Sziasztok,

csütörtöktől szombat estig egy szuper kalandban vettem részt, amit utazásnak hívunk. 🙂
De mielőtt erről konkrétan mesélnék, egy picit általánosabban: Ha mennem kell valamilyen hazai nagyvárosba, vagy a közelébe, akkor általában a város egyik legolcsóbb szálláshelyén veszek ki egy szobát vagy ágyat, aztán belevetem magam a városba, és turistáskodom egy picit. 🙂 A hétvégén ennek a helyszíne Debrecen volt, és most kezdem az elejéről.

debrecen.JPG

Szívemnek oly kedves barátném és az immáron férje csütörtökön kötötte össze az életét a Tiszadobi Andrássy Kastélyban (És innen is rettenetesen sok boldogságot kívánok nekik), így evidens volt, hogy a környéken foglalok szállást. Debrecen érdekelt a legjobban a potenciális városok közül, így ide érkeztem meg, csütörtök este.

Szállást egy nagyon kellemes magánszálláson foglaltam, és 22 óra után már nem is igazán vágytam arra, hogy kimenjek a városba, tekintettel a kora reggeli indulásra és arra, hogy két sarok után eltévednék, így gyors google keresés után megleltem a holnapi útvonalat, egy kellemes kombinált jeggyel elérhető többelemű múzeum sétát, amely a város fő múzeumát, a Déri Múzeumot és a A MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központot vette célba. És arra gondoltam, hogy ha marad idő, elmegyek egy picit várost nézni.

Péntek reggel a vártnál korábban ébredtem, ezért elkezdtem reggeli után kutatni, és mindenképp le akarom írni, hogy ha Debrecenben jártok, lessetek be a Pékház Mintaboltba, ahol az eddigi legfinomabb pogácsákat sikerült (baromi olcsón) beszereznem, alig 5 percre a Nagytemplomtól. 🙂
A reggeli közben elsétáltam a Fő térre, megcsodáltam a térfelújítást, a Nagytemplomot, a kék villamost, a teret, ami remekül van kialakítva, mert tényleg átjáró tér, ami nekem Szegeden hiányzik, és a nagyon nagyon széles utcát is megnéztem, amin át a villamosok mennek, és eklektikus házsor övezi két oldalról.

deb2403.jpgforrás: Hamster.blog.hu

Innen indultam a MODEM-be

ahol elsősorban egy nagyon tágas és jól kitalált művészeti központot találtam, amiben fantasztikus kiállítások vannak. Itt tudtam a kombinált jegyet beszerezni, ami kezdeti problémák után remekül működött, mert a MODEM nemrég vált le a Déri Múzeumról, de a kis közjáték hamar megoldódott, és mehettem kiállításokat nézni.

Kinga Nowak: A tér dramaturgiája

Kinga Nowak egy középgenerációs lengyel képzőművész, aki a színekben és a formákban baromi jó. A kiállításon látható festményei igyekeznek meghackelni a hagyományos ábrázolást, és ezt a legváratlanabb módon teszi vonalakkal, sugarakkal, mértani formákkal és azok meglepő színeivel. Kísérleti színházdíszlet makettjei a fénnyel, a térrel és a kartonnal játszanak, fő jellemzői a tér harsány háromszögekre, négyszögekre való bontása, és a legkevesebből való, de annál energikusabban történő közlés. A jól körüljárható, vagy beleveszhető installációi szintén mértani formákkal és színekkel dogozik, egyszerű, jól lehatárolt vonalakkal, körívekkel, szelőkkel, és színekkel.

kinga_nowak_trip_2013_60x40cm_olaj_vaszon-687x1024.jpg

Kinga Nowak: Trip, 2013, olaj, vászon, 60 x 40 cm

erdo.jpg

Kinga Nowak: Erdő, 2017, installáció

teto.jpg

Kinga Nowak: Tetők, 2015, tempera, akril, karton, 40 x 30 cm

Képek forrása: MODEM

 

Tobrelus – Mitológia újratöltve

Olga Tobreluts szentpétervári képzőművész, akinek itt festészetével, videóművészeti és elektronikus grafikai munkáival is találkozhattunk. A festményei a Piéta (Szűz Mária szenvedéstörténetét lefestő művek gyűjtőneve) és a Feltámadás több részből tevődnek össze. A Piéta sokkal megfoghatóbb, a feltámadás vonalakkal, élekkel játszik, viszont nagyon erős mozgási energiái vannak, amik folyamatosan visszahívtak a festmények elé. Fotográfiái előadások jeleneteit ábrázolják, melyeken önmagában nem látszana, viszont a tárlat nem titkolja el előlünk. És kísérletezik a gif formátummal, illetve a (bocsánat, nem tudom a nevét, és a google sem segít) kacsintós péztárca anyagával, és nagyon izgalmas témákat vet fel, főleg a mitológikus, antik témakörben maradva, de abban például Ibsen átiratokat is használ.

06.jpg

16.jpg

képek forrása: MODEM

Billentyűk – Blattner Géza kísérleti bábszínháza az avantgárd Párizsban

Blattner Géza munkatársaival megteremtette az első, minden ízében korszerű, az emberszínház utánzásával szakító, saját műfaji törvényeit érvényesítő, a sokfajta élettelen anyag ezernyi titkát feltáró, humorból, költészetből összegyúrt, huszadik századi francia avantgárd bábszínházat. A bábok anyaga változatos volt, elrugaszkodott a korábbi emberszerű és megfelelésen alapuló bábmozgástól, kitalált egy új technikát, a billentyűs bábozást, amely esetében a bábfigura és a bábozó egy vonalban van, és ténylegesen billentyűkkel működteti a játékot. 🙂
Blattner Géza társulata, az Arc-en-Ciel (Szivárvány) Színház remek művészeket alkalmazott bábkészítésre és darabírásra, és bár a bábok nagy része eltűnt a II. világháború után legkésőbb, terveik, rajzaik és különösen a hatásuk, nem tűnt el. 😉

És a legmenőbb tényt majdnem elfelejtettem:

Az 1937-es Párizsi Világkiállításon Blattner Szivárvány Színháza Az ember tragédiája című mű első francia nyelvű bemutatójával aranyérmet nyert.

Majd miután hosszasan beszélgettem a ruhatárossal, átmentem a szomszédos Déri Múzeumba.

28.jpgforrás: Déri Múzem

A Déri Múzeum a város központi múzeuma, amely a kiegyezés utáni boldog békeidőkben épült, és látványos, sokrétű állandó kiállításokkal várják a nagyérdeműt. A kiállító terek hatalmasak és egy jól körüljárható útvonalon haladva mindent meg tudunk nézni. Én baromira elfáradtam, és nem volt maradék energiám ezután más helyre menni, szóval egy délutáni, utolsó állomásnak hagynám mostani tudásommal. De semmiképp nem tartom kihagyhatónak. 😉

Az első kiállítás, ahová érkezünk, a temetkezésről és a halálkultuszról szól. Apropója, hogy a debreceni építkezéseken rendszerint találnak későkőkori maradványokat (Tiszadobon rézkoriakat láttunk egy nappal korábban), és részletesen taglalja a temetkezések fajtáit, a hamvasztás, a sámánizmus és a lélek különböző elképzeléseit. A kiállítás a csillagos ég imitációja alatt történik, és egy életfa áll a középpontjában. Az életfába továbbmenve egy egyiptomi piramis vár minket, benne két igazi múmiával szarkofágokban és kiegészítőkkel, információkkal az egyiptomi temetkezési kultúráról, illetve arról, hogy konkrétan hogyan vizsgálták a múmiákat Debrecenben, a nem messze lévő kórház eszközeivel (Csak képzeld el, szerintem para nagyon.).

Innen átsétálva azonnal Japánban, egy szamuráj udvarházban találjuk magunkat, ahol megtekinthetünk harci eszközöket, szamovárt, teljes harci ruhákat, kimonókat, porcelánokat, és a japán kultúra számos termékét.
Tovább haladva egy fegyvertörténeti tárlatot látunk, benne európai, török és távol-keleti fegyverekkel, amik között néhány igen érdekeset is találunk.

Ennek végén található a galéria, melynek első részében kevésbé ismert szerzők vagy ismeretlen szerzők műveit találjuk, ahonnan továbbmenve már egy tudatosabb gyűjtést találunk, ismertebb festők nagyon ismert képeivel. Hogy mást ne mondjak, itt található a Zrinyi kirohanása című festmény (Ami nekem, Szigetváriként, különösen fontos volt, hogy élőben láthatom.), illetve itt látható a Munkácsi Mihály festette Krisztus trilógia, melyek itt először együtt 1995 óta (néhány kultúrpolitikai játszmával ugyan megszakítva, de) folyamatosan láthatóak a Dériben. Monumentális volt, és aprólékos és csodálatos is. 🙂

tril.jpg

Emellett a múzeumnak nagy helytörténeti gyűjteménye van. Több szoba van berendezve a kiegyezés utáni polgári világ korába, így bekukkantást nyerhetünk az Arany Egyszarvú Patikába, s városházára, egy polgári szalonba, vagy egy kaszinóba, megismerhetjük a korabeli kézműveseket (külön kiemelném a mézeskalácsosságot, szívem kifejezett csücskét), de külön gyűjteménye van a 1848 utáni Debrecennek és magának a cívis városnak is. 🙂

Nagyon szerteágazó múzeum a Déri, és nagyon ajánlom mindenkinek, mert meg tudjátok találni benne azt, ami titeket érdekel. Több fogalmat tisztázott bennem, és általánosan művelő tudásanyagot mozgat. 🙂 Jó volt, de érdemes egy pihenős blokkot utána tervezni. 🙂

Én is így tettem, majd pihenés után a Nagytemplomnál találkoztam az egyik barátnőmmel, akivel egy civil képzésen találkoztunk még sok éve. Megindultunk a már említett széles utcán a BTK felé, ahol állítólag több beülős kocsma van, és beültünk az elsőbe, ahol ez a csodálatos Janis Joplint ábrázoló festmény volt a falon, ezzel segítve, hogy átfagyott lelkem otthont találjon. 😀 Természetesen fotó is készült róla. 🙂

img_20180223_190654.jpg

A szombati nap hasonlóan korán, hasonló reggelivel indult, majd egy Debrecenbe költözött szegedi ismerősöm kalauzolt, aki megmutatta a Nagyerdőt, különösen a Békás-tót, az egyetem fő épületét, ami belülről hatalmas és csodálatos. Megnéztük a Víztornyot is, amiben baromi különleges, hogy a közepe mászófallá van alakítva és persze a Nagyerdei Stadiont sem tudtuk kihagyni, ahol minden tanévkezdéskor hatalmas koncertet csapnak a boldog visszatérő egyetemistáknak. 🙂 És a kalauzolás mellett nagyon jót beszélgettünk fontos meg fontosnak tűnő dolgokról, majd ki lettem téve a buszpályaudvaron (amiért örök hálám), és egy kávé után elindultam a buszra, vissza a mindig csodálatos Szegedre, megfogadva, hogy nem ez volt az utolsó közös élményünk, Debrecennek és nekem. 😉

Most kimaradt, de nagyon sajnáltam, hogy nem volt rájuk időm, a Szabó Magda Emlékház és a Debreceni Irodalom Háza, amiket legközelebb biztosan pótolok, és azt hiszem a városnézésre is kell hagynom időt, mert például a Piac tér is teljesen kimaradt. 😉

Elég impulzív hétvégém volt, és mindenképp szerettem volna mesélni nektek róla, de hamarosan jövök a következő poszttal. 🙂

Ha voltatok már Debrecenben, írjátok meg, mit gondoltok a városról, hogy mit érdemes még megnézni, vagy ha kérdésetek hozzászólásotok volna, hagyjatok bátran kommentet. 🙂 Ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon, ahol a debreceni kaland néhány fényképével is találkozhattok. 😉

Köszönöm, hogy velem tartottatok, a következő posztig semmiképp ne felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió