Sziasztok,
ma két éve, egy szép szerda délelőtt elhatároztam, hogy megcsinálom a blogot, amit hetek óta tervezgettem. Ez az a blog. És nem írtam akkor bemutatkozást, mert minek. A korábbi blogjaimat nem olvasta senki, és miért lett volna ezzel másként… Szóval ma két éve ebben a miért lett volna máskéntban élek, és jó bölcsész szokás szerint, ha most nem is az írás végén, de már rendesen benne, meg kellene írni valami bevezetőszerűt, hogy mi is történt, és mi is történik itt.
Azt hiszem egy picit szentimentális leszek, de ebbe most beleállok. Mert mikor, ha nem most.
Szóval sziasztok!
Szilvió vagyok, 21 éves. Magyar szakon tanulok. A nyelvészet és az irodalom egyaránt érdekel, de továbbtanulásban a nyelvészet felé veszem az irányt. Szeretek olvasni, amin persze nem lepődtök meg. Magyar szakos vagyok, ez meg mégis egy könyves blog… Szóval elvárható. De mégis, szeretek olvasni, mert… mert olyan helyzeteket ismerhetek meg általa, amilyen helyzetekbe nem kerülnék, … mert olyan nézőpontokon keresztül szemlélhetek helyzeteket, amik nekem nem adottak, de építik a világképemet, …mert eléggé fontosnak tartom, hogy épüljön a világom az olvasások által. Azt hiszem ez az a gondolat, ami miatt ezt az egész olvasás részt beleírtam. Hogy azt várom el egy könyvtől, hogy kapjak tőle valamit, hogy épüljek belőle, hogy hozzátegyen valamit a személyiségemhez. Ez érdekel engem a könyvekben leginkább. Hogy hogyan építi tovább a világomat, hogy hogyan rezonálunk egymással, és hogy milyen értékeket erősít fel bennem. Erről mindenképpen igyekszem írni ezeknek a könyveknek a kapcsán.
Szilvió vagyok, 21 éves, meleg. Ez nekem nagyon sokat jelent. Vagyis nem. Nem az a fontos nekem, hogy azonosneműek a potenciális partnereim. Azt tartom fontosnak, hogy kaptam valamit, amit felhasználva érzékenyebb tudok lenni. Szociális értelemben. Hogy van egy keretem, ami miatt teljesen kézenfekvő, ha számon kérek bármi olyat, ami szerintem közönségellenes vagy gyűlöletkeltő. Bő egy évet dolgoztam a mainstream LMBT aktivizmusban, és igyekeztem kimaxolni. Erről beszélek, amikor azt mondom, hogy nekem ez sokat jelent. Hogy attól függetlenül, hogy mit gondolok a hazai aktivizmusról vagy annak működéséről, én nagyon sokat kaptam tőle, és épültem belőle. Igyekszem észrevenni a csúsztatásokat, a félremagyarázásokat és az abszolút hazugságokat, igyekszem felemelni a hangomat a semmibe vezető uszítás iránt, legyen szó LMBT emberekről, nőkről, sérültekről, etnikai kisebbségekről… és a felsorolás itt legyen nyílt végű. Erre nagyon igyekszem figyelni.
Igyekszem sokszínűen olvasni. Figyelni az új dolgokat, próbálok kortárs és világirodalmi szövegeket olvasni, népszerű szórakoztatókat, és néha random dolgokat is. Ettől függetlenül csak az LMBT könyvekről írok. Igaz, hogy a summákban, vagy az új 1 és 6 bejegyzésekben belefuthatsz a nem LMBT olvasmányaimban, de hosszabban, értékelésekben LMBT könyvekről van szó. Mert amikor tizenöt tizenhat éves kis Szilvió voltam, senki nem beszélt ezekről, és most, hogy 21 lettem, most se… Szóval komolyan vettem a légy az a felnőtt, akire fiatalon szükséged lett volna szabályt, és végre valami mellett kitartok. Néha azt gondolom, hogy erre csak nekem lett volna, vagy csak nekem van szükségem, de aztán túljutok ezen persze. Mert nekem szükségem van. Tényleg. És örülök, ha ez titeket érdekel, és örülök, ha olvassátok, ha beszélünk róla. De azt hiszem elsősorban ezt magam miatt csinálom. Hogy fiatal felnőttként legyen valami, amit nem akarok feladni. És ez jól is hangzik.
Igyekszem pozitív értékeléseket írni. Ennek a fő oka, hogy általában jó könyveket olvasok. Úgy mondják, hogy tudom, hogy mit szeretek, és azt veszem le a polcról. De ettől függetlenül nem peace és love szeretne lenni a blogon. Igyekszem elemzési lehetőségeket felvillantani, olyan dolgokat, ami a te olvasmányélményeidhez is hozzá tehetnek. És ha kell, kritizálni is szeretek, különösen figyelve arra, hogy ez alá legyen támasztva. Néha akár trágár kifejezések kíséretében is, de alátámasztva. És gyakran hosszú, végeláthatatlan, élőbeszédszerű mondatokkal teszem ezt, és sok-sok kötőszóval, meg hozzátoldással. Mert szeretnék nem steril lenni. Mert engem ez érdekel az egész blogban. 🙂
Jah, igen, használok szmájlikat is néha. 😉
Szóval én vagyok ez. Szilvió, akinek van egy értékrendszere, és van egy identitása. Aki szeret olvasni, mert jó olyan helyre eltűnni a világból, ami építi. Mert szeret beszélgetni, szeret érvelni, és szeret konstruktívnak lenni. Ez az egyik kedvenc szava.
Szóval ez vagyok én. Szilvió, aki nagyon igyekszik. 🙂 Aki szeret arról írni, hogy mi érdekli, és álmában sem mertem volna remélni, hogy ezek a dolgok másokat is érdekelnek. És nem igazán tudja leírni, hogy mi mindent jelent ez neki.
Szóval ez vagyok én. Ez volt két évig, ez van, és ez lesz. 🙂 Köszönöm, hogy olvastok, és velem vagytok, egészen a szivárványig, sok-sok könyvvel!
Szilvió