Olvasmányélmények a szivárványon innen

Címke: tbr 2 / 4 oldal

Áprilisi summa

Sziasztok,

nagyon durva, hogy olyan mintha ezer éve írtam volna a legutóbbi havi summát, pedig csupán pont egy hónap telt el azóta. De persze többnek tűnt, lassan megy az idő karanténban, sok könyvet sikerült rendelni, kevesebbet olvastam, viszont rengeteget blogoltam (Ez a 41. bejegyzésem ebben a hónapban a személyes blog posztjaival összeadva, de egy meleg srácként ezzel a 12. bejegyzésemmel sem maradok szégyenben.), és hát bőven van mit mesélni, szóval nem is nyújtom tovább a szót.

aprilis_1.JPG

25 Könyvet szereztem az elmúlt hónapban

Elsősorban kiadói akciókat kerestem. Tök fontos, hogy most, amikor bezártak a könyvesboltok és elmaradt a könyvfesztivál, ha tehetjük, közvetlenül a kiadótól rendeljünk. Ezzel támogatjuk őket, miközben van, hogy olcsóbban ki is jövünk, mint egy terjesztői rendeléssel. Ha mégis úgy alakul, mert mondjuk jó akcióitok van, keressétek a Líra, Libri vagy Alexandra csoport könyveit a saját terjesztőiknél. Én is így igyekeztem támogatni a kiadók munkáját, és a kiadók szuper akciókkal hálálták ezt meg. Mutatom:

Maxim: Dream válogatás akció

Jesse Andrews: Manmon
Az álmokon túl
Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni könyv írójának a tavaly megjelent egészen másirányú ifjúsági disztópiája ez a regény. Benne mindenki akkora, amennyit ér, így az élete során mindenki nőhet is és alacsonyodhat is a beleszületett helyzetéhez képest, és van egy tér, az álmoké, ahol mindenki egyenlő, és vannak emberek, akik képesek irányítani az álmok terében történteket. A regény során egy kamasz fiú-lány testvérpárt követünk, akik közül a lány ki akar házasodni egy gazdag magas jogásszal, aki képes őket az egészen apróságukból kiemelni. Elkezdem olvasni a regényt, de aztán mindig jöttek mások, így nem olvastam tovább, pedig érdekesnek tűnik.

Karen M. McManus: Tartsd meg a titkot
Karen M. McManus jegyzi a Lehull a lepel ifjúsági krimit, és úgy tűnik, hogy ebbe a krimijébe is került LMBT szereplő. Egy izgalmas regénynek ígérkezik egy lány főszereplővel, aki most csöppen a titkokkal teli kisvárosba, ahol néhány évente eltűnnek kamasz lányok. Karen McMannus érti a krimit, de az az igazság, hogy egy picit sok LMBT mellékszereplős ifjúsági krimi lesz ebben a bejegyzésben, és nem tudom, hogy pont ez a könyv mikor fog sorra kerülni.

GABO: 1000 könyv közül lehetett 999 forintért akció

Andrew Hodges: Kódjátszma
Alan Turing élete

Nem emlékszem mikor talált meg Alan Turing, de biztosan kamasz koromban, mert olyan kép él róla a fejemben, aki nagy történelmi karakter, akinek szenvednie kellett a melegsége miatt. Csak sokkal később láttam a filmet, aztán pedig nagyon sokat tanultunk róla az egyetemen, hiszen megalapozta a rövid matematikusi pályáján is a mesterséges intelligencia és mai általános nyelvészet, nyelvtechnológia alapjait. Nagyon régóta szemezek a könyvvel, de 5000 Ft az alapára, és nem azt mondom, hogy egyszer nem vettem volna meg, de eddig mindig volt helyette más.

Scott Westerfeld: Túlvilágok
Darcy egy nő, aki félbehagyta az egyetemet és New Yorkba költözött a készülő ifjúsági regényével, ahol gyorsan beilleszkedik a tapasztalt és fiatal írók közé. Közben pedig Darcy különleges regényével is megismerkedünk, aminek a főszereplője egy terrortámadás elől a -túlvilágra menekül, de könnyen lehet, hogy ez a különleges képessége nem elég ahhoz, hogy megmeneküljön. LMBT, Régóta figyelem. Örülök, hogy megvan, de nem tudom, mikor fogom elolvasni.

Caea Delevinge – Rowan Coleman: Mirror, mirror
Ezt a könyvet elmondhatatlanul jó volt olvasni. Egy ifjúsági krimi, amiben olvasás közben nem csak az elkövetés miértjét és tettesét kerestük sokáig, hanem azt is, hogy mitől lesz LMBT+ szöveg, és mindkettőtől leesik az állad. Egy osztály különceit egy iskolai énekóra feladata összehoz egy próbaterembe, és a közös dühük épít valami olyat, amit könnyen tarthatnak a következő egy évben otthonnak. A barátságuk kis törései azonban felszínre kerülnek, amikor az egyikük eltűnik, de ha nem kapaszkodnak össze, minden, ami jónak tartanak darabokra hull. Itt írtam róla.

Daryl Gregory: Afterparty
Ez a könyv szörnyen véletlenül jött felém az akcióban, de elképesztően boldog vagyok ettől. Mostanában nagyon érdekel a hit mint téma, és ez a szöveg nagyon erős kérdéseket tesz fel róla. Az Afterparty az okosdrog forradalom után játszódik, amikor már otthon mindenki képes lesz drogot nyomtatni. Egy tudós társaság ekkor felfedezi az ÚME 110-et, későbbi nevén a Jelenlétet, ami képes elhitetni a fogyasztóval, hogy isten fizikailag is ott van vele. A készítők úgy döntenek, hogy ez a szer nem kerülhet az utcára, évekkel később egy gyülekezet mégis használni kezdi. Ez után nyomoz az egyik, egyébként leszbikus feltaláló, így egy nagyon mozgalmas és cselekményes történetet kapunk. Itt írtam róla.

Ruth Ware: Sötét erdő közepén
Ezt még valamikor OlvaZsófi ajánlotta nagyon, és talán LMBT szálat is emlegetett, de lehet, hogy ez hülyeség. A fülszövegből nagyon kevés derül ki, igazából annyi, hogy ez egy thriller, aminek Nora a főhőse, aki meghívást kap Clare erdő közepére szervezett lánybúcsújára. Akad valami régóta elvarratlan szál is, és a dolgok egyébként sem alakulnak túl jól. Krimi, amiről azt szoktam mondani, hogy nem igazán az én műfajom.

Andrew Ridker: Jótét lelkek
Tavaly az év közepén jelent meg a Jótét lelkek, és szintén isten hozta a polcomon. Mindig bizalomgerjesztő, amikor egy regény címkéi között az erotikus, az LMBT és a családregény is szerepel, de közben sokan szeretik, és a fülszöveg is érdekesnek tűnik. Egy idősödő, jelzálogproblémákkal kűzdő középszerű egyetemi professzor áll a regény előterében, akit elhagyni készül a barátnője, a már felnőtt gyermekei nem foglalkoznak vele, kiderülhet, hogy valójában alig ismerte a halott feleségét, és most muszáj összeszednie magát. Izgalmas könyvnek tűnik, tudom, hogy lesz egy pillanat, amikor le fogom szedni a polcról, és egyben elolvasom. Ezekkel a könyvekkel mindig ez van.

Moskát Anita: Bábel fiai
A tavalyi év egyik nagy olvasói élménye volt Moskát Anita utóbbi két regénye az Irha és bőr (itt írtam róla) és a Horgonyhely (A két regény kapcsán itt beszélgettünk Anitával az LMBT irodalomról és a szórakoztató SFF irodalomban lévő LMBT lehetőségekről.) a tavalyi évem nagy kedvencei voltak, és most az első regényét is beszereztem. Bár nem volt akciós, de régóta vártam, és a kiadótól a legkorrektebb rendelni. A regényről azt tudom, hogy a különböző hatalmi struktúrák dolgoznak benne, egyház, főpapok meggyőződéséről és lehetőségeiről, próféták üzeneteiről olvashatunk bennük, miközben minden a vérről és a pénzről szól. Mindig azt hittem, ez lesz az első Moskát Anita regény, amit olvasok, mert a hatalom és a vallás olyan kérdések, amik nagyon-nagyon érdekelnek, de aztán az élet máshogy rendelte. No nem baj.

Líra: Nagyon kíváncsi voltam mindkét könyvre, könyvfesztiválon akartam őket beszerezni, és találtam 3000+ felett 25% + ingyen szállítós kupont

Sebastian Barry: Végtelen napok
A XIX. század közepén a 17 éves Thomas az éhinség elől az Egyesült Államokba szökik, ahol egy befogadó családot és szerelmet is lel a család fiatal férfija, John személyében. A pár együtt harcol a polgárháborúban, majd amikor a sors eléjük sodor egy sziú kislányt örökbe fogadják, hogy együtt bejárják az egész országot. Egy nagyon várt történet ez, ami most jelent meg a Magvető gondozásában, és nagyon örülök, hogy megjelent, de most egy picit félek tőle, mert nem kötnek le sokszor a történelmi szövegek, viszont a kedves kis család szeretetrevalósága úgy érzem nagyon fog tetszeni.

Bordás Máté: Egy völgy elárasztása
Ezt a kötetet a könyvfesztiválon akartam megvenni, hogy a kiadónál vegyem, de végül megvettem most. Bordás Máté egy nagyon jó és jófej fiatal költő és ijesztő volt kézbe venni a kötetét, mert Máté egy olyan srác, akit mondjuk 2017 óta folyamatosan követek. Időről időre jelenek meg a zseniális Rost folyóiratban, aminek ő az egyik szerkesztője, együtt laktunk JAK-táborban, ami egy meghatározó hét volt, azt hiszem mondhatjuk, hogy mindkettőnknek, és nem egymás miatt. És azért hablagyolok, mert eddig csak bele-belenéztem a kötetébe, ami egy tök bátor kötet. Nagyon más, mint amit itthon szoktak csinálni, kinyitva is látszik, hogy Máté olvas például kortárs világlírát. Itthon, ha ömlenek a gondolatok, akkor a beatből omlanak, és tök működnek, de Máté tök más és nagyon működik ez is. Annyira, hogy még nem volt bátorságom nekiállni szorosan olvasni.

Molybolt: Az unokaöcsém egy olyan könyvet szeretett volna húsvétra, ami csak ott volt, de kellett még venni két könyvet a postaköltség miatt

David Sheff: Csodálatos fiú
David Sheff újságíró, aki végigélte, ahogy a fiatal és tehetséges gyermeke metamfetamin függő lesz. Többszöri rehab és visszaesés, egyetemváltás története ez egy szülő szempontjából, aki mindig fél attól, hogy megcsörren a telefon, de közben mindig próbál reménykedni. Terápiára járnak, orvosokkal konzultálnak, majdnem megmérgeződik egy egész család élete, és próbálják elfogadni, hogy az a csodálatos fiú és a függő srác, akinek minden mindegy és akiből csak a drog beszél nem ugyanaz a személy. Egy apa szinte reményvesztve próbál küzdeni a gyermekéért, mert tudja, hogy különben pár héten belül holtan találnák túladagolva, és eközben újságíróént igyekszik a lehető legtöbb forrást felkutatni és a legtöbb szempontból vizsgálni a függést, különösen a metfüggést. Kemény dokumentum regény ez, és egy izgalmas önismereti kaland számomra. Tipikusan az a könyv, amit azért vettem meg, mert a borítója szép (Jó, de sokat segít, hogy Timothée Chalamet van a moziplakát alapján készült borítóján.), de örülök, hogy elolvastam.

Dimitry Glukhovsky: Poszt
Dimitry Glukhovsky az egyik legismertebb kortárs orosz író, itthon is sorra jelennek meg a regényei, és már többnél éreztem azt, hogy meg kellene vennem. A legutóbbi ilyen regénye volt a Text, ahol a közösségi média valóságában értelmezi a közeljövőben játszódó politikai katasztrófát. Most a fővárosra és vonzáskörzetére visszaszűkült Ororszországban járunk az egykori Volga mentén, amire most már csak folyóként hivatkozhatnak. Egy határőr és a 17 éves bajkereső, kíváncsi nevelt fia története vár a gyönyörű könyvtárgy belsejében. Az elejét elkezdtem, és tetszik, de nem most fogom folytatni, de tudom, hogy el fog jönni az ideje.

Agave: Nagyon szerettem volna Neil Gaiman könyvét, és akciós volt, és rendeltem hozzá még egyet, ami idén jelent meg és nagyon érdekelt.

Cory Doctorow: Radikálisok
Négy felkavaró történet a jelenből

A könyv négy nagyon izgalmas sci-fi novellát, kisregényt tartalmaz, amiben különböző Egyesült Államok béli összeomló jövőket ismerhetünk meg, amelynek alapja lehet akár a terrorizmus, akár a korrupció, akár a darknet vagy az apokalipszis pénzzel való túlélhetősége. Izgalmas szövegeket várok leginkább, és egy picit tartok ettől a kisregény formától, de tényleg nagyon akarom, hogy jó legyen.

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Neil Gaiman az SFF irodalom egyik hatalmas alakja. Olyan szövegek fűződnek a nevéhez, mint az Amerikai istenek vagy az Északi mitológia. Tudtam, hogy egyszer el fogom veszteni a Gaiman szüzességemet. Sokáig azt gondoltam, hogy a Coraline lesz ez a könyv, mert egy portálutazó kislányról szól, nyilván Alice, és a többi, amit behív ez a téma. Aztán Moskát Anita megosztott pár hónapja néhány idézetet ebből az esszégyűjteményéből, és úgy éreztem, hogy sokkal könnyebben függök rá a szerzőre, ha olyan elméleti szövegekkel kezdek, amik (1.) tök okosak, (2.) tök érdekelnek. Most pedig nagyon akciós volt, 1200-300 forintért rendeltem.

Libri: Random akciók

Cserna-Szabó András: Puszibolt
Mi más is lehetne egy nagy regénynek a fő kérdése, minthogy mi is a helyzet a boldogsággal? És Cserna-Szabó Pusziboltja nagy regény minden ismerősöm szerint, aki már olvasta. Ő a kortárs irodalomnak egy nagyon zseni alakja, humoros, de vérkomoly regényeket és tárcaszerű irodalmi szövegeket, novellákat ír, de van több receptkönyve is. Irodalmi receptkönyvek. Például a pacalról. Sokan ezt a könyvét tartják a legnagyobbnak, tavaly előtt újra megjelent a Helikonnál az új életműsorozata első darabjaként, de én akkor a friss (és zseniális) Az abbé a fejével játszik könyvét vettem meg. Aztán megnyertem a szintén zseniális Mérgezett hajtűket, és most 50%-kal árulták a Pusziboltot. Pedig nem akartam már könyvet venni. A Puszibolt egy városról beszél, ahol mindenki a bolgoságot keresi, de a boldogságok elég különböző dolgok. És az sem biztos, hogy ha megveszel valamit a Pusziboltban, az sokáig kitart. Cserna okos lesz és vicces. Várom, hogy megjöjjön az olvassunk Csernát hangulat. Szerintem a hangulatvárós könyvek közül ez jön majd meg először.

Gerőcs Péter: Árvaképek
Gerőcs Péter létezéséről régóta tudok, tudok a regényeiről, de nem gondoltam, hogy valaha olvasni fogok tőle. Szépirodalmi szerző, már több regénye és novelláskötete jelent meg, látszik a szövegein, hogy bölcsészebb regényeket ír. Aztán egy kedves régi ismerősöm mutatta a Győztesek köztársaságát, aminek meleg a főszereplője, és akciós volt a Librinél mindkét könyve, így megvettem. Egy gyanútlan csütörtök délután pedig úgy döntöttem, hogy kiolvasom, mert jól fog majd esni. És jól is esett. Egy lassú történetet mesél el a regény egy férfiről, aki nem hajlandó elköteleződni, csak a szakmájának, a fotográfiának él. Betekintést kapunk mind a gyermekkorába, mind öregségébe, és végig a gyermekkori szomszédjuk, egy ikerpár kíséri. Érdekes történet volt. Lassú, filozofálgató, bölcsészkedő, de jól működött, feszes volt, megvolt a maga különös misztériuma végig, és jól működtette a mágia, az őrültség és a hideg, mindent alaposan leíró ralitást egyszerre. Jó volt olvasni, fogok még tőle. Például a következő regényt:

Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága
Semmit nem tudok róla, csak azt, hogy a szereplői egy már pusztulásba roskadt ország romhegyein szenvednek, talán valamiképpen disztópia is, és meleg a főszereplő. Tóth Krisztina gyönyörű fülszöveget írt hozzá, de valahol olvastam egy Bíró-Balogh Tamás írást (talán tárcát) arról, hogy a fülszövegbe írt ajánlás nem igazán az olvasónak szól, ezért nem is kifejezetten informatívak. Lehet benne valami.

Bill Clegg: Volt valaha családod
A könyv, ami nem igazán érdekel látszólag, de valami mégis mindig húzogatja a bajszom felé, és amúgy LMBT szöveg, szóval ebben az akcióban már muszáj volt megvennem egy ezresért. A regény egy nőt követ, aki a lánya esküvője előtti éjszaka mindenkit elveszt, aki egy picit is számított számára, és próbál tovább élni, miközben a szeretteiről féltve őrzött titkok kerülnek a napvilágra. Szkeptikus vagyok, de jó volna, ha jó volna. Családregény, gyász, titkok, magány, akár még egy jó szöveg is lehet.

Nathan Hill: Nix
Nathan Hill regénye 2018 óta olvasható magyarul, és szinte az első pillanattól kezdve tetszik, de szörnyen féltem is tőle, mert egy nagy és súlyos kötetről van szó. És egyszerűen gyönyörű a fülszövege, ezért nem is próbálom meg interpretálni. Tessék:

Samuel ​Andresen-Andersont tizenegy éves korában elhagyta az anyja. Az átlagos külvárosi nőnek ez volt az egyetlen radikális tette – legalábbis Samuel így hitte, ám évekkel később hippi terroristaként látja viszont őt a hírekben, mert állítólag rátámadt egy elnökségért kampányoló republikánus kormányzóra. A média rovott múltú militáns szélsőségesnek állítja be, de Samuel úgy tudja, hogy Faye sosem hagyta el az iowai kisvárost. Elhatározza, hogy megírja az anyja életrajzát, tabuk nélkül, ehhez azonban először meg kell találnia őt. Ahogy a múlt nyomába ered, a történet végighömpölyög a nyolcvanas évek álmos külvárosaitól a ’68-as chicagói zavargásokon át a második világháborús Norvégiáig, a rejtélyes Nix szülőföldjére, akiről kiskorában meséltek Samuelnek. A férfi rájön, hogy mindent át kell értékelnie, amit valaha az anyjáról gondolt.
A Nix különleges történet az anyai önzésről, alkotói válságról, a politika társadalmat megosztó hatalmáról és arról, hogy néha attól szenvedünk a leginkább, amit a legjobban szeretünk.

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk
Ocean Vuong egy fiatal, 32 éves vietnámi származású amerikai író, akinek a családja a háború elől menekült az Egyesült Államokba. Verseiben tematizálja a szegénységet, a melegségét, a származását és a beilleszkedés nehézségeit vagy épp az elsőgenerációs értelmiségi sorsát. Regényében gyönyörűen ír szemléletes metaforákkal ugyanerről az életről. A könyvet szinte a tavalyi külföldi megjelenése óta várom, és azt hittem sokkal később fog Magyarországra eljutni. Most olvasom, imádom. Nagyon más, hiperérzékeny, személyes lírai szöveg. Kedvenc lesz. Majd írok róla. 🙂

Prae: Minden könyvre 50% kedvezmény

Lesi Zoltán: Merül
Nagyon szeretem Lesi Zoltánt, szerintem zseniális kortárs alkotó, menő, ahogy a művészetre tekint. A költészet napi bejegyzésben már meséltem a tavaly megjelent Magasugrás című kötetéről, ami a tavalyi évem egyik nagy olvasmányélménye volt. Abban az 1936-os náci olimpia történetének interszex szereplőit járja körül, itt a család témát. Családtagokat ígér a fülszöveg, akik gyökértelenek, nem kapcsolódnak igazán családokhoz. Tudom, hogy Lesi zseni, szóval kíváncsi vagyok a kötetére. Mellesleg egy tojás úszik a vízfelszínen a borítón, amit már most imádok.

Nagy Péter: Alternatívák
A popkultúra kapcsolatrendszere
H. Nagy Péter kötete nagy izgalommal tölti el az egyik legjobb barátomat, és egyrészt emiatt, másrészt a széles tudományos merítés ígérete miatt szereztem be én is ezt a könyvet. Azt ígéri a fülszövege, hogy széles művészeti térben kutat, beszél irodalomról, filmről, zenéről (külön egy egész fejezetben Lady Gagáról), megnézi, hogyan viszonyul a magaskultúra a popkultúrális termékekhez, műfajokhoz, hogyan jönnek létre alternatív kánonok például sci-fi, fantasy területeken belül, beszél arról, hogy az SFF világ hogyan kapcsolódik Gaga klippjeihez és performanszaihoz, vagy hogy azokkal hogyan használja a médiateret. Nagyon várom, megvan az esélye, hogy nagyon szeressem, de majdnem elfelejtettem, hogy ez is a PRAE-nél jelent meg, így csak utólak rendeltem a többihez. Örülök, hogy van saját példányom, bár nálam van a barátomé is. 🙂

Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai
Ember, embertelen és ember utáni

A monografikus szöveg ugyanazt a kérdést járja körül, mint számos más tudomány az emberi gondolkodás óta: Micsoda az ember? Mi különbözteti meg őt a világ többi entitásától? Minek köszönheti a világ felett álló pozícióját? A poszthumanizmus már ezt a pozíciót vizsgálja. Az embert mint környezetében élő jelenséget, amely nem csak ágense a világnak, hanem el is szenved dolgokat. Tisztázza, hogy képtelenség az emberi képességeinken túl észlelni, és ezt akár például az állatjogok, akár a kibernetika világában is észbe kell tartanunk. Nagyon erősen elméleti, filozófiai szöveg, félek tőle, de a poszthumanizmus, úgy mint egy másfajta tudományos, gondolatelméleti narratíva elmondhatatlanul érdekel.

Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra
Ezt mindig azzal kell kezdeni, hogy az írót egyszer ittasan megölelhettem Szigligeten, mert nagyon pozitív energiákat áraszt, ezért elfogult vagyok. Általában az ifjúsági regényeiből ismerjük, de ez egy vérkomoly magyar közegben játszódó huszonegyedik századi krimi, amit mindenki szétdícsér. Benne egy egykori osztálytársakból álló csoport teszi meg a 28 éve évről évre minden évben megrendezett kis túráját a Rókabérc közeli vadászházba, ahol idén az éjszakai pálinkázából nem ébred fel az egyik társuk. Nem vagyok egy krimis ember, talán ez már kiderült, de Mészöly Ágnes jó lesz. 🙂
 

8 könyvet sikerült ebben a hónapban elolvasni

Ez nem jó, persze, több kisebb olvasási válságon is átestem, és a két blog illetve az egyetem is vett el időt és energiát, így biztosan megnőtt az olvasásra szánt idő helyett a youtube-on töltött időm hossza, de ezzel együtt sem vagyok elégedetlen. Tartalmas hónap volt.

Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált
Egy fiú Schindler listáján
Egy lengyel zsidó családot, és annak a családnak a legkisebb gyermekét követjük a vészterhes időkben. Maga a szöveg szerintem a maga 200 oldalával nem igazán hoz újat a holokausztdiskurzusban. Beszél a gettósításról és a munkatáborokról is, viszont a regény szinte első felében csak a kis gyermekkori életét látjuk, ami értem, hogy miért lehet fontos, hiszen az elbeszélő még gyerek, amikor ezeket a dolgokat átéli, de szövegszinten ez nagyon vontatottan jelenik meg. Schindlert viszont tök másként mutatja be. Nem a munkatábor felől látjuk hanem egy olyan család gyermeke mesél róla, ahol az apa már a háború előtt is Schindler gyárában dolgozott. Ha nagyon unatkozol, és ez az egy könyv van a közelben, olvasd el nyugodtan. Egyébként a nővéremnek rendeltem a Maximos akcióban, csak előtte gyorsan elolvastam.

Daryl Gregory: Afterparty
Fent már írtam róla. Az értékelését ide kattintva találod. 🙂

David Sheff: Csodálatos fiú
Fent már írtam róla.

Cara Delevingne – Rowan Coleman: Mirror, mirror
Fent már írtam róla. Az értékelését ide kattintva találod. 🙂

Gerőcs Péter: Árva képek
Fent már írtam róla.

Tim Crane: A hit jelentése
A vallás egy ateista szemével

Tim Crane a CEU filozófiaprofesszora, és ebben az esszéjében azt próbálja megmutatni, mi az a vallás igazából, mik a definitív jegyei, amik megkülönböztetik a babonáktól vagy a mágiától, és mi az, amiért ez ma, ebben a tudománnyal teli században is fontossá teszi ezt a kérdést.  Bemutatja a vallásos embert, betekintést kapunk a vallási erőszak sokszor leegyszerűsített vagy félreértett voltára (mint a délszláv-háború, ahol három különböző vallású nemzet kereste az érvényesülést), és végül megnézzük, mit jelent az, hogy ezen emberek felé toleránsaknak kell lennünk. Fontos könyv, sokáig halogattam az elolvasását, de rengeteget tanultam belőle, és mivel sokat gondolkodom vallási, hitbéli dolgokon, ezért fogom tudni ezt a tudást használni is.

Eberhard Staub: Az élő város
Urbánus életformák változása

Eberhard Staub könyvét tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, és ez így is lett. Február óta olvastam, pedig alig 200 oldal, de érdemes lassan olvasni, hogy igazán értsük azt a folyamatot, amit leír. A városi polgárság elmúlt náhányezer évét tekinti át az esszéjében. A közös terek és a magánélet viszonyát, az életet működtető hatalmi struktúrákat és társadalmi rendet veszi sorra. Nem azt mondom, hogy úgy érdemes olvasni, mint aki soha nem hallott az urbanisztikáról semmit, mert vannak pontok, ahol szerintem kevesebbet merít, mint amennyit érdemes volna. Nem említi például Hausmann nevét, bár ott van a szövegben távolról minden, de valahogy nincs ott. Ezzel együtt izgalmas szöveg, nagyon szerettem, jól működő perspektívákkal tette tágabbá a látómezőmet, dolgok között teremtett összefüggéseket, és szemléletes metaforákat kaptam. Szerettem.

Terék Anna: Duna utca
Terék Anna a fiatal kortárs líra egyik legautonómabb hangja és legcsodálatosabb alkotója. De tényleg. Iszonyatosan zseniális. A Halott nők kötete a kedvenc verseskötetem evör, és mivel hamarosan érkezik egy régóta várt új kötete, amiben elsősorban az apjával való kapcsolatát, és a vele kapcsolatos gyászát fogja tisztázni, ezért úgy gondoltam, el kell olvasnom a másik polcomon lévő kötetét is. A Duna utca elsősorban a felnövést, a Jugoszláviában lévő gyermekkort, a Budapestre kerülést, a nemzetiségi és nyelvi kérdéseket valamint a szerelmeket tematizálja. Erős metaforákkal dolgozik, minden mondatában állít valami nagyon érvényest az emberekről, a városról, a dolgok állásáról, miközben leginkább éreztet mindent, ettől mégsem veszít a hiteléből. Nagyon szerettem Terék Annát, nagyon jó lesz a következő kötete is.

Nézzük az év elején meghatározott kategóriák szerint:

Nonfiction: A lehetetlen valóra vált, Csodálatos fiú, A hit jelentése, Az élő város
Város: Az élő város
Zsáner: Afterparty
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Eberhard Staub, Leon Leyson
Kortárs magyar szépirodalom: Árva képek
LMBT: Afterparty, Mirror, mirror

Blogoltam

Amennyire nem az olvasás hónapja volt ez a hónap, annyira a blogolásé. Először is elindult egy személyes blogom, a Szilvió random blogol, ahol április elsején elindítottam egy 30 napos, egy önismereti munkafüzet alapján lévő önismereti posztsorozatot, ami most a 29. bejegyzésénél tart, jellemzően mindig este írom meg a bejegyzést rá, és eddig minden nap volt blogbejegyzés rajta. Ez azonban biztosan tarthatatlan lesz a következőkben, de igyekszem kialakítani egy rendszert és keresem a tereit, lehetőségeit ennek a felületnek is. Egyrészt már régóta kecsegtetett, hogy legyen egy személyesebb blogom, ahol nem adott ennyire a téma, másrészt pedig arra jutottam, hogy a karantén jó alkalom arra, hogy megtanuljak, elkezdjek megtanulni kvázi magazinszerűen írni.

Ugyanakkor blogbejegyzésekben ezen a blogon sem volt hiány. Szám szerint ez a 12. bejegyzés a hónapban, ami legalább a duplája a megszokottnak, és nyilvánvalóan nem tartható hosszútávon, de most vitt a hév.

Április elsején rögtön érkezett egy értékelés, méghozzá Seth Mendoza: Akit már egyszer magára hagytál című regényéről, ami történetesen nem létezik, egy kis áprilisi tréfa volt részemről, amit azért a poszt végén felfedtem, tartalomba integrálva. Harmadikán érkezett az új 1 és 6, amiből négy könyvet sikerült elolvasnom. A Mi a gender? olvasás alatt, az Eltűnt férjek galériája pedig most pihen egy ideig.

Ezt követően érkezett a régóta tologatott tanulmánykötet, Ritter Andrea: Melegek című szövegének az értékelése, aminek néhány izgalmas felvetését szemléztem is, majd kitöltöttem a karanténban otthon olvasós könyves kihívást, majd költészet napján öt korárs magyar verseskötetet ajánlottam a figyelmetekbe.

Azt követte Daryl Gregory: Afterparty című szövegének az alternatív fülszövege, majd két poszttal később az értékelése is. Március végétől szeretném, ha minnél gyorsabban jönnének ki az olvasott könyvekről a bejegyzések, ezért a lemaradtak mellett folyamatosan érkeznek majd az aktuális szövegek is. Hasonló a helyzet ennél is.

Az Afterpary alternatív fülszövege és értékelése között elindult/újraindult a Kibeszélős sorozat, amit nagyon régóa szerettem volna jól visszahozni. Az első részben az életem fordulópontjain velem lévő könyvekről meséltem, és három hetente péntekenként fog érkezni belőlük új rész a terveim szerint.

Az új alternatív fülszöveg és értékelés páros a hónapban utoljára Cala Delevinge és Rowan Comenan közös ifjúsági krimijükkel érkezett, köztük kitöltöttem egy szerintem szuper kérdéseket feltévő book tag-et, aminek nem láttam még a nevét, de molyon nagyon sokszor láttam már, és szeretem is olvasni. 🙂 És most ez a 12. bejegyzés. És erre tök büszke vagyok, mert gombócból már sok is az a 12. Ugye.

Szóval így, ennyi volt ez a hónap. Nem kevés, hosszúra is sikerült a bejegyzés. Búcsúzom is mára. Ha kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

1 és 6: A márciusi kedvencem és hat áprilisra betervezett cím

Sziasztok,

a márciusi tervezés csófos kudarcba fulladt, de talán az április kiszámíthatóbb lesz, így nem tántorodunk el attól, hogy a hónap elején a újabb terveket szövögessünk. Két elméleti szöveg mellé választottam két ifjúságit, és két szórakoztató irodalmit, szóval őszinén tudok bízni a listában, ami előtt egy csodálatosan szép könyvre emlékezem vissza a múlt hónapból:

1_es_6_4.JPG

1: A márciusi kedvencem

Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!covers_506588.jpg
Az igazat megvallva ennek a könyvnek könnyű dolga volt, ha a szívembe akarta lopni magát, mert olyan klisékből épít egy klassz és minden pillanatában érdekes történetet, amiket szeretek. Egy tizenhárom éves srác a regény első lapján elhatározza, hogy mostantól férfi lesz. És baromi szépen és érzékenyen teszi ezt. Jojo délen él a nagyszüleivel, édesanyjával és húgával, és a regény első oldalaiban arról ír, hogy nem fog megrettenni a nagyapja mellett amikor levágja a kecskét, mert a férfiak nem rettennek meg és nem undorodnak… Szóval igen, nagyon rendesen vett már meg az első oldalon. A regény cselekménye, hogy az anya és a gyermekek útra kelnek, mert az apa most szabadul ki a börtönből. A nagy dolgok az utazás közben vagy gondolati síkon történnek, de sem a folyamatos, de feszesen tartott visszaemlékezések, sem az okosan egymást követő epizódok felépítése nem hagyja ellaposodni a történetet.

A regényt három szálon olvashatjuk. Olvashatjuk Jojo gondolatatit, akit a családjáért, különösen a húgáért való felelősségvállalás mozgat, valamint az anyjáét, aki nem igazán alkalmas arra, hogy kifejezze a szeretetét, vagy észlelje a gyermekei szükségletét. A regény második felében csatlakozik be egy olyan elbeszélő, aki képviselni fogja a holtakat és az ő történetüket a regényben, amely így, mint egyfajta szűk történetuniverzum kezd létezni.

És ezért kedvenceltem a könyvet, és ezért beszélek most róla. Amellett, hogy egy nagyon korrektül megírt ifjúsági téttel rendelkező regény, ami olyan lírai intim, húsbavágó képekben mutatja meg a felnövést, még hatalmas világot is épít köré, amit egészben látunk a regény végére. A szövegben olyan fontos kérdések is tematizálódnak, minthogy hol a helye a hagyományos orvoslásnak, ott, ahol olyan betegségekkel küzd az ember, mint amilyen a rák, de csak nagyon messze található az abortuszklinika, vagy hogy megmentesz-e valakit azzal, hogy megölöd, akit pár perc múlva elevenen égetnének meg. És közben persze érzékeny a jelen társadalmi környezetre is, beszél a szegénységről, a rasszizmusról, börtönviszonyokról vagy épp a női-férfi szerepekről. Zseniális regény, szeretettel ajánlom nektek.

és

6: Az áprilisra betervezett címek

Sally Hines: Mi a gender?covers_586428.jpg
Szóval ez a könyv most nem véletlenül első. A Scolar Kiadótól kaptam recenzióra pár hete, és mire oda jutok, hogy elolvasom, lehet, hogy olyan országban fogunk élni, amelyikben nem ismerik el jogilak, ha egy transznemű állampolgár szeretne a nemhelyreállító procedúrán átevickélni, ami eddig sem volt könnyű, mert az EMMI évek óta nem bírálja el a név- és nemváltoztatási kérelmüket. Szóval baszódjon meg a KDNP, és külön Semjén Zsolt. De tényleg.

Ez a könyv megmutatja, hogy milyen nemi kérdések lehetnek ma a világban a születéskor megállapítottakon kívül, beszél azok a pszichológiai, társadalmi, szexuális vonatkozásairól, tisztáz és kérdez. Egyébként pedig egy gyönyörű kivitelezésű kötet, nagyon jó csak belelapozni is.

covers_535059.jpgDavid Sheff: Csodálatos fiú
Szóval most felületes leszek, ha azt mondom, hogy nem lehet elég olyan könyved, aminek Timothée Chalamet van a borítóján, de hogyha az adaptáióban (amit még nem láttam, mert tavaly év elején jött ki, de alig vetítette valami itthon, és nincs kedvem lelopni (Kedves HBO Go, ha esetleg olvasod ezt, pls.)) nem ő szerepel, valószínűleg elmegyek a történet mellett, pedig baromira érdekes. Egy fiúról szól, aki egy csodálatos életet élt, jól tanult, jól sportolt, jó barát és jó testvér lett, de aztán megnézte a drogfüggőség mélyét, amiből most az újságíró apja próbálja kirángatni azzal, hogy sokszor elmondja neki, mennyire csodálatos srác, és végig hisz benne. Imádni fogom.

Cara Delevinnge – Rowan Coleman: Mirror, mirror covers_482857.jpg
Ez a könyv 2018-ban jelent meg a könyvfesztiválra a GABO-nál, és azóta gyötör, hogy nem vettem akkor ott meg a Mindig ez vannal, de nem vettem meg, és most van egy hatalmas akció a kiadó honlapján, és nyilvánvaló volt, hogy lecsapok erre a kötetre, bár nagyok a félelmeim. Cara Delevinne egy színésznő és szupermodell, aki generációja nyelvén szeretne mesélni olyan kamaszokról, akik nem találják a helyüket a világban, ezért alapítanak egy zenekart. Az egyik életvidám lányt azonban később halálközeli állapotban húzzák ki a Temzéből, és bár a rendőrség öngyilkosságra gyanakszik a csapat nyomozni kezd, és a saját legnagyobb titkaik is lelepleződnek a regény során. Valószínűleg az egyik szereplő LMBT karakter is lesz. Egy olyasmit várok, mint amit a Lehull a lepelben kaptunk. Tele vagyok félelemmel  a szöveg kapcsán, de nagyobb bennem a várakozás.

covers_578956.jpgTim Crane: A hit jelentése
A vallás egy ateista szemszögéből
Ez a könyv tavaly év végén jelent meg, és azóta nagyon érdekel. Az egyik barátom mélyen és nagyon szépen hisz Istenben, nagyon személyes a kapcsolatunk, és nagyon sokat beszélünk erről, mert ő az egyik legjobb barátom, akinek ez is az élete része, és sokáig számomra is az volt, így van mivel összevetni azt, amit elmond. Tim Crane ateistaként annak gondolt utána, hogy mégis mi az a hit, ami ma, a XXI. században is akkora embertömegeket képes megmozdítani. Mit jelent hívő életet élni úgy igazán, és teszi mindezt az egymás elfogadását hirdetve. Nagyon sokat gondolkozom ezen most, és érzek valami rokonságot a fülszöveg alapján a szerző kérdéseiben és hozzáállásában.

Daryl Gregory: Afterpartycovers_350701.jpg
És akkor most jöjjön a hitnek a másik oldala. Az okosdrog-forradalom után járunk, ahol bárki készíthet, nyomtathat, kitalálhat otthon új drogokat, ezért durván különböző hatású dizájnerdrogok keringenek mindenfelé. Ezek közül az egyik legfrissebb a Jelenlét nevű drog, ami a fogyasztó hitét programozza át, és egy új szekta osztogatja. Egy hívő lányt a drogfüggősége miatt kezelik, de az elvonási tünetek hatására öngyilkosságot követ el. Így kezdik el felkutatni, hogy honnan ered ez a szer, miközben a kitalálója ugyanabban az intézetben ül. Ez a világ tele van baromi izgalmas lehetőségekkel, én pedig tele vagyok kérdésekkel. A GABO-s rendelésemmel jön majd.

covers_304950.jpgNatasha Solomons: Eltűnt férjek galériája
Amikor összeállítottam a listát, még nem gondoltam, hogy ennyi olyan olvasmányom lesz, amit tudok kötni valahová, de ezt a könyvet úgy képzelem, hogy olyan lesz, mint az Engedetlenség Naomi Aldermantól. Egy zárt zsidó közösségben élő nőnek évek óta eltűnt a férje, de a vallási hagyomány szerint csak férfiak válhatnak el, így gúzsba van kötve. Ám egy nap egy festőművész portrét készít róla, ami belépőt jelent számára a kortárs művészvilágba, és különleges látásmódjával nagy sikerű galériát épít. És szintén az van ezzel a regénnyel, mint a Mirror, mirrorral, hogy úgy érzem, tele van lehetőségekkel, és félek, hogy nem fogja kiaknázni, mégis, most, hogy kiszedtem a könyves dobozból hazaköltözéskor, úgy éreztem eljött az ideje. Szóval itt az idő.

Ez lesz ez a hónap. 🙂 Igyekszem aktív lenni, és benne vagyok a lendületben, mert dolgozom az új, személyes blogom is. Épp így most azt találtam ki, hogy aktívabb leszek facebookon is, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. 🙂

Ha van kérdésetek, megjegyzésetek a poszttal vagy a könyvekkel kapcsolatban, keressetek bátran komment szekcióban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem érkezni a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran az előző bekezdésben linkelt blogon, vagy instagramon, twitteren, ha pedig támogatni szeretnéd a munkámat, arra is van lehetőséget, a címsor jobb oldalán. 🙂

De ami mindennél sokkal fontosabb:

Ne feledd a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A februári kedvencem és 6 márciusra betervezett cím

Sziasztok,

egy hosszú, vizsgákkal teli hét, és egy tettre kész hónapkezdés után hozom a hónap elején szokásos terveket. Egy zseniális könyvről fogok beszélni először, ami egyértelműen repült fel a kedvenc könyveim közé, aztán pedig mutatom a bátorkodó terveket, köztük több friss megjelenést. Kezdjük:

1_es_6_3.JPG

1: A februári kedvencem

Anthony Burgess: Gépnarancscovers_574146.jpg
A Gépnarancs a klasszikus disztópiák közül való, ami a XX. század második felének hidegháborús környezetében játszódik, de könnyen releváns lehet ma is. A főszereplő, akit követünk egy kamasz srác, aki otthon rendkívül polgári életet látott maga előtt a maga visszásságaival, és mint egy jó kamasz szereplő, radikálisan lázad ez ellen. A lázadásban társai más kamasz gyerekek, akikkel együtt bandáznak, kirabolnak és megszégyenítenek járókelőket és embereket a saját házaikban, miközben ki is használják a polgári értékrendet, lefizetnek egy idős hölgyekből álló csapatot, hogy falazzanak nekik: ők végig ott voltak a kocsmában, és egyébként is rendkívül jól neveltek. A rendőrség persze régóta igyekszik tetten érni a csapatot, és egyszercsak sikerül is.

És itt kezdődik a disztópia. A banda vezetőjét elárulják a társai és börtönbe kerül, ahol ha egy kísérleti programon vesz részt, akkor hamarosan szabadulhat, ugyanis a program eléri, hogy soha még csak ne is gondolhasson arra, hogy erőszakot követ el. Kiszabadulva próbál teljes életet élni, de ezt megnehezítik a korábbi tettei, és tök izgalmas dolgok történnek vele, tovább és tovább, amíg…

Szóval azt szeretem ebben a regényben, hogy velejéig generációs regény, ami lázad a minták ellen. Orosz szleng kifejezéseket használ, mert a hidegháborús környezetben a Szovjetúnió a legnagyobb ellenség. Beszél a szocializációról, hogy a normáknak való megfelelés igen is tud fájni, és megmutatja, hogy ez nem is lehet az általános cél minden helyzetben. És közben megméri az embert. Jó-e valaki, akinek nincs más választása, csak hogy jó legyen… És hogy cserébe a világ jó lesz-e vele, azt nem árulom el. Olvassátok el, zseniális. 🙂

és

6: A márciusra betervezett címek

Grecsó Krisztián: Magamról többetcovers_586676.jpg
Grecsó Krisztián a legismertebb kortárs magyar írók egyike. Azt lehet mondani, hogy tényleg tömegek olvassák a regényeit, egyéb írásait, az Élet és Irodalom prózaszerkesztőjeként egyébként is az irodalom kikerülhetetlen alakja, és hát vitathatatlanul a legnagyobb szépirodalmi kiadó legjobban felépített szerzője… És én nagyon féltem mindig is őt olvasni. Egyrészt a nyilvános megjelenéseiben mindig hihetetlenül kimért, irodalmias, ugyanakkor végtelenül tiszta és ártatlan. Mindig túl sterilnek tartottam, és nem mertem olvasni, mert féltem, hogy beigazolódik… Szóval azt hiszem én vagyok az egyetlen ember, aki ezzel a nagyon frissen megjelent verseskötettel kezdett el Grecsót olvasni, de ez jól van így. Egyrészt alátámasztja azt, amit gondolok róla, tényleg Grecsó kisujjában van az irodalom, és megvan a nyugodt távolságtartása a szöveggel, ami számomra nagyon más gesztus, mégis nagyon nagy találatok vannak a szövegben, amikért végsősoron érdemes olvasni a kötetet. Még nagyon az elején tartok, de mind minden kötetben vannak engem jobban megfogó és kevésbé megfogó versek… Talán a megfogók állnak nyerésre… Mutatok három szerintem nagyon jó sort:

És lehet-e méltóbban dicsőíteni valakit,
Mint nem tudni róla, hogy van,
Mégis érezni a hiányát

covers_586428.jpgSally Hines: Mi a gender?
Bevezetés a XXI. századhoz
A könyv, amit elmondhatatlanul várok, mert nem igazán érkezett még (vagy én nem találtam) jó magyar nyelvű tisztázó azokhoz a társadalomtudományos, a közéletet rendkívüli módon foglalkoztató kérdésekhez, hogy mi az a gender, mi a különbség a nem és gender között, miért reflektált ez a napjainkban ennyire és vajon volt-e ezzel kapcsolatban diskurzus korábban. A fülszöveg azt ígéri, hogy egy történelmi áttekintést ad, de a jelen helyzetet is vizsgálja egy kimerevített pillanatban. Azt várom tőle, hogy érthető legyen és hogy a társadalomtudományos kérdésekre ne feltétlenül egyértelmű válaszokat adjon, hanem megértesse velünk, hogy az adott válaszok egészen konkrétan mit is jelentenek tudományos szemüveggel vizsgálva. Nagyon várom, és hamarosan érkezik a recenziós példányom a Scolar Kiadótól.

Ocean Voung: Röpke pillanat csak földi ragyogásunkcovers_590845.jpg
Az Európa Kiadó újdonsága ez a kötet és nagyon nagyok a várakozásaim.
A főszereplő Kiskutya, egy Vietnámból bevándorló anya gyermeke, aki a húszas éveiben keresi a legjobb szavakat és kifejezéseket ahhoz, hogy leírhassa anyja háborús életét és a bevándorlása utáni újrakezdését, tisztázza az anyjával való terhelt kapcsolatát, és megvallja a szerelmét egy másik, drogfüggő fiúval. Nagyon izgalmas kötet lehet ez, ami tematizálja a széttartó identitásokat, beszél a szegénységről, a bevándorlásról, a családról, és azokról a dolgokról, amelyek igazán fontosak a pillanatnyi földi ragyogásunkban. (Nagyon tetszik a címe is.) Várom, szintén napokon belül érkezik. Arra számítok, hogy tartalomban legalább annyira jó lesz, mint a Macskám, Jugoszlávia, de nem akar annyira magas irodalmi lenni, és a célja, hogy az élet visszaálljon a rendes keretei mögé, nem csupán regisztrálja azt.

Tonny Kushner: Angyalok Amerikában
Jaj, hát ez egy dráma, ami a nyolcvanas évek Amerikájában játszódik, és egy szűk közösséggé alakuló elsősorban meleg embereket követünk, akik együtt élnek az AIDS érthetetlenségével és kezdeti mindennapjaival. A HBO készített belőle egy öt részes rövid sorozatot, amelyben olyan színészek játszottak fő szerepeket, mint Al Pacino, Meryl Streep vagy Emma Thompson. A hónap elején végignéztem a sorozatot, ami nagyon random volt. Egyszerre volt rendkívül vicces és közben nagyon tiszta helyzetekben mutatta be nyolcvanas évek amerikai meleg életét. És közben szörnyen valószínűtlen volt, amit jól hozott a 2003-ban használt bluebox technikába vetett hit ragyogása, ami visszanézve leginkább gagyi, de hozzátesz a dráma terének az öncélúságához. Nagyon szeretem a sorozatot, kíváncsi leszek a drámára.

covers_491138.jpgVeres Attila: Éjféli iskolák
Veres Attila a fiatal magyar horror fantasy irodalom egyik legmenőbb alakja, és lassan minden környékbéi rajongójával köszönő viszonyban vagyok, ami egy ilyen mém egy barátom és köztem. És ez a barátom is köztük van. Bár nem mindig beszél azzal az elragadtatással róla, amit megszoktam már másoktól, ő abszolút megérti őket, és nagyon régóta biztat, hogy olvassak már én is Veres Attilát, és hiába van meg nekem is (dedikálva) az Odakint sötétebb debütregénye, szerinte nekem mint nem gyakorlott horror olvasónak a novelláskötetével kell kezdenem, amit ő nagylelkűen kölcsön is adott. Eddig még csak az első ciklusnál tartok, összefoglalva azt tapasztalom eddig, hogy Veres Attila nagyon sokszínűen használja a prózai műfajokat, legyen szó blogbejegyzésről, vázlatról vagy túraértékelésről, és végig fenntart egy feszültséget. A világ rendjének a megborulása ezekben a novellákban nem kimondottak, de érezzük, tudjuk, és működik, még akkor is, ha a novella vége sem oldja meg a rejtélyeket. Még nagyon az elején járok, de tud velem működni a szöveg, és ha ilyen marad, akkor én is azt tudom mondani, hogy megértem mások rajongását.

H. Nagy Péter: Alternatívákcovers_435725.jpg
A popkultúra kapcsolatrendszerei
H. Nagy Péter már régóta ott van a figyelmem perifériáján, mert futottam már bele egy Lady Gagáról írott tanulmányába, amelyből végül egész kötetet írt. Ezzel párhuzamosan fedezte fel az előző bekezdésben is említett barátom  is őt, és ő neki egyből beégett a tudatába, és nagyon szereti, sőt baromi okosnak tartja. Így kaptam kölcsön tőle ezt a könyvet is.

A kötet maga egy monográfia, amely széles látószögben tekint a popkultúrára váltott nézőpontokból. Megnézhetjük, hogy hogyan válik valami tömegtermékké, milyen kritériumoknak kell megfelelnie, legyen szó akár filmről, akár konkrét életművekről, beszél arról, hogyan viszonyulnak az irodalmi és kulturális kánonok az ipari körülmények között gyártott tömegeket elérő alkotásokhoz, és hogyan alakul ki a szórakoztató zsánereknek a saját kánonja… Elemez még klipeket, ebben a szövegben is sok helyen fog feltűnni Lady Gaga, és a végén azt is megnézi, hogyan áll a populáris kultúra kritikája. Régóta a polcomon pihen, nagyon szeretném már visszaadni.

Ez lesz most ez a hónap, nagyon kiváncsi és bizakodó vagyok. 🙂 Azt gondolom, hogy jó könyvek lesznek, igyekszem majd róluk hamar írni, és egyébként is igyekszem hozni az elmaradt értékeléseket. Hamarosan érkezem is az elsővel, 🙂

Addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A januári kedvencem és a februárra betervezett címek

Sziasztok,

itt az új hónap, és szerencsére még tart az év eleji lelkesedés is, szóval tele vagyok olvasási tervekkel, és a múlt hónap kedvenc könyvét sem volt nehéz kiválasztani, hiszen a világ legaranyosabb disztópiája mégiscsak a világ legaranyosabb disztópiája. Mutatom:

1_es_6_2.JPG

1. A januári kedvencem:

covers_448302.jpgCharlie Jane Anders: Minden madár az égen
Nem csak a borítója gyönyörű ennek a könyvnek, hanem az egész könyv csodálatos. Egy disztópiában játszódik, amikor a világ mindennapos természeti katasztrófáknak van kitéve. Két szereplőt követünk, akik egy iskolába járnak, és mindketten túl különlegesek ahhoz, hogy ne legyenek különcök. A lány, Patricia a boszorkányság tüneteit kezdi magán észlelni, van, hogy tud beszélni az állatokkal, sőt egy nagy fa is rendkívüli talányt adott neki: Egy fa piros?. A fiú, Laurence egy technikai zseni. Inteneten talált leírás alapján két másodperces időgépet vagy láthatatlanná tevő gépet szerelt magának, a szekrényében pedig egy tanuló programot tartogat, amit könnyen lehet, hogy az Egy fa piros? kérdéssel az első önműködő mesterséges intelligenciává lehet tenni…

Aztán persze telnek az évek. Patricia elvégzi a boszorkányképzőt és nagyvárosi boszorkány lesz, aki képtelen visszafogni magát, ha az emberek megmentéséről van szó, Laurence pedig az emberiség túlélésének lehetőségén dolgozik egy új technikai rendszerben. Évek óta nem beszéltek, valahogy mégis egymásba botlanak, és rájönnek, hogy senki nem értette meg őket jobban, mint ők… És ez még messze nem a vége a történetnek.

Ez a történet csodálatos. Minden oldala után elmondtam a szobatársamnak, hogy ez a legaranyosabb könyv a világon (403 oldalas a szöveg, és még együtt lakunk, nagyon tisztelem ezért), és ez így van. A szöveg maga nagyon kedves és vicces, különcködő dolgokkal van tele, alapvetőnek veszi, hogy igazak a szereplők minden szava, így a világot kell hozzá forgatni, és nagyon kedves, vicces, ügyes epizódokat, mellékszereplőket épít fel. És közben működésben mutatja be az ökofeminizmus fő kérdéseit. A nők képviselik a természetet, a férfiak pedig igyekeznek, hogy leuralják a természetet és ők maguk hozzanak lére valamit a technika segítségével, mégis, összetartva a világról való tapasztalatainkat: Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy a világ fennmaradjon, nem csak egy olyan szélsőséges helyzetben, mint amilyen a regény végén megjelenik.

A szöveg nagyon izgalmas filozófiai, etikai kérdéseket mozgat arról, hogy az ember kizsákmányolhatja-e a természetet, fontosabb-e az ember fennmaradása, mint a bolygóé, megölhető-e egy gyermek, ha azzal a jövőt mented meg, és teszi mindezeket játszi könnyedséggel… Imádom, olvassátok el. Tényleg.

és

6: A februárra betervezett címek

Anthony Burghes: Gépnarancscovers_574146.jpg
A Gépnarancsot a januári tervekből gördítem tovább, és az egyik legjobb barátom ajánlására olvasom, aki szerint ezt a könyvet el kell olvasnom, ha elolvastam az 1984-et, és hát január elején vitathatatlanul befejeztem az 1984-et. Nem igazán tudok róla sokat, csak hogy nagyon hasonló az 1984-hez, ahol az ösztönös viselkedés az egyetlen lehetőség a hatalommal szembeni lázadásra. Azt is tudni vélem, hogy a kapitalistább, konformistább társadalomról kíván beszélni egy fiatal elbeszélőn keresztül, aki pikáns módón orosz szavakkal keveri az akkori szlenget. Valamiért most nagyon rá vagyok kattanva ezekre a témákra, és szeretnék minden hónapban elolvasni egy klasszikus irodalmi szöveget, ebben a hónapban most már tényleg ez volna az. (Félek egy picit már ettől a minden hónapba ígérgetéstől, mert tavaly nagyon felsültem vele, a januári úgy teljesült, hogy maradt tavalyról, de nagyon szeretném ezt tartani, és jó könyvek várnak, szóval hátha.)

covers_580453.jpgVölgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!
Völgyi Anna könyve az év végén jelent meg, és sajnos a vizsgaidőszak miatt nem tudtam recenziót vállalni belőle. Így viszont abban a szerencsében volt részem, hogy figyelhettem a könyv útját, és nagy örömömre az olvasók szeretik, így egy izgalmasnak ígérkező első regényről tudok majd mesélni nektek. A regény hőse Sára Bristolban mosogat és szerelmes lesz a kolléganőjébe, Laurába. A szerelem a fülszöveg szerint ugyan viszonzatlan marad, viszont Sárán keresztül betekintést kapunk abba, hogy hogyan lesz egy nő szerelmes egy másik nőbe, és megértheti az olvasó, hogy mennyire ugyanarról a szeretetről van szó, miközben beszél a szöveg az emigráns létről is, és Sára családja, otthona sem marad teljesen feltáratlan. A történetben arra vagyok a legkíváncsibb, hogy Sára biszexualitását mennyire fogja taglalni, hiszen Sára előző párja András. Érdekel, hogy a főszereplő vajon már elfogadta-e magát, vagy mennyire out biszexuálisként, ugyanakkor vannak félelmeim azzal kapcsolatban, hogy mennyire sztereotipan fogja ábrázolni a férfi és a potenciális nő partnert. De ez majd úgyis kiderül. Nem mellesleg, szerintem nagyon szép könyvtárgy.

Katz Katalin: Visszafojtott emlékezetcovers_220937.jpg
A magyarországi romák holokauszttörténetéhez
A magyarországi cigányság holokausztélményeinek tematizálása csak a hetvenes-nyolcvanas évek óta lehetséges az irodalmi, kulturális és szociológiai közegekben is. A néphagyomány ugyan őriz néhány népdalt, vagy különös történetet, például Sára Sándor 1962-es vizsgafilmjében a film elején látható cigány szereplő a holokausztról énekel, viszont ez kifejezetten elhallgattatott téma volt itthon. Katz Katalin személyes motivációi is ezek. Ő maga zsidó családból származik, az apja megjárta a koncentrációs tábort, és mesélt a lányának ottlévő cigányokról, de amikor ő maga kutatott, alig talált róla valamit. A tanárom, akivel roma kérdésben kutatok a legjobb szakirodalomnak tartja erről a kérdésről, én pedig kíváncsi vagyok rá, mert a holokauszt későbbi feldolgozását is vizsgálja. A könyvtárban csak éjszakára kölcsönözhető, úgyhogy valószínűleg majd egy szombaton beülök és kiolvasom.

covers_4932.jpgPierre Bayard: Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?
Pierre Bayard azon egyetemi oktatók közül való, akik megértik, hogy nem tudtad két hét alatt átrágni magad a többezer oldalas világirodalmon, de azt nehezen fogadja el, ha nem tudsz róla beszélni. Különösen igaz ez azóta, hogy megjelent a könyve ebben a kérdésben. Mert igen, rövid az élet, és nem lehet minden könyvet elolvasni, még akkor sem, ha törekszünk rá. Nem tudom, hogy hogy állok ezzel a szöveggel (mert nem olvastam még, lol), de az van, hogy akár hinni is hajlandó vagyok benne. Mindenesetre kíváncsivá tett.

Eberhard Straub: Az élő városcovers_483281.jpg
Az urbánus életformák változásai
Eberhard Staub szerelmese a városoknak, ezért nagyon régóta kíváncsi vagyok a könyvére. Az élő városokban azt mutatja be, hogy hogyan alakultak ki az igazi városok, a demokrácia bölcsői, a szabadság fellegvárai és a bűnözés és egyéb devianciák gyűjtőhelyei, és hogyan alakultak ezek az ókortól a ma ismert formájukig. Végigkövetjük hogyan alakultak át a városi terek, és hogyan követi a változásokat a mindenkori városi polgárság. Úgy érzem ez lehet az alapszövege annak, hogy későbbi szakirodalmakban és regényekben értően tudjak nyúlni a város tematikájához, és azt mondják nagyon élvezetesen és érezhető lelkesedéssel beszél a témájáról. Elmondhatatlanul várom.

covers_179877.jpgDon DeLillo: Cosmopolis
És ha már város. Itt egy férfi, akit a filmben Robert Pattinson játszik, mégsem Bruce Wayne, és csak át akar jutni a városon, hogy eljusson a fodrászához. És ha már utazik az egymásnak kilincset adogató útitársaival igyekszik bedönteni a japán jent, és ha úgy van, esetleg elhozni az apokalipszist. A városban lévő élet viszont úgy tűnik mindenképpen akadályozni akarja abban, hogy eljusson a fodrászához hófehér limuzinjával.

Nagyon izgalmas szövegnek ígérkezik, ami az amerikai posztmodern irodalom jegyében született, tematizálja a hatalmat, amit ez a fiatal milliárdos is képvisel, pontosan úgy, ahogy egy fehér, kőgazdag városi férfitől elvárjuk. Beszél a pénzről, amely megengedi, hogy egy csúcs módon felszerelt limuzinban tárgyalj bárkivel, beszél a testiségről, hiszen a szeretője és a felesége is megjelenik a limuzin hátsó ülésén, és beszél mindarról, amit mi erről a világról gondolunk, anélkül, hogy értékelné azt. Egyszerűen a borítón feltüntetett kérdést járja körül: Meddig mehet el ez a mégiscsak antihős? És ha már őt követjük egész nap, szükségszerűen hatással lesz ránk, de milyenre? Régi klasszikus hiányosságom, hogy nem olvastam, csak filmben láttam az Amerikai psychót, de annak a világát képzelem ezen szöveg mögé.

Ez tűnik így most vázlatosan ennek a hónapnak. 🙂 Sok lyukas időm lesz órák között, így bizom benne, hogy sikerül olvasnom is, de majd nyugtával a napot úgyis. 🙂

Ha van olyan szöveg, amit ti is beterveztetek februárra, írjátok meg bátran hozzászólásként, és tegyetek ugyanígy akkor is, ha kérdésetek vagy megjegyzésetek van! 🙂

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon további háttértartalmakért. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon vagy a még kísérletező, de lelkes twitter adatlapomon. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A decemberi kedvencem és hat januárra betervezett cím

Sziasztok,

azoknak, akik azt gondolják, mekkora baromság, hogy a hónap közepén hozom a hó elején szokott 1 és 6-ot, amiben a havi olvasmányterveimet szedem össze, azoknak igazuk van, de így alakult, és cserébe alig olvastam még valamit a hónapban. Szóval pánikra semmi ok, csapataink harcban állnak, és eddig egy számomra tök fontos beadandót írtam, amivel végeztem, szóval mostantól helyreállt a világ rendje, és minden a szokásos rendszertelenségben zajlik majd tovább. Szerencsére azt mondtam már, hogy boldog új évet, szóval nem ezzel kell lezárnom ezt a gondolatsort. Mert már le kellene zárni. Kezdjük a januári 1 és 6-ot:

ujegyeshat.JPG

1: A decemberi kedvencem:

Alice Broadway: Inkcovers_509652_1.jpg

Az az igazság, hogy négy nagyon jó LMBT könyvet is olvastam decemberben, amik mind egytől-egyig megérdemelnék, hogy ide kerüljenek, de nem szeretek LMBT könyveket a hónap könyvének választani, mert ez egy tök jó lehetőség ahhoz, hogy beszéljünk egy picit nem LMBT könyvekről is. Másrészt ezzel a könyvel indult meg a januárban még biztosan tartó disztópiacunami az életemben. Most beütött, és hát ha a világnak rosszak is ezek a könyvek, én imádom.

Szóval az Ink egy nagyon izgalmas ifjúsági disztópia-trilógia első része, amiben megismerjük Leorát a pályaválasztáson gondolkodó kamaszt, aki ebben a regényben megindul egy nagyon határozott irányba. Leora tetováló lesz. És ez ebben a világban sokkal többet jelent, mint a miénkben, mert Saintstone-ban mindenki a bőrén viseli a történetét. Úgy tartják, hogy, ha a bőrünkön tudjuk viselni a terheinket és büszkeségeinket, akkor az egy jobb, bűntelenebb társadalomhoz vezet. A haláluk után az itt élőket megnyúzzák, akiknek így megtisztul a lelke, és a bőrükből egy könyvet készítenek, amit aztán a családja megkap, és ez a könyv segít nekik emlékezni a családtag kedves és jó dolgaira, mert az ember csak addig  él, amíg emlékeznek rá. A regény egy pontján azt mondják, olyanok, mint a kedvenc regényeink, hogy csak ritkán olvassa őket az ember, de fontos, hogy közel legyen hozzájuk. És ez tök szép ideológia az egész mögött. 🙂

Ugyanakkor, hogy máshogy lehetne ez a könyv disztópia, ha nincsenek benne ellenségek. A tetovált társadalom ellenségei az üresek, akiknek nincs tetoválásuk, és minden bizonnyal azért nincs, mert titkolnivalójuk van és társadalomellenesek. Azok pedig, akik lebuknak, hogy az üreseket segítik, viselniük kell az életükben az elfeledetteknek a jegyét, és a bőrüket elégetik haláluk után. És a világ persze nem annyira fekete-fehér, mint ahogy elsőre Leóra gondolja.

Bár a regény nyelve szerintem néhol gügyögős, mégis nagyon klassz, ahogy az általános disztópiasémák mentén, de beavattja az olvasót az akkor még nem is totalitáriusnak gondolt világban. Nagyon szerettem, hogy Leora személyisége is meghasad a többségnek való megfelelés és a megismert ellenzéki, kisebbségi helyzetből.  A regény konfliktusát és információadagolását végig nagyon híven követte Leora gondolat- és érzelemvilága és cselekvése. Egy trilógia első része, még nagyon sok minden lehet ebben a világban, de az Ink eddig menő, és jól felvezette számomra az 1984-et.

és

6. A hat januárra betervezett cím

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethezcovers_484246.jpg
Ez szerintem a legésszerűbb évtizedkezdő könyv, és én ezzel is kezdtem. Nem mondom, hogy túlságosan jól haladok vele, de Jordan B. Peterson nagyon okos, és tök izgalmas összefüggéseket lát meg. Bár ezt még sehol nem láttam így leírva, de valószínűleg az a koncepciója, hogy a világ nagy történetei, legcélszerűbben mondjuk a Biblia, de minden más is ide vehető, együtt megmutatják az embernek, hogy hogyan lehetne jól élni. De hoz anatómiai, biológiai példákat is. Izgalmas kötet, nem tudok vele haladni, mert nagy odafigyelést igényel, de igyekszem.

covers_448302.jpgCharlie Jane Anders:
Minden madár az égen

OlvaZsófi nagyon-nagyon-nagyon régen beszélt erről a könyvről egy videójában, és nekem nagyon tetszett az egész. Aztán olvastam róla baromi sok rossz kritikát, ezért mindig kivettem a kosaramból, amikor akciós volt. Karácsonyra viszont kaptam könyvutalványt a családomtól, és olyan könyveket vettem meg rajtuk, amikre nagyon kíváncsi vagyok, de nem venném meg magamnak, így beszereztem a Libri akciójában. És milyen mocskosul jól tettem. A felénél sem járok, de eddig ez a világ legaranyosabb szövege. Egyszerre beszél romantikus és ifjúsági nyelven, tematizálja az ökofeminizmus fő kérdéseit, miszerint a férfi a világ technikai részeiért, a nő a világ természeti részeiért felel, és összehoz egy kezdő boszorkányt és egy kezdő számítógépes zsenit. És közben pusztul el a világ, megkérdőjelezhetetlenül a pusztulás felé tart, amit ez a könyv lehet, hogy el is fog érni, de a srácnak és a lánynak valószínűleg össze kell majd fognia ezügyben. Zseniális, könnyű olvasmány, nagyon aranyos, kedves, emberközeli, lélekábrázoló, és ha nagyon nem ront a szerző, akkor az első kedvenc könyvem az évben.

Anthony Burghes: Gépnarancscovers_574146.jpg
A Gépnarancsot az egyik legjobb barátom ajánlására olvasom, aki szerint ezt a könyvet el kell olvasnom, ha elolvastam az 1984-et, és hát január elején vitathatatlanul befejeztem az 1984-et. Nem igazán tudok róla sokat, csak hogy nagyon hasonló az 1984-hez, ahol az ösztönös viselkedés az egyetlen lehetőség a hatalommal szembeni lázadásra. Azt is tudni vélem, hogy a kapitalistább, konformistább társadalomról kíván beszélni egy fiatal elbeszélőn keresztül, aki pikáns módón orosz szavakkal keveri az akkori szlenget. Valamiért most nagyon rá vagyok kattanva ezekre a témákra, és szeretnék minden hónapban elolvasni egy klasszikus irodalmi szöveget, ebben a hónapban ez volna az. (Félek egy picit már ettől a minden hónapba ígérgetéstől, mert tavaly nagyon felsültem vele, de nagyon szeretném ezt tartani, és jó könyvek várnak, szóval hátha.)

covers_554927.jpgDavid Levithan: Majd egy nap
A könyv, amit nem tudom, miért nem szereztem be eddig, de most megkaptam ajándékként (köszönet érte), és most akkor el is olvasom. A könyv a Nap nap után sorozat harmadik része (az első kettőről még tojáshéjjel a blogger popsimon itt meséltem), és a sorozat első két része ott szakadt meg, ami engem a legjobban érdekel. A főszereplő, A minden nap más kamasz testében ébred, de már megszokta, mert így él, mióta tudatánál van. Aztán egy napon beleszeret egy lányba, és ez az egész történetet összezavarja. A-val sokáig a napi testekben találkoznak, de a történet egy pontján A megtudja, hogy van lehetőség sokáig egy testben maradni, de ez azt jelentené, hogy a másik személyiség kilökődne. Eddig A úgy dönt, hogy nem hozhatja meg ezt a döntést, de nem tudom mit tartogat a harmadik könyv a gyönyörű borítója alatt.

Celeste Ng: Amit sohase mondtam elcovers_414233.jpg
Nagyon régóta tervben van ez a könyv (khm. szintén OlvaZsófi rajongott érte nagyon), és most nagyon érzem, hogy hívogat, pedig nem fantasy és nem is disztópia. Ez egy thriller és egy jól megírt családi rajz, aminek a középpontjában egy halott lány és a kínai-amerikai családja áll, akik minden be nem váltott lehetőségeiket, álmaikat ebben a lányban látnak. Elvileg a könyv arról szól, hogy egy család tagjai nagyon igyekeznek megérteni egymást, talán vannak benne generációs és nemzetiségi konfliktusok, kérdések is, de csak tippelni tudok, és kíváncsian várni. Azt várom tőle picit, hogy bilincseljen magához, és ne tudjam letenni, és szerintem azért nem olvastam eddig, mert féltem, hogy ez nem történik meg. De ideje legyőzni a félelmeket.

covers_553542.jpgMészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az emberek országa
Vannak azok a szülés klisék, hogy meg sem születtél, de már tudtam, hogy nagyszerű leszel. Valami ilyesmi a helyzet Az emberek országával. Mészöly Ágnestől még nem olvastam, de több könyve várós, és egyszer egy írótáborban több napig láthattam, és egy hajnalban megkértem, hogy hadd ölelhessem meg, mert csodálatos kisugárzása van. Pozitív, de érződik, hogy volt küzdelme az élettel. És nagyon ezt az élményt várom a szövegeitől is. Molnár T. Eszter felnőtteknek írt szövegeit már olvastam, és nagyon régóta szemezek már az ifjúságijaival, mert Molnár T. Eszter zseniálisan ír. Teljesen mellesleg, de nagyon örülök, hogy tudja a nevem, és a becenevem, ami az Őszi Margó egyik nagyon-nagy öröme volt. És hát azért nem a könyvről beszélek, mert alig tudok róla valamit azon túl, hogy zseniális lesz és hogy ifjúsági disztópia, amiben a Földön járunk a harmadik világháború és a klímaválság után és a maradék emberi kultúra területére kapunk bepillantást két kamaszodó szereplővel. Elmondhatatlanul várom.

Ez lesz ez a hónap. Mivel még szinte sehol nem állok, és már csak fél hónap van vissza a januárból, ezért vannak kétségeim, de hat olyan könyv van itt, amit elmondhatatlanul várok, és könnyen olvashatóak, így talán van bizalomra is okom. Csütörtökön vagy pénteken igyekszem érkezni az újévi terveimmel, amik most inkább irányadóak, semmint precízek lesznek, és az első értékelésen is dolgozom már. Vizsgaidőszak van, drukkoljatok a vizsgákhoz és hogy legyen időm és erőm blogolni. Bár már csak két hét, de pont két hét múlva lesz vége a hónapnak is. Szóval drukkoljatok, légyszi.

Meg azt se felejtsétek, hogy:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A novemberi kedvencem, és a 6 decemberre betervezett cím

Sziasztok,

megint nagyon a hónap elején, de sikerült hoznom az ilyenkor szokásos 1 és 6-ot, amiben egy könyv erejéig visszatekintünk az előző hónapra, így mesélek picit a kedvenc novemberi olvasmányomról, aztán pedig a következő hat olvasmányt tervezem, immáron decemberre. Nagyon nagy hónap volt a november, nagyon sok tök izgalmas könyvet olvastam, sikerült közülük több fantasyt olvasnom, a feminizmus is többször előkerült, de végül, csak sikerült egyet választanom:

1_es_6_1.JPG

1: A novemberi kedvenc olvasmányom

Patrick Ness: A daruasszonydaruasszony.jpg

Patrick Ness a kedvenc szerzőm, és ebből nem szoktam titkot csinálni. Zseniálisnak tartom azt, amit ifjúsági disztópiákban csinál. Az egyik első olyan olvasmányélményem a Soha nincs vége, ahol a főszereplő mellesleg meleg, és nem aktívan ez befolyásolja a cselekményt, sőt, ezt a regényt akkor is imádtam volna, ha a szereplő nem volna LMBT karakter. Így hát nagyon vártam és nagyon féltem A daruasszonytól, mert Patrick Ness könyv, de a felnőtteknek írta, és nem kifejezetten fantasy, sokkal inkább a mágikus realizmus eszközeivel él.

George Ducan nem is igazán lehetne jó ifjúági szereplő, bár a regényben erősen identitáskérdésekkel és nagy szerelemmel küzd. George Ducan 48 éves, most vált el tőle a felesége, néha találkozik a lányával, aki szintén elvált, és az unokájával, akit nagyon szeret. Egy nyomtatószalont üzemeltet egy alkalmazottjával, és könnyen úgy érezheti, beleragadt az életébe.

Az egyik éjszaka hatalmas tülkölésre ébred. Egy daru száll le az udvarába, akinek az egyik szárnyát nyíllal átlőtték. George álomittasan ellátja a daru sérülését, aztán visszaalszik. Nemsokára találkozik a titokzatos nővel, Kumikoval, akiről ő ugyan nem tud semmit, a művészetük mégis dolgozni kezd együtt. George régi könyvek lapjaiból rak össze mozaikokat, Kumiko pedig ékes madártollakból. A két ember alakjai mögül egy valódi összeillő mégis diszharmonikus történet áll össze a föld teremtéséről és minden másról. Egy nagyon szép szerelmes történet ez. egy mese, amiben az ember megtanul veszteni és kockáztatni. Patrick Ness eddig mindig a történetre helyezte a hangúlyt, de ennek a regénynek lelke van a szereplők miatt. Szerettem, hogy Ness ebben is jó.

6: A decemberre betervezett címek

Anne Choma: Gentleman Jackgentleman_jack.jpg
Anne Lister titkos naplója
A HBO idén hozott egy sorozatot Anne Listerről, a 19. század elei angol vidéki arisztokrata nőről, aki leszbikus volt és grafomán módon lejegyzett mindent az életéről. Ebben a könyvben az HBO sorozatot felölelő másfél évről olvashatunk konkrét szemelvényeken és nagy, narratívákban dolgozó leírásokon keresztül. Anne Ebben az időben kétszer lesz szerelmes igazán, betekintést nyerünk abba, ahogy helyezkedik nála magasabb városi rétegekbe, ahogy próbálja érvényesíteni tudományos érdeklődését és ahogy maga nőként egy birtok élén igyekszik létezni. Anne Lister ír. Az apró birtokigazgatási kérdéseken át a matatásig és a megfeszülésekig mindenről. Izgalmas, ahogy megteremti a szavait a női szexualitás leírásához, és izgalmas, ahogy flörtjeit, virágfogalmazásait próbálja nevesíteni. Udvarol. Nőként. Nőknek. Menő könyv, és hamarosan végzem vele.

hogyan_lehetnelo.jpgAli Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Egy reneszánsz festő a rá nehezedő társadalmi nyomásokkal küzd. Úgy érzi, nem élheti meg önmagát, identitásáról le kell mondania. Egy angol kamasz napjainkban az anyja feletti gyászát próbálja megélni, miközben bizonyítékokat keres arra, hogy politikai aktivista anyját lehallgatta a titkosszolgálat. A kettejük története egy olaszországi gallériában kapcsolódik össze, ahol a festő szelleme úgy dönt, követni kezdi ezt a fiút. Nagyon sokat várok a könyvtől, a fülszöveg alapján tele vagyok kérdésekkel.

Cristina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyvautoboyography.jpg
A könyv mondhatni már meghódította angolul is a magyar LMBT piacot ezzel a biszexualitást és mormon vallási témát is feszegető kreatívírással, regényírással kapcsolatos ifjúsági történettel. Egy kedves és fordulatos regényt várok a könyvtől, ami néhány napja jelent meg magyarul. Négy hónapról fog szólni, amely pontosan elég arra, hogy elkészüljön egy regény, vagy hogy szerelmesek legyünk. Várom. Megrendeltem már.

1984.jpgGeorge Orwell: 1984
Felfoghatatlan, de eddig még nem olvastam ezt a könyvet, így az egyik legjobb barátommal elhatároztam, hogy ez tarthatatlan (ő sem olvasta eddig), így decemberben elolvassuk. A világ legklasszikusabb utópiájáról van szó, amikor a világ békéje a legfontosabb, amiért cserébe a nagy testvér mindenkit megfigyel. Nagyon alapmű, nagyon sok minden dolgozik vele, és nagyon várom, hogy végre el tudjam olvasni.

Horvát János: Televíziós ismeretek
Vizsgázom december közepén televíziós alapismeretekből, és Horvát János alapkönyv erre, így elolvasom. Ez van, ezt kell olvasni.

Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországonkolosi.jpg
Rendkívül hasonló a helyzet. Kolosi Péter az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese, korábbi programigazgatója, és ott volt a hazai kereskedelmi televíziózás kezdeteinél, elsősorban akkor még mint Fókusz műsorszerkesztő, amiből aztán kinőte magát. Azt hiszem Árpa Attila fenegyerekeskedő Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem című könyve után jó lesz egy ilyen higgadtabb, akár tudományos igényű szöveget olvasni, ugyanarról. Ezt a könyvet tényleg várom.

 

 

 

Ez lesz majd ez a hónap. Igyekszem érkezni értékelésekkel, bár most egy picit kidőlt, de facebookon érkezik az #ugyanazaszeretet kampány, lesz évzáró bejegyzés, szóval tartsatok decemberben is velem. 🙂

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak, vagy az adventi kampány érdekel, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Év végi hajrában kihívás 2019 edition

Sziasztok,

valami érthetetlen oknál fogva tavaly elfelejtettem kitölteni az év végi hajrában könyves kihívást, de idén nem követem el ezt a hibát, mert baromira muszáj magamat ösztönözni arra, hogy hajlandó legyek szembenézni az év végével. Vagyis hát egyáltalán nincs év végi hangulatom még, az éves terveimmel is rosszul állok, mi tagadás, a nagy részüket el is engedtem… De nézzük mi vár ránk a következő bő egy hónapban, ha nem a tervek utáni őrült kapkodás. Ez a véletlenül, de baromi jól sikerült kép után:

ev_vegi_hajra.JPG

1.) Milyen könyvet kezdtél el, amit még be kell fejezned?

 Vjacseszlav Ar-Szergi: Lepkelelkek című könyvét be kell fejeznem hétfőre, Kristin Newman: Amíg ti szültetek, én című könyvét csak levezetőnek vettem elő a több nehéz szöveg közé, így a hónapban még azt is be akarom fejezni… Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem hagyja félbe című kötetét is be fogom fejezni idén… Ennyit olvasok most aktívan.

2. Van úgy nevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?

Erre két éve is ugyanazt a választ adtam, mint most, és ez jó dolog. Oscar Wilde mesék. Nagyon szeretem őket, pedig kegyetlenek, az emberről mesélnek nagyon őszintén, tele metaforával, amik jól hozzák a borongós novemberi, ősz végi hangulatot, mégis állati tisztán. Idén úgy alakult, hogy Patrick Ness ilyen szerepben lesz, novemberben olvastam tőle A daruasszonyt és a Szólít a szörnyet, és most tervezem újraolvasni a Mi, hétköznapi halandókat is. Szintén gyönyörű szövegek, valami tisztát őriznek latyakos, bekuckózós napokra.

3. Milyen új megjelenést vársz még?

Ebből most három is van, ráadásul mindhárom LMBT kötet. November közepén jelent meg Ali Smithnek a Hogyan lehetnél mindkettő című szépirodalmi regénye a Magvetőnél, de még nem volt a kezembe, A Könyvmolyképző Kiadó végre kihozza a Christina Laurentól az Autoboyography-t sírnivaló Egy fiús könyv címfordítással, de ez legyen mindegy, mert a legnépszerűbb külföldi LMBT ifjúságik között van, ráadásul biszexuális főszereplővel, ami elég ritka, és nagyon megörültem, hogy jön a Montaque-testvérek második része az Alexandránál Útmutató hölgyeknek a kalózélethez címmel, bár a sorozatnak még az első részét sem olvastam, de rövidesen pótolni szeretném.

4. Mi az a három könyv, amit idén még el szeretnél olvasni?

Több könyv van még, mint három. Egy csoporttársammal elkezdünk havonta klasszikusokat olvasni, és most kezdjük George Orwell: 1984 című könyvével, aztán van három tankönyvem: Árpa Attila: Ha én ezt a klubban elmesélem, Horvát János: Televíziós ismeretek, Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországon. Recenzióban van nálam Anne Choma: Gentleman Jack című életrajzi regénye, és tényleg jó volna Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságól az erényig című könyvét még idén letudni.

5. Van-e könyv, ami még esélyes az “év könyve” címre?

Ó, hát a Gentleman Jacktől is sokat várok, az Autoboyography is elég jó lehet, Az Úriemberek kézikönyvét is sokan dícsérik. Ezzel együtt még nem tudom, hogy mikkel is kell versenyre kelniük, tényleg nem néztem még meg, mert tényleg nincs év vége hangulatom. 20160521dr-life-6-jel-amely.gif

6. El kezdted-e már a jövő évi tervezést?

Nem. Két dolog van már meg: Jó volna jobban haladni (vagy legalább haladni) a korábban beszerzett LMBT könyvekkel. Nagyon jó az, hogy van már annyi frissebb megjelenés, hogy el tud rajta működni a blog, de az olvasmányok meg csak gyűlnek és gyűlnek, és gyűlnek, és… Jah, szóval egyre több lesz mindig belőlük.

A másik, hogy szeretnék sokkal több társadalomismereti, bölcsészeti és urbanisztikai tanulmánykötetet olvasni.

De ennyi, és végignézve az idei teljesítéseimen, könnyen lehet, hogy ennyi is marad. És tök jó lesz így. 🙂

Ennyi lettem volna mára. Ez lesz még idén, ezeken dolgozom, ezeket várom, ilyenek… Azért szeretem ezt a bejegyzést, mert rövid, de tömör és tényleg a lényeget írja le. Szóval ez lesz a lényeg idén még. 🙂

Ha nem szeretnétek lemaradni róla, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon, ahol háttértartalmakat is láthattok, esetleg lessetek be instagramra, ha az érdekel, ki áll a blog mögött. 🙂

És semmiképp ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: Az októberi kedvencem, és a 6 novemberre betervezett cím

Sziasztok,

tudom, hogy nem szokott ilyen hosszú szünet lenni két bejegyzés között, de most úgy alakult, hogy még csak a mai bejegyzésben érkezem a hónap elején szokásos 1 és 6-tal, amiben egy könyv erejéig visszatekintek az előző hónapi kedvencemre, aztán pedig belecsapunk a következő havi tervekbe. Októberben nagyon sok jó könyvet olvastam, és nehéz volt választani, de végül egy régóta várt könyvet hoztam nektek, ami nagyon megdolgoztatott olvasóként, a terveim közül pedig egy könyv átcsúszott októberről, de ennek is leírom majd az okát. 🙂 Csapjunk is bele!
kepkivagas_9.JPG

1: Az októberi kedvencem:

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezetecovers_572830.jpg
Molnár T. Eszter azt mondta a dedikáláskor, hogy ez a könyve nagyon más lesz, mint A számozottak című novelláskötete, aztán úgy javította, hogy meg nagyon hasonló is. És egy picit ez van, tényleg. Mindkét szöveg nagyon darabos és feszültséggel teli. A számozottak egy-egy feszült élethelyzetet mutat be, olyanokat, amikbe be-befúj egy eljövendő forradalom szele. A Teréz, vagy a test emlékezete egy gyermekkori szexuális trauma felnőttévekre való kivetülését mutatja be három pontszerűbb lehetséges életszakaszon keresztül. A regény rendkívül tagolt. Három fejezetben különböző ugyanazt megélt elbeszélők beszélnének egymás variánsaként különböző élethelyzetekben. Az elmesélést szótárszerű bejegyzések szakítják meg angol-magyar és német-magyar nyelven, és fotókollázsokat is láthatunk a regényben, amiben az arc szótároldalakkal van helyettesítve, tovább hangsúlyozva ennek a szimbolikáját. Ezzel együtt is húsba maróan személyes ez az elbeszélés, akár a jelenbéli gondolatokat, akár a visszaemlékezéseket látjuk, mégsem alakul ki egy egységes kép a főszereplő(k)ről, csak a személyiség legfontosabb mozzanatára zummol rá. A szégyenről, az elfojtásról és az elhallgatásról beszél. Különböző családi és munkahelyi környezetben látjuk a szereplőt, aki mindenhol hallgatni kényszerül, így az utolsó pillanatig maradnak hiátusok, amiket Molnár T. Eszter tisztáz, pontosan annyira, amennyire az ránk tartozik. Szépirodalom, nem akar minket megsiratni, nem akar feldühíteni, csak feszülté tenni, gondolkodtatni, működtetni. Azt hiszem, baszdmegoltatni a végén. Nálam abszolút elérte.

és

6: A hat novemberre betervezett cím:

Seanan McGire: Minden szív kaput nyits3.jpg
Ez a könyv egy nagy átcsúszó, talán pont azért mert nagyon rövid, és mindig azt hiszem, hogy lesz rá időm. Nagyon izgatottan várom már másfél éve, hogy elolvassam, már többször bele is olvastam, és tudom, hogy baromi jó lesz. A könyv világutazó gyerekekkel foglalkozik, akik a más világok nagyon különböző tapasztalatai miatt már nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, és egy nevelőotthonban próbál meg egy felnőtt egykori csellengő gyermek segíteni rajtuk. És elolvasom novemberben. Ha november 29-én még nem kezdtem el, magamra zárom a szobaajtót, és addig nem megyek ki, amíg el nem olvastam. Enni sem. Sehová.

covers_458959.jpgSzvoren Edina: Pertu
Szvoren Edina a kortárs novellairodalom egyik legnagyobb alakja. Tavaly jelent meg a legújabb, Verseim című novelláskötete, ami számos rangos irodalmi díj mellett a Libri-díjat is megszerezte tavaly. Nagyon tartaléklángon tartott, sötét, feszült Szvoren Edina világa, egy molyos értékelés szerint kell a sapka, sál, különben megfázunk, és én ezt elsős egyetemistaként nagyon szerettem a novelláiban. A Verseim viszont nekem nem ugrották meg az emlékeim szintjét a nyáron olvasva, és ezért szeretném újraolvasni a Pertut. A könyv aktualitása, hogy Szvoren Edina a héten tartott Szegeden könyvbemutatót, ott voltam, és megőriztem a lelkesedésem Szvoren Edina deviáns kisközösségi novellavilága iránt

Moskát Anita: Horgonyhelycovers_352540.jpg
Szóval Moskát Anita csodálatos írónő, a hazai fiatal fantasyirodalom egyik szuper írója, és eddig csak az idén megjelent Irha és bőrt olvastam tőle (itt szerettem nagyon), de a Horgonyhely óta tudok róla, az egyik legjobb barátom rajongva szereti a könyvet, OlvaZsófi is nagyon kedveli, akinek nagyon adok a véleményére, és hát biztosan szuper lesz. A könyv egy olyan világot épít fel, ahol mindenki a talajhoz van rögzítve, és csak a terhes nők utazhatnak vagy egyáltalán változtathatnak helyet. Azok alapján, amit eddig olvastam, tele van feminizmussal és ökokritikával, amiket nagyon szeretek egy könyvben. A decemberi 1 és 6 kedvenc könyvének abszolút várományosa.

covers_429599.jpgPatrick Ness – Siobhan Down: Szólít a szörny
Ez most egy nagyon furcsa betervezett olvasás, és nem tudom mennyi tartozik ebből rátok. Ott kezdődött, hogy a hónapfordulón olvastam Patrick Ness: A daruasszony című munkáját, és már csak a Szólít a szörny maradt olvasatlan. Ezzel együtt, teljesen véletlenül a hónap végén bejelentették, hogy Patrick Ness kitüntetés van a moly.hu-n, és Patrick Ness a kedvenc szerzőm, így arra gondoltam, hogy végre sort kerítek erre a könyvre. És aztán egy hozzám nagyon közel álló ember meghalt. És ez a könyv a gyászról szól, gyerekszemszögből. Egy rákos anyáról, aki mellett egyedül él a gyermeke, és próbál megküzdeni a saját felfogásával azzal, hogy az anyja meg fog halni. Nagyon régóta nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre, és bármennyire barom módon hangzik, talán most kellett, hogy a kezembe kerüljön. Patrick Ness mindig lemossa a lelkem, és most nagyon úgy érzem, hogy lesz dolga.

Alice Broadway: Inkcovers_509652.jpg
Az Ink egy olyan világot hív elénk egy izgalmas ifjúsági krimiben, amiben az emberek testét születésüktől fogva tetoválások borítják, amik lassan az életük történetét mesélik el. A főszerepben egy árva lányt követünk, aki az apja testén felfedezte a világ legnagyobb bűnének a jelét, és próbálja kinyomozni az apjának az eddig számára ismeretlen múltját. A történetet egy gyönyörű borító fedi, és nagyon bizakodó vagyok a történettel kapcsolatban is.

covers_574883.jpgAnne Choma: Gentleman Jack
A könyv a 19. századi angol üzletasszonynak, Anne Listernek a naplóját dolgozza fel, aki fittyet hányt arra, hogy mit várnak el tőle a társadalom szigorú szabályai. Anatómiát tanult, politizált, üzletelt, utazott, nőket hajszolt, és nem is adott a látszatra, Egy nagyon őszinte naplót ígérnek a hírek a könyvvel kapcsolatban, ami a barátnői orgazmusának leplezetlen leírásán túl az akkori teljes társadalmat kívánja bemutatni egy általában perifériára szorult közösség tagján keresztül, aki nem hajlandó tudomást venni erről a perifériáról. Nagyon várom a könyvet, november 07-én jelent meg magyarul a HVG Könyvek kiadásában, érkezik belőle recenziós példány, izgatottan várom.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok! 🙂
Ha volna kérdésetek, vagy megjegyzésetek, hagyjatok bátran kommentet, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppen így igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. 🙂

Hamarosan jövök a következő bejegyzéssel, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

1 és 6: A szeptemberi kedvencem és hat könyv, amit októberben tervezek elolvasni

Halihó,

új hónap vár, és ideje, hogy elfelejtsünk mindent ami bánt, hogy csak a szép dolgokra emlékezzünk és terveket szőjünk. 🙂 Szóval érkezem is az ilyenkor szokásos bejegyzéssel, amiben megmutatom, hogy mi volt a kedvenc olvasmányom szeptemberben és milyen szuper könyvek vannak betervezve az októberi olvasmányaimnak.

1es6_1.JPG

1: A szeptemberi kedvencem

Virág Emília: Sárkánycsalogatós1.jpg

Minden idők legegyértelműbb kedvence volt ez a könyv, pedig jó könyveket olvastam szeptemberben. A könyvnek egyetlen problémája van, hogy nagyon nehéz beszélni róla a fülszöveg nélkül, de ezt azonnal át is hidalom:

Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királylány kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

És ez a könyv ilyen. Van szíve, és halál random. Van benne tehénterelgetés, fekete kopasznyakú lidérccsirke, füvező unokatesó, sötét felhő, boszorkánylifehackek, és az is kiderül, hogyan lehetne bezárni az alvilág kapuját.

Egy nagyon fordulatos könyvről beszélünk, tele kidolgozott karakterekkel és történetszállal. Mindenkinek értjük végig a motivációit, el tudunk mélyedni egy-egy karakterben, jól van felépítve a boszorkányvilág és a mi világunk közti átjárás, és egyáltalán a boszorkányvilág… És minden zseniális, ami egy urban fantasyben zseniálisnak kell legyen.

És közben elmondhatatlanul magyar is. A kotyogós kávéfőzővel, a gyrosossal az Oktogon sarkán, azzal, hogy Józsi pont az új telefonját ejtette bele a kotyogós kávéfőzőben, azzal, ahogy a rendőrség nem tud kezelni egy óriáshüllőt, azzal, hogy az óriáshüllő is korrupció tárgya lesz, és persze a humorával. Azzal a leginkább. Virág Emília nagyon érti a humort, hol a végletekig csavar egy-egy történetet, hol csak egy-egy jó mondattal elintéz mindent, és öt oldalanként meg kell állni, mert semmit nem látunk a nevetéstől csorgó könnyeinktől. És ez nagyon-nagyon menő. Olvasson mindenki Virág Emíliát. Én is fogok még. 😀

és

6: Az októberre betervezett címek:

Karafiáth Orsolya: Sziréns2.jpg
Karafiáth Orsolya legújabb könyvének egy lestrapáltabb példányát a múlt hónapban sikerült beszereznem, és már el is kezdtem olvasni. Az alkoholizmusról szól. Arról, ahogy az alkoholista nagyszülők és az alkohol állandó jelenléte hozzászocializál gyerekként a függéshez. Szeretem Karafiáth szövegeiben, hogy szókimondóak és karcosak, jól állnak az ő témáihoz. Lassan olvasva a könyvet, a címmekkel megjelölt novellákat, amik talán mégiscsak egy regényé állnak össze, és kíváncsi vagyok rá. Most épp őt olvasom.

covers_545326.jpgMoesko Péter: Megyünk haza
Amikor ezt írom, már nagyon várom, hogy holnap végre megvegyem Moesko Péter első kötetét, és amikor ezt ti olvassátok, valószínűleg már megvan. (UPDATE: Nemcsak, hogy megvan, de már el is kezdtem olvasni, és fel-fel tűnnek meleg szálak, szóval lesz szó róla még a blogon.) És már ez önmagában azért örömhír, mert a könyv gyakorlatilag vidéken beszerezhetetlen, és év eleje óra olvasom azokat a véleményeket, amik arról szólnak, hogy ez a könyv csodálatos, és nagyszerű, és ha már itt tartunk, fantasztikus is. És hála a szegedi bölcsészkarnak, a III. Magyar Könyvkiadók napján lent van a Műút, és árulja a könyveit. A könyv egyébként egy novelláskötet, az otthon különböző aspektusait igyekszik körüljárni, és rákérdez arra, hogy tényleg otthon-e a legjobb. (UPDATE: Igen, megint én, a már olvasó posztellenőrző, akinek túlságosan tetszik a bekezdés ahhoz hogy újraírja: Nagyon megkérdezi, és nagyon jó az egész eddig.) Biztos vagyok benne, hogy nem fog sokáig a polcomon állni ez a kötet. (UPDATE: LOL)

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyits3.jpg
A Minden szív kaput nyit viszont rengeteget állt már a könyvespolcomon. Gyakorlatilag tavaly könyvhét óta, és ez tarthatatlan. Különösen azért, mert egyszer kimentem úgy az utcára, hogy nem volt nálam más könyv, csak ennek egy példánya, így beleolvastam, és nagyon tetszett. A Minden szív kaput nyit egy rövid és bájos kötet, ami egy olyan intézményről mesél, ahol csellengő gyerekek vannak. A csellengő gyerekek azok a fiatalok, akik képesek fantáziavilágok közt utazni, és ezen élményeik miatt nehezen tudnának beilleszkedni a mi társadalmunkba. Nagyon izgalmas maga az elképzelés is, és azt hiszem ez nagyon izgalmas metaforája a különböző sajátos nevelési igényű gyerekeknek. Rövid könyv, nagyon várom már, mióta beleolvastam. És nem csak azért mert végre van egy könyv, ami végre magyar nyelven is tematizálja az aszexualitást.

s4.jpgAndré Aciman: Találj rám!
A Szólíts a neveden második része. Október végén jelenik meg, de azok, akik eljönnek a Margó Irodalmi Fesztivál bemutatójára, ahol a szerző is részt fog venni, azok október 11-étől olvashatják. Na, hát, és én ott leszek. 🙂
Nem igazán értem a fülszöveg kapcsán, hogy miről lesz szó benne, azt hiszem felnő Elio, Oliver európai körútra indul, az apa pedig a saját fiától tanul meg szeretni. De igazából ez teljesen mindegy még. Csak legyen jó, mert nagyon félek, de nagyon várom is. Azt hiszem az ilyen dolgokat érdemes várni.barthes.jpg

Roland Barthes:
Roland Barthes-ről
Roland Barthes az a posztstrukturalista gondolkozó, filozófus, aki a huszadik században azt mondta, a szerző halott. És ebből nagyon sok minden következik, leginkább az, hogy már nem elemzünk verseket életműből, és ez a felsőoktatásban töltött életemnek egy fontos tapasztalata, amit szerintem középiskolában is érdemes volna megtapasztalni.

Ezzel együtt azt szeretem Barthes-ban, hogy írt egy könyvet Barthes-ről. És ha ő megteheti, hogy semmibe veszi a szerző halálát, akkor ezen egy könyv elolvasása erejéig én is túl fogok lépni rajta. Kölcsön kaptam a könyvet, nagyon kíváncsi vagyok rá. 🙂

covers_305854.jpgRitter Andrea: Melegek
A könyv több pszichológiai témájú tanulmányt szervez össze, amik a melegek és a többségi társadalom kríziseit írja le a kisebbségi érzésre való ráébredéstől az előbújáson és az önfelvállaláson keresztül, amik mellett beszél az LMBT emberekkel kapcsolatos nemzetközi és hazai terápiás gyakorlatokról is. Amikor 16 éves voltam, írtak rólam és néhány társamról egy szakdolgozatot ebben a témában. A TEDx beszédemre készülve újraolvastam, hogy még hitelesebben megértsem azt a 15-16 éves srácot, aki felfedezi a meleg könyveket, és elfogadja lassan a saját melegségét. Ehhez szerettem volna még elolvasni Ritter Andrea könyvét, de zsúfolt lett a hó vége számomra. 🙂 Szóval majd elolvasom TEDx után, aztán majd írok is róla. 

 

Ez lesz majd ez a hónap. 🙂 Meg még annyi minden. 🙂 Érkezik a Margó, a hét végén TEDx Szeged, ahol a blogról és rólunk mesélek, tervben van Budapesten, hogy egy izgalmas projektet mutassak be nektek, szóval jó hónap lesz, izgatottan várom. 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni mindezekről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon, ahol plusz háttértartalmakat is találhatsz, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Szeptemberi summa

Sziasztok,

elkezdődött, sőt berobbant az ősz, hiszen egy elég mozgalmas elmúlt 30 napot kell majd ebben a bejegyzésben summáznom. Régóta olvasni vágyott, és régóta ajánlott könyveket sikerült elolvasnom, pörgött az előadásra készülés is, nagyon klassz könyvekhez jutottam hozzá, kivétel nélkül jóval olcsóbban, és a blog területén is pörögtek a dolgok, szóval nem is szaporítanám tovább a szót: Kezdjük is el!

szeptember_1.JPG

8 könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem

Esterházy Péter: Semmi művészet
Esterházy Péter a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alakja, és még olvasás alatt van az életműve. Augusztusban olvastam tőle egy izgalmas szöveget, a Szív segédigéit, ami az édesanyja haláláról és az édesanyja életéről szól. Nagyon izgalmas, ahogy ahhoz a szöveghez nyúl, világirodalmi kötődéseket keres, és nagyon fontosnak tartja a gyász gesztusát, például minden oldal gyászszegéllyel van körülvéve. A Semmi művészet szintén az édesanyja témáját járja körül, és én nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan nyúl évekkel később ugyanahhoz a témához.

Babiczky Tibor: A jóemberek
Babiczky Tibor helyzetét nem igazán ismerem a magyar irodalomban. Néha azt gondolom, hogy megkerülhetetlen, de tudom, hogy fiatal költőként és slam poetry előadóként a magyar irodalomnak azon az oldalán állok, ahol tényleg megkerülhetetlenebbnek tűnik. A jóemberek egy korai kötete, még nem olvastam.

Margaret Atwood: Guvat és Gazella
Atwood egy régi adósságom, amit elkezdtem törleszteni, szintén augusztusban, A szolgálólány meséjének az elolvasásával és megszeretésével. (Annyira szerettem, hogy a hó eleji 1 és 6-ban azt hoztam ki a múlt hónapom legjobb olvasmányának.) A Guvat és Gazella a MaddAddam-trilógia első része, amiben egy Hóember nevű őrről olvashatunk. Hóember korábbi barátnője volt Gazella, és a legjobb barátja volt Guvat, aki létrehozta a guvatkákat. Ezek a guvatkák egyszerű gondolkodású, tiszta lelkű tökéletes emberek, akik a megújuló világ társadalmát jelenthetik. Na. Hát eléggé érdekel, mi fog történni ebben a regényfolyamban.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Úgy néz ki, hogy ebben a hónapban nagyon szerzőkompatibilisek vagyunk, de hát na. Cserna-Szabó András egy zseni. Ez a könyv pedig a tíz éve megjelent kötetének a bővített újrakiadása. Ebben a kötetben Cserna olvas. Sokat. De nem úgy, ahogy mi eszünk, hogy össze mindent, hanem rendesen. Megemészti az olvasottakat. Összeszedi a dolgokat. Konstruál. Aztán négy-öt oldalas ki esszéket, tárcákat ír egy-egy világirodalmi vagy magyar irodalmi szövegről. És ezek általában viccesek, kedvesek, bájosak. Nem bántóan, csak szeretetből beszélnek. Nagyon jó szövegek ezek. Szeretem őket. De Csernát amúgy is muszáj szeretni, mert nagyon jó. A második olvasásom tőle, de mennyi lesz még…

Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya megint. Nagyon sokan nem szeretik, pedig nagyon okos nyelve van. Provokatív. Nagyon szerettem a Kicsi Lilit tőle (értékelés itt), és most beszereztem az új könyvét, ami az alkoholizmus témakörét járja körül a megszokott szókimondással és bátorsággal. Beszél az alkoholizmus családi vonatkozásairól, arról, hogy ez a kultúránk része, miközben egy végletekig személyes sorsot mutat be. Most olvasom a könyvet.

Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz
Csobánka Zsuzsa regénye megnézi a történelmet. Jakobról mesél, aki visszatért Auschwitzból és Editről, aki túlélte a dunaparti sortüzet. Egy szerelemről beszél ez a regény, két túlélő életéről, már az unokák szemszögéből. Nagyon sok mindent várok. Akár tabuizálást és feloldásokat, generációkon át öröklődő traumákat. 200 forint volt az egyetemi könyvtár kiárusításán, engem pedig foglalkoztat ez a generációkon átvezető téma. Kíváncsi vagyok.

Gerevich András: Tizenhat naplemente
Gerevich András. Na, ő megint olyan. Nagyon furcsa róla beszélnem ezen a blogon, mert a két könyvét már jóval azelőtt ismertem, minthogy ez a blog megszületett volna. Még kis 16-17 éves meleg srácként találtam rá először a Barátok című kötetére, aztán erre. Nekem a Barátok mindig jobban tetszett, az 17 éves korom óta megvan. Dedikált is. Ma abból hoztam a facebook oldalra hétindító verset. A Tizenhat naplemente úgy emlékszem, hogy egy egyel kitartottabb, kevésbé intim kötet, de még nem olvastam újra. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz más most, mert évek óta nem forgattam.

Gerevichet a Meleg szemmel videósorozatból ismertem meg még nagyon régen, ami alapjaiban helyezi kontextusba a munkásságát. Nézzétek meg, mert bájos, technikailag persze meghaladtuk, és hát nekem a videó képi világa is… hát, nehéz, de bájos cucc végülis:

Karin Tidbeck: Amatka
A könyv, aminek van leszbikus vonatkozása, de nem ez miatt érdekel. Wow. Amatka elvileg egy város, amit szómágiával a hatalma alatt tart egy rendszer. A gondolatok és a szavak mind manipulálva vannak. És ez engem már megvesz. A nyelvész lelkem dobog benne. Az, hogy emellett egy lány küzd a szabadságért, a szeretetért és a teremtő művészi erőért… na, az csak másodlagos. Nagyon örülök, hogy végre a polcomon van.

10 könyvet sikerült a hónapban elolvasnom:

Seth Godin: Minden marketinges sztorizik
Mint már tudjátok, életem egyik legnagyobb kalandjára készülök nagyon. Amikor ezt a posztot kiteszem már csak ötször 24 órát kell várni, és fellépek a szegedi TEDx konferencián, ahol az Okosan kapcsolódó világ téma keretében mesélek a blogomról, a történetéről és a motivációimról.
Ezt a könyvet, és majd még a listán néhányat, ehhez olvastam.

A Minden marketinges sztorizik egy bevezető könyv volt a storytelling műfajához, ami az adott márkát a márka történetén keresztül mutatjuk be. Nagyon marketinges szemléletű, egészen más, mint a következő könyvek. Elsősorban azon dolgozik, hogy hogyan lehet egy történet hiteles. Nagyon sokat segített magamban felépíteni azt, hogy én milyen értékeket társítok a bloghoz tudat alatt, és hogy ez hogyan következik a blog történetéből. Nagyon várom már, hogy megoszthassam a TEDx Szeged közösségével és veletek ezt az élményt. 🙂

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
A Prozac egy olyan gyógyszer, ami alapjaiban határozta meg a kilencvenes évektől a depresszióról való gondolkodást a nyugati kultúrában. Elizabeth Wurtzel a saját depressziótörténetét meséli el ebben a könyvben. Onnantól kezdve, hogy általános iskolásként egy eminens szerepet húzott magára az elvált szülein keresztül az identitáskrízisein át egészen a kemény pszichológusi beszélgetésekig és a pszichiátriai kezelésekig. Nagyon kemény könyv ez, mert nagyon személyes és szókimondó. Nagyon intim pillanatokba nyerünk nyers betekintést: azokba a gondolatokba is, ahol az emberiességnek nagyon kevés maradéka látható, mindezt saját első szám első személyű elbeszélésként. Ez egy olyan kötet, ami az én szememet is kinyitotta a depresszióról, pedig olvasottnak érzem magam a témában. Kemény cucc, de nagyon fontos, hogy sokan megértsük.

Carmine Gallo: TED-előadások
Carmine Gallo szerint a TED beszéd olyan, ami egyedi, érzelmes és emlékezetes. És itt haza is mehetnénk persze, de Gallo ezt további három részre bontja, és nagyon sok TED előadás megoldásait citálja elénk, hogy minél szemléletesebben közelítsünk egy-egy megoldáshoz. Jó könyv volt. Akkor olvastam, amikor abszolút a felkészülés, anyaggyűjtés, anyagrendezés időszakában voltam, így ezt a könyvet tudtam a legjobban használni, és szerintem jó, hogy így alakult. Gyakorlati tanácsokat ad, de bőven hagy teret, hogy te a te történeteddel kitöltsd azt.

Bárány Tibor (szerk.): Édes hazám
Március óta olvasom ezt a könyvet, és nagyon jó, hogy befejeztem. Ez a 2012-es antológia a közéleti kortárs költészet verseit gyűjti össze, és hozza őket párbeszédbe. Nagyon izgalmas vállalás ez, mert nagyon fontos volna jól beszélni közéletiségről (ha már értelmiségiek vagyunk), akár tiszteletben tartva ugyanazokról a kérdésekről mást gondolni. Nagyon emblematikus szövegek kerültek bele a gyűjtésbe, amiket szintén jó egymás mellett olvasni. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ezen versek többsége nem emblematikus. És sokszor inkább a pátosz szólal meg, mint a költő. Nem tudom, hogy lehet enélkül közéleti verset ír, persze látom, hogy néhányaknak megy, de összességében ez egy nyögvenyelős kötet volt. Nagy is volt, nehéz szövegekkel, és hát… rossz kimondani, de azt hiszem sok is. Kell ez a könyv, mert fontos, de nem végigolvasásra ajánlom.

Virág Emília: Sárkánycsalogató
Amikor egy summát írok, először megcsinálom a listát, és utána töltöm fel tartalommal. Ennél a címnél meg kellett állnom mosolyogni írás közben, mert nagyon imádtam. Virág Emíliát sokaknak nem kell bemutatni, és ez nem érdemtelenül van így. A könyve a Hétvilág trilógia első kötete, és nagyon-nagyon zseniális. A könyv úgy indul, hogy Józsi, a másnapos pizzafutár és egyetemi hallgató megidéz egy sárkányt az Oktogonra egy merülőforraló, a telefonja és egy kotyogós kávéfőző segítségével. A sárkánnyal tart Béla lovag, aki nagyon szeretne egy sárkánytojást, hogy elnyerhesse a király lányának a kezét. És ez még semmi. Ez a könyv zseniális. És random. Végletesen. És én ezt imádom. Béla és Józsi és Józsi barátnője teljesen bevonódnak a sárkány és a boszorkányok közti hatalmi játszmába, annak aktív alakítói lesznek, és mindez a lehető legszórakoztatóbban. Mindenki olvassa el. Mindenki. Te is.

Kim Leine: Kalak
A Kalak egy nagyon izgalmas kötet, ami egy gyógyszerfüggő ápoló történetét meséli el. És ez a történtet pont Kim Leine-é. És ha ez nem volna elég, ő egy jehova faluban nőtt fel, de fiatalon a meleg apjához szökik, hogy megismerje a valláson túli világot. Kim Leine-ének regényes élete van, és jó regényt írt belőle. A héten hozom az értékelést róla. A szerző az új könyvével jövő hétvégén a budapesti Margó Irodalmi Fesztivál vendége lesz.

Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadások
Chris Anderson a TED kurátora. Sok mindent látott, ő tette a TED-et szélesebb témákkal dolgozó előadássorozattá, ő hozta létre a TEDx licenszet, aminek keretében Szegeden is rendeznek eseményt, és ő ismerte fel, hogy a TED-nek nem csak, mint előadássorozatnak, hanem mint információmegosztó felületnek is relevanciája van. És mivel sok TED előadást látott, ezért pontosan tudja, hogy nincsenek általános szabályai a jó előadásnak, csupán tendenciákról és történetekről tudott beszámolni. Sokáig azt gondoltam, hogy ez lesz a nagy TED-re készülős könyv, és bizonyos értelemben ez így is van, mert a TED szelleme ezt a könyvet járja át leginkább, de a TED előadások kötet sokkal gyakorlatiasabbnak bizonyult.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Fent már írtam róla. Csupa jót. 🙂

Carmine Gallo: Storytelling
Camine Gallo jegyzi a TED előadásokat is, és annak egy fejezete már szólt a Storytellingről. És nem azt mondom, hogy ez a könyv ne létezzen, de ahhoz képest, ez csak egy olvasókönyv. Nagyon sok információ nagyon absztrakt módon van benne a könyvben, amitől ez inkább egy példatár, vagy egy szöveggyűjtemény a TED előadásokhoz képest. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy jó, hogy elolvastam. Megerősített abban, hogy technikailag rendben van az előadásom felépítése.

Halák Emese (szerk.): Dorvizsi
A Dorvizsi a legklasszabb dolog, ami mostanában olvastam. Ez az udmurt eposz. Nagyon izgalmas, ahogy a saját teremtésüket elképzelik, három isten mentén, izgalmas, ahogy az istennekkel való kapcsolatukat leírják, ami a technika fejlődésével romlott meg, és érdekes, ahogy arról beszélnek, hogy elvesztették az ősi tudásukat. Nagyon sokat beszélgettünk az utóbbi időben az egyik barátommal arról, hogy kellene magyar eposz, mert tök jó lenne egyben látni a nemzeti múltunk dolgait, és valamihez kötődni, és a Dorvizsit olvasva nagyon megértettem ezt az igényt. Kedves történetek ezek, szerettem.

Nézzük kategóriák szerint:

Ebben a hónapban nem toltam túl az év eleji terveim alapján való olvasást, de nézzétek:

Kortárs magyar széppróza: Mérgezett hajtűk, Édes hazám
Nem angol, magyar anyanyelvű szerző: Kalak, Dorvizsi

És még blogoltunk is ebben a hónapban:

A hónapot a megszokott 1 és 6-tal kezdtük, amiből ebben a hónapban minden betervezett könyvet sikerült elolvasni. Az első értékelésben Alice Walker: Kedves Jóisten, új kiadásban: Bíborszín című könyvéről olvashattatok, ami a déli afroamerikai irodalom egy nagyon fontos darabja, és egy önrendelkezés nélküli nő lehetőségeit meséli el. A következő bejegyzésben az A-tól Z-ig kihívást töltöttem ki, ami nagyon sok különböző olvasással és könyvekkel kapcsolatos kérdést tett fel, majd írtam Szerencsés Dániel: A 13. emelet című krimijéről, ami az Európai Bizottságban játszódik és a korrupciót mutatja be az emberi jogokért való mindennapos küzdelem mögött. Azért is különleges nekem A 13. emelet, mert ezzel a könyvvel debütált a blog új sorozata, az Alternatív fülszöveg, amiben értékelt könyvekhez írok rövid, frappáns, gondolatébresztő, ajánló szövegeket. Nagyon izgatott vagyok emiatt, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.

És ha már újdonságok. A blog facebook oldalán elindult a hétindító kortárs vers rovat, amiben magyar LMBT témában érdekelt szövegeket olvashattok majd hétfő reggelenként. Eddig három vers volt, úgy tűnik ti is és én is szeretitek. 🙂 Az első vers a kihagyhatatlan Nádasdy Ádámé volt. Persze, hogy az övé.

Végezetül még elmesélek, illetve előre vetítek valamit. Szeptemberben a Slam Poetry Szeged színpadán egy gyűlölet-bűncselekményekről szóló slam poetryt adtam elő, és második helyezést értem el vele, de erről még lesz szó a blogon, amint lesz elérhető videó és írtam mellé pár sort. 🙂

Szóval ennyi lett volna ez a hónap, és ennyi lettem volna én is ezzel a bejegyzéssel mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Ha kérdésetek, és megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet, igyekszem hamar válaszolni. Épp így igyekszem jönni a következő bejegyzéssel, ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, vagy keress facebookon, ahol háttértartalmakra is bukkanhatsz. Ha pedig az érdekel, ki áll blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2 / 4 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén