Sziasztok,
megint eltelt egy hónap, és ez sok szempontból volt rendkívüli. Nem szereztem be sok könyvet, de mindet ingyen. Nem olvastam sokat, mert fesztiváloztam, beteg voltam, költöztem… de amit olvastam, azok jók voltak. És sok minden történt a blogon a hónapban, és ezekre mind nagyon büszke vagyok. 🙂 Szóval nézzük apránkánt:
Ezeket a könyveket szereztem be a hónapban:
Kim Leine: Kalak
Kim Leine dán szerző az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár keretében Magyarországra látogat, és a legismertebb, magyarul 2016 óta olvasható életrajzi regényét küldte el nekem a Scolar Kiadó, hiszen fontos a melegség a történetben. Kim Leine ezen regénye a saját életén alapul. Megírja a felnövését, alkoholizmusát és drogfüggőségét, megírja a sötétséget az életében, hogy aztán elolvashassuk a megtisztulását is. Még nem volt időm belenézni, de még Margó előtt érkezik róla bejegyzés.
Natasha Solomons: Eltűnt férjek galériája
A következő könyveket nagyon véletlen találtam egy könyvcserén, és nagyon kíváncsi vagyok mindháromra. 🙂
Az eltűnt férjek galériája egy zsidó nőről szól, aki egy zárt zsidó közösségben él, eltűnt a férje, és nem válhat el tőle, mert azt a nőknek nem szabad. A világban ugyanekkor kezdődik a szexuális forradalom, és Juliet lehetőséget kap a művészvilágtól, hogy kitörjön ebből a közegből. Egy nagyon jó könyvet várok, mert például az Engedetlenségben nagyon szerettem ezt a zsidó konzervatív közösség – független világi nő dilemmát, és a független nő téma egyébként is vonz. Meglátjuk. És a molyos címkék ígérnek LMBT szálat is. 🙂
Maggie Stiefvater: Shiver – Borzongás
Maggie Stiefvater népszerű ifjúsági fantasy szerző, és nem azt mondom, hogy mindig is kíváncsi voltam rá, de tudtam a létezéséről. És ha már ingyen elolvashatom az egyik vérfarkasos, urban fantasyját, akkor kapok az alkalmon. Az urban téma kitétel különösen tetszett, és döntő volt abban, hogy elhoztam. Nagyon kíváncsi vagyok, mit kezd majd a várossal.
Raj Kamal Jha: Kalkuttai éjszakák
Ezt érzem a legjobb találatnak. Nagyon úgy érzem, hogy nagyon fogom élvezni ezt a könyvet. Az indiai szerző első regényében egy férfiről mesél, aki egy szomszéd szobában ül, éjszaka, teljesen egyedül, és ír. Nem tudni mit ír, de a regényben mindenre választ kapunk a fülszöveg alapján. Megismerjük Kalkuttát, a kis utcáit, ami erőszakot is takar, ahol szerelembe lehet esni, és ahol lehet remélni is. Egy nagyon jól megírt emlékezést várok ettől a könyvtől, és nem érem be többel. Szóval légyszi legyen nagyon jó.
Ezeket a könyveket sikerült elolvasnom:
Garaczi László: Hasítás
Garaczi egy zseni. Ez megint közhely, de a tavaly könyvhétre megjelent új kötetével ismét bemutatta, mennyire így van. Aztán Garaczi random még. Nagyon különböző világtudásokat simít egybe, gúnyosan forgat ki egy-egy szituációt, pusztán az önkény kedvéért, és közben csak mesél. Azt szeretem Garacziban, hogy nagyon olvasható, miközben jól mutatja be, mi az a posztmodern. Nincs igazi története, talán a szövegnek nincs is több tétje annál, hogy polgárpukkasszon vagy megmutassa, mi a punk. Ebben a könyvében főleg az írói pálya elindulásáról, fontosabb beszélgetésekről, korrajzról olvashatunk, de sokkal szabadabban kezeli az időt, mint a Pompásan buszozunk, ahol kifejezetten a kamasz éveire koncentrál. Nagyon szerettem, nyilván fogok még Garaczit olvasni.
Jah, és Ördögkatlanon olvastam, random a szállásadónk kis asztalánál reggel, és egy srác random odajött hozzám, hogy ő is Garaczit olvas. Az menő volt. 😀
Elena Favilli – Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak 2.
Tavaly nyáron olvastam a sorozat első darabját, amiben 100 nő történetét mesélik el, akik fontos értékeket képviselnek, és nagy dolgokat értek el. Furcsa volt már az első kötet is, de nagyon szerettem a koncepcióját, mert fontos dolog lányoknak mesélni arról, hogy mindenre van lehetőségük. Én is a kiskamasz unokahúgomnak vettem meg az előző részt, és ezt is. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a kötet nem ért meg annyira egy második részt. Sokszor éreztem azt, hogy alibiből vannak bent emberek, hogy az egy oldalon összefoglalt történeteknek már nehezebb lenne utánanézni bővebben… Azt hiszem elfáradt ez a formátum, és ez csalódás volt számomra.
Chloe Benjamin: A halhatatlanok
A halhatatlanok a Maxim Kiadó Könyvfesztiválra hozott újdonsága, amiben négy testvér életéről olvashatunk. Négy testéréről, akik 1969-ben kamaszként elmennek egy jósnőhőz, és megjósoltatják a haláluk időpontját. Aztán eltávolodnak egymástól, és mind a négyen cipelik a saját terhüket. Négy nagyon fontos történetet kapunk a nagybetűs életről, nagyon szerettem, és lesz még róla szó a blogon. 🙂
Esterházy Péter: A szív segédigéi
Esterházy a regény megjelenésekor temette el az anyját. Ez a regény az anyja története, és a fiú utolsó néhány órája. Nagyon más szöveg ez, mint amit EP-től eddig olvastam. Sokkal lineárisabb, ugyanakkor nagyon izgalmas, ahogy a halálról beszél benne. Minden oldal gyásszegéllyel van körbevéve, és az oldalak kinézete tartja a gyászhírek formai követelményeit. Fent zajlik a történet, alul pedig hol felismerhetőbb, hol rejtettebb világirodalmi szövegrészleteket olvashatunk a halálról. Nagyon kíváncsi vagyok EP Semmi művészet című kötetére ugyanebben a témában.
John Green: Papírvárosok
Életem első John Green-je, és vegyesek az érzéseim. Először is érdekes szöveg, működik az otthonában és az iskolában otthonosan mozgó srác, és a dögös, de különc és kalandor lány között a kémia, és ezt ügyesen építi fel a kötet egészen a végéig. Ugyanakkor John Green, vagy a fordító, csak gagyog kamaszul. Nem érzem azt, hogy felelősnek és partnernek tekintene a szerző. Nagyon lefelé beszél a nyelve, azzal a gesztussal, hogy most én felnőttként írok egy történetet nektek kamaszoknak. És ez a regény baromi sok ponton szexista, nagyon ritka, hogy a főhősön kívül bárki úgy beszélne nőkről, lányokról, hogy ne az idomairól beszélne… És értem, hogy ez a kamasz fiúk legyet is röptébe viselkedését akarja hozni, de úgy érzem, egészségtelenül elcsúszott a szöveg. Maga a papírváros téma nagyon klassz, és ügyesen kitalált, szerettem, de azt hiszem a Teknősök végtelen sorával fogom folytatni a John Green olvasásomat majd, mert arról mindenki azt írja, hogy eltalált valamit benne…
Margareth Atwood: A szolgálólány meséje
Nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatni ezt a könyvet. 😀 Én nagyon kíváncsi voltam rá, mert alapvetően feminizmus és utópia, disztópia rajongó vagyok, de nem akartam a nagy hírverés közepén olvasni. Ezzel együtt ez egy vártan kemény szöveg, ami bemutat egy új, atomkatasztrófa utáni világot, ahol a nők különböző szereplehetőségekkel élnek. Vannak házvezetőnők, szülni képes szolgálólányok, feleségek és nemnők. A regény a társadalmi berendezkedést mutatja be egy olyan nő elbeszélésében, akinek vannak emlékei az előző társadalmi rendszerről és el tudja mesélni, hogy hogyan csúszott át minden a diktatúrába. Eközben mesél a saját életéről, és azon keresztül arról, hogy mindenki korrumpálódik valahogy a rendszerhez. Izgalmas kötet, nagyon hasonló, mint A végső dolgok országában, ahol csak egy szereplő tudása alapján következtethetünk bármire is, és ezt nagyon okosan használja ki Atwood egy tudományos konferencia leírásával a regény végén. Okos és klassz szöveg, érdemes akkor is olvasni, ha te is félsz tőle még.
Garr Reynolds: A meztelen előadó
Ez egy retorikakönyv, ami a meztelen előadásról beszél. Arról, hogy hogyan lehet eszköztelenül jól előadni, mi a titka a nagy rétoroknak, és mi a titka a japánoknak. A meztelen előadás arról mesél, hogy mindenki egyenrangú, mint egy japán fürdőben, fel kell készülni az előadásra, mint a japán közös fürdésre, és meg kell szokni, hogy van, amikor produktívabbak vagyunk, mert a bambusz is gyorsabban nő esős évszakban. Nagyon klassz szöveg, ilyen jó hasonlatokkal, és dolgozom valami nagy kalandon, amihez ezt a könyvet is olvasom. 🙂
A januárban meghatározott kategóriák szerint:
Polcfelszabadítás: Papírvárosok
Kortárs magyar széppróza: Hasítás, A szív segédigéi
És akkor nézzük végül, hogy mi történt a bloggal:
A hónap elején hozott 1 és 6-ban megjelölt hat betervezett könyvből mindössze hármat sikerült elolvasnom, nagyon sűrűnek mutatkozott a hónapom, így a többire nem volt időm, de nincsenek elfelejtve. 🙂 Az azt követő bejegyzésben az Ördögkatlan Fesztiválról hoztam nektek egy beszámolót, ahová a lelkem feltöltődni mindig hazajár. Értékeléseket olvashattatok az Arthur Lessről, az Ez a srácról és a Mi, hétköznapi halandókról, így ezzel a bejegyzéssel együtt meglett az a hat bejegyzés, amit igyekszem minden hónapban tartani.
Nagyobb dolgok történtek ehhez képest a blog megjelenésében.
Új logót készítettem, és frissítettem a facebook oldal borítóképét is. Ehhez kapcsolódóan változott a blog fejlécképe is. Nagyon régóta szerettem volna ezeket lecserélni, mert azt szerettem volna, hogyha a szivárványok helyett a könyveké lenne a főszerep, és ha valamire jó a betegség, akkor erre biztosan, mert rengeteg időd van, amit nem tudsz olvasásra fordítani, hiszen nem tudsz sokáig koncentrálni. 🙂
Újdonság szintén, hogy elkészült a blog bemutatkozás füle, ami a fejléc alatt baloldalon bármikor elérhető. 🙂 Ebben meséltem arról, hogy mi motiválta a blog elindulását, milyen blogot szeretnék írni, vagy hogy miben segíthetitek ti a munkámat, hogy egy egyre jobb blogot tudjunk építeni. 🙂
Ennyi lett volna ez a hónap mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. 🙂 Ha olvastatok valamit a posztban szereplő könyvek közül, vagy csak kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban. Hamarosan érkezem a következő poszttal, ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, keress facebookon háttértartalmakért, vagy instagramon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött. 🙂
És semmiképp ne feledd a következő posztig:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió