Sziasztok,

nem tudom mennyire jófej úgy kezdeni a mai bejegyzést, hogy új hónap, új havi olvasási tervek, de mégis erről van szó így 16-án. Ami talán mentség lehet, hogy négy könyv olvasása már folyamatban van egy ideje, meg amúgy is, ismerjük a blog alternatív időkezelését. Szóval, mutatom a havi terveket, de előtte nézzük a szeptemberi kedvencet:

1.: A kedvenc szeptemberi olvasmányom

Lázár Ervin: Korona és kard
Magyar mondák, cigány mesék
Lázár Ervin alkotói világa a lehető legmesszebb áll tőlem, és ez gyerekkoromban sem volt másként. Annyira jelölt a nyelvhasználata, annyira sok erősen jelentéses kifejezést használ, hogy mindig is kidobott az olvasásból. Ami miatt ez a könyv mégis itt van, az az, hogy itt Lázár Ervin nagyon mértékletes volt, csupán elmesélhetővé tette a magyar mondavilág történeteit és Ámi Lajos nyírségi mesélő cigány meséit. Nem Lázár Ervin könyvet írt ezen szövegek nyomán, hanem rendkívül alázatos volt az anyaggal szemben. És ezzel együtt ezek mégsem tipikusan ugyanazok a mondák és mesék.

Az alsós olvasókönyvekből mindannyiunk által ismert, Lengyel Dénes által tolmácsolt, pontos, a mondavilág történelmi világát megidéző olvasmány helyett itt érző mondai hősöket kapunk, Lázár Ervin a lelküket, a motivációikat, vágyaikat is ábrázolta, igazodva ezzel a gyermekirodalom normáihoz. A cigány mesék nyelvét valamelyest egységesítette, és esztétizálta, hiszen Ámi Lajos maga írástudatlan volt, ezek a szövegek oralitásban hangoztak el, nem az írás volt a médiumok. Lázár Ervin esztétizálta és a gyerekirodalom normái szerint alakította őket, úgy, hogy a történeten abszolút látszik még, hogy ezek a mesék egy a hatvanas-hetvenes évekig létező mesemondó hagyományból szólalnak meg (bár Ámi 1963-ban hal meg), ahol a telefon, vagy az 1954-ben bevezetett személyigazolvány is a mesei történetek kelléke.

Nyilván nem idegen a választásom attól, hogy cigány meséket kutatok, de enélkül is egy rendkívül izgalmas, olvasmányos, vicces, kedves könyvről van szó, aminek a szövegeiben rendkívül üdítő, hogy nem a klasszikus mesemondás távolságaiból szólalnak meg, nincsenek évszázadokon át csiszolt pontos keretei, miközben közben tele vannak ismerős dolgokkal, hiszen a magyar és európai mesehagyománnyal együtt fejlődött ez a világ is. És közben nagyon másak is, bátrabbak, viccesebbek sokszor, őszintén hisznek a furfangban, a telefonhoz és a személyigazolványhoz hasonló modernebb tárgyak megjelenése egy színesebb világot hoz, és mindez talán segíti, támogatja azt a közelséget is, ami a monda újramesélésben történik. Jó, hogy ezt a két anyagot egymás mellett adta ki a Móra, lelkesedem érte, ajánlom mindenkinek.

és

6.: A szeptemberre betervezett címek

Tatiana Tibuleac: Üvegkert
Egy moldáv nő a főhős ebben a történetben, aminek a hátterét alapjaiban határozta meg a szovjet rendszer és a századvégi rendszerváltás. Amikor fiatalon egy asszony kivásárolta a lányt az árvaházból, egyszerre hitte azt, hogy megérkezett a jó világ, és egyszerre gondolkozott azon, hogy jobb lenne-e inkább megpróbálni azt az utat, amelyik visszavezetné őt az árvaházba. Egy kislány nővé válását követjük ebben a regényben, akit azért vettek ki a lelencek közül, hogy segítsen üvegeket keresni és üvegeket mosni. Az anyatípusnak nem igazán mondható Tamara ugyanakkor, noha munkára fogja a gyereknek, figyel a tanulására, és minden anyagi lehetőséget megad számára, hogy felnőttként boldog polgári életet élhessen. A lány azonban felnőttként sem tanult meg kötődni, sem a gyermekéhez, sem a gyermekei apjához, szókimondó, hol vádló, hol megértést kínáló levél ez a regény az őt elhagyó szülőknek. Van ebben a történetben egy csomó szomorú szépség, nyomasztó kelet-európaiság arról, hogy milyen helyzetekbe vagyunk képesek nosztalgiával és visszavágyással tekinteni, és jó eséllyel egy ezt aláhúzó kemény és szilárd kilátástalan helyzet lesz a regény vége. Meglátjuk, a kétharmadánál tartok, rövid, egy-másfél oldalas fejezetek sorakoznak egymás után, kedvelni fogom, de jó eséllyel nem ezt fogom először befejezni a négy épp olvasott és a posztban szereplő könyv közül.

H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregék
H. Balogh Gyula a szegedi alsóvárosi Ferences kolostor és az aközeli pletykákat, legendás alakokat, kocsmai történeteket gyúrta össze egy rövid, szórakoztató, bár nyelvileg kevésbé kimunkált kötetben. Amikor először hallottam szövegeket ebből a vállalásból, épp egy színpadon ültünk, én ültem a szerző mellett, próbáltam szépen nevetni a népnyelv abszurditásán, sajátos groteszk világnézetén, és azóta tulajdonképpen várom is ezt az anyagot. A múlt héten ültünk kint egy barátommal az alsóvárosi Mátyás téren, és arról beszélgettünk, hogy az kvázi olyan, mint egy falusi, vagy legalábbis kisvárosi tér, mintha külön volna Szegedtől, vagy legalábbis annak a körutas, sugárutas városiságától, és ez a kötet is ezt bizonyítja. Hogy itt van ez a közösség, ismert, áthagyományozódott, kocsmáról kocsmára szálló történetekkel, a dolgok rendes romantikájuk szerint. Most a kötet felénél tartok, nem várom, hogy lenyűgözzön, mert nyelvileg tényleg sokszor érdektelen, de vicces, kedves, provinciálisan mindenképpen izgalmas, ha elolvasom a Szeretemországot, ezt fogom folytatni.

Orcsik Roland: Fantomkommandó
Amúgy azért van most ennyi elkezdett könyvem, mert sok kötelező olvasmány, tanulmány, beadandó, bármi szaggatta fel az időmet, és aztán pihenésnek mindig volt egy elhatározásom, hogy mi az, amit el akarok olvasni ott helyben. Értitek, a terv az volt, hogy az olvasást lefojtom egy kis olvasással. És Orcsik könyvétől az isten sem tudott volna megmenteni, és ez nem is baj, nagyon régóta kíváncsi voltam rá, és a múlt hónapban megtaláltam egy antikváriumban.

A regényben a délszláv háborúban járunk, de tulajdonképpen bármelyik háborúban járhatnánk. Kijárási tilalom van, csak vízért és élelmiszerért lehet kimenni, bár az is kockázatot jelent. Szar ilyenkor kamasznak lenni, gondolhatjuk, és gondolják a főszereplők, akik, ugye, történetesen kamaszok, és akik ilyen körülmények között is létrehoznak egy zenekart. Az első 50 oldalt olvastam ki eddig, de azt együltőmbe. Egy elbeszélőt követtünk, ismerkedünk a háború normáival, Márai Zendülők című könyvére emlékeztet, ahogy erről már a summában hosszan értekeztem. Várom, hogy olvassam, de a négy épp olvasott könyv körül a listán erre szeretnék a legjobban figyelni, így azt hiszem ez marad majd a végére.

Kálmán Olga: Szeretemország
Beszélgetőkönyv Márki-Zay Péterrel
Gondolkodtam, hogy ezt a könyvet betegyem-e. Most olvasom, estére biztosan be is fejezem, ráadásul durván aktuálpolitikai téteket is mozgathat írni róla, noha maga a könyv 2019-es. Mégis. A könyvet múlt hét pénteken találtam a Lírában, 800 Ft-ra volt leakciózva, épp aznap, amikor Karácsony Gergely visszalépett MZP javára az előválasztáson. Aki követ más közösségi média felületen, belefuthatott, hogy amúgy lelkes MZP támogató vagyok (noha, szerintem nem oké a miniszterelnök gyermekének a vélt vagy valós homoszexualitásával kampányolni, és az egykulcsos adóval kapcsolatban is minimum cinikus vagyok – mégis messze a legjobb jelöltként gondoltam rá az első fordulóban, volt már szó a blogon arról, hogy eléggé tekintélyelvűség ellenző és elitellenes vagyok). De közben meg ezt olvasom, és arra jutottam, hogy ha az alapján olvas bárki egy nem közéleti blogot, hogy kire szavazna szívesen az előválasztáson, hát jó. Ez a könyv arra tök jó, hogy következetesen lássa a poltikafogyasztó MZP világképét. Mit gondol a Krisztuskövetésről, hogy került ki Amerikába több évre, milyen közéleti ideák és történelmi kísérletek mentén gondolkozik a világról. ilyenek. Jó, hogy egyszerre érzem azt, hogy ezt a könyvet kvázi fel tudtam volna mondani, mert MZP következetesen kommunikál 2018 óta, és még jobb, hogy tényleg mélyebb és átfogóbb tudást és megértést kapunk mindenről a könyvet olvasva. Nem tudom, hogy egy ilyen embernek kell-e az ellenzéket vezetnie, de azt mindenképp fontosnak tartom, hogy egy olyan országban éljek, ahol erre esély mutatkozik.

Ali Smith: Tél
Ali Smith, de csodás. A szerző első általam olvasott regényéről, a Hogy lehetnél mindkettőről még egy értékelésben is áradoztam, az augusztusi 1 és 6-ban pedig a kedvenc könyvként dicsértem a szerző Ősz című regényét, amely a Brexit témáját feldolgozó Évszakok-kvartett sorozatának első darabja volt, most pedig, hogy közeleg a tél (jó, nem ír évszakonként a szerző egy ilyen csodálatos könyvet, szóval bizonyára nem azért jelent meg épp október elején), megjelent magyarul is a Tél című regény, amely inkább csak tematikusan kapcsolódik az elsőhöz. Egy egészen más családba, szülő-gyereke mintába nyerünk betekintést, ünnepek, nagybácsi, és egy buszmegállóban megismert lány, akit megfizet egy srác, hogy töltse a családjával a karácsonyt, mintha egy pár lennének. Négy ember, akik szinte idegenként élnek együtt, a Brexit valóságának generációs, városi-vidéki, idegen diskurzusaiban. És persze Ali Smith nyelve elképesztő, lírai, omlik, sőt, szakad, ha kell, az elolvasott első két oldal ennél a könyvnél is elvarázsolt, a többit úgy olvasom majd, hogy csinálok egy hétvégét, amikor leülök, és csak azt olvasom.

Seanan McGuire: Cukorszín égbolt alatt
Az ok, amiért Seanan McGuire Mélyre ránt a lápvilág című könyvéről lesz a következő értékelés, remélem, hogy még a hét elején. Ugyanis szeptember közepén megjelent a Csellengő gyerekek sorozat harmadik kötete, és nagyon lelkesen várom már, Zsófi például nagyon lelkesen ajánlotta a szeptembert összegző videójában, és én is izgatott vagyok vele kapcsolatban. Az ifjúsági fantasysorozat koncepciója, hogy gyermekek nem érzik jól magukat a jelen világukba, ezért megnyílik számukra egy másik. A Cukorszín égbolt alatt esetében már több világot ismerünk meg, és kifejezetten a rendszertelenebbek közül, olyanokat, ahol magát az időt is egészen könnyelműen kezelik. És a történet egy része vissza is kerül az első részben megismert árvaházba, ráadásul cukorszínekben tobzódó világokat ígér a cím. Egyértelmű, hogy a hónapban olvasom majd.

És, ennyit szerettem volna a havi tervek között mesélni nektek, köszönöm, hogy velem tartottatok.

Ha volt olyan könyvleírás vagy gondolat, ami megfogott vagy érdekesnek találtad, és és megteheted, hogy támogatod a munkámat, akkor megköszönöm, hogyha megteszed a blog Donalby oldalán.

Hamarosan érkezem már a beígért értékeléssel, amint kiteszem ezt kezdem is jegyzetelni, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió