Sziasztok,
ismét eltelt egy hónap, sőt, szinte elsuhant, és jó volna azt mondani, hogy mert csak 28 napos volt, de azt hiszem arról van szó inkább, hogy a dolgaim sűrűsödtek be. De a lényeg, ebben a hónapban három könyvet sikerült beszerezni, és hét könyvet olvastam, ami most egy visszafogottabb summát fog engedni, de kell ilyen is. 🙂
És a három könyv beszerzése sem pörgette fel a könyvpiacot, ugyanis egyet ajándékba kaptam, egy recenzióban érkezett, az utolsóra pedig a jegyzettámogatásomat használtam el, de nézzük címek szerint:
Jean-Michael Maulpoix: Kékversek
Ez egy francia kortárs verseskötet, prózaversekkel a kékről. Nagyon könnyű volt szeretni, rendkívül sokszínűen használja fel a kékben rejlő metaforákat, tele van szenzitív képekkel, finomságokkal. Nagyon erős kötet, tele nagyon beágyazott fontos mondatokkal és szövegekkel. Működik ez a kötet számomra, nagyon. 🙂 Névnapi ajándékként kaptam egy áttanult vizsgaidőszak után.
Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
A könyv az első magyar nyelven olvasható átnevelőtáborról szóló könyv. Vagyis sokkal több ennél, egy identitásregény, amiben Cameron Postot követjük, akinek meghaltak a szülei autóbalesetben, miközben próbálgatja éledező szexualitását. És barátokat szerez, és fontos dolgokat tud meg magáról, miközben működés közben látunk egy ilyen tábort, és egy ellenálló, lassan kialakuló személyiséget. Itt írtam róla sokkal részletesebben.
Kele Fodor Ákos: A szív vége
Az egyik legszebb könyv, amit valaha láttam. Teljesen feketék a lapélek és a borítója is csak fekete a védőborító alatt, gyönyörű illusztrációkkal dolgozik, és cigány mesék vannak benne. Újraírt, újragondolt cigány mesék a cigány folklórból, a mitikus cigány világmagyarázatból, boszorkányokon, rosszakon, a világot működtető természet királyokon keresztül. Egy nagyon komplex képet kapunk erről a mitikus rendszerről, ami nagyon fifikás és olvasmányos. Ma megyek a könyvbemutatójára. Eléggé izgatott vagyok.
És amit olvasni sikerült:
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Patrick Ness Chaos Walking trilógiájának második részéről van szó, amiről követve a Patrcik Ness-i hagyományokat, képtelenség spoiler és csodálat nélkül beszélni. Talán annyit, hogy míg az első kötetben az akció hangsúlyosabb, addig itt erősen a jellemekre és az erkölcsre épít, miközben az akció is folyik tovább, de még hogy. Imádtam, bár az utolsó 50-60 oldalból tudtam volna húzni, de megérte végigolvasni, de még mennyire hogy megérte. Basszus, olvassátok el, mindenki!
Jean-Michael Maulpoix: Kékversek
Már fent volt róla szó.
Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
Már fent volt róla szó.
Alan Alexander Milne: Micimackó
Ez az, aminek látszik. A mese az együgyű mackóról és a barátairól. Eddig valamiért nem olvastam, de már régóta szerettem volna, és jelentem, megtörtént. Szerettem az író stílusát, szerettem a történeketek, amikből meglepően sokat merített a Disney, és szeretnivaló volt az egész. Nem életem meghatározó olvasmánya volt, de örülök, hogy megtörtént.
Christopher Milne: Róbert Gida emlékei
Alan Alexander gyermeke ő, akiről Róbert Gida lett mintázva. Nagyon megkapóan mesél arról, hogy hogyan élt gyermekkorában, a dadussal vagy a dadus nélkül, hogyan éltek a szülei, együtt, mégis szinte lemondások nélkül, körbejárjuk a környéket, amit ismerni vélünk a Micimackóból… Azt gondolom, hogy nem kötelező a Micimackó mellett olvasni, mert nem tesz hozzá sokat, nincs az a nagy drámai történet mögötte, amit a Viszlát Cristopher Robin című film sejtet, de egy olvasásnak szintén jó volt. 🙂
Kele Fodor Ákos: A szív vége
Fent írtam róla.
John Balville: A tenger
A könyv, amitől sokat vártam, de azt hiszem rosszkor találkoztunk. Egy idős férfi, miután a feleségre meghal, visszautazik a tengerpartra, ahol a gyermekkorát töltötte. És itt, a tenger partján, egy kis hotelben, ahol csak a szállásadónő és egy öreg ezredes él, elkezdi mesélni az élete fontos dolgait. A gyermekkorától a feleségével való találkozáson és a felesége betegségén át egészen a jelenben élő hétköznapokig. Egy picit olyan, mint mikor ebéd után kimész sziesztázni a teraszra, és leül melléd egy idős úr mesélni, miközben hátulról hallatszik a tenger. És most nekem annyira nem volt kedvem ehhez, de nem tudom vitatni, hogy egy klassz könyvről van szó.
Nézzük a betervezett kategóriák szerint:
Polcfelszabadítás: A tenger
Kortárs magyar széppróza: A szív vége
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Jean-Michael Maulpoix
Nekem fontos szerző: Patrick Ness
Blogolnék:
A hónapban feléltem a tartalékaimat blogposztok tekintetében, ami most ebben az esetben az 1 és 6 blogposztok régóta tervezett beindulása mellett három értékelésre volt elég, így írtam Sofi Oksanen: Baby Jane című regényéről, Zsolmár János: Hibiszkusz herceg című regényéről, a blog elindulásának második születésnapja alkalmából jött egy születésnapi bemutatkozó poszt, és a Cameron Post rossz neveléséről is érkezett egy recenzió. És megérkeztünk a jelenbe. Hamarosan érkezik az 1 és 6 bejegyzés, és nem tudom, hogy mikor lesz új poszt utána. Most olvasom a Kedves Jóisten!-t Alice Walkertől, és hamarosan érkezik Garrald Conley: Eltörölt fiú példánya hozzám, amikről biztosan lesz szó a következő hónapban, a többit pedig majd meglátjuk.
Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok.
Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, írjatok a komment szekcióban, ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban lévő követés gombra, ha kisebb színes háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra.
És semmiképp ne feledd a következő posztig:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió