Halihó,
új hónap vár, és ideje, hogy elfelejtsünk mindent ami bánt, hogy csak a szép dolgokra emlékezzünk és terveket szőjünk. 🙂 Szóval érkezem is az ilyenkor szokásos bejegyzéssel, amiben megmutatom, hogy mi volt a kedvenc olvasmányom szeptemberben és milyen szuper könyvek vannak betervezve az októberi olvasmányaimnak.
1: A szeptemberi kedvencem
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Minden idők legegyértelműbb kedvence volt ez a könyv, pedig jó könyveket olvastam szeptemberben. A könyvnek egyetlen problémája van, hogy nagyon nehéz beszélni róla a fülszöveg nélkül, de ezt azonnal át is hidalom:
Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királylány kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.
És ez a könyv ilyen. Van szíve, és halál random. Van benne tehénterelgetés, fekete kopasznyakú lidérccsirke, füvező unokatesó, sötét felhő, boszorkánylifehackek, és az is kiderül, hogyan lehetne bezárni az alvilág kapuját.
Egy nagyon fordulatos könyvről beszélünk, tele kidolgozott karakterekkel és történetszállal. Mindenkinek értjük végig a motivációit, el tudunk mélyedni egy-egy karakterben, jól van felépítve a boszorkányvilág és a mi világunk közti átjárás, és egyáltalán a boszorkányvilág… És minden zseniális, ami egy urban fantasyben zseniálisnak kell legyen.
És közben elmondhatatlanul magyar is. A kotyogós kávéfőzővel, a gyrosossal az Oktogon sarkán, azzal, hogy Józsi pont az új telefonját ejtette bele a kotyogós kávéfőzőben, azzal, ahogy a rendőrség nem tud kezelni egy óriáshüllőt, azzal, hogy az óriáshüllő is korrupció tárgya lesz, és persze a humorával. Azzal a leginkább. Virág Emília nagyon érti a humort, hol a végletekig csavar egy-egy történetet, hol csak egy-egy jó mondattal elintéz mindent, és öt oldalanként meg kell állni, mert semmit nem látunk a nevetéstől csorgó könnyeinktől. És ez nagyon-nagyon menő. Olvasson mindenki Virág Emíliát. Én is fogok még. 😀
és
6: Az októberre betervezett címek:
Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya legújabb könyvének egy lestrapáltabb példányát a múlt hónapban sikerült beszereznem, és már el is kezdtem olvasni. Az alkoholizmusról szól. Arról, ahogy az alkoholista nagyszülők és az alkohol állandó jelenléte hozzászocializál gyerekként a függéshez. Szeretem Karafiáth szövegeiben, hogy szókimondóak és karcosak, jól állnak az ő témáihoz. Lassan olvasva a könyvet, a címmekkel megjelölt novellákat, amik talán mégiscsak egy regényé állnak össze, és kíváncsi vagyok rá. Most épp őt olvasom.
Moesko Péter: Megyünk haza
Amikor ezt írom, már nagyon várom, hogy holnap végre megvegyem Moesko Péter első kötetét, és amikor ezt ti olvassátok, valószínűleg már megvan. (UPDATE: Nemcsak, hogy megvan, de már el is kezdtem olvasni, és fel-fel tűnnek meleg szálak, szóval lesz szó róla még a blogon.) És már ez önmagában azért örömhír, mert a könyv gyakorlatilag vidéken beszerezhetetlen, és év eleje óra olvasom azokat a véleményeket, amik arról szólnak, hogy ez a könyv csodálatos, és nagyszerű, és ha már itt tartunk, fantasztikus is. És hála a szegedi bölcsészkarnak, a III. Magyar Könyvkiadók napján lent van a Műút, és árulja a könyveit. A könyv egyébként egy novelláskötet, az otthon különböző aspektusait igyekszik körüljárni, és rákérdez arra, hogy tényleg otthon-e a legjobb. (UPDATE: Igen, megint én, a már olvasó posztellenőrző, akinek túlságosan tetszik a bekezdés ahhoz hogy újraírja: Nagyon megkérdezi, és nagyon jó az egész eddig.) Biztos vagyok benne, hogy nem fog sokáig a polcomon állni ez a kötet. (UPDATE: LOL)
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
A Minden szív kaput nyit viszont rengeteget állt már a könyvespolcomon. Gyakorlatilag tavaly könyvhét óta, és ez tarthatatlan. Különösen azért, mert egyszer kimentem úgy az utcára, hogy nem volt nálam más könyv, csak ennek egy példánya, így beleolvastam, és nagyon tetszett. A Minden szív kaput nyit egy rövid és bájos kötet, ami egy olyan intézményről mesél, ahol csellengő gyerekek vannak. A csellengő gyerekek azok a fiatalok, akik képesek fantáziavilágok közt utazni, és ezen élményeik miatt nehezen tudnának beilleszkedni a mi társadalmunkba. Nagyon izgalmas maga az elképzelés is, és azt hiszem ez nagyon izgalmas metaforája a különböző sajátos nevelési igényű gyerekeknek. Rövid könyv, nagyon várom már, mióta beleolvastam. És nem csak azért mert végre van egy könyv, ami végre magyar nyelven is tematizálja az aszexualitást.
André Aciman: Találj rám!
A Szólíts a neveden második része. Október végén jelenik meg, de azok, akik eljönnek a Margó Irodalmi Fesztivál bemutatójára, ahol a szerző is részt fog venni, azok október 11-étől olvashatják. Na, hát, és én ott leszek. 🙂
Nem igazán értem a fülszöveg kapcsán, hogy miről lesz szó benne, azt hiszem felnő Elio, Oliver európai körútra indul, az apa pedig a saját fiától tanul meg szeretni. De igazából ez teljesen mindegy még. Csak legyen jó, mert nagyon félek, de nagyon várom is. Azt hiszem az ilyen dolgokat érdemes várni.
Roland Barthes:
Roland Barthes-ről
Roland Barthes az a posztstrukturalista gondolkozó, filozófus, aki a huszadik században azt mondta, a szerző halott. És ebből nagyon sok minden következik, leginkább az, hogy már nem elemzünk verseket életműből, és ez a felsőoktatásban töltött életemnek egy fontos tapasztalata, amit szerintem középiskolában is érdemes volna megtapasztalni.
Ezzel együtt azt szeretem Barthes-ban, hogy írt egy könyvet Barthes-ről. És ha ő megteheti, hogy semmibe veszi a szerző halálát, akkor ezen egy könyv elolvasása erejéig én is túl fogok lépni rajta. Kölcsön kaptam a könyvet, nagyon kíváncsi vagyok rá. 🙂
Ritter Andrea: Melegek
A könyv több pszichológiai témájú tanulmányt szervez össze, amik a melegek és a többségi társadalom kríziseit írja le a kisebbségi érzésre való ráébredéstől az előbújáson és az önfelvállaláson keresztül, amik mellett beszél az LMBT emberekkel kapcsolatos nemzetközi és hazai terápiás gyakorlatokról is. Amikor 16 éves voltam, írtak rólam és néhány társamról egy szakdolgozatot ebben a témában. A TEDx beszédemre készülve újraolvastam, hogy még hitelesebben megértsem azt a 15-16 éves srácot, aki felfedezi a meleg könyveket, és elfogadja lassan a saját melegségét. Ehhez szerettem volna még elolvasni Ritter Andrea könyvét, de zsúfolt lett a hó vége számomra. 🙂 Szóval majd elolvasom TEDx után, aztán majd írok is róla.
Ez lesz majd ez a hónap. 🙂 Meg még annyi minden. 🙂 Érkezik a Margó, a hét végén TEDx Szeged, ahol a blogról és rólunk mesélek, tervben van Budapesten, hogy egy izgalmas projektet mutassak be nektek, szóval jó hónap lesz, izgatottan várom. 🙂
Ha nem szeretnél lemaradni mindezekről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon, ahol plusz háttértartalmakat is találhatsz, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂
És semmiképp ne feledd a következő posztig:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió