Sziasztok,
mint már az előző posztban említettem, szombat délután fent voltam a fővárosban színházban, és ha már úgy alakult, beugrottam életemben először pár könyvért a párszáz méterre lévő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra is, ahol szuper könyveket szereztem be. Alapvetően listával készültem, hogy mit akarok mindenképpen beszerezni, majd el-elcsábultam, szóval a kezdetleges tudatosságon túl improvizált dolgok is kerültek a könyvrengetegbe. A posztom elején szeretnék némi hangulatjelentést adni, aztán bemutatni az új szerzeményeket kiadók szerint, valamelyest a vásárlás időrendjében.
Élménybeszámoló
A rendezvény a Budapesti Millenárison volt. Elég könnyen eljutottam odáig, ugyanis Szegedről a Nyugati pályaudvarra érkeznek a vonatok, így felültem a négyeshatos villamosra, és a Mamut bevásárlóközpontnál leszálltam, majd a bevásárlóközpont mellett egyenesen elindultam, mondhatjuk, ütközésig.
Bár 11 előtt értem oda, már így is rengetegen voltak akár a gyermekrészlegen, akár a felnőtteknél, és főleg hömpölyögni tudtam a tömeggel, hiába készültem célirányosan listákkal. A tömeg a kiadóknál általában eloszlott, csak a Libri Kiadó csoportnál álltam többet sorban, a többinél maximum egy-két ember állt előttem, de ez is ritka volt. És nagyon kedvesek voltak az eladók, ajánlottak, mosolyogtak, és lendületesen szolgáltak ki. Nem volt olyan, hogy kérdezni szeretnék, és nem volt ott rögtön valaki, és bár jó tapasztalataim vannak általában a könyvesbolti eladókkal, mégis jó volt ennyit, ekkora tömegben ennyire kedvesnek látni. A konkrét élményeket, vagy a beszerzéseket a következő pontban a kiadóknál illetve a könyveknél részletezem majd.
Két programon vettem részt:
Az egyik a RePoszt sorozat bemutatója volt (lejjebb a Móra kiadónál írok róla), ahol hatalmas befogadói élményben volt részem: Hallottam és láttam Kemény Zsófit Arany Jánost felolvasni, miközben a termen kívül Sebestyén Márta népdaléneklése beszűrődött, és az egész valami iszonyatosan posztmodern volt, persze teljesen véletlenül. 😀
A másik pedig egy pódiumbeszélgetés volt a Líracsúcsnál, ami egy külön kis költészetközpontú fesztivál volt a Könyvfesztiválon belül.
Magának a kis fesztiválnak fontos üzenete volt, hogy hiába van ma nagyon sok tehetséges költő, az emberek nem olvasnak verseket, vagy ami még problémásabb nyilván a kiadók szempontjából, nem vásároltok verses köteteket. Ez úgy érzem, engem közvetlenül nem érint, mert én nem felelek meg ennek a fogyasztói rétegnek (Sőt, épp most raktam rendet a kollégiumi könyvespolcomon a könyvfesztivál után, és arra jutottam, hogy kifejezetten jó vagyok kortárs költészetből.), mint azt majd a Líracsúcsnál beszerzett könyveken azt ti is láthatjátok. Viszont ettől még zavar a probléma, mert attól az egyszerű ténytől eltekintve, hogy embereknek teremtenek megélhetést a kiadók, a világlátásunkat, a világról való gondolkodásunkat erősen módosítja, érzékenyíti a jó kortárs líra, amitől rengeteg van a piacon. És baszki egy verset nem olvasó emberekkel teli világban kell élnem majd. Maga a beszélgetés, amit végighallgattam a középkorosztályú és a fiatalabbak költők közötti generációs különbségekről, hasonlóságokról szólt.
Összefoglalva: Jól éreztem magam, főleg ifjúsági könyveket, vagy annak besoroltakat, és versesköteteket vásároltam, és lejártam a lábam, meg megfájdult a hátam a könyvek cipelésétől, de persze szuper volt minden, meg ezt az izomlázat ezekért a kötetekért bármikor újra… Szóval jövőre ugyanott. 😉
Új szerzemények
Pirossal jelölve, hogy melyik könyvek LMBT könyvek. 🙂
- Maxim kiadó- Dream válogatások
Az ő standjukhoz még a fesztivál területére sem kellett bemenni, és remek 2+1 akcióval vártak minket.
David Levithan: Nap nap után
David Levithan általában meleg témában alkot, és nagyon jól befogadható, társadalmilag fontos kérdéseket mozgat meg. Ez a könyv még nem tudom pontosan hol LMBT témájú, mert csak hátlapot olvastam, és a moly.hu-s címkére illetve a szerzőre tudok hagyatkozni, de a könyv arról szól, hogy egy A nevű főhős minden nap más testében ébred, és más életet él, amibe valamelyest úgy tűnik bele tud szokni az ember gyermeke, de egy nap elkezd kötődni egy lányhoz, és minden nap szeretne mellette lenni.
Szóval bizonyára már értitek, miért nem hagyhattam ott.
David Levithan:
Egy másik nap
Ez a Nap nap után sorozat második része, amiben egy lány éli az unalmas, szürke napjait, ám egy nap a barátja elviszi az óceánhoz, és egy csodálatos romantikus napot töltenek együtt. Aztán a barátja másnap semmire nem emlékszik, és újra kezdődnének a szürke napok, azonban a lány keresni kezdi azokat a vágyott pillanatokat, amelyet akkor élt meg, így eljut a sorozat első kötetében található A-hoz, aki azon a bizonyos romantikus napon a barátja bőrében volt. Igen, ez a Nap nap után története a másik szemszögből elmesélve.
John Corey Whaley:
Nagyon Logikátlan Barátság
Egy 16 éves srác az eltelt három évben nem lépett ki az utcára, mert agorafóbiája van. Egy örökmozgó, mindenkit megmenteni akaró lány pedig meglátja benne a lehetőséget. Pszichológus szeretne lenni, és egy ilyen esettanulmány nem volna rossz beugró az egyetemre, azonban ahogy a lány barátja, a lány, és a srác egyre jobban megismerik egymást először barátokká válnak, aztán olyan információkat is megtudnak egymásról, amelyek nem biztos, hogy kiállják a barátság próbáját. Izgalmas karaktereket ígér a könyv fülszövege, várom, hogy olvashassam. 🙂
Hozzájuk szintén célirányosan mentem, 20% kedvezménnyel voltak kint, és ezért az egy könyvért mentem, ami azt hiszem friss megjelenésű:
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj 
Alapvetően a Simon és a Homo sapiens lobbi illetve az Egy különc srác feljegyzései óta odáig és vissza vagyok a levelező kapcsolatokért, és ez egy hasonlónak adok otthont mától.
Egy lány most kezdd el családi költözés miatt egy Los Angeles-i magániskolába járni, ahová nem érzi valónak magát, és mielőtt eljutna egy radikális lépésig egy teljesen idegen sráctól kap egy e-mailt, aki segít a gimibe beilleszkedni. A lány persze tudni szeretné ki áll a levelek mögött, mert újra és újra úgy érzi, szüksége van rá. Szerelem, gimi és krimi együtt. Nem is vágyhat az ember másra.
Hozzájuk nem készültem, mert szinte kivétel nélkül náluk vásárolok egyébként, de megláttam útközben, hogy a Helikon Zsebkönyvek is akciósak, amelyekről is azt kell tudni, hogy valamelyest hasonló kis költségvetésű grafikával adnak ki ugyanolyan zseb méretben világirodalmi és magyar klasszikusokat, és egységáron 1000 Ft-ba kerülnek, amely most 800 Ft-ra voltak leértékelve, így megszereztem:
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Semmit nem tudok erről a műről, de Kurt Vonnegut az Éj anyánk! című regényével annyira meggyőzött, hogy bármikor nyitott vagyok egy jó vételre vele kapcsolatban. 🙂
Szerb Antal:
Utas és holdvilág
Szerb Antal egy 20. századi író és irodalomtörténész, és ez a könyve egyszerűen magyar szakon kikerülhetetlennek tűnik, mert akik olvasták bármikor fel tudnak hozni példákat szinte bármire ebből a könyvből. És nyár végétől közéjük akarok tartozni. Egyébként pedig Mihályról szól, aki a nászútján rájön, hogy ő mégsem áll készen a házas életre, ezért megszökig, és az örök életigenlő kalandos aglegények életét keresi, és főleg szerencsétlenkedik. Ekkor még nem tudom, de nagyon fogom szeretni (a három év múlva helyesírást javító Szilvió.)
A Kalligramhoz be akartam nézni, mert azt hittem elég raj kortárs lírában, de kiábrándítóan nem voltak nagyon kötetek tőlük sem a kiadónál, sem fent a Líracsúcsnál (később lesz még róla szó, de ezt már ígértem). Viszont megtaláltam náluk potom 500 magyar forintért ezt:
Gottfried Benn: Kigyóból a kanyar
(válogatott versek)
Benn szerintem a világirodalom egyik legjelentősebb alkotója, aki a 20. század izmusaiban is az embert, az emberi esendőséget, és azt a szerves világot tudta megragadni, hogy nincs megállás, és nincsenek szélsőséges értékek, hogy a végletesnek gondolt állapotok mennyire nem azok mégsem. És közben mégis valahogy a halál költője lett, de az ő halálából új élet születik, vagy épp olyan természetes, hogy észre sem vesszük. Legszívesebben átöleltem volna az ott álló srácot a felfedezés pillanatában. 😀
Ide is menni akartam, és mivel a gyermek részlegen volt (a Móra Kiadó hasonlóan), én pedig kevésbé értékelem a hangos gyerekeket, ezért gyorsan és fájdalommentesen levettem a polcról, és mentem is az utamra a boldog 20%-os kedvezményemmel.
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám
Ezt a könyvet az Inside my head youtube csatorna ajánlójából ismertem meg, és Andi vezetett arra rá korábban, hogy én ezt a könyvet akarom, és most elértem az önmegvalósításig is.
Szabó Borbála könyvét elkezdtem olvasni hazafelé, és kb. a felénél tartok. Egy lányról szól, Boriról, akinek elváltak a szülei, és megbukott magyarból, mert szerinte az irodalom szar, és a tanár nem volt túl etikus vele, viszont a két macskája, Frici és Dezső átalakulnak Karinthyvá, és Kosztolnyivá, hogy elmenjenek vele a New York Kávéházba, ahol megtudják, miért írja nagy buzgalommal Molnár Ferenc a Pál utcai fiúkat. Itt tartok most, és imádom. *.*
Szintén tervben volt, szintén kinézett kötetekkel, és szintén gyorsan szereztem meg a könyveket, a fenti okokból. Szintén 20% kedvezményt kaptam azt hiszem.
Arany János versei Kemény Zsófi válogatásában
A Móra kiadó új RePoszt sorozatában slamerek válogatják és kommentelik egy-egy klasszikus költő verseit, és Kemény Zsófi Arany János verseit válogatta, és én nagyon szeretem Arany Jánost, így nyilvánvaló volt, hogy ez a kötet velem jön.
Majd a Líracsúcsnál találkoztunk Zsófival, és dedikáltattam vele gyorsan, szóval még inkább örvendek.
Ruth Oslah: Minden, ami szép
Szintén friss megjelenés. A könyv egy lányról szól, aki halálos beteg. Vagyis hát teljes értékű életet él, csak bármelyik pillanatban elpusztíthatja egy vérrög, így temetőben mászkál és keresi az ideális sírfeliratot. De vajon megtalálja, és mi lesz azzal a sráccal, akivel ott találkozott? Milyen egy kapcsolat, ahol az egyik fél bármikor meghalhat? Nagyon izgalmas különc, akár humoros történet lehet belőle, sokat várok tőle.
Ez a strand a kortárs magyar vers gyűjtőpontja volt, számos nagyon izgalmas témájú előadással, amelyek közül csak egyet volt alkalmam megnézni. Ehhez a standhoz csak programra szerettem volna menni, nem vásárolni, de végül sikerült itt hagyni a legnagyobb egy standnál hagyott összeget, pedig korábban jól megideologizáltam magamnak, hogy a múlt hónapban egy jelentős bevásárlást tartottam mai verseskötetekkel. És mégis elcsábutam, és hogy őszinte legyek… …nem is bánom.
Szőcs Petra: kétvízköz
Ez volt az a kötet, aminek a látványára feladtam az ideológiám. Az egyetemi könyvtár példányával együtt most két kötet van a polcomon, és nem érdemtelenül.
Pilinszky János azt nyilatkozta egyszer, hogy egy költőnek azért van nehéz dolga, mondjuk egy képzőművésszel szemben, mert ha azt mondja, hogy fa, akkor akármi történik, a befogadó egy fára gondol, amit a költő nem tud befolyásolni. Szőcs Petra kötete pedig olyan, mintha minden verse szinonimája volna egy pillanatnak, egy konkrétnak és megismételhetetlennek. Csodálat és libabőr őt olvasni. Szeretem, és örökbe fogadtam az első és eddig egyetlen kötetét. (Szintén a három évvel ezutáni Szilviónak meg kell itt jegyeznie, hogy 2019 májusában ez volt a kedvenc olvasása a júniusi 1 és 6 tanulsága szerint.)
Turi Tímea:
A dolgok, amikről nem beszélünk
Az előző nagy kortárs vásárlásom alatt szereztem be a költő legfrissebb, Anna visszafordul című kötetét, ami állati nagy hatással volt rám. A női létezésnek egy olyan szemszögét mutatja meg, amely rendkívüli, fantasztikus irodalmi példákat hoz Anna Kareninán át Bovarynéig, remekül bánik a nyelvvel, meglátja benne a legőszintébb és legtisztább nőről való közlés lehetőségét, akármilyen szerepben is jelenik meg. Szóval ez a kötet, és ez az olvasmányélmény ragadott meg annyira, hogy megvásároljam a második kötetét, és áttörjem ezzel a kortárs vásárló gátat, mert persze nem áll meg itt a történet.
Likó Marcell:
Énekelt és el nem énekelt dalok
Likó Marci a Vad Fruttik frontembere. Fantasztikus zenekar, állati jó szövegekkel, és ebben a könyvben pontosan az van, amit a címe ígér. Dalok szövegei, amiket tombolva olvasok, mert imádom őket, és szövegek,amiket másként ismerek, de rohadtul így is meghallgatnám őket.
Orbán Ottó: Az éjnek rémjáró szaka
Orbán Ottó az a költő és ember, akitől szeretnék tanulni. Csak tavaly fedeztem fel magamban, és most csodálom a fantasztikumát, és talán valamikor meg is értem, hogy lehet minden versformában ilyen remekeket írni. Ironizál, modernizál, és benne van valami a XX. századból, ami engem nagyon érdekel. Az ő utolsó verseit tartalmazó kötetét vettem meg, amely már csak 2002-es halála után jelent meg.
Tolvaj Zoltán: Fantomiker
Alapvetően sajnos a szerzőről nem tudok semmit, csak hogy első kötetes (lol, nem első kötetes, a három évvel későbbi Szilvió), meg hogy a József Attila Kör és a prae.hu közös kiadása ez a kötet. A könyves néni ajánlotta, és nekem tetszettek a random kinyitott versek első mondatai, szóval átestek az én verseskötet választási aktusomon, és végül velem maradt. Izgatottan várom, hogy milyen kapcsolatunk lesz. 🙂 (Végül jó lett a kapcsolatunk, ezek jó versek, és egy Jónás Vera koncert közben még beszélgettünk is pár szót a szerzővel. Még akkor, 2017 nyarán. Megint a három évvel későbbi Szilvió voltam.)
Alapvetően hozzájuk abszolút nem készültem, és amikor az utam arra vitt, akkor ki is kerültem, nincs itt dolgom címszóval, és amikor tartottam ki az egész eseményről, valahogy teljesen indokolatlanul a tömeggel sodródva hozzájuk kerültem (ami azért tök abszurd, mert bent volt a standjuk a kiállítótér közepén), és bár nem akarom túlmisztifikálni, de megláttam a pont annyi kedvezményekben az alábbi két könyvet:
Karin Fossum: Az ördög tartja a gyertyát
Nyilván a borítója keltette fel a figyelmemet, mert nem olvasok túl gyakran krimit, sőt, skandináv krimit még egyáltalán nem olvastam, de egy ilyen borítóval 500 Ft-ért nem hagyhattam ott.
A fülszöveg alapján két srácról szól, akik közül egyet elrabolnak, és Sejer felügyelő, aki ennek a krimiírónak több részen át a főhőse, nyomozása alatt az egyik srácról, olyan dolgok derülhetnek ki, amelyek gyökerestül fordítják ki a róla élő képet (hogy ezzel a képzavarral éljek.). Jah, igen, és egy srác, aki vagy a legjobb barátja vagy más nagyon aggódik érte… Nem értem miért nem lehet leírni, hogyha érinti a meleg téma a könyvet. Az olvasó számára úgyis kiderül.
Szóval feszültséget már teremtett bennem, és bár molyon több értékelés nem emeli Fossum legjobbjai közé, azért én kíváncsian (és feszülten) várom. 😀
Allan Hollinghurs: más apától
A könyvről már többször hallottam, és általában jókat, de eddig sosem történt meg a találkozásunk. Eddig.
Alapvetően a viktoriánus Angliába repülünk, amely kifejezetten prűd, arisztokratikus, és nem utolsó sorban nem túl melegbarát. Érdemes észben tartani, hogy Oscar Wildeot a Dorian Gray arcképében található szodomita epizódokért (olvastam, nincs benne túl mélyen a téma) elítélték. Szóval ebben a világban egy költő ír néhány francos verset egy lánynak ajánlva, amelyet az utókor nagyon megszeret.
Csakhogy az utókor azt is kideríti, hogy a versek feltehetően nem a lánynak, hanem a bátyjának szóltak, ahogy arról a bátyjának tudomása is van.
Szóval egy képzelt híres századeleji író képzelt meleg értelmezései. Most megszólított, és hazáig kísért… vagyis a francokat. Cipeltem. Ötszáz oldal. 😀
—————————
Alapvetően számítottam rá, hogy ez egy hosszú poszt lesz, és ha idáig eljutottál, akkor már csak szeretném megköszönni a figyelmed, (esetleg, ha tetszettek a három évvel későbbi Szilvió megjegyzései, akkor írj már egy kommentet. Hajnal fél kettőkor javítottam fel a posztot a koronavírus karantén második hetében, sokat jelentene, ha valaki észrevenné, bár nyilván nem a legolvasottabb poszt ez.) és szeretnélek bátorítani, hogy ha valamelyik könyvvel kapcsolatban kérdésed, észrevételed van, vagy esetleg olvastad valamelyik könyvet, és szeretnél róla megosztani valamit, ne habozz kommentelni. 😉
Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, de addig se feledd:
Könyvekkel a szivárványig:
Szilvió
elyik az a könyv amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy elolvasod, de valószínűleg nem fogod?
