Címke: tbr 3 / 5 oldal

Halihó,

új hónap vár, és ideje, hogy elfelejtsünk mindent ami bánt, hogy csak a szép dolgokra emlékezzünk és terveket szőjünk. 🙂 Szóval érkezem is az ilyenkor szokásos bejegyzéssel, amiben megmutatom, hogy mi volt a kedvenc olvasmányom szeptemberben és milyen szuper könyvek vannak betervezve az októberi olvasmányaimnak.

1: A szeptemberi kedvencem

Virág Emília: Sárkánycsalogató

Minden idők legegyértelműbb kedvence volt ez a könyv, pedig jó könyveket olvastam szeptemberben. A könyvnek egyetlen problémája van, hogy nagyon nehéz beszélni róla a fülszöveg nélkül, de ezt azonnal át is hidalom:

És ez a könyv ilyen. Van szíve, és halál random. Van benne tehénterelgetés, fekete kopasznyakú lidérccsirke, füvező unokatesó, sötét felhő, boszorkánylifehackek, és az is kiderül, hogyan lehetne bezárni az alvilág kapuját.

Egy nagyon fordulatos könyvről beszélünk, tele kidolgozott karakterekkel és történetszállal. Mindenkinek értjük végig a motivációit, el tudunk mélyedni egy-egy karakterben, jól van felépítve a boszorkányvilág és a mi világunk közti átjárás, és egyáltalán a boszorkányvilág… És minden zseniális, ami egy urban fantasyben zseniálisnak kell legyen.

És közben elmondhatatlanul magyar is. A kotyogós kávéfőzővel, a gyrosossal az Oktogon sarkán, azzal, hogy Józsi pont az új telefonját ejtette bele a kotyogós kávéfőzőben, azzal, ahogy a rendőrség nem tud kezelni egy óriáshüllőt, azzal, hogy az óriáshüllő is korrupció tárgya lesz, és persze a humorával. Azzal a leginkább. Virág Emília nagyon érti a humort, hol a végletekig csavar egy-egy történetet, hol csak egy-egy jó mondattal elintéz mindent, és öt oldalanként meg kell állni, mert semmit nem látunk a nevetéstől csorgó könnyeinktől. És ez nagyon-nagyon menő. Olvasson mindenki Virág Emíliát. Én is fogok még. 😀

és

6: Az októberre betervezett címek:

Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya legújabb könyvének egy lestrapáltabb példányát a múlt hónapban sikerült beszereznem, és már el is kezdtem olvasni. Az alkoholizmusról szól. Arról, ahogy az alkoholista nagyszülők és az alkohol állandó jelenléte hozzászocializál gyerekként a függéshez. Szeretem Karafiáth szövegeiben, hogy szókimondóak és karcosak, jól állnak az ő témáihoz. Lassan olvasva a könyvet, a címmekkel megjelölt novellákat, amik talán mégiscsak egy regényé állnak össze, és kíváncsi vagyok rá. Most épp őt olvasom.

Moesko Péter: Megyünk haza
Amikor ezt írom, már nagyon várom, hogy holnap végre megvegyem Moesko Péter első kötetét, és amikor ezt ti olvassátok, valószínűleg már megvan. (UPDATE: Nemcsak, hogy megvan, de már el is kezdtem olvasni, és fel-fel tűnnek meleg szálak, szóval lesz szó róla még a blogon.) És már ez önmagában azért örömhír, mert a könyv gyakorlatilag vidéken beszerezhetetlen, és év eleje óra olvasom azokat a véleményeket, amik arról szólnak, hogy ez a könyv csodálatos, és nagyszerű, és ha már itt tartunk, fantasztikus is. És hála a szegedi bölcsészkarnak, a III. Magyar Könyvkiadók napján lent van a Műút, és árulja a könyveit. A könyv egyébként egy novelláskötet, az otthon különböző aspektusait igyekszik körüljárni, és rákérdez arra, hogy tényleg otthon-e a legjobb. (UPDATE: Igen, megint én, a már olvasó posztellenőrző, akinek túlságosan tetszik a bekezdés ahhoz hogy újraírja: Nagyon megkérdezi, és nagyon jó az egész eddig.) Biztos vagyok benne, hogy nem fog sokáig a polcomon állni ez a kötet. (UPDATE: LOL)

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
A Minden szív kaput nyit viszont rengeteget állt már a könyvespolcomon. Gyakorlatilag tavaly könyvhét óta, és ez tarthatatlan. Különösen azért, mert egyszer kimentem úgy az utcára, hogy nem volt nálam más könyv, csak ennek egy példánya, így beleolvastam, és nagyon tetszett. A Minden szív kaput nyit egy rövid és bájos kötet, ami egy olyan intézményről mesél, ahol csellengő gyerekek vannak. A csellengő gyerekek azok a fiatalok, akik képesek fantáziavilágok közt utazni, és ezen élményeik miatt nehezen tudnának beilleszkedni a mi társadalmunkba. Nagyon izgalmas maga az elképzelés is, és azt hiszem ez nagyon izgalmas metaforája a különböző sajátos nevelési igényű gyerekeknek. Rövid könyv, nagyon várom már, mióta beleolvastam. És nem csak azért mert végre van egy könyv, ami végre magyar nyelven is tematizálja az aszexualitást.

André Aciman: Találj rám!
A Szólíts a neveden második része. Október végén jelenik meg, de azok, akik eljönnek a Margó Irodalmi Fesztivál bemutatójára, ahol a szerző is részt fog venni, azok október 11-étől olvashatják. Na, hát, és én ott leszek. 🙂
Nem igazán értem a fülszöveg kapcsán, hogy miről lesz szó benne, azt hiszem felnő Elio, Oliver európai körútra indul, az apa pedig a saját fiától tanul meg szeretni. De igazából ez teljesen mindegy még. Csak legyen jó, mert nagyon félek, de nagyon várom is. Azt hiszem az ilyen dolgokat érdemes várni.

Roland Barthes:
Roland Barthes-ről
Roland Barthes az a posztstrukturalista gondolkozó, filozófus, aki a huszadik században azt mondta, a szerző halott. És ebből nagyon sok minden következik, leginkább az, hogy már nem elemzünk verseket életműből, és ez a felsőoktatásban töltött életemnek egy fontos tapasztalata, amit szerintem középiskolában is érdemes volna megtapasztalni.

Ezzel együtt azt szeretem Barthes-ban, hogy írt egy könyvet Barthes-ről. És ha ő megteheti, hogy semmibe veszi a szerző halálát, akkor ezen egy könyv elolvasása erejéig én is túl fogok lépni rajta. Kölcsön kaptam a könyvet, nagyon kíváncsi vagyok rá. 🙂

Ritter Andrea: Melegek
A könyv több pszichológiai témájú tanulmányt szervez össze, amik a melegek és a többségi társadalom kríziseit írja le a kisebbségi érzésre való ráébredéstől az előbújáson és az önfelvállaláson keresztül, amik mellett beszél az LMBT emberekkel kapcsolatos nemzetközi és hazai terápiás gyakorlatokról is. Amikor 16 éves voltam, írtak rólam és néhány társamról egy szakdolgozatot ebben a témában. A TEDx beszédemre készülve újraolvastam, hogy még hitelesebben megértsem azt a 15-16 éves srácot, aki felfedezi a meleg könyveket, és elfogadja lassan a saját melegségét. Ehhez szerettem volna még elolvasni Ritter Andrea könyvét, de zsúfolt lett a hó vége számomra. 🙂 Szóval majd elolvasom TEDx után, aztán majd írok is róla. 

Ez lesz majd ez a hónap. 🙂 Meg még annyi minden. 🙂 Érkezik a Margó, a hét végén TEDx Szeged, ahol a blogról és rólunk mesélek, tervben van Budapesten, hogy egy izgalmas projektet mutassak be nektek, szóval jó hónap lesz, izgatottan várom. 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni mindezekről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon, ahol plusz háttértartalmakat is találhatsz, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Halihó,

ismét megszületett egy summa a hó végén, aztán beköszöntött az új hónap, az új évszak, pláne egy ilyen fontos hónap és fontos évszak. Ideje hát a hónap elején szokás szerint visszanézni, hogy mi az az egy könyv, amit nagyon szerettem olvasni augusztusban, és mi az a hat könyv, amit nagyon szeretnék elolvasni szeptemberben. 🙂 Ez a lista most nagyon fontos lesz számomra, bár tematikusan egy picit egysíkúbb, de ebben a hónapban egy nagyon izgalmas feladatra készülök. 🙂 Mutatok mindent. 🙂

1. Az augusztusi kedvencem

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Vicces lesz erről a könyvről mesélni, mert már azt érzem, hogy mindenki mindent tud már róla. És én pont ezért nem akartam elolvasni sokáig, bár tudtam, hogy nagyon fog érdekelni, mert általában be vagyok oltva feminizmussal. És hát ez most meg is történt. Mert megvolt a falunk könyvtárában. És örülök, hogy így alakult.

A regény maga először 1985-ben jelent meg, a Hidegháború után, a szovjet fenyegetettség utolsó pillanataiban. Ekkor a populáris kultúrában már bevett gyakorlat volt a nukleáris katasztrófa ábrázolásán és a disztópikus világberendezkedésen keresztül feldolgozni vagy felerősíteni a nyugati, elsősorban USA-béli lakosság kommunizmustól való félelmét. Ebben az értelemben tehát A szolgálólány meséje nem egy egyedülálló szöveg. A szexuális forradalom és a feminizmus identitásokon alapuló második hulláma is fontos kulturális táptalajt ad ennek a regénynek, így ez szintén nem emeli ki a szöveget az 1985-ös kontextusából. És ezzel szerintem nincs is baj, csak úgy érzem, hogy ezek gyakran kimaradnak a szöveg körüli diskurzusból, így fontosnak tartottam röviden megemlíteni. 🙂

Maga a könyv Gileádban játszódik, ami a mai USA területét takarja egy atomkatasztrófa után. A társadalmat ebben az országban férfiak vezetik, a nem vezető férfiak alkalmazottak, a nők pedig feleségek, cselédek és házvezetőnők, prostituáltak, szolgálólányok és nemnők. Mivel az atomkatasztrófa után a nők nagy része terméketlen, ezért a terhessé válás lehetősége a nők legnagyobb értéke, amire a társadalom is vigyáz. Ennek a felügyeletnek lesznek a szolgálólányok alárendelve. A társadalom önmagában is vigyáz rájuk, minden szavukat figyelik, saját intézetekben nevelik ki őket ahhoz, hogy ebbe az új társadalmi rendszerbe tudjanak betagozódni, és a legfelsőbb társadalmi réteghez utalják ki őket, hiszen az ő fennmaradásuk a legfontosabb.

Az elbeszélő nagyon izgalmas karakter, akinek vannak emlékei és kapcsolatai a korábbi államberendezkedésről. Tud mesélni azokról a pillanatokról, amikor a demokrácia fontos pontokat lépett át, hogy lassan kiépüljön egy diktatúra, majd mesél arról a reggelről is, amikor a nők másodrendű állampolgárrá váltak. Ügyes húzás az írótól, hogy alapvetően olyan karaktert választott, aki érti és ismeri a feminista diskurzust, és kvázi tudja, hogy milyen helyzetbe került.

A könyv két legizgalmasabb része az, hogy nagyon sokban beszél a diktatúrák emberi oldaláról. Arról, hogy egy személyzet mire vágyakozik egy diktatúrában, hogy mit várhat és adhat egy úr a szolgálólányától, és mi az, amit titokban szerezhet meg. Nagyon sokszor reflektál a feleség helyzetére, akinek részt kell vennie a szolgálólány és a férje közti termékenységi rítusban, miközben a feleségnek is volt korábbi élete. És persze beszél az illegális szolgálólány hálózatról vagy a lázadás más eszközeiről is. Nagyon izgalmas tanulsága ennek a regénynek az, hogy a diktatúrák keretei mindenkit feszítenek.

A másik izgalmas dolog, hogy a regény egy személy elbeszélése és nézőpontja, amit a regény utolsó oldalaiban nagyon ügyesen ki is használ, amikor egy történelmi forrásként tekint rá egy tudományos konferencián. Itt annak is teret enged az író, hogy tudósok szájából elhangozzék, hogy mindaz, amit Gileádban a nők ellen elkövetnek, az a világtörténelem különböző pontjain már mind-mind megtörtént. És ez baromi kemény. Mint az egész könyv. Nagyon féltem, hogy nem tudom majd ezt mondani róla, de nagyon megérdemli a figyelmet. Fontos és jó könyv, amivel végre én is elkezdtem Atwoodot olvasni.

…és…

6. A szeptemberre betervezett címek

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Fiatalon és depressziósan Amerikában
Már a summában meséltem róla, hogy az augusztusom teljesen elúszott, de a tervek közül most csak ezt a könyvet hozom elő, mert már elkezdem olvasni, sőt, durván benne vagyok, és nagyon-nagyon tetszik. De persze a tetszik nem jó szó itt, ugye… Szóval egy fontos könyvről van szó, amiben a huszonéves narrátor elkezd mesélni arról, hogy 12 éves kora óra szerepet játszik. Egy vidám lányét, aki mindig jól teljesít, és ebben a szerepjátszásban lassan elveszti saját magát. Aztán egy nyári táborban észleli magán a depresszió első tüneteit. Mesél a korai gyógyszerfüggőségéről, drogokról, alkoholról, fiúkról, akikkel hol kapcsolata volt, hol csak egy rövid kaland erejéig van együtt velük, és mesél a családjáról, különböző szakemberekről, és a barátairól, akiknek végül az életét köszönheti. Nagyon kemény, fontos és szöveg ez. Nagyon szókimondóan beszél a depresszióról, és arról, hogy hogyan fal fel a betegség egy életet. Potenciális kedvenc könyv.

Seth Godin: Minden marketinges sztorizik
Egy jó történettel minden eladható
A könyv, amit mindig elkezdek, ha a könyvtárban van egy kis időm, mert ebből tudom, hogy csak helyben használható példány van, és nagyon érdekel. Amiért most biztosan tudom, hogy el fogom olvasni, az az, hogy készülök egy előadásra (ez alapjaiban fogja meghatározni a következő könyvek témáját is), ami elsősorban a saját történetemre épül. Egy olyan dologról fogok mesélni, ami nagyon fontos nekem, és az épülése nagyon sokban kötődik hozzám, majdnem azt mondhatjuk, hogy az énmárkámat fogom bemutatni, de persze nem így fogok hozzáállni. És ehhez szeretnék sokat olvasni, és ez a könyv megmutatja, hogyan lehet egy márkáról hitelesen és érdekesen mesélni úgy, hogy az akár egy marketing stratégiához, akár egy előadáshoz szervesen tudjon kapcsolódni.

Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadások
Hivatalos TED-útmutató a nyilvános beszédhez
A TED a világ legnagyobb tudományos ismeretterjesztő konferenciasorozata, amiben maximum 18 perces előadásokat tartanak zseniális emberek az ő izgalmas témájukról a TED mozaikszót is adó technológia, szórakozás és desing jegyében. És ez nem csupán tudományosan, hanem retorikailag is egy hatalmas jelentőségű eseménysorozat, a következő két könyv még szintén ennek a kereteiből fog mesélni más és más megvilágításból.

Chris Anderson 2001 óta vezeti ezt a hatalmas mozgalmat, és bár maga azt vallja, hogy nincsenek biztos receptek, mert nincs is két egyforma előadás, azért érdemes a nagy előadóktól tanulni. És én erre nagyon kíváncsi vagyok.

Carmine Gallo: TED-előadások
Az inspiráló nyilvános beszéd 9 titka
Megint egy ilyen TED-es könyv. A szerző szerint ahhoz, hogy sikeres előadó legyél, elég mindössze egyedinek, érzelmesnek, és emlékezetesnek lenni. Szóval a feladat adott. Már csak el kell olvasni a könyvet, és megérteni azt a három-három-három feladatot, amit ezen címszavak mögé jegyzett. Egy nagyon izgalmas kötet ez, mert ő maga alkotóként is betartja ezeket a szabályokat. Nagyon szenvedélyesen mesél a saját felismeréseiről, nagyon sok példát hoz, jól építi fel a kötetet… A felénél tartok, és tetszik. 🙂

Carmine Gallo: Storytelling
A történetmesélés ereje
Vegyük észre, hogy ugyanez a szerző jegyzi az előző kötetet is, és az előző könyvben van egy fejezet ennek a témának. Ugyanakkor leginkább ez érdekel az előadás témáján belül, mert kifejezetten mesélősre, vagy hát egy meseszálra szeretném majd felépíteni az előadásomat. Ez a könyv szintén egy olyan kötet ugyanakkor, ami régóta a várólistámon volt, de most hogy muszáj, most előszedtem, és olvasom. Eddig az előszónál tartok, de ez nem a könyv hibája, hanem az időbeosztásomé. Meg hogy a TED-előadásokat olvasom. 😀

Kim Leine: Kalak
Kin Leine dán szerző az októberi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár vendége lesz, és a Kalak a második magyar nyelven olvasható regénye, amely 2016 óta olvasható itthon. A szöveg kifejezetten önéletrajzi regény. Ebből a szempontból Leinének szerencséje volt. Regényes élete van. Egy Jehova közösségben nőtt fel. Átélőként mesél a családon belüli erőszakról, aztán felnőve Grönlandon drogfüggőként dolgozott ápolóként. És ez a könyv minderről mesél. És LMBTQ, meleg regény. Beszél benne a saját emberségén és életén keresztül az emberről, istentől, a teremtésről és a saját megélt mélységeiről és hát a könyv kapcsán arról a felépülésről, ami közös ügyünk lehet. A Scolar Kiadótól kaptam recenzióként és október elejéig érkezik a recenzió. Addig pedig nagyon kíváncsi vagyok rá.

Ez igyekszik lenni ez a hónap. 🙂 És most nagyon úgy érzem, hogy ez most tartható lesz, mert nagyon akarom. Nekem nagyon fontos az ügy, amin dolgozom most, és nagyon izgatottan várom a Margót is, Kim Leinével. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben. Ha kérdésed, hozzászólásod volna, keress bátran a komment szekcióban. Ha nem szeretnél lemaradni a hónapban várható dolgokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keress facebookon háttértartalmakért, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben a múlt hónap kedvenc olvasmányát fogom nektek bemutatni, és a már zajló augusztusra tervezett olvasmányaimról is mesélek. Mozgalmas könyvek elé nézek úgy érzem, és nagyon klassz hónapot is zártam, de elég könnyű volt választanom, mert egy új kedvencet avattam, mutatom is:

1: A júliusi kedvencem

Sally Rooney: Normális emberek

A Normális emberek a XXI. Század könyvkiadó Kult Könyvek sorozatának idén könyvhétre megjelent legújabb darabja, aminél már elég volt a borító is ahhoz, hogy a kosaramba másszon.

Connell és Marianne két középiskolás, akikben szinte semmi közös nincs. Conell egy munkásosztálybeli srác, aki népszerű, az iskolai kosárcsapat tagja, és okos. Marianne egy gazdag családban él, nem beszél senkivel az iskolából, és szintén megvan a magához való esze. Conell édesanyját Marianne szülei alkalmazzák, így bár esélytelen, hogy ez a két karakter az iskolában kapcsolatba kerüljön egymással, azok az időszakok, amíg Conell az édesanyját várja, alkalmat teremtenek rá. És a két gimnazista, akik tele vannak kérdésekkel az identitásukkal, testükkel, életükkel kapcsolatban, könnyen egymásra tud hangolódni. Szóval mondhatnánk, hogy ez egy klasszikus ifjúsági regény, ha összejönnének, és vége lenne, de ezek közül egyik sem áll fent. Az ír kisvárosból ahol élnek mindketten Dublinba kerülnek egyetemre, ahol le kell számolniuk ezúttal egy közös identitással, a vidékiséggel, és élvezniük kellene azt a majdnem tiszta lapot, amit így kaptak.

Az író nagyon sokat merít a klasszikus középiskolai problémákról szóló young adult és a fenőtté válás problémáját feldolgozó new adult irodalom hagyományaiból. Beszél a gimnáziumi hierarchiákról, a kamaszérzelmekről, az életkezdésről, miközben rendkívül igényes, szépirodalmi nyelvvel és világlátással létrehozott szöveg ez. Például még soha nem éreztem ennél nagyobb késztetést, hogy olvassam el a kommunista kiáltványt…

Sokáig azt hittem, hogy csak a könyv marketingje fogott meg, de nem, erről szó sincs, ez a könyv szólított, engem akart. És nagyon örülök, hogy hallgattam rá, mert igaza volt. 🙂

És: Ma láttam a Könyvesblogon, hogy 2020-ra érkezik az adaptáció. Kíváncsi vagyok, és lelkes.

és

6: A hat augusztusra betervezett cím

Garaczi László: Hasítás
Garaczi László legfrissebb regénye ez, ami 2018-ban jelent meg a könyvhétre. Az Egy lemur vallomásai sorozat ötödik része. Eddig egyetlen könyvét és számos random szemelvényt olvastam Garaczitól, és azt kell róla tudni, hogy nagyon okos, és hogy rendkívüli troll. Ő egy olyan ember, aki nagyon érti a posztmodernt, nem igazán akar nagy történeteket írni. Talán csak szórakoztatni akar, kiadni a szöveget, és ha valami ragad ránk belőle, az a miénk marad. És bár ez megúszósan hangzik, nagyon nem az. Tök nehéz világot épít fel a regényeiben, amik koherensek, következnek egymásból, viccesek és őszinték. Eddig a Pompásan buszozunkot olvastam tőle, amiben kifejezetten kamaszévekről olvashatunk, a Hasítás pedig az íróvá válást mutatja be, miközben a gyermekkorába is betekintést kapunk néhány történeten keresztül.

Chloe Benjamin: A halhatatlanok
Négy zsidó kamasz testvér a holdraszállás és a Stonewall lázadás évében, 1969-ben felkeresi a hírhedt jósnőt, aki képes megmondani a halálunk időpontját. És bár látszólag nem igazán hisznek ebben a tudásban, mégis ahogy az életüket, sorsukat, személyiségüket alakítják, kiderül, hogy használják ezt a tudást, akár korai halált, akár hosszú életet jósolt nekik a jósnő. Nagyon izgalmas kötet, ami végigveszi a szereplők sorsán keresztül a történelmi korszakokat és eseményeket, rögtön az első történetben az AIDS megjelenésekor találkozunk az egyik testvérrel, de lesz szó 9/11-ről is, a mágia és a bűvészet csodáiról, és mindezt egy erős családi történetben, ahol minden ágnak végig kell járnia a saját útját.

Szvoren Edina: Pertu
Szvoren Edina az egyik legjelentősebb kortárs prózaíró, aki nagyon karcos hangú, sötétebb, hidegebb rövidprózákat ír, és ez a debütkötete. A múlt hónapban olvastam tőle a legfrissebb könyvét, a tizenhárom novellát tartalmazó Verseim című könyvet, és nem érkezett meg az a nagy olvasmányélmény, amit a Pertu első olvasásánál éreztem, így most szeretném újraolvasni ezt. Mert kíváncsi vagyok rá. Jó lesz, de kíváncsi vagyok, hogy ismét akkora lesz-e a hatása bennem. Pár éve, akkor még nem igazán ismerve a kortárs próza nyelveit és eljárásait, nagyon szerettem.

China Miéville:
A város és a város között
China Miéville egy olyan okos fantasy szerző, akinek nagyon régóta szerettem volna olvasni a könyveit, és mindig elfelejtettem, hogy az egyiket már decemberben be is szereztem. De már beragadt szóval most már muszáj lesz elolvasnom. Ez most egy krimi, ami osztályhelyzetről beszél két egymás mellett létező város esetén. Ami rendszerekről, társadalmi tabukról és mítoszokról beszél. Két városról, amik külön szabályrendszerben élnek egymás mellett, és amik, például a regény cselekményét adó gyilkossági nyomozás során óhatatlanul kapcsolatba kerülnek egymással. Én magam nagyon szeretem a város témáját, így nagyon kíváncsi vagyok, mit fog ebből a szerző kihozni.

John Green: Papírvárosok
John Greent az egyik legnagyobb kortárs young adult szerzőnek tartják, én mégsem olvastam tőle eddig saját könyvet, csak a David Levithannal közösen jegyzett Will&Will-t. Sokáig azt gondoltam, hogy a Teknősök végtelen sora lesz az a könyv, amivel elvesztem a John Green szüzességem, azonban random megláttam antikváriumban a Papírvárosokat, ami egy visszahúzódó srác és egy kalandvágyó lány történetét meséli el egy rejtély megoldása közben. Nem fogok hazudni, nem tudom milyen lesz, nem tudom, mennyire fogom szeretni, nem igazán tudom, hogy mit várhatok tőle… De olyan ne legyen már, hogy még nem olvastam John Greentől. Ugye? Ugye.

Elizabeth Wurtzel:
Prozac-ország
Fiatalon és depressziósan Amerikában
Wurtzel ezen regénye a depresszióirodalom magját adó Prozac jelenséget világítja meg másként. A gyógyszer köré vont pozitivista hitet, annak az árnyoldalát mutatja be. Hittek abban a kilencvenes években, hogy a depressziót képes meggyógyítani a Prozac, így a betegség első tüneteire mindenkinek felírták a gyógyszert, és azt elegendő kezelésnek tartották. Wurzel húsba maróan ír a saját kamaszkora óta zajló depressziójáról, a szüleivel való kapcsolatáról, a szexuális kalandjairól, szenvedélyekről és szenvedésről, pszichológusokról és pszichiáterekről, öngyilkossági kísérletéről és barátairól, akik igyekeztek segíteni. Nagyon sok szövegben találkoztam már a Prozac jelenséggel és szeretnék még több szempontból olvasni róla, különösen mert a könyv alapdarabja a témának.

Ez az, ami biztosan várható a következő hónapban. Ezek nagy része régóta tologatott, de nagyon kíváncsian várt könyvek, amik így most egy sokszínű hónapnak ígérkezik. A héten igyekszem érkezni egy rendkívül szubjektív Ördögkatlan Fesztivál beszámolóval, értékelések is érkeznek… és olvasok meg blogolok tovább. 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra vagy keress facebookon, ha háttértartalmak is érdekelnek. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, akkor less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Sziasztok,

ahogy azt már lassan megszokhattátok, a hó végi summák után érkeznek a hó eleji 1 és 6-ok, amikben elmondom, mi volt a legjobb olvasásom az előző hónapban, és megmutatom, mi a hat következő időszakra betervezett cím. A mostani kedvenvem egy verseskötet lesz, amit régóta nagyon szeretek, és többedszer olvastam újra, a hat cím között pedig találtok majd olyat, amit már idén olvastam és szerettem, illetve két könyv ismét a 6 betervezett cím közé kerül, ugyanis a korábbi hónapokban nem sikerült őket elolvasnom, de mint tudjuk, nem felejtettük el őket. 🙂

1: A kedvenc májusi olvasmányom:

Szőcs Petra: Kétvízköz
Szőcs Petra kötete 2013-ban jelent meg, és a Szép versek 2014-ben megjelent szemelvényei a kis fiatal énemnek nagyon tetszettek, mert menő volt, köznyelvi, de rideg és meglepő. És ilyen ez az egész kötet.

Szőcs Petra témái rendkívül hétköznapiak, de ez nem téveszti meg az olvasókat, hiszen közelítése, a hétköznapok nem kézenfekvő és ironikus szimbólumai rendkívül érzékletesek, de mint minden szimbólumban ott van valami feloldhatatlanság, amit végig hangsúlyoz a kötet merev, eltartott, regisztráló nyelve. A mi alapállításainkkal dolgozik: Anyám ne miattam szégyellje magát, minden nyúlfogú nőt Irénnek hívnak, de ebbe az ismerősségbe nem tudunk beleoldódni, mert az egészet egy mágikus realizmussal beoltott térbe építi. És persze ezek a terek, megint, látszólag ismerősek. Otthon, nyugdíjas otthon, bérház, leningrádi kollégium…, de ezek nem önmagukban vannak.

Ezeket a tereket a színlelés, a tagadás és az elmúlás teszi a költészet tárgyává. Színlelni a derűt, a szárnyakat, vagy az elrepülés képességét. Színlelni az élni akarást. Letagadni az egyhangúságot, a kávézaccot, a telefonszámot, az elmozdulás lehetőségét. És persze elmúlni. Egy csomó mindenben. Este vagy ebéd közben meghalni, esetleg napok, vagy egy rövid, foglalt, telefonhívás alatt. Családi és történelmi tabuktól terhesen. Aztán kihűlni. Nem egyenletesen. Végül kiszelektálni a dolgokat. Aztán újjászületni és újraélni, a fene tudja hogyan.

2017 tavaszán szereztem be a kötetet, ajánlották, és azóta időről időre újraolvasom, mert állati menő. Mert ismerős dolgokról ír, amik akár mégis polgárpukkasztóak lehetnének, ha nem volnának, levetve a kötet erős, világmegkérdőjelező iróniáját, baromi otthonosak. És azt szeretem ebben a kötetben annyira, hogy valami mindig ismerős benne.

…és…

6: Hat könyv, amit el akarok olvasni júniusban

Kárpáti Eszter: A szöveg fogalma
Szóval ez nem az amit vártatok volna, de meg kell védenem a szakdolgozatomat másfél hét múlva és Kárpáti Eszter azt vizsgálta, hogy milyen jegyei vannak egy szövegeknek, ha a befogadó szempontjából tekintünk rá. Milyen a szöveg elmebeli feldolgozása, milyen gondolatokat nyit meg, és hogyan? És ezek a folyamatok hogyan alkalmazhatóak, ha a szöveget szeretnénk definiálni? És az én dolgom majd az lesz, hogy a könyvben leírtak alapján bebizonyítsam, hogy a szlogenek szövegek. Hétfőn el is vágtatok a könyvtárba érte. Mivel minden hónap első hétfőjén délbe nyit, így akár nyitásra is mehetek. 🙂

Olty Péter: Heteró közegben
Olty Péterrel már találkozhattatok a múlt havi 1 és 6-ban, de féltem olvasni, mert ha a blogon akarok egy verseskötetről írni, annak sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni, mintha ad hoc módon verseskötetet olvasnék. Mindenesetre a kötet elsősorban a heteró, azaz különböző, széttartó közeggel dolgozik, rögtön az első versben egy 10°C-ot megőrző iglu épül a hidegebb környezetben, de a melegséget is tematizálja. Érdekes kötet, és remélem ebben a hónapban fogom tudni alaposabban olvasni.

Andrew Sean Greer: Arthur Less
Az Arthur Less a megjelenésekor már jelen volt egy 1 és 6 listán, viszont nem sikerült időben beszereznem a könyvet. De most viszont. Szóval Arthur Less egy sikertelen író, aki világ körüli útra indul, mert nem akarja a volt barátja házasságkötését végignézni, miközben ő még mindig szereti. A regényben egy izgalmas és komikus kalandot várunk, aminek a végén talán rájövünk, a problémáinkat nem kerülhetjük el. Kíváncsi leszek, szintén. 🙂

Berki Judit: Ülök a matracon
Szóvalhogy Berki Judit regénye egy rétegregény. Azon nőknek és azon nőkről szól, akik a középkorú szingliségük kilátástalanságán nevetve keseregnek. Ez meg is adja a regény alaphangulatát. Idézeteket olvasva egy nagyon fanyar, velős, a világot kiforgató ironikus regény ez, aminek minden mondata mutatni akarja azt, mennyire nem ért egyet a világ működésével. És közben a kapcsolatok utáni gyászmunkáról, a barátaink kapcsolatainak működtetéséről és persze társkeresésről szól, meg újrakezdésről. És közben egy olyan könyv, ami Jósika Miklós emigráns életéről is elejt egy félmondatot (Pont annak kapcsán, hogy senkit nem érdekel), és az első 80 oldal után érzek egy rokonságot a szerzővel. Mi, akiket Jósika Miklós emigráns létével nyomasztottak, tartsunk össze.

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna-Szabó András vicces. És baromi durván okos. És most azt kísérli meg, hogy le lehet-e írni az egész világtörténelmet a keletkezéstől az apokalipszisig, úgy, hogy nevetünk közben. Dohányszemcsés és karcos regény lesz ez a könyvbemutatók, meg egyáltalán Cserna-Szabó alapján. Az első olvasmányom lesz tőle, és nagyon fogom imádni.

Kele Fodor Ákos: A szív vége
A könyvvel annyira durván találkozhattatok már korábban, hogy már volt kedvenc könyv márciusban. Amiért újra kell olvasnom, az az, hogy lehet, hogy tudok róla komolyabb kritikát írni, és kipróbálhatom magam a fantasy zsánerben, mint kívülről érkező kritikus, ami állati megtisztelő volna, és félek is tőle, de ezzel együtt nagyon szeretném. A könyv potenciális roma meséket tartalmaz, amiknek a szerzője Kele Fodor Ákos, aki nagyon alaposan kutatta a roma kultúrát és világmagyarázatot. Ezzel együtt alkotta meg ezt a világot, ártó és segítő szellemek és cigány emberek közös univerzumát, és nagyon-nagyon izgalmas kötet, és nagyon bízom benne, hogy sikerül jól megragadnom majd. 🙂

Én pedig most ennyi lettem volna mára, ennyit igyekszem biztosan elolvasni a következő hónapban, bár érkezik rövidesen az Ünnepi Könyvhét sok baromi izgalmas megjelenéssel és tele vagyok izgalmas könyvekkel, de most nagyon a lelki világomnak tetsző listát sikerült összeállítanom egy kis tervezgetéssel, sok humorral, verssel, és persze a szakdolgozat sem védi meg magát, de bízhat bennem. 🙂

Bár ezeket olvasom a hónapban, tele vagyok baromi izgalmas értékelésre váró könyvekkel, sőt, mondhatni, hogy el is vagyok maradva, szóval izgalmas hónap elé nézünk. 🙂 Ha nem szeretnél a következő tartalmakról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió