LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Hónap: 2018 április

Krausz Emma: Osztálykép

Sziasztok,

a mai posztban egy könyvfesztiválra megjelent könyvről fogok beszélni, amit már nagyon vártam. Egy olyanról, amit magyar szerző írt, a magyar piacra, és bátran nyúl a melegség és a biszexualitás kérdéséhez. Emellett pedig ifjúsági regény, amelyik érinti a mai fiatalok problémáit, könnyen olvasható, és nem utolsó sorban nagyon szerethető.

osztalykepkep.jpg

Krausz Emma Osztálykép című könyve azt ígérte nekünk, hogy két srác, és néhány érdekes barát történetét kapjuk. A két srác közül az egyik, Levente, nem szeretne mások életében aktívan részt venni, de rányit a másikra, Ákosra, aki titokban rúzst kent a szájára az öltözőben. És persze így, óhatatlanul része lesz egy titoknak, és azon át Ákos életének is. Élete egy fontos és kardinális részének.

A könyv hátterét egy iskola, egy osztály adja, az újpalotai Arany László Általános Iskola és Gimnázium 11.B osztálya. Azon belül pedig 5 szereplő fejlődéséről, változásáról olvashatunk: a két fiúén kívül Dorináét, Idáét és Márkét, illetve Dávidét, aki fel-fel tűnik, bár ő másik iskolába jár.

Leventét követi leginkább az elbeszélő, aki egy hálás karakter, mert eléggé belül létezik, jó megfigyelő, ki akar maradni a dolgok folyásából, de elég okos ahhoz, hogy gondolkodjon. Mivel ő a legtöbbet szerepeltetett karakter, például vele megyünk haza, ezért az ő változásának a tétjét érezhetjük a legnagyobbnak. Meghalt az édesanyja, és az édesapjával nem találják meg egymást a gyászukban. Levente elzárkózik mindenkitől a könyv elejéig, a könyv végére, nagyon mély vallomásokon keresztül tiszta, őszinte kapcsolatoknak lesz részese, ami hatalmas út, és hitelesen, következetesen vezeti ezen a történet. Valamennyire ő az a karakter, aki az író szócsöve, mert ő mond okosakat, néha ironikusan nagy élettapasztalatokat sejtetőket, de tud hibázni és a súlya lesz a tetteinek, amit nagyra értékeltem.

Ákosról nem tudunk meg sokat az elején. Kiegyensúlyozott focista srácnak tűnik, aki egyetlen titkot őriz, amiről a történet elején azt sem tudjuk, hogy létezik-e egyáltalán. A lányok bomlanak érte, a fiúk csodálják, focizik és sok időt tölt legjobb focista barátjával, Dáviddal. Dávid egy nehéz eset. Leventén keresztül mindig érzünk valamiféle ellenszenvet iránta, amire Gaborják Ádám azt mondta a könyvbemutatón, hogy ő az, akit utálni lehetne, de a történetben ő is megkapja az indítékait. Őt alapvetően egy pontból ismerjük meg, de bátran mozgatja a könyv.

Ida egy kövérkés lány, akit Magolónak gúnyolnak az osztálytársai, mert szeretne kitűnő lenni, hogy megfeleljen a szülői elvárásoknak. A könyvben meg is fogalmazódik, hogy ő Dorina ellentéte, aki menő véleményvezér szerepében van, nem tanul jól, az iskolai dolgok sem kötik le kifejezetten. Ez az ellentét aztán teljesen elmélyül a könyvben. Megtudjuk, hogy mennyire a felszínen gondolkodnak egymás személyiségéről, és hogy tudnak-e kezdeni bármit a különböző szemléletükkel és neveltetésükkel. Nagyon szerettem kettőjüket.

És végül Márkról mondanék pár szót, aki régóta Dorináék szomszédja és legjobb barátja. Márk izmos, nagydarab és minden körülmények között megvédi Dorinát. Ő az első szereplő, akiről megtudjuk, hogy van szíve, és a kezdettől szimpatikus, még ha Erényövnek is csúfolják a társai.

A könyv eddig úgy tűnhet, hogy átlagos középiskolás filmek karaktereit mozgatja, de túlnő ezen. Jól ábrázolja, talán szimbolizálja, a korra jellemző változó identitást, amikor egyik pillanatból a másikba átváltozhat az ember bármivé, úgy, hogy hiteles tud maradni. A változások és maga a történet nagyon erősen ok-okozati, következnek egymásból a cselekmények, és nem igazán borult meg sehol számomra.

Nagyon őszintén ragadja meg az identitáskeresést. Akár Idán, akiből még tényleg bármi lehet, akár Leventén és Ákoson keresztül. A fiúk esetében fontos pont a szexuális irányultság, az előbújás, viszont sok átgondolni valót jelent egy kapcsolat valamiféle felvállalása vagy egyenesen a mindenki előtt felvállalása, aminek a megoldását nagyon szerettem a könyvben, mert nagyon magamra ismertem. (Általában az emberek sokkal szabadabbak, ha olyan helyen vannak, ahol nem ismerik őket, és én is használom azt a szerkezetet, hogy „soha többet nem találkozom velük”, szóval adom nagyon ezt a véget, anélkül, hogy bármit mondanék róla.)

Fontos, hogy ezek a szereplők mind idomulnak egymáshoz, akár összejönnek a végén, akár nem. Nagyon erős, összezárt csoport marad bent a regénytérben, aminek a sorsáról szívesen olvastam volna többet. Akár arról, ahogy kialakul, akár arról, ahogy működtetik egyes személyek, akár összevetve azzal, ahogy az osztályban, vagy egy másik csoporthoz képest létezik. Szerettem volna még arcokat az osztályképhez, és szerettem volna még tulajdonságokat a szereplőknek, akiket elsősorban az énjük instabil részéről ismertük meg. Nagyon szívesen olvastam volna, és benne lehetett volna, mert elég vékonyka könyv, nagy betűkkel, de ha már így alakult, a folytatás lehetőségét potensnek látom és gondolom, mert lett egy megszeretett csapatunk. 🙂

Szerettem, hogy magyar gimnázium ez az Arany László, és szerettem, hogy szocreál. Szerettem a rozsdás vasoszlopait, szerettem, hogy rohadnak a padok, szerettem, hogy át kellett alakítani a tornatermet ahhoz, hogy egy focimeccset nézők is tudjanak követni, szerettem Dezsőkét és a poros szertárat. A tanárok viszont furcsák voltak, talán mert valószerűtlenül tiszta felnőtt szereplők voltak, akik mindig tudták mi a helyes. Ez az igazgató a helyén van, ismeri minden diákját, empatikus és jól kezeli a váratlan helyzeteket, akár egy előbújást is. A tanárok mindig tudják mikor kell odamenni a diákhoz, érzékenyen kommunikálnak, fel lehet rájuk nézni, és talán az egyetlen pillanat egy tantermi rosszullét volt, ahol azt éreztem, hogy egy picit bekacsint a magyar valóság. Ezeknek a szereplőknek van elég gondja, de én élveztem volna egy olyan fizika tanárt, aki mondjuk ott ül az igazgató mellett, és megveti a fiút, aki egy fiúhoz vonzódik vagy csak szemét azzal a diákkal, aki nem figyel…

A könyv nyelvileg egy diáknyelvi regisztert akar megengedni, ezzel együtt tehát például káromkodnak benne (amit kifejezetten üdvözlök, mert a káromkodás a nyelv része, én pedig egy jövőbeli nyelvész vagyok), viszont nem volt ez mindenütt következetes. A két kedvenc példám az itallal kapcsolatos (ezt csak most vettem észre, nem szándékos, de a tudat alatti működés ijesztő): koccintásra emelte a bögrét, a másik a lőre szó, ami annyira random és öreges volt számomra, hogy teszteltem társaságban hasonló ironikus felhanggal, mint amilyen a könyvben volt, és durván nagy sikerem volt, mert meglepő szó, ami kitűnik… Ami még furcsa volt, az az édesanya édesapa szó,mert nem emlékszem, hogy rajtam kívül bárki használná, és az enyém is egy tudatos döntés volt, mert 10 évesen egy tanárom azt mondta, nem használja így senki…

Kedvenc részem: Igen, azért, mert Leventét követtük végig, de nagyon szerettem minden olyan momentumot, ahol megnyílt. Ahol egy picit közelebb kerültünk mi is, és a szereplők is hozzá… És nagyon szerettem a kezdő szituációt, amivel kapcsolatban elhangzott a könyvbemutatón, hogy az volt meg először. Belevaló volt, és jól volt használva, végigvezetve a könyvön. 🙂

Végezetül ajánlom a könyvet mindenkinek, aki könnyen olvasna. Ajánlom annak, aki nem érti, mi a baj a heteronormatív társadalommal, és nagyon ajánlom annak, aki meg szeretné érteni. 🙂

Krausz Emma: Osztálykép
Twister Média, 2018
256. oldal
Így olvastam: Néhány óra alatt könnyen, nagyok a betűi, és könnyen olvasható, gördülő nyelvezetű.

Ennyi lettem volna mára. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és köszönöm az Twister Médiának, hogy megkaptam recenzióra ezt a könyvet. 🙂

Hamarosan érkezem a következő tartalommal! Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokba található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. 🙂

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Könyvfesztiválról jelentem

Sziasztok,

tavalyhoz hasonlóan idén is kint voltam szombaton a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Nagyon menő programokon vettem részt, és nagyon menő könyveket szereztem, bár a tervezett listából mindössze három könyv került a nap végéig a táskámba… De majdnem nem bánok semmit.

kon.JPG

Hat órakor felkerekedtem Szegeden, kivillamosoztam a vasútállomáshoz, majd két és fél óra zötykölődés és Rejtő (jelentem: nem kell Rejtőt olvasnom többet) olvasás után a Nyugatiban találtam magam. Itt legurítottam egy kávét (a korai indulásra való tekintettel), és indultam a négyeshatoshoz, amire talán most először, elsőre jó irányba szálltam. A Széna téren leszállva elsétáltam a Mamut II. mellé, amerre tavaly közelítettem meg a Milenárist, de építései terület lett, így a két Mamut között közlekedtem, mint mindenki más. És akkor ott voltam.

Programok, amiken részt vettem, és amiken akartam

Workshop könyves bloggereknek a Twister Média szervezésében
Nagyon tanulságos volt, bár főleg megerősítést kaptam én személy szerint, hogy jól csinálom. Kaptunk tanácsokat arra nézve, hogy hogyan használjuk a recenziós, vagy támogatott bejegyzéseket (amiket a google algoritmusa előrébb sorol), és biztosan várható lesz egy kis változás is a blogon. Nyáron elején, amikor lesz időm az összes eddigi értékelést átnézni, a bejegyzések alján egy kis szövegdobozba beleírom a könyvek legfontosabb adatait, és az olvasás szubejktív körülményeit, mert ezek olyan infók, amik nekem is jól jönnek.
És érkezik majd egy bejegyzés arról, hogy ki vagyok, milyen képzettséggel nyúlok a könyvekhez, kit szeretnék megszólítani, és mi is akar lenni egy bejegyzés, amihez egy nagyon jó vázat adott az előadás.

LMBTQ irodalom az iskolában:
Krausz Emma: Osztálykép (Twister Média) című regényének bemutatója
Túl azon, hogy megtudtuk, hogy az írónőnek is a Simon és a homo sapiens-lobbi az egyik kedvence a zsánerben, még nagyon sok mindenről volt szó. Beszélgettek arról, hogy mennyire terhelt egy személyiség, szóba került, mennyire kicsi a hazai LMBTQ reprezentáció, és még számos dologról szó esett, amire majd a könyv értékelésében szeretnék reflektálni. 🙂

Krausz Emma dedikál
Nem volt fent a blogon a listában, és ehhez mérten el is felejtettem visszamenni, ezzel együtt nagyon kíváncsi vagyok a kötetre, és talán még lesz alkalmam dedikáltatni is.

Daniel Kehlmann Tyll (Magvető) című regényének bemutatója helyett
Ennek maga a programokba való beemelése is fakultatív volt, és én ki is hagytam. Ettem helyette, és erről nem gondoltam volna, hogy írni fogok, de a Mamut I.-ben található Jóasszony étterembe ugrottam be, noha féltem, hogy kifőzde jellegű lesz, de beállt mögém a sorba Péterfi-Novák Éva írónő, aki híresen figyel arra, mit eszik, így meg is nyugodtam, és tényleg nagyon finomat ettem… Az írónőtől 5 méterre, a következő asztalnál. 😉 És ez ilyen tök nagy élmény volt, szóval meg akartam írni. 😀

Kortárs-író-lét: Fiatal írók a visegrádi országokból
Ez a beszélgetés nagyon korrekt volt leginkább. Fehér Renátó alaposan felkészült, és a fiatalság szerepét firtatta, akik mind valamiért fontosnak tartották, hogy egy földrajzi területet járjanak körbe. Többen elég komolyan foglalkoztak kisebbséggel, mind a négy kötet szervező elve az a közép-európai régió, ami történelmileg elég terhelt, és nagyon izgalmas volt ez a felvetés. Emellett pedig természetesen szó esett az elsőkötetességről és az irodalmi szocializációról is, illetve a kötetek vízhangjáról. Izgalmas beszélgetés volt, talán itt éreztem a leginkább, hogy szűkös az idő keret. 

Karafiáth Orsolya dedikál
Karafiáth Orsolya dedikált, fantasztikus volt, mosolygott, kedves volt, és szeretem a Kicsi Lilit, még mindig. 😉

És ezután hazamentem
Rettenetesen fáradt voltam, és eléggé eredményesnek éreztem a napot így is, így nem vettem részt a Lázadó lányok kerekasztal-beszélgetésen, és bár érdekelt volna, annyira nem bánom most.

Könyvek, amiket hazahoztam

Alapvetően a legtöbb könyvet nem olvastam még, így csak az impulzusaimat tudom megosztani, amiért megvettem, meg az árukat, meg hogy mennyire örültem nekik. 🙂

A tervezett listából végül három könyvet sikerült beszereznem: Mészáros Dorka: Én vagy senki című könyvét, és recenzióban megkaptam Laurine Frankel: Mindig ez van című könyvét a GABO kiadótól és Krausz Emma: Osztálykép című könyvét a Twister Médiától, amikért nagyon hálás vagyok.

Az Európa Kiadótól korábban megérdeklődtem, hogy nem lesznek kint az én listás könyveim, ezért megnéztem, mi van a kívánságlistámon a Magvető kiadótól, és úgy döntöttem, hogy Anna Gavaldának adok egy esélyt (vagyis rögtön hármat) és megvettem minden fellelhető könyvet az írónőtől, így büszke tulajdonosa lettem az Életre kelni, az Édes életünk és az LMBT vonatkozású Billie című regénynek.

És véletetlenül megláttam a Kalligram pultján Blénesi Éva Cigánynak lenni, költőnek lenni, Közelítések Bari Károly alkotói világához című tanulmánykötetét, aminek nem tudtam ellenállni, mert most szerdáig aktívan foglalkozom a költővel, legalábbis az első kötetével (Holtak arca fölé). Viszont nagyon nem érzem jónak a tanulmánykötetet, nincs igazán tisztázva, hogy kinek szól ez, és bár elég alapos kutatómunkát végzett, az első fejezet (ami engem érdekel) lényegileg semmitmondó. Sajnos. Valószínűleg felajánlom az egyetemi könyvtárnak szerda este.

És akkor kezdődtek az impulzus vásárlások, amikre amúgy tök büszke vagyok.

Tipotex: Két könyvet vettem, együtt 1300 Ft-ért.
Polona Glavan: Éjszaka Európában
Egy romantikus utazós könyvet ígér a fülszöveg, amiben egy fiatal fiú és egy fiatal lány elmereng az élet dolgain, amit az tesz különlegessé, hogy a vonat egy senki földje terület, ami igazán sehová sem tartozik. Érdekes tétjei lehetnek a könyvnek, így nagyon kíváncsi vagyok rá.

David Szalay: Az ártatlanság
A történet szovjet rendszerben játszódik, ahol minden és mindenki gyanús, érdekes szereplőgárdát mozgat, és a fő kérdése, hogy lehet-e valaki ártatlan egy olyan rendszerben ahol az ártatlanság nem létezik.

Palatinus: A kiadóhoz véletlenül mentem, de tele volt olcsó könyvekkel. Én 3 db 500 forintosat vettem, amik engem érdekeltek, és ez volt a legolcsóbb árkategória, és így sikerült beszereznem azt a könyvet, amire a legbüszkébb vagyok mind közül:

Joseph Oslah: Éjszakai fürdés
A könyv egy férfiról szól, akinek a barátját elragadta az óceán, és nem tudja, hogy mi történt. Lehet, hogy a szakításnak egy ilyen durva módját választotta? 10 évvel később vagyunk, amikor a férfi megismerkedik egy másik férfival, aki szintén nagy tragédiát hordoz, és egy érzelmes, bonyolult, fanyar humorú és szívbemarkoló történetet kapunk a borító szerint. Mint LMBT könyv, már régóta tudok a létezéséről, és 500 Ft-ért még egy hölgyet is rávettem, hogy vegye meg a második példányt.

Szálinger Balázs: Első Pesti Vérkabaré
Nem igazán tudok semmit a kötetről, de Szálinger jól ír, és kíváncsi vagyok ezekre a versekre is. 🙂

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Nagyon sokáig az egyik kedvenc könyvem volt. Nagyon őszinte felnövés történet, hátterében az egészségügyi klónozással. Érdekes az identitás kérdése a könyvnek, megvalósul benne a szerelem, aminek meg kellett volna valósulnia, és őszinte, emberi kiáltvány (és még sokkal sokkal több) az önzőségünkkel szemben. Eddig nem volt saját példányom, most szeretem egyet az első kiadásból, és erre vagyok a legbüszkébb. Külön kiemelném, hogy a szerzője nem méltatlanul idén kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. 🙂

Bestseller Box: Ezen nagyon sokat gondolkodtam, hogy beleírjam-e, és végül beleírtam. Alapvetően ez az Athenaeum Kiadó és a General Press készletkisöprő akciója, és én vettem egy dobozt, és maga a doboz egyébként nagyon jó, és nagyjából ez az utolsó pozitívum, amit el tudok mondani, illetve kaptunk mellé egy nagyon jó fidelió magazint, amit beledobtak egy nájlonba a dobozzal együtt, pedig nem szeretek nájlont használni (és sehol máshol nem is kértem, itt pedig későn kaptam észbe). És ugyanezt érzem a Magvető kiadó ajándékaival szemben is, de az legalább ingyen volt. Szóval most van öt könyvem elcserélni a Kreatív Könyvtárosok Társasága könyvcsere programjain, amiket nagyon várok. 🙂

Összességében nagyon jól éreztem magam, valószínűleg azért is, mert kevesebben voltak kint, mint tavaly, és mert szuperebb könyveket sikerült szereznem. Egy picit sajnáltam, hogy a líra kimaradt szinte az egész rendezvényről, de ez csak kis észrevétel. 🙂 Szerettem, és jövőre találkozunk. 🙂

Most csütörtökig zsúfolt lesz a hetem, nem tudom, hogy mikor fogok tudni új poszttal érkezni, ha péntekig nem, akkor egy kihívást fogok kitenni, mert rég volt, és kevesebb idő megcsinálni, de két könyv várja az értékelést, és még sok-sok könyv az olvasást. 🙂

Ha nem szeretnétek lemaradni a korábbi posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha véleményed, megjegyzésed volna, hagyj kommentet, ha háttértartalmak is érdekelnek, kövess facebookon, ha pedig az érdekel, hogy ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. 🙂

A következő posztig pedig semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

Készülődés a könyvfesztiválra

Sziasztok,

tavalyhoz hasonlóan idén is úgy alakult, hogy szombaton felnézek az egyébként holnap elkezdődő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, amit idén 25. alkalommal rendeznek meg a Milenárison a hazai kiadók és a kiadói élet színe-java jelenlétében. Reményeim szerint idén is szuper akciókat fogok ki, szuper könyvekre, és remek programokon fogok részt venni. Első körben azt szeretném majd megmutatni, hogy én milyen stratégiák szerint vásárolok majd, ha minden jól megy, megmutatom, milyen programokon szeretnék majd venni. Tartsatok velem. 🙂

kepkivagas.JPG

1.) Új megjelenések:

Alapvetően ebből a kategóriából 3 könyvre nagyon pályázom, aminek a beszerzésüket biztosan eszközlöm, viszont, mivel én sem tudok róluk többet, mint ami a fülszövegükben van, ezért nem hiszem, hogy tudok mellettük plusz állást foglalni, de engem nagyon nagyon nagyon nagyon érdekelnek, és mivel tavaly jól bejöttek ezek az impulzusvásárlások a frissen megjelentek közül (Bár egyet sajnálok, hogy nem vettem meg a Móránál.), idén is élek ezekkel. 

Krausz Emma: Osztálykép (Twister Média)

covers_486886.jpg

 

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik.

Magyar szerző első könyve, és a [bekezdés] program első helyezettje, ahol elég komoly nevek bíráltak és mentorálták a szöveget, szóval nagyok az elvárásaim.

Laurine Frankel: Mindig ez van (GABO)

covers_485277.jpg

 

Mindig ez van, ha a gyerekek megváltoznak… azután pedig a világot változtatják meg.
Ő itt Claude. Ötéves, öt fiútestvér közül a legkisebb, és szereti a mogyoróvajas szendvicset. Lányruhát is szeret hordani, meg arról álmodozni, hogy ő egy hercegnő.
Ha majd felnő, mondja Claude, lány szeretne lenni.
Rosie és Penn azt szeretné, ha Claude-ból az lenne, aki lenni akar. Csak abban nem biztosak, hogy ezt készek megosztani a világgal. Egykettőre az egész család Claude titkát őrizgeti. Míg az egy napon ki nem robban.
A Mindig ez van a revelációkról, az átalakulásokról, a tündérmesékről és a családról szóló regény. És arról, hogy mitől van az, hogy mindig ez van: a változás mindig keserves és csodaszerű és ismét csak keserves, a gyermeknevelés mindig ugrás az ismeretlenbe, drukkolva és szívünket-lelkünket beleadva. A gyerekek felnőnek, de nem mindig a terv szerint. Azok a családok pedig, amelyeknek titkaik vannak, nem őrizgethetik azokat örökké.

Alapvetően sokkal több transz témában született szöveget szeretnék olvasni, és az, hogy ez ifjúsági, és hogy a GABO kiadta, az nagyon nagyon király. 🙂

Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője (General Press)

covers_476911.jpg

 

Ha ​londoni sétáikat felidézve eszükbe jut egy görnyedt alak, aki a fejét lehajtva a járdákat és a csatornalefolyók környékét kutatja, akkor önök minden bizonnyal Anthony Peardew-val találkoztak. A férfi harminc évvel ezelőtt elveszített egy medált, amelyet a menyasszonyától, Therese-től kapott. Ugyanazon
napon a sors váratlanul elragadta tőle a szeretett kedvest is. Ettől kezdve Anthonyt csak a remény élteti: ha sikerül rátalálnia az ékszerre, talán élete tragédiáját is egy csapásra semmissé teheti. Magányában az elvesztett, olykor jelentéktelennek látszó tárgyak gyűjtése mellett novellák írásával tölti ki napjait. Megszállottan dolgozik talált kincseinek különleges történetein. Házvezetőnője, a hányatott sorsú Laura maga is szinte egy Anthony megmentett darabjai közül. Idővel az ő feladata lesz, hogy a gondosan katalogizált tárgyakat visszajuttassa az eredeti tulajdonosukhoz. Be kell azonban látnia, hogy nem zárkózhat be örökre az író dolgozószobájába, ki kell használnia a kínálkozó lehetőségeket, hogy otthonossá tegye a saját életét.

Ebben nincs LMBT vonal, de nagyon aranyosnak, kedvesnek és érdekesnek tűnik. (És a borító sem rossz, valljuk be.)

2. Nem friss megjelenés

Most leginkább a General Press és az Európa kiadó van becélozva több címmel, illetve eggyel a Tilos az Á, de valószínűleg nagyobb vásárlás lesz ebből, és ettől egy picit tartok is. 😀

Európa Kiadó:

  • Perihan Magden: Ali és Ramazan
  • Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj
  • Mark Haddon: Valami baj van
  • Patrick Ness: A daruasszony

Tilos az Á:

  • Mészáros Dorka: Én vagy senki

General Press:

  • Madeline Miller: Akhilleusz dala
  • Sarah Winman: Amikor Isten nyúl volt

21. század kiadó:

  • Sarah Winman: Bádogember
    Igen, már megvan és olvastam és holnap, de legkésőbb pénteken érkezem az értékeléssel róla (elöljáróban szerettem és ajánlom), viszont az Óz rajongó legjobb barátommal meg akarom beszélni az olvasmányt, és közölte, hogy szüksége van egy példányra, és akár meg is vehetem neki, ha már úgyis vásárfiát akarok hozni. 😀

Programok, amiken részt szeretnék venni

Inkább tételesen felsorolva, mivel ezekről sincs kifejezetten több információm, mint amennyit a programok között látok, talán annyi hozzáfűzni valóm lesz, hogy mit keresek majd az adott programon. Szóval szombat reggeltől:

10:30-11:30 Szabó Magda terem
Workshop könyves bloggereknek a Twister Média szervezésében

Minden, amit a jó könyvkritikáról tudni akartál!
Moderátor: Értékes Christos
Résztvevők: Varga Czakó Adrienn és Szabó István Zoltán (Steve)

Itt igazából a második legérthetőbb talán, hogy mit keresek. Alapvetően szeretnék fejlődni, de szeretném megőrizni azt a jellegét, hogy ezt egyetem mellett csinálom, és hogy egy nem profi olvasóval van dolgotok, hanem valakivel, akinek van véleménye a dolgokról, adott esetben az olvasmányélményeimről. Ennek kapcsán egyébként régóta szeretnék egy külön posztot írni, talán egyszer sor kerül majd erre is. 🙂

11:30-12:30 Kner Imre terem
LMBTQ irodalom az iskolában: Krausz Emma: Osztálykép (Twister Média) című regényének bemutatója

Moderátor: Gaborják Ádám
Résztvevők: Turcsányi Réka és Krausz Emma

 Hogy mit keresek itt? Kézenfekvő. Lehet, hogy szemtanúja lehetek az igényes magyar meleg irodalom születésének, és ha már lehet, akkor ott akarok lenni. 😉
Kevésbé fellengzős, de fontos oka még, hogy nagyon érdekel a [bekezdés] projekt, nagyon kíváncsi vagyok a könyvre, és érdekel, mennyire részletesen mennek bele az LMBTQ irodalom témájába. Szupernek tartanám, ha nem csak a felületén mozognánk. 😉

14:00-15:00 Osztovits Levente terem
Daniel Kehlmann Tyll (Magvető) című regényének bemutatója

Résztvevők: a szerző és Grecsó Krisztián

Ez a legkevésbé érdekes program számomra, de kiírom, mert valószínűleg ezt a posztot fogom summázni végig a fesztivál alatt telefonról, és ha nincs más dolgom, erre jó lenne beülni, hátha érdekelni kezd a fesztivál idei díszvendégének legfrissebb könyve. Mert mégiscsak ő a díszvendég.
(Amúgy ez olyan konformista szemlélet, amit szinte minden más esetben ellenzek.)

15:00-16:00 B33 stand
Kortárs-író-lét: Fiatal írók a visegrádi országokból
Moderátor: Fehér Renátó

Résztvevők: Csutak Gabi, Weronika Gogola, Matěj Hořava és Jakub Juhás
(Cseh Centrum, Lengyel Intézet, Szlovák Intézet)

Nagyon érdekel, ehhez nem igazán tudok mit hozzáfűzni. Fehér Renátó biztosan nagyon felkészült és alapos moderátor lesz. Csutak Gabi klasszul olvassa fel magát, bár a könyvét (Csendélet sárkánnyal JAK füzetek, 2017) még nem olvastam. A többiekre pedig kíváncsi leszek. 🙂

16.00-17.00 B67
Karafiáth Orsolya dedikál

Sajnos szombaton csak olyanok dedikálnak, akiktől van már dedikációm, vagy nem érdekelnek, kivéve Karafiáth Orsolyát, akinek Kicsi Lili című regényét már részletesen szerettem itt, és végre elviszem aláíratni. 🙂

17.30–18.30 Szabó Magda terem
Lázadó lányok
Kerekasztal-beszélgetés inspiráló nőkről a tavaly megjelent Esti mesék lázadó lányoknak és a készülő Magyar mesék lázadó lányoknak című kötet kapcsán.

Résztvevők: Szabó T. Anna és Miklya Luzsányi Mónika szerzők, valamint Szlukovényi Katalin szerkesztő (Móra Kiadó)

Az Esti mesék lázadó lányoknak nálunk a 9 éves unokahúgom karácsonyi ajándéka volt tőlem, és nagyon szerettem én, mert mielőtt odaadtam neki, elolvastam. Nyilván. Nagyon szerette a testvérem, aki utánanéz a történetek szereplőinek, hogy még tudjon róluk mesélni, és nagyon szereti az egész család, akinek mesél róla. Így nagy energiákkal követem a folytatás lehetőségeit.

Ez volna a haditervem, ha sikerül tartani, elég büszke leszek magamra, bár már most van csábos akció, amire leselkedem… Szóval majd valahogy lesz. 🙂

Holnap, de legkésőbb pénteken érkezem a Bádogemberről szóló értékelésemmel, vasárnap pedig összegzem majd a könyvfesztiválon történteket, ahonnan reményeim szerint facebookon tudok friss tartalmakat csinálni történetekben, szóval háttértartalmakért kövessetek facebookon, ha pedig a következő posztok érdekelnek kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. 🙂

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

Így veszek könyveket

Sziasztok,

a havi summák elején meg szoktam említeni, hogy hány könyvet veszek egy hónapban, és hogy nagyjából mennyit költök ezekre, és általában jó számok ezek. Legalábbis a könyvpiac általános áraihoz képest. Többen kérdeztétek, hogyan történik mindez, így arra gondoltam, hogy most ebben a posztban felfedem a titkaimat. 

tutorial.JPG

Új könyvek

1. Kiadótól

Ha tudatosan szeretnél könyveket vásárolni, úgy, hogy azzal a szerzőt, és a kiadót a legnagyobb arányban szeretnéd támogatni, akkor a kiadó saját boltjaiban, honlapján tudsz a leghatékonyabban keresni. A terjesztők és a forgalmi adó nagyon erősen belenyúl a tárcádba, ha könyveket vásárolsz, ráadásul a kiadó honlapján gyakran találsz olyan kedvezményeket, amiket egyébként nem is érnél el.
Viszont vannak nagyobb kiadói csoportok, a Líra és a Libri hálózathoz tartozók, amiknek a bolthálózatukban is elérsz. A Libri csoportba tartozik a Libri, a Helikon, a Park, a Jelenkor és a Kolibri, a Lírához pedig a Magvető, az Athenaeum, a Corvina, a General Press, a Manó és Menő Könyvek, a Partvonal és a Rózsavölgyi és Társa kiadók.

Legutóbb így szereztem:

Fehér Renátó: Holdidény (Magvető, Líra)
Balaskó Ákos: Tejsav (Magvető, Líra)
André Ferenc: Szótagadó (Jelenkor, Libri)
Mohácsi Balázs: Hungária út, hazafelé (Jelenkor, Libri)

2. Akciók

Elég gyakran figyelem a bolti akciókat, ha véletlenül nem veszem észre, lesz, aki szól, hogy nézd, a Libri, a Líra, az Alexandra, az Agave… kiadónál vagy boltnál akármilyen kedvezmény van. Itt adom fel az első pontban meghatározott elveimet.
Libri és Líra bármikor jöhet, Agavétől Szegedről együtt rendelünk, az Alexandrát pedig a szobatársam hozza el Siklósról, mert ott él, és ott van Alexandra is. 😀

Útban Szegedre így:

Richard Kadrey: A végítélet kis doboza (Agave)
Ted Chiang: Életed története és más novellák (Agave)
Tim Davys: A halállista (Agave)

 

3. Könyvfesztivál

A Könyvfesztivál és a Könyvhét jó alkalom, hogy összehozza az 1. és a 2. pontot, miközben itt először szagolok, taperolok, válogatok, keresek, összefoglalva vásárolok. És még közvetlen élményem és  véleményem is lesz a kiadóról, és mindezt olcsón.

A tavalyi beszerzéseket ide kattintva találod, és hamarosan érkeznek az idei terveim.

 4. Könyvudvar

És végül az utolsó nagy csoport az új könyvek kategóriában. A Könyvudvarra kiadók passzolják le a raktárkészletüket, így teljesen hibátlan könyveket lehet náluk beszerezni párszáz forintért. Alapvetően kevés olyan könyv van, amit keresel és fent van, de én sok Ulpius-házas könyvet ott vettem, illetve elég változatosan veszek onnan kortárs szépirodalmat és szórakoztató irodalmat is. 🙂 Nagyon szeretem, bár ki kell tapasztalni, hogy hogy tudsz hatékonyan keresni. 

Legutóbbi szerzemények:

Sally Garner: A Hold legsötétebb oldala
Avery Corman: Kramer kontra Kramer
Lakatos Menyhért: Füstös képek
Agneta Pleijel: Lord Sohamár

Használt könyvek

5. Moly.hu városi csoport

Bárhol élsz, ha moly.hu felhasználó vagy, biztosan van a városodnak vagy egy hozzád közeli városnak molygyűjtő zónája, ahol helyi emberek árulnak nagyon jó áron olyan könyveket, amiktől szabadulnának. Egyébként nagyon jól tudok velük alkudni, és eddig csak jó tapasztalatom volt. 🙂

Legutóbbi szerzemény:

Steven Rowley: Lily és a polip

6. Kóborló Könyvesbolt

Az egyetemen illetve a plázában a Bödön piacon szokott lenni egy használt könyves pult, ahol iszonyatosan értékes és szuperül összeválogatott könyvek közül kereshetjük azt, amelyik megszólít minket. És velem már egy csomószor előfordult, hogy épp kívánságlistás könyvemet találtam meg ott… Szóval kedvencek evör. 😉

Legutóbbi szerzemények:

Cristopher Milne: Róbert Gida emlékei
J. D. Salinger: Zabhegyező
Dragomán György: a fehér király
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográia
Zsolmár János: Hibiszkuszherceg

7. Kreatív Könyvtárosok Társasága

Az SZTE Bölcsészettudományi Karának könyvtáros tanulói létrehoztak egy csoportot, akik több könyves rendezvényt csinálnak, melyeken legtöbbször könyv csere-bere is van. Ezek a programok arra sarkalnak, hogy nézzem át a saját polcomat, hogy mit cserélnék el, és persze új könyveket (és király könyvjelzőket) is lehet náluk vadászni.

Legutóbbi szerzemények:

Déry Tibor: Újabb napok hordaléka
„A cívódó magyar” versantológia
Jane Austen: Cathrine

A poszt zárásaként azt szeretném elmondani, amit talán sikerült végigvezetnem a poszton, hogy azt gondolom, hogy mindenki képes olcsón, olcsóbban könyveket szerezni. Ha nyitott vagy erre, elég néhány google keresés vagy egy hosszabb szombat délutáni séta, amik azokért a szuper olvasmányélményekért, amiket én kaptam, biztosan megéri. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok,  ha van véleményetek, gondolatotok, hozzászólásotok, keressetek bátran komment szekcióban. Hamarosan érkezem egy új bejegyzéssel.
Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a bal felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, less be facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, irány az instagram. 🙂

És semmi esetre se feledd a következő posztig, hogy: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj

Sziasztok,

azt tapasztalom, hogy egyre több meleggel találkozom nem kifejezetten LMBT témájú könyvben is. 🙂
És ennek nagyon örülök, még ha bizonyos könyveket csak a szórakozás kedvéért olvasnék, de közben megtalálom benne a meleg szálat, és akkor bizony el kell gondolkoznom rajta, hogy írok-e róla a blogon vagy nem. Nos, talán már egyértelmű: a Három dolgot mondjról írok, mert szerettem, és mert szerintem tanulságos.

harom_dolgot_mondj.jpg

A könyv középpontjában Jessie áll, és a története egy picit egyvelege a Kedves halottaknak és a Simon és a homo sapiens lobbinak. Tizenegyedikesként egy új gimnáziumban kezdi az életét, mert meghalt az édesanyja, édesapja pedig egy új hölgy mellett találja mg a boldogságot, akit az interneten ismert meg, egy gyászfeldogozással foglalkozó csoportban. A hölgy egy baromi gazdag lakberendező, aki Los Angeles gazadagnegyedében él, így evidens, hogy Jessie és az édasapja költözik az ország másik végébe a kis középosztálybeli életükből… És itt kezdődik.

Ez a változás elsősorban érdekes felvetéseket hoz. Jessie-nek megvolt a maga legjobb barátja a saját állami iskolájukban, most egy magániskolában kellene beilleszkednie. Jessie eddig diákmunkában dolgozott, és most sem akar és mer zsebpénzt kérni az apja új feleségétől. Jessie eddig egyke volt, és most egy olyan „család” jön létre, ahol egy egyke srác (aki egyébként meleg, de erről majd később) és egyke lány kerül a családi asztalhoz, megjegyzem ismét, a halott szüleik apropóján.

A társadalmi osztály váltás sem történik zökkenőmentesen, ugyanakkor nagyon izgalmasan és komikusan írja le a nem ebben a körben szocializálódott és frissen érkezett szemszögéből a gazdag sulit és a diákokat, illetve az őket körülvevő rendszert. Jessie elveszettnek érzi magát a suliban, és úgy érzi az első hét után, hogy ő képtelen beilleszkedni. Amikor is kap egy e-mailt Valaki/Senkitől, aki saját bevallása szerint fiú, és az ő sulijukba jár, és segíteni szeretne a Valley Gimi poklában eligazodni, ami egy picit betegnek tűnik elsőre (és Jessie így is reagálja le), de végül „mi veszteni valója volna” alapon elfogadja a segítséget. És jól teszi. Rajta keresztül ismeri meg az új legjobb barátait, elkezdenek egy új játékot (Ki nem találnátok…)

A három dolgot mondj

nevűt, ami szerint három random információt osztanak meg egymással magukról, és ez nagyon ügyesen ki van használva a könyvben. Jól adagolja az információkat, miközben kedves és vicces, bár a beszélgetésük általában ilyen, de szerencsére nem megy át a történet levélregénybe, hanem zajlik Jessie élete, és közben jönnek értesítések az üzenetekről. 🙂

telefon.gif

És persze Jessie elkezd találgatni, hogy ki lehet az, akivel beszélget, és ez a legmélyebb pontja a könyvnek. A könyv felétől 85%-ban biztos voltam benne, hogy az Valaki/Senki, aki valójában lett, és utána csak elkezdett idegesíteni, hogy Jessie miért nem látja végül, és hogy egyáltalán miért idióta ő meg a barátnői, és hogy miért is kellett elpazarolni a Simon és a homo sapiens lobbiban jól működő krimi vonalat.

why.gif

Tetszett még, hogy Jessie molynak van beállítva (még ha egy ponton sem látjuk olvasni), és hogy egy könyvesboltban dolgozott. Tetszett az Orgazmus nevű zenekar, és hogy mindenki benne volt, aki számított, és külön kiemelve, hogy baromi vicces szituációkat hozott ez a név. Szerettem, hogy az Átokföldje szóba került, és szerettem, hogy szóba kerültek olyan fontos témák, mint az iskolai zaklatás vagy a szüzesség elvesztése, vagy például a melegség, amivel a következő bekezdésben már tényleg fogok foglalkozni.  Összefoglalva elsősorban sok kis random dolgot tudtam szeretni ebben a könyvben, és szerintem az az erőssége a történetnek, hogy ezeket hitelesen, de kedvesen, jól tudja összefűzni. 🙂

És akkor a melegség: Jessie apja feleségének a fia meleg, és a fülszövegben őt beképzeltnek állítják be, ami nem tudom mennyire áll meg. Theo harsány, mint viselkedésében, mint megjelenésében, viszont nagyon ügyesen árnyalja az írónő a történetben. Először is meghalt az apja, másodszor kap egy „pótcsaládot”, amit nyilván baromi nehéz lehet megszokni, és egyébként is megvan a saját stílusa, amiben semmi kivetnivaló nincs.
Emellett pedig nagyon emberi és őszinte pillanatokban is láthatjuk, amelyek szinte kivétel nélkül függetlenek a melegségétől. Egyszer buzizták le, még általánosban, nem volt fontos előbújnia, mert a szülei elfogadták, és nem kellett megküzdenie vele, amiről azt gondolom, hogy hatalmas előnyt jelenthet. Egy ponton válik érdekessé a melegsége, egy vitában, amikor egy mondat nem fejeződik be, és Theo és az anyja számára is félreérthető, viszont ez is a helyére kerül, szóval melegségből is ötösre vizsgázott nálam a könyv, ráadásul Theót is megkedveltem, aminek szintén örülök. 🙂

wbn-rbw-mona-5.jpg

Kedvenc pont a könyvben: Nagyon sokat agyaltam rajta, mert sokáig azt hittem a könyves boltos nő, vagy az apa lánya beszélgetések, esetleg a pótanya, de nem, végül az új barátságot, és az új barátaival töltött pillanatokat emelném ki, mert egy csendes lányról van szó, meg arról, miből is lesz a cserebogár, és van egy pont a végén, ami nekem is fáj, hogy nem mondhatom el, mert spoiler lenne. 😉

Végezetül ajánlom a könyvet mindenkinek, aki ifjúságit olvas kikapcsolódásképpen, és szereti, ha egy könyv egyszerű nyelvezettel is tud adni és el tudja gondolkoztatni. 🙂

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
GABO
2017.
360. oldal
Így olvastam: Könnyen olvasható, gördülő nyelvezetű, továbbolvasásra késztető, de van, hogy le kell tenni pihentetni, fel tudtam állni mellőle.

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, ennyi lettem volna mára. 🙂
Ha olvastad a könyvet, vagy kérdéseid volnának, akkor várom lent komment szekcióban. 🙂 Ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, ha nem szeretnél lemaradni a következő tartalmakról, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, és véletlenül se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Merre tovább?

Sziasztok,

a blog felületén az utolsó posztban arról írtam, hogy el fogok menni választani, mert fontosnak tartottam, hogy éljek a demokratikus jogaimmal, és ne maradjak ki a döntésekből.

valasztas.JPG

Aztán vasárnap, elég korán elmentem szavazni, és biztattalak titeket is arra, hogy menjetek el voksolni.

És az eredmények tükrében vasárnap este került ki az utolsó facebook bejegyzés:

És most ennek az idézetnek a kapcsán szeretnék nektek mesélni arról, hogy egy hét gondolkodás után, mi is fog történni a bloggal.

Egy picit jobban szeretném csinálni, mint eddig bármikor. Nem hiszem, hogy direkt politikai tartalom valaha meg fog jelenni, de itt és most szeretném, hogy leszögezzük, hogy én, mint a blog szerzője eléggé liberális gondolkodó vagyok, fontos értéknek tartom a demokratikusságot és az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának minden pontját kötelező érvényűnek tartom, mindannyiunkra nézve.

De a blog nem akar, és nem is fog ezzel konkrét módon foglalkozni:

Amikor egy leendő partnernek bemutatkozó anyagot küldök a blogról, azt szoktam írni, hogy a blog egyaránt hivatott népszerűsíteni az olvasást és az LMBT kultúrát, és ehhez szeretném a továbbiakban is tartani magam.

A felület, amit olvasol egy könyves blog, így vegyes, elsősorban olvasással kapcsolatos tartalmakat találsz, így listákat, kihívásokat, havi summákat, és a blog magját adni kívánó értékeléseket.

A felület, amit olvasol egy LMBT könyves blog. Sokan találnak rám úgy, hogy beírják a keresőbe, hogy „meleg blog”, és azt hiszem tudom, hogy mire van szüksége azoknak, akik így találnak rám, mivel volt idő, amikor én is így kerestem. Azt hiszem, egy olyan helyzetben, ahol egy gyűlöletet generáló kampányra szavazott a magyar választópolgárok 48 százaléka, el kell gondolkoznom azon, hogy mit akarok adni azoknak, akiknek meleg bloggere van szükségük. Nem szeretnék direktben politizálni, és nem is fogok, mert szerintem a felelősség, amit talán nem csak magamra ruházok, sokkal nagyobb annál, mint hogy erre pazaroljam.

Szeretnék több időt beletenni a blogba. Szeretnék diskurzusokat generálni. Szeretnék egy olyan fórum lenni, ahová rá tud találni valaki, aki „meleg blogot” keres, és hiteles, szerethető és gyakoribb posztokat kap. Talán szeretném rávenni, hogy kezdjen el olvasni, mert az segít elfogadni magát, talán szeretném, ha megértenétek, hogy nem papírmasé figurák vagyunk, és nem vagyunk leírhatóak. 🙂 Azt hiszem, hogy ha ezekben tudok valamit is elérni, akkor nem hiába csinálom. Azt hiszem, hogy most az a lényeg, hogy mindenki a helyén legyen, és csináljuk a dolgunkat, és építsünk tovább, mert azt hiszem, most ez a tétje az ellenzékiségnek, és azt hiszem mindig ez a tétje az ellenzékiségnek.

Végezetül szeretnék idézni nektek az Amnesty International Magyarország facebook faláról, amit a személyes profilomon osztottam meg vasárnap este, nagyjából ugyanennek a szellemében:

Továbbra is hangos és állhatatos kritikusai leszünk a kormánynak, legyen szó akár a nők, a menekültek, a romák vagy az LMBTI emberek jogainak korlátozásáról vagy az őket képviselő csoportok elleni támadásokról. Nem fogjuk hagyni, hogy Magyarországon bárkit, aki fel meri emelni a szavát, megfélemlítsenek és sarokba szorítsanak.

Szóval, elérkezett a 87. poszt vége, ahol másként fogok elköszönni tőletek, mint eddig, mert:

Show most go on!

Szilvió

Ui.: Ehhez mérten holnap érkezik is egy új értékelés. 🙂

Miért megyek el választani?

Sziasztok,

régóta gondolkoztam ezen a poszton, de csütörtökön voltam a Közös ország mozgalom egy fórumán és arra jutottam, hogy mint kultúraszerető emberként, mint melegként, mint leendő értelmiségiként, és nem utolsó sorban, állampolgárként fontos, hogy írjak nektek arról, mi is az a választás, és miért fontos számomra, hogy részt vegyek rajta. A poszt első felében általában a választásról beszélek, aztán egy picit a vasárnapiról, és a saját bizonytalanságomról is írok pár szót a poszt végére.

valasztas.JPG

Szóval én el fogok menni választani holnap, mert ez a legelső olyan fórum, ahol a legkevesebb energiabefektetéssel, de részt tudok venni a közös ügyeinkről való döntésben. Mivel Magyarországon képviseleti demokrácia van, vagyis képviselőket és pártokat szavazunk meg azért, hogy a mi érdekeinket, világnézetünket érvényesítse, ezért közvetlenül általában nincs beleszólásunk az oktatásügyi, egészségügyi, belügyi, külügyi, gazdasági kérdéséről, vagy például az azonos nem párok örökbefogadási lehetőségeiről vagy az egyenlő házasság bevezetéséről szóló döntésekbe. Viszont azt mi döntjük el, hogy kiket bízunk meg azzal, hogy döntsön ezekről. Mondhatnánk, hogy helyettünk döntenek ezek a pártok és képviselők, de ideális esetben ez a döntés velünk születik meg.

A választáson épp ezért mindenkinek két szavazata lesz, az egyikkel egy helyi jelöltet támogat, akit erősnek gondol, a másikkal pedig egy pártot, akiknek a programja, eszméi, víziói a legközelebb állnak hozzá. Ezek a programok megtalálhatóak a pártok honlapjain, és arról szólnak, hogy ki milyen országot képzel a jövőben, és milyen lépéseket fog tenni ennek az érdekében.

Azért megyek el szavazni, mert határozott vízióm van bizonyos pontokban arról, hogy milyen országban szeretnék élni, és van olyan program, ami mellé, ugyan kompromisszumokkal, de be tudok állni.

Azért megyek el szavazni, mert azt gondolom, hogy nem vagyok kihagyható a döntésekből, és azt gondolom, hogy másoknak sem volna szabad kihagyni magukat. Ha nem teszek le egy határozott voksot egy adott párt és egy adott program mellett, akkor az fog érvényesülni, amit a legtöbben akarnak (és ez független a mai politikai helyzettől). Én nem hiszek abban, hogy egy szavazat nem számít, és nem szeretném elvinni a posztot a közhelyes sokunk egy szavazata irányba, mert én azt gondolom, hogy csak így tudok egyértelműen véleményt nyilvánítani.

Idén én is taktikai szavazó leszek, ami röviden annyit jelent (általában), hogy a szavazópolgár nem arra teszi a voksát, aki számára a legszimpatikusabb. Hosszabban a kép után:

taktikai_szavazas.jpg

A vasárnapi szavazásra ezt úgy alkalmazzuk, hogy listán szavazunk arra a pártra, akit mi a legszimpatikusabbnak tartunk, és egyéni, területi jelöltként arra, akit a legesélyesebbnek tartanak. Az, hogy ki a legesélyesebb, megtudhatod például az Orbánnak mennie kell oldalon, ahol, ha beírod az irányítószámod, kidobja, melyik választókerületben fogsz szavazni, és megnézheted, melyik jelölt mögött áll a legnagyobb ellenzéki támogatás, és eszerint tudsz leghatékonyabban a kormánypárt ellen szavazni.

Azért ezt az oldalt ajánlom, mert emögött áll a legnagyobb társadalmi összefogás. A Közös Ország Mozgalom aktivistája csinálja több független közvélemény-kutató intézettel, a taktikaiszavazás.hu-val, Márki-Zay Péterrel, a V18-cal és a Viszlát Kétharmaddal együttműködve.

A mi választókerületünkben fej-fej mellett halad a jobbikos és az MSZP-P-DK közös jelölt, de általában a Jobbik jelöltje marad lejjebb, és az Orbánnak mennie kell oldal is a baloldali jelöltet ajánlja, de sokáig nem tudtam, szeretném-e a Jobbikot bármennyire támogatni a szavazatommal. Végül nekem nem lesz rá szükségem, de a radikálisan taktikai szavazás pártiak azt mondják, most félre kell nézni az egykori szemkilövetések és a gárdavonulások között, de én kevésbé érzem erre képesnek magam. Nem tudom szeretnék-e egy olyan pár jelöltjét támogatni, akinek az alelnöke kimegy a pride-ra ellentüntetni, fenyegetőzni, és a párt teljes programja kiáll amellett, hogy a Budapest Prideot fel kell számolni… Megértem, ha valaki nem képes befogni az orrát, de

  1. Ennek a választás tétje a NER lebontása, ezért fontos, hogy elmenj és leadd a NER ellen a szavazatod.
  2. A szavazatodat egy olyan párt és egy olyan politika felé tudod adni, ami ellen könnyebben fel tudsz szólalni, hisz minden párt megígérte, hogy igyekszik a fékeket, így a sajtót vagy a civil szektort is helyre állítani, és, ha nagyon elégedetlen vagy vele, lehetőséget kapsz, hogy leváltsd. A következő NER négy év alatt erre valószínűleg már nem lenne lehetőséged.
  3. Bármerre szavazol az ellenzéki oldalon, biztosan egy demokratikus értékű szavazatot adsz le, egy olyan párt felé, akinek számítasz.
  4. Ha nem mész el szavazni, azzal erősíted a legnagyobb támogatottságú pártot, függetlenül attól, hogy a párt, vagy te mit gondolsz a világról.
  5. 2014-ben több olyan választókerület volt, ahol néhány szavazat döntött arról, melyik párt jelöltje nyer, rajtam biztosan nem fog múlni.

Szóval még én sem tudtam pontosan, hogy hogy lesz, és megértem, hogyha bizonytalan vagy, de használd ki az előtted álló néhány órát, tájékozódj, és menj el szavazni, ha fontosnak tartod, hogy a döntéshozóid téged képviseljenek. 🙂

Köszönöm, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem egy rendes poszttal. 🙂 Ha kérdésed vagy véleményed volna, keress bátran a komment szekcióban, vagy facebookon, instagramon, molyon. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:
Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Sziasztok,

a mai könyvben nem csordul túl a homoszexualitás, viszont beleírt valamit az írónő, amit simán kihagyhatott volna, de nem tette, így én most jól megírom róla a posztomat, amiben elmondom, mennyire szerettem ezt a tök izgalmas ifjúsági könyvet, és hogy mennyire érdekesen beszél a hatalomról és a képmutatásról, egy tizenéves srác szemszögéből, akinek van egy legjobb barátja. 🙂

covers_274753.jpg

A főszereplő Standish Treadwell tizenöt éves. A szemei különböző színűek és nem tud sem írni, sem olvasni. Diszlexiás. Az iskolában sokszor bántották, de lett egy barátja, aki kiállt érte. Ő Hector. Hector családja Standichék régi házában lakik, ami akkor volt az övüké, amikor még nem vitték el a szüleit, és nem kellett átköltöznie a nagypapájához. Most Hector és Standish szomszédok. Mármint azok voltak, mielőtt Hectort és a családját is elvitték volna abból a körzetből, ahol csak ők élnek, meg egy palota áll, ami mindig ki van világítva.

Standlish Anyaországban él. Anyaországnak vannak gyarmatai, és elnöknő uralja. Anyaországban senki nem tér el a másiktól, senki nem tesz rendkívüli dolgokat, senki nem rendkívüli, kivéve Standichot és még néhány embert, akiknek a száma folyamatosan fogyatkozik, és senki nem kérdezi, senki nem meri megkérdezni, miért. Anyaország azt akarja elhitetni a világgal és a gyarmataival, hogy ők az elsők, akik képesek a Holdra szállni, de a Holdnak a légköre ezt nem teszi lehetővé, Standlich és Hector pedig megtud valamit, amit nem lenne szabad tudniuk.

unrealisticcreativeavocet-size_restricted.gif

Anyaországból Hector és Standlich egy közös világba, közös bolygóra utaznak, amit Junipernek hívnak, a Croca-Colák lakják, és a képzeletükben csak az övüké. Juniper egy olyan kitalált bolygó, ahová el lehet menni gondolatban, ha a mi bolygónkon rossz, és nem léteznek az itteni társadalmi problémák. A Croca-Cólák mind énekelnek, boldogok, senki nem éhezik, a bolygójukon sok-sok színben pompázik, és ők egy fagylaltszínű Cadillackel járnak, és igazán boldogok tudnak itt lenni, feledve a földi gondokat, amiből egyre több lesz…

A könyv indulása maga a földi gond. A történet ott kezdődik, amikor már elvitték Hectort és a családját, így Standlich és a nagypapája kénytelen őrizni a házat és a titkokat, amiktől az életük minden pillanatban veszélyben van, és amiért ők maguk kénytelenek figyelni minden mozdulatukat. Itt derül ki, hogy Standlich nem buta, sőt, nagyon ügyesen olvas mozdulatokból, gesztusokból, és következtet ki nagy gondolati távolságokat. Minden pillanatot ural, és pontosan tudja mit kell tennie.

Ebből a kezdeti pontból visszakerülünk oda, hogy Hector és a családja beköltözött a szomszédba, és egy így alakult kis kommunában igyekeznek átvészelni Anyaországban, és megértjük azt is, hogy került ez a tudás és a titok az ő kezükbe, míg végül a titokra is fény derül, és egy potenciális megoldás is lehetőséget kap, amikről nem írok többet. 🙂

Kiderül az egész könyvről, hogy nem fantasy, hogy a száz rövid fejezet, ami rabul ejt és olvastatja magát, attól olyan baromi letehetetlen, hogy ismered. Ez a könyv őszintén vall arról, hogy milyen megfélemlítésben élni, hogy milyen az, amikor nem te döntesz, hanem az öncenzúrád, megmutatja, milyen feszültségek tombolnak ilyenkor mégis emberekben, és a szabadság hiányának egy egészen különös, leginkább félelmetes, nyomasztó, groteszk és idegőrlő elegyét adja. A könyv egy politikai és társadalomtörténeti telitalálat, azt hiszem kortól és földrajzi területtől függetlenül. A hatalom egy olyan működését mutatja, amitől talán mindig csak egy lépésre vagyunk. (Itt jegyezném meg, hogy sokáig nem tettem moly.hu-n a kedvenceim közé, de nem enged szabadulni, és ez fantasztikus.) Ez a könyv nem boldog. Ez a vég nem az a klasszikus boldog befejezés, szóval kell hozzá egy hangulat, de ha megvan, a száz rövid fejezet könnyen és csodálatosan olvasható. 

Végezetül szeretném kiemelni az illusztrációt, ami nagyon jól hozza a könyv hangulatát, és végigköveti a könyv cselekményét, mégha szervesen nem is kapcsolódik hozzá sehol. Nagyon érzékletesen vezet végig egy külön történetet, amiben mégis benne van minden. 🙂 Nagyon Ahw. 🙂

Ennyi lettem volna mára. 🙂 Nagyon szerettem ezt a könyvet, és nagyon ajánlom mindenkinek, akinek van kedve hozzá, bár készüljön, mert nem lesz egy könnyű menet, de azt hiszem, hogy mindenképpen megéri.
(Ezért is írtam róla. Meg mert van egy mondat.) 😉

Sally Gardner: A hold legsötétebb oldala
Kolibri
2012.
284. oldal
Így olvastam: 4-5 hosszabb üléssel, három napon át. Érdemes abbahagyni, ha egy olyan ponton vagy, ahol abba tudod, mivel nagyon könnyű beleragadni. Viszont rendkívül jól adagolja az információt, és nehéz engedni a feszültségnek.

Köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂 Ha kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, írjátok meg kommentben, ha nem szeretnél lemaradni a következő posztról, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon.

És semmiképp se feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén