Sziasztok,
megint eltelt egy hónap, ami nagyon izgalmasra sikerült számomra. A hétvégék közül hármat nem kellett otthon töltenem, mert TEDx volt Szegeden, ahol a blogról, mesélhettem, volt Margó Irodalmi Fesztivál Budapesten, ahol nagyon sok frissen megjelent könyvet sikerült szereznem, és szuper beszélgetésekbe kukkantottam be, képzésen is voltam, blogoltam egy csomót, és olvasnom is sikerült bőven. 13 könyvet olvastam ebben a hónapban, amivel elértem az idei századik könyvet, sőt, sikerült túl is jutnom rajta. 🙂 De szokás szerint nézzük először azt, milyen könyveket sikerült beszereznem ebben a hónapban, aztán sorban a többit.
A 17 könyv, amit sikerült beszereznem
Moesko Péter: Megyünk haza
Moesko Péter első novelléskötete ez, ami a Műút könyvek sorozatban jelent meg az év elején. Nagyon sokan nagyon szerették, így én is kíváncsi voltam rá, de nehéz vidékről beszerezni. Hónap elején viszont megrendezték az egyetemen a Magyar Könyvkiadók Napját, ahová a Műút is kitelepült, és gyorsan le is csaptam rá. A kötet egyébként nagy eredményeket ér el, októberben fent van az Írók Boltja TOP10-ében, A Margó-díj TOP3 listájába került, és bár ez ezekhez képest semmit nem jelent, én is nagyon szerettem. Nagyon erős életkezdéssel foglalokozó prózák ezek a novellák, amik tematizálják az ember gyökerekkel és családdal rögzítettségét és azt az otthont, ahová talán megyünk. Váratlan meglepetés, hogy több LMBT szöveg is van a vékony kötetben, és megörülve rögtön írtam is róla. Itt. Itt pedig alternatív fülszöveg találsz hozzá.
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés
Vallomások a beat-nemzedékből
Facebookon találtam ezt és a következő könyvet, együtt talán 1300-ért, és nagyon örültem neki. Nagyon szeretem a beat költészetet, még ismerkedni valóm van a beat prózával, és régóta szerettem volna a polcomon tudni ezt az antológiát. A beat nagyon egy lélekbe maró, és a polgáriságot alapjaiban megkérdőjelező stílus, bátorsággal, szókimondással, drogokkal és testi szerelemmel. Nagyon izgalmas mindig beatet olvasni.
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Azt hiszem ez a könyv Márquez utolsó regénye, de igazából mindegy is. Csak megint egy mocskos jó Márquez. Eddig csak a Száz év magányt olvastam tőle, de tervben van a teljes életmű, és hát ez érdekelt talán a legjobban, mert provokatív a címe. Az elbeszélő egy újságíró, aki eddig minden alkalommal fizetett a szexért, és úgy dönt a kilencvenedik születésnapján, hogy szeretné elvenni egy lány szüzességét. Csakhogy ez a mai világban már nem olyan egyszerű, mondja Rosa Cabarcas, de a régi ügyfélnek mindent. És ez a regény ennek a mindennek az elbeszélése Márquez fantasztikusságában és csavaraiban. Zseniális regény, de hát maga Márquez fantasztikus.
Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
És aztán a másik zseni. Bohumil Hrabal a cseh kispolgárság tükre és megörzője, aki valami nagyon vicceset és nagyon őszintét őrizett meg nekünk az egyszeri ember életéből, szerencsétlenkedéseiből és filozofálásából. Nagyon zseni ember, és egy másik zseni, Törőcsik Mari ajánlotta őt POKET nagykövetént. Beszereztem, örülök neki, és biztosan rövidesen sorra kerül.
Lewis Caroll: Alice Csodaországban
Az Alice Csodaországban szintén POKET szerzemény, amit régóta szerettem volna elolvasni, mert egy picit az alapműveltég részének is tartom, és nagyon szeretem a Tim Burton filmeket belőle, illetve általában szeretem a világutazós meséket, mint amilyen pl. az Óz vagy az Alice. Isten hozta a polcomon.
Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Na, ez vicces. Ez a könyv, amiről nem tudok semmit, talán csak annyit, hogy a szereplők sem tudják, hogy mi az a Gatsby, de ez is lehet, hogy abszolút vakvágány. Egyszer tudtam, hogy miről szól, és azóta érdekel, aztán már csak az érdeklődés maradt meg. Szintén POKET.
Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Ha meg kell neveznem, melyik regényt vártam az őszi Margón a legjobban, akkor a Terézt nevezem meg, mert nagyon szeretem Molnár T. Eszter prózáját, pedig úgy tűnik keveset ír felnőtt közönségnek. (Tudom, hogy az lesz ebből, hogy előbb-utóbb rávetem magam a Szabadesésre, ami eddig azért nem történt meg, mert van némi tartózkodásom a krimiktől.) A Teréz egy nagyon izgalmas szöveg lett, ami cselekményszálakból és szótár szerű bejegyzésekből áll, amik angol vagy német nyelven is olvashatóak. A regény ezen a széttagoltságon, illetve három különböző élethelyzetben próbálja megkonstruálni a gyermekkorban elszenvedett nemi erőszak utáni tovább élés lehetőségeit. Izgalmas szöveg ez szégyenről, traumáról, elhallgatásról és arról, hogy valaminek történnie kell. Molnár T. Eszter már a Számozottakban is ügyesen bánt a feszültséggel, és arra itt sem lehet panasz, akár információadagolásról, akár szóhasználatról és nyelvről beszélünk. Molnár T. Esztert olvasson mindenki.
André Aciman: Találj rám!
Nagy félelmekkel csaptam bele ebbe a regénybe, de tudok neki örülni. A regény a Szólíts a neveden folytatása, és nagyon féltem, hogy nem fogja Aciman majd 10 évvel később megtalálni a Szólíts a neveden lelkét. De megtalálta. Én pedig nagyon örültem neki. Hamarosan érkezik róla értékelés.
Lesi Zoltán: Magasugrás
Ezt a kötetet már akkor is nagyon vártam volna, ha csak Lesi Zoltán írja, de ennél sokkal többről van szó. Az 193-os berlini olimpiáról szól, ami nagyon izgalmas, hiszen ekkor Hitler van hatalmon és igyekszik mindenáron bemutatni a világnak, hogy Németország mindennél erősebb. Szóval már az is csodálatos, hogy adtak neki egy olimpiát. Egyébként ez volt az első televízión közvetített esemény, amit Leni Riefenstahl, nagy német rendező rendezett hatalmas technikai apparátust. Szóval már a témát is rajongva szeretem, de Lesi kifejezetten Dora Ratjen német magasugró történetét meséli el, aki interszex, vagyis a neme nem egyértelműen eldönthető. Nem kérdés mennyire várom ezt a kötetet.
Horváth Gideon – Süveges Rita – Zilahi Anna (szerk.): extrodaesia
Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz
Ez a kötet a legizgalmasabb dolog, amit idén a kezedbe vehetsz. A kortárs filozófia és gondolkodás egyik alapozó kötete, ami a kortárs újrealista filozófiák alapfogalmait és világszemléletét írja le. Alapvetésnek tekinti, hogy egy olyan antropocén világban élünk, ahol az ember alapjaiban határozza meg a természetet, tehát leszámol a természetanya körüli víziókkal, és nagyon erősen reflektál a saját emberségünkre, és arra, hogy minden világról beszerezhető tudásunk véges, mert emberként tudunk csupán gondolkodni és megismerni, pusztán az empátiára, szolidalitásra kellene törekednünk a tárgyakkal és a természettel szemben. Rövidebb-hosszabb enciklopédiabejegyzések, izgalmas, új, eddig ismeretlen vidéket idéző képi világ, és szintén enciklopédiabejegyzésekként viselkedő prózaversek teszik egészé ezt az állati menő kötetet. Nem mondom, hogy mindent értettem első olvasásra, de nem is ez volt a cél, érteni vélek valamit a világképéből, és a többi majd a bele-belelapozásokból rámragad majd.
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Tompa Andrea a kortárs irodalom erdélyi hangja, aki ebben a regényében a századforduló utáni polgári Erdélybe kalauzol minket két orvoson keresztül. Tompa Andreának két éve olvastam a legújabb regényét, az Omertát, és nagyon megszerettem. A második nagyregényének utolsó Kalligram Kiadós példányát 1000 Ft-ért vettem a Margón. Nagy becsben fogom tartani, és nagyon örültem neki. Random volt, csak sétáltam, meg sem álltam alaposan nézelődni. Meglepetés volt.
Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról
Barthes az a szerző, aki kihirdette a szerző halálát, amióta az irodalom nem elemez életrajzból, aztán írt egy könyvet a halála előtt magáról. És én ezt a gesztust nagyon szeretem. Meg úgy egészében a kötetet. Nagyon töredékes, talán Barthes összegyűjtötte a kis jegyzeteit, amikből egyszer nagy tanulmányokat akart írni, és összeszervezte ebbe a kötetbe inkább, úgy, ahogy volt. Ezzel együtt egy nagyon izgalmas filozófiai munkát kap az olvasó, viszont azt gondolom, hogy nagyon sok tartalom, akár humor rejtve marad a hétköznapi olvasó számára. Mert néha látszik innen is egy-egy zseni, sőt, hatalmas AHA élmények is vannak a kötetben, amik miatt képtelenség ezt egy nem befogadható szövegnek tartani, de a nagyobb rész mégiscsak nem érthető számomra… Viszont amit értek, az nagyon tetszik. Picit Kundera szerű az élményem vele.
Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Vicces, hogy ez a két könyv egymás mellett van, mert nagyon hasonló olvasmányélmény volt. Nemes Z. zsenije szervezi ezt a kötetet, nagyon olvasmányos, sodró lendületű szöveg, de nem sikerült nekem mindig elengedni a közvetlen referencia keresését, ami rontott az olvasmányélményen. Nemes Z. szövegeihez azt hiszem okosnak kell lenni, és nagyon igyekszem, de nincs mindig meg. Ennek ellenére visz a szöveg maga. 2006 őszét ragadja meg kulturális és politikai szempontokból egy naplóban, ami a barokk stílus köré szervezi az akkori hatalmat, és egy barokk esztétikára épülő allegória az egész kötet. Baromi izgalmas szöveg, szintén olyan, amit fogok még olvasni, hogy teljesen megnyíljon.
Györfi Kata: Te alszol mélyebben
Győrfi Kata pályáját elég régóta van alkalmam figyelni, mert a slam poetry korai éveiben slammerként is népszerű volt. Nagyon karakteres, filozófiailag és esztétikailag is mélyre nyúló szövegei voltak, amiket nagyon szerettem. Aztán a Műúton tűnt fel egy prózasorozattal lakásokról, és otthonokról, és most számomra random de örömteli módon itt ez a kötet. És nagyon más, mint amit vártam volna. Nagyon lírai szövegek ezek az álmodásról, az alvásról és az ágyról. Erős személyesség van ezen versek között, leplezetlen, maró, mégis inkább csak regisztráló társas magánnyal. Szerettem olvasni, nagyon izgalmas képek voltak benne, amik magukban lehet, hogy el-elszálldostak volna, de a kötet ágygravitációja erősen rögzít. Működött, örültem.
Konrád György: A látogató
Konrád György nemrég halt meg, és mindenki azt mondta, hogy A látogatót el kell olvasni, mert alapjaiban határozza meg a század második felének irodalmát. És érzem a hiányosságomat ebben a kérdésben. Egy gyámhatósági előadó történeteit olvashatjuk ebben a könyvben, többet nem igazán tudok róla, de sokan a prózafordulat egyik előfutárának tartják, én pedig kíváncsi vagyok rá.
Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Megint valami, amiről alig tudok valamit, de Oscar Wilde, szóval nem lehet rossz. Szerb Antal szerint a világirodalom leghumorosabb kísértethistóriája szóval különösen bizakodó vagyok. A kastély új lakóhoz kerül, és minden bizonnyal bonyodalmak kezdődnek.
Horváth Veronika: Minden átjárható
Horváth Veronika verseskötete rám maradt, de ezzel nincs semmi baj, egy vastagabb és nagyon szép kötetről van szó, amibe eddig csak bele-bele lapoztam. Család, nővé válás, traumák tűnnek elő, és izgalmas a hangja eddig néhány belelapozás után. Kíváncsi leszek rá.
A 13 könyv, amit sikerült elolvasnom
Moesko Péter: Megyünk haza
Fent már írtam róla, de ajánlás itt, alternatív fülszöveg hozzá pedig itt.
Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya szokás szerint szókimondó és érzékeny prózát hozott, ezúttal az alkoholizmusról, szülői példákon, teljes életutakon, és szocializáción keresztül. Beszél arról, milyen belenőni a nagymama alkoholizmusába vagy felismerni az anyja legmélyebb függőségét, miközben az ő élete is csak az ital körül forog. Különböző életkorokban és elbeszéléstechnikával látjuk a főszereplőnőt, és mind kegyetlenül tud vallani. Kemény kötet, de Karafiáth nagyon olvasmányosan nyúl ezekhez a témákhoz.
Knut Hamsun: Pán
Ezt a könyvet olvastam TEDx előtt, mert nagyon békés hangulata van. A Pán Glahn hadnagy történetét meséli el az északi norvég erdőkből közel az óceánhoz. Egy szerelmi háromszög története ez, de annak is nagyon különös. Egyszerre rendkívül békés és rendkívül valószínűtlen. Nem meglepő, hogy nem tudtak hozzá jó fülszöveg írni, mert tényleg nehéz. 1920-ban Knut Hamsung kapta az irodalmi Nobel-díjat, Thomas Mann éltette, a legismertebb jegye mégiscsak az, hogy szimpatizált a náci eszmékkel, ami persze nem von le az érdemeiből.
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Fent már írtam róla.
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben
Fent már írtam róla.
Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Fent már írtam róla.
Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthez-ről
Fent már írtam róla.
André Aciman: Találj rám!
Fent már írtam róla, és hamarosan érkezik az értékelés is. 🙂
Kuzebaj Gerd: Lépcsőfokok
Kuzebaj Gerd az udmurt irodalom egyik legnagyobb alakja. A századforduló után élt és alkotott, magyarul ez az egy kötete jelent meg, amely összegzi a néprajzi, prózaírói és költői munkáját. Egyaránt betekintést kapunk az udmurt népköltészet felől érkező természetközeli lírába, majd a szocialista forradalmat megjelenítő költészetbe, és az udmurt nemzeti költészet és kultúra létrehozásáért folytatott küzdelembe.
Horváth Gideon – Süveges Rita – Zilahi Anna: extrodaesia
Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz
Fent már írtam róla.
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a második világháború után játszódik és egy történetet mesél el arról, hogy egy kis angol szigetet megszállnak a németek, és mindegy véletlen malaclakoma után a helyi lakosok kénytelenek létrehozni egy irodalmi társaságot, ami a túlélésük és közösséggé válásuk egyik fontos tényezőjévé válik. Egy rendkívül bájos közösséget ismerünk meg egy levélregényen keresztül, ahová jó lehet tartozni.
Asalcsi Oki: Miért hallgat az udmurt nő?
Asalcsi Oki Kuzebaj Gerd alkotótársa volt, aki kifejezetten a hagyománnyal kapcsolatos lírával és a nők helyzetének kérdéseivel jelenik meg az 1920-as években, majd hallgat el önként végleg, amikor az udmurt értelmiség nagy részét elhallgattatják. Nincs negyven verse összesen, de azok erősen tematizálják a nőiség és a kisebbség akkori helyzetét, mégis népdalszerűen egyszerűek. Ebből a kötetből kellett órai előadást készítenem, sokat beszélgettünk róla.
Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Fent már írtam róla.
Nézzük kategóriák szerint:
Kortárs magyar széppróza: Teréz, vagy a test emlékezete; Szirén; Megyünk haza
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája: Miért hallgat az udmurt nő?; Lépcsőfokok; Roland Barthes Roland Barthes-ről; Bánatos kurváim emlékezete; Pán
Miegyéb:
Ez a hónap baromi hosszúnak tűnt. El sem hittem, amikor végiggondoltam, hogy még a hónap elején adtam elő a TEDx Szeged színpadán rólatok, és erről a blogról. Hihetetlen élmény volt átadni azt az érzéshalmazt, amit éreztem, ráadásul TEDx színpadon, ami azért hatalmas dolog volt a fejemben. Október ötödikén kilenctől ültünk a backstage-ben, és én nem fogtam fel, hogy ott vagyok néhány méterre attól a vörös kör alakú szőnyegtől, amiről már annyi inspiráló történetet hallottam, és amire már másfél hónapja nap mint nap készülök. Nagyon jó élmény volt, és amint lesz videó írok róla hosszabban majd, meg persze mutatom a videót is. 🙂
És aztán voltam Budapesten, ültem André Aciman mellett, találkoztam többetekkel a Margó Irodalmi Fesztiválon, kimentem az Arc Közérzeti Plakátkiállításra, és minderről bejegyzést is írtam. Mert…
Blogoltam!
Rögtön a hónap elején indult a bejegyzéscunami az 1 és 6-tal, amiből végül négy könyvet sikerült elolvasnom. Az ötödikből (Ritter Andrea: Melegek) már csak pár oldal van, de tegnap elment az áram, így nem tudtam befejezni, a hatodik (Saanan McGuire: Minden szív kaput nyit) pedig továbbmegy novemberre. Aztán érkeztem egy Kim Leine: Kalak alternatív fülszöveggel majd egy értékeléssel. A következő héten érkezett Moesko Péter: Megyünk haza kötetéhez az alternatív fülszöveg és az értékelés, majd összegyűjtöttem előbújás napjára, hogy mi az a 7 dolog, amiért hálás vagyok, hogy meleg vagyok. A következő bejegyzésben már a Margóról olvashattatok, aztán Chloe Benjamin: A halhatatlanok című regényéről érkezett alternatív fülszöveg és értékelés, és legvégül a gyűlölet-bűncselekményekről beszélgettünk egy slam poetry kapcsán. A summával együtt tehát 11 bejegyzés érkezett ebben a hónapban, ami kifejezi, hogy mozgalmas hónapunk volt, még akkor is, ha három ebből alternatív fülszöveg egy értékelés elé. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e tartanom ezt a lendületet, én drukkolok magunknak. 🙂
Ennyi lettem volna mára, sőt, ennyi lett volna ez az egész hónap. 🙂 Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem egy régi-új nagyon izgalmas poszttal, ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. 🙂
Igyekszem a következő poszttal, de addig se feledjétek:
Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió