Sziasztok,

bár még nem ért véget teljesen a hónap, most érkezem a friss summával, mert a héten a szívemnek legkedvesebb Ördögkatlan Fesztiválon veszek részt, egy csodálatos összművészeti fesztiválon a Mecsek oldalában, amin immáron negyedszer veszek részt, hogy lelkem majd egy teljes hétig otthonra találjon. De addig is elég jól telt az elmúlt hónap, szuper könyveket sikerült olvasnom, úgy érzem a blog is jól működött. A hónapban 3 könyvet sikerült beszereznem és 13 szuper könyvet sikerült elolvasnom. Nézzük is őket:

julius.JPG

Ezeket sikerült beszereznem:

Ebben a hónapban nem vettem könyvet, és ez jó és pénztárcabarát döntés volt a részemről Könyvhét és Ördögkatlan között. Az új, könyvheti, vagy egy picit korábbi LMBT könyves megjelenések közül viszont kaptam három recenziós könyvet, amikkel így hamarosan bővebben is találkozhattok majd a blogon:

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
A XXI. Század Kiadó könyvhétre megjelent új krimije, ami egy magyar EU-s szakértő meggyilkolása után nyomoz. A férfi leesett a 13. emeletről, ahonnan kifejezetten nehéz csak úgy lezuhanni, és az öngyilkosságnak sem találják az indítékát. A férfi azonban élete utolsó óráiban is a korrupció ellen dolgozott és nyomozott, így feltehetően valami olyan ügyletbe ártotta magát, ami végzetes kimenetelünk bizonyult. A nyomozást Tóth Tamás, az Európai Bizottság hamarosan nyugalmazott biztonsági szakértője, és nem mindig bájos leszbikus kolleganője vezeti. Augusztusban még lesz szó erről a könyvről.

Laura Steven: Minden, csak nem oké
Ez egy botránykönyv egy alternatív világból, ahol a Izzy O’Neill egy középiskolai bulin szexelt egy republikánus szenátor fiával, amiről izgalmas képek látnak napvilágot, persze kampányidőszakban. Nagyon erős és klassz személyiség Izzy, aki ugyan a regény történetében követ el hibákat, de ki ne követne el hibákat 18 évesen. Csakhogy a mi hibáinkkal nem plakátolják tele a sulit, nem szed minket szét érte a média és nem ítélkezik felettünk szinte mindenki. Izzy blogbejegyzéseit olvassuk a botrány idejéből, amelyeket utólag kommentál. Izgalmas regény, könyvhétre jelent meg a Maxim Dream válogatás sorozatában, és augusztusban erről is lesz szó.

Chloe Benjamin: A halhatatlanok
A hallhatatlanokba még csak belekezdtem, de ezt vártam a legjobban a három könyv közül, mert nagyon jó az itthoni és külföldi fogadtatása (Amúgy, ha külföldit mondok, én általában a németre gondolok, egyrészt mert nagyon sok német booktube-ot nézek nyelvtanulási céllal, másrészt mert [bár ez elsősorban szépirodalomnál igaz] az európai, kelet-európai könyvpiacnak van egy ilyen németcentrikus volta, azokat a lengyel, horvát, román… könyveket olvassuk itthon, ami Németországban bejött, és ők is olyan magyar könyveket olvasnak). A regény az elmúlt ötven évről szól, onnantól, hogy 1969-ben 4 zsidó kiskamasz elmegy egy jósnőhöz, akiről úgy hírlik, meg tudja jósolni azt a napot, amikor meghalnak. A jóslat után a négy szereplő négy különböző úton valósítja meg a személyiségét és teljesíti be a sorsát, ami végülis, jegyzi meg a jósnő, egy és ugyanaz. A molyos címkék alapján végignézzük az elmúlt ötven év legfontosabb eseményeit, az AIDS járvány megjelenését vagy 9/11-et, és megnézi, mi minden történt a Stonewall-lázadás vagy a Holdraszálás éve óta.

És 13 szuper könyvet sikerült elolvasnom a hónapban:

Rachel Kushner: A Mars klub
A Mars klub a tavalyi év egyik nagy sikerű kötete az angolszász könyvpiacon, beválogatták a legjobbak közé a Man Booker-díj esélyese volt, és a könyvpiacon is szépen fogyott. A könyv egy kétszeres életfogytiglanra ítélt egykori night klub táncos történetét meséli el. Egyrészt azt mutatja be, hogy hogyan sikerül a börtönbe beilleszkednie, milyen, nem közhelyes szabályrendszer szerint épül fel a börtönhierarchia vagy hogy milyen csoportok és csoportharcok jellemzik a börtönéletet. Másrészt beszél a másik oldalról egy börtöntanár történetén keresztül, aki egy picit tényleg hisz abban, hogy a világ egy szebb helyé tehető a munkájával, és homályosabban egy börtönőr életébe is bepillantást kapunk. A regény így szinte egy teljes társadalmi tablót ad, mutatva mindenki motivációját, miközben nagyon mélyről és velőtrázóan közérthető és világos nyelvvel beszél arról, hogy ezekről az emberekről lemondtak és a társadalom nem hisz az integrációjukban. Kemény, para, de olvasmányos szöveg volt.

Mucha Dorka: Puncs
Mucha Dorka egy új, fiatal hangja a kortárs irodalomnak, és a könyvhétre megjelent új könyvében a sugar dady jelenséget igyekszik megírni egy példán keresztül. A regény főszereplője egy céltalan lány, aki egyetemre jár, de nem igazán motivált. Nem gondolkozik azon, hogy mit kezd az életével, így szinte belesodródik a tanárával való kapcsolatba, amely pénzes borítékok és szállodai szobákon át vezet. A férfi persze nős. Nincs igazán perverziója, ahogy várnánk, és a motivációi sem lesznek tiszták. A kötet a nőt követi egy kimért, de vicces, vicceskedő, ironizáló, talpraesett, fiatalos és leginkább életunt értelmiségi hangon, ami egyszerre hoz valami sajátot, és egyszerre simul bele a kortárs próza hangjába. Ez volt a legerősebb része a könyvnek. Hogy Mucha Dorka tud írni, de nem igazán tudtam meg többet a sugar dady témáról, és azt sem érzem, hogy lényegesen több lettem volna a könyv olvasását követően.

Sally Rooney: Normális emberek
A regény szintén könyvhétre jelent meg a XXI. Század Kiadónál, a KULT Könyvek sorozat részeként. A könyvben két kamaszról olvasunk, Conellről, az iskolai focicsapat sztárjáról és Marianneról, aki nagyon jó tanuló, és nem igazán közösködik senkivel az iskolában, vagy azon kívül. Mariannék gazdagok, Conell édesanyja pedig náluk dolgozik takarítónőként, így amikor a srác az anyjáért megy, gyakran találkoznak és beszélgetnek. Mindketten okosak, de az iskolai hierarchia, illetve a társadalmi osztályban álló különbségek az útjába állnak annak, hogy köztük igazi kapcsolat lehessen. Később Dublinba kerülnek mindketten egyetemre, ahol kisvárosiként újra kell definiálniuk magukat. A regény nagyon sokat merít a kortárs young adult, new adult hagyományból, de rendkívül érvényes, szépirodalmi igénnyel tekint a két szereplő közti kapcsolatra. Nagyon-nagyon szerettem.

Massimiliano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész
 Max Fontana ezen regény főszereplője, aki napjainkban él Olaszországban, és épp a világ legnagyobb művészévé válik, amikor megismerjük. Egy hatalmas Mária szobrot állít a főtérre, ami tele van horogkereszttel, és aminek a lába között lóg a Kis Jézus köldökzsinórón. és Max ezúttal nagy művésszé válik, és minden amit meglát, vagy amit csinál, művészetté lesz. Polgárpukkasztásból Hitlert nevezi meg nagy művészelődjének, ugyanis szerinte a holokauszt nem utolsó sorban művészet, ahogy Lengyelországot lerohanni is az egyik legszélsőségesebb lehetséges megoldás. A művész pedig ezt a szélsőséget keresi az egyre durvább művészéletében. És ahogy a bolond mindig elmondhatja az igazat, úgy ő művészként görbe tükröt állíthat nekünk. Maga a könyv rendkívül cinikus, gúnyos, töménytelen iróniát használ hasonlatokban és a művek megteremtésekor, leíráskor a legvadabb társadalomkritikát is felülmúlja, miközben rengeteget tudunk meg a közelmúlt művészetfelfogásából és különböző művészetelméletekből, amik közül van, amit már ismertem, és van rengeteg, ami az újdonság erejével hatott. Ezzel együtt is az utolsó 80-100 oldal nagyon fárasztó volt már, pedig állati erős könyvről beszélünk.

Szvoren Edina: Verseim
Szvoren Edina ezen novellagyűjteménye azt hiszem szintén könyvhétre jelent meg, viszont még tavaly. Az író a kortárs novellairodalom egyik legjelentősebb alkotója, én korábban az első, Pertu címet viselő kötetét olvastam tőle. És most ezt. A Verseimet nagyon sokan szerették, Libri-díjas lett idén, de azt hiszem nekem nagyobbak voltak a várakozásaim, mint amit a kötet adni tudott. Voltak benne persze állati erős novellák, és Szvoren Edina nagyon ért az emberi sötétség és hidegség ábrázolásához akár férfi, nő, leszbikus, öreg, fiatal hangon, de a kötet nekem most egy picit felemás olvasmány lett. Tervezem tőle újraolvasni a Pertut, aztán később ezt is. Remélem csak rosszkor találkoztunk, mert nagy várakozás volt ez a kötet.

Laura Steven: Minden, csak nem oké
Fent már írtam róla, és értékelés is lesz. 🙂

Kati Hiekkapelto: Kolibri
Fekete Anna most kezd egy finn kisváros erőszakos bűncselekmények megoldására szakosodott rendőrcsoportjába, ahová két hívás is befut egy éjszaka. Az egyik egy kurd bevándorló lányé, aki azzal hívja fel a segélyhívót, hogy a családja meg akarja őt ölni, a másik pedig egy agyonlőtt futót jelent be, akit már este a felesége is kerestetett a rendőrséggel. És amellett, hogy ez egy izgalmas krimi volt, nagyon sokat mesélt a délszláv háború alatti vajdasági magyar menekültek helyzetéről vagy később a kurd menekült helyzetről úgy, hogy Anna a közoktatásban finnt tanult, és külsőjén és balkáni-magyar temperamentumán kívül igazi különbség nincs közte és finn kollégái közül. Jó könyv, volt, azt vártam, hogy egy picit más szempontokat kapok a migrációról, de a Koszovóból a délszláv háború elől menekülő élet ábrázolás szempontjából a szintén finn író által jegyzett Macskám, Jugoszlávia erősebbnek bizonyult, viszont a két könyv műfaja egészen más, így más embereket is céloz vele.

Cirok Szabó István: Agancspark
Cirok Szabó István egy fiatal vajdasági kötő, akinek ezen remek kötete szintén könyvhétre jelent meg a Fórum Kiadó gondozásában, és egy kedves slammertársam ajánlotta jó szívvel a figyelmembe. A verseskötet állati erős. Egy nagyon visszafogott, póztalan költői hang mesél az otthonról, szülőkről, vidékről a vajdasági irodalomban ismerős mágikus realizmus eszközével is. Nagyon magabiztos, mégis szerény kötet ez, és nagyon jó érzés ilyen debütkötetekkel együtt kortárs költőnek lenni.

Sarina Bowen – Elle Kennedy: Ez a srác
A HIM sorozat első darabja, ami tavaly év végén jelent meg és zajos sikert aratott, hiszen két népszerű ifjúságiregény-szerző közös könyve ez, ami a melegséget egy sokkal férfiasabb, talán homofóbabb közegbe, a hoki első osztályába helyezi. Izgalmas dolog lehetett volna, de lesz róla értékelés, majd meglátjátok.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Nádasdy verseskötete szintén könyvhétre jelent meg a magvető 2016 óta futó Időmérték sorozat friss darabjaként. Általában odáig vagyok Nádasdyért, legyen szó tárcákról, versekről, fordításról vagy nyelvészetről, ez a kötet most egy picit mégis nehezen csúszott. A kötet első felében nem igazán éreztem magam otthonosan, bár öreges volt, tréfálkozó és bölcs, mint szokott, de az avittas, de a mai világban frissítően polgári picit ironikus modorossága csak a kötet második felében volt erős, mint szokott. És közben pedig, van, hogy szomorú egy-egy vers, néha úgy tűnik, nyomot hagy nekünk, de kendőzetlen is, ebben a kötetben kifejezetten feltárulkozó. Szerelmes, mint a kamaszok, és megéli, megírja. Szerettem, összességében nagyon szerettem. Hát persze.

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
Fent már írtam róla, és értékelés is érkezik hamarosan.

Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem
Szabó Imola Juliannát nem elsősorban költőként ismerjük, de az áprilisban megjelent új verseskötete óta már úgy is. Nagyon régóta halogattam magamban, hogy elolvassam ezt a könyvet, mert volt benne valami nem érthető, légbőlkapott nagyotmondásnak tűnő, és el kellett kezdenem az elejétől olvasni ahhoz, hogy ez feloldódjon. Nagyon okos kötet ez, jól van szerkesztve. Mesél a közeli ősökről, szülőkről, nagyszülőkről, külön ciklusban ír arról, milyen anyává és egyedülálló anyává lenni, majd az idős nő és férfiképeket vette sorra. Érdekes volt ez a kötet, szerettem a témáit, és karcos, de jól olvasható volt a nyelve, amiben mindennek többletjelentése volt, amit csak a többi vers ismeretében kapsz meg. Kompakt volt nagyon. És a szerző maga illusztrálta kellemes vonalrajzokkal.

Donna Tart: A titkos történet
Egy USA-beli kis főiskolán egy öt főből álló klasszika-filológus hallgató csoport és mesterüknek tartott tanáruk elzártan élnek az egyetemi élet egyéb dolgaitól. Ebbe a csoportba érkezik meg Richard, akinek imponál az öt srác különcsége és kiválasztottsága. A regény során látszólag megismeri ezeket a srácokat, a közük lévő kapcsolatrendszereket, és elmesél egy több évvel ezelőtti titkos történetet egy újraélt ógörög mulatságról és annak drámai utóhatásáról. Szintén egy olyan könyv, amiről lesz még szó a jövőben itt.

Nézzük az év végén megígérek szerint:

Először is nyilván meghaladtuk az év elején meghatározott idei minimumprogramot, amit 70 könyvben határoztam meg. Jelentem, 78-nál járok. 🙂

Aztán nézzük a kategóriákat:
Polcfelszabadítás: Hitler után a második legnagyobb művész (végül marad a polcomon), Kolibri (Ezt picit csalásnak érzem, mert a nővéremnek vettem, csak azt mondta a csoporttársam, hogy mindenképpen olvassam el, de landolt a nővéremnél.)
Korábbi LMBT könyvek: A titkos történet, Ez a srác
Kortárs magyar széppróza: Puncs, Verseim
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája: Hitler után a második legnagyobb művész (olasz), Kolibri (finn)

És blogoltunk is, ebben a hónapban végre rendesen:

Ez a hetedik bejegyzés ebben a hónapban, aminek örülök, mert havi 5-6 bejegyzés a cél. Rögtön a hónap elején érkeztem az új 1 és 6-tal, az abban felsorolt 6 könyvből ötöt sikerült is elolvasnom. Ezt követően írtam a Nagyszerűn nőkről, ami képregényként igyekezett bemutatni a feminizmus elmúlt 250 évének a problémáit, de nem voltam hiánytalanul elégedett vele. A következő bejegyzésben kitöltöttem a Félévzárási pánik tag-et, amiből a nagy csalódásaimról és az új kedvenc könyveimről is meséltem. Olty Péter Heteró közegben című verseskötete is sorra került végre, nagyon érdekes kötetnek tartom, és bár izgultam maga a bejegyzés miatt, úgy tűnt, nektek is tetszik. Július végén bemutattam, hogy mi az a 10 könyv, amik a kedvenceimé váltak a magyar alapképzésben töltött évek alatt, majd Garrard Conley: Eltörölt fiú című dokumentumregényéről írtam, amiben az ex-meleg terápiához vezető útról és az ex-meleg terápián töltött kilenc napjáról ír. És végül itt ez a bejegyzés.

Emellett pedig szuper érzés, hogy a hónapban elértük facebookon a 400 lájkot. Másik öröm, hogy oda is sikerült ebben a hónapban sokszor posztolnom, nagyon igyekszem tanulni, figyelni, hogy mi tetszik nektek, és úgy érzem, ebben a hónapban jól álltam. 🙂

 

Ennyi lettem volna mára, sőt, ennyi lett volna az egész hónap, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. 🙂
Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok kommentet, én pedig vasárnap vagy hétfőn, Ördögkatlan után érkezem az augusztus 1 és 6 bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 🙂

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió