Sziasztok,
bár már 10-e van, most érkezik az első bejegyzés ebben a hónapban, ami pedig a szokásos hó eleji tervező. Márminthogy majdnem a szokásos. Merthogy megtippelni sem tudom, hogy mi az a hat könyv, amit nagy eséllyel el fogok olvasni a hónap végén. Mutatom az esélyeseket, de előtte nézzük majd a múlt hónap kedvenc olvasmányát!
Viszont most mindenekelőtte jelzem, hogy nem tudom, hogy hogyan lesznek a bejegyzések ebben a hónapban, mert vagy egy térerő nélküli kis faluban leszek, vagy utazom. Az előbbi helyen tudok bejegyzéseket írni, az utóbbi időszakokban tudok majd blogolni, illetve néha majd bemegyek a városi könyvtárba is, ahol szintén tudok blogolni, de ez sem ez az itthon felcsapom a laptopomat és blogolok helyzet lesz.
Ennyit szerettem volna, most pedig jöjjön a bejegyzés:
1: A kedvenc júniusi olvasmányom
Max Porter: A bánat egy tollas állat 
Max Porter első könyve máris veri a sikerlistákat, és úgy tűnik nem véletlenül. A szerző a kisregényében a gyászfeldolgozással foglalkozik, és a gyászt a maga sajátos, valószínűtlen voltában ragadja meg, hiszen tudja, hogy maga az érzés sem racionális. Vers vagy dráma szerű kis betéteteket találunk a szövegben, amiben vagy az apa, vagy a gyermekek vagy a varjú beszél az édesanya elvesztéséről, szülői, gyermeki, testvéri kötelezettségről, dolgokról, amiknek kapcsán hiányzik egy anya.
A gyász feldolgozásának az idejére egy huncut, de figyelmes varjú költözik a család életébe, aki megfigyel, aki mindent ért, és akivel mindent meg lehet beszélni. Ugyanakkor ez nem egy jótékony madárasszony, aki felneveli a fészkébe ragadt csecsemőket, valahogy mégis az lesz. A közelében olyan, mintha éjszaka lenne, amiben könnyebb kimondani a dolgokat.
Persze ez most így nem hangzik túl izgalmasan, vagy hát nem mond sokat, de a kötet sem sok, viszont szép és igaz, úgy is, hogy itthon alig ismerjük Ted Hughest, akinek a költészetanyagából merít a szerző. Az biztosan hozzátenne az olvasáshoz, de nem érezzük azt, hogy kevesebbet kapnánk. Ettől is jó.
és
X: Az olvasásra esélyes címek:
Szóval jött 10-15 könyvem, aminek a nagy részét nagyon szeretném a nyáron elolvasni, és van 20 könyv, amit kinéztem magamnak a polcomról, és az, hogy ezeken a könyveken belül mit olvasok majd a nyáron, azzal kapcsolatban minden pillanatban mást érzek, így nem is tippelném meg, hogy melyik az a 6 könyv, ami biztosan sorra kerül majd. Helyette mutatok most 10 db esélyeset.
Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehet
Kemény István a kortárs magyar költészet egyik legnagyobb hatású alakja, Bartis Attila pedig a kortárs prózaírás egyik különc hangja, akik 1986 óta jó barátok. A két szerző beszélget ebben a könyvben írásról, irodalomról, közéleti szerepről, Erdélyről, a saját munkáikról. Különleges beszélgetés ez, érezni, hogy ez a két ember kedveli egymást, és sok mindenben ugyanazt gondolják. 2007-ben beszélgettek először, 2010-ben jelent meg a kötet, és 10 évvel később is tanulságos. Átalakult azóta a kulturális tér, Kemény István azóta megírta a Búcsúlevél című versét, és persze még rengeteg minden történt. De a hol fontos, hol tök lényegtelen dolgokban ma is érvényes beszélgetés ez. Egy klassz, szeretettel teli, kedves buborék a könyv, örülök, hogy végre elkezdtem olvasni.
Julie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye
Mennyit ér az ember háború idején?
Varian Fry egy olyan újságíró, aki a második világháború után megkapta a Világ Igaza díjat, és nem érdemtelenül. Franciaország német megszállásakor ugyanis azonnal Franciaországba utazott, hogy felkeresse és kimenekítse a világ művészeti és filozófiai elitjét a nácik karmaiból. A regényben ugyanakkor nem csak a hős Varian jelenik meg, hanem az a férfi is, aki érez. Például szerelmet a korábbi iskolatársa iránt, aki most ismét felbukkant, hogy a kollégái számára segítséget kérjen. Fry az első száz oldalban berendezkedik és szövetségeseket keres. A többit meglátjuk majd. Lesz róla szó a blogon.
Garth Risk Hallberg: Ég a város
Az Európa Kiadó 1+1 akciójában vettem meg ezt a könyvet Háy János: Kik vagytok ti? című könyvével együtt. Egy több mint 1000 oldalas nagy tégláról van szó, amit most vagy soha alapon kezdtem el hó elején olvasni, és nagyon örülök, hogy ez így történt. A kötet a 70-es évekbeli punk New Yorkba ad betekintést egy 1976 Szilveszterén történt gyilkosság kapcsán. A Central-parkban két lövéssel meggyilkolnak egy kamasz lányt, közben egy korábbi punk zenekar utódja visszatérő koncertet ad és persze ünnepel a város elitje is. Egy nagy, könnyen olvasható izgalmas társadalmi tablót mutat a könyv az égő városról, és nagyon tetszik az első 300 oldal alapján. Van benne egy szuperizgalmas meleg szál, szóval lesz még erről is szó a blogon.
James M. Barrie: Pán Péter
Nagyon szeretem szinte kivétel nélkül az összes Pán Péter filmfeldolgozást, sőt, szinte kivétel nélkül az összes Pán Péterbe szerelmes is vagyok. Az animáltba is (és akkor még nem beszéltünk Dér Jankóról, de ez most mindegy is). A lényeg, hogy régóta szemezek a Móra Klassz sorozattal, mert végre közölte a teljes Pán Péter szöveget, de megtartotta a gyerekeknek szóló hangot. Most végre megszereztem, és esélyes, hogy el is fogom olvasni.
Wolfgang Herrndorf: Csikk
A Csikk is az esélyesek közül való. Ez egy német ifjúsági regény, amiben a gazdag, de magára hagyott Maik elindul Csikkel az új orosz osztálytársával és egy Ladával, hogy megkeressék az osztálytársa családját. Azt várom tőle, hogy olyan lesz, mint egy izgalmas road movie, ami beszél az útról, beszél a lelkekről és talán az is kiderül belőle, hogy milyen is az a 2010 utáni kamasz generáció. Sokat várok tőle, de sokat is dicsérik. Biztosan lesz róla még szó a blogon is.
Murakami Haruki: Szputnyik, szivecském!
Ti ajánlottátok a múlt hónapban, de egyébként is régóta szemezek Murakamival, de eddig nem vitt rá a lélek. Tudom, hogy a Szputnyik, szivecském! egy krimi, amiben két szerelmes diáklányt követünk, akik közül az egyikük mást szeret. És a fülszöveg szerint hozza a Murakamitól megszokott hangot. Mármint amit az olvasói megszoktak. Nekem ez lesz az első. 🙂 Aztán már megvan az 1Q84 első része.
Barnás Ferenc: Életünk végéig
Szinte az első hírektől kezdve nagyon ellentmondásos bennem Barnás Ferenc új könyve, ami az egyik leghangosabb tavalyi megjelenés. A főszereplő egy idős ideg-összeroppanásból felépült filozófiatörténész, aki az után nyomoz, hogy az édesanyját valóban a rák vitte-e el. Szerintem ez egy picit klasszikusan kortárs magyar helyzet, nyilván lesz benne egy csomó bölcselet, miközben az élet és a halál dolgait próbálja a főhős felfejteni. És azt mondják, hogy jó, szóval fogok neki adni egy esélyt. Hogy ebben a hónapban lesz-e ez az esély, azt nem tudom.
Emma Cline: A lányok
Moskát Anita biztosan, de szerintem még valaki nagyon ajánlotta a saját felületén A lányok című könyvet, és megint ugyanaz a most vagy soha alapon végre megrendeltem. A könyv a Manson-gyilkosságok mögött álló szekta mindennapjaiba enged betekintést egy beilleszkedésre vágyó, saját útját kereső kamasz lány történetén keresztül. Remélem, hogy ebben a hónapban még el tudom olvasni, de nem tudom, hogy az Ég a város után mennyi energiám lesz még a 60-as 70-es évek alternatív USA-béli közegről olvasni, de ha marad, akkor ez mindenképpen sorra kerül majd.
Han Kang: Nemes teremtmények
Hang Kang dél-koreai szerző hazájának az elbeszélhetetlen traumáját, az 1980-as kvangdzsui mészárlásnak a történetét igyekszik elbeszélni és megismertetni a világgal. A halomra lövetett diktatúra ellen lázadó diákok holttestjeit kivezényelt 15-16 éves diákoknak kellett eltakarítani. Ezzel a regényével a szerző alulnézetből, szereplőkön, résztvevőkön keresztül szeretné megmutatni, hogy milyen a valódi történelem. Most van egyfajta kíváncsiságom és nyitottságom olyan szövegek felé is, amelyek nem az angolszász hagyományból jönnek, remélem majd ez látszódni is fog az olvasmánylistámon.
Colm Tóibiín: Nora Webster
Szeretem Colm Tóibínt, szeretem, amit meglát a női sorsokban. A Mária testamentumánál egyértelmű volt már, hogy szeretni fogom, mert tök fontos elgondolkodni azon, milyen lett az anya sorsa megváltás után. Aztán a Blackwater-i világítóhajó aláhúzta bennem ezt az érzést. Most szereztem be a Nora Webstert, amiben egy özvegyen hagyott nő igyekszik felemelkedni a gyászán és kitalálni, hogy hogyan fogja felnevelni a gyermekeit. Tóibín biztosan zseniális lesz megint.
Ennyi van betervezve a hónapra, meglátjuk, hogy hogyan sikerül. Ahogy a bejegyzésekkel is. Jövő héten pénteken biztosan érkezik a menetrend szerint beígért kibeszélős bejegyzés, és szeretnék a jövő hétre egy értékelést is, meglátjuk, hogy majd mi sikerül belőle.
Mindenesetre, ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról sem, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy az áprilisban létrehozott személyes blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és szintén április óta patreonon is támogathatjátok a munkámat.
A következő találkozásig se feledjétek:
Könyvekkel a szivárványig:
Szilvió