nagyon szokott megesni alapszakon. Ebben a vastag kötetben a teljes életműből válogattak, humoros, könnyen olvasható, csevegő, gondolkodó verseket, amelyek kiadnak valami tök fontosat a költészetről, a filozófiáról, az életről. Nála a leghétköznapibb dolgok lesznek a gondolkodásnak és a verseknek az apropói, metaforái, nyitottsága néhány vers alatt ránk ragad, olyan alkotó, akit csak úgy jó olvasni. Én is ennek megfelelően jártam el, még csak bele-belelapoztam, de tetszik, lelkesít, amit láttam, még úgy is, hogy tudtam milyen menő lesz. Szintén friss megjelenés.
Sarah Pinborough: Halott vagy
Hát, én nagyon megszerettem Sarah Pinborough-t az előző regényével (pedig tudható rólam, hogy nem vagyok egy nagy krimiolvasó), és örültem, amikor megláttam, hogy az új regényében van LMBT+ szál, mert hát így meg sem kell vennem, hanem kérhetek belőle recenziós példányt. A szerző az előző regényében a középiskolások közegében kereste egy öngyilkossági kísérletnek tartott szituáció hátterét, most viszont a társadalmi elit köreibe néz be, ahol a második feleségekkel sokszor csak a baj van. Hogy itt mi a helyzet ezzel, az majd jól ki fog derülni. Ahogy az is, hogy mi lesz a szöveg LMBT szála. Lesz még róla szó a blogon.
Kali Ágnes: Ópia
Erről a verseskötetről csak annyit tudok, hogy nagyon meg kellett vennem, mert a barátaim nagyon lelkesek vele kapcsolatban. Azt mondják, hogy nem szép, hogy állati reálisan beszél a nőiségről, testiségről, szexusról, másféle tudatállapotról. Érthetetlen, hogy eddig miért nem volt meg és hogy-hogy nem olvastam, hiszen már két éve a piacon van, de valahogy nem olvastam még. Most viszont nagyon közel van, rövidesen eljön majd az ideje.
Mizsur Dániel: Karc
Az Ópiához hasonlóan Mizsur Dániel verseskötete is egy debütkötet, ami állati szépen lett kiállítva. A kötet igazából egy füzet, ami nem tűzve van, hanem varrva, és ez az egész varrás egy nagyon klassz aurát von a kötet köré, kiemeli a többi közül. A hónap végén tartott az íróműhelyünk egy támogatói könyvvásárt, és ott találtam. Jók voltak a versek felütései, megkockáztattam, hogy csacsogni fog, fontos dolgokról, engem meg ez most poétikailag amúgy is érdekel. Azt pedig majdnem elfelejtettem mondani, hogy állatira tetszik a címe. Isten hozta a polcomon.
7 könyvet sikerült elolvasnom a hónapban:
Michaela Dragan – Michael Collins – Farkas Franciska – Dijana Pavlovic – Richard R. O’Neill: Roma hősök
Fent már írtam róla.
Szilasi László: Kései házasság
Új kedvenc Szilasi regényem született, és erről már a regény megjelenése előtt meg voltam bizonyosodva (szegedi irodalmi beszélgetéseken olvasott már fel részleteket). A könyv május végre jelent meg, az akkor elhalasztott könyvhétre, de csak nemrég kezdtem el és fejeztem be az olvasását. A regényben egy békéscsabai (Szilasi szövegtereiben árpádharagosi) tanárnő és tanár szerelmi életét meséli el, amely igazán nem teljesedett be soha, a férfi ugyanis végig házas volt. A regény a tanárnő hangján szólal meg, 1964-től minden évben kapunk néhány oldalt, hogy kövessük az össze nem tartozó pár történetét és rajtuk keresztül, a regényben kifejezetten reflektáltan a világtörténelem alakulását is. Nagyon szerettem a könyvet, mert egyrészt kontrasztot állított a világ történéseinek a változatosságával és az elbeszélő tanárnő várakozásra berendezkedett életének stagnálásával, másrészt mert egy nagyon erős aurát teremtő űrt épített az elbeszélő köré, amiben minden üres, és amiben a várakozáson kívül nincs semmi, és a megérkezés sem nyújthat feloldást. Tényleg nagyon-nagyon-nagyon szerettem ezt a regényt.
Alice Munroe: Juliet
Fent már írtam róla.
Terék Anna: Háttal a napnak
Fent már írtam róla.
Moliére: Don Juan
Don Juan tegnap feleségül vette Donna Elvirát, majd menekülnek a nász elhálta után, hiszen Don Juan szíve már másért dobog. Szeretem ezeket a Don Juan drámákat, legyen szó Moliére drámájáról, akár a nyár elején olvasott Koldusoperáról, mert azt gondolom, hogy ezek a főszereplők nagyon maiak. Tudják, hogy nincs egyértelmű erkölcs, tudják, hogy nincs egyértelmű Isten, és mindig elég okosak ahhoz, hogy kihasználják mások nemtudását. Moliére szövege azért tetszik ezek közül különösen, mert Don Juan elnyeri méltó büntetését, de ez senki számára nem fog elégtételt, vagy megoldást jelenteni. Azt hiszem éppen azért, mert mások nem érdemlik meg az elégtételt. Egyszerűen ők nem jók csupán azért, mert Don Juan negatív hős. Ez egy klassz szöveg, lelkesen ajánlom, hogy olvassatok Moliére-t, Parti Nagy Lajos átirata kifejezetten mai, kihozza a szövegek igazi humorát és a helyzetek igazi drámáját.
Biró Krisztián: Eldorádó ostroma
Fent már írtam róla.
Virginia Woolf: Saját szoba
Nem tudom, hogy be kell-e mutatnom ezt a könyvet bárkinek is. Általában, ha sokan nem is olvasták, azért a progresszív, liberális, feminista nézetű emberek számára ez a szöveg egy alaptudás, így én sem most hallok róla először, sőt már olvastam is korábban. Az első olvasáskor 18 éves voltam, és azt gondoltam, hogy ebben a könyvben rejtőzik a bölcsészmenőség, most, második olvasásra pedig kötelező volt. És most ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy ez a könyv ne volna fontos, vagy klassz, mert a dilemmáinak a nagy része állati fontos ma is: Hol vannak a nők az irodalmi hagyományból? Hol vannak a nők a kortárs kultúrából? Milyen lehetősége van egy nőnek a mai társadalomban kultúrával foglalkozni? Mit jelent pontosan a saját szoba? Milyen műfajok engedik meg azt, hogy az írójuk gyakran felálljon mellőlük? Ezek ma is állati releváns kérdések, és izgalmas az a retorika, amelyet a szöveg használ, nem egy hagyományos értekező prózát ír, itt érvel az érzelmeivel és a gondolataival is, és olyan előadói helyszíneket választ, mint amiket Platón is használt a Szókratész dialógusokban, viszont monologizál, az érzelmeiről is beszél, érvel velük, megkockáztatom, hogy ezzel egy újfajta, jelölten nem férfi retorikát kíván megteremteni. Szóval klassz szöveg, én a jelentőségét mégis inkább a mérföldkő státuszában látom. Sok szöveg fogalmaz élesebben és pontosabban a szöveg megjelenése óta, de elsőként tapintott rá fontos kérdésekre, és ha cserébe néha picit vontatott, akkor ez van, vontatott, bátran lehet mást olvasni, vannak jobb és okosabb könyvek ma már ennél.
Blogoltam?
Hát, blogoltam. Nagyon régóta beszélgetek arról a barátaimmal, akik közül sokan a kezdetek óta látják a blogomat, hogy attól függetlenül, hogy ez egy tematikus blog, egyre jobban magamra vettem a címkéjét. Ma már én vagyok az olvasó meleg srác, ha a blogomról beszélünk. És ez egyrészt egy nagyon jó dolog számomra, de ami az elmúlt hónapban, sőt két hónapban történt, az közben nem biztos, hogy vállaltható. Egészen konkrétan arról van szó, hogy nem ment ki olyan bejegyzés, ami kifejezetten egy LMBT könyvről vagy LMBT könyvekről szólt volna, miközben ti, akik nagyon cukkerek vagytok, ha még mindig olvastok, éppen ezért iratkoztatok fel, és nekem tényleg ezzel van dolgom.
A hónapban nem hoztam többet azoknál a bejegyzéseknél, amiket naptár szerint hoznom illik, és hát ne hazudjuk el, ezek is késtek. Pétek délután helyett péntek éjszaka érkezett meg a kibeszélős 11. része, amiben arról gondolkodtam, hogy miért meglepő az olvasókból lett ismerőseim számára az, hogy elkezdtem pszichológushoz járni. Majd 21-én hoztam a hó elején szokásos 1 és 6-ot, amiből négy könyvet fejeztem be hó végéig, azóta pedig az ötödiket. Legvégül néhány bekezdés erejéig írtam arról 26-án, hogy akármit is mond rólad a dúródóra, baromi értékes és fontos vagy.
Most pedig október 5-e van, hétfő éjjel, és hozom a hó végén szokásos summát. A hétvége jól telt azt nézve, hogy sikerült visszatalálnom a blogos hangomhoz és a bejegyzésírás ritmusához, de még mindig nincs bekészítve értékelésem. Meglátjuk. Bizakodom és igyekszem.
Legkésőbb pénteken érkezem a következő kibeszélős bejegyzéssel, addig még egy alternatív fülszöveget vagy egy 1 és 6-ot is el tudok képzelni, de nem ígérgetek, ez most egy fontos tanulság.
Igyekszünk, törve, de lelkesen könyvekkel a szivárványig!
Szilvió