Olvasmányélmények a szivárványon innen

Hónap: 2017 május

Felelj, ha mersz! kihívás

Sziasztok,

ez a kihívás már molyon kering egy ideje, és szeretem csak úgy olvasgatni random emberekét. Azt szeretem benne, hogy amellett, hogy király kérdések vannak, főleg az olvasót ismerjük meg, szokásokat, gondolatokat, amikkel egy-egy könyvhöz nyúlunk. Szóval szeretném ebben a 19 kérdésben megmutatni, hogy milyen az a szubjektív kis világ, amiben létezem magam körül, hátha így közelebb kerültök az értékeléseimhez is. Szóval:

konyves_kihivas.JPG

Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta?
Én itt a szegedi könyves polcomat fogom számításba venni, ami egy két évvel ezelőtti költözés eredménye, mert ezek azok, amik teljesen az enyémek, magam vettem, magamnak, és kötődöm is hozzájuk. A régi polcomról ide az Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzéseit, egy Hrabal könyvet és egy világirodalmi kislexikont mentettem át, de persze megvan még a korábbi polcom is. Mégis azért tartom ide igazán releváns válasznak az Egy különc srác feljegyzéseit, mert ez volt az első olyan könyv, amit a saját kis összespórolt pénzemből vettem. 🙂

Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz ez után?
Most a Karamazov testvéreket olvasom, mert kötelező és egyébként is érdekelt már egy ideje Julia Kristeva tanulmányai alapján, a kötelezők után Becca Prior Talált celEBét fogom olvasni, vagy ha addig nem szerzem meg, akkor a Nagyon logikátlan barátságot tervezem. A kötelezők előtt pedig a Nap nap után sorozatot pörgettem ki.

Melyik az a könyv, amit mindenki szeret, de te utálsz?
Nem utálom, csak nem tudtam hét oldalnál tovább olvasni a Rekviem egy álomért című műremeket. Értem, hogy szuper, és a film is jó, de sajnálom, nem, tényleg nem.

Mlth.jpgelyik az a könyv amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy elolvasod, de valószínűleg nem fogod?
A Kéjparttal együtt vásároltam egy bődületesen nagy Lírás könyvakciós napon Elina Hirvonen Legtávolabb a haláltól című regényét, ami itt van velem, nagyon szeretem nézni, mert gyönyörű a borítója, imádom a címét, és valószínűleg, ha meleg tartalmú lenne, már rég elolvastam volna, így viszont csak kallódik. Nem azt mondom, hogy soha, de sokára fogom elolvasni.

Melyik az a könyv amit nyugdíjas korodra is megőrzöl?
Remélem nem kell nagyon kopniuk költözés, vagy egyéb helyzet miatt, de két olyan kedvencem van, amit soha nem adnék, az egyik az Orbán Ottó összes verse kötet, mert nekem ő tényleg atyaúristen, a másik pedig Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi, mert ez az a könyv, amin keresztül meg tudnám mutatni az unokáimnak, hogy milyen volt ma melegnek lenni (Sokat gondolkozom azon, hogy talán mi vagyunk az utolsó szorongásokkal és belső gátakkal teli meleg nemzedék. Ha van véleményetek erről, vagy ti nem vagytok ilyen optimisták, írjátok meg bátran!), és teszi mindezt egy szerintem tök közös ifjúsági nyelven, ami miatt bárkinek tudnám adni.

El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb, vagy kivárod a könyv végét?
Nem jellemző. Általában van egy feltételezésem a végéről, és azzal nyugtatom magam. Például Becca Prior: A tanítvány első részénél azzal nyugtattam magam, hogy van második rész… Ám egyszer a Simon és a Homo sapiens lobbi olvasása közben előre lapoztam pár oldalt, hogy megnézzem fognak-e még ímélezni, azt is megbántam, és napokig nem tudtam mit kezdeni a bűntudatommal. Szóval becsületes vagyok, bár nem mondom, hogy még sosem…

Köszönetnyilvánítás: papír és tinta pazarlás,vagy érdekesség?
Változó. Szerintem eléggé szerzőfüggő, viszont mindig elolvasom. Versesköteteknél érdekes, hogy ki inspirálta, segítette bárhol, de Becca Prior a Stocholm-szindrómához például kifejezetten jó köszönetnyilvánítást írt, ami engem is érdekel, olvasóként… De vannak számomra papírpazarlóknak gondoltak, ugyanakkor nyilván elfogadom a szándékot.

Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet?
Nyilván ide azt kellene mondanom, hogy boldog vagyok itt, és hasonlók, de vannak életek, amiket kipróbálnék. Egy napig szívesen megtapasztalnám (bármennyire érzéketlennek hatok is) a transznemű létet mondjuk, mert alapvetően érdekel a gender téma, és nagyon vele élő lehet, de nem tudom, hogy viselnék egy ilyen életet. Vagy szívesen élnék egy napot a második világháborúban a náci oldalon melegként, szóval egy-egy napra szívesen lennék Kis Tibor Noé Inkognitójának hőse vagy a Jóakaratúakból Maximimilian. A jövőm szempontjából pedig mondjuk olyan jövőt képzelek magamnak, mint ami a Simon és a Homo sapiens lobbi végéből következik… Szóval vele úgymond cserélnék.

Van olyan könyv, ami valami különlegesre emlékeztet az életedben? (hely, idő, személy)
Alapvetően a legtöbb meleg könyvet úgy olvastam kezdetben, hogy a vonaton, a borítókat letakarva, kínosan ügyelve. Még sehol sem tartottam az önfelvállalásban, még az önelfogadással is voltak gondjaim, de ezért mégis szeretettel gondolok vissza azokra az időkre.
A nehezítés kedvéért persze ezekkel a kötetekkel kezdtem:

trevor_1.jpg

Mondj egy könyvet amit érdekes módon szereztél meg!
Jonathan Littell: Jóakaratúak: Még 2014-ben láttam valamilyen online listán, hogy létezik ez a könyv, második világháború, meleg náci srác… Érdekesnek tűnt, és láttam, hogy a könyvtárban meg is van, így kivettem, és terjedelmére való tekintettel egy hónapig cipeltem, majd elolvastam és aztán visszavittem. Aztán valakinek szerettem volna mesélni róla, kb. egy hónappal később, és se a címét, sem az íróját nem találtam sehol (az oldalt sem, ahol láttam), aztán ez el is felejtődött. Idén márciusban viszont beugrottam a szegedi Lírába átvenni az unokahúgom ajándékát, amikor belefutottam ezerpárszáz forintért egyetlen példányban. Előtte nem hittem a sorsszerű találkozásban.

Adtál már valaha könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek?
A legjobb barátom nem szeret olvasni, de a Slam.Pont2 valamiért megtetszett neki egy közös buszút alkalmával, így azt megvettem neki Nemzetközi könyvajándék napra (ami véletlenül (?) egybeesik a Valentin nappal), illetve odaadtam neki Ellen DeGeneres új könyvét, mert szerintem hasonló a humora, és szeressen meg olvasni rajta. 🙂

Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen?
Erre friss olvasást tudok adni: Jack Kerouac: Úton című könyvét olvasom most már hónapok óta, ha megyek valahová, mert rövid villamosnyi ideig nem tudok belerázódni, így már volt velem több hosszú úton is, és azt hiszem még lesz pár kilométerünk együtt.

Van olyan kötelező olvasmány, amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz?
Általános iskolás volt: a Kincskereső kisködmönt nem olvastatnám tízévesekkel, de 18 évesen érettségi utáni nyári szünetben üdítő olvasmány volt. Őszinte, tiszta, mély, szerettem. :3

Használt vagy új könyvek?
Nem volt titok, hogy állatira gyakran veszek használt könyveket, mert mindig megtetszhet valami, sőt, meg is tetszik, de kezdem hegyezni a fülemet a könyvesbolti akciókra, vagy ha célirányosan keresek valamit, akkor azt a közeli Libriben szerzem be. Szóval a beleszeretek, és megveszem könyvek általában új könyvek, a megveszem és beleszeretek pedig a használtak.

Olvastál valaha Dan Brown könyvet?
Nem, de a Da Vini-kódnak olvastam már egy Alexandránál megjelent, és nagy akcióban megvett feldolgozásszerűségét, aminek az istenért sem jut eszembe a címe. És szerettem is, de láttam a filmet, és eléggé utána olvastam, mert éljen az egyházkritika, szóval nem tudom, az eredeti adna-e eleget. Máson pedig nem is gondolkodtam, pedig az egyik osztálytársam folyamatosan olvasott tőle előttem egy paddal.

Megtörtént már veled, hogy a filmadaptáció jobban tetszett, mint a könyv maga?
Nem, volt már, hogy megütötte azt a szintet (pl.:Márai Sándor Eszter hagyatéka című regényéből készült film), de nem emlékszem, hogy valami megugrotta volna.
[UPDATE: csak most, egy hónappal később esett le, hogy van: a Rekviem egy álomért könyv borzasztóan rossz. Rettenetes. Ahogy ezt mér fent is említettem.]

Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben? Szakácskönyv is számít.
Nem éheztem meg konkrétan, de Oreót állatira ettem volna a Simon és a Homo sapiens lobbi alatt. Nagyon, pedig egyébként nem is hoz lázba a márka, bár van egy fajtájuk… Szóval általában nem hoz lázba a márka. Pont.

Ki az a személy, akinek könyvajánlását mindig megfogadod?
Versekben vagy szépirodalomban a tanáraimtól is kapok jó ajánlókat, szórakoztató irodalomból Andit és Patrikot az Inside my head és a ReadThatBook youtube csatorna vloggereit követem, és adok is a véleményükre, ha olyat olvasnak, ami engem is érdekelhet. A RTB csatorna például teljesen inspirál, hogy kezdjek el fantasyt olvasni, mert már régóta szeretnék, és még mindig győzködnöm kell magam. Emellett persze könyves bloggerként, meg magyar szakosként gyakran kerül elő mellettem a könyves téma barátok, ismerősök között, az ő ajánlásuk is fontos.

Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajdon kívül, amit végül imádtál?
A krimi sokáig nem volt a komfortzónámban és Kondor Vilmos Budapest Novemberben című regénye nélkül ma sem lenne abban… De megtörtént a nagy szerelmes találkozásunk. 🙂

—————————-

Ezzel a poszttal azt szerettem volna, hogy megismerjétek egy picit a szubjektív bloggert a könyvértékelések mögött, és remélem valamennyire elérte a célját. 🙂
Ha bármilyen kérdésetek, véleményetek van, ne habozzatok megírni a poszt alatt a komment szekcióban.

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám Instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

Hét végére jövök egy új könyvértékeléssel, addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

David Levithan: Nap nap után sorozat

Sziasztok,

ezt a két könyvet az idei könyvfesztiválon vásároltam meg, és talán a legjobban vártam a beszerzettek közül, mert eddig nagyon szeretem David Levithan írói stílusát és ötleteit, és elég érdekes, kalandos könyvnek tűntek, amik azóta beváltották hozzájuk fűzött reményeimet. De nézzük részletesebben:

nap_nap_utan_1.jpg

A Nap nap után a sorozat első része, amiben megismerünk valakit, akit később A-nak fogunk hívni. A-ról azt érdemes tudni, hogy születése óta nap nap után más és más, vele azonos korú testbe ébred, amelyek körülbelül azonos térségben élnek és minden másban különbözhetnek. A ebben az életben megtanul nem kötődni, vágyak nélkül élni, amíg egy napon (szám szerint életének 5994. napján) egy kezdetben még átlagos középiskolába járó fiú, Justin testében nem ébred. Justin és a barátnője, Rhiannon kapcsolata eléggé egyoldalú, ami később árnyalódik. A Justin testében megadja Rhiannonnak azt, amit a legjobban szeretne: figyelmet szentel neki, és egy csodálatos délutánt töltenek együtt a kora őszi tengerparton. Ezen a délutánon A bele is szeret a lányba, elkezd kötődni hozzá, majd kialakul, fejlődik a kapcsolatuk, és tele lesz a könyv izgalmas és embert próbáló fordulatokkal.

A második kötetben Rhiannon szempontjából ismerjük meg a történetet, ami erősen rávilágít arra, hogy hogy is működik az ő kapcsolatuk Justinnal, milyen kétségek gyötrik A-val kapcsolatban, pontosan milyen háttérből szakad ki ő, és az egyik barátján keresztül kapunk egy nagyon erős meleg szálat is. Ebből a meleg szálból egy nagy rész ott bujkál mind a két könyvben, és kifejezetten alaposan vannak megírva a srác jelenetei, így a beszélgetésekben egy abszolút hiteles mai meleg kamasz képét kapjuk, aki azért mégsem lép ki annyira a szokásos szerepből, néha egyszerűen csak van, hiszen minden magára valamit is adó lánynak egy magára valamit is adó ifjúsági regényben kell, hogy legyen egy legjobb meleg barátja, ami alól Rhiannon sem lehet kivétel.tenor_3.gif

Amiben szerintem óriási ez a könyv, az a nemek kérdése. Én Szilvió vagyok, meleg férfi. A melegségem a férfiságomból adódik, mert férfiakhoz vonzódom. De mi van valakivel, aki minden nap új testben ébred? És úgy váltogatja a nemeit, ahogy nekem például sosem lenne lehetőségem? Valahogy a könyv elejétől mégis heteroszexuális fiúként tekintek a 16 éves A-ra, és David Levithan állati alaposan nyitja fel az olvasó szemét, hogy ez nem biztos, hogy így van:

  • A egy Ian nevű srác testében volt, amikor először volt szerelmes, meglepő módon, egy srácba.
  • Az első csók A és Rhiannon között egy lány testben csattan el.
  • Az 5023. napon A egy transznemű fiú testében ébred, aki egy lánnyal jár. És az ő kapcsolatuk az egyik legcsodálatosabb dolog ebben a regényben:

Mikor Dawn Vicre néz, pontosan azt a fiút látja benne, akinek maga Vic is szeretne látszani.

  • Aztán egy napon még egy meleg srác testében is ébred, aki a barátjával épp Pridera megy. Mondanom sem kell egész más ott az ünnepi felvonulás mint nálunk, de azért sokat javultunk mi is az utóbbi két évben (erről még lesz bejegyzés). 😉

Egyetlen dologgal nem voltam megelégedve, az pedig a második kötet vége. (Kezdem egyre erősebben hinni, hogy a regények vége és köztem nem lehet jó viszony, és szeretném eloszlatni ezt a tévhitet, de volt valami nagy segítség az Egy másik nap ebben.) Nyitva lett hagyva, ami valamelyest feleslegesíti az első kötet végét, és szerintem baromira káros, de közben értem, hogy miért, és végül is szép, és három hete nem jutok dűlőre ebben a kérdésben. Csak idegesít.

A Jó lenne, ha… kihívásban arra a kérdésre, hogy “Jó lenne, ha más lenne a borítója.” ezt a két könyvet választottam:

Nem tudom mit akar kifejezni, de ha a szerző neve nem középen lenne (és nem az lenne, aki), akkor semmi nem szólítana meg rajta, színekben semmitmondó, képben nem várok semmit tőle, és folytatódik a sorozat második részénél is… Bár még nem olvastam őket, szóval lehet, hogy valami nagyon elemi utalás a műre, de nem szerencsés szerintem, semmi esetre sem.

Ezt az állításomat azóta is tartom, mert bár értem: tehetetlenül eső srác, aki egyre távolabb kerül egy lánytól, és egy lány, aki egyedül áll, mégis fenntartom, hogy ez nem volt a legszerencsésebb, és adjatok esélyt a könyvnek, hogy második és további benyomásokat szerezzetek, mert egyébként érdemes. 😉

Kedvenc részem: 6005. nap a Nap nap utánban. Annyira egyszerű, és mai és velünk élő, és szerintem állati sokat tanít az olvasóknak az olvasók világáról.

—————————-

Ez most egy ilyen vizsgaidőszak beli poszt, remélem sikerült átadnom a hangulatát, vagy felkelteni az érdeklődéseteket. Ha bármilyen kérdésetek, véleményetek van, ne habozzatok megírni a poszt alatt a komment szekcióban. 

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokba kattintva, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám Instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

Hét vége felé jövök a Felelj, ha mersz! kihívással, amiben az olvasási szokásaimról, könyvekhez fűződő viszonyomról tudtok majd meg többet.

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Születésnapi kívánságlista

Sziasztok,

ma az van, hogy remek a hangulatom, mert megint egy évvel öregebb lettem, s bölcsebb is talán, és ennek a teljesen véletlenszerű esemény kapcsán megnéztem, hogy milyen LMBT témájú könyveket is szeretnék megvásárolni és elolvasni a következő egy évben, a már meglévő, de még nem olvasottak mellé. És igazából ennek az eredménye ez a poszt. Első körben a friss, idei megjelenéseket, majd a már megjelenteket listázom, amiket eddig még nem vettem meg, mert mindig közbejött valami, de már eléggé érdekelnek. Kívánom, hogy mindent sikerüljön elolvasni. De persze ez titok, mert különben nem teljesül.

Friss megjelenések

celeb.jpgBecca Prior: Talált celEB
Várható megjelenés: Napokon belül
Kiadó: Newkids
Arthur Chapman egy médiabirodalom feje, aki a szokásokkal ellentétben nem egy szadista állat a való életben, hanem egy rejtőzködő srác, aki fél, hogy bárki megsejtheti: meleg.

Ha valami a Stocholm-szindrómát olvasva rejtélyes krimihez szoktál, amiben értékrendek dőlnek le, épülnek újra, és nehéz döntések vannak, vagy esetleg betoppan a szerelem, és az erotikát sem nélkülöznénk, akkor Becca nem fog csalódást okozni. Legalábbis a fülszöveg ezt ígéri. 

Ja igen, és központi szerepe lesz a történetben egy kutyának is, akinek azt hiszem tudom a nevét, de várom, hogy megbizonyosodjak róla. 😀

Hayden Moore: Nem játéknemjatek.jpg
Várható megjelenés: Napokon belül
Kiadó: Newkids
Becca Prior kötetével együtt jelenik meg a Newkids kiadó új felfedezettjének, Hayden Moorenak az első regénye, ami körülbelül egy meleg Nagy ő jellegű tévéműsor körül forog. A nagy ő és az egyik jelentkező srác a műsor elején még a saját szívüket bevehetetlennek érzik, de a kémia valahogy utat tör magának. A fülszöveg utolsó mondatai pedig bedobatnák a kosárba a könyvet, ha nem csak online lehetne rendelni:

Két sebzett fiatal találkozik lehetetlen körülmények között. Két tehetséges srác keresi saját magát a hollywoodi hazugságok sűrűjében. Vajon sikerül megharcolniuk önmagukkal, egymásért?

Adam Silvera: Inkább boldog
Várható megjelenés: Könyvhétre ígérték, de mivel se borító, se fülszöveg, se semmi, így felteszem, csúszik.

Kiadó: Menőkönyvek
Alapvetően nagyon keveset tudok a szerzőről és a könyvről, de állati jó kritikákat kapott külföldön, sokan a meleg John Greennek tartják, és baromira érdekel. Eddig ez az első kötete, amit lefordítanak.

Már megjelentek, megvásárolandók

David Levithan: Engedj közelebbengedj_kozelebb.jpg
Megjelent: Maxim, 2015
David Levithan és John Green megírták a nagy sikerű Will és Willt, amiben talán a legfontosabb szereplő Mini, a kövér meleg srác, aki ír egy színdarabot a saját szerelmi életéről az iskola számára. Ebben fontos szerepe van a két Will Graysonnak. Az egyik a legjobb barátja, a másik pedig a pasija. A könyvet imádtam, David Levithan pedig megírta ezt a színdarabot is.

Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj
Megjelent: Európa, 2015
A szerző kubai, és a saját életét írja meg. A Castro rendszert, amiben bűn volt homoszexuálisnak lenni, így sok sorstársával együtt őt is börtönbe csukták. Szabadulása után New Yorkba költözött, ahol munkásságát szakmai siker koronázta, és az igazi szabadságot is megtapasztalhatta, mégsem tudta levetni a honvágyát és a száműzöttségét. Tiszta vallomásos jelleg hatja át és már régi vágyam elolvasni.

Jandy Nelson: Neked adom a napotnekedadomanapot.jpg
Megjelent: Libri, 2015
Egy fiú-lány ikerpár családja széthullik, amikor 13 évesek, és nem is beszélnek egymással. Évek múlva a srác járni kezd egy másik sráccal, a lány pedig összebarátkozik egy idősebb férfivel, akinek köze van a család széthullásához.
Alapvetően azzal operál a regény, hogy nem ismerjük az igazi történetet, ahogy a szereplők sem, és össze kell rakniuk a saját töredékeiket, amit a családi játszmák megnehezítenek. Ezt vélem a fülszöveg alapján, és bár molyon 93%-on áll (nem véletlenül – a három évvel később posztot javító Szilvió), elég sok helyen hallottam róla, elég megosztó dolgokat, amik persze abszolút kíváncsivá tettek.

Patrick Ness: Soha nincs vége
Megjelent: Vivandra, 2014
Már írtam róla, hogy szeretnék sci-fit olvasni meleg témában, és ez egy nagyon lehetséges első. A szerző írta a Szólít a szörnyet, amiről nagyon sok jót hallottam, így bátran mernék nyúlni érte. Egyébként pedig miközben meleg történet, keresi az élet értelmét, a fülszöveg azt írja, meghalt, aztán felébredt, és lassan a regény végére rájön, hogy van remény. Most értelmeztem túl a Csongor és Tündét, és állatira  rákattantam ezekre a tartalmakra.

Marie Aude Murail: Oh, boy!ohboy.jpg
Megjelent: Könyvmolyképző, 2014
A könyv három testvérről szól, akik a gyermekotthonok világából szeretnének kikerülni. Olyan témákról beszél a moly.hu címkéi szerint, mint a homoszexualitás, a leukémia, a családon belüli erőszak, vagy az öngyilkosság.
Már egy ideje tervbe van, hogy megszerzem, és a város több használt könyves csoportjában találtam példányt, de valahogy egyiket sem sikerül tető alá hoznom eddig, de nem adom fel (azóta írtam is róla: itt). 🙂

—————————-

Alapvetően szeretem átnézni az LMBT könyves gyűjtéseket, mert jó látni, hogy ma már sok meleg tartalmú könyv van a piacon, és örülök, hogy egyre több jelenik meg. 🙂 Ezek a könyvek az eltelt három év megjelenései, és annak is csak a csúcsa.

Ha velük kapcsolatban bármilyen kérdésed, megjegyzésed van, keressetek bátran a komment szekcióban. 🙂

Egy hónapon belül szeretnék csinálni egy bejegyzést a meglévő, de még nem olvasott, vagy csak még nem értékelt könyveknek, mert szeretném ezt a lemaradásomat decemberig behozni, illetve hétfőn délután érkezik egy értékelés a David Levithan: Nap nap után sorozatáról.

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

A következő posztig pedig semmiképpen ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Tündérmese könyves kihívás

Sziasztok,

valószínűleg a visszatérő olvasók közül sokan meglepődtek a címen, szóval magyarázom is: Ebben a tag posztban tündérmesék szereplőinek apropóján tesznek fel könyvekkel, olvasással kapcsolatos kérdéseket, amiket én igyekszem megválaszolni, főleg meleg témában. Kezdjük is a kép alatt:

kepkivagas_4.JPG

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy meleg könyves blogger, aki elkezdte a tündérmesés könyves kihívást.

  1. Pinokkió – A fiú, akinek megnőtt az orra, ha hazudott
    Hazudtál már egy könyvről, mert szégyellted, hogy tetszett?

Nem, alapvetően ártatlan dolgokban füllentős típus vagyok az életben, de a véleményemet dolgokról ha akarnám sem tudnám eltitkolni általában.

  1. A Szépség és a Szörnyeteg – A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele
    Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?

joakaratuak.jpgJonathan Littell: Jóakaratúak: Fantasztikus könyv, tényleg,
de ezzel a szürke borítóval, úgy, hogy nemzetközi siker… Na mindegy, szeretjük.

  1. Hófehérke – Akire a szépségéért vadásztak
    Vettél már meg könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?

Alapvetően állati sok random valahová kitelepült használt könyvesnél vásárolok, ahol találok olykor olyan meleg tartalmú könyveket, amiket egyébként nem ismerek, de a tartalmukat a borítóról tudom szűrni ilyenkor.
Így szereztem meg legutóbb például Zuzana Brabcovától a Gyöngyök évét, David Levithantól és John Greentől a Will és Willt, illetve a könyvfesztiválon is így szúrtam ki Karin Fossumtól az Ördög tartja a gyertyát című krimit.

gyongyok_evei.jpg

  1. Csipkerózsika – Akit elátkoztak, hogy aludjon, majd az igaz szerelem csókja ébresztette fel
    Melyik a kedvenc könyves párod?

 Már áradoztam arról, hogy mennyire jó háttere van Becca Prior: Sztocholm-szindróma című regényének, és hogy fokozzam, tőlük választottam, de nem Briant és a Jaket, hanem  két háttérszereplőjét: Javadat és Nathant. Ők olyan alakok, akiknek a való életben nem kellene találkozniuk (a társadalmi normák szerint), de ha így alakult akkor ahw. :3 Külön-külön és együtt is fantasztikusak.

  1. A kis hableány – Aki feladta az életét a szerelemért
    Szoktál kipróbálni új műfajokat vagy inkább maradsz azoknál, amelyeket ismersz és szeretsz? Ha kipróbáltál már újakat, melyik volt az utolsó ilyen könyv?

Mivel notórius könyvvásárló vagyok, de nem szeretek kockáztatni, ezért általában a komfortzónámon belül maradok, ami a szépirodalom, ifjúsági, ebben a világban lévő kis szórakoztató valami, vagy krimi nagyon ritkán, pedig tudom, hogy vannak LMBT fantasyk is, és egyszer rájuk is vetem majd magam, de még küzdenem kell. De a blog miatt tuti rá fogom magam venni. 😉

  1. Hamupipőke – Aki elvesztette a cipőjét éjfél után
    Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?

Ez a tavalyi téli vizsgaidőszak előtt történt (december 6-án pontosan, mert akkor volt az egyetemen könyvvásár, és ott vettem), amikor már nagy vizsgalázban égtem, de egyszer csak megelégeltem, hogy nem tudok a magam szórakoztatásra olvasni, ezért az aznap estét kivettem magamnak és a David Levithantól és John Greentől a frissen megszerzett Will és Willnek.

  1. Rapunzel – Akit bezártak egy toronyba
    Melyik volt a legrosszabb könyv, amit az elmúlt hónapban olvastál?

Ez most nem meleg témájú lesz, mert eddig talán csak egy meleg témájú könyv nem tetszett, és azt amúgy sem most olvastam, és amúgy is leírom lejjebb, szóval itt: Petőfi Sándortól az Apostol, nem tudom miért, de annak dacára, hogy sokan szeretik, én ki nem állhatom, de kedden vizsgázom belőle.

  1. Aladdin – A szegény fiú, aki egy dzsinnt talált
    Melyik volt az utolsó “könyvkincs”, amit találtál?

 Alapvetően nagy könyvturis vagyok, mint az bizonyára már kiderült számotokra, de most a Könyvfesztiválon a Maximnál lévő kettőt fizet hármat vihet kedvezménnyel megszerzett könyveket szeretném megemlíteni, mert David Levithan Nap nap utánját, és az Egy másik napját már kiolvastam, és jön róluk blogbejegyzés valószínűleg a jövő hét végén, a harmadik könyv, John Corey Whaley Nagyon logikátlan barátság című kötete pedig megvárja a vizsgaidőszak végét.nap_nap_utan.jpg

  1. Alice Csodaországban – A lány, aki a nyúlüregbe esett
    Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?

Ryan Lovelies: Ethan és Carter: Ebben a könyvben nincs semmi olyan, ami ne lehetne evilági, mégis el tud varázsolni. Az elfogadás, szeretet egy olyan idilli állapotot teremt, ahol szeretnék élni. Mondjuk a szomszédjukban, közel a tengerparthoz. 😉 Másrészt ez volt az első kifejezetten meleg témájú könyv, amit olvastam, és mindenkinek ezt ajánlanám, aki még próbál küzdeni magával. Nagy adag elfogadást ad. Hatalmasat.

  1. A békakirály – Az elvarázsolt herceg, aki újra emberré vált
    Melyik volt az a könyv, amelyikről azt gondoltad, hogy utálni fogod, de végül mégis megszeretted?

Hubert Selby: Utolsó letérő Brooklyn felé. A Rekviem egy álomért írója, amit én 7 azaz hét oldal után tettem le, mert állatira idegesített az író stílusa, és ezt a könyvet is abban írta. Alapvetően kis novellákból vagy epizódokból épül fel a mű, amiben egy ötvenes évek béli munkássztrájkot és az akörüli történeteket ismerünk meg. A melegség és a transzvesztitizmus mellékszál, de szerintem rendkívül érdekes, kapadohányfüstös és proli. Nem gondoltam nagy kedvencnek, de aztán megtaláltam egy könyvcserés helyen, és akkor jöttem rá, hogy valahol a szívem mélyének hátsó bugyrában szeretem.

  1. Jancsi és Juliska – Akik elvesztek az erdőben és egy boszorkány elfogta őket
    Melyik testvérpár (fiú-lány) a kedvenced és miért?

 Tudom, hogy csak mostohatestvérek, de Sam és Patrick Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései című levélregényéből. Imádom őket.

  1. Piroska – Akit a nagymamának öltözött farkas felfalt
    Melyik könyvben csalódtál azután, hogy beleszerettél a borítóba és a fülszövegbe?

Róbert Katalin: Színből, szívből, igazán. Alapvetően szerettem a Könyvmolyképző Szivárvány-kör könyveit, de ez után nem is olvastam onnan, mert kiábrándultam, hogy ez átmehetett. De akarok olvasni Rácz-Stefán Tibort, szóval egyszer muszáj lesz folytatni (Három évvel később persze már tudom, hogy kár volt annyira várni RST-t, [a Fogadj el!, és a Túl szép értékelése]. – A három évvel későbbi, posztot javító Szilvió).

  1. Rumpelstilskin – Akinek senki sem tudja a nevét
    Melyik az a könyv, amelyiket imádod, de nem kapott elég figyelmet?

Az ehhez hasonló kérdésekre mindig Jaenette Wintersontól a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című könyvét válaszolom, és nem véletlenül. 2011-ben jelent meg magyarul a Park kiadó gondozásában, és lassan a missziómmá kezd válni, hogy ismertessem meg mindenkivel, miközben nekem sincs meg, így persze bejegyzést sem írok róla (Fél évvel később beszereztem, de most két évvel később sem volt belőle még értékelés, viszont most, a koronavírus karanténban nagyon gondolkozom rajta, hogy újraolvasom. – Megint a három évvel későbbi Szilvió). Viszont: Nádasdy Ádám Vastagbőrű mimóza című melegség témájú tárcagyűjteményében egy egész tárcát szentel ennek a műnek, aminek állatira örültem, szóval Vivát Nádasdy (Egyébként is.)!

Miután megírta, írt hozzá még egy kis megjegyzést, mint általában szokott,

—————————-

Erre a tagre most elég büszke vagyok, mert nem hittem volna, hogy szinte minden kérdésre van meleg könyvem, de örülök, hogy így alakult. Most elkezdődik a vizsgaidőszak, és nem fogok tudni szórakoztatót olvasni valószínűleg, de így, hogy tartalom nélkül ne maradjatok, valószínűleg ilyen kihívásokat fogok csinálni, mert ezek kis ajánlók és annak dacára, hogy körülbelül ez a 30 könyv forog, több szempontból ismerhetitek meg ti is őket, így bízom benne, hogy tud újat adni nektek. 

Ha van véleményetek, megjegyzésetek a listához kapcsolóan keressetek bátran kommentben.

A következő posztig pedig ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

jah, és igen…

aztán boldogan élt,  amíg el nem szomorodott.

Becca Prior: Stocholm-szindróma

Sziasztok,

az első posztomban értékeltem már Becca Prior: Tanítvány című sorozatát, és most a kedvenc Becca Prior könyvemről írnék, mert ebben a könyvben, annak ellenére, hogy egy erotikus könyvről van szó, kellően erősek a jellemek, alaposan kidolgozott a világa, és az elrablásból felébredő szerelem abszurditásával együtt őszintének hat mindaz, amit a regény felépít maga körül. Beszív, és aztán könnyen elveszel az alvilág rejtelmeiben. A bejegyzésemben szeretném megmutatni azt a hátteret, amikből a szereplők indulnak, és a szerelmi vonalat. A kép alatt kezdődik is:

sskicsi.jpg

Háttér

A regény indításakor Brian Hayest, a melegségét a nyilvánosság előtt titkoló modellt elrabolják. Elrablója Jake Harris feladatából adódóan kénytelen mindent tudni Brianről. Na, de ki is ő: Brian a legifjabb Hayes, akinek az édesanyja fiatalon meghalt, édesapja a maffia egyik ura, aki keresztapjával próbálja konfliktusok nélkül felosztani az alvilágot. Brian beleszületett egy puskaporos hordóba, amiből ő próbált minél messzebb kerülni. Persze tudta, hogy az édesapja ebből a távolságból is folyamatosan figyelteti, de az elrablás közben megtapasztalt szituációkból rájön arra is, hogy a hideg és mogorva édesapa a gyermekkori játékokkal megtanította túlélni egy olyan helyzetben, mint amilyenbe például most került… Állati érdekes és fordulatos kapcsolat alakul ki a regényben az apja és közte, fontos dolgok derülnek ki, és egyértelműen Morgan Hayes lesz a kedvenc szereplőm.

A könyv hátlapján azt írták, a könyv több mint egy egyszerű krimi. A könyv tele van titkokkal: Mi van, ha az apád az alvilág ura, és te vagy az ő gyenge pontja? Mi történik, amikor apának és fiúnak le kell ülniük beszélgetni? Hogy válik valaki – egy teljesen átlagos srác, akit mondjuk Jakenak hívnak – emberrablóvá? 

Jake testvérét elrabolják, élete veszélybe kerül, és megmentéséért cserébe el kell vállalnia mindent. Jakenek senkije sincs az édesanyján és bátyján kívül, és a könyvben méltán nagy szerepet kap ez a kapcsolat. Benne van a testvéri elfogadás és önfeláldozás, benne van egy hatalmas adag szülői szeretet, és a család szentsége, amely összességében talán a legdominánsabb érték a regényben, minden erotika és minden alvilági mögött.

Szóval a mű egy családi dráma. Vagy legalább három, négy. Mert az alvilágban (úgy képzeljük) az ember bármelyik pillanatban meghalhat, így kénytelen csak a jelenben élni, el kell engednie a múltat, és készen kell arra állnia, hogy nem biztos a holnap. Azonban a bosszú könnyen felülírja ezt az időszámítást, és a regényben erről bőven van szó. Egy nagy alvilági leszámolásba nyerünk belátást, és megértjük, vagy érteni véljük az okokat, és az igazi előzményeket, miközben még az ötszázadik oldal is meg tud lepni minket. Sőt. Briannek szembe kell néznie a családi múlttal is, ami gyökerestül felforgat mindent, kénytelen kibogozni a kibogozhatatlannak tűnő szálakat, amelyek bravúrosan vannak kidolgozva és egyáltalán összekuszálva.

Szerelem és szerelmek

Szintén tudjuk a borító hátlapjáról, hogy Jake és Biran egymásba szeret. Ez nagyon vicces kapcsolat, egyrészt azért, mert az első oldalon feléleszti bennünk a szerző a feszültséget a Stockholm-szindróma definíciójával, másrészt mert Jake mindent tudni vél Brianről, harmadrészt, mert mocskosul tűnhet úgy egy elrabló számára, hogy csak ki akarja használni elraboltja a szabadulása érdekében, aminek a belső évődését állati ügyesen érezteti az író.

Ami számomra szembeötlő, és valamelyest kritikával illethető, az az, hogy ömlesztve kerülnek elő a melegek. Meleg Brian legjobb barátja, aki nagyon szép történetet kap, és meleg Brian szomszédja is, akivel a legjobban tudok azonosulni a könyvből. És persze a kettejük kapcsolata is állati izgalmas lesz, és ők ketten kiteszik a mű legjelentősebb mellékszereplőinek egy jelentős hányadát. Ezt sokáig irracionálisnak gondoltam, de mióta a meleg világban létezem, látom azt, hogy a statisztikai minden huszadik ember meleg állapot létezik, és a hasonló problémák és életmodellek miatt közel kerülünk egymáshoz melegként. Szóval igen, ez egy beleköthető dolog, de ez nekem ebben élőként abszolút nem különös. Már.

A mű szerintem leggyengébb pontja a vége. Addig ugyanis a cselekmény pörög, értem, elhiszem és imádom minden sorát, aztán az epilógusban felvázol egy nehezen elképzelhető világrendet, és eléggé nagy vonalakban dolgozik, ami meglepő volt Beccától. Igazából az egész lezárást nem is igen értem, de próbálom kárpótoltatni magam az előző 500 oldallal, és az egész világgal, amelyet megismerhettünk benne.

Kedvenc részek: Egyrészt a két főhős előbújásai. Imádtam ezeket a jeleneteket. Jó, hogy nem megy minden jól, hogy minden feszültséget érzünk, és erős értékrendeket mutat fel mindkét családból. 🙂
A másik nagy szerelmem Nathan előzménytörténete, amivel groteszk módon szeretnék azonosulni.

 —————————

Nagyon szeretem ezt a könyvet, és ezt nem is akartam, és azt hiszem nem is sikerült volna eltagadni. Egy picit féltem is ezt a posztot megírni, de most hamarosan jön a szerző új könyve, és előtte mindenképpen ajánlani akartam nektek. 🙂 Szóval fogadjátok szeretettel. 🙂

Ha olvastátok már, vagy kérdéseitek, megjegyzéseitek vannak, keressetek bátran a komment szekcióban.

Kísérleti jelleggel megosztottam az instagram oldalamat fent, és gondolkozom azon, hogy facebook oldalt is indítok a bloghoz, ha ezekkel kapcsolatban is volna gondolatotok, írjátok meg, különösen azért, mert még tényleg bizonytalan vagyok.

A következő posztig pedig ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén