Címke: summa 3 / 5 oldal

Sziasztok,

egy szuper klassz szupersűrű hónap van mögöttem, szóval most csupa-csupa jó érzéssel írom nektek ezt a summát. Ami a blogot érinti, 15 könyvet szereztem az elmúlt hónapban, 8 könyvet sikerült elolvasnom, és ez lesz a 11. bejegyzésem. Lazán, de jól mentek a dolgok, gördülékenyen, tényleg szerettem ezt a hónapot. Kezdjük hát summázni:

15 könyvvel gazdagodott a polcom:

Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok
Krusovszky visszatért az első műfajához, a lírához, és elég menő lírakötetet pakolt össze, bár eddig csak beleolvasni volt időm. A kötete az álom és az ébrenlét határait, a felejtés és a nem emlékezés témáit igyekszik körüljárni, és nagyon várom, hogy legyen időm és motivációm beleveszni figyelmesen egy lírakötetbe, mert biztosan ez lesz a következő.

Paul Auster: 4 3 2 1
Austertől eddig csak rövidebb regényeket olvastam, de nagyon csábít ez a majdnem 800 oldalas monstrum is, szinte azóta, hogy megjelent. A regény annak a lehetőségeit járja körül, hogy mennyire határozzák meg az embert a körülményei, a véletlenek és az emberi döntések. Négy fejlődésregényt olvashatunk, ugyanazét az Archie Fergusonét, és nagyon kíváncsi vagyok rá, miken múlnak Auster szerint a nagy dolgok.

William Golding: A Legyek Ura
Nagyon fura Golding könyve. Azóta tudom, hogy meg akarom venni, mióta láttam az új borítóját, pedig a híre a kamaszkoromban sem volt kisebb vagy érdektelenebb, mint most. Csak valahogy most állt össze. Klasszikus kamaszokról szóló szövegnek tartják, mint a Zabhegyezőt, de A Legyek Ura sokkal direktebben foglalkozik a társadalommal. Egy kamasz csoport hajótörést szenved a második világháború után, és érzik, hogy fel kell épüljön valamiféle államszerű rend. A regény elsősorban ennek a rendnek a kialakulását és a személyiségükben még instabil kamasz szereplőket mutatja be. Ennél biztos vagyok benne, hogy rövidesen olvasni fogom.

Karl Ove Knausgard: Halál (Harcom 1.)
Knausgard és az ő Harcom sorozata az egyik leghangosabb dolog a kortárs világirodalomban, és én az ilyen hangos dolgokat mindig egy kis idővel később olvasom el, és nem is pózból, hanem csak mert szeretem, ha már le van zsongva valami. A sorozat maga a szerző életét meséli el, ami most így nem hangzik túl érdekesen, de mindenki annak tartja, és hát. A Halál az apja életét és a gyermekkorával való leszámolását, elszámolását állítja a középpontba. Érdekel.

Pusztai Virág: A képekből összerakott ember
Pusztai Virág az egyik tanárom a televíziós műsorkészítő képzésen, és ha jól látom, ez az anyag a doktori disszertációja. Néhány fejezet erejéig már kaptunk betekintést a témába az egyetemi kurzusain, de alapból érdekel ez a tudományterület. A kötet a képi fordulat utáni világról beszél elsősorban a filozófia felől. Annak a kornak a jelenségeit vizsgálja, amit ma élünk. Ha jól sejtem arról fog benne beszélni, hogy hogyan vagyunk képesek mind tudósként, mind emberként együtt élni ezzel a fajta vizuális világgal, és hogy mi hogyan teremtjük, interpretáljuk újra és újra magunkat benne. Kedvelem Pusztai Virágot, kíváncsi vagyok a meglátásaira és a kérdéseire.

Chaim Potok: A nevem Asher Lev
Az egyik egyetemi órámra kellett olvasnom Jirí Langertől a Kilenc kapu című könyvét, amelyben a haszidokról írt, akik ortodox hagyománytartó zsidó közösségek, az Ortodox című könyv kapcsán most sokat beszélnek róluk a könyves közegekben. Jellemzően vidám emberek, sokat táncolnak és egész életükben a tekercseiket bújják. Jirí Langer is egy olyan író volt, akinek ki kellett lépnie a közösségéből ahhoz, hogy alkotni tudjon, hasonló a helyzet Chaim Potok rabbi főhősével, aki pontosan tudja, hogy a vallásos zsidók nem szoktak festeni, sőt, olyan jól festeni, mint ő. A vallásos kultúra és a művészet tere között pedig bátran kigúnyolhat az ember bármit. Egy lelkes, humoros, vicces könyvet várok.

Edward St. Aubyn: Patrick Melrose – Nincs baj – Baj van – Van remény
Edward ST, Aubyn: Patrick Melrose 2. – Ami kell – Végül
Szóval határozottan az az érzésem, hogy nem olvastam még elég drogos könyvet. Pedig de. Csak a drog mellé a könyvekben mindig olyan tök érdekes témák kerülnek, mint a beat, a depresszió vagy éppen az angol arisztokrácia elsatnyulása. A Patrick Melrose sorozatban határozottan az utóbbira kapunk példát. Az öt kisregényből álló, magyarul két kötetben megjelent sorozatban Patrick Melrose életét követjük az apja zsarnokoskodásával teli gyermekkorától a heroinfüggőségéig, majd látjuk, ahogy Patrick családapaként próbál harcolni az apja okozta traumák, és azok az átöröklődése ellen. Több olyan molynak a kedvence ez a könyv, akiket nagyon kedvelek, és nyilvánvalóan én is imádni fogom. A Lírától vettem 1+1 akcióban, mert a Librinél lebeszéltem magam ugyanerről az akcióról egy hónappal korábban, és utáltam is magam érte.

Amy Bloom: Közös titkaink
A könyv Lorena Hickok és Eleanor Rosevelt szerelmi történetét járja körbe. Egyrészt ez egy nagyon izgalmas kötetnek tűnik, hiszen az újságíró és az idealista first lady, akinek például az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát köszönhetjük, kapcsolata mind szakmailag, mind érzelmileg összefonódik. Nyílt titok a Fehérházban, hogy Eleanor és bizalmas tanácsadója között több van barátságnál, Eleanort mégis férje mellett, az ország második asszonyaként végzett emberjogi és nőjogi mozgalmárságáról ismerjük. Én meglepődtem a regény fülszövegét olvasva, kíváncsi vagyok, hogy milyen további meglepetéseket tartogat számomra a könyv.

Balázs Ágnes: Feladó: Fekete Szivárvány
Édesanyja balesete után Zsófi gyanús leveleket kap, amelynek a feladója a Fekete Szivárvány. Feltehetően valamilyen rejtélyt feloldva Zsófi édesapja állhat az ügy mögött, Zsófi pedig nyomozásra indul. Egy kedves barátom ajánlotta, érdekel a roma téma ifjúsági regény reprezentációja, többet nem igazán tudok róla.

Emmi Itarata: A tiltott álmok városa
Két dolog történt az elmúlt hónapban, ami meghatározza egy picit most azt, hogy milyen könyvek kerülnek előrébb az olvasmánylistámon. Az egyik Zsófi szuper videója, amiben LMBT+ könyveket ajánl nektek, és amiben legalább 2 olyan régóta meglévő, még olvasatlan, és egy régóta megvenni tervezett könyv is szerepel, amikről azt gondolom, hogy tök gáz, hogy még mindig nincs róluk tartalmam. A másik dolgot már régóta terveztem, de Zsófi videójának hatására vált valósággá: Megkérdeztem, hogy milyen könyvekről olvasnátok szívesen, és arra kérlek titeket, hogy az oldaldobozok közötti képre kattintva ti is ajánljatok bátran könyveket, amik érdekelnek titeket.

Nadehogy: Miért kellett ez a hosszú felvezető? Mert A tiltott álmok városával a megjelenése óta szemezgetek, de csak Zsófi videójának a hatására maradt meg végre a kosaramban egy-egy akciómustra után. A regény főszereplője Eliana, aki álmot lát egy olyan szigetbéli városban, ahol tilos álmodni. És rettenetesen érdekel, hogy hogyan épül fel ez a diktatúra. Mármint nagyon szerettem a Chaos Walking trilógiát, ahol minden férfinek zaja van, egy ideje a polcomon van a Manmom, ahol szintén az álmodás az egyik fő történettér, az Amatka is egy éve áll már a polcomon, ahol a nyelvet korlátozza egy diktatúra… Érdekelnek az íjmódon felépített világok, és nem értem, miért nem olvastam még el ezeket.

Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském!
Murakami könyvét már értem, hogy miért nem olvastam el. Mert olvasatlanul vár a polcomon az 1Q84 első része a szerzőtől, és nem szeretem, ha egy szerzőtől több olvasatlan könyvem van. És félek az 1Q84-től, mert egy nagy trilógia nagy tétekkel. Ehelyett most akkor elolvasom ezt. Rövidebb is, egykötetes is, LMBT is, kértétek is. A kötetben K-t követjük, aki szerelmes az egyik diáklány társába, aki viszont egy idősebb üzletasszony miatt lángol. Egy szép történetet várok egymás mellett élő beteljesületlen szerelmekről, és az sem volna rossz, ha megérteném, miért szeretjük annyira Murakamit. Bocsánat, ha a szavaim valakik szerint blaszfémikusak, még nem tudom, hogy mit cselekszem.

Wolfgang Herrndorf: Csikk
Mint ma már említettem, nagyon szeretem a Zabhegyezőt, ezért vannak mind várakozásaim, mind félelmeim azokkal a könyvekkel, amiket úgy reklámoznak, mint az új Zabhegyező. Egyszerűen mindig meg kell keresnem azt, hogy mitől lesz más, mitől lesz ez érdekes számomra, és mivel szintén kértétek, és én is régóta szemezgetek vele, ezért itt is el kellett gondolkodnom. A Csikk egy olyan regény, ami igyekszik megragadni valamit a kelet-németségből. Két berlini kamasz srác elindul egy öreg Ladával, hogy Havasalföldre menjenek Csikk rokonaihoz. Én szoktam szeretni az ilyen road movie-kat, ha tényleg elkapják azt, amikor csak úgy nézzük az utat és beszélünk mindenféléről hangulatot. Ezt mindenképpen várom tőle. És hogy hozza a Zabhegyező minőséget. Ez is olyan könyv, amiről biztosan hamarosan lesz szó.

Max Porter: A bánat egy tollas állat
Érthetetlen, hogy ez a könyv eddig miért nem volt a polcomon, mert a tavaszi megjelenése óta erősen kiabálva hívogat, de még szerencse, hogy nem vettem meg. A szakkollégiummal mi is választhattunk, hogy a tavalyi szépirodalmi szövegek közül melyikek kerüljenek a Libri-díj shortlistjére, és a szavazatunkért cserébe érkezett ez a könyv, és eléggé nagyon örültem neki. A könyv egy rövid elég lírikus gyásztörténet, amiben egy apa és két fiú egy varjú segítségével igyekeznek feldolgozni az édesanyjuk értelmetlen halálát. Nagyon izgalmas a kötet textúrája, kis monológokat tartalmaz, szinte verseket, és bár biztos vagyok benne, hogy egy csomó jelentés elveszett számomra például azért, mert a kötet kapcsán hallottam először Ted Hughesről, mégis egy izgalmas gyászfeldolgozós kötet lett, tele gyönyörű mondatokkal, amiket könnyű érezni.

Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Épp 2017 tavaszán, amikor elkezdtem jó verseket is írni a Független Mentorhálózat alatt, jelent meg a Szívlapát kortárs költészeti antológia, amiben akkor élő szerzők kamaszok számára is érthető, élvezhető verseit válogatta egybe Péczely Dóra. Most ennek az antológiának jelent meg a kistesvére, a Lehetnék bárki, amiben 30 alatti kortárs szerzők és klasszikus szerzők 30 éves koruknál előbb írt versei jelennek meg. Hatalmas öröm számomra, hogy az antológiában két versem is olvasható, illetve, hogy a kötet címét az egyik versem sora adhatta. Nagyon klassz antológia hihetetlenül izgalmas szerzőkkel, bátran ajánlom nektek is. Amikor megérkezett a példányom egész nap csak lapozgattam, hogy milyen jó versek vannak benne, milyen jó emberektől, és milyen megtisztelő és klassz dolog szerepelni benne.

9 könyvet sikerült az elmúlt hónapban szereznem:

Erwin Mortier: Dadogó dalok könyve
Erwin Mortier édesanyja Alzheimer-kórban szenvedett, és azt olvashatjuk rövid, szabadversszerű kis novellákban, hogy egy anya hogyan veszik el a világban, és a gyermekének hogyan kell megtanulnia másként viszonyulni az anyjához és az őt gondozó apához. Mivel a családom tavalyig szintén együtt élt ugyanezzel a betegséggel, ezért azt mondhatom, hogy nagyon ismerősek voltak a kötet élményei. Látni és lassan megszokni, hogy valaki nincs velünk, keresni magunkon a jeleket és utólag megmagyarázni, megérteni a történeteket, próbálni azt az embert segíteni, aki ott van vele, felkészülni arra, hogy lesz, amikor már mi kevesek leszünk. Egy nagyon érzékeny szöveg, nagyon első kézből mutatja meg a hozzátartozás érzéseit, tétje a szövegnek, hogy ezeket minnél tényszerűbben írja le. Szerintem nem igazán ismert könyv, pedig fontos volna. A téma miatt is, és a megértés miatt is. Mindketten elolvastuk a nővéremmel aztán beszélgettünk egy nagyot. Sokat kaptunk a könyvtől.

Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Matt Haig az angol ifjúsági és gyerekkönyvpiac egyik népszerű alakja, olyan könyveket jegyez, mint a Ha megáll az idő vagy A fiú, akit karácsonynak hívnak. Ebben a regényben mégsem feltétlenül a fiataloknak szól. A depressziójáról mesél, amit a húszas évei közepén élt át, és közben tele van életerővel és életigenléssel. Elmondja, hogy volt, amikor ő is elindult, hogy megöli magát, de végül nem tette meg az utolsó lépest egy szikla peremén állva, beszél a visszaesésekről, a fájdalomról és a létezni képtelenségről, arról, hogy érezhetjük úgy, hogy mínusz egyen állunk, de nem a halál az egyetlen megoldás, hogy feljöjjünk. És közben tényleg süt minden szavából az élni akarás. Listákba szedi, hogy miért kell életbe maradni, beszél a nehéz dolgokról, a depresszió statisztikájáról, arról, hogy hajlamosak vagyunk mi magunk és a környezetünk is elbagatelizálni. Kemény könyv, de szuper módon kedves és jólelkű az egész. Nem fogja megváltani a világot, de nem is vállalkozik rá. Csak egy picit másként akar rád nézni, és ez sem kis dolog.

Johan Idema: Hogyan legyünk jobb turisták
Johan Idema könyve egy nagyon izgalmas kis darab. Két motivációm volt. Egyrészt most nyáron több ilyen hátizsákos városban lézengős kis nyaralást tervezek, másrészt pedig Eberhard Staub: Az élő város című könyvében azt mondja, hogy a városi ember is olyan, mint a turista, hiszen hátizsákkal mászkál, van nála víz meg szendvics, és fotókat is készít. Alapvetően kábé úgy vagyok turista, ahogy Idema képzeli, tömegközlekedem keresztül a városokon, keresem a peremkerületeket és az azokban rejlő szépséget, ott vásárolok, ahol az emberek általában, gyűjtök emlékeket, mégis jó visszacsatolás volt, hogy Idema ezt tartja a jobb turistaságnak. Én úgy érzem, hogy lassabb, a pillanatban élőbb, de mindenképpen jó így.

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Nádasdy kiadta az első prózakötetét a születésnapomon. A melegségről ír benne, hogy milyen volt a ’60-as, ’70-es, 80-as években. Kedves, mesélős, tanulságos könyv ez, nyilvánvaló volt, hogy odáig meg vissza leszek érte. Itt írtam róla.

Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam
A Nils Holgersson mesék írójának szép gyerekkora volt egy vidéki kisbirtokos gyermekeként. A könyvéből megismerjük a közeli családokat, a nevelőnőket, és végig követjük azt, ahogy az eltökélt kislányból lassan író lesz. A regény idején túl is majd az első nő, aki irodalmi Nobel-díjat kap. Kedves könyv, jó hangulatokat kap el, egy délután alatt olvastam ki pihenésképpen.

Molnár Gál Péter: Coming out
MGP a rendszerváltás előtti színházi élet megkerülhetetlen kritikusa volt, akiről 2004-ben kiderült, III/III.-as ügynök volt, akit a homoszexualitásával zsarolva szerveztek be. Akkor megírta a végül be nem fejezett, meg nem szerkesztett válaszát, amely csak most most a Magvető Tények és Tanúk sorozatában jelent meg. Itt írtam róla.

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Jeanette Winterson az angolszász kortárs irodalom egyik nagy, kedvelt feminista alakja. A Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? pedig a szerző egy későbbi regénye, amiben már a pályájára is visszatekint. Amikor először olvastam a könyvet 16-17 évesen, akkor elsősorban arról szólt, hogy egy kamasz lány próbál valahogy élni azután, hogy az a nevelőanyja elutasította. Ma már egyszerre szól erről és közéleti érzékenységről, amit tizenhat évesen nem is igazán érthettem, mert az igazán az elmúlt pár évben ragadt rám. Beszél a vallásos neveléséről, de nem állítja be ezt a témát sem direkt ellenségesen, tematizálja a munkáséletet és az elsőgenerációs értelmiségiségét, nyilván baloldalian, és közben tényleg csak azt próbálja feldolgozni, hogy hogyan hangozhatott el a címben szereplő mondat.

Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk
Selyem Zsuzsa kötete nem csak a címe miatt érdemli meg a figyelmünket, hanem azért is, mert jó novellákat tartalmaz. A nyelvhasználata kevésben tér el a fiatal kortárs magyar prózanyelvtől, gesztusaiban is elsősorban elidegenedik, hősei menekülnek egyfajta valóságból, melyek válsága egyébként a teljes társadalmat is érinti. Előkerül a migráció, az ökológiai krízis, de mindezek személyes síkokon, történeteken keresztül maradnak velünk. Izgalmas szövegek, nem forradalmiak, nem mások, mint amiket a fiatal prózánál látunk, bár elég menőn többször olvasunk állati nézőpontból történeteket, de  a szövegek mindenképpen kellemesek, alaposak és jók.

Max Porter: A bánat egy tollas állat
(Fent már írtam róla)

Nézzük az év elején belőtt kategóriák szerint:

Nonfiction: Miért érdemes életben maradni?, Hogyan legyünk jobb turisták, Coming out, Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Megismerni a várost: Hogyan legyünk jobb turisták
Nem angol/magyar anyanyelvű szövegek: Dadogó dalok könyve (belga), Hogyan legyünk jobb turisták (holland)
Kortárs magyar széppróza: A szakállas Neptun, Az első világvége, amit együtt töltöttünk
Régóta meglévő LMBT könyvek: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
LMBT könyvek: A szakállas Neptun, Coming out, Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Blogoltam is:

Ez ebben a hónapban a tizenegyedik bejegyzés, ami kifejezetten örömteli dolog számomra. Annak is örülök, hogy a pontosan tervezett posztok jókor jöttek: Tényleg a hónap első napjaiban érkezett az 1 és 6, és sikerült tartani a pontosan három hetet a két kibeszélős poszt között, amire a továbbiakban is nagyon szeretnék figyelni. De ne szaladjunk ennyire előre.

Június 3-én érkezett az 1 és 6, a betervezettek közül 3 könyvet olvastam el, de nem is erőltettem, a három maradék könyv is menni fog majd, mert tényleg érdekelnek, csak nem akartam erőltetni. Ezt követően érkezett az első Kibeszélős, amelyben a blogon található bejegyzéstípusokról meséltem. Hogy mik voltak velük a szándékaim, és hogy hogyan alakultak át az évek alatt. Az első értékelésem Sara Collins: Frannie Langton vallomásai című könyvéről szólt (az alternatív fülszöveget itt, az értékelést itt találod). A következő bejegyzésről már volt szó ma, arra kértelek benne titeket, hogy ajánljatok nekem könyvet. Aztán érkezett a hónapom nagyon várt olvasmányáról az értékelés: Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun című novelláskötetéről írtam (alternatív fülszöveg itt, értékelés itt). A második Kibeszélősben arról írtam, hogy miért kellene visszavenni a buzi szót. Index kiemeléssel és hatalmas komment cunamival trónól most a legolvasottabb bejegyzések között, és megdőlt vele az eddigi napi látogatottsági rekordom. Az utolsó értékelés Molnár Gál Péter: Coming out című önéletírásáról szólt (alternatív fülszöveg itt, értékelés itt), és ez pedig hát a 11. bejegyzés.

Szóval ez volt. Örülök ennek a hónapnak, tényleg sikerültnek érzem. A június, és ha már itt tartunk, az augusztus nem tudom, hogy hogyan fog alakulni, mert most táborozom, aztán pedig nagyon ritkán leszek térerő közelében, de szeretnék blogolni, bízom benne, hogy megtalálom majd a módját. 🙂 Még az is lehet, hogy egyszerűen csak lesz hálózat otthon (bár eddig nem volt, de hátha ezt megoldotta az online oktatás helyzete). Tényleg meglátjuk.

Mindenesetre, ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról sem, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy az áprilisban létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és szintén április óta patreonon is támogathatjátok a munkámat.

A következő találkozásig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Sziasztok,

nagyon durva, hogy olyan mintha ezer éve írtam volna a legutóbbi havi summát, pedig csupán pont egy hónap telt el azóta. De persze többnek tűnt, lassan megy az idő karanténban, sok könyvet sikerült rendelni, kevesebbet olvastam, viszont rengeteget blogoltam (Ez a 41. bejegyzésem ebben a hónapban a személyes blog posztjaival összeadva, de egy meleg srácként ezzel a 12. bejegyzésemmel sem maradok szégyenben.), és hát bőven van mit mesélni, szóval nem is nyújtom tovább a szót.

25 Könyvet szereztem az elmúlt hónapban

Elsősorban kiadói akciókat kerestem. Tök fontos, hogy most, amikor bezártak a könyvesboltok és elmaradt a könyvfesztivál, ha tehetjük, közvetlenül a kiadótól rendeljünk. Ezzel támogatjuk őket, miközben van, hogy olcsóbban ki is jövünk, mint egy terjesztői rendeléssel. Ha mégis úgy alakul, mert mondjuk jó akcióitok van, keressétek a Líra, Libri vagy Alexandra csoport könyveit a saját terjesztőiknél. Én is így igyekeztem támogatni a kiadók munkáját, és a kiadók szuper akciókkal hálálták ezt meg. Mutatom:

Maxim: Dream válogatás akció

Jesse Andrews: Manmon
Az álmokon túl
Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni könyv írójának a tavaly megjelent egészen másirányú ifjúsági disztópiája ez a regény. Benne mindenki akkora, amennyit ér, így az élete során mindenki nőhet is és alacsonyodhat is a beleszületett helyzetéhez képest, és van egy tér, az álmoké, ahol mindenki egyenlő, és vannak emberek, akik képesek irányítani az álmok terében történteket. A regény során egy kamasz fiú-lány testvérpárt követünk, akik közül a lány ki akar házasodni egy gazdag magas jogásszal, aki képes őket az egészen apróságukból kiemelni. Elkezdem olvasni a regényt, de aztán mindig jöttek mások, így nem olvastam tovább, pedig érdekesnek tűnik.

Karen M. McManus: Tartsd meg a titkot
Karen M. McManus jegyzi a Lehull a lepel ifjúsági krimit, és úgy tűnik, hogy ebbe a krimijébe is került LMBT szereplő. Egy izgalmas regénynek ígérkezik egy lány főszereplővel, aki most csöppen a titkokkal teli kisvárosba, ahol néhány évente eltűnnek kamasz lányok. Karen McMannus érti a krimit, de az az igazság, hogy egy picit sok LMBT mellékszereplős ifjúsági krimi lesz ebben a bejegyzésben, és nem tudom, hogy pont ez a könyv mikor fog sorra kerülni.

GABO: 1000 könyv közül lehetett 999 forintért akció

Andrew Hodges: Kódjátszma
Alan Turing élete
Nem emlékszem mikor talált meg Alan Turing, de biztosan kamasz koromban, mert olyan kép él róla a fejemben, aki nagy történelmi karakter, akinek szenvednie kellett a melegsége miatt. Csak sokkal később láttam a filmet, aztán pedig nagyon sokat tanultunk róla az egyetemen, hiszen megalapozta a rövid matematikusi pályáján is a mesterséges intelligencia és mai általános nyelvészet, nyelvtechnológia alapjait. Nagyon régóta szemezek a könyvvel, de 5000 Ft az alapára, és nem azt mondom, hogy egyszer nem vettem volna meg, de eddig mindig volt helyette más.

Scott Westerfeld: Túlvilágok
Darcy egy nő, aki félbehagyta az egyetemet és New Yorkba költözött a készülő ifjúsági regényével, ahol gyorsan beilleszkedik a tapasztalt és fiatal írók közé. Közben pedig Darcy különleges regényével is megismerkedünk, aminek a főszereplője egy terrortámadás elől a -túlvilágra menekül, de könnyen lehet, hogy ez a különleges képessége nem elég ahhoz, hogy megmeneküljön. LMBT, Régóta figyelem. Örülök, hogy megvan, de nem tudom, mikor fogom elolvasni.

Caea Delevinge – Rowan Coleman: Mirror, mirror
Ezt a könyvet elmondhatatlanul jó volt olvasni. Egy ifjúsági krimi, amiben olvasás közben nem csak az elkövetés miértjét és tettesét kerestük sokáig, hanem azt is, hogy mitől lesz LMBT+ szöveg, és mindkettőtől leesik az állad. Egy osztály különceit egy iskolai énekóra feladata összehoz egy próbaterembe, és a közös dühük épít valami olyat, amit könnyen tarthatnak a következő egy évben otthonnak. A barátságuk kis törései azonban felszínre kerülnek, amikor az egyikük eltűnik, de ha nem kapaszkodnak össze, minden, ami jónak tartanak darabokra hull. Itt írtam róla.

Daryl Gregory: Afterparty
Ez a könyv szörnyen véletlenül jött felém az akcióban, de elképesztően boldog vagyok ettől. Mostanában nagyon érdekel a hit mint téma, és ez a szöveg nagyon erős kérdéseket tesz fel róla. Az Afterparty az okosdrog forradalom után játszódik, amikor már otthon mindenki képes lesz drogot nyomtatni. Egy tudós társaság ekkor felfedezi az ÚME 110-et, későbbi nevén a Jelenlétet, ami képes elhitetni a fogyasztóval, hogy isten fizikailag is ott van vele. A készítők úgy döntenek, hogy ez a szer nem kerülhet az utcára, évekkel később egy gyülekezet mégis használni kezdi. Ez után nyomoz az egyik, egyébként leszbikus feltaláló, így egy nagyon mozgalmas és cselekményes történetet kapunk. Itt írtam róla.

Ruth Ware: Sötét erdő közepén
Ezt még valamikor OlvaZsófi ajánlotta nagyon, és talán LMBT szálat is emlegetett, de lehet, hogy ez hülyeség. A fülszövegből nagyon kevés derül ki, igazából annyi, hogy ez egy thriller, aminek Nora a főhőse, aki meghívást kap Clare erdő közepére szervezett lánybúcsújára. Akad valami régóta elvarratlan szál is, és a dolgok egyébként sem alakulnak túl jól. Krimi, amiről azt szoktam mondani, hogy nem igazán az én műfajom.

Andrew Ridker: Jótét lelkek
Tavaly az év közepén jelent meg a Jótét lelkek, és szintén isten hozta a polcomon. Mindig bizalomgerjesztő, amikor egy regény címkéi között az erotikus, az LMBT és a családregény is szerepel, de közben sokan szeretik, és a fülszöveg is érdekesnek tűnik. Egy idősödő, jelzálogproblémákkal kűzdő középszerű egyetemi professzor áll a regény előterében, akit elhagyni készül a barátnője, a már felnőtt gyermekei nem foglalkoznak vele, kiderülhet, hogy valójában alig ismerte a halott feleségét, és most muszáj összeszednie magát. Izgalmas könyvnek tűnik, tudom, hogy lesz egy pillanat, amikor le fogom szedni a polcról, és egyben elolvasom. Ezekkel a könyvekkel mindig ez van.

Moskát Anita: Bábel fiai
A tavalyi év egyik nagy olvasói élménye volt Moskát Anita utóbbi két regénye az Irha és bőr (itt írtam róla) és a Horgonyhely (A két regény kapcsán itt beszélgettünk Anitával az LMBT irodalomról és a szórakoztató SFF irodalomban lévő LMBT lehetőségekről.) a tavalyi évem nagy kedvencei voltak, és most az első regényét is beszereztem. Bár nem volt akciós, de régóta vártam, és a kiadótól a legkorrektebb rendelni. A regényről azt tudom, hogy a különböző hatalmi struktúrák dolgoznak benne, egyház, főpapok meggyőződéséről és lehetőségeiről, próféták üzeneteiről olvashatunk bennük, miközben minden a vérről és a pénzről szól. Mindig azt hittem, ez lesz az első Moskát Anita regény, amit olvasok, mert a hatalom és a vallás olyan kérdések, amik nagyon-nagyon érdekelnek, de aztán az élet máshogy rendelte. No nem baj.

Líra: Nagyon kíváncsi voltam mindkét könyvre, könyvfesztiválon akartam őket beszerezni, és találtam 3000+ felett 25% + ingyen szállítós kupont

Sebastian Barry: Végtelen napok
A XIX. század közepén a 17 éves Thomas az éhinség elől az Egyesült Államokba szökik, ahol egy befogadó családot és szerelmet is lel a család fiatal férfija, John személyében. A pár együtt harcol a polgárháborúban, majd amikor a sors eléjük sodor egy sziú kislányt örökbe fogadják, hogy együtt bejárják az egész országot. Egy nagyon várt történet ez, ami most jelent meg a Magvető gondozásában, és nagyon örülök, hogy megjelent, de most egy picit félek tőle, mert nem kötnek le sokszor a történelmi szövegek, viszont a kedves kis család szeretetrevalósága úgy érzem nagyon fog tetszeni.

Bordás Máté: Egy völgy elárasztása
Ezt a kötetet a könyvfesztiválon akartam megvenni, hogy a kiadónál vegyem, de végül megvettem most. Bordás Máté egy nagyon jó és jófej fiatal költő és ijesztő volt kézbe venni a kötetét, mert Máté egy olyan srác, akit mondjuk 2017 óta folyamatosan követek. Időről időre jelenek meg a zseniális Rost folyóiratban, aminek ő az egyik szerkesztője, együtt laktunk JAK-táborban, ami egy meghatározó hét volt, azt hiszem mondhatjuk, hogy mindkettőnknek, és nem egymás miatt. És azért hablagyolok, mert eddig csak bele-belenéztem a kötetébe, ami egy tök bátor kötet. Nagyon más, mint amit itthon szoktak csinálni, kinyitva is látszik, hogy Máté olvas például kortárs világlírát. Itthon, ha ömlenek a gondolatok, akkor a beatből omlanak, és tök működnek, de Máté tök más és nagyon működik ez is. Annyira, hogy még nem volt bátorságom nekiállni szorosan olvasni.

Molybolt: Az unokaöcsém egy olyan könyvet szeretett volna húsvétra, ami csak ott volt, de kellett még venni két könyvet a postaköltség miatt

David Sheff: Csodálatos fiú
David Sheff újságíró, aki végigélte, ahogy a fiatal és tehetséges gyermeke metamfetamin függő lesz. Többszöri rehab és visszaesés, egyetemváltás története ez egy szülő szempontjából, aki mindig fél attól, hogy megcsörren a telefon, de közben mindig próbál reménykedni. Terápiára járnak, orvosokkal konzultálnak, majdnem megmérgeződik egy egész család élete, és próbálják elfogadni, hogy az a csodálatos fiú és a függő srác, akinek minden mindegy és akiből csak a drog beszél nem ugyanaz a személy. Egy apa szinte reményvesztve próbál küzdeni a gyermekéért, mert tudja, hogy különben pár héten belül holtan találnák túladagolva, és eközben újságíróént igyekszik a lehető legtöbb forrást felkutatni és a legtöbb szempontból vizsgálni a függést, különösen a metfüggést. Kemény dokumentum regény ez, és egy izgalmas önismereti kaland számomra. Tipikusan az a könyv, amit azért vettem meg, mert a borítója szép (Jó, de sokat segít, hogy Timothée Chalamet van a moziplakát alapján készült borítóján.), de örülök, hogy elolvastam.

Dimitry Glukhovsky: Poszt
Dimitry Glukhovsky az egyik legismertebb kortárs orosz író, itthon is sorra jelennek meg a regényei, és már többnél éreztem azt, hogy meg kellene vennem. A legutóbbi ilyen regénye volt a Text, ahol a közösségi média valóságában értelmezi a közeljövőben játszódó politikai katasztrófát. Most a fővárosra és vonzáskörzetére visszaszűkült Ororszországban járunk az egykori Volga mentén, amire most már csak folyóként hivatkozhatnak. Egy határőr és a 17 éves bajkereső, kíváncsi nevelt fia története vár a gyönyörű könyvtárgy belsejében. Az elejét elkezdtem, és tetszik, de nem most fogom folytatni, de tudom, hogy el fog jönni az ideje.

Agave: Nagyon szerettem volna Neil Gaiman könyvét, és akciós volt, és rendeltem hozzá még egyet, ami idén jelent meg és nagyon érdekelt.

Cory Doctorow: Radikálisok
Négy felkavaró történet a jelenből
A könyv négy nagyon izgalmas sci-fi novellát, kisregényt tartalmaz, amiben különböző Egyesült Államok béli összeomló jövőket ismerhetünk meg, amelynek alapja lehet akár a terrorizmus, akár a korrupció, akár a darknet vagy az apokalipszis pénzzel való túlélhetősége. Izgalmas szövegeket várok leginkább, és egy picit tartok ettől a kisregény formától, de tényleg nagyon akarom, hogy jó legyen.

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Neil Gaiman az SFF irodalom egyik hatalmas alakja. Olyan szövegek fűződnek a nevéhez, mint az Amerikai istenek vagy az Északi mitológia. Tudtam, hogy egyszer el fogom veszteni a Gaiman szüzességemet. Sokáig azt gondoltam, hogy a Coraline lesz ez a könyv, mert egy portálutazó kislányról szól, nyilván Alice, és a többi, amit behív ez a téma. Aztán Moskát Anita megosztott pár hónapja néhány idézetet ebből az esszégyűjteményéből, és úgy éreztem, hogy sokkal könnyebben függök rá a szerzőre, ha olyan elméleti szövegekkel kezdek, amik (1.) tök okosak, (2.) tök érdekelnek. Most pedig nagyon akciós volt, 1200-300 forintért rendeltem.

Libri: Random akciók

Cserna-Szabó András: Puszibolt
Mi más is lehetne egy nagy regénynek a fő kérdése, minthogy mi is a helyzet a boldogsággal? És Cserna-Szabó Pusziboltja nagy regény minden ismerősöm szerint, aki már olvasta. Ő a kortárs irodalomnak egy nagyon zseni alakja, humoros, de vérkomoly regényeket és tárcaszerű irodalmi szövegeket, novellákat ír, de van több receptkönyve is. Irodalmi receptkönyvek. Például a pacalról. Sokan ezt a könyvét tartják a legnagyobbnak, tavaly előtt újra megjelent a Helikonnál az új életműsorozata első darabjaként, de én akkor a friss (és zseniális) Az abbé a fejével játszik könyvét vettem meg. Aztán megnyertem a szintén zseniális Mérgezett hajtűket, és most 50%-kal árulták a Pusziboltot. Pedig nem akartam már könyvet venni. A Puszibolt egy városról beszél, ahol mindenki a bolgoságot keresi, de a boldogságok elég különböző dolgok. És az sem biztos, hogy ha megveszel valamit a Pusziboltban, az sokáig kitart. Cserna okos lesz és vicces. Várom, hogy megjöjjön az olvassunk Csernát hangulat. Szerintem a hangulatvárós könyvek közül ez jön majd meg először.

Gerőcs Péter: Árvaképek
Gerőcs Péter létezéséről régóta tudok, tudok a regényeiről, de nem gondoltam, hogy valaha olvasni fogok tőle. Szépirodalmi szerző, már több regénye és novelláskötete jelent meg, látszik a szövegein, hogy bölcsészebb regényeket ír. Aztán egy kedves régi ismerősöm mutatta a Győztesek köztársaságát, aminek meleg a főszereplője, és akciós volt a Librinél mindkét könyve, így megvettem. Egy gyanútlan csütörtök délután pedig úgy döntöttem, hogy kiolvasom, mert jól fog majd esni. És jól is esett. Egy lassú történetet mesél el a regény egy férfiről, aki nem hajlandó elköteleződni, csak a szakmájának, a fotográfiának él. Betekintést kapunk mind a gyermekkorába, mind öregségébe, és végig a gyermekkori szomszédjuk, egy ikerpár kíséri. Érdekes történet volt. Lassú, filozofálgató, bölcsészkedő, de jól működött, feszes volt, megvolt a maga különös misztériuma végig, és jól működtette a mágia, az őrültség és a hideg, mindent alaposan leíró ralitást egyszerre. Jó volt olvasni, fogok még tőle. Például a következő regényt:

Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága
Semmit nem tudok róla, csak azt, hogy a szereplői egy már pusztulásba roskadt ország romhegyein szenvednek, talán valamiképpen disztópia is, és meleg a főszereplő. Tóth Krisztina gyönyörű fülszöveget írt hozzá, de valahol olvastam egy Bíró-Balogh Tamás írást (talán tárcát) arról, hogy a fülszövegbe írt ajánlás nem igazán az olvasónak szól, ezért nem is kifejezetten informatívak. Lehet benne valami.

Bill Clegg: Volt valaha családod
A könyv, ami nem igazán érdekel látszólag, de valami mégis mindig húzogatja a bajszom felé, és amúgy LMBT szöveg, szóval ebben az akcióban már muszáj volt megvennem egy ezresért. A regény egy nőt követ, aki a lánya esküvője előtti éjszaka mindenkit elveszt, aki egy picit is számított számára, és próbál tovább élni, miközben a szeretteiről féltve őrzött titkok kerülnek a napvilágra. Szkeptikus vagyok, de jó volna, ha jó volna. Családregény, gyász, titkok, magány, akár még egy jó szöveg is lehet.

Nathan Hill: Nix
Nathan Hill regénye 2018 óta olvasható magyarul, és szinte az első pillanattól kezdve tetszik, de szörnyen féltem is tőle, mert egy nagy és súlyos kötetről van szó. És egyszerűen gyönyörű a fülszövege, ezért nem is próbálom meg interpretálni. Tessék:

Samuel ​Andresen-Andersont tizenegy éves korában elhagyta az anyja. Az átlagos külvárosi nőnek ez volt az egyetlen radikális tette – legalábbis Samuel így hitte, ám évekkel később hippi terroristaként látja viszont őt a hírekben, mert állítólag rátámadt egy elnökségért kampányoló republikánus kormányzóra. A média rovott múltú militáns szélsőségesnek állítja be, de Samuel úgy tudja, hogy Faye sosem hagyta el az iowai kisvárost. Elhatározza, hogy megírja az anyja életrajzát, tabuk nélkül, ehhez azonban először meg kell találnia őt. Ahogy a múlt nyomába ered, a történet végighömpölyög a nyolcvanas évek álmos külvárosaitól a ’68-as chicagói zavargásokon át a második világháborús Norvégiáig, a rejtélyes Nix szülőföldjére, akiről kiskorában meséltek Samuelnek. A férfi rájön, hogy mindent át kell értékelnie, amit valaha az anyjáról gondolt.
A Nix különleges történet az anyai önzésről, alkotói válságról, a politika társadalmat megosztó hatalmáról és arról, hogy néha attól szenvedünk a leginkább, amit a legjobban szeretünk.

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk
Ocean Vuong egy fiatal, 32 éves vietnámi származású amerikai író, akinek a családja a háború elől menekült az Egyesült Államokba. Verseiben tematizálja a szegénységet, a melegségét, a származását és a beilleszkedés nehézségeit vagy épp az elsőgenerációs értelmiségi sorsát. Regényében gyönyörűen ír szemléletes metaforákkal ugyanerről az életről. A könyvet szinte a tavalyi külföldi megjelenése óta várom, és azt hittem sokkal később fog Magyarországra eljutni. Most olvasom, imádom. Nagyon más, hiperérzékeny, személyes lírai szöveg. Kedvenc lesz. Majd írok róla. 🙂

Prae: Minden könyvre 50% kedvezmény

Lesi Zoltán: Merül
Nagyon szeretem Lesi Zoltánt, szerintem zseniális kortárs alkotó, menő, ahogy a művészetre tekint. A költészet napi bejegyzésben már meséltem a tavaly megjelent Magasugrás című kötetéről, ami a tavalyi évem egyik nagy olvasmányélménye volt. Abban az 1936-os náci olimpia történetének interszex szereplőit járja körül, itt a család témát. Családtagokat ígér a fülszöveg, akik gyökértelenek, nem kapcsolódnak igazán családokhoz. Tudom, hogy Lesi zseni, szóval kíváncsi vagyok a kötetére. Mellesleg egy tojás úszik a vízfelszínen a borítón, amit már most imádok.

Nagy Péter: Alternatívák
A popkultúra kapcsolatrendszere
H. Nagy Péter kötete nagy izgalommal tölti el az egyik legjobb barátomat, és egyrészt emiatt, másrészt a széles tudományos merítés ígérete miatt szereztem be én is ezt a könyvet. Azt ígéri a fülszövege, hogy széles művészeti térben kutat, beszél irodalomról, filmről, zenéről (külön egy egész fejezetben Lady Gagáról), megnézi, hogyan viszonyul a magaskultúra a popkultúrális termékekhez, műfajokhoz, hogyan jönnek létre alternatív kánonok például sci-fi, fantasy területeken belül, beszél arról, hogy az SFF világ hogyan kapcsolódik Gaga klippjeihez és performanszaihoz, vagy hogy azokkal hogyan használja a médiateret. Nagyon várom, megvan az esélye, hogy nagyon szeressem, de majdnem elfelejtettem, hogy ez is a PRAE-nél jelent meg, így csak utólak rendeltem a többihez. Örülök, hogy van saját példányom, bár nálam van a barátomé is. 🙂

Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai
Ember, embertelen és ember utáni
A monografikus szöveg ugyanazt a kérdést járja körül, mint számos más tudomány az emberi gondolkodás óta: Micsoda az ember? Mi különbözteti meg őt a világ többi entitásától? Minek köszönheti a világ felett álló pozícióját? A poszthumanizmus már ezt a pozíciót vizsgálja. Az embert mint környezetében élő jelenséget, amely nem csak ágense a világnak, hanem el is szenved dolgokat. Tisztázza, hogy képtelenség az emberi képességeinken túl észlelni, és ezt akár például az állatjogok, akár a kibernetika világában is észbe kell tartanunk. Nagyon erősen elméleti, filozófiai szöveg, félek tőle, de a poszthumanizmus, úgy mint egy másfajta tudományos, gondolatelméleti narratíva elmondhatatlanul érdekel.

Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra
Ezt mindig azzal kell kezdeni, hogy az írót egyszer ittasan megölelhettem Szigligeten, mert nagyon pozitív energiákat áraszt, ezért elfogult vagyok. Általában az ifjúsági regényeiből ismerjük, de ez egy vérkomoly magyar közegben játszódó huszonegyedik századi krimi, amit mindenki szétdícsér. Benne egy egykori osztálytársakból álló csoport teszi meg a 28 éve évről évre minden évben megrendezett kis túráját a Rókabérc közeli vadászházba, ahol idén az éjszakai pálinkázából nem ébred fel az egyik társuk. Nem vagyok egy krimis ember, talán ez már kiderült, de Mészöly Ágnes jó lesz. 🙂 

8 könyvet sikerült ebben a hónapban elolvasni

Ez nem jó, persze, több kisebb olvasási válságon is átestem, és a két blog illetve az egyetem is vett el időt és energiát, így biztosan megnőtt az olvasásra szánt idő helyett a youtube-on töltött időm hossza, de ezzel együtt sem vagyok elégedetlen. Tartalmas hónap volt.

Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált
Egy fiú Schindler listáján
Egy lengyel zsidó családot, és annak a családnak a legkisebb gyermekét követjük a vészterhes időkben. Maga a szöveg szerintem a maga 200 oldalával nem igazán hoz újat a holokausztdiskurzusban. Beszél a gettósításról és a munkatáborokról is, viszont a regény szinte első felében csak a kis gyermekkori életét látjuk, ami értem, hogy miért lehet fontos, hiszen az elbeszélő még gyerek, amikor ezeket a dolgokat átéli, de szövegszinten ez nagyon vontatottan jelenik meg. Schindlert viszont tök másként mutatja be. Nem a munkatábor felől látjuk hanem egy olyan család gyermeke mesél róla, ahol az apa már a háború előtt is Schindler gyárában dolgozott. Ha nagyon unatkozol, és ez az egy könyv van a közelben, olvasd el nyugodtan. Egyébként a nővéremnek rendeltem a Maximos akcióban, csak előtte gyorsan elolvastam.

Daryl Gregory: Afterparty
Fent már írtam róla. Az értékelését ide kattintva találod. 🙂

David Sheff: Csodálatos fiú
Fent már írtam róla.

Cara Delevingne – Rowan Coleman: Mirror, mirror
Fent már írtam róla. Az értékelését ide kattintva találod. 🙂

Gerőcs Péter: Árva képek
Fent már írtam róla.

Tim Crane: A hit jelentése
A vallás egy ateista szemével
Tim Crane a CEU filozófiaprofesszora, és ebben az esszéjében azt próbálja megmutatni, mi az a vallás igazából, mik a definitív jegyei, amik megkülönböztetik a babonáktól vagy a mágiától, és mi az, amiért ez ma, ebben a tudománnyal teli században is fontossá teszi ezt a kérdést.  Bemutatja a vallásos embert, betekintést kapunk a vallási erőszak sokszor leegyszerűsített vagy félreértett voltára (mint a délszláv-háború, ahol három különböző vallású nemzet kereste az érvényesülést), és végül megnézzük, mit jelent az, hogy ezen emberek felé toleránsaknak kell lennünk. Fontos könyv, sokáig halogattam az elolvasását, de rengeteget tanultam belőle, és mivel sokat gondolkodom vallási, hitbéli dolgokon, ezért fogom tudni ezt a tudást használni is.

Eberhard Staub: Az élő város
Urbánus életformák változása
Eberhard Staub könyvét tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, és ez így is lett. Február óta olvastam, pedig alig 200 oldal, de érdemes lassan olvasni, hogy igazán értsük azt a folyamatot, amit leír. A városi polgárság elmúlt náhányezer évét tekinti át az esszéjében. A közös terek és a magánélet viszonyát, az életet működtető hatalmi struktúrákat és társadalmi rendet veszi sorra. Nem azt mondom, hogy úgy érdemes olvasni, mint aki soha nem hallott az urbanisztikáról semmit, mert vannak pontok, ahol szerintem kevesebbet merít, mint amennyit érdemes volna. Nem említi például Hausmann nevét, bár ott van a szövegben távolról minden, de valahogy nincs ott. Ezzel együtt izgalmas szöveg, nagyon szerettem, jól működő perspektívákkal tette tágabbá a látómezőmet, dolgok között teremtett összefüggéseket, és szemléletes metaforákat kaptam. Szerettem.

Terék Anna: Duna utca
Terék Anna a fiatal kortárs líra egyik legautonómabb hangja és legcsodálatosabb alkotója. De tényleg. Iszonyatosan zseniális. A Halott nők kötete a kedvenc verseskötetem evör, és mivel hamarosan érkezik egy régóta várt új kötete, amiben elsősorban az apjával való kapcsolatát, és a vele kapcsolatos gyászát fogja tisztázni, ezért úgy gondoltam, el kell olvasnom a másik polcomon lévő kötetét is. A Duna utca elsősorban a felnövést, a Jugoszláviában lévő gyermekkort, a Budapestre kerülést, a nemzetiségi és nyelvi kérdéseket valamint a szerelmeket tematizálja. Erős metaforákkal dolgozik, minden mondatában állít valami nagyon érvényest az emberekről, a városról, a dolgok állásáról, miközben leginkább éreztet mindent, ettől mégsem veszít a hiteléből. Nagyon szerettem Terék Annát, nagyon jó lesz a következő kötete is.

Nézzük az év elején meghatározott kategóriák szerint:

Nonfiction: A lehetetlen valóra vált, Csodálatos fiú, A hit jelentése, Az élő város
Város: Az élő város
Zsáner: Afterparty
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Eberhard Staub, Leon Leyson
Kortárs magyar szépirodalom: Árva képek
LMBT: Afterparty, Mirror, mirror

Blogoltam

Amennyire nem az olvasás hónapja volt ez a hónap, annyira a blogolásé. Először is elindult egy személyes blogom, a Szilvió random blogol, ahol április elsején elindítottam egy 30 napos, egy önismereti munkafüzet alapján lévő önismereti posztsorozatot, ami most a 29. bejegyzésénél tart, jellemzően mindig este írom meg a bejegyzést rá, és eddig minden nap volt blogbejegyzés rajta. Ez azonban biztosan tarthatatlan lesz a következőkben, de igyekszem kialakítani egy rendszert és keresem a tereit, lehetőségeit ennek a felületnek is. Egyrészt már régóta kecsegtetett, hogy legyen egy személyesebb blogom, ahol nem adott ennyire a téma, másrészt pedig arra jutottam, hogy a karantén jó alkalom arra, hogy megtanuljak, elkezdjek megtanulni kvázi magazinszerűen írni.

Ugyanakkor blogbejegyzésekben ezen a blogon sem volt hiány. Szám szerint ez a 12. bejegyzés a hónapban, ami legalább a duplája a megszokottnak, és nyilvánvalóan nem tartható hosszútávon, de most vitt a hév.

Április elsején rögtön érkezett egy értékelés, méghozzá Seth Mendoza: Akit már egyszer magára hagytál című regényéről, ami történetesen nem létezik, egy kis áprilisi tréfa volt részemről, amit azért a poszt végén felfedtem, tartalomba integrálva. Harmadikán érkezett az új 1 és 6, amiből négy könyvet sikerült elolvasnom. A Mi a gender? olvasás alatt, az Eltűnt férjek galériája pedig most pihen egy ideig.

Ezt követően érkezett a régóta tologatott tanulmánykötet, Ritter Andrea: Melegek című szövegének az értékelése, aminek néhány izgalmas felvetését szemléztem is, majd kitöltöttem a karanténban otthon olvasós könyves kihívást, majd költészet napján öt korárs magyar verseskötetet ajánlottam a figyelmetekbe.

Azt követte Daryl Gregory: Afterparty című szövegének az alternatív fülszövege, majd két poszttal később az értékelése is. Március végétől szeretném, ha minnél gyorsabban jönnének ki az olvasott könyvekről a bejegyzések, ezért a lemaradtak mellett folyamatosan érkeznek majd az aktuális szövegek is. Hasonló a helyzet ennél is.

Az Afterpary alternatív fülszövege és értékelése között elindult/újraindult a Kibeszélős sorozat, amit nagyon régóa szerettem volna jól visszahozni. Az első részben az életem fordulópontjain velem lévő könyvekről meséltem, és három hetente péntekenként fog érkezni belőlük új rész a terveim szerint.

Az új alternatív fülszöveg és értékelés páros a hónapban utoljára Cala Delevinge és Rowan Comenan közös ifjúsági krimijükkel érkezett, köztük kitöltöttem egy szerintem szuper kérdéseket feltévő book tag-et, aminek nem láttam még a nevét, de molyon nagyon sokszor láttam már, és szeretem is olvasni. 🙂 És most ez a 12. bejegyzés. És erre tök büszke vagyok, mert gombócból már sok is az a 12. Ugye.

Szóval így, ennyi volt ez a hónap. Nem kevés, hosszúra is sikerült a bejegyzés. Búcsúzom is mára. Ha kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Sziasztok,

elkezdődött, sőt berobbant az ősz, hiszen egy elég mozgalmas elmúlt 30 napot kell majd ebben a bejegyzésben summáznom. Régóta olvasni vágyott, és régóta ajánlott könyveket sikerült elolvasnom, pörgött az előadásra készülés is, nagyon klassz könyvekhez jutottam hozzá, kivétel nélkül jóval olcsóbban, és a blog területén is pörögtek a dolgok, szóval nem is szaporítanám tovább a szót: Kezdjük is el!

8 könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem

Esterházy Péter: Semmi művészet
Esterházy Péter a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alakja, és még olvasás alatt van az életműve. Augusztusban olvastam tőle egy izgalmas szöveget, a Szív segédigéit, ami az édesanyja haláláról és az édesanyja életéről szól. Nagyon izgalmas, ahogy ahhoz a szöveghez nyúl, világirodalmi kötődéseket keres, és nagyon fontosnak tartja a gyász gesztusát, például minden oldal gyászszegéllyel van körülvéve. A Semmi művészet szintén az édesanyja témáját járja körül, és én nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan nyúl évekkel később ugyanahhoz a témához.

Babiczky Tibor: A jóemberek
Babiczky Tibor helyzetét nem igazán ismerem a magyar irodalomban. Néha azt gondolom, hogy megkerülhetetlen, de tudom, hogy fiatal költőként és slam poetry előadóként a magyar irodalomnak azon az oldalán állok, ahol tényleg megkerülhetetlenebbnek tűnik. A jóemberek egy korai kötete, még nem olvastam.

Margaret Atwood: Guvat és Gazella
Atwood egy régi adósságom, amit elkezdtem törleszteni, szintén augusztusban, A szolgálólány meséjének az elolvasásával és megszeretésével. (Annyira szerettem, hogy a hó eleji 1 és 6-ban azt hoztam ki a múlt hónapom legjobb olvasmányának.) A Guvat és Gazella a MaddAddam-trilógia első része, amiben egy Hóember nevű őrről olvashatunk. Hóember korábbi barátnője volt Gazella, és a legjobb barátja volt Guvat, aki létrehozta a guvatkákat. Ezek a guvatkák egyszerű gondolkodású, tiszta lelkű tökéletes emberek, akik a megújuló világ társadalmát jelenthetik. Na. Hát eléggé érdekel, mi fog történni ebben a regényfolyamban.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Úgy néz ki, hogy ebben a hónapban nagyon szerzőkompatibilisek vagyunk, de hát na. Cserna-Szabó András egy zseni. Ez a könyv pedig a tíz éve megjelent kötetének a bővített újrakiadása. Ebben a kötetben Cserna olvas. Sokat. De nem úgy, ahogy mi eszünk, hogy össze mindent, hanem rendesen. Megemészti az olvasottakat. Összeszedi a dolgokat. Konstruál. Aztán négy-öt oldalas ki esszéket, tárcákat ír egy-egy világirodalmi vagy magyar irodalmi szövegről. És ezek általában viccesek, kedvesek, bájosak. Nem bántóan, csak szeretetből beszélnek. Nagyon jó szövegek ezek. Szeretem őket. De Csernát amúgy is muszáj szeretni, mert nagyon jó. A második olvasásom tőle, de mennyi lesz még…

Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya megint. Nagyon sokan nem szeretik, pedig nagyon okos nyelve van. Provokatív. Nagyon szerettem a Kicsi Lilit tőle (értékelés itt), és most beszereztem az új könyvét, ami az alkoholizmus témakörét járja körül a megszokott szókimondással és bátorsággal. Beszél az alkoholizmus családi vonatkozásairól, arról, hogy ez a kultúránk része, miközben egy végletekig személyes sorsot mutat be. Most olvasom a könyvet.

Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz
Csobánka Zsuzsa regénye megnézi a történelmet. Jakobról mesél, aki visszatért Auschwitzból és Editről, aki túlélte a dunaparti sortüzet. Egy szerelemről beszél ez a regény, két túlélő életéről, már az unokák szemszögéből. Nagyon sok mindent várok. Akár tabuizálást és feloldásokat, generációkon át öröklődő traumákat. 200 forint volt az egyetemi könyvtár kiárusításán, engem pedig foglalkoztat ez a generációkon átvezető téma. Kíváncsi vagyok.

Gerevich András: Tizenhat naplemente
Gerevich András. Na, ő megint olyan. Nagyon furcsa róla beszélnem ezen a blogon, mert a két könyvét már jóval azelőtt ismertem, minthogy ez a blog megszületett volna. Még kis 16-17 éves meleg srácként találtam rá először a Barátok című kötetére, aztán erre. Nekem a Barátok mindig jobban tetszett, az 17 éves korom óta megvan. Dedikált is. Ma abból hoztam a facebook oldalra hétindító verset. A Tizenhat naplemente úgy emlékszem, hogy egy egyel kitartottabb, kevésbé intim kötet, de még nem olvastam újra. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz más most, mert évek óta nem forgattam.

Gerevichet a Meleg szemmel videósorozatból ismertem meg még nagyon régen, ami alapjaiban helyezi kontextusba a munkásságát. Nézzétek meg, mert bájos, technikailag persze meghaladtuk, és hát nekem a videó képi világa is… hát, nehéz, de bájos cucc végülis:

Karin Tidbeck: Amatka
A könyv, aminek van leszbikus vonatkozása, de nem ez miatt érdekel. Wow. Amatka elvileg egy város, amit szómágiával a hatalma alatt tart egy rendszer. A gondolatok és a szavak mind manipulálva vannak. És ez engem már megvesz. A nyelvész lelkem dobog benne. Az, hogy emellett egy lány küzd a szabadságért, a szeretetért és a teremtő művészi erőért… na, az csak másodlagos. Nagyon örülök, hogy végre a polcomon van.

10 könyvet sikerült a hónapban elolvasnom:

Seth Godin: Minden marketinges sztorizik
Mint már tudjátok, életem egyik legnagyobb kalandjára készülök nagyon. Amikor ezt a posztot kiteszem már csak ötször 24 órát kell várni, és fellépek a szegedi TEDx konferencián, ahol az Okosan kapcsolódó világ téma keretében mesélek a blogomról, a történetéről és a motivációimról.
Ezt a könyvet, és majd még a listán néhányat, ehhez olvastam.

A Minden marketinges sztorizik egy bevezető könyv volt a storytelling műfajához, ami az adott márkát a márka történetén keresztül mutatjuk be. Nagyon marketinges szemléletű, egészen más, mint a következő könyvek. Elsősorban azon dolgozik, hogy hogyan lehet egy történet hiteles. Nagyon sokat segített magamban felépíteni azt, hogy én milyen értékeket társítok a bloghoz tudat alatt, és hogy ez hogyan következik a blog történetéből. Nagyon várom már, hogy megoszthassam a TEDx Szeged közösségével és veletek ezt az élményt. 🙂

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
A Prozac egy olyan gyógyszer, ami alapjaiban határozta meg a kilencvenes évektől a depresszióról való gondolkodást a nyugati kultúrában. Elizabeth Wurtzel a saját depressziótörténetét meséli el ebben a könyvben. Onnantól kezdve, hogy általános iskolásként egy eminens szerepet húzott magára az elvált szülein keresztül az identitáskrízisein át egészen a kemény pszichológusi beszélgetésekig és a pszichiátriai kezelésekig. Nagyon kemény könyv ez, mert nagyon személyes és szókimondó. Nagyon intim pillanatokba nyerünk nyers betekintést: azokba a gondolatokba is, ahol az emberiességnek nagyon kevés maradéka látható, mindezt saját első szám első személyű elbeszélésként. Ez egy olyan kötet, ami az én szememet is kinyitotta a depresszióról, pedig olvasottnak érzem magam a témában. Kemény cucc, de nagyon fontos, hogy sokan megértsük.

Carmine Gallo: TED-előadások
Carmine Gallo szerint a TED beszéd olyan, ami egyedi, érzelmes és emlékezetes. És itt haza is mehetnénk persze, de Gallo ezt további három részre bontja, és nagyon sok TED előadás megoldásait citálja elénk, hogy minél szemléletesebben közelítsünk egy-egy megoldáshoz. Jó könyv volt. Akkor olvastam, amikor abszolút a felkészülés, anyaggyűjtés, anyagrendezés időszakában voltam, így ezt a könyvet tudtam a legjobban használni, és szerintem jó, hogy így alakult. Gyakorlati tanácsokat ad, de bőven hagy teret, hogy te a te történeteddel kitöltsd azt.

Bárány Tibor (szerk.): Édes hazám
Március óta olvasom ezt a könyvet, és nagyon jó, hogy befejeztem. Ez a 2012-es antológia a közéleti kortárs költészet verseit gyűjti össze, és hozza őket párbeszédbe. Nagyon izgalmas vállalás ez, mert nagyon fontos volna jól beszélni közéletiségről (ha már értelmiségiek vagyunk), akár tiszteletben tartva ugyanazokról a kérdésekről mást gondolni. Nagyon emblematikus szövegek kerültek bele a gyűjtésbe, amiket szintén jó egymás mellett olvasni. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ezen versek többsége nem emblematikus. És sokszor inkább a pátosz szólal meg, mint a költő. Nem tudom, hogy lehet enélkül közéleti verset ír, persze látom, hogy néhányaknak megy, de összességében ez egy nyögvenyelős kötet volt. Nagy is volt, nehéz szövegekkel, és hát… rossz kimondani, de azt hiszem sok is. Kell ez a könyv, mert fontos, de nem végigolvasásra ajánlom.

Virág Emília: Sárkánycsalogató
Amikor egy summát írok, először megcsinálom a listát, és utána töltöm fel tartalommal. Ennél a címnél meg kellett állnom mosolyogni írás közben, mert nagyon imádtam. Virág Emíliát sokaknak nem kell bemutatni, és ez nem érdemtelenül van így. A könyve a Hétvilág trilógia első kötete, és nagyon-nagyon zseniális. A könyv úgy indul, hogy Józsi, a másnapos pizzafutár és egyetemi hallgató megidéz egy sárkányt az Oktogonra egy merülőforraló, a telefonja és egy kotyogós kávéfőző segítségével. A sárkánnyal tart Béla lovag, aki nagyon szeretne egy sárkánytojást, hogy elnyerhesse a király lányának a kezét. És ez még semmi. Ez a könyv zseniális. És random. Végletesen. És én ezt imádom. Béla és Józsi és Józsi barátnője teljesen bevonódnak a sárkány és a boszorkányok közti hatalmi játszmába, annak aktív alakítói lesznek, és mindez a lehető legszórakoztatóbban. Mindenki olvassa el. Mindenki. Te is.

Kim Leine: Kalak
A Kalak egy nagyon izgalmas kötet, ami egy gyógyszerfüggő ápoló történetét meséli el. És ez a történtet pont Kim Leine-é. És ha ez nem volna elég, ő egy jehova faluban nőtt fel, de fiatalon a meleg apjához szökik, hogy megismerje a valláson túli világot. Kim Leine-ének regényes élete van, és jó regényt írt belőle. A héten hozom az értékelést róla. A szerző az új könyvével jövő hétvégén a budapesti Margó Irodalmi Fesztivál vendége lesz.

Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadások
Chris Anderson a TED kurátora. Sok mindent látott, ő tette a TED-et szélesebb témákkal dolgozó előadássorozattá, ő hozta létre a TEDx licenszet, aminek keretében Szegeden is rendeznek eseményt, és ő ismerte fel, hogy a TED-nek nem csak, mint előadássorozatnak, hanem mint információmegosztó felületnek is relevanciája van. És mivel sok TED előadást látott, ezért pontosan tudja, hogy nincsenek általános szabályai a jó előadásnak, csupán tendenciákról és történetekről tudott beszámolni. Sokáig azt gondoltam, hogy ez lesz a nagy TED-re készülős könyv, és bizonyos értelemben ez így is van, mert a TED szelleme ezt a könyvet járja át leginkább, de a TED előadások kötet sokkal gyakorlatiasabbnak bizonyult.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Fent már írtam róla. Csupa jót. 🙂

Carmine Gallo: Storytelling
Camine Gallo jegyzi a TED előadásokat is, és annak egy fejezete már szólt a Storytellingről. És nem azt mondom, hogy ez a könyv ne létezzen, de ahhoz képest, ez csak egy olvasókönyv. Nagyon sok információ nagyon absztrakt módon van benne a könyvben, amitől ez inkább egy példatár, vagy egy szöveggyűjtemény a TED előadásokhoz képest. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy jó, hogy elolvastam. Megerősített abban, hogy technikailag rendben van az előadásom felépítése.

Halák Emese (szerk.): Dorvizsi
A Dorvizsi a legklasszabb dolog, ami mostanában olvastam. Ez az udmurt eposz. Nagyon izgalmas, ahogy a saját teremtésüket elképzelik, három isten mentén, izgalmas, ahogy az istennekkel való kapcsolatukat leírják, ami a technika fejlődésével romlott meg, és érdekes, ahogy arról beszélnek, hogy elvesztették az ősi tudásukat. Nagyon sokat beszélgettünk az utóbbi időben az egyik barátommal arról, hogy kellene magyar eposz, mert tök jó lenne egyben látni a nemzeti múltunk dolgait, és valamihez kötődni, és a Dorvizsit olvasva nagyon megértettem ezt az igényt. Kedves történetek ezek, szerettem.

Nézzük kategóriák szerint:

Ebben a hónapban nem toltam túl az év eleji terveim alapján való olvasást, de nézzétek:

Kortárs magyar széppróza: Mérgezett hajtűk, Édes hazám
Nem angol, magyar anyanyelvű szerző: Kalak, Dorvizsi

És még blogoltunk is ebben a hónapban:

A hónapot a megszokott 1 és 6-tal kezdtük, amiből ebben a hónapban minden betervezett könyvet sikerült elolvasni. Az első értékelésben Alice Walker: Kedves Jóisten, új kiadásban: Bíborszín című könyvéről olvashattatok, ami a déli afroamerikai irodalom egy nagyon fontos darabja, és egy önrendelkezés nélküli nő lehetőségeit meséli el. A következő bejegyzésben az A-tól Z-ig kihívást töltöttem ki, ami nagyon sok különböző olvasással és könyvekkel kapcsolatos kérdést tett fel, majd írtam Szerencsés Dániel: A 13. emelet című krimijéről, ami az Európai Bizottságban játszódik és a korrupciót mutatja be az emberi jogokért való mindennapos küzdelem mögött. Azért is különleges nekem A 13. emelet, mert ezzel a könyvvel debütált a blog új sorozata, az Alternatív fülszöveg, amiben értékelt könyvekhez írok rövid, frappáns, gondolatébresztő, ajánló szövegeket. Nagyon izgatott vagyok emiatt, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.

És ha már újdonságok. A blog facebook oldalán elindult a hétindító kortárs vers rovat, amiben magyar LMBT témában érdekelt szövegeket olvashattok majd hétfő reggelenként. Eddig három vers volt, úgy tűnik ti is és én is szeretitek. 🙂 Az első vers a kihagyhatatlan Nádasdy Ádámé volt. Persze, hogy az övé.

Végezetül még elmesélek, illetve előre vetítek valamit. Szeptemberben a Slam Poetry Szeged színpadán egy gyűlölet-bűncselekményekről szóló slam poetryt adtam elő, és második helyezést értem el vele, de erről még lesz szó a blogon, amint lesz elérhető videó és írtam mellé pár sort. 🙂

Szóval ennyi lett volna ez a hónap, és ennyi lettem volna én is ezzel a bejegyzéssel mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Ha kérdésetek, és megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet, igyekszem hamar válaszolni. Épp így igyekszem jönni a következő bejegyzéssel, ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, vagy keress facebookon, ahol háttértartalmakra is bukkanhatsz. Ha pedig az érdekel, ki áll blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió