LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: tbr 2 / 5 oldal

1 és 6: A májusi kedvenc, és 6 júniusra betervezett cím

Sziasztok,

a mai bejegyzésben a hónap elején szokásos 1 és 6-ot hozom, amiben egy könyv erejéig visszatekintünk a múlt hónapra, megmutatom, mi volt a kedvenc olvasmányom, aztán pedig gőzerővel nekiesünk a tervezésnek, és megmutatom, hogy milyen könyveket szeretnék olvasni a következő egy hónapban. Nézzük is:

1_es_6.PNG1: A kedvenc májusi olvasásom:

Margaret Atwood: Guvat és Gazella covers_537719.jpg

Atwood az egyik legnépszerűbb világirodalmi szerző ma a magyar könyvpiacon, és persze nem érdemtelenül. Tavaly, szinte egyszerre adta ki a Jelenkor Kiadó egy gyönyörű kiadásban a MaddAddam trilógia részeit, és az Atwood rajongó barátom szerint ez a trilógia lesz az az Atwood életműből, ami nekem igazán tetszeni fog. Szeptemberben beszereztem az első részét, májusban a Libri 1+1-es akciójában a másik kettőt, és egy szörnyen nyűgös kedd délelőtt, amikor el akartam menekülni a világ elől, levettem a polcról, és az első pillanatoktól megszerettem.

A MaddAddam trilógiában egy posztapokaliptikus világban járunk. Az emberiség a génmódosítással előállított állatokkal él együtt, az ipari termelés mindenre ad kielégítő választ, és lassan feléljük a világunkat, Atwood mégsem egyértelműen ökokritikus szöveget írt. Az emberiség pusztulását ebben a regényben egy néhány tudós által előállított csodaszer okozza, amelyet a kapitalizmus és az ember őrült metaforájaként is felfoghatunk, miközben ez egy abszolút ökoterrorista válasz (nyilván nehéz is az ökológiai tudatosságról leválasztani a kapitalizmuskritikát) a ma ismert világ gondjaira is.

A történetbe azonban már a katasztrófa és az azt követő túlélési verseny után kerülünk. Megismerjük Hóembert, aki Guvattal és Gazellával együtt felelősnek mondható ezért az újfajta világrendért. Hóember most egy új intelligens faj, a guvatkák egyetlen kis törzsi közösségét őrzi, és próbálja terelni őket Guvat intelmei és Gazella tanításai mentén.

A történetben egyszerre kapunk bepillantást egy újfajta térbe és társadalmi működésre, amely nem alkalmazkodott az apokaliptikus helyzetekhez, hanem az abbéli életre teremtetett, megismerjük Hóember szemén keresztül azt, amit mi emberek hagytunk magunk után egy telepen a túlélési versenyben, és Hóember emlékein keresztül betekintést nyerünk abba, hogy hogyan jött létre mindez.

Disztópiáknál általában szeretem azt, amit A szolgálólány meséjénél láthatunk, hogy a rendszerből egyetlen, csak a hétköznapi ember szintjén érzékelhető valóságot látunk (szerintem a mestermunka ezzel az eljárással Paul Auster: A végső dolgok országában című regénye, ami végig megtartja ezt a feszültséget, és mégis működik), viszont Atwood ebben a trilógiában annyi tök izgalmas újdonságot szedett össze, amivel működött ez a beavatott nézőpont. A következő részben azonban már olyanokról olvashatunk, akik elszenvedték a változást, és igen nagyon várom.

és

6: Hat szöveg, amit el szeretnék olvasni júniusban

A júniust én kifejezetten ambiciózus tervekkel kezdtem, sok régóta tologatott olvasást tervezek befejezni, és az új LMBT könyveket is jó volna most elolvasni. A nyaram eléggé zilált lesz majd, ezért nem merek nyárra nagyokat vállalni. Sokat szeretnék utazni is, és nagyrészt olyan helyen leszek, ahol alig van térerő és internet, így ez majd nyilván a blogon is látszódni fog. Pont ezért szeretnék lezárni dolgokat, és nem valahol valamilyen minőségben tipródni rajtuk. Meglátjuk mi lesz, ami biztos, hogy mostani recenziós példányokat nem szeretnék továbbvinni, a többit pedig vihetem nyugodtan, de azokat sem szeretném.

Szilasi László: Kései házasság covers_603617.jpg
Szilasi László az egyik tanárom az egyetemen, és tök kedvelem. Talán ő is kedvel, de ezt nála mindig nehéz eldönteni. Szerintem most írta meg a következő nagy regényét A Harmadik híd óta. Mármint megjelent persze közte az Amíg másokkal voltunk és az agydaganatáról és a felgyógyulásáról szóló Luther kutyái is, amik szintén izgalmas szövegek, de azokban elsősorban a tétjük működött. Szilasi most egy szerelmes regényt ír két tanáremberről, akik mindig egymás mellett voltak, de sokáig nem vették észre, hogy együtt is lehetnének. Közben megöregednek, és elmegy mellettük a történelem is. Amit eddig hallottam Szilasi felolvasásokban a regényről, azok nagyon jól működnek, már-már kikacsintanak a kemény, ironikus Szilasis póz mögül, és nagyon várom, hogy nekiálljak az egésznek.

covers_602712.jpgNádasdy Ádám: A szakállas Neptun
A Magvető fogja uralni ezt a hatos csomagot, négy szöveg náluk jelent meg az elmúlt félévben a most hozottak közül. Nádasdy prózával jelentkezik. Életében először. Novellákba gyűjtötte a melegségről származó tapasztalatait. Beszél a fiatalságáról, a diktatúráról, amely, ha nem is üldözte a homoszexualitást, de semmi esetre sem pártolta, de beszél utazásokról, táborokról, dolgokról, amik egészen máshogy működtek az internet előtt a meleg életben, mint azóta.

Molnár Gál Péter: Coming outcovers_594645.jpg
Molnár Gál Péter a rendszerváltás előtti színházi kritika egyik megkérdőjelezhetetlenül nagy alakja, aki vitriolos tollával és vállalt elfogultságával is nagy népszerűségnek örvendett. 2004-ben derül ki az ügynökmúltja, és hogy a homoszexualitásával zsarolták. Molnár Gál Péter indulatos vallomást írt erre válaszul, amiben leírja, hogy most is hasonlóan tenne, számonkérte a nyilvánosságot, amely számonkérte őt. És közben az írása bemutatja, hogy milyen is volt az a bizonyos Kádár-kori meleg élet, és milyen volt bejáratosnak lenni a színházi terekbe.

covers_588770.jpgSebastian Barry:
Végtelen napok

A Végtelen napok egy szuper kedves és izgalmas családtörténet. Írországban kezdődik a 19. századba, ahol Thomas 17 évesen útra indul az Egyesült Államokba, hogy ott munkát és családot találjon. A befogadó családjánál találkozik Johnnal, a család szintén kamasz fiával, és a barátságuk lassan szerelemmé lesz. Együtt vonulnak be a polgárháborúba, ott harcolnak az indiánok ellen, hogy aztán örökbefogadják az árván maradt sziú kislányt, Winonát, és együtt bejárják a háború által megviselt országot. Azt hallottam, hogy ebben a könyvben nagyon sok szeretek van, szóval ezt várom elsősorban tőle, de van némi félelmem a történelmi regényekkel kapcsolatban.

Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünkcovers_597215.jpg
Selyem Zsuzsa a novelláskötetével lefoglalta a 2020 legjobb címét magának, és ez most nem hagy nyugodni. A novellákban olyan szereplőket követünk, akik látják, hogy a világunk a pusztulásba tart, de még hisznek benne, hogy a világunk megváltoztatható, és tesznek is érte, ki-ki a maga tétje és ideái szerint. Kíváncsi vagyok a könyvre, és azt hiszem novelláról novellára fogom lassan, egyenként olvasni, mert mostanában így van igényem a versekre is. Aztán lehet, hogy leülök majd, és nem állok fel, amíg nem végeztem.

covers_508502.jpgCserna-Szabó András: Puszibolt
Cserna-Szabó András az egyik kedvenc magyar prózaíróm, mert szörnyen humoros és rendkívül intelligens, a Puszibolt pedig sokak szerint az egyik legjobb könyve. Az utóbbi három évben ismerkedtem meg a munkásságával, és lassan hozom be a lemaradásokat.
Azért fontos számomra, hogy a Pusziboltot elolvassam, mert nem szeretem, ha egy szerzőnek több olvasatlan könyve van a polcomon, és most jelenik meg a legújabb regénye Extra Dry néven, és hát meg kell venni. A Puszibolt egy olyan helynek ígérkezik egy kisvárosban, ahol mindenki megveheti a boldogságát, ha éppen nyitva találja. Csernától pedig ez zseniális lesz.

Ez lesz ez a hónap. Meg terveim szerint még egy csomó-csomó minden.:)

Ha addig is kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a múlt hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

1 és 6: Az áprilisi kedvencem és hat májusra betervezett cím

Sziasztok,

a májusom elég zűrösen indult, nagyon sok beadandó zuhant rám, mégis úrrá tudtam lenni a helyzeten, viszont emiatt nem volt időm a bloggal foglalkozni. Így most pihenten és nyugodtan elkezdem a májusi tartalmakat, és mint ahogy az lenni szokott, indul a hónap az 1 és 6-tal. Egy könyv erejéig visszanézünk a múlt hónapba, és nagy terveket szövögetünk. Kezdjük! 1es_6.JPG

1: Az áprilisi kedvencem

Gerőcs Péter: Árvaképekcovers_509333.jpg
Gerőcs Péter egy magyar kortárs prózaíró, akitől mindig tartottam. Azt gondoltam, hogy elitirodalmat ír, akár bölcsészkedik. És ez egyébként ezek be is igazolódtak, mégis nagyon tudtam élvezni a könyve olvasását. Gerőcs Péter egy férfi életét követi, egészen a nagyszüleik szomszédjaiig, akiknél egy lány ikerpár szinte megbabonázza őt kisgyermek korában. Aztán látjuk felnőttként. Barátai vannak, akik nagyrészt szintén bölcsészek, értelmiségiek, akikkel megbeszéli a világ dolgait, miközben nagy akár külföldi lapoknak készít portrékat, és művészfotózik is. Kiállítása is lesz. Aztán látjuk házasként, majd elváltként, majd öregen, amikor már tanítja a fotózást. Gerőcs regényében aura van. Egy megkeseredett emberről mesél, aki egy picit mindig is meg volt keseredve, és nagyon jó, hogy nem kell szeretnünk őt. Izgalmas szöveg, amiben végig egyetlen sorsra esik a fókusz, más nem is igazán számít, a világ is csak annyira, amennyire az aláhúzza a férfi szenvtelenségét. Egyszerre dolgozik valamiféle mágiával, őrülettel és hideg realizmussal, miközben tök kemény akár filozófiai dolgokban is állást foglal az élettel vagy a fotográfiával kapcsolatban. Egy lassú szöveg, ami tele van izgalmas dolgokkal. Kell hozzá egy hangulat, de én jókor vettem a kezembe. A szerző a Győztesek köztársasága című könyvével került elém, amiben a főhős egy meleg srác. Azt még biztosan elolvasom tőle, és lehet, hogy időről időre még visszatérek hozzá. Most ez a két könyv van a polcomon tőle.

Amúgy szerintetek a borítón egy száj vagy egy nyak részlet van?

és

6: A májusra betervezett címek

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai covers_587146.jpg
A Libritől érkezett ez a könyv recenzióra. Most ezt olvasom, és nehezemre esett letenni pusztán azért, hogy megírjam az 1 és 6-ot, de az élet is kemény. Ugye. Egy 19. századi mulat rabszolgalányt követünk, aki szolgaságban született, feltehetően a birtok fehér tulajdonosa és a fekete rabszolgája gyermekeként, aki meghalt a szülés közben. Frannie Langtont évekkel később azzal vádolják meg, hogy megölte a már másik gazdáját, és annak a feleségét, de a kérdéses éjszakáról nincsenek emlékei. Frannietől azt kéri az ügyvéde, hogy adjon valamit a kezébe, ami megmentheti a nőt az akasztástól, Frannie pedig elmeséli az egész életét, kezdve a gyerekkorával és azzal, hogy hogy tanul meg olvasni, írni és civilizáltan viselkedni, azon át, hogy hogy kerül Londonba és az új gazdáihoz egészen a bíróságig. Okos szöveg, ami hangot ad egy néger rabszolganőnek, akit olvasni és írni tudása valamint olvasottsága és műveltsége ellenére dobálnak egy életen keresztül, anélkül, hogy igazi beleszólása lenne bármibe is. Az utolsó 100 oldalnál tartok, és várhatóan nagyon fogom szeretni az értékeléskor.

covers_593625.jpgJulie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye
Mennyit ér az igaz emberi élet háború idején?
A regény Varian Fry újságíró igaz történetét meséli el, akinek a közreműködésével olyan írók és művészek szöktek ki a németek által megszállt Franciaországból, akik meghatározták a múlt század művészeti, filozófiai életét. Julie Orringer azonban nem csak mint hőst, hanem mint gyötrődő és szenvedéllyel szerelmes, de házas férfiként is bemutatja őt, hiszen ezeknek az éveknek nem kell csak a háborúról szólniuk. Izgalommal várom a regényt, amit szintén a Libritől kaptam, és majd írok is róla.

Stephen King: Emelkedéscovers_597984.jpg
Nem olvastam még Kinget, viszont tudom, hogy izgalmasak a történetei, több olyan film van, amit megnéztünk az egyetemen egy feszültséggel foglalkozó szemináriumon, és már például a Carrieről akár el is tudom képzelni, hogy egyszer elolvasom. Vagy lehet, hogy az Emelkedés után King fanatikus leszek. Ennek azért van valamennyi esélye, mert ebben a regényben leszbikus a két szomszéd lány, akik egy új éttermet tartanak fent, és harcolniuk kell a kisváros folyamatos előítéleteivel. Scott, a főszereplő a történetben folyamatosan veszti el a saját testtömegét, és ezzel egyre kevesebb energiája marad a földön maradni, a szomszédok azonban szövetségest találnak egymásban.

Sokak szerint ez nem olyan igazi Stephen King regény, sok rajongó csalódott, a fülszöveg is beszél arról, hogy King ebben a regényben egy más arcát mutatja, sőt, mesének is nevezi a történetet, amiben az író megértésről, az elfogadásról és segítségről beszél. Nincsenek elvárásaim sem előző ismereteim, kíváncsi vagyok, hogy mit fogok kapni, Az Európa Kiadótól érkezett recenzióként.

Sally Hines: Mi a gender?covers_586428.jpg
Bevezetés a XXI. századhoz
BASZKI SZILVIÓKÁM! EZ MÁR MEGINT ITT VAN?
Tudom, igazatok van, és ígérem, hogy májusban elolvasom, és írok róla, ha beleszakadok is, de szerencsére nem fogok beleszakadani, mert egyébként az első két fejezete nagyon tetszik, és utálom, hogy nem olvastam tovább, pláne mert a Scolar küldte a recenzióra. Szóval. Ez egy nagyon izgalmas és okos könyv, ami tisztázza a XXI. században annyira különbözőképpen értékelt gender fogalmakat, és megmutatja annak a biológiai, pszichológiai és társadalmi vonatkozásait. És közben tele van illusztrációkkal, zseniális a tördelése, és az egész könyv annyira jó, és nem értem MIÉRT NEM OLVASTAM MÉG EL.

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk covers_590845.jpg
És ha már az elkezdett, nagyon szeretett, de végül mégsem befejezett könyveknél tartunk, akkor itt a helye Ocean Vuong könyvének is. Ocean Voung könyvét már az amerikai megjelenés óta elmondhatatlanul vártam. A fiatal vietnámi származású amerikai költő az első kötete után egy nagyon intim, személyes, lírai regénnyel jött, amiben az anyjával és a családja vietnámi származásával való kapcsolatáról ír egy személyes, az édesanyjának címzett levelet. Beszél a szégyeneiről, a rosszul elsült játékokról, a nyelvről, az elsőgenerációs értelmiségiségről, és arról is persze, hogy meleg. Már az első száz oldalban egy nagyon kemény de nagyon szép könyvet kaptam, és hamarosan továbbolvasom. Csak jöttek az egyetemi dolgok, aztán a Frannie Langton vallomásai, és még nem jutottam vissza hozzá. De nagyon jó könyv, megpucolja a lelket, olvassátok el.

covers_602712.jpgNádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Nádasdy Ádámban azt szeretem, hogy 73 évesen képes kiadni az első prózakötetét, ami egy nyilván fantasztikus novellakötet lesz. A hetvenes nyolcvanas évek meleg életében járunk, amikben a főhősök utaznak, de megjárják a magyar valóságot is. Szerelmesek lesznek, vagy csak vágynak. Akár csak szerelmesnek lenni. Épp a születésnapomon jön ki, és bár nem szoktam előrendelni, most muszáj volt, mert a Líránál volt egy kedves kis akció, és nem lett volna meg ezek nélkül az ingyen szállítás, és egyébként is megvettem volna az első pillanatban. Remélem még időben megérkezik ahhoz, hogy a hónapban el tudjam olvasni. 🙂

(Egyébként ezzel a csomaggal érkezik Szilasi László új regénye is, a Kései házasság, és sajnos elfelejtettem eddig előrendelni, de szintén most jön a Magvetőnél Krusovszky Dénes Áttetsző viszonyok című verseskötete. Ezek már nem LMBT kötetek, de nagyon várom. Ezzel csak azt szerettem volna mondani a poszt végén, amiben minden említett könyv idén jelent meg, hogy… Szóval, hogy idén eddig elkényeztett a könyvpiac és van még egy-két dolog, amit várok.)

Jó volna, ha mindez sikerülne a következő két hétben, de tudom, hogy ez nem kevés.  Viszont majd a bejegyzéseken láthatjátok, hogy hogy haladok. 🙂 Ha addig is kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Áprilisi summa

Sziasztok,

nagyon durva, hogy olyan mintha ezer éve írtam volna a legutóbbi havi summát, pedig csupán pont egy hónap telt el azóta. De persze többnek tűnt, lassan megy az idő karanténban, sok könyvet sikerült rendelni, kevesebbet olvastam, viszont rengeteget blogoltam (Ez a 41. bejegyzésem ebben a hónapban a személyes blog posztjaival összeadva, de egy meleg srácként ezzel a 12. bejegyzésemmel sem maradok szégyenben.), és hát bőven van mit mesélni, szóval nem is nyújtom tovább a szót.

aprilis_1.JPG

25 Könyvet szereztem az elmúlt hónapban

Elsősorban kiadói akciókat kerestem. Tök fontos, hogy most, amikor bezártak a könyvesboltok és elmaradt a könyvfesztivál, ha tehetjük, közvetlenül a kiadótól rendeljünk. Ezzel támogatjuk őket, miközben van, hogy olcsóbban ki is jövünk, mint egy terjesztői rendeléssel. Ha mégis úgy alakul, mert mondjuk jó akcióitok van, keressétek a Líra, Libri vagy Alexandra csoport könyveit a saját terjesztőiknél. Én is így igyekeztem támogatni a kiadók munkáját, és a kiadók szuper akciókkal hálálták ezt meg. Mutatom:

Maxim: Dream válogatás akció

Jesse Andrews: Manmon
Az álmokon túl
Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni könyv írójának a tavaly megjelent egészen másirányú ifjúsági disztópiája ez a regény. Benne mindenki akkora, amennyit ér, így az élete során mindenki nőhet is és alacsonyodhat is a beleszületett helyzetéhez képest, és van egy tér, az álmoké, ahol mindenki egyenlő, és vannak emberek, akik képesek irányítani az álmok terében történteket. A regény során egy kamasz fiú-lány testvérpárt követünk, akik közül a lány ki akar házasodni egy gazdag magas jogásszal, aki képes őket az egészen apróságukból kiemelni. Elkezdem olvasni a regényt, de aztán mindig jöttek mások, így nem olvastam tovább, pedig érdekesnek tűnik.

Karen M. McManus: Tartsd meg a titkot
Karen M. McManus jegyzi a Lehull a lepel ifjúsági krimit, és úgy tűnik, hogy ebbe a krimijébe is került LMBT szereplő. Egy izgalmas regénynek ígérkezik egy lány főszereplővel, aki most csöppen a titkokkal teli kisvárosba, ahol néhány évente eltűnnek kamasz lányok. Karen McMannus érti a krimit, de az az igazság, hogy egy picit sok LMBT mellékszereplős ifjúsági krimi lesz ebben a bejegyzésben, és nem tudom, hogy pont ez a könyv mikor fog sorra kerülni.

GABO: 1000 könyv közül lehetett 999 forintért akció

Andrew Hodges: Kódjátszma
Alan Turing élete

Nem emlékszem mikor talált meg Alan Turing, de biztosan kamasz koromban, mert olyan kép él róla a fejemben, aki nagy történelmi karakter, akinek szenvednie kellett a melegsége miatt. Csak sokkal később láttam a filmet, aztán pedig nagyon sokat tanultunk róla az egyetemen, hiszen megalapozta a rövid matematikusi pályáján is a mesterséges intelligencia és mai általános nyelvészet, nyelvtechnológia alapjait. Nagyon régóta szemezek a könyvvel, de 5000 Ft az alapára, és nem azt mondom, hogy egyszer nem vettem volna meg, de eddig mindig volt helyette más.

Scott Westerfeld: Túlvilágok
Darcy egy nő, aki félbehagyta az egyetemet és New Yorkba költözött a készülő ifjúsági regényével, ahol gyorsan beilleszkedik a tapasztalt és fiatal írók közé. Közben pedig Darcy különleges regényével is megismerkedünk, aminek a főszereplője egy terrortámadás elől a -túlvilágra menekül, de könnyen lehet, hogy ez a különleges képessége nem elég ahhoz, hogy megmeneküljön. LMBT, Régóta figyelem. Örülök, hogy megvan, de nem tudom, mikor fogom elolvasni.

Caea Delevinge – Rowan Coleman: Mirror, mirror
Ezt a könyvet elmondhatatlanul jó volt olvasni. Egy ifjúsági krimi, amiben olvasás közben nem csak az elkövetés miértjét és tettesét kerestük sokáig, hanem azt is, hogy mitől lesz LMBT+ szöveg, és mindkettőtől leesik az állad. Egy osztály különceit egy iskolai énekóra feladata összehoz egy próbaterembe, és a közös dühük épít valami olyat, amit könnyen tarthatnak a következő egy évben otthonnak. A barátságuk kis törései azonban felszínre kerülnek, amikor az egyikük eltűnik, de ha nem kapaszkodnak össze, minden, ami jónak tartanak darabokra hull. Itt írtam róla.

Daryl Gregory: Afterparty
Ez a könyv szörnyen véletlenül jött felém az akcióban, de elképesztően boldog vagyok ettől. Mostanában nagyon érdekel a hit mint téma, és ez a szöveg nagyon erős kérdéseket tesz fel róla. Az Afterparty az okosdrog forradalom után játszódik, amikor már otthon mindenki képes lesz drogot nyomtatni. Egy tudós társaság ekkor felfedezi az ÚME 110-et, későbbi nevén a Jelenlétet, ami képes elhitetni a fogyasztóval, hogy isten fizikailag is ott van vele. A készítők úgy döntenek, hogy ez a szer nem kerülhet az utcára, évekkel később egy gyülekezet mégis használni kezdi. Ez után nyomoz az egyik, egyébként leszbikus feltaláló, így egy nagyon mozgalmas és cselekményes történetet kapunk. Itt írtam róla.

Ruth Ware: Sötét erdő közepén
Ezt még valamikor OlvaZsófi ajánlotta nagyon, és talán LMBT szálat is emlegetett, de lehet, hogy ez hülyeség. A fülszövegből nagyon kevés derül ki, igazából annyi, hogy ez egy thriller, aminek Nora a főhőse, aki meghívást kap Clare erdő közepére szervezett lánybúcsújára. Akad valami régóta elvarratlan szál is, és a dolgok egyébként sem alakulnak túl jól. Krimi, amiről azt szoktam mondani, hogy nem igazán az én műfajom.

Andrew Ridker: Jótét lelkek
Tavaly az év közepén jelent meg a Jótét lelkek, és szintén isten hozta a polcomon. Mindig bizalomgerjesztő, amikor egy regény címkéi között az erotikus, az LMBT és a családregény is szerepel, de közben sokan szeretik, és a fülszöveg is érdekesnek tűnik. Egy idősödő, jelzálogproblémákkal kűzdő középszerű egyetemi professzor áll a regény előterében, akit elhagyni készül a barátnője, a már felnőtt gyermekei nem foglalkoznak vele, kiderülhet, hogy valójában alig ismerte a halott feleségét, és most muszáj összeszednie magát. Izgalmas könyvnek tűnik, tudom, hogy lesz egy pillanat, amikor le fogom szedni a polcról, és egyben elolvasom. Ezekkel a könyvekkel mindig ez van.

Moskát Anita: Bábel fiai
A tavalyi év egyik nagy olvasói élménye volt Moskát Anita utóbbi két regénye az Irha és bőr (itt írtam róla) és a Horgonyhely (A két regény kapcsán itt beszélgettünk Anitával az LMBT irodalomról és a szórakoztató SFF irodalomban lévő LMBT lehetőségekről.) a tavalyi évem nagy kedvencei voltak, és most az első regényét is beszereztem. Bár nem volt akciós, de régóta vártam, és a kiadótól a legkorrektebb rendelni. A regényről azt tudom, hogy a különböző hatalmi struktúrák dolgoznak benne, egyház, főpapok meggyőződéséről és lehetőségeiről, próféták üzeneteiről olvashatunk bennük, miközben minden a vérről és a pénzről szól. Mindig azt hittem, ez lesz az első Moskát Anita regény, amit olvasok, mert a hatalom és a vallás olyan kérdések, amik nagyon-nagyon érdekelnek, de aztán az élet máshogy rendelte. No nem baj.

Líra: Nagyon kíváncsi voltam mindkét könyvre, könyvfesztiválon akartam őket beszerezni, és találtam 3000+ felett 25% + ingyen szállítós kupont

Sebastian Barry: Végtelen napok
A XIX. század közepén a 17 éves Thomas az éhinség elől az Egyesült Államokba szökik, ahol egy befogadó családot és szerelmet is lel a család fiatal férfija, John személyében. A pár együtt harcol a polgárháborúban, majd amikor a sors eléjük sodor egy sziú kislányt örökbe fogadják, hogy együtt bejárják az egész országot. Egy nagyon várt történet ez, ami most jelent meg a Magvető gondozásában, és nagyon örülök, hogy megjelent, de most egy picit félek tőle, mert nem kötnek le sokszor a történelmi szövegek, viszont a kedves kis család szeretetrevalósága úgy érzem nagyon fog tetszeni.

Bordás Máté: Egy völgy elárasztása
Ezt a kötetet a könyvfesztiválon akartam megvenni, hogy a kiadónál vegyem, de végül megvettem most. Bordás Máté egy nagyon jó és jófej fiatal költő és ijesztő volt kézbe venni a kötetét, mert Máté egy olyan srác, akit mondjuk 2017 óta folyamatosan követek. Időről időre jelenek meg a zseniális Rost folyóiratban, aminek ő az egyik szerkesztője, együtt laktunk JAK-táborban, ami egy meghatározó hét volt, azt hiszem mondhatjuk, hogy mindkettőnknek, és nem egymás miatt. És azért hablagyolok, mert eddig csak bele-belenéztem a kötetébe, ami egy tök bátor kötet. Nagyon más, mint amit itthon szoktak csinálni, kinyitva is látszik, hogy Máté olvas például kortárs világlírát. Itthon, ha ömlenek a gondolatok, akkor a beatből omlanak, és tök működnek, de Máté tök más és nagyon működik ez is. Annyira, hogy még nem volt bátorságom nekiállni szorosan olvasni.

Molybolt: Az unokaöcsém egy olyan könyvet szeretett volna húsvétra, ami csak ott volt, de kellett még venni két könyvet a postaköltség miatt

David Sheff: Csodálatos fiú
David Sheff újságíró, aki végigélte, ahogy a fiatal és tehetséges gyermeke metamfetamin függő lesz. Többszöri rehab és visszaesés, egyetemváltás története ez egy szülő szempontjából, aki mindig fél attól, hogy megcsörren a telefon, de közben mindig próbál reménykedni. Terápiára járnak, orvosokkal konzultálnak, majdnem megmérgeződik egy egész család élete, és próbálják elfogadni, hogy az a csodálatos fiú és a függő srác, akinek minden mindegy és akiből csak a drog beszél nem ugyanaz a személy. Egy apa szinte reményvesztve próbál küzdeni a gyermekéért, mert tudja, hogy különben pár héten belül holtan találnák túladagolva, és eközben újságíróént igyekszik a lehető legtöbb forrást felkutatni és a legtöbb szempontból vizsgálni a függést, különösen a metfüggést. Kemény dokumentum regény ez, és egy izgalmas önismereti kaland számomra. Tipikusan az a könyv, amit azért vettem meg, mert a borítója szép (Jó, de sokat segít, hogy Timothée Chalamet van a moziplakát alapján készült borítóján.), de örülök, hogy elolvastam.

Dimitry Glukhovsky: Poszt
Dimitry Glukhovsky az egyik legismertebb kortárs orosz író, itthon is sorra jelennek meg a regényei, és már többnél éreztem azt, hogy meg kellene vennem. A legutóbbi ilyen regénye volt a Text, ahol a közösségi média valóságában értelmezi a közeljövőben játszódó politikai katasztrófát. Most a fővárosra és vonzáskörzetére visszaszűkült Ororszországban járunk az egykori Volga mentén, amire most már csak folyóként hivatkozhatnak. Egy határőr és a 17 éves bajkereső, kíváncsi nevelt fia története vár a gyönyörű könyvtárgy belsejében. Az elejét elkezdtem, és tetszik, de nem most fogom folytatni, de tudom, hogy el fog jönni az ideje.

Agave: Nagyon szerettem volna Neil Gaiman könyvét, és akciós volt, és rendeltem hozzá még egyet, ami idén jelent meg és nagyon érdekelt.

Cory Doctorow: Radikálisok
Négy felkavaró történet a jelenből

A könyv négy nagyon izgalmas sci-fi novellát, kisregényt tartalmaz, amiben különböző Egyesült Államok béli összeomló jövőket ismerhetünk meg, amelynek alapja lehet akár a terrorizmus, akár a korrupció, akár a darknet vagy az apokalipszis pénzzel való túlélhetősége. Izgalmas szövegeket várok leginkább, és egy picit tartok ettől a kisregény formától, de tényleg nagyon akarom, hogy jó legyen.

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Neil Gaiman az SFF irodalom egyik hatalmas alakja. Olyan szövegek fűződnek a nevéhez, mint az Amerikai istenek vagy az Északi mitológia. Tudtam, hogy egyszer el fogom veszteni a Gaiman szüzességemet. Sokáig azt gondoltam, hogy a Coraline lesz ez a könyv, mert egy portálutazó kislányról szól, nyilván Alice, és a többi, amit behív ez a téma. Aztán Moskát Anita megosztott pár hónapja néhány idézetet ebből az esszégyűjteményéből, és úgy éreztem, hogy sokkal könnyebben függök rá a szerzőre, ha olyan elméleti szövegekkel kezdek, amik (1.) tök okosak, (2.) tök érdekelnek. Most pedig nagyon akciós volt, 1200-300 forintért rendeltem.

Libri: Random akciók

Cserna-Szabó András: Puszibolt
Mi más is lehetne egy nagy regénynek a fő kérdése, minthogy mi is a helyzet a boldogsággal? És Cserna-Szabó Pusziboltja nagy regény minden ismerősöm szerint, aki már olvasta. Ő a kortárs irodalomnak egy nagyon zseni alakja, humoros, de vérkomoly regényeket és tárcaszerű irodalmi szövegeket, novellákat ír, de van több receptkönyve is. Irodalmi receptkönyvek. Például a pacalról. Sokan ezt a könyvét tartják a legnagyobbnak, tavaly előtt újra megjelent a Helikonnál az új életműsorozata első darabjaként, de én akkor a friss (és zseniális) Az abbé a fejével játszik könyvét vettem meg. Aztán megnyertem a szintén zseniális Mérgezett hajtűket, és most 50%-kal árulták a Pusziboltot. Pedig nem akartam már könyvet venni. A Puszibolt egy városról beszél, ahol mindenki a bolgoságot keresi, de a boldogságok elég különböző dolgok. És az sem biztos, hogy ha megveszel valamit a Pusziboltban, az sokáig kitart. Cserna okos lesz és vicces. Várom, hogy megjöjjön az olvassunk Csernát hangulat. Szerintem a hangulatvárós könyvek közül ez jön majd meg először.

Gerőcs Péter: Árvaképek
Gerőcs Péter létezéséről régóta tudok, tudok a regényeiről, de nem gondoltam, hogy valaha olvasni fogok tőle. Szépirodalmi szerző, már több regénye és novelláskötete jelent meg, látszik a szövegein, hogy bölcsészebb regényeket ír. Aztán egy kedves régi ismerősöm mutatta a Győztesek köztársaságát, aminek meleg a főszereplője, és akciós volt a Librinél mindkét könyve, így megvettem. Egy gyanútlan csütörtök délután pedig úgy döntöttem, hogy kiolvasom, mert jól fog majd esni. És jól is esett. Egy lassú történetet mesél el a regény egy férfiről, aki nem hajlandó elköteleződni, csak a szakmájának, a fotográfiának él. Betekintést kapunk mind a gyermekkorába, mind öregségébe, és végig a gyermekkori szomszédjuk, egy ikerpár kíséri. Érdekes történet volt. Lassú, filozofálgató, bölcsészkedő, de jól működött, feszes volt, megvolt a maga különös misztériuma végig, és jól működtette a mágia, az őrültség és a hideg, mindent alaposan leíró ralitást egyszerre. Jó volt olvasni, fogok még tőle. Például a következő regényt:

Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága
Semmit nem tudok róla, csak azt, hogy a szereplői egy már pusztulásba roskadt ország romhegyein szenvednek, talán valamiképpen disztópia is, és meleg a főszereplő. Tóth Krisztina gyönyörű fülszöveget írt hozzá, de valahol olvastam egy Bíró-Balogh Tamás írást (talán tárcát) arról, hogy a fülszövegbe írt ajánlás nem igazán az olvasónak szól, ezért nem is kifejezetten informatívak. Lehet benne valami.

Bill Clegg: Volt valaha családod
A könyv, ami nem igazán érdekel látszólag, de valami mégis mindig húzogatja a bajszom felé, és amúgy LMBT szöveg, szóval ebben az akcióban már muszáj volt megvennem egy ezresért. A regény egy nőt követ, aki a lánya esküvője előtti éjszaka mindenkit elveszt, aki egy picit is számított számára, és próbál tovább élni, miközben a szeretteiről féltve őrzött titkok kerülnek a napvilágra. Szkeptikus vagyok, de jó volna, ha jó volna. Családregény, gyász, titkok, magány, akár még egy jó szöveg is lehet.

Nathan Hill: Nix
Nathan Hill regénye 2018 óta olvasható magyarul, és szinte az első pillanattól kezdve tetszik, de szörnyen féltem is tőle, mert egy nagy és súlyos kötetről van szó. És egyszerűen gyönyörű a fülszövege, ezért nem is próbálom meg interpretálni. Tessék:

Samuel ​Andresen-Andersont tizenegy éves korában elhagyta az anyja. Az átlagos külvárosi nőnek ez volt az egyetlen radikális tette – legalábbis Samuel így hitte, ám évekkel később hippi terroristaként látja viszont őt a hírekben, mert állítólag rátámadt egy elnökségért kampányoló republikánus kormányzóra. A média rovott múltú militáns szélsőségesnek állítja be, de Samuel úgy tudja, hogy Faye sosem hagyta el az iowai kisvárost. Elhatározza, hogy megírja az anyja életrajzát, tabuk nélkül, ehhez azonban először meg kell találnia őt. Ahogy a múlt nyomába ered, a történet végighömpölyög a nyolcvanas évek álmos külvárosaitól a ’68-as chicagói zavargásokon át a második világháborús Norvégiáig, a rejtélyes Nix szülőföldjére, akiről kiskorában meséltek Samuelnek. A férfi rájön, hogy mindent át kell értékelnie, amit valaha az anyjáról gondolt.
A Nix különleges történet az anyai önzésről, alkotói válságról, a politika társadalmat megosztó hatalmáról és arról, hogy néha attól szenvedünk a leginkább, amit a legjobban szeretünk.

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk
Ocean Vuong egy fiatal, 32 éves vietnámi származású amerikai író, akinek a családja a háború elől menekült az Egyesült Államokba. Verseiben tematizálja a szegénységet, a melegségét, a származását és a beilleszkedés nehézségeit vagy épp az elsőgenerációs értelmiségi sorsát. Regényében gyönyörűen ír szemléletes metaforákkal ugyanerről az életről. A könyvet szinte a tavalyi külföldi megjelenése óta várom, és azt hittem sokkal később fog Magyarországra eljutni. Most olvasom, imádom. Nagyon más, hiperérzékeny, személyes lírai szöveg. Kedvenc lesz. Majd írok róla. 🙂

Prae: Minden könyvre 50% kedvezmény

Lesi Zoltán: Merül
Nagyon szeretem Lesi Zoltánt, szerintem zseniális kortárs alkotó, menő, ahogy a művészetre tekint. A költészet napi bejegyzésben már meséltem a tavaly megjelent Magasugrás című kötetéről, ami a tavalyi évem egyik nagy olvasmányélménye volt. Abban az 1936-os náci olimpia történetének interszex szereplőit járja körül, itt a család témát. Családtagokat ígér a fülszöveg, akik gyökértelenek, nem kapcsolódnak igazán családokhoz. Tudom, hogy Lesi zseni, szóval kíváncsi vagyok a kötetére. Mellesleg egy tojás úszik a vízfelszínen a borítón, amit már most imádok.

Nagy Péter: Alternatívák
A popkultúra kapcsolatrendszere
H. Nagy Péter kötete nagy izgalommal tölti el az egyik legjobb barátomat, és egyrészt emiatt, másrészt a széles tudományos merítés ígérete miatt szereztem be én is ezt a könyvet. Azt ígéri a fülszövege, hogy széles művészeti térben kutat, beszél irodalomról, filmről, zenéről (külön egy egész fejezetben Lady Gagáról), megnézi, hogyan viszonyul a magaskultúra a popkultúrális termékekhez, műfajokhoz, hogyan jönnek létre alternatív kánonok például sci-fi, fantasy területeken belül, beszél arról, hogy az SFF világ hogyan kapcsolódik Gaga klippjeihez és performanszaihoz, vagy hogy azokkal hogyan használja a médiateret. Nagyon várom, megvan az esélye, hogy nagyon szeressem, de majdnem elfelejtettem, hogy ez is a PRAE-nél jelent meg, így csak utólak rendeltem a többihez. Örülök, hogy van saját példányom, bár nálam van a barátomé is. 🙂

Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai
Ember, embertelen és ember utáni

A monografikus szöveg ugyanazt a kérdést járja körül, mint számos más tudomány az emberi gondolkodás óta: Micsoda az ember? Mi különbözteti meg őt a világ többi entitásától? Minek köszönheti a világ felett álló pozícióját? A poszthumanizmus már ezt a pozíciót vizsgálja. Az embert mint környezetében élő jelenséget, amely nem csak ágense a világnak, hanem el is szenved dolgokat. Tisztázza, hogy képtelenség az emberi képességeinken túl észlelni, és ezt akár például az állatjogok, akár a kibernetika világában is észbe kell tartanunk. Nagyon erősen elméleti, filozófiai szöveg, félek tőle, de a poszthumanizmus, úgy mint egy másfajta tudományos, gondolatelméleti narratíva elmondhatatlanul érdekel.

Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra
Ezt mindig azzal kell kezdeni, hogy az írót egyszer ittasan megölelhettem Szigligeten, mert nagyon pozitív energiákat áraszt, ezért elfogult vagyok. Általában az ifjúsági regényeiből ismerjük, de ez egy vérkomoly magyar közegben játszódó huszonegyedik századi krimi, amit mindenki szétdícsér. Benne egy egykori osztálytársakból álló csoport teszi meg a 28 éve évről évre minden évben megrendezett kis túráját a Rókabérc közeli vadászházba, ahol idén az éjszakai pálinkázából nem ébred fel az egyik társuk. Nem vagyok egy krimis ember, talán ez már kiderült, de Mészöly Ágnes jó lesz. 🙂
 

8 könyvet sikerült ebben a hónapban elolvasni

Ez nem jó, persze, több kisebb olvasási válságon is átestem, és a két blog illetve az egyetem is vett el időt és energiát, így biztosan megnőtt az olvasásra szánt idő helyett a youtube-on töltött időm hossza, de ezzel együtt sem vagyok elégedetlen. Tartalmas hónap volt.

Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált
Egy fiú Schindler listáján
Egy lengyel zsidó családot, és annak a családnak a legkisebb gyermekét követjük a vészterhes időkben. Maga a szöveg szerintem a maga 200 oldalával nem igazán hoz újat a holokausztdiskurzusban. Beszél a gettósításról és a munkatáborokról is, viszont a regény szinte első felében csak a kis gyermekkori életét látjuk, ami értem, hogy miért lehet fontos, hiszen az elbeszélő még gyerek, amikor ezeket a dolgokat átéli, de szövegszinten ez nagyon vontatottan jelenik meg. Schindlert viszont tök másként mutatja be. Nem a munkatábor felől látjuk hanem egy olyan család gyermeke mesél róla, ahol az apa már a háború előtt is Schindler gyárában dolgozott. Ha nagyon unatkozol, és ez az egy könyv van a közelben, olvasd el nyugodtan. Egyébként a nővéremnek rendeltem a Maximos akcióban, csak előtte gyorsan elolvastam.

Daryl Gregory: Afterparty
Fent már írtam róla. Az értékelését ide kattintva találod. 🙂

David Sheff: Csodálatos fiú
Fent már írtam róla.

Cara Delevingne – Rowan Coleman: Mirror, mirror
Fent már írtam róla. Az értékelését ide kattintva találod. 🙂

Gerőcs Péter: Árva képek
Fent már írtam róla.

Tim Crane: A hit jelentése
A vallás egy ateista szemével

Tim Crane a CEU filozófiaprofesszora, és ebben az esszéjében azt próbálja megmutatni, mi az a vallás igazából, mik a definitív jegyei, amik megkülönböztetik a babonáktól vagy a mágiától, és mi az, amiért ez ma, ebben a tudománnyal teli században is fontossá teszi ezt a kérdést.  Bemutatja a vallásos embert, betekintést kapunk a vallási erőszak sokszor leegyszerűsített vagy félreértett voltára (mint a délszláv-háború, ahol három különböző vallású nemzet kereste az érvényesülést), és végül megnézzük, mit jelent az, hogy ezen emberek felé toleránsaknak kell lennünk. Fontos könyv, sokáig halogattam az elolvasását, de rengeteget tanultam belőle, és mivel sokat gondolkodom vallási, hitbéli dolgokon, ezért fogom tudni ezt a tudást használni is.

Eberhard Staub: Az élő város
Urbánus életformák változása

Eberhard Staub könyvét tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, és ez így is lett. Február óta olvastam, pedig alig 200 oldal, de érdemes lassan olvasni, hogy igazán értsük azt a folyamatot, amit leír. A városi polgárság elmúlt náhányezer évét tekinti át az esszéjében. A közös terek és a magánélet viszonyát, az életet működtető hatalmi struktúrákat és társadalmi rendet veszi sorra. Nem azt mondom, hogy úgy érdemes olvasni, mint aki soha nem hallott az urbanisztikáról semmit, mert vannak pontok, ahol szerintem kevesebbet merít, mint amennyit érdemes volna. Nem említi például Hausmann nevét, bár ott van a szövegben távolról minden, de valahogy nincs ott. Ezzel együtt izgalmas szöveg, nagyon szerettem, jól működő perspektívákkal tette tágabbá a látómezőmet, dolgok között teremtett összefüggéseket, és szemléletes metaforákat kaptam. Szerettem.

Terék Anna: Duna utca
Terék Anna a fiatal kortárs líra egyik legautonómabb hangja és legcsodálatosabb alkotója. De tényleg. Iszonyatosan zseniális. A Halott nők kötete a kedvenc verseskötetem evör, és mivel hamarosan érkezik egy régóta várt új kötete, amiben elsősorban az apjával való kapcsolatát, és a vele kapcsolatos gyászát fogja tisztázni, ezért úgy gondoltam, el kell olvasnom a másik polcomon lévő kötetét is. A Duna utca elsősorban a felnövést, a Jugoszláviában lévő gyermekkort, a Budapestre kerülést, a nemzetiségi és nyelvi kérdéseket valamint a szerelmeket tematizálja. Erős metaforákkal dolgozik, minden mondatában állít valami nagyon érvényest az emberekről, a városról, a dolgok állásáról, miközben leginkább éreztet mindent, ettől mégsem veszít a hiteléből. Nagyon szerettem Terék Annát, nagyon jó lesz a következő kötete is.

Nézzük az év elején meghatározott kategóriák szerint:

Nonfiction: A lehetetlen valóra vált, Csodálatos fiú, A hit jelentése, Az élő város
Város: Az élő város
Zsáner: Afterparty
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Eberhard Staub, Leon Leyson
Kortárs magyar szépirodalom: Árva képek
LMBT: Afterparty, Mirror, mirror

Blogoltam

Amennyire nem az olvasás hónapja volt ez a hónap, annyira a blogolásé. Először is elindult egy személyes blogom, a Szilvió random blogol, ahol április elsején elindítottam egy 30 napos, egy önismereti munkafüzet alapján lévő önismereti posztsorozatot, ami most a 29. bejegyzésénél tart, jellemzően mindig este írom meg a bejegyzést rá, és eddig minden nap volt blogbejegyzés rajta. Ez azonban biztosan tarthatatlan lesz a következőkben, de igyekszem kialakítani egy rendszert és keresem a tereit, lehetőségeit ennek a felületnek is. Egyrészt már régóta kecsegtetett, hogy legyen egy személyesebb blogom, ahol nem adott ennyire a téma, másrészt pedig arra jutottam, hogy a karantén jó alkalom arra, hogy megtanuljak, elkezdjek megtanulni kvázi magazinszerűen írni.

Ugyanakkor blogbejegyzésekben ezen a blogon sem volt hiány. Szám szerint ez a 12. bejegyzés a hónapban, ami legalább a duplája a megszokottnak, és nyilvánvalóan nem tartható hosszútávon, de most vitt a hév.

Április elsején rögtön érkezett egy értékelés, méghozzá Seth Mendoza: Akit már egyszer magára hagytál című regényéről, ami történetesen nem létezik, egy kis áprilisi tréfa volt részemről, amit azért a poszt végén felfedtem, tartalomba integrálva. Harmadikán érkezett az új 1 és 6, amiből négy könyvet sikerült elolvasnom. A Mi a gender? olvasás alatt, az Eltűnt férjek galériája pedig most pihen egy ideig.

Ezt követően érkezett a régóta tologatott tanulmánykötet, Ritter Andrea: Melegek című szövegének az értékelése, aminek néhány izgalmas felvetését szemléztem is, majd kitöltöttem a karanténban otthon olvasós könyves kihívást, majd költészet napján öt korárs magyar verseskötetet ajánlottam a figyelmetekbe.

Azt követte Daryl Gregory: Afterparty című szövegének az alternatív fülszövege, majd két poszttal később az értékelése is. Március végétől szeretném, ha minnél gyorsabban jönnének ki az olvasott könyvekről a bejegyzések, ezért a lemaradtak mellett folyamatosan érkeznek majd az aktuális szövegek is. Hasonló a helyzet ennél is.

Az Afterpary alternatív fülszövege és értékelése között elindult/újraindult a Kibeszélős sorozat, amit nagyon régóa szerettem volna jól visszahozni. Az első részben az életem fordulópontjain velem lévő könyvekről meséltem, és három hetente péntekenként fog érkezni belőlük új rész a terveim szerint.

Az új alternatív fülszöveg és értékelés páros a hónapban utoljára Cala Delevinge és Rowan Comenan közös ifjúsági krimijükkel érkezett, köztük kitöltöttem egy szerintem szuper kérdéseket feltévő book tag-et, aminek nem láttam még a nevét, de molyon nagyon sokszor láttam már, és szeretem is olvasni. 🙂 És most ez a 12. bejegyzés. És erre tök büszke vagyok, mert gombócból már sok is az a 12. Ugye.

Szóval így, ennyi volt ez a hónap. Nem kevés, hosszúra is sikerült a bejegyzés. Búcsúzom is mára. Ha kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

1 és 6: A márciusi kedvencem és hat áprilisra betervezett cím

Sziasztok,

a márciusi tervezés csófos kudarcba fulladt, de talán az április kiszámíthatóbb lesz, így nem tántorodunk el attól, hogy a hónap elején a újabb terveket szövögessünk. Két elméleti szöveg mellé választottam két ifjúságit, és két szórakoztató irodalmit, szóval őszinén tudok bízni a listában, ami előtt egy csodálatosan szép könyvre emlékezem vissza a múlt hónapból:

1_es_6_4.JPG

1: A márciusi kedvencem

Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!covers_506588.jpg
Az igazat megvallva ennek a könyvnek könnyű dolga volt, ha a szívembe akarta lopni magát, mert olyan klisékből épít egy klassz és minden pillanatában érdekes történetet, amiket szeretek. Egy tizenhárom éves srác a regény első lapján elhatározza, hogy mostantól férfi lesz. És baromi szépen és érzékenyen teszi ezt. Jojo délen él a nagyszüleivel, édesanyjával és húgával, és a regény első oldalaiban arról ír, hogy nem fog megrettenni a nagyapja mellett amikor levágja a kecskét, mert a férfiak nem rettennek meg és nem undorodnak… Szóval igen, nagyon rendesen vett már meg az első oldalon. A regény cselekménye, hogy az anya és a gyermekek útra kelnek, mert az apa most szabadul ki a börtönből. A nagy dolgok az utazás közben vagy gondolati síkon történnek, de sem a folyamatos, de feszesen tartott visszaemlékezések, sem az okosan egymást követő epizódok felépítése nem hagyja ellaposodni a történetet.

A regényt három szálon olvashatjuk. Olvashatjuk Jojo gondolatatit, akit a családjáért, különösen a húgáért való felelősségvállalás mozgat, valamint az anyjáét, aki nem igazán alkalmas arra, hogy kifejezze a szeretetét, vagy észlelje a gyermekei szükségletét. A regény második felében csatlakozik be egy olyan elbeszélő, aki képviselni fogja a holtakat és az ő történetüket a regényben, amely így, mint egyfajta szűk történetuniverzum kezd létezni.

És ezért kedvenceltem a könyvet, és ezért beszélek most róla. Amellett, hogy egy nagyon korrektül megírt ifjúsági téttel rendelkező regény, ami olyan lírai intim, húsbavágó képekben mutatja meg a felnövést, még hatalmas világot is épít köré, amit egészben látunk a regény végére. A szövegben olyan fontos kérdések is tematizálódnak, minthogy hol a helye a hagyományos orvoslásnak, ott, ahol olyan betegségekkel küzd az ember, mint amilyen a rák, de csak nagyon messze található az abortuszklinika, vagy hogy megmentesz-e valakit azzal, hogy megölöd, akit pár perc múlva elevenen égetnének meg. És közben persze érzékeny a jelen társadalmi környezetre is, beszél a szegénységről, a rasszizmusról, börtönviszonyokról vagy épp a női-férfi szerepekről. Zseniális regény, szeretettel ajánlom nektek.

és

6: Az áprilisra betervezett címek

Sally Hines: Mi a gender?covers_586428.jpg
Szóval ez a könyv most nem véletlenül első. A Scolar Kiadótól kaptam recenzióra pár hete, és mire oda jutok, hogy elolvasom, lehet, hogy olyan országban fogunk élni, amelyikben nem ismerik el jogilak, ha egy transznemű állampolgár szeretne a nemhelyreállító procedúrán átevickélni, ami eddig sem volt könnyű, mert az EMMI évek óta nem bírálja el a név- és nemváltoztatási kérelmüket. Szóval baszódjon meg a KDNP, és külön Semjén Zsolt. De tényleg.

Ez a könyv megmutatja, hogy milyen nemi kérdések lehetnek ma a világban a születéskor megállapítottakon kívül, beszél azok a pszichológiai, társadalmi, szexuális vonatkozásairól, tisztáz és kérdez. Egyébként pedig egy gyönyörű kivitelezésű kötet, nagyon jó csak belelapozni is.

covers_535059.jpgDavid Sheff: Csodálatos fiú
Szóval most felületes leszek, ha azt mondom, hogy nem lehet elég olyan könyved, aminek Timothée Chalamet van a borítóján, de hogyha az adaptáióban (amit még nem láttam, mert tavaly év elején jött ki, de alig vetítette valami itthon, és nincs kedvem lelopni (Kedves HBO Go, ha esetleg olvasod ezt, pls.)) nem ő szerepel, valószínűleg elmegyek a történet mellett, pedig baromira érdekes. Egy fiúról szól, aki egy csodálatos életet élt, jól tanult, jól sportolt, jó barát és jó testvér lett, de aztán megnézte a drogfüggőség mélyét, amiből most az újságíró apja próbálja kirángatni azzal, hogy sokszor elmondja neki, mennyire csodálatos srác, és végig hisz benne. Imádni fogom.

Cara Delevinnge – Rowan Coleman: Mirror, mirror covers_482857.jpg
Ez a könyv 2018-ban jelent meg a könyvfesztiválra a GABO-nál, és azóta gyötör, hogy nem vettem akkor ott meg a Mindig ez vannal, de nem vettem meg, és most van egy hatalmas akció a kiadó honlapján, és nyilvánvaló volt, hogy lecsapok erre a kötetre, bár nagyok a félelmeim. Cara Delevinne egy színésznő és szupermodell, aki generációja nyelvén szeretne mesélni olyan kamaszokról, akik nem találják a helyüket a világban, ezért alapítanak egy zenekart. Az egyik életvidám lányt azonban később halálközeli állapotban húzzák ki a Temzéből, és bár a rendőrség öngyilkosságra gyanakszik a csapat nyomozni kezd, és a saját legnagyobb titkaik is lelepleződnek a regény során. Valószínűleg az egyik szereplő LMBT karakter is lesz. Egy olyasmit várok, mint amit a Lehull a lepelben kaptunk. Tele vagyok félelemmel  a szöveg kapcsán, de nagyobb bennem a várakozás.

covers_578956.jpgTim Crane: A hit jelentése
A vallás egy ateista szemszögéből
Ez a könyv tavaly év végén jelent meg, és azóta nagyon érdekel. Az egyik barátom mélyen és nagyon szépen hisz Istenben, nagyon személyes a kapcsolatunk, és nagyon sokat beszélünk erről, mert ő az egyik legjobb barátom, akinek ez is az élete része, és sokáig számomra is az volt, így van mivel összevetni azt, amit elmond. Tim Crane ateistaként annak gondolt utána, hogy mégis mi az a hit, ami ma, a XXI. században is akkora embertömegeket képes megmozdítani. Mit jelent hívő életet élni úgy igazán, és teszi mindezt az egymás elfogadását hirdetve. Nagyon sokat gondolkozom ezen most, és érzek valami rokonságot a fülszöveg alapján a szerző kérdéseiben és hozzáállásában.

Daryl Gregory: Afterpartycovers_350701.jpg
És akkor most jöjjön a hitnek a másik oldala. Az okosdrog-forradalom után járunk, ahol bárki készíthet, nyomtathat, kitalálhat otthon új drogokat, ezért durván különböző hatású dizájnerdrogok keringenek mindenfelé. Ezek közül az egyik legfrissebb a Jelenlét nevű drog, ami a fogyasztó hitét programozza át, és egy új szekta osztogatja. Egy hívő lányt a drogfüggősége miatt kezelik, de az elvonási tünetek hatására öngyilkosságot követ el. Így kezdik el felkutatni, hogy honnan ered ez a szer, miközben a kitalálója ugyanabban az intézetben ül. Ez a világ tele van baromi izgalmas lehetőségekkel, én pedig tele vagyok kérdésekkel. A GABO-s rendelésemmel jön majd.

covers_304950.jpgNatasha Solomons: Eltűnt férjek galériája
Amikor összeállítottam a listát, még nem gondoltam, hogy ennyi olyan olvasmányom lesz, amit tudok kötni valahová, de ezt a könyvet úgy képzelem, hogy olyan lesz, mint az Engedetlenség Naomi Aldermantól. Egy zárt zsidó közösségben élő nőnek évek óta eltűnt a férje, de a vallási hagyomány szerint csak férfiak válhatnak el, így gúzsba van kötve. Ám egy nap egy festőművész portrét készít róla, ami belépőt jelent számára a kortárs művészvilágba, és különleges látásmódjával nagy sikerű galériát épít. És szintén az van ezzel a regénnyel, mint a Mirror, mirrorral, hogy úgy érzem, tele van lehetőségekkel, és félek, hogy nem fogja kiaknázni, mégis, most, hogy kiszedtem a könyves dobozból hazaköltözéskor, úgy éreztem eljött az ideje. Szóval itt az idő.

Ez lesz ez a hónap. 🙂 Igyekszem aktív lenni, és benne vagyok a lendületben, mert dolgozom az új, személyes blogom is. Épp így most azt találtam ki, hogy aktívabb leszek facebookon is, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. 🙂

Ha van kérdésetek, megjegyzésetek a poszttal vagy a könyvekkel kapcsolatban, keressetek bátran komment szekcióban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem érkezni a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran az előző bekezdésben linkelt blogon, vagy instagramon, twitteren, ha pedig támogatni szeretnéd a munkámat, arra is van lehetőséget, a címsor jobb oldalán. 🙂

De ami mindennél sokkal fontosabb:

Ne feledd a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A februári kedvencem és 6 márciusra betervezett cím

Sziasztok,

egy hosszú, vizsgákkal teli hét, és egy tettre kész hónapkezdés után hozom a hónap elején szokásos terveket. Egy zseniális könyvről fogok beszélni először, ami egyértelműen repült fel a kedvenc könyveim közé, aztán pedig mutatom a bátorkodó terveket, köztük több friss megjelenést. Kezdjük:

1_es_6_3.JPG

1: A februári kedvencem

Anthony Burgess: Gépnarancscovers_574146.jpg
A Gépnarancs a klasszikus disztópiák közül való, ami a XX. század második felének hidegháborús környezetében játszódik, de könnyen releváns lehet ma is. A főszereplő, akit követünk egy kamasz srác, aki otthon rendkívül polgári életet látott maga előtt a maga visszásságaival, és mint egy jó kamasz szereplő, radikálisan lázad ez ellen. A lázadásban társai más kamasz gyerekek, akikkel együtt bandáznak, kirabolnak és megszégyenítenek járókelőket és embereket a saját házaikban, miközben ki is használják a polgári értékrendet, lefizetnek egy idős hölgyekből álló csapatot, hogy falazzanak nekik: ők végig ott voltak a kocsmában, és egyébként is rendkívül jól neveltek. A rendőrség persze régóta igyekszik tetten érni a csapatot, és egyszercsak sikerül is.

És itt kezdődik a disztópia. A banda vezetőjét elárulják a társai és börtönbe kerül, ahol ha egy kísérleti programon vesz részt, akkor hamarosan szabadulhat, ugyanis a program eléri, hogy soha még csak ne is gondolhasson arra, hogy erőszakot követ el. Kiszabadulva próbál teljes életet élni, de ezt megnehezítik a korábbi tettei, és tök izgalmas dolgok történnek vele, tovább és tovább, amíg…

Szóval azt szeretem ebben a regényben, hogy velejéig generációs regény, ami lázad a minták ellen. Orosz szleng kifejezéseket használ, mert a hidegháborús környezetben a Szovjetúnió a legnagyobb ellenség. Beszél a szocializációról, hogy a normáknak való megfelelés igen is tud fájni, és megmutatja, hogy ez nem is lehet az általános cél minden helyzetben. És közben megméri az embert. Jó-e valaki, akinek nincs más választása, csak hogy jó legyen… És hogy cserébe a világ jó lesz-e vele, azt nem árulom el. Olvassátok el, zseniális. 🙂

és

6: A márciusra betervezett címek

Grecsó Krisztián: Magamról többetcovers_586676.jpg
Grecsó Krisztián a legismertebb kortárs magyar írók egyike. Azt lehet mondani, hogy tényleg tömegek olvassák a regényeit, egyéb írásait, az Élet és Irodalom prózaszerkesztőjeként egyébként is az irodalom kikerülhetetlen alakja, és hát vitathatatlanul a legnagyobb szépirodalmi kiadó legjobban felépített szerzője… És én nagyon féltem mindig is őt olvasni. Egyrészt a nyilvános megjelenéseiben mindig hihetetlenül kimért, irodalmias, ugyanakkor végtelenül tiszta és ártatlan. Mindig túl sterilnek tartottam, és nem mertem olvasni, mert féltem, hogy beigazolódik… Szóval azt hiszem én vagyok az egyetlen ember, aki ezzel a nagyon frissen megjelent verseskötettel kezdett el Grecsót olvasni, de ez jól van így. Egyrészt alátámasztja azt, amit gondolok róla, tényleg Grecsó kisujjában van az irodalom, és megvan a nyugodt távolságtartása a szöveggel, ami számomra nagyon más gesztus, mégis nagyon nagy találatok vannak a szövegben, amikért végsősoron érdemes olvasni a kötetet. Még nagyon az elején tartok, de mind minden kötetben vannak engem jobban megfogó és kevésbé megfogó versek… Talán a megfogók állnak nyerésre… Mutatok három szerintem nagyon jó sort:

És lehet-e méltóbban dicsőíteni valakit,
Mint nem tudni róla, hogy van,
Mégis érezni a hiányát

covers_586428.jpgSally Hines: Mi a gender?
Bevezetés a XXI. századhoz
A könyv, amit elmondhatatlanul várok, mert nem igazán érkezett még (vagy én nem találtam) jó magyar nyelvű tisztázó azokhoz a társadalomtudományos, a közéletet rendkívüli módon foglalkoztató kérdésekhez, hogy mi az a gender, mi a különbség a nem és gender között, miért reflektált ez a napjainkban ennyire és vajon volt-e ezzel kapcsolatban diskurzus korábban. A fülszöveg azt ígéri, hogy egy történelmi áttekintést ad, de a jelen helyzetet is vizsgálja egy kimerevített pillanatban. Azt várom tőle, hogy érthető legyen és hogy a társadalomtudományos kérdésekre ne feltétlenül egyértelmű válaszokat adjon, hanem megértesse velünk, hogy az adott válaszok egészen konkrétan mit is jelentenek tudományos szemüveggel vizsgálva. Nagyon várom, és hamarosan érkezik a recenziós példányom a Scolar Kiadótól.

Ocean Voung: Röpke pillanat csak földi ragyogásunkcovers_590845.jpg
Az Európa Kiadó újdonsága ez a kötet és nagyon nagyok a várakozásaim.
A főszereplő Kiskutya, egy Vietnámból bevándorló anya gyermeke, aki a húszas éveiben keresi a legjobb szavakat és kifejezéseket ahhoz, hogy leírhassa anyja háborús életét és a bevándorlása utáni újrakezdését, tisztázza az anyjával való terhelt kapcsolatát, és megvallja a szerelmét egy másik, drogfüggő fiúval. Nagyon izgalmas kötet lehet ez, ami tematizálja a széttartó identitásokat, beszél a szegénységről, a bevándorlásról, a családról, és azokról a dolgokról, amelyek igazán fontosak a pillanatnyi földi ragyogásunkban. (Nagyon tetszik a címe is.) Várom, szintén napokon belül érkezik. Arra számítok, hogy tartalomban legalább annyira jó lesz, mint a Macskám, Jugoszlávia, de nem akar annyira magas irodalmi lenni, és a célja, hogy az élet visszaálljon a rendes keretei mögé, nem csupán regisztrálja azt.

Tonny Kushner: Angyalok Amerikában
Jaj, hát ez egy dráma, ami a nyolcvanas évek Amerikájában játszódik, és egy szűk közösséggé alakuló elsősorban meleg embereket követünk, akik együtt élnek az AIDS érthetetlenségével és kezdeti mindennapjaival. A HBO készített belőle egy öt részes rövid sorozatot, amelyben olyan színészek játszottak fő szerepeket, mint Al Pacino, Meryl Streep vagy Emma Thompson. A hónap elején végignéztem a sorozatot, ami nagyon random volt. Egyszerre volt rendkívül vicces és közben nagyon tiszta helyzetekben mutatta be nyolcvanas évek amerikai meleg életét. És közben szörnyen valószínűtlen volt, amit jól hozott a 2003-ban használt bluebox technikába vetett hit ragyogása, ami visszanézve leginkább gagyi, de hozzátesz a dráma terének az öncélúságához. Nagyon szeretem a sorozatot, kíváncsi leszek a drámára.

covers_491138.jpgVeres Attila: Éjféli iskolák
Veres Attila a fiatal magyar horror fantasy irodalom egyik legmenőbb alakja, és lassan minden környékbéi rajongójával köszönő viszonyban vagyok, ami egy ilyen mém egy barátom és köztem. És ez a barátom is köztük van. Bár nem mindig beszél azzal az elragadtatással róla, amit megszoktam már másoktól, ő abszolút megérti őket, és nagyon régóta biztat, hogy olvassak már én is Veres Attilát, és hiába van meg nekem is (dedikálva) az Odakint sötétebb debütregénye, szerinte nekem mint nem gyakorlott horror olvasónak a novelláskötetével kell kezdenem, amit ő nagylelkűen kölcsön is adott. Eddig még csak az első ciklusnál tartok, összefoglalva azt tapasztalom eddig, hogy Veres Attila nagyon sokszínűen használja a prózai műfajokat, legyen szó blogbejegyzésről, vázlatról vagy túraértékelésről, és végig fenntart egy feszültséget. A világ rendjének a megborulása ezekben a novellákban nem kimondottak, de érezzük, tudjuk, és működik, még akkor is, ha a novella vége sem oldja meg a rejtélyeket. Még nagyon az elején járok, de tud velem működni a szöveg, és ha ilyen marad, akkor én is azt tudom mondani, hogy megértem mások rajongását.

H. Nagy Péter: Alternatívákcovers_435725.jpg
A popkultúra kapcsolatrendszerei
H. Nagy Péter már régóta ott van a figyelmem perifériáján, mert futottam már bele egy Lady Gagáról írott tanulmányába, amelyből végül egész kötetet írt. Ezzel párhuzamosan fedezte fel az előző bekezdésben is említett barátom  is őt, és ő neki egyből beégett a tudatába, és nagyon szereti, sőt baromi okosnak tartja. Így kaptam kölcsön tőle ezt a könyvet is.

A kötet maga egy monográfia, amely széles látószögben tekint a popkultúrára váltott nézőpontokból. Megnézhetjük, hogy hogyan válik valami tömegtermékké, milyen kritériumoknak kell megfelelnie, legyen szó akár filmről, akár konkrét életművekről, beszél arról, hogyan viszonyulnak az irodalmi és kulturális kánonok az ipari körülmények között gyártott tömegeket elérő alkotásokhoz, és hogyan alakul ki a szórakoztató zsánereknek a saját kánonja… Elemez még klipeket, ebben a szövegben is sok helyen fog feltűnni Lady Gaga, és a végén azt is megnézi, hogyan áll a populáris kultúra kritikája. Régóta a polcomon pihen, nagyon szeretném már visszaadni.

Ez lesz most ez a hónap, nagyon kiváncsi és bizakodó vagyok. 🙂 Azt gondolom, hogy jó könyvek lesznek, igyekszem majd róluk hamar írni, és egyébként is igyekszem hozni az elmaradt értékeléseket. Hamarosan érkezem is az elsővel, 🙂

Addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A januári kedvencem és a februárra betervezett címek

Sziasztok,

itt az új hónap, és szerencsére még tart az év eleji lelkesedés is, szóval tele vagyok olvasási tervekkel, és a múlt hónap kedvenc könyvét sem volt nehéz kiválasztani, hiszen a világ legaranyosabb disztópiája mégiscsak a világ legaranyosabb disztópiája. Mutatom:

1_es_6_2.JPG

1. A januári kedvencem:

covers_448302.jpgCharlie Jane Anders: Minden madár az égen
Nem csak a borítója gyönyörű ennek a könyvnek, hanem az egész könyv csodálatos. Egy disztópiában játszódik, amikor a világ mindennapos természeti katasztrófáknak van kitéve. Két szereplőt követünk, akik egy iskolába járnak, és mindketten túl különlegesek ahhoz, hogy ne legyenek különcök. A lány, Patricia a boszorkányság tüneteit kezdi magán észlelni, van, hogy tud beszélni az állatokkal, sőt egy nagy fa is rendkívüli talányt adott neki: Egy fa piros?. A fiú, Laurence egy technikai zseni. Inteneten talált leírás alapján két másodperces időgépet vagy láthatatlanná tevő gépet szerelt magának, a szekrényében pedig egy tanuló programot tartogat, amit könnyen lehet, hogy az Egy fa piros? kérdéssel az első önműködő mesterséges intelligenciává lehet tenni…

Aztán persze telnek az évek. Patricia elvégzi a boszorkányképzőt és nagyvárosi boszorkány lesz, aki képtelen visszafogni magát, ha az emberek megmentéséről van szó, Laurence pedig az emberiség túlélésének lehetőségén dolgozik egy új technikai rendszerben. Évek óta nem beszéltek, valahogy mégis egymásba botlanak, és rájönnek, hogy senki nem értette meg őket jobban, mint ők… És ez még messze nem a vége a történetnek.

Ez a történet csodálatos. Minden oldala után elmondtam a szobatársamnak, hogy ez a legaranyosabb könyv a világon (403 oldalas a szöveg, és még együtt lakunk, nagyon tisztelem ezért), és ez így van. A szöveg maga nagyon kedves és vicces, különcködő dolgokkal van tele, alapvetőnek veszi, hogy igazak a szereplők minden szava, így a világot kell hozzá forgatni, és nagyon kedves, vicces, ügyes epizódokat, mellékszereplőket épít fel. És közben működésben mutatja be az ökofeminizmus fő kérdéseit. A nők képviselik a természetet, a férfiak pedig igyekeznek, hogy leuralják a természetet és ők maguk hozzanak lére valamit a technika segítségével, mégis, összetartva a világról való tapasztalatainkat: Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy a világ fennmaradjon, nem csak egy olyan szélsőséges helyzetben, mint amilyen a regény végén megjelenik.

A szöveg nagyon izgalmas filozófiai, etikai kérdéseket mozgat arról, hogy az ember kizsákmányolhatja-e a természetet, fontosabb-e az ember fennmaradása, mint a bolygóé, megölhető-e egy gyermek, ha azzal a jövőt mented meg, és teszi mindezeket játszi könnyedséggel… Imádom, olvassátok el. Tényleg.

és

6: A februárra betervezett címek

Anthony Burghes: Gépnarancscovers_574146.jpg
A Gépnarancsot a januári tervekből gördítem tovább, és az egyik legjobb barátom ajánlására olvasom, aki szerint ezt a könyvet el kell olvasnom, ha elolvastam az 1984-et, és hát január elején vitathatatlanul befejeztem az 1984-et. Nem igazán tudok róla sokat, csak hogy nagyon hasonló az 1984-hez, ahol az ösztönös viselkedés az egyetlen lehetőség a hatalommal szembeni lázadásra. Azt is tudni vélem, hogy a kapitalistább, konformistább társadalomról kíván beszélni egy fiatal elbeszélőn keresztül, aki pikáns módón orosz szavakkal keveri az akkori szlenget. Valamiért most nagyon rá vagyok kattanva ezekre a témákra, és szeretnék minden hónapban elolvasni egy klasszikus irodalmi szöveget, ebben a hónapban most már tényleg ez volna az. (Félek egy picit már ettől a minden hónapba ígérgetéstől, mert tavaly nagyon felsültem vele, a januári úgy teljesült, hogy maradt tavalyról, de nagyon szeretném ezt tartani, és jó könyvek várnak, szóval hátha.)

covers_580453.jpgVölgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!
Völgyi Anna könyve az év végén jelent meg, és sajnos a vizsgaidőszak miatt nem tudtam recenziót vállalni belőle. Így viszont abban a szerencsében volt részem, hogy figyelhettem a könyv útját, és nagy örömömre az olvasók szeretik, így egy izgalmasnak ígérkező első regényről tudok majd mesélni nektek. A regény hőse Sára Bristolban mosogat és szerelmes lesz a kolléganőjébe, Laurába. A szerelem a fülszöveg szerint ugyan viszonzatlan marad, viszont Sárán keresztül betekintést kapunk abba, hogy hogyan lesz egy nő szerelmes egy másik nőbe, és megértheti az olvasó, hogy mennyire ugyanarról a szeretetről van szó, miközben beszél a szöveg az emigráns létről is, és Sára családja, otthona sem marad teljesen feltáratlan. A történetben arra vagyok a legkíváncsibb, hogy Sára biszexualitását mennyire fogja taglalni, hiszen Sára előző párja András. Érdekel, hogy a főszereplő vajon már elfogadta-e magát, vagy mennyire out biszexuálisként, ugyanakkor vannak félelmeim azzal kapcsolatban, hogy mennyire sztereotipan fogja ábrázolni a férfi és a potenciális nő partnert. De ez majd úgyis kiderül. Nem mellesleg, szerintem nagyon szép könyvtárgy.

Katz Katalin: Visszafojtott emlékezetcovers_220937.jpg
A magyarországi romák holokauszttörténetéhez
A magyarországi cigányság holokausztélményeinek tematizálása csak a hetvenes-nyolcvanas évek óta lehetséges az irodalmi, kulturális és szociológiai közegekben is. A néphagyomány ugyan őriz néhány népdalt, vagy különös történetet, például Sára Sándor 1962-es vizsgafilmjében a film elején látható cigány szereplő a holokausztról énekel, viszont ez kifejezetten elhallgattatott téma volt itthon. Katz Katalin személyes motivációi is ezek. Ő maga zsidó családból származik, az apja megjárta a koncentrációs tábort, és mesélt a lányának ottlévő cigányokról, de amikor ő maga kutatott, alig talált róla valamit. A tanárom, akivel roma kérdésben kutatok a legjobb szakirodalomnak tartja erről a kérdésről, én pedig kíváncsi vagyok rá, mert a holokauszt későbbi feldolgozását is vizsgálja. A könyvtárban csak éjszakára kölcsönözhető, úgyhogy valószínűleg majd egy szombaton beülök és kiolvasom.

covers_4932.jpgPierre Bayard: Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?
Pierre Bayard azon egyetemi oktatók közül való, akik megértik, hogy nem tudtad két hét alatt átrágni magad a többezer oldalas világirodalmon, de azt nehezen fogadja el, ha nem tudsz róla beszélni. Különösen igaz ez azóta, hogy megjelent a könyve ebben a kérdésben. Mert igen, rövid az élet, és nem lehet minden könyvet elolvasni, még akkor sem, ha törekszünk rá. Nem tudom, hogy hogy állok ezzel a szöveggel (mert nem olvastam még, lol), de az van, hogy akár hinni is hajlandó vagyok benne. Mindenesetre kíváncsivá tett.

Eberhard Straub: Az élő városcovers_483281.jpg
Az urbánus életformák változásai
Eberhard Staub szerelmese a városoknak, ezért nagyon régóta kíváncsi vagyok a könyvére. Az élő városokban azt mutatja be, hogy hogyan alakultak ki az igazi városok, a demokrácia bölcsői, a szabadság fellegvárai és a bűnözés és egyéb devianciák gyűjtőhelyei, és hogyan alakultak ezek az ókortól a ma ismert formájukig. Végigkövetjük hogyan alakultak át a városi terek, és hogyan követi a változásokat a mindenkori városi polgárság. Úgy érzem ez lehet az alapszövege annak, hogy későbbi szakirodalmakban és regényekben értően tudjak nyúlni a város tematikájához, és azt mondják nagyon élvezetesen és érezhető lelkesedéssel beszél a témájáról. Elmondhatatlanul várom.

covers_179877.jpgDon DeLillo: Cosmopolis
És ha már város. Itt egy férfi, akit a filmben Robert Pattinson játszik, mégsem Bruce Wayne, és csak át akar jutni a városon, hogy eljusson a fodrászához. És ha már utazik az egymásnak kilincset adogató útitársaival igyekszik bedönteni a japán jent, és ha úgy van, esetleg elhozni az apokalipszist. A városban lévő élet viszont úgy tűnik mindenképpen akadályozni akarja abban, hogy eljusson a fodrászához hófehér limuzinjával.

Nagyon izgalmas szövegnek ígérkezik, ami az amerikai posztmodern irodalom jegyében született, tematizálja a hatalmat, amit ez a fiatal milliárdos is képvisel, pontosan úgy, ahogy egy fehér, kőgazdag városi férfitől elvárjuk. Beszél a pénzről, amely megengedi, hogy egy csúcs módon felszerelt limuzinban tárgyalj bárkivel, beszél a testiségről, hiszen a szeretője és a felesége is megjelenik a limuzin hátsó ülésén, és beszél mindarról, amit mi erről a világról gondolunk, anélkül, hogy értékelné azt. Egyszerűen a borítón feltüntetett kérdést járja körül: Meddig mehet el ez a mégiscsak antihős? És ha már őt követjük egész nap, szükségszerűen hatással lesz ránk, de milyenre? Régi klasszikus hiányosságom, hogy nem olvastam, csak filmben láttam az Amerikai psychót, de annak a világát képzelem ezen szöveg mögé.

Ez tűnik így most vázlatosan ennek a hónapnak. 🙂 Sok lyukas időm lesz órák között, így bizom benne, hogy sikerül olvasnom is, de majd nyugtával a napot úgyis. 🙂

Ha van olyan szöveg, amit ti is beterveztetek februárra, írjátok meg bátran hozzászólásként, és tegyetek ugyanígy akkor is, ha kérdésetek vagy megjegyzésetek van! 🙂

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon további háttértartalmakért. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon vagy a még kísérletező, de lelkes twitter adatlapomon. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A decemberi kedvencem és hat januárra betervezett cím

Sziasztok,

azoknak, akik azt gondolják, mekkora baromság, hogy a hónap közepén hozom a hó elején szokott 1 és 6-ot, amiben a havi olvasmányterveimet szedem össze, azoknak igazuk van, de így alakult, és cserébe alig olvastam még valamit a hónapban. Szóval pánikra semmi ok, csapataink harcban állnak, és eddig egy számomra tök fontos beadandót írtam, amivel végeztem, szóval mostantól helyreállt a világ rendje, és minden a szokásos rendszertelenségben zajlik majd tovább. Szerencsére azt mondtam már, hogy boldog új évet, szóval nem ezzel kell lezárnom ezt a gondolatsort. Mert már le kellene zárni. Kezdjük a januári 1 és 6-ot:

ujegyeshat.JPG

1: A decemberi kedvencem:

Alice Broadway: Inkcovers_509652_1.jpg

Az az igazság, hogy négy nagyon jó LMBT könyvet is olvastam decemberben, amik mind egytől-egyig megérdemelnék, hogy ide kerüljenek, de nem szeretek LMBT könyveket a hónap könyvének választani, mert ez egy tök jó lehetőség ahhoz, hogy beszéljünk egy picit nem LMBT könyvekről is. Másrészt ezzel a könyvel indult meg a januárban még biztosan tartó disztópiacunami az életemben. Most beütött, és hát ha a világnak rosszak is ezek a könyvek, én imádom.

Szóval az Ink egy nagyon izgalmas ifjúsági disztópia-trilógia első része, amiben megismerjük Leorát a pályaválasztáson gondolkodó kamaszt, aki ebben a regényben megindul egy nagyon határozott irányba. Leora tetováló lesz. És ez ebben a világban sokkal többet jelent, mint a miénkben, mert Saintstone-ban mindenki a bőrén viseli a történetét. Úgy tartják, hogy, ha a bőrünkön tudjuk viselni a terheinket és büszkeségeinket, akkor az egy jobb, bűntelenebb társadalomhoz vezet. A haláluk után az itt élőket megnyúzzák, akiknek így megtisztul a lelke, és a bőrükből egy könyvet készítenek, amit aztán a családja megkap, és ez a könyv segít nekik emlékezni a családtag kedves és jó dolgaira, mert az ember csak addig  él, amíg emlékeznek rá. A regény egy pontján azt mondják, olyanok, mint a kedvenc regényeink, hogy csak ritkán olvassa őket az ember, de fontos, hogy közel legyen hozzájuk. És ez tök szép ideológia az egész mögött. 🙂

Ugyanakkor, hogy máshogy lehetne ez a könyv disztópia, ha nincsenek benne ellenségek. A tetovált társadalom ellenségei az üresek, akiknek nincs tetoválásuk, és minden bizonnyal azért nincs, mert titkolnivalójuk van és társadalomellenesek. Azok pedig, akik lebuknak, hogy az üreseket segítik, viselniük kell az életükben az elfeledetteknek a jegyét, és a bőrüket elégetik haláluk után. És a világ persze nem annyira fekete-fehér, mint ahogy elsőre Leóra gondolja.

Bár a regény nyelve szerintem néhol gügyögős, mégis nagyon klassz, ahogy az általános disztópiasémák mentén, de beavattja az olvasót az akkor még nem is totalitáriusnak gondolt világban. Nagyon szerettem, hogy Leora személyisége is meghasad a többségnek való megfelelés és a megismert ellenzéki, kisebbségi helyzetből.  A regény konfliktusát és információadagolását végig nagyon híven követte Leora gondolat- és érzelemvilága és cselekvése. Egy trilógia első része, még nagyon sok minden lehet ebben a világban, de az Ink eddig menő, és jól felvezette számomra az 1984-et.

és

6. A hat januárra betervezett cím

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethezcovers_484246.jpg
Ez szerintem a legésszerűbb évtizedkezdő könyv, és én ezzel is kezdtem. Nem mondom, hogy túlságosan jól haladok vele, de Jordan B. Peterson nagyon okos, és tök izgalmas összefüggéseket lát meg. Bár ezt még sehol nem láttam így leírva, de valószínűleg az a koncepciója, hogy a világ nagy történetei, legcélszerűbben mondjuk a Biblia, de minden más is ide vehető, együtt megmutatják az embernek, hogy hogyan lehetne jól élni. De hoz anatómiai, biológiai példákat is. Izgalmas kötet, nem tudok vele haladni, mert nagy odafigyelést igényel, de igyekszem.

covers_448302.jpgCharlie Jane Anders:
Minden madár az égen

OlvaZsófi nagyon-nagyon-nagyon régen beszélt erről a könyvről egy videójában, és nekem nagyon tetszett az egész. Aztán olvastam róla baromi sok rossz kritikát, ezért mindig kivettem a kosaramból, amikor akciós volt. Karácsonyra viszont kaptam könyvutalványt a családomtól, és olyan könyveket vettem meg rajtuk, amikre nagyon kíváncsi vagyok, de nem venném meg magamnak, így beszereztem a Libri akciójában. És milyen mocskosul jól tettem. A felénél sem járok, de eddig ez a világ legaranyosabb szövege. Egyszerre beszél romantikus és ifjúsági nyelven, tematizálja az ökofeminizmus fő kérdéseit, miszerint a férfi a világ technikai részeiért, a nő a világ természeti részeiért felel, és összehoz egy kezdő boszorkányt és egy kezdő számítógépes zsenit. És közben pusztul el a világ, megkérdőjelezhetetlenül a pusztulás felé tart, amit ez a könyv lehet, hogy el is fog érni, de a srácnak és a lánynak valószínűleg össze kell majd fognia ezügyben. Zseniális, könnyű olvasmány, nagyon aranyos, kedves, emberközeli, lélekábrázoló, és ha nagyon nem ront a szerző, akkor az első kedvenc könyvem az évben.

Anthony Burghes: Gépnarancscovers_574146.jpg
A Gépnarancsot az egyik legjobb barátom ajánlására olvasom, aki szerint ezt a könyvet el kell olvasnom, ha elolvastam az 1984-et, és hát január elején vitathatatlanul befejeztem az 1984-et. Nem igazán tudok róla sokat, csak hogy nagyon hasonló az 1984-hez, ahol az ösztönös viselkedés az egyetlen lehetőség a hatalommal szembeni lázadásra. Azt is tudni vélem, hogy a kapitalistább, konformistább társadalomról kíván beszélni egy fiatal elbeszélőn keresztül, aki pikáns módón orosz szavakkal keveri az akkori szlenget. Valamiért most nagyon rá vagyok kattanva ezekre a témákra, és szeretnék minden hónapban elolvasni egy klasszikus irodalmi szöveget, ebben a hónapban ez volna az. (Félek egy picit már ettől a minden hónapba ígérgetéstől, mert tavaly nagyon felsültem vele, de nagyon szeretném ezt tartani, és jó könyvek várnak, szóval hátha.)

covers_554927.jpgDavid Levithan: Majd egy nap
A könyv, amit nem tudom, miért nem szereztem be eddig, de most megkaptam ajándékként (köszönet érte), és most akkor el is olvasom. A könyv a Nap nap után sorozat harmadik része (az első kettőről még tojáshéjjel a blogger popsimon itt meséltem), és a sorozat első két része ott szakadt meg, ami engem a legjobban érdekel. A főszereplő, A minden nap más kamasz testében ébred, de már megszokta, mert így él, mióta tudatánál van. Aztán egy napon beleszeret egy lányba, és ez az egész történetet összezavarja. A-val sokáig a napi testekben találkoznak, de a történet egy pontján A megtudja, hogy van lehetőség sokáig egy testben maradni, de ez azt jelentené, hogy a másik személyiség kilökődne. Eddig A úgy dönt, hogy nem hozhatja meg ezt a döntést, de nem tudom mit tartogat a harmadik könyv a gyönyörű borítója alatt.

Celeste Ng: Amit sohase mondtam elcovers_414233.jpg
Nagyon régóta tervben van ez a könyv (khm. szintén OlvaZsófi rajongott érte nagyon), és most nagyon érzem, hogy hívogat, pedig nem fantasy és nem is disztópia. Ez egy thriller és egy jól megírt családi rajz, aminek a középpontjában egy halott lány és a kínai-amerikai családja áll, akik minden be nem váltott lehetőségeiket, álmaikat ebben a lányban látnak. Elvileg a könyv arról szól, hogy egy család tagjai nagyon igyekeznek megérteni egymást, talán vannak benne generációs és nemzetiségi konfliktusok, kérdések is, de csak tippelni tudok, és kíváncsian várni. Azt várom tőle picit, hogy bilincseljen magához, és ne tudjam letenni, és szerintem azért nem olvastam eddig, mert féltem, hogy ez nem történik meg. De ideje legyőzni a félelmeket.

covers_553542.jpgMészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az emberek országa
Vannak azok a szülés klisék, hogy meg sem születtél, de már tudtam, hogy nagyszerű leszel. Valami ilyesmi a helyzet Az emberek országával. Mészöly Ágnestől még nem olvastam, de több könyve várós, és egyszer egy írótáborban több napig láthattam, és egy hajnalban megkértem, hogy hadd ölelhessem meg, mert csodálatos kisugárzása van. Pozitív, de érződik, hogy volt küzdelme az élettel. És nagyon ezt az élményt várom a szövegeitől is. Molnár T. Eszter felnőtteknek írt szövegeit már olvastam, és nagyon régóta szemezek már az ifjúságijaival, mert Molnár T. Eszter zseniálisan ír. Teljesen mellesleg, de nagyon örülök, hogy tudja a nevem, és a becenevem, ami az Őszi Margó egyik nagyon-nagy öröme volt. És hát azért nem a könyvről beszélek, mert alig tudok róla valamit azon túl, hogy zseniális lesz és hogy ifjúsági disztópia, amiben a Földön járunk a harmadik világháború és a klímaválság után és a maradék emberi kultúra területére kapunk bepillantást két kamaszodó szereplővel. Elmondhatatlanul várom.

Ez lesz ez a hónap. Mivel még szinte sehol nem állok, és már csak fél hónap van vissza a januárból, ezért vannak kétségeim, de hat olyan könyv van itt, amit elmondhatatlanul várok, és könnyen olvashatóak, így talán van bizalomra is okom. Csütörtökön vagy pénteken igyekszem érkezni az újévi terveimmel, amik most inkább irányadóak, semmint precízek lesznek, és az első értékelésen is dolgozom már. Vizsgaidőszak van, drukkoljatok a vizsgákhoz és hogy legyen időm és erőm blogolni. Bár már csak két hét, de pont két hét múlva lesz vége a hónapnak is. Szóval drukkoljatok, légyszi.

Meg azt se felejtsétek, hogy:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A novemberi kedvencem, és a 6 decemberre betervezett cím

Sziasztok,

megint nagyon a hónap elején, de sikerült hoznom az ilyenkor szokásos 1 és 6-ot, amiben egy könyv erejéig visszatekintünk az előző hónapra, így mesélek picit a kedvenc novemberi olvasmányomról, aztán pedig a következő hat olvasmányt tervezem, immáron decemberre. Nagyon nagy hónap volt a november, nagyon sok tök izgalmas könyvet olvastam, sikerült közülük több fantasyt olvasnom, a feminizmus is többször előkerült, de végül, csak sikerült egyet választanom:

1_es_6_1.JPG

1: A novemberi kedvenc olvasmányom

Patrick Ness: A daruasszonydaruasszony.jpg

Patrick Ness a kedvenc szerzőm, és ebből nem szoktam titkot csinálni. Zseniálisnak tartom azt, amit ifjúsági disztópiákban csinál. Az egyik első olyan olvasmányélményem a Soha nincs vége, ahol a főszereplő mellesleg meleg, és nem aktívan ez befolyásolja a cselekményt, sőt, ezt a regényt akkor is imádtam volna, ha a szereplő nem volna LMBT karakter. Így hát nagyon vártam és nagyon féltem A daruasszonytól, mert Patrick Ness könyv, de a felnőtteknek írta, és nem kifejezetten fantasy, sokkal inkább a mágikus realizmus eszközeivel él.

George Ducan nem is igazán lehetne jó ifjúági szereplő, bár a regényben erősen identitáskérdésekkel és nagy szerelemmel küzd. George Ducan 48 éves, most vált el tőle a felesége, néha találkozik a lányával, aki szintén elvált, és az unokájával, akit nagyon szeret. Egy nyomtatószalont üzemeltet egy alkalmazottjával, és könnyen úgy érezheti, beleragadt az életébe.

Az egyik éjszaka hatalmas tülkölésre ébred. Egy daru száll le az udvarába, akinek az egyik szárnyát nyíllal átlőtték. George álomittasan ellátja a daru sérülését, aztán visszaalszik. Nemsokára találkozik a titokzatos nővel, Kumikoval, akiről ő ugyan nem tud semmit, a művészetük mégis dolgozni kezd együtt. George régi könyvek lapjaiból rak össze mozaikokat, Kumiko pedig ékes madártollakból. A két ember alakjai mögül egy valódi összeillő mégis diszharmonikus történet áll össze a föld teremtéséről és minden másról. Egy nagyon szép szerelmes történet ez. egy mese, amiben az ember megtanul veszteni és kockáztatni. Patrick Ness eddig mindig a történetre helyezte a hangúlyt, de ennek a regénynek lelke van a szereplők miatt. Szerettem, hogy Ness ebben is jó.

6: A decemberre betervezett címek

Anne Choma: Gentleman Jackgentleman_jack.jpg
Anne Lister titkos naplója
A HBO idén hozott egy sorozatot Anne Listerről, a 19. század elei angol vidéki arisztokrata nőről, aki leszbikus volt és grafomán módon lejegyzett mindent az életéről. Ebben a könyvben az HBO sorozatot felölelő másfél évről olvashatunk konkrét szemelvényeken és nagy, narratívákban dolgozó leírásokon keresztül. Anne Ebben az időben kétszer lesz szerelmes igazán, betekintést nyerünk abba, ahogy helyezkedik nála magasabb városi rétegekbe, ahogy próbálja érvényesíteni tudományos érdeklődését és ahogy maga nőként egy birtok élén igyekszik létezni. Anne Lister ír. Az apró birtokigazgatási kérdéseken át a matatásig és a megfeszülésekig mindenről. Izgalmas, ahogy megteremti a szavait a női szexualitás leírásához, és izgalmas, ahogy flörtjeit, virágfogalmazásait próbálja nevesíteni. Udvarol. Nőként. Nőknek. Menő könyv, és hamarosan végzem vele.

hogyan_lehetnelo.jpgAli Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Egy reneszánsz festő a rá nehezedő társadalmi nyomásokkal küzd. Úgy érzi, nem élheti meg önmagát, identitásáról le kell mondania. Egy angol kamasz napjainkban az anyja feletti gyászát próbálja megélni, miközben bizonyítékokat keres arra, hogy politikai aktivista anyját lehallgatta a titkosszolgálat. A kettejük története egy olaszországi gallériában kapcsolódik össze, ahol a festő szelleme úgy dönt, követni kezdi ezt a fiút. Nagyon sokat várok a könyvtől, a fülszöveg alapján tele vagyok kérdésekkel.

Cristina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyvautoboyography.jpg
A könyv mondhatni már meghódította angolul is a magyar LMBT piacot ezzel a biszexualitást és mormon vallási témát is feszegető kreatívírással, regényírással kapcsolatos ifjúsági történettel. Egy kedves és fordulatos regényt várok a könyvtől, ami néhány napja jelent meg magyarul. Négy hónapról fog szólni, amely pontosan elég arra, hogy elkészüljön egy regény, vagy hogy szerelmesek legyünk. Várom. Megrendeltem már.

1984.jpgGeorge Orwell: 1984
Felfoghatatlan, de eddig még nem olvastam ezt a könyvet, így az egyik legjobb barátommal elhatároztam, hogy ez tarthatatlan (ő sem olvasta eddig), így decemberben elolvassuk. A világ legklasszikusabb utópiájáról van szó, amikor a világ békéje a legfontosabb, amiért cserébe a nagy testvér mindenkit megfigyel. Nagyon alapmű, nagyon sok minden dolgozik vele, és nagyon várom, hogy végre el tudjam olvasni.

Horvát János: Televíziós ismeretek
Vizsgázom december közepén televíziós alapismeretekből, és Horvát János alapkönyv erre, így elolvasom. Ez van, ezt kell olvasni.

Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországonkolosi.jpg
Rendkívül hasonló a helyzet. Kolosi Péter az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese, korábbi programigazgatója, és ott volt a hazai kereskedelmi televíziózás kezdeteinél, elsősorban akkor még mint Fókusz műsorszerkesztő, amiből aztán kinőte magát. Azt hiszem Árpa Attila fenegyerekeskedő Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem című könyve után jó lesz egy ilyen higgadtabb, akár tudományos igényű szöveget olvasni, ugyanarról. Ezt a könyvet tényleg várom.

 

 

 

Ez lesz majd ez a hónap. Igyekszem érkezni értékelésekkel, bár most egy picit kidőlt, de facebookon érkezik az #ugyanazaszeretet kampány, lesz évzáró bejegyzés, szóval tartsatok decemberben is velem. 🙂

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak, vagy az adventi kampány érdekel, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Év végi hajrában kihívás 2019 edition

Sziasztok,

valami érthetetlen oknál fogva tavaly elfelejtettem kitölteni az év végi hajrában könyves kihívást, de idén nem követem el ezt a hibát, mert baromira muszáj magamat ösztönözni arra, hogy hajlandó legyek szembenézni az év végével. Vagyis hát egyáltalán nincs év végi hangulatom még, az éves terveimmel is rosszul állok, mi tagadás, a nagy részüket el is engedtem… De nézzük mi vár ránk a következő bő egy hónapban, ha nem a tervek utáni őrült kapkodás. Ez a véletlenül, de baromi jól sikerült kép után:

ev_vegi_hajra.JPG

1.) Milyen könyvet kezdtél el, amit még be kell fejezned?

 Vjacseszlav Ar-Szergi: Lepkelelkek című könyvét be kell fejeznem hétfőre, Kristin Newman: Amíg ti szültetek, én című könyvét csak levezetőnek vettem elő a több nehéz szöveg közé, így a hónapban még azt is be akarom fejezni… Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem hagyja félbe című kötetét is be fogom fejezni idén… Ennyit olvasok most aktívan.

2. Van úgy nevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?

Erre két éve is ugyanazt a választ adtam, mint most, és ez jó dolog. Oscar Wilde mesék. Nagyon szeretem őket, pedig kegyetlenek, az emberről mesélnek nagyon őszintén, tele metaforával, amik jól hozzák a borongós novemberi, ősz végi hangulatot, mégis állati tisztán. Idén úgy alakult, hogy Patrick Ness ilyen szerepben lesz, novemberben olvastam tőle A daruasszonyt és a Szólít a szörnyet, és most tervezem újraolvasni a Mi, hétköznapi halandókat is. Szintén gyönyörű szövegek, valami tisztát őriznek latyakos, bekuckózós napokra.

3. Milyen új megjelenést vársz még?

Ebből most három is van, ráadásul mindhárom LMBT kötet. November közepén jelent meg Ali Smithnek a Hogyan lehetnél mindkettő című szépirodalmi regénye a Magvetőnél, de még nem volt a kezembe, A Könyvmolyképző Kiadó végre kihozza a Christina Laurentól az Autoboyography-t sírnivaló Egy fiús könyv címfordítással, de ez legyen mindegy, mert a legnépszerűbb külföldi LMBT ifjúságik között van, ráadásul biszexuális főszereplővel, ami elég ritka, és nagyon megörültem, hogy jön a Montaque-testvérek második része az Alexandránál Útmutató hölgyeknek a kalózélethez címmel, bár a sorozatnak még az első részét sem olvastam, de rövidesen pótolni szeretném.

4. Mi az a három könyv, amit idén még el szeretnél olvasni?

Több könyv van még, mint három. Egy csoporttársammal elkezdünk havonta klasszikusokat olvasni, és most kezdjük George Orwell: 1984 című könyvével, aztán van három tankönyvem: Árpa Attila: Ha én ezt a klubban elmesélem, Horvát János: Televíziós ismeretek, Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországon. Recenzióban van nálam Anne Choma: Gentleman Jack című életrajzi regénye, és tényleg jó volna Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságól az erényig című könyvét még idén letudni.

5. Van-e könyv, ami még esélyes az „év könyve” címre?

Ó, hát a Gentleman Jacktől is sokat várok, az Autoboyography is elég jó lehet, Az Úriemberek kézikönyvét is sokan dícsérik. Ezzel együtt még nem tudom, hogy mikkel is kell versenyre kelniük, tényleg nem néztem még meg, mert tényleg nincs év vége hangulatom. 20160521dr-life-6-jel-amely.gif

6. El kezdted-e már a jövő évi tervezést?

Nem. Két dolog van már meg: Jó volna jobban haladni (vagy legalább haladni) a korábban beszerzett LMBT könyvekkel. Nagyon jó az, hogy van már annyi frissebb megjelenés, hogy el tud rajta működni a blog, de az olvasmányok meg csak gyűlnek és gyűlnek, és gyűlnek, és… Jah, szóval egyre több lesz mindig belőlük.

A másik, hogy szeretnék sokkal több társadalomismereti, bölcsészeti és urbanisztikai tanulmánykötetet olvasni.

De ennyi, és végignézve az idei teljesítéseimen, könnyen lehet, hogy ennyi is marad. És tök jó lesz így. 🙂

Ennyi lettem volna mára. Ez lesz még idén, ezeken dolgozom, ezeket várom, ilyenek… Azért szeretem ezt a bejegyzést, mert rövid, de tömör és tényleg a lényeget írja le. Szóval ez lesz a lényeg idén még. 🙂

Ha nem szeretnétek lemaradni róla, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon, ahol háttértartalmakat is láthattok, esetleg lessetek be instagramra, ha az érdekel, ki áll a blog mögött. 🙂

És semmiképp ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: Az októberi kedvencem, és a 6 novemberre betervezett cím

Sziasztok,

tudom, hogy nem szokott ilyen hosszú szünet lenni két bejegyzés között, de most úgy alakult, hogy még csak a mai bejegyzésben érkezem a hónap elején szokásos 1 és 6-tal, amiben egy könyv erejéig visszatekintek az előző hónapi kedvencemre, aztán pedig belecsapunk a következő havi tervekbe. Októberben nagyon sok jó könyvet olvastam, és nehéz volt választani, de végül egy régóta várt könyvet hoztam nektek, ami nagyon megdolgoztatott olvasóként, a terveim közül pedig egy könyv átcsúszott októberről, de ennek is leírom majd az okát. 🙂 Csapjunk is bele!
kepkivagas_9.JPG

1: Az októberi kedvencem:

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezetecovers_572830.jpg
Molnár T. Eszter azt mondta a dedikáláskor, hogy ez a könyve nagyon más lesz, mint A számozottak című novelláskötete, aztán úgy javította, hogy meg nagyon hasonló is. És egy picit ez van, tényleg. Mindkét szöveg nagyon darabos és feszültséggel teli. A számozottak egy-egy feszült élethelyzetet mutat be, olyanokat, amikbe be-befúj egy eljövendő forradalom szele. A Teréz, vagy a test emlékezete egy gyermekkori szexuális trauma felnőttévekre való kivetülését mutatja be három pontszerűbb lehetséges életszakaszon keresztül. A regény rendkívül tagolt. Három fejezetben különböző ugyanazt megélt elbeszélők beszélnének egymás variánsaként különböző élethelyzetekben. Az elmesélést szótárszerű bejegyzések szakítják meg angol-magyar és német-magyar nyelven, és fotókollázsokat is láthatunk a regényben, amiben az arc szótároldalakkal van helyettesítve, tovább hangsúlyozva ennek a szimbolikáját. Ezzel együtt is húsba maróan személyes ez az elbeszélés, akár a jelenbéli gondolatokat, akár a visszaemlékezéseket látjuk, mégsem alakul ki egy egységes kép a főszereplő(k)ről, csak a személyiség legfontosabb mozzanatára zummol rá. A szégyenről, az elfojtásról és az elhallgatásról beszél. Különböző családi és munkahelyi környezetben látjuk a szereplőt, aki mindenhol hallgatni kényszerül, így az utolsó pillanatig maradnak hiátusok, amiket Molnár T. Eszter tisztáz, pontosan annyira, amennyire az ránk tartozik. Szépirodalom, nem akar minket megsiratni, nem akar feldühíteni, csak feszülté tenni, gondolkodtatni, működtetni. Azt hiszem, baszdmegoltatni a végén. Nálam abszolút elérte.

és

6: A hat novemberre betervezett cím:

Seanan McGire: Minden szív kaput nyits3.jpg
Ez a könyv egy nagy átcsúszó, talán pont azért mert nagyon rövid, és mindig azt hiszem, hogy lesz rá időm. Nagyon izgatottan várom már másfél éve, hogy elolvassam, már többször bele is olvastam, és tudom, hogy baromi jó lesz. A könyv világutazó gyerekekkel foglalkozik, akik a más világok nagyon különböző tapasztalatai miatt már nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, és egy nevelőotthonban próbál meg egy felnőtt egykori csellengő gyermek segíteni rajtuk. És elolvasom novemberben. Ha november 29-én még nem kezdtem el, magamra zárom a szobaajtót, és addig nem megyek ki, amíg el nem olvastam. Enni sem. Sehová.

covers_458959.jpgSzvoren Edina: Pertu
Szvoren Edina a kortárs novellairodalom egyik legnagyobb alakja. Tavaly jelent meg a legújabb, Verseim című novelláskötete, ami számos rangos irodalmi díj mellett a Libri-díjat is megszerezte tavaly. Nagyon tartaléklángon tartott, sötét, feszült Szvoren Edina világa, egy molyos értékelés szerint kell a sapka, sál, különben megfázunk, és én ezt elsős egyetemistaként nagyon szerettem a novelláiban. A Verseim viszont nekem nem ugrották meg az emlékeim szintjét a nyáron olvasva, és ezért szeretném újraolvasni a Pertut. A könyv aktualitása, hogy Szvoren Edina a héten tartott Szegeden könyvbemutatót, ott voltam, és megőriztem a lelkesedésem Szvoren Edina deviáns kisközösségi novellavilága iránt

Moskát Anita: Horgonyhelycovers_352540.jpg
Szóval Moskát Anita csodálatos írónő, a hazai fiatal fantasyirodalom egyik szuper írója, és eddig csak az idén megjelent Irha és bőrt olvastam tőle (itt szerettem nagyon), de a Horgonyhely óta tudok róla, az egyik legjobb barátom rajongva szereti a könyvet, OlvaZsófi is nagyon kedveli, akinek nagyon adok a véleményére, és hát biztosan szuper lesz. A könyv egy olyan világot épít fel, ahol mindenki a talajhoz van rögzítve, és csak a terhes nők utazhatnak vagy egyáltalán változtathatnak helyet. Azok alapján, amit eddig olvastam, tele van feminizmussal és ökokritikával, amiket nagyon szeretek egy könyvben. A decemberi 1 és 6 kedvenc könyvének abszolút várományosa.

covers_429599.jpgPatrick Ness – Siobhan Down: Szólít a szörny
Ez most egy nagyon furcsa betervezett olvasás, és nem tudom mennyi tartozik ebből rátok. Ott kezdődött, hogy a hónapfordulón olvastam Patrick Ness: A daruasszony című munkáját, és már csak a Szólít a szörny maradt olvasatlan. Ezzel együtt, teljesen véletlenül a hónap végén bejelentették, hogy Patrick Ness kitüntetés van a moly.hu-n, és Patrick Ness a kedvenc szerzőm, így arra gondoltam, hogy végre sort kerítek erre a könyvre. És aztán egy hozzám nagyon közel álló ember meghalt. És ez a könyv a gyászról szól, gyerekszemszögből. Egy rákos anyáról, aki mellett egyedül él a gyermeke, és próbál megküzdeni a saját felfogásával azzal, hogy az anyja meg fog halni. Nagyon régóta nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre, és bármennyire barom módon hangzik, talán most kellett, hogy a kezembe kerüljön. Patrick Ness mindig lemossa a lelkem, és most nagyon úgy érzem, hogy lesz dolga.

Alice Broadway: Inkcovers_509652.jpg
Az Ink egy olyan világot hív elénk egy izgalmas ifjúsági krimiben, amiben az emberek testét születésüktől fogva tetoválások borítják, amik lassan az életük történetét mesélik el. A főszerepben egy árva lányt követünk, aki az apja testén felfedezte a világ legnagyobb bűnének a jelét, és próbálja kinyomozni az apjának az eddig számára ismeretlen múltját. A történetet egy gyönyörű borító fedi, és nagyon bizakodó vagyok a történettel kapcsolatban is.

covers_574883.jpgAnne Choma: Gentleman Jack
A könyv a 19. századi angol üzletasszonynak, Anne Listernek a naplóját dolgozza fel, aki fittyet hányt arra, hogy mit várnak el tőle a társadalom szigorú szabályai. Anatómiát tanult, politizált, üzletelt, utazott, nőket hajszolt, és nem is adott a látszatra, Egy nagyon őszinte naplót ígérnek a hírek a könyvvel kapcsolatban, ami a barátnői orgazmusának leplezetlen leírásán túl az akkori teljes társadalmat kívánja bemutatni egy általában perifériára szorult közösség tagján keresztül, aki nem hajlandó tudomást venni erről a perifériáról. Nagyon várom a könyvet, november 07-én jelent meg magyarul a HVG Könyvek kiadásában, érkezik belőle recenziós példány, izgatottan várom.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok! 🙂
Ha volna kérdésetek, vagy megjegyzésetek, hagyjatok bátran kommentet, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppen így igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. 🙂

Hamarosan jövök a következő bejegyzéssel, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

2 / 5 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén