LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: Alternatív_fülszöveg 1 / 3 oldal

Alternatív fülszöveg: Seanan McGuire: Mélybe ránt a Lápvilág

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy olyan könyvről mesélek, tudjátok, röviden, ajánlószerűen, amit már régebben el kellett volna olvasnom, mert a polcomon volt, és mert rövid, és mert kíváncsi voltam rá. És most, hogy az amúgy külön-külön részenként is olvasható sorozat harmadik darabja is megjelent magyarul, úgy éreztem, muszáj letudnom a másodikat. És, hát, soha rosszabb kényszereket. Az első részről, a Minden szív kaput nyitról itt írtam értékelést, itt pedig a Próza Nostra számára recenzáltam.

Ikrek. Kislányok, akik arra születtek, hogy a szüleik álmát valóra váltsák. Jacqueline és Jillian, vagy ahogy a szüleik sosem nevezték őket, Jack és Jill. Jacqueline az anyja kedvence, szép ruhákba jár, csendben játszik és fél, hogy összekoszolja magát, Jillian az apja kedvence, fiús hajat hord, futkározik és a fiúkkal játszik. Még sosem volt két dolog, ami ennyire hasonlított volna egymásra, és ami egyszerre ennyire különbözött is volna egymástól.

A Minden szív kaput nyit című regényben megismert ikerpár előtörténetét kutatjuk: Milyen az a világ, amibe Jilian annyira visszavágyok? Miért vállal Jack hatalmas felelősséget a húgáért? És, ami a legfontosabb, mit kezd két elveszett gyermek a legsötétebb Lápvilágban, akiket csak a vérük és a kölcsönös irigységük és utálatuk köt össze? Van-e esély a szülők elhanyagolt szeretetét érezni egy olyan helyen, ahol nincsenek normák, és ahol, ha él is egyszarvú, az alighanem embert eszik.

Öt év történetét foglalja össze ez a rövid kötet. Egy kamaszkornyi időt, ami alatt reménytelenül tönkremehet egy ember sorsa, és amikor az utolsó reménykeltő kapaszkodó is előbújhat, ha a sötétben még meg lehet egyáltalán találni.

Hamarosan érkezem róla az értékeléssel, addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

Sziasztok,

egyszerre faltam a könyv végét, és egyszerre nem akartam, hogy vége legyen, ami miatt mégis jó, hogy vége lett, az az, hogy tudok mesélni róla nektek. Mert, noha a könyves tartalomgyártás ettől a könyvtől volt hangos az elmúlt hónapban, olyan azért mégse legyen, hogy itt nem lesz róla szó. Tudjátok, először egy rövid alternatív fülszöveg, és napokon belül érkezik róla az értékelés is:

Mit akar a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium Rendkívül Magas Felső Vezetése a negyvenes éveiben járó, egyedül élő árvaházi ellenőrtől, Linus Bakertől? Milyen titkok lapulhatnak a négyes titkossági szintű szigeten fekvő árvaház körül? Mire elég egy ilyen helyzetben a tizenhét évnyi szakmai jártasság, és a Szabályok és utasítások pontos ismerete? És vajon egy mágiátlan hétköznapi embernek lehet-e szuperereje?

T. J. Klune ifjúsági fantasy regénye szívbemarkoló történet egy szinte világvégi árvaházról, ahol olyan átlagosnak semmiképp nem tűnő gyerekek nevelkednek, mint egy gnóm, egy erdei tündér, egy sárkánymadár, egy alaktalan paca, egy alakváltó, és egy másik hatéves, akiről nem mondjuk ki, hogy ő az Antikrisztus. Minden szereplő a saját traumáit viseli, de az égszínkék tengernél lévő ház biztonságot, otthont tud nekik nyújtani, ha a minisztérium nem dönt másként.

A regény, amit kezében tart az olvasó, az elfogadásról és a sokszínűségről szól egy árvaház történetén keresztül, ahol nagyon különböző gyerekek élnek egymás testvéreiként, és ahol minden természetes tud lenni. A regény elbűvölően beszél az otthonról, ahová biztosan az olvasó is vágyik, noha most még gyanúsan méregeti a fülszöveget, és talán még azt sem érti, hogyan vágyhatna máshová.

Szeretettel és lelkesen ajánlom majd a következő értékelésemben ezt a szeretettel teli és lelkesítő könyvet, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Patricia Highsmith: Carol

Sziasztok

2015-ben bújtam elő a legtöbb embernek, és akkor kezdtem el az egyetemet, már felvállaltan melegként. Ebben az évben került mozikba a Carol című film, amit nem néztem meg azóta sem, mert, ugye, először mindig a könyvet kell elolvasni. Ugyanebben az évben jelent meg A dán lány is, és ez az egész olyan volt számomra, mintha egy új világ nyílt volna meg azzal, hogy ilyen filmek, egyszerre mennek igazi mozikban. Nos, a Carollal már könyvként is ez volt a helyzet. Az első nagy eladási számokat produkáló amerikai regényről beszélünk, amely a leszbikusságot a maga élhetőségében mutatta be, így szerepe megkérdőjelezhetetlen az LMBT+ történelemben, hatalmas hiányosságát pótolja a blog azzal, hogy végre mesél róla. Először egy rövid ajánló alternatív fülszöveg, aztán érkezik napokon belül a hosszabb értékelés is:

Therese épp karácsony előtt egy nagy áruház ajándékosztályán kínál babákat a rohanó vásárlóknak, amikor először találkozunk vele. Highsmith a maga különös érzékenységgel mutatja be a húszas éveinek elején járó nőt, aki mindig tudja, ki milyen babára vágyik, és pontosan mutatja be azt a pillanatot is, amikor a nő életébe megérkezik Carol. Egy lány és egy asszony áll egymással szemben, és a leszbikus irodalomban itt először két nő között perzselő szerelem lobban. Patricia Highsmith nem hazudtolja meg krimiírói zsenialitását, ám most nem egy bűntényben, hanem ismeretlen érzelmek, kiszámíthatatlan döntések és társadalmi normák szigorú kereteiben igazítja az olvasót.

Hamarosan érkezem az értékeléssel, addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Papp Réka Kinga: Aki kurvának áll

Sziasztok,

a mai bejegyzésben Papp Réka Kinga politikai, közéleti aktivista szexmunkáról szóló riportkönyvéről írok egy rövid, ajánló jellegű bejegyzést. Előljáróban talán annyit, hogy szerettem ezt a könyvet, fontos állításokat tisztáz, ugyanakkor alapvető dolgokban sem feltétlenül értek egyet vele (minderről majd az értékelésben lesz szó). Most viszont nézzük, csak a könyvet, tömören, mint ahogy ez alternatív fülszövegben szokás:

Aki kurvának áll, az nem azon lepődik meg, ha szexelnie kell. Az tűnik a legkevesebbnek Papp Réka Kinga kötetét olvasva. A könyv hat szexmunkás történeten keresztül vezeti be közérthetően az olvasót a szexmunka világába, amelynek nem az egyetlen és nem is a legfontosabb megközelítésmódja az erkölcsiség. Az interjú alanyai, férfiak-nők, az út szélén, elit szállodák vendégei között, vagy épp az interneten keresztül dolgozó emberek, akik az életünk egy pontján úgy döntöttek, hogy a szexiparban folytatják.

Az élettörténeteken keresztül ismerjük meg a szexmunkás-prostituált diskurzusok fő kérdéseit, a szexmunka eltérő jogi és akár bűntetőjogi szabályozásait, és az érdekvédelmi szervezetek legfontosabb feladatait és a szexmunkából élők hatalommal szembeni kiszolgáltatottságát, miközben Papp Réka Kinga az egyénekre és történeteikre helyezi a fókuszt. Minden szexmunkás története más és más, de bizonyos gócpontokon meg kell állni és ki kell beszélni, hogy tisztán lássunk, mielőtt véleményt formálunk.

A héten még szeretnék érkezni az értékeléssel, meglátjuk. Mindenesetre azt kérem, hogy a következő bejegyzésig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Sziasztok,

a mai rövid alternatív fülszövegben egy olyan könyvről fogok nektek mesélni, amiről elképesztően kevés szó esik, mert mindenkit elriaszt, hogy az emberi perverzió legmélyéről tudósít, mégis, számomra éppen ezért (mármint azért, amit ezen a perverzión keresztül mutatni tud) az európai kultúra egyik legkedvesebb regénye, amiről kvázi nincs is magyar nyelvű alaposabb elemzés. A mai bejegyzésben egy rövid ajánlót hozok, aztán várhatóan a hét második felében érkezem majd az értékeléssel, amivel sok mindenről fogok beszélni, amit ebben a bejegyzésben még csak megnyitni lehet. Szóval, kedves ti, íme a csodálatos szürrealista író, Guillaume Apollinaire Tizenegyezer vessző című regénye:

Mony Bebascu román herceg veszi a sátorfáját és Párizsba megy, hogy ott jól éljen. Rögtön az első párizsi éjszakán ígéretet tesz a Puncilina de Chegbecourte-nak:

„Hússzor egymás után bizonyítanám érzelmem szilárdságát. Sújtson le rám a tizenegyezer szűz haragja, vagy testemet tizenegyezer vessző harapja, ha tódítok.”

A szexuálisan túlfűtött botrányregény minden határt megszeg, amit az irodalom korábban fenntartott, hogy egy olyan világról tudósítson, amilyet még nem látott a civilizáció. A háború előtt álló Európa nem csak katonai értelemben forrong, az elméjében támadják a legelfojtottabb ösztönös vágyak, amelyben az élet a halállal, az ember az állattal, a legnagyobb tabuk is puszta kéjtárgyként olvadnak össze. Csak a legbátrabbaknak ajánljuk.

Hamarosan érkezem róla az értékeléssel, addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Julie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye

Sziasztok,

a mai bejegyzésemben egy történelmi romantikus regényt hoztam, ami nagyobbat vállal, mint amit a történelmi romantikusok szoktak. A regény a második világháború idejében jár, és az egyik Világ Igaza-díjjal kitüntetett amerikai újságíró, Varian Fry történetét meséli el, aki Franciaország náci megszállásának a hírére azonnal az országba utazott, hogy megpróbálja kimenteni az ekkor ott tartózkodó művészeket, akiknek a munkássága valóban alapjaiban határozza meg az európai kultúrát. Fry története ugyanakkor nem marad ezen fontos keretek között, hanem romantikus szál is kapcsolódik a regényhez, aminek kérdéses a fennállása, hiszen Fry melegségét semmilyen adat nem bizonyítja napjainkban, mégis azokba a zűrös és szétforgácsolódott marseille-i hónapokba még ez is belefér. De erről majd később, a nagy bejegyzésben, most, az értékelés előtt egy rövid, kedvcsináló ajánló. Tudjátok:

1940. Marseille. Szinte mindenki, aki az európai műveltség számára fontos ezekben az időkben, megfordul Varian Fry irodájában. Varian csapata amerikai támogatással azért dolgozik, hogy a lehető legtöbb művészt és gondolkodót nem válogatott eszközökkel a határon túlra csempéssze, ahol már a nácik kezei nem érhetik el őket. Varian konzulátusokon és embercsempészeken át rendőrökig és szállodaportásokig elérő széles hálózatot mozgat, miközben személyesen keresi fel a vidéken bujkáló művészeket, akik még hisznek a művészetük erejében és szabadságában. Varian napjai és lehetőségei egyre fogynak, de a számolatlanul törő gondok mellett feltűnik Varian egyetemi szerelme, Grant, aki mellett megnyugvást találhat a nap végén, noha ő is következő feladatokat sodor magával.

Háború dúl minden síkon. Miközben egyre dagad az üldözöttek listája, fogynak azok a lehetőségek, amelyeken keresztül még bárki is megmenekülhet. Varian felesége iránt érzett lassú szerelme és egyetemi szerelme iránt érzett lobogás között őrlődik, noha még az is kérdés, helyre lehet-e hozni bármit is a gondtalan és védett kollégiumi kapcsolatból. A szerelem, a művészet és a háború regényében nem tudhatjuk, hogy mi lesz képes túlélni.

Reményeim szerint a jövő héten érkezem egy részletes, elemző értékeléssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Michel Foucault bemutatásában Herculine Barbin, más néven Alexina B.

Sziasztok,

a héten egy nagyon izgalmas könyvet kellett olvasnunk az egyik óránkra, Michel Foucault bemutatásában Herculine Barbin, más néven Alexina B. című önéletírást, amely egy tizenkilencedik századi hermafrodita élettörténetét meséli el. A könyv maga nagyon sok szempontból izgalmas, megnyitja mindazt a társadalom működéséről gondolkodó teret, amit a könyvet jegyző Foucault filozófiai kutatásai is vizsgálnak, beszél például a hatalmi struktúrákról, a társadalom mássághoz való viszonyáról, a belül zajló mentális igazodásról és a lebukásról való félelemről. Jövő héten igyekszem hozni erről egy, a könyvről való gondolataimat alaposabban megnyitó bejegyzést, addig viszont, tudjátok, hoztam a rövid, ajánló jellegű alternatív fülszövegét:

Egy 1868-ban egy öngyilkos hermafrodita teste mellett talált emlékiratot a XX. század egyik legnagyobb hatású filozófusa könyvé szervezi, hogy azon keresztül igazolja mindazt, amit korábban már a társadalomról és a normaszegés tilalmáról leírt. A könnyen olvasható, személyesen, intim naplóban, amelyet most kezében tart az olvasó, egy vidéki kislány életét látunk, aki zárdában tanult, sokat olvasott, de a kézimunkában kifejezetten szerencsétlen volt, és aki később tanítónő lett egy vidéki otthonban. Az önfeledt élet látszata ellenére a lány őrzi hatalmas titkát, melynek a feloldási kísérletei az élet folytathatóságának ellehetetlenüléséhez vezet.

A végtelenül intim XIX. századi történet az interszex személyek kríziseiről, a pezsgőnek és boldognak tűnő francia társadalomról, és a fénykorát élő szenzációhajhász sajtó működéséről egyaránt vall. Herculine Barbin, más néven Alexina B. története mai és érvényes, a maga visszafogott valóságában is frissítő olvasmány.

Hamarosan érkezem róla az értékeléssel,

addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk

Sziasztok,

a mai bejegyzést az évem legjobban várt könyvéről hozom, ami tavasszal jelent meg, de csak szeptemberben fejeztem be, mert tudtam, hogy nekünk a megfelelő pillanatra van szükségünk. És a könyv hozta mindazt, amit vártam tőle, csodálatos volt, simogatta a lelkem, erős volt, hitelesen beszélt a felnőttségről… Ezer éve nem írtam értékelést, de biztos tudjátok, először hozok egy rövidebb, ajánló jellegű bejegyzést, az alternatív fülszöveget, aztán napokon belül érkezik az értékelés is. Most Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk című szövegérő lesz szó:

Ocean Voung a vietnámi származású amerikai szerző a fiatal amerikai irodalom egyik nagyhatású alakja, aki elképesztően intenzív líraisággal veti bele magát az eddigi életének az identitáskríziseibe. Vietnámi származása, mélyszegénysége, melegsége, elsőgenerációs értelmiségi volta, irodalmársága egy olyan kiüresedett válságpozícióba sodorja az elbeszélőt, amelyikből hitelesen tud megszólalni a legújabb írógeneráció tagjaként.

A regényt a mindentől eltávolodás érzése szervezi egységbe, amelyet Ocean Vuong nem él meg krízisként, pusztán regisztrál. Memoárja nem a leélt élet távlatából szólal meg, hanem abból az élethelyzetből, amelyből tudósítani kíván. Megtudjuk, milyen terheket cipel egy család, akinek a bőre alá kúszott a háború, milyen feladatok állnak egy gyermek előtt, aki az egyedüli angol beszélő kisgyermek a családba, mit jelent előbújni és melegnek lenni egy így is terhelt közegben, és hogy van-e hazatérés, miután értelmiségivé válltál. Ocean Vuong velünk keresi a válaszokat a regényben. Az anyjának írott levélként olvasható szövegben végiggondolja mi miért történhetett, felfedi az olvasó és az édesanyja előtt az intim, személyes válaszait.

Hamarosan érkezem róla az értékeléssel!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Sziasztok,

az a könyv, amiről ma beszélni fogok, az egyik elsők közül való. Azok közül, amiket jóval azelőtt olvastam, hogy ez a blog megtörtént volna velem. Arra emlékszem, hogy nagyon sokat kaptam tőle, már akkor, mert megmutatta, hogy mennyire nem érdemes normálisnak lenni. Persze ez így hülyén hangzik, és a könyv nem is igazán erről szól, de a 16-17 éves Szilvió, akiről mesélni szoktam, hogy keresi az LMBT könyveket és mintákat, nos, ő éppen ennyire hülyén gondolkozott. Ez a könyv sokkal több, mint aminek akkor tűnt, de ezzel nincs is semmi baj. Régóta tartogattam, köszönöm egy kedves olvasónak, hogy felhívta rá a figyelmem. 🙂

Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?covers_262740.jpg

Amikor Jeanette Winterson 16 évesen meghallotta az anyja szájából ezt a mondatot, pontosan tudta, hogy mit jelent, és menekülőre fogta. Csak most, egy sikeres írói pályával a háta mögött képes arra, hogy visszanézzen, és megpróbálja feldolgozni mindazt, ami gyermekkorában történt.

Jeanette vallásos munkásosztálybeli szülők örökbefogadott gyermeke. Hagyományos családban él, az apja soha nem főzött, az anyja pedig nem végzett az otthonán kívül munkát. Mrs. Winterson mióta rátalált Krisztusra, leginkább az Apokalipszist várja, csak a jobb napjain próbál szeretni, és Jeanette pontosan tudja, hogy ez a legtöbb, amire az anyja képes. Csak felnőve látja magán, hogy emiatt gondjai vannak a szeretet kifejezésével.

Jeanette Winterson leszbikusságának és az anyjával való harcának a történetét írja le. Az elsőgenerációs értelmiségi tekintetével néz vissza és elemzi azt az élethelyzetet, amibe a szülei élni kényszerültek, és ami ellen Jeanette Winterson az első pillanattól kezdve lázad.

Több évtizedes lázadást próbál meg feloldani ez az alig 250 oldal, amiben betekintést kapunk a munkásosztály helyzetébe, a Thatchar kormány politikai igéreteibe és annak sikertelenségeibe, és a 70-es 80-as évek mélyszegény angol valóságába, amely elől a későbbi író csak az otthonából kitiltott könyvekhez menekülhet.

Hamarosan érkezik róla egy értékelés!

Addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

Alternatív fülszöveg: Molnár Gál Péter: Coming out

Sziasztok,

ma egy rövid ajánló típusú bejegyzést hozok egy a blogtól egészen szokatlan könyvről. Régóta szemezek ugyanis a Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozatával, amelynek fő tétje a múlt feldolgozása életrajzokon és életinterjúkon keresztül. Nemrég jelent meg például ebben a sorozatban Radnóti Sándor esztéta, filozófus memoárja, de Réz Pál vagy Orbán Ottó is kapott egy-egy kötetet az életinterjújukkal, de Rajk László, Bertók László vagy épp Vajda Mihály köré is szerveződött egy-egy anyag. És akkor ezek csak az engem legjobban érdeklő kötetek.

Mégis az van, hogy sokáig nem mertem belevágni a sorozatba, mert nagyon komolyak a borítói, nagy nevek írtak hozzá, valamennyire idegenkedtem tőle. Aztán jött a hír, hogy Molnár Gál Péter, egykori színházkritikus eddig nem közölt életrajzát is hozzák, és akkor én már tudtam, hogy ezen a ponton el kell kezdenem a sorozatot. Mutatom, hogy miért. Először, tudjátok, csak egy kis ajánlóban, aztán napokon belül érkezik majd az értékelés is:

covers_594645.jpgMolnár Gál Péternek a szekrénye tele volt titkokkal. A Kádár-rendszer vitriolos tollú színházikritikusa 2004 után kezdte el megírni az emlékiratát, amelynek középpontjában az abban az évben nyilvánosságra került ügynökmúltja áll.

MGP haláláig nem jelentette meg a botrány után megkezdett írását, szerkesztését is félbehagyta, a néhol pontatlan emlékiratot most mégis olvashatjuk, a Magvető Kiadó a Tények és Tanúk sorozatában 2020 tavaszán alapos lábjegyzetekkel és névmutatóval ellátva közli. Az öt fejezeben az olvasó betekintést nyer a Kádár-kori színházi élet kulisszái mögé és a napilapok kultúra rovatának szerkesztőségeibe. Működés közben láthatjuk Aczél György kultúrában működő diktatúráját, miközben mindvégig csak egy férfi beszél, aki gondol valamit színházról és kultúráról, és akit a homoszexualitásával fenyegetve beszerveznek, III/III-as ügynökként tett jelentéseket. Az elbeszélő pedig ebből nem bán semmit, és a jelentéseiből sem igazán szégyell semmit. Ahogy a jelentéseket 2004-ben sajtó alá rendező Fonyódi Péter nyilatkozta:

Azért nem volt aggályom, mert semmi olyat nem írt, ami durván bántotta volna azokat, akikről írt, egyszerű, megmaradt színikritikusnak.

Hamarosan érkezik róla az értékelésem!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

1 / 3 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén