Sziasztok,
megint eljött egy hónap vége, így itt az ideje egy posztban summázni azt, hogy milyen könyveket sikerült a hónapban beszereznem és elolvasnom. Ez most egy elég sokszínű hónapra sikeredet, könyvhét volt Szegeden is, ahol a XXI. Század Kiadó diákoknak 50% kedvezménnyel települt ki, igyekeztem a könyvhéten bemutatott könyveket elolvasni, a szakdolgozatomat is megvédtem és új megjelenéssel is találkozhattok a bejegyzésben. Számszerűsítve mindez 27 új, beszerzett és 15 elolvasott könyvet jelentett az elmúlt 30 napban. Mutatom is:
Ezeket sikerült beszereznem a hónapban
Paul Auster: A végső dolgok országában
Paul Auster világhírű amerikai szerző, akinek már nagyon sokan nagyon-nagyon lelkesen jósolnak Nobel-díjat, és akinek az olvasását régóta terveztem, és most végre el is kezdtem.
Lassan az egyik kedvenc műfajommá kezd válni a disztópia (bár a klasszikusokat vagy a klasszikus kortársakat még nem is olvastam, de Patrick Ness eléggé felültetett a disztópia vonatra.). A város pedig az a téma, amivel nekem nagyon sok mindent el lehet adni, így kvázi evidens volt, hogy ezzel a könyvvel kezdem az ismerkedést Austertől. És ez nem tudom, hogy mennyire volt jó döntés. Ebben a regényben egy apokalipszis utáni városban járunk egy főszereplő lány leírásaival, és maga a személy által megismerhető világ egy nagyon erős és izgalmas korlátja az elbeszélhetőségnek. Nem ismerjük meg a város történetét és működési struktúráit, sok mindenre csak félmondatokból jöhetünk rá, és nem is igazán a megismerhetőség a szöveg tétje. Inkább a túlélés, a kompromisszumok, a helyezkedés és az, hogy mit gondolunk a saját világunkból annyira érvényesnek, hogy nem tudnánk feladni. Izgalmas szöveg volt, ajánlom.
Kemény István: Az ellenség művészete / Család, gyerek, autó
Kemény István a kortárs magyar líra egyik, hanem a legnagyobb hatású alakja, ez a könyv mégis egy prózakötet. Egy kisregényét, és több tárcáját tartalmazza, és kíváncsian fogom belevetni magam az olvasásába. Akciós volt a Lírában, megvettem. 😀
Sarah Perry: Melmoth
A Melmoth egy nagyon izgalmasnak ígérkező könyv, ami 2019-ben jelent meg, és én mégis csere útján jutottam hozzá, és nagyon örülök neki. Melmoth egy legenda. Valaki, aki előtűnik olyan emberek életében, akik korábban nagy bűnt követtek el, de azt most nem vállalják. És akinek előtűnt az életében, az vagy megtanul a bűnével együtt élni, vagy megsemmisül. Ez a két út áll a főszereplő, Helen Franklin előtt, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy is jelenik meg az életében Melmoth, és hogy mi is ez a legendás alak. Sokat gondolkoztam azon, hogy megvegyem-e, amikor megjelent, de lebeszéltem magam róla. És most 50% kedvezménnyel megvásárolhattam volna, de addigra már megvolt. De vettem helyette mást.
Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője
Baróthy Zoltán novelláskötete a tavalyi könyvhéten jelent meg. Alapvetően egy fiktív térhasználó novelláskötetről van szó, amit fiktív és sem a főszereplő, sem az olvasó számára nem ismert szabályok építenek fel. Kvázi ez ad a kötetnek egy nagyon erős magot. Az elesettségét és az ismeretlenségét. Nagyon sokan nagyon szeretik ezt a könyvet, Merítés-díj jelölt, de engem nem igazán tudott bevonzani az egyébként izgalmas novelláival. Mindig megbotlott valamiben, hol egy idegesítő oda nem való jelzőben, hogy két feleslegesen szexista mondatban, és tudom, hogy ezeken a nagyvonalú elsőkötet olvasó mindig túllép, de engem meg tényleg idegesített. Ezzel együtt olvassatok Baróthyt, én is fogok még, mert világot építeni nagyon jól tud pár oldalban, vegyetek JAK-füzeteket, mert a fiatal irodalom tök fontos, csak ne úgy üljetek le, hogy na, ti ezt most végigolvassátok… vagy nem tudom.
Terék Anna: Duna utca
Terék Anna a Halott nők című verseskötetével olyan fantasztikus szerzővé vált a szememben, ami elmondhatatlan. Fantasztikusan az a kötet. A délszláv háború kevésbé ismert és tárgyalt otthon maradó és otthon élő nők történeteit meséli el, férjjel, apával, testvérrel, nagyon sok feszültséggel. Evidens volt, hogy rövidesen beszerzem A Duna utcát, a korábbi kötetét, amit még nem olvastam, és nagyon várom az új kötetét is, ami majd egy alkoholista apa és a lánya közti elhidegült elszemélytelenedett kapcsolat pillanatait és az ilyen apa utáni gyászt írja meg. Nyilván baromi jó lesz az is.
Krusovszky Dénes: A felesleges part, Elégiazaj
Krusovszky Dénes az egyike azoknak a szerzőknek, akik a generációs mintául vették Kemény Istvánt. Ennek a generációnak egy kisebb, de ma is jelentős csoportja az egykori Telep Csoport, aminek Krusovszky az egyik nagy alakja. Amikor 2017-ben a Független Mentorhálózat keretében tanultam a költészetről és az irodalmi életről, végig kellett olvasnom Krusovszky négy kötetét, és úgy gondoltam, hogy ideje beszereznem az utolsó kettőt, ami még bolti forgalomba van. Különösen mert Könyvhétre jött Szegedre beszélgetni és dedikáltatni. A felesleges part egy nehéz kötet, nagyon sok mindenből merít, és nem vagyok még elég művelt, hogy úszkálni tudjak a jelentéssíkokba, és ez a kötet nem hagy sok belépési pontot magán. Az Elégiazaj pedig egy klassz kötet, sok mindent meg lehet érteni belőle a Telep utáni fiatal kortárs magyar költészetből is, hiszen eléggé alapdarab, én is többször könyvtáraztam az évek során. De mostantól nem kell.
Leiner Laura: Akkor szakítsunk
Leiner Laurát nem kell bemutatni azt hiszem. Nagyon sokáig nem érdekelt, mert SZJG, és középsuliban mindenki SZJG-t olvasott. Igen, én vagyok az a generáció, aki akkor volt középsulis, amikor megjelentek, és egy idős vagyok Cortezzel, aki persze nem nőt velünk tovább. Aztán megjelent a Bexi sorozat, ami elvileg ugyanilyen ifjúsági, de érdekes lehet, mert társadalom és médiakritikus, és többek szerint érdemes volna nekem is olvasni. És ehhez képest van ez, amiről mindenki azt gondolja, hogy ez a leggyengébb Leiner Laura könyv, és én ezt megkaptam ajándékba. Óhatatlanul ezzel a könyvvel fogom kezdeni az ismerkedést. Mert ez van meg. Pont.
Anne Tyler: Az ecetlány, Howard Jacobson: Shylock a nevem
A kiadói sorozat, amiből még semmit sem olvastam, de három könyv már megvan belőle, és én is mindet akarom olvasni. A Shakespeare újra sorozatról van szó, ahol releváns kortárs világirodalmi szerzőket kértek fel, hogy írjanak újra Shakespeare történeteket (ki gondolta volna), regényként. Az ecetlány A makrancos hölgy, a Shylock a nevem pedig A velencei kalmár történetét írja újra. Jeanette Winterson és Margaret Atwood is írt a sorozatba.
Térey János: Átkelés Budapesten
Szomorú aktualitása a könyvnek, hogy igen fiatalon, 48 évesen a hónap elején hunyt el Térey János, akinek eddig még nem olvastam könyvben sem líráját, sem prózáját. Olvastam folyóiratokban, online, antológiákban, de még nem vettem le Téreyt a polcról, és mint említettem a város baromi fontos számomra, ezért ezzel a könyvvel szerettem volna kezdeni, ami Budapesttel foglalkozik, és izgalmas módon versbe szedett novellákat tartalmaz.
John Green: Papírvárosok
John Green megint egy olyan szerző, akit nem ismerek, de illene. Szóval a Papírvárosokkal kezdem, ami egy srácról szól, akinek betoppan az életébe az eddig csak figyelt, élettel teli középiskolás lány. És a srác életét felforgatja, igazi kalandokat kell átélnie, rejtély is van benne a fülszöveg alapján és persze romantikus az egész. És adta isten. Igazából nem vagyok oda és vissza a lelkesedéstől, mert eddig John Green kimarat nekem, és nem érzem, hogy ez rossz lenne. Mármint nem jó, de legalább nem rossz. Bár a Will&Will-t szerettem, de azt nem valamiért sokkal inkább David Levithan könyvnek tartom, mint John Green könyvnek. Nem tudom, miért.
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók
Szóval Patrick. Te örök szerelmem, te csoda. Hát megint egy szuper könyvet rántottál össze nekünk, anélkül, hogy bárki tudta volna, hogy érkezik magyarul, és nagyon jó volt meglepődni ezen. De Patrickben az olvasás során mégis csalódtam egy picit, bár továbbra is zseni, de ez a könyv sokkal többet merít az ifjúsági irodalom kliséiből, mint amennyit szokott, és egészen új típusú bölcsességgel ír a könyvben. Lesz még róla szó a blogon, mert van benne egy meleg negyedisten szereplő, aki óriási karakter, de röviden egy szuper ifjúsági könyv a gimnázium utolsó évéről, amiben valami természetfeletti erő el akarja pusztítani a várost, az iskolát, a világot. De persze mi, hétköznapi halandók ebből alig érzékelünk valamit. És ebben nagyon menőt csinál Ness megint. Ahw. :3 Tényleg lesz még róla szó.
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Nádasdy a kortárs magyar irodalom mélyen nagypolgári jószelleme, aki most pletykálni fog, és intim lesz, és tőle szokatlan. Kábé így reklámozza a kiadó az új, könyvhétre megjelent Nádasdy kötetet. Én pedig csak remélem a modorossága megmarad. Mert én azt szeretem különösen Nádasdynak. Itt írtam a korábbi tárcagyűjteményéről, amiben a saját melegségéről, meg általában a melegségről, a meleg férfiságról ír.
Kormányos Ákos: Paraván
Kormányos Ákos fiatal szegedi szerző, akinek a munkásságát én eléggé kedvelem. Nagyon erősen tematikus költészete van, a test és a szexualitás ábrázolása a kötetének a fő célja. Anatómiai és metaforikus értelemben is tétje a kötetnek, hogy megfosszon miket az eddigi testtapasztalatainktól és bejárjunk új, eddig ismeretlen tájakat. És persze ez nem öncélú. Beszélni akar ezekről a témákról, tematizálni akarja a társadalmi tabukkal szemben, és ehhez falakat kell dönteni, vérnek kell folynia és cafatokban kell lógnia a férfi és a női húsnak. A hónapban voltam a drámájának az előadásán, ami a nemi erőszakot csupaszítja le egy racionális nyelvre és a tudat különböző szintjeire és ott a színészek saját bevallásuk szerint először olvasva a szöveget vagy viszolyogtak tőle, vagy érezték, hogy ez nagyon menő, és azt hiszem én mindkettőt érzem Ákos szövegeiben, és ez szuper.
Cirok Szabó István: Agancspark
Ákos kötetével együtt jelent meg ez a könyv a Forum Kiadó könyvhétre megjelent debütkötetei között, és csodás slammertársam ezt a könyvet várta 13 éves kora óta, pedig nálam is idősebb, így vásároltam én is egy kötetet. Beleolvasva egy a most szokásos köteteknél egy egyel letisztultabb versnyelvvel találkoztam, és érdekes képekkel. Ígéretes kötetnek tűnik, de nem olvastam még.
Sally Rooney: Normális emberek
És akkor a XXI. Század Kiadó 50%-os kedvezményeinél vagyunk máris. Ebben a regényben a focicsapat sztárja és a visszahúzódó lány tipikusnak tűnő története van, de Rooney nem boronálja őket össze és nem engedi el a szereplők kezét a gimiben, hanem az ország legkiválóbb egyetemére is követjük a őket, ahol a kettejük közti vagyoni és osztálybéli különbségek mellett a közös kisvárosi identitásuk is előtérbe kerül. Általában úgy vagyok a XXI. Század Kiadó könyveivel, hogy egy ponton elkezdek kötődni a fülszövegükhöz, és aztán megveszem őket, majd nagy becsben tartom őket. Ebben a kötetben első generációs értelmiségi helyzet, a kisvárosiasság, és persze a baromi provokatív cím és a borító szólított meg.
Knut Hamsung: Pán
Szóval azért szeretem és nem szeretem egyszerre a könyvpiacot, mert ilyen könyveket adat el velem. Hamsungról rögtön annyit tudok meg a könyv marketingjén keresztül, hogy remekül ír, német, Nobel-díjas és náci volt, miközben mélyen humanisták a szövegei. Ebben a regényében Glahn hadnagy emlékezik vissza egy norvég utazására. Lassú, szép, emberséges, és nekem ennyi elég volt, hogy kíváncsi legyek rá.
Paul Auster: Az illúziók könyve
Szóval, mint már említettem, a hónap elején olvastam az első Auster könyvemet, és ideje volt beszerezni a másodikat. Aztán ideje lesz majd lassan a többinek is. A mű egyik alapkérdése, hogy az ember élhet-e egy élet alatt több életet, ami egy izgalmasnak tűnő és sokfelé vihető kérdés, filmes eszközöket is használ a regényben, és a fülszövege is eléggé feszültségteli:
A regény elbeszélője egy professzor, akinek családja egy légikatasztrófában meghal. Már-már összeroppan és elhajítja magától az életet, amikor véletlenül lát a tévében egy műsort a némafilmről és benne egy ismeretlen komikus végre megnevetteti. Érdeklődés támad benne iránta és könyvet ír róla, egy napon azonban levelet kap a komikus családjától…
Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!
A regény a Dél-t mutatja be, azt az USA-beli, rasszizmustól terheltet, ahol a 13 éves főszereplő vegyes, feketebőrű-fehérbőrű családjából igyekszik megtanulni, mit is jelent férfinak lenni. Az apja eközben épp szabadul a börtönből, és elé mennek az édesanyjával, így kapunk egy izgalmas útiregényt barátságról, felnövésről, családról, az erőszakról és a szeretetről. Alice Walker (Ő írta a Kedves Jóisten-t/Bírorszín-t) kapcsán érdekel ez a déli téma, és alapvetően ez a férfivá válás probléma is bevonzott.
Ottlik Géza: Hajnali háztetők
Úgy kapok majd magyar alapszakos diplomát, hogy Ottliktól csak novellákat olvastam. Az Iskola a határont csak félig. Vizsgára kellett volna, de nem volt rá időm, és be akarom fejezni, csak még nem vitt rá a lélek. Pedig nem rossz, csak nem ilyet olvasok önszántamból. Most. De. A Hajnali háztetők LMBTQ címkés, és így motiváltabb vagyok eggyel. Ottlik ebben a kisregényében egy festőn keresztül mutatja be a század elejét, annak mutat egy teljes társadalmi tablóját. És ez még akár jó is lehet.
Szegő János (szerk.): Szép versek 2019
A Magvető 1964 óta gyűjti be a korábbi évben folyóiratokban közölt versek közül a legérdekesebbeket(?), a legszebbeket(?). Nemrég belenéztem korábbiakba, és sok név eltűnt azóta a kanonizáció tengerében, akiket a 60-as 70-es években beválogattak ebbe az évkönyvbe, de azért a magyar költészetnek a nagy alakjai általában képviseltetve vannak ezekben a könyvekben, és ez idén sincs másként. Pont ezért állati megtiszteltetés számomra, hogy 22 éves fiatal suhancként két verssel idén én is bekerültem ebbe a gyűjtésbe. Így most ezt különösen jó érzés volt a kezembe venni.
Annie Proulx: Közel s távol
Ez az a bizonyos novellakötet. Az, aminek a címadó novellájából a Túl a barátságon című film készült, és az, amiben a makacs, maradi konzervativizmus áll szemben az embert néző értékekkel, és teszi mindezt a melegség kapcsán. Legalábbis ezt írja a fülszöveg, én pedig még nem néztem meg a filmet, mert először ugye mindig a könyvet kell…
Véronique Olmi: Tengerpart
A könyvet cseréltem, és nem tudom, hogy miért vettem igazából a kezembe. Nem tetszett sem a borítója, sem a címe, csak hívott. És az elmúlt időszak egyik legnagyobb hatású olvasmányává vált számomra a maga 132 oldalával. Egy anya beszél benne, aki mélyszegénységben neveli egyedül a két gyermekét mentális betegként, és el akar menekülni az eddigi életük elől. A regény felütésekor az utolsó buszon ülünk a két gyerekkel, útban a reményekkel teli esős város felé, aminek tengerpartja is van. Akár még jó is lehetne minden. Egy anya egyre kétségbeesettebb monológja ez a könyv, ami nagyon erősen igénybe veszi az olvasó empátiáját, hogy aztán ledobja a földre, és apró cserépdarabokra törje. És ez csodálatos ebben a nagyon para regényben.
Garaczi László: Hasítás
Garaczi. Szóval ő beteg megint. De nagyon jól beteg. Eddig csak verseit olvastam, főleg a Plazmabál kötetből, illetve a Pompásan buszozunk!-ot, ami az Egy lemúr vallomásai sorozatnak a második része. Merthogy szerencsére ez a sorozat nem összefüggő. Garaczi a posztmoderntől meghatározó hangja a kortárs (elsősorban) prózának. Nagyon okos, összefésülhetetlen világszilánkokat fésül egybe és mint nyelvileg, mint gesztusokban nagyon erősen reflektál a világunkra, és arra, hogy ez fikció, ami írva vagyon. És teszi mindezt üdítően viccesen. A Hasítás a legfrissebb könyve, az Egy lemúr vallomása sorozat számszerint ötödik darabja. Tavaly könyvhétre jelent meg, és várom, hogy olvashassam.
Kulcsár Szabó Ernő – Zalán Tibor (szerk.): Ver(s)ziók
Ez azt hiszem egy fontos könyve a kortárs magyar lírának. Vagy talán már nem is annyira kortársnak. A könyv a JAK-füzetek közül a második, és az 1982-ben népszerű versformákat, megoldásokat mutatja be néhány kanonizált darabon keresztül. Alapvetően nagyon progresszívnek számított, hogy a fiatal írószervezet könyveket adhatott ki, és ez a könyv kifejezetten annak sikerült. Biztosan tanulságos lesz forgatni. Szintén talált kincs.
Esterházy Péter: Termelési-regény
Szerintem nagyon parttalan dolog Esterházy Péter könyveiről bármit mondani olvasás előtt, főleg azért, mert a kiadó általában nem ír hozzájuk fülszöveget, és modern magyar irodalom II. előadáson pedig nem jegyzeteltem, mert nem az óra anyagából kérdeztek. És órán amúgy sem azt beszéljük meg, mi a tartalma a szövegnek. Az biztos, hogy Esterházy. És hogy annyira fontos szövege ez Esterházynak, hogy az órán ezt vettük tőle. És biztosan nagyon jó, én pedig nagyon sok EP-t akarok olvasni. Szóval kedves Termelési-regény, isten hozott a polcomon.
Ezeket a könyveket olvastam a hónapban:
Moskát Anita: Irha és bőr
Moskát Anita a szuper magyar fantasy író harmadik regényéről van szó, amiben egy új fajt, az állatokból továbbfejlődött emberszerű, állati külső jegyeiket megtartó fajzatokról van szó, és arról, ahogy napjaink alternatív Magyarországában a jogaikért harcolnak. Van benne egy állati izgalmas LMBTQIA száll, és a fajzatok számos kissebbségi helyzetükből adódó tulajdonsága miatt érdemes meleg szemmel is olvasni. Itt ajánlom.
Marta Breen – Jenny Jordhal: Nagyszerű nők
A könyv alcíme: A feminizmus rövid története, és igazából a képregény erre tesz egy erős kísérletet. 150 évet, fontos nőket és magát a feminizmus nem mindig széttartó mozgalmát igyekezett összetartani, és valamiféle haladást mutató keretbe helyezni. Vegyesek az érzéseim a kötettel kapcsolatban, és mivel a feminizmus frissebb szakasza kapcsán a szexualiás szabadságáról is beszél, így írok majd róla. 🙂
Berki Judit: Ülök a matracon
Ez a könyv valami fantasztikus. Kábé összefüggő novellák az élet közepéről nagyon erős értelmiségi szituációs humorral. Egy nőről, aki a Hamlet előadásokat hasonlítja össze, megélhetési okokból ezoterikus könyveket fordít, és hol kétségbeesetten próbál egy kapcsolatot visszaszerezni, felépíteni, megtartani, megszerezni vagy elfelejteni a novellák alatt, miközben a barátai vagy kiteljesednek egy családban lassan, vagy segítenek a pultot támasztani egy-egy hangulatos alternatív kocsmában. Ez a könyv baromi vicces. És kis dolgokat figuráz ki állati radikálisan. Éles. És mar. De csodálatos. Minden oldalát imádtam.
Paul Auster: A végső dolgok országában
(Fent már írtam róla, summához képest szokatlanul hosszan, de hát fel kellett vezetni, meg ugye, jó is.)
Kárpáti Eszter: A szöveg fogalma
Kárpáti Eszter egy nagyon okos nyelvész. Teljesen véletlenül keveredtem már be előadására, és eskü nagyon okos. És ez a könyve is az. Kétszáz oldalból 100-on az eddigi jeltani kutatásokat ismerteti, abból az új szempontból, hogy a szöveg a gondolkodás egysége, és hogy a szöveg jel. Majd a következő 100 oldalban a napjaink magyar szövegtani eredményeit mutatja be ugyanebből a nézőpontból. És ehhez nagyon sok mindent kell tudni. De nem lehet érthetően ezeket a dolgokat 100-100 oldalban összefoglalni. Nyilvánvalóan nem. A szakdolgozat procedúrám legrosszabb szakirodalma volt. És a szöveget sem definiálja igazán sehol, csak néhány helyen van definíciószerű mondat, szóval hivatkozni sem egyszerű, ami egy tudományos munkának célja kellene, hogy legyen.
Simon Bettina: Strand
Simon Bettina fiatal költőnő első kötete ez, ami tavaly könyvhétre jelent meg. A szövegek fő tárgya egy anya-lánya viszony, vagy annak a hiánya, azonban a teljes kötet nem igazán ad ki egy koherens anyaképet. Olyan, mint amikor sok puzzle-t egymásba borítasz. Sok minden kijön, de az nem lesz életrajzi, és ez nekem tetszik. Hogy nem szokatlan a szülő téma az első kötetekben, de itt több anya kerül elő, ha jól olvastam. És a könyv végén van egy szuper Noét a jelen ökológiai és kapitalista rendszerébe helyező ciklusa, ami óriási, és remélem következő ilyen ciklusok felé tart.
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
Fekete I. Alfonz pár éve megjelent debütáló novellakötete a fantasy és a szépirodalom között kíván valamiféle hidat építeni. Novelláiban nagyon okos kérdéseket feszeget a magyar történelem különböző kereteiben. És bár látom a koncepció mögött az alapos és meg nem spórolt munkát, nekem nem igazán tetszett, de vissza fogok térni hozzá. Alapvetően ez a kötet azt hiszem egyszerre kíván egy zsánerben és szépirodalomban egyaránt jártas olvasót, és azt hiszem a zsánerben olyan hiányosságaim vannak, ami miatt a novellák egy jelentős részéhez nem kaptam belépési pontot. A kedvenc novellám a kötetben egy ifjúságibb vonalon indul el, ahol a fiatal szereplő észrevesz magán valami másságot, ami egy tipikus ifjúsági fantasy cselekmény, és amit már jól ismerek, így azt gondolom, hogy javulhat később az olvasási élménye a könyvnek, akár valami lakmuszpapírként működhet majd, de most még úgy érzem megbuktam itt olvasóként.
Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője
(Fent már írtam róla.)
Salamon Gábor – Zalay Melinda (szerk.): Állítsák meg a világot! Ki akarok szállni.
Ez egy idézetes könyv a címben is olvasható szöveghez hasonló idézetek olvashatóak benne angolul és magyarra fordítva. Sokszor találóak, érdekesek, viccesek ezek az idézetek, ezért szerezem be Rukkoláról korábban ezt a könyvet, és van benne mondjuk 10 idézet, amiért érdemes alámerülni ebbe a könyvbe, de egyébként annyival nem lettem több, kritikusabb, bölcsebb, viccesebb, mint amennyire számítottam rá… Meg egy picit talán az is van, hogy lehet, hogy mindenki elveszett, aki úgy érzi, egy ilyen könyvre van szüksége a kritikus világszemlélethez… Én csak takarítottam és a kezembe került.
10.) Molnár T. Eszter: A számozottak
Ez a hónap a JAK-füzetek körül forgott látszólag, mert ha elolvastam a két novelláskötetet, akkor gondoltam, hogy az utolsó nálam lévő prózás JAK-füzet se maradjon ki. És milyen jó, hogy így lett. Molnár T. Eszter nagyon érti, milyen a diktatúra alatt élni. Milyen élelmiszerjegyre vásárolni, milyen elhallgatni, milyen várni, hogy történik valami, és milyen érezni, hogy rögtön megtörténik valami. Nagyon szerettem Márai Sándor: Rómában történt valami című regényét, amiben egy meg nem nevezett és ezáltal mindenkori római diktátor haláláról ír, és egy picit ez van ezzel a könyvvel is, hogy a mindenkori forradalom előtti pillanatokat ragadja meg. Nyelvileg is fantasztikus, a novellatémák királyak, a két korábbi JAK-os novelláskötethez képest sokkal inkább tankönyvi novellák ezek, és ez jól is áll a témának. Nagyon régóta szerettem volna Molnár T. Esztert olvasni, ez a könyve megvolt, a Szabadesés pedig nagyon érdekel még, és örülök, hogy ezzel kezdtem.
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók
(Fent már írtam róla, és lesz is róla szó… :))
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna-Szabó Andrást nagyon bírom. Ez eddig sem volt kérdés, de most olvastam könyvét először. És ennek a regénynek nincs igazán értelme, miközben minden mondata mond valami baromi erőset a világról. Vicces történetek ezek a világtörténelem bármely pontjáról a látszólagosságot fenttartani alig akaró összefüggésekben. És közben ezek a történetek fanyarok, kicsavarják a világunkat, és rámutat olyan dolgokra, amik a mi pozíciónkból nagyon nem egyértelműek. És ezt könnyen befogadhatóan, viccesen és mélyen teszi. De persze ez a mélység sem megszokott, ehhez értenünk kell az elbeszélő nézőpontját. És én az egészet imádtam. Olvassátok el. Mert összeszedettebben nem tudok róla írni. Az egyik kedvenc tavalyi szépirodalmi megjelenésem.
Olty Péter: Heteró közegben
Olty Péter verseskötet egy nagyon komplex kötet, amiben érdekes dolgok jelentek meg a heteró közeggel kapcsolatban. Heteró, mint idegen, mint más, és persze heteró, mint a társadalom, amiben nekünk melegeknek élnünk kell. És ez a könyv pont annyira meleg is. Gesztusaiban, a melegség kapcsán közösnek vélt történetekben, és kemény aktusok mitológiába vagy más közös történeti háttérbe beburkolt leírása. Lesz még róla szó a blogon bővebben is.
Véronique Olmi: Tengerpart
(Fent már írtam róla.)
Andrew Sean Greer: Arthur Less
Ebből a könyvből a poszt írásakor még van ötven oldal, de a nap hátralévő részében egészen biztosan be fogom fejezni. Az Arthur Less egy nagyon izgalmas szöveg az ötvenediket lassan betöltő középszerű íróval címszerepben. Az író egyik korábbi barátja egy legendás költőfejedelem, a legutóbbi pedig kilenc év ki nem mondott kapcsolat múlva megházasodik, így Less egy világ körüli utat szervez magának, hogy ne kelljen ott lennie az esküvőn, és hogy ne a városba élje meg a tragikusan közeledő ötvenedik születésnapját,,, Ez egy komikus regény, ami működik, és fogok még róla írni a blogon. 🙂
És nézzük mindezt az olvasási tervek tükrében:
Januárban 70 könyvet terveztem kiolvasni a teljes évre, és most tartok 65-nél, szóval ezzel állok a legjobban. 🙂
Polcfelszabadítás: Berki Judit: Ülök a matracon (Végül maradt.)
Kortárs magyar próza: Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr, Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője, Molnár T. Eszter: A számozottak, Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével jétszik
Nem angol/magyar nyelvű szerző: Véronique Olmi: Tengerpart
Nekem fontos szerzők: Patrick Ness: Mi hétköznapi halandók
Ennyi lett volna ez a hónap, így ez a bejegyzés is ennyi lett volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem a következő 1 és 6-tal, illeve szeretnék idén is egy félévzárási kihívást, és a régóta beígért értékelésekkel is igyekszem érkezni.
Ha nem szeretnétek lemaradni róla, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagrammra. És semmiképp ne feledd a következő posztig:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió