Sziasztok,

a szokásomhoz híven a bevezetőt írom meg utoljára, így én már tudom, hogy ez nem csak egy ilyenkor szokásos féléves összefoglaló lesz. Azon túl az is látszani fog rajta, hogy ebben a félévben vannak kihagyások, bizonytalanságok, kérdések, tendenciák a félévem olvasásai körül, amik nem baj, ha előkerülnek épp. Ez most egy olyan pillanatnyi látlelet, ami tényleg a mostani helyzetről szól, és amúgy tipikusan ezért is szeretem olvasni, nézni másokét és kitölteni a saját félévzári pánik book tagemet, mert azt hiszem, ezek a látleletek tényleg embert mutatnak az elolvasott könyvek mögött. Csapjunk is a lovak közé, vagy mi.

1. A legjobb idei olvasmányod

Egyértelműen Maylis De Kerangal Hozzuk rendbe az élőket című regénye. Két könyvet tettem idén a kedvenceim listájára, Erdős Virág új kötetét, és ezt, és a kettő közül is egyértelműen kiviláglik ez a könyv, mert óriási az, amit nyelvileg és figyelmében megvalósít, miközben egy alapvetően is izgalmas témához, a szervátültetés kérdéséhez nyúl. A regény egy tizenkilenc éves fiú balesetével kezdődik, és a gyermek elvesztésének hírtelen érzelmi világán túl betekintést kapunk az ilyenkor szokásos, tisztelettartó, de pontos és formális kórházi protokollról, a szervátültetések jogi környezetéről, és egyáltalán arról a helyzetről, amikor a halál az agyműködés megszűnését és nem a szívizmok leállását jelenti. Gyönyörű regény, pár oldalas pontos, izgalmas, emberi jellemábrázolásokat mutat egy-egy szereplő gyakorlati munkái és dilemmái bemutatásával, feszes, nem együttérző, de okos, empatikus, figyelmes nyelven. Tényleg csodálatos könyv, lelkesen ajánlom, bár kell hozzá egy hangulat.

2. A legjobb folytatás, amit idén olvastál

Seanan McGuire Cukorszín égbolt alatt című könyve az egyetlen folytatás, amit idén olvastam, de ez egyáltalán nem akadályoz meg engem abban, hogy kedvenc legyen, mert eléggé szerettem. A Csellengő gyerekek ifjúsági sorozat eddig dolgozott a krimi és a horror alműfajaival, most pedig a kalandregények bevett fordulataival kísérletezik. Édesség világa veszélybe kerül, ha az iskola tanulói egy tanulótársuk időutazó lányával együtt meg nem mentik azt. Régi jó szereplők, és egy új sellőlány, aki fél, hogy a nagyobb termete miatt kiközösítik, világokat utaznak keresztül, tovább problematizálódik az, hogy alig ismerünk valamit a sokféle világok működéséről. Azt hiszem igazán ennél a résznél kezdtem el kötődni ehhez a sorozathoz, és elképesztően várom már az új részt, te jó ég.

3. Friss megjelenések, amiket nem olvastál még, de szeretnél

Patricia Lockwood Erről nem beszélünk című regénye egy nagy amerikai generációs regény, amiben már van közösségi háló, de road movie jelenetek is ígérkeznek benne, depresszió, kilátástalanság, fiatal lány lét. Picit talán a Prozac-ország nyers szókimondó világához hasonlónak képzelem, várom.
Marie Aubert Ha történne valami című novelláskötete a szerző második könyve itthon, az elsőről lesz még szó a bejegyzésben, mert meggyőzött a hidegségével és stabil nyelvével, várom, hogy ezt is olvashassam.
Fernanda Melchor Hurrikánok évada című könyvéről nem tudok semmit szinte, csak azt, hogy kemény lesz, és nagyon jó. Jó ember ajánlotta, megbízom benne, a legszebben megírt legszarabb nyomorpornókat szoktunk egymásnak ajánlani.
Kormányos Ákos Légzéstechnikák című verseskötetéről is kevés információm van, de Ákos előző kötete lenyűgözött, szóval kérdés nélkül van helye ezen a listán.
Byung-Chul Han A föld dicsérete című esszéje pedig nem tudom mennyire lesz adekvát velem, de várom, hogy kiderüljön. Mert miközben a figyelmem ökológiailag és gazdaságilag is tudatos igyekszik lenni, ez a figyelem gusztustalanmódon csak addig tart, amíg nem sérül a kis belvárosi életem, amit nem is adnék fel kertért meg miegyébért. Ez a könyv viszont filozófiai, pszichológiai vonalon gondolkodik az egyén földhöz való visszatérésén, és egy kedves barátom, Zilahi Anna fordította, biztosan fogok adni a könyvnek egy esélyt.

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Ez a kérdés amúgy nem a magyar könyvpiacra van, könyvhét után nem igazán tudom, hogy milyen szépirodalmi olvasmányok vannak még megjelenés előtt, meglepő módon a Könyvmolyképző kínálatából viszont két könyv is érdekel, elkezdték kifogni az angol piac izgalmashírű LMBT+ könyveit, nincs mit tenni ilyenkor, akkor is támogatni kell őket ebben, ha magánvéleményben mást is gondolok róluk.

Meredith Russo Születésnapokcímű regénye két kamasz történetét meséli el, akiknek egy napon van a születésnapjuk, és úgy döntenek, legjobb barátok lesznek, egyikük azonban ráébred a transzneműségére, ennek felvállalásától azonban még a barátja előtt is fél. Ha jól értem, hat születésnapon keresztül követi a szöveg ezeket a szereplőket, lelkes híve vagyok az ilyen kilépéseknek is a hagyományos elbeszélői szerkezetből. Őszinte várakozás van bennem a kötettel kapcsolatban, a KMK a szépirodalom címkét is feltette az oldalán, szóval ki tudja, mit lehet várni ettől a könyvtől, légyszi legyen jó.

David Arnold Noah Hypnotik különös élete című regényéről semmit nem tudni szinte, egy Bowie-hívő kamaszt hipnotizálnak, és aztán fura dolgokat kezd észlelni magán, az amerikai olvasók pedig viccesnek, kedvesnek, vagánynak tartják. Már Bowie miatt is várom.

+ ha jók az értesüléseim egy szuperkedves kiadónál idén megkezdődhet a hazai Becky Chambers kiadás szintén régvárt LMBT+ sci-fi regényekkel. Szakadjon csak bele a szívünk, úgy vagyok ezzel.

ÉS amúgy, végsősoron szintén nagyon várós friss megjelenés: Ősszel érkezik a Prae Kiadó gondozásában a Helyek, ahol rám öröm vár című verseskötetem. Ezt csak utólag fogtam fel, hogy ezt eléggé várom, remélem nem nagyon kínos ide beírni. 😀

5. Legnagyobb csalódás

Moesko Péter Őszi hó című regénye. Úgy vártam, mint a messiást, volt róla értékelés is, durván nem hozta azt a nyelvi és történeti figyelmet, amit a Megyünk haza című novelláskötet. Tényleg elképesztően sajnálom.

6. Legnagyobb meglepetés

Rokon Ilonka evangéliuma. Oké, ez egy mémkönyv, de ennek hála ismertem meg egyáltalán ezt az oldalt, és ezt a balkáni-vajdasági-kelet-európai esztétikát, amit ez az oldal és ezek a képek teremtenek. Különösen sokat adott Terék Anna könyvhöz született esszéje, amiben arról beszél, hogy olyan, mintha mi itt csak toxikusan volnánk képesek szeretni. Tényleg olyan.

7. Kedvenc új szerző

Marie Aubert, egyértelműen. A Felnőtt emberek című könyvét azért vettem meg, mert le volt árazva, és egy rövid, de stabil Sally Rooney érzetre volt szükségem. Érzelmi ürességre, meg nem értettségre, válságtapasztalatra, és Ó, Te Jó Ég, ez a könyv hozta ezt, sőt. Csodásan tette, sokkal bátrabb családi viszonyokba, mint Rooney. Várom, hogy olvassam a következő novelláskötetét, amit picit túlárazottnak érzek, ezért még nem vettem meg, de majd egy akcióban szintén beszerzem, bár a szerzőnő jön PestText fesztiválra, szóval lehet, hogy nem lesz leakciózva addig, ami nem baj, csak fáj picit, ha nevetek.

8. Új fikciós szerelmek

Lehet, hogy nincs? LEHET, HOGY NINCS???

9. Legújabb kedvenc karakter

A Lenni és Margot száz évéből Margot, az idős hölgy elképesztően gyönyörű élettel, szellemi frissességgel és gondoskodással arra van írva, hogy simogassa a lelket, és simogatja is rendesen, illetve az Északfi című meseregény főhőse, Rose egy csodálatos észak felé született karakter, aki előtt éppúgy nagy kalandok állnak, mint minden észak felé született előtt. Nagyon azonosulható, szép, elvágyódó karakter, akit egy nagy hazugságban neveltek, így ez az idegenségérzete is jól érthető, ügyesen kidolgozott, szép jellem.

10. Egy könyv, amin sírtál

Ezen a kérdésen látszik a leginkább, hogy nem úgy olvasok idén, mint máskor. Erre dőlni szoktak a válaszok, de most nem érzem, hogy volna ilyen.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Hm. Fura ezt látni, de minden könyv, amit fel fogok sorolni, olyan, amit a kötelező, kritikára vállalt könyvek mellé olvastam pihenésképpen. Ugyanakkor azért őket szedtem le akkor a polcomról, mert biztosan zseniális, jól megírt, bátor nyelvű könyveket akartam olvasni, aminek a nyelve is annyira kiművelt, hogy bele lehet dőlni (akarok írni arról egy külön bejegyzést, hogy mit jelent az, hogy bele lehet dőlni…), mert megtart. És hát, ezek ilyen könyvek voltak, minddel találkozol más válasznál is: Marie Aubert: Felnőtt emberek, Irene Solá: Énekelek, s táncot jár a hegy, Maylis de Kerangal: Hozzuk rendbe az élőket, Edith Pattou: Északfi

12. Kedvenc könyvadaptáció, amit idén láttál?

Az létezhet, hogy nem láttam idén még könyvadaptációt a Heartstopper-en kívül, amit amúgy szerettem, jobban is, mint a könyvet? De ez a következő bejegyzés témája lesz majd.

13. Kedvenc tartalom/kritika, amit írtál:

Nagyon szerettem a Micsoda Család című lapozóról írt bejegyzésemet, ami egyszerre értékelés és kibeszélős bejegyzés arról, hogy van-e gond a nem lobbitevékenységként tekintett civil könyvkiadás kommunikációjával. És hát, mi tagadás, de Sade márki Filozófia a budoárban című regényéről nagyon jó volt írni.

14. Legszebb könyv, amit idén vásároltál:

Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv
Krasznahorkai New Yorkban van, Melville nyomát kutatja, hogy a saját és Melville alkotásainak mibenlétéről mondjon valamit. Közben szembesül a szerző, és talán a szerzőség magányával és őrületével, mindezt pedig Ornan Rotem fotói kísérik. Régóta el akarom olvasni ezt a könyvet (és az Aprómunka a palotáért-ot is, ami ennek a Melville történetnek a másik regénye, meg amúgy a Hearst 07769-et is… fura, gondolatban nem a klasszikus Krasznahorkaik érdekelnek, hanem a frissek, de nyilván majd ezt az életművet is be kell pótolni), most pedig akcióban volt a Líra születésnapján, öröm volt.

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni még az év végéig?

Megint valami, amit idén másként csinálok, mint eddig. Nincs ilyen listám most, és nem is akarok csinálni. Friss megjelenéseket fogok olvasni kritikáknak, blogbejegyzéseknek, és azt, amit épp megkívánok a polcomról, nem akarom az elvárásaimmal terhelni magam ebben a félévzárási pánik tag-ben. 🙂

Hát ennek szellemében zárul most ez a sok szempontból nehéz, de számomra elképesztően sokat jelentő félév. Következik egy új, ami sokkal fókuszáltabban fog a blogról szólni, ha szeretnéd a támogatni a bloggal való munkámat, ide kattintva meg is teheted a blog Donably oldalán.

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió