Sziasztok,

Edmond csatornáján és egyáltalán a booktube-on javában zajlik most a Klasszikus Július olvasási maraton, amit a lelkes magyar szakos lelkem izgatottan fog követni, noha én magam most nem fogok részt venni benne. A világom most tele van felhalmozódott olvasmányokkal, így most egészen másokat lapozgatok, de Edmond kihívott molyon, hogy töltsem ki a Klasszikus Július book taget, és elkezdtem agyalni a kérdéseken, és… …hát így. Vágjunk is bele:

1. Háború és béke – Egy hosszú könyv

David Foster Wallace: Végtelen tréfa
Klasszikus könyv, noha az eredeti csak 1996-ban, a magyar nyelvű fordítás pedig 2018-ban jelent meg. Generációs szöveg, ami nagyon fontos nagyon sokaknak, egyfajta hipszter bibliának tartják, és közhely, hogy ott van emberek polcán, akik még nem olvasták, és igen, ott van az én polcomon is, talán tényleg csak azért, hogy meglegyen, de közben hiszem azt is, hogy el fogom olvasni mind a 1114 oldalát, és imádni fogom, szóval én nem vagyok olyan. Tényleg nem, nyilván.

2. Egypercesek – Egy rövid könyv

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző
Egy párhuzamos dokumentumban készítem a félévi pánik book taget (ami így most néhány hetet csúszni fog), és abban arról is beszélek majd, hogy a félévem egyik legjelentősebb olvasmánya ez a rövid, velejéig mocskos, perverz és szexualizált könyv. Nagyon büszke vagyok arra az értékelésemre is (lesd meg, ha gondolod).

3. Anna Karenina, Bovaryné, Jane Eyre – Főszerepben a nők!

Erdős Renée: A nagy sikoly
Emma Bovary a kedvenc női szereplőm, erről már sok szó volt ezen a blogon is, de ezt elcseszte a kérdező (enyje), így muszáj volt a második kedvencemet említeni, a századforduló utáni modern magyar női regényt, melynek nem kisebb téma áll a középpontjában, mint a női orgazmus, méghozzá egy olyan nő történetén keresztül, aki egy orgazmus nélküli házasságba kényszeríti magát, noha volna számára kilépési pont szinte az összes olyan nőismerősén keresztül, akik nem tartóztatják meg magukat. Korszakos mű, iszonyú fontos, és szerintem izgalmas Emma Bovaryval is összeolvasni a főhős sorsát, a lányregényeken felnőtt, ideális kapcsolatot kereső nők elbukásainak a történetei ezek, amelyek világában még tényleg nincs a boldogság felé tartó megoldás.

4. Egy csésze tea – Egy könyv a 19. századból

Anne Choma: Gentleman Jack
És akkor ettől a ponttól kezdve nem fognak velem szóba állni a kedves könyves tartalomgyártó ismerőseim, de az a helyzet, hogy én nem igazán szeretem a 19. századi szövegeket (bár őszinte lelkesedéssel tölt el teoretikusan a kialakuló sajtókultúra, a városiasság, a koramodernség), így nem volna őszinte, ha ilyet választanék (esetleg a korábban már említett Anna Karenina, Bovaryné, vagy a nem kimondottan angol teázós A romlás virágai játszhatna, amit kötetként tök fontosnak tartok). És akkor bevillant ez a kedves Anne Lister és az ő naplója, angol vidék, 19. század, és egy leszbikus birtokos, aki a saját szabályai szerint él, és milyen jól is van ez így. Nem klasszikus, mégis egyértelmű volt a válaszom (értékelés róla itt).

5. 1984 – Egy disztópia

Paul Auster: A végső dolgok országában
Nagyon szeretem a disztópiákat, két kedvencem van, a Guvat és Gazella, illetve ez. Azért erre esett a választásom, mert egyértelműen ez volt rám a legnagyobb hatással. Egy nő újságíró bátyja nyomtalanul eltűnik, és a nő teljesen eszköztelenül elindul, hogy megkeresse. Amitől zseniális ez a szöveg (bár én ezért szerettem A szolgálólány meséje könyvet is, bár szerintem ott ez kevésbé feszes, mert van szervezettsége a működésnek), hogy tényleg csak annyit mutat ebből a világból, amennyit a nő ismerhet, nincsenek nagy válaszok, csak egy disztópikus tér van, ki tudja, milyen szabályrendszerben, szinte társadalom nélkül elképesztően szép, kopár nyelven. Lehet, hogy a hónapban, szinte játékon kívül elolvasok majd egy másik Austert, most megjött a kedvem. 🙂

6. Oscar Wilde-féle betegség – Egy LMBTQ könyv

Patricia Highsmith: Carol
Ha már párhuzamos dokumentumok, épp írom a Carol értékelését, amiben arról van szó, hogy ez a történet már kétszer megcsinálta, hogy klasszikus legyen. Először azzal, hogy az első olyan könyv volt az amerikai piacon, amiben kvázi működő leszbikus párról lehetett olvasni, majd azzal, hogy ez a mozivászonra is felkerült nagy mozifilmként 2015-ben.

7. Rómeó és Júlia – Egy szerelmes történet

Michael Cunningham: Otthon a világ végén
Kultkönyv és kultfilm a meleg kultúrában két srácról és egy csajról, akik valami fura kommunaszerű működésben közel költöznek a Woodstock egykori helyéhez, nyitnak egy kávézót, aztán élnek valahogy. Nagyon sokat gondolkozom azon mostanában, hogy az ehhez hasonló fontos LMBT+ szövegek mitől lettek ennyire alternatívak és mégis ennyire hitelesek, ha rájövök, írok majd róla egy kibeszélőst, addig pedig itt az értékelés a könyvről.

8. Hemingway – Főszerepben a férfiak!

Sarah Winman: Bádogember
Az olyan, hogy ‘szép, és bárcsak klasszikus lenne, mert valójában minden megvan benne, hogy klasszikus legyen majd‘ ér? Mert én ide most olyat választottam. Van ez az Ellis nevű csávó az öregség küszöbén, aki egy reggel úgy dönt, hogy nem megy vissza a munkába, mert rájön, hogy nem érez semmit, és visszaemlékszik azokra az időkre, amikor még (szintén egy férfival és egy nővel – úgy tűnik ma ilyen klasszikusokról is szót kell ejteni) érzett, olyan nagyon-nagyon-nagyon igazán. Instant genderregény arról, hogy szembe lehet-e nézni egy kisvárosban férfiként az érzelmeinkkel a saját biszexualitásunkkal, de tisztán megmutatja hogy mit is jelent két embert tiszta szívből szeretni, és egyáltalán, mit jelent férfiként megszeretni Dél-Franciaországot. Ja, és igen, ez a könyv hozta el a van Gogh imádatomat is, a legkevesebb cserébe, hogy klasszikusnak tartom, és hogy nagyon szeretem (értékelés itt).

9. Agatha Christie – Egy krimi

Mario Vargas Llosa: Ki ölte meg Palomino Molerót?
Na, ez a könyv csodálatos. Arról szól, hogy brutálisan meggyilkolva találták a híresen gyönyörű hangú fiatal boleróénekest. Egy öreg nyomozó és csetlő-botló társa kezdenek nyomozni a perui légitámaszpont körül, és mindegy is, hogy kinyomozzák-e, vagy nem, a valóságot úgysem hiszi el senki. Llosa zseniálisan ír, vicces, minden pillanata történés, izzás, szexus, és olvassatok sok Llossát, hogy csodálatos legyen az életetek.

10. Robinzonád – Egy könyv, amely szigeten játszódik

William Golding: A Legyek Ura
Edmond is ezt választotta, és nagyon szívesen mondtam volna a Pán Pétert, de azt még ugye nem olvastam, A Legyek Urával viszont az a helyzet, hogy én elképesztően nem szerettem, pedig minden adott volt, hogy nagyon szeressem, disztópia, felnövés, új állam, és mégsem. Ha a 19. százados kérdésnél nem voltam még kitagadva, itt akkor is végképp elástam magam.

11. Byroni-spleen – Egy depressziós könyv

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Az első könyv, ami tematizálja azt, hogy a depressziót nem gyógyítja a Prozac, viszont simán tönkrebasz egy generációt, de ettől függetlenül is a Baby Jane-nel (értékelés itt) és az Egy kis élettel (értékelés itt) holtversenyben az egyik legkíméletlenebb szöveg a depresszióról, amit valaha olvastam. A kiskamaszéveitől a fiatal felnőtt életéig követjük a szerző saját történetét, terápiáit, gyógyszereit, miközben a híroldalak szerint akkor épp hatmillióan osztoznak a betegségén az USA-ban. Nagyon fontos könyv a témában, szintén az első pillanattól klasszikus lett fajtából.

12. Eposz – Egy hősies történet

Anthony Burgess: Gépnarancs
Oké, ez furán hangzik, és igazatok is van, de egyrészt, nehogy már úgy érjen véget ez a klasszikusokról szóló tag, hogy nincs szó a Gépnarancsról, másrészt pedig az is van, hogy ez a történet az emberi szándéknak, a döntéseink szabadságának a hőstörténete, és az, hogy ez a csávó velejéig punk és barom és antikrisztus, az ezt az üzenetet csak még fontosabbá teszi.

13. Antikvitás – Egy ókori történet

Szophoklész: Oidipusz király
Vágom, hogy ez nem a legeredetibb válasz, és valójában az is van mögötte, hogy nagyon szeretem a legtöbb általam olvasott antik drámát, de nekem is a Thébai mondaköré a kedvencem. Mindig is elvarázsolt Antigoné kiállása a saját isteni igaza mellett, de tényleg Oidipusz király története volt a kedvencem, valójában azért, mert ez baromira lélekben van, és mert a nulladik körtől vesztes helyzet, hiszen miért is viszik el őt? Azért, hogy megmeneküljenek a jóslat elől. De a jóslat elől nem lehet elmenekülni. Ha hiszünk a jóslatban, ezt tudjuk, ha nem hiszünk, miért is menekülnénk előle… És ja, asszem mindig azt éreztem, hogy igen, ez az ember.

14. Az ember tragédiája – Egy magyar mű

Márai Sándor: Zendülők
A legtöbbet olvasott magyar nyelvű szerzőm Márai, és persze, szörnyen nem olvastam még eleget tőle. Gondolkodtam, hogy klasszikusabb darabot válasszak-e, vagy ezt, végül az első Máraimat dobom be ide, ami a kamaszságról szól, felnőni polgári környezetben egy olyan városban, amely körül most háború van, a szereplőknek mégis az a fontos, hogy ők vannak, együtt vannak, és léteznek valahogy. Kamaszként, majdnem felnőttként, valahogy, ami a háborútól talán egészen független. Emlékszem, oldalakat fénymásoltam ki belőle, annyira berántott Máraihoz, és visszavonhatatlanul tart még.

Ennyi lett volna mára ez a kedves tag, köszönöm Edmondnak a jelölést, és hogy egyáltalán létrehozta ezt a kihívást, meg ezt a Klasszikus Júliust, ha tehetitek, kövessétek a többiek olvasásait, és persze olvassatok ti is klasszikusokat.

Én azt hiszem a hétvégén érkezem új bejegyzéssel legkorábban, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió