Nem szeretek dühösen írni, mert abból nem születik semmi termékeny, csak egymás frusztrációjához adunk hozzá. Nem szeretek elkeseredésből írni, mert abból csak vádaskodások, és szidalmak születnek. Nem szeretek egyértelmű helyzetekbe beleállni, nem szeretem egyértelmű helyzetekben elfoglalni azt az álláspontot, amit a barátaim és a véleménybuborékom is elfoglal, éppen ezért nem szoktam posztokat megosztani, a profilképemet állítgatni, mert azt gondolom, mindenki tudja, hogy mit gondolok az ügyben.

És akkor most idézek két helyet a ma este benyújtott alaptörvénymódosítás-tervezetből:

Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.

Az anya nő, az apa férfi.

Az ennél is vérlázítóbb indoklásról meg tudósítson helyettem a Telex.

Hogy basszák meg. De tiszta szívből. Azért, mert egy olyan országban kell élnem, amelyiknek a vezetői havonta azt üzenik számomra, hogy gyűlölnek. Azért, mert azt ünnepli most az igazságügyi minisztertől Novák Katalin tárca nélküli miniszteren át most mindenki, hogy milyen jól megfogalmazták, az anya nő, és hogy ezt beleírják majd az alaptörvénybe is.

Nem érdekel, hogy az anya nő-e, vagy az apa férfi-e, bár én sem gondolom másként. De hogy basszák meg, hogy ez fog szerepelni az alaptörvényünkbe. Basszák meg az istenverte keresztény kultúrájuk szerinti nevelést is, amelyet általános iskolában gyakorló katolikusként én is a magaménak tudhatok.

Amikor tavasszal a 33-as paragrafus értelmében megfosztották a transzneműeket attól, hogy anyakönyvbe vezessék a nem születésükkor megállapított nemüket, azt éreztem, hogy ez egetverően nagy gonoszság. Azt éreztem, hogy senki nem hiheti azt, hogy ettől jobb hely lesz a világ. Attól, hogy nem ismernek el jogilag olyan embereket, akik (el sem tudom képzelni, hogy ez milyen lehet) éveken át küzdöttek azzal, hogy a fiziológiájuk egész addigi életükben elárulta őket. Ez egyszerű gonoszság. A legpökhendibb.

Ugyanez van bennem most is. Nem gondolhatja bárki azt az ország problémájának (pláne annyira nem, veszélyhelyzetben ezzel szarakodjon) bárhánydika az, hogy nincs rögzítve az alaptörvényben: a nemek szerint megnevezett szülőknek van neme, és itt, a magyar sztyeppéken keresztény kultúrán alapuló értékrend szerint neveljük a gyermekeinket.

Ez kibaszott beteg, és ezt tök fontos sokszor elmondani, hogy ne bizonytalanodjunk el, és ne hagyjuk feladni azt az elfogadó és önelfogadó pozíciónkat, amit fáradtságos munkával elértünk LMBT+ emberként.

Benyújthat ilyen alaptörvény-módosításokat a kormány, meg is szavazhatják, hiszen kétharmaduk van, kétharmados parlamenti többségük. Ha ez azt is jelenti, hogy az ezt megszavazó képviselők mindegyike őszintén hisz ebben a torz és beteg ideológiában és az egyetemes emberi jogokat korlátozó, velejéig gonosz és sötét módon megtagadó gyakorlatban, akkor sem nekik lesz igazuk.

Attól, hogy az ország vezetői azt mondják, hogy LMBT+ embernek lenni, vagy egyáltalán mást gondolni deviáns és korlátozandó, még nem lesz igazuk. Akkor sem, ha beleírták az alaptörvényükbe, és akkor sem, ha most újabb ilyen pontokat írnak hozzá. Nincs igazuk, mert embereket, szeretetben működő családokat nem oké megbélyegezni, nem oké kirekeszeni, nem oké ilyen üzenetekkel nyomasztani, talán a XXI. századi Magyarország egyik legnyomasztóbb hetében pláne nem.

Nincs igazuk, mert a szeretetnek és az elfogadásnak van igaza. Nem azért, mert keresztényi elvek szerint nevelkedtünk, hanem azért, mert emberek vagyunk.