Sziasztok,

a mai #LMBT-t olvasunk interjú azért lesz rendhagyó, mert egy a blogon eddig nem szerepelt tartalomgyártó műfaj jeles képviselőjét, a könyves instagram, vagy egyszerűen csak bookstagram egyik nagyon vidám, lelkes és szeretettel teli tagját, Lindát, a Kitabu.hu bookstagram oldal vezetőjét kérdeztem. Linda sokféle könyvet olvas, nyomon követi az újdonságokat, és azok kapcsán mesél az olvasás közben felmerült gondolatairól, akár témák kapcsán a személyes érintettségéről is. Az internet labirintusainak egy őszinte és biztonságos, egyre növekvő zuga az övé, ami lelkesedésből, szeretetből és nyitottságból épül a közösségével, tavaly óta pedig már a saját blogján, a kitabu.hu-n is ír, szintén az olvasmányairól.

Egy meleg srác olvas (Emso): Mi a kedvenc LMBT+ olvasmányod? Mesélnél róla pár szót?

Kitabu (K): Az átlaghoz képest szerintem elég sok LMBT+ könyvet olvasok, nagyon kedvelem őket, egyben sem csalódtam. Az új abszolút kedvencem Nádasdy Ádám: Szakállas Neptun kötete. Ritkán találnak be nálam a novellák, de ez most maximálisan bejött, átjött, éltem a kis szösszeneteket. Nincsenek benne óriási eszmefuttatások, szájbarágós igazságok (szerencsére), mégis olyan nyíltsággal, hétköznapisággal szerepel benne az azonos nemű szerelem, hogy az olvasó néha el is felejtkezik erről. Értem ezt úgy, hogy a szerelem, a vágyódás, a csalódás az mindig egyforma, az érintettek nemétől függetlenül. Nádasdy ezt jól megragadta, s mindezek mellett azt is szuperül bemutatja, hogy miért kénytelenek sokan bujkálni, és önmagukat megtagadva kifelé más képet mutatni. Egy szó, mint száz: nagyon szerettem mind tartalmilag, mind stílusában. Ez most nálam az etalon!

Emso: Mit vársz el egy LMBT+ könyvtől? Mire számítasz, amikor meglátod ezt a címkét?

K: Pont ugyanazt, mint bármelyik másik olvasmányomtól: hogy kerek legyen! Szeretem az életszagú történeteket, amik nem habos-babos, csillámpónis, idealizált karakterekkel működnek. Sajnos mindenki jól tudja, hogy a világban másnak lenni (és most nem csak a szexuális irányultságra gondolok) nehéz. Ezeknek az embereknek a való életben rengeteg olyan akadállyal, előítélettel és nehézséggel kell megküzdeniük, amiknek alapjáraton nem volna szabad létezniük.

Ha most szigorúan az LMBT+ vonalon maradunk, akkor azokat a könyveket kedvelem igazán, amik megmutatják a problémákat is, mert ha tetszik, ha nem, azokból akad bőven. Nyilván mondjuk egy romantikusnak címkézett LMBT+ könyvnél, mint például az Akhilleusz dala, nem voltak irreális elvárásaim ennek boncolgatására, mégis egy nagyon kedves olvasmányom volt, szerettem. Cameron Post rossz nevelése szintén nagy kedvencem, valahogy így tudom elképzelni azt, amikor egy kamasz szembesül saját magával, és egy nem támogató környezettel. A Röpke pillanat csak földi ragyogásunk megint más tészta, ott például egy uralkodó kapcsolatról olvashattam, ami mindenféle felállásban megtörténhet, bárkivel. Nádasdy könyve viszont éppen azért lett kedvencem, mert teljesen hétköznapi helyzetekben mutatja meg meleg férfiak életének történéseit, legyen szó akár bujkálásról, viszonzatlan szerelemről, szerelmi civódásról. A szerelem az szerelem, az emberek emberek. Tök mindegy, hogy az adott pár fiú-lány, lány-lány, vagy fiú-fiú. Egy szó mint száz: a valósághoz legközelebb álló történeteket szeretem a legjobban. (Ettől még persze csípem, amikor mondjuk egy fantasyben bukkannak fel LMBT+ karakterek. Azt is szívesen olvasom.)

Emso: Szerinted néhány jól megírt LMBT+ főszereplőre, vagy több jólmegírt LMBT+ mellékszereplőre volna szükség? Van kedvenc LMBT+ mellékszereplőd?

K: Szerintem épp itt az ideje, hogy az LMBT+ karakterek főszerepeket kapjanak. A kedvenc mellékszereplőim pedig egyértelműen Shug a Bíborszínben, és Benji a Mi vagyunk a medvékben (bár ő később főszereplővé avanzsált, szóval nem tudom hogy számít-e).

Emso: Keresed az LMBT szereplőket, vagy random rájuk bukkansz? Mennyire emlékszel az első meleg szereplővel való találkozásra?

K: Leginkább véletlenül szoktam rájuk bukkanni, de célzottan is választottam már olyan olvasmányt, aminek tudtam, hogy LMBT+ szereplője van. Az első jelentősebb élményem a Bádogember c.könyv volt, imádtam.

Emso:Amikor rájöttem, hogy szeretnék ebben a sorozatban a bookstagram felé is nyitni, elég egyértelmű volt, hogy veled fogom kezdeni, mert látható volt az, hogy te, annak ellenére, hogy nem vagy a közösség tagja, jól vagy ezzel a témával, osztasz meg sztoriban LMBT+ tartalmakat is, megszólalsz, amikor úgy érzed meg kell. Fontos számodra ez a társadalmi jelenlét is? És hogy látod magad ebben a többi tartalomgyártóhoz képest?

K: Nagyon örülök, hogy ezt így látod. Abszolút nyitott vagyok a világra, nem ítélkezem. Számomra vannak jó és rossz, kedves és nem kedves emberek. A többi nem számít. Mindig igyekszem a dolgok mögé nézni, és több perspektívából megismerni a dolgokat. Fontosnak tartom, hogy bizonyos dolgok mellett szót emeljünk, igyekszem akkor is pozitívan megnyilvánulni, a jó dolgokra helyezni a hangsúlyt. Sajnos jelen állás szerint az LMBT+ közösséget korlátozni akarják, és nekem ez nem tetszik. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy azt látom, egyre több tartalomgyártó foglalkozik a témával, és posztol róla rendszeresen. Ez jó irány, remélem erre megyünk tovább!

Emso: Hol látod a saját felületed helyét mondjuk az LMBT+ támogató diskurzusban, és szerinted hol lesz mondjuk öt év múlva?

K: Az én felületem még gyerekcipőben jár sajnos a témában, szeretnék majd nagyobb teret létrehozni ennek. Rengeteg inspiráló embert követek a témában, akik mindig új ihletet adnak. Egyelőre ott tartok, hogy igyekszem ezeket az embereket kicsit nagyobb figyelembe helyezni, illetve igyekszem lehetőleg minél több olyan könyvet mutatni, amik megmutatják, hogy a más, nem más, csupán vannak, akik annak akarják elfogadni. Hogy 5 év múlva hol fog ez tartani, az a jövő zenéje

Emso: És mit, miket tanácsolnál egy bookstragramernek, ha a felületén ő is szeretné reprezentálni a szociális érzékenységét?

K: Ne erőszakosan tegye mindezt, mert fordítva is elsülhet a dolog. Igazából azt gondolom, hogy valakiből vagy kikívánkozik az ezzel kapcsolatos véleménye, vagy sem. Vannak szociálisan érzékenyebb emberek, akik szeretnek kiállni mások mellett, és vannak, akik nem teszik ezt meg, bár ugyanúgy nincsenek előítéleteik.

Sajnos azt látom, hogy az elmúlt egy évben eldurvult a helyzet a social media felületeken: arc nélkül, kritikátlan stílusban becsmérlik egymást az emberek. Ijesztő, és félelmetes, hogy még a legszebb, legpozitívabb üzenetű posztokba, bejegyzésekbe is hányan beleállnak csak azért, hogy odafröcsöghessenek valami negatívat.

Nálam ez ennyire durván még nem fordult elő, de például az LMBT+ témájú könyvek posztolása után mindig kikövet pár ember. Persze lehet ez csupán véletlen is. Szerintem a bookstagramon az a fontos, hogy maradjunk önazonosak. Csak azért ne olvasson senki LMBT+ könyveket, hogy ezzel valami olyan képet mutasson magáról, amit igazából nem úgy gondol. Követtem már ki én is könyves oldalakat homofób megnyilvánulásért. Nálam ez zéró tolerancia.  A “nincs bajom velük, de! kijelentés mindent elmond! Ahol van de, ott van előítélet is.

Emso: És végezetül még arról kérdeznélek, hogy üzensz-e valamit az LMBT-t olvasóknak?

K: Igazából talán csak annyit, hogy büszkén mutassák meg ezeket az olvasmányokat, beszéljenek róluk, mert lehet, hogy valakinek konkrétan az életét fogja megváltoztatni az, hogy találkozik olyan történetekkel, amiből meg fogja tudni, hogy nincs egyedül.

Köszönöm szépen Lindának, hogy elfogadta az interjút, és hogy őszintén válaszolt a kérdésekre, keressétek az oldalát Instagramon, vagy térjetek be a blogjára olvashatni, ha tetszett, ahogy mesélt nektek. Én mára megköszönöm a figyelmeteket, de hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel.

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió