Sziasztok,

elég nagy fejtörést okozott az, hogy mivel bújak most ismét elő, hiszen ez a negyedik év, amikor együtt töltjük így bloggerként-olvasóként ezt az egyébként tényleg fontos napot. Merthogy a nemzetközi előbújás napja egy nagyon klassz nap, amely lehetőséget teremt arra, hogy felhívják a figyelmet egy egyre láthatóbb közösségre, tematizálja azt, hogy vannak emberek, akik számára problémát jelenthet megélni a saját identitásukat, és teret enged annak, hogy az érintettek és az ügy támogatói láttathassák magukat, akár olyan emberek számára is, akiknek szükségük van a segítségre.

Az évek során elég sokféleképpen sikerült nyúlnom ehhez a témához, volt, hogy a kedvenc könyvekben szereplő előbújásaimat meséltem el, volt, hogy életem legfontosabb előbújásáról meséltem, volt, hogy megnéztem, mi az a rengeteg minden, ami miatt hálás vagyok azért, hogy meleg lettem… Most viszont arra gondoltam, hogy egy picit viccesen, picit komolyan megnézem, milyen pillanatokban kell fizetnem a szabadságomért, mi az, amit érdemes lett volna tudnom kezdő előbújóként, és leírom, hogy milyen dolgok is következnek az első előbújás után…

Az első előbújás után elsősorban sok-sok-sok-sok-sok… rengetegsok előbújás következik.

Ráérzel arra, hogy milyen szabadnak lenni, úgy megnézni srácot miközben egy ismerősöddel vagy, hogy nem kell elkapnod a fejed, nem kell félned a lebukástól. Elmesélhetsz egy jó történetet a tegnapi randidról, a barátodról, vagy épp a legutóbbi olvasmányodról. Nem azt mondom, hogy a melegség olyan, mint a vegánság, aminek mindig szóba kell kerüljön, ha valaki vegán a környezetünkben, de közel olyan. És szóba fog jönni. Egy csomószor úgy is, hogy olyan emberek is vannak a társaságban, akik nem tudták korábban rólad.

Most egy friss helyzet az, hogy új kollégiumi szobatársat kaptunk, és végig kellett gondolnunk, hogy mi a teendő ezzel. Végül úgy fogtuk fel, hogy nincs ezzel dolgunk, random szóbakerült, ahogy máskor is szóba szokott, kiderült, megértette a helyzetből, és ennyi. Viszont nem hiszem, hogy fogok tudni valaha úgy beszélni valaki előtt a melegségről, hogy ne érezzem jelölten, hogy igen, vele most beszélek először erről.

Az, hogy ma már igyekszem aszerint élni, hogy nem vagyok hajlandó szorongva előbújni embereknek, még nem jelenti azt, hogy ne volna rá valahogy másként szükség. Őszintén, biztos vagyok benne, hogy néha még Concita is találkozik olyan emberekkel, akik nem tudják róla, hogy meleg, nekünk halandóknak pedig ezzel valamit mindig kezdenünk kell.

Ha pedig már tudják, akkor tudni is fogják…

Az egyik legjobb barátommal, aki hívő liberális gondolkodású ember, sokat gondolkozunk azon, hogy sok embernek ő a házi liberálisa vagy házi hívője, akiről így megjegyzik emberek liberális vagy hívő közegekben, hogy igen, ő ilyen fura hívő, vagy fura liberális. És szerintem valamelyest a melegség is egy ilyen szerep. Van olyan barátom, aki nekem bújt elő elsőként, egy másik tök nyíltan tud velem beszélni a szexualitásáról, mások, ha felmerülnek kérdéseik a melegséggel kapcsolatban, akkor azonnal hozzám fordulnak, vagy megosztják a saját felismeréseiket.

Én fürdőzöm ebben a szerepben, nyilván ezért is blogolok, ezért is teszem ki a témát a slam poetry színpadára. Iszonyú nagy szerencsém van abban, hogy korábban voltam LMBT+ aktivista, mert ott megtanultam komplexen foglalkozni a témával, megismertem a fontosabb kifejezéseket, jelenségeket, és azokat könnyen érthető magyarázatát, így én általában tudok felelni. Ugyanakkor tudom, hogy ez a házi meleg lét tud terhes lenni, és nem is várható el mindenkitől az, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre. Meg kell tanulnunk nemet mondani bizonyos helyzetekben, és meg kell húznunk azt a határt, amin túl már nem avatunk be embereket az életünkbe.

Mégis, melegek leszünk.

Mármint, ha kimondják egy híradóban a meleg vagy a homoszexuális szót, mi fogunk bizonyos embereknek az eszébe jutni. Harvey Milk, amikor a homoszexuális tanárok katedrától való elbocsájtása ellen kampányolt, arra kérte a melegeket, hogy hívják fel az ismerőseiket, barátjaikat, családjukat, és mondják el nekik, hogy melegek, hogy ezzel a homoszexualitás ne csak egy nem ismert és démonizálható csoport legyen, hanem egy olyan dolog, akik közül ők is ismernek legalább egyet.

A másik megvilágító erejű példám az alábbi nem túl kedves hippi vicc, ami állati vicces számomra és a beteg humor kedvelőinek:

Két ápolatlan, koszos csöves hippi ácsorog az aluljáróban, amikor arra sétál egy pap, akinek a keze be van gipszelve. Az egyik hippi megkérdezi a papot, mi történt a kezével.
– Megcsúsztam fürdés közben a kádban – feleli a pap, és továbbmegy.
– Te – kérdezi a társát a másik hippi. – Azt mondta, megcsúszott a kádban… Mi az, hogy kád?
– Honnan a fenéből tudjam? – morog a másik. – Nem vagyok katolikus!

Szóval valahogy melegként lehetsz fura, hiszen meleg vagy, és sokszor ha valamit csak másként csinálsz, megszületik a tanulság: a melegek így csinálják. A melegek vegánok, mert ismerünk vegánokat, akik pont melegek is, a melegek büszkék, mert én felemelt fejjel megyek végig a falunkon. Azt hiszik, hogy képviselek, képviselünk. Ez persze megint olyan kérdés, ami vicces szituációkat szül a legtöbbször, de közben értenünk kell, hogy nem csak mi reprezentálunk, hanem másként élő melegek is, és az ismerőseinknek is meg kell értenie, hogy nem vagyunk tipikus melegek. Mármint a “tipikus melegek”, akik ugye, nyilván léteznek.

Most dolgozom az első verseskötetemen, és kifejezett célom az, hogy ne lehessen majd melegkötetnek nevezni, tartani, mert egyszerűen nem szánom annak. Nem érdekel a melegség, mint a poétika tárgya, mégis tudom azt, hogy melyikek lehetnek azok a pontok, ahol ezt beléjük lehet olvasni… Nem akarok meleg költő lenni, nem akarok meleg költészetet csinálni, nem akarok ilyesmit cipelni, mert művészként nem ez érdekel. És ezt tök sok munka lesz megértetni.

És ha értenek is, azért, máshogy fognak nézni rád

De ez nem szűken csak az identitásod miatt lehet így. Egy lány ismerősöm például mindig azért dicsér, mert nem nézem a mellét, egy fiú ismerősömnek pedig imponál, hogy egyszer megbeszéltük, hogy egyébként jó srácnak tartom. Ez a kettő persze két olyan példa, ami közelebbi viszonyt hoz két ember között, de, tudom, ne legyünk naivak, nem csak erről van szó.

Arról is beszélnünk kell, hogy vannak emberek, akik különösnek fognak tartani, lehet, hogy fognak elsütni néhány buziviccet a közeledben, sőt, az is lehet, hogy valaki nem fog foglalkozni veled, hanyagolni kezd, majd kikopik az életedből. Ezek olyan emberek lesznek, akikre általában nincs szükséged, hiszen nem fogadna el, de olyan szomorú esetek is vannak, amikor olyan embereket vesztenek el melegek, akik fontosak számukra, akár a létfenntartásunkat segítette.

Nagyon sok meleg ismerősöm vagy csak az egyetemre kerülésük után, vagy még mindig nem mondta el a szüleinek, hogy meleg. Sokan különválasztják az otthoni, családi életüket a megélttől, nálam is játszik az, hogy oké, hogy elfogadnának, de nem akarom, hogy otthon az emberek a családomon köszörüljék a nyelvüket. Az én döntésem az volt, hogy nem viszem haza ezt a témát, és működni látszik, de minden helyzet más, nincsenek egyértelmű receptek. Egyszerűen az van, hogy érdemes ezen gondolkoznod, mielőtt előbújsz, de azt is fontos tudnod, hogy legtöbbször az, amit mi képzelünk, a lehetséges forgatókönyvek legrosszabbika.

És végül: egy szociális rendszer része lettél

Melegnek lenni azt jelenti, hogy nagy esélyjel fogsz találkozni más melegekkel is. Meg más emberekkel, akik ismernek más melegeket. És ez így lesz. És te tudni fogsz olyan emberekről is, akik egyébként nem vállalják nyíltan a melegségüket, meg pletykákat mindenféle szél által összehordott információk alapján közel félidegenekről. Persze, nem állítom, hogy ebből nem lehet kimaradni, mert biztosan ki lehet valahogy, de azért nem az a tipikus.

Egy jó ismerősöm cserkész, és folyamatosan megáll az utcán, mert ismerősökkel találkozik. Valahogy ilyen a melegség is, csak az nem egy szabadon választott hobbi, és a legritkább esetben állunk meg egymással smaltalkolni, hiszen, ha van mondanivalónk, azt majd jól megírjuk egymásnak online. Mégis az van, hogy mindenki tud mindenkiről, és ez a közös tudás nem rossz és nem jó. Felelősséget jelent minden használónak. Nem élünk vissza az onnan szerzett információval, igyekszünk véletlenül sem előbújtatni senkit, hiszen nem vagyunk illetékesek, és bízunk benne, hogy rólunk sem tesznek ilyet. De tudunk egymásról, beszélünk egymásról egymás között, járunk egymás házavatóira és esküvőire, és kávézunk egymással önkényes időpontokban.

Az egésznek a felelősség az értelme. És nem csak az utolsó pontnak, hanem ennek az egésznek, és annak, amit az előbújásról próbálok elmondani.

Felelős vagy magadért!

Tök jó, ha eljutottál ahhoz a ponthoz, ahol képes vagy előbújni. Tudom, hogy ez hatalmas dolog, de én biztatlak, hogy gondold át mégegyszer. Nem azt mondom, hogy várj egy megfelelő pillanatra, mert nincs olyan. Tényleg nincs. De legyenek valamilyen válaszaid a fent vázolt problémákra, készülj arra, ha esetleg valakivel megszakadna a kapcsolatod, tudd megválaszolni azt a tök ártatlan, megérteni vágyás szándékával feltett kérdést, hogy “És akkor ez most mit jelent?”, és aztán élj át egy csomó nagyszerű élményt és elmesélni való történetet azzal a szabadsággal, amelyet te teremtettél magadnak.

Köszönöm, hogy velem tartottatok ma ebben a bejegyzésben, én most boldogan és feltöltve megyek aludni, hogy holnap posztolhassam még délelőtt, aztán akad még majd dolgunk ébredés után is.

Lelkesen, vidáman és szabadon megyünk:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió