Címke: 1_és_6 1 / 2 oldal

Sziasztok,

bár már 10-e van, most érkezik az első bejegyzés ebben a hónapban, ami pedig a szokásos hó eleji tervező. Márminthogy majdnem a szokásos. Merthogy megtippelni sem tudom, hogy mi az a hat könyv, amit nagy eséllyel el fogok olvasni a hónap végén. Mutatom az esélyeseket, de előtte nézzük majd a múlt hónap kedvenc olvasmányát!

Viszont most mindenekelőtte jelzem, hogy nem tudom, hogy hogyan lesznek a bejegyzések ebben a hónapban, mert vagy egy térerő nélküli kis faluban leszek, vagy utazom. Az előbbi helyen tudok bejegyzéseket írni, az utóbbi időszakokban tudok majd blogolni, illetve néha majd bemegyek a városi könyvtárba is, ahol szintén tudok blogolni, de ez sem ez az itthon felcsapom a laptopomat és blogolok helyzet lesz.
Ennyit szerettem volna, most pedig jöjjön a bejegyzés:

1: A kedvenc júniusi olvasmányom

Max Porter: A bánat egy tollas állat
Max Porter első könyve máris veri a sikerlistákat, és úgy tűnik nem véletlenül. A szerző a kisregényében a gyászfeldolgozással foglalkozik, és a gyászt a maga sajátos, valószínűtlen voltában ragadja meg, hiszen tudja, hogy maga az érzés sem racionális. Vers vagy dráma szerű kis betéteteket találunk a szövegben, amiben vagy az apa, vagy a gyermekek vagy a varjú beszél az édesanya elvesztéséről, szülői, gyermeki, testvéri kötelezettségről, dolgokról, amiknek kapcsán hiányzik egy anya.

A gyász feldolgozásának az idejére egy huncut, de figyelmes varjú költözik a család életébe, aki megfigyel, aki mindent ért, és akivel mindent meg lehet beszélni. Ugyanakkor ez nem egy jótékony madárasszony, aki felneveli a fészkébe ragadt csecsemőket, valahogy mégis az lesz. A közelében olyan, mintha éjszaka lenne, amiben könnyebb kimondani a dolgokat.

Persze ez most így nem hangzik túl izgalmasan, vagy hát nem mond sokat, de a kötet sem sok, viszont szép és igaz, úgy is, hogy itthon alig ismerjük Ted Hughest, akinek a költészetanyagából merít a szerző. Az biztosan hozzátenne az olvasáshoz, de nem érezzük azt, hogy kevesebbet kapnánk. Ettől is jó.

és

X: Az olvasásra esélyes címek:

Szóval jött 10-15 könyvem, aminek a nagy részét nagyon szeretném a nyáron elolvasni, és van 20 könyv, amit kinéztem magamnak a polcomról, és az, hogy ezeken a könyveken belül mit olvasok majd a nyáron, azzal kapcsolatban minden pillanatban mást érzek, így nem is tippelném meg, hogy melyik az a 6 könyv, ami biztosan sorra kerül majd. Helyette mutatok most 10 db esélyeset.

Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehet
Kemény István a kortárs magyar költészet egyik legnagyobb hatású alakja, Bartis Attila pedig a kortárs prózaírás egyik különc hangja, akik 1986 óta jó barátok. A két szerző beszélget ebben a könyvben írásról, irodalomról, közéleti szerepről, Erdélyről, a saját munkáikról. Különleges beszélgetés ez, érezni, hogy ez a két ember kedveli egymást, és sok mindenben ugyanazt gondolják. 2007-ben beszélgettek először, 2010-ben jelent meg a kötet, és 10 évvel később is tanulságos. Átalakult azóta a kulturális tér, Kemény István azóta megírta a Búcsúlevél című versét, és persze még rengeteg minden történt. De a hol fontos, hol tök lényegtelen dolgokban ma is érvényes beszélgetés ez. Egy klassz, szeretettel teli, kedves buborék a könyv, örülök, hogy végre elkezdtem olvasni.

Julie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye
Mennyit ér az ember háború idején?
Varian Fry egy olyan újságíró, aki a második világháború után megkapta a Világ Igaza díjat, és nem érdemtelenül. Franciaország német megszállásakor ugyanis azonnal Franciaországba utazott, hogy felkeresse és kimenekítse a világ művészeti és filozófiai elitjét a nácik karmaiból. A regényben ugyanakkor nem csak a hős Varian jelenik meg, hanem az a férfi is, aki érez. Például szerelmet a korábbi iskolatársa iránt, aki most ismét felbukkant, hogy a kollégái számára segítséget kérjen. Fry az első száz oldalban berendezkedik és szövetségeseket keres. A többit meglátjuk majd. Lesz róla szó a blogon.

Garth Risk Hallberg: Ég a város
Az Európa Kiadó 1+1 akciójában vettem meg ezt a könyvet Háy János: Kik vagytok ti? című könyvével együtt. Egy több mint 1000 oldalas nagy tégláról van szó, amit most vagy soha alapon kezdtem el hó elején olvasni, és nagyon örülök, hogy ez így történt. A kötet a 70-es évekbeli punk New Yorkba ad betekintést egy 1976 Szilveszterén történt gyilkosság kapcsán. A Central-parkban két lövéssel meggyilkolnak egy kamasz lányt, közben egy korábbi punk zenekar utódja visszatérő koncertet ad és persze ünnepel a város elitje is. Egy nagy, könnyen olvasható izgalmas társadalmi tablót mutat a könyv az égő városról, és nagyon tetszik az első 300 oldal alapján. Van benne egy szuperizgalmas meleg szál, szóval lesz még erről is szó a blogon. 

James M. Barrie: Pán Péter
Nagyon szeretem szinte kivétel nélkül az összes Pán Péter filmfeldolgozást, sőt, szinte kivétel nélkül az összes Pán Péterbe szerelmes is vagyok. Az animáltba is (és akkor még nem beszéltünk Dér Jankóról, de ez most mindegy is). A lényeg, hogy régóta szemezek a Móra Klassz sorozattal, mert végre közölte a teljes Pán Péter szöveget, de megtartotta a gyerekeknek szóló hangot. Most végre megszereztem, és esélyes, hogy el is fogom olvasni.

Wolfgang Herrndorf: Csikk
A Csikk is az esélyesek közül való. Ez egy német ifjúsági regény, amiben a gazdag, de magára hagyott Maik elindul Csikkel az új orosz osztálytársával és egy Ladával, hogy megkeressék az osztálytársa családját. Azt várom tőle, hogy olyan lesz, mint egy izgalmas road movie, ami beszél az útról, beszél a lelkekről és talán az is kiderül belőle, hogy milyen is az a 2010 utáni kamasz generáció. Sokat várok tőle, de sokat is dicsérik. Biztosan lesz róla még szó a blogon is.

Murakami Haruki: Szputnyik, szivecském!
Ti ajánlottátok a múlt hónapban, de egyébként is régóta szemezek Murakamival, de eddig nem vitt rá a lélek. Tudom, hogy a Szputnyik, szivecském! egy krimi, amiben két szerelmes diáklányt követünk, akik közül az egyikük mást szeret. És a fülszöveg szerint hozza a Murakamitól megszokott hangot. Mármint amit az olvasói megszoktak. Nekem ez lesz az első. 🙂 Aztán már megvan az 1Q84 első része.

Barnás Ferenc: Életünk végéig
Szinte az első hírektől kezdve nagyon ellentmondásos bennem Barnás Ferenc új könyve, ami az egyik leghangosabb tavalyi megjelenés. A főszereplő egy idős ideg-összeroppanásból felépült filozófiatörténész, aki az után nyomoz, hogy az édesanyját valóban a rák vitte-e el. Szerintem ez egy picit klasszikusan kortárs magyar helyzet, nyilván lesz benne egy csomó bölcselet, miközben az élet és a halál dolgait próbálja a főhős felfejteni. És azt mondják, hogy jó, szóval fogok neki adni egy esélyt. Hogy ebben a hónapban lesz-e ez az esély, azt nem tudom.

Emma Cline: A lányok
Moskát Anita biztosan, de szerintem még valaki nagyon ajánlotta a saját felületén A lányok című könyvet, és megint ugyanaz a most vagy soha alapon végre megrendeltem. A könyv a Manson-gyilkosságok mögött álló szekta mindennapjaiba enged betekintést egy beilleszkedésre vágyó, saját útját kereső kamasz lány történetén keresztül. Remélem, hogy ebben a hónapban még el tudom olvasni, de nem tudom, hogy az Ég a város után mennyi energiám lesz még a 60-as 70-es évek alternatív USA-béli közegről olvasni, de ha marad, akkor ez mindenképpen sorra kerül majd.

Han Kang: Nemes teremtmények
Hang Kang dél-koreai szerző hazájának az elbeszélhetetlen traumáját, az 1980-as kvangdzsui mészárlásnak a történetét igyekszik elbeszélni és megismertetni a világgal. A halomra lövetett diktatúra ellen lázadó diákok holttestjeit kivezényelt 15-16 éves diákoknak kellett eltakarítani. Ezzel a regényével a szerző alulnézetből, szereplőkön, résztvevőkön keresztül szeretné megmutatni, hogy milyen a valódi történelem. Most van egyfajta kíváncsiságom és nyitottságom olyan szövegek felé is, amelyek nem az angolszász hagyományból jönnek, remélem majd ez látszódni is fog az olvasmánylistámon.

Colm Tóibiín: Nora Webster
Szeretem Colm Tóibínt, szeretem, amit meglát a női sorsokban. A Mária testamentumánál egyértelmű volt már, hogy szeretni fogom, mert tök fontos elgondolkodni azon, milyen lett az anya sorsa megváltás után. Aztán a Blackwater-i világítóhajó aláhúzta bennem ezt az érzést. Most szereztem be a Nora Webstert, amiben egy özvegyen hagyott nő igyekszik felemelkedni a gyászán és kitalálni, hogy hogyan fogja felnevelni a gyermekeit. Tóibín biztosan zseniális lesz megint.

Ennyi van betervezve a hónapra, meglátjuk, hogy hogyan sikerül. Ahogy a bejegyzésekkel is. Jövő héten pénteken biztosan érkezik a menetrend szerint beígért kibeszélős bejegyzés, és szeretnék a jövő hétre egy értékelést is, meglátjuk, hogy majd mi sikerül belőle.

Mindenesetre, ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról sem, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy az áprilisban létrehozott személyes blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és szintén április óta patreonon is támogathatjátok a munkámat.

A következő találkozásig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben a hónap elején szokásos 1 és 6-ot hozom, amiben egy könyv erejéig visszatekintünk a múlt hónapra, megmutatom, mi volt a kedvenc olvasmányom, aztán pedig gőzerővel nekiesünk a tervezésnek, és megmutatom, hogy milyen könyveket szeretnék olvasni a következő egy hónapban. Nézzük is:

1: A kedvenc májusi olvasásom:

Margaret Atwood: Guvat és Gazella

Atwood az egyik legnépszerűbb világirodalmi szerző ma a magyar könyvpiacon, és persze nem érdemtelenül. Tavaly, szinte egyszerre adta ki a Jelenkor Kiadó egy gyönyörű kiadásban a MaddAddam trilógia részeit, és az Atwood rajongó barátom szerint ez a trilógia lesz az az Atwood életműből, ami nekem igazán tetszeni fog. Szeptemberben beszereztem az első részét, májusban a Libri 1+1-es akciójában a másik kettőt, és egy szörnyen nyűgös kedd délelőtt, amikor el akartam menekülni a világ elől, levettem a polcról, és az első pillanatoktól megszerettem.

A MaddAddam trilógiában egy posztapokaliptikus világban járunk. Az emberiség a génmódosítással előállított állatokkal él együtt, az ipari termelés mindenre ad kielégítő választ, és lassan feléljük a világunkat, Atwood mégsem egyértelműen ökokritikus szöveget írt. Az emberiség pusztulását ebben a regényben egy néhány tudós által előállított csodaszer okozza, amelyet a kapitalizmus és az ember őrült metaforájaként is felfoghatunk, miközben ez egy abszolút ökoterrorista válasz (nyilván nehéz is az ökológiai tudatosságról leválasztani a kapitalizmuskritikát) a ma ismert világ gondjaira is.

A történetbe azonban már a katasztrófa és az azt követő túlélési verseny után kerülünk. Megismerjük Hóembert, aki Guvattal és Gazellával együtt felelősnek mondható ezért az újfajta világrendért. Hóember most egy új intelligens faj, a guvatkák egyetlen kis törzsi közösségét őrzi, és próbálja terelni őket Guvat intelmei és Gazella tanításai mentén.

A történetben egyszerre kapunk bepillantást egy újfajta térbe és társadalmi működésre, amely nem alkalmazkodott az apokaliptikus helyzetekhez, hanem az abbéli életre teremtetett, megismerjük Hóember szemén keresztül azt, amit mi emberek hagytunk magunk után egy telepen a túlélési versenyben, és Hóember emlékein keresztül betekintést nyerünk abba, hogy hogyan jött létre mindez.

Disztópiáknál általában szeretem azt, amit A szolgálólány meséjénél láthatunk, hogy a rendszerből egyetlen, csak a hétköznapi ember szintjén érzékelhető valóságot látunk (szerintem a mestermunka ezzel az eljárással Paul Auster: A végső dolgok országában című regénye, ami végig megtartja ezt a feszültséget, és mégis működik), viszont Atwood ebben a trilógiában annyi tök izgalmas újdonságot szedett össze, amivel működött ez a beavatott nézőpont. A következő részben azonban már olyanokról olvashatunk, akik elszenvedték a változást, és igen nagyon várom.

és

6: Hat szöveg, amit el szeretnék olvasni júniusban

A júniust én kifejezetten ambiciózus tervekkel kezdtem, sok régóta tologatott olvasást tervezek befejezni, és az új LMBT könyveket is jó volna most elolvasni. A nyaram eléggé zilált lesz majd, ezért nem merek nyárra nagyokat vállalni. Sokat szeretnék utazni is, és nagyrészt olyan helyen leszek, ahol alig van térerő és internet, így ez majd nyilván a blogon is látszódni fog. Pont ezért szeretnék lezárni dolgokat, és nem valahol valamilyen minőségben tipródni rajtuk. Meglátjuk mi lesz, ami biztos, hogy mostani recenziós példányokat nem szeretnék továbbvinni, a többit pedig vihetem nyugodtan, de azokat sem szeretném.

Szilasi László: Kései házasság
Szilasi László az egyik tanárom az egyetemen, és tök kedvelem. Talán ő is kedvel, de ezt nála mindig nehéz eldönteni. Szerintem most írta meg a következő nagy regényét A Harmadik híd óta. Mármint megjelent persze közte az Amíg másokkal voltunk és az agydaganatáról és a felgyógyulásáról szóló Luther kutyái is, amik szintén izgalmas szövegek, de azokban elsősorban a tétjük működött. Szilasi most egy szerelmes regényt ír két tanáremberről, akik mindig egymás mellett voltak, de sokáig nem vették észre, hogy együtt is lehetnének. Közben megöregednek, és elmegy mellettük a történelem is. Amit eddig hallottam Szilasi felolvasásokban a regényről, azok nagyon jól működnek, már-már kikacsintanak a kemény, ironikus Szilasis póz mögül, és nagyon várom, hogy nekiálljak az egésznek.

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
A Magvető fogja uralni ezt a hatos csomagot, négy szöveg náluk jelent meg az elmúlt félévben a most hozottak közül. Nádasdy prózával jelentkezik. Életében először. Novellákba gyűjtötte a melegségről származó tapasztalatait. Beszél a fiatalságáról, a diktatúráról, amely, ha nem is üldözte a homoszexualitást, de semmi esetre sem pártolta, de beszél utazásokról, táborokról, dolgokról, amik egészen máshogy működtek az internet előtt a meleg életben, mint azóta.

Molnár Gál Péter: Coming out
Molnár Gál Péter a rendszerváltás előtti színházi kritika egyik megkérdőjelezhetetlenül nagy alakja, aki vitriolos tollával és vállalt elfogultságával is nagy népszerűségnek örvendett. 2004-ben derül ki az ügynökmúltja, és hogy a homoszexualitásával zsarolták. Molnár Gál Péter indulatos vallomást írt erre válaszul, amiben leírja, hogy most is hasonlóan tenne, számonkérte a nyilvánosságot, amely számonkérte őt. És közben az írása bemutatja, hogy milyen is volt az a bizonyos Kádár-kori meleg élet, és milyen volt bejáratosnak lenni a színházi terekbe.

Sebastian Barry:
Végtelen napok
A Végtelen napok egy szuper kedves és izgalmas családtörténet. Írországban kezdődik a 19. századba, ahol Thomas 17 évesen útra indul az Egyesült Államokba, hogy ott munkát és családot találjon. A befogadó családjánál találkozik Johnnal, a család szintén kamasz fiával, és a barátságuk lassan szerelemmé lesz. Együtt vonulnak be a polgárháborúba, ott harcolnak az indiánok ellen, hogy aztán örökbefogadják az árván maradt sziú kislányt, Winonát, és együtt bejárják a háború által megviselt országot. Azt hallottam, hogy ebben a könyvben nagyon sok szeretek van, szóval ezt várom elsősorban tőle, de van némi félelmem a történelmi regényekkel kapcsolatban.

Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk
Selyem Zsuzsa a novelláskötetével lefoglalta a 2020 legjobb címét magának, és ez most nem hagy nyugodni. A novellákban olyan szereplőket követünk, akik látják, hogy a világunk a pusztulásba tart, de még hisznek benne, hogy a világunk megváltoztatható, és tesznek is érte, ki-ki a maga tétje és ideái szerint. Kíváncsi vagyok a könyvre, és azt hiszem novelláról novellára fogom lassan, egyenként olvasni, mert mostanában így van igényem a versekre is. Aztán lehet, hogy leülök majd, és nem állok fel, amíg nem végeztem.

Cserna-Szabó András: Puszibolt
Cserna-Szabó András az egyik kedvenc magyar prózaíróm, mert szörnyen humoros és rendkívül intelligens, a Puszibolt pedig sokak szerint az egyik legjobb könyve. Az utóbbi három évben ismerkedtem meg a munkásságával, és lassan hozom be a lemaradásokat.
Azért fontos számomra, hogy a Pusziboltot elolvassam, mert nem szeretem, ha egy szerzőnek több olvasatlan könyve van a polcomon, és most jelenik meg a legújabb regénye Extra Dry néven, és hát meg kell venni. A Puszibolt egy olyan helynek ígérkezik egy kisvárosban, ahol mindenki megveheti a boldogságát, ha éppen nyitva találja. Csernától pedig ez zseniális lesz.

Ez lesz ez a hónap. Meg terveim szerint még egy csomó-csomó minden.:)

Ha addig is kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a múlt hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Sziasztok,

a májusom elég zűrösen indult, nagyon sok beadandó zuhant rám, mégis úrrá tudtam lenni a helyzeten, viszont emiatt nem volt időm a bloggal foglalkozni. Így most pihenten és nyugodtan elkezdem a májusi tartalmakat, és mint ahogy az lenni szokott, indul a hónap az 1 és 6-tal. Egy könyv erejéig visszanézünk a múlt hónapba, és nagy terveket szövögetünk. Kezdjük!

1: Az áprilisi kedvencem

Gerőcs Péter: Árvaképek
Gerőcs Péter egy magyar kortárs prózaíró, akitől mindig tartottam. Azt gondoltam, hogy elitirodalmat ír, akár bölcsészkedik. És ez egyébként ezek be is igazolódtak, mégis nagyon tudtam élvezni a könyve olvasását. Gerőcs Péter egy férfi életét követi, egészen a nagyszüleik szomszédjaiig, akiknél egy lány ikerpár szinte megbabonázza őt kisgyermek korában. Aztán látjuk felnőttként. Barátai vannak, akik nagyrészt szintén bölcsészek, értelmiségiek, akikkel megbeszéli a világ dolgait, miközben nagy akár külföldi lapoknak készít portrékat, és művészfotózik is. Kiállítása is lesz. Aztán látjuk házasként, majd elváltként, majd öregen, amikor már tanítja a fotózást. Gerőcs regényében aura van. Egy megkeseredett emberről mesél, aki egy picit mindig is meg volt keseredve, és nagyon jó, hogy nem kell szeretnünk őt. Izgalmas szöveg, amiben végig egyetlen sorsra esik a fókusz, más nem is igazán számít, a világ is csak annyira, amennyire az aláhúzza a férfi szenvtelenségét. Egyszerre dolgozik valamiféle mágiával, őrülettel és hideg realizmussal, miközben tök kemény akár filozófiai dolgokban is állást foglal az élettel vagy a fotográfiával kapcsolatban. Egy lassú szöveg, ami tele van izgalmas dolgokkal. Kell hozzá egy hangulat, de én jókor vettem a kezembe. A szerző a Győztesek köztársasága című könyvével került elém, amiben a főhős egy meleg srác. Azt még biztosan elolvasom tőle, és lehet, hogy időről időre még visszatérek hozzá. Most ez a két könyv van a polcomon tőle.

Amúgy szerintetek a borítón egy száj vagy egy nyak részlet van?

és

6: A májusra betervezett címek

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai
A Libritől érkezett ez a könyv recenzióra. Most ezt olvasom, és nehezemre esett letenni pusztán azért, hogy megírjam az 1 és 6-ot, de az élet is kemény. Ugye. Egy 19. századi mulat rabszolgalányt követünk, aki szolgaságban született, feltehetően a birtok fehér tulajdonosa és a fekete rabszolgája gyermekeként, aki meghalt a szülés közben. Frannie Langtont évekkel később azzal vádolják meg, hogy megölte a már másik gazdáját, és annak a feleségét, de a kérdéses éjszakáról nincsenek emlékei. Frannietől azt kéri az ügyvéde, hogy adjon valamit a kezébe, ami megmentheti a nőt az akasztástól, Frannie pedig elmeséli az egész életét, kezdve a gyerekkorával és azzal, hogy hogy tanul meg olvasni, írni és civilizáltan viselkedni, azon át, hogy hogy kerül Londonba és az új gazdáihoz egészen a bíróságig. Okos szöveg, ami hangot ad egy néger rabszolganőnek, akit olvasni és írni tudása valamint olvasottsága és műveltsége ellenére dobálnak egy életen keresztül, anélkül, hogy igazi beleszólása lenne bármibe is. Az utolsó 100 oldalnál tartok, és várhatóan nagyon fogom szeretni az értékeléskor.

Julie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye
Mennyit ér az igaz emberi élet háború idején?
A regény Varian Fry újságíró igaz történetét meséli el, akinek a közreműködésével olyan írók és művészek szöktek ki a németek által megszállt Franciaországból, akik meghatározták a múlt század művészeti, filozófiai életét. Julie Orringer azonban nem csak mint hőst, hanem mint gyötrődő és szenvedéllyel szerelmes, de házas férfiként is bemutatja őt, hiszen ezeknek az éveknek nem kell csak a háborúról szólniuk. Izgalommal várom a regényt, amit szintén a Libritől kaptam, és majd írok is róla.

Stephen King: Emelkedés
Nem olvastam még Kinget, viszont tudom, hogy izgalmasak a történetei, több olyan film van, amit megnéztünk az egyetemen egy feszültséggel foglalkozó szemináriumon, és már például a Carrieről akár el is tudom képzelni, hogy egyszer elolvasom. Vagy lehet, hogy az Emelkedés után King fanatikus leszek. Ennek azért van valamennyi esélye, mert ebben a regényben leszbikus a két szomszéd lány, akik egy új éttermet tartanak fent, és harcolniuk kell a kisváros folyamatos előítéleteivel. Scott, a főszereplő a történetben folyamatosan veszti el a saját testtömegét, és ezzel egyre kevesebb energiája marad a földön maradni, a szomszédok azonban szövetségest találnak egymásban.

Sokak szerint ez nem olyan igazi Stephen King regény, sok rajongó csalódott, a fülszöveg is beszél arról, hogy King ebben a regényben egy más arcát mutatja, sőt, mesének is nevezi a történetet, amiben az író megértésről, az elfogadásról és segítségről beszél. Nincsenek elvárásaim sem előző ismereteim, kíváncsi vagyok, hogy mit fogok kapni, Az Európa Kiadótól érkezett recenzióként.

Sally Hines: Mi a gender?
Bevezetés a XXI. századhoz
BASZKI SZILVIÓKÁM! EZ MÁR MEGINT ITT VAN?
Tudom, igazatok van, és ígérem, hogy májusban elolvasom, és írok róla, ha beleszakadok is, de szerencsére nem fogok beleszakadani, mert egyébként az első két fejezete nagyon tetszik, és utálom, hogy nem olvastam tovább, pláne mert a Scolar küldte a recenzióra. Szóval. Ez egy nagyon izgalmas és okos könyv, ami tisztázza a XXI. században annyira különbözőképpen értékelt gender fogalmakat, és megmutatja annak a biológiai, pszichológiai és társadalmi vonatkozásait. És közben tele van illusztrációkkal, zseniális a tördelése, és az egész könyv annyira jó, és nem értem MIÉRT NEM OLVASTAM MÉG EL.

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk
És ha már az elkezdett, nagyon szeretett, de végül mégsem befejezett könyveknél tartunk, akkor itt a helye Ocean Vuong könyvének is. Ocean Voung könyvét már az amerikai megjelenés óta elmondhatatlanul vártam. A fiatal vietnámi származású amerikai költő az első kötete után egy nagyon intim, személyes, lírai regénnyel jött, amiben az anyjával és a családja vietnámi származásával való kapcsolatáról ír egy személyes, az édesanyjának címzett levelet. Beszél a szégyeneiről, a rosszul elsült játékokról, a nyelvről, az elsőgenerációs értelmiségiségről, és arról is persze, hogy meleg. Már az első száz oldalban egy nagyon kemény de nagyon szép könyvet kaptam, és hamarosan továbbolvasom. Csak jöttek az egyetemi dolgok, aztán a Frannie Langton vallomásai, és még nem jutottam vissza hozzá. De nagyon jó könyv, megpucolja a lelket, olvassátok el.

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Nádasdy Ádámban azt szeretem, hogy 73 évesen képes kiadni az első prózakötetét, ami egy nyilván fantasztikus novellakötet lesz. A hetvenes nyolcvanas évek meleg életében járunk, amikben a főhősök utaznak, de megjárják a magyar valóságot is. Szerelmesek lesznek, vagy csak vágynak. Akár csak szerelmesnek lenni. Épp a születésnapomon jön ki, és bár nem szoktam előrendelni, most muszáj volt, mert a Líránál volt egy kedves kis akció, és nem lett volna meg ezek nélkül az ingyen szállítás, és egyébként is megvettem volna az első pillanatban. Remélem még időben megérkezik ahhoz, hogy a hónapban el tudjam olvasni. 🙂

(Egyébként ezzel a csomaggal érkezik Szilasi László új regénye is, a Kései házasság, és sajnos elfelejtettem eddig előrendelni, de szintén most jön a Magvetőnél Krusovszky Dénes Áttetsző viszonyok című verseskötete. Ezek már nem LMBT kötetek, de nagyon várom. Ezzel csak azt szerettem volna mondani a poszt végén, amiben minden említett könyv idén jelent meg, hogy… Szóval, hogy idén eddig elkényeztett a könyvpiac és van még egy-két dolog, amit várok.)

Jó volna, ha mindez sikerülne a következő két hétben, de tudom, hogy ez nem kevés.  Viszont majd a bejegyzéseken láthatjátok, hogy hogy haladok. 🙂 Ha addig is kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Sziasztok,

a márciusi tervezés csófos kudarcba fulladt, de talán az április kiszámíthatóbb lesz, így nem tántorodunk el attól, hogy a hónap elején a újabb terveket szövögessünk. Két elméleti szöveg mellé választottam két ifjúságit, és két szórakoztató irodalmit, szóval őszinén tudok bízni a listában, ami előtt egy csodálatosan szép könyvre emlékezem vissza a múlt hónapból:

1: A márciusi kedvencem

Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!
Az igazat megvallva ennek a könyvnek könnyű dolga volt, ha a szívembe akarta lopni magát, mert olyan klisékből épít egy klassz és minden pillanatában érdekes történetet, amiket szeretek. Egy tizenhárom éves srác a regény első lapján elhatározza, hogy mostantól férfi lesz. És baromi szépen és érzékenyen teszi ezt. Jojo délen él a nagyszüleivel, édesanyjával és húgával, és a regény első oldalaiban arról ír, hogy nem fog megrettenni a nagyapja mellett amikor levágja a kecskét, mert a férfiak nem rettennek meg és nem undorodnak… Szóval igen, nagyon rendesen vett már meg az első oldalon. A regény cselekménye, hogy az anya és a gyermekek útra kelnek, mert az apa most szabadul ki a börtönből. A nagy dolgok az utazás közben vagy gondolati síkon történnek, de sem a folyamatos, de feszesen tartott visszaemlékezések, sem az okosan egymást követő epizódok felépítése nem hagyja ellaposodni a történetet.

A regényt három szálon olvashatjuk. Olvashatjuk Jojo gondolatatit, akit a családjáért, különösen a húgáért való felelősségvállalás mozgat, valamint az anyjáét, aki nem igazán alkalmas arra, hogy kifejezze a szeretetét, vagy észlelje a gyermekei szükségletét. A regény második felében csatlakozik be egy olyan elbeszélő, aki képviselni fogja a holtakat és az ő történetüket a regényben, amely így, mint egyfajta szűk történetuniverzum kezd létezni.

És ezért kedvenceltem a könyvet, és ezért beszélek most róla. Amellett, hogy egy nagyon korrektül megírt ifjúsági téttel rendelkező regény, ami olyan lírai intim, húsbavágó képekben mutatja meg a felnövést, még hatalmas világot is épít köré, amit egészben látunk a regény végére. A szövegben olyan fontos kérdések is tematizálódnak, minthogy hol a helye a hagyományos orvoslásnak, ott, ahol olyan betegségekkel küzd az ember, mint amilyen a rák, de csak nagyon messze található az abortuszklinika, vagy hogy megmentesz-e valakit azzal, hogy megölöd, akit pár perc múlva elevenen égetnének meg. És közben persze érzékeny a jelen társadalmi környezetre is, beszél a szegénységről, a rasszizmusról, börtönviszonyokról vagy épp a női-férfi szerepekről. Zseniális regény, szeretettel ajánlom nektek.

és

6: Az áprilisra betervezett címek

Sally Hines: Mi a gender?
Szóval ez a könyv most nem véletlenül első. A Scolar Kiadótól kaptam recenzióra pár hete, és mire oda jutok, hogy elolvasom, lehet, hogy olyan országban fogunk élni, amelyikben nem ismerik el jogilak, ha egy transznemű állampolgár szeretne a nemhelyreállító procedúrán átevickélni, ami eddig sem volt könnyű, mert az EMMI évek óta nem bírálja el a név- és nemváltoztatási kérelmüket. Szóval baszódjon meg a KDNP, és külön Semjén Zsolt. De tényleg.

Ez a könyv megmutatja, hogy milyen nemi kérdések lehetnek ma a világban a születéskor megállapítottakon kívül, beszél azok a pszichológiai, társadalmi, szexuális vonatkozásairól, tisztáz és kérdez. Egyébként pedig egy gyönyörű kivitelezésű kötet, nagyon jó csak belelapozni is.

David Sheff: Csodálatos fiú
Szóval most felületes leszek, ha azt mondom, hogy nem lehet elég olyan könyved, aminek Timothée Chalamet van a borítóján, de hogyha az adaptáióban (amit még nem láttam, mert tavaly év elején jött ki, de alig vetítette valami itthon, és nincs kedvem lelopni (Kedves HBO Go, ha esetleg olvasod ezt, pls.)) nem ő szerepel, valószínűleg elmegyek a történet mellett, pedig baromira érdekes. Egy fiúról szól, aki egy csodálatos életet élt, jól tanult, jól sportolt, jó barát és jó testvér lett, de aztán megnézte a drogfüggőség mélyét, amiből most az újságíró apja próbálja kirángatni azzal, hogy sokszor elmondja neki, mennyire csodálatos srác, és végig hisz benne. Imádni fogom.

Cara Delevinnge – Rowan Coleman: Mirror, mirror
Ez a könyv 2018-ban jelent meg a könyvfesztiválra a GABO-nál, és azóta gyötör, hogy nem vettem akkor ott meg a Mindig ez vannal, de nem vettem meg, és most van egy hatalmas akció a kiadó honlapján, és nyilvánvaló volt, hogy lecsapok erre a kötetre, bár nagyok a félelmeim. Cara Delevinne egy színésznő és szupermodell, aki generációja nyelvén szeretne mesélni olyan kamaszokról, akik nem találják a helyüket a világban, ezért alapítanak egy zenekart. Az egyik életvidám lányt azonban később halálközeli állapotban húzzák ki a Temzéből, és bár a rendőrség öngyilkosságra gyanakszik a csapat nyomozni kezd, és a saját legnagyobb titkaik is lelepleződnek a regény során. Valószínűleg az egyik szereplő LMBT karakter is lesz. Egy olyasmit várok, mint amit a Lehull a lepelben kaptunk. Tele vagyok félelemmel  a szöveg kapcsán, de nagyobb bennem a várakozás.

Tim Crane: A hit jelentése
A vallás egy ateista szemszögéből
Ez a könyv tavaly év végén jelent meg, és azóta nagyon érdekel. Az egyik barátom mélyen és nagyon szépen hisz Istenben, nagyon személyes a kapcsolatunk, és nagyon sokat beszélünk erről, mert ő az egyik legjobb barátom, akinek ez is az élete része, és sokáig számomra is az volt, így van mivel összevetni azt, amit elmond. Tim Crane ateistaként annak gondolt utána, hogy mégis mi az a hit, ami ma, a XXI. században is akkora embertömegeket képes megmozdítani. Mit jelent hívő életet élni úgy igazán, és teszi mindezt az egymás elfogadását hirdetve. Nagyon sokat gondolkozom ezen most, és érzek valami rokonságot a fülszöveg alapján a szerző kérdéseiben és hozzáállásában.

Daryl Gregory: Afterparty
És akkor most jöjjön a hitnek a másik oldala. Az okosdrog-forradalom után járunk, ahol bárki készíthet, nyomtathat, kitalálhat otthon új drogokat, ezért durván különböző hatású dizájnerdrogok keringenek mindenfelé. Ezek közül az egyik legfrissebb a Jelenlét nevű drog, ami a fogyasztó hitét programozza át, és egy új szekta osztogatja. Egy hívő lányt a drogfüggősége miatt kezelik, de az elvonási tünetek hatására öngyilkosságot követ el. Így kezdik el felkutatni, hogy honnan ered ez a szer, miközben a kitalálója ugyanabban az intézetben ül. Ez a világ tele van baromi izgalmas lehetőségekkel, én pedig tele vagyok kérdésekkel. A GABO-s rendelésemmel jön majd.

Natasha Solomons: Eltűnt férjek galériája
Amikor összeállítottam a listát, még nem gondoltam, hogy ennyi olyan olvasmányom lesz, amit tudok kötni valahová, de ezt a könyvet úgy képzelem, hogy olyan lesz, mint az Engedetlenség Naomi Aldermantól. Egy zárt zsidó közösségben élő nőnek évek óta eltűnt a férje, de a vallási hagyomány szerint csak férfiak válhatnak el, így gúzsba van kötve. Ám egy nap egy festőművész portrét készít róla, ami belépőt jelent számára a kortárs művészvilágba, és különleges látásmódjával nagy sikerű galériát épít. És szintén az van ezzel a regénnyel, mint a Mirror, mirrorral, hogy úgy érzem, tele van lehetőségekkel, és félek, hogy nem fogja kiaknázni, mégis, most, hogy kiszedtem a könyves dobozból hazaköltözéskor, úgy éreztem eljött az ideje. Szóval itt az idő.

Ez lesz ez a hónap. 🙂 Igyekszem aktív lenni, és benne vagyok a lendületben, mert dolgozom az új, személyes blogom is. Épp így most azt találtam ki, hogy aktívabb leszek facebookon is, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. 🙂

Ha van kérdésetek, megjegyzésetek a poszttal vagy a könyvekkel kapcsolatban, keressetek bátran komment szekcióban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem érkezni a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran az előző bekezdésben linkelt blogon, vagy instagramon, twitteren, ha pedig támogatni szeretnéd a munkámat, arra is van lehetőséget, a címsor jobb oldalán. 🙂

De ami mindennél sokkal fontosabb:

Ne feledd a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Sziasztok,

itt az új hónap, és szerencsére még tart az év eleji lelkesedés is, szóval tele vagyok olvasási tervekkel, és a múlt hónap kedvenc könyvét sem volt nehéz kiválasztani, hiszen a világ legaranyosabb disztópiája mégiscsak a világ legaranyosabb disztópiája. Mutatom:

1. A januári kedvencem:

Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Nem csak a borítója gyönyörű ennek a könyvnek, hanem az egész könyv csodálatos. Egy disztópiában játszódik, amikor a világ mindennapos természeti katasztrófáknak van kitéve. Két szereplőt követünk, akik egy iskolába járnak, és mindketten túl különlegesek ahhoz, hogy ne legyenek különcök. A lány, Patricia a boszorkányság tüneteit kezdi magán észlelni, van, hogy tud beszélni az állatokkal, sőt egy nagy fa is rendkívüli talányt adott neki: Egy fa piros?. A fiú, Laurence egy technikai zseni. Inteneten talált leírás alapján két másodperces időgépet vagy láthatatlanná tevő gépet szerelt magának, a szekrényében pedig egy tanuló programot tartogat, amit könnyen lehet, hogy az Egy fa piros? kérdéssel az első önműködő mesterséges intelligenciává lehet tenni…

Aztán persze telnek az évek. Patricia elvégzi a boszorkányképzőt és nagyvárosi boszorkány lesz, aki képtelen visszafogni magát, ha az emberek megmentéséről van szó, Laurence pedig az emberiség túlélésének lehetőségén dolgozik egy új technikai rendszerben. Évek óta nem beszéltek, valahogy mégis egymásba botlanak, és rájönnek, hogy senki nem értette meg őket jobban, mint ők… És ez még messze nem a vége a történetnek.

Ez a történet csodálatos. Minden oldala után elmondtam a szobatársamnak, hogy ez a legaranyosabb könyv a világon (403 oldalas a szöveg, és még együtt lakunk, nagyon tisztelem ezért), és ez így van. A szöveg maga nagyon kedves és vicces, különcködő dolgokkal van tele, alapvetőnek veszi, hogy igazak a szereplők minden szava, így a világot kell hozzá forgatni, és nagyon kedves, vicces, ügyes epizódokat, mellékszereplőket épít fel. És közben működésben mutatja be az ökofeminizmus fő kérdéseit. A nők képviselik a természetet, a férfiak pedig igyekeznek, hogy leuralják a természetet és ők maguk hozzanak lére valamit a technika segítségével, mégis, összetartva a világról való tapasztalatainkat: Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy a világ fennmaradjon, nem csak egy olyan szélsőséges helyzetben, mint amilyen a regény végén megjelenik.

A szöveg nagyon izgalmas filozófiai, etikai kérdéseket mozgat arról, hogy az ember kizsákmányolhatja-e a természetet, fontosabb-e az ember fennmaradása, mint a bolygóé, megölhető-e egy gyermek, ha azzal a jövőt mented meg, és teszi mindezeket játszi könnyedséggel… Imádom, olvassátok el. Tényleg.

és

6: A februárra betervezett címek

Anthony Burghes: Gépnarancs
A Gépnarancsot a januári tervekből gördítem tovább, és az egyik legjobb barátom ajánlására olvasom, aki szerint ezt a könyvet el kell olvasnom, ha elolvastam az 1984-et, és hát január elején vitathatatlanul befejeztem az 1984-et. Nem igazán tudok róla sokat, csak hogy nagyon hasonló az 1984-hez, ahol az ösztönös viselkedés az egyetlen lehetőség a hatalommal szembeni lázadásra. Azt is tudni vélem, hogy a kapitalistább, konformistább társadalomról kíván beszélni egy fiatal elbeszélőn keresztül, aki pikáns módón orosz szavakkal keveri az akkori szlenget. Valamiért most nagyon rá vagyok kattanva ezekre a témákra, és szeretnék minden hónapban elolvasni egy klasszikus irodalmi szöveget, ebben a hónapban most már tényleg ez volna az. (Félek egy picit már ettől a minden hónapba ígérgetéstől, mert tavaly nagyon felsültem vele, a januári úgy teljesült, hogy maradt tavalyról, de nagyon szeretném ezt tartani, és jó könyvek várnak, szóval hátha.)

Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!
Völgyi Anna könyve az év végén jelent meg, és sajnos a vizsgaidőszak miatt nem tudtam recenziót vállalni belőle. Így viszont abban a szerencsében volt részem, hogy figyelhettem a könyv útját, és nagy örömömre az olvasók szeretik, így egy izgalmasnak ígérkező első regényről tudok majd mesélni nektek. A regény hőse Sára Bristolban mosogat és szerelmes lesz a kolléganőjébe, Laurába. A szerelem a fülszöveg szerint ugyan viszonzatlan marad, viszont Sárán keresztül betekintést kapunk abba, hogy hogyan lesz egy nő szerelmes egy másik nőbe, és megértheti az olvasó, hogy mennyire ugyanarról a szeretetről van szó, miközben beszél a szöveg az emigráns létről is, és Sára családja, otthona sem marad teljesen feltáratlan. A történetben arra vagyok a legkíváncsibb, hogy Sára biszexualitását mennyire fogja taglalni, hiszen Sára előző párja András. Érdekel, hogy a főszereplő vajon már elfogadta-e magát, vagy mennyire out biszexuálisként, ugyanakkor vannak félelmeim azzal kapcsolatban, hogy mennyire sztereotipan fogja ábrázolni a férfi és a potenciális nő partnert. De ez majd úgyis kiderül. Nem mellesleg, szerintem nagyon szép könyvtárgy.

Katz Katalin: Visszafojtott emlékezet
A magyarországi romák holokauszttörténetéhez
A magyarországi cigányság holokausztélményeinek tematizálása csak a hetvenes-nyolcvanas évek óta lehetséges az irodalmi, kulturális és szociológiai közegekben is. A néphagyomány ugyan őriz néhány népdalt, vagy különös történetet, például Sára Sándor 1962-es vizsgafilmjében a film elején látható cigány szereplő a holokausztról énekel, viszont ez kifejezetten elhallgattatott téma volt itthon. Katz Katalin személyes motivációi is ezek. Ő maga zsidó családból származik, az apja megjárta a koncentrációs tábort, és mesélt a lányának ottlévő cigányokról, de amikor ő maga kutatott, alig talált róla valamit. A tanárom, akivel roma kérdésben kutatok a legjobb szakirodalomnak tartja erről a kérdésről, én pedig kíváncsi vagyok rá, mert a holokauszt későbbi feldolgozását is vizsgálja. A könyvtárban csak éjszakára kölcsönözhető, úgyhogy valószínűleg majd egy szombaton beülök és kiolvasom.

Pierre Bayard: Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?
Pierre Bayard azon egyetemi oktatók közül való, akik megértik, hogy nem tudtad két hét alatt átrágni magad a többezer oldalas világirodalmon, de azt nehezen fogadja el, ha nem tudsz róla beszélni. Különösen igaz ez azóta, hogy megjelent a könyve ebben a kérdésben. Mert igen, rövid az élet, és nem lehet minden könyvet elolvasni, még akkor sem, ha törekszünk rá. Nem tudom, hogy hogy állok ezzel a szöveggel (mert nem olvastam még, lol), de az van, hogy akár hinni is hajlandó vagyok benne. Mindenesetre kíváncsivá tett.

Eberhard Straub: Az élő város
Az urbánus életformák változásai
Eberhard Staub szerelmese a városoknak, ezért nagyon régóta kíváncsi vagyok a könyvére. Az élő városokban azt mutatja be, hogy hogyan alakultak ki az igazi városok, a demokrácia bölcsői, a szabadság fellegvárai és a bűnözés és egyéb devianciák gyűjtőhelyei, és hogyan alakultak ezek az ókortól a ma ismert formájukig. Végigkövetjük hogyan alakultak át a városi terek, és hogyan követi a változásokat a mindenkori városi polgárság. Úgy érzem ez lehet az alapszövege annak, hogy későbbi szakirodalmakban és regényekben értően tudjak nyúlni a város tematikájához, és azt mondják nagyon élvezetesen és érezhető lelkesedéssel beszél a témájáról. Elmondhatatlanul várom.

Don DeLillo: Cosmopolis
És ha már város. Itt egy férfi, akit a filmben Robert Pattinson játszik, mégsem Bruce Wayne, és csak át akar jutni a városon, hogy eljusson a fodrászához. És ha már utazik az egymásnak kilincset adogató útitársaival igyekszik bedönteni a japán jent, és ha úgy van, esetleg elhozni az apokalipszist. A városban lévő élet viszont úgy tűnik mindenképpen akadályozni akarja abban, hogy eljusson a fodrászához hófehér limuzinjával.

Nagyon izgalmas szövegnek ígérkezik, ami az amerikai posztmodern irodalom jegyében született, tematizálja a hatalmat, amit ez a fiatal milliárdos is képvisel, pontosan úgy, ahogy egy fehér, kőgazdag városi férfitől elvárjuk. Beszél a pénzről, amely megengedi, hogy egy csúcs módon felszerelt limuzinban tárgyalj bárkivel, beszél a testiségről, hiszen a szeretője és a felesége is megjelenik a limuzin hátsó ülésén, és beszél mindarról, amit mi erről a világról gondolunk, anélkül, hogy értékelné azt. Egyszerűen a borítón feltüntetett kérdést járja körül: Meddig mehet el ez a mégiscsak antihős? És ha már őt követjük egész nap, szükségszerűen hatással lesz ránk, de milyenre? Régi klasszikus hiányosságom, hogy nem olvastam, csak filmben láttam az Amerikai psychót, de annak a világát képzelem ezen szöveg mögé.

Ez tűnik így most vázlatosan ennek a hónapnak. 🙂 Sok lyukas időm lesz órák között, így bizom benne, hogy sikerül olvasnom is, de majd nyugtával a napot úgyis. 🙂

Ha van olyan szöveg, amit ti is beterveztetek februárra, írjátok meg bátran hozzászólásként, és tegyetek ugyanígy akkor is, ha kérdésetek vagy megjegyzésetek van! 🙂

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon további háttértartalmakért. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon vagy a még kísérletező, de lelkes twitter adatlapomon. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Sziasztok,

azoknak, akik azt gondolják, mekkora baromság, hogy a hónap közepén hozom a hó elején szokott 1 és 6-ot, amiben a havi olvasmányterveimet szedem össze, azoknak igazuk van, de így alakult, és cserébe alig olvastam még valamit a hónapban. Szóval pánikra semmi ok, csapataink harcban állnak, és eddig egy számomra tök fontos beadandót írtam, amivel végeztem, szóval mostantól helyreállt a világ rendje, és minden a szokásos rendszertelenségben zajlik majd tovább. Szerencsére azt mondtam már, hogy boldog új évet, szóval nem ezzel kell lezárnom ezt a gondolatsort. Mert már le kellene zárni. Kezdjük a januári 1 és 6-ot:

1: A decemberi kedvencem:

Alice Broadway: Ink

Az az igazság, hogy négy nagyon jó LMBT könyvet is olvastam decemberben, amik mind egytől-egyig megérdemelnék, hogy ide kerüljenek, de nem szeretek LMBT könyveket a hónap könyvének választani, mert ez egy tök jó lehetőség ahhoz, hogy beszéljünk egy picit nem LMBT könyvekről is. Másrészt ezzel a könyvel indult meg a januárban még biztosan tartó disztópiacunami az életemben. Most beütött, és hát ha a világnak rosszak is ezek a könyvek, én imádom.

Szóval az Ink egy nagyon izgalmas ifjúsági disztópia-trilógia első része, amiben megismerjük Leorát a pályaválasztáson gondolkodó kamaszt, aki ebben a regényben megindul egy nagyon határozott irányba. Leora tetováló lesz. És ez ebben a világban sokkal többet jelent, mint a miénkben, mert Saintstone-ban mindenki a bőrén viseli a történetét. Úgy tartják, hogy, ha a bőrünkön tudjuk viselni a terheinket és büszkeségeinket, akkor az egy jobb, bűntelenebb társadalomhoz vezet. A haláluk után az itt élőket megnyúzzák, akiknek így megtisztul a lelke, és a bőrükből egy könyvet készítenek, amit aztán a családja megkap, és ez a könyv segít nekik emlékezni a családtag kedves és jó dolgaira, mert az ember csak addig  él, amíg emlékeznek rá. A regény egy pontján azt mondják, olyanok, mint a kedvenc regényeink, hogy csak ritkán olvassa őket az ember, de fontos, hogy közel legyen hozzájuk. És ez tök szép ideológia az egész mögött. 🙂

Ugyanakkor, hogy máshogy lehetne ez a könyv disztópia, ha nincsenek benne ellenségek. A tetovált társadalom ellenségei az üresek, akiknek nincs tetoválásuk, és minden bizonnyal azért nincs, mert titkolnivalójuk van és társadalomellenesek. Azok pedig, akik lebuknak, hogy az üreseket segítik, viselniük kell az életükben az elfeledetteknek a jegyét, és a bőrüket elégetik haláluk után. És a világ persze nem annyira fekete-fehér, mint ahogy elsőre Leóra gondolja.

Bár a regény nyelve szerintem néhol gügyögős, mégis nagyon klassz, ahogy az általános disztópiasémák mentén, de beavattja az olvasót az akkor még nem is totalitáriusnak gondolt világban. Nagyon szerettem, hogy Leora személyisége is meghasad a többségnek való megfelelés és a megismert ellenzéki, kisebbségi helyzetből.  A regény konfliktusát és információadagolását végig nagyon híven követte Leora gondolat- és érzelemvilága és cselekvése. Egy trilógia első része, még nagyon sok minden lehet ebben a világban, de az Ink eddig menő, és jól felvezette számomra az 1984-et.

és

6. A hat januárra betervezett cím

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Ez szerintem a legésszerűbb évtizedkezdő könyv, és én ezzel is kezdtem. Nem mondom, hogy túlságosan jól haladok vele, de Jordan B. Peterson nagyon okos, és tök izgalmas összefüggéseket lát meg. Bár ezt még sehol nem láttam így leírva, de valószínűleg az a koncepciója, hogy a világ nagy történetei, legcélszerűbben mondjuk a Biblia, de minden más is ide vehető, együtt megmutatják az embernek, hogy hogyan lehetne jól élni. De hoz anatómiai, biológiai példákat is. Izgalmas kötet, nem tudok vele haladni, mert nagy odafigyelést igényel, de igyekszem.

Charlie Jane Anders:
Minden madár az égen
OlvaZsófi nagyon-nagyon-nagyon régen beszélt erről a könyvről egy videójában, és nekem nagyon tetszett az egész. Aztán olvastam róla baromi sok rossz kritikát, ezért mindig kivettem a kosaramból, amikor akciós volt. Karácsonyra viszont kaptam könyvutalványt a családomtól, és olyan könyveket vettem meg rajtuk, amikre nagyon kíváncsi vagyok, de nem venném meg magamnak, így beszereztem a Libri akciójában. És milyen mocskosul jól tettem. A felénél sem járok, de eddig ez a világ legaranyosabb szövege. Egyszerre beszél romantikus és ifjúsági nyelven, tematizálja az ökofeminizmus fő kérdéseit, miszerint a férfi a világ technikai részeiért, a nő a világ természeti részeiért felel, és összehoz egy kezdő boszorkányt és egy kezdő számítógépes zsenit. És közben pusztul el a világ, megkérdőjelezhetetlenül a pusztulás felé tart, amit ez a könyv lehet, hogy el is fog érni, de a srácnak és a lánynak valószínűleg össze kell majd fognia ezügyben. Zseniális, könnyű olvasmány, nagyon aranyos, kedves, emberközeli, lélekábrázoló, és ha nagyon nem ront a szerző, akkor az első kedvenc könyvem az évben.

Anthony Burghes: Gépnarancs
A Gépnarancsot az egyik legjobb barátom ajánlására olvasom, aki szerint ezt a könyvet el kell olvasnom, ha elolvastam az 1984-et, és hát január elején vitathatatlanul befejeztem az 1984-et. Nem igazán tudok róla sokat, csak hogy nagyon hasonló az 1984-hez, ahol az ösztönös viselkedés az egyetlen lehetőség a hatalommal szembeni lázadásra. Azt is tudni vélem, hogy a kapitalistább, konformistább társadalomról kíván beszélni egy fiatal elbeszélőn keresztül, aki pikáns módón orosz szavakkal keveri az akkori szlenget. Valamiért most nagyon rá vagyok kattanva ezekre a témákra, és szeretnék minden hónapban elolvasni egy klasszikus irodalmi szöveget, ebben a hónapban ez volna az. (Félek egy picit már ettől a minden hónapba ígérgetéstől, mert tavaly nagyon felsültem vele, de nagyon szeretném ezt tartani, és jó könyvek várnak, szóval hátha.)

David Levithan: Majd egy nap
A könyv, amit nem tudom, miért nem szereztem be eddig, de most megkaptam ajándékként (köszönet érte), és most akkor el is olvasom. A könyv a Nap nap után sorozat harmadik része (az első kettőről még tojáshéjjel a blogger popsimon itt meséltem), és a sorozat első két része ott szakadt meg, ami engem a legjobban érdekel. A főszereplő, A minden nap más kamasz testében ébred, de már megszokta, mert így él, mióta tudatánál van. Aztán egy napon beleszeret egy lányba, és ez az egész történetet összezavarja. A-val sokáig a napi testekben találkoznak, de a történet egy pontján A megtudja, hogy van lehetőség sokáig egy testben maradni, de ez azt jelentené, hogy a másik személyiség kilökődne. Eddig A úgy dönt, hogy nem hozhatja meg ezt a döntést, de nem tudom mit tartogat a harmadik könyv a gyönyörű borítója alatt.

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Nagyon régóta tervben van ez a könyv (khm. szintén OlvaZsófi rajongott érte nagyon), és most nagyon érzem, hogy hívogat, pedig nem fantasy és nem is disztópia. Ez egy thriller és egy jól megírt családi rajz, aminek a középpontjában egy halott lány és a kínai-amerikai családja áll, akik minden be nem váltott lehetőségeiket, álmaikat ebben a lányban látnak. Elvileg a könyv arról szól, hogy egy család tagjai nagyon igyekeznek megérteni egymást, talán vannak benne generációs és nemzetiségi konfliktusok, kérdések is, de csak tippelni tudok, és kíváncsian várni. Azt várom tőle picit, hogy bilincseljen magához, és ne tudjam letenni, és szerintem azért nem olvastam eddig, mert féltem, hogy ez nem történik meg. De ideje legyőzni a félelmeket.

Mészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az emberek országa
Vannak azok a szülés klisék, hogy meg sem születtél, de már tudtam, hogy nagyszerű leszel. Valami ilyesmi a helyzet Az emberek országával. Mészöly Ágnestől még nem olvastam, de több könyve várós, és egyszer egy írótáborban több napig láthattam, és egy hajnalban megkértem, hogy hadd ölelhessem meg, mert csodálatos kisugárzása van. Pozitív, de érződik, hogy volt küzdelme az élettel. És nagyon ezt az élményt várom a szövegeitől is. Molnár T. Eszter felnőtteknek írt szövegeit már olvastam, és nagyon régóta szemezek már az ifjúságijaival, mert Molnár T. Eszter zseniálisan ír. Teljesen mellesleg, de nagyon örülök, hogy tudja a nevem, és a becenevem, ami az Őszi Margó egyik nagyon-nagy öröme volt. És hát azért nem a könyvről beszélek, mert alig tudok róla valamit azon túl, hogy zseniális lesz és hogy ifjúsági disztópia, amiben a Földön járunk a harmadik világháború és a klímaválság után és a maradék emberi kultúra területére kapunk bepillantást két kamaszodó szereplővel. Elmondhatatlanul várom.

Ez lesz ez a hónap. Mivel még szinte sehol nem állok, és már csak fél hónap van vissza a januárból, ezért vannak kétségeim, de hat olyan könyv van itt, amit elmondhatatlanul várok, és könnyen olvashatóak, így talán van bizalomra is okom. Csütörtökön vagy pénteken igyekszem érkezni az újévi terveimmel, amik most inkább irányadóak, semmint precízek lesznek, és az első értékelésen is dolgozom már. Vizsgaidőszak van, drukkoljatok a vizsgákhoz és hogy legyen időm és erőm blogolni. Bár már csak két hét, de pont két hét múlva lesz vége a hónapnak is. Szóval drukkoljatok, légyszi.

Meg azt se felejtsétek, hogy:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Sziasztok,

megint nagyon a hónap elején, de sikerült hoznom az ilyenkor szokásos 1 és 6-ot, amiben egy könyv erejéig visszatekintünk az előző hónapra, így mesélek picit a kedvenc novemberi olvasmányomról, aztán pedig a következő hat olvasmányt tervezem, immáron decemberre. Nagyon nagy hónap volt a november, nagyon sok tök izgalmas könyvet olvastam, sikerült közülük több fantasyt olvasnom, a feminizmus is többször előkerült, de végül, csak sikerült egyet választanom:

1: A novemberi kedvenc olvasmányom

Patrick Ness: A daruasszony

Patrick Ness a kedvenc szerzőm, és ebből nem szoktam titkot csinálni. Zseniálisnak tartom azt, amit ifjúsági disztópiákban csinál. Az egyik első olyan olvasmányélményem a Soha nincs vége, ahol a főszereplő mellesleg meleg, és nem aktívan ez befolyásolja a cselekményt, sőt, ezt a regényt akkor is imádtam volna, ha a szereplő nem volna LMBT karakter. Így hát nagyon vártam és nagyon féltem A daruasszonytól, mert Patrick Ness könyv, de a felnőtteknek írta, és nem kifejezetten fantasy, sokkal inkább a mágikus realizmus eszközeivel él.

George Ducan nem is igazán lehetne jó ifjúági szereplő, bár a regényben erősen identitáskérdésekkel és nagy szerelemmel küzd. George Ducan 48 éves, most vált el tőle a felesége, néha találkozik a lányával, aki szintén elvált, és az unokájával, akit nagyon szeret. Egy nyomtatószalont üzemeltet egy alkalmazottjával, és könnyen úgy érezheti, beleragadt az életébe.

Az egyik éjszaka hatalmas tülkölésre ébred. Egy daru száll le az udvarába, akinek az egyik szárnyát nyíllal átlőtték. George álomittasan ellátja a daru sérülését, aztán visszaalszik. Nemsokára találkozik a titokzatos nővel, Kumikoval, akiről ő ugyan nem tud semmit, a művészetük mégis dolgozni kezd együtt. George régi könyvek lapjaiból rak össze mozaikokat, Kumiko pedig ékes madártollakból. A két ember alakjai mögül egy valódi összeillő mégis diszharmonikus történet áll össze a föld teremtéséről és minden másról. Egy nagyon szép szerelmes történet ez. egy mese, amiben az ember megtanul veszteni és kockáztatni. Patrick Ness eddig mindig a történetre helyezte a hangúlyt, de ennek a regénynek lelke van a szereplők miatt. Szerettem, hogy Ness ebben is jó.

6: A decemberre betervezett címek

Anne Choma: Gentleman Jack
Anne Lister titkos naplója
A HBO idén hozott egy sorozatot Anne Listerről, a 19. század elei angol vidéki arisztokrata nőről, aki leszbikus volt és grafomán módon lejegyzett mindent az életéről. Ebben a könyvben az HBO sorozatot felölelő másfél évről olvashatunk konkrét szemelvényeken és nagy, narratívákban dolgozó leírásokon keresztül. Anne Ebben az időben kétszer lesz szerelmes igazán, betekintést nyerünk abba, ahogy helyezkedik nála magasabb városi rétegekbe, ahogy próbálja érvényesíteni tudományos érdeklődését és ahogy maga nőként egy birtok élén igyekszik létezni. Anne Lister ír. Az apró birtokigazgatási kérdéseken át a matatásig és a megfeszülésekig mindenről. Izgalmas, ahogy megteremti a szavait a női szexualitás leírásához, és izgalmas, ahogy flörtjeit, virágfogalmazásait próbálja nevesíteni. Udvarol. Nőként. Nőknek. Menő könyv, és hamarosan végzem vele.

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Egy reneszánsz festő a rá nehezedő társadalmi nyomásokkal küzd. Úgy érzi, nem élheti meg önmagát, identitásáról le kell mondania. Egy angol kamasz napjainkban az anyja feletti gyászát próbálja megélni, miközben bizonyítékokat keres arra, hogy politikai aktivista anyját lehallgatta a titkosszolgálat. A kettejük története egy olaszországi gallériában kapcsolódik össze, ahol a festő szelleme úgy dönt, követni kezdi ezt a fiút. Nagyon sokat várok a könyvtől, a fülszöveg alapján tele vagyok kérdésekkel.

Cristina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
A könyv mondhatni már meghódította angolul is a magyar LMBT piacot ezzel a biszexualitást és mormon vallási témát is feszegető kreatívírással, regényírással kapcsolatos ifjúsági történettel. Egy kedves és fordulatos regényt várok a könyvtől, ami néhány napja jelent meg magyarul. Négy hónapról fog szólni, amely pontosan elég arra, hogy elkészüljön egy regény, vagy hogy szerelmesek legyünk. Várom. Megrendeltem már.

George Orwell: 1984
Felfoghatatlan, de eddig még nem olvastam ezt a könyvet, így az egyik legjobb barátommal elhatároztam, hogy ez tarthatatlan (ő sem olvasta eddig), így decemberben elolvassuk. A világ legklasszikusabb utópiájáról van szó, amikor a világ békéje a legfontosabb, amiért cserébe a nagy testvér mindenkit megfigyel. Nagyon alapmű, nagyon sok minden dolgozik vele, és nagyon várom, hogy végre el tudjam olvasni.

Horvát János: Televíziós ismeretek
Vizsgázom december közepén televíziós alapismeretekből, és Horvát János alapkönyv erre, így elolvasom. Ez van, ezt kell olvasni.

Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországon
Rendkívül hasonló a helyzet. Kolosi Péter az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese, korábbi programigazgatója, és ott volt a hazai kereskedelmi televíziózás kezdeteinél, elsősorban akkor még mint Fókusz műsorszerkesztő, amiből aztán kinőte magát. Azt hiszem Árpa Attila fenegyerekeskedő Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem című könyve után jó lesz egy ilyen higgadtabb, akár tudományos igényű szöveget olvasni, ugyanarról. Ezt a könyvet tényleg várom.

Ez lesz majd ez a hónap. Igyekszem érkezni értékelésekkel, bár most egy picit kidőlt, de facebookon érkezik az #ugyanazaszeretet kampány, lesz évzáró bejegyzés, szóval tartsatok decemberben is velem. 🙂

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak, vagy az adventi kampány érdekel, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Sziasztok,

tudom, hogy nem szokott ilyen hosszú szünet lenni két bejegyzés között, de most úgy alakult, hogy még csak a mai bejegyzésben érkezem a hónap elején szokásos 1 és 6-tal, amiben egy könyv erejéig visszatekintek az előző hónapi kedvencemre, aztán pedig belecsapunk a következő havi tervekbe. Októberben nagyon sok jó könyvet olvastam, és nehéz volt választani, de végül egy régóta várt könyvet hoztam nektek, ami nagyon megdolgoztatott olvasóként, a terveim közül pedig egy könyv átcsúszott októberről, de ennek is leírom majd az okát. 🙂 Csapjunk is bele!

1: Az októberi kedvencem:

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Molnár T. Eszter azt mondta a dedikáláskor, hogy ez a könyve nagyon más lesz, mint A számozottak című novelláskötete, aztán úgy javította, hogy meg nagyon hasonló is. És egy picit ez van, tényleg. Mindkét szöveg nagyon darabos és feszültséggel teli. A számozottak egy-egy feszült élethelyzetet mutat be, olyanokat, amikbe be-befúj egy eljövendő forradalom szele. A Teréz, vagy a test emlékezete egy gyermekkori szexuális trauma felnőttévekre való kivetülését mutatja be három pontszerűbb lehetséges életszakaszon keresztül. A regény rendkívül tagolt. Három fejezetben különböző ugyanazt megélt elbeszélők beszélnének egymás variánsaként különböző élethelyzetekben. Az elmesélést szótárszerű bejegyzések szakítják meg angol-magyar és német-magyar nyelven, és fotókollázsokat is láthatunk a regényben, amiben az arc szótároldalakkal van helyettesítve, tovább hangsúlyozva ennek a szimbolikáját. Ezzel együtt is húsba maróan személyes ez az elbeszélés, akár a jelenbéli gondolatokat, akár a visszaemlékezéseket látjuk, mégsem alakul ki egy egységes kép a főszereplő(k)ről, csak a személyiség legfontosabb mozzanatára zummol rá. A szégyenről, az elfojtásról és az elhallgatásról beszél. Különböző családi és munkahelyi környezetben látjuk a szereplőt, aki mindenhol hallgatni kényszerül, így az utolsó pillanatig maradnak hiátusok, amiket Molnár T. Eszter tisztáz, pontosan annyira, amennyire az ránk tartozik. Szépirodalom, nem akar minket megsiratni, nem akar feldühíteni, csak feszülté tenni, gondolkodtatni, működtetni. Azt hiszem, baszdmegoltatni a végén. Nálam abszolút elérte.

és

6: A hat novemberre betervezett cím:

Seanan McGire: Minden szív kaput nyit
Ez a könyv egy nagy átcsúszó, talán pont azért mert nagyon rövid, és mindig azt hiszem, hogy lesz rá időm. Nagyon izgatottan várom már másfél éve, hogy elolvassam, már többször bele is olvastam, és tudom, hogy baromi jó lesz. A könyv világutazó gyerekekkel foglalkozik, akik a más világok nagyon különböző tapasztalatai miatt már nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, és egy nevelőotthonban próbál meg egy felnőtt egykori csellengő gyermek segíteni rajtuk. És elolvasom novemberben. Ha november 29-én még nem kezdtem el, magamra zárom a szobaajtót, és addig nem megyek ki, amíg el nem olvastam. Enni sem. Sehová.

Szvoren Edina: Pertu
Szvoren Edina a kortárs novellairodalom egyik legnagyobb alakja. Tavaly jelent meg a legújabb, Verseim című novelláskötete, ami számos rangos irodalmi díj mellett a Libri-díjat is megszerezte tavaly. Nagyon tartaléklángon tartott, sötét, feszült Szvoren Edina világa, egy molyos értékelés szerint kell a sapka, sál, különben megfázunk, és én ezt elsős egyetemistaként nagyon szerettem a novelláiban. A Verseim viszont nekem nem ugrották meg az emlékeim szintjét a nyáron olvasva, és ezért szeretném újraolvasni a Pertut. A könyv aktualitása, hogy Szvoren Edina a héten tartott Szegeden könyvbemutatót, ott voltam, és megőriztem a lelkesedésem Szvoren Edina deviáns kisközösségi novellavilága iránt

Moskát Anita: Horgonyhely
Szóval Moskát Anita csodálatos írónő, a hazai fiatal fantasyirodalom egyik szuper írója, és eddig csak az idén megjelent Irha és bőrt olvastam tőle (itt szerettem nagyon), de a Horgonyhely óta tudok róla, az egyik legjobb barátom rajongva szereti a könyvet, OlvaZsófi is nagyon kedveli, akinek nagyon adok a véleményére, és hát biztosan szuper lesz. A könyv egy olyan világot épít fel, ahol mindenki a talajhoz van rögzítve, és csak a terhes nők utazhatnak vagy egyáltalán változtathatnak helyet. Azok alapján, amit eddig olvastam, tele van feminizmussal és ökokritikával, amiket nagyon szeretek egy könyvben. A decemberi 1 és 6 kedvenc könyvének abszolút várományosa.

Patrick Ness – Siobhan Down: Szólít a szörny
Ez most egy nagyon furcsa betervezett olvasás, és nem tudom mennyi tartozik ebből rátok. Ott kezdődött, hogy a hónapfordulón olvastam Patrick Ness: A daruasszony című munkáját, és már csak a Szólít a szörny maradt olvasatlan. Ezzel együtt, teljesen véletlenül a hónap végén bejelentették, hogy Patrick Ness kitüntetés van a moly.hu-n, és Patrick Ness a kedvenc szerzőm, így arra gondoltam, hogy végre sort kerítek erre a könyvre. És aztán egy hozzám nagyon közel álló ember meghalt. És ez a könyv a gyászról szól, gyerekszemszögből. Egy rákos anyáról, aki mellett egyedül él a gyermeke, és próbál megküzdeni a saját felfogásával azzal, hogy az anyja meg fog halni. Nagyon régóta nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre, és bármennyire barom módon hangzik, talán most kellett, hogy a kezembe kerüljön. Patrick Ness mindig lemossa a lelkem, és most nagyon úgy érzem, hogy lesz dolga.

Alice Broadway: Ink
Az Ink egy olyan világot hív elénk egy izgalmas ifjúsági krimiben, amiben az emberek testét születésüktől fogva tetoválások borítják, amik lassan az életük történetét mesélik el. A főszerepben egy árva lányt követünk, aki az apja testén felfedezte a világ legnagyobb bűnének a jelét, és próbálja kinyomozni az apjának az eddig számára ismeretlen múltját. A történetet egy gyönyörű borító fedi, és nagyon bizakodó vagyok a történettel kapcsolatban is.

Anne Choma: Gentleman Jack
A könyv a 19. századi angol üzletasszonynak, Anne Listernek a naplóját dolgozza fel, aki fittyet hányt arra, hogy mit várnak el tőle a társadalom szigorú szabályai. Anatómiát tanult, politizált, üzletelt, utazott, nőket hajszolt, és nem is adott a látszatra, Egy nagyon őszinte naplót ígérnek a hírek a könyvvel kapcsolatban, ami a barátnői orgazmusának leplezetlen leírásán túl az akkori teljes társadalmat kívánja bemutatni egy általában perifériára szorult közösség tagján keresztül, aki nem hajlandó tudomást venni erről a perifériáról. Nagyon várom a könyvet, november 07-én jelent meg magyarul a HVG Könyvek kiadásában, érkezik belőle recenziós példány, izgatottan várom.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok! 🙂
Ha volna kérdésetek, vagy megjegyzésetek, hagyjatok bátran kommentet, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppen így igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. 🙂

Hamarosan jövök a következő bejegyzéssel, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Halihó,

új hónap vár, és ideje, hogy elfelejtsünk mindent ami bánt, hogy csak a szép dolgokra emlékezzünk és terveket szőjünk. 🙂 Szóval érkezem is az ilyenkor szokásos bejegyzéssel, amiben megmutatom, hogy mi volt a kedvenc olvasmányom szeptemberben és milyen szuper könyvek vannak betervezve az októberi olvasmányaimnak.

1: A szeptemberi kedvencem

Virág Emília: Sárkánycsalogató

Minden idők legegyértelműbb kedvence volt ez a könyv, pedig jó könyveket olvastam szeptemberben. A könyvnek egyetlen problémája van, hogy nagyon nehéz beszélni róla a fülszöveg nélkül, de ezt azonnal át is hidalom:

És ez a könyv ilyen. Van szíve, és halál random. Van benne tehénterelgetés, fekete kopasznyakú lidérccsirke, füvező unokatesó, sötét felhő, boszorkánylifehackek, és az is kiderül, hogyan lehetne bezárni az alvilág kapuját.

Egy nagyon fordulatos könyvről beszélünk, tele kidolgozott karakterekkel és történetszállal. Mindenkinek értjük végig a motivációit, el tudunk mélyedni egy-egy karakterben, jól van felépítve a boszorkányvilág és a mi világunk közti átjárás, és egyáltalán a boszorkányvilág… És minden zseniális, ami egy urban fantasyben zseniálisnak kell legyen.

És közben elmondhatatlanul magyar is. A kotyogós kávéfőzővel, a gyrosossal az Oktogon sarkán, azzal, hogy Józsi pont az új telefonját ejtette bele a kotyogós kávéfőzőben, azzal, ahogy a rendőrség nem tud kezelni egy óriáshüllőt, azzal, hogy az óriáshüllő is korrupció tárgya lesz, és persze a humorával. Azzal a leginkább. Virág Emília nagyon érti a humort, hol a végletekig csavar egy-egy történetet, hol csak egy-egy jó mondattal elintéz mindent, és öt oldalanként meg kell állni, mert semmit nem látunk a nevetéstől csorgó könnyeinktől. És ez nagyon-nagyon menő. Olvasson mindenki Virág Emíliát. Én is fogok még. 😀

és

6: Az októberre betervezett címek:

Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya legújabb könyvének egy lestrapáltabb példányát a múlt hónapban sikerült beszereznem, és már el is kezdtem olvasni. Az alkoholizmusról szól. Arról, ahogy az alkoholista nagyszülők és az alkohol állandó jelenléte hozzászocializál gyerekként a függéshez. Szeretem Karafiáth szövegeiben, hogy szókimondóak és karcosak, jól állnak az ő témáihoz. Lassan olvasva a könyvet, a címmekkel megjelölt novellákat, amik talán mégiscsak egy regényé állnak össze, és kíváncsi vagyok rá. Most épp őt olvasom.

Moesko Péter: Megyünk haza
Amikor ezt írom, már nagyon várom, hogy holnap végre megvegyem Moesko Péter első kötetét, és amikor ezt ti olvassátok, valószínűleg már megvan. (UPDATE: Nemcsak, hogy megvan, de már el is kezdtem olvasni, és fel-fel tűnnek meleg szálak, szóval lesz szó róla még a blogon.) És már ez önmagában azért örömhír, mert a könyv gyakorlatilag vidéken beszerezhetetlen, és év eleje óra olvasom azokat a véleményeket, amik arról szólnak, hogy ez a könyv csodálatos, és nagyszerű, és ha már itt tartunk, fantasztikus is. És hála a szegedi bölcsészkarnak, a III. Magyar Könyvkiadók napján lent van a Műút, és árulja a könyveit. A könyv egyébként egy novelláskötet, az otthon különböző aspektusait igyekszik körüljárni, és rákérdez arra, hogy tényleg otthon-e a legjobb. (UPDATE: Igen, megint én, a már olvasó posztellenőrző, akinek túlságosan tetszik a bekezdés ahhoz hogy újraírja: Nagyon megkérdezi, és nagyon jó az egész eddig.) Biztos vagyok benne, hogy nem fog sokáig a polcomon állni ez a kötet. (UPDATE: LOL)

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
A Minden szív kaput nyit viszont rengeteget állt már a könyvespolcomon. Gyakorlatilag tavaly könyvhét óta, és ez tarthatatlan. Különösen azért, mert egyszer kimentem úgy az utcára, hogy nem volt nálam más könyv, csak ennek egy példánya, így beleolvastam, és nagyon tetszett. A Minden szív kaput nyit egy rövid és bájos kötet, ami egy olyan intézményről mesél, ahol csellengő gyerekek vannak. A csellengő gyerekek azok a fiatalok, akik képesek fantáziavilágok közt utazni, és ezen élményeik miatt nehezen tudnának beilleszkedni a mi társadalmunkba. Nagyon izgalmas maga az elképzelés is, és azt hiszem ez nagyon izgalmas metaforája a különböző sajátos nevelési igényű gyerekeknek. Rövid könyv, nagyon várom már, mióta beleolvastam. És nem csak azért mert végre van egy könyv, ami végre magyar nyelven is tematizálja az aszexualitást.

André Aciman: Találj rám!
A Szólíts a neveden második része. Október végén jelenik meg, de azok, akik eljönnek a Margó Irodalmi Fesztivál bemutatójára, ahol a szerző is részt fog venni, azok október 11-étől olvashatják. Na, hát, és én ott leszek. 🙂
Nem igazán értem a fülszöveg kapcsán, hogy miről lesz szó benne, azt hiszem felnő Elio, Oliver európai körútra indul, az apa pedig a saját fiától tanul meg szeretni. De igazából ez teljesen mindegy még. Csak legyen jó, mert nagyon félek, de nagyon várom is. Azt hiszem az ilyen dolgokat érdemes várni.

Roland Barthes:
Roland Barthes-ről
Roland Barthes az a posztstrukturalista gondolkozó, filozófus, aki a huszadik században azt mondta, a szerző halott. És ebből nagyon sok minden következik, leginkább az, hogy már nem elemzünk verseket életműből, és ez a felsőoktatásban töltött életemnek egy fontos tapasztalata, amit szerintem középiskolában is érdemes volna megtapasztalni.

Ezzel együtt azt szeretem Barthes-ban, hogy írt egy könyvet Barthes-ről. És ha ő megteheti, hogy semmibe veszi a szerző halálát, akkor ezen egy könyv elolvasása erejéig én is túl fogok lépni rajta. Kölcsön kaptam a könyvet, nagyon kíváncsi vagyok rá. 🙂

Ritter Andrea: Melegek
A könyv több pszichológiai témájú tanulmányt szervez össze, amik a melegek és a többségi társadalom kríziseit írja le a kisebbségi érzésre való ráébredéstől az előbújáson és az önfelvállaláson keresztül, amik mellett beszél az LMBT emberekkel kapcsolatos nemzetközi és hazai terápiás gyakorlatokról is. Amikor 16 éves voltam, írtak rólam és néhány társamról egy szakdolgozatot ebben a témában. A TEDx beszédemre készülve újraolvastam, hogy még hitelesebben megértsem azt a 15-16 éves srácot, aki felfedezi a meleg könyveket, és elfogadja lassan a saját melegségét. Ehhez szerettem volna még elolvasni Ritter Andrea könyvét, de zsúfolt lett a hó vége számomra. 🙂 Szóval majd elolvasom TEDx után, aztán majd írok is róla. 

Ez lesz majd ez a hónap. 🙂 Meg még annyi minden. 🙂 Érkezik a Margó, a hét végén TEDx Szeged, ahol a blogról és rólunk mesélek, tervben van Budapesten, hogy egy izgalmas projektet mutassak be nektek, szóval jó hónap lesz, izgatottan várom. 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni mindezekről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon, ahol plusz háttértartalmakat is találhatsz, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Halihó,

ismét megszületett egy summa a hó végén, aztán beköszöntött az új hónap, az új évszak, pláne egy ilyen fontos hónap és fontos évszak. Ideje hát a hónap elején szokás szerint visszanézni, hogy mi az az egy könyv, amit nagyon szerettem olvasni augusztusban, és mi az a hat könyv, amit nagyon szeretnék elolvasni szeptemberben. 🙂 Ez a lista most nagyon fontos lesz számomra, bár tematikusan egy picit egysíkúbb, de ebben a hónapban egy nagyon izgalmas feladatra készülök. 🙂 Mutatok mindent. 🙂

1. Az augusztusi kedvencem

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Vicces lesz erről a könyvről mesélni, mert már azt érzem, hogy mindenki mindent tud már róla. És én pont ezért nem akartam elolvasni sokáig, bár tudtam, hogy nagyon fog érdekelni, mert általában be vagyok oltva feminizmussal. És hát ez most meg is történt. Mert megvolt a falunk könyvtárában. És örülök, hogy így alakult.

A regény maga először 1985-ben jelent meg, a Hidegháború után, a szovjet fenyegetettség utolsó pillanataiban. Ekkor a populáris kultúrában már bevett gyakorlat volt a nukleáris katasztrófa ábrázolásán és a disztópikus világberendezkedésen keresztül feldolgozni vagy felerősíteni a nyugati, elsősorban USA-béli lakosság kommunizmustól való félelmét. Ebben az értelemben tehát A szolgálólány meséje nem egy egyedülálló szöveg. A szexuális forradalom és a feminizmus identitásokon alapuló második hulláma is fontos kulturális táptalajt ad ennek a regénynek, így ez szintén nem emeli ki a szöveget az 1985-ös kontextusából. És ezzel szerintem nincs is baj, csak úgy érzem, hogy ezek gyakran kimaradnak a szöveg körüli diskurzusból, így fontosnak tartottam röviden megemlíteni. 🙂

Maga a könyv Gileádban játszódik, ami a mai USA területét takarja egy atomkatasztrófa után. A társadalmat ebben az országban férfiak vezetik, a nem vezető férfiak alkalmazottak, a nők pedig feleségek, cselédek és házvezetőnők, prostituáltak, szolgálólányok és nemnők. Mivel az atomkatasztrófa után a nők nagy része terméketlen, ezért a terhessé válás lehetősége a nők legnagyobb értéke, amire a társadalom is vigyáz. Ennek a felügyeletnek lesznek a szolgálólányok alárendelve. A társadalom önmagában is vigyáz rájuk, minden szavukat figyelik, saját intézetekben nevelik ki őket ahhoz, hogy ebbe az új társadalmi rendszerbe tudjanak betagozódni, és a legfelsőbb társadalmi réteghez utalják ki őket, hiszen az ő fennmaradásuk a legfontosabb.

Az elbeszélő nagyon izgalmas karakter, akinek vannak emlékei és kapcsolatai a korábbi államberendezkedésről. Tud mesélni azokról a pillanatokról, amikor a demokrácia fontos pontokat lépett át, hogy lassan kiépüljön egy diktatúra, majd mesél arról a reggelről is, amikor a nők másodrendű állampolgárrá váltak. Ügyes húzás az írótól, hogy alapvetően olyan karaktert választott, aki érti és ismeri a feminista diskurzust, és kvázi tudja, hogy milyen helyzetbe került.

A könyv két legizgalmasabb része az, hogy nagyon sokban beszél a diktatúrák emberi oldaláról. Arról, hogy egy személyzet mire vágyakozik egy diktatúrában, hogy mit várhat és adhat egy úr a szolgálólányától, és mi az, amit titokban szerezhet meg. Nagyon sokszor reflektál a feleség helyzetére, akinek részt kell vennie a szolgálólány és a férje közti termékenységi rítusban, miközben a feleségnek is volt korábbi élete. És persze beszél az illegális szolgálólány hálózatról vagy a lázadás más eszközeiről is. Nagyon izgalmas tanulsága ennek a regénynek az, hogy a diktatúrák keretei mindenkit feszítenek.

A másik izgalmas dolog, hogy a regény egy személy elbeszélése és nézőpontja, amit a regény utolsó oldalaiban nagyon ügyesen ki is használ, amikor egy történelmi forrásként tekint rá egy tudományos konferencián. Itt annak is teret enged az író, hogy tudósok szájából elhangozzék, hogy mindaz, amit Gileádban a nők ellen elkövetnek, az a világtörténelem különböző pontjain már mind-mind megtörtént. És ez baromi kemény. Mint az egész könyv. Nagyon féltem, hogy nem tudom majd ezt mondani róla, de nagyon megérdemli a figyelmet. Fontos és jó könyv, amivel végre én is elkezdtem Atwoodot olvasni.

…és…

6. A szeptemberre betervezett címek

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Fiatalon és depressziósan Amerikában
Már a summában meséltem róla, hogy az augusztusom teljesen elúszott, de a tervek közül most csak ezt a könyvet hozom elő, mert már elkezdem olvasni, sőt, durván benne vagyok, és nagyon-nagyon tetszik. De persze a tetszik nem jó szó itt, ugye… Szóval egy fontos könyvről van szó, amiben a huszonéves narrátor elkezd mesélni arról, hogy 12 éves kora óra szerepet játszik. Egy vidám lányét, aki mindig jól teljesít, és ebben a szerepjátszásban lassan elveszti saját magát. Aztán egy nyári táborban észleli magán a depresszió első tüneteit. Mesél a korai gyógyszerfüggőségéről, drogokról, alkoholról, fiúkról, akikkel hol kapcsolata volt, hol csak egy rövid kaland erejéig van együtt velük, és mesél a családjáról, különböző szakemberekről, és a barátairól, akiknek végül az életét köszönheti. Nagyon kemény, fontos és szöveg ez. Nagyon szókimondóan beszél a depresszióról, és arról, hogy hogyan fal fel a betegség egy életet. Potenciális kedvenc könyv.

Seth Godin: Minden marketinges sztorizik
Egy jó történettel minden eladható
A könyv, amit mindig elkezdek, ha a könyvtárban van egy kis időm, mert ebből tudom, hogy csak helyben használható példány van, és nagyon érdekel. Amiért most biztosan tudom, hogy el fogom olvasni, az az, hogy készülök egy előadásra (ez alapjaiban fogja meghatározni a következő könyvek témáját is), ami elsősorban a saját történetemre épül. Egy olyan dologról fogok mesélni, ami nagyon fontos nekem, és az épülése nagyon sokban kötődik hozzám, majdnem azt mondhatjuk, hogy az énmárkámat fogom bemutatni, de persze nem így fogok hozzáállni. És ehhez szeretnék sokat olvasni, és ez a könyv megmutatja, hogyan lehet egy márkáról hitelesen és érdekesen mesélni úgy, hogy az akár egy marketing stratégiához, akár egy előadáshoz szervesen tudjon kapcsolódni.

Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadások
Hivatalos TED-útmutató a nyilvános beszédhez
A TED a világ legnagyobb tudományos ismeretterjesztő konferenciasorozata, amiben maximum 18 perces előadásokat tartanak zseniális emberek az ő izgalmas témájukról a TED mozaikszót is adó technológia, szórakozás és desing jegyében. És ez nem csupán tudományosan, hanem retorikailag is egy hatalmas jelentőségű eseménysorozat, a következő két könyv még szintén ennek a kereteiből fog mesélni más és más megvilágításból.

Chris Anderson 2001 óta vezeti ezt a hatalmas mozgalmat, és bár maga azt vallja, hogy nincsenek biztos receptek, mert nincs is két egyforma előadás, azért érdemes a nagy előadóktól tanulni. És én erre nagyon kíváncsi vagyok.

Carmine Gallo: TED-előadások
Az inspiráló nyilvános beszéd 9 titka
Megint egy ilyen TED-es könyv. A szerző szerint ahhoz, hogy sikeres előadó legyél, elég mindössze egyedinek, érzelmesnek, és emlékezetesnek lenni. Szóval a feladat adott. Már csak el kell olvasni a könyvet, és megérteni azt a három-három-három feladatot, amit ezen címszavak mögé jegyzett. Egy nagyon izgalmas kötet ez, mert ő maga alkotóként is betartja ezeket a szabályokat. Nagyon szenvedélyesen mesél a saját felismeréseiről, nagyon sok példát hoz, jól építi fel a kötetet… A felénél tartok, és tetszik. 🙂

Carmine Gallo: Storytelling
A történetmesélés ereje
Vegyük észre, hogy ugyanez a szerző jegyzi az előző kötetet is, és az előző könyvben van egy fejezet ennek a témának. Ugyanakkor leginkább ez érdekel az előadás témáján belül, mert kifejezetten mesélősre, vagy hát egy meseszálra szeretném majd felépíteni az előadásomat. Ez a könyv szintén egy olyan kötet ugyanakkor, ami régóta a várólistámon volt, de most hogy muszáj, most előszedtem, és olvasom. Eddig az előszónál tartok, de ez nem a könyv hibája, hanem az időbeosztásomé. Meg hogy a TED-előadásokat olvasom. 😀

Kim Leine: Kalak
Kin Leine dán szerző az októberi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár vendége lesz, és a Kalak a második magyar nyelven olvasható regénye, amely 2016 óta olvasható itthon. A szöveg kifejezetten önéletrajzi regény. Ebből a szempontból Leinének szerencséje volt. Regényes élete van. Egy Jehova közösségben nőtt fel. Átélőként mesél a családon belüli erőszakról, aztán felnőve Grönlandon drogfüggőként dolgozott ápolóként. És ez a könyv minderről mesél. És LMBTQ, meleg regény. Beszél benne a saját emberségén és életén keresztül az emberről, istentől, a teremtésről és a saját megélt mélységeiről és hát a könyv kapcsán arról a felépülésről, ami közös ügyünk lehet. A Scolar Kiadótól kaptam recenzióként és október elejéig érkezik a recenzió. Addig pedig nagyon kíváncsi vagyok rá.

Ez igyekszik lenni ez a hónap. 🙂 És most nagyon úgy érzem, hogy ez most tartható lesz, mert nagyon akarom. Nekem nagyon fontos az ügy, amin dolgozom most, és nagyon izgatottan várom a Margót is, Kim Leinével. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben. Ha kérdésed, hozzászólásod volna, keress bátran a komment szekcióban. Ha nem szeretnél lemaradni a hónapban várható dolgokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keress facebookon háttértartalmakért, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió