Sziasztok,
ha már az egész múlt hétvégém elment azzal, hogy a Szexoktatás (Sex Education) Netflix sorozat harmadik évadát néztem vadul, lelkesen és boldogan, úgy érzem, hogy lelkesedhetnék róla nektek is. Szóval ebben a bejegyzésben öt pontot gyűjtöttem, amiért nektek is meg kellene néznetek ezt a fantasztikus, elképesztően vicces, kedves, a Netflix sorozatokhoz képest különösen szépen fényképezett sorozatot. Nézzük:
1.) Mert ennek a sorozatnak elképesztően igaza van:
A sorozat főhőse Otis egy átlagos középiskolás srácnak tűnik. Tényleg. Egy jófej, kedves szomszéd srácnak, aki amúgy szinte mindenkivel jóban van, de senkivel nincs túlzottan jóban, kivéve a meleg lejobb barátjával, Eric-kel. Igen ám, de Otis édesanyja a környék híres szexuálpszichológusa, aki mellett Otisra is ragad ez-az, leginkább annak kapcsán, hogy hogyan kell a szexualitásról beszélni. Maeve segítségével, aki egy tipikus okos, mélyszegény vagány csaj, az iskola régi vécéjében Otis értékesíteni kezdi ezt a tudását, a kamaszok pedig tele vannak félve, szorongva feltett szexuális kérdésekkel, amik mind-mind megválaszolásra várnak. Az egész sorozat egyik állati erős üzenete, hogy beszélnünk kell a szexualitásról a fiatalokkal, nem csupán azért, mert így előzhetőek meg a tiniterhességek és a nemi betegségek, hanem egyszerűen azért, mert a szexusunk és a testünk értünk van, így az ne legyen szorongásnak a tárgya. Pont. A sorozatban szinte minden helyzet a kommunikáció hiányában válik súlyossá, és az elhallgatás építi tovább őket, és ez egyszerűen nem jó, nem egészséges, nem fenntartható. Ha egy ilyen nagy sikerű sorozat ezt a problémát sikeresen tudja tálalni már három évad óta, az már magában is fantasztikus.
2.) Mert mégis mi a francért tabusítunk bármit:
A harmadik évad talán abszurditásában is túltesz az előzőkön, de ez azért történik, mert megmutatja milyen lehet egy olyan világban, ahol kimondjuk a tabukat, amikkel mind szembesülünk valamikor. A harmadik évad kulcsszereplője talán egy buta, de nagyon szerethető lány, aki most érti meg, hogy tök oké az, hogy nem egyformák a szeméremajkai, hiszen a puncik nem egyformák, és ezen felismerés után punci formájú sütik sütésében vezeti le a korábbi évadokból származó szorongásait, ám a sok liszttől emésztési zavarai lesznek, amit ki is mond a sorozat fontosabb részein. És így vagyunk ebben a sorozatban minden tabuval. Megtudjuk, mi köze van a szexualitásnak a gyászmunkához, mi mindent jelenthet a bizalom két ember között (például, be mered-e vallani a barátodnak, hogy hiányosak az ismereteid a beöntésről), és egyáltalán, tanuljunk-e az internetről bármit is (teszem azt, például az ujjazás vélt művészetét) a szexualitásról. És akkor ezek csak egy-egy kikapott példák, amiket ez a sorozat jól vezet végig.
3.) Mert szereplőket látunk segítséget kérni:
Attól tök oké ez a sorozat, hogy a szereplői a legrosszabb pillanatokban kérnek és kapnak segítséget, anélkül, hogy megszégyenülnének ettől. Kamasz szereplőket követünk, akik már az önállóság határait keresik, és inkább a kortársaikkal beszélik meg a dolgaikat, de tudnak tanácsot kérni és adni, ha pedig nem segíthetnek, tudják, hogy kihez kell fordulni. Tök felelősek a tanárok, tök felelős Otis, felelősek az egészségügyi szakemberek és hatóságok, és ez egy olyan minta, ami fontos lehet bárki számára. Persze, a világ nem ideális a sorozaton kívül, de segítséget kérni kamaszként mégsem jelenti a világ végét, és nem baj, ha erre sok példát látunk.
4.) Mert olyan színes ez a világ, hogy csak na!
Van az UFO hívő lánytól a színesbőrű, leszbikus anyákkal élő úszóbajnokon át itt rengeteg-rengeteg szereplő, akikre a sorozat mind figyel, és akik hamar többek lesznek mint maguk a címkéik. Ezeknek a szereplőknek épp problémájuk van a lelkükkel vagy a testükkel és egyfajta fejlődésben, megoldás közben látjuk őket, ami segít mindenkit megszeretni. A felszínes menő lánytól a geek színesbőrű lányig mindenkinek vannak nagy jelenetei, mi pedig, mint valami kriminyomozó, kívülről figyeljük őket. Mind tök különbözőek, és mégis rengeteg-rengeteg féle módon kapcsolódnak, ahogy egy bármilyen gimi bármilyen tanulói, és ez tényleg szuper.
5.) Mert dől ebből a sorozatból az LMBT+ és milyen jól is teszi ezt!
Eric nem csupán egy meleg legjobb barát, de tök erős világ alakul köré. A családja nigériai származású, nem feltétlenül barátkozott még meg mindenki otthon a melegségével (a sorozat azt is tematizálja, hogy Nigériában ma halálbüntetéssel is járhat melegnek lenni). És közben elképesztően színes és vidám a srác. Aztán van a menő meleg srác, aki divatikon és aki a melegségével beépül a menő lányok köré, érkezik később egy francia diák, aki már állatira felvilágosult, az egyik srác pedig éppen a sorozatban döbben rá a saját melegségére. És akkor még nem volt szó lányok közötti kapcsolatról, amiknél a sorozat inkább a bi- vagy pánszexuális vonalat viszi, vagy a transznemű, queer szereplőkről, akik szintén fantasztikusak, és akik nagyrészt a harmadik évadban jelennek meg. És ezek az emberek nem csupán kipipálandó reprezentációs szereplők, hanem személyiségük, problémáik vannak, máshol állnak a státuszuk elfogadásával és felvállalásával, más helyzetek előtt állnak, de ha kell ők is tudnak egymástól segítséget kérni… Szóval, ez a sorozat nagyon jól teljesít reprezentációból, és ezért is elképesztően lelkesít, de az a csodálatos benne, hogy tényleg messze nem ez lelkesít (önmagában legalábbis semmiképp) a legjobban.
Ennyi lett volna mára ez a bejegyzés, holnap a terveim szerint érkezem egy alternatív fülszöveggel, addig se feledjétek:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió