Sziasztok,

egyszerre faltam a könyv végét, és egyszerre nem akartam, hogy vége legyen, ami miatt mégis jó, hogy vége lett, az az, hogy tudok mesélni róla nektek. Mert, noha a könyves tartalomgyártás ettől a könyvtől volt hangos az elmúlt hónapban, olyan azért mégse legyen, hogy itt nem lesz róla szó. Tudjátok, először egy rövid alternatív fülszöveg, és napokon belül érkezik róla az értékelés is:

Mit akar a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium Rendkívül Magas Felső Vezetése a negyvenes éveiben járó, egyedül élő árvaházi ellenőrtől, Linus Bakertől? Milyen titkok lapulhatnak a négyes titkossági szintű szigeten fekvő árvaház körül? Mire elég egy ilyen helyzetben a tizenhét évnyi szakmai jártasság, és a Szabályok és utasítások pontos ismerete? És vajon egy mágiátlan hétköznapi embernek lehet-e szuperereje?

T. J. Klune ifjúsági fantasy regénye szívbemarkoló történet egy szinte világvégi árvaházról, ahol olyan átlagosnak semmiképp nem tűnő gyerekek nevelkednek, mint egy gnóm, egy erdei tündér, egy sárkánymadár, egy alaktalan paca, egy alakváltó, és egy másik hatéves, akiről nem mondjuk ki, hogy ő az Antikrisztus. Minden szereplő a saját traumáit viseli, de az égszínkék tengernél lévő ház biztonságot, otthont tud nekik nyújtani, ha a minisztérium nem dönt másként.

A regény, amit kezében tart az olvasó, az elfogadásról és a sokszínűségről szól egy árvaház történetén keresztül, ahol nagyon különböző gyerekek élnek egymás testvéreiként, és ahol minden természetes tud lenni. A regény elbűvölően beszél az otthonról, ahová biztosan az olvasó is vágyik, noha most még gyanúsan méregeti a fülszöveget, és talán még azt sem érti, hogyan vágyhatna máshová.

Szeretettel és lelkesen ajánlom majd a következő értékelésemben ezt a szeretettel teli és lelkesítő könyvet, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió