ha február, akkor LMBT Történeti Hónap, amit hazánkban már hatodszor szerveznek meg. A program keretében közel negyven esemény várja a nagyérdeműt, köztük kiállítások, történeti és irodalomtörténeti előadások, színházi produkciók, beszélgetések az LMBT kultúráról, történetről, múltról, jelenről, jövőről. Mindarról ami vagyunk, voltunk, vagy lehetünk.
A mai posztban szeretném megmutatni, hogyan is alakult ki mindez, és hogyan vált a világ számos részén tartott eseménysorozattá, és hogy hol tartunk az idei itthoni eseményekkel. Tartsatok velem. 😉
A Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű (LMBT) Történeti Hónapot Rodney Wilson középiskolai tanár rendezte meg elsőként 1994-ben, az Egyesült Államokban, mint egy városi projektet, ami lassan túlnőtt magán. A korai koncepcióban a helyi közösségek lettek megszólítva, és magát a programot már ekkor sokfelől értelmezhetjük. A csoporttal szemben mindenképp értelmezhetjük egyfajta előzményfelmutatásként, közösségformálási szándékként, másrészt a kívülállók számára hivatott megmutatni, hogy az LMBT kultúra és történelem a világtörténelem és a világtörténelmi kánon szerves és leválaszthatatlan része, és ezen át legitimációs forrást biztosít az LMBT témát érintő bármilyen emberjogi, művészeti törekvésnek.
Az ötletet 2004-ben került át az Egyesült Királyságba, két évvel később Skócia is megrendezte, majd őket fokozatosan a kontinens további országai követték. Magyarországon 2013 februárjában szervezték meg elsőként, és azóta egyre nagyobb lendülettel szerveződik meg évről évre, több, színesebb tartalommal, egyre nagyobb (bár még mindig kevés) támogatói bázissal, és igyekeznek a programokat vidékre, vidéki nagyvárosokba is eljuttatni.
Az LMBT Történeti Hónap a magyar és külföldi LMBT múltról és a kisebbség tagjai által létrehozott értékekről szól, amelyek jelentős része láthatatlan maradt. A rendezvénysorozat fő célja, hogy a történelmi események, korok LMBT vonatkozásairól ismeretet szerezzen a nagyközönség. Az információnyújtáson túl a hazai szervezők fontos célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét: Az LMBT közösség tagjai a történelemben részt vettek a kulturális, művészeti, közéleti területeken, illetve, hogy róluk beszélgetéseket szervezzenek. Fontos és érdekes témákkal kapcsolatban nyújt információkat, és generál fórumokat, mint amilyen például az LMBT társadalom különböző csoportjainak megnevezése, és megnevezéseinek fejlődése, a leszbikus nők részvétele a gender studies-ban és az LMBT aktivizmusban, a pride mozgalom szerepe és változásai, az LMBT sajtó és filmkultúra, és még sok-sok olyan téma, amitől talán jobban megérthetjük magunkat, az LMBT aktivizmus mai fogalmait, és közelebb kerülhetünk a törekvéseihez.
Az idei, 6. LMBT Történeti Hónapot tegnap nyitotta meg a budapesti Premier Kultcaféban Takács Judit szociológus, aki az LMBT emberek társadalmi helyzetét, a családi kapcsolatok és a társadalmi nem viszonyait, a HIV/AIDS prevenciót, az antidiszkriminációs és egyenlőbánásmód-politikákat kutatja, de Kertbeny Károlyról (1824-82) is írt tanulmányt.
Kertbeny Károlyt újságíróként, műfordítóként, könyvészeti szakemberként és melegjogi aktivistaként tartjuk számon. Ő a homoszexualitás kifejezés megalkotója. Petőfi Sándor és Jókai Mór fordítója, főleg német nyelvre, és egész életében a magyar kultúra népszerűsítésén ügyködött, mégis magányosan, szegénységben hunyt el. Amellett, hogy fontos és vitathatatlan szerepe van az LMBT történelemben, idén különösen aktuális a neve és munkássága, hiszen a homoszexuális (és ezzel együtt a heteroszexuális) szó, idén 150 éves. 🙂
Ennyi bevezetőt gondoltam mára, ha felkeltette az érdeklődéseteket, keressétek az eseményeket például a program honlapján (katt), illetve tartsatok a bloggal, ahol igyekszem majd néhány tartalmas bejegyzéssel érkezni az LMBT történetből. 🙂
Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, izgalmas háttértartalmakért kövess facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagrammon. 😉
És semmi esetre se felejtsd: Könyvekkel a szivárványig!
január elején nagy tervekkel vágtam bele az új évbe, és az olvasásokba, és arra jutottam, hogy minden hónap végén csinálok egy ilyen bejegyzést, hogy követhessétek, hol is tartok, illetve, hogy magamat is ösztönözzem. 🙂
Az első terv: Polcról olvasás, és könyvstop
A könyvstopnak hála teljes áron (legalább úgy) nem vásároltam könyvet, és a könyvekkel kapcsolatos kiadásaim nem voltak többek együtt 4000 Ft-nál, ami négy könyv esetén még talán nem is rossz. A könyvek pedig:
Cassandra Claire: Hamuváros A végzet ereklyéi sorozat második része, amiből még ugyan az elsőt sem sikerült elolvasnom, de a régi borítós van meg az elsőből, és így már a másodikból is.
Veres Attila: Odakint sötétebb Magyar thriller, és tele van vele az internet, nem igazán tudok róla többet, vagy okosabbat, de februárba szeretnék rá alkalmat keríteni.
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije Kurt Vonnegut az isten, nagyon szeretem, ahogy ír, és nevetségesen olcsón kínálták, ráadásul pletykák és molyos címkék szerint LMBT is van a könyvben, amitől csak kíváncsibb vagyok.
Aughusten Borrughs: Kiszáradva Egy alkoholista meleg férfi humoros önéletírását ígéri a fülszöveg. És marketingről is beszél valamicskét. Elég hosszúnak ígérkezik, de nincs hátul az tbr listámon.
És három recenziót kaptam, amit innen is köszönök, és amikről folyamatosan várható majd bejegyzés:
Domszky László: Férfiműszak, melegprostik a megfizetett boldogságról (Ad Librum, 2017.) Négy meleg eszkorttal beszélget a szerző, és beszélget vendégekkel és beszél pszichológussal. Érdekes koncepció, februárban mindenképp érkezik értékelés.
André Aciman: Szólíts a neveden (Athenaeum, 2018.) Egy könyv egy nyárról, amikor egy amerikai kutató az olasz Riviérán nyári vendég, és egymásba szeretnek a meghívójának fiatal, érett, mélyen filozofikus fiával, és a kapcsolatuk az igaz szerelem toposzává válik. Hétfőn érkezik az első tartalom róla. 🙂
Adam Silvera: Inkább boldog (Menő Könyvek, 2018.) Izgalmas történetnek ígérkezik, a saját magunk el nem fogadásáról, egy olyan világban, ahol a memóriánk törölhető, és így törölhetők az érzések is. Mit is jelent a boldogság így? Letehetetlennek mondják, és remélem igazuk van.
70 könyvet szeretnék elolvasni idén, amiből ötöt rögtön le is tudtam januárban.
Címek szerint:
Szerényi Szabolcs: Éhség (értékelés itt) Jandy Nelson: Neked adom a napot (7+1 kedvenc idézett itt, értékelés itt) Domszky László: Férfiműszak (értékelés hamarosan) André Aciman: Szólíts a neveden (értékelés hamarosan) Guus Kuijer: Minden dolgok könyve
Tematizálva pedig:
Kortárs szépirodalom: Éhség
LMBT téma: Neked adom a napot; Férfi műszak; Szólíts a neveden
Szórakoztató irodalom: Minden dolgok könyve
Nem angol vagy magyar anyanyelvű szerző: Minden dolgok könyve
2017-18-as megjelenés: Éhség; Férfi műszak; Szólíts a neveden
Ezzel az öt könyvvel sikerült zárnom a januárt, és két könyv maradt februári befejezéssel, amivel most eléggé elégedett vagyok, hiszen január 24-én végeztem az utolsó vizsgákkal, ami nyilván nem jelenti azt, hogy nem olvastam addig, pusztán sokkal kisebb intenzitással. És tudom, hogy lesz ez még jobb is. 🙂
Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a posztban és ebben a hónapban. 🙂 Hamarosan érkezem a következő poszttal. Ha nem szeretnél lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmakra is kíváncsi vagy, lájkolj facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, kövess instagramon.
És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!
ma végre le tudtam ülni magammal, és össze tudtam szedni, hogy körülbelül mit tervezek 2018-ra, az első teljes évre, amit a blog szférában szeretnék tölteni, és be kell valljam, elsőre elég ijesztő volt ezzel a kihívással szembesülni, szóval ti se tekintsétek haditervnek, csak egy sorvezetőnek a legfontosabb dolgokról. 😉
Ma még olyan frissnek tűnik az a 11 hónapos élmény, hogy elindult a blog, de közben annyi minden történt, és most egy ennél hosszabb időre készülök. 😉 És készülök poszt ötletekkel, olvasási tervekkel programokkal, kihívásokkal és még sok izgalommal, és akkor még azokról a tartalmakról nem is beszélhetek, amik eddig nem jutottak eszembe.
Olvasások:
2018-at úgy képzelem, hogy ez lesz az az év, amikor leveszem a könyveimet a könyvespolcról, és elolvasom őket. Izgalmas könyvek várnak, amiket eddig nem olvastam, mert épp nem volt kedvem hozzájuk. Ezzel egyidőben szeretném kiolvasni az összes nálam lévő, eddig olvasatlan LMBT témájú könyvet, ami azért egy ideig tudna tartalmat szolgáltatni akkor is, ha nem mennék könyvtárba, vagy nem vennék újakat. 😉
Számokban:
Szeretnék 70 könyvet elolvasni: 15 db: Szépirodalmi kötelező olvasmányok egyetemre. 10 db: Kortárs szépirodalmi próza (versesköteteket sosem számítok olvasásnak, nem tudom, miért van ez így), amelyek között kiemelném, hogy szeretném az ismerőseim régóta, vagy kevésbé régóta tologatott, vagy esetleg friss megjelenésű könyveit elolvasni. 15 db: szórakoztató irodalom, csak úgy, mert erre jut időm a legkevésbé 20 db: LMBT könyv, szinte biztosan meg fogom ugrani. 10 db: Mindegyik kategóriát szeretném túllépni, ez a 10 ennek van fenntartva.
Szeretném, ha sikerülne ezek közül:
15 db-ot nem magyar vagy angol anyanyelvű szerző tollából (Erre vagyok a leginkább kíváncsi.); 10 db 2017-ben vagy 18-ban megjelent könyv, hogy a frissen megjelentek már ne kallódjanak, és 5 db-ot LMBT szerzőtől (Ez meglesz.) olvasni.
Blogban:
Szeretném színesíteni az LMBT könyves tartalom palettát, ebből is hoztam néhányat, a teljesség igénye nélkül:
#LMBT-t olvasunk Több influenszerrel dolgozom most is, hogy majd új részekkel várhassalak titeket, szóval semmiképp ne felejtsétek el a formátumot. 😉
Listák Szeretek listákat írni, szeretek listákat olvasni, és szeretném, ha lennének ilyen tartalmak a blogon, de ennek a rendszere még kidolgozás alatt. De lesznek. 😉
Mesélős Szeretném, ha idén gyakrabban ragadnék klaviatúrát, és mesélném el, mi minden történt LMBT vagy olvasós téren velem, ami titeket is érdekelhet. Általában szeretitek ezt a tartalmat, remélem jövőre sem lesz ez másként.
Versek A szívemnek nagyon kedves téma a vers, és ebben a témában eddig egyedül Elizabeth Bishop jelent meg a blogon, na ez, idén megváltozik!
Konkrétan néhány terv:
Események, amikről biztosan olvashattok majd 2018-ban a blogomon:
Könyvfesztivál: Ide tervezek egy előtte utána bejegyzést, mert vannak terveim, (már most).
Budapest Pride: A médiafogyasztó hajlamos elfelejteni, hogy a Pride nem csak az egynapos vonulásról szól, hanem egy másfél hetes kulturális program, amiről idén szeretnék nektek beszámolni.
Love, Simon: (Annyira rossz a magyar címe [Szeretettel, Simon], hogy nem vagyok hajlandó azt használni.) Ez most furcsán hangozhat, de ha a kedvenc könyvemből adaptációt csinálnak, akkor azt várom a legjobban. Nyilván. 😀
Elolvasni a szivárványt! Molyon láttam egy kihívást, ami eléggé vonz: Olyan borítós könyveket olvasni, amelyen domináns a szivárvány valamelyik színe. Én ezt azzal megfejelném, de nem tudom, hogy fog-e majd sikerülni, hogy ezek mind LMBT könyvek legyenek. (A kék már megvan, hamarosan érkezik az értékelés róla. ;))
Dorian Grey! Oscar Wilde már-már klasszikus történetét legalább két változatban szeretném olvasni. Először is a Dunajcsik Mátyás által lefordított cenzúrázatlan Dorian Gray képmása című könyvet, ami már újraolvasás lesz, illetve szeretném, ha Will Self: Dorian című imitációját hozzáolvasnám, ami a klasszikus történetet új kontextusba helyezi, nem kicsit menőn:
Londonban vagyunk, a szexuális forradalom utáni, de még az AIDS-járvány előtti lázas, féktelen világban, egy új homoszexuális szubkultúra születésének idején. Henry Wotton, a kábítószerfüggő arisztokrata és barátja, Baz Hallward konceptualista művész 1981-ben ismerkedik meg Dorian Grayjel, egy tökéletes testű, még romlatlan fiatalemberrel. És mindketten rögtön beleszeretnek.
(és amúgy megjegyzem: zöld borító)
LMBT történeti hónap Az LMBT történeti hónap immáron 24. éve rendezik meg világszerte, és 5. alkalommal már hazánkban is, idén februárban. Ehhez a programsorozathoz szeretnék csatlakozni majd néhány tartalommal.
Blogszüli tartalmak És ha már február, februárban lesz az Egy meleg srác olvas blog egy éves, és ennek apropóján szeretnék néhány személyesebb LMBT vagy olvasós tartalmat írni. Mert ennyi idő után vagyunk olyanba’.
És még sok-sok-sok-sok-sok más…
A blogunk
Mindenképpen szeretnék idén több időt fektetni abba, hogy egy nagyobb követői bázist tudjak elérni, és valamennyire közösségként tudjunk működni, hogy olyan bejegyzéseket, tartalmakat tudjak nektek hozni, amelyekre ti is kíváncsiak vagytok. Ebben szeretném a segítségeteket is kérni: Ha van olyan tartalom, ami tetszik, vagy ami épp nem, vagy valamiről megvan a véleményetek, akkor írjátok meg bátran kommentben! Tegyetek ugyanígy, ha valamiről szívesen olvasnátok, vagy egy téma jobban érdekel! Illetve azt is szeretném kérni, hogy ha van olyan ismerősötök, barátotok (vagy akár ellenségetek), aki szerinted szívesen olvasná a blog tartalmait, ajánljátok neki a blogot, hogy még többen menjünk, egyre gyorsabban könyvekkel a szivárványig! 🙂
nem tudom mennyire lekoptatott és klisés az Igazából szerelem után ezt mondani, de valahogy a szeretetet mindig ugyanúgy képzeltem, mármint sok formája van, tudom, sok közüle humoros, néha bántó, vagy épp óvó, tisztelő, intim, könnyfakasztó, bátor (…) de szerintem mindnek a mélyén ugyanaz a szeretet van, ami nem ismer nemeket, nem ismeri az emberi címkéket. Ha pedig így van, akkor szerintem nincs értelme különbséget tenni köztük. 🙂 És pont ezt szerettem volna bemutatni decemberben, a szeretet ünnepére hangolódva. 🙂
December elsején így útjára indult az #ugyanazaszeretet kampány, amelynek keretében LMBT témájú könyvekből válogattam ki 23 olyan idézetet, ami szerintem a szeretetről szól, és elég színesre sikerült a válogatás, természetesen a szerelmen túl szóba kerül a testvéri szeretet és a barátság intézménye is, sőt, a tegnapi posztban már az általános, krisztusi, felebaráti szeretet is előkerült:
Azt szeretném egy picit, hogy megálljunk a posztok görgetése között, és gondoljunk fontos dolgokra, mert szerintem a szeretet fontos dolog. A posztok pedig csak ezt szeretnék szemléltetni. Íme még néhány:
Itt rögtön egy, amit nem is kell magyarázni! December 3.
Itt egy transz témában született mondat, ami ha nem ugyanaz a szeretet, akkor nem akarok róla hallani sem. December 9.
A szeretetet talán az egyetlen olyan dolognak gondolom, amiért érdemes hálásnak lenni… akárhogy is. December 13.
Szóval azt szeretné, ha a karácsonyig visszalévő öt napban továbbra is gondolkoznánk ezekről, és arról, hogy ha az ünnepekkor tudjuk szeretni egymást, akkor máskor miért nem? Egy picit azt remélem, sikerül elrakni valamit mindabból a szeretetből ez a sorozat, amit az év minden napján kellene éreznünk, nem csak így, ilyenkor decemberben. 😉
Csütörtökön érkezem a Kereszt a szekrényben értékelésével, addig nézzétek meg facebookon a sorozat bejegyzéseit, és más izgalmas háttértartalmakat. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésekről, kövess be a jobb felső sarokba található kis ikonra kattintva, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagrammon. 🙂
A következő posztig se felejtsétek, hogy könyvekkel a szivárványig!
mint az első heti beszámolóban meséltem, megkaptam a kiadótól Radclyffe Hall A magány kútja című könyvét, amelyet sikerült befejeznem, és a hét második felében érkezik is az értékelés róla. (Annyit elöljáróban elmondok, hogy főleg pozitív és nagyon pozitív élményeim voltak.) De! A kiadó a könyv mellett szuper háttértartalmakat is küldött, ezért ebből szemezgettem nektek egy keveset, hogy megértsétek a könyv történetét, vagy hogy kedved kapjatok hozzá, vagy talán csak mert érdekes. Az utóbbi biztos
1926-ot írunk. Egy különc szerzőnő férfi ruhákban feltör a csúcsra. Ismert és elismert szerző, aki legfrissebb regényével, a magyarul még nem olvasható Ádám fajzatja című könyvvel számos díjat besöpör, és megkapja amit érdemel. Talán egy picit védve is érzi magát emiatt, vagy mintha azt gondolná, most már megírhat leszbikusságról szóló könyvet, de közben tudja, hogy ezzel karrierjét is kockára teszi. És mégis megszületik a könyv, ami csak 89 évvel később kerül át magyar fordításba, az alábbi fülszöveggel (ami egyébként méltó egy szépirodalmi fülszöveghez, hiszen messze spoilerez nagy vonalakban, mert sokkal izgibb kis dolgok is vannak ezalatt) :
Stephen Gordon kislány korában is érezte, hogy ő más, mint a többiek. Azt, hogy tehetsége van a sporthoz, gyűlöli a lányruhákat, és jobb szeret egyedül lenni, nem tartották ifjú hölgyhöz illőnek a Viktória korabeli felsőosztályban. De amikor Stephen felnő, és beleszeret egy másik nőbe, tarthatatlanná válik a helyzete a családi kastélyban. Stephennek útra kell kelnie, hogy felderítse, van-e számára hely a nagyvilágban. Párizsba költözik, népszerű író lesz, háborús hős, mégis boldogtalan. Fűti a becsvágy, de a társadalmi elvárások sarokba szorítják, és Stephen elkeseredett lépésekre kényszerül.
1928-ban készül el a regény, és Hall kezdeti, óvatos lépéseiről, és a kiadás körülményeiről, és a betiltás körülményeiról ezt írja a kiadótól kapott sajtóanyag:
Hall 1928-ban jelezte ügynökének, hogy új könyve teljes elköteleződést kíván leendő kiadójától, és hogy semmilyen szövegbeli változtatáshoz nem járul hozzá. Miután több kiadó visszautasította a kéziratot, Jonathan Cape volt az, aki fantáziát látott a könyvben. A kiadó óvatos példányszámmal és sajtókampánnyal indította útjára a könyvet, és kizárólag olyan lapokat kerestek fel, amelyekről úgy gondolták, biztosan nem szenzációhajhász módon nyúlnak a könyvhöz. Ám minden elővigyázatosság ellenére kirobbant a botrány, amikor a Sunday Express lejárató hadjáratot indított a kötet ellen. Az esetből bírósági ügy lett, végül pedig A magány kútját szeméremsértés vádjával betiltották.
Az elhúzódó pereskedés lehetővé tette, hogy a könyvet a bezúzás előtt nagy példányszámban adják el, ráadásul a betiltás feloldásáig (1949) is készültek tiltott utánnyomások, így sok rongyosra olvasott példány járt kézről kézre, állandó köztudatban tartva a regényt, amelynek szerzője mellett Virginia Woolf és Ernest Hemingway is kiállt. Az Egyesült Államokban csak hosszadalmas bírósági eljárás után engedélyezték újra a mű kiadását. Nemzetközi bestseller lett, és még hosszú évtizedekig a leghíresebb leszbikusregényként tartották számon. Hatása az egész huszadik századon átívelve a mai napig elevenen él.
Update és már nem szervesen ide kapcsolódó dolog, hogy a kedvenc szépirodalmi alkotásaim közül több sértette a kor erkölcseit, így a Bovaryné, A romlás virágai Baudelaire-től, vagy épp az Üvöltés Allen Ginsbergtől. Az utóbbit nem tiltották be, pedig ennél menőbb volna, mint a korábbiaknál. 😉
A következő posztban érkezem az értékeléssel majd. Ha nem szeretnétek lemaradni, iratkozzatok fel a jobb felső sarokban egyetlen kattintással, vagy lájkoljatok facebookon, ahol háttártartalmakat is osztok meg, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keressetek instagrammon. 🙂
És semmiképp ne felejtsétek:Könyvekkel a szivárványig! Szilvió
sok olyan rendezvényen veszek részt, amiről szívesen mesélnék nektek pár szót, épp ezért három hete úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy ilyen változó gyakorisággal, de általában szombaton jelentkező bejegyzést. És mivel az elmúlt másfél hétben nem érkezett poszt, ezért egy picit magyarázatjellegűnek is tervezem, mert az egyetem mellett is elég zsúfolt volt. Na de nézzük:
Hol voltam az elmúlt két hétben?
1. Parti Nagy Lajos – Moliére: Tartuffe
Szeretem a Tartuffe-öt, mert menő, és ma is aktuális tud lenni. Néhány éve láttam egy nagyszínpadi előadásban Pécsett, hagyományos (talán Vas István) fordításban, és most láttam a Parti Nagy féle átiratot Herczeg Tamás rendezésében a szegedi REÖK pinceszínházában. Parti Nagyot 2006-ban kérte fel Alföldi, hogy írja meg a saját átiratát a Nemzetinek, amiben a tőle elvárt nyelvi humor mellett különlegesség, hogy elmarad az ötödik felvonás, és a darabot egy élőkép zárja. Bár azóta felkérésre megérkezett az ötödik felvonás átirata, a Herczeg rendezés az eredetinél maradt, és ez jól van így. Sosem értettem a francia abszolutizmus azon kis szeletét, amiben csak úgy jöhet a király, és rendet tehet. 😀 Idegesített, talán kidolgozatlannak is találom. Külön kiemelném, mert szuper Herczeg és a Parti Nagy szöveg egymásra találásában, hogy Parti Nagy szereti a szóalkotásokat, hogy egyes hangsoroknak jelentése tud lenni kizárólag a hangzása miatt. Ezek általában indulatszók, vagy szitokszók, és ilyenkor egy pillanatra megáll a levegő a színpadon, és megismétlik a szót, ami elég jól eső gesztus. 🙂 Szerettem nagyon az egészet. Külön kiemelném még a képi világát. 🙂 Az is adta, fantasztikus volt. Ennyi. 🙂
2. Czinki Ferenc: Pozsonyi metró könyvbemutató
Pozsonyban nincsen metró. Pedig úgy volt, hogy majdnem lett. De végül nem. Pozsonyban lassabban épülnek a metrók, mint itthon, de jobban hiányzik. Mindenkinek.
A könyvbemutató első felében Czinki arról (is) mesélt, hogy milyen volt Pozsonyban írói ösztöndíjjal 2014-ben, és mesélt pár szót, például arról, hogy lehet, hogy az irodalomban meg tudunk csömörleni hattyúkban, de peremvidéki koszos hattyúkról még biztosan nem írtak. 🙂
A bemutató vége pedig zenés vetítős lett, melyben az ösztöndíj alatt készült fényképeket nézhettük meg, miközben a Blahalouisiana tagjai zenéltek nekünk, és részleteket olvasott fel az író az elég kimerevített, de izgalmas, rövidke regényéből. 🙂
3. Tompa Andrea: Omerta könyvbemutató
Tompa Andreától nem olvastam még, pedig eléggé népszerű kortárs szépirodalmi szerző, akinek ez a harmadik regénye. Fő témája a 20. századi Románia, azon belül is a kisebbségi lét, még inkább az azon belül is kisebbségi lét.
Az Omertában konkrétan az 50-es éveket vezeti végig négy szereplő életén. Ebben az esetben egy Kolozsváron, azon belül egy külvárosi részen élő magyar szereplőket ismerünk meg. Kalit, aki egy magára maradt mesemondót, Vilmost, aki egy rózsanemesítő, aki kis alkuk sorozataként pártkatona lett, mindegy véletlenül, egy 16 éves lányt, és egy apácát, akit hitéért hazaárulás vádjával börtönbe tartanak. Még nem olvastam, de nagyon izgalmasan hangzik, és persze Tompa Andreát életem végéig hallgatnám, ahogy csak beszél, szóval a könyvbemutató sem volt rossz, pedig már a másodikon voltam. 🙂 Ha réveszem magam az elolvasására, amit még idén szeretnék megejteni, akkor várható lesz egy hosszabb Omerta szünet, mert hát 623 oldal, ahogy az a bemutatón is többször elhangzott. 😀
4. Ványabácsi színházi előadás
Csehov unalmas, ahogy unalmas a témája, mert épp az unalom az. A három nővért meg akarom nézni majd, mert mindig jó színésznőkre bízzák, a Cseresznyéskertet szintén pár éve láttam Pécsett, és untam. Bodolayról sok Szegedre színházba járó ismerősöm azt mondja, hogy megmutatta már amit tud, és unalmas vagy önismétlő. Én csak a Nép ellenségét láttam eddig tőle az előző évadban, és nagyon adta, akárcsak itt, bár vitathatatlanul voltak akár ripacsnak is mondható dolgok, amiket én inkább önkényességnek mondanám Mindenesere még megnézek néhány darabot tőle, mielőtt ráunok azt hiszem. 😀
Mit szereztem az elmúlt két hétben?
Nem tudom, mi van a könyvpiacon, de mindeni őrületesen leáraz, és párszáz forintért jutottam hozzá nagyon sok olyan könyvhöz, ami már régóta érdekelt. Plusz hát használt könyveket is sikerült. LMBT könyvek (pirossal szedve), szépirodalom, szórakoztató, minden, mint a búcsúban. 😀
Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben
Már olvastam azokban a boldog 16-17 éves olvasásaim körül, de eddig nem volt saját példányom, és nem is olvastam újra, hogy bejegyzést írjak róla, pedig nagyon szerettem. Arról szól, hogy egy vallásos srác rájön, hogy kiközösítik a melegeket, és egy éven át kipróbálja a meleg létet. Izgalmas kísérlet, remek könyv, amint lesz időm újraolvasni, jövök az értékeléssel. 😉
A könyv három testvérről szól, akik a gyermekotthonok világából szeretnének kikerülni. Olyan témákról beszél a moly.hu címkéi szerint, mint a homoszexualitás, a leukémia, a családon belüli erőszak, vagy az öngyilkosság. Már egy ideje tervbe van, hogy megszerzem, és a város több használt könyves csoportjában találtam példányt, de valahogy egyiket sem sikerül tető alá hoznom, de nem adom fel. 🙂
Jelentem, azóta megvan, és el is olvastam, és két héten belül szeretném kitenni az értékelést is. 🙂
Ottlik Géza: Iskola a határon
A Magvető Kiadó tök új, szeptemberben induló sorozata a Magvető zsebkönyvtár, amiben az elsők között jelent meg ez a klasszikus, amit, szégyen, nem szégyen, még nem olvastam, és (micsoda véletlen egybeesés) vizsgaidőszakra egyébként is kell majd. 🙂
Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket
Két könyv lesz, hasonló kifogásokkal, bemutatom az egyiket. Rohadt olcsó volt, nincs más mentségem, amiért részt vettem ebben a hullarablásban… Dehogy a lényegre térjek: Antoine Leiris egy francia újságíró, akinek a felesége meghalt a párizsi terrortámadásban. Antoine Leiris erre kiírt egy facebook posztot, ami tök fontos dolgokról beszél. Arról, hogy túl kell lépnünk ezen, csak azért is boldognak kell lenni, és csak azért sem kell gyűlölni. Ebben a témában sokan emelték fel a hangjukat, és osztom ezt a véleményt. De Antoine Leiris nem állt meg itt, írt egy nagyon rövid, és minden eredetiséget nélkülöző „gyászkönyvet” magukról, és persze nagyon sajnáljuk és tiszteljük őt. Mármint társadalmilag. Mármint mások. Én nem. Én az első adandó alkalommal fogok tőle megszabadulni. Pedig szép a borítója, csak retekmód hatásvadász. Az is.
David Vann: Akvárium
Erről a könyvről nem tudtam sokat, csak hogy érdekelni fog, és LGBT, és ifjúsági, meg hogy ilyen a borítója, és ilyen a fülszövege, ami hát két elég erős érv, na. 😀
Édesanyja egyedül neveli a tizenkét éves Caitlint, és igen nehéz körülmények között élnek. Az anya dokkmunkás a közeli kikötőben, sokat és keményen dolgozik, kevés ideje jut a kislányra. Caitlin iskola után mindennap az Akváriumba megy, amíg arra vár, hogy anyja érte jöjjön, és együtt hazainduljanak. Ez a legkedvesebb helye a világon, szereti bámulni a halakat és más vízi élőlényeket, elmerülni ennek a csillogó birodalomnak a mélységében. Egy nap az egyik akváriumnál összetalálkozik egy öregemberrel, aki éppúgy bolondul a halakért, mint ő maga. E furcsa barátság azonban egy sötét családi titok nyomára vezeti a kislányt, ami olyan irányba lendíti egykor örömteli kapcsolatát anyjával, amely rémisztő következményekkel jár.
Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach
Szeretem, ahogy Dunajcsik fordít. Szerettem, ahogy a Dorian Gray képmásához nyúlt, és szerettem a Kis herceget is. Szeretem Boudelaire-t, és szeretem, ahogy Dunajcsik a Hattyúhoz nyúl… Szóval ideje már tőle is olvasni valamit, és erre a novelláskötetére esett a választás, pedig a Szemüveges szirén sem lehet rossz, de az majd legközelebb. 🙂
László Zoltán: Egyszervolt
Fantasy. Ki gondolta volna. :O Újramesélés. Egy patológiai osztályon dolgozó nő belecsöppen a meseszereplők leszármazottainak intrikájába. Szeretni fogom, ez nem kérdés, ahogy az újrameséléseket általában.
Massimilano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész
Egy nagyon beteg 20. századi művészről van szó, aki elődének Hitlert tartja. És rettenetesen túlzó, és rettenetesen provokatív könyvet ígér, már a borítója is. Mást nem is érdemes mondani. Nem tudom mikor fogom olvasni, de imádni fogom:
Mitch Winehouse: Amy a lányom
Emlékeztek, mit írtam korábban a hullarablásról. Na itt egy másik, és bedőltem neki 500 forintért… Amy Winehouse édesapja írt egy könyvet a lányáról, akit egyébként nagyon szeretek. Nyilván. De nem tudom, mennyire értek egyet ezzel. Vagy hát de, tudom, semennyire. Remélem tudja kompenzálni egy rohadt érdekes könyvvel, különben nagyon szomorú és dühös leszek. Álljon most itt egy dal ettől a csodától, aminek különösen imádom a szövegét:
Szilágyi Cs. Tibor: Harakiri
Érdekes könyvnek ígérkezik, és remélem az is lesz. Egy 27 éves srácról van szó, akinek a könyve halála után jelent meg. Töredékes, de őszintén beszél melegségről, drogokról, magányról, és a szabadságról, amit vissza akar szerezni. Legalábbis a fülszöveg ezt ígéri. 🙂
Jeanette Winterson: A szenvedély
Jeanette Winterson neve nekem garancia, és a blogon is dicsértem már, még ha önálló posztot még nem kapott. Ha jól sejtem egy Napóleon korabeli meleg és egy leszbikus kapcsolatot, csalódást, és a csalódó felek találkozását meséli el, de mindegy is, hiszen biztosan jó lesz. 🙂
Rosmer János: Hátsó ülés
Perverz homoszexuális líra. Valami nagyon egyedi, és imádom. Eddig csak könyvtári példányt forgattam, örülök, hogy végre sajátom is lett. 🙂
Jackie Kay: Trombita
Szintén keveset tudok róla. A főszereplő Joss Mody világhírű dzsessztrombitás, aki szerető férj és apa volt. És hát valójában nő. Minden szép és igaz dologról szól a könyv a fülszöveg szerint, és én is kíváncsian várom.
Bulgakov: Mester és Margarita
Nem hiszem, hogy magyaráznom kéne. Alapmű, ami sokak szerint nekem tetszene, de még nem estem neki. Még.
Szerb Antal: A világirodalom története
Alapmű ma is a hagyományos irodalmi diskurzusokban, így hát eléggé örültem, amikor megláttam baromi olcsón.
Vida Gábor: Ahol az ő lelke
Vida Gábor izgalmas kortárs epikát képvisel. Nyár végén még arról adtam számot, hogy nem olvastam A kétely meg a hiábát, ami azóta megváltozott, és nagyon tetszett, még ha elég beteg is. Vagy pont azért. 😀 Egy vonatúton valaki azt mondta, hogy A kétely meg a hiábában van Vida Gábor eszenciája, és ha az tetszett, akkor merjek bátran olvasni, és bár most mindenki az Egy dadogás történetéről beszél, én mégis ezt szereztem be tőle, és kíváncsian várom. 🙂
Most mondanám, hogy könyvfesztiválig nem szeretnék könyvet venni, de jön ki a Scolartól egy izgalmas verseskötet, vagy azt hiszem már ki is jött, és vannak még várakozások, de mindenképpen korlátozott összeget szeretnék könyvekre költeni. 😀 Meg olvasni is szeretném őket már nagyon. 😀
A következő időszakban két értékelés fog majd érkezni, de előtte egy kedvcsináló posztot is olvashattok majd. 🙂 Ha nem szeretnétek lemaradni, iratkozzatok fel a jobb felső sarokban egyetlen kattintással, vagy lájkoljatok facebookon, ahol háttártartalmakat is osztok meg, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keressetek instagrammon. 🙂
A következő posztig ne feledjétek: Könyvekkel a szivárványig!
az előbújás hetének záróakkordjaként szeretnék mesélni egy picit magamról, mert nekem sokat jelentett valamikor idegen emberek előbújás sztorijait olvasni. Meg mert már vagyunk olyanban, hiszen ez lesz az ötvenedig poszt, és nem tudok ügyesebbet kitalálni. 🙂
Nem szeretném a poszt végét most szennyezni, szóval ha lesz majd olyan megjegyzésetek, kérdésetek, amiket szeretnétek elmondani, a poszt alatt megtaláltok a komment szekcióban. (És most ennyi is a hirdetésből.)
Az elején kezdve egy mélyszegény vidéki családból származom. A szüleim már korán elváltak, édesanyám nevelt. Büszke katolikussá nőttem, az elsőáldozással, bérmálkozással, ministránskodással együtt. Tizenhárom évesen költöztünk be egy kisebb városba, ahonnan a közeli megyeszékhelyen kezdtem el a középiskolát.
Körülbelül 6-7 éves korom óta tudom, hogy a fiúk (azon belül akkoriban a fiú osztálytársaim) érdekelnek, ami így lehet, hogy durván tud hangzani, de szexuálisan eléggé oldott légkörbe születtem bele. És magamnak tudtam, hogy ez így van… de ez nyilván nem jelentett még akkor semmit. Amikor elkezdődött a kamaszodásom, valahogy beszivárgott az életemben, hogy ez rossz, és titkolnivaló, ezért nem is beszéltem róla senkinek, csak bámultam az osztálytársaimat.
14 évesen, amikor a megyeszékhelyre kerültem, maradt ez a helyzet. Mivel elég nagy létszámú iskola volt az enyém, ezért persze ismertem melegeket, akik nyíltan vállalták, de furcsák voltak, senki nem tudta őket kezelni. Hozzáteszem, 2011-et írunk. Mikor harmadéves, negyedéves lettem, már volt számos pozitív kép előttem, és persze online is létezgettem. Az első komoly, és nagyon pozitív élményem az Élni és élni hagyni – meleg fiú blogja volt. (Ami nem sokkal azután, hogy olvasni kezdtem, fagyasztotta magát.) Innen kezdtem el meleg filmeket nézni, és valahogy onnan jöttek a meleg könyvek.,, Letakart borítóval, elsősorban a vonaton, könyvtárból.
16 voltam az első előbújásaimkor. 2013. szeptember 23-án írtam egy verset (egy nagyon rosszat), aminek, ha a sorok első betűit összeolvassuk, a Martin szeretlek jött ki. A Vallomás címet adtam neki. Kinyomtattam. Nagyon-nagyon-nagyon sok példányban, és osztogattam nekem fontos embereknek. Nagyon kevés embernek, főleg néhány szociális munkás ismerősömnek esett le az összeolvasós trükk, és hatalmas köszönettel tartozom nekik azért, hogy beszélhettem velük erről akkor, amikor még senki sem tudott róla.
Aztán már nem tudom a sorrendet, de a barátaim jöttek. Egy srác, akiről tudtam, hogy a nővére leszbikus, és jól fogadná, a padszomszédom, akivel ma is nagyon jó viszonyban voltunk, és persze Martin, aki csak sok évvel később tudta meg, hogy létezett egy ilyen vers, és hogy egyáltalán szerelmes voltam belé.
Általában ülve beszéltük meg ezeket a dolgokat, és hagytam bent időt kérdezni, még ha nem is volt rá általában szükség. Jól fogadták, és ma is hatalmas kövek tudnak leesni a szívemről, ha kimondom a két szót:
Meleg vagyok.
A családomnak nem mondtam el még, talán vissza van, majd talán, ha olyan kapcsolatom lesz, ami már rájuk is tartozik. Alapvetően a családomnak nincs köze az életemhez, ezt részben édesanyám, és részben azt hiszem a melegségem váltotta ki belőlem.
És akkor elérkeztünk egy fontos ponthoz: 17 éves voltam, amikor édesanyám meghalt, és igazából a felsőbb pontokból levezetve nem függtem innentől senkitől. Persze nagyon fáj ma is az elvesztése, és bedobnék minden így elért dolgot, ha visszakaphatnám, de szépen ment el, beszélgettünk előtte délután. És tudtam, hogy azt szeretné, hogy boldog legyek.
Néhány hét múlva bekopogtattam a helyi LMBTQ szervezethez, azt hiszem az Imák Bobbyért filmvetítésére, és valahogy elkezdődött az önfelvállalással teli meleg életem. 🙂
Azon a nyáron, érettségi után, részt vettem egy nagy országos LMBT+ szervezet videó és fotókampányába, több fesztiválon voltam kint mint a helyi LMBT+ szervezet képviselője, és az Itt vagyunk kampány keretein belül egy másik városban beszélgettünk az utca emberével, végigprájdoztam a Budapest Pride rendezvényeit, és életemben először vonultam is. Fantasztikus volt. Az egész nyár. 🙂
Akkor szerettem melegnek lenni. Ha már így alakult. 😉
Aztán elkezdődött az egyetem. 2015. Szeged. Elhatározásaim szerint senkinek nem fogok hazudni arról, hogy meleg vagyok, ha szóba jön, és beszereztem egy hatalmas mappát, amit teleragasztottam különböző szivárványos, meleges, qveeres matricákkal. Így csaptam bele az új életembe.
Nos, a szobatársaim, akikkel két évet éltem nem tudták, hogy meleg vagyok (ettől függetlenül volt életem, és őket is sikerült kemény konzervatív buzizókból, semleges álláspontúvá tennem, amire tök büszke vagyok), most pedig egy olyan szobában élek, ahol ez nem probléma.
A viccesen kemény diók a csoporttársaim voltak. 😀 Elfogadtak, és imádom őket, de futottunk köröket. Viszonylag korán, a második héten találkoztunk egy olyan szerelmes szövegrészlettel, ahol nem voltak egyértelműek a nemek, és míg mindenki a fiú lány kombóban indult el, én fejtegetni kezdtem, hogy nem mindegy-e ez igazából. (Mai fejjel is mindegy a szövegolvasás szempontjából ott, szerintem, maximum nagyobb ereje lehet a titkolózásnak, ha LMBT+ érdekeltségű a szöveg.)
Aztán szóba kerültek a lányok barátai egy óra előtt, és mikor odacsatlakoztam hozzájuk, egy csoporttársam megjegyezte, hogy gyere nyugodtan, mesélj te is a barátodról. Közben az arcán nyilvánvalóan látszott, hogy viccel, és fel sem merült benne, hogy meleg volnék, de ez egy olyan helyzet volt, ami eléggé adta.
Így lett kimondva, hogy meleg vagyok. Pedig prideos karkötőben, a mappámmal, és kis textilszatyorral azt hihetné az ember, hogy nem kell, de mégis örülök, hogy egy ilyen, tisztább lappal indulhattam.
És most néhány szó a blogról, ami egy picit utolsó stáció:
2013 óta olvasok meleg könyveket, és mindig fel kellett túrnom mindent, hogy címeket találjak. Aztán elolvastam néhány olyan könyvet, amiben kint volt az LMBT címke, de nem volt benne, vagy nem volt benne nagyon… Az áttörés idén február 14-én érkezett, amikor megvettem a Kedves halottak! című könyvet, amin szintén ott az LMBT címke, de kurvára sehol nem találtam semmit arról, hogy mitől volna ez LMBT ezért reggel kiírtam gyakorikérdésekre, hogy ki mit gondol róla, és délután létre is hoztam. Saját szórakozásomra.
Aztán valahogy több lett, mint felesleges hobbi. Szerettem volna, sőt, szeretném, ha a blog hatására az olvasó emberek LMBT témákat olvasnának és az LMBT emberek olvasnának egyáltalán, ezért instagrammon a leírásba kitettem a blog linkjét, ami szerintem menő lépés volt, úgy hogy a családom hivatalosan, vagy hát tőlem nem tudja, hogy meleg volnék. Majd május 31-én (ha valakit meglep, hogy mindent dátumosítok, akkor jelzem, hogy ezeken a napon több dolog történt, de engem is meg tud lepni néha) délelőtt, egy vizsga után létrehoztam a facebook oldalt, ahová ki lehet tenni, hogy kik a „csapattagok”, azaz oldalkezelők, és ez az adatlapomon is megjelenik, mint nyilvános információ, hisz a blog igazából tényleg hozzám tartozik, és büszke is vagyok rá.
És rátok, mindannyiótokra, akik ezt olvassátok. Köszönöm, hogy együtt megyünk könyvekkel a szivárványhoz!
sok olyan rendezvényen veszek részt, amiről szívesen mesélnék nektek pár szót, épp ezért úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy ilyen, majd hetente, kéthetente, és általában szombaton jelentkező bejegyzést.
Mit szereztem a héten?
1. Park kiadó, recenzió
Radclyffe Hall: A magány kútja Szépirodalom a jól ismert unalmas szépirodalmi nyelv nélkül, egészen azért, mert most fordították le, és adták ki magyarul. Egyébként egy 1928-ban kiadott viktoriánus leszbikus regény, ami betiltásra került Angliában. A 100. oldalnál járok, és tetszik eléggé, majd jön értékelés, ha végzek. 🙂 (Update: Random összekapcsolás: 73 éve, éppen ezen a napon hunyt el az írónő. Most láttam molyon.)
2. Kreatív könyvtárosok társasága könyvcseréje
alapvetően sok könyvem van, és kevés helyem, ezért rostálom azokat a könyveket, amiket valószínűleg nem fogok még egyszer elolvasni, és nem is alakult ki közöttünk akkora érzelmi kötődés, hogy őrizgessem. Ennek keretében mindig elég menő könyveket viszek, és általában sikerül elég menő könyveket is hoznom, találomra, amikről egyébként elég keveset is tudok előtte. Szerdán sem volt ez másként.
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen A József Attila Kör és a prae.hu által kiadott közös JAK-füzetek része, ami egy elég nívós sorozat és tervbe van jó néhány beszerzése még. Ez egy triller, amiről még nem tudok semmit, de Németh Gábor ilyen nemgáz fülszöveget írt hozzá:
Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal – a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger” egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam – nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában.
Jane Austen: Catharine Jane Austen, romantikus, kedves, és a kis helyet foglaló Helikon sorozatból való, amelyről már a könyvfesztiválos szerzemények között írtam. Miért ne hoztam volna el?
Alfred Jarry: A szuperhím Nem tudom, hogy mennyire tudjátok rólam, de rajongok a feminista kritikáért, és eszmeileg is eléggé azonosulok velük, így ez a cím nyilván felkeltette az érdeklődésem. Vicces jelenetek, alkoholt, és erotikát ígér, én pedig nyitott vagyok. 🙂
Vlagyimir Zseleznykov: Bocsáss meg magárijesztő A Móra kiadó régi pik-nik sorozatában jelent meg, akár csak az Adrian Mole vagy a New Yorkban minden más. A sorozat általában elég erős társadalmi kérdéseket vet fel, mint amilyen maga a felnövés, a hazudozás, a homoszexualitás vagy jelen kötet esetében az iskolai zaklatás, és mindig egy érdekes, személyes, az ifjúság számára befogadható történetben, általában egy karaktert követve.
Hol voltam a héten?
Magyar könyvkiadók napja
Szóvalhogy az egyetemünk szervezett egy ilyen igenremek programot, amelynek keretében több rendezvényen voltam. Bemutatkozott a JAK, és a legújabb JAK-füzetek, külön kiemelném Tolvaj Zoli kötetét, amelyről akkor még irodalomban nem annyira jártasként a könyvfesztiválos posztban így nyilatkoztam:
Alapvetően sajnos a szerzőről nem tudok semmit, csak hogy első kötetes, meg hogy a József Attila Kör és a prae.hu közös kiadása ez a kötet. A könyves néni ajánlotta, és nekem tetszettek a random kinyitott versek első mondatai, szóval átestek az én verseskötet választási aktusomon, és végül velem maradt. Izgatottan várom, hogy milyen kapcsolatunk lesz. 🙂
Nos, azóta remek kapcsolatban vagyok a kötettel, és javítás: ez a harmadik kötete Zolinak. 🙂
Az egyetem udvarán néhány szépirodalmi kiadó is kipakolt, jellemzően akciókkal, és bár direkt pénz nélkül mentem (mert különben otthagytam volna az életem), körbenéztem, és jó volt látni, hogy 1.) A Libri standján már kint volt A magány kútja 2.) Most már vagyok olyanba a kortárs irodalommal, hogy a Magvető asztaláról szinte mindenről tudtam volna mondani 1-2 mondatot. 🙂 Yaeh!
Továbbá volt egy nagyon izgalmas kerekasztal-beszélgetés a mai szépirodalmi kiadókkal, ami elég menőn sikerült. Egy picit én is tisztába kerültem a kiadócsoportokkal, sokat beszélgettek az Alexandra csúfos végéről, és arról, hogy mit okozott ez a könyvpiacon, a bizományi rendszerről, ahogy a könyvnagykereskedések működnek (röviden, a profit a könyvből késleltetve jut el a kiadóhoz, és a kereskedő semmilyen igazi kockázatot nem vállal azzal, hogy forgalmaz, mert kb. nincs benne saját pénze), arról, hogy az esetek többségében nem lehet fenntartani egy-egy mintaboltot önmagában, hisz például a plázákban ugyanazt a pénzt kérik el tőlük (nyilván), mint a McDonaldstól, és beszéltek korábbi korok örökségéről, vagy a rendszerváltás előtti és utáni könyvpiacról… Szóval csupa olyan dologról, amiről jó, és menő tisztába lenni. 🙂
Mostantól, ha izgalmasabb hetem lesz, vagy több könyvet vásárolok, várhattok ilyen posztokat. 🙂
A következő napokban, ahogy közeledünk az Előbújás napjához, várhattok néhány ehhez kapcsolódó tartalmat. Ha nem szeretnétek lemaradni, iratkozzatok fel a jobb felső sarokban egyetlen kattintással, vagy lájkoljatok facebookon, ahol háttártartalmakat is osztok meg, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keressetek instagrammon. 🙂
A következő posztig ne feledjétek: Könyvekkel a szivárványig!
október 2-8. között rendezik meg a sokadik Országos Könyvtári Napokat, aminek keretében mindegy 6000 programot rendeznek meg az ország 1800 könyvtárában, és számomra évről évre az egyik legjobban várt őszi időszak. 🙂 Most, az itthon töltött időmben még egy kihívást is hoztam nektek, amit a HaBár könyves kocsma blogról szereztem, vagy hát kihívott, kihívattam magam. 🙂
1. Könyvesbolt vagy inkább könyvtár? Indokold!
Alapvetően rengeteg könyvet vásárolok, és szeretek könyvesboltba járni, de kötelező olvasmányokat, vagy olyan könyveket, amikben nem vagyok annyira biztos: Fog-e tetszeni? Megéri-e? illetve a kötelezőket és a szakirodalmat általában kölcsönzöm. Mivel a biztos tetszeni fognak és az én fogom birtokolni, hacsak másként nem döntök érvek a bolt mellett szólnak, így inkább az.
+Melyik kedvenc karakteredet tudnád elképzelni, mint könyvtáros/könyvesbolti eladó?
Megvan az életunt könyvtáros figura, akinek szar, hogy nem kerülöd ki, és miért szólsz hozzá, és miért várod, hogy a dolgát csinálja? Na, szerintem Lia ilyen lenne a Kicsi Liliből. És még nem fejeztem be, meg vannak fontosabb olvasásaim (épp a kötelezők között, amik a könyvtárból vannak), de Katona André Mennyi időnk van? című regényéből Noel eléggé könyvtáros figura lehetne. 😀 Sok minden miatt.
2. Milyen gyakran jársz könyvtárba? Egy vagy több könyvtárat látogatsz?
Napi szinten, mivel a magyar szakos egyetemista lét eléggé elviselhetetlen nélküle, gyakran járok be csak tanulni, vagy ráérős, mondjuk óraközi szünetekben olvasni, és egy remek kávézó is helyet kap az egyetemi könyvtárban. Most egy ideje csak ide járok, de vasárnap beiratkozom majd a megyei nagykönyvtárba, ahol könyves vasárnap apropóján ezt elég könnyen és olcsón megtehetem. (Van egy könyv, ami régóta érdekel, már nem kapható, és az egyetemibe nincs, csak a városiba.)
+Melyik kedvenc karaktereddel mennél szívesen könyvtárba?
Harryvel A tanítvány sorozatból, mert elég intelektüel figura, érett, de humoránál van, és ketten idegbajoskodhatnánk, hogy hová rakták azokat a könyveket, amik nekünk kellenek.
3. Szoktál ezt-azt találni a könyvtári könyvekben, amit az előző olvasó bennfelejtett a lapok között? Mit?
Nálunk nyomtatnak ilyen kis cetliket, hogy mit kölcsönzöl, és azokat gyakran benne felejtik, és össze szoktam nézni, hogy ő mivel együtt kölcsönözte ki a könyvet, néha még el is mosolyodom rajta, hogy valószínűleg egy vizsgára készülünk, vagy meglepődöm a választáson. 😀 A legdurvább eddig a Krúdy és Paulo Coelho kombó volt azt hiszem. 🙂 És egyszer találtam glögi (finn forraltbor) receptet, amit sajnos azóta elkevertem költözésben, pedig megcsináltam előtte, és elég finom volt.
+Melyik kedvenc karakteredet látnád szívesen egy könyvjelzőn?
Sethet a Soha nincs végéből. Mondtam már, hogy imádom ezt a könyvet?
4. Szoktál beszélgetni a könyvtárossal, szokott neked könyveket ajánlani?
Ma már általában nem. A mi egyetemi könyvtárunk eléggé gépiesített, és csak annyit vagyunk a könyvtárosnál, amíg elvégzi a dolgát, aztán lead. Általánosban nagyon kedves kis vidéki könyvtárunk volt, kedves könyvtárossal, vele sokat beszélgettem, és középsuliban is volt egy kedvenc könyvtárosom, ő ajánlotta például a Villon versek mellé Carco kalandos és nyilván kitalált, de jól megragadható Villon életrajzát. Puszilom a nénit azóta is ezért. 🙂
+Melyik könyves karakterrel beszélgetnél szívesen, mert véleményed szerint lenne közös témátok?
Arival az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomábanból, a könyv története után, mert elég sok közös van bennünk. Talán ezért nem írtam még róla értékelést.
5. Van kedvenc könyvtárad, akár a könyvek, akár a szépsége miatt?
Nem hiszem, hogy fogok valaha könyvtárat annyira szeretni, mint a Pécsi Tudásközponotot, ahol elég jól egyensúlyozva van a könyvtáros feladat és a digitális segítség, mérhetetlenül segítőkészek voltak, és hát… gyönyörű.
Kívülről:
Belül van egy lépcsőház, aminek a belső fele Zsolnaival van kimozaikozva, és kaptár névre hallgat, ami meghatározza az egész belső szerkezetét. Csodálatos, és praktikus egyben.
+Ki az a karakter, aki mostanában a legjobban idegesített és biztosan nem vinnéd el a kedvenc könyvtáradba?
Látom magam előtt az ideges Lilit (Kicsi Lili) fel le rohangálni a könyvtárban. Nem szeretném.
6. Nem könyvtár, de hasonló kezdeményezés a Könyvmegálló. A Te lakóhelyeden vagy környezetedben működik könyvmegálló, kipróbáltad már? Mi a véleményed róla?
Van, könyvmegálló is, és egy csomó könyvcserélős hely is. Előbbiben még nem voltam, de már egy ideje esz a fene, könyveket pedig régóta cserélek, mert szeretem a tőlem kevéssbé függő alkuhelyzeteket, ráadásul nem kapható vagy nem érdeklne egyébként típusú könyveket is hoztam már így haza, és kerültek így az olvasásaim közé.
+Melyik az a könyv, aminek a legjobban örülnél, ha megtalálnád a könyvmegállóban?
Alice Walker: Kedves Jóisten, Anna Gavalda: Billie, Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?, Hadeline Hiller: Akhilleusz dala… és még… és még… és még…
Mára ennyi lettem volna, köszönöm, hogy velem tartottatok.
Ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, iratkozz fel a jobb felső sarokba, ha több érdekel, mint amennyi a blogon megjelenik, lájkolj facebookon, ha pedig kíváncsi vagy, hogy ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon.
És persze a következő posztig se felejtsd: Könyvekkel a szivárványig!
holnap nekem is megkezdőik az egyetem, és a nyár elején csináltam egy nyárra hangolódó könyves kihívást, amiben kitértem a nyári olvasási terveimre is. Most ennek kapcsán összegzem a nyári olvasmányokat, meg az egész nyarat.
Szóval, a nyár elején úgy képzeltem, hogy a nyáron ezeket a könyveket fogom elolvasni:
ASzületésnapi kívánságlistámróla héten érkezikBecca Prior Talált celEB-je,Hayden Moore Nem játék-a, ésPatrick Ness Soha nincs végecímű regénye. Emellett jön mégKarafiáth Orsolyától a Kicsi Lili(Utóbbi kettő szuper akcióban van most a Librinél, én is onnan rendeltem meg.).
A könyvfesztiválról való szerzemények közül sem olvastam el mindent, ígyAllan Hollinghurst: Más apátólésKarim Fossum: Az ördög tartja a gyertyátkönyvek is befuthatnak. (A többit is szeretném a szerzemények közül elolvasni, de azokról valószínűleg nem lesz értékelés.)
Illetve szeretném a meglévő és már olvasott meleg témájú könyveket újraolvasni, hogy értékelést írjak róluk, így várhatóan újraolvasomRyen LovelesstőlazEthan és Cartelt, Paul BurstontólaSzégyentelent, Michael CunninghamtőlazOtthon a világ végént,és talán ha egyszer egyébként is rossz napom lesz, így nem húz le az életről az, hogy nem szeretem, akkorRóbert Katalin Színből, szívből, igazánját is.
És még tervben van, mert megvan, csak nem fért bele egy fenti csoportba sem:Zuzana Brabcová Gyöngyök évecímű regénye is, így tizenegyediknek. 🙂 Majd meglátom, meglátjátok, mi teljesül ebből.
A születésnapi kívánságlistámnak ezen részéről sikerült mindent kiolvasnom, így került ki poszt ki először a Talált celEBről majd a Nem játékról, és a Kicsi Liliről. A Soha nincs végét olvastam a nyári blogszünet alatt, de nem tudok róla azóta sem értékelést írni (ahogy az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomábanról sem),mert nagyon tetszik, és nem szeretném elszpojlerezni az izgalmakban.
A meglévő könyvek közül a Pride hét szombatján, öt #LMBT-t olvasunk poszt között megérkezett a Szégyentelen értékelése, ami akkor a valamikori legolvasottabb bejegyzéssé vált, de ma már a negyedik helyre csúszott vissza. A szünet előtt elolvastam a Vázlatok című mangát, és még egy gyors értékelést is hoztam róla. 🙂
Szóval summázva: a nyári terveim szerint 10 LMBT témájú könyvet szerettem volna olvasni, és a terveim közül kimaradt:
Karim Fossum: Az ördög tartja a gyertyát
Allan Hollinghurst: Más apától
Róbert Katalin: Színből, szívből, igazán
Zuzana Brabcová: Gyöngyök éve
És 11 könyvet sikerült kiolvasnom, így öt csak random jött:
Hinako Takanaga: Vázlatok
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen
Nádasdy Ádám: Vastagbőrű mimóza
John Donovan: New Yorkban minden más
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Szóval elég jó nyár volt, olvasási szempontból is, különösen, ha hozzáteszem, hogy olvastam nem LMBT könyveket is dögivel. 🙂 Mindenesetre várhatóan elkezdem majd olvasni a nyárról kimaradtakat, de vannak új projektek is, amiket fogok majd csinálni, de igyekszem. 🙂
Ti mit olvastatok a nyáron? Vagy mi van betervezve a jövőben? Írjátok meg kommentben. Ha van kedvetek, iratkozzatok fel facebookra, vagy kövessetek instagrammon, ha érdekel, ki áll a blog mögött. Most töltöttem fel néhány képet arról, miért csak hétfőn volt poszt. Baloldalt fent minden elérhetőséget megtaláltok. 🙂
A következő posztig ne felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!
Blogban:
