Sziasztok,

ólomlábakon ugyan, de gyors léptekkel rohant át felettünk ez a hónap, amit én sem olvasóként sem bloggerként nem tudtam az elején kezdeni, de hát mégis. Vitathatatlanul ennyi volt. Nagyon örülök, hogy a mai summában már látszanak az év elején, idénre betervezett célok, akár megvásárolt és megkapott könyvek tekintetében, akár olvasottakéban, ha már a blogolásban még nem igazán. De ami késik, az jó esetben nem tűnik el, szól nem is rabolnám tovább a szót:

januar_1.JPG

Ezeket a könyveket szereztem januárban:

Nagyon szerencsés lett ez a hónap, mivel múlt hónap végén volt a névnapom, és a családomtól kaptam könyvutalványt, egy barátomtól is kaptam névnapi ajándékot, egy kedves moly is meglepett, aki látta a nagyon epekedő listámat, amit a családomnak, barátaimnak küldtem, nyertem is könyvet és tegnap beesett egy csodálatos könyves ajándék is, négy könyvvel, így mindösszesen 6500 forintot fizettem könyvekért ebben a hónapban, ami egy kifejezetten jó arány 19 könyv esetén, pláne, ha ilyen könyvek. Nézzük is őket:

Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták
Ez a kötet már évekkel ezelőtt jött ki a Page Not Found blog top 10-es listáiból, amiket Pető Péter, most a 24.hu főszerkesztője és Csunderlik Péter történész, politikatörténész jegyez. A blogon és általában a kötetben a történelem és az aktuálpolitikai, közéleti témák kapnak fő hangsúlyt, tele irodalmi és kultúrtörténeti utalásokkal, miközben ezek a szövegek elsősorban pusztán szórakoztatóak, sőt viccesek. Nagyon széles tudásból merítenek a szövegek egy-egy vicces és találó hasonlat vagy metafora kedvéért, közben rendkívül fogyaszthatóak is. Régóta szemeztem vele, de a névnapomra kaptam könyvesboltos ajándékkártyát, és végre beszereztem. Tavaly elkészült a könyv második része, illetve Pető Péternek szintén tavaly jelent meg a Félúton című regénye, ami utazások tapasztalatait írja le egy baloldali, szociálisan érzékeny karakter szűrőén keresztül. Nagyon érdekelnek, és örülök, hogy végre a polcomon van.

Bartók Imre: Jerikó épül
Hasonló öröm, hogy a Jerikó épül nálam van, mert a 2018-as megjelenése óta szemezgetek vele, és az is sokat segített, hogy a legokosabb ismerősöm nagyon-nagyon szereti ezt a könyvet. Egy nagyon filozofikus életrajzi regényt ígér a fülszöveg, és a visszajelzések is, ami szintén hatalmas tudásmennyiséget mozgat. A gyerekkorról beszél, úgy, hogy visszanéz, és értelmez a világmindenség távlataiba… Szóval egy nagyon különleges olvasmányélményt várok ettől a szövegtől.

Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Szóval egy élettel ezelőtt OlvaZsófi ajánlotta ezt a könyvet a csatornáján, és azóta tudom, hogy ezt a könyvet imádnám. Mégis többször raktam vissza a a kosaramból, mert vannak rossz visszajelzések is a moly.hu-n róla, szerintem elsősorban azért, mert romantikusként csomagolta a magyar kiadó inkább, és nem igazán jutott el a közönségéhez, de ez majdhogynem mindegy is. Ez a könyv zseniális. Előszöris ez a könyv a világ legbájosabb könyve egy fiúról és egy lányról, akik különlegesek, de a világ nem érti, nem értheti az ő különlegességüket. Másodszor a könyv alapjaiban mondja el tök érthetően az ökokritika legfontosabb téziseit, miszerint nem ugyanaz a földi javak uralása és használata, miközben a Föld maga is egy állati izgalmas entitás. Az ökofeminizmus sémái szerint a nő a természetet képviseli, a férfi a technikai fejlődést, és igen, a technikai fejlődés kizsákmányolja a földet, és az embert helyezi középpontban. Ezek nagyon fontos tudományos, filozófiai beszélgetések, amik ebben a szövegben nagyon beépítettek, érthetőek és aranyosak, és következik az egész regényből, hogy a digitális rendszer és a természet együtt tudja megváltani a világ maradékát a végsőkig durvuló apokalipszishelyzetben, és ez nem csak annak szól, hogy ez végülis egy romantikus történet. Zseniális szöveg, olvasható könnyű szórakozáskánt és tudományos kutatóként is, tök bátran. Mindenki. Azonnal.

Lányi András: Az írástudók áru(vá vá)lása
Lányi András a hazai zöldmozgalmak és az ökofilozófia egyik vezető alakja, ebben a szövegében azonban nem vagy csak nagyon áttétesen reflektál erre. Ami miatt mégis nagyon relevánsnak gondoltam ezzel kezdeni, az az, hogy ebben a szövegében is a tömegtermelést és a kapitalizmus beszűrődését bírálja, viszont egy nagyon kis síkon, a két világháború közti magyar irodalomban. A szöveg foglalkozik azzal, hogy hogyan alakult át a társadalommal az irodalom is, hogy lett tömegek számára elérhető és tömegeket kiszolgáló, sokszor velős, cinikus, akár elitista hozzáállással. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy állok majd a szöveghez, mert sok kérdésem van a szövegben megfogalmazottak kapcsán is, és volt az egyetemen ilyen regényekkel foglalkozó kurzusom is, aminek a nagy részében Rejtőt olvastunk.

Azár Náfíszi: A Lolitát olvastuk Teheránban
Miközben 1979-ben Iránban valódi háborús helyzet volt, Náfíszi Irodalomprofesszorként minden héten összegyűjtötte a legtehetségesebb lány hallgatóit, hogy fágylukat levetve egyfajta szellemi szabadságban átbeszéljék a betiltott nyugati kultúra és a világirodalom legfontosabb szövegeit. Elsősorban emögé a társaság mögé nézhetünk be ebben a memoárban, ahol a frissen kialakult társadalmi rendszert próbálják megérteni, miközben gondolataik mögött ott van a világirodalom hatalmas tapasztalatrendszere. Izgalmas szövegnek tűnik, egy kedves molytól vettem. Még el akarom olvasni a Lolitát és a Nagy Gatsbyt, mielőtt elkezdem ezt a könyvet, de aztán ebbe is belecsapok, mert egy számomra elképzelhetetlen tapasztalatról számol be.

Kemény Lili: Madaram
Nagyon rossz, mert nem akarom ezt a kötetet így felvezetni, de így tudjátok valahová kötni. Szóval Kemény Lili Kemény István lánya, és Kemény Zsófi nővére. A Madaram az első és eddig egyetlen kötete, és egy nagyon kimért, módolt, és figyelmes nyelve van azon néhány szöveg alapján, amit olvastam tőle. Nagyon régóta szerettem volna a polcomon tudni a kötetét, mert egyrészt tök szimpatikusak a versnyelve, másrészt évek óta ismerkedem a generációjával, és mindig ott volt a perifériámon.

Salman Rushdie: Sátáni versek
A könyv, amit igazából a könyv története kedvéért olvasnék el. Rushdie egy indiai muzulmán szerző, aki tematizálja a saját muzulmánságát és a mohamedán hagyományt a szövegeiben. A sátáni versek alapvetően azok a szövegek, amelyek a kanonizáció során nem kerültek be a Korán szövegei közé, mert azok a hagyomány szerint istentelenségeket tartalmaztak, például Mohamed prófétáról. A Sátáni versek regény ezeknek a kérdéseit a kortárs térbe helyezi egy hajótörés két túlélőjével, akiknek különleges, transzcendens élményei lettek, miközben próbálnak Nagy Britannia társadalmába is beilleszkedni. A regény születése nagy port kavart a radikális muszlim körökbe, különböző hírek vannak, hogy bujkálnia kell-e a szerzőnek a biztonsága érdekében, vagy már nem, és ez annyira komoly fenyegetettséget jelentett, hogy az első kiadás adatai között nem találjuk meg, ki fordította le a szöveget.

David Levithan: Majd egy nap
David Levitán Nap nap után sorozatának régen várt harmadik részét szintén névnapomra és karácsonyra kaptam. Bár már tavaly könyvhéten megjelent, én baromira féltem megvenni, mert az első két rész egy hatalmas morális dilemmával zárult, és hát, féltem. Ezzel együtt is egy héttel az ajándékozás után már befejeztem, pedig vizsgám is volt. Nagyon jó szöveg, ismét rendkívül bátran nyúlt az LMBT témához, nagyon jól varrt el szálakat… Szerettem, és lesz róla értékelés.

Mészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az emberek országa
Már nagyon sokat beszéltem a blogon arról, hogy mennyire szeretem az írókat, ezért ettől most mindenkit megkímélek. Egy nagyon izgalmas társadalomba kapunk ebben a szövegben betekintést, ami Új-Zéland területén él a harmadik világháború és a globális felmelegedés után. A világnak sikerült a kulturális javait erre a területre gyűjteni, és a szövegben az autoriter állam elitképzésében tanuló két ifjúsági szereplőt követünk, akik a kiválasztottaknál is kiválasztottabbak. Most olvasom, izgalmas, ahogy a szöveg épül, jól használja a disztópia kereteit, szeretem, ahogy információt adagol, de messze még a vége.

Pion István: Atlasz bírja
Pion István az a slammer, akinek az előadásai a legközelebb állnak ahhoz a slam poetryhez, amit én igyekszem művelni, és furcsa, hogy még nem olvastam a kötetét, pedig sokszor mentem el mellette. Különleges ez a kötet abban az értelemben, hogy verseket és slam poetryket is közöl, erre még nem volt példa a magyar könyvkiadásban előtte (és utána is csak az őszi Margóra készült Umami tette ezt meg, ami egy válogatás kortárs szerzők klímaváltozással foglalkozó szövegeiből), és kvázi semmi nem különbözteti meg őket a versektől. Nagyon gazdag kötet ez, nagyon erős és feszes személyes lírával beszél az első kötetesektől nem meglepő témákról, mint az otthon vagy a család, felnövés. Nekem az Ó ciklus kevésbé jött be, ott vannak a slam szövegei is, és egy néhol erőltetett nyelvi játék működteti, ami nekem általában sem tetszik, de a többi versért abszolút megéri, és szerintem egy izgalmas kapudrog lehet a kemény témákkal foglalkozó nehezebb nyelvű szépirodalom felé. Végre a polcomon.

Noam Chomsky – Edward S. Herman: Az egyetértés gépezet
Noam Chomskyban elsősorban a nyelvészt, a generatív grammatika létrehozását tisztelhettem eddig, de már régóta szerettem volna a legalább annyira jelentős, bár kritikusai szerint könnyen populista anarchista munkásságával is megismerkedni. Az egyetértés gépezet az huszadik század második felének Egyesült Államok béli sajtógyakorlatait, szándékos elhallgatásait és ferdítéseit veszi górcső alá, hogy azon keresztül mutasson rá az egész rendszer visszásságaira. Az elmúlt félévben volt több televíziós kurzusunk, és többször előkerült az amerikai televíziózás, mint olyan működés, ahol a kereskedelmi televíziók a dominánsak és sokáig nem is volt közszolgálati televízió, és ennek kapcsán került elő bennem ez a téma ismét, és a karácsonyra készített kívánságlistámat látva egy kedves molytársamtól megkaptam. 🙂 Köszönet érte.

Lovas Nagy Anna: Verazélet
Szintén egy olyan könyv, amit nagyon régóta vártam. Leszbikus regény, de még mint kortárs leszbikus regény is több ennél. A peremről mesél egy nő szemszögéből. Nevelőintézetről, szenvedélybetegségről, a túlélés lehetőségeiről, anyaságról, leszbikusságról… A fülszöveg azt ígéri, hogy nem akar semmit a szöveg, csak regisztrálni és elmondani, és nekem szoktak tetszeni az ilyen regények. Várom, hogy olvassam.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka
Ezt a könyvet slam poetry helyezésért nyertem, és nagyon örültem neki, mert Márai a kedvenc magyar nem kortárs szerzőm, és az Eszter hagyatéka volt a második olvasmányom tőle. Az első a Zendülők, ami még mindig nagy kedvenc, és úgy találtam rá, hogy valahol azt olvastam róla 16 évesen, hogy van benne melegség (nem mondom kétszer sem, hogy nincs, mert bele tudnám magyarázni, de nem volt konkretizálva ez). A melegséget ugyan nem találtam, de nagyon vonzott az a fajta polgáriság és letisztult modernség, ami Máraiból jött, és így választottam ki az Eszter hagyatékát a könyvtár nagy Márai polcáról. Egy nőről szól, aki tudja, hogy a testvére özvegy férje át fogja verni és kiforgatja az utolsó vagyonából is, mégis hagyja, mert szerelmes, és mert egész életében azt várta, hogy jön Lajos, és a szemét is kilopja. És Márai csodálatosan írja meg ezt. És, ha már itt tartunk, az adaptációja sem rossz, Nagy-Kálóczy Eszter, Cserhalmi György és nem utolsó sorban Törőcsik Mari játszik benne, és nagyon elkapták a könyv lelkét.

Eberhard Straub: Az élő város
Azt mondták nekem, hogy a városról való elméleti szövegek olvasását érdeme Straubbal kezdeni, mert történelmi narratívákban mutatja be az európai városok és a városi társadalom különböző átalakulásait az ókortól a huszadik századig, mégsem csupán egy száraz szöveget kapunk. Straub nagyon szereti ezt a témát, és rajongással tud róla beszélni. Nos, lehet, hogy van egy közös szenvedélyünk. Nagyon várom, hogy végre kiderüljön.

Kemény István (szerk.): A magyarországi romák
Ez egy nagyon kicsike kis füzet, mégis a magyar romológiai tanulmányoknak az egyik alapvető szövege, nagyon kis betűkkel, minimális sorközzel. Beszél a romák törénetéről, irodalmáról, kultúrájáról, szociológiai és néprajzi sajátosságokról és a cigányságkutatás fő irányairól. Ma már születtek ennél sokkal bővebb írások is mindegyik témáról, viszont ezeket semmi nem fogja össze egy ilyen kötetté. A félévben háromszor kölcsönöztem ki a könyvtárból, kétszer egy-egy kis részletért, harmadszor végigolvastam, aztán szerezem be most már egy saját példányt.

Alice Hoffmann: Galambok őrizői
Ez az a regény, amit nem tudok igazán, hogy miről szól, mert elég titokzatos a fülszövege, viszont több olyan ismerősöm szerette nagyon, akiknek nagyon adok a szavára. Ez egy történelmi regény, ami az első században játszódik, egy a rómaiak által leigázott zsidó, galambász közösségről szól, amin belül négy nagyon különböző női karaktert követünk. Nagyon sok kérdésem van a könyvvel kapcsolatban, és nagyon örültem, amikor megláttam ezt, és a három következőt egy ajándékdobozban, amit egy moly.hu-s könyves ajándékozáson kaptam.

Timothy Snyder: A zsarnokságról
Húsz lecke a huszadik századból
Timothy Synder ebben a kicsi, rövid. de annál ígéretesebbesebb könyvében azt mutatja be, hogy mi az a 20 tanács, amit érdemes megfontolnunk egyszerű állampolgárként is, ha nem akarunk mi is egy totalitárius diktatúrában észbe kapni. Azt mondja, hogy a demokrácia és a valódi népképviselet épp annyira érzékeny napjainkban, mint a huszadik század elején, éppen ezért fontos tanulnunk az ő hibáikból, és figyelemmel lennünk. Régóta szerettem volna a polcomon tudni, és azt hiszem hamarosan olvasni is fogom.

Peter Stiernström: A világ legjobb könyve
Egy középkorú alkoholista norvég író és egy feltörekvő fiatal költő egy rockfesztivál slam poetry színpadának a backstage-ében kitalálják, hogy meg kellene írniuk a világ legjobb könyvét, ami könnyen első tud lenni több kategóriának a top listáján is, és a legtöbb olvasói igényt ki tudja szolgálni. Ez egy vicces és kedves svéd regény két író nem mindig etikus küzdelméről, akik emberi módon maguknak akarják a sikert. Elkezdtem olvasni, és van egy nagyon megfogható hangulata, bájos, vicces, komikus. Működik még.

Don DeLillo: Cosmopolis
Don DeLillo az amerikai posztmodern prózaírás egyik korai, vezető alakja, ezt a regényét pedig véletlenül a Libri adta ki egykor. Vagy hát nem teljesen véletlenül, hiszen Robert Pattinson játszotta a film adaptációjának a főszerepét. Más kérdés, hogy mégsem ért el nagy eredményeket, mert DeLillonak és Edward Cullennek egészen mások a hazai keretei, még akkor is, ha Pattinsont már Cedric Diggoriként is láthattuk. Szóval ebben a Paul Austernek ajánlott regényben egy gazdag és befolyásos milliárdos egy limuzin hátsó ülésében ül miközben válogatott tárgyalópartnerei adják egymásnak a kilincset, és irányítja, hogy hogyan döntsék be a japán jen árfolyamát, miközben körülötte zajlik a disztopikus élet, és ő egyszerűen csak a fodrászához szeretne eljutni. Nagyon régóta szerettem volna olvasni a könyvet.

source_1.gif

És kilenc könyvet sikerült elolvasni januárban:

Ez nem szokott szám, és több is volt tervben, de vizsgáztam, lett HBO GO-n (Majd akarok írni egy kibeszélős posztot az Eufória kapcsán, ami szerintem baromi jó sorozat) és zajlott az élet is, ráadásul a 12 szabály az élethez eléggé belassított, de erről majd ott fogok is beszélni.

Dévényi István: Hádújúdú
Dévényi István a jobboldali polgári újságírás egyik vezető alakja ma, a Magyar Hang újságírója, és tavaly jelentkezett az első kötetével. Nem igazán vártam tőle jót, mert nem dicsérték túl. És az igazat megvallva nem is lett jó. Nem mondom, hogy nélkülözi a történetet, mert az nem volna teljesen korrekt. Egy vidéki csóró srác gazdaggá és senkivé válik a kormányzati rendszer médiahálózatában. Izgalmas lehetett volna például a vidéki-városi kérdés, az első generációs értelmiség vagy a hatalomkezelés, viszont úgy érzem, Dévényi megúszta ezt azzal, hogy függő lett az arc. Nem győzött meg a kötet, viszont örülök, hogy támogathattam a szerzőt, aki mégiscsak fontos munkát végez, és egyébként bírom, de a könyvét tovább fogom passzolni majd egy könyvcsere alkalmával.

George Orwell: 1984
A klasszikus. Nem tudom, hogy mit kell róla írni. A főszereplő, Winston az egyetlen általa ismert ember, aki tudja, hogy nem igaz az, amit a Nagy Testvér állít a saját, állandó háborúban álló diktatúrájában. Egyszer kapott egy kis jelet, amiben jól látható, hogy a Nagy Testvér tanításai alapvetően nem fedik a valóságot, és ő maga is egy olyan területen dolgozik, ahol régi Times cikkeket írnak folyamatosan újra, tehát kvázi hamisítják meg a történelmet. Mégsem tudja ezt az élményét megbeszélni senkivel, mert az állampolgár minden mozdulatát figyelemmel kíséri a párt és mindenki a pártot képviseli, akivel Winston kapcsolatba léphet, így neki is játszania kell a szerepét. Nem véletlenül klasszikus Orwell szövege a disztopiák között. Nagyon sok minden itt épül fel, amit eddig ismertem már máshonnan és kétségkívül a legzseniálisabb szöveg a maga nemében. Különösen izgalmas volt otthon a téli szünetben a köztévé gyűlölködését hallgatni, miközben az 1984-ben zajlottak a gyűlöletpercek, amik alatt mindenkinek egy emberként kell ócsárolniuk a nép ellenségeit.

Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták
(Fent már írtam róla.)

Charle Jane Anders: Minden madár az égen
(Fent már írtam róla.)

David Levithan: Majd egy nap
(Fent már írtam róla.)

Kemény István (szerk.): A magyarországi romák
(Fent már írtam róla.)

Pion István: Atlasz bírja
(Fent már írtam róla.)

Izsó Zita: Tengerlakó
Már többször meséltem arról, hogy Izsó Zita szerintem az egyik legjelentősebb fiatal költő a hazai irodalmi életben, és erre megint rá kellett jönnöm, még úgy is, hogy visszafelé olvastam el az eddigi lírai életművét. Ebben, az első kötetében már érezhetően erősen nyúl az átmeneti helyzetekhez és a családi, szociális élet közti kapcsolatokhoz, mint amilyen a szakítás, az anyaság, a nőiség, a férfiasság vagy épp a halál. Maróan pontos és érzelmekkel teliek a szövegei, miközben inkább regisztrálnak és az érzelmek és helyzetek pontos leírását, semmint éreztetést céloznak meg. Nagyon különbözőképpen tudja használni a vizet és az üveg tartályt, amit a borító is megidéz, de más visszatérő szimbólumok is kísérik az olvasót. Nagyon szerettem, és sajnálom, hogy most egy ideig már csak újraolvasni tudok Izsó Zitát.

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Így kerüld el a káoszt!
Jordan B. Peterson egy nagyon izgalmas karakter. Nagyon megosztó mind a baloldali, mind a jobboldali diskurzusokban, és ez keltette fel az érdeklődésemet. Elolvasva a könyvét értem, hogy miért. Nem foglalkozik azzal, hogy a világ eszmék mentén több részre tagolódott körülötte, ő minden eszmét, tudományos kutatást, vallást, saját tapasztalatot egy közös tapasztalattá gyúr össze, hogy megmutassa, hogyan kell élni. Nagyon üdítő és nagyon fárasztó volt a világtudást ekkora nagy egészben látni, de izgalmas volt az, ahogy ezt ő egy narratívává építi: A világ kész arra, hogy megtanítson téged jól élni, csak nyitottnak kell lenned. Ahogy a zárófejezetben írja, gondold végig az életedet, mintha lenne egy világító tollad, és tök evidens lesz, hogyan kell ezt csinálni. Onnantól kezdve, hogy kihúzod magad, egészen addig, hogy a kiscicát is megsimogatod út közben, amiben meglátod az élet szépségét. Izgalmas kötet hatalmas tudásmennyiséggel. Megszenvedtem, de így kell kezdeni egy évtizedet.

Nézzük az év eleki kategóriák szerint:

Klasszikus irodalmi kimaradások: 1984
Nonfiction: Top 10-es történelmi slágerlisták, A magyarországi romák, 12 szabály az élethez
Cigány irodalom: A magyarországi romák
Zsáner: Hádújúdú, Minden madár az égen
LMBT: Majd egy nap

Blogoltam:

Túlzás, hogy blogoltam, de volt jelenlét a blogon. Főleg a hónap második felében. Ugyanakkor nem vitás, hogy jól indult. Az év első napján hoztam egy új évi fogadalmakkal kapcsolatos rövidebb book taget, aztán sokat kellett várni, hogy jöjjön hónap közepén a januári 1 és 6, amiből végül csak három könyvet sikerült elolvasnom, a negyediket olvasom, és a többi sincs elfelejtve. Aztán még mindig várni kellett, hogy tisztázzam, mik is az idei terveim az olvasást, a blogot, a közösségi média használatot tekintve. És csak ez után jött az első alternatív fülszöveg és értékelés az Autoboyography – Egy fiús könyvről. Ezzel a summával együtt most megvan a havi hat bejegyzés, amit alsó hangon belőttem magamnak, viszont többet várok ennél, és jó lenne jobban elosztani is. Van mit tanulni. De állnak a polcomon az értékelésre váró könyvek, van egy csomó témám, amit tök megbeszélnék, szóval dübörög tovább, mert dübörögnie kell.

Szóval így. Ez lett volna ez a hónap. Köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂 Ha van kedvetek írjátok meg kommentben, hogy ti mit szereztetek be vagy olvastatok idén, vagy ha bármilyen kérdésetek megjegyzésetek volna. 🙂 Igyekszem hamar válaszolni. Éppígy igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel.

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra, vagy a frissen létrehozott twitter adatlapra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő bejegyzésig sem:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió