Sziasztok,

a mai bejegyzésemben egy történelmi romantikus regényt hoztam, ami nagyobbat vállal, mint amit a történelmi romantikusok szoktak. A regény a második világháború idejében jár, és az egyik Világ Igaza-díjjal kitüntetett amerikai újságíró, Varian Fry történetét meséli el, aki Franciaország náci megszállásának a hírére azonnal az országba utazott, hogy megpróbálja kimenteni az ekkor ott tartózkodó művészeket, akiknek a munkássága valóban alapjaiban határozza meg az európai kultúrát. Fry története ugyanakkor nem marad ezen fontos keretek között, hanem romantikus szál is kapcsolódik a regényhez, aminek kérdéses a fennállása, hiszen Fry melegségét semmilyen adat nem bizonyítja napjainkban, mégis azokba a zűrös és szétforgácsolódott marseille-i hónapokba még ez is belefér. De erről majd később, a nagy bejegyzésben, most, az értékelés előtt egy rövid, kedvcsináló ajánló. Tudjátok:

1940. Marseille. Szinte mindenki, aki az európai műveltség számára fontos ezekben az időkben, megfordul Varian Fry irodájában. Varian csapata amerikai támogatással azért dolgozik, hogy a lehető legtöbb művészt és gondolkodót nem válogatott eszközökkel a határon túlra csempéssze, ahol már a nácik kezei nem érhetik el őket. Varian konzulátusokon és embercsempészeken át rendőrökig és szállodaportásokig elérő széles hálózatot mozgat, miközben személyesen keresi fel a vidéken bujkáló művészeket, akik még hisznek a művészetük erejében és szabadságában. Varian napjai és lehetőségei egyre fogynak, de a számolatlanul törő gondok mellett feltűnik Varian egyetemi szerelme, Grant, aki mellett megnyugvást találhat a nap végén, noha ő is következő feladatokat sodor magával.

Háború dúl minden síkon. Miközben egyre dagad az üldözöttek listája, fogynak azok a lehetőségek, amelyeken keresztül még bárki is megmenekülhet. Varian felesége iránt érzett lassú szerelme és egyetemi szerelme iránt érzett lobogás között őrlődik, noha még az is kérdés, helyre lehet-e hozni bármit is a gondtalan és védett kollégiumi kapcsolatból. A szerelem, a művészet és a háború regényében nem tudhatjuk, hogy mi lesz képes túlélni.

Reményeim szerint a jövő héten érkezem egy részletes, elemző értékeléssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió