Olvasmányélmények a szivárványon innen

Címke: Alternatív_fülszöveg 1 / 2 oldal

Alternatív fülszöveg: Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk

Sziasztok,

a mai bejegyzést az évem legjobban várt könyvéről hozom, ami tavasszal jelent meg, de csak szeptemberben fejeztem be, mert tudtam, hogy nekünk a megfelelő pillanatra van szükségünk. És a könyv hozta mindazt, amit vártam tőle, csodálatos volt, simogatta a lelkem, erős volt, hitelesen beszélt a felnőttségről… Ezer éve nem írtam értékelést, de biztos tudjátok, először hozok egy rövidebb, ajánló jellegű bejegyzést, az alternatív fülszöveget, aztán napokon belül érkezik az értékelés is. Most Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk című szövegérő lesz szó:

Ocean Voung a vietnámi származású amerikai szerző a fiatal amerikai irodalom egyik nagyhatású alakja, aki elképesztően intenzív líraisággal veti bele magát az eddigi életének az identitáskríziseibe. Vietnámi származása, mélyszegénysége, melegsége, elsőgenerációs értelmiségi volta, irodalmársága egy olyan kiüresedett válságpozícióba sodorja az elbeszélőt, amelyikből hitelesen tud megszólalni a legújabb írógeneráció tagjaként.

A regényt a mindentől eltávolodás érzése szervezi egységbe, amelyet Ocean Vuong nem él meg krízisként, pusztán regisztrál. Memoárja nem a leélt élet távlatából szólal meg, hanem abból az élethelyzetből, amelyből tudósítani kíván. Megtudjuk, milyen terheket cipel egy család, akinek a bőre alá kúszott a háború, milyen feladatok állnak egy gyermek előtt, aki az egyedüli angol beszélő kisgyermek a családba, mit jelent előbújni és melegnek lenni egy így is terhelt közegben, és hogy van-e hazatérés, miután értelmiségivé válltál. Ocean Vuong velünk keresi a válaszokat a regényben. Az anyjának írott levélként olvasható szövegben végiggondolja mi miért történhetett, felfedi az olvasó és az édesanyja előtt az intim, személyes válaszait.

Hamarosan érkezem róla az értékeléssel!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Sziasztok,

az a könyv, amiről ma beszélni fogok, az egyik elsők közül való. Azok közül, amiket jóval azelőtt olvastam, hogy ez a blog megtörtént volna velem. Arra emlékszem, hogy nagyon sokat kaptam tőle, már akkor, mert megmutatta, hogy mennyire nem érdemes normálisnak lenni. Persze ez így hülyén hangzik, és a könyv nem is igazán erről szól, de a 16-17 éves Szilvió, akiről mesélni szoktam, hogy keresi az LMBT könyveket és mintákat, nos, ő éppen ennyire hülyén gondolkozott. Ez a könyv sokkal több, mint aminek akkor tűnt, de ezzel nincs is semmi baj. Régóta tartogattam, köszönöm egy kedves olvasónak, hogy felhívta rá a figyelmem. 🙂

Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?covers_262740.jpg

Amikor Jeanette Winterson 16 évesen meghallotta az anyja szájából ezt a mondatot, pontosan tudta, hogy mit jelent, és menekülőre fogta. Csak most, egy sikeres írói pályával a háta mögött képes arra, hogy visszanézzen, és megpróbálja feldolgozni mindazt, ami gyermekkorában történt.

Jeanette vallásos munkásosztálybeli szülők örökbefogadott gyermeke. Hagyományos családban él, az apja soha nem főzött, az anyja pedig nem végzett az otthonán kívül munkát. Mrs. Winterson mióta rátalált Krisztusra, leginkább az Apokalipszist várja, csak a jobb napjain próbál szeretni, és Jeanette pontosan tudja, hogy ez a legtöbb, amire az anyja képes. Csak felnőve látja magán, hogy emiatt gondjai vannak a szeretet kifejezésével.

Jeanette Winterson leszbikusságának és az anyjával való harcának a történetét írja le. Az elsőgenerációs értelmiségi tekintetével néz vissza és elemzi azt az élethelyzetet, amibe a szülei élni kényszerültek, és ami ellen Jeanette Winterson az első pillanattól kezdve lázad.

Több évtizedes lázadást próbál meg feloldani ez az alig 250 oldal, amiben betekintést kapunk a munkásosztály helyzetébe, a Thatchar kormány politikai igéreteibe és annak sikertelenségeibe, és a 70-es 80-as évek mélyszegény angol valóságába, amely elől a későbbi író csak az otthonából kitiltott könyvekhez menekülhet.

Hamarosan érkezik róla egy értékelés!

Addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

Alternatív fülszöveg: Molnár Gál Péter: Coming out

Sziasztok,

ma egy rövid ajánló típusú bejegyzést hozok egy a blogtól egészen szokatlan könyvről. Régóta szemezek ugyanis a Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozatával, amelynek fő tétje a múlt feldolgozása életrajzokon és életinterjúkon keresztül. Nemrég jelent meg például ebben a sorozatban Radnóti Sándor esztéta, filozófus memoárja, de Réz Pál vagy Orbán Ottó is kapott egy-egy kötetet az életinterjújukkal, de Rajk László, Bertók László vagy épp Vajda Mihály köré is szerveződött egy-egy anyag. És akkor ezek csak az engem legjobban érdeklő kötetek.

Mégis az van, hogy sokáig nem mertem belevágni a sorozatba, mert nagyon komolyak a borítói, nagy nevek írtak hozzá, valamennyire idegenkedtem tőle. Aztán jött a hír, hogy Molnár Gál Péter, egykori színházkritikus eddig nem közölt életrajzát is hozzák, és akkor én már tudtam, hogy ezen a ponton el kell kezdenem a sorozatot. Mutatom, hogy miért. Először, tudjátok, csak egy kis ajánlóban, aztán napokon belül érkezik majd az értékelés is:

covers_594645.jpgMolnár Gál Péternek a szekrénye tele volt titkokkal. A Kádár-rendszer vitriolos tollú színházikritikusa 2004 után kezdte el megírni az emlékiratát, amelynek középpontjában az abban az évben nyilvánosságra került ügynökmúltja áll.

MGP haláláig nem jelentette meg a botrány után megkezdett írását, szerkesztését is félbehagyta, a néhol pontatlan emlékiratot most mégis olvashatjuk, a Magvető Kiadó a Tények és Tanúk sorozatában 2020 tavaszán alapos lábjegyzetekkel és névmutatóval ellátva közli. Az öt fejezeben az olvasó betekintést nyer a Kádár-kori színházi élet kulisszái mögé és a napilapok kultúra rovatának szerkesztőségeibe. Működés közben láthatjuk Aczél György kultúrában működő diktatúráját, miközben mindvégig csak egy férfi beszél, aki gondol valamit színházról és kultúráról, és akit a homoszexualitásával fenyegetve beszerveznek, III/III-as ügynökként tett jelentéseket. Az elbeszélő pedig ebből nem bán semmit, és a jelentéseiből sem igazán szégyell semmit. Ahogy a jelentéseket 2004-ben sajtó alá rendező Fonyódi Péter nyilatkozta:

Azért nem volt aggályom, mert semmi olyat nem írt, ami durván bántotta volna azokat, akikről írt, egyszerű, megmaradt színikritikusnak.

Hamarosan érkezik róla az értékelésem!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy szívemnek nagyon kedves novelláskötetről fogok mesélni. Mert nagyon szeretem Nádasdyt. Szeretem, ahogy a költészetről gondolkodik, szeretem, ahogy a nyelvről beszél, szeretem, ahogy a melegségéről nyilatkozik. És imádom, hogy 73 évesen megjelent az első prózakötete. Először egy rövid ajánló, aztán érkezik majd róla az értékelés is, tudjátok:

Ja képzeld, még nem is mondtam. covers_602712.jpg

Így kezd el Nádasdy Ádám mesélni a szerelemről és a testi vágyról. Történetesen meleg férfiak szerelméről és testi vágyáról. Főszereplőik mind különböző emberek, nem csak egymáshoz, hanem hozzánk, gyanútlan olvasókhoz képest is. Melegek egy már letűnt világban, amikor megvolt a maga romantikája a melegségnek. Titok volt. Vannak szereplők, akiknek önmaguk előtt is. Kamaszok, felnőtt emberek és családok lelkébe kapunk betekintést, olyanokéba, akik könnyen lehet, hogy a családunk tagjai is, hiszen a hétköznapok tereibe látunk. Nádasdy igazat beszél.

Az igazság mindig szomorúbb. Ne mondd.

Mondja Gay-zának egy idős meleg férfi a Hyde park melletti meleg kocsmában. Nádasdy tollának mégis szép az igaza. Kedves, elfogad, mesél. Bárkinek ismerős érzésekről, tudva, hogy a sajátos közép-európaiság és az előző rendszer csak díszlete a melegség és egyáltalán a szerelem évődéseinek.

Hamarosan érkezik az értékelésem róla!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Sara Collins: Frannie Langton vallomásai

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy népszerű friss megjelenésről fogok nektek mesélni, amit sokan olvastak már és szerettek a könyves tartalomgyártók közül, mégis kevésszer említik, hogy ez végülis egy LMBT könyv.  Miközben nagyon megrázó képet fest a XIX: századi rabszolgaságról, rasszbéli kérdésekről, tudományról és civilizációról. Olyan dolgokról beszél, amelyeket egyértelműen elutasítunk, de olyan eszmék mentén, amikkel kapcsolatban nekünk is mérlegelnünk kell. Egy nagyon jó olvasmány volt, és nagyon várom már, hogy mesélhessek nektek róla. Most egy rövid ajánló jellegű kis bejegyzés érkezik, és a hétvégén igyekszem hozni az értékelést is.

covers_587146.jpgFrannie Langton mulat házicseléd az éj leple alatt meggyilkolta gazdáit. A nagy tiszteletben álló tudós, George Benham és felesége holttestére a házvezetőnőjük talált rá, miközben Frannie Langton az asszonya ágyában aludt, vérrel áztatott ruhájában, és azt állítja, semmire nem emlékszik az éjszakából.

Frannie Langton ügyvédje arra kéri a jamaikai rabszolgából lett londoni házicselédet, hogy adjon valamit a kezébe, amivel megmentheti őt a kötéltől. Frannie írni kezd, és szavai nyomán megismerjük azt a gyarmati telepet, ahol született, megtudjuk, hogy hogyan taníttatták az angol beszédre, írásra és olvasásra, és betekintést kapunk a vágyaiba és az elképzeléseibe is.

Az elnyomott vall Frannie Langton tökéletes angolságával, aki semmire nem vágyik jobban annál, minthogy egy pillanatra is felszabaduljon láncai alól. Nő. Színesbörű. Árva. Rabszolga. Akivel mindenki a végletekig játszhat, hiszen nincs hangja. Frannie Langton a bírósági ügyében hangot ad a kiszolgáltatottaknak, de lehet, hogy ezért az akasztófán kell végeznie.

Hamarosan érkezem róla az értékeléssel!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Stephen King: Emelkedés

Sziasztok,

régóta tologatott tervemről tudtam, hogy meg fog valósulni, amikor megláttam, hogy érkezik egy LMBT+ King kisregény. Már régóta szerettem volna Kingtől olvasni valamit, az pedig természetes, hogy írni akarok egy LMBT King regényről, amint megjelenik. Most megjelent, és először az ilyenkor szokásos rövid ajánló típusú bejegyzésemet hozom, aztán napokon belül érkezik az értékelés is.

covers_597984_1.jpgStephen King a tavaly megjelent kisregényével még mindig képes meglepni az olvasóit. Történetében a rajongók számára már jól ismert Castle Rock kisvárosának konzervatív republikánus közösségét borzolja. Egyik napról a másikra egy leszbikus házaspár költözött a szomszédjukban, akik vegán mexikói éttermet nyitnak. A jószomszédi viszony látszata elfojtott indulatokkal és félrenézésekkel marad csupán fent, a két nő étterme azonban hamar csődközeli állapotban jut.

Scott Carey, a két nő szomszédja számára napról napra egyre kevesebbet mutat a mérleg, pedig a teste nem változik, és a mérleg nyelve nem mutat mást sem ruhákban, sem súlyzókkal a kezében. Scott egyre gyorsabban tart a zéró-nap felé, amikor elveszt mindent, ami a testét a gravitációhoz kötné.

A szomszédok krízisei a rövid kisregény oldalain lassan egymásra találnak, a kisváros lakói és a házaspár is esélyt kap arra, hogy levegyék a szemellenzőjüket, és azon át egy szabadabb, békésebb világot lássanak. King kisregénye egy lélekemelő mese arról, hogy az ember és ember között a legrövidebb út a megértés, az elfogadás és egymás szükségleteinek megismerése.

Hamarosan hozom róla az értékelésemet!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő

Sziasztok,

a mai bejegyzésben elkezdem egy régi adósságomat törleszteni, hiszen ezt a könyvet november végén kaptam a Magvető Kiadótól, és decemberben el is olvastam. Nagyon szerettem, mert elképesztően különleges a nyelve és izgalmas az két összekapcsolódó világ, ahová a szerző bevezet minket, de úgy gondoltam, hogy nehéz róla írni, ezért mindig tologattam. Pedig nagyon szeretném megmutatni nektek. Most először egy rövid, ajánló bejegyzésben, de rövidesen érkezik róla az értékelés is.

hogyan_lehetnelo.jpgFrancesco del Cossa, a majdnem névtelenül eltűnt reneszánsz festő szelleme egy angol galériában követni kezd egy fút, George-ot, aki a nemrég elhunyt édesanyja után nyomoz. A regény két nagy egységében a két szereplő életébe nyerünk bepillantást.

George hisz benne, hogy politikai aktivista édesanyjával a titkosszolgálat végzett, és úgy véli a galériában lévő festmény nyomra vezetheti, hiszen néhány hónappal korábban Ferarában már hosszasan tanulmányozták az egyik festményét.

Francesconak az életében nagy kompromisszumokat kellett hoznia ahhoz, hogy festő lehessen, és végül minden másnál inkább festővé válik. Olyan kiváló festőnél, aki azt gondolja több fizetést és elismerést érdemelne, mint a kollégái.

George kamasz élete egy állandó identitáskrízis. Keresi a címkéket és a megnevezéseket, miközben még a nyelvtani szabályok betartásának is kellő figyelmet szentel.

Mit jelent valamilyennek, valamilyeneknek lenni? Teszi fel a kérdést a Costa-díjas regény, és olyan választ ad rá, ami egyaránt érvényes a két ötszáz év különbséggel játszódó történetben is.

Hamarosan érkezik róla az értékelés!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Cara Delevingne – Rowan Coleman: Mirror, mirror

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy ifjúsági krimiről fogok mesélni, amiben különböző, de egymáshoz passzoló különc fiatalok közül veszett el egy. Nagyon izgalmas volt olvasni, mert a krimiszál mellett az is erős kérdés volt bennem, hogy mitől lesz ez a regény LMBT szöveg, különböző vélt és valós nyomok mentén gondolkoztam, és hát mint a krimiben mint ebben az LMBT nyomozásban nagyon kemény dolgok álltak össze, amiket majd a következő értékelő bejegyzésben sem fogok ellőni, egy ilyen kis rövid, bejegyzés előtti ajánlóban pedig különösen nem.

covers_482857.jpgEgy éve még minden szereplő egyedül küzdött a saját démonaival. Red étkezési zavarokkal küzdött, miközben a családja romokban hever, Leo próbált túllépni a bűnöző báttyja árnyékét, Rose a népszerűségével takarja el az élete traumáit, Naomi pedig többször megszökik, hogy figyeljenek rá. Egy iskolai feladatban véletlenül állt össze a zenekar, ami segít kiélni a szereplők frusztrációit, hogy a négyük dühe és energiája összeadódjon, és valami értékeset és fontosat hozzon össze.

Létrehozták a Mirror, mirror zenekart, mert együtt igazabbak bárminél.

Most viszont ismét eltűnt Naomi, és az előkerülése után sem tisztázódik sokáig a helyzete. A válsághelyzet felfed töréseket a zenekarban, miközben sosem volt nagyobb szükségük arra az otthonra, amit a banda jelent és arra a barátságokra, amik megtámasztanak. A felnőttek cserben hagyják őket, minden azon áll vagy bukik, hogy mennyire lesznek képesek együttmaradni.

És akkor még tényleg nem beszéltem az LMBT reprezentációról.

Hamarosan érkezem róla az értékeléssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Daryl Gregory: Afterparty

Sziasztok,

a mai bejegyzésben megint egy véletlen találatot fogok hozni. Olyat, amit azért olvastam mert baromira elmondhatatlanul érdekelt, és lassan kiderült, hogy leszbikusok a főszereplők, de erről soha sehol senki nem írt, és maga a regény igazán ezt alig tematizálja, de éljen: aktív, cselekvő, nem a világ heteronormativitásával foglalkozó leszbikus hős, egyenesen a jövőből.

covers_350701.jpgAz Isten biztos tudata egy tablettányira van bárkitől az okosdrog-forradalom után, de a készítők több éve igyekeznek ezt titokban tartani. A Jelenlét valahogy mégis utcára kerül, egy fiatal lány az elvonási tünetei hatására öngyilkosságot követ el abban a kezelőintézetben, ahol az egyik feltalálóját is próbálják gyógyítani a túladagolás okozta halucinációjából. Lydának ki kell szabadulnia, és meg kell tudnia, melyik társuk szegte meg az ígéretüket, amely szerint nem lett volna szabad több anyagot gyártaniuk.

A regényben egyszerre nyomozunk egy volt kormányzati ügynök, egy elmebeteg, de szerelmes srác és egy képzelt angyalkülsejű orvos segítségével, miközben megismerjük a Jelenlét léterhozásának történetét, láthatjuk egy új egyház kiépülését és első mártírjait, és a végén csak egyetlen dologban lehetünk biztosak: Tudnunk kell, hogy ez csak halucináció, és ezt sosem szabad elfelejteni.

Hamarosan érkezik róla az értékelés:

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Sally Rooney: Baráti beszélgetések

Sziasztok,

a mai rövid ajánlóban egy olyan könyvről fogok mesélni, aminek a megjelenését nagyon vártam, pedig nem tudtam, hogy LMBT könyv. Magyarországon nagyot robbant az írónő könyvhéten megjelent első regénye a Normális emberek, és én is nagyon szerettem, így nagyon megörültem, hogy ilyen hamar jön az újabb könyve. Erről lesz szó most:

covers_588804.jpgKét nő találkozik egy harmadikkal és az életük ettől gyökrestől fordul fel. Frances és Bobbi egyetemisták és spoken word versfelolvasásokat tartanak Frances verseivel. Bobbi elbűvölő lány, aki minden környezetben könnyen feltalálja magát, tudja hogyan kell viselkedni, és könnyen viszi a beszélgetéseket. Frances egy szegény lány, aki filléres gondokkal küzd, tele van bizonytalansággal, és azt sem igazán tudja, hogy mit kezdjen az életével egyetem után.

Egy fellépésük után találkoznak a sikeres harmincas fotóssal és íróval, Melissával, aki gazdag és ízléses környezetben él, a nemesi szalonokat idéző értelmiségi baráti közösséget tart fent, és a jóképű, de gátlásokkal teli Nick a férje. Nick és Frances között könnyen kialakul a szellemi közösség, amely megenged finom flörtöket, hogy aztán komolyabb érzelmekhez és nagy sérülésekhez vezessen.

A Normális emberek írója ismét egy diszfunkcionális kapcsolathoz nyúlt, a nyelve kiüresedett, a világ bizonytalanságát hordozó tónusával megragadta, hogy mennyire mások is ma azok a Baráti beszélgetések.

Hamarosan érkezem róla az értékeléssel, addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 / 2 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén