Olvasmányélmények a szivárványon innen

Hónap: 2020 január

Januári summa

Sziasztok,

ólomlábakon ugyan, de gyors léptekkel rohant át felettünk ez a hónap, amit én sem olvasóként sem bloggerként nem tudtam az elején kezdeni, de hát mégis. Vitathatatlanul ennyi volt. Nagyon örülök, hogy a mai summában már látszanak az év elején, idénre betervezett célok, akár megvásárolt és megkapott könyvek tekintetében, akár olvasottakéban, ha már a blogolásban még nem igazán. De ami késik, az jó esetben nem tűnik el, szól nem is rabolnám tovább a szót:

januar_1.JPG

Ezeket a könyveket szereztem januárban:

Nagyon szerencsés lett ez a hónap, mivel múlt hónap végén volt a névnapom, és a családomtól kaptam könyvutalványt, egy barátomtól is kaptam névnapi ajándékot, egy kedves moly is meglepett, aki látta a nagyon epekedő listámat, amit a családomnak, barátaimnak küldtem, nyertem is könyvet és tegnap beesett egy csodálatos könyves ajándék is, négy könyvvel, így mindösszesen 6500 forintot fizettem könyvekért ebben a hónapban, ami egy kifejezetten jó arány 19 könyv esetén, pláne, ha ilyen könyvek. Nézzük is őket:

Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták
Ez a kötet már évekkel ezelőtt jött ki a Page Not Found blog top 10-es listáiból, amiket Pető Péter, most a 24.hu főszerkesztője és Csunderlik Péter történész, politikatörténész jegyez. A blogon és általában a kötetben a történelem és az aktuálpolitikai, közéleti témák kapnak fő hangsúlyt, tele irodalmi és kultúrtörténeti utalásokkal, miközben ezek a szövegek elsősorban pusztán szórakoztatóak, sőt viccesek. Nagyon széles tudásból merítenek a szövegek egy-egy vicces és találó hasonlat vagy metafora kedvéért, közben rendkívül fogyaszthatóak is. Régóta szemeztem vele, de a névnapomra kaptam könyvesboltos ajándékkártyát, és végre beszereztem. Tavaly elkészült a könyv második része, illetve Pető Péternek szintén tavaly jelent meg a Félúton című regénye, ami utazások tapasztalatait írja le egy baloldali, szociálisan érzékeny karakter szűrőén keresztül. Nagyon érdekelnek, és örülök, hogy végre a polcomon van.

Bartók Imre: Jerikó épül
Hasonló öröm, hogy a Jerikó épül nálam van, mert a 2018-as megjelenése óta szemezgetek vele, és az is sokat segített, hogy a legokosabb ismerősöm nagyon-nagyon szereti ezt a könyvet. Egy nagyon filozofikus életrajzi regényt ígér a fülszöveg, és a visszajelzések is, ami szintén hatalmas tudásmennyiséget mozgat. A gyerekkorról beszél, úgy, hogy visszanéz, és értelmez a világmindenség távlataiba… Szóval egy nagyon különleges olvasmányélményt várok ettől a szövegtől.

Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Szóval egy élettel ezelőtt OlvaZsófi ajánlotta ezt a könyvet a csatornáján, és azóta tudom, hogy ezt a könyvet imádnám. Mégis többször raktam vissza a a kosaramból, mert vannak rossz visszajelzések is a moly.hu-n róla, szerintem elsősorban azért, mert romantikusként csomagolta a magyar kiadó inkább, és nem igazán jutott el a közönségéhez, de ez majdhogynem mindegy is. Ez a könyv zseniális. Előszöris ez a könyv a világ legbájosabb könyve egy fiúról és egy lányról, akik különlegesek, de a világ nem érti, nem értheti az ő különlegességüket. Másodszor a könyv alapjaiban mondja el tök érthetően az ökokritika legfontosabb téziseit, miszerint nem ugyanaz a földi javak uralása és használata, miközben a Föld maga is egy állati izgalmas entitás. Az ökofeminizmus sémái szerint a nő a természetet képviseli, a férfi a technikai fejlődést, és igen, a technikai fejlődés kizsákmányolja a földet, és az embert helyezi középpontban. Ezek nagyon fontos tudományos, filozófiai beszélgetések, amik ebben a szövegben nagyon beépítettek, érthetőek és aranyosak, és következik az egész regényből, hogy a digitális rendszer és a természet együtt tudja megváltani a világ maradékát a végsőkig durvuló apokalipszishelyzetben, és ez nem csak annak szól, hogy ez végülis egy romantikus történet. Zseniális szöveg, olvasható könnyű szórakozáskánt és tudományos kutatóként is, tök bátran. Mindenki. Azonnal.

Lányi András: Az írástudók áru(vá vá)lása
Lányi András a hazai zöldmozgalmak és az ökofilozófia egyik vezető alakja, ebben a szövegében azonban nem vagy csak nagyon áttétesen reflektál erre. Ami miatt mégis nagyon relevánsnak gondoltam ezzel kezdeni, az az, hogy ebben a szövegében is a tömegtermelést és a kapitalizmus beszűrődését bírálja, viszont egy nagyon kis síkon, a két világháború közti magyar irodalomban. A szöveg foglalkozik azzal, hogy hogyan alakult át a társadalommal az irodalom is, hogy lett tömegek számára elérhető és tömegeket kiszolgáló, sokszor velős, cinikus, akár elitista hozzáállással. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy állok majd a szöveghez, mert sok kérdésem van a szövegben megfogalmazottak kapcsán is, és volt az egyetemen ilyen regényekkel foglalkozó kurzusom is, aminek a nagy részében Rejtőt olvastunk.

Azár Náfíszi: A Lolitát olvastuk Teheránban
Miközben 1979-ben Iránban valódi háborús helyzet volt, Náfíszi Irodalomprofesszorként minden héten összegyűjtötte a legtehetségesebb lány hallgatóit, hogy fágylukat levetve egyfajta szellemi szabadságban átbeszéljék a betiltott nyugati kultúra és a világirodalom legfontosabb szövegeit. Elsősorban emögé a társaság mögé nézhetünk be ebben a memoárban, ahol a frissen kialakult társadalmi rendszert próbálják megérteni, miközben gondolataik mögött ott van a világirodalom hatalmas tapasztalatrendszere. Izgalmas szövegnek tűnik, egy kedves molytól vettem. Még el akarom olvasni a Lolitát és a Nagy Gatsbyt, mielőtt elkezdem ezt a könyvet, de aztán ebbe is belecsapok, mert egy számomra elképzelhetetlen tapasztalatról számol be.

Kemény Lili: Madaram
Nagyon rossz, mert nem akarom ezt a kötetet így felvezetni, de így tudjátok valahová kötni. Szóval Kemény Lili Kemény István lánya, és Kemény Zsófi nővére. A Madaram az első és eddig egyetlen kötete, és egy nagyon kimért, módolt, és figyelmes nyelve van azon néhány szöveg alapján, amit olvastam tőle. Nagyon régóta szerettem volna a polcomon tudni a kötetét, mert egyrészt tök szimpatikusak a versnyelve, másrészt évek óta ismerkedem a generációjával, és mindig ott volt a perifériámon.

Salman Rushdie: Sátáni versek
A könyv, amit igazából a könyv története kedvéért olvasnék el. Rushdie egy indiai muzulmán szerző, aki tematizálja a saját muzulmánságát és a mohamedán hagyományt a szövegeiben. A sátáni versek alapvetően azok a szövegek, amelyek a kanonizáció során nem kerültek be a Korán szövegei közé, mert azok a hagyomány szerint istentelenségeket tartalmaztak, például Mohamed prófétáról. A Sátáni versek regény ezeknek a kérdéseit a kortárs térbe helyezi egy hajótörés két túlélőjével, akiknek különleges, transzcendens élményei lettek, miközben próbálnak Nagy Britannia társadalmába is beilleszkedni. A regény születése nagy port kavart a radikális muszlim körökbe, különböző hírek vannak, hogy bujkálnia kell-e a szerzőnek a biztonsága érdekében, vagy már nem, és ez annyira komoly fenyegetettséget jelentett, hogy az első kiadás adatai között nem találjuk meg, ki fordította le a szöveget.

David Levithan: Majd egy nap
David Levitán Nap nap után sorozatának régen várt harmadik részét szintén névnapomra és karácsonyra kaptam. Bár már tavaly könyvhéten megjelent, én baromira féltem megvenni, mert az első két rész egy hatalmas morális dilemmával zárult, és hát, féltem. Ezzel együtt is egy héttel az ajándékozás után már befejeztem, pedig vizsgám is volt. Nagyon jó szöveg, ismét rendkívül bátran nyúlt az LMBT témához, nagyon jól varrt el szálakat… Szerettem, és lesz róla értékelés.

Mészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az emberek országa
Már nagyon sokat beszéltem a blogon arról, hogy mennyire szeretem az írókat, ezért ettől most mindenkit megkímélek. Egy nagyon izgalmas társadalomba kapunk ebben a szövegben betekintést, ami Új-Zéland területén él a harmadik világháború és a globális felmelegedés után. A világnak sikerült a kulturális javait erre a területre gyűjteni, és a szövegben az autoriter állam elitképzésében tanuló két ifjúsági szereplőt követünk, akik a kiválasztottaknál is kiválasztottabbak. Most olvasom, izgalmas, ahogy a szöveg épül, jól használja a disztópia kereteit, szeretem, ahogy információt adagol, de messze még a vége.

Pion István: Atlasz bírja
Pion István az a slammer, akinek az előadásai a legközelebb állnak ahhoz a slam poetryhez, amit én igyekszem művelni, és furcsa, hogy még nem olvastam a kötetét, pedig sokszor mentem el mellette. Különleges ez a kötet abban az értelemben, hogy verseket és slam poetryket is közöl, erre még nem volt példa a magyar könyvkiadásban előtte (és utána is csak az őszi Margóra készült Umami tette ezt meg, ami egy válogatás kortárs szerzők klímaváltozással foglalkozó szövegeiből), és kvázi semmi nem különbözteti meg őket a versektől. Nagyon gazdag kötet ez, nagyon erős és feszes személyes lírával beszél az első kötetesektől nem meglepő témákról, mint az otthon vagy a család, felnövés. Nekem az Ó ciklus kevésbé jött be, ott vannak a slam szövegei is, és egy néhol erőltetett nyelvi játék működteti, ami nekem általában sem tetszik, de a többi versért abszolút megéri, és szerintem egy izgalmas kapudrog lehet a kemény témákkal foglalkozó nehezebb nyelvű szépirodalom felé. Végre a polcomon.

Noam Chomsky – Edward S. Herman: Az egyetértés gépezet
Noam Chomskyban elsősorban a nyelvészt, a generatív grammatika létrehozását tisztelhettem eddig, de már régóta szerettem volna a legalább annyira jelentős, bár kritikusai szerint könnyen populista anarchista munkásságával is megismerkedni. Az egyetértés gépezet az huszadik század második felének Egyesült Államok béli sajtógyakorlatait, szándékos elhallgatásait és ferdítéseit veszi górcső alá, hogy azon keresztül mutasson rá az egész rendszer visszásságaira. Az elmúlt félévben volt több televíziós kurzusunk, és többször előkerült az amerikai televíziózás, mint olyan működés, ahol a kereskedelmi televíziók a dominánsak és sokáig nem is volt közszolgálati televízió, és ennek kapcsán került elő bennem ez a téma ismét, és a karácsonyra készített kívánságlistámat látva egy kedves molytársamtól megkaptam. 🙂 Köszönet érte.

Lovas Nagy Anna: Verazélet
Szintén egy olyan könyv, amit nagyon régóta vártam. Leszbikus regény, de még mint kortárs leszbikus regény is több ennél. A peremről mesél egy nő szemszögéből. Nevelőintézetről, szenvedélybetegségről, a túlélés lehetőségeiről, anyaságról, leszbikusságról… A fülszöveg azt ígéri, hogy nem akar semmit a szöveg, csak regisztrálni és elmondani, és nekem szoktak tetszeni az ilyen regények. Várom, hogy olvassam.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka
Ezt a könyvet slam poetry helyezésért nyertem, és nagyon örültem neki, mert Márai a kedvenc magyar nem kortárs szerzőm, és az Eszter hagyatéka volt a második olvasmányom tőle. Az első a Zendülők, ami még mindig nagy kedvenc, és úgy találtam rá, hogy valahol azt olvastam róla 16 évesen, hogy van benne melegség (nem mondom kétszer sem, hogy nincs, mert bele tudnám magyarázni, de nem volt konkretizálva ez). A melegséget ugyan nem találtam, de nagyon vonzott az a fajta polgáriság és letisztult modernség, ami Máraiból jött, és így választottam ki az Eszter hagyatékát a könyvtár nagy Márai polcáról. Egy nőről szól, aki tudja, hogy a testvére özvegy férje át fogja verni és kiforgatja az utolsó vagyonából is, mégis hagyja, mert szerelmes, és mert egész életében azt várta, hogy jön Lajos, és a szemét is kilopja. És Márai csodálatosan írja meg ezt. És, ha már itt tartunk, az adaptációja sem rossz, Nagy-Kálóczy Eszter, Cserhalmi György és nem utolsó sorban Törőcsik Mari játszik benne, és nagyon elkapták a könyv lelkét.

Eberhard Straub: Az élő város
Azt mondták nekem, hogy a városról való elméleti szövegek olvasását érdeme Straubbal kezdeni, mert történelmi narratívákban mutatja be az európai városok és a városi társadalom különböző átalakulásait az ókortól a huszadik századig, mégsem csupán egy száraz szöveget kapunk. Straub nagyon szereti ezt a témát, és rajongással tud róla beszélni. Nos, lehet, hogy van egy közös szenvedélyünk. Nagyon várom, hogy végre kiderüljön.

Kemény István (szerk.): A magyarországi romák
Ez egy nagyon kicsike kis füzet, mégis a magyar romológiai tanulmányoknak az egyik alapvető szövege, nagyon kis betűkkel, minimális sorközzel. Beszél a romák törénetéről, irodalmáról, kultúrájáról, szociológiai és néprajzi sajátosságokról és a cigányságkutatás fő irányairól. Ma már születtek ennél sokkal bővebb írások is mindegyik témáról, viszont ezeket semmi nem fogja össze egy ilyen kötetté. A félévben háromszor kölcsönöztem ki a könyvtárból, kétszer egy-egy kis részletért, harmadszor végigolvastam, aztán szerezem be most már egy saját példányt.

Alice Hoffmann: Galambok őrizői
Ez az a regény, amit nem tudok igazán, hogy miről szól, mert elég titokzatos a fülszövege, viszont több olyan ismerősöm szerette nagyon, akiknek nagyon adok a szavára. Ez egy történelmi regény, ami az első században játszódik, egy a rómaiak által leigázott zsidó, galambász közösségről szól, amin belül négy nagyon különböző női karaktert követünk. Nagyon sok kérdésem van a könyvvel kapcsolatban, és nagyon örültem, amikor megláttam ezt, és a három következőt egy ajándékdobozban, amit egy moly.hu-s könyves ajándékozáson kaptam.

Timothy Snyder: A zsarnokságról
Húsz lecke a huszadik századból
Timothy Synder ebben a kicsi, rövid. de annál ígéretesebbesebb könyvében azt mutatja be, hogy mi az a 20 tanács, amit érdemes megfontolnunk egyszerű állampolgárként is, ha nem akarunk mi is egy totalitárius diktatúrában észbe kapni. Azt mondja, hogy a demokrácia és a valódi népképviselet épp annyira érzékeny napjainkban, mint a huszadik század elején, éppen ezért fontos tanulnunk az ő hibáikból, és figyelemmel lennünk. Régóta szerettem volna a polcomon tudni, és azt hiszem hamarosan olvasni is fogom.

Peter Stiernström: A világ legjobb könyve
Egy középkorú alkoholista norvég író és egy feltörekvő fiatal költő egy rockfesztivál slam poetry színpadának a backstage-ében kitalálják, hogy meg kellene írniuk a világ legjobb könyvét, ami könnyen első tud lenni több kategóriának a top listáján is, és a legtöbb olvasói igényt ki tudja szolgálni. Ez egy vicces és kedves svéd regény két író nem mindig etikus küzdelméről, akik emberi módon maguknak akarják a sikert. Elkezdtem olvasni, és van egy nagyon megfogható hangulata, bájos, vicces, komikus. Működik még.

Don DeLillo: Cosmopolis
Don DeLillo az amerikai posztmodern prózaírás egyik korai, vezető alakja, ezt a regényét pedig véletlenül a Libri adta ki egykor. Vagy hát nem teljesen véletlenül, hiszen Robert Pattinson játszotta a film adaptációjának a főszerepét. Más kérdés, hogy mégsem ért el nagy eredményeket, mert DeLillonak és Edward Cullennek egészen mások a hazai keretei, még akkor is, ha Pattinsont már Cedric Diggoriként is láthattuk. Szóval ebben a Paul Austernek ajánlott regényben egy gazdag és befolyásos milliárdos egy limuzin hátsó ülésében ül miközben válogatott tárgyalópartnerei adják egymásnak a kilincset, és irányítja, hogy hogyan döntsék be a japán jen árfolyamát, miközben körülötte zajlik a disztopikus élet, és ő egyszerűen csak a fodrászához szeretne eljutni. Nagyon régóta szerettem volna olvasni a könyvet.

source_1.gif

És kilenc könyvet sikerült elolvasni januárban:

Ez nem szokott szám, és több is volt tervben, de vizsgáztam, lett HBO GO-n (Majd akarok írni egy kibeszélős posztot az Eufória kapcsán, ami szerintem baromi jó sorozat) és zajlott az élet is, ráadásul a 12 szabály az élethez eléggé belassított, de erről majd ott fogok is beszélni.

Dévényi István: Hádújúdú
Dévényi István a jobboldali polgári újságírás egyik vezető alakja ma, a Magyar Hang újságírója, és tavaly jelentkezett az első kötetével. Nem igazán vártam tőle jót, mert nem dicsérték túl. És az igazat megvallva nem is lett jó. Nem mondom, hogy nélkülözi a történetet, mert az nem volna teljesen korrekt. Egy vidéki csóró srác gazdaggá és senkivé válik a kormányzati rendszer médiahálózatában. Izgalmas lehetett volna például a vidéki-városi kérdés, az első generációs értelmiség vagy a hatalomkezelés, viszont úgy érzem, Dévényi megúszta ezt azzal, hogy függő lett az arc. Nem győzött meg a kötet, viszont örülök, hogy támogathattam a szerzőt, aki mégiscsak fontos munkát végez, és egyébként bírom, de a könyvét tovább fogom passzolni majd egy könyvcsere alkalmával.

George Orwell: 1984
A klasszikus. Nem tudom, hogy mit kell róla írni. A főszereplő, Winston az egyetlen általa ismert ember, aki tudja, hogy nem igaz az, amit a Nagy Testvér állít a saját, állandó háborúban álló diktatúrájában. Egyszer kapott egy kis jelet, amiben jól látható, hogy a Nagy Testvér tanításai alapvetően nem fedik a valóságot, és ő maga is egy olyan területen dolgozik, ahol régi Times cikkeket írnak folyamatosan újra, tehát kvázi hamisítják meg a történelmet. Mégsem tudja ezt az élményét megbeszélni senkivel, mert az állampolgár minden mozdulatát figyelemmel kíséri a párt és mindenki a pártot képviseli, akivel Winston kapcsolatba léphet, így neki is játszania kell a szerepét. Nem véletlenül klasszikus Orwell szövege a disztopiák között. Nagyon sok minden itt épül fel, amit eddig ismertem már máshonnan és kétségkívül a legzseniálisabb szöveg a maga nemében. Különösen izgalmas volt otthon a téli szünetben a köztévé gyűlölködését hallgatni, miközben az 1984-ben zajlottak a gyűlöletpercek, amik alatt mindenkinek egy emberként kell ócsárolniuk a nép ellenségeit.

Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták
(Fent már írtam róla.)

Charle Jane Anders: Minden madár az égen
(Fent már írtam róla.)

David Levithan: Majd egy nap
(Fent már írtam róla.)

Kemény István (szerk.): A magyarországi romák
(Fent már írtam róla.)

Pion István: Atlasz bírja
(Fent már írtam róla.)

Izsó Zita: Tengerlakó
Már többször meséltem arról, hogy Izsó Zita szerintem az egyik legjelentősebb fiatal költő a hazai irodalmi életben, és erre megint rá kellett jönnöm, még úgy is, hogy visszafelé olvastam el az eddigi lírai életművét. Ebben, az első kötetében már érezhetően erősen nyúl az átmeneti helyzetekhez és a családi, szociális élet közti kapcsolatokhoz, mint amilyen a szakítás, az anyaság, a nőiség, a férfiasság vagy épp a halál. Maróan pontos és érzelmekkel teliek a szövegei, miközben inkább regisztrálnak és az érzelmek és helyzetek pontos leírását, semmint éreztetést céloznak meg. Nagyon különbözőképpen tudja használni a vizet és az üveg tartályt, amit a borító is megidéz, de más visszatérő szimbólumok is kísérik az olvasót. Nagyon szerettem, és sajnálom, hogy most egy ideig már csak újraolvasni tudok Izsó Zitát.

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Így kerüld el a káoszt!
Jordan B. Peterson egy nagyon izgalmas karakter. Nagyon megosztó mind a baloldali, mind a jobboldali diskurzusokban, és ez keltette fel az érdeklődésemet. Elolvasva a könyvét értem, hogy miért. Nem foglalkozik azzal, hogy a világ eszmék mentén több részre tagolódott körülötte, ő minden eszmét, tudományos kutatást, vallást, saját tapasztalatot egy közös tapasztalattá gyúr össze, hogy megmutassa, hogyan kell élni. Nagyon üdítő és nagyon fárasztó volt a világtudást ekkora nagy egészben látni, de izgalmas volt az, ahogy ezt ő egy narratívává építi: A világ kész arra, hogy megtanítson téged jól élni, csak nyitottnak kell lenned. Ahogy a zárófejezetben írja, gondold végig az életedet, mintha lenne egy világító tollad, és tök evidens lesz, hogyan kell ezt csinálni. Onnantól kezdve, hogy kihúzod magad, egészen addig, hogy a kiscicát is megsimogatod út közben, amiben meglátod az élet szépségét. Izgalmas kötet hatalmas tudásmennyiséggel. Megszenvedtem, de így kell kezdeni egy évtizedet.

Nézzük az év eleki kategóriák szerint:

Klasszikus irodalmi kimaradások: 1984
Nonfiction: Top 10-es történelmi slágerlisták, A magyarországi romák, 12 szabály az élethez
Cigány irodalom: A magyarországi romák
Zsáner: Hádújúdú, Minden madár az égen
LMBT: Majd egy nap

Blogoltam:

Túlzás, hogy blogoltam, de volt jelenlét a blogon. Főleg a hónap második felében. Ugyanakkor nem vitás, hogy jól indult. Az év első napján hoztam egy új évi fogadalmakkal kapcsolatos rövidebb book taget, aztán sokat kellett várni, hogy jöjjön hónap közepén a januári 1 és 6, amiből végül csak három könyvet sikerült elolvasnom, a negyediket olvasom, és a többi sincs elfelejtve. Aztán még mindig várni kellett, hogy tisztázzam, mik is az idei terveim az olvasást, a blogot, a közösségi média használatot tekintve. És csak ez után jött az első alternatív fülszöveg és értékelés az Autoboyography – Egy fiús könyvről. Ezzel a summával együtt most megvan a havi hat bejegyzés, amit alsó hangon belőttem magamnak, viszont többet várok ennél, és jó lenne jobban elosztani is. Van mit tanulni. De állnak a polcomon az értékelésre váró könyvek, van egy csomó témám, amit tök megbeszélnék, szóval dübörög tovább, mert dübörögnie kell.

Szóval így. Ez lett volna ez a hónap. Köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂 Ha van kedvetek írjátok meg kommentben, hogy ti mit szereztetek be vagy olvastatok idén, vagy ha bármilyen kérdésetek megjegyzésetek volna. 🙂 Igyekszem hamar válaszolni. Éppígy igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel.

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra, vagy a frissen létrehozott twitter adatlapra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő bejegyzésig sem:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv

Sziasztok,

ma egy olyan ifjúsági regényről fogok nektek mesélni, ami már akkor meggyőzte a hazai LMBT olvasókat is, amikor még csak angolul lehetett olvasni, így együtt tudtunk örülni annak, hogy november végén már magyarul is megjelent. A könyv egy queer srác története, egy egyszerűnek tűnő young adult, amit könnyű szeretni, mert hamar az ember szívébe lopja magát.kepkivagasxdddd.JPG

A főhős, Tanner Scott és a legjobb barátnője Autumn végzősök a városi gimiben. Tanner úgy gondolja, hogy lazára veszi az utolsó félévet, hisz, ha csak nagyon nem cseszi el, akkor bekerülhet bármelyik egyetemre, amelyikre csak szeretne. Autumnnak viszont más tervei vannak. Megpályázza a nagybetűs Szemináriumot, ahol kreatív-írást tanulnak, és aminek hatására az előző félévben egy srácnak már sikerült szerződést kötnie egy kiadóval, és a kötet során az első regény is megjelenik. Tanner pedig vele tart. Mindenki másnak kész tervei vannak a kurzusra, ő pedig úgy érzi, oda a lébecolás, amit a félévre tervezett.

És ez teljesen átlagos YA regényhelyzet, amit az tesz érdekessé, hogy egy mélyen vallásos, mormon környezetben játszódik mindez, ahol mindössze ők ketten és a családjaik nem vallásosak. Ebből következik, hogy Tanner szerelme is vallásos lesz, mégpedig a mormon püspök fia, Sebastian, a srác, akinek szerződése van egy kiadóval az előző félévben írt regénye kapcsán, és aki (ezt csak a hangsúlyozás kedvéért ismétlem meg) a mormon püspök fia, és az egyház fontos építője.

Az, hogy Sebastian viszonozza, illetve viszonozhatja az érzelmeket, az csak sokára derül ki, és ez nem is vállalható fel igazán az életében. A mormon közösség ebben a regényben rendkívül bigottan és konzervatívan van leírva. Amikor a regényben megismerjük Sebastiant a könyvére, illetve a megjelenést követő turnéjára koncentrál, aztán két évre missziós küldetésre kell majd mennie, ahol nem tarthatja a kapcsolatot a barátaival. És persze Sebastian mormon, és az egyház elfogadja a vágyat, de nem fogadja el a testiséget vagy hogy egyáltalán engednek bárhogyan is a vágynak.

A regényben két nagyon különböző embert ismerünk meg, akik az önelfogadásuk még egészen más részénél állnak. Tanner számára természetes, ha csókolózik egy fiúval, Sebastiannak ezt le kell játszania magával, hiszen azt sem tartja természetesnek még, hogy egyáltalán vágyik egy fiú csókjára. És, ha vágyik is, nem akar belehelyezkedni a meleg címkébe, mert tudja, hogy a melegeket a szüleik és a közösége megveti, miközben ő elismert tagja a közösségüknek, és soha nem élt ezen kívül.

Sebastian szülei nem tudják kezelni mégcsak a felvetést sem, hogy meleg lenne a családban, miközben Tanner szülei sokszor már viccesen állnak a ló másik oldalán. A házuk olyan lehet, mint a pride vonulás a leírásuk alapján, és még a kötényükkel is kifejezik, hogy támogatják és elfogadják a gyermeküket. Mármint egészen addig, amíg nem egy mormont hoz haza. Tanner édesanyja mormon családból érkezett és a testvére leszbikus, így közelről láthatta azt, hogy mit kell kiállnia a közösséggel szemben egy családtagnak, és ezt egy anya nem kívánhatja a fiának.

Egyszerre ér ebben össze Tanner önfelvállalása és a szülők akarata. Nem az erdőkben bujkálva vagy titokban összemosolyogva képzelik el a szerelmen alapuló kapcsolatukat, és ez a regényen át vezető konfliktus. Tanner a szemináriumra is a kettejük kapcsolatáról ír, és nem tud másról, miközben ennek a helyzetnek a felvállalása még a tanár előtt is egy nagyon erős gesztus volna, amire Sebastian nem áll készen.

És bár Tanner a regény főszereplője, amit tök megértek, mert egy szerethető, érzékeny és jó fej szomszéd srác, aki szerelmes tud lenni, az igazán nagy fejlődést Sebastian tudja meghozni. Tanner kész van, tudja, hogy el fogja hagyni a kisvárost, ahol él, egy életre foglalt a legjobb barátnőjének a pozíciója, és igazából semmi nem változik az ő nézőpontjából. Az igazi konfliktusokat Sebastian életében látjuk, viszont jó, hogy egy hozzánk közelebb álló szemén keresztül nézünk erre. Így tudunk összehasonlítani egy olyan családi beszélgetést, amiben a résztvevők figyelnek egymásra és mesélnek magukról egy olyannal, ahol mindenki tojáshéjakon lépked. És ez a dilemma az egész regényen át vezet.

Összességében tehát az Autoboyography egy jó könyv, szerethető ifjúsági karakterrel, aki a queerségével új színt hoz a magyar LMBT közeg számára is. Jól épül fel a világa, amiben ő az átlagosságával mégis különcnek számít, jól működött a szöveg, és meg lehetett rajta bizonyos pontokon hatódni is.

Kedvenc részem: Amikor imádkozás közben Sebastian úgy érzi, hogy a Tanner iránti szeretetében nincs semmi bűnös. Ez egyrészt tök fontos állítás, másrészt nekem is volt egy nagyon hasonló élményem, amit majd, ha elfogynak a vallási témájú meleg könyvek (még három biztosan van), akkor majd elmesélek, de addig szeretnék minél több nézőpontot elolvasni.

Végezetül ajánlom a könyvet azoknak, akik egy könnyű ifjúágira vágynak. Azoknak, akik már most szerelmesek az Autoboyography történetébe, és azoknak, akik ezután lesznek. Azoknak, akik olvasnának valamit, ami elgondolkodtatja őket, de mégis szórakoztató, azoknak, akik olvasnának egy jót az első szerelemről, és azoknak persze, akiknek ez az értékelés felkeltette az érdeklődését.

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
Könyvmolyképző, Vörös pöttyös könyvek, 2019.
382. oldal.
Így olvastam: Egy nap alatt, pihenésképpen a szorgalmi időszak végén. Nem dobott ki a szöveg, könnyen rá lehetett kapcsolódni. Működött.
Itt írtam róla alternatív fülszöveget.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha van kérdésetek, vagy olvastátok már a könyvet, hagyjatok bátran hozzászólást a komment szekcióban, igyekszem minél gyorsabban válaszolni. Éppen így igyekszem érkezni a következő bejegyzéssel, ami a januári summa lesz, de jönnek majd értékelések is.

Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található bejegyzés gombra, ha háttértartalmakra is kíváncsi vagy, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra, vagy a nemrég kezdett twitterre.

És semmi esetre se felejtsd, vagy legalább a következő posztig ne:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Cristina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy olyan könyvről mesélek, ami már a megjelenés előtt is sikerkönyvnek számított Magyarországon, hiszen az egyik legolvasottabb angol nyelvű ifjúságiról lesz szó. Különösen öröm számomra, hogy bár a szöveg gyakran összemossa a biszexualitást és a queer személyiséget a könnyebben megmagyarázhatóság érdekében, de mégis egy jó queer főszereplőről és egy jó könyvről mesélhetek, először a nagy értékelés előtt egy rövidebb, ajánló jellegű bejegyzésben:

autoboyography.jpg„Nem több, mint egy srác története, a legszánalmasabb önéletrajz, ami arról szól, hogyan szerettem bele valakibe.”

Tanner egy queer kamasz srác, aki néhány éve a mormonok lakta Utah beli kisvárosban találta magát ateista családjával, akik büszkék a fiúk queerségére. Az egyetlen barátja a szintén ateista Autumn, aki a gimnázium utolsó félévében végre szeretett volna beiratkozni az iskolájuk híres kreatív-írás szemináriumára, és örülne, ha Tanner vele tartana.

A szemináriumon segítséget nyújt neki a tavaly végzett Sebastian, akinek az első regénye már kiadónál van, és egyébként a mormon püspök fia. Kettejük kapcsolatán át láthatjuk az ébredő felismerést,
az ateista és mormon szocializáció, és az elfogadó-elutasító család különbségeit, és közben egy regény is születik, amit semmiképpen sem szabad másoknak elolvasni. Mert egy szép szánalmas kis önéletrajz arról, ahogy két ember szerelmes lesz, és próbálják átlépni az őket gúzsba kötő világokat, és igyekeznek megtanulni élni.

Hamarosan érkezem róla hosszabb értékeléssel!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2020! Avagy nézzük mi mindent szeretnék idén

Sziasztok,

a tavalyi ígérgetős bejegyzés és a szinte semmit meg nem valósítós év után egy picit röstelkedve állok neki ennek a bejegyzésnek. Nem igazán gondolom ugyanis, hogy nagy dolgokkal tudnék és akarnék szolgálni. Szóval ahelyett, hogy most nagy ígéreteket tennék, megmutatom, hogy milyen projektekben gondolkodom mostanában, milyen olvasmányterveim vannak nagy vonalakban, és hogy mikben gondolkozom a bloggal kapcsolatban.

uj_ev.JPG

Olvasási tervek

1. Klasszikus irodalmi hiányosságaim pótlása

Nagyon sokat gondolkodunk azon egy barátommal, hogy egy elvégzett magyar szak után még mindig nagyon sok olyan szöveg maradt, amit ciki nem ismerni, ha a jövő értelmiségijei akarunk lenni. Egy picit erről szólna ez a projekt, nyilván egy-egy saját szűrőn keresztül. Biztosan el szeretném olvasni a direkt feminista, vagy fantasy irodalom alapjait, a legfontosabb szépirodalmi disztópiákat, és bármit, amihez kedvem eddig is volt, csak valahogy sosem vitt rá a lélek. Potenciális olvasmány a Szép új világ, A 22-es csapdája, A nagy Gatsby, a Frankenstein, Az órák, az Úton, a Hidegvérrel, meglátjuk mi alakul, de a havi egyet ebben szeretném tartani.

books.gif

2. Nonfiction-t olvasni!

És itt a nonfictiont érthetjük a lehető legtöbb értelemben. Interjúk, tanulmánykötetek, értekezések, szórakoztató nonfictionok, ismeretterjesztők.., Egyrészt nagyon szeretnék nyitottabb lenni a társadalomismereti, irodalomtudományos dolgok felé, mert mióta nem vagyok bölcsészhallgató, úgy érzem, hogy hiányzik ez számomra, és érdekel. Másrészt van egy csomó-csomó alaptanulmány meg szöveg, amikkel szintén nem vagyok tisztában, és fontos lenne. Nagyon furcsa, mert alapszakon egyértelmű volt, hogy nyelvészetet szeretnék tanulni, mert baromi nagy dolognak tartom a nyelvet, ami alapjaiban határozza meg a gondokodásunkat, és csodálatos dolog, hogy én ennél többet tudok, mint más halandó, és ezért sosem leszek elég hálás, de most irodalommal és társadalmi kérdésekkel és ilyesmikkel szeretnék tovább foglalkozni, amikből nekem sok kimaradt a nyelvész fókuszom miatt. Ez az évem egyik legfontosabb terve. Mindent összeolvasni. Jó lenne ebből is havi egy.

3. Cigány irodalmat és tanulmányokat olvasni

És ha már. Mesterképzésen majd roma irodalommal szeretnék foglalkozni, és ez picit előre dolgozás. Most írtam egy beadandót a cigány mesékből és nagyon sok nagyon jó szakirodalommal találkoztam, miközben a polcom is hemzseg az olvasatlan cigány könyvektől. Ideje olvasottá tenni őket. Jó volna havi egyet, de megértem, ha nem lesz ehhez feltétlenül kedvem, szóval legyen 10, vagy afelett. De az a tíz legyen meg!

4. Megismerni a várost

Nagyon sokan nagyon sokféleképpen nyúlnak a városokhoz, tanulmányokon vagy szépirodalmon át egészen az urban-fantasyig. Jó volna ezügyben képbe kerülni, mert a verseimnek is a város a fő témája, és néha úgy érzem, közel vagyok az eddigi ismereteim alapján feltehető kérdések határához, és jó volna megnézni, hogy mások hogyan csinálják. Jó dolgok vannak tervben, kéthavi eggyel szintén meg tudnék békülni.

city.gif

5. Zsáner: Fantasy, sci-fi, disztópia, szórakoztatók, krimi

Legyen az, hogy tanuljak meg végre ne csak ifjúságikat olvasni a szórakoztató irodalmon belül. Olvassak olyat is, ami még nem a világunkban játszódik. Lehet ez városos, lehet LMBT (sőt, legyen LMBT), lehet ez cigányos, lehet akár ifjúsági is, csak legyen már. Akarom. Ha így megy, januárba letudom az éves penzumot, de szeretném, hogy ez 20+ legyen idén.

6. Nem angol és magyar anyanyelvű szerző szövege

Ez már harmadik éve cél, és mindig sikerül elérnem a 20-at, még akkor is, ha kétségbeejtően úgy tűnik, hogy ez nincs így. Szóval egy ötössel emelem a tétet, és majd meglátjuk, mi történik: 25 könyv jó volna ezügyben.

7. Kortárs magyar szépirodalom

Minden évben felkerül, sikerül és fontosnak is tartom, hogy ez így legyen. Tíz könyv volna a minimum elvárás magamtól.

poni.gif8. És persze a kimaradhatatlan:

Mi a csudáért nem olvasom el a már meglévő LMBT könyveimet???

Nos, erre az egyszer válasz az, hogy már fent lehet tartani egy blogot szerencsére az új megjelenésekből, de ezzel még nem érzem igazán feloldva a helyzetet, és nem is lehet. Szeretnék idén is 30 LMBT könyvet olvasni, és jó volna, ha ebből legalább 14 a már meglévőkből jönne ki.

Blogolnék is:

1. Legyen havi legalább két értékelés

És ezt januárban be fogom bukni, hacsak nem szerzek be egy időnyerőt. Valaki? De szóval nagyon szeretném ezt a legalább kettőt tartani, ami az alternatív fülszövegekkel együtt megtartja a blog fő hangsúlyát. A három volna szerintem az ideális, de kettő legyen már, légyszi.

2. Kibeszélős posztok

Lesznek és valahogy felturbózóm. Egyrészt beszélni szeretnék filmek és más kulturális termékek kapcsán az LMBT reprezentációról, másrészt van egy csomó olyan kérdésem, amiről baromi szívesen írnék nektek és könyvekkel vagy LMBT témával kapcsolatosan, és egy csomószor csak úgy eszembe jutnak az utcán témák, és felteszem az igen, erről még írnom kell majd polcra. Csakhogy ez a polc lassan beszakad, szóval idén megbeszéljük őket. Még nem tudom milyen formában, de muszáj lesz. Mintha nem lenne 2021, ahová el lehetne napolni.

3. LMBT-t olvasunk, tovább, és tovább és tovább

Szeptemberben voltam egy képzésen, aminek a végén a terveinkről beszélgettünk, és az egyik képző azt válaszolta egy “Nem tervezitek-e…?” típusú kérdésre, hogy “Dehogynem, rengeteg tervünk van. Álmunk meg, álmunk meg mégtöbb.”. Valahogy így állok ezzel a projekttel. Rögtön azzal kezdeném, hogy rendkívüli módon szeretem, és el sem hiszem, hogy kikkel sikerült milyen minőségit beszélgetni, viszont még van mit tanulnom. De lesz. Akarom, hogy legyen, és ti is szeretitek. Mindenki LMBT-t fog olvasni. Jó, nem, csak aki akar… De ők mindenképpen.

mindenki_lmbt-t_fog_olvasni.gif

4. Közösségi média

Volt ebben a félévben egy Kommunikáció és média kurzusunk, amiben direkt közösségi médiákról tartottunk előadást. Én a moly.hu-ról, de hallgattunk előadást a Twitterről, a Pinterestről, társkeresőkről, videómegosztókról, a blogról, és ebből nekem a Twitter és a Pinterest nagyon tetszett.

social-media-circus.gifA Twitter mint mikroblog azért izgat, mert tök egyszerű, a kis gondolataidat írod ki, és hagyod elúszni az időben, hacsak mások nem csatlakoznak rá. Célom, hogy idén megtaláljam a Twitteres hangomat, és hogy kitaláljam, hogyan integrálható ez a blogba. Alapvetően nagy kihívásnak érzem ezt, mert egyébként a blogra egy énmárkaként tekintek, még akkor is, ha tematikus. Úgy gondolom, én vagyok az ‘olvasó meleg srác’ és szerintem elég szubjektíven írok ahhoz, hogy átjöjjön rajta a személyiségem, de nem akarok senkire ráerőltetni magam, csak mert a téma érdekli… Szeretném, ha ez a katyvasz, amit eddig leírtam, év végére rendeződne valamivé.

A Pinterest ennél sokkal keményebb dió. De meg akarom tanulni. Nem gondolom, hogy feltétlenül célcsoportja vagyok az oldalnak, de érdekel, hogy milyen tudnék ott lenni, és hogy hogyan tudnám használni. És ott kifejezetten a blogot akarom felépíteni. Már kész a profilja, és néhány alapvető dolog van rajta, de sok munka még amíg elérem a minimumát is annak, amit szeretnék.

Instagram: Instagram van, és nagyon tudatos döntés volt, hogy ez együtt fog futni a személyes profilommal, mert nem volt sem energiám, sem motivációm saját csak könyves felületet csinálni. Mások azt sokkal jobban csinálják, és imádom őket nézni. Ezzel együtt már egy ideje látom, hogy jó volna külön bontani valahogyan a tartalmakat. Így visszamenőleg minden könyves, olvasós posztomhoz kitettem az #egymelegsrácolvas hashtaget, és minden LMBT olvasással kapcsolatos poszthoz az #lmbttolvasunk hashtaget, így ha szeretnétek ti is megosztani a blog közösségével, hogy milyen LMBT könyvet olvastok, vagy csak egyszerűen megmutatni, hogy mit olvastok, ezeket a keresőszókat ti is használhatjátok, vagy ha nem érdekelnek titeket a személyes tartalmaim, ami egy tök legitim dolog, de az LMBT könyves posztok igen, akkor be is követhetitek a keresőszót. Ezt a múlt héten csináltam, mert elég mechanikusan tudtam vele haladni vizsgák közben pihenésként, használjátok, vagy lessétek meg bátran. 🙂

5. És persze, show must go on!

Bár nem feltétlenül mutatnak meggyőzően újabban a blog posztjainak a száma, mégiscsak, a shownak mennie kell tovább. Mindig elmondom, hogy nagyon jó könyvek várnak az asztalomon arra, hogy elolvassam őket, remek könyvek az olvasásra, és biztosan van egy remek mondat az univerzumban, ami csak arra vár, hogy leírjam, és akarom hinni, hogy ez lesz az az év, amikor ez megtörténik!

De addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A decemberi kedvencem és hat januárra betervezett cím

Sziasztok,

azoknak, akik azt gondolják, mekkora baromság, hogy a hónap közepén hozom a hó elején szokott 1 és 6-ot, amiben a havi olvasmányterveimet szedem össze, azoknak igazuk van, de így alakult, és cserébe alig olvastam még valamit a hónapban. Szóval pánikra semmi ok, csapataink harcban állnak, és eddig egy számomra tök fontos beadandót írtam, amivel végeztem, szóval mostantól helyreállt a világ rendje, és minden a szokásos rendszertelenségben zajlik majd tovább. Szerencsére azt mondtam már, hogy boldog új évet, szóval nem ezzel kell lezárnom ezt a gondolatsort. Mert már le kellene zárni. Kezdjük a januári 1 és 6-ot:

ujegyeshat.JPG

1: A decemberi kedvencem:

Alice Broadway: Inkcovers_509652_1.jpg

Az az igazság, hogy négy nagyon jó LMBT könyvet is olvastam decemberben, amik mind egytől-egyig megérdemelnék, hogy ide kerüljenek, de nem szeretek LMBT könyveket a hónap könyvének választani, mert ez egy tök jó lehetőség ahhoz, hogy beszéljünk egy picit nem LMBT könyvekről is. Másrészt ezzel a könyvel indult meg a januárban még biztosan tartó disztópiacunami az életemben. Most beütött, és hát ha a világnak rosszak is ezek a könyvek, én imádom.

Szóval az Ink egy nagyon izgalmas ifjúsági disztópia-trilógia első része, amiben megismerjük Leorát a pályaválasztáson gondolkodó kamaszt, aki ebben a regényben megindul egy nagyon határozott irányba. Leora tetováló lesz. És ez ebben a világban sokkal többet jelent, mint a miénkben, mert Saintstone-ban mindenki a bőrén viseli a történetét. Úgy tartják, hogy, ha a bőrünkön tudjuk viselni a terheinket és büszkeségeinket, akkor az egy jobb, bűntelenebb társadalomhoz vezet. A haláluk után az itt élőket megnyúzzák, akiknek így megtisztul a lelke, és a bőrükből egy könyvet készítenek, amit aztán a családja megkap, és ez a könyv segít nekik emlékezni a családtag kedves és jó dolgaira, mert az ember csak addig  él, amíg emlékeznek rá. A regény egy pontján azt mondják, olyanok, mint a kedvenc regényeink, hogy csak ritkán olvassa őket az ember, de fontos, hogy közel legyen hozzájuk. És ez tök szép ideológia az egész mögött. 🙂

Ugyanakkor, hogy máshogy lehetne ez a könyv disztópia, ha nincsenek benne ellenségek. A tetovált társadalom ellenségei az üresek, akiknek nincs tetoválásuk, és minden bizonnyal azért nincs, mert titkolnivalójuk van és társadalomellenesek. Azok pedig, akik lebuknak, hogy az üreseket segítik, viselniük kell az életükben az elfeledetteknek a jegyét, és a bőrüket elégetik haláluk után. És a világ persze nem annyira fekete-fehér, mint ahogy elsőre Leóra gondolja.

Bár a regény nyelve szerintem néhol gügyögős, mégis nagyon klassz, ahogy az általános disztópiasémák mentén, de beavattja az olvasót az akkor még nem is totalitáriusnak gondolt világban. Nagyon szerettem, hogy Leora személyisége is meghasad a többségnek való megfelelés és a megismert ellenzéki, kisebbségi helyzetből.  A regény konfliktusát és információadagolását végig nagyon híven követte Leora gondolat- és érzelemvilága és cselekvése. Egy trilógia első része, még nagyon sok minden lehet ebben a világban, de az Ink eddig menő, és jól felvezette számomra az 1984-et.

és

6. A hat januárra betervezett cím

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethezcovers_484246.jpg
Ez szerintem a legésszerűbb évtizedkezdő könyv, és én ezzel is kezdtem. Nem mondom, hogy túlságosan jól haladok vele, de Jordan B. Peterson nagyon okos, és tök izgalmas összefüggéseket lát meg. Bár ezt még sehol nem láttam így leírva, de valószínűleg az a koncepciója, hogy a világ nagy történetei, legcélszerűbben mondjuk a Biblia, de minden más is ide vehető, együtt megmutatják az embernek, hogy hogyan lehetne jól élni. De hoz anatómiai, biológiai példákat is. Izgalmas kötet, nem tudok vele haladni, mert nagy odafigyelést igényel, de igyekszem.

covers_448302.jpgCharlie Jane Anders:
Minden madár az égen

OlvaZsófi nagyon-nagyon-nagyon régen beszélt erről a könyvről egy videójában, és nekem nagyon tetszett az egész. Aztán olvastam róla baromi sok rossz kritikát, ezért mindig kivettem a kosaramból, amikor akciós volt. Karácsonyra viszont kaptam könyvutalványt a családomtól, és olyan könyveket vettem meg rajtuk, amikre nagyon kíváncsi vagyok, de nem venném meg magamnak, így beszereztem a Libri akciójában. És milyen mocskosul jól tettem. A felénél sem járok, de eddig ez a világ legaranyosabb szövege. Egyszerre beszél romantikus és ifjúsági nyelven, tematizálja az ökofeminizmus fő kérdéseit, miszerint a férfi a világ technikai részeiért, a nő a világ természeti részeiért felel, és összehoz egy kezdő boszorkányt és egy kezdő számítógépes zsenit. És közben pusztul el a világ, megkérdőjelezhetetlenül a pusztulás felé tart, amit ez a könyv lehet, hogy el is fog érni, de a srácnak és a lánynak valószínűleg össze kell majd fognia ezügyben. Zseniális, könnyű olvasmány, nagyon aranyos, kedves, emberközeli, lélekábrázoló, és ha nagyon nem ront a szerző, akkor az első kedvenc könyvem az évben.

Anthony Burghes: Gépnarancscovers_574146.jpg
A Gépnarancsot az egyik legjobb barátom ajánlására olvasom, aki szerint ezt a könyvet el kell olvasnom, ha elolvastam az 1984-et, és hát január elején vitathatatlanul befejeztem az 1984-et. Nem igazán tudok róla sokat, csak hogy nagyon hasonló az 1984-hez, ahol az ösztönös viselkedés az egyetlen lehetőség a hatalommal szembeni lázadásra. Azt is tudni vélem, hogy a kapitalistább, konformistább társadalomról kíván beszélni egy fiatal elbeszélőn keresztül, aki pikáns módón orosz szavakkal keveri az akkori szlenget. Valamiért most nagyon rá vagyok kattanva ezekre a témákra, és szeretnék minden hónapban elolvasni egy klasszikus irodalmi szöveget, ebben a hónapban ez volna az. (Félek egy picit már ettől a minden hónapba ígérgetéstől, mert tavaly nagyon felsültem vele, de nagyon szeretném ezt tartani, és jó könyvek várnak, szóval hátha.)

covers_554927.jpgDavid Levithan: Majd egy nap
A könyv, amit nem tudom, miért nem szereztem be eddig, de most megkaptam ajándékként (köszönet érte), és most akkor el is olvasom. A könyv a Nap nap után sorozat harmadik része (az első kettőről még tojáshéjjel a blogger popsimon itt meséltem), és a sorozat első két része ott szakadt meg, ami engem a legjobban érdekel. A főszereplő, A minden nap más kamasz testében ébred, de már megszokta, mert így él, mióta tudatánál van. Aztán egy napon beleszeret egy lányba, és ez az egész történetet összezavarja. A-val sokáig a napi testekben találkoznak, de a történet egy pontján A megtudja, hogy van lehetőség sokáig egy testben maradni, de ez azt jelentené, hogy a másik személyiség kilökődne. Eddig A úgy dönt, hogy nem hozhatja meg ezt a döntést, de nem tudom mit tartogat a harmadik könyv a gyönyörű borítója alatt.

Celeste Ng: Amit sohase mondtam elcovers_414233.jpg
Nagyon régóta tervben van ez a könyv (khm. szintén OlvaZsófi rajongott érte nagyon), és most nagyon érzem, hogy hívogat, pedig nem fantasy és nem is disztópia. Ez egy thriller és egy jól megírt családi rajz, aminek a középpontjában egy halott lány és a kínai-amerikai családja áll, akik minden be nem váltott lehetőségeiket, álmaikat ebben a lányban látnak. Elvileg a könyv arról szól, hogy egy család tagjai nagyon igyekeznek megérteni egymást, talán vannak benne generációs és nemzetiségi konfliktusok, kérdések is, de csak tippelni tudok, és kíváncsian várni. Azt várom tőle picit, hogy bilincseljen magához, és ne tudjam letenni, és szerintem azért nem olvastam eddig, mert féltem, hogy ez nem történik meg. De ideje legyőzni a félelmeket.

covers_553542.jpgMészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az emberek országa
Vannak azok a szülés klisék, hogy meg sem születtél, de már tudtam, hogy nagyszerű leszel. Valami ilyesmi a helyzet Az emberek országával. Mészöly Ágnestől még nem olvastam, de több könyve várós, és egyszer egy írótáborban több napig láthattam, és egy hajnalban megkértem, hogy hadd ölelhessem meg, mert csodálatos kisugárzása van. Pozitív, de érződik, hogy volt küzdelme az élettel. És nagyon ezt az élményt várom a szövegeitől is. Molnár T. Eszter felnőtteknek írt szövegeit már olvastam, és nagyon régóta szemezek már az ifjúságijaival, mert Molnár T. Eszter zseniálisan ír. Teljesen mellesleg, de nagyon örülök, hogy tudja a nevem, és a becenevem, ami az Őszi Margó egyik nagyon-nagy öröme volt. És hát azért nem a könyvről beszélek, mert alig tudok róla valamit azon túl, hogy zseniális lesz és hogy ifjúsági disztópia, amiben a Földön járunk a harmadik világháború és a klímaválság után és a maradék emberi kultúra területére kapunk bepillantást két kamaszodó szereplővel. Elmondhatatlanul várom.

Ez lesz ez a hónap. Mivel még szinte sehol nem állok, és már csak fél hónap van vissza a januárból, ezért vannak kétségeim, de hat olyan könyv van itt, amit elmondhatatlanul várok, és könnyen olvashatóak, így talán van bizalomra is okom. Csütörtökön vagy pénteken igyekszem érkezni az újévi terveimmel, amik most inkább irányadóak, semmint precízek lesznek, és az első értékelésen is dolgozom már. Vizsgaidőszak van, drukkoljatok a vizsgákhoz és hogy legyen időm és erőm blogolni. Bár már csak két hét, de pont két hét múlva lesz vége a hónapnak is. Szóval drukkoljatok, légyszi.

Meg azt se felejtsétek, hogy:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Újévi fogadalmak book tag

Sziasztok,

reggel pörgettem a moly.hu frisseimet, többször találkoztam az újévi fogadalmak book taggel, és elkezdtem gondolkozni a lehetséges válaszaimról, így most gyorsan kitöltöm. Tényleg gyors lesz, érkezik majd hosszabb bejegyzés a tervekről, ahogy az lenni szokott, de most kedvet kaptam ehhez is:

kepkivagas_11.JPG

1. Egy író akitől szeretnél olvasni az idén, de eddig még nem olvastál tőle:

Németh Gábor. Ő egy olyan kortárs szépíró, akinek több könyve van már a polcomon. Szerintem zseniális figura, néhány kis tárcáját meg könyvben nem megjelenő projektjét olvastam, és tudom, hogy nagyon fogom szeretni.

2. Egy könyv, amit mindenképp szeretnél olvasni:

Jordan B. Petterson: 12 szabály az élethez. Terveim szerint ez lesz az első idén elkezdett könyv. Addig viszont befejezem az 1984-et.

3. Egy klasszikus, amit szeretnél újraolvasni:

Több ilyen tervem is van, de mondjuk legyen a három biztos: Joseph Heller: A 22-es csapdája, Anthony Burgess: Gépnarancs, Aldous Huxley: Szép új világ

4. Egy könyv amit szeretnél újraolvasni:

Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók. Kritikát szeretnék írni róla, meg amúgy is elfogytak az olvasatlan Patrick Ness magyarul megjelent könyvek.

5. Egy könyv, ami ezer éve várólistás, és idén el akarod olvasni végre:

Minden idők legrégebbóta várólistás könyve: Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben
Valamiért azt gondolom, hogy Charlie olvasta az Egy különc srác feljegyzéseiben, de ha nem, akkor is valami YA szövegben olvastam, és még a kinyithatós Samsung telefonom jegyzeteibe írtam fel a címét.

6. Egy jó vastag könyv, amit beterveztél:

David Foster Wallace: Végtelen tréfa, ami az X-generéciós USA egyik alapregénye, tele van olyasmi kérdésekkel, amik a beatet is foglalkoztatják (függőség, poppkultúra, narratívák), és nagyon sokat várok tőle.

7. Egy író akitől tavaly már olvastál, és idén is szeretnél:

Paul Auster és Cserna-Szabó András mindenképpen esélyesek.

8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni az idén:

A karácsonyi könyvajándékaim nagy részét még nem kaptam meg, mert vagy könyvutalványt kaptam, vagy később találkozunk, de Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták című zseniális közéleti, kulturális, történelmi könyve mindenképpen olvasós idén, és a könyvutalványokból fogom kifizetni, ha ideér. (Amúgy ez a téma már két kötetet megért, de én csak most kezdem az elsőt.)

9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2020-ban fogsz:

Margaret Atwodd: MaddAdam-trilógiája esélyes.

10. Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Minden évben a 70-et lövöm be, de tudom, hogy meglesz a 100+, talán jó volna a 150, de nem hiszem, hogy fogom tartani. Ezzel együtt szeretnék pótolni néhány kimaradt klasszikust, a meglévő, de még nem olvasott LMBT könyveket is jó volna sorra keríteni, és akarok non-fictiont is olvasni. De ezt majd összeszedem úgyis egy bejegyzésben.

11. Bármilyen egyéb célkitűzés?

Rengeteg van. Szerintem ezért is tetszett meg ennyire ez a tag, mert már egyből az év elején tervezős. Jó volna haladni valamerre a költészet terén, szeretnék nem csak Szegeden slammelni és jó slam poetry szövegeket írni. Dolgozom az első kritikámon és az első tanulmányomon… És magamon. Nagyon olyan év volt 2019, amikor sok mindent (akár a bloggal kapcsolatban is) sokkal tudatosabban csinálok, és ezt szeretném tovább vinni.

Ennyi lett volna most ez a rövid bejegyzés, amivel szeretnék mindenkinek boldog új évet kívánni. Drukkolok, hogy sikerüljön minden mindannyiunk számára legalább annyira jól, mint ahogy azt most álmodjuk. Legyünk bátrak, jók, és menjünk könyvekkel és olvasással egyre közelebb a szivárványhoz!

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén