LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Hónap: 2019 június

Júniusi summa

Sziasztok,

megint eljött egy hónap vége, így itt az ideje egy posztban summázni azt, hogy milyen könyveket sikerült a hónapban beszereznem és elolvasnom. Ez most egy elég sokszínű hónapra sikeredet, könyvhét volt Szegeden is, ahol a XXI. Század Kiadó diákoknak 50% kedvezménnyel települt ki, igyekeztem a könyvhéten bemutatott könyveket elolvasni, a szakdolgozatomat is megvédtem és új megjelenéssel is találkozhattok a bejegyzésben. Számszerűsítve mindez 27 új, beszerzett és 15 elolvasott könyvet jelentett az elmúlt 30 napban. Mutatom is:

junius.JPG

Ezeket sikerült beszereznem a hónapban

Paul Auster: A végső dolgok országában
Paul Auster világhírű amerikai szerző, akinek már nagyon sokan nagyon-nagyon lelkesen jósolnak Nobel-díjat, és akinek az olvasását régóta terveztem, és most végre el is kezdtem.
Lassan az egyik kedvenc műfajommá kezd válni a disztópia (bár a klasszikusokat vagy a klasszikus kortársakat még nem is olvastam, de Patrick Ness eléggé felültetett a disztópia vonatra.). A város pedig az a téma, amivel nekem nagyon sok mindent el lehet adni, így kvázi evidens volt, hogy ezzel a könyvvel kezdem az ismerkedést Austertől. És ez nem tudom, hogy mennyire volt jó döntés. Ebben a regényben egy apokalipszis utáni városban járunk egy főszereplő lány leírásaival, és maga a személy által megismerhető világ egy nagyon erős és izgalmas korlátja az elbeszélhetőségnek. Nem ismerjük meg a város történetét és működési struktúráit, sok mindenre csak félmondatokból jöhetünk rá, és nem is igazán a megismerhetőség a szöveg tétje. Inkább a túlélés, a kompromisszumok, a helyezkedés és az, hogy mit gondolunk a saját világunkból annyira érvényesnek, hogy nem tudnánk feladni. Izgalmas szöveg volt, ajánlom.

Kemény István: Az ellenség művészete / Család, gyerek, autó
Kemény István a kortárs magyar líra egyik, hanem a legnagyobb hatású alakja, ez a könyv mégis egy prózakötet. Egy kisregényét, és több tárcáját tartalmazza, és kíváncsian fogom belevetni magam az olvasásába. Akciós volt a Lírában, megvettem. 😀

Sarah Perry: Melmoth
A Melmoth egy nagyon izgalmasnak ígérkező könyv, ami 2019-ben jelent meg, és én mégis csere útján jutottam hozzá, és nagyon örülök neki. Melmoth egy legenda. Valaki, aki előtűnik olyan emberek életében, akik korábban nagy bűnt követtek el, de azt most nem vállalják. És akinek előtűnt az életében, az vagy megtanul a bűnével együtt élni, vagy megsemmisül. Ez a két út áll a főszereplő, Helen Franklin előtt, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy is jelenik meg az életében Melmoth, és hogy mi is ez a legendás alak. Sokat gondolkoztam azon, hogy megvegyem-e, amikor megjelent, de lebeszéltem magam róla. És most 50% kedvezménnyel megvásárolhattam volna, de addigra már megvolt. De vettem helyette mást.

Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője
Baróthy Zoltán novelláskötete a tavalyi könyvhéten jelent meg. Alapvetően egy fiktív térhasználó novelláskötetről van szó, amit fiktív és sem a főszereplő, sem az olvasó számára nem ismert szabályok építenek fel. Kvázi ez ad a kötetnek egy nagyon erős magot. Az elesettségét és az ismeretlenségét. Nagyon sokan nagyon szeretik ezt a könyvet, Merítés-díj jelölt, de engem nem igazán tudott bevonzani az egyébként izgalmas novelláival. Mindig megbotlott valamiben, hol egy idegesítő oda nem való jelzőben, hogy két feleslegesen szexista mondatban, és tudom, hogy ezeken a nagyvonalú elsőkötet olvasó mindig túllép, de engem meg tényleg idegesített. Ezzel együtt olvassatok Baróthyt, én is fogok még, mert világot építeni nagyon jól tud pár oldalban, vegyetek JAK-füzeteket, mert a fiatal irodalom tök fontos, csak ne úgy üljetek le, hogy na, ti ezt most végigolvassátok… vagy nem tudom.

Terék Anna: Duna utca
Terék Anna a Halott nők című verseskötetével olyan fantasztikus szerzővé vált a szememben, ami elmondhatatlan. Fantasztikusan az a kötet. A délszláv háború kevésbé ismert és tárgyalt otthon maradó és otthon élő nők történeteit meséli el, férjjel, apával, testvérrel, nagyon sok feszültséggel. Evidens volt, hogy rövidesen beszerzem A Duna utcát, a korábbi kötetét, amit még nem olvastam, és nagyon várom az új kötetét is, ami majd egy alkoholista apa és a lánya közti elhidegült elszemélytelenedett kapcsolat pillanatait és az ilyen apa utáni gyászt írja meg. Nyilván baromi jó lesz az is.

Krusovszky Dénes: A felesleges part, Elégiazaj
Krusovszky Dénes az egyike azoknak a szerzőknek, akik a generációs mintául vették Kemény Istvánt. Ennek a generációnak egy kisebb, de ma is jelentős csoportja az egykori Telep Csoport, aminek Krusovszky az egyik nagy alakja. Amikor 2017-ben a Független Mentorhálózat keretében tanultam a költészetről és az irodalmi életről, végig kellett olvasnom Krusovszky négy kötetét, és úgy gondoltam, hogy ideje beszereznem az utolsó kettőt, ami még bolti forgalomba van. Különösen mert Könyvhétre jött Szegedre beszélgetni és dedikáltatni. A felesleges part egy nehéz kötet, nagyon sok mindenből merít, és nem vagyok még elég művelt, hogy úszkálni tudjak a jelentéssíkokba, és ez a kötet nem hagy sok belépési pontot magán. Az Elégiazaj pedig egy klassz kötet, sok mindent meg lehet érteni belőle a Telep utáni fiatal kortárs magyar költészetből is, hiszen eléggé alapdarab, én is többször könyvtáraztam az évek során. De mostantól nem kell.

Leiner Laura: Akkor szakítsunk
Leiner Laurát nem kell bemutatni azt hiszem. Nagyon sokáig nem érdekelt, mert SZJG, és középsuliban mindenki SZJG-t olvasott. Igen, én vagyok az a generáció, aki akkor volt középsulis, amikor megjelentek, és egy idős vagyok Cortezzel, aki persze nem nőt velünk tovább. Aztán megjelent a Bexi sorozat, ami elvileg ugyanilyen ifjúsági, de érdekes lehet, mert társadalom és médiakritikus, és többek szerint érdemes volna nekem is olvasni. És ehhez képest van ez, amiről mindenki azt gondolja, hogy ez a leggyengébb Leiner Laura könyv, és én ezt megkaptam ajándékba. Óhatatlanul ezzel a könyvvel fogom kezdeni az ismerkedést. Mert ez van meg. Pont.

Anne Tyler: Az ecetlány, Howard Jacobson: Shylock a nevem
A kiadói sorozat, amiből még semmit sem olvastam, de három könyv már megvan belőle, és én is mindet akarom olvasni. A Shakespeare újra sorozatról van szó, ahol releváns kortárs világirodalmi szerzőket kértek fel, hogy írjanak újra Shakespeare történeteket (ki gondolta volna), regényként. Az ecetlány A makrancos hölgy, a Shylock a nevem pedig A velencei kalmár történetét írja újra. Jeanette Winterson és Margaret Atwood is írt a sorozatba.

Térey János: Átkelés Budapesten
Szomorú aktualitása a könyvnek, hogy igen fiatalon, 48 évesen a hónap elején hunyt el Térey János, akinek eddig még nem olvastam könyvben sem líráját, sem prózáját. Olvastam folyóiratokban, online, antológiákban, de még nem vettem le Téreyt a polcról, és mint említettem a város baromi fontos számomra, ezért ezzel a könyvvel szerettem volna kezdeni, ami Budapesttel foglalkozik, és izgalmas módon versbe szedett novellákat tartalmaz.

John Green: Papírvárosok
John Green megint egy olyan szerző, akit nem ismerek, de illene. Szóval a Papírvárosokkal kezdem, ami egy srácról szól, akinek betoppan az életébe az eddig csak figyelt, élettel teli középiskolás lány. És a srác életét felforgatja, igazi kalandokat kell átélnie, rejtély is van benne a fülszöveg alapján és persze romantikus az egész. És adta isten. Igazából nem vagyok oda és vissza a lelkesedéstől, mert eddig John Green kimarat nekem, és nem érzem, hogy ez rossz lenne. Mármint nem jó, de legalább nem rossz. Bár a Will&Will-t szerettem, de azt nem valamiért sokkal inkább David Levithan könyvnek tartom, mint John Green könyvnek. Nem tudom, miért.

Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók
Szóval Patrick. Te örök szerelmem, te csoda. Hát megint egy szuper könyvet rántottál össze nekünk, anélkül, hogy bárki tudta volna, hogy érkezik magyarul, és nagyon jó volt meglepődni ezen. De Patrickben az olvasás során mégis csalódtam egy picit, bár továbbra is zseni, de ez a könyv sokkal többet merít az ifjúsági irodalom kliséiből, mint amennyit szokott, és egészen új típusú bölcsességgel ír a könyvben. Lesz még róla szó a blogon, mert van benne egy meleg negyedisten szereplő, aki óriási karakter, de röviden egy szuper ifjúsági könyv a gimnázium utolsó évéről, amiben valami természetfeletti erő el akarja pusztítani a várost, az iskolát, a világot. De persze mi, hétköznapi halandók ebből alig érzékelünk valamit. És ebben nagyon menőt csinál Ness megint. Ahw. :3 Tényleg lesz még róla szó.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Nádasdy a kortárs magyar irodalom mélyen nagypolgári jószelleme, aki most pletykálni fog, és intim lesz, és tőle szokatlan. Kábé így reklámozza a kiadó az új, könyvhétre megjelent Nádasdy kötetet. Én pedig csak remélem a modorossága megmarad. Mert én azt szeretem különösen Nádasdynak. Itt írtam a korábbi tárcagyűjteményéről, amiben a saját melegségéről, meg általában a melegségről, a meleg férfiságról ír.

Kormányos Ákos: Paraván
Kormányos Ákos fiatal szegedi szerző, akinek a munkásságát én eléggé kedvelem. Nagyon erősen tematikus költészete van, a test és a szexualitás ábrázolása a kötetének a fő célja. Anatómiai és metaforikus értelemben is tétje a kötetnek, hogy megfosszon miket az eddigi testtapasztalatainktól és bejárjunk új, eddig ismeretlen tájakat. És persze ez nem öncélú. Beszélni akar ezekről a témákról, tematizálni akarja a társadalmi tabukkal szemben, és ehhez falakat kell dönteni, vérnek kell folynia és cafatokban kell lógnia a férfi és a női húsnak. A hónapban voltam a drámájának az előadásán, ami a nemi erőszakot csupaszítja le egy racionális nyelvre és a tudat különböző szintjeire és ott a színészek saját bevallásuk szerint először olvasva a szöveget vagy viszolyogtak tőle, vagy érezték, hogy ez nagyon menő, és azt hiszem én mindkettőt érzem Ákos szövegeiben, és ez szuper.

Cirok Szabó István: Agancspark
Ákos kötetével együtt jelent meg ez a könyv a Forum Kiadó könyvhétre megjelent debütkötetei között, és csodás slammertársam ezt a könyvet várta 13 éves kora óta, pedig nálam is idősebb, így vásároltam én is egy kötetet. Beleolvasva egy a most szokásos köteteknél egy egyel letisztultabb versnyelvvel találkoztam, és érdekes képekkel. Ígéretes kötetnek tűnik, de nem olvastam még.

Sally Rooney: Normális emberekcovers_548037.jpg
És akkor a XXI. Század Kiadó 50%-os kedvezményeinél vagyunk máris. Ebben a regényben a focicsapat sztárja és a visszahúzódó lány tipikusnak tűnő története van, de Rooney nem boronálja őket össze és nem engedi el a szereplők kezét a gimiben, hanem az ország legkiválóbb egyetemére is követjük a őket, ahol a kettejük közti vagyoni és osztálybéli különbségek mellett a közös kisvárosi identitásuk is előtérbe kerül. Általában úgy vagyok a XXI. Század Kiadó könyveivel, hogy egy ponton elkezdek kötődni a fülszövegükhöz, és aztán megveszem őket, majd nagy becsben tartom őket. Ebben a kötetben első generációs értelmiségi helyzet, a kisvárosiasság, és persze a baromi provokatív cím és a borító szólított meg.

Knut Hamsung: Pán
Szóval azért szeretem és nem szeretem egyszerre a könyvpiacot, mert ilyen könyveket adat el velem. Hamsungról rögtön annyit tudok meg a könyv marketingjén keresztül, hogy remekül ír, német, Nobel-díjas és náci volt, miközben mélyen humanisták a szövegei. Ebben a regényében Glahn hadnagy emlékezik vissza egy norvég utazására. Lassú, szép, emberséges, és nekem ennyi elég volt, hogy kíváncsi legyek rá.

Paul Auster: Az illúziók könyve
Szóval, mint már említettem, a hónap elején olvastam az első Auster könyvemet, és ideje volt beszerezni a másodikat. Aztán ideje lesz majd lassan a többinek is. A mű egyik alapkérdése, hogy az ember élhet-e egy élet alatt több életet, ami egy izgalmasnak tűnő és sokfelé vihető kérdés, filmes eszközöket is használ a regényben, és a fülszövege is eléggé feszültségteli:

A regény elbeszélője egy professzor, akinek családja egy légikatasztrófában meghal. Már-már összeroppan és elhajítja magától az életet, amikor véletlenül lát a tévében egy műsort a némafilmről és benne egy ismeretlen komikus végre megnevetteti. Érdeklődés támad benne iránta és könyvet ír róla, egy napon azonban levelet kap a komikus családjától…

Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!
A regény a Dél-t mutatja be, azt az USA-beli, rasszizmustól terheltet, ahol a 13 éves főszereplő vegyes, feketebőrű-fehérbőrű családjából igyekszik megtanulni, mit is jelent férfinak lenni. Az apja eközben épp szabadul a börtönből, és elé mennek az édesanyjával, így kapunk egy izgalmas útiregényt barátságról, felnövésről, családról, az erőszakról és a szeretetről. Alice Walker (Ő írta a Kedves Jóisten-t/Bírorszín-t) kapcsán érdekel ez a déli téma, és alapvetően ez a férfivá válás probléma is bevonzott.

Ottlik Géza: Hajnali háztetők
Úgy kapok majd magyar alapszakos diplomát, hogy Ottliktól csak novellákat olvastam. Az Iskola a határont csak félig. Vizsgára kellett volna, de nem volt rá időm, és be akarom fejezni, csak még nem vitt rá a lélek. Pedig nem rossz, csak nem ilyet olvasok önszántamból. Most. De. A Hajnali háztetők LMBTQ címkés, és így motiváltabb vagyok eggyel. Ottlik ebben a kisregényében egy festőn keresztül mutatja be a század elejét, annak mutat egy teljes társadalmi tablóját. És ez még akár jó is lehet.

Szegő János (szerk.): Szép versek 2019
A Magvető 1964 óta gyűjti be a korábbi évben folyóiratokban közölt versek közül a legérdekesebbeket(?), a legszebbeket(?). Nemrég belenéztem korábbiakba, és sok név eltűnt azóta a kanonizáció tengerében, akiket a 60-as 70-es években beválogattak ebbe az évkönyvbe, de azért a magyar költészetnek a nagy alakjai általában képviseltetve vannak ezekben a könyvekben, és ez idén sincs másként. Pont ezért állati megtiszteltetés számomra, hogy 22 éves fiatal suhancként két verssel idén én is bekerültem ebbe a gyűjtésbe. Így most ezt különösen jó érzés volt a kezembe venni.

Annie Proulx: Közel s távol
Ez az a bizonyos novellakötet. Az, aminek a címadó novellájából a Túl a barátságon című film készült, és az, amiben a makacs, maradi konzervativizmus áll szemben az embert néző értékekkel, és teszi mindezt a melegség kapcsán. Legalábbis ezt írja a fülszöveg, én pedig még nem néztem meg a filmet, mert először ugye mindig a könyvet kell…

Véronique Olmi: Tengerpartcovers_24668.jpg
A könyvet cseréltem, és nem tudom, hogy miért vettem igazából a kezembe. Nem tetszett sem a borítója, sem a címe, csak hívott. És az elmúlt időszak egyik legnagyobb hatású olvasmányává vált számomra a maga 132 oldalával. Egy anya beszél benne, aki mélyszegénységben neveli egyedül a két gyermekét mentális betegként, és el akar menekülni az eddigi életük elől. A regény felütésekor az utolsó buszon ülünk a két gyerekkel, útban a reményekkel teli esős város felé, aminek tengerpartja is van. Akár még jó is lehetne minden. Egy anya egyre kétségbeesettebb monológja ez a könyv, ami nagyon erősen igénybe veszi az olvasó empátiáját, hogy aztán ledobja a földre, és apró cserépdarabokra törje. És ez csodálatos ebben a nagyon para regényben.

Garaczi László: Hasítás
Garaczi. Szóval ő beteg megint. De nagyon jól beteg. Eddig csak verseit olvastam, főleg a Plazmabál kötetből, illetve a Pompásan buszozunk!-ot, ami az Egy lemúr vallomásai sorozatnak a második része. Merthogy szerencsére ez a sorozat nem összefüggő. Garaczi a posztmoderntől meghatározó hangja a kortárs (elsősorban) prózának. Nagyon okos, összefésülhetetlen világszilánkokat fésül egybe és mint nyelvileg, mint gesztusokban nagyon erősen reflektál a világunkra, és arra, hogy ez fikció, ami írva vagyon. És teszi mindezt üdítően viccesen. A Hasítás a legfrissebb könyve, az Egy lemúr vallomása sorozat számszerint ötödik darabja. Tavaly könyvhétre jelent meg, és várom, hogy olvashassam.

Kulcsár Szabó Ernő – Zalán Tibor (szerk.): Ver(s)ziók
Ez azt hiszem egy fontos könyve a kortárs magyar lírának. Vagy talán már nem is annyira kortársnak. A könyv a JAK-füzetek közül a második, és az 1982-ben népszerű versformákat, megoldásokat mutatja be néhány kanonizált darabon keresztül. Alapvetően nagyon progresszívnek számított, hogy a fiatal írószervezet könyveket adhatott ki, és ez a könyv kifejezetten annak sikerült. Biztosan tanulságos lesz forgatni. Szintén talált kincs.

Esterházy Péter: Termelési-regény
Szerintem nagyon parttalan dolog Esterházy Péter könyveiről bármit mondani olvasás előtt, főleg azért, mert a kiadó általában nem ír hozzájuk fülszöveget, és modern magyar irodalom II. előadáson pedig nem jegyzeteltem, mert nem az óra anyagából kérdeztek. És órán amúgy sem azt beszéljük meg, mi a tartalma a szövegnek. Az biztos, hogy Esterházy. És hogy annyira fontos szövege ez Esterházynak, hogy az órán ezt vettük tőle. És biztosan nagyon jó, én pedig nagyon sok EP-t akarok olvasni. Szóval kedves Termelési-regény, isten hozott a polcomon.

5cffb73a97a20_tt82-jv3pnaotneawvhr8rx4scy.png

Ezeket a könyveket olvastam a hónapban:

Moskát Anita: Irha és bőr
Moskát Anita a szuper magyar fantasy író harmadik regényéről van szó, amiben egy új fajt, az állatokból továbbfejlődött emberszerű, állati külső jegyeiket megtartó fajzatokról van szó, és arról, ahogy napjaink alternatív Magyarországában a jogaikért harcolnak. Van benne egy állati izgalmas LMBTQIA száll, és a fajzatok számos kissebbségi helyzetükből adódó tulajdonsága miatt érdemes meleg szemmel is olvasni. Itt ajánlom.

Marta Breen – Jenny Jordhal: Nagyszerű nők
A könyv alcíme: A feminizmus rövid története, és igazából a képregény erre tesz egy erős kísérletet. 150 évet, fontos nőket és magát a feminizmus nem mindig széttartó mozgalmát igyekezett összetartani, és valamiféle haladást mutató keretbe helyezni. Vegyesek az érzéseim a kötettel kapcsolatban, és mivel a feminizmus frissebb szakasza kapcsán a szexualiás szabadságáról is beszél, így írok majd róla. 🙂

Berki Judit: Ülök a matracon
Ez a könyv valami fantasztikus. Kábé összefüggő novellák az élet közepéről nagyon erős értelmiségi szituációs humorral. Egy nőről, aki a Hamlet előadásokat hasonlítja össze, megélhetési okokból ezoterikus könyveket fordít, és hol kétségbeesetten próbál egy kapcsolatot visszaszerezni, felépíteni, megtartani, megszerezni vagy elfelejteni a novellák alatt, miközben a barátai vagy kiteljesednek egy családban lassan, vagy segítenek a pultot támasztani egy-egy hangulatos alternatív kocsmában. Ez a könyv baromi vicces. És kis dolgokat figuráz ki állati radikálisan. Éles. És mar. De csodálatos. Minden oldalát imádtam.

Paul Auster: A végső dolgok országában
(Fent már írtam róla, summához képest szokatlanul hosszan, de hát fel kellett vezetni, meg ugye, jó is.)

Kárpáti Eszter: A szöveg fogalma
Kárpáti Eszter egy nagyon okos nyelvész. Teljesen véletlenül keveredtem már be előadására, és eskü nagyon okos. És ez a könyve is az. Kétszáz oldalból 100-on az eddigi jeltani kutatásokat ismerteti, abból az új szempontból, hogy a szöveg a gondolkodás egysége, és hogy a szöveg jel. Majd a következő 100 oldalban a napjaink magyar szövegtani eredményeit mutatja be ugyanebből a nézőpontból. És ehhez nagyon sok mindent kell tudni. De nem lehet érthetően ezeket a dolgokat 100-100 oldalban összefoglalni. Nyilvánvalóan nem. A szakdolgozat procedúrám legrosszabb szakirodalma volt. És a szöveget sem definiálja igazán sehol, csak néhány helyen van definíciószerű mondat, szóval hivatkozni sem egyszerű, ami egy tudományos munkának célja kellene, hogy legyen.

Simon Bettina: Strand
Simon Bettina fiatal költőnő első kötete ez, ami tavaly könyvhétre jelent meg. A szövegek fő tárgya egy anya-lánya viszony, vagy annak a hiánya, azonban a teljes kötet nem igazán ad ki egy koherens anyaképet. Olyan, mint amikor sok puzzle-t egymásba borítasz. Sok minden kijön, de az nem lesz életrajzi, és ez nekem tetszik. Hogy nem szokatlan a szülő téma az első kötetekben, de itt több anya kerül elő, ha jól olvastam. És a könyv végén van egy szuper Noét a jelen ökológiai és kapitalista rendszerébe helyező ciklusa, ami óriási, és remélem következő ilyen ciklusok felé tart.

Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
Fekete I. Alfonz pár éve megjelent debütáló novellakötete a fantasy és a szépirodalom között kíván valamiféle hidat építeni. Novelláiban nagyon okos kérdéseket feszeget a magyar történelem különböző kereteiben. És bár látom a koncepció mögött az alapos és meg nem spórolt munkát, nekem nem igazán tetszett, de vissza fogok térni hozzá. Alapvetően ez a kötet azt hiszem egyszerre kíván egy zsánerben és szépirodalomban egyaránt jártas olvasót, és azt hiszem a zsánerben olyan hiányosságaim vannak, ami miatt a novellák egy jelentős részéhez nem kaptam belépési pontot. A kedvenc novellám a kötetben egy ifjúságibb vonalon indul el, ahol a fiatal szereplő észrevesz magán valami másságot, ami egy tipikus ifjúsági fantasy cselekmény, és amit már jól ismerek, így azt gondolom, hogy javulhat később az olvasási élménye a könyvnek, akár valami lakmuszpapírként működhet majd, de most még úgy érzem megbuktam itt olvasóként.

Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője
(Fent már írtam róla.)

Salamon Gábor – Zalay Melinda (szerk.): Állítsák meg a világot! Ki akarok szállni.
Ez egy idézetes könyv a címben is olvasható szöveghez hasonló idézetek olvashatóak benne angolul és magyarra fordítva. Sokszor találóak, érdekesek, viccesek ezek az idézetek, ezért szerezem be Rukkoláról korábban ezt a könyvet, és van benne mondjuk 10 idézet, amiért érdemes alámerülni ebbe a könyvbe, de egyébként annyival nem lettem több, kritikusabb, bölcsebb, viccesebb, mint amennyire számítottam rá… Meg egy picit talán az is van, hogy lehet, hogy mindenki elveszett, aki úgy érzi, egy ilyen könyvre van szüksége a kritikus világszemlélethez… Én csak takarítottam és a kezembe került.

10.) Molnár T. Eszter: A számozottak
Ez a hónap a JAK-füzetek körül forgott látszólag, mert ha elolvastam a két novelláskötetet, akkor gondoltam, hogy az utolsó nálam lévő prózás JAK-füzet se maradjon ki. És milyen jó, hogy így lett. Molnár T. Eszter nagyon érti, milyen a diktatúra alatt élni. Milyen élelmiszerjegyre vásárolni, milyen elhallgatni, milyen várni, hogy történik valami, és milyen érezni, hogy rögtön megtörténik valami. Nagyon szerettem Márai Sándor: Rómában történt valami című regényét, amiben egy meg nem nevezett és ezáltal mindenkori római diktátor haláláról ír, és egy picit ez van ezzel a könyvvel is, hogy a mindenkori forradalom előtti pillanatokat ragadja meg. Nyelvileg is fantasztikus, a novellatémák királyak, a két korábbi JAK-os novelláskötethez képest sokkal inkább tankönyvi novellák ezek, és ez jól is áll a témának. Nagyon régóta szerettem volna Molnár T. Esztert olvasni, ez a könyve megvolt, a Szabadesés pedig nagyon érdekel még, és örülök, hogy ezzel kezdtem.

Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók
(Fent már írtam róla, és lesz is róla szó… :))

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna-Szabó Andrást nagyon bírom. Ez eddig sem volt kérdés, de most olvastam könyvét először. És ennek a regénynek nincs igazán értelme, miközben minden mondata mond valami baromi erőset a világról. Vicces történetek ezek a világtörténelem bármely pontjáról a látszólagosságot fenttartani alig akaró összefüggésekben. És közben ezek a történetek fanyarok, kicsavarják a világunkat, és rámutat olyan dolgokra, amik a mi pozíciónkból nagyon nem egyértelműek. És ezt könnyen befogadhatóan, viccesen és mélyen teszi. De persze ez a mélység sem megszokott, ehhez értenünk kell az elbeszélő nézőpontját. És én az egészet imádtam. Olvassátok el. Mert összeszedettebben nem tudok róla írni. Az egyik kedvenc tavalyi szépirodalmi megjelenésem.

Olty Péter: Heteró közegben
Olty Péter verseskötet egy nagyon komplex kötet, amiben érdekes dolgok jelentek meg a heteró közeggel kapcsolatban. Heteró, mint idegen, mint más, és persze heteró, mint a társadalom, amiben nekünk melegeknek élnünk kell. És ez a könyv pont annyira meleg is. Gesztusaiban, a melegség kapcsán közösnek vélt történetekben, és kemény aktusok mitológiába vagy más közös történeti háttérbe beburkolt leírása. Lesz még róla szó a blogon bővebben is.

Véronique Olmi: Tengerpart
(Fent már írtam róla.)

Andrew Sean Greer: Arthur Less
Ebből a könyvből a poszt írásakor még van ötven oldal, de a nap hátralévő részében egészen biztosan be fogom fejezni. Az Arthur Less egy nagyon izgalmas szöveg az ötvenediket lassan betöltő középszerű íróval címszerepben. Az író egyik korábbi barátja egy legendás költőfejedelem, a legutóbbi pedig kilenc év ki nem mondott kapcsolat múlva megházasodik, így Less egy világ körüli utat szervez magának, hogy ne kelljen ott lennie az esküvőn, és hogy ne a városba élje meg a tragikusan közeledő ötvenedik születésnapját,,, Ez egy komikus regény, ami működik, és fogok még róla írni a blogon. 🙂

És nézzük mindezt az olvasási tervek tükrében:

Januárban 70 könyvet terveztem kiolvasni a teljes évre, és most tartok 65-nél, szóval ezzel állok a legjobban. 🙂

Polcfelszabadítás: Berki Judit: Ülök a matracon (Végül maradt.)
Kortárs magyar próza: Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr, Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője, Molnár T. Eszter: A számozottak, Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével jétszik
Nem angol/magyar nyelvű szerző: Véronique Olmi: Tengerpart
Nekem fontos szerzők: Patrick Ness: Mi hétköznapi halandók

Ennyi lett volna ez a hónap, így ez a bejegyzés is ennyi lett volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem a következő 1 és 6-tal, illeve szeretnék idén is egy félévzárási kihívást, és a régóta beígért értékelésekkel is igyekszem érkezni.

Ha nem szeretnétek lemaradni róla, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagrammra. És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

 

 

Moskát Anita: Irha és bőr

Sziasztok,

a mai bejegyzésben az egyik népszerű fiatal magyar fantasy író, Moskát Anita harmadik regényéről fogok nektek mesélni. Alapvetően régóta szerettem volna tőle olvasni, hiszen az első, 2014-ben megjelent Bábel fiaiban a bábeli toronyépítés mögé húz hatalmi és személyes ellentéteket, 2015-ben megjelent Horgonyhely című regénye pedig egy olyan világot épít fel, ahol mindenki a születési helyéhez van kötve fizikailag és csupán a várandós nőknek van lehetősége nagyobb helyváltoztatásra. És mivel a vallási, biblikus, akár babonás kérdések, és az ökofeminizmus is elég közel áll hozzám, így evidens volt, hogy fogom őt egyszer olvasni. Aztán idén Könyvfesztiválra megjelent a harmadik regénye egy nagyon izgalmas identitáskérdéssel, és ezzel el is kezdtem Moskát Anitát olvasni. Nézzük is:

irha_es_bor.JPG

Nem igazán volt egyértelmű, hogy ezt a könyvet fogom először a kezembe venni tőle, az pedig különösen nem, hogy írok is róla, hiszen első ránézésre nem igazán LMBT regényről van szó. És a hagyományos értelemben persze nem is az. A regény egy más kisebbségről beszél, akiknek még nem evidens, hogy a társadalomnak nem kell elnyomnia őket és akik számára még nem evidens, hogy egyenlő jogokat akarnak. Ez a regény egy kisebbség polgárjogi harcát (is) mutatja be. Ez a kisebbség pedig a fajzatoké.

A fajzatok egészen különleges emberszerű, humanoid lények, akik állatokból változtak át a rovarokra jellemző teljes átalakulással (lárva, báb…), és a testükön viselik még a lárvájuknak tekintett állat nyomait. A regény elején rögtön betekintést kapunk az első átalakulási hullámba, ahol egy elszigetelt közegben egy család házi nyula alakul át, és nem igazán értjük mi történik, majd a regény az első néhány oldal után már a több teremtéssel későbbi jelenkori Budapesthez érkezik, ahol gettóba zárják a fajzatokat, akiket aztán egyfajta állatkerti szituációba szorítva mutogatnak is.

Ebben az alapszituációban ismerjük meg Kirillt, az őzből átalakult bloggert, aki egy őzfajzat csordában él, és a fajzatok fabuláit meséli el blogján. Innen ismerjük meg a fajzatok jogaiért küzdő Augustot, és hamarosan csatlakozik a regény történetébe Pilar, a borzfajzat, aki a reklámokból és szappanoperákból tanulta meg az emberszerű viselkedést. A regényben ezt a három szereplőt követjük és a regény történetét fabulák akasztják meg, amik egy kegyetlen fajzatsorsot vagy a fajzatokkal általában foglalkozó lehetséges történelmi kérdést mutat be.

Kirill alapvetően egy őzfajzat karakter, aki folyamatosan küszködik azzal a létállapottal, hogy ő most nem tud sem sapiensként sem őzként viselkedni. Szörnyű előtörténete van, amiben már fajzatként vadászni való vadként volt kezelve, és visszatérő lelki vívódás, hogy ő még préda-e, és kell-e neki a nyáj vagy a közeli kötődés, ahogy azokat az őzekről általában gondoljuk. Ugyanakkor ő egy újságíró szerepben is van, akit mindennél jobban érdekel maga a teremtés története, és ezért alkukat is képes megkötni, hiszen egy jó sztori ennyit megér.

August egy marketing ügynök, és nem feltétlenül teszi az szimpatikussá, hogy egy kvázi jó ügy, a fajzatok egyenjogúsítása érdekében tesz mindent. Ő egy kimért profi, aki kampányokban gondolkozik, és arra tesz fel mindent, hogy az egyre közeledő népszavazás eredményeként a fajzatok ugyanazokat a jogokat kapják, mint a sapiensek. Bár a regényben August megmarad ebben a kimértebb, szakértő szerepben, mély betekintést kapunk a saját motivációiba is, illetve a fajzatok jogaiért folytatott küzdelem korábbi történeteibe is. És számomra ő volt a legizgalmasabb karakter, bár érzelmileg senkihez sem kötődtem igazán (ami hatalmas pozitívuma a könyvnek szerintem), de Augustban, a felépített kampánymenedzser imázsában, illetve később a motivációi ismeretében egyaránt egy olyan karaktert találunk, aki irányítja a dolgokat, és ez nagyon sokat jelent ebben a több fronton zajló harcban.

Pilar a borzfajzat nagyon megnyerő, mókás, és durván sérült karakter, aki az olvasótól és a regény szereplőitől is igényel empátiát. Alapvetően ő egy kihasznált karakter. A korábbi gazdája kihasználta, hogy sapiens szerű, de mégsem igazán ismerte a világot. Kvázi rab volt egy kis szobában, ahol egy tévé jelentette a szórakozását. A világképe így alapvető kritikája a fogyasztói társadalomnak, aki a reklámok alapján hoz döntéseket, de a reklámblokkokat megszakító szappanopera érzelmi és történeti csavarjai is roppant izgalmasak, ha azok alapján próbáljuk értelmezni a regény hátterét adó, vagy ebből a szempontból kevésbé eltérő, az olvasó hétköznapjaiban megtapasztalt világot. Pilar szép akar lenni, és a szépség reklámszerű, sapiensszerű. Csillogásra vágyik, akár csak a tévében szereplők, híres akar lenni. Fontosnak akarja érezni magát, és ezt a szavazás körül kialakuló tömbök ki is használják.

A szavazás körül három tömbről beszélhetünk. Az egyik nyilván az, akik nem szeretnék, hogy a fajzatok sapiens jogokat kapjanak, velük alig találkozunk a regényben. A másik az, aki egyenlő jogokat akar a sapiensek és a fajzatok között. Kvázi az ő vezetőjük August, aki az egész kampányt vezeti, harcol, hogy a fajzatok médiamegjelenése pozitív legyen, a politikai korrektség eszközével erőlteti, hogy a fajzatokat ne fajzatoknak, hanem kiméráknak nevezzék, és a saját szabadságát is feladva fontos gesztusokat tesz a kampány érdekében. A szavazás körül álló harmadik tömb a nyájé, amit a fekete bárány vezet. Ez kvázi egy szekta, aki terrorista akciókat szervez, egyik fő üzenete, hogy igazából nem a sapiensektől kell a jogegyenlőség, mert igazából kik is a sapiensek, akik ezt megadhatják. Érdekes és radikális felvetés az övék, ami köré a terrorszervezet épül, és a regény cselekményének egy jelentős részét az ő tevékenységeik és ténykedéseik adják.

És amit eddig leírtam, az mind szuper, de hol az LMBT, kérdezhetitek.
Egyrészt van a regényben egy akkora LMBT száll, ami akkora spoiler lenne, mint a Mont Blanc, szóval erről most nem írok, csak annyit, hogy imádom.
Másrészt viszont a könyv tele van olyan szituációkkal, amik LMBT embereknek baromi ismerősek lehetnek. Rögtön beszélhetünk a heterónormatív szemléletről, ami azt feltételezi, hogy te heteró vagy, mert a társadalmi tudatban az az alapbeállítás, és a regény társadalma bizony kikezdhetetlenül sapiensnormatív. Még a fajzatoknál is. Ehhez kapcsolódik a coming out szituáció, amiben arról kell beszélni, hogy a sapiensnormatív társadalomban valaki fajzat, és esetleg még azt is megkérdezik tőle, hogy milyen állat volt a bábja. És ez az átalakulás is ismerős lehet, bár ez lehet, hogy már csak belemagyarázás, de bizonyos állatok teljesen random kiválasztás alapján egy életszakaszukban elkezdtek bebábozódni, majd a bábokból állati nehezen és fájdalmasan kiszabadulva egy társadalmilag nehezen meghatározható csoport tagja lesz, és ez engem emlékeztet a kamasz éveimre, amikor a miért pont én kérdés állt a kis kialakuló meleg életem központjában, aminek van kvázi átváltozás előtti és utáni szakasza. És persze nem azt mondom, hogy ezt az író minden esetben a szexuális kisebbségektől vette a mintát, már csak azért is, mert nem tudhatjuk, hogy így van-e, de egészen biztosan van értelme ezzel a szemmel vizsgálni ezt az identitáskérdésekkel átszőtt regényt. 🙂

Kedvenc részem: Alapvetően az egész regény nagyon okos, erősen és távolságot tartva reflektál a jelenünkre, ami számomra a fantasy műfajának egyik fő feladata, és ennek egy nagyon banális megjelenését emelném ki, a fajista beszédmód megjelenését a regényben, vagy inkább az attól való félelmet, hogy fajistáknak tartsanak minket. Több ilyen kis jelenet van ezzel kapcsolatban, főleg állatokkal kapcsolatos szólások után kezdenek el fogadkozni, és baromi vicces szituációk ezek. Kb. mintha az „Adja oda neki az, akinek két anyja van” mondat után hozzátennénk, hogy ‘”persze nem homofóbiából mondja”.

Végezetül ajánlom a regényt azoknak, akik érzik magukban a vágyat, hogy valami mást olvassanak, ami mégis a mi világunkra reflektál. Akik nyitottak a világról való átvitt gondolkodásra, és valami nagyon ügyesen kitaláltat olvasnának. Fantasy rajongóknak meg szinte kötelező, de ők ezt úgyis tudják. És legyen kötelező mindenkinek, akinek felkeltette az érdeklődésüket az értékelés, mert biztosan nem járnak rosszul. 🙂

Moskát Anita: Irha és bőr
GABO, SFF-sorozat, 2019
603. oldal
Így olvastam: Várnom kellett szinte a regény első harmadáig, hogy nagyon beinduljon, addig elsősorban világot épített és még helyére nem pakolt információkat adagolt és megágyazott a regény végéig kitartó feszültségnek, így az első 200 oldalt több ülésben olvastam, míg az utolsó 400 oldallal egy nap alatt végeztem, mert olvastatta magát. Meg kell küzdeni vele, mert szokatlanul erős kimunkált nyelve van, de ha megszoktad, megy egy levegővel is. 😉

Én pedig ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen a GABO Könyvkiadónak, hogy elküldték nekem ezt a könyvet, nektek pedig, hogy velem tartottatok. 🙂 Ha olvastátok a könyvet, és van véleményetek, hagyjatok bátran kommentet, ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, úgyszintén. 🙂

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És ne feledd a következő posztig:
Könyvekkel a szivárványig!

Szilvó

1 és 6: A májusi kedvencem, és hat cím, amit júniusban el szeretnék olvasni

Sziasztok,

ahogy azt már lassan megszokhattátok, a hó végi summák után érkeznek a hó eleji 1 és 6-ok, amikben elmondom, mi volt a legjobb olvasásom az előző hónapban, és megmutatom, mi a hat következő időszakra betervezett cím. A mostani kedvenvem egy verseskötet lesz, amit régóta nagyon szeretek, és többedszer olvastam újra, a hat cím között pedig találtok majd olyat, amit már idén olvastam és szerettem, illetve két könyv ismét a 6 betervezett cím közé kerül, ugyanis a korábbi hónapokban nem sikerült őket elolvasnom, de mint tudjuk, nem felejtettük el őket. 🙂

1h.JPG

1: A kedvenc májusi olvasmányom:

covers_250383.jpg

Szőcs Petra: Kétvízköz
Szőcs Petra kötete 2013-ban jelent meg, és a Szép versek 2014-ben megjelent szemelvényei a kis fiatal énemnek nagyon tetszettek, mert menő volt, köznyelvi, de rideg és meglepő. És ilyen ez az egész kötet.

Szőcs Petra témái rendkívül hétköznapiak, de ez nem téveszti meg az olvasókat, hiszen közelítése, a hétköznapok nem kézenfekvő és ironikus szimbólumai rendkívül érzékletesek, de mint minden szimbólumban ott van valami feloldhatatlanság, amit végig hangsúlyoz a kötet merev, eltartott, regisztráló nyelve. A mi alapállításainkkal dolgozik: Anyám ne miattam szégyellje magát, minden nyúlfogú nőt Irénnek hívnak, de ebbe az ismerősségbe nem tudunk beleoldódni, mert az egészet egy mágikus realizmussal beoltott térbe építi. És persze ezek a terek, megint, látszólag ismerősek. Otthon, nyugdíjas otthon, bérház, leningrádi kollégium…, de ezek nem önmagukban vannak.

Ezeket a tereket a színlelés, a tagadás és az elmúlás teszi a költészet tárgyává. Színlelni a derűt, a szárnyakat, vagy az elrepülés képességét. Színlelni az élni akarást. Letagadni az egyhangúságot, a kávézaccot, a telefonszámot, az elmozdulás lehetőségét. És persze elmúlni. Egy csomó mindenben. Este vagy ebéd közben meghalni, esetleg napok, vagy egy rövid, foglalt, telefonhívás alatt. Családi és történelmi tabuktól terhesen. Aztán kihűlni. Nem egyenletesen. Végül kiszelektálni a dolgokat. Aztán újjászületni és újraélni, a fene tudja hogyan.

2017 tavaszán szereztem be a kötetet, ajánlották, és azóta időről időre újraolvasom, mert állati menő. Mert ismerős dolgokról ír, amik akár mégis polgárpukkasztóak lehetnének, ha nem volnának, levetve a kötet erős, világmegkérdőjelező iróniáját, baromi otthonosak. És azt szeretem ebben a kötetben annyira, hogy valami mindig ismerős benne.

…és…

6: Hat könyv, amit el akarok olvasni júniusban

covers_34491.jpgKárpáti Eszter: A szöveg fogalma
Szóval ez nem az amit vártatok volna, de meg kell védenem a szakdolgozatomat másfél hét múlva és Kárpáti Eszter azt vizsgálta, hogy milyen jegyei vannak egy szövegeknek, ha a befogadó szempontjából tekintünk rá. Milyen a szöveg elmebeli feldolgozása, milyen gondolatokat nyit meg, és hogyan? És ezek a folyamatok hogyan alkalmazhatóak, ha a szöveget szeretnénk definiálni? És az én dolgom majd az lesz, hogy a könyvben leírtak alapján bebizonyítsam, hogy a szlogenek szövegek. Hétfőn el is vágtatok a könyvtárba érte. Mivel minden hónap első hétfőjén délbe nyit, így akár nyitásra is mehetek. 🙂

covers_536139.jpgOlty Péter: Heteró közegben
Olty Péterrel már találkozhattatok a múlt havi 1 és 6-ban, de féltem olvasni, mert ha a blogon akarok egy verseskötetről írni, annak sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni, mintha ad hoc módon verseskötetet olvasnék. Mindenesetre a kötet elsősorban a heteró, azaz különböző, széttartó közeggel dolgozik, rögtön az első versben egy 10°C-ot megőrző iglu épül a hidegebb környezetben, de a melegséget is tematizálja. Érdekes kötet, és remélem ebben a hónapban fogom tudni alaposabban olvasni.

Andrew Sean Greer: Arthur Lessarthur_less.jpg
Az Arthur Less a megjelenésekor már jelen volt egy 1 és 6 listán, viszont nem sikerült időben beszereznem a könyvet. De most viszont. Szóval Arthur Less egy sikertelen író, aki világ körüli útra indul, mert nem akarja a volt barátja házasságkötését végignézni, miközben ő még mindig szereti. A regényben egy izgalmas és komikus kalandot várunk, aminek a végén talán rájövünk, a problémáinkat nem kerülhetjük el. Kíváncsi leszek, szintén. 🙂

covers_274740.jpgBerki Judit: Ülök a matracon
Szóvalhogy Berki Judit regénye egy rétegregény. Azon nőknek és azon nőkről szól, akik a középkorú szingliségük kilátástalanságán nevetve keseregnek. Ez meg is adja a regény alaphangulatát. Idézeteket olvasva egy nagyon fanyar, velős, a világot kiforgató ironikus regény ez, aminek minden mondata mutatni akarja azt, mennyire nem ért egyet a világ működésével. És közben a kapcsolatok utáni gyászmunkáról, a barátaink kapcsolatainak működtetéséről és persze társkeresésről szól, meg újrakezdésről. És közben egy olyan könyv, ami Jósika Miklós emigráns életéről is elejt egy félmondatot (Pont annak kapcsán, hogy senkit nem érdekel), és az első 80 oldal után érzek egy rokonságot a szerzővel. Mi, akiket Jósika Miklós emigráns létével nyomasztottak, tartsunk össze.

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszikcovers_501943_1.jpg
Cserna-Szabó András vicces. És baromi durván okos. És most azt kísérli meg, hogy le lehet-e írni az egész világtörténelmet a keletkezéstől az apokalipszisig, úgy, hogy nevetünk közben. Dohányszemcsés és karcos regény lesz ez a könyvbemutatók, meg egyáltalán Cserna-Szabó alapján. Az első olvasmányom lesz tőle, és nagyon fogom imádni.

1549128_3.jpgKele Fodor Ákos: A szív vége
A könyvvel annyira durván találkozhattatok már korábban, hogy már volt kedvenc könyv márciusban. Amiért újra kell olvasnom, az az, hogy lehet, hogy tudok róla komolyabb kritikát írni, és kipróbálhatom magam a fantasy zsánerben, mint kívülről érkező kritikus, ami állati megtisztelő volna, és félek is tőle, de ezzel együtt nagyon szeretném. A könyv potenciális roma meséket tartalmaz, amiknek a szerzője Kele Fodor Ákos, aki nagyon alaposan kutatta a roma kultúrát és világmagyarázatot. Ezzel együtt alkotta meg ezt a világot, ártó és segítő szellemek és cigány emberek közös univerzumát, és nagyon-nagyon izgalmas kötet, és nagyon bízom benne, hogy sikerül jól megragadnom majd. 🙂

Én pedig most ennyi lettem volna mára, ennyit igyekszem biztosan elolvasni a következő hónapban, bár érkezik rövidesen az Ünnepi Könyvhét sok baromi izgalmas megjelenéssel és tele vagyok izgalmas könyvekkel, de most nagyon a lelki világomnak tetsző listát sikerült összeállítanom egy kis tervezgetéssel, sok humorral, verssel, és persze a szakdolgozat sem védi meg magát, de bízhat bennem. 🙂

Bár ezeket olvasom a hónapban, tele vagyok baromi izgalmas értékelésre váró könyvekkel, sőt, mondhatni, hogy el is vagyok maradva, szóval izgalmas hónap elé nézünk. 🙂 Ha nem szeretnél a következő tartalmakról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén