Halihó,
ismét megszületett egy summa a hó végén, aztán beköszöntött az új hónap, az új évszak, pláne egy ilyen fontos hónap és fontos évszak. Ideje hát a hónap elején szokás szerint visszanézni, hogy mi az az egy könyv, amit nagyon szerettem olvasni augusztusban, és mi az a hat könyv, amit nagyon szeretnék elolvasni szeptemberben. 🙂 Ez a lista most nagyon fontos lesz számomra, bár tematikusan egy picit egysíkúbb, de ebben a hónapban egy nagyon izgalmas feladatra készülök. 🙂 Mutatok mindent. 🙂
1. Az augusztusi kedvencem
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Vicces lesz erről a könyvről mesélni, mert már azt érzem, hogy mindenki mindent tud már róla. És én pont ezért nem akartam elolvasni sokáig, bár tudtam, hogy nagyon fog érdekelni, mert általában be vagyok oltva feminizmussal. És hát ez most meg is történt. Mert megvolt a falunk könyvtárában. És örülök, hogy így alakult.
A regény maga először 1985-ben jelent meg, a Hidegháború után, a szovjet fenyegetettség utolsó pillanataiban. Ekkor a populáris kultúrában már bevett gyakorlat volt a nukleáris katasztrófa ábrázolásán és a disztópikus világberendezkedésen keresztül feldolgozni vagy felerősíteni a nyugati, elsősorban USA-béli lakosság kommunizmustól való félelmét. Ebben az értelemben tehát A szolgálólány meséje nem egy egyedülálló szöveg. A szexuális forradalom és a feminizmus identitásokon alapuló második hulláma is fontos kulturális táptalajt ad ennek a regénynek, így ez szintén nem emeli ki a szöveget az 1985-ös kontextusából. És ezzel szerintem nincs is baj, csak úgy érzem, hogy ezek gyakran kimaradnak a szöveg körüli diskurzusból, így fontosnak tartottam röviden megemlíteni. 🙂
Maga a könyv Gileádban játszódik, ami a mai USA területét takarja egy atomkatasztrófa után. A társadalmat ebben az országban férfiak vezetik, a nem vezető férfiak alkalmazottak, a nők pedig feleségek, cselédek és házvezetőnők, prostituáltak, szolgálólányok és nemnők. Mivel az atomkatasztrófa után a nők nagy része terméketlen, ezért a terhessé válás lehetősége a nők legnagyobb értéke, amire a társadalom is vigyáz. Ennek a felügyeletnek lesznek a szolgálólányok alárendelve. A társadalom önmagában is vigyáz rájuk, minden szavukat figyelik, saját intézetekben nevelik ki őket ahhoz, hogy ebbe az új társadalmi rendszerbe tudjanak betagozódni, és a legfelsőbb társadalmi réteghez utalják ki őket, hiszen az ő fennmaradásuk a legfontosabb.
Az elbeszélő nagyon izgalmas karakter, akinek vannak emlékei és kapcsolatai a korábbi államberendezkedésről. Tud mesélni azokról a pillanatokról, amikor a demokrácia fontos pontokat lépett át, hogy lassan kiépüljön egy diktatúra, majd mesél arról a reggelről is, amikor a nők másodrendű állampolgárrá váltak. Ügyes húzás az írótól, hogy alapvetően olyan karaktert választott, aki érti és ismeri a feminista diskurzust, és kvázi tudja, hogy milyen helyzetbe került.
A könyv két legizgalmasabb része az, hogy nagyon sokban beszél a diktatúrák emberi oldaláról. Arról, hogy egy személyzet mire vágyakozik egy diktatúrában, hogy mit várhat és adhat egy úr a szolgálólányától, és mi az, amit titokban szerezhet meg. Nagyon sokszor reflektál a feleség helyzetére, akinek részt kell vennie a szolgálólány és a férje közti termékenységi rítusban, miközben a feleségnek is volt korábbi élete. És persze beszél az illegális szolgálólány hálózatról vagy a lázadás más eszközeiről is. Nagyon izgalmas tanulsága ennek a regénynek az, hogy a diktatúrák keretei mindenkit feszítenek.
A másik izgalmas dolog, hogy a regény egy személy elbeszélése és nézőpontja, amit a regény utolsó oldalaiban nagyon ügyesen ki is használ, amikor egy történelmi forrásként tekint rá egy tudományos konferencián. Itt annak is teret enged az író, hogy tudósok szájából elhangozzék, hogy mindaz, amit Gileádban a nők ellen elkövetnek, az a világtörténelem különböző pontjain már mind-mind megtörtént. És ez baromi kemény. Mint az egész könyv. Nagyon féltem, hogy nem tudom majd ezt mondani róla, de nagyon megérdemli a figyelmet. Fontos és jó könyv, amivel végre én is elkezdtem Atwoodot olvasni.
…és…
6. A szeptemberre betervezett címek
Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Fiatalon és depressziósan Amerikában
Már a summában meséltem róla, hogy az augusztusom teljesen elúszott, de a tervek közül most csak ezt a könyvet hozom elő, mert már elkezdem olvasni, sőt, durván benne vagyok, és nagyon-nagyon tetszik. De persze a tetszik nem jó szó itt, ugye… Szóval egy fontos könyvről van szó, amiben a huszonéves narrátor elkezd mesélni arról, hogy 12 éves kora óra szerepet játszik. Egy vidám lányét, aki mindig jól teljesít, és ebben a szerepjátszásban lassan elveszti saját magát. Aztán egy nyári táborban észleli magán a depresszió első tüneteit. Mesél a korai gyógyszerfüggőségéről, drogokról, alkoholról, fiúkról, akikkel hol kapcsolata volt, hol csak egy rövid kaland erejéig van együtt velük, és mesél a családjáról, különböző szakemberekről, és a barátairól, akiknek végül az életét köszönheti. Nagyon kemény, fontos és szöveg ez. Nagyon szókimondóan beszél a depresszióról, és arról, hogy hogyan fal fel a betegség egy életet. Potenciális kedvenc könyv.
Seth Godin: Minden marketinges sztorizik
Egy jó történettel minden eladható
A könyv, amit mindig elkezdek, ha a könyvtárban van egy kis időm, mert ebből tudom, hogy csak helyben használható példány van, és nagyon érdekel. Amiért most biztosan tudom, hogy el fogom olvasni, az az, hogy készülök egy előadásra (ez alapjaiban fogja meghatározni a következő könyvek témáját is), ami elsősorban a saját történetemre épül. Egy olyan dologról fogok mesélni, ami nagyon fontos nekem, és az épülése nagyon sokban kötődik hozzám, majdnem azt mondhatjuk, hogy az énmárkámat fogom bemutatni, de persze nem így fogok hozzáállni. És ehhez szeretnék sokat olvasni, és ez a könyv megmutatja, hogyan lehet egy márkáról hitelesen és érdekesen mesélni úgy, hogy az akár egy marketing stratégiához, akár egy előadáshoz szervesen tudjon kapcsolódni.
Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadások
Hivatalos TED-útmutató a nyilvános beszédhez
A TED a világ legnagyobb tudományos ismeretterjesztő konferenciasorozata, amiben maximum 18 perces előadásokat tartanak zseniális emberek az ő izgalmas témájukról a TED mozaikszót is adó technológia, szórakozás és desing jegyében. És ez nem csupán tudományosan, hanem retorikailag is egy hatalmas jelentőségű eseménysorozat, a következő két könyv még szintén ennek a kereteiből fog mesélni más és más megvilágításból.
Chris Anderson 2001 óta vezeti ezt a hatalmas mozgalmat, és bár maga azt vallja, hogy nincsenek biztos receptek, mert nincs is két egyforma előadás, azért érdemes a nagy előadóktól tanulni. És én erre nagyon kíváncsi vagyok.
Carmine Gallo: TED-előadások
Az inspiráló nyilvános beszéd 9 titka
Megint egy ilyen TED-es könyv. A szerző szerint ahhoz, hogy sikeres előadó legyél, elég mindössze egyedinek, érzelmesnek, és emlékezetesnek lenni. Szóval a feladat adott. Már csak el kell olvasni a könyvet, és megérteni azt a három-három-három feladatot, amit ezen címszavak mögé jegyzett. Egy nagyon izgalmas kötet ez, mert ő maga alkotóként is betartja ezeket a szabályokat. Nagyon szenvedélyesen mesél a saját felismeréseiről, nagyon sok példát hoz, jól építi fel a kötetet… A felénél tartok, és tetszik. 🙂
Carmine Gallo: Storytelling
A történetmesélés ereje
Vegyük észre, hogy ugyanez a szerző jegyzi az előző kötetet is, és az előző könyvben van egy fejezet ennek a témának. Ugyanakkor leginkább ez érdekel az előadás témáján belül, mert kifejezetten mesélősre, vagy hát egy meseszálra szeretném majd felépíteni az előadásomat. Ez a könyv szintén egy olyan kötet ugyanakkor, ami régóta a várólistámon volt, de most hogy muszáj, most előszedtem, és olvasom. Eddig az előszónál tartok, de ez nem a könyv hibája, hanem az időbeosztásomé. Meg hogy a TED-előadásokat olvasom. 😀
K
im Leine: Kalak
Kin Leine dán szerző az októberi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár vendége lesz, és a Kalak a második magyar nyelven olvasható regénye, amely 2016 óta olvasható itthon. A szöveg kifejezetten önéletrajzi regény. Ebből a szempontból Leinének szerencséje volt. Regényes élete van. Egy Jehova közösségben nőtt fel. Átélőként mesél a családon belüli erőszakról, aztán felnőve Grönlandon drogfüggőként dolgozott ápolóként. És ez a könyv minderről mesél. És LMBTQ, meleg regény. Beszél benne a saját emberségén és életén keresztül az emberről, istentől, a teremtésről és a saját megélt mélységeiről és hát a könyv kapcsán arról a felépülésről, ami közös ügyünk lehet. A Scolar Kiadótól kaptam recenzióként és október elejéig érkezik a recenzió. Addig pedig nagyon kíváncsi vagyok rá.
Ez igyekszik lenni ez a hónap. 🙂 És most nagyon úgy érzem, hogy ez most tartható lesz, mert nagyon akarom. Nekem nagyon fontos az ügy, amin dolgozom most, és nagyon izgatottan várom a Margót is, Kim Leinével. 🙂
Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben. Ha kérdésed, hozzászólásod volna, keress bátran a komment szekcióban. Ha nem szeretnél lemaradni a hónapban várható dolgokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keress facebookon háttértartalmakért, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂
És semmiképp ne feledd a következő posztig:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió