Sziasztok,

ma egy eléggé érzékeny témáról szeretnék egy jó, és őszinte könyvet mutatni nektek. A könyv főszereplője egy 16 éves fiú, Solomon, aki agorafóbiás, azaz pánikrohamot kaphat minden olyan helyzetben, amiből nem tud elmenekülni, vagy ahol nem kap segítséget. Ennek következtében Solomon otthon marad, és amikor megismerjük, már három éve nem járt a lakásukon kívül. Szóval meleg, és otthon a négy fal között meleg, de erről is majd részletesebben:

nagyonlogikatlanki.JPG

A cím nagyon találó, mert olyan alaposan kidolgozott karakterek találkozását mutatja be, akik az életben ritkán vannak együtt, mégsem különös, sőt, szinte természetes, hogy megtalálták egymást.

  • A különcök közül nyilván Solomon esete a legkézenfekvőbb, hiszen ő otthon van a biztonságos kis világában, amikor betolakodik Lisa. Szerintem a legfontosabb tulajdonsága Solnak, hogy oldott, mert otthon van. Vicces, olykor szarkasztikus, és pontosan tudja, hogy pánikbeteg, aki a rohamaival él. Talán ez a legfontosabb a műben, mert amellett, hogy megmutatja, hogy a betegség nem folyamatos feszültség (mégha az oldottság házon belül marad mégis), azt is megtanuljuk, hogyan viselkedjünk valakivel, akinek épp pánikrohama van.
  • Lisa egy olyan lány, aki tudja mit akar. El kell mennie a kisvárosból egy egyetemre, különben megszürkül, így kiválasztja magának az államok második legjobb pszichológusképzését, ahová kevesen kerülnek be, és ahol évente csak egy ösztöndíjast vesznek fel. Két év múlva pedig Lisa akar az lenni. Remek esszét akar írni egy mentális betegségről. Remek esszét akar írni arról, hogy megmenti Solt. Ő egy törtető (iskolai évkönyvszerkesztő, diákönkormányzatis… nem kell bemutatnom ezt a karaktert), de el semmiképp nem ítélhető, ami egy hatalmas bravúrja az írónak.
  • Clark Lisa barátja. Vízilabdázik, videojátékokat játszik, és imádja a Star treket, ami komoly kapcsolóelemmé válik majd közte és Sol között. Alapvetően eléggé felületesnek gondolnánk, de nagyon izgalmas karakterré válik a műben.

Solomon melegsége is megér néhány karaktert. Lisa az első, akinek előbújik, hiszen otthon a négy fal között (ha csak nem él párkapcsolatban, amiről itt nyilván nincs szó) semmi jelentősége nincs annak, hogy meleg. Úgy kezdődött, hogy másként látta a fiúkat és a lányokat, és jobban szerette nézni az egyik nemet, mint a másikat. Ez ilyen egyszerű, amikor az ember még nagyon fiatal. És Solomon biztos volt benne, hogy számára ez már mindig ilyen magától értetődő lesz – miért is kellene kételkedni a szexualitásában, ha soha többé nem szándékozik kitenni a lábát otthonról?

A könyv egy pontján mégis csak pánikbeteg és meleg srácként definiálja magát, és valahogy a coming out-ok is előkerülnek, szóval szembetűnő a kérdés, hogy mégis mennyire kevésnek gondolta ezt a kérdést a 80. oldalon, és mennyit fog változni mondjuk a 230. oldalra, de spoiler nélkül csak ennyit.

elszolas.gif

A történetet két szemszögből ismerjük meg. A kinti világot Lisán keresztül, az otthont, és az ott töltött időt pedig Solomonéból, és hiába a két szempont, meglepő módon első szám harmadik személyű az elbeszélő, ami nagyon jót tett a cselekménymesélésnek. Az író mindent tud, és bár ez egy unalmas középiskolai irodalmi frázis, itt nagyon működik. Pontosan leírja, hogy milyen cselekedetet mi hajt, hogy hol, ki mit gondol, és mi történik ennek hatására. Megírja, hogy Lisa ideologizálja magában a kihasználást: Solnak segít kijönni az otthonából, ő kikerül a kisvárosból, és mindenki megkapja azt, amit akar. Ez az író könnyen adhatna feloldozást vagy ítéletet, de maga mégis objektív tud maradni a leírásban, csak a cselekményszálakat mozgatja, és minden szereplőnek megadja a lehetőséget, hogy maga hozza meg a jó döntéseket. És itt ez szuperül működik.

Érdekes még a helyszín maga, és a szereplők ahhoz való viszonya. Hajlamosak vagyunk mi befogadók a lakás börtönnek tekinteni, és a szereplők még azt is felajánlják, hogy hoznak dolgokat be kintről, ha Sol kéri… Amit nem lehetett volna humor nélkül kezelni, de Solnak szerencsére van humora. Az otthon három év alatt ki tud üresedni, valahogy mégsem teszi, és ez az, ami engem mint olvasót, és Lisát mint szereplőt egyaránt meg tudott lepni, mert igazából

Nincsenek unalmas helyek, csak unalmas emberek.

és Sol nem unalmas ember, és nem unalmas az élete. Mégis vannak a szokásos menetrendjei, amiket a tipikus unalmas ifjúsági regényekből ismerünk: átmentek, játszottak, együtt vacsoráztak a szüleikkel… de ezek kapnak mélységet Solomon betegségében és lehengerlő személyiségében, Lisa játszmájában és Clark barátra vágyásában, szóval valahogy túllép ezeken a trendeken. Egyébként pedig kell is a lassú felvezetés ahhoz, hogy megértsük majd mi történik a könyv utolsó negyedében, ahol felpörögnek az események. Nagyon.

nagyon_logikatlanangol.jpg

Egy bajom van a könyvvel, és az a borító, ami azt hiszem az eredeti második kiadásának a borítója, de sok problémám akad… Értem a kint csábítását és a bent sötétségét, és figyelemfelkeltő is, de közben elüt az egész mondanivalójától. Az első kiadás borítója jobban tetszik, mégha nehezen is kötődik, de nem akar sarkított és didaktikus lenni. Ez az egy dolog húz csak le egy csöppet. Mert az első szép volt. Nagyon. És mutat egy külvilágot, egy bent létet, egy határt, de mégsem didaktikus. Miért kellett lecserélni mégis? Miért?

Kedvenc részek: Most ez szereplőhöz kötődik. Alapvetően nagyon szerettem a könyvet a humoráért, amit megtestesít a fiatalos, ingatlanközvetítő, gazdag nagymama, aki szavaival felkorbácsolja a hangulatot. Szeretem a felfogását, a kis alkuikat és a talpraesettségét. 🙂

A könyv története egyszerű volt, így most ez egy picit kritikaibbra sikerült, mint ahogy szoktam a hangulatjelentéseket, de érdemes róla beszélni és érdemes elolvasni. Könnyen olvasható és klassz.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés mára, ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban. 

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám Instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. 🙂

Most tanulmányok és kötelezők között lavírozom, így nem tudom, hogy mikor érkezik a következő bejegyzés, és hogy milyen tartalmú lesz, de addig, míg kiderül ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió