LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Hónap: 2020 május

Májusi summa

Sziasztok,

itt egy újabb hónap vége, és ezzel itt is egy újabb summa. Visszatekintve a május eléggé feles volt, hiszen az első két hétben szinte alig olvastam, blogolni pedig egyáltalán nem volt időm, hiszen besűrűsödtek az egyetemi, otthontanulós teendők a szorgalmi időszak végére. Ezzel együtt 9 könyvet sikerült elolvasnom, ez több mint 2000 oldal volt, aminek majdnem örülök, bár mivel január óta látom, hogy kevesebbet olvasok, mint tavaly, így tényleg elégedett tudok ezzel lenni.

A könyvrendeléseimet alapjaiban az határozta meg még ebben a hónapban is, hogy én nem szeretek fizetni a szállításért, viszont szerencsére van egy többszáz tételes kívánságlistám, és arról keresek valamit az akciókban összeszedett dologok mellé. Merthogy látszólag egész hónapban akciókat pörgettem, hogy régóta vágyott könyveket találjak, de eskü arról van szó, hogy hatalmas szerencséim voltak. Így alakult ki elsősorban ez a 26 darabos lista, ami a friss szerzeményekből áll, csupa nagyon jó könyvből.

majus_1.JPGSzóval 26 könyvet szereztem ebben a hónapban:

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai
A nem egyértelműen LMBT regényekkel van egy olyan probléma, hogy csak a megjelenés után valamennyi idővel tudom meg, hogy LMBT szöveg. Így történt ez a Frannie Langton vallomásaival is, amivel már sok tartalomgyártónál találkoztam, találkozhattatok, bár még csak pár hete jelent meg. Egy állati erősen LMBT könyv, aminek az LMBT száláról alig lehet olvasni valamit is, és hát régen ezért hoztam létre a blogom. A XIX. század első felében járunk Londonban. Egy kettősgyilkosságért elítélt mulat rabszolgából lett házicseléd történetébe nyerünk betekintést a saját leírása alapján. Nagyon izgalmas szöveg, hatalomról van szó benne, nők és rabszolga nők helyzetéről és arról, mennyi kegyetlenséget követhetnek el a tudomány nevében. Hamarosan lesz róla értékelés, mert már nagyrészt kész van, annyit elöljáróban elárulok, hogy nagyon fogom szeretni.

Julie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye
A Frannie Langton vallomásaihoz hasonlóan az Üldözöttek gyűjteményét is a Libritől kaptam. A regény, novellafüzér Varian Fry újságíró második világháborús történetét meséli el. Ő maga igyekezett kimenteni szinte Európa teljes szellemi és művészeti életét a német megszállás alatt álló Párizsból. A fülszöveg szerint a Világ Igaza díjjal is kitüntetett újságíró történetét azonban nem csak hőstettként, hanem mint érzelmekkel teli eseménysorként is láthatjuk. A hónap elején fogom olvasni.

Róbert Katalin: Szelídíts meg!
Róbert Katalin nem tartozik kifejezetten a kedvenc szerzőim közé, a Szelídíts meg!-et egyszer vizsgaidőszak után olvastam egy gyors levezető szövegként, és egy érdekes regénynek tartottam, bár alapvetően nagyon szeretem A kis herceget, szóval nem volt nehéz dolga. A regényben Kis Herceg egy srác, a Róka egy lány, és nem vagyok róla meggyőződve, hogy el is lett olvasva a teljes A kis herceg a végkifejletet tekintve, mégis egy jó adaptációnak tartom. Moly.hu-n szervezett ajándékozáson kaptam.

Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Margaret Atwook: MaddAddam

Atwood az elmúlt évek legsikeresebb szerzője itthon is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a járványhelyzet közepén jelent meg az Ehető nő című kötete, amivel mégis tele lett az internet. Valószínűleg tök legitimen. Én mégis mindig tartózkodom egy ideig a hirtelen nagy nyilvánosságot kapott könyvektől, így A szolgálólány meséjét is csak tavaly nyáron olvastam el (és ősszel néztem végig a sorozatot is). És tetszett, talán nem annyira amennyire bálványozzák, de egy fontos és klassz szöveg. A most a könyvespolcomon lávő MaddAdam trilógiában az első rész alapján minden lehetőség megvan, hogy sokkal jobban nekem szóljon, és sokkal inkább az én érdeklődésem felől lássunk egy apokalipszis utáni társadalmat. Míg a szolgálólány elbeszélője egy olyan lány, aki nem ismeri a rendszert, és alig látja át mi történt, addig a Guvat és Gazella Hóembere pontosan látta a világ végét, és ő vezette ki az új életet a természetbe. Számomra a trilógia mindenképpen izgalmasabb, leleményesebb szövegnek tűnik az első rész alapján, szóval várom, hogy a következő két részt is olvassam, amik most 1+1 akcióban voltak a Librinél így le is csaptam értük. Áldassék érte minden is.

Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Patrick Ness a kedvenc íróm. A KEDVENC. És tavaly, utolsóként a magyarul megjelent Ness könyvek közül, már olvastam a Szólít a szörnyet, viszont akkor még kvázi beszerezhetetlen volt. 2019-ben viszont újranyomták, és ezt a mostani Libri akcióban vettem észre, így akciósan végre a polcomon a teljes magyarul olvasható Ness univerzum, és szörnyen boldog vagyok ettől. Egyébként most minden vagy friss megjelenésként van a summában, vagy Líra és Libri akcióként, ne lepődjünk meg rajta.

Jah, igen, és a könyv egy szuperérzékeny regény arról, ahogy egy gyermek próbálja megérteni azt, hogy az édesanyja rákos, és nem hat már számára semmiféle kezelés. Szívbemarkoló és kemény szöveg arról, hogy gyermekként is szembe kell néznünk a szörnyeinkkel és a ránk váró tanulságokkal. Nagyon szeretem.

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
A könyvet 2018 óta figyelem nagyon, mert egy provokatív ifjúsági regénynek tűnt. Most ezer forintért beszereztem, elolvastam, és bevállalós persze, de nem ezen van a fő hangsúly. Két kamaszt követünk benne. Egy lányt, akinek sírásó az édesapja, és a születése után meghalt édesanyjáról keresi a válaszait, miközben a temető az ő igazi játszótere, és egy fiút, aki a tetőtől leesett ikertestvérét gyászolja, és próbálja felfedezni valamilyen módon az életét. Egy kedves kis rövid szöveg ez a gyászról és arról, hogy tovább kell élnünk. Szerettem, örülök, hogy végre olvashattam.

Sirokai Mátyás: Lomboldal
Sirokai Mátyás verseskötetét már nagyon vártuk néhányan, mert egy 2013 óta tartó verseskötet-trilógiának a harmadik, befejező része. A beat tanúinak könyve és A káprázatbeliekhez két világépítő kötet, egy erősen disztopikus, földön túli, metafizikai közeget és nyelvet teremt. A Lomboldal ehhez képest egy sokkal csendesebb, meditatívabb, a természetet és a fákat nagyon nagy tisztelettel kezelő kötet lett. Mintha a másik világból itt egy lassú, békés föld szelleme szólna ki Sirokai nagyon jól kieresztett, burjánzó vagy másutt épp visszafogott, megfeszített nyelvén. Nem ilyenre számítottam, de örülök, hogy ilyen lett, és eddig sem volt nagy kérdés számomra, hogy Sirokai mindent tud-e az életről.

Stephen King: Emelkedés
Stephen King új kisregényében egy nagyon más dolgot csinált, mint amit elvártunk tőle. Használja ugyan a természeten túlit, de nem azon van a hangsúly. Szinte egy mesét olvasunk: egy konzervatív, republikánus várost állít szembe egy leszbikus házaspárral, és egy olyan srác épít közéjük hidat, akire egyre kevésbé hat a gravitáció. Egy kedves történet, itt írtam róla.

Yuno Ogami: Magányos csillag
Amikor elkezdem igazán keményen meleg könyveket olvasni, akkor a meleg témájú mangák már a piacon voltak, és kvázi már akkor is beszerezhetetlennek bizonyultak, ezért el is engedtem. Aztán kiderült, hogy két lány barátomnak megvan egy-egy ilyen mangája, ezért kölcsönkaptam őket. A Magányos csillag egy bot egyszerű történet egy gazdag üzletemberről, aki szállodákat akar megvenni, és egy srácról, akinek a családja nem akarja eladni a szállodájukat. Annyira nem tudtam volna mit írni róla, hogy végül nem is írtam, most viszont szereztem belőle is egy használt példányt. Lehet, hogy egyszer még lesz róla szó.

Hinako Takanaga: Vázlatok
Ez a manga viszont sokkal izgalmasabb. Most írtam át a hónapban az értékelését, és innen jött ez az egész manga vásárlás láz. Szerettem ezt a könyvet, kedves történet egy mostani szerelemről és kettejük régi szerelmeiről. Aranyos volt, kedves és én is szerelmes voltam beléjük. Lesd meg az értékelésemet róla. 🙂

Izsó Zita – Bach Máté: Pesti nő
Izsó Zita az egyik kedvenc kortárs költőm, a verseiben nagyon személyesen és mégis húsba vágóan tematizálja a női sorsokat, ebben a könyvében pedig interjúk szerepelnek nagyon különböző általam is nagyra tisztelt nőkkel, hogy rajtuk keresztül megértsük milyen is az a pesti nő. Először is nyilván szerettem a kötetet, szeretem, ahogy Izsó Zita gondolkozik a világról, mégis tele vagyok hiányérzettel. Ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni, lehet, hogy a szerkesztő összedobált érdekes nőket. Sok interjú szinte alig beszél a városról, vannak interjúk civilekkel (például taxissal, utcaseprővel, felszolgálóval vagy kocsmárossal), amik sokkal részletekbe menőbb, több esetben akár tényleg kifejezetten hosszabb lehetett volna, és szólalnak meg közben a kötetben olyan nők is, akik egyébként is nagyobb nyilvánosságot kapnak. Utóbbiaktól gyakran sajnáltam a 6-7 oldalt, míg több civil 2-4 oldalon húzta meg magát. Széttartó, diverz kötet lett, de lehet, hogy nem úgy diverz, ahogy Pest az. Maradt hiányérzetem a kötet után.

Virág Emília: Boszorkányszelidítő
Virág Emília Hétvilág sorozatának az első része a Sárkánycsalogató egy nagyon zseniális, vicces és direkt magyar urban fantasy, amiben Józsi, a másnapos pizzafutár egy kávéfőzőbe esett telefonnal és egy merülőforralóval egy kaput nyit, amivel egy sárkányt szabadít az Oktogonra. És ez még csak az első néhány oldal. (Itt írtam róla a szeptemberi kedvenc könyvemként.) A Boszorkányszelídítő ennek a trilógiának a második része, és bízom benne, hogy annyira zseniális és vicces lesz, mint az első rész, bár nem hallok róla annyi jót.

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Nádasdy Ádám 73 évesen prózakötettel jelentkezett. Az elsővel történetesen. Novellákat írt, benne arról, hogy milyen egy meleg élete az átkosban, és milyen azon kívül. Utazásokról mesél, ismerkedik, biztosan kedves lesz, megmutatja majd a dolgok fonákját is. Mint ahogy szokta is. A jövő héten kezdem is olvasni, és úgy érzem nagyon fogom szeretni.

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?
Nádasdy egy új ismeretterjesztő kötetben mutatja be azt, hogy igazából milyen nyelv is a magyar? Beszél arról, hogy mit jelent finnugor nyelvnek lenni, hogyan alakult ki a nyelv, és hogyan fejlődött az elmúlt ezer évben. Beszél a szókincséről, szerkezetről, írásról és helyesírásról… Nem gondolom, hogy egy magyar alapszak nyelvtechnológia szakirány után nagy meglepetéseket tartogat számomra a kötet, de ettől még bízom benne, hogy érdekes lesz.

William Shakespeare: Hamlet – Nádasdy Ádám fordításában
Már többször olvastam a Hamletet Arany János és Nádasdy Ádám fordításában is, de eddig nem volt belőle példányom. Most márciusban egy vizsgára újraolvastam, és nagyon mást adott a szöveg, mint korábban. Hamlet most felnőtt volt, aki élete első döntését hozza meg, és túl sokáig mérlegel. Túlnőtt a normák ellen lázadó igazságot képviselő kamasz képen a szememben, amit kamaszként először olvasva nagyon szerettem volna, és most a mai problémáimról is beszélt, és ez a felismerés megért annyit, hogy végre legyen belőle egy példányom.

Katona József: Bánk Bán – eredeti szöveg Nádasdy Ádám prózai fordításával
Középiskolában is nagyon szerettem a Bánk Bánt, annak ellenére, hogy akkor még csak a Katona József szöveg állt rendelkezésemre, aztán magyar alapszakon is el kellett olvasni, és most újra. De most nem olvastam el, mert tudtam a beadandó kérdéseire fejből a választ, csak MEK-en kerestem pontos idézeteket. Viszont elkezdett hiányozni ez a szöveg a polcomról. Kíváncsi vagyok Nádasdy és a prózai fordítás mit tesz hozzá az eddigi szeretetemhez.

Szilasi László: Kései házasság
Szilasi László egy cinikus és nagyon jó fej embernek tűnik, még úgy is, ha csak felületesen, tanárként és persze íróként ismerem. Eddig két regényét olvastam, mindkettő nagy vállalásokkal dolgozott, de most egy nagyon mást csinál. Talán szinte limonádét ír, azt feltételezhetnénk, ha persze nem Szilasiról volna szó. Ebben a regényben 55 éven keresztül nézünk két tanárt, akik egymás mellett élték le az életüket, és csak későn jöttek rá, hogy akár együtt is élhetnének tovább. Már olvasott fel Szegeden a könyvből, jó szöveg lesz, várom, hogy időm legyen rá.

Misika Jukio: Egy maszk vallomásai
Misika Jukio a XX. századi japán szépirodalom egyik izgalmas szerzője, akinek a haláláról az egyetlen olyan kurzuson, ahol szó volt japán irodalomról, sokkal többet beszélünk, mint a műveiről. 1970-ben rendkívül rituális körülmények között vetett véget az életének. A regényében a tradicionális japán férfi mintát felvevő maszkjáról beszél, és mögötte a törékeny alkatáról, fiatalságáról, homoszexualitásáról, és egyáltalán a törékeny világról, hiszen 21 éves volt például, amikor az országa elveszített egy világháborút. Nagyon félek ettől a könyvtől, és általában az ázsiai szövegektől, mert nincsenek meg azok a kulturális fogódzóim, amik általában mégiscsak meg szoktak lenni, viszont nagyon várom már, hogy olvassam, szóval jönnie kellett a kis rendelésemmel, akciósan.

Erwin Mortier: Dadogó dalok könyve
Erwin Mortier belga író egyetlen magyar nyelven megjelent könyve a Dadogó dalok könyve, amiben az édesanyja Alzheimer-kórral való életét, és a családjának a megpróbáltatásait írja apró kis érzékeny foszlányokban, nagyon erős líraisággal. Keresi ki az az anyakép, akihez minden helyzetben viszonyulnia kell, és finoman érzékelteti a változásokat. Mi a nagymamánkat tavaly veszítettük el, aki szintén Alzheimeres volt, mégis meglepődtem, amikor ugyanazokat a történeteket, kis morzsákat kaptam vissza, amiket mi is láttunk. Érzékenyen hozza vissza a szöveg azokat a történteket, amikor éreztük, hogy a mama nincs velünk, vagy kényszeresen mosolyogva próbál elmagyarázni nekünk valamit. Mi is arról beszéltünk, meddig lehet otthon ápolni, hogy tudunk a vele élő nagybátyánknak segíteni, és hogy mi lesz, ha ez így megy tovább. És persze különösen ritkán beszélünk erről, de keressük a jeleket magunkon is, hogy mi van, ha már elkezdődöt. Mortier ezt tudja, és jó, hogy megírta.

Johan Idema: Hogyan legyünk jobb turisták
Elmondom, hogy miért vettem meg. Már régóta érdekelt, tetszett a provokatív címe, és Eberhard Staub Az élő város című tanulmánykötetében azt mondja, hogy a városi ember ma a saját városában is turista, hiszen a hátán cipel annyi málhát, amennyivel egy turista is mindent meg tudna oldani, és fotóz, tudósít a városban látott különlegességekről, eseményekről. És engem meg nagyon érdekel a város. Ennyi. Nem várok sokat ettől a könyvtől, csak hogy tegyen hozzá valamit az urbánus életformámhoz.

Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Már írtam arról korábban is, hogy nagyon furán élem meg ezt a huszonévem eleje témát. Egyrészt tök jó, hogy volt időm gondolkodni magamon, kitalálni, hogy nagy vonalakban milyen ember akarok lenni, picit erről szólt a személyes blogom létrehozása és az azon futó önismereti 30 napos posztdömping is. Haing világa 24 évesen kicsúszott a lába alól, ebben a szövegben pedig arról mesél mindenki ígérete szerint kedvesen, viccesen, hogy hogyan jött ki a saját mélységéből, és hogyan fedezte fel újra az életet. Én most jöttem rá, hogy négy és fél éve azért állok slam poetry színpadon, hogy egyszer végre valahol egyedül, de mások előtt fel tudjam vállani, hogy baromira magányos vagyok. Most írtam egy düh slam szöveget, amit egyszer vagy előadok vagy nem. De bízom benne, hogy ez a könyv ad egy párhuzamos, hasonló történetet. Sokan nagyon szerették, és szeretettel beszéltek róla, én pedig mindig fel lerakosgattam a kívánságlistámról, mert nem akartam egy ilyen című könyvet olvasni. Szerintem júniusban elolvasom.

Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltünk
Ez volt az egyik nagyon impulzusvásárlásom a hónapban, de biztos vagyok benne, hogy ha nem veszem meg, akkor még sokáig kísértett volna. Az első világvége, amit együtt töltünk egy izgalmas és vátesz novelláskötetnek ígérkezik olyan főszereplőkkel, akik tudják, hogy sokkal közelebb vagyunk a világvégéhez, de rendületlenül hisznek abban, hogy még van visszaút. A fülszöveg azt mondja, a kötet „megpróbál úgy vigasztalni, hogy ne hazudjon”, és persze ha picit is ismerjük a magyar kortárs szépirodalom fülszövegeit, akkor megállapíthatjuk, hogy ez egy jó mondat, ami eladna egy könyvet, ha kortárs szépirodalmat a fülszövege alapján választanánk. (De persze nem teszünk ilyet.) Fanyar iróniát is ígér. Meglátjuk.

Molnár Gál Péter: Coming out
MGP a Kádár-kori színházi életnek és kritikának egy kifejezetten vitriolos tollú, ismerten elfogult, mégis népszerű alakja volt. Ügynök volt, ami 2004-ben derült ki, és az arra adott reakcióknak egy szintén erős hangvételű, a számonkérést visszautasító válaszszöveget írt. Ez jelent meg most a Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozatában. Nagyon kíváncsi vagyok a könyvre, és örülök, hogy a sorozatban jelent meg, mert régóta szemeztem például Orbán Ottó, Réz Pál vagy Radnóti Sándor kötetével, de így végül rá kell vennem magam úgy is erre az izgalmas kötetre. Aztán majd lassan jöhet a többi is. 🙂

Anne Carson: Vörös önéletrajza
Anne Carson a ma élő egyik legismertebb klasszikafilológus, sokan dicsérik, mert azokat a tanulságokat és gondolatokat keresi antik szövegekben, amiktől azok abszolút érvényesek ma is. És én pont ezért nagyon tartok ettől a szövegtől, mert nem otthonos nekem az archaizáló közeg, és félek, hogy nem fogok tudni benne működni, de közben nagyon izgalmas mindenki szerint ahogy a homoszexualitást és a szerelmet ábrázolja. Nagyon szépirodalmi szöveg lesz, de már a 2017-es megjelenése óta nagyon kísért, és az, hogy megvettem, már visszavonhatatlanul egy nagy lépés. 

Roxane Gay: A rossz feminista
Az év elején jelent meg ez az angolszász területen már több éve létező, vitákkal körülvett, megkockáztatom provokatív kötet, amihez a hónap második nagy impulzus vásárlása kötődik. Mármint tudtam, hogy egyszer meg fogom venni, de egyáltalán nem volt most tervben, csak megláttam, és gondoltam jöjjön. A kötetben közölt esszék arról beszélnek, hogy bár a feminista soha nem botlik meg, a rossz feminista néha vesz rózsaszín kiegészítőket, és rajong logikátlan, akár feminista szempontból is aggályos dolgokért. Izgalmas kötetnek képzelem, amiben az egyébként színesbőrű feminista nő körbevezet a popkultúra csarnokában, és mindenről elmondja a véleményét. Várom.

9 könyvet sikerült elolvasnom májusban

Sirokai Mátyás: Lomboldal
(Fent már írtam róla.)

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
(Fent már írtam róla.)

Axel Hacke: A tisztességről nehéz időkben
Axel Hacke elsősorban azt mondja attól leszünk tisztességesek a mai világban is, ha figyelünk. Figyelünk a másikra, a környezetünkre, a hozzánk beszélőkre, a minket ért hatásokra. Izgalmas szöveg volt, de főleg azok a gondolatok miatt, amiket elindított bennem. Hogy valószínűleg Hacke elfutna ez a jelző elől, de hogy meglepően konzervatív ember, és hogy az a figyelem talán egy szerinte megőrizni méltó világ idealizált tisztessége, és ebben az újfajta világban majd újfajta tisztesség jön létre. De ez csak az én eleven elutasításom, az ő kijelentő gesztusával szemben. Egyébként pedig egy izgalmas lassú szöveg, ha van egy délutánod és egy jól megírt elmélkedést olvasnál, itt egy jó könyv erre.

Bertold Brecht: Koldusopera
Brecht az egyik legnagyobb hatású drámaíró, aki igazi szociodrámákat írt, szinte végig valamiféle erős válságról, amiben az emberiség már felélte az értékeit, és csak az tud boldogulni, aki tudja, hogy a becsület az csak nagyon maximum látszat. Ebben a drámában egy minden hájjal megkent tolvajt látunk, ahogy folyamatosan beleesik a saját hibáiba, de elvei szerint a kurvákhoz legalább hűséges. Egy ilyen igazi kivagyi karaktert, akibe véletlenül sem üthet a ménkű. Brechttől én a Kurázsi mama és gyermekeit jobban szeretem, de ez is egy klassz szöveg volt, olvassatok több Brechtet.

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai
(Fent már írtam róla.)

Stephen King: Emelkedés
(Fent már írtam róla.)

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Ha már ez a summa nagyon Nádasdy központú lesz, akkor elmesélem, hogy ezt a könyvet Nádasdy Ádámtól kaptam ajándékba 2017 nyarán. Most másodszor olvastam végig, de időről időre egyébként is fellapoztam egy-egy fejezet vagy akár direkt vers erejéig. Merthogy ez egy kortárs versantológia elsősorban kamaszok számára, amiben kortárs verseket közölnek a klasszikus verstémákra, mint a haza, szerelem, élet, hit, közélet, természet… Egy nagyon különleges szépkötésű válogatás, nagyon szeretem. Most azért olvastam, mert tanulás közben elkezdett hiányozni a vers, meg úgy a kortárs szövegek.

Margareth Atwood: Guvat és Gazella
(Fent már írtam róla)

Izsó Zita – Bach Máté: Pesti nő
(Fent már írtam róla)

Nézzük kategóriák szerint:

Klasszikus irodalmi kimaradások: Koldusopera
Nonfiction: A tisztességről nehéz időben, Pesti nő
Megismerni a várost: Emelkedés. Pesti nő
Zsáner: Emelkedés
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Koldusopera (német), Esznek-e a halottak epertortát? (osztrák)
LMBT: Frannie Langton vallomásai, Emelkedés

Blogoltam is

Ebben a hónapban ez a 7. bejegyzésem, ami egy átlagos hónap teljesítménye igazából. Ez most két értékelést jelentett, egy friss olvasásét, az Emelkedését (értékelés itt, alternatív fülszöveg itt), és egy régóta tologatottét, a Hogy lehetnél mindkettőét (értékelés itt, alternatív fülszöveg itt). Mostantól valamennyire törekszem is arra, hogy így menjen, mert néhány régi jó könyv vár még a sorára, és tanulva a régiek hibájából, az újakat már folyamatosan írni szeretném.

Csak május közepén érkezett az első bejegyzés, az első két hetet teljesen elvitte az egyetem. Az 1 és 6-ban mutatott 6 betervezett könyv közül csak kettőt sikerült elolvasnom, ami nem jó, de cserébe jó más könyveket olvastam, és ez is valami. A többi pedig folyamatosan olvasva lesz.

Még az 1 és 6 napján délután kitöltöttem az Eurovíziós klisék könyves kihívást, ami egy nagyon klassz és kedves, hangulatos tag volt annak kapcsán, hogy idén sajnos elmaradt a fesztivál. Jó volt zenéket és könyveket keresni klisékhez, újrahallgatni régi kedvenceket. Szerettem és élveztem. 🙂

Ez volt ez a hónap, így búcsúzom is mára. Ha kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Stephen King: Emelkedés

Sziasztok,

a mai bejegyzésben a legfrissebb Stephen King megjelenésről, az Emelkedésről fogok nektek mesélni, ami tavaly jelent meg angolul, most tavasszal magyarul. Nagyon örültem, mert régóta szerettem volna már Kingtől olvasni, a Carrie kifejezetten esélyes volt elsőnek, de aztán megláttam, hogy az Emelkedés LMBT címkés, és aztán már egyértelmű volt. Mert nyilván akarok írni az LMBT témát is érintő King regényről. És most ezt olvashatjátok:covers_569673_1.jpg

A fülszöveg azt ígéri, hogy egy nagyon más, meglepő Stephen King szöveget kapnak a rajongók is, és ezt a szöveg hozza is. A regény elsősorban a társadalomról mesél, az mindegy véletlen, hogy közben egy emberrel valami rendkívüli dolog történik. A nagy betűvel szedve is csak 186 oldalas kisregény elsősorban a King életműből már jól ismert Castle Rock kisváros működését mutatja be, keretezi újra.

A regényben Scott Carey-t az elvált, pocakot eresztett belsőépítészt követjük, akinél elkezd egyre kevesebbet mutatni a mérleg. Először csak kevesekkel, félkilókkal, anélkül, hogy a teste és a testfelépítése változna. Aztán észreveszi, hogy a tömege állandó az adott pillanatban, akármit emel fel magához, vagy akármilyen ruhát visel. Amikor belecsöppenünk a történetbe Scott már felfogta, hogy ez egy természetfeletti jelenség, és elhatározta, hogy nem keres orvosokat, hiszek ők sem tudnák mit kezdjenek vele, de kísérleteznének rajta élete végégig.

Scott a helyzettől függetlenül is keresi a helyét, tudja, hogy ez egy jó kisváros, békés, kedves szomszédokkal, de nem igazán maradt semmije a válása után az emeletes házán kívül. Most egy nagy projekten dolgozik, amit valószínűleg a zérópont közeledése nem enged befejezni, egyébként pedig gyanútlanul mászkál Castle Rock utcáin, és néha mérgelődik, hogy az új leszbikus szomszédainak a kutyái megint a pázsitjára kakilnak.

Itt el is érkeztünk a regény igazi tétjéhez. A regényben a konzervatív republikánus kisváros ütközik meg a szomszéd leszbikus házaspárral, akik vállalják a saját házasságukat, a városban élők pedig nem igazán elfogadóak ezügyben:

Erre nem lehetünk büszkék. Leszbikus. Ez talán nem lenne gond, ha nem reklámozná, mert amúgy senkit nem érdekel, mi történik a zárt ajtók mögött, de neki muszáj úgy bemutatni azt a nőt, aki a Frijoléban főz, hogy a felesége. Errefelé ez sokaknak ugyanaz, mintha elküldené őket az anyjukba.

Deride és Missy számára egészen más élmény ezen szomszédok között élni, mint amilyen Scottnak, és erre egy rövid látogatás alatt Missy hívja fel a figyelmét. Scott onnantól igyekszik változtatni a városi emberek nézőpontján, szinte eredménytelenül, pedig egymástól függetlenül, magában szinte mindenki tudja vagy tudni véli, hogy az emberek mögött akár több is lehet szexuális irányultságnál.

Deride például jó futó. 2012-ben majdnem kijutott az Olimpiára is, de egy bokasérülés véget vetett az élsportolói karrierjének. Egyébként pedig egy makacs nő. Fontos számára, hogy megvédje a környezetét és Missyt attól a világtól, amelyik nem kedveli őket. Szereti uralni a helyzeteket, és ebben a regény nagy részében egy gőgös mosoly segít neki, amiről azt mondhatjuk, hogy a világ egyik legtúlreflektáltabb gőgös mosolya.

Missyt visszafogottan, szeretettel tele látjuk. Ő vezeti a konyhát az új közös mexikói vegán éttermükben. Figyelmes vendéglátó és kétségkívül a regény legjobb lelkű, a rövid regény kevés cselekményéhez is képest keveset mozgatott, mégis mindig jelenlévő szereplője.

King a város felől is sztereotíp szereplőket, használ. Homályosan, de megismerjük a picit szétszórt könyvesboltost, a tisztességben megőszült orvost, aki azért még praktizálgat, vagy épp az orvos feleségét, aki bizony minden bizottságban ott ül, ahogy azt egy konzervatív idős orvosfeleségtől azt elvárjuk, és persze mindenről meg is van a véleménye.

Köztük kell valahogy hidat képeznie Scottnak, és ez baromi nagy dolog. Érdemes például jól szerepelnie a város leghagyományosabb futóversenyén, és jó, ha a válás után is maradt néhány széked. És az sem baj, ha a szerencse is nektek dolgozik.

És még mindig ne feledjük el Scott folyamatos súlycsökkenését. Ha ezt mégis megtennénk, az csak azért van, mert a regény nagyon hasonlóan kezeli ezt, mint a mágikus realizmus a kérdéseit. A különbség, hogy itt persze először meglepődtek, de nem igazán történik ezzel sokáig semmi. Vázlatszerű, amit tudunk róla, mert a főszereplő nem keres megoldásokat vagy válaszokat. Az egyetlen valódi kérdés, ami felmerül vele kapcsolatban, hogy fertőző-e. De persze erre sem kapunk igazán választ.

Ha voltak is szabályai annak, ami zajlott, nem értette, és nem is akarta.

Végül egy kedves történetet kapunk, mert ezek a szereplők nem akarnak gonoszak lenni, és nem is azok, csak élnek a saját kis szemellenzőikkel mindkét oldalon. Stephen KIng könyve nem lesz a legerősebb LMBT kötet, de egy korrekt történet, ahogy a fülszöveg is mondja, mese arról, ahogy az ember és ember között kapcsolatok szövődnek. Tényleg nem kimagasló szöveg, de vannak jó találatok a sematikus szereplőkben, és kedves, elnagyolt, meglepetéseket aligha tartogató szövegben. A végén úgy hatódtam meg, ahogy arra számítani lehetett, és az, hogy ez a horrorkirály legújabb könyvétől van, az majdnem mindegy is.

De persze, nyilván, nem teljesen. King a kisujjából képes kirázni egy korrekt regényt, ezt láthattuk most is. Talán egy következő erős, igazán nagy regényében majd találkozunk alaposan megírt, nem sematikus, emberszagú LMBT szereplőkkel. Addig pedig emelkedünk.

Kedvenc rész: Amikor a szakdolgozatomat írtam nagy hatással volt rám George Lakoff: Ne gondolj az elefántra! című könyvét, amiben sokat beszél a fogalmi keretekről az amerikai demokrata és republikánus gondolkodás mentén. Nekem akkor a fogalmi keretek kellettek, de az USA-béli viszonyok tisztázása is hasznos volt. Ezért lett a kedvencem ez az idézet, ami zseniálisan aláhúzza a város életét, de persze enélkül az előismeret nélkül is tök érthető:

A politikailag haladó szellemű kisebbség globális felmelegedésről beszélt, a konzervatívabb többség kivételesen szép indián nyárnak nevezte, amit hamarosan követ majd a a tipikus maine-i tél. És mindenki élvezte.

Végezetül ajánlom a könyvet azoknak, akik hozzám hasonlóan szemezgettek már Stephen Kinggel, de eddig nem merték belevágni a fejszéjüket az egyik vastag, vagy horror regényébe. Azoknak, akik olvasnának valami állati kedveset és egyszerűt arról, hogy milyeneknek kellene lennünk nekünk embereknek, és azoknak, akik hisznek benne, hogy lehet ilyen a világ. Nekik különösen. 🙂

Stephen King: Emelkedés
Európa, 2020
262 oldal (A kötet a 189. oldaltól egy részletet közöl King tavalyi nagyregényéből Az intézetből)
Így olvastam: Egy délután alatt. Kellemes volt, vitt a történet, sehol nem dobott ki és könnyű volt visszalépni is. És tényleg nagyon nagy betűkel van szedve.
Itt írtam hozzá alternatív fülszöveget.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, és köszönöm az Európa Kiadónak a bizalmát, és hogy elküldték nekem ezt a könyvet. Ha olvastátok már és megosztanátok a véleményeteket, vagy kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

Igyekszem jönni a következő bejegyzéssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Stephen King: Emelkedés

Sziasztok,

régóta tologatott tervemről tudtam, hogy meg fog valósulni, amikor megláttam, hogy érkezik egy LMBT+ King kisregény. Már régóta szerettem volna Kingtől olvasni valamit, az pedig természetes, hogy írni akarok egy LMBT King regényről, amint megjelenik. Most megjelent, és először az ilyenkor szokásos rövid ajánló típusú bejegyzésemet hozom, aztán napokon belül érkezik az értékelés is.

covers_597984_1.jpgStephen King a tavaly megjelent kisregényével még mindig képes meglepni az olvasóit. Történetében a rajongók számára már jól ismert Castle Rock kisvárosának konzervatív republikánus közösségét borzolja. Egyik napról a másikra egy leszbikus házaspár költözött a szomszédjukban, akik vegán mexikói éttermet nyitnak. A jószomszédi viszony látszata elfojtott indulatokkal és félrenézésekkel marad csupán fent, a két nő étterme azonban hamar csődközeli állapotban jut.

Scott Carey, a két nő szomszédja számára napról napra egyre kevesebbet mutat a mérleg, pedig a teste nem változik, és a mérleg nyelve nem mutat mást sem ruhákban, sem súlyzókkal a kezében. Scott egyre gyorsabban tart a zéró-nap felé, amikor elveszt mindent, ami a testét a gravitációhoz kötné.

A szomszédok krízisei a rövid kisregény oldalain lassan egymásra találnak, a kisváros lakói és a házaspár is esélyt kap arra, hogy levegyék a szemellenzőjüket, és azon át egy szabadabb, békésebb világot lássanak. King kisregénye egy lélekemelő mese arról, hogy az ember és ember között a legrövidebb út a megértés, az elfogadás és egymás szükségleteinek megismerése.

Hamarosan hozom róla az értékelésemet!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy gyönyörű nyelvű regényről fogok nektek mesélni, ami két összefonódó történetet mesél el. Egy reneszánsz festő szellemét, és egy anyja elvesztését gyászoló kamaszt követünk életük fontos szakaszaiban.

A regény tavaly novemberben jelent meg, én decemberben olvastam, és gyorsan került a  kedvenceim közé, mégis nehezen vettem rá magam eddig, hogy írjak róla. Majd azt is leírom, hogy miért.

hogy_lehetnel_mindketto.JPG

A regény két szála viszonylag elkülönül egymástól, bár mindkét szereplőnek fontos helye van a másik történetében. A könyv nagyon izgalmas húzása, hogy a két fejezet közül bizonyos példányokban Francesco történetével, míg másikakban George történetével kezdődik a regény, ami egy nagyon izgalmas gesztus. Mindkét esetben azt látjuk, hogy George igyekszik megérteni egy olyan festőt, akiről alig tud az utókor bármit is.

Ha Francesco történetét olvassuk először, azt érezhetjük, hogy a történet valódi, és George próbál közel jutni ehhez, ha viszont George történetét olvassuk először, akkor könnyen lehet, hogy úgy véljük, George konstruálja meg Francesco életét az anyjával való beszélgetései, és azon kevés dolog mentém, amit róla megtudott vagy tudni, a festményein látni vél. Az én példányomban Francesco története szerepel elsőként, és ez biztosan alapjaiban határozta meg azt, ahogy a könyvről írni tudok. Néhány év múlva biztosan elolvasom majd fordítva is.

Francesco története líraian indul. Egy szellem igyekszik megérteni a megváltozott világ dolgait, és szemügyre vesz egy fiút a galériában, ahol neki egy képe van kiállítva. Ez a fiú az egyetlen, aki elidőz igazán az ő festménye előtt, és érzi hogy követnie kellene, de a fiúról szóló igazi információk itt még elvesznek abban, ahogy Francesco értelmezni próbálja a jelen világot.

A fejezet a visszaemlékezésre épül. Francesco mai nyelven meséli el az életét, amin át óhatatlanul bevezet minket az akkori művészvilágba is. Francesco szülei Ferarában éltek a 15. század közepén. Ferara ebben az időben nem csak a képzőművészetnek volt egy nagyon aktív reneszánsz melegágya, hanem a téglaégetéshez is kiváló volt minden körülmény, így jutott a család a városba, és így kezdett el Francesco gyermekként a porba és a téglákra rajzolni. Az apja látta meg gyermekében a lehetőséget, és ő küldte el egy mesterhez, hogy tanuljon.

Majdnem teljesen egyszerű művészsors. Ahhoz, hogy valaki ma is kitűnjön nem elég tehetségesnek lenni, fontos, hogy észre is vegyék, de akkor fontos volt az is, hogy legyen férfi az illető. Francesco gyermekkorában egy bő ntői ruhában járkált, amit az édesapja kérésére vett le, hiszen azt ígéri, hogy tanítattja cserébe. Megtanítattja a színek keverésére, alakok rajzolására fákon és falakon. Ezért cserébe aligha lehet sok az az életnyi diszkréció, és hogy nem vetkőzhet le mások előtt.

Mégis az van, hogy Ali Smith nem mondja ki sosem, hogy Francesco lány vagy nő volna, és ez az, amiért nem mertem sokáig írni róla. Francesco identiáskrízisei alapvetően szörnyen izgalmasak, de azt hiszem túlgondoltam olvasás közben. Francesco azt mondja magáról, hogy

Minden másnál inkább festő voltam.

Mégis felmerül talán a regény egyetlen coming out szituációjában, hogy hogyan lehetne a két szereplő között ez után, annak a tág kontextusában amit ez igazán jelent, barátság. Egy idegen nyelvű vándor így írja körül a szót, aminek nem ismeri a megfelelőjét, de használhatta volna Francescóra:

Azt jelenti, mondja, hogy te, aki több vagy mind egy dolog. Te aki meghaladod a várakozást.

A nemiség azonban végig a ki nem mondottság terében van. És nyilván nem véletlenül, nem tudjuk, milyen következményei lettek volna a regény világában, ha ez másként történik. Ugyanakkor Francesco hagy nyomokat. Mindkét ismert festményén andogün alakokat használ, akiknek a nemük nem határozhatóak meg igazán. Nem férfiak, nem nők, de mégis nagyon karakteresek, nagyon valamilyenek.

Francesco két ismert festménye közül az egyik az, amit a halála előtt festett. Itáliában ebben az időben nagyon fontos volt, hogy mindenütt nagy paloták és nagy templomok épüljenek, csodás, tematikus freskókkal, amik mindig a gazdájuk nagyságát hirdetik, általában mitológiai, sőt sokszor biblikus alakok arcaiban látjuk viszont a megrendelők arcát például. Egy ilyen palotának a hónapok termén dolgozott legutoljára, ő volt megbízva a március hónappal.

A festő életének egyetlen bizonyítéka ebből a korszakból való. A Francesco tudta, hogy a munkája többet ér, mint a többi termen dolgozó festőé, ezért levelet írt a megbízójának, amire azonban nem érkezett válasz. A festményen hagyott egy félbemaradtnak tűnő arcot, aminek a tekintetét és alakját mindenki csodálja, de nincs az alaknak szája. Mintha lennének olyan dolgok, amiket nem lehet kimondani.

Francesco történetéhez képet egyszerre nagyon más, és egyszerre nagyon hasonló George története. De hogy is lehetne mindkettő, ugye. George egy állandó identitáskrízisben él. A szerzőnő ennek a kérdésnek az ifjúsági regényekből megszokott témáit hozza elő egy a lírai, személyes és igényes nyelvvel. George gyászol, és úgy érzi, hogy magára maradt a gondolataival, hiába beszélget az édesapjával, a nevelési tanácsadóval és a barátnőjével is. Az is csak sokára derül ki, hogy George valójában lány, aki szintén nem igazán reflektál a nemiségére, így a leszbikusság sem igazán tematizálódik.

George azt gondolja, hogy politikai aktivista anyját a titkosszolgálatok gyilkolták meg, és a regényben ezzel kapcsolatban nyomoz, leginkább az anyja kétes barátnője után. Az anya egy bankautomatánál találkozott a későbbi barátnővel, és elég furcsán alakultak a dolgok. Olyan volt, mintha valaki, aki tényleg ismeri az anyát, megrendezte volna. Az anya szinte első pillanattól tudta, hogy ez csak játék, és nem lehet szerelem, mégis élvezte a talán kém társaságát, mert élénken figyel rá, és tényleg szüksége lett volna egy barátra. És George úgy érzi, Francesco festményeinek köze kell hogy legyen az ügyhöz.

Ez a nyomozás azonban nem igazán áll erőt talajon, és senki nem hisz Georgnak. Megtévesztettnek, paranoiásnak tűnhet, mint aki nem ebben a világban él, hanem az emlékeiben, és a hipotéziseiben. Rajta keresztül ismerjük meg Francesco későbbi történetét, Visszaemlékezik arra, hogy az előző évben az anyjával Ferarába utaztak megnézni a hónapok termét, és elmesélik, hogy tényleg a márciusi freskók a legügyesebbek, amelyek megragadják és nem eresztik a tekintetet.

George történetének a nyelve sokkal szenvtelenebb, a kamasz világtól való eltávolodása és párhuzamosan élt életei, identitásai körüli bizonytalanságban látjuk őt, és erre erősít rá a szerző is azzal, hogy eltartja magától ezt az alakot. Izgalmas, ahogy a világirodalom most felfedezi a fiatalokat és a a kamaszokat. Ali Smith gesztusa nagyon hasonló, mint Sally Rooney-é a Normális emberekben. Kimozgat nem hétköznapi fiatalokat, és rajtuk keresztül mutat valami általánosat rólunk, amit fel tudunk venni. Érződik persze, hogy ez válságtéma, de a kamaszkor az mégiscsak mi, ha nem válság. Nagyon kíváncsi vagyok merre tart a világirodalom ezekkel a gesztusokkal és a kamasz témákkal.

Kedvenc részem: Két ilyen van. Az egyik: nagyon szerettem, amikor Francesco prostituáltaknál volt. Abban megmutatkozott az igazi művészet ereje. A másik: amikor George és az anyja beszélgettek, évődtek:

Az anya tehetetlen kétségbeesésében mindkét kezét leveszi a kormányról.
Hogy lehet, hogy én, aki a világ minden maxima antidokriner nője közül a legmaximább antidoktriner vagyok, egy ilyen doktrinernek tudtam életet adni? És mi a fenéért nem volt annyi eszem, hogy születésekor vízbe fojtsam?
Ez az erkölcsi dilemma?, kérdezi George.

Végezetül szeretettel ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik olvasnának valami tényleg szépet. A regény nyelve sodor és tényleg gyönyörű. Ez a regény is olyan, mint a szereplők, hogy sokkal többet kapunk tőlük azoknál a címkéknél, amiket visel. Nem hétköznapi történet egyik sem, de ismerősek, tanulságosak és érdekesek. Ajánlom azoknak, akik úgy érzik, hajlandóak belevágni valami tényleg szép szépirodalomba, akik keresik a kapaszkodókat a világunkban, és tudják, hogy ez nehéz. Olyanoknak, akik figyelemmel tudnak fordulni a mondatok, és  a mondatokból összeálló regény felé. Ez a könyv megdolgoztatott, de én minden mondatát imádtam.

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő?
Magvető, 2019
320 oldal
Így olvastam: Nagyon hullámzóan tudtam vele haladni, de érdemes inkább kivárni azokat a pillanatokat, amikor elkap. Mondtam már, hogy gyönyörű és sodró az egész történet?
Itt írtam hozzá alternatív fülszöveget.

Ennyi lett volna már ez a bejegyzés, köszönöm, hogy velem tartottatok, és külön köszönöm a Magvető Kiadótól a belém helyezett bizalmat és hogy elküldték nekem ezt a könyvet recenzióra. Ha olvastátok már a könyvet és megosztanátok a véleményeteket, vagy kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel, mert szeretném, ha még ebben a hónapban beleférne még egy.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

Tényleg igyekszem a következő bejegyzéssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő

Sziasztok,

a mai bejegyzésben elkezdem egy régi adósságomat törleszteni, hiszen ezt a könyvet november végén kaptam a Magvető Kiadótól, és decemberben el is olvastam. Nagyon szerettem, mert elképesztően különleges a nyelve és izgalmas az két összekapcsolódó világ, ahová a szerző bevezet minket, de úgy gondoltam, hogy nehéz róla írni, ezért mindig tologattam. Pedig nagyon szeretném megmutatni nektek. Most először egy rövid, ajánló bejegyzésben, de rövidesen érkezik róla az értékelés is.

hogyan_lehetnelo.jpgFrancesco del Cossa, a majdnem névtelenül eltűnt reneszánsz festő szelleme egy angol galériában követni kezd egy fút, George-ot, aki a nemrég elhunyt édesanyja után nyomoz. A regény két nagy egységében a két szereplő életébe nyerünk bepillantást.

George hisz benne, hogy politikai aktivista édesanyjával a titkosszolgálat végzett, és úgy véli a galériában lévő festmény nyomra vezetheti, hiszen néhány hónappal korábban Ferarában már hosszasan tanulmányozták az egyik festményét.

Francesconak az életében nagy kompromisszumokat kellett hoznia ahhoz, hogy festő lehessen, és végül minden másnál inkább festővé válik. Olyan kiváló festőnél, aki azt gondolja több fizetést és elismerést érdemelne, mint a kollégái.

George kamasz élete egy állandó identitáskrízis. Keresi a címkéket és a megnevezéseket, miközben még a nyelvtani szabályok betartásának is kellő figyelmet szentel.

Mit jelent valamilyennek, valamilyeneknek lenni? Teszi fel a kérdést a Costa-díjas regény, és olyan választ ad rá, ami egyaránt érvényes a két ötszáz év különbséggel játszódó történetben is.

Hamarosan érkezik róla az értékelés!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Eurovíziós klisék könyves kihívás

Sziasztok,

a mai nap egy picit más lehetett volna, mint a többi, és bár ma már messze nem vagyok akkora Eurovízió fan, mint a 2010-es évek közepe táján, azért minden évben követtem a versenyt nagyjából, néha még nemzeti dalválogatókba is bele-bele néztem, és persze az Eurovízió elődöntőket és a döntőjét mindig megnéztem.

Szeretem, mert tényleg egy klassz dolog, jól mutatja meg, hogy mennyire sokszínű dolog európainak lenni, és jó, hogy mi európaiak együtt tudunk szórakozni ezen. Emlékszem, még tök kicsi voltam, amikor Rúzsa Magdi képviselte Magyarországot: Abban az évben Szerbia nyert, de Szebiában ünnepelték mindkét résztvevőt. Emlékszem, hogy néztem a tévében utána a tudósításokat a Vajdaságból, és ilyen állati valódi volt az egész. És hát, azóta is ezt gondolom, hogy tök őszinte az a sok közösen lengő zászló a nézőtéren, és az külön klassz, hogy ott van a szivárvány zászló is. OlvaZsófi és Nalina, a Beautiful Dauntless csatorna könyves youtubere készítettek hozzá egy dalválasztós book taget, amiben Euróvíziós klisékhez kellett dalt és könyvet választani. Én pedig felcsaptam a youtube-ot, és megkerestem a dalokat, amikből sokat sokáig hallgattam még, néhánynál pedig csak az élményre emlékeztem, amit nehéz volt a youtube-on keresőszókra váltani, de cserébe rengeteg dalt újrahalgattam, és teljesen Eurovíziós lett a lelkem. De azt már érzem, hogy ez ilyen mesélős lesz.

eurovizios_klisek.JPG

1. Rock

Szóval nyilván a Lordi miatt került be a műfaj az Eurovízió történetébe és ebbe a tag-be is. A finnugor tanárom mesélte, hogy ők pont egy kocsmában nézték az Eurovíziót 2006-ben más finnugorászokkal egy ösztöndíjban, és megszokták, hogy Finnország tök esélytelen, és aztán jöttek fel, és senki nem hitte el, hogy lehet, hogy megnyerhetik. És én akkor most maradnék Finnországnál, mert ez volt az első ami eszembe jutott a Viszlát nyár után. Amúgy pedig hallgassátok az AWS-től az egész Fekete részem albumot, ne csak a Viszlát nyárt, mert nagyon-nagyon-nagyon jó.

Egy alulértékelt könyv vagy egy könyv, ami ritka a műfajában

Éduard Louis: Leszámolás Eddyvel (értékelés itt)
Ez a könyv még nagyon korán jött a hazai LMBT piacra, viszont Éduard Louis egy nagyon aktív fiatal közéleti szereplővé vállt Franciaországban, mert ugyanezeket a kérdéseket tematizálja: vidék, mélyszegénység, elsőgenerációs értelmiségiség, és ebben a keretben a melegsége. Zseniális könyv, szeretettel ajánlom, remélem majd egyszer a többi könyvét is kiadják magyarul.

2. Tradicionális

A műfaj, ami a legtöbbször idegesít, de elsősorban azért, mert sokszor rosszul van csinálva. Picit olyan nekem egy csomószor, mint amikor Pápai Joci szamurájról rappel egy huszár mentében. Viszont vannak jók ebben a műfajban, és az egyik ilyen Grúzia, ennek a dalnak iszonyú kedves a hangulata, szeretnék grúz lenni tőle.

Egy könyv, ami egy nép folklórjára épít

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia (értékelés itt)
Itt frankón lehet, hogy alibizek, mert nem vagyok jó sem a grúzokból a dal kapcsán, sem a bosnyákokból a könyv kapcsán, de nem nagyon olvastam mást, ami csak hajazna ide az LMBT könyvekből, ebben a könyvben viszont nagyon erős a misztikusság vagy a mágikus realizmus, ami végülis a hazához és a bevándorló léthez társul.

3. Mély tartalmú dal

Egyrészt ide nem is akartam közhelyes dalt tenni, ami az összefogásról, békéről, földről szól, mert sok ilyet hallunk azért, elsősorban az elődöntőben, és ezek nem is mindig érdekesek. Másrészt amikor kerestem az emlékeim között, végig előretolakodott Jamala, és az emlékeimnek tök igaza van. Ez a dal baromi jól van hangszerelve, Jamala tök hitelesen meséli el a krími tatárok 1944-es erőszakos kitelepítésének a történetén, annak a személyes síkját. És persze, Európa 2016-ban elérte az oroszellenességének a csúcsát, és az ukrán-orosz konfliktus is tombolt, de Jamala elegáns maradt, a dal pedig tök hiteles volt ebben a helyzetben is.

Egy könyv, amely egy komoly/sötét témával foglalkozik

Cloe Benjamin: A halhatatlanok (értékelés itt)
Kisgyerekek elmennek egy hírhedt jósnőhöz, hogy megtudják, mikor fognak meghalni, aztán ez alapján alakul a saját életük, a korai AIDS-ről, az önmgvalósításról és családi traumák lezárásáról is mesél a könyv. Azt hiszem jó ide.

4. Csodabogarak

EZT  A DALT MINDENKI UTÁLJA, PEDIG ZSENIÁLIS!
Verka mellett Silvia Night a kedvenc Eurovíziós karakterem. A nő, aki bejött a színpadra, és elénekelte, hogy ez minden Euróvíziós nemzet álma, és hogy jövőre találkozunk Reykjavíkban, hiszen nyilvánvalóan ő nyer, de gratulál nekünk, és felhívja az istent a színpadon egy rózsaszín nyalókából előugró telefonból, és ez az egész. Köszönöm, hogy vagy Silvia Night!

Egy könyv, amely furcsa, de vicces

Augusten Borroughs: Kiszáradva (értékelés itt)
Szóval a főhős pont annyira kivagyi, mint Silvia Night és ezt imádom. Egy alkoholista huszonéves meleg marketinges, aki koccint az elvonókra, és tudja, hogy a melegek imádják a drámát.

5. Drámai/extravagáns ruhák

Cezar dalát és előadását nagyon sokszor kellett hallgatnom ahhoz, hogy annyira szeressem, amennyire most, de most nagyon szeretem. Annó még több dalát is hallgattam, lehet, hogy később még utánanézek majd, hogy mi történt azóta ezzel az érzelmes román operaénekessel.

A legszebb könyvborító covers_454724.jpg

Sarah Winman: Bádogember (értékelés itt)
Az az érzésem, hogy kihagyok egy borítót, amit jobban szeretek ennél, de nem jut eszembe, viszont általában az az igazság, hogy nagyon szeretem van Goghot, és pont azért a dél-franciaországi élményért, amit a könyv is megragad. És ezt idézi meg a borító, és nagyon szeretem az egészet. Amúgy néha azt gondolom, hogy nem gondoljátok eléggé, hogy nagyon szeretek valamit, ha nem írom le a végén, de ez nyilván nincs így.

6. Nyálas duett

Ez a műfaj sokkal kevésbé zavar, mint másokat. Szerintem nagyon sok kedves, aranyos őszinte ilyen dal van. De ha játszunk, akkor kerestem egy olyat, ami tényleg idegesítően felesleges, mert nem szól semmiről, és tök üresen kedvesek:

Egy túl nyálas szerelmi sztori

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép (értékelés itt)
Aki meglepődik, hogy ezt választottam, az nem olvasta még az értékelésemet.

7. Szivárvány

Azért választottam Hovi Start, mert 2016-ban három kedvenc dalom volt, és vicces, hogy az orosz Szergej Lazarov dala is benne volt az ukrán Jamala és az izraeli Hovi Star dalai mellett. Volt egy playlist a telefonomon, amiben ez a három szám ment. Az orosz- ukrán konfliktusról már meséltem, Hovi Start pedig zaklatták a Moszkvai repülőtéren, mégis nagyon euróvízióhoz méltóan nyilatkozott az ügyről (forrás: Humen Online):

Ugyanúgy szeretem Szergej Lazarovot és Oroszországot. Nem egy szép élmény volt, de élek, tanulok belőle, továbblépek és mosolygok.

Egy LMBTQ könyv:

Figyi, nem írok ide könyvet, isten hozott az LMBT könyves blogon, keress bátran, és ha tetszik, iratkozz fel. 🙂

8. Happy go lucky

Egyértelmű volt. Emlékszem a mi a fene történik itt éményre.

Egy vidám könyv

Andrew Sean Greer: Arthur Less (értékelés itt)
Arthur Less egy szerencsétlen srác, aki szenvedéllyel csókol, az élete minden más területén viszont életképtelen. Most tölti az ötvenet, a volt barátja most megy férjhez, ő pedig világ körüli útra indul, hogy elmeneküljön ettől az egésztől. És ez baromi viccesen van megírva.

(Itt ért a kilenc óra, itt még meg kell írnom két pontot, ki kell köszönnöm, át kell néznem az egészet, és kezdőképet kell csinálnom, de itt már hallgatom az élőt.)

9. 80s in the 2010s

Itt megint csalok egy picit. OlvaZsófi a videójában valahogy úgy írta körül ezt a kategóriát, hogy régen menőnek tartották, ma meg már nem, és nem azt mondom, hogy Moldova 2017-es produkciója nem elég 1980, de elsősorban azért ezt választottam, mert ennek a moldovai zenekarnak a szaxofonosából lett az epic sax gug mém. Aztán ugye 2017-ben újra indultak.

Egy könyv, ami régen menő volt, de mára már kiment a divatból

John Donovan: New Yorkban minden más (értékelés itt)
Ez a könyv a Móra kiadó Pik-Nik sorozatában jelent meg, és elég sok klassz könyv jelent meg régen ebben a sorozatban, így úgy képzelem, hogy olvasott könyv volt, akár még azt is el tudom képzelni, hogy szerették, sajnos nem nagyon találok erről forrást.

10. A leglegebb – A kedvenc Eurovíziós nyertes

Szóval ezen most sokat gondolkodtam. Mert hát olyan igazán Jamalán kívül szinte sosem azok nyertek, akiknek én lelkesen drukkoltam. De ha végiggondolom, hogy egyetlen olyan Eurovízió győztes van (Jó, ha az ABBA-t nem számoljuk.), akiknek követem a későbbi munkásságát, akkor abszolút Concita Wurst számomra a leglegebb. Nagyon szeretem a hangját, az új dalait is folyamatosan hallgatom, követem instagramon, szeretem ezt az embert, és tök jó, hogy megnyerte. Mindennel együtt is.

Egy kiemelkedő könyv

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom (értékelés itt)
Ez a leglegebb, amiről van értékelés a blogon, minden oldalát imádtam a könyvnek. Feminista, egy kis közösséget mutat be a háború előtt és egy családanya életét a szexuális forradalom után. Egy olyan helyről beszél, ami az otthona lehetne mindenkinek, és ahová betérhet minden drága vendég. Amerikai történet persze, csak eszembe jutott, hogy picit olyan mind az Eurovízió, és amilyen Európa lehetne. Picit furcsa, de mindenkinek megvan a maga helye benne.

Ennyi lett volna mára ez az elég váratlan bejegyzés, ígérem nem fogok ezentúl ilyen gyakran jönni, csak ez délután a fejembe mászott. 🙂 Ha kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen, de azért nem enyire rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig;

és ahogy az Eurovízió idei jelszava mondja:

Nyílj meg!

Szilvió

1 és 6: Az áprilisi kedvencem és hat májusra betervezett cím

Sziasztok,

a májusom elég zűrösen indult, nagyon sok beadandó zuhant rám, mégis úrrá tudtam lenni a helyzeten, viszont emiatt nem volt időm a bloggal foglalkozni. Így most pihenten és nyugodtan elkezdem a májusi tartalmakat, és mint ahogy az lenni szokott, indul a hónap az 1 és 6-tal. Egy könyv erejéig visszanézünk a múlt hónapba, és nagy terveket szövögetünk. Kezdjük! 1es_6.JPG

1: Az áprilisi kedvencem

Gerőcs Péter: Árvaképekcovers_509333.jpg
Gerőcs Péter egy magyar kortárs prózaíró, akitől mindig tartottam. Azt gondoltam, hogy elitirodalmat ír, akár bölcsészkedik. És ez egyébként ezek be is igazolódtak, mégis nagyon tudtam élvezni a könyve olvasását. Gerőcs Péter egy férfi életét követi, egészen a nagyszüleik szomszédjaiig, akiknél egy lány ikerpár szinte megbabonázza őt kisgyermek korában. Aztán látjuk felnőttként. Barátai vannak, akik nagyrészt szintén bölcsészek, értelmiségiek, akikkel megbeszéli a világ dolgait, miközben nagy akár külföldi lapoknak készít portrékat, és művészfotózik is. Kiállítása is lesz. Aztán látjuk házasként, majd elváltként, majd öregen, amikor már tanítja a fotózást. Gerőcs regényében aura van. Egy megkeseredett emberről mesél, aki egy picit mindig is meg volt keseredve, és nagyon jó, hogy nem kell szeretnünk őt. Izgalmas szöveg, amiben végig egyetlen sorsra esik a fókusz, más nem is igazán számít, a világ is csak annyira, amennyire az aláhúzza a férfi szenvtelenségét. Egyszerre dolgozik valamiféle mágiával, őrülettel és hideg realizmussal, miközben tök kemény akár filozófiai dolgokban is állást foglal az élettel vagy a fotográfiával kapcsolatban. Egy lassú szöveg, ami tele van izgalmas dolgokkal. Kell hozzá egy hangulat, de én jókor vettem a kezembe. A szerző a Győztesek köztársasága című könyvével került elém, amiben a főhős egy meleg srác. Azt még biztosan elolvasom tőle, és lehet, hogy időről időre még visszatérek hozzá. Most ez a két könyv van a polcomon tőle.

Amúgy szerintetek a borítón egy száj vagy egy nyak részlet van?

és

6: A májusra betervezett címek

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai covers_587146.jpg
A Libritől érkezett ez a könyv recenzióra. Most ezt olvasom, és nehezemre esett letenni pusztán azért, hogy megírjam az 1 és 6-ot, de az élet is kemény. Ugye. Egy 19. századi mulat rabszolgalányt követünk, aki szolgaságban született, feltehetően a birtok fehér tulajdonosa és a fekete rabszolgája gyermekeként, aki meghalt a szülés közben. Frannie Langtont évekkel később azzal vádolják meg, hogy megölte a már másik gazdáját, és annak a feleségét, de a kérdéses éjszakáról nincsenek emlékei. Frannietől azt kéri az ügyvéde, hogy adjon valamit a kezébe, ami megmentheti a nőt az akasztástól, Frannie pedig elmeséli az egész életét, kezdve a gyerekkorával és azzal, hogy hogy tanul meg olvasni, írni és civilizáltan viselkedni, azon át, hogy hogy kerül Londonba és az új gazdáihoz egészen a bíróságig. Okos szöveg, ami hangot ad egy néger rabszolganőnek, akit olvasni és írni tudása valamint olvasottsága és műveltsége ellenére dobálnak egy életen keresztül, anélkül, hogy igazi beleszólása lenne bármibe is. Az utolsó 100 oldalnál tartok, és várhatóan nagyon fogom szeretni az értékeléskor.

covers_593625.jpgJulie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye
Mennyit ér az igaz emberi élet háború idején?
A regény Varian Fry újságíró igaz történetét meséli el, akinek a közreműködésével olyan írók és művészek szöktek ki a németek által megszállt Franciaországból, akik meghatározták a múlt század művészeti, filozófiai életét. Julie Orringer azonban nem csak mint hőst, hanem mint gyötrődő és szenvedéllyel szerelmes, de házas férfiként is bemutatja őt, hiszen ezeknek az éveknek nem kell csak a háborúról szólniuk. Izgalommal várom a regényt, amit szintén a Libritől kaptam, és majd írok is róla.

Stephen King: Emelkedéscovers_597984.jpg
Nem olvastam még Kinget, viszont tudom, hogy izgalmasak a történetei, több olyan film van, amit megnéztünk az egyetemen egy feszültséggel foglalkozó szemináriumon, és már például a Carrieről akár el is tudom képzelni, hogy egyszer elolvasom. Vagy lehet, hogy az Emelkedés után King fanatikus leszek. Ennek azért van valamennyi esélye, mert ebben a regényben leszbikus a két szomszéd lány, akik egy új éttermet tartanak fent, és harcolniuk kell a kisváros folyamatos előítéleteivel. Scott, a főszereplő a történetben folyamatosan veszti el a saját testtömegét, és ezzel egyre kevesebb energiája marad a földön maradni, a szomszédok azonban szövetségest találnak egymásban.

Sokak szerint ez nem olyan igazi Stephen King regény, sok rajongó csalódott, a fülszöveg is beszél arról, hogy King ebben a regényben egy más arcát mutatja, sőt, mesének is nevezi a történetet, amiben az író megértésről, az elfogadásról és segítségről beszél. Nincsenek elvárásaim sem előző ismereteim, kíváncsi vagyok, hogy mit fogok kapni, Az Európa Kiadótól érkezett recenzióként.

Sally Hines: Mi a gender?covers_586428.jpg
Bevezetés a XXI. századhoz
BASZKI SZILVIÓKÁM! EZ MÁR MEGINT ITT VAN?
Tudom, igazatok van, és ígérem, hogy májusban elolvasom, és írok róla, ha beleszakadok is, de szerencsére nem fogok beleszakadani, mert egyébként az első két fejezete nagyon tetszik, és utálom, hogy nem olvastam tovább, pláne mert a Scolar küldte a recenzióra. Szóval. Ez egy nagyon izgalmas és okos könyv, ami tisztázza a XXI. században annyira különbözőképpen értékelt gender fogalmakat, és megmutatja annak a biológiai, pszichológiai és társadalmi vonatkozásait. És közben tele van illusztrációkkal, zseniális a tördelése, és az egész könyv annyira jó, és nem értem MIÉRT NEM OLVASTAM MÉG EL.

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk covers_590845.jpg
És ha már az elkezdett, nagyon szeretett, de végül mégsem befejezett könyveknél tartunk, akkor itt a helye Ocean Vuong könyvének is. Ocean Voung könyvét már az amerikai megjelenés óta elmondhatatlanul vártam. A fiatal vietnámi származású amerikai költő az első kötete után egy nagyon intim, személyes, lírai regénnyel jött, amiben az anyjával és a családja vietnámi származásával való kapcsolatáról ír egy személyes, az édesanyjának címzett levelet. Beszél a szégyeneiről, a rosszul elsült játékokról, a nyelvről, az elsőgenerációs értelmiségiségről, és arról is persze, hogy meleg. Már az első száz oldalban egy nagyon kemény de nagyon szép könyvet kaptam, és hamarosan továbbolvasom. Csak jöttek az egyetemi dolgok, aztán a Frannie Langton vallomásai, és még nem jutottam vissza hozzá. De nagyon jó könyv, megpucolja a lelket, olvassátok el.

covers_602712.jpgNádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Nádasdy Ádámban azt szeretem, hogy 73 évesen képes kiadni az első prózakötetét, ami egy nyilván fantasztikus novellakötet lesz. A hetvenes nyolcvanas évek meleg életében járunk, amikben a főhősök utaznak, de megjárják a magyar valóságot is. Szerelmesek lesznek, vagy csak vágynak. Akár csak szerelmesnek lenni. Épp a születésnapomon jön ki, és bár nem szoktam előrendelni, most muszáj volt, mert a Líránál volt egy kedves kis akció, és nem lett volna meg ezek nélkül az ingyen szállítás, és egyébként is megvettem volna az első pillanatban. Remélem még időben megérkezik ahhoz, hogy a hónapban el tudjam olvasni. 🙂

(Egyébként ezzel a csomaggal érkezik Szilasi László új regénye is, a Kései házasság, és sajnos elfelejtettem eddig előrendelni, de szintén most jön a Magvetőnél Krusovszky Dénes Áttetsző viszonyok című verseskötete. Ezek már nem LMBT kötetek, de nagyon várom. Ezzel csak azt szerettem volna mondani a poszt végén, amiben minden említett könyv idén jelent meg, hogy… Szóval, hogy idén eddig elkényeztett a könyvpiac és van még egy-két dolog, amit várok.)

Jó volna, ha mindez sikerülne a következő két hétben, de tudom, hogy ez nem kevés.  Viszont majd a bejegyzéseken láthatjátok, hogy hogy haladok. 🙂 Ha addig is kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén