Olvasmányélmények a szivárványon innen

Hónap: 2017 április

Jó lenne, ha… Történetek és szereplők lehetséges újraértelmezései

Sziasztok,

könyves vloggereknél (azt hiszem elsőként a ReadThatBook youtube csatornán Patriknál) láttam a külföldön régóta pörgő “Jó lenne, ha…” névre hallgató taget, ami 11 jó lenne ha kezdetű mondatot dob fel könyvekre, borítókra, lehetséges adaptációkra, folytatásokra vonatkozóan. És én igyekszem ezekhez választani meleg témában, szokás szerint teljesen szubjektíven. Kezdjük hát:

jo_lenne_teg.jpg

1. Jcovers_68516.jpgó lenne, ha lenne folytatása.

Paul Burston: Szégyentelen (értékelés itt)
Ez a könyv egy srácról szól, aki szakított egy másikkal Londonban, és éli a harminchoz közeli meleg szingli férfiak életét. Klubokba jár, kis kapcsolatokat épít ki, rengeteg időt tölt el a barátai között, és futó kalandjai vannak, amelyekből lassan kialakul valami.

És a sok kaland meg kis történet után két dolog történik, és az egyiket elmondhatom spoiler nélkül is. Nagyon megszereted a főhős fiút, és kíváncsi vagy, hogy hogyan folytatódik az élete. És ezt persze sosem fogod megtudni. Köszi Paul.

2. Jó lenne, ha lenne spin off sorozata.

ks.jpg

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései (értékelés itt)
A spin off az a rendezői megoldás, amikor a már jól ismert világot új szereplőkkel, vagy már jól ismert, de eddig mellékszálon futó szereplők közül néhányat követünk. A legismertebb példa a Jóbarátok – Joe sorozat. 🙂

És az én választásom egy olyan könyv, amiről már írtam is egy bejegyzésben, és engem egyértelműen a meleg szál érdekel ebből. És nem csak a meleg téma miatt, hanem mert egyszerűen érdekel az, hogy mi lesz Patric-kel azután, hogy a féltestvére végez a középiskolában és egyedül marad, mint eléggé szerethető, a világ jelenségeire nyitott, érzékeny srác, akinek nem nagyon beszél a jövőjéről a könyv. Pedig talán még szerelmes is lenne. 🙂 Bár meleg könyves bloggerként nyilván az én fantáziám szárnyal túl magasan.

3. Jó lenne, ha ez az író több könyvet írna.

Jeanette Winterson
Tőle eddig a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című könyvet olvastam (értékelés itt), ami 2011-ben jelent meg a Park könyvkiadónál, és számomra érthetetlenül nincs híre a könyvnek. És nem is az a gond, hogy nem ír sokat, ugyanis 1985 és 2016 között 26 könyvet írt, ami nem is rossz, bár közülük több gyerekkönyv, hanem hogy ebből a 26-ból mindössze hármat fordítottak le magyar nyelvre, és ezek is hír nélküliek. Hahó, kiadók!
Szóval ő azért került ide, mert szeretnék tőle többet olvasni. Nagyon.

4. Jó lenne, ha ez a szereplő mással jött volna össze.

wesw.jpg

John Green és David Levithan: Will & Will
(értékelés itt)
A történet szerint két Will Grayson baromi viccesen találkozik egymással, és az egyik Will összejön a másik Will legjobb barátjával, Minivel, aki a neve dacára egy állati nagy darab srác. Ez a Mini színdarabot ír az iskolának, amiből megismerjük a korábbi kapcsolatait, és ami bemutatja a Will-Mini kapcsolatot is. Nagyon megindító, és szép, főleg ami az előadást követi, de Mini állatira megérdemli a boldogságot, és bármennyire belemagyarázom ezt a kérdésbe, néha arra gondolok, hogy most talált valakit, aki mellett boldog, úgy igazán. 🙂

5.  Jó lenne, ha máshogy végződne.

sskicsi.jpg

Becca Prior: Stockholm szindróma
Már készül és napokon belül kikerül az értékelésem erről a könyvről (ide került ki), elöljáróban annyit, hogy ez egy állati izgalmas könyv, abból az igazi letehetetlen fajtából, de a végén, miután megoldódik a krimi, egy epilógusban egy olyan elérhetetlenül idilli képet fest, és olyan nagy vonalakban, amik szerintem méltatlanok az írónő korábbi munkáihoz. Ráadásul kimondják a mű címét két vad csók között… Úgy érzem Madách erről írta, hogy “Csak az a vég, csak azt tudnám feledni”…

6. Jó lenne, ha film készülne belőle.

Jonathan ​Littell: Jóakaratúak (értékelés itt)
Szintén már értékelt könyv, amiből azt hiszem állati mozgalmas, kifejezetten tartalmas naturalisztikus vagy szimbolikus művészfilm lehetne, amit kéthavonta egyszer legalább néznék, amikor nem tudom mit, de valami jót nagyon néznék.

7. Jó lenne, ha TV sorozat készülne belőle.

Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi (értékelés itt)
Egy újabb korábban értékelt könyv, amit teljesen el tudok képzelni egy fiataloknak szóló szituációs komédia sorozatnak, aminek végülis ez a krimi, vagyis inkább rejtély az alapja. Viszont szigorúan egy évadban.

(Lol, a bejegyzés megszületése után két évvel felröppent a hír, hogy a film után készül belőle sorozat is, de végül úgy gondolták, nem túl family friendly melegeket mutogatni mondjuk 12-es karikával. Szerintem baszódjanak meg, de mindenkinek megvan a maga véleménye. – A három évvel később a poszt hibáit javító Szilvió voltam.)

8. Jó lenne, ha csak egy szemszögből íródna. robert_katalin.jpg

Róbert Katalin: Színből, szívből, igazán
Alapvetően ez a könyv számomra 5000 sebből vérzik, és szeretném egyszer értékelni, de (bár egy légtérben vagyok vele) nem tudom mikor vesz majd rá a lélek úgy igazán az újraolvasására. (A három évvel későbbi Szilvió tudja, hogy végül a 2020-as koronavírusos hazaköltözéskor érzékeny búcsút vett a könyvtől anélkül, hogy valaha is értékelést írt volna róla, és egyáltalán nincs ettől bűntudata.)

A történet: Alex és Lilla testvérek. Alex meleg. Mindketten szerelmesek Patrikba, és Lilla full gerinctelen. És ezt a remek történetet mindhárom szemszögből megismerjük, amelynek maximum 50 oldalon át van jelentősége, és azt is meg lehetne oldani. Ha már ilyen szerencsétlen történet sikerült, akkor egy erős narratíva tudott volna rajta dobni, de ezt eljátszották. De hatalmas munka lehet három narrátor játszmáit észben tartani, és eléggé következetes volt, ezt nem is tudnám elvitatni.

9. Jó lenne, ha más lenne a borítója.

napnaputan_1.jpg

Nem tudom mit akar kifejezni, de ha a szerző neve nem középen lenne (és nem az lenne, aki), akkor semmi nem szólítana meg rajta, színekben semmitmondó, képben nem várok semmit tőle, és folytatódik a sorozat második részénél is… Bár még nem olvastam őket (miután olvastam, írtam is róluk, itt), szóval lehet, hogy valami nagyon elemi utalás a műre, de semmi esetre sem szerencsés szerintem.

10. Jó lenne, ha itthon is az eredeti borítót használnák.

otthonavv1.jpg

Olvastam már a könyvet (étrékelés itt) , és értem az utalást. Egy biszex srácról szól, aki gyereket csinál egy csajnak, majd a pasijával és a csajjal vállalkozásba kezdenek a világ végén. Értem, de… ez három tök random karakter, akik abszolút nem szólítanak meg, szemben az angol, talán kissé baljósnak tűnő, de mindenképp a boltok polcairól a kosaramba pattanó borítóval… Nem volna nehéz választani.

11. Jó lenne, ha csak egy könyv lett volna.

Alapvetően ez a kategória sorozatoknak, trilógiáknak szól, de én nagyon kevés ilyet olvasok (kifejezetten elvi okokból), így csak Becca Prior: A Tanítvány sorozat játszhatna, de abból pedig a harmadik a kedvencem, így nyilván nem is kívánom az újragondolását. Egyébként nem is ismerek kifejezetten LMBT témájú trilógiákat, sorozatokat, ha ti igen, ne habozzatok kommentelni. 🙂

—————————-

Ennyi lett volna ez a poszt, ha ti valamit másképp gondoltok, vagy más ötletetek is van, mindenképp jelezzétek kommentben, és a más típusú megjegyzéseiteket se tartsátok magatokban. 😉

A következő posztig pedig semmiképpen ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Élménybeszámoló a könyvfesztiválról, és új szerzemények

Sziasztok,

mint már az előző posztban említettem, szombat délután fent voltam a fővárosban színházban, és ha már úgy alakult, beugrottam életemben először pár könyvért a párszáz méterre lévő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra is, ahol szuper könyveket szereztem be. Alapvetően listával készültem, hogy mit akarok mindenképpen beszerezni, majd el-elcsábultam, szóval a kezdetleges tudatosságon túl improvizált dolgok is kerültek a könyvrengetegbe. A posztom elején szeretnék némi hangulatjelentést adni, aztán bemutatni az új szerzeményeket kiadók szerint, valamelyest a vásárlás időrendjében.

Élménybeszámoló

A rendezvény a Budapesti Millenárison volt. Elég könnyen eljutottam odáig, ugyanis Szegedről a Nyugati pályaudvarra érkeznek a vonatok, így felültem a négyeshatos villamosra, és a Mamut bevásárlóközpontnál leszálltam, majd a bevásárlóközpont mellett egyenesen elindultam, mondhatjuk, ütközésig.

Bár 11 előtt értem oda, már így is rengetegen voltak akár a gyermekrészlegen, akár a felnőtteknél, és főleg hömpölyögni tudtam a tömeggel, hiába készültem célirányosan listákkal. A tömeg a kiadóknál általában eloszlott, csak a Libri Kiadó csoportnál álltam többet sorban, a többinél maximum egy-két ember állt előttem, de ez is ritka volt. És nagyon kedvesek voltak az eladók, ajánlottak, mosolyogtak, és lendületesen szolgáltak ki. Nem volt olyan, hogy kérdezni szeretnék, és nem volt ott rögtön valaki, és bár jó tapasztalataim vannak általában a könyvesbolti eladókkal, mégis jó volt ennyit, ekkora tömegben ennyire kedvesnek látni. A konkrét élményeket, vagy a beszerzéseket a következő pontban a kiadóknál illetve a könyveknél részletezem majd.

Két programon vettem részt:
Az egyik a RePoszt sorozat bemutatója volt (lejjebb a Móra kiadónál írok róla), ahol hatalmas befogadói élményben volt részem: Hallottam és láttam Kemény Zsófit Arany Jánost felolvasni, miközben a termen kívül Sebestyén Márta népdaléneklése beszűrődött, és az egész valami iszonyatosan posztmodern volt, persze teljesen véletlenül. 😀
A másik pedig egy pódiumbeszélgetés volt a Líracsúcsnál, ami egy külön kis költészetközpontú fesztivál volt a Könyvfesztiválon belül. 

Magának a kis fesztiválnak fontos üzenete volt, hogy hiába van ma nagyon sok tehetséges költő, az emberek nem olvasnak verseket, vagy ami még problémásabb nyilván a kiadók szempontjából, nem vásároltok verses köteteket. Ez úgy érzem, engem közvetlenül nem érint, mert én nem felelek meg ennek a fogyasztói rétegnek (Sőt, épp most raktam rendet a kollégiumi könyvespolcomon a könyvfesztivál után, és arra jutottam, hogy kifejezetten jó vagyok kortárs költészetből.), mint azt majd a Líracsúcsnál beszerzett könyveken azt ti is láthatjátok. Viszont ettől még zavar a probléma, mert attól az egyszerű ténytől eltekintve, hogy embereknek teremtenek megélhetést a kiadók, a világlátásunkat, a világról való gondolkodásunkat erősen módosítja, érzékenyíti a jó kortárs líra, amitől rengeteg van a piacon. És baszki egy verset nem olvasó emberekkel teli világban kell élnem majd. Maga a beszélgetés, amit végighallgattam a középkorosztályú és a fiatalabbak költők közötti generációs különbségekről, hasonlóságokról szólt.

Összefoglalva: Jól éreztem magam, főleg ifjúsági könyveket, vagy annak besoroltakat, és versesköteteket vásároltam, és lejártam a lábam, meg megfájdult a hátam a könyvek cipelésétől, de persze szuper volt minden, meg ezt az izomlázat ezekért a kötetekért bármikor újra… Szóval jövőre ugyanott. 😉

Új szerzemények

Pirossal jelölve, hogy melyik könyvek LMBT könyvek. 🙂

  •  Maxim kiadó- Dream válogatások

Az ő standjukhoz még a fesztivál területére sem kellett bemenni, és remek 2+1 akcióval vártak minket.

napnaputan.jpgDavid Levithan: Nap nap után
David Levithan általában meleg témában alkot, és nagyon jól befogadható, társadalmilag fontos kérdéseket mozgat meg. Ez a könyv még nem tudom pontosan hol LMBT témájú, mert csak hátlapot olvastam, és a moly.hu-s címkére illetve a szerzőre tudok hagyatkozni, de a könyv arról szól, hogy egy A nevű főhős minden nap más testében ébred, és más életet él, amibe valamelyest úgy tűnik bele tud szokni az ember gyermeke, de egy nap elkezd kötődni egy lányhoz, és minden nap szeretne mellette lenni.
Szóval bizonyára már értitek, miért nem hagyhattam ott.

egy_masik_nap.jpgDavid Levithan:
Egy másik nap
Ez a Nap nap után sorozat második része, amiben egy lány éli az unalmas, szürke napjait, ám egy nap a barátja elviszi az óceánhoz, és egy csodálatos romantikus napot töltenek együtt. Aztán a barátja másnap semmire nem emlékszik, és újra kezdődnének a szürke napok, azonban a lány keresni kezdi azokat a vágyott pillanatokat, amelyet akkor élt meg, így eljut a sorozat első kötetében található A-hoz, aki azon a bizonyos romantikus napon a barátja bőrében volt. Igen, ez a Nap nap után története a másik szemszögből elmesélve.

nagyon_logikatlan_baratsag.jpg

John Corey Whaley:
Nagyon Logikátlan Barátság
Egy 16 éves srác az eltelt három évben nem lépett ki az utcára, mert agorafóbiája van. Egy örökmozgó, mindenkit megmenteni akaró lány pedig meglátja benne a lehetőséget. Pszichológus szeretne lenni, és egy ilyen esettanulmány nem volna rossz beugró az egyetemre, azonban ahogy a lány barátja, a lány, és a srác egyre jobban megismerik egymást először barátokká válnak, aztán olyan információkat is megtudnak egymásról, amelyek nem biztos, hogy kiállják a barátság próbáját. Izgalmas karaktereket ígér a könyv fülszövege, várom, hogy olvashassam. 🙂

  • Gabo kiadó

Hozzájuk szintén célirányosan mentem, 20% kedvezménnyel voltak kint, és ezért az egy könyvért mentem, ami azt hiszem friss megjelenésű:

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj harom_dolgot_mondj.jpg
Alapvetően a Simon és a Homo sapiens lobbi illetve az Egy különc srác feljegyzései óta odáig és vissza vagyok a levelező kapcsolatokért, és ez egy hasonlónak adok otthont mától.

Egy lány most kezdd el családi költözés miatt egy Los Angeles-i magániskolába járni, ahová nem érzi valónak magát, és mielőtt eljutna egy radikális lépésig egy teljesen idegen sráctól kap egy e-mailt, aki segít a gimibe beilleszkedni. A lány persze tudni szeretné ki áll a levelek mögött, mert újra és újra úgy érzi, szüksége van rá. Szerelem, gimi és krimi együtt. Nem is vágyhat az ember másra.

  • Libri kiadó csoport

Hozzájuk  nem készültem, mert szinte kivétel nélkül náluk vásárolok egyébként, de megláttam útközben, hogy a Helikon Zsebkönyvek is akciósak, amelyekről is azt kell tudni, hogy valamelyest hasonló kis költségvetésű grafikával adnak ki ugyanolyan zseb méretben világirodalmi és magyar klasszikusokat, és egységáron 1000 Ft-ba kerülnek, amely most 800 Ft-ra voltak leértékelve, így megszereztem:

vonegut.jpg

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Semmit nem tudok erről a műről, de Kurt Vonnegut az Éj anyánk! című regényével annyira meggyőzött, hogy bármikor nyitott vagyok egy jó vételre vele kapcsolatban. 🙂

szerb_antal.jpg

Szerb Antal:
Utas és holdvilág
Szerb Antal egy 20. századi író és irodalomtörténész, és ez a könyve egyszerűen magyar szakon kikerülhetetlennek tűnik, mert akik olvasták bármikor fel tudnak hozni példákat szinte bármire ebből a könyvből. És nyár végétől közéjük akarok tartozni. Egyébként pedig Mihályról szól, aki a nászútján rájön, hogy ő mégsem áll készen a házas életre, ezért megszökig, és az örök életigenlő kalandos aglegények életét keresi, és főleg szerencsétlenkedik. Ekkor még nem tudom, de nagyon fogom szeretni (a három év múlva helyesírást javító Szilvió.)

  • Kalligram

A Kalligramhoz be akartam nézni, mert azt hittem elég raj kortárs lírában, de kiábrándítóan nem voltak nagyon kötetek tőlük sem a kiadónál, sem fent a Líracsúcsnál (később lesz még róla szó, de ezt már ígértem). Viszont megtaláltam náluk potom 500 magyar forintért ezt:

benn.jpg

Gottfried Benn: Kigyóból a kanyar
(válogatott versek)
Benn szerintem a világirodalom egyik legjelentősebb alkotója, aki a 20. század izmusaiban is az embert, az emberi esendőséget, és azt a szerves világot tudta megragadni, hogy nincs megállás, és nincsenek szélsőséges értékek, hogy a végletesnek gondolt állapotok mennyire nem azok mégsem. És közben mégis valahogy a halál költője lett, de az ő halálából új élet születik, vagy épp olyan természetes, hogy észre sem vesszük. Legszívesebben átöleltem volna az ott álló srácot a felfedezés pillanatában. 😀

  • Tilos az Á

Ide is menni akartam, és mivel a gyermek részlegen volt (a Móra Kiadó hasonlóan), én pedig kevésbé értékelem a hangos gyerekeket, ezért gyorsan és fájdalommentesen levettem a polcról, és mentem is az utamra a boldog 20%-os kedvezményemmel.

nincsenapam.jpg

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám
Ezt a könyvet az Inside my head youtube csatorna ajánlójából ismertem meg, és Andi vezetett arra rá korábban, hogy én ezt a könyvet akarom, és most elértem az önmegvalósításig is.
Szabó Borbála könyvét elkezdtem olvasni hazafelé, és kb. a felénél tartok. Egy lányról szól, Boriról, akinek elváltak a szülei, és megbukott magyarból, mert szerinte az irodalom szar, és a tanár nem volt túl etikus vele, viszont a két macskája, Frici és Dezső átalakulnak Karinthyvá, és Kosztolnyivá, hogy elmenjenek vele a New York Kávéházba, ahol megtudják, miért írja nagy buzgalommal Molnár Ferenc a Pál utcai fiúkat. Itt tartok most, és imádom. *.*

  • Móra

Szintén tervben volt, szintén kinézett kötetekkel, és szintén gyorsan szereztem meg a könyveket, a fenti okokból. Szintén 20% kedvezményt kaptam azt hiszem.

arany.jpg

Arany János versei Kemény Zsófi válogatásában
A Móra kiadó új RePoszt sorozatában slamerek válogatják és kommentelik egy-egy klasszikus költő verseit, és Kemény Zsófi Arany János verseit válogatta, és én nagyon szeretem Arany Jánost, így nyilvánvaló volt, hogy ez a kötet velem jön.

Majd a Líracsúcsnál találkoztunk Zsófival, és dedikáltattam vele gyorsan, szóval még inkább örvendek.

minden_ami_szep.jpg

Ruth Oslah: Minden, ami szép
Szintén friss megjelenés. A könyv egy lányról szól, aki halálos beteg. Vagyis hát teljes értékű életet él, csak bármelyik pillanatban elpusztíthatja egy vérrög, így temetőben mászkál és keresi az ideális sírfeliratot. De vajon megtalálja, és mi lesz azzal a sráccal, akivel ott találkozott? Milyen egy kapcsolat, ahol az egyik fél bármikor meghalhat? Nagyon izgalmas különc, akár humoros történet lehet belőle, sokat várok tőle.

  • Líracsúcs

Ez a strand a kortárs magyar vers gyűjtőpontja volt, számos nagyon izgalmas témájú előadással, amelyek közül csak egyet volt alkalmam megnézni. Ehhez a standhoz csak programra szerettem volna menni, nem vásárolni, de végül sikerült itt hagyni a legnagyobb egy standnál hagyott összeget, pedig korábban jól megideologizáltam magamnak, hogy a múlt hónapban egy jelentős bevásárlást tartottam mai verseskötetekkel. És mégis elcsábutam, és hogy őszinte legyek… …nem is bánom.

szocs_petra.jpg

Szőcs Petra: kétvízköz
Ez volt az a kötet, aminek a látványára feladtam az ideológiám. Az egyetemi könyvtár példányával együtt most két kötet van a polcomon, és nem érdemtelenül.
Pilinszky János azt nyilatkozta egyszer, hogy egy költőnek azért van nehéz dolga, mondjuk egy képzőművésszel szemben, mert ha azt mondja, hogy fa, akkor akármi történik, a befogadó egy fára gondol, amit a költő nem tud befolyásolni. Szőcs Petra kötete pedig olyan, mintha minden verse szinonimája volna egy pillanatnak, egy konkrétnak és megismételhetetlennek. Csodálat és libabőr őt olvasni. Szeretem, és örökbe fogadtam az első és eddig egyetlen kötetét. (Szintén a három évvel ezutáni Szilviónak meg kell itt jegyeznie, hogy 2019 májusában ez volt a kedvenc olvasása a júniusi 1 és 6 tanulsága szerint.)

turitimi.jpg

Turi Tímea:
A dolgok, amikről nem beszélünk
Az előző nagy kortárs vásárlásom alatt szereztem be a költő legfrissebb, Anna visszafordul című kötetét, ami állati nagy hatással volt rám. A női létezésnek egy olyan szemszögét mutatja meg, amely rendkívüli, fantasztikus irodalmi példákat hoz Anna Kareninán át Bovarynéig, remekül bánik a nyelvvel, meglátja benne a legőszintébb és legtisztább nőről való közlés lehetőségét, akármilyen szerepben is jelenik meg. Szóval ez a kötet, és ez az olvasmányélmény ragadott meg annyira, hogy megvásároljam a második kötetét, és áttörjem ezzel a kortárs vásárló gátat, mert persze nem áll meg itt a történet.

likomarci.jpg

Likó Marcell:
Énekelt és el nem énekelt dalok
Likó Marci a Vad Fruttik frontembere. Fantasztikus zenekar, állati jó szövegekkel, és ebben a könyvben pontosan az van, amit a címe ígér. Dalok szövegei, amiket tombolva olvasok, mert imádom őket, és szövegek,amiket másként ismerek, de rohadtul így is meghallgatnám őket.

o_o.jpg

Orbán Ottó: Az éjnek rémjáró szaka
Orbán Ottó az a költő és ember, akitől szeretnék tanulni. Csak tavaly fedeztem fel magamban, és most csodálom a fantasztikumát, és talán valamikor meg is értem, hogy lehet minden versformában ilyen remekeket írni. Ironizál, modernizál, és benne van valami a XX. századból, ami engem nagyon érdekel. Az ő utolsó verseit tartalmazó kötetét vettem meg, amely már csak 2002-es halála után jelent meg.

jak_fuzet.jpg

Tolvaj Zoltán: Fantomiker
Alapvetően sajnos a szerzőről nem tudok semmit, csak hogy első kötetes (lol, nem első kötetes, a három évvel későbbi Szilvió), meg hogy a József Attila Kör és a prae.hu közös kiadása ez a kötet. A könyves néni ajánlotta, és nekem tetszettek a random kinyitott versek első mondatai, szóval átestek az én verseskötet választási aktusomon, és végül velem maradt. Izgatottan várom, hogy milyen kapcsolatunk lesz. 🙂 (Végül jó lett a kapcsolatunk, ezek jó versek, és egy Jónás Vera koncert közben még beszélgettünk is pár szót a szerzővel. Még akkor, 2017 nyarán. Megint a három évvel későbbi Szilvió voltam.)

  • Scolar

Alapvetően hozzájuk abszolút nem készültem, és amikor az utam arra vitt, akkor ki is kerültem, nincs itt dolgom címszóval, és amikor tartottam ki az egész eseményről, valahogy teljesen indokolatlanul a tömeggel sodródva hozzájuk kerültem (ami azért tök abszurd, mert bent volt a standjuk a kiállítótér közepén), és bár nem akarom túlmisztifikálni, de megláttam a pont annyi kedvezményekben az alábbi két könyvet:

fossum.jpg

Karin Fossum: Az ördög tartja a gyertyát
Nyilván a borítója keltette fel a figyelmemet, mert nem olvasok túl gyakran krimit, sőt, skandináv krimit még egyáltalán nem olvastam, de egy ilyen borítóval 500 Ft-ért nem hagyhattam ott.

A fülszöveg alapján két srácról szól, akik közül egyet elrabolnak, és Sejer felügyelő, aki ennek a krimiírónak több részen át a főhőse, nyomozása alatt az egyik srácról, olyan dolgok derülhetnek ki, amelyek gyökerestül fordítják ki a róla  élő képet (hogy ezzel a képzavarral éljek.). Jah, igen, és egy srác, aki vagy a legjobb barátja vagy más nagyon aggódik érte… Nem értem miért nem lehet leírni, hogyha érinti a meleg téma a könyvet. Az olvasó számára úgyis kiderül.

Szóval feszültséget már teremtett bennem, és bár molyon több értékelés nem emeli Fossum legjobbjai közé, azért én kíváncsian (és feszülten) várom. 😀

covers_277184.jpg

Allan Hollinghurs: más apától
A könyvről már többször hallottam, és általában jókat, de eddig sosem történt meg a találkozásunk. Eddig.

Alapvetően a viktoriánus Angliába repülünk, amely kifejezetten prűd, arisztokratikus, és nem utolsó sorban nem túl melegbarát. Érdemes észben tartani, hogy Oscar Wildeot a Dorian Gray arcképében található szodomita epizódokért (olvastam, nincs benne túl mélyen a téma) elítélték. Szóval ebben a világban egy költő ír néhány francos verset egy lánynak ajánlva, amelyet az utókor nagyon megszeret.
Csakhogy az utókor azt is kideríti, hogy a versek feltehetően nem a lánynak, hanem a bátyjának szóltak, ahogy arról a bátyjának tudomása is van.

Szóval egy képzelt híres századeleji író képzelt meleg értelmezései. Most megszólított, és hazáig kísért… vagyis a francokat. Cipeltem. Ötszáz oldal. 😀

—————————
Alapvetően számítottam rá, hogy ez egy hosszú poszt lesz, és ha idáig eljutottál, akkor már csak szeretném megköszönni a figyelmed, (esetleg, ha tetszettek a három évvel későbbi Szilvió megjegyzései, akkor írj már egy kommentet. Hajnal fél kettőkor javítottam fel a posztot a koronavírus karantén második hetében, sokat jelentene, ha valaki észrevenné, bár nyilván nem a legolvasottabb poszt ez.) és szeretnélek bátorítani, hogy ha valamelyik könyvvel kapcsolatban kérdésed, észrevételed van, vagy esetleg olvastad valamelyik könyvet, és szeretnél róla megosztani valamit, ne habozz kommentelni. 😉

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Éduard Louis: Leszámolás Eddyvel +színházi adaptáció

Sziasztok,

a mai könyvet 2015 őszén vásároltam meg, elsős egyetemistaként az első hazautazásomkor, és azonnal elolvastam a többórás buszúton, mert valami nagyon más volt, mint amit a  meleg regényektől általában megszoktam. Alapvetően (és ez a buzilobbi egyik nagy hátránya) a városi, középosztálybeli férfiakról, fiúkról szólnak meleg témájú tartalmak, így a regények is, azonban a társadalomnak korántsem csak ez a területe érintett, és korántsem az övüké a legnagyobb probléma. Erre világít rá ez az önéletrajzi regény.

eddyki.JPG

Beszéljünk a falusi létről, arról az igazán falusiról, ahol mélyszegénység van, patriarchális berendezkedés, képmutatás, egymás kibeszélése, és végtelen konzervativizmus. Beszéljünk a faluról, ahol

az egymást követő nemzedékek tökéletesen megismételték, amit az előzők éltek át, nem akartak semmilyen változást.

Ebben a faluban él ez a fiú, Eddy, aki nem focizik úgy mint az apja, nem olyan kemény gyerek mint a bátyja, affektál és nem barátkozik fiúkkal, majd nem ismerkedik lányokkal, hacsak alibiből nem, miközben mindenki ismeri, vagy ismerni véli Eddy szexuális irányultságát. Kivéve persze Eddyt, aki azt írja, hogy

Ebben az időszakban egyre inkább hittem abban, hogy lány vagyok fiú testben. Mindenütt és mindig azt hallottam, hogy a lányok szeretik a fiúkat. Mivel én is a fiúkat szerettem, csakis lány lehettem.

De persze a mélyszegény konzervatív közegtől megkapja a címkéit:

Köcsög, buzi, buznyák, buzzancs, buzzantyú, homokos, homokzsák, homokhuszár, homár, homcsi, seggbebaszott, ratyi, kanibaba, fartúró, gizigéza, öcsigörl, zacsipacsis.

Mindeközben Eddynek hallgatnia kell az anyját, aki csak mondja a magáét, arról, hogy nem lehet úrinő, és inkább kacag hangosan. Arról, hogy a gyermeknevelésért feladta az életét (ahogy a mélyszegénységben minden nő), és arról, hogy sosem volt jó tanuló, mert nem fektetett bele energiát.

Nézte az apját, aki megromlott egészségügyi állapota miatt nem tudott dolgozni, és alkoholista, magára semmit nem adó, de a család szentségét a maga módján fenntartó férfi lett a kicsi folyamatosan romló házukban.

Eddyt és családját szituációk mentén ismerjük meg. A regény sok kis fejezetből áll, amik egy-egy szeletét mutatja be az életének. A szövegben az affektáló kis Eddytől iskolai erőszakon, családi perpatvarokon, az első szexuális élményeken, apai pofonokon, és alibi kapcsolatokon át a kiszakadásig, annak a lehetőségéig jutunk, amelyet drámatagozatos városi gimnázium ad meg számára.

És ezt a kiszakadást a regény nyelve is szimbolizálja, sokkal igényesebb polgári nyelvet használ az elbeszélő, dőlt betűkkel és póribb nyelvhasználattal idézi meg a falu szavait. Nyelvész hallgatóként odavagyok ezért a megoldásért.

Kedvenc részem: Amikor az apja kiviszi a vasútállomásra. Abban van valami nagyon őszinte emberi, ami visszaköszön majd a színházban is.

És a színházi adaptáció: Leszámolás velem

leszamolas_velem.jpg

Ma pedig megtekinthettem (köszönet az Orlai Produkciós Irodának a kedvezményes jegyért) színházi előadásban is. Erről is szeretnék pár szót, szintén nem színházkritikus szemmel, hanem csak úgy, ahogy szoktam:

Rába Rolandról volt némi előismeretem, mint rendezőről, hiszen az Alföldi féle Nemzetiben kezdte a rendezést, és tudtam, hogy jól nyúl nem kőszínházi társulattal is érzékenyebb témákhoz, és ez ennek a darabnak az esetén is bejött.
A monodráma szereplője Nagy Dániel Viktor tűsarkú szandálban kezdte a darabot, egy fantasztikusan működött a díszlet előtt. A színpad képét a szereplők kartonból készített absztrakt, sematikus ábrázolása adta, amit a főszereplő folyamatosan mozgatott, és ezzel valamiféle bábjáték hangulatot idézett az egész előadás idejére. A kartonokat kreatív megoldással legitimálta a rendezés, nem a drámatagozatos gimnázium nyújtott neki kiszakadási lehetőséget, hanem a képzőművészeti. Ami hatalmas ötlet volt. 🙂

Szövegében és színészi munkában is erős darabról van szó. Alapvetően főleg a könyvből ismert részletek kerültek előadásra, esetenként magyarabb példák, megoldások kerültek elő, de nem volt zavaró. Nagy Dániel Viktor pedig játszott a testtartásával, kezével és hangjával, így a monodráma nem igazán monológszerű volt, sokkal inkább úgy tűnt, hogy minden szerepet Eddy játszik. Nagyon erős jellege lett a darabnak a megőrzött többnyelvrétegűség, mert nyilván nem csak szavakban, és dőlt betűkben került kifejezésre. Menő volt.

Külön tetszett a darab vége: A kötetben az epilógus a városba érkezésnél lezárja a cselekményt, és a fiatalságban a darab sem megy tovább, viszont mesél a könyv otthoni, falusi fogadtatásáról, amelyek szintén megfelelnek a szerző életrajzának (későbbi nyilatkozatokból). Elmondja, hogy sokkal később a szülei elváltak, és hogy amikor kiadta a könyvet, az édesapja nagyon büszke volt rá, és 25 db-ot vásárolt, amit szétosztogatott a barátai között, és tette mindezt úgy, hogy előtte sosem vásárolt könyveket. Elmondja, hogy az édesanyja máig tagadja, hogy így történt volna bármi is, és a darab nem pozitív, és szerintem nem is feltétlenül életrajzi zárása, hogy végül is mindegy, mert sosem szerette az anyját…

És ezzel valahogy nem tudok megbarátkozni, mert baromi pragmatikusan ki van fejtve az anya jelleme, és élveznie kellene szerintem valamiféle felmentést a körülményei miatt. Ez a nő sosem kapott más lehetőséget az élettől, minthogy anya és egy alkoholista felesége legyen. A körülményei tették őt gyengévé és tagadóvá. Én azt hiszem Eddyről, hogy szerette az anyját, mert ott van abban a 180 oldalban, vagy abban az egy órás darabban az is. Tudni vélem, de persze ez egy értelmezés. Vagy hát kettő. Egy rendezői és egy olvasói.

—————————

Alapvetően ma elég izgalmas napom volt, mert vidéki lévén, ha már Budapesten jártam, kilátogattam a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, ahol sikerült örökbe fogadnom rengeteg könyvet, amik között vannak meleg témájúak is, de az egész szerzeménykupacról szeretnék egy haul posztot írni némi hangulatleírással. Illetve hazafelé belefutottam a CEU mellett tüntetők elleni tüntetésbe, ami eseménytelen volt, de azért meglepett.

Mindezzel együtt továbbra is várom a véleményeteket, hogy mit lehetne másként, vagy ha olvastátok a regényt vagy láttátok a darabot, várom a véleményeteket is. 🙂

Mindenesetre a következő posztig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig! 

Szilvió

James Lecense: Trevor

Sziasztok,

ez a poszt egy 96 oldalas kisregényről fog szólni, amihez különösen kötődöm. Életem harmadik meleg vonatkozású megvásárolt könyve volt, és az iskolából hazafelé menet olvastam el Pécs és Szigetvár között a vonaton, alig egy óra alatt. Egy érzelmi hullámvasút volt, és szeretném, ha mindenkihez eljutna, mert a Trevor, ahogy az író is írja az utószóban: 

Bárkiről szólhat, aki valaha érezte, hogy senki sem érti meg, és nem tud sehová beilleszkedni, bárhogy is próbálja.

trevorki.JPG

 

Trevor egy 13 éves fiú, akinek Lady Gaga a példaképe. Ezt nem tudom bírálni. Trevor egy 13 éves fiú, aki Lady Gagának szeretne öltözni Halloweenkor, és vannak, akik lebeszélnék róla, mert fiú és mégiscsak… Trevor egy 13 éves fiú, aki ebben a könyvben ismerkedik meg a barátság fogalmával, ebben a kisregényben lesz először szerelmes, ebben a kisregényben csalódik először, miközben épp megtalálja magát, például egy szakmában. Trevor egy 13 éves srác, aki megtestesíti a mi útkereséseinket, a mi lelkesedésünket és a mi csalódottságunkat.

Mert a Trevor egy tényleg rövid könyv, aminek megvan a maga bája. Trevor egy olyan srác, aki szeret hullát játszani az udvaron az anyja nagykésével. Egy olyan srác, aki nem teljesen biztos benne, hogy azért vonták be az LMBT katonákat korlátozó Ne szólj szám, nem fáj fejem törvényt, mert Lady Gaga húsruhában demonstrálta, hogy a halott hús csak halott hús, mégis bátornak és fontosnak tartja ezt a kiállást. Egy olyan srác, aki vágyik az elismerésre és a barátságra, a rövid, kedves, akár vicces történeteken keresztül, miközben szenvedéllyel dolgozik egy iskolai színjátszó projekten, és  a tudta nélkül sétál úgy, mint a lányok.

A Trevor projekt az USA-ban azért jött létre, hogy eljusson hozzánk, meleg fiatalokhoz. Például hozzám, aki a tenyerével letakarta a borítót a vonaton, mert senki nem tudta róla, hogy meleg, és aki most a kollégiumi szobában előlappal lefelé rakta le a könyvet, pedig már sok kérdést válaszolt meg magának és másoknak. Ennek megfelelően elég jól elérhető az ára (1990 Ft), könnyen és gyorsan olvasható, és ad annyi elfogadást, hogy azzal új szemmel tudsz nézni magadra, vagy a környezetedben élőkre. A moly.hu-n egy értékelő azt írta, hogy ez a könyv egy lépés egy olyan világ felé, ahol mindenki az aki. A könyv szerzője az utószóban azt írta, abból az élményből indult ki a mű, hogy a kamaszkori öngyilkosság háromszor jobban veszélyezteti az LMBT gyerekeket, és szeretne egy üzenetet küldeni nekik, hogy melegnek lenni nem gáz…

…én mindig akkor olvasom újra, amikor azt hiszem, hogy kezdem elfelejteni ezt. Aztán befejezem, és akkor nekem is újra kedvem támad élni. Legalább szombatig. 😉

Kedvenc részem: Jack, ő kedvenc szereplő, és nyilván ő az író szócsöve, de spioler nélkül nem tudok róla többet mesélni.

—————————

Ez most egy rövid, mesélős poszt lett, mert különben spoileres lett volna, de várom a reakcióitokat, megjegyzéseteket, hogy mit lehetne másként, vagy ha olvastátok már a művet, várom a véleményeteket is. 🙂

A következő posztig pedig ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Jonathan ​Littell: Jóakaratúak

Emberek, testvéreim, elmesélem, hogyan is történt. Maga nem a testvérünk, vágnának vissza, és nem akarjuk tudni. Igaz, ami igaz: sötét történet ez, ugyanakkor épületes is, valódi erkölcsi tanmese, higgyék el nekem.

El akarok olvasni egy könyvet, aminek ezek az első mondatai, még ha 1100 oldalas is, nehéz, és három hétig kell cipelni, mert bevonz. Mind az ezeregyszáz oldal. Nem bírod abbahagyni.

Hogyan is történt?
Van egy férfi. Kitalált, de akár élhetett is volna. Vagy az is lehet, hogy élt, csak nem Maximilian Auenek hívták. Homoszexuális a már jól kiépült náci Németországban, és csak a korábbi szerencséinek köszönheti, hogy nem ölték meg azonnal, vagy nem kerül koncentrációs táborba, ahogy a többi meleg. Megfenyegetik, és a túloldalra lesz kénytelen állni. SS alezredes lesz, találkozik a második világháború legfontosabb személyeivel, vitázik az eszmékről, gondolatokról, és bejárja a teljes keleti frontot.

Sötét történet ez
Igen, ez egy baromi sötét történet. Amikor olvastam, bevonzott a világa, de külön kellett kezelni a mi történelmünktől, mert még mindig libabőrzöm, ha belegondolok, hogy ez a mi világunk volt valaha:
A könyv az első pillanattól az utolsóig naturalisztikus. Nem kertel. Sokat mesél Platónról, hogy az ember alapvetően szereti nézni a szenvedést és a borzalmat. Ír a családjáról. Az apjáról, aki az első világháborúból hazaért, majd magukra hagyta őket. Ír az anyjáról, és az anyja új szeretőjéről, arról, hogy megölte őt. Ír az ikernővéréről, akit minden férfiban keres, és persze ír a háborús borzalmakról is. Magáról a holokausztról és az endlösungról, kivégzésekről, akasztott emberekről, a saját szarjukban élő katonákról, a kórokról és az akadozó ellátásról, amelyek több áldozatot követeltek, mint egy-egy ütközet, és amelyek még borzalmasabbá teszik a helyzetet. Ez a könyv lassan bemutatja azt az őrületet, ami ezt az egész II. világháborút átszövi. 

A főhőst maga az SS arra alkalmazta, hogy jelentéseket írjon különböző helyzetekről, különböző feletteseknek, és mi kezünkbe vesszük ezt a könyvet, mint egy végső jelentést arról, hogy a náci ideológiában élő világ mennyire mocskosul logikus, és mennyire igaz, az, amit már mindannyian olvashattunk náci tisztektől, akik a bíróságon nem érzik bűnösnek magukat, mert azt mondják:

Parancsra cselekedtem.

Csakhogy Maximilian Aue nem akarja felmenteni magát, és nem akar magyarázkodni sem. A mű teljes egészében arról szól, hogy a fióknak ír mindenféle társadalmi elvárás nélkül. Nem tagad semmit, ami megtörtént, csak el akarja mondani, mennyire is áldozat minden ember, és hogy az áldozat ernyő alatt mennyire testvérek is vagyunk mindannyian…

És olyat tud, amit eddig senki, akitől eddig olvastam: Minden naturalista és lélektani leírás között én ezt elkezdem elhinni neki mindezt.

Kedvenc részem: Egyértelműen Sztálingrád, maga a bekerülés, a kijutás, az ott tapasztalt helyzet, és a városi állóháború megoldásai mind nagyon érzékenyen és terjedelmesen voltak leírva, és ahogy a történelemben, úgy szerintem a könyvben is van egy jól körülhatárolható Sztálingrád előtti és utáni rész, és az utáni, az kész őrület.

————————— 

Nem fogok ez a poszt kapcsán azzal takarózni, hogy ez egy korai poszt, mert ezt a hangot szeretném valamennyire továbbvinni. Ennek a könyvnek a kapcsán is csak egy hangulatot szerettem volna adni, és felkelteni a figyelmeteket, de ha szeretnél róla elemzést, vagy részletesebb körültekintést kapni, ajánlom még:
http://mult-kor.hu/20090930_a_pokolba_vezeto_ut_is_joakarattal_van_kikovezve?pIdx=1
http://magyarnarancs.hu/konyv/amitol_a_valosag_megvaltozik_-_jonathan_littell_joakaratuak-71511

Ezzel együtt szívesen fogadom továbbra is a reakcióitokat, megjegyzéseteket, hogy mit lehetne másként, vagy ha olvastátok már a regényt, várom a véleményeteket is. 🙂

A következő posztig pedig ne felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig! 

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén