Sziasztok,

a mai bejegyzésben a hónap elején szokásos 1 és 6-ot hozom, amiben egy könyv erejéig visszatekintünk a múlt hónapra, megmutatom, mi volt a kedvenc olvasmányom, aztán pedig gőzerővel nekiesünk a tervezésnek, és megmutatom, hogy milyen könyveket szeretnék olvasni a következő egy hónapban. Nézzük is:

1_es_6.PNG1: A kedvenc májusi olvasásom:

Margaret Atwood: Guvat és Gazella covers_537719.jpg

Atwood az egyik legnépszerűbb világirodalmi szerző ma a magyar könyvpiacon, és persze nem érdemtelenül. Tavaly, szinte egyszerre adta ki a Jelenkor Kiadó egy gyönyörű kiadásban a MaddAddam trilógia részeit, és az Atwood rajongó barátom szerint ez a trilógia lesz az az Atwood életműből, ami nekem igazán tetszeni fog. Szeptemberben beszereztem az első részét, májusban a Libri 1+1-es akciójában a másik kettőt, és egy szörnyen nyűgös kedd délelőtt, amikor el akartam menekülni a világ elől, levettem a polcról, és az első pillanatoktól megszerettem.

A MaddAddam trilógiában egy posztapokaliptikus világban járunk. Az emberiség a génmódosítással előállított állatokkal él együtt, az ipari termelés mindenre ad kielégítő választ, és lassan feléljük a világunkat, Atwood mégsem egyértelműen ökokritikus szöveget írt. Az emberiség pusztulását ebben a regényben egy néhány tudós által előállított csodaszer okozza, amelyet a kapitalizmus és az ember őrült metaforájaként is felfoghatunk, miközben ez egy abszolút ökoterrorista válasz (nyilván nehéz is az ökológiai tudatosságról leválasztani a kapitalizmuskritikát) a ma ismert világ gondjaira is.

A történetbe azonban már a katasztrófa és az azt követő túlélési verseny után kerülünk. Megismerjük Hóembert, aki Guvattal és Gazellával együtt felelősnek mondható ezért az újfajta világrendért. Hóember most egy új intelligens faj, a guvatkák egyetlen kis törzsi közösségét őrzi, és próbálja terelni őket Guvat intelmei és Gazella tanításai mentén.

A történetben egyszerre kapunk bepillantást egy újfajta térbe és társadalmi működésre, amely nem alkalmazkodott az apokaliptikus helyzetekhez, hanem az abbéli életre teremtetett, megismerjük Hóember szemén keresztül azt, amit mi emberek hagytunk magunk után egy telepen a túlélési versenyben, és Hóember emlékein keresztül betekintést nyerünk abba, hogy hogyan jött létre mindez.

Disztópiáknál általában szeretem azt, amit A szolgálólány meséjénél láthatunk, hogy a rendszerből egyetlen, csak a hétköznapi ember szintjén érzékelhető valóságot látunk (szerintem a mestermunka ezzel az eljárással Paul Auster: A végső dolgok országában című regénye, ami végig megtartja ezt a feszültséget, és mégis működik), viszont Atwood ebben a trilógiában annyi tök izgalmas újdonságot szedett össze, amivel működött ez a beavatott nézőpont. A következő részben azonban már olyanokról olvashatunk, akik elszenvedték a változást, és igen nagyon várom.

és

6: Hat szöveg, amit el szeretnék olvasni júniusban

A júniust én kifejezetten ambiciózus tervekkel kezdtem, sok régóta tologatott olvasást tervezek befejezni, és az új LMBT könyveket is jó volna most elolvasni. A nyaram eléggé zilált lesz majd, ezért nem merek nyárra nagyokat vállalni. Sokat szeretnék utazni is, és nagyrészt olyan helyen leszek, ahol alig van térerő és internet, így ez majd nyilván a blogon is látszódni fog. Pont ezért szeretnék lezárni dolgokat, és nem valahol valamilyen minőségben tipródni rajtuk. Meglátjuk mi lesz, ami biztos, hogy mostani recenziós példányokat nem szeretnék továbbvinni, a többit pedig vihetem nyugodtan, de azokat sem szeretném.

Szilasi László: Kései házasság covers_603617.jpg
Szilasi László az egyik tanárom az egyetemen, és tök kedvelem. Talán ő is kedvel, de ezt nála mindig nehéz eldönteni. Szerintem most írta meg a következő nagy regényét A Harmadik híd óta. Mármint megjelent persze közte az Amíg másokkal voltunk és az agydaganatáról és a felgyógyulásáról szóló Luther kutyái is, amik szintén izgalmas szövegek, de azokban elsősorban a tétjük működött. Szilasi most egy szerelmes regényt ír két tanáremberről, akik mindig egymás mellett voltak, de sokáig nem vették észre, hogy együtt is lehetnének. Közben megöregednek, és elmegy mellettük a történelem is. Amit eddig hallottam Szilasi felolvasásokban a regényről, azok nagyon jól működnek, már-már kikacsintanak a kemény, ironikus Szilasis póz mögül, és nagyon várom, hogy nekiálljak az egésznek.

covers_602712.jpgNádasdy Ádám: A szakállas Neptun
A Magvető fogja uralni ezt a hatos csomagot, négy szöveg náluk jelent meg az elmúlt félévben a most hozottak közül. Nádasdy prózával jelentkezik. Életében először. Novellákba gyűjtötte a melegségről származó tapasztalatait. Beszél a fiatalságáról, a diktatúráról, amely, ha nem is üldözte a homoszexualitást, de semmi esetre sem pártolta, de beszél utazásokról, táborokról, dolgokról, amik egészen máshogy működtek az internet előtt a meleg életben, mint azóta.

Molnár Gál Péter: Coming outcovers_594645.jpg
Molnár Gál Péter a rendszerváltás előtti színházi kritika egyik megkérdőjelezhetetlenül nagy alakja, aki vitriolos tollával és vállalt elfogultságával is nagy népszerűségnek örvendett. 2004-ben derül ki az ügynökmúltja, és hogy a homoszexualitásával zsarolták. Molnár Gál Péter indulatos vallomást írt erre válaszul, amiben leírja, hogy most is hasonlóan tenne, számonkérte a nyilvánosságot, amely számonkérte őt. És közben az írása bemutatja, hogy milyen is volt az a bizonyos Kádár-kori meleg élet, és milyen volt bejáratosnak lenni a színházi terekbe.

covers_588770.jpgSebastian Barry:
Végtelen napok

A Végtelen napok egy szuper kedves és izgalmas családtörténet. Írországban kezdődik a 19. századba, ahol Thomas 17 évesen útra indul az Egyesült Államokba, hogy ott munkát és családot találjon. A befogadó családjánál találkozik Johnnal, a család szintén kamasz fiával, és a barátságuk lassan szerelemmé lesz. Együtt vonulnak be a polgárháborúba, ott harcolnak az indiánok ellen, hogy aztán örökbefogadják az árván maradt sziú kislányt, Winonát, és együtt bejárják a háború által megviselt országot. Azt hallottam, hogy ebben a könyvben nagyon sok szeretek van, szóval ezt várom elsősorban tőle, de van némi félelmem a történelmi regényekkel kapcsolatban.

Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünkcovers_597215.jpg
Selyem Zsuzsa a novelláskötetével lefoglalta a 2020 legjobb címét magának, és ez most nem hagy nyugodni. A novellákban olyan szereplőket követünk, akik látják, hogy a világunk a pusztulásba tart, de még hisznek benne, hogy a világunk megváltoztatható, és tesznek is érte, ki-ki a maga tétje és ideái szerint. Kíváncsi vagyok a könyvre, és azt hiszem novelláról novellára fogom lassan, egyenként olvasni, mert mostanában így van igényem a versekre is. Aztán lehet, hogy leülök majd, és nem állok fel, amíg nem végeztem.

covers_508502.jpgCserna-Szabó András: Puszibolt
Cserna-Szabó András az egyik kedvenc magyar prózaíróm, mert szörnyen humoros és rendkívül intelligens, a Puszibolt pedig sokak szerint az egyik legjobb könyve. Az utóbbi három évben ismerkedtem meg a munkásságával, és lassan hozom be a lemaradásokat.
Azért fontos számomra, hogy a Pusziboltot elolvassam, mert nem szeretem, ha egy szerzőnek több olvasatlan könyve van a polcomon, és most jelenik meg a legújabb regénye Extra Dry néven, és hát meg kell venni. A Puszibolt egy olyan helynek ígérkezik egy kisvárosban, ahol mindenki megveheti a boldogságát, ha éppen nyitva találja. Csernától pedig ez zseniális lesz.

Ez lesz ez a hónap. Meg terveim szerint még egy csomó-csomó minden.:)

Ha addig is kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a múlt hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió