Címke: mesélős 5 / 7 oldal

Könyvfesztiválról jelentem

Dátum: 2018.04.23.

Sziasztok,

tavalyhoz hasonlóan idén is kint voltam szombaton a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Nagyon menő programokon vettem részt, és nagyon menő könyveket szereztem, bár a tervezett listából mindössze három könyv került a nap végéig a táskámba… De majdnem nem bánok semmit.

Hat órakor felkerekedtem Szegeden, kivillamosoztam a vasútállomáshoz, majd két és fél óra zötykölődés és Rejtő (jelentem: nem kell Rejtőt olvasnom többet) olvasás után a Nyugatiban találtam magam. Itt legurítottam egy kávét (a korai indulásra való tekintettel), és indultam a négyeshatoshoz, amire talán most először, elsőre jó irányba szálltam. A Széna téren leszállva elsétáltam a Mamut II. mellé, amerre tavaly közelítettem meg a Milenárist, de építései terület lett, így a két Mamut között közlekedtem, mint mindenki más. És akkor ott voltam.

Programok, amiken részt vettem, és amiken akartam

Workshop könyves bloggereknek a Twister Média szervezésében
Nagyon tanulságos volt, bár főleg megerősítést kaptam én személy szerint, hogy jól csinálom. Kaptunk tanácsokat arra nézve, hogy hogyan használjuk a recenziós, vagy támogatott bejegyzéseket (amiket a google algoritmusa előrébb sorol), és biztosan várható lesz egy kis változás is a blogon. Nyáron elején, amikor lesz időm az összes eddigi értékelést átnézni, a bejegyzések alján egy kis szövegdobozba beleírom a könyvek legfontosabb adatait, és az olvasás szubejktív körülményeit, mert ezek olyan infók, amik nekem is jól jönnek.
És érkezik majd egy bejegyzés arról, hogy ki vagyok, milyen képzettséggel nyúlok a könyvekhez, kit szeretnék megszólítani, és mi is akar lenni egy bejegyzés, amihez egy nagyon jó vázat adott az előadás.

LMBTQ irodalom az iskolában:
Krausz Emma: Osztálykép (Twister Média) című regényének bemutatója
Túl azon, hogy megtudtuk, hogy az írónőnek is a Simon és a homo sapiens-lobbi az egyik kedvence a zsánerben, még nagyon sok mindenről volt szó. Beszélgettek arról, hogy mennyire terhelt egy személyiség, szóba került, mennyire kicsi a hazai LMBTQ reprezentáció, és még számos dologról szó esett, amire majd a könyv értékelésében szeretnék reflektálni. 🙂

Krausz Emma dedikál
Nem volt fent a blogon a listában, és ehhez mérten el is felejtettem visszamenni, ezzel együtt nagyon kíváncsi vagyok a kötetre, és talán még lesz alkalmam dedikáltatni is.

Daniel Kehlmann Tyll (Magvető) című regényének bemutatója helyett
Ennek maga a programokba való beemelése is fakultatív volt, és én ki is hagytam. Ettem helyette, és erről nem gondoltam volna, hogy írni fogok, de a Mamut I.-ben található Jóasszony étterembe ugrottam be, noha féltem, hogy kifőzde jellegű lesz, de beállt mögém a sorba Péterfi-Novák Éva írónő, aki híresen figyel arra, mit eszik, így meg is nyugodtam, és tényleg nagyon finomat ettem… Az írónőtől 5 méterre, a következő asztalnál. 😉 És ez ilyen tök nagy élmény volt, szóval meg akartam írni. 😀

Kortárs-író-lét: Fiatal írók a visegrádi országokból
Ez a beszélgetés nagyon korrekt volt leginkább. Fehér Renátó alaposan felkészült, és a fiatalság szerepét firtatta, akik mind valamiért fontosnak tartották, hogy egy földrajzi területet járjanak körbe. Többen elég komolyan foglalkoztak kisebbséggel, mind a négy kötet szervező elve az a közép-európai régió, ami történelmileg elég terhelt, és nagyon izgalmas volt ez a felvetés. Emellett pedig természetesen szó esett az elsőkötetességről és az irodalmi szocializációról is, illetve a kötetek vízhangjáról. Izgalmas beszélgetés volt, talán itt éreztem a leginkább, hogy szűkös az idő keret.

Karafiáth Orsolya dedikál
Karafiáth Orsolya dedikált, fantasztikus volt, mosolygott, kedves volt, és szeretem a Kicsi Lilit, még mindig. 😉

És ezután hazamentem
Rettenetesen fáradt voltam, és eléggé eredményesnek éreztem a napot így is, így nem vettem részt a Lázadó lányok kerekasztal-beszélgetésen, és bár érdekelt volna, annyira nem bánom most.

Könyvek, amiket hazahoztam

Alapvetően a legtöbb könyvet nem olvastam még, így csak az impulzusaimat tudom megosztani, amiért megvettem, meg az árukat, meg hogy mennyire örültem nekik. 🙂

A tervezett listából végül három könyvet sikerült beszereznem: Mészáros Dorka: Én vagy senki című könyvét, és recenzióban megkaptam Laurine Frankel: Mindig ez van című könyvét a GABO kiadótól és Krausz Emma: Osztálykép című könyvét a Twister Médiától, amikért nagyon hálás vagyok.

Az Európa Kiadótól korábban megérdeklődtem, hogy nem lesznek kint az én listás könyveim, ezért megnéztem, mi van a kívánságlistámon a Magvető kiadótól, és úgy döntöttem, hogy Anna Gavaldának adok egy esélyt (vagyis rögtön hármat) és megvettem minden fellelhető könyvet az írónőtől, így büszke tulajdonosa lettem az Életre kelni, az Édes életünk és az LMBT vonatkozású Billie című regénynek.

És véletetlenül megláttam a Kalligram pultján Blénesi Éva Cigánynak lenni, költőnek lenni, Közelítések Bari Károly alkotói világához című tanulmánykötetét, aminek nem tudtam ellenállni, mert most szerdáig aktívan foglalkozom a költővel, legalábbis az első kötetével (Holtak arca fölé). Viszont nagyon nem érzem jónak a tanulmánykötetet, nincs igazán tisztázva, hogy kinek szól ez, és bár elég alapos kutatómunkát végzett, az első fejezet (ami engem érdekel) lényegileg semmitmondó. Sajnos. Valószínűleg felajánlom az egyetemi könyvtárnak szerda este.

És akkor kezdődtek az impulzus vásárlások, amikre amúgy tök büszke vagyok.

Tipotex: Két könyvet vettem, együtt 1300 Ft-ért.
Polona Glavan: Éjszaka Európában
Egy romantikus utazós könyvet ígér a fülszöveg, amiben egy fiatal fiú és egy fiatal lány elmereng az élet dolgain, amit az tesz különlegessé, hogy a vonat egy senki földje terület, ami igazán sehová sem tartozik. Érdekes tétjei lehetnek a könyvnek, így nagyon kíváncsi vagyok rá.

David Szalay: Az ártatlanság
A történet szovjet rendszerben játszódik, ahol minden és mindenki gyanús, érdekes szereplőgárdát mozgat, és a fő kérdése, hogy lehet-e valaki ártatlan egy olyan rendszerben ahol az ártatlanság nem létezik.

Palatinus: A kiadóhoz véletlenül mentem, de tele volt olcsó könyvekkel. Én 3 db 500 forintosat vettem, amik engem érdekeltek, és ez volt a legolcsóbb árkategória, és így sikerült beszereznem azt a könyvet, amire a legbüszkébb vagyok mind közül:

Joseph Oslah: Éjszakai fürdés
A könyv egy férfiról szól, akinek a barátját elragadta az óceán, és nem tudja, hogy mi történt. Lehet, hogy a szakításnak egy ilyen durva módját választotta? 10 évvel később vagyunk, amikor a férfi megismerkedik egy másik férfival, aki szintén nagy tragédiát hordoz, és egy érzelmes, bonyolult, fanyar humorú és szívbemarkoló történetet kapunk a borító szerint. Mint LMBT könyv, már régóta tudok a létezéséről, és 500 Ft-ért még egy hölgyet is rávettem, hogy vegye meg a második példányt.

Szálinger Balázs: Első Pesti Vérkabaré
Nem igazán tudok semmit a kötetről, de Szálinger jól ír, és kíváncsi vagyok ezekre a versekre is. 🙂

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Nagyon sokáig az egyik kedvenc könyvem volt. Nagyon őszinte felnövés történet, hátterében az egészségügyi klónozással. Érdekes az identitás kérdése a könyvnek, megvalósul benne a szerelem, aminek meg kellett volna valósulnia, és őszinte, emberi kiáltvány (és még sokkal sokkal több) az önzőségünkkel szemben. Eddig nem volt saját példányom, most szeretem egyet az első kiadásból, és erre vagyok a legbüszkébb. Külön kiemelném, hogy a szerzője nem méltatlanul idén kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. 🙂

Bestseller Box: Ezen nagyon sokat gondolkodtam, hogy beleírjam-e, és végül beleírtam. Alapvetően ez az Athenaeum Kiadó és a General Press készletkisöprő akciója, és én vettem egy dobozt, és maga a doboz egyébként nagyon jó, és nagyjából ez az utolsó pozitívum, amit el tudok mondani, illetve kaptunk mellé egy nagyon jó fidelió magazint, amit beledobtak egy nájlonba a dobozzal együtt, pedig nem szeretek nájlont használni (és sehol máshol nem is kértem, itt pedig későn kaptam észbe). És ugyanezt érzem a Magvető kiadó ajándékaival szemben is, de az legalább ingyen volt. Szóval most van öt könyvem elcserélni a Kreatív Könyvtárosok Társasága könyvcsere programjain, amiket nagyon várok. 🙂

Összességében nagyon jól éreztem magam, valószínűleg azért is, mert kevesebben voltak kint, mint tavaly, és mert szuperebb könyveket sikerült szereznem. Egy picit sajnáltam, hogy a líra kimaradt szinte az egész rendezvényről, de ez csak kis észrevétel. 🙂 Szerettem, és jövőre találkozunk. 🙂

Most csütörtökig zsúfolt lesz a hetem, nem tudom, hogy mikor fogok tudni új poszttal érkezni, ha péntekig nem, akkor egy kihívást fogok kitenni, mert rég volt, és kevesebb idő megcsinálni, de két könyv várja az értékelést, és még sok-sok könyv az olvasást. 🙂

Ha nem szeretnétek lemaradni a korábbi posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha véleményed, megjegyzésed volna, hagyj kommentet, ha háttértartalmak is érdekelnek, kövess facebookon, ha pedig az érdekel, hogy ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. 🙂

A következő posztig pedig semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

Így veszek könyveket

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.04.16.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

a havi summák elején meg szoktam említeni, hogy hány könyvet veszek egy hónapban, és hogy nagyjából mennyit költök ezekre, és általában jó számok ezek. Legalábbis a könyvpiac általános áraihoz képest. Többen kérdeztétek, hogyan történik mindez, így arra gondoltam, hogy most ebben a posztban felfedem a titkaimat.

Új könyvek

1. Kiadótól

Ha tudatosan szeretnél könyveket vásárolni, úgy, hogy azzal a szerzőt, és a kiadót a legnagyobb arányban szeretnéd támogatni, akkor a kiadó saját boltjaiban, honlapján tudsz a leghatékonyabban keresni. A terjesztők és a forgalmi adó nagyon erősen belenyúl a tárcádba, ha könyveket vásárolsz, ráadásul a kiadó honlapján gyakran találsz olyan kedvezményeket, amiket egyébként nem is érnél el.
Viszont vannak nagyobb kiadói csoportok, a Líra és a Libri hálózathoz tartozók, amiknek a bolthálózatukban is elérsz. A Libri csoportba tartozik a Libri, a Helikon, a Park, a Jelenkor és a Kolibri, a Lírához pedig a Magvető, az Athenaeum, a Corvina, a General Press, a Manó és Menő Könyvek, a Partvonal és a Rózsavölgyi és Társa kiadók.

Legutóbb így szereztem:

Fehér Renátó: Holdidény (Magvető, Líra)
Balaskó Ákos: Tejsav (Magvető, Líra)
André Ferenc: Szótagadó (Jelenkor, Libri)
Mohácsi Balázs: Hungária út, hazafelé (Jelenkor, Libri)

2. Akciók

Elég gyakran figyelem a bolti akciókat, ha véletlenül nem veszem észre, lesz, aki szól, hogy nézd, a Libri, a Líra, az Alexandra, az Agave… kiadónál vagy boltnál akármilyen kedvezmény van. Itt adom fel az első pontban meghatározott elveimet.
Libri és Líra bármikor jöhet, Agavétől Szegedről együtt rendelünk, az Alexandrát pedig a szobatársam hozza el Siklósról, mert ott él, és ott van Alexandra is. 😀

Útban Szegedre így:

Richard Kadrey: A végítélet kis doboza (Agave)
Ted Chiang: Életed története és más novellák (Agave)
Tim Davys: A halállista (Agave)

3. Könyvfesztivál

A Könyvfesztivál és a Könyvhét jó alkalom, hogy összehozza az 1. és a 2. pontot, miközben itt először szagolok, taperolok, válogatok, keresek, összefoglalva vásárolok. És még közvetlen élményem és véleményem is lesz a kiadóról, és mindezt olcsón.

A tavalyi beszerzéseket ide kattintva találod, és hamarosan érkeznek az idei terveim.

4. Könyvudvar

És végül az utolsó nagy csoport az új könyvek kategóriában. A Könyvudvarra kiadók passzolják le a raktárkészletüket, így teljesen hibátlan könyveket lehet náluk beszerezni párszáz forintért. Alapvetően kevés olyan könyv van, amit keresel és fent van, de én sok Ulpius-házas könyvet ott vettem, illetve elég változatosan veszek onnan kortárs szépirodalmat és szórakoztató irodalmat is. 🙂 Nagyon szeretem, bár ki kell tapasztalni, hogy hogy tudsz hatékonyan keresni.

Legutóbbi szerzemények:

Sally Garner: A Hold legsötétebb oldala
Avery Corman: Kramer kontra Kramer
Lakatos Menyhért: Füstös képek
Agneta Pleijel: Lord Sohamár

Használt könyvek

5. Moly.hu városi csoport

Bárhol élsz, ha moly.hu felhasználó vagy, biztosan van a városodnak vagy egy hozzád közeli városnak molygyűjtő zónája, ahol helyi emberek árulnak nagyon jó áron olyan könyveket, amiktől szabadulnának. Egyébként nagyon jól tudok velük alkudni, és eddig csak jó tapasztalatom volt. 🙂

Legutóbbi szerzemény:

Steven Rowley: Lily és a polip

6. Kóborló Könyvesbolt

Az egyetemen illetve a plázában a Bödön piacon szokott lenni egy használt könyves pult, ahol iszonyatosan értékes és szuperül összeválogatott könyvek közül kereshetjük azt, amelyik megszólít minket. És velem már egy csomószor előfordult, hogy épp kívánságlistás könyvemet találtam meg ott… Szóval kedvencek evör. 😉

Legutóbbi szerzemények:

Cristopher Milne: Róbert Gida emlékei
J. D. Salinger: Zabhegyező
Dragomán György: a fehér király
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográia
Zsolmár János: Hibiszkuszherceg

7. Kreatív Könyvtárosok Társasága

Az SZTE Bölcsészettudományi Karának könyvtáros tanulói létrehoztak egy csoportot, akik több könyves rendezvényt csinálnak, melyeken legtöbbször könyv csere-bere is van. Ezek a programok arra sarkalnak, hogy nézzem át a saját polcomat, hogy mit cserélnék el, és persze új könyveket (és király könyvjelzőket) is lehet náluk vadászni.

Legutóbbi szerzemények:

Déry Tibor: Újabb napok hordaléka
„A cívódó magyar” versantológia
Jane Austen: Cathrine

A poszt zárásaként azt szeretném elmondani, amit talán sikerült végigvezetnem a poszton, hogy azt gondolom, hogy mindenki képes olcsón, olcsóbban könyveket szerezni. Ha nyitott vagy erre, elég néhány google keresés vagy egy hosszabb szombat délutáni séta, amik azokért a szuper olvasmányélményekért, amiket én kaptam, biztosan megéri. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, ha van véleményetek, gondolatotok, hozzászólásotok, keressetek bátran komment szekcióban. Hamarosan érkezem egy új bejegyzéssel.
Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a bal felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, less be facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, irány az instagram. 🙂

És semmi esetre se feledd a következő posztig, hogy: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Merre tovább?

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.04.13.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

a blog felületén az utolsó posztban arról írtam, hogy el fogok menni választani, mert fontosnak tartottam, hogy éljek a demokratikus jogaimmal, és ne maradjak ki a döntésekből.

Aztán vasárnap, elég korán elmentem szavazni, és biztattalak titeket is arra, hogy menjetek el voksolni.

És az eredmények tükrében vasárnap este került ki az utolsó facebook bejegyzés:

És most ennek az idézetnek a kapcsán szeretnék nektek mesélni arról, hogy egy hét gondolkodás után, mi is fog történni a bloggal.

Egy picit jobban szeretném csinálni, mint eddig bármikor. Nem hiszem, hogy direkt politikai tartalom valaha meg fog jelenni, de itt és most szeretném, hogy leszögezzük, hogy én, mint a blog szerzője eléggé liberális gondolkodó vagyok, fontos értéknek tartom a demokratikusságot és az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának minden pontját kötelező érvényűnek tartom, mindannyiunkra nézve.

De a blog nem akar, és nem is fog ezzel konkrét módon foglalkozni:

Amikor egy leendő partnernek bemutatkozó anyagot küldök a blogról, azt szoktam írni, hogy a blog egyaránt hivatott népszerűsíteni az olvasást és az LMBT kultúrát, és ehhez szeretném a továbbiakban is tartani magam.

A felület, amit olvasol egy könyves blog, így vegyes, elsősorban olvasással kapcsolatos tartalmakat találsz, így listákat, kihívásokat, havi summákat, és a blog magját adni kívánó értékeléseket.

A felület, amit olvasol egy LMBT könyves blog. Sokan találnak rám úgy, hogy beírják a keresőbe, hogy „meleg blog”, és azt hiszem tudom, hogy mire van szüksége azoknak, akik így találnak rám, mivel volt idő, amikor én is így kerestem. Azt hiszem, egy olyan helyzetben, ahol egy gyűlöletet generáló kampányra szavazott a magyar választópolgárok 48 százaléka, el kell gondolkoznom azon, hogy mit akarok adni azoknak, akiknek meleg bloggere van szükségük. Nem szeretnék direktben politizálni, és nem is fogok, mert szerintem a felelősség, amit talán nem csak magamra ruházok, sokkal nagyobb annál, mint hogy erre pazaroljam.

Szeretnék több időt beletenni a blogba. Szeretnék diskurzusokat generálni. Szeretnék egy olyan fórum lenni, ahová rá tud találni valaki, aki „meleg blogot” keres, és hiteles, szerethető és gyakoribb posztokat kap. Talán szeretném rávenni, hogy kezdjen el olvasni, mert az segít elfogadni magát, talán szeretném, ha megértenétek, hogy nem papírmasé figurák vagyunk, és nem vagyunk leírhatóak. 🙂 Azt hiszem, hogy ha ezekben tudok valamit is elérni, akkor nem hiába csinálom. Azt hiszem, hogy most az a lényeg, hogy mindenki a helyén legyen, és csináljuk a dolgunkat, és építsünk tovább, mert azt hiszem, most ez a tétje az ellenzékiségnek, és azt hiszem mindig ez a tétje az ellenzékiségnek.

Végezetül szeretnék idézni nektek az Amnesty International Magyarország facebook faláról, amit a személyes profilomon osztottam meg vasárnap este, nagyjából ugyanennek a szellemében:

Továbbra is hangos és állhatatos kritikusai leszünk a kormánynak, legyen szó akár a nők, a menekültek, a romák vagy az LMBTI emberek jogainak korlátozásáról vagy az őket képviselő csoportok elleni támadásokról. Nem fogjuk hagyni, hogy Magyarországon bárkit, aki fel meri emelni a szavát, megfélemlítsenek és sarokba szorítsanak.

Szóval, elérkezett a 87. poszt vége, ahol másként fogok elköszönni tőletek, mint eddig, mert:

Show most go on!

Szilvió

Ui.: Ehhez mérten holnap érkezik is egy új értékelés. 🙂

Miért megyek el választani?

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.04.07.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

régóta gondolkoztam ezen a poszton, de csütörtökön voltam a Közös ország mozgalom egy fórumán és arra jutottam, hogy mint kultúraszerető emberként, mint melegként, mint leendő értelmiségiként, és nem utolsó sorban, állampolgárként fontos, hogy írjak nektek arról, mi is az a választás, és miért fontos számomra, hogy részt vegyek rajta. A poszt első felében általában a választásról beszélek, aztán egy picit a vasárnapiról, és a saját bizonytalanságomról is írok pár szót a poszt végére.

Szóval én el fogok menni választani holnap, mert ez a legelső olyan fórum, ahol a legkevesebb energiabefektetéssel, de részt tudok venni a közös ügyeinkről való döntésben. Mivel Magyarországon képviseleti demokrácia van, vagyis képviselőket és pártokat szavazunk meg azért, hogy a mi érdekeinket, világnézetünket érvényesítse, ezért közvetlenül általában nincs beleszólásunk az oktatásügyi, egészségügyi, belügyi, külügyi, gazdasági kérdéséről, vagy például az azonos nem párok örökbefogadási lehetőségeiről vagy az egyenlő házasság bevezetéséről szóló döntésekbe. Viszont azt mi döntjük el, hogy kiket bízunk meg azzal, hogy döntsön ezekről. Mondhatnánk, hogy helyettünk döntenek ezek a pártok és képviselők, de ideális esetben ez a döntés velünk születik meg.

A választáson épp ezért mindenkinek két szavazata lesz, az egyikkel egy helyi jelöltet támogat, akit erősnek gondol, a másikkal pedig egy pártot, akiknek a programja, eszméi, víziói a legközelebb állnak hozzá. Ezek a programok megtalálhatóak a pártok honlapjain, és arról szólnak, hogy ki milyen országot képzel a jövőben, és milyen lépéseket fog tenni ennek az érdekében.

Azért megyek el szavazni, mert határozott vízióm van bizonyos pontokban arról, hogy milyen országban szeretnék élni, és van olyan program, ami mellé, ugyan kompromisszumokkal, de be tudok állni.

Azért megyek el szavazni, mert azt gondolom, hogy nem vagyok kihagyható a döntésekből, és azt gondolom, hogy másoknak sem volna szabad kihagyni magukat. Ha nem teszek le egy határozott voksot egy adott párt és egy adott program mellett, akkor az fog érvényesülni, amit a legtöbben akarnak (és ez független a mai politikai helyzettől). Én nem hiszek abban, hogy egy szavazat nem számít, és nem szeretném elvinni a posztot a közhelyes sokunk egy szavazata irányba, mert én azt gondolom, hogy csak így tudok egyértelműen véleményt nyilvánítani.

Idén én is taktikai szavazó leszek, ami röviden annyit jelent (általában), hogy a szavazópolgár nem arra teszi a voksát, aki számára a legszimpatikusabb. Hosszabban a kép után:

A vasárnapi szavazásra ezt úgy alkalmazzuk, hogy listán szavazunk arra a pártra, akit mi a legszimpatikusabbnak tartunk, és egyéni, területi jelöltként arra, akit a legesélyesebbnek tartanak. Az, hogy ki a legesélyesebb, megtudhatod például az Orbánnak mennie kell oldalon, ahol, ha beírod az irányítószámod, kidobja, melyik választókerületben fogsz szavazni, és megnézheted, melyik jelölt mögött áll a legnagyobb ellenzéki támogatás, és eszerint tudsz leghatékonyabban a kormánypárt ellen szavazni.

Azért ezt az oldalt ajánlom, mert emögött áll a legnagyobb társadalmi összefogás. A Közös Ország Mozgalom aktivistája csinálja több független közvélemény-kutató intézettel, a taktikaiszavazás.hu-val, Márki-Zay Péterrel, a V18-cal és a Viszlát Kétharmaddal együttműködve.

A mi választókerületünkben fej-fej mellett halad a jobbikos és az MSZP-P-DK közös jelölt, de általában a Jobbik jelöltje marad lejjebb, és az Orbánnak mennie kell oldal is a baloldali jelöltet ajánlja, de sokáig nem tudtam, szeretném-e a Jobbikot bármennyire támogatni a szavazatommal. Végül nekem nem lesz rá szükségem, de a radikálisan taktikai szavazás pártiak azt mondják, most félre kell nézni az egykori szemkilövetések és a gárdavonulások között, de én kevésbé érzem erre képesnek magam. Nem tudom szeretnék-e egy olyan pár jelöltjét támogatni, akinek az alelnöke kimegy a pride-ra ellentüntetni, fenyegetőzni, és a párt teljes programja kiáll amellett, hogy a Budapest Prideot fel kell számolni… Megértem, ha valaki nem képes befogni az orrát, de

Ennek a választás tétje a NER lebontása, ezért fontos, hogy elmenj és leadd a NER ellen a szavazatod.
A szavazatodat egy olyan párt és egy olyan politika felé tudod adni, ami ellen könnyebben fel tudsz szólalni, hisz minden párt megígérte, hogy igyekszik a fékeket, így a sajtót vagy a civil szektort is helyre állítani, és, ha nagyon elégedetlen vagy vele, lehetőséget kapsz, hogy leváltsd. A következő NER négy év alatt erre valószínűleg már nem lenne lehetőséged.
Bármerre szavazol az ellenzéki oldalon, biztosan egy demokratikus értékű szavazatot adsz le, egy olyan párt felé, akinek számítasz.
Ha nem mész el szavazni, azzal erősíted a legnagyobb támogatottságú pártot, függetlenül attól, hogy a párt, vagy te mit gondolsz a világról.
2014-ben több olyan választókerület volt, ahol néhány szavazat döntött arról, melyik párt jelöltje nyer, rajtam biztosan nem fog múlni.

Szóval még én sem tudtam pontosan, hogy hogy lesz, és megértem, hogyha bizonytalan vagy, de használd ki az előtted álló néhány órát, tájékozódj, és menj el szavazni, ha fontosnak tartod, hogy a döntéshozóid téged képviseljenek. 🙂

Köszönöm, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem egy rendes poszttal. 🙂 Ha kérdésed vagy véleményed volna, keress bátran a komment szekcióban, vagy facebookon, instagramon, molyon. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig:
Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

2018 márciusi summa

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.03.31.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

nagyon sok olvasási tervem volt idén. Például, hogy a polcomról fogok olvasni, hogy 70 könyvet el fogok olvasni, fogok olvasni kortársat és nem angol anyanyelvű szerzőket… és azt is megígértem, hogy minden hónap végén összegzem, hogy is állok épp akkor (bővebben itt). 🙂 Most nézzük, mit sikerült beszereznem márciusban, és miket olvastam. 🙂

1. Idén a polcomról fogok olvasni, és könyvstop van könyvfesztiválig!

Sem januárban sem februárban nem sikerült betartanom ezt, de a ló most márciusban szaladt meg nagyon. Ugyan 15 000 Ft alatt maradt a havi könyv költésem, ami 24 könyv esetében talán még meg is bocsájtható, de nézzük listába szedve.

Könyvtárból kiselejtezték
A mi könyvtárunk menő dolgokat is ki szokott tenni, így általában érdemes megnézni, hogy 200 Ft-ért mit lehet elhozni, így sikerült beszereznem (életem első saját Mészöly Miklós könyvét) Mészöly Miklós: Film című könyvét, és Pál Rita: Krumplitánc című könyvét.
Libri akció
A Libri pont annyi kedvezményében sikerült beszereznem Colin Tóibín: Mária testamentuma és Sepsi László: Pinky című könyvét, amiből a Mária testamentumát már sikerült elolvasnom, a Pinky pedig folyamatban van.
És majdnem elfelejtettem: Lehasználtam a tavalyi törzsvásárlói pontjaimat, és megvettem Nádasdy Ádám fordításában a Shakespeare: Vihar című drámáját.
Recenzió
A 21. század kiadótól megkaptam olvasásra Sarah Winman: Bádogember című könyvét, amit nagyon szerettem, és amiről hamarosan érkezik bejegyzés.
A hónap végére pedig megérkezett hozzám a Kalligram kiadótól Takács Judit: Meleg század című könyve, amely egy kis magyar meleg történetet kíván mutatni a múlt századból.
Rendelés
Márciusban a barátaimmal terveztünk egy nagyobb rendelést, aminek keretében én 11 könyvvel lettem gazdagabb, köztük svéd, olasz, francia és török szerző könyveivel is. 🙂 Címesítve ezeket: Sallíy Garner: A hold legsötétebb oldala, Avery Corman: Kramer kontra Kramer, Lakatos Menyhért: Füstös képek, Agneta Pleijel: Lord Sohamár, Rácz Péter: Az alvó testről, Martin Horváth: Négercsók, Schein Gábor: Éjszaka, utazás, Kubinszyn Viktor: Foglaltház, Claudio Magris: Kisvilágok, Tuna Kiremitci: Minden ima az égbe száll és végül Piere Michon: Kisbetűs életek című könyve. Ezek közül eddig egyet sikerült elolvasnom.
moly.hu-s bartel
Megláttam moly.hu-n, hogy egy lány árulja Molnár T. Eszter Számozottak, és Fekete I. Alfonz A mosolygó zsonglőr című könyvét, és csúnyán lecsaptam rájuk.
Használt könyv
És akkor itt már baromira megfogadtam, hogy nem, nem veszek több könyvet, és akkor megláttam, hogy az egyetem aulájába kipakolt az antikvár, és ha már odamentem megnézni, beszereztem Cristopher Milne: Róbert Gida emlékei című könyvet, ami már kívánságlistás a Viszlát Cristopher Robin filmélménye óta, amiben a Micimackó történetének megalkotóját, és a gyermekéhez való viszonyát mutatja be, és nagyon tetszett. Emellett, csak hogy zsánerben maradjak, vettem egy harmadik példányt Oscar Wilde meséiből, mert ebben a kiadásban még nem volt meg. (Ahw. -.-„)
könyvbemutató
Dunajcsik Mátyás és Sirokai Mátyás közös zenei formációja a Taiga és Gleccser harmadik fellépése, akik egyébként írnak is, és az előadás középpontjában is versek, Sirokai Mátyás a Beat tanúinak könyve és a Káprázatbeliekhez című kötete, állnak hangulatban, és a zenét még Edda-dalok (óizlandiul) és Dunajcsik izlandi mitológiát és isten- hitfelfogásokat ötvöző versei bővítették. Hihetetlenül megragadó hangulata volt az egésznek, amit meg sem próbálok szavakba önteni… És itt szereztem be (az egyébként már korábban olvasott) Két Sirokai kötetet és Dunajcsik Mátyás: Szemüveges szirén című gyerekkönyvét, amit most olvastam ki, és eléggé tetszett.

2. 70 könyv az éves terv, amiből márciusban 11-et sikerült elolvasnom, amivel a két 5-5 olvasásos hónap után eléggé elégedett vagyok.

Nade! Nézzük címek szerint:

Ruth Oslah: Minden ami szép
A könyv főszereplője Tammie, aki szereti a pisztáciafagyit, és bármelyik pillanatban meghalhat, ezért a temetőt járja, és keresi a legjobb sírfeliratot. A temetőben találkozik egy kutyával, akinek pedig gazdája is van, és kettejükből egy szép, emberi, vicces, kedves és őszinte történet születik. Szerettem, pedig könyvfesztivál óta folyamatosan toltam odébb a TBR-omon. 😀
Aszlányi Károly: Özöngáz
A könyv egy századforduló utáni magyar utópia narratíva nélkül. Az első ötven oldal felvezet egy gázt, amivel elérhető volna a világbéke, majd elfelejtve az egészet egy frissen alakult miniországba kerülünk, majd beszélünk egy picit a diplomácia visszásságáról, szerelmesek leszünk, megszöktetünk egy királyt, mégsem szöktetünk meg egy királyt, és szerelmesek is vagyunk. Kötelező olvasmány volt.
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
(értékelés hamarosan)
Colin Tóibín: Mária testamentuma
Egy erős és érzékeny nőt ismerünk meg, aki egyedül volt, amikor a fiát kivégezték, és egyedül öregedett meg, de zaklatják tanítványok, evangélium írók és hirdetők, miközben ő csak élni szeretne és emlékezni. Elmeséli, hogy élte meg ő a fia dolgait (akit nem nevez a nevén), és nem hallgatja el nem tetszését, sem aggodalmát, sem bűntudatát.
Colm Tóibín ebben a belső testamentumban relativizálja a megváltást és hibáztatja az istent, hogy egy nőt (egy kegyelemmel teljest, aki áldott az asszonyok közül) tönkre tett. És egy pillanatig sem rágja ezt a szánkba, csak végletekig őszinte. Imádtam.
(Jah, és a borítója fantasztikus.)
Rejtő Jenő: A néma revolverek városa
A történet főhőse egy rabló, és egy másik férfi, aki arra kényszeríti a rablót, hogy cseréljenek személyazonosságot. A dolog ugyan sikerül, de a személyazonosság vicces dolog, ha az egyik balszerencsés vagy a másikat üldözik a szülőfalujában. Egy vicces, de csak az egyszeri szórakoztatásra képes regény ez, ami nekem nem adott semmit.
Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó
Van egy ilyen méregdrága autó, ami fedezné egy harmadik birodalombeli állam hadseregét, és folyamatosan ellopják. A könyv tétje az egyszerű szórakoztatás, ami nekem kevés, szóval valószínűleg Rejtővel nem leszünk jóba, de félév végéig még néhány könyvét el kell majd olvasnom. Yeah! 😀
Darvasi László: Szerezni egy nőt
Az első Darvasim, de biztosan nem az utolsó. 🙂
Jól felépített a novelláskötet, erős szimbólumrendszerekkel, például a méz különböző jelentésaspektusaival, aminek a különböző tulajdonságait nagyon jól kihasználta. Szerettem, hogy a háború nem volt benne a könyvben, miközben persze mégis végig ott volt a háttérben. Szerettem, és meglepő volt, hogy nem egy konkrét szemszögből ismertük meg a szereplőket, a nőket, és magukat az elbeszélői pontokat is állati alaposan felépítette. Szerettem, hogy nem kertel. Szerettem, hogy a történetek közepén van egy „nagy megmondás” amire hiába vagyok nagyon háklis, itt csodálatra méltóan koherens volt, következett az azt megelőző mondatból, és a következő mondat épült rá. Szerettem, hogy nem volt hiányérzetem.
Sarah Winman: Bádogember
(Értékelés hamarosan.)
Sally Gardner: A hold legsötétebb oldala
(Értékelés hamarosan.)
Dunajcsik Mátyás: Szemüveges szirén
Atlanta egy félárva kislány, aki egy világítótoronyban él Szelesszírten az édesapjánál, és nagyon okos. Sokat tanul, sokat tud a tengerről, és az apja jazz lemezeit hallgatja. Egy nap Atlanta talál egy sirályfiókát az ablakában, és haza akarja vinni egy bizonyos Feketekőhöz, ahol azonban egy régi régi hajó és legénysége kísért. Izgalmas gyerekkönyv, fordulatos, kedves, és mesél az állatvilágról, az állatvédelemről, és közben sok mindent elmond rossz és jó emberekről, de visszaadja, vagy megadja azt a hitet, amire szükségünk van. 🙂
Mészöly Miklós: Megbocsájtás
Ez még nagyon friss olvasás, és az első Mészölyöm, és nem igazán értem, viszont vannak könnyebb művei a szerzőnek. Ha Mészöly nyelvi bravúrjaira szeretnél koncentrálni, akkor nagyon ajánlom, de biztosan van könnyebben befogadható műve. 🙂

És akkor most a jól ismert típusok szerint:

Kortárs szépirodalom: Szerezni egy nőt
Egyetemre kötelező: Özöngáz; A néma revolverek városa, Tizennégy karátos autó, Megbocsájtás
Szórakoztató irodalom: Minden, ami szép; Három dolgot mondj; A hold legsötétebb oldala; Mária testamentuma
LMBT címkés: Bádogember
LMBT szerző: Szemüveges szirén
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Minden, ami szép (német)
2017-18-as megjelenés: Minden, ami szép; Három dolgot mondj; Bádogember

Ennyi lett volna ez a hónap. 🙂 A friss értékelésekkel már áprilisban érkezem, és persze izgalmas olvasások is várnak még ránk. 🙂 Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra, és semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Szólíts a neveden slam poetry

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.03.09.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

egy elég rendkívüli poszt lesz ez a blog történetében, ugyanis egy slam poetry szöveget hoztam. Bizonyára vannak olvasók, akik tudják, hogy szabadidőmbe slam poetryt is adok elő, ami:

Egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos.

Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető a szöveg és többnyire fejből mondják, színpadi elemekkel tarkítva. Nem színházi előadás, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés.

Sokkal bővebben itt, a Slam Poetry Magyarország honlapján

És tegnap este, a Szegedi Tudományegyetem, BTK Hallgatói Önkormányzata egy felolvasóestet szervezett fiatal alkotóknak, amit egy slam poetry blokk zárt, amin többed magammal én is felléptem. A slam poetry blokkhoz kapcsolódott egy Oscar témájú nyereményjáték, amelynek keretében slammeltünk az Avatarról, a Gyűrűk uráról, a Három óriásplakát Edinbirg határábanról, és én magam a Szólíts a nevedenről, aminek a szövegét a kép alatt olvashatjátok. 🙂

Láttam a szerelmet a hetedik sorból.
Szép volt.
Ketten bicikliztek, megvárták egymást a bolt előtt, és hallgattak a legnagyobb titkokról, amikről csak hallgatni lehet.
Nem beszélték meg, hogy hol festett Money, vagy hol fulladt a vízbe Shelley.
Később!

Láttam két embert, akik szeretik egymást, és ezt nem kellett megmagyarázni, csak szerették egymást.
Láttam két zsidót, akik szeretik egymást, és ezt nem kellett megmagyarázni, csak szerették egymást.
Láttam két férfit, akik szeretik egymást, és ezt nem kellett megmagyarázni, csak szerették egymást.
Később!

Láttam, ahogy tudós emberek az olasz sárgabarack szó etimológiáján vitatkoznak.
Láttam ahogy valaki tudatosan a szájához emel egy telelőtt barackot, és hallottam, ahogy mögöttem valaki megszólalt:
Baszd meg ez de kibaszott kurva btk-s művész film.
Később!

Láttam, ahogy egy apa a kilencvenes években a fiának azt mondja,
hogy a szerelem a legcsodálatosabb érzés, és meg kell becsülni minden percét.
Láttam, hogy pontosan tudja miről beszél,
Láttam, hogy pontosan tudja miről hallgat,
Láttam, hogy pontosan tudja mit fogad el,
Láttam, hogy ezek olyan dolgok, amiről az én apám
sosem tudna beszélni, amiről sosem tudna hallgatni, amit sosem tudna elfogadni.
Később!

Nem láttam helyieket, akik vasvillát szorongatva rohantak a két férfi felé, nem láttam a városi éjszakában csordákat mászkálni, akik nem heteroszexuális párokat vernének, és nem láttam katolikus szülőket, akik mindent megtettek volna, hogy ne, és nem láttam, pedig nagyon-nagyon nagyon vártam, hogy legalább Hitler reinkarnációja tűnjön fel, csak egyetlen egy snittre, de nem. Őt sem láttam.
Később!

Láttam a szerelmet.
Nem reklámozta magát, nem nyomta magát a képembe, nem akart megerőszakolni, nem táncolt női ruhákban, nem akart élni a gyülekezési jogával, és nem, nem csábított viccelődére,
csak szép volt.

Láttam szerelmet.
Csak úgy volt önmagában, az az igazi, az első, ami csak hat hétig tart, és mindig emlékezni fogunk rá, de sosem meséljük el az unokáknak.
Láttam, ahogy férfiak a semmi közepén sétálva a saját nevüket üvöltik szerelmesen, és csak jó volt.
Láttam, ahogy férfiak és nők, ocsmány színű ruhákban és undorító zokniban táncolnak boldogan a kilencvenes években, mert nyár van, fiatalok, és az olasz Riviérán vannak végül is, szóval miért ne?
Láttam a kamaszos tanácstalanságomat, tehetetlenségemet és félelmemet.
Láttam, ahogy az első végre jónak tűnő ötletet megvalósítja, és egyszerre retteg és örül a sikerének.
Láttam az esetlenséget, hogy hiába játszotta le a fejében korábban.
Láttam az elengedést, és láttam a hófödte téli olasz Riviérát, amiben pont annyira fájt az első szerelem elengedése, mint amennyire a pécsi Mecsekoldalban fájt.
Később!

És láttam az előző életet, azt az az előttit, a nyomokat, amikor arra emlékeztetnek, hogy megtörtént mindaz, amit egy ideig nem nevezünk a nevén, aztán majd lassan mosolyra húzódik a szánk, és eszünkbe jut emlékezni, mert végülis szép volt.
Mert végülis tényleg kurva szép volt.
Később!

—————————-

Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok erről a szövegről.
Ha megjegyzésetek vagy kérdésetek volna, keressetek bátran komment szekcióban. 🙂
Ha nem szeretnél lemaradni a következő posztről, kattints a jobb felső sarokba található követés gombra, ha hátértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám intstagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 februári summa

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.03.02.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

a számos éves olvasási terveim között volt egy olyan, hogy havonta összeszedem, hogy haladok az év elején kitűzött célokkal, és mivel újabb hónapnak vége (a lófaszt Szilviókám, már két napja hónap eleje), így újabb havi summával érkezem nektek, amiben megmutatom, hogy áll a 2018-as olvasásom (A fogadalmaim itt), és mesélek azokról a könyvekről, amiket most olvastam, szereztem be, és egy picit a blogról is írok, hogy hogy terveztem a februárt, és hát ehhez képest…

1. Idén a polcomról fogok olvasni, és könyvstop van könyvfesztiválig!

Mivel már a kimondáskor tudtam, hogy képtelenség, és januárban ez be is igazolódott, így februárban sem sikerült megállnom, hogy új könyveket szerezzek be, viszont ez a beszerzés 2500 forintnál megállt. Ez könyvekre fordítva 4 darabot jelent, így képtelen vagyok haragudni magamra, sőt, azt kell gondolnom, hogy baromi ügyes voltam. 🙂

Erin McCahan: Szerelem és más fura szavak

Kolibri Kiadó, tehát nagyon ifjúsági, nagyon szerelmes, semmi LMBT címke, vastag, és valahol (nem, nem jövök rá, hogy hol) hallottam róla valami jót, és azóta a tudatomban él, és 500 Ft-ért, érted, 500-ért. 😀 Semmit nem tudok róla, még, de most kezd bevadulni az egyetem, és a szépirodalom mellett majd valahol mellékolvasásnak mindenképpen. 😉

James Lear: A hátsó bejárat

Ulpius-házas, meleg, valószínűleg erotikus, akár erősen, de az igazat megvallva erről sem tudok semmit, viszont ugyanabban a kedvezményben volt, és 1000 alatt nem szoktam LMBT könyveket otthagyni sehol. Majd sorra kerül. 😉

Etgar Keret: Boldog boldogultak

Végre valami, amit el is olvastam már. 🙂 A Librinél volt akcióban, szintén 500 forintért, és egy izraeli író kisregényéről beszélünk, aki az öngyilkosságnak egy elég abszurd vonalát hozza. A történet szerint az öngyilkosok mind egy közös városba kerülnek, és látszik rajtuk, hogyan érte őket utol a halál. Nagyon abszurd az egész történet, és rettenetes fahumorral dolgozik, ami egy sajátos atmoszférát vont az egész könyv köré. Szerettem, kikapcsolt, menő volt. Voltak részek, amiket jobban kidolgozhatott volna, és tele van lehetőségekkel, de ha csak úgy olvasnál egyet kikapcsolódásból, akkor még akár ajánlom is. Jól haladhatsz vele, hamar be tudod fejezni, és leköti az agysejteket. 🙂

Alice Walker: Kedves Jóisten

Erről már írtam facebookon is, rég olvastam, de egy néger nő áll a központban, aki szerelmes egy másik nőbe, és mesélgeti a kis életét a Kedves Jóistennek. 🙂 Akkor nagyon elkapott a hangulata, és nagyon örülök, hogy véletlenül sikerült rátalálnom.

2. 70 könyv az éves terv, amiből februárban ismét ötöt sikerült olvasnom.

Címek szerint:

Adam Silvera: Inkább boldog (értékelés a jövő héten)
Augusten Burroughs: Kiszáradva (értékelés hamarosan)
Etgar Keret: Boldog boldogultak
Jirí Langer: Kilenc kapu
A könyv egy haszid történetgyűjtemény. A haszidok pedig olyan zsidók, akik csoportokban élnek szent emberek körül, szigorúan követik az írás parancsait, és baromi viccesek. Különleges élmény volt róluk, az ő szokásaikról, szentjeikről, példabeszédeikről olvasni, és más szempontból nézni a jó és a rossz dolgokat, amiken hiába törjük a fejünket, mert az isten úgy akarta, és nem tehetünk semmit. A sok kedves és szórakoztató élmény és történet közül ez az üzenet maradt meg a legjobban, és örülök, hogy az egyetemen szóba kerül, és hallhattam róluk, illetve Jirí Langerről.
Márta Alex: Özséb
Özséb egy miskolci férfi, és egy napját követjük. Ezen a napon Özséb öngyilkos lett, mert előző este kapott egy bejelentést… Nagyon bölcsésznek éreztem magam miközben olvastam, mert a pénisz szótól Heideggerig minden van ebben a könyvben. Szórakoztató és egyszerre maró gúny árad belőle, amit nagyon tudtam értékelni. Özsébnek a gondolataiba láttat, és végignéztem a legvadabb képzelgést is, amit valaha olvastam, és valahogy azonosulni tudtam a lenéző sznobabb nézőpontjával, ami komoly félelmekre ad okot.

Témák szerint:

LMBT címkés: Inkább boldog, Kiszáradva
Szórakoztató irodalom: Boldog boldogultak, Özséb
Szépirodalom, kötelező egyetemre: Kilenc kapu
Nem angol vagy magyar anyanyelvű szerző: Boldog boldogultak, Kilenc kapu
2017-18-as megjelenés: Inkább boldog
LMBT szerző: Augusten Burroughs

És akkor a blogról is beszéljünk.

Nem volt annyi időm februárban a blogra, amennyit képzeltem a februári tervezőben, és ez maradni látszik. Szerencsére ismét visszajött a tanuláshoz a kedvem, és vannak is olyan anyagok, amik érdekelnek, sőt olyanok is, amik baromira érdekelnek, és egyébként is evidens, hogy az élvez elsőbbséget.

Terveztem, hogy érkezem majd néhány az LMBT Történeti Hónappal kapcsolatos poszt, ez egy darabig jutott, mert nem volt időm többhöz anyagot gyűjteni. Az LMBT Történeti Hónap történetéről írtam, és ennyi. 🙁

Hasonlóan jártak a blogszületésnappal kapcsolatos bejegyzéstervek is, szintén egy poszt lett végül, és utólag belegondolva oszthattam volna több bejegyzésre, mégis úgy gondolom, így kerek egész. A blog születésnapra írt blogtörténet viszont nagyon tetszik, és a statisztikákat nézve, szerettétek is, szóval örülök, hogy, legalább az, megszületett. 🙂

Mindemellett megjelent két értékelés, a Férfiműszakról, ami egy meleg prostitúcióval foglalkozó riportkönyv, illetve André Aciman: Szólíts a neveden című könyvéről, és a Luca Guadagnino által rendezett adaptációról több poszt szólt. És a hétvégén Debrecenben is voltam, amiről egy hosszabb élménybeszámolót hoztam. 😉

Köszönöm, hogy velem tartottál februárban. 🙂 Ha márciusban sem szeretnél lemaradni a bejegyzésekről, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. 😉

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Kalandozások Debrecenben!

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.02.26.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

csütörtöktől szombat estig egy szuper kalandban vettem részt, amit utazásnak hívunk. 🙂
De mielőtt erről konkrétan mesélnék, egy picit általánosabban: Ha mennem kell valamilyen hazai nagyvárosba, vagy a közelébe, akkor általában a város egyik legolcsóbb szálláshelyén veszek ki egy szobát vagy ágyat, aztán belevetem magam a városba, és turistáskodom egy picit. 🙂 A hétvégén ennek a helyszíne Debrecen volt, és most kezdem az elejéről.

Szívemnek oly kedves barátném és az immáron férje csütörtökön kötötte össze az életét a Tiszadobi Andrássy Kastélyban (És innen is rettenetesen sok boldogságot kívánok nekik), így evidens volt, hogy a környéken foglalok szállást. Debrecen érdekelt a legjobban a potenciális városok közül, így ide érkeztem meg, csütörtök este.

Szállást egy nagyon kellemes magánszálláson foglaltam, és 22 óra után már nem is igazán vágytam arra, hogy kimenjek a városba, tekintettel a kora reggeli indulásra és arra, hogy két sarok után eltévednék, így gyors google keresés után megleltem a holnapi útvonalat, egy kellemes kombinált jeggyel elérhető többelemű múzeum sétát, amely a város fő múzeumát, a Déri Múzeumot és a A MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központot vette célba. És arra gondoltam, hogy ha marad idő, elmegyek egy picit várost nézni.

Péntek reggel a vártnál korábban ébredtem, ezért elkezdtem reggeli után kutatni, és mindenképp le akarom írni, hogy ha Debrecenben jártok, lessetek be a Pékház Mintaboltba, ahol az eddigi legfinomabb pogácsákat sikerült (baromi olcsón) beszereznem, alig 5 percre a Nagytemplomtól. 🙂
A reggeli közben elsétáltam a Fő térre, megcsodáltam a térfelújítást, a Nagytemplomot, a kék villamost, a teret, ami remekül van kialakítva, mert tényleg átjáró tér, ami nekem Szegeden hiányzik, és a nagyon nagyon széles utcát is megnéztem, amin át a villamosok mennek, és eklektikus házsor övezi két oldalról.

forrás: Hamster.blog.hu

Innen indultam a MODEM-be

ahol elsősorban egy nagyon tágas és jól kitalált művészeti központot találtam, amiben fantasztikus kiállítások vannak. Itt tudtam a kombinált jegyet beszerezni, ami kezdeti problémák után remekül működött, mert a MODEM nemrég vált le a Déri Múzeumról, de a kis közjáték hamar megoldódott, és mehettem kiállításokat nézni.

Kinga Nowak: A tér dramaturgiája

Kinga Nowak egy középgenerációs lengyel képzőművész, aki a színekben és a formákban baromi jó. A kiállításon látható festményei igyekeznek meghackelni a hagyományos ábrázolást, és ezt a legváratlanabb módon teszi vonalakkal, sugarakkal, mértani formákkal és azok meglepő színeivel. Kísérleti színházdíszlet makettjei a fénnyel, a térrel és a kartonnal játszanak, fő jellemzői a tér harsány háromszögekre, négyszögekre való bontása, és a legkevesebből való, de annál energikusabban történő közlés. A jól körüljárható, vagy beleveszhető installációi szintén mértani formákkal és színekkel dogozik, egyszerű, jól lehatárolt vonalakkal, körívekkel, szelőkkel, és színekkel.

Kinga Nowak: Trip, 2013, olaj, vászon, 60 x 40 cm

Kinga Nowak: Erdő, 2017, installáció

Kinga Nowak: Tetők, 2015, tempera, akril, karton, 40 x 30 cm

Képek forrása: MODEM

Tobrelus – Mitológia újratöltve

Olga Tobreluts szentpétervári képzőművész, akinek itt festészetével, videóművészeti és elektronikus grafikai munkáival is találkozhattunk. A festményei a Piéta (Szűz Mária szenvedéstörténetét lefestő művek gyűjtőneve) és a Feltámadás több részből tevődnek össze. A Piéta sokkal megfoghatóbb, a feltámadás vonalakkal, élekkel játszik, viszont nagyon erős mozgási energiái vannak, amik folyamatosan visszahívtak a festmények elé. Fotográfiái előadások jeleneteit ábrázolják, melyeken önmagában nem látszana, viszont a tárlat nem titkolja el előlünk. És kísérletezik a gif formátummal, illetve a (bocsánat, nem tudom a nevét, és a google sem segít) kacsintós péztárca anyagával, és nagyon izgalmas témákat vet fel, főleg a mitológikus, antik témakörben maradva, de abban például Ibsen átiratokat is használ.

képek forrása: MODEM

Billentyűk – Blattner Géza kísérleti bábszínháza az avantgárd Párizsban

Blattner Géza munkatársaival megteremtette az első, minden ízében korszerű, az emberszínház utánzásával szakító, saját műfaji törvényeit érvényesítő, a sokfajta élettelen anyag ezernyi titkát feltáró, humorból, költészetből összegyúrt, huszadik századi francia avantgárd bábszínházat. A bábok anyaga változatos volt, elrugaszkodott a korábbi emberszerű és megfelelésen alapuló bábmozgástól, kitalált egy új technikát, a billentyűs bábozást, amely esetében a bábfigura és a bábozó egy vonalban van, és ténylegesen billentyűkkel működteti a játékot. 🙂
Blattner Géza társulata, az Arc-en-Ciel (Szivárvány) Színház remek művészeket alkalmazott bábkészítésre és darabírásra, és bár a bábok nagy része eltűnt a II. világháború után legkésőbb, terveik, rajzaik és különösen a hatásuk, nem tűnt el. 😉

És a legmenőbb tényt majdnem elfelejtettem:

Az 1937-es Párizsi Világkiállításon Blattner Szivárvány Színháza Az ember tragédiája című mű első francia nyelvű bemutatójával aranyérmet nyert.

Majd miután hosszasan beszélgettem a ruhatárossal, átmentem a szomszédos Déri Múzeumba.

forrás: Déri Múzem

A Déri Múzeum a város központi múzeuma, amely a kiegyezés utáni boldog békeidőkben épült, és látványos, sokrétű állandó kiállításokkal várják a nagyérdeműt. A kiállító terek hatalmasak és egy jól körüljárható útvonalon haladva mindent meg tudunk nézni. Én baromira elfáradtam, és nem volt maradék energiám ezután más helyre menni, szóval egy délutáni, utolsó állomásnak hagynám mostani tudásommal. De semmiképp nem tartom kihagyhatónak. 😉

Az első kiállítás, ahová érkezünk, a temetkezésről és a halálkultuszról szól. Apropója, hogy a debreceni építkezéseken rendszerint találnak későkőkori maradványokat (Tiszadobon rézkoriakat láttunk egy nappal korábban), és részletesen taglalja a temetkezések fajtáit, a hamvasztás, a sámánizmus és a lélek különböző elképzeléseit. A kiállítás a csillagos ég imitációja alatt történik, és egy életfa áll a középpontjában. Az életfába továbbmenve egy egyiptomi piramis vár minket, benne két igazi múmiával szarkofágokban és kiegészítőkkel, információkkal az egyiptomi temetkezési kultúráról, illetve arról, hogy konkrétan hogyan vizsgálták a múmiákat Debrecenben, a nem messze lévő kórház eszközeivel (Csak képzeld el, szerintem para nagyon.).

Innen átsétálva azonnal Japánban, egy szamuráj udvarházban találjuk magunkat, ahol megtekinthetünk harci eszközöket, szamovárt, teljes harci ruhákat, kimonókat, porcelánokat, és a japán kultúra számos termékét.
Tovább haladva egy fegyvertörténeti tárlatot látunk, benne európai, török és távol-keleti fegyverekkel, amik között néhány igen érdekeset is találunk.

Ennek végén található a galéria, melynek első részében kevésbé ismert szerzők vagy ismeretlen szerzők műveit találjuk, ahonnan továbbmenve már egy tudatosabb gyűjtést találunk, ismertebb festők nagyon ismert képeivel. Hogy mást ne mondjak, itt található a Zrinyi kirohanása című festmény (Ami nekem, Szigetváriként, különösen fontos volt, hogy élőben láthatom.), illetve itt látható a Munkácsi Mihály festette Krisztus trilógia, melyek itt először együtt 1995 óta (néhány kultúrpolitikai játszmával ugyan megszakítva, de) folyamatosan láthatóak a Dériben. Monumentális volt, és aprólékos és csodálatos is. 🙂

Emellett a múzeumnak nagy helytörténeti gyűjteménye van. Több szoba van berendezve a kiegyezés utáni polgári világ korába, így bekukkantást nyerhetünk az Arany Egyszarvú Patikába, s városházára, egy polgári szalonba, vagy egy kaszinóba, megismerhetjük a korabeli kézműveseket (külön kiemelném a mézeskalácsosságot, szívem kifejezett csücskét), de külön gyűjteménye van a 1848 utáni Debrecennek és magának a cívis városnak is. 🙂

Nagyon szerteágazó múzeum a Déri, és nagyon ajánlom mindenkinek, mert meg tudjátok találni benne azt, ami titeket érdekel. Több fogalmat tisztázott bennem, és általánosan művelő tudásanyagot mozgat. 🙂 Jó volt, de érdemes egy pihenős blokkot utána tervezni. 🙂

Én is így tettem, majd pihenés után a Nagytemplomnál találkoztam az egyik barátnőmmel, akivel egy civil képzésen találkoztunk még sok éve. Megindultunk a már említett széles utcán a BTK felé, ahol állítólag több beülős kocsma van, és beültünk az elsőbe, ahol ez a csodálatos Janis Joplint ábrázoló festmény volt a falon, ezzel segítve, hogy átfagyott lelkem otthont találjon. 😀 Természetesen fotó is készült róla. 🙂

A szombati nap hasonlóan korán, hasonló reggelivel indult, majd egy Debrecenbe költözött szegedi ismerősöm kalauzolt, aki megmutatta a Nagyerdőt, különösen a Békás-tót, az egyetem fő épületét, ami belülről hatalmas és csodálatos. Megnéztük a Víztornyot is, amiben baromi különleges, hogy a közepe mászófallá van alakítva és persze a Nagyerdei Stadiont sem tudtuk kihagyni, ahol minden tanévkezdéskor hatalmas koncertet csapnak a boldog visszatérő egyetemistáknak. 🙂 És a kalauzolás mellett nagyon jót beszélgettünk fontos meg fontosnak tűnő dolgokról, majd ki lettem téve a buszpályaudvaron (amiért örök hálám), és egy kávé után elindultam a buszra, vissza a mindig csodálatos Szegedre, megfogadva, hogy nem ez volt az utolsó közös élményünk, Debrecennek és nekem. 😉

Most kimaradt, de nagyon sajnáltam, hogy nem volt rájuk időm, a Szabó Magda Emlékház és a Debreceni Irodalom Háza, amiket legközelebb biztosan pótolok, és azt hiszem a városnézésre is kell hagynom időt, mert például a Piac tér is teljesen kimaradt. 😉

Elég impulzív hétvégém volt, és mindenképp szerettem volna mesélni nektek róla, de hamarosan jövök a következő poszttal. 🙂

Ha voltatok már Debrecenben, írjátok meg, mit gondoltok a városról, hogy mit érdemes még megnézni, vagy ha kérdésetek hozzászólásotok volna, hagyjatok bátran kommentet. 🙂 Ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon, ahol a debreceni kaland néhány fényképével is találkozhattok. 😉

Köszönöm, hogy velem tartottatok, a következő posztig semmiképp ne felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Egy évesek lettünk!

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.02.15.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mikorra datáljam a blog születésnapját, mivel úgy vagyunk, mint a párkapcsolatok esetén. Az első randink, az első csókunk nagyrészt pontosan datálhatóak is, de valamikor meg kell ünnepelni az évfordulókat akkor is, ha kezdetben nem igazán mondtuk ki, mi lesz ebből, és valahogy lassan, egy pontban meg nem határozható pillanatban az életünk részévé olvadt. 🙂 Az időpont végül az blog tényleges, ám még tartalom nélküli megjelenése lett, aminek immáron 365 napja. 🙂 Ebben a posztban szeretnék nektek mesélni a kezdetek kezdetéről, a botlásokról és nagy visszatérésekről, fontos pontokról, meg azokról a dolgokról, amikért nagyon nagyon hálás vagyok embereknek. 🙂

A kezdetek

1. A kamasz blogok

Körülbelül 14 éves korom óta vagyok jelen különböző, kínosabbnál-kínosabb online felületeken, mint amilyen a hupont.hu-s oldalak egy része, 16 évesen találtam rá a blog.hu-ra, ahol szintén több felület futott a kezem alatt álneveken és a Szilvió felhasználó névvel, főleg a melegség és az írás szigorúan különbontott tárgykörében, hiszen érettségiig nem voltam előbújva a nagy nyilvánosságnak. (Mondjuk a blogjaimat sem olvasták, de ez mindegy is volt.) Ezekben a blogokban a kezdetlegesség volt a fő hasonlóság, hiszen én magam sem tudtam, hogy hogyan lehet ezt komolyan venni, nem is láttam, hogy értelme volna, de ki akartam írni a dolgaimat.
A blog mint felület az életemben ekkor egy napló volt, amibe beleírtam a dolgaimat, és zömében nem olvasta senki… De voltak filmajánlók, könyvajánlók, írtam az előbújásról, prideról, az elfogadásról, szóval kezdetnek nem volt rossz. 🙂

Nagy előképem volt az Élni és élni hagyni blog, ami épp akkor fejezte be a működését, amikor én rátaláltam, és de betéve tudtam mindent, amit oDeey írt, és ma is úgy érzem, nagyon fontos lépcsője volt annak, hogy elfogadom magam, hogy így fogadtam el magam, és hogy megismertem az igazi blog műfajt, ami tud segíteni másoknak, és minőséget tud képviselni. 🙂

2. Az olvasás

Mindig is szerettem olvasni, és amikor elkezdtem beletörődni, majd később elfogadni a melegségemet, akkor az Élni és élni hagyni blog mellett még elkezdtem LMBT könyveket olvasni, minden szexuális kisebbség témából, ami a piacon volt és megvolt a pécsi Tudásközpontban. Aztán mikor kifogyott, elkezdem vásárolni, és az olvasás és utánajárás szenvedélyé duzzadt, aminek igazából végterméke a blog. 🙂

3. Az LMBT címke

Amikor megtaláltam a moly.hu-t, ennek is már négy éve, elkezdtem ott keresni az LMBT címkével jelölt könyveket, és többnél tapasztaltam, hogy nem igazán azt kapom ebből, ami engem érdekel. A nagy fordulat az volt, amikor meg akartam venni a Kedves halottak! című könyvet (értékelés itt), ami baromi érdekesnek tűnt, és egyébként az is, de a molyon ott volt az LMBT címke, és sehol nem találtam olyan tartalmat, ami taglalta volna, hogy mitől LMBT. Akkor elkezdett foglalkoztatni, hogy miért nincs ilyen tartalom, és ha már nincs, miért nem csinálom meg én?

4. A szülés és az első lépések

2017. február 15-én, egy nappal a Kedves halottak! és egyébként a Simon és a homo sapiens-lobbi megváráslása után, korán keltem, és elkezdtem megcsinálni a blogot, aminek felületében nagyon lényeges változások nem történtek, maradt ugyanaz a sablon, háttér, betűtípus, fejlécháttér, alcím, logó, mert akkor ott igyekeztem alapos lenni. Az első perctől egy jól átlátható, szép, és komolyan vehető, de felhasználóbarát blogot szerettem volna, és úgy érzem, az ezekkel kapcsolatos elvárásokat sikerült többé-kevésbé tartanom. 😉

A blog születése pillanatát közvetítettem facebook chaten keresztül egy barátnőmnek, aki folyamatosan visszajelzett, és főleg biztatott, így a nap végére valamennyire már késznek, de mindenképpen befogadhatónak tűnt a blog, viszont a tartalmakra még négy napot várni kellett.

5. Amiket jól csináltam, és amiket másként csinálnék

Jó hír, hogy az utóbbiakban változtak is azóta, de mégis le kell írnom, mert így volt, és tanulságos lehet.

Egy meleg srác olvas: Ez a blogom címe ma, és nagyon régóta, de nem a kezdetektől. Az első cím a frappáns és szuper: Meleg témájú könyvek volt, viszont hamar rájöttem, hogy engem az LMBT témából az M-en túli irodalom is érdekel, hogy nem szeretnék (és nem is tudnék) objektív leírásokat adni, illetve, hogy nem csak könyvekről kell szóljon, hanem rólam, rólatok, rólunk, és a könyvekről, az olvasásról, és így jött a cím, ami már köszöni, jól van, és marad. 🙂
Bemutatkozás: Ez a poszt csak később kezdett el hiányozni, és akkor próbáltam is pótolni a Felelj, ha mersz kihívással, de ha most kezdeném, mindenképp írnék egy bejegyzést a terveimről… és talán ez is a mentségem. Ha valaki azt mondta volna, hogy ez a blog ezzé válik egyáltalán, és ilyen fontos szerepet fog betölteni az életemben, szemberöhögöm, nagyon látványosan, aztán meg elgondolkoznék rajta, hogy wáó, végre egy olyan projekt, amit nem adtam fel. Ennek még később lesz jelentősége.
Legyenek posztjaid, mielőtt elindulsz!: Engem zavart, hogy négy napig üres a blog, és hogy utána is majd egy hetet kellett várni a következő posztra, amiket egyébként senki nem olvasott, de mégis zavart. Ma már igyekszem előre olvasni, és blogolni, mert így 1.) bármilyen vész esetén van tartalmam, 2.) mert látod előre, mi fog történni, és tudod ehhez alakítani a fórumaidat, 3.) és ez a legegyszerűbb: többször át tudod olvasni és nézni, mielőtt kimegy.
Elköszönés: Visszakereshetően nagyon sokáig nem tudtam, hogyan kell lezárni egy posztot, ezért kicsit leválasztva szabadkoztam a poszt esetleges hibáiért (A korai posztoknak nem volt meg a saját hangjuk – ez mondjuk igaz.) és csak utána köszöntem meg az olvasásokat.
Könyvekkel a szivárványig!: Az első poszttól ez az elköszönő formulám, amivel lezárom a posztot, és nagyon szeretem, mert egy picit utópikus vagy idealista, de kifejezi azt, ami a blogon akar történni (anélkül, hogy itt, vagy bárhol feloldanám), és klassz lezárás, amivel ott merlek hagyni titeket. 😉
Egyébként a tematikához kapcsolódó elköszönést Sáritól a Szegedi Egyetemi Disputa Klub vezetőjétől tanultam el, aki ha néha beszámol a dispután történtekről a SzEDiK blogján úgy köszön el, hogy: Vitára fel!

Már benne

6. A hónap, amikor nem volt kint poszt

Február utolsó hetében már elolvastam a Simon és a homo sapiens-lobbit ami első pillanattól kedvenc, de nagyon sokáig, majd két hétig nem tudtam róla írni, és utána olvasni sem tudtam mást. Azt értékelés sem sikerült túl jól, és valószínűleg valamikor újraírom majd, mert az újraolvasásaimkor csak foltozgattam.
Azt éreztem, hogy nem tudok blogolni. Ehhez mérten úgy képzeltem, hogy lett egy újabb blogom, amit nem használok, na bumm…

És ez így ment, legalább március 28-ig, amikor D. Tóth Kriszta Szegeden tartott pódiumbeszélgetést. Azt mondta, hogy, ha van egy tartalom, ami hiányzik, és meg tudnád csinálni, akkor csináld meg, és ez az egész annyira egyszerű volt, hogy lett egy blogom, amit végre használok is, mert a tartalma hiányzik, és mert (úgy érzem) meg tudom csinálni.

És igazából nem volt azóta olyan pont, ahol azt éreztem volna, hogy ki tudnék és akarok szállni, és jól is van ez így. 🙂

7. Az első nagy könyvmoly rendezvény

A tavalyi könyvfesztivál szombati napjáról két poszt is készült, az egyik maga a könyvfesztiválos élménybeszámoló, a másik pedig a Leszámolás velem színházi előadásról szólt, és akkor kezdtem el először igazán az olvasó közösséget olvasó közösségnek érezni, olyannak, akiknek jó posztokat írni. 🙂
Idén is találkozunk. 😉

8. #LMBT-t olvasunk sorozat

Kivétel nélkül nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett eddig az interjúsorozatban, hiszen amikor elkezdtem, még egy nagyon friss és tapasztalatlan könyves blogger voltam, aki csak az utolsó részben kezdte megérteni, hogy ő maga mit szeretne ezekkel az interjúkkal, és biztosan nem volt könnyű velem. Nagyon hálás vagyok Andinak, az Inside my head tartalomgyártójának a beszélgetésekért, Zsófinak az OlvaZsófi, Levinek a Levi the Booktuber és Patriknak a Read That Book youtube csatornától az interjúért. És különösen hálás vagyok (a szombaton újrainduló) Az Uranista blog vezetőjének, akivel remek beszélgetések, viták állnak mögöttünk és bizonyára előttünk is. 🙂

9. Recenziók

Amikor a Park kiadó tavaly nyáron megkeresett azzal, hogy érkezik A magány kútja, és szeretnék, ha recenziót írnék róla, nem igazán tudtam, hogy mihez kapjak, azon túl, hogy nagyon örültem neki, mert nagyon menő vállalásnak tűnt, és nagyon hálás vagyok a kiadó bizalmáért ma is. 🙂 Azóta sikerült az Athenaeummal, a Menő Könyvekkel és az Ad Librum Kiadóval is felvenni a kapcsolatot. Nem is számoltam ezzel egy éve ilyenkor, mégis örülök, hogy megtörténnek ezek az e-mail váltások, ami mellett nyugodtan közölhetem a saját véleményemet a könyvekről. 🙂
Köszönöm a kiadóknak a példányokat, és a belém helyezett bizalmukat (Azt főleg.)! 🙂

10. Beszélgetünk, és visszajeleztek

Egyre gyakrabban bonyolódom párbeszédekbe veletek, akár úgy, hogy egy adott témával kapcsolatban rám írtok, akár moly.hu-s hozzászólásokban, akár instagramon. Lehet, hogy furcsán tud hangozni, de nagyon sokat jelent számomra, ha jó vagy építő kritikát fogalmaztok meg, vagy egy-egy problémával hozzám fordultok, és köszönöm mindenkinek, aki így tett, vagy így fog tenni.

És tovább

11. Tőlünk az, ami

Nem tudom mennyire hangzik furán, vagy dislikeoltok ki majd facebookon emiatt, de néha olyan érzésem van, hogy mi ismerjük egymást. 🙂 Én beszélek nektek magamról, egy törzsközönség és friss betérő emberek olvasnak és visszajeleznek, akár egy lájkkal, akár egy csillaggal, akár egy hozzászólással, és azokat, akik gyakran teszik, névről biztosan ismerem, a profilkép miatt talán már az arcuk is meg van, és néha azt hiszem, hogy várta a tartalmat, vagy hogy csak őszintén örül, hogy kikerült. 🙂 Valószínűleg óriási butaság, de mikor legyen az ember szentimentális, ha nem ilyenkor?

Köszönöm, ha velem vagytok ebben a projektben, köszönöm, ha követsz már egy ideje, vagy ha most először olvasol. 🙂 Ha tetszett, és nem szeretnél lemaradni a következő, de már komolyabb tartalmakról, iratkozz fel a jobb felső sarokba található követés gombra kattintva, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra. 🙂

A következő posztban már komolyabban megyünk tovább:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Szólíts a neveden (Mozis élménybeszámoló)

Szerző: Szilvió

Dátum: 2018.02.11.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

már két posztban beszéltem a Szólíts a neveden könyv iránti rajongásomról (értékelés itt), és 7+1 pontban össze is gyűjtöttem, mire vagyok nagyon kíváncsi a Luca Guadagnino által vászonra vitt filmadaptációban, ami csütörtök óta látható a mozikban, és tegnap végre én is meg tudtam nézni. 🙂

Wow. Azt hiszem, ha erről a filmről beszélünk, így kell kezdeni. 🙂 Nagyon tetszett, viszont mielőtt beszélnénk róla, nézzük meg az előzetest, mert (1.) imádjuk a dalt, (2.) mert tovább nézhetjük a tájat, és mert (3) így nem kell egy harmadik posztban is a történetről mesélnem.

Mindenki kiemeli, hogy baromi szép tájakon játszódik, és ez valóban letaglózott. Nagyon sok teret használ, akár az otthonról, akár a városról, akár a folyóról vagy a tengerről van szó, remek, művészi képeket sikerült elénk tárni, mégha az eredeti könyv ezt nem is, vagy nem is így vette volna igénybe.

Luca Guadagnino remekül nyúlt a könyv finom belső utalásrendszeréhez, és nem borította fel, pedig sok új fejleménnyel gazdagodott a film, de ezek illeszkedni tudtak a történetbe. Nagyobb hangsúlyt kapott a zsidóság, és őszintébb lett az intimitás a két férfi között, amiket könnyű volt értékelni.

Nem tudom mennyire volt tudatos, de sokszor éreztem azt, hogy a rendező kikacsint ránk, olvasókra. Nagyon sok történetelem maradt el, viszont ezek közül több simán lehetett volna, gondolok itt például a barackszedésre vagy a korlátról való kihajolásra, ahol tudtam olvasóként, hogy ez és ez fog történni, ami aztán mégsem történt meg, és ez nagyon üdítő volt, bár másutt lehet, hogy tomboltam volna. 🙂

Viszont van a könyvben egy visszatérő barack motívum, ami legalább három ponton lesz fontos, ebből egy, talán másfél jelenik meg a vásznon, amit sajnáltam, hiszen itt sérült egy picit a történet, és öncélúvá vállt, de nem tudom, hogy ez csak nekem hiányzott-e, vagy más sem tudta kontextusba helyezni.

És ha már a sérült kontextusról beszélünk, a „Later”-nek mocsok nagy szerepe van a könyvben és a filmben is, és „csá!”-ként lett fordítva, illetve Elio kedvenc helyén is megbicsaklott a felirat, amiért kár volt. 🙁

Az apa nagyon kedvenc karakterem volt a könyvben is, és nagyon ki lett találva, csodálatos és szabad volt látni, amikor Elio a szülei ölébe fekszik 17 évesen, és úgy beszélgetnek, illetve a történet végén van egy apa-fia beszélgetés (amiből pont az öt kedvenc soromat hagyták ki), ami a filmben is és a könyvben is csodálatos volt, és jó volt még úgy is hallani, hogy nekem semmi közöm hozzá, sőt, színészet zajlik. 🙂
Azt a szabadságot mindenkinek ajánlom, amit akkor a moziban éreztem.

A 7+1 pont közül, amit én gyűjtöttem ki, legkarakteresebben a 80-as évek volt jelen. (Basszus az a cipő és zokni de ocsmány autentikus volt.) Nagyon hozta a film: minden megszólalásban, háttérszerepben, eszközben, utakban, vonatokban, és egyáltalán az életben. Hazafelé végig azon gondolkoztam, hogy mi volna, ha ez a film akkor jelent volna meg, vajon előrébb tartana-e a világ bármiben, és persze nem tudtam a választ, mindenesetre örülök, hogy legalább most megtörtént. 🙂

Jah, és majdnem kifelejtettem, voltak különböző színű fürdőnadrágok.

Szóval ajánlom a filmet mindenkinek, két olyan srácról, aki a lényegről szinte semmit sem tudnak, és ebben a filmben mégis: a lényegről szinte minden benne van. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok abban a posztban, amiben megmutattam, miért nem írok filmekről általában. 🙂
Hét elején már új értékeléssel érkezem. Ha nem szeretnétek lemaradni róla, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalom is érdekel titeket, keressetek facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, irány az instagram. 🙂

A következő posztig pedig semmiképp ne felejtsd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvó