Sziasztok,

arra gondoltam, hogy nagyon precízen, a félév vége után pár nappal hozom a félévzárási pánik book taget, de aztán Edmond kihívott a Klasszikus június tag-re, így ez most csúszott két hetet, de hát ezen a blogon nem foglalkozunk két hetes csúszásokkal, ugye. Nézzük, hogyan alakult a fél év kedven könyvekkel, csalódásokkal, és hogy hogyan alakul a következő fél év a tervek szerint:

1. A legjobb idei olvasmányod

Mario Vargas Llosa: Ki ölte meg Palomino Molerót?
Azt hiszem már sokszor volt szó erről a könyvről, és hát ez nem véletlen, abszolút itt a helye, nem csupán a márciusi kedvenc olvasmányom volt, hanem a félévé is. Benne brutálisan meggyilkolva találják egy perui katonai támaszpont mellett a csodálatos boleróénekest, Palomino Molerót, és egy nagyon szép, humoros, végtelenül eredeti délamerikai nyomozás veszi kezdetét egy próbálkozó kis csendőrrel és egy hadnaggyal, aki fejben erősebb. Ketten kinyomozzák ezt az őszinte szerelemmel és gyalázatos bűnökkel teli esetet, de az egész a regény végén az egész szinte mindeggyé válik. Ez a regény csodálatos és amúgy tök rövid, gyorsan is olvasható, ráadásul minden pillanatában elbűvöl, szeretettel ajánlom.

2. A legjobb folytatás, amit idén olvastál

Nem olvastam idén sorozatot sem, pláne folytatást. ☹

3. Friss megjelenés, amit nem olvastál még, de szeretnél

Zelei Bori: Csörög
Egy fiatal szerző első regénye, volt korábban egy novelláskötete Kevert címmel – eléggé bírom a könyveinek a címeit. A regény két lányról szól, akik Tabánban találkoznak egy buliban, aztán lassan a közös albérlet, meg a párkapcsolat felé sodródnak. Alterebb kötetnek tűnik, Moesko Péter nagyon ajánlja, így bízom valamiféle minimalizmusban is. A következő olvasmányaim között lesz, a blogon is lesz róla szó.

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Ferenc Mónikának érkezik majd új verseskötete, a Búvárkodás haladóknak, szeptember 7-én pedig jön Sally Rooney új regénye, a Hová lettél, szép világ.
Ferencz Mónika első kötete 2017-ben jelent meg, abban az évben, amikor így az irodalmi életbe kerültem, keveredtem (vajon van ide jó szó?), és valahogy a 2017-es irodalmi történések utódolgaira nagyobb figyelmem van, így azért is várom nagyon, Sally Rooney mindkét eddig magyarul olvasható regénye nagy kedvencem volt (a Baráti beszélgetések szerencsére LMBT+ regény, amiről írtam is), de várom azt, hogy kilépjen abból az elbeszélésmódból, ami a harmadik regényében már unalmas volna.

5. Legnagyobb csalódás

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek
Szóval ez egy szuperfontos kötet, ami gyönyörűen van illusztrálva, de zavart, hogy állva el tudtam volna olvasni, így nyilván nincs nagy tér elmerülni, alaposabban vizsgálni a témáját. Az ifjúsági szöveg az anya alkoholizmusáról szól, amit a vele élő gyermeke kvázi normalizál, úgy képzeli, hogy az anyja különböző dzsinnek társaságában van, amikor alkoholos befolyásoltság alatt áll. Van, akivel kalandoznak, van, akivel nem lehet hozzászólni, ilyenek… …és tényleg az van, hogy zseniális ez az ötlet, de nem mélyült el igazán, nem is volt neki hely. Többet vártam ettől a könyvtől, olyan pillanatokat, amikre én is rá tudok csodálkozni, és nem találom ki a fülszöveg elolvasása után. Nagyon nagy lehetőség volt szerintem.

Basszus, ide muszáj kettőt, most vettem észre, hogy idén olvastam a másikat is:

William Goolding: A Legyek Ura
Itt is ez van, hogy imádhattam volna, de nem. Kvázi egy fiúcsapat lezuhan egy szigetre, és demokráciásat, diktatúrásat játszanak, és az van, hogy imádhattam volna, de valójában érthetetlen volt, el volt nyújtva, az álomszerűségek totál szétzihlálták a struktúrát, és oké, feltételezem, hogy ez mind direkt van, és hogy emberek pont ezért szeretik ezt a könyvet, de az van, hogy én borzasztóan nem szeretem. Sajnálom. Pedig nagyon-nagyon-nagyon azt hittem, hogy szeretni fogom.

6. Legnagyobb meglepetés

Paola Peretti: Én és a cseresznyefa
Elképesztően gyönyörű a borítója, amikor valamilyen akció volt a Maximnál, mindig nézegettem, hogy meg kéne venni, de végül sosem vettem, mert hát vak kislány, oké, de hogy nem akarok olvasni egy megvakulástörténetet, nincs a témáim fókuszában. Aztán egy kedves barátom azt mondta, úgy kezdődik ez a regény, hogy leírja, mindenki fél a sötétben, és ő most a sötétre készül. És ennél asszem nem kell maróbb ajánlás. És ezzel együtt ebben a könyvben elképesztően sok szeretet és élni akarás van. Örülök, hogy megleptem magam és a hülye előítéleteimet.

7. Kedvenc új szerző

A már említett Llosa mindenképp, és Pier Paolo Pasolini is ide sorolható, hiszen sokat tervezek mindkettejüktől olvasni. Llosa az abszurdot mutatja meg, a szinte üreset, úgy, hogy végig pörög a cselekmény, ami elképesztően tud lelkesíteni, Pasolini pedig bevilágít oda egy-egy városban, ahová nem szokás, mert alig emberszerű életeket látunk ott, és ezt valahogy mégis gyönyörűen leírva teszi. Tőle a félévben az Egy erőszakos élet című regényét olvastam, most össze-vissza olvasom a verseit, a blogon pedig lesz majd szó az Amado mio / Tisztátlan cselekedetek című kisregényeiről, ha majd elolvasom őket.

8. Új fikciós szerelmek

HMM, nem volt igazán ilyen a félévben, de mondok, és para lesz:

Charlie Maskesy A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló című könyvéből a Ló. Szóvalhogy ez a könyv elvarázsol, pedig fél óra alatt elfogyasztható, de olyan kurva támogató lelke van, hogy aztán el tudsz menni és megváltani a világot, és egy csodálatosan szupportív és durván nyugodt szereplő a ló, és hát helló férfiak ezzel a két tulajdonsággal, írjatok bárhol. 😀 – Lesznek még ennél jobb válaszaim is, de Ló eléggé fikciós szerelem.

9. Legújabb kedvenc karakter

Kertész Erzsi: Éjszakai kert, összes
Ilyenek vannak, hogy Rügyeknek éneklők (ők azok, akik annyira hisznek a tavaszban, hogy feléneklik a rügyeket) meg Varjakat Vigasztalók (ők vigasztalják meg a károgó varjakat név szerin, hogy lesz még tél, és egyébként is, minden rendben lesz), meg a Lány, Aki a Csillagokat is Lehazudja az Égről. Ez könnyű kérdés volt.

10. Egy könyv, amin sírtál

Lehet túl sok lesz, de a Charlie Maskesy A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló azért van, hogy fél óra alatt bármikor kisírjam magam, ha lelki erőt kell gyűjtenem, also, ez itt a legőszintébb válasz.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Az Éjszakai kert és A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló mindenképp megemlítendő itt, de Marina Abramovic önéletrajzát (Aki átment a falon) is meg kell említenem, ami vitte a hátán a lelkesedésemet és a művészetről való gondolataimat, és az sem baj, ha megemlítjük még Szabó Imola Julianna csodálatos lengyel mondákat feldolgozó kötetét, a Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvét is, amiben az elmúlt hetekben sok örömöm volt.

12. Kedvenc könyvadaptáció, amit idén láttál

Már majdnem az hittem, hogy ide nem fogok tudni mit mondani, aztán meg helló, helló, idén láttam az ötrészes minisorozatot a Normális emberekből (a már említett Sally Rooney fantasztikus regényéből), ami pont annyira lett távolságtartó, és idegen, mint a könyv, és amit nagyon, de nagyon szerettem ezért. Csodálatos volt, ajánlom a Sally Rooney univerzumot mindenkinek.

13. Kedvenc tartalom/kritika, amit írtál:

Én itt most megengedem magamnak, hogy válasszak blogos tartalmat, blogos értékelést és irodalmi kritikát is. A blogos tartalom, amit nagyon fontosnak tartok, az az a kibeszélős bejegyzés volt, amiben a web 2.0-ás tartalomgyártásról, és az irodalmi recenzióról és kritikáról írtam, a kedvenc értékelésem pedig a Tizenegyezer vesszőé volt, mert tényleg azt gondolom, hogy rettenetesen hiányzik az, hogy arról a szövegről magyarul beszéljenek. A kedvenc már megjelent folyóiratkritikám pedig a Juhász Tibor Amire telik című verseskötetéről szóló volt.

14. Legszebb könyv, amit idén vásároltál:

Tök sok illusztrált könyvet kaptam, meg vettem idén, amik amúgy teljesen ide valók volnának, de most nem olyat választok, mert azokról van szó más pontoknál. Borbély Szilárdnak a friss életműkiadása idén indult el a Jelenkornál a Nincstelenekkel és egy nagyon szép, visszafogott, mégis színes, a költői nyelvezetét és frissességét reprezentáló borítót kapott, és nagyon szép a laptükör is, igényes, tényleg az életműhöz méltó kiadás. Sajnos még csak tíz-tíz oldalakat olvastam össsze-vissza a könyvben, viszont ez lesz az egyik kötet, amit hazaviszek majd nyáron pihenésképp.

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni még az év végéig:

A minimálprogram szerint a Nincsteleneket, a Tompa Andrea Haza című regényét és Lydia Davis Az annyi, mint című novelláskötete biztosan elolvasandó, de fáj, hogy még nem olvastam el Kis Tibor Noé lassan egy éve megjelent Beláthatatlan táj című könyvével, kevésbé mélyen, de ugyanez az érzésem Marilynne Robinson: Háztartás című regényével, Oravecz Imre: Levelek Kaliforniába című kötetével, (és Ali Smith Ősz című regényével is – a szerkesztő énem jegyzi meg, hogy ezt már a hétvégén elolvastam, és repült is a kedvenceim közé, holnap megírom facebookra, hogy miért is), és persze folyamatosan jönnek LMBT+ könyvek, és könyvek, amikről lehetőségem van írni, és szívesen teszem… Ez a hat könyv jó volna azért, ha beleférne.

Ez volt az elmúlt fél év, és ezek az idealista terveim, köszönöm, hogy velem tartottatok ma ebben a bejegyzésben. Két folyamatosan olvasott, lassan a végéhez érkező könyvem várja, hogy melyikükről lesz szó a következő érkező értékelésben, ha velem tartotok majd, megtudjátok, de fontos, hogy addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió