Sziasztok,

nem is értjük, hogyan történt, de az előző #LMBT-t olvasunk interjú óta ismét eltelt három hét, így ismét egy friss interjúval jelentkezem. Ez alkalommal a nemrég indult Society YouTube csatorna vloggerét, Mező Gábort kérdeztem például arról, mi motiválta arra, hogy közéleti csatornát hozzon létre, milyen fontos LMBT+ aktorokat lát, akik meghatározzák a témákról való általános közbeszédet, sőt, arról is gondolkodunk, hogy mi egyáltalán a kultúra és a nyilvánosság feladata ma. Nem is fecsérlem tovább a bevezető szavakat, kezdjük:

Egy meleg srác olvas (Emso): A Society egy két hónapja indult, a társadalmi témákat röviden, de vitakészen felvető csatorna, ami most még főleg LMBT+ kérdésekkel foglalkozik, de az LMBT+ diskurzusnál tágabb keretben. Mesélnél arról, hogy hogyan döntöttél a csatorna elindítása mellett, és hogy mik voltak a fő motivációid, milyen hiányérzetbe látod megérkezni a csatornádat?

Society: Már sok éve érdekel a társadalom, a politika, érdekelnek a problémák, és az, hogy hogyan lehet megoldani őket. Ezt nevezhetjük hobbinak is tulajdonképpen. Emellett pedig van bennem egy belső késztetés, hogy ha valamivel kicsit is javítani tudok a dolgokon, akkor azt megtegyem. Ez egyszerűen jó érzés. Persze az, hogy mitől lesz jobb a világ, az erősen szubjektív. Engem azok a területek érdekelnek, amelyek olyan ártatlan embereket érintenek, akik egy adott probléma miatt kárt szenvednek valamiben. Ilyenkor jó érzés, ha megpróbálok pozitív irányba hatni a dolgokra. A Society csatornát azért indítottam el, mert úgy voltam vele, hogy ha amúgy is ilyen témakörök foglalkoztatnak szabadidőmben, amúgy is gyakran próbálok átadni a környezetemnek olyan saját vagy átvett gondolatokat, amiktől reményeim szerint felvilágosultabb lesz a gondolkodásmód, és ha amúgy is rengeteget vitatkozom másokkal ilyen témákról, akkor miért ne csinálnám ezt a YouTube-on egy nagyobb nyilvánosság előtt. Így több olyan embert érhetek el, akiket valóban érdekel, hogy változtassunk egy kicsit a társadalmon. Probléma pedig van bőven, Magyarország nagyon rosszul áll rengeteg társadalmi kérdéskörben, szóval itt különösen fontosnak tartom az ilyen jellegű próbálkozást.

Az LMBT+ azért lett az első néhány videó lényeges témája, mert ez a szívemhez a legközelebb álló kör. Nem is tudom, talán önzőségből, és mert én is a közösséghez tartozom, de ezzel kapcsolatban volt a legtöbb olyan gondolatom, amiből biztosan tudtam, hogy videót akarok csinálni. Ettől függetlenül lesz sok olyan téma is, ami függetlenebb az LMBT+-tól, de az biztos, hogy visszatérő marad.

Emso: Hogy kell ezt elképzelni? Volt olyan előképed, aki ennek a fajta érthető és néha a közönséggel összekacsintó vagy összemosolygó tartalomgyártást csinálja, vagy csak leültél egy kamera elé egy strukturált vázlattal, és ez lett?

Society: Tulajdonképpen kicsit ez is, az is. Nagy YouTube fogyasztó vagyok, így sok olyan csatorna volt (Fókuszcsoport, Zshow Time például), amikből kialakítottam egy összképet arról, hogy mit gondolok jó tartalomnak. Viszont ezek közül egyik sem lett teljes mértékben követendő példa számomra, mert nekem a saját képességeimhez, személyiségemhez kellett szabnom a saját csatornámat. Itt olyasmire gondolok, hogy nekem például az nem megy jól, hogy egy adott témáról elkezdek szabadon beszélni, és azt felveszem, majd meg is van a tartalom. Ez egy hétköznapi spontán beszélgetés alkalmával természetesen működik, de videókészítéshez nekem sokkal pontosabban össze kell szednem a gondolataimat. Ezért nem titok, hogy előre megírom a szövegeket, így viszont az egész egy sokkal tervezettebb dolog lesz. Érzetre nekem ez a megtervezettség jön át a Tízes lista tartalmaiból vagy egyes IGN Magyarország vagy Paul Street videókból. Ráadásul van egy nagyszerű segítségem is, aki így szintén része a csatornának: egy nagyon kedves barátom, Dorina, aki az általam megírt szövegeket még a felvétel előtt, a videókat pedig a végleges vágás előtt véleményezi, és a témákkal, meg a csatorna jövőjével kapcsolatban is sokszor együtt ötletelünk. És megemlíteném még, hogy édesanyám is nagyon lelkes egyébként, ő is sokat véleményezi a tartalmakat, nagyon cuki. De ennek az egésznek persze ki kellett alakulnia. Amikor az első témának nekiálltam, még nem tudtam, hogy előre fogom megírni a szöveget, stb, minden úgy adta magát sok próbálkozás után. És persze még nagyon az elején vagyok, folyamatosan keresem/keressük az utat a fejlődéshez.

Emso: Voltak az említett példáknál korábbról olyan, akár LMBT+, akár csak közéleti aktorok, akik az közéleti érzékenységben, vagy akár az LMBT+ státuszod felvállalásában nagy szerepet játszottak? Milyen volt a közéletről, vagy az LMBT+ témákról a képed azelőtt, hogy ezek a csatornák beindultak volna?

Society: Fiatal koromban úgy gondolom, hogy egy nagyon homofób világ vett körül. Én próbáltam nem kirekesztő lenni, de az fel sem merült bennem, hogy esetleg nem vagyok heteroszexuális, pont ennek a társadalmi nyomásnak köszönhetően. Később viszont, ahogy elkezdtem megismerni, és megszeretni az LMBT+ hírességeket, egy nagyon kedvező kép alakult ki bennem. Elton Johnt emelném ki közülük, aki nagyon a szívem csücske lett. Itthon nem nagyon tudnék olyan közéleti személyiségeket mondani, akik régebben nagy hatással lettek volna rám, talán csak Terry Black, vagy nem annyira régről Alföldi Róbert. Szóval a közéletről, és az LMBT+ témákról egyre pozitívabb kép alakult ki bennem miután felnőttem, de ez inkább külföldről jött, az említett zeneiparból és persze a filmvilágból, hiszen a filmekben is egyre több jól ábrázolt karaktert lehetett látni. A felismerésem magammal kapcsolatban viszont nagyon sokáig váratott magára, én csak nemrég coming outoltam, amikor rájöttem, hogy férfiak iránt is vannak romantikus érzelmeim. Később aztán tisztáztam magamban azt is, hogy pánszexuális vagyok. Ebben az időszakban a Szimpozion Egyesület Meleg szemmel műsorából szemezgettem sokat, Kajdi Cyla, Lakatos Márk beszélgetéseket néztem, de már Osváth Zsolt is nagy hatással volt rám. Külföldről pedig Troye Sivant és Olly Alexandert említeném, akiket nagyon szeretek, és nagyon fontosak ebből a szempontból, meg rengeteg mainstream film, és sorozat. Kiemelném még, hogy ez az egész változás bennem egy nyugodt, kellemes folyamat volt, ami úgy gondolom, hogy annak köszönhető, hogy az LMBT+ világot már annyira megszerettem addigra. Szóval ez nagyon fontos lehet mindenkinek, aki hasonló változáson megy keresztül.

Emso: Egyrészt azért érdekes, amit mondasz, mert azt hiszem a legtöbben először a saját státuszunkat próbáljuk rendezni, és csak később ismerjük meg ezt a kultúrát, másrészt pedig biztatóan hangzik, ha arra gondolok, hogy talán már másoknak a mai világban nem olyan kemény ez az önelfogadás krízis, mint ahogy azt én megéltem 7-8 évvel ezelőtt. Van olyan dolog, amit nagyon másként látsz most az LMBT+ közegben, kultúrában, mint ahogy kívülről láttad?
Society: Biztosan nehezebb lehetett ez régebben. Azért ma is hallok kemény sztorikat, hogy valaki annyira mérgező közegben van, hogy szörnyű a helyzete, de talán egyre több az olyan, akik könnyebben lépnek át a dolgon. Ezért is gondolom, hogy ezek jó irányba tartó változások a közéletben, közösségi médiában, undergroundban és mainstreamben is, amiket tovább kell folytatni, erősíteni.
Amiket most máshogy látok, mint akkor, amikor még nem voltam részese, azok inkább kisebb dolgok, amiket előtte nem értettem eléggé, át kellett élni. Ilyen például a meleg bárok, transzvesztita showal, mindennel. Kívülállóként támogattam ezt is, jó dolognak tartottam annak, aki szereti, de azt hittem, tőlem távolabb áll. Aztán mikor megtapasztaltam, nagyon hamar kedvenc időtöltésemmé vált a hétvégi bárban lazulás, a showk, stb. Azt a jó érzést, amit akkor érzek, mikor az a környezet körbevesz, azt meg kellett tapasztalnom, át kellett élnem. Kívülről szerintem a vadság látszik jobban, belülről pedig már a kedvesség, felvilágosultság vagy épp cukiság. Én legalábbis ezt a részét így éltem meg. Rettentően hiányzik is ez most a járvány idején.

Emso: Látod a kultúra és a közélet szerepét abban, hogy ezek a viszonyok kifelé is láthatóvá váljanak? Szerinted mik lehetnek az LMBT+ kultúra legfontosabb feladatai?
Society:
Úgy gondolom, hogy akár írott, akár képi formátumban nagyon jól át lehet adni LMBT+ emberek életének bizonyos részeit: az érzéseiket. A közelmúltból is voltak olyan művek, amikből ez számomra nagyon átjött, például az It’s a Sin minisorozat, amiről kritikát is csináltam, de más témakörökben ugyanazokat az érzéseket közvetítette számomra a Meseország mindenkié könyv is. Szerintem a maga nemében mindkettő zseniálisan éreztet bizonyos aspektusokat. Szóval én most úgy látom, hogy talán ez, az érzések átadása lenne a kultúra legfontosabb feladata. Viszont valahogy ennek el is kell jutnia az emberekhez. Itt pedig szerintem a társadalmi felelősségvállalás lenne fontos. Azoknak, akik nagyobb tömeget érnek el, beszélniük kell ilyesmikről, hogy célba is érjen az üzenet. Elton John például beszélgetett az It’s a Sinről a műsorában, ami szuper volt. Most ezek jutottak eszembe.

Emso: Nem az van, hogy ma tulajdonképpen bármit érdemi tematizálás társadalmi felelősségvállalást jelent? Kerülgethetjük itt a szavakat, de ha jól értem, a közbeszéd minőségéről beszélünk végsősoron. A csatornád neve: Society, rávilágítani akarsz inkább társadalom dolgokra, vagy precedenst teremteni a társadalmi felelősségvállalásban?
Society: Én konkrétan arra gondolok, hogy ha adott egy olyan közszereplő, aki sok embert ér el, akkor annak az én meglátásom szerint kötelességei közé tartozik az is, hogy odafigyeljen arra, hogy hatással van a társadalomra. Ezért, ha mond valamit, akkor mérlegelje, hogy amit mond, annak milyen következményei vannak, ha pedig nem mond valamit, amit lehet, hogy kellene, akkor mérlegeljen. Persze nem azt mondom, hogy ha van egy jótékony üzenet, például “nézzétek meg ezt a sorozatot, vagy olvassátok el ezt a könyvet, mert hozzájárul a problémák megoldásához”, akkor azt mindenkinek el kell mondania, mert az lehetetlen, meg röhejes is lenne. Hanem azt, hogy a közszereplőknek ilyen téren gondolkodnia kell valamilyen szinten a közéletről, helyenként megvizsgálni, mi az, amit megtehetne még, és mi az, amit viszont nem kéne. Tulajdonképpen ez a közbeszéd minőségét emelné, igen, szóval ugyanarról beszélünk.
A csatornámmal egyaránt szeretnék rávilágítani gondokra, megoldási lehetőségeket felvázolni, és precedenst teremteni. Viszont esetemben a példamutatás egy kicsit túl könnyű, hiszen nálam a csatorna tematikája megegyezik a javító szándékkal, így kissé álságos lenne azt mondani például egy általános, filmkritikai csatornának, hogy vegyél rólam példát, próbálj fejlesztőleg hatni a közönségre. Természetesen neki is ott van ez a kötelességei között, tegye is meg, csak az én szerepem annyira nem értékelhető precedensként, mert nekem erről szól a csatornám, neki meg nem. Inkább úgy akarok hatni a társadalmi felelősségvállalásra, hogy felhívom erre a lehetőségre időnként a figyelmet.

Emso: Üzennél még valamit az #LMBT-t olvasók közösségének?

Society: Hogy beszélgessenek minél többet az LMBT+ témákról, ha tehetik. Ha van valami mondanivalójuk, egy kedves tapasztalásuk, egy szép élményük, akár egy könyvből vagy máshonnan, ne tartsák magukban, ha adott a lehetőség, osszák meg másokkal bátran.

Ennyi lett volna, köszönöm szépen Gábornak a beszélgetést, nektek pedig, hogy ma velünk tartottatok. Ha Gábor gondolatai felkeltették az érdeklődéseteket, nézzetek be a YouTbe csatornájára folyamatosan frissülő közéleti tartalmakért, hamarosan én is érkezem majd a következő bejegyzéssel, de addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió