Sziasztok,
a mai bejegyzésben egy olyan könyvről mesélek, tudjátok, röviden, ajánlószerűen, amit már régebben el kellett volna olvasnom, mert a polcomon volt, és mert rövid, és mert kíváncsi voltam rá. És most, hogy az amúgy külön-külön részenként is olvasható sorozat harmadik darabja is megjelent magyarul, úgy éreztem, muszáj letudnom a másodikat. És, hát, soha rosszabb kényszereket. Az első részről, a Minden szív kaput nyitról itt írtam értékelést, itt pedig a Próza Nostra számára recenzáltam.
Ikrek. Kislányok, akik arra születtek, hogy a szüleik álmát valóra váltsák. Jacqueline és Jillian, vagy ahogy a szüleik sosem nevezték őket, Jack és Jill. Jacqueline az anyja kedvence, szép ruhákba jár, csendben játszik és fél, hogy összekoszolja magát, Jillian az apja kedvence, fiús hajat hord, futkározik és a fiúkkal játszik. Még sosem volt két dolog, ami ennyire hasonlított volna egymásra, és ami egyszerre ennyire különbözött is volna egymástól.
A Minden szív kaput nyit című regényben megismert ikerpár előtörténetét kutatjuk: Milyen az a világ, amibe Jilian annyira visszavágyok? Miért vállal Jack hatalmas felelősséget a húgáért? És, ami a legfontosabb, mit kezd két elveszett gyermek a legsötétebb Lápvilágban, akiket csak a vérük és a kölcsönös irigységük és utálatuk köt össze? Van-e esély a szülők elhanyagolt szeretetét érezni egy olyan helyen, ahol nincsenek normák, és ahol, ha él is egyszarvú, az alighanem embert eszik.
Öt év történetét foglalja össze ez a rövid kötet. Egy kamaszkornyi időt, ami alatt reménytelenül tönkremehet egy ember sorsa, és amikor az utolsó reménykeltő kapaszkodó is előbújhat, ha a sötétben még meg lehet egyáltalán találni.
Hamarosan érkezem róla az értékeléssel, addig se feledjétek:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió