LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Hónap: 2019 december

Decemberi summa

Sziasztok,

így a két ünnep között ideje megnézni, hogy mi mindent hozott az év utolsó hónapja. Nagyon jó, régóta vágyott könyveket sikerült beszereznem. Van, amit használtan, többre pedig jó akciókat sikerült kifognom. Nagyon sokféle könyvet sikerült olvasnom, több verseskötet is akad köztük, de kötelező olvasmányok, tankönyvek is kerültek elő, régóta olvasni vágyott magyarul most megjelent ifjúságit is hozott az élet, és szépirodalomban is menő voltam. Amiben viszont nem voltam menő, az a blogolás. És erről is beszélnünk kell. Kezdjük!

december.JPG

13 könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem

William S. Burroughs: Meztelen ebéd
Amikor 2017-ben elkezdem komolyabban írni az egyik első olvasmányom volt az Üvöltés, ami a beat irodalomnak az egyik legjelentősebb verse, és azóta különös szeretettel olvasom a beat szövegeket, mert fel tudnak vázolni olyan világokat racionálisan, regisztráló jelleggel, amiket mi felfogni sem vagyunk képesek. A drogokról, a szegénységről, a nyomorról, a testiségről és az erőszakról tudnak beszélni ezek a szövegek, és ez nagyon menő. A Meztelen ebéd ennek a mozgalomnak az egyik vezérszövege és Burroughs ennek a mozgalomnak a vezéralakja. Nagyon régóta vártam, hogy beszerezhessem, mert ez a könyv beszerezhetetlennek bizonyult, de a Jelenkor az év második felében újra kiadta. Nagy-nagy örömömre.

Dévényi István: Hádujudú
Dévényi István egy jobboldali független újságíró, aki valahogy ennek a jobboldali függetlenségnek az arca lett. Bírom őt, szerintem nagyon sok mindent reálisan lát, szimpatikus az értékkonzervativizmusa és polgárisága, amit képviselni akar. Ez az első regénye, és még semmi jót nem hallottam róla, mégis el akarom olvasni. Politikáról szól és korrupcióról. Egy alternatív Magyarországon. Bárminemű egyezés csupán a véletlen műve.

Kim Leine: Végtelen-fjord prófétái
Kim Leine már levett egyszer a lábáról a kendőzetlen őszinte Kalak című regényével (értékelés itt), aztán a Margó Irodalmi Fesztiválon azzal a néhány szóval, amit németül beszéltünk, és biztos voltam benne, hogy hamarosan beszerzem a Grönland-trilógiájának az első részét, ami jelentem, megtörtént. Ebben a regényben a 18. század végén járunk, miután Grönlandot gyarmatosították a dánok és az őslakosaikat a keresztény hitre térítették. Egyszerre beszél ez a regény egy világtól elvonulni vágyó férfiről, az egyenjogúságról álmodozó őslakosokról, a hitről és a térítésről, és mindarról, amit fél év sötétség elbír egy apró szigeten. Nagyon nagy várakozásaim vannak a könyvvel kapcsolatban.

Kemény István: Nílus
Kemény István legújabb kötetét nagyon nem akartam elolvasni, de a városban árultak nagyon olcsón egy a szerző által szignózott, de egyébként érintetlen példányát, és hát elszenvedtem. Kemény István nagyon jól ír, a kortárs költészet nagy része az ő nyelvéből nőtt ki, és ez érződik a Níluson. Nagyon erősen tematizálja a saját modernségét, és azt, hogy ehhez képest nagyon mást állít a mai lírai nyelv meg világtapasztalat. Több szöveget szentel Petrinek, az ő mesterének, akit könnyű olvasni és érteni, sőt utánozni ma, mert fontos dolgokról beszélt… Jó kötet ez azt gondolom, de talán a gesztusai erősebbek, mint maguk a versek most. Persze vannak nagy találatok, Kemény Istvántól nem várunk mást, de nekem elmaradtak a nagy meglepetések meg ráérzések, amit a korábbi munkáiból megszoktunk. Ódzkodtam tőle, igazam volt, mégis örülök, hogy megvan.

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztréugackij: A kárhozott város
Az egyik legismertebb orosz sci-fi írók egyik regénye ez a Kísérletről, amelyben olyan különböző nemzetiségű egy városban élő szereplők vesznek részt, akik erre önként jelentkeznek. A városról nem tudjuk, hogy hol van pontosan, de egy megmászhatatlanul meredek fal és egy végtelen mély szakadék között található, és a szereplők nem tudják, mi fog velük történni, hiszen, ha tudnák, a viselkedésük befolyásolná a működésüket. Egyszerűen csak megtörténnek velük dolguk. Már olvastam az idén Margó-díjas Vak majom című regényt Fehér Boldizsártól, és valami ilyesmit várok, keményebb zsáner maggal, és persze várossal.

Bari Károly: A mozdulatlanság örökbefogadása
Bari Károly a magyar nyelvű roma irodalom egyik legnagyobb alakja. 1970-ben jelent meg az első kötete A holtak arca fölé címmel. A szerző akkor még 17 éves volt, mégis egyik pillanatról a másikra a roma kulturális élet egyik alapítója és szócsöve lett. Ez a kötet Bari Károly verseit, prózai alkotásait, rajzait szervezi össze. Egy életmű gyönyörű, méltó, mégis Bari Károly egyszerű hangján megszólaló szerény összegyűjtése ez. Az év végére jelent meg, elmondhatatlanul örülök, hogy a polcomon van.

Szabó Magda: Daloljatok angyalok
Ez a könyv Szabó Magda munkásságából gyűjti ki azokat a kis történeteket, meséket, szövegeket, amelyek valamilyen módon a karácsonyról szólnak. A Libri és a Jaffa kiadó közös gondozásáról van szó, szokás szerint egy nagyon szép kötet, Szabó Magda pedig mindig csodálatos.

Ady Endre: Élő Ady
A Libri másik karácsonyra megjelenése a Scolar kiadóval együtt készített Ady Endre antológia. Adynak nagy éve volt, hiszen idén volt a halálának a 100. évfordulója, és szerintem egy méltó lezárása ez a gyűjtés az Ady emlékévnek. Nagyon sok kortárs szerző válogatott és ajánlott verset ebbe a kötetbe, én magam egy picit sajnálom, hogy nem ez szervezi a kötetet, így igazából a valódi Élő Adynak ígért párbeszéd nem jön létre, de azért Ady mindig jó.

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
A végzős ateista queer fiú és a mormon szépíró srác romantikus szerelme ez a könyv. És csodálatos. Nem mondd el többet, mint amennyit egy LMBT ifjúságitól várnánk. Előbújás, család, barátok, vallás, identitás, de mégis szép. Nem véletlenül az egyik legolvasottabb LMBT ifjúságiról van szó. Nagyon izgalmas, ahogy a mormon szereplő leszámol a saját bigottságával és megoldásokat keres. Szerettem, lesz róla értékelés.

Egressy Zoltán: Hold on
Slam poetry versenyen nyertem. Ez egy olyan friss szöveg, ami szépirodalmi igénnyel gondolkozik el a Hold kolonizálásáról és a Föld lassú pusztulásáról, miközben csupán egy tudós férfi keresi a katasztrófaturista lányt, akit megismert egy átmulatott éjszakán. Nem tudom, hogy mit várok tőle. Meglátjuk majd úgyis, ahogy a vak mondta.

George Orwell: 1984
Orwell klasszikusa végre a polcomon, és nagyon örülök. Egy nagyon izgalmas és nyomasztó disztópiát mutat be a második világháború után, és 1984-ben már alig találunk valakit, aki emlékezhetne az eredeti történetre. Winston egy pártkatona ebben a regényben, aki látja a rendszer kétségeit, de nincs igazán lehetősége megélni ezeket a gondolatokat, mert a párt és a Nagy Testvér mindenkit szemmel tart, akár még reggeli torna közben is. Nagyon régóta hiányzott ez az alapszöveg az olvasmányaim közül, és most elkezdtünk olvasmányokat pótolni egy barátommal.

Darvasi László: Magyar sellő
Darvasi a kortárs magyar irodalom egyik legokosabb figurája, aki egyaránt nagyot tud alkotni tárcaíróként, novellistaként és regényíróként. A Magyar sellő a legfrissebb regénye, amit októberben mutatott be Szegeden majd a Margó Irodalmi Fesztiválon (André Aciman előtt). Egy nagyon izgalmasnak ígérkező szöveg ez egy magyar sellőről, akit senki nem látott, de mindenki beszél róla, és a hatalom mindenkori természetéről. A kora romantika kori Magyarország egy uradalmában járunk, ahol a földesúr a mindenkori hatalom birtokosa, és az egész szöveg erről a hatalomról szól. Nagyon érdekel ez a regény, örülök, hogy megvettem végre.

(13) Bódis Krisztina: Kemény vaj
Bódis Krisztina első regénye ez egy cigány félnéma lányról, aki egy észak-magyarországi putriban nőtt fel, és tudja, hogy nincs semmiféle kilátása, csak amit a prostitúció nyújthat számára. Végigolvashatjuk a lány történetét, gyerekkorától felnőttkoráig, prostitúción, kínzásokon és börtönön át. Egy olyan szereplőét, aki tudja, hogy nincsen más esélye. Nagyon kemény kötet lesz, és örülök, hogy végre a polcomon van.

13 könyvet sikerült a hónapban elolvasnom

Vjacseszlav Ar-Szergi: Lepkelelkek
Ar-Szergi az udmurt irodalmi élet ma is élő igazi nagy írója, aki drámákban versekben és prózákban egyaránt megtalálja a hangját. A Lepkelelkek egy nagyon izgalmas kisregény, amiben az udmurt hagyomány és a mai, városiasodott udmurt életmód egyaránt teret kap, akár történelmi, akár családi síkon. Nagyon izgalmas kultúrtörténeti könyv, ugyanakkor nagyon sokat akart a szerző. Egyszerre akar lélektani regény lenni, meríteni a mágikus realizmusból és a hagyományos mágiarendszerből, mozaikos lenni, krimiként és magasirodalomként is működni, ami miatt nem feltétlenül volt jó olvasás, de izgalmas összegzése volt a féléves udmurt irodalom kurzusomnak.

Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem hagyja félbe
Purosz Leonidasz új verseskötete nagyon izgalmas darab volt. A rózsaszín kötetében próbálja feloldani a kérdést: Mit jelent fehér, értelmiségi, városi, bölcsész férfinek lenni a mai, feminizmussal foglalkozó társadalmunkban? Mivel igyekeztett nagyon széttartó tablót mutatni (kocsmatöltelékektől a magyar válogatott ellen szurkolókig, és nőkkel különböző módon bánó férfiakig), ezért nagyon különböző verseket olvashattunk benne, de egy összetartó versnyelvvel, provokatívsággal. Egy menő kötet, gondolkozom rajta, hogy bátor-e, de mindenképpen fontos. Nagyon vártam a kötetet, és hozta az elvárásaimat.

Árpa Attila: Ha én ezt a klubról elmesélem
Árpa Attila az RTL Klub egykori főmunkatársa volt, akit a ValóVilág első két szériája között távolítottak el a csatornájáról. A könyvében mesél arról, hogy milyen volt ez a klub, amikor elindult, hogyan szerzett magának asztalt és listákat, hogyan tanulta meg az új szavakat, és kvázi csalta be magát a csatorna indulásakor. Aztán mesél a nagy RTL Klubos pillanatokról és sztárokról, a Heti Hetesről, a Legyen ön is milliomos!-ról, a Mónika Showról vagy éppen pont a Való Világról. Nagyon izgalmas kötet volt, élveztem annak ellenére, hogy Árpa Attila ezt a könyvet a macsó farokmutogatás céljával (is) írta. Vizsgára kellett, nincs mentségem.

Farkas Balázs: Lu purpu
A Lu purpu egy fiatal bölcsész néhány napját mutatja be, aki éppen Olaszországban nyaral a barátaival. Egyfajta új generációs regény igyekszik lenni, polipmániával és a gyökértelenséget és a világ újrakeretezését szimbolizáló másfajta rítusokkal. Tudtam, hogy a könyv nem fog tetszeni, de olvastam jót róla, így adtam neki egy esélyt, de nem állított semmiről olyan erőset, hogy meggyőzőtt volna, csak elgondolkoztam azon, milyen jó mai generációs regények vannak. Talán a Normális emberek. Azt tudtam szeretni, de jó volna egy jó magyar.

Anne Choma: Gentleman Jack
Anne Lister egy leszbikus földbirtokos a XIX. század eleji Angliában, amikor még nem lehetett birtoka a házas asszonyoknak és a leszbikus szó sem igazán létezett. Ő konzervatív módon keresett társat magának, isten előtti fogadalomtétellel, de a női szexualitást tematizáló izgalmas sorokkal is találkozhatunk. Itt írtam róla.

Kemény István: Nílus
(Fent már írtam róla)

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
(Fent már írtam róla, és lesz értékelés is)

Alice Broadway: Ink
Az Ink egy izgalmas ifjúsági sorozat egy olyan világból, amiben mindenki a testén viseli az életének a fontosabb dolgait, hogy a halála után a történét tovább tudják őrizni a könyvbe kötött bőrével, amely így megszabadítja őt az élete terheitől. Ebben a könyvben fontos, hogy mi kerül a bőrödre, mert azok alapján fognak emlékezni rád, és fontos, hogy emlékezzenek rád, mert igazából addig élsz. A főszereplő lány rájött arra, hogy a halott apja viselte az elfeledettek tetoválását, ami a legnagyobb bűnökért róható ki, hiszen a bőrét elégetik, és így nem kap lehetőséget a továbbélésre. A főszereplő lány világa egy klasszikus lassan kiépülő diktatúra ellenségképekkel és a karizmatikus vezető nagy beszédeivel. Véletlenül alakult így, de izgalmas felvezetés volt az 1984-hez, még akkor is, ha az Ink nyelve néha gagyog a fiataloknak, és nem beszél. Főleg ezzel volt gond, meg az időkezeléssel, de összességében mégis egy jó szövegnek tartom.

Lesi Zoltán: Magasugrás
Lesi Zoltán verseskötete egy nagyon izgalmas szövegegyüttes, ami a náci olimpiát és az interszex nőként sportoló atléták, főleg magasugrók kérdését járja körül. Baromi izgalmas kötet anyag, tele nagyon sok információval. Beszél Dora Ratjen történetéről, a sportolótársairól, a náci olimpiáról, doppingról, az olimpia körüli médiafelhajtásról, az interszexség alapélményéről…,úgy, hogy megtartja a versek líraiságát, levelek, vallomások, naplóbejegyzések születtek ebben a kötetben, miközben a képek és sajtóanyagok egy egész tablót kiadnak. Nagyon szerettem a kötetet, és fogok róla értékelést írni.

Puskás Dániel: A vakok zsoltára
Szóvalhogy ez a verseskötet nem igazán volt érdekes a számomra. Sőt, kifejezetten súlytalan volt, pedig nagyok voltak a várakozásaim. Az első ciklust adó bibliai versek lehettek volna nagyon izgalmasak, de nem adott új információt vagy érzetet az általam eddig ismertekhez, a további versek pedig szintén laposak maradtak. Sajnálom, hogy nem tetszett, de nagyon nem tudtam kötődni semmihez.

Horvát János: Televíziós ismeretek
Horvát István az ezredfordulón írta meg ezt a könyvét, amikor Magyarországon épphogy beköszöntött a kereskedelmi televíziózás, nincs is igazán még tévés képzés, és fontos volna alapfogalmakat lefektetni. És talán pont azért, mert gyökértelen a könyv egyszerre tud ma is egy nagyon valid tankönyv és egy picit idejétmúlt is lenni. Ma is ugyanúgy fontos ismerni a különböző trendeket, televíziós műfajokat például, ha már sok felett eljárt az idő. Horvát János jól ír minderről. Kedvesen, okosan, néha picit mesélve.

Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországon
Struktúrában és mondanivalóban egy a Televíziós ismeretek könyvhöz nagyon hasonló tankönyv vagy jegyzet ez is, ami már kihagyja a közmédiát a televíziózásból és kifejezetten a profitorientált, reklámbevételekből élő kereskedelmi televíziózásról beszél, már a televíziózás azon oldaláról, ahol megtörtént a Való Világ és a televízió tájékoztatni akarásában már senki nem hisz. Izgalmas és komoly szöveg, szerettem. Működik a Horvát könyvvel együtt.

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Ali Smith könyve az évem egyik legjelentősebb szépirodalmi olvasmánya volt, amiben egy reneszánsz festő és egy ma élő kamasz életébe nyerünk bepillantást. A festő nagy utat járt be, gyermekkorában téglákra rajzolt vagy épp a porba, felnőtként pedig híres freskófestő lesz, aki tisztába van vele mennyit ér. Ezzel együtt a festészettel lemondásokkal teli életet él. Profi festő lesz, de cserébe nem lehet önmaga. A kamasznak nemrég halt meg a politikai aktivista édesanyja, és próbálja bebizonyítani, hogy a titkosszolgálat figyelte. Nagyon izgalmas és menő kötet ez, amiről még lesz szó a blogon jövőre.

Nézzük az olvasásokat kategóriák szerint:

Úgy tűnik a nagyon különböző olvasmányok nem segítették az év elején meghatározott kategóriákat, de ezeket a teljesítéseket már rég nem decemberben rontottam el:

Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Vjacseszlav Ar-Szergi: Lepkelelkek
Kortárs széppróza: Farkas Balázs: Lu purpu

Blogoltam

Vagy hát valami olyasmi történt. Sőt, ne is hazudjunk, nem történt. Nem tudom, hogy voltam-e valaha a blog történetében ennyire motiválatlan. Az életemben történt egy nagyon mélyen érintő tragédia, és úgy érzem hazugság volna arra fogni teljesen, de mégis azt gondolom, hogy beletespedtem ebbe. Annyira, hogy bár elindítottam, nem csináltam végig az #ugyanazaszeretet kampányt facebook oldalon, már harmadik hétfője nem volt kint hétindító kortárs líra facebookon, és bejegyzés sem a blogon. Az 1 és 6 nagyon későn került ki, de legalább majdnem mindent sikerült róla elolvasnom (Az 1984-et olvasom még.). Ezt követte az #LMBT-t olvasunk sorozat évadzáró része, amiben a TEDx előadásomat láthattátok, amiben a blogról meséltem. És aztán kitettem a Gentleman Jack alternatív fülszövegét, és csak egy héttel később az értékelésemet róla. És ez az egy értékelés ment ki ebben a hónapban. A bejegyzéseimet az hozza fel, hogy év vége van, így elkészítettem az év LMBT olvasmányaival az Elégetném-újraírnám-újraolvasnám booktaget, és írtam egy személyesebb tanulság levonósabb évzáró bejegyzést. Nem vagyok büszke erre a hónapra, igyekszem levonni a tanulságokat. Egy lassan hároméves blog bloggere vagyok, igyekszem jól csinálni, mert szeretem. 🙂

Ennyi lett volna ez a hónap. 13 új könyv a polcomon, 13 elolvasott könyv, 7 bejegyzés, sok tanulság, amit érdekes tovább vinni. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a hónapban, évben, évtizedben, bejegyzésben. 🙂

Hamarosan érkezem a következő 1 és 6-tal illetve az újévi tervekkel, akárcsak a megmaradt értékelésekkel. Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keressetek bátran facebookon, vagy ha az érdekel, ki áll a blog mögött, nézzétek meg instagramon.

És semmiképp ne feledjétek a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Ezeket mind idén tanultam a bloggerségemről

Sziasztok,

2019 nagy év volt számomra, ez már szinte biztos. Olyan, amire emlékezni fogok. Egyaránt tele volt nehézségekkel és jó dolgokkal. Vannak dátumok, amiket egy életre meg fogok jegyezni, és ehhez az évhez kötnek. A nagyon személyes sikerek és nehézségek mellett nagyon erős, többfrontú szakmai visszajelzést kaptam. Végeztem magyar alapszakon, elkezdtem televíziós műsorkészítést tanulni, ami nagyon erősen épít arra, hogy tudatosak legyünk. Verseim jelentek meg a Litera költészet napi ajánlójában, a Szép versekben vagy az ART7 portál verstag rovatában, elkezdtem dolgozni az első igazi kritikáimon, az első tanulmányomon, és tisztáztam magamban, hogy mi is szeretnék lenni. És ennek része a bloggerség. Fontos és elidegeníthetetlen része. Ma arról fogok mesélni, hogy mi mindenre jöttem rá a bloggerséggel kapcsolatban idén.

209n.JPG

  1. Blogger vagyok

Ezt a szót biztosan használtam már korábban is magamra, de most már érzem, és mások is hivatkoznak rám így. Futottunk össze már más bloggerekkel vagy olvasókkal például a Líra raktárvásáron vagy az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon, és kezdem ebben otthonosan érezni magam. Jó, igazából nem, még mindig egy picit kínosan beszélgetek, de közben élvezem és örülök neki. VargAda a 2018-as könyvfesztiválon azt mondta, hogy nagyjából a harmadik évtől kezd elkezdeni az ember biztosan könyves bloggerré válni, és azt hiszem lehet ebben valami… Bloggernek lenni számomra azt jelenti, hogy egy nem hivatalos fórumon dolgozom, és az én véleményem valami érthetetlen oknál fogva fontos másoknak. Azt jelenti, hogy a világ egy pontján azt mondok, amit akarok, és annak adok teret, aminek akarok. És én szeretek teret adni a nekem fontos dolgoknak.

  1. Van egy történetem, ami másokat is érdekelhet

Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy idén felléptem a TEDx Szeged konferenciáján, és össze kellett szednem azt, ami a blogról másoknak is érdekes, inspiráló, releváns lehet. A felkészülés közben jelentkeztem egy szakkollégiumba, ahol a szóbelin szóba került a TEDx, és el tudtam mesélni a történetemet pár szóban. Jó volt. Büszke tudtam lenni rá. Aztán a TEDx után hetekig kihúzva magam, boldogan sétáltam minden felé, és büszke voltam rá, hogy van egy jó történtem a blogról. Ezt jó volt megélni.

  1. Nagy elérések, és ami ezzel jár

Nagy pánik volt az év első felében a bloggerek között, amikor a bloggerek számára kivásárolhatóvá váltak az index és index2, ma blog.hu címlap felületek. Én arról tudok beszámolni, hogy bárminemű anyagi befektetés nélkül került ki nagyon sok bejegyzésem az index kezdőfelületére vagy a blog címlapra. És ez baromi jó. Nagyon sok olvasót hoz, vannak, akik maradnak és persze a blog maga is láthatóvá válik. Szeretem, hogy így van, és köszönöm az indexnek.

Ezzel együtt idén nagyon sokan jelentek meg a komment szekcióban olyan kifejezésekkel és érvekkel, amiknek nem szeretnék teret, felületet biztosítani. Az év számotokra kevésbé látható részében emberjogi harcot vívó kommentelőkkel küzdöttem, akik a szólásszabadság mindenekelőttiségét hangsúlyozva kérték számon a moderálást, egy pillanatig sem gyanakodva, hogy ha az előző kommentjeiket töröltem, akkor ezeket is fogom. (Egy ilyen kérdésből egy másik blogon bejegyzést is írt a kommentelő, és én is tervezek írni. Arra gondoltam, előkeresem majd a régi #kibeszélős sorozatot. Mit gondoltok róla?) Összegezve év végére kialakult a szokásrend. Ha lehet vele vitatkozni, marad, ha nem, repül. Nem akarok homofóbiának felültet adni, van elég a számukra másutt. És örülök, hogy rendeződött magamban is.

  1. Meg tudom csinálni, valahogy

A blog indulásakor mint serény meleg könyves blogger elindítottam az #LMBT-t olvasunk sorozatot, amiben először négy booktuber, majd Uranista vett részt (nem mellesleg, Uranista ismét blogol, aminek nagyon nagyon nagyon örülök). És ez tök jó volt. Szerettem ezt csinálni, büszke voltam arra, hogy létezik a blognak ez az oldala, de amikor félbemaradt nagyon-nagyon sokáig ígérgettem, hogy újrakezdem… És ezek az ígérgetések annyira jól mentek, hogy elkezdtem unni, hogy ja, igen, meg van az #LMBT-t olvasunk sorozat, amit jó volna újrakezdeni, és idén januárban már meg sem ígértem. November 1-én viszont beindult újra, sokkal komolyabban, és négy részig el is jutott.

Azt hiszem azért nem akartam megcsinálni, mert féltem, hogy kevés vagyok hozzá. Hogy nem vagyok elég, és nem tudom jól hozni. Az első részek még bájosak voltak, de sokkal többet vártam magamtól… És elárulom, hogy baromi sok mindent nem csináltam jól. Erről bizonyára az interjúalanyok is tudnának mesélni. Három nagyon különböző interjút csináltunk, és mindháromban voltak hibáim, és tudom őket, tanulok belőlük, de az isten szerelmére: megcsináltam, és baromira örülök nekik.

Három nagyon különböző íróval tudtam beszélgetni a blogon, és azt hiszem nem látszott az interjú közbeni zavartság esetleg félreértés, ami néha be tudott lopózni helyzetek mögé, de jó volt a végeredmény. Valid interjúk lettek, érdekességeket tudhattatok meg és szerettem őket megosztani veletek, amikor elkészült, mert meg tudtam csinálni. Jó volt, és ígérem, hogy lesz még. 🙂

  1. Néha jó, néha nem…

Volt négy hónap az évben, amikorinoman szólva is akadoztak a blogbejegyzések. Az egyik a március-április, a másik pedig a november-december időszaka volt. Mindkettőnek megvan a maga oka, nagyon nehéz helyzeteken mentem át, és nem is erről szerettem volna mesélni. Ezekben az időszakokban, bár érződött a blog látogatottságán a kiesés, nem csappantunk meg, és amikor újra volt tartalom, akkor újra jöttek az ismerős számok és az ismerős nevek. És ez baromi jól esett… Ha van valami, ami nagyon jót tett nekem és a bloggerré válásomnak, az az, hogy nyilvánvalóvá vált számomra, hogy vannak olvasóim. Állandó olvasóim. Akikkel együtt építjük ezt a blogot, és akik várnak rám, ha épp megcsúszom valahol.

Szóval ez volt ez az egy év. Vagy hát ez is volt. Meg olvasással és szerkesztéssel töltött órák, bejegyzésötletek, amiknél könnyen fellelkesültem, beszélgetések, amikor jó volt mesélni a blogról, felismerések, amikor rájöttem, hogy blogger vagyok, pillanatok, amikor rájöttem, hogy hibázhatok, és helyzetek, amikor jó volt ebbe az egészbe beledőlni. 2019-ben nagyon nagy szükségem volt valamire, ami mellett ki tudok tartani, és köszönöm, hogy segítettétek azzá tenni, ami.

Szóval köszönök mindent, hogy a társaim vagytok ebben az útban:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Ezeket olvastam idén: Elégetném – Újraírnám – Újraolvasnám 2019-ből.

Sziasztok,

tavaly év végén megtetszett, és úgy döntöttem, idén ismét megcsinálom az elégetném-újraírnám-újraolvasnám taget az év LMBT olvasásaival, hogy ezzel is összegezzük, mi is történt az elmúlt évben a hazai LMBT könyvpiacon és persze a blogon. A játék lényege, hogy kigyűjtöttem a 30 idén olvasott LMBT könyvemet a molyról, kis cetlikre írtam (jó, igazából egy nagy lapra írtam, aztán szétvágtam), kihúztam őket hármasával, és el kell döntenem, melyiket égetném el, melyiket írnám újra, és melyiket olvasnám újra. Logikus. És persze az is fontos, hogy nem kell egy véleményen lennünk, és hogy ez csak játék. Tök rendben van, ha te mást gondolsz. Ezt nem tudom, miért, de egy-egy ilyen poszt előtt mindig mindenki elmondja. Szóval most már minden adott, hogy elkezdjük, csak egy nyitókép kell. 2019_1.JPG

Moskát Anita: Irha és bőr
Ritter Andrea: Melegek
Karen McManus: Lehull a lepel

A Melegeket elégetném. Még akkor is, ha ez a mondat gusztustalanul hangzik. A könyv egy pszichológiai könyv, ami végre magyarul is foglalkozik a melegség témájával, ugyanakkor nagyon kínos, amit a heteronormativitásról ír, és szerintem mehetne a melegek című könyvbe több tartalom is, mert így sokkal többet kínál, mint amit nyújtani tudna. Tessék visszaülni a gép elé, és megírni jól.

A Lehull a lepelben nem tudom mit javítanék. Talán felvetném benne azt a kérdést, hogy mi lesz az ilyen spontán alakult közösséggel a könyv vége után. Fognak-e egymásnak köszönni az utcán, vagy megmaradnak-e közösségként. Nekem fontos ez a kérdés, és nem igazán adott még rá jó választ nekem ifjúsági, és a Lehull a lepel elég bátor ahhoz, hogy ez is elférjen benne.

Az Irha és bőrt újraolvasnám. Nanáhogy.

Marta Breen – Jenny Jerdahl: Nagyszerű nők
Olty Péter: Heteró közegben
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

A Nagyszerű nőket elégetném, hogy maradjunk a remek kezdőmondatoknál. Nagyon izgalmas volna feminista képregényeket hozni, csak abba szerintem nem férnek bele például a tárgyi tévedések. És ha fiatalok a közönsége, akkor lehetne bőbeszédűbb, vagy legalább olyan, aminek a megértéséhez nem kell feminácinak lenni (szerencsére én femináci vagyok, és értettem), de itt is az van, hogy nem megcsinálni kell, hanem jól megcsinálni, és takarodjanak vissza az írógéphez. És akkor a magyar előszóról még nem is beszélek.

A Heteró közegben verseskötetben nagyon izgalmasak voltak az erotikus motívumok, de én egy csomószor éreztem öncélúnak. Azokból biztosan húznék.

Az Evelyn hét férje pedig… Csodálatos volt, és nagyon könnyen olvasható… Imádtam, és bármikor újraolvasnám.

Chloe Benjamin: A halhatatlanok
Garrard Conley: Eltörölt fiú
Galgóczi Erzébet: Törvényen kívül és belül

A Törvényen kívül és belült égetném el, mert a másik kettőt biztosan nem. Két szocialista kisregényről van szó, ami közül a második tematizálja a leszbikusságot is, az első viszont sokkal izgalmasabb, a másodikra alig emlékszem, és mivel el vagyok maradva értékelések írásával, ezért jót is tudna tenni ez az egy felszabadult hely.

Az Eltörölt fiúnak rendezném az időkezelését, mert az elején egy ideig zavaró volt, hogy csak néhány napig vett részt az átnevelőtáborban, de egy évig terápiára járt, és azelőtt még a szüleinek bújt elő…

A halhatatlanokat nagyon jó volt olvasni. Erős kötet a sorsról, nem mondom, hogy bármikor újraolvasnám, mert kell hozzá egy hangulat, de szívesen olvasnám, ha abban a flóban vagyok.

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
Kim Leine: Kalak
Zsolmár János: Hibiszkusz herceg

A Hibiszkusz herceget nem csak hogy elégetném, hanem végig is nézném, ahogy ég. Pusztítóan rossz volt.

A Cameron Post rossz nevelését újraírnám, nagyon nehéz volt belerázódni a kötetbe, az első harmadából még lehetne puhítani a szövegen, utána működik.

A Kalak pedig hát. Nagyon jó könyv, szerettem, bár megterhelő volt olvasni.

Anne Choma: Gentleman Jack
Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Fáj, de ez egy nehéz kör. Ha a szöveg minőségét kell sorbaállítanom, akkor nem ezt égetném el, de az élet is nehéz… Szóval Autoboyography – Egy fiús könyv, sajnálom, nagyon szerettelek, de neked égned kell most a játék szabályai szerint.

Drága Seanan Mc. Guire! Annyi, de annyi zseniális lehetőség van a Minden szív kaput nyitban, hogy már csak azért is érdemes imádni. Felfoghatatlan számomra, hogy hogy nem szólt neked senki arról, hogy borzalmasak a párbeszédeid, és hogy azon kívül szinte semmi nem építi a világot. Kérlek írd meg jól. Miattad égettem el az Autoboyographyt, szóval tényleg, érezd a felelősségedet a dologban.

Nem igazán tud versenyezni egy tényirodalom az ifjúságikkal, hiszen nem egy kategória, de olvasmányélmény alapján a Gentleman Jack újraolvasós. Fordulatokban itt sem volt hiány.

Colm Tóibín: A blackwater-i világítóhajó
Alice Walker: Kedves Jóisten
André Aciman: Találj rám!

Itt megint a jó ügy érdekében égetek, de a Találj rám!-nak most égnie kell. Talán majd kárpótolom magam a Szólíts a nevedennel, de még így is hiányozna.

A blackwateri világítóhajó női szereplőit egy picit jobban felépíteném, mert nem szokott velük gond lenni a szerzőnél, de itt most egy picit néha olyan, mintha hisztiznének a jogos számonkérések és traumák megbeszélése szerint. Egy további ötven oldal nem tenne rosszat a szövegnek. De remélem nincs harag, mert továbbra is szeretem Tóibínt, és egy másik könyvét karácsonyra is ajándékoztam. 🙂

Emma Watson szerint az egyik legfontosabb női regény a Kedves Jóisten, és ki vagyok én, hogy vitatkozzam vele (most, ebben az esetben persze…). Újraolvasnám.

Papp Réka Kinga: Aki kurvának áll
Lesi Zoltán: Magasugrás
Tommi Kinnunen: Négyesút

Három olyanról, amiről még nincs értékelés, hát jó. Az Aki kurvának áll kötet nagyon izgalmas kötet volt, fontos volt beszélni arról, hogy mi a különbség a prostitúció és a szexmunka között, és tök izgalmas volt belenézni a szexmunkások jogi és társadalmi megítélése mögé. Állati fontos, hogy ez a kötet nem tabusít és nyitott, de most mégis, fáj, mert szerettem és értékelés is lesz róla, de égjen, mert a másik kettőt nem vagyok hajlandó…

A Magasugrás az évem egyik legnagyobb líraélménye, nagyon szerettem, de a két művész levelezése nagyon nehezen érthető magyarul. Lehet, hogy nem is a kötetet írnám át, csak lefordítanám a levélíró Wikipédia oldalát.

A Négyesút egy baromi jó könyv, de a tavaszi blogleállás ideje alatt olvastam, és azóta sem írtam róla értékelést, pedig zseniális könyv… Szóval muszáj is lesz újraolvasni…

Laura Stevens: Minden, csak nem oké
Sofi Oksanen: Baby Jane
Sarina Bowen – Elle Kennedy: Ez a srác

Ez a srác, neked égned kell, és tudod is, hogy miért. Mert hiába írsz felnőttekről, ha azok bevallottan csak álmosak vagy kanosok tudnak lenni, és a homofób közeggel, amibe a regényt helyezik, nem történik semmi… Ismétlem: SEMMI. Szóval jah, az évem nagy csalódása vagy, srác.

Nem tudom, hogy mit írnék át, de akkor legyen a Baby Jane. Egy baromi erős depresszió regény, és nagyon éltem, de egy picit jobban éltem a Minden, csak nem oké-t. Mert ilyen zseniális politikailag aktív ifjúságit én még nem olvastam.

Moesko Péter: Megyünk haza
Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Andrew Sean Greer: Arthur Less

Ú, a végére tényleg beindul a buli. Arthur Less. Imádtalak, mert azt mondod, csak az a könyv lesz a meleg irodalmi kánon része, ahol a melegek szerethetőek, és mert te egy jó meleg karakter vagy a közeledő ötvenedik születésnapoddal és azzal, ahogy próbálsz menekülni magad elől. Égned kell, mert kihúztalak az évem két legjelentősebb szépirodalmi olvasmányával. Sajnálom.

Megyünk haza. Nagyon sokáig ez a könyv vitte nálam az évet szépirodalomban, de aztán beütött a Hogy lehetnél mindkettő. Mindkét könyvnek bivalyerős a nyelve, nagyon jó történeteket mozgat, tele van elhallgatásokkal… Most legyen a Megyünk haza újraolvasós, mert most fejeztem be a Hogy lehetnél mindkettőt, de nem tudom mit változtatnék a másikon. Zseniális mindkettő.

Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

A versenyben a két kedvenc íród két kevésbé kedvenc, de idei regénye, és egy nagyon kedves krimi egy fantasztikus leszbikus nyomozóval… Jó lesz.

Legyen az Életem kifürkészhetetlen logikája az elégetős, mert akkor még mindig ott az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában, amit elmondhatatlanul szerettem.

A 13. emeletben nem tudom mit javítanék, mert a szöveg nagyon működik és sokfelől érkezik a feszültség… De azt írnám át. És újraolvasnám a Mi, hétköznapi halandókat, mert amúgy is újra kell olvasnom, és mert nincs több általam olvasatlan magyarul megjelent Patrick Ness, sőt, németül sincs.

És ennyi lett volna ez a bejegyzés mára. Ezeket olvastuk idén. Nagyon jó volt összeírni ezeket a cetliket, hiszen a könyvek több mint fele idén jelent meg magyarul, és nagyon jó könyvek ezek, amikről lehetett jókat mesélni. Még érkezem majd egy kis személyesebb évértékelővel, mert azt hiszem nagy dolgok is voltak idén, aztán jön még a decemberi summa is, de mégis ezzel a bejegyzéssel már elkezdtük lezárni ezt az évet, évtizedet. 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni róluk, vagy a következő évi bejegyzésekről, vagy egyáltalán, akkor kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, less be bátran facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, nézz be instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Anne Choma: Gentleman Jack

Sziasztok,

a mai bejegyzésben Anne Lister történetéről fogok mesélni, aki a XIX. század elején élt Angliában kisbirtokos nemesként. Anne leszbikus volt, bár amikor élt, ezt a szót még nem használták. A ma tárgyalt könyv felől a legfontosabb szokása, hogy megrögzötten leírt mindent, amit fontosnak tartott, és a fennmaradt rengeteg oldalnyi naplóbejegyzés tanúskodik a sokféle értelemben vett különcségéről. Ebből a nagy anyagból bő másfél évet emelt ki a HBO, hogy tavaly elkészítse a Gentleman Jack című sorozatát, a november óta magyarul is olvasható könyvben pedig Anne Choma igazgat el minket Anne Lister nem hétköznapi életében.

kepkivagas_10.JPG

Anne Lister különleges karakter. Talán elég lenne csak annyit mondanunk, hogy még őt fiatalon érő haláláig, 49 éves koráig, 27 kötetnyi naplót írt tele a lehető legváltozatosabb és legmeglepőbb témákkal, de ez a könyv ennél sokkal többet mond el Anneról. Anne egy fiatal földbirtokos az angliai vidéken azokban az időkben, amikor férjes asszonyoknak még nem lehetett saját vagyonuk. Anne azonban nem volt férjnél, és soha nem is álmodott arról, hogy férjhez megy. Ő egy erős és független nő volt, és tudta, hogyha társa lesz, az csakis egy másik nő lehet. Szóval Anne, mondhatjuk, felvilágosult nő volt.

Ugyanakkor tudta, hogy pénz pénzhez, rang pedig ranghoz megy nőül ebben a társadalomban, így ő maga is a saját köreiből keresett szeretőket és szerelmet, sőt társat. Anne úgy képzelte, ahogy ez általában megy. Képzelt maga mellé egy csinos úri kisasszonyt, akit az oltár elé kísér, együtt vesznek úrvacsorát, és házastársaknak nyilvánítják őket, majd együtt élnek. Egy olyan partnert keresett maga mellé, aki mellett nem kellett titkolóznia, és a naplóból kiemelt évek alatt ennek az útját láthatjuk. Mármint ennek az útját is.

Ez az út pedig könnyen indul: Már az első percekben nagyon érett és felvilágosult család veszi őt körül, elsősorban szintén Anne nevű nagynénjével az élen. Egyrészt nem tiltották és nem rótták fel kapcsolatait, számíthatott a diszkréciójukra, és egy erős bástyák tudtak lenni a későbbi pletykák és szívfájdalmak idején. Anne néni ugyanannyira szívén viselte és fontosnak tartotta Anne szerelmi életének a tisztázását egy nő mellett, amennyire Anne húgának a férjhez adását, és valóban segítség volt Anne leszbikussága, hisz a családi vagyont sem szerették volna kiadni a kezükből egy esetleges férjnek, férfi örökös pedig nem volt.

Anne Lister pedig érti a kérdés gazdasági és érzelmi okait is. Nem igazán szenvelgő széplélek. Sőt. Nem véletlen, hogy nagybátyja és nagynénje őt bízzák meg a birtok igazgatásával, hiszen rendkívül határozott fellépésű, arisztokratikus, aki ugyanakkor nem ijed meg a munkától sem, és ha kell bátran a bérlők körmére néz. Van víziója, lát más nemesi bírtokokat, és rengeteg mindent átépít a kastélyban főúri kastélyok, paloták mintájára, hogy emelje a saját és családja régi lakhelyének a rangját. Utazott, társalgott tudományos és művész körökkel, lassan a három év alatt megtanult viselkedni a főúri szalonokban is, a kötet végére az egyik legkeresettebb meghívott lett. Mindeközben pedig vágyott a szerelemre.

A szerelemre, amely ebben a regényben nem idealizált. Nem szalonképes, és ezt nagyon erősen szimbolizálja, hogy mindent, amit ebben a témában ír, azt titkosírással teszi. Amellett, hogy leírja abéli gyötrelmét, hogy korábbi szerelmei mind férjhez mentek, és próbálnak valahogy mégis Anne életének a részei maradni beszél azokról az időszakokról is, amikor Anne kvázi udvarolt. Leírja a nehézségeit: nagyon nehéz megkeresni azokat, különösen az ő elvárásaival, akik vevők volnának az általa nyújtani tudott szeretetre. Ha pedig talál valakit, ő maga próbálja meg a lejegyezhetőség nevében megnevezni az akkor még mélyen tabuizált női szexualitást és női gyönyört. Mai szemmel olvasva vicces, hogy matatásnak hívja a szexet (bár a nővérem legjobb barátjának úgy van elmentve a nőgyógyász telefonszáma, hogy túrkálós, de ez most a blog történetének legzárójelesebb része volt) és megfeszülésnek az orgazmust, ami valljuk be, egy baromi leleményes szó. (Ha belefeszülnék se találnék ki jobbat – és itt azt hiszem abba is hagyom a zárójelezést ebben a bejegyzésben.) És persze ezen el-elmosolyodhatunk, de a helyzet tényleg az, hogy nem volt szó ezekre a helyzetekre, és baromi menő, hogy teremtett. Csak az értelmes közbevetés és a szemléltetés kedvéért jegyzem meg, hogy a magyar irodalomban ezt Erdős Renée teszi meg az XX. század elején A nagy sikoly című regényével.

Nagyon izgalmas, ahogy a regényben összeolvashatóvá válik az a két Anne kép, amit elvárhatunk tőle. Egyrészt egy vidéki földbirtokos, aki a saját területének gazdasági működéséért felel, másrészt egy leszbikus nő, aki művelt, nem marad apolitikus és van véleménye. A keresztény konzervatív Anne szerint felháborító, hogy a férfi bérlőinek lehet szavazati joga, neki pedig nem, bár nem ért egyet a nők szavazati jogával, sőt, ha már itt tartunk ebben a társadalomban fel sem merül. Anne ekkor még férfiaknak ítélt princípiumokat vár el: utazni szeretne, kiadatni útinaplóit, saját maga rendelkezni az anyagi helyzetével… és közben megélni a szerelmet valaki mellett, akit ő megvédhet, és akinek a számára biztonságot tud szolgálni.

Anne mindenképpen deviáns ebben a rendszerben, de nem tartja a rendszert rossznak, és ebbe akar élni, csak egyszerűen a saját dobozát találja szűknek és kényelmetlennek, akárcsak a női ruhákat. Anne tudja magáról, hogy különc, mégis mélyen megveti azt a társadalmat, amely őt annak tartja. Be akar illeszkedni. Ebben a beilleszkedésben véli megtalálni a boldogságot, és nem kell szeretnünk őt ahhoz, hogy megértsük a motivációit.

Anne egy picit ilyen és olyan karakter is, akinél el kell olvasnunk az érthető és a titkosírással született bejegyzéseit is ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk róla. Egy olyan teljes képet, ami nem akar reprezentatív lenni, nem akar többet kifejezni magánál, egyszerűen működni akar, be akarja mutatni azt a társadalmat, ahová ő igyekszik beilleszkedni, és örülök, hogy egy olyan társadalomban élhetek, ami ezt érdekesnek tartja.

Kedvenc részem: Szóval a Koppenhágai fejezet, az odautazással és az ottléttel együtt. Egyrészt tele van feszültséggel, hiszen mégiscsak az utolsó előtti fejezet, másrészt nagyon összeáll benne az a picit rosszindulatú, de a szerettei felől aggódó világlátott Anne, akit nekem sikerült megszeretnem a könyv olvasása közben.

Ajánlom a könyvet azoknak, akik úgy érzik, nem találják a dobozaikat. Azoknak, akik valami kedvesen humorosat olvasnának arról a világról, amit végülis, kénytelenek vagyunk kívülről látni. És ajánlom azoknak persze, akiket érdekel a történelem, a feminizmus, a leszbikus témák, és azoknak, akik olvasnának egy menő nőről, akinek most értjük csak meg a menőségét.

Anne Choma: Gentleman Jack
Anne Lister titkos élete
HVG Könyvek, 2019
337 oldal
Így olvastam: Nagyon tényleíró szöveg, ami miatt több idő olvasni, mint egy regényt, de ezzel együtt is visz a lendület a könyvvel, nem volt időm hosszú ülésekban olvasni, tanulás közben fél-fél órákra szakított ki a taposómalomból. Könnyen ki lehetett lépni a fejezetek végén, bár néhány fejezet már-már sorozatszerűen zárult.
Itt írtam hozzá alternatív fülszöveget.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, és köszönöm a HVG Könyveknek a bizalmat és hogy elküldték nekem ezt a könyvet recenzióra. Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, igyekszem gyorsan válaszolni.

Éppen így igyekszem érkezni a következő, már év végéket summázó blogbejegyzésekkel. Ha nem szeretnél róluk, vagy a további értékelésekről lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Anne Choma: Gentleman Jack

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy igaz történet másfél évébe nyerünk betekintést egy rövid, ajánló jellegű bejegyzésben. A Gentlemen Jack HBO sorozat írottabb, részletesebb anyagát kaphattuk meg a november óta magyarul is olvasható könyvben, Anne Lister titkos életébe nézhetünk be, mindegy másfél év történésein keresztül.

gentleman_jack.jpgA 19. század hajnalán a férjezett angol nőknek még nem lehetett tulajdona, de Anne Lister egyébként sem akart férjhez menni. A kor, amelyben élt, nem ismeri a leszbikus szót, de Anne Lister leszbikus volt. Szenvedéllyel szeretett nőket, még akkor is, ha a kornak erre semmiféle kifejezése nem volt. Anne Lister az életéről írt rendkívül részletes, 27 kötetnyire rúgó naplóiban. Ír a hétköznapi teendőiről, birtokigazgatási gondjairól, utazásairól és a saját társadalmáról, amit ő konzervatív szemmel vizsgál, miközben jól láthatóan átalakulásban van. És ír, már titkosírásban a szerelmi életéről, a vonzódásairól, csalódásairól és beteljesüléséről is. Anne Lister egy karakteres nő, aktív, amikor a világ még nem ezt várja tőle. Kiváltságokat élvez, amikor a saját világképe sincs felkészülve ezekre a kiváltságokra. Nem egyértelműen pozitív szereplő Anne Lister, akkor sem, ha a szabályok, amiket felrúg egyértelműen negatívak. Ettől lesz emberi Anne Lister története, ezért rettenetesen érdekes.

Hamarosan érkezem róla az értékeléssel!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

#LMBT-t olvasunk: A melegkönyves blogger

Sziasztok,

a múlt héten elkészültek a TEDx Szeged eseményének a videói, így az is, amikben én mesélhettem el azt, hogy hogyan van most ez az egész. Mesélhettem nektek arról a srácról, aki 16 évesen megtalálja az első meleg könyvet a könyvtárban, és rájön, hogy nincs egyedül azokkal a dilemmákkal és kérdésekkel, amikkel találkozott. Mesélhettem nektek arról a négy évvel későbbi srácról, aki létrehozta ezt a blogot, és beszéltem arról is, amivé váltam az elmúlt négy év alatt.

Iszonyatosan fantasztikus út volt eljutni erre a híres vörös szőnyegre. Korábban már tanultam retorikát, és több éve slammelek szóval érdekel maga az előadás. És TEDx videókat is régóta nézek, és mindig inspiráltak. Menőnek tartottam azokat az embereket, akiknek van egy ilyen történetük. Emlékszem, amikor egy kocsmaasztalnál nyár elején megbeszéltem egy barátommal, hogy nagyon utálnám, ha nem próbálnám ki magam, legalább egy jelentkezés erejéig, ugyanakkor nem gondoltam, hogy lehet annyira érdekes, hogy bekerüljek. Még én sem tudtam, hogy mit akarok igazán, csak egy menő álomképnek tűnt, és ez még fontos lesz később.

Nyár közepén kellett egy videót küldeni arról, hogy miről szeretnénk beszélni, hogyan kapcsolódik ez a TEDx Szeged Okosan kapcsolódó világ tematikájába, és hogy mik az én személyes motivációim. Akkor már nyilvánvaló volt számomra, hogy nem elsősorban a melegségemről akarok beszélni. Egyszerűen mert nem ez az érdekes. Azt szerettem volna bemutatni, hogy milyen lehetőségei vannak embereknek, akik úgy érzik, hogy nincs tartalom számukra. Ekkor már tudtam, hogy ez sokkal fontosabb lehet másoknak. Még nem volt meg, pláne ennyire kidolgozottan nem, hogy mit akarok erre felépíteni, de hogy ezt akarom, az már tiszta volt.

A videót egyébként a nagyharsányi általános iskola egyik termében vettük fel Ördögkatlan Fesztivál alatt a világ biztosan legcukibb TEDx szervezőjével, aki erőn felül próbált nyugtatni, és nagyon hálás vagyok neki azért (is), hogy hitt bennem és ebben a történetben, akkor, amikor még én sem feltétlenül.

A nyár végén kezdtünk el aktívan foglalkozni a beszéddel. Több tréningen kellett részt vennünk, amik nagyon aktívan segítették a beszédünket és azt, hogy a történetünkben meglássuk, mi a TEDx kompatibilis, mit érdemes átfogalmazni, áthangsúlyozni, hogy abból a beszéd tovább tudjon épülni. Nagyon jó volt, hogy ezen a folyamaton együtt tudtunk átmenni, külön is hallgattak meg minket szervezők, csoport előtt is beszéltünk, volt mentorunk, akivel át tudtunk menni sokszor a szövegen, és ez kellett is ahhoz, hogy az utolsó héten már a csapból is tudjuk folyatni.

Én emellett sokat olvastam. Elolvastam Garr Reynolds: A meztelen előadó című könyvét, mert korábban már olvastam belőle egy (csodálatos) egyetemi retorikás kurzusra, aztán elolvastam Seth Godin: Minden marketinges sztorizik című könyvét, ami nagyon logikusan meséli el, olykor beteg reklámsztorikon keresztül azt, hogy mi is az a márkatörténet. Nagyon régóta beszélgettem már arról több bloggerrel, hogy ez az olvasó meleg srác, ez igazából egy picit az énmárkám, és megnéztem a könyvön illetve a korábbi, például születésnapi bejegyzéseken keresztül, hogy mi is az, ami ebben a történetben fontos. Gyűjtöttem kis történeteket, szerethető dolgokat, benyomásokat, érzéseket. Nagyon fontos volt Seth Godin könyvében a hitelesség, és én is erre koncentráltam elsősorban. (Érdemes megjegyezni, hogy ezen a ponton írtam bemutatkozást a blogra. Régóta szerettem volna, de itt tudtam már azt, hogy mit is akarok elmondani.) Aztán levettem Carmine Gallo: TED-előadások című könyvét a polcról, aki szerint egy jó előadás egyedi, érzelmes és emlékezetes, és ennek az eszközeit tárja fel. Elsősorban a történtetek elhelyezésében volt ez már nagy segítség. Chris Andersonnak, a TED egykori kurátorának az Így készülnek a TED-előadások című könyve kapcsán már csak sok kis dolgot pontosítottam, aztán már csak önellenőrzésként elolvastam még Carmine Gallo: Storytelling című könyvét. De tök fontos, hogy ahhoz, hogy TED előadó legyél, nem kell ennyit olvasnod, sőt, NE OLVASS ENNYIT, mert nálam nagyon elvitte a készülés fókuszát, hogy a szövegre koncentráltam és nem a beszédre. A mentorok is a gyakorlást emelik ki, és bár baromi sokat gyakoroltam, tudom, hogy nem eleget… Az utolsó pillanatban is nyúltam bele a szövegbe, és bár jól sült el az a rész, szerintem nem ért meg annyit. Ez nagyon fontos tanulság.

De ne rohanjunk ennyire előre. Folyamatosan kaptam és kértem visszajelzést a szövegemre és az előadásomra. Fellépőtársaimtól (akik egytől egyik csodálatosak, nézzétek meg az ő beszédeiket is), szervezőktől, akik nagyon különbözőképpen voltak mind építőek, és a barátaimtól, akiknek már az is teher lehetett, hogy két hónapig csak a TEDx-ről tudok beszélni. És ez csodálatos. Rengeteg szeretetet és építő kritikát kaptam, és baromira sikerült felépülnöm ebben. Az, ha van egy történeted, ami felfér a TEDx színpadára és másokat is inspirálhat, másokban is működik a szöveged, az megbikázza az önértékelésed és az önbecsülésed (Szerintem ez a két szó nem ugyanazt jelenti, de a TEDx beszédemből valószínűleg húznám az egyiket.).

Én a második, „költők és pszichológusok” szekcióban voltam, és együtt izgultam át a délelőttöt a többiekkel. Nagyon jó volt ilyen inspiráló és okos emberekkel egy közösségként működni, és bár csodálatos volt állni a színpadon is (ebéd előtti utolsóként), az az élmény, ami velem maradt sokáig, az negyed tíztől tört rám (tízkor kezdődött). Ez pedig az, hogy „Úr isten, ezer éve TED videókat nézek, és most itt ülök a TEDx kulisszái mögött, és beszélni fogok magamról!”. Ez megint egy fantasztikus érzés volt. Még hetekig utána kihúzva és mosolyogva mentem bárhová, és még mindig mosolygok, amikor rá gondolok. Tényleg nagy dolog volt, pedig csak felsétáltam a színpadra, és beszéltem az elmúlt hat évemről. És emberek, akikkel beszélgettünk utána, értették ezt. És ez baromi jó érzés. Annyira jó, hogy néha még mindig nem hiszem el. Néha még beírom a nevem a google-ba, és látom, hogy ez tényleg megtörtént. 😉

Szóval ez volt. Ez volt az elmúlt hat év, az elmúlt két és fél év, az elmúlt fél év, ami a TEDx keretében zajlott. Még rengeteget tudnék róla beszélni, de a TEDx-en is csak 18 percig lehet maximum, szóval muszáj húzni magamon, ha már a lényeget elmondtam. 🙂

Az #LMBT-t olvasunk sorozat most téliszünetre megy ezzel a bejegyzéssel, de ígérem, hogy ez sokkal rövidebb lesz, mint az előző két éves leállás, mert mostmár akarom csinálni, azt hiszem ráéreztem az ízére. 🙂

Ha kérdésetek, megjegyzésetek van, írjatok bátran a komment szekcióban, keressetek bátran facebookon, instagramon, nézzétek meg a többiek videóját is, és ne feledjétek a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

1 és 6: A novemberi kedvencem, és a 6 decemberre betervezett cím

Sziasztok,

megint nagyon a hónap elején, de sikerült hoznom az ilyenkor szokásos 1 és 6-ot, amiben egy könyv erejéig visszatekintünk az előző hónapra, így mesélek picit a kedvenc novemberi olvasmányomról, aztán pedig a következő hat olvasmányt tervezem, immáron decemberre. Nagyon nagy hónap volt a november, nagyon sok tök izgalmas könyvet olvastam, sikerült közülük több fantasyt olvasnom, a feminizmus is többször előkerült, de végül, csak sikerült egyet választanom:

1_es_6_1.JPG

1: A novemberi kedvenc olvasmányom

Patrick Ness: A daruasszonydaruasszony.jpg

Patrick Ness a kedvenc szerzőm, és ebből nem szoktam titkot csinálni. Zseniálisnak tartom azt, amit ifjúsági disztópiákban csinál. Az egyik első olyan olvasmányélményem a Soha nincs vége, ahol a főszereplő mellesleg meleg, és nem aktívan ez befolyásolja a cselekményt, sőt, ezt a regényt akkor is imádtam volna, ha a szereplő nem volna LMBT karakter. Így hát nagyon vártam és nagyon féltem A daruasszonytól, mert Patrick Ness könyv, de a felnőtteknek írta, és nem kifejezetten fantasy, sokkal inkább a mágikus realizmus eszközeivel él.

George Ducan nem is igazán lehetne jó ifjúági szereplő, bár a regényben erősen identitáskérdésekkel és nagy szerelemmel küzd. George Ducan 48 éves, most vált el tőle a felesége, néha találkozik a lányával, aki szintén elvált, és az unokájával, akit nagyon szeret. Egy nyomtatószalont üzemeltet egy alkalmazottjával, és könnyen úgy érezheti, beleragadt az életébe.

Az egyik éjszaka hatalmas tülkölésre ébred. Egy daru száll le az udvarába, akinek az egyik szárnyát nyíllal átlőtték. George álomittasan ellátja a daru sérülését, aztán visszaalszik. Nemsokára találkozik a titokzatos nővel, Kumikoval, akiről ő ugyan nem tud semmit, a művészetük mégis dolgozni kezd együtt. George régi könyvek lapjaiból rak össze mozaikokat, Kumiko pedig ékes madártollakból. A két ember alakjai mögül egy valódi összeillő mégis diszharmonikus történet áll össze a föld teremtéséről és minden másról. Egy nagyon szép szerelmes történet ez. egy mese, amiben az ember megtanul veszteni és kockáztatni. Patrick Ness eddig mindig a történetre helyezte a hangúlyt, de ennek a regénynek lelke van a szereplők miatt. Szerettem, hogy Ness ebben is jó.

6: A decemberre betervezett címek

Anne Choma: Gentleman Jackgentleman_jack.jpg
Anne Lister titkos naplója
A HBO idén hozott egy sorozatot Anne Listerről, a 19. század elei angol vidéki arisztokrata nőről, aki leszbikus volt és grafomán módon lejegyzett mindent az életéről. Ebben a könyvben az HBO sorozatot felölelő másfél évről olvashatunk konkrét szemelvényeken és nagy, narratívákban dolgozó leírásokon keresztül. Anne Ebben az időben kétszer lesz szerelmes igazán, betekintést nyerünk abba, ahogy helyezkedik nála magasabb városi rétegekbe, ahogy próbálja érvényesíteni tudományos érdeklődését és ahogy maga nőként egy birtok élén igyekszik létezni. Anne Lister ír. Az apró birtokigazgatási kérdéseken át a matatásig és a megfeszülésekig mindenről. Izgalmas, ahogy megteremti a szavait a női szexualitás leírásához, és izgalmas, ahogy flörtjeit, virágfogalmazásait próbálja nevesíteni. Udvarol. Nőként. Nőknek. Menő könyv, és hamarosan végzem vele.

hogyan_lehetnelo.jpgAli Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Egy reneszánsz festő a rá nehezedő társadalmi nyomásokkal küzd. Úgy érzi, nem élheti meg önmagát, identitásáról le kell mondania. Egy angol kamasz napjainkban az anyja feletti gyászát próbálja megélni, miközben bizonyítékokat keres arra, hogy politikai aktivista anyját lehallgatta a titkosszolgálat. A kettejük története egy olaszországi gallériában kapcsolódik össze, ahol a festő szelleme úgy dönt, követni kezdi ezt a fiút. Nagyon sokat várok a könyvtől, a fülszöveg alapján tele vagyok kérdésekkel.

Cristina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyvautoboyography.jpg
A könyv mondhatni már meghódította angolul is a magyar LMBT piacot ezzel a biszexualitást és mormon vallási témát is feszegető kreatívírással, regényírással kapcsolatos ifjúsági történettel. Egy kedves és fordulatos regényt várok a könyvtől, ami néhány napja jelent meg magyarul. Négy hónapról fog szólni, amely pontosan elég arra, hogy elkészüljön egy regény, vagy hogy szerelmesek legyünk. Várom. Megrendeltem már.

1984.jpgGeorge Orwell: 1984
Felfoghatatlan, de eddig még nem olvastam ezt a könyvet, így az egyik legjobb barátommal elhatároztam, hogy ez tarthatatlan (ő sem olvasta eddig), így decemberben elolvassuk. A világ legklasszikusabb utópiájáról van szó, amikor a világ békéje a legfontosabb, amiért cserébe a nagy testvér mindenkit megfigyel. Nagyon alapmű, nagyon sok minden dolgozik vele, és nagyon várom, hogy végre el tudjam olvasni.

Horvát János: Televíziós ismeretek
Vizsgázom december közepén televíziós alapismeretekből, és Horvát János alapkönyv erre, így elolvasom. Ez van, ezt kell olvasni.

Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországonkolosi.jpg
Rendkívül hasonló a helyzet. Kolosi Péter az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese, korábbi programigazgatója, és ott volt a hazai kereskedelmi televíziózás kezdeteinél, elsősorban akkor még mint Fókusz műsorszerkesztő, amiből aztán kinőte magát. Azt hiszem Árpa Attila fenegyerekeskedő Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem című könyve után jó lesz egy ilyen higgadtabb, akár tudományos igényű szöveget olvasni, ugyanarról. Ezt a könyvet tényleg várom.

 

 

 

Ez lesz majd ez a hónap. Igyekszem érkezni értékelésekkel, bár most egy picit kidőlt, de facebookon érkezik az #ugyanazaszeretet kampány, lesz évzáró bejegyzés, szóval tartsatok decemberben is velem. 🙂

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak, vagy az adventi kampány érdekel, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén