Egy meleg srác olvas

LMBT-ről, meleg könyvekről, olvasmányélményekről, a szivárványon túlról

Címke: mesélős 4 / 7 oldal

2018 szeptemberi summa

Szerző:

Dátum: 2018.09.30.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

megint egy hónappal öregebbek lettünk, és bölcsebbek is, talán, így ideje megírni az újabb summát azokról a könyvekről, amiket szeptemberben szereztem be, vagy szeptemberben olvastam. Az újévi fogadalmaim szerint. 🙂

szeptemberi.JPG

1, Majd a polcomról olvasok, nem fogok új könyveket beszerezni.

Mivel már januárban nem volt komolyan vehető ez a feltételezés, így szeptemberben kifejezetten büszke vagyok rá, hogy csak 2000 Ft-ot, csalás nélkül is csak 2600 Ft-ot költöttem könyvekre a hónapban. Bár majd nekem is lesz egy nagyobb kiadásom az egyikért cserébe. De nézzük címek szerint:

Csányi Vilmos: A kentaur kultúra
Már elolvastam, és most rá vagyok pörögve Csányi Vilmosra mert rendkívül okos ember. Humánetológus, tehát a társadalmat vizsgálja, biológiai meghatározottság és fajspecifikusság szempontrendszeréből. És ez történik ebben a könyvben, tudományos alapossággal, a kentaurokról, társadalmukról, kultúrájukról és hitükről, szokásaikról, életükről. Nagyon érdekes, és sokhelyütt elgondolkodtató olvasmány volt, ami reflektál a mi, akár magyar, világunkra is, és közben nagyon jól eltávolította, és szórakoztató volt. 🙂
És 800 forintért találtam. 🙂

Gayle Forman: Itt voltam
Az LMBT könyv, ami nem volt LMBT. De jó volt. Mert már ezt is olvastam. Egy lányról szól, aki távol került a legjobb barátnőjétől, aki öngyilkos lett. Arról, hogy ez a lány nem tud beletörődni ebbe, keresi a felelősséget és az okokat, amik idáig vezettek, és meg is találja őket. Nagyon jó fordulatokkal teli, mozgalmas és az öngyilkosság köré épült populáris könyvek közül kiemelkedik egyedi, napjainkra is reflektáló megoldásaival.
A beszerzésnél megírt csalás itt történt, ugyanis két topjoy üdítőért, és egy energiaitalért cseréltem. 🙂

Donna Tart: A titkos történet
A könyv egy kis vermonti egyetem ógörög szakos csoportjáról mesél, akik nem csupán megtanulják, hanem el is játsszák, magukévá is teszik az antik viselkedéskultúrát, szokásokat, ezzel relativizálva a mi világunk erkölcsi és jogi kereteit. Nagyjából ennyit tudok róla, de elég testes darab, és LMBT könyves ajándékozáson kaptam, és majd jövő hónap közepéig nekem is küldenem kell egyet, de mivel csak egyszer van kézműves vásár Szegeden, így kicentizve utolsó nap tervezem elküldeni. 🙂 De cserébe nagyon jó lesz. 😉

Örkény István: Egyperces novellák
Újabb monstrummal bővült a polcom, és ez pedig az új kiadású, Helikonos, 762 oldalas könyv, amit már irigyeltem más polcán, de én nem voltam hajlandó megvenni. Na most már nem is kell, mert megnyertem a szeptemberi szegedi slam poetry esten. 🙂

Jean Mattern: Szeptember
Már szintén olvastam, és erről még értékelés is érkezik. De elöljáróban az 1972-es müncheni olimpián történt izraeli sportolók által elszenvedett palesztin túszejtésről szól. Arról, hogy milyen volt újságíróként közel, és közben két férfi közti vonzalomról, szerelemről is szól. 🙂 Írom az értékelést majd lassan. 🙂
600 forint a Libriben, október 7-ig. 🙂

Vidra Szabó Ferenc: Uszadékfa
Most jelent meg az Aposztróf kiadónál, és ez az első magyar nyelven olvasható interszex, született kétneműségről szóló, regény. Nagyon vártam már, és egy jó regényt kaptam néhány szépséghibával, amiről majd írok az értékelésben. Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy eljuttatta hozzám a könyvét. 🙂

És akkor most következzenek a szeptember 28-ai beszerzések:

my_collage.jpg

Először is azért fontos ez a nap, mert aznap kezdődött a kipakolás az egyetemi könyvtárban, ahol 200 Ft darabáron vettem 4 db könyvet,és aznap volt a Kreatív Könyvtárosok Társaságának a nagy őszi könyves piknike, ahol nagyon jó könyveket cseréltem. A reggeli pakkban az elcserélendő könyveket látjátok, a délutániban pedig a már elcserélteket, és a könyvtárban beszerzetteket. A méretarányt nem igazán sikerült eltalálnom. 😀

Könyvtári beszerzés:

Orbán Ottó: Búcsú Betlehemtől
Orbán Ottót nagyon szeretem, és már megvan a két kötetbe rendezett összes verse, de most meg kellett vennem a kötetét, amiben az izraeli, biblikus mitológiát éleszti újra, és reflektál rá. Meg kellett venni, na.

Gustav Flaubert: Érzelmek iskolája
Mivel kétkötetes, ezért ezért fizettem a legtöbbet. 400 forintot. Már lehet tudni, hogy a Bovaryné hatalmas kedvenc regényem a világirodalmi palettán, de Flauberttől mégsem olvastam még semmit. De legalább már beszereztem. 😉

Juhász Ferenc: Vázlat a mindenségről
Ez a kakukktojás, kb. semmit sem tudok róla, de Juhász Ferenc, és ez a címe, és Juhász Ferenc biztosan komolyan gondolja.

Baráti csere:

Esterházy Péter: Daisy
Esterházy Péter: A szív segédigéi
Szóval még mindig nem olvastam Esterházyt, de neki van a legtöbb könyve a polcomon, mert ha egyszer fogok, akkor nagyon fogok. 🙂

Könyvcsere a Kreatív Könyvtárasok Társaságánál:
Itt én alávaló módon a jónak értékelt, és jó állapotú könyvekre mentem rá. Egyrészt mert én is olyanokat vittem (ha érdekel titeket, miket, szívesen csinálok egy unhaul bejegyzést, amiben arról írok, miért passzoltam le könyveket, és melyek ezek), másrészt mert olyan nagyon konkrétan semmi nem érdekelt a felhozatalból, és ez egy nagyon erős szabály, mert van két kivétel.

Szilvási Lajos: Egymás szemében
Szilvási Lajos szocialista író volt, de ettől még jó író, és csoporttársam szerint ez egy jó regény, és talán nem is véletlenül adták ki újra. 🙂 Ki fog derülni. 🙂

Fejes Endre: Rozsdatemető
Nagyon régóta bassza a csőrömet ez a könyv, és most végre kötelező is, így el fogom olvasni. De valószínűleg majd az új Magvető zsebkönyv kiadásban, ha addig beszerzem, így ez majd tovább is passzolódik.

Jack Keruac: Művésztelep
Szóval Jack Keruac írta az Útont, és Allen Ginsberg mellett a legnagyobb beat író. De az Útont félbehagytam, pedig tetszett, és nagyon várom, hogy megérkezzek hozzá, és folytassam. Nem tudom mikor, de ezt is szeretném elolvasni tőle, és ez az egyik kivétel, aminek nagyon örültem.

Német Gábor: Ez nem munka
És ez a másik. Német Gábor nagyon jól ír, de még nem olvastam tőle kötetet. Ebben a könyvben a kisprózáit gyűjtötte össze, 2017-ben, és bele-belekapva továbbra is azt gondolom, hogy nagyon jó író.

Alex Shearer: Felhővadászok
A könyv a hónap egyik legjobb olvasása számomra. Egy ifjúsági regény egy olyan világgal, ahol ritkaság a víz, és a föld kis szigetei lebegnek a levegőben. Mindez a mi világunk után. Ebben a világban a felhőkből nyerik ki a vizet, és a felhővadászatnak különös kultúrája van. Egy fiatal felhővadász lány és egy fiatal nem felhővadász fiú története ez, amiben a fiúnak tetszik a felhővadászok szabadsága. És nekem is. 🙂

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

2. A havi hat bejegyzés egyetem mellett is megmarad

Ezt az ígéretet nagyon szeretném tartani, de szeptemberben ez lesz a negyedik bejegyzésem. Az igazat megvallva még csak nem is az egyetem miatt nem volt időm, hanem csak nem akartam, hogy időm legyen, nem volt kreatív energiám tartalmakat kitalálni, aztán meg nem volt időm, mert hónap végére besűrűsödött minden tennivalóm. Így hónap elején, az augusztusi summa után, egy bejegyzésben az új helyzetről írtam, ami a blogot övezni fogja, majd Laurie Frankel: Mindig ez van című könyvét ajánlottam nektek, amit nagyon szerettem. 🙂
Igyekezni fogok az értékelésekkel és az életmenedzseléssel, és egyáltalán. 🙂

3. 70 könyvet elolvasok majd 2018-ban

Bár a 70 könyvet augusztusban már meghaladtuk, már érdekel a statisztikám, szóval folytatom, havonta. Nézzük is:

Michael Ende: Momo
Momo egy árva nincstelen kislány, akinek van ideje mindenkit meghallgatni, így segít kezelni a környék problémáit, de egy idő után nem jön hozzá senki, és Momo az egyetlen, aki meg tudja oldani, miért nem. A Momo egy nagyon fontos könyv az időről, az egymásra való figyelésről és arról, ami minket emberré tesz. Fantasztikus történet, és nagyon jó altatónak is. Én nem igazán tudtam 5-6 oldalnál tovább olvasni bealvás nélkül, de nagyon izgalmas közben, szóval esti felolvasásra rendkívül ideális.

Guillaume Méteyar: Türelemüveg
A Magvető időmérték sorozatának áprilisi darabja ez, ami egy fiatal francia szerző első magyar nyelvű kötete. Nagyon érdekes nyelvet használ, szonetteket ír sokat, és prózavarset néhányat. Érdekes, ahogy diskurzusba kerülnek a szövegei a hagyománnyal, de engem nem igazán nyűgözött le a kötet. Inkább a prózaversek működtek velem, de a dicshimnusznak sem gyenge utószóban a fordítók azt írják, ez lesz a költészet új mértéke, hát költőként is kíváncsian várom. 🙂

Csányi Vilmos: A kentaur kultúra
már fentebb írtam róla

Hevesi András: Párizsi eső
A könyv szerepel a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listámon, és nagyon nem szerettem olvasni mégsem. Egy magányosan kóborló párizsi zsánerregényt vártam, amihez képest egy zavarbaejtően sok hagyományos történettel dolgozó, de azokat nem végigvezető, csak felmutató, és összességében cselekmény és lelkesedés nélküli regényt kaptunk, ami lehet, hogy irodalomtörténetileg alapmű, de olvasmányélményben annál elkeserítőbb.

Potoczky László: Éles
A könyv mindenhol egy generációs regény skatulyából van kommunikálva, miközben egy bűnözésre jutott értelmiségi áll a középpontjában, aki szerez magának egy nőt, akit kvázi bezár, vagy akivel bezárják egymást, ezzel egy érdekes térstruktúrát létrehozva. Potoczky tud írni, és biztosan jobban szerettem volna a könyvet, ha nem a generációs regény címszó alatt olvasom, mert így többször szélsőséges, öncélúan szélsőséges volt. A megoldásai és maga a sodró nyelve viszont tetszett, és megértem miért sikerkönyv.

Potoczky László: Égéstermék
Potoczky még mindig nagyon tud írni, és ebben kimerül a könyv pozitívuma. Vett egy Szabadság, szerelem típusú történetet egy radikálisan passzív szereplővel és ráolvasta a 2006-os rendőrattak elszámolatlanságát és az aktuálpolitikai kommunikáció paródiaszerű eltúlzását, és megírta belőle ezt a könyvet. Említésre méltó, de már a Kőszívű ember fiaiból ismert probléma, hogy a főszereplő tüntető, a bátya pedig rendőr, ami izgalmas szituációkat hozhatott volna, de nem hozott, így maradt a főszereplő lány elvhűsége, ami emberileg példaértékű, egyébként pedig érdekes volt. Sajnálom, hogy nem lett releváns könyv, mert Potoczky tényleg tud írni, üdítően jól.

Gayle Forman: Itt voltam
már fentebb írtam róla

Mohácsi Balázs: Hungária út, hazafelé
Ez a kötet megírta Pécset, és nem volt állandó megszólalásmódja, nem fixálta le a nyelvét, ezzel egy nagyobb távolságot tudott bejárni a városban. Összességében nagyon tetszett a kötet, és sok pécsi hasonlatom lenne róla, de csak kettőt engedek meg magamnak: Olyan mint Pécs, hogy folyamatos párbeszédben van a hagyománnyal, miközben folyamatosan megújul, és olyan mint Pécs, mert vannak részek, amik nem tetszenek (a kötetben elsősorban nyelvileg van tőlem távolabb álló vers) és van több, amit imádok. És szerettem az egész Lassú város elképzelést, bár nem feltétlenül tudom Pécsbe vetíteni, de ez már az én, és az első 18 évem problémája. 😀 Szerettem, és ajánlom. 🙂

Alex Shearer: Felhővadászok
már fentebb írtam róla

Vidra Szabó Ferenc: Uszadékfa
már fentebb írtam róla, és lesz róla értékelés is

Jean Mattern: Szeptember
Már fentebb írtam róla, és lesz róla értékelés is

 Kategóriák szerint:

Szépirodalmi kötelező: Párizsi eső
Kortárs szépirodalmi próza: Égéstermék, Éles, A kentaur kultúra
Szórakoztató irodalom: Felhővadászok, Itt voltam, Momo
LMBTQIA: Szeptember, Uszadékfa
Nem angol/magyar nyelven íródott: Szeptember (francia), Momo (német), Türelemüveg (francia)
Friss, 2017-18-as megjelenés: Uszadékfa, Égéstermék, Hungária út, hazafelé, Türelemüveg

Ennyi lett volna a szeptember. 16 könyvbeszerzés, 4 poszt, 11 olvasás, sok szeretet. 🙂
Ha kérdésed, megjegyzésed, hozzászólásod volna, keress bátran a komment szekcióban, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

 

Nem marad ugyanaz semmi sem?

Szerző:

Dátum: 2018.09.03.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

mától végzős leszek az egyetemen, és bár kevés órám lesz, az energiám nagyobb részét szeretném és kell majd az egyetemre fordítani, hiszen szakdolgozatot írok, és egy német középfokú nyelvvizsgát is kell szereznem. De nem szeretném, hogy a blog ennek kárát szenvedje, és ma erről fogok írni.

loool.JPG

A nyarat igyekeztem annak szentelni, hogy kitaláljam, hogy hogyan legyen az, hogy a blog létezése óta átlagosan havi 6 bejegyzés (persze zártunk 8 és 1 bejegyzéses hónapot is kétszer) ne sérüljön, és jelen tudjak lenni a blog felületein. Ennek kapcsán rájöttem, hogy a blog elindulása után pár héttel megváltoztattam a blog nevét Meleg témájú könyvekről a ma is használt, és jól bevált: Egy meleg srác olvasra. Ez kifejezi, hogy milyen témában kerülnek ide fel értékelések, de ezzel együtt az olvasást magát is kiemeltem, és a „blogság”-gal járó szubjektív nézőpontot, ami szintén erős volt eddig is az oldalon.

Szóval színesebb bejegyzéseket várhattok az LMBT-ségről, a szubjektív olvasmányélményeimről, a szubjektív LMBT olvasmányélményeimről, és azokról a kulturális hatásokról, amik engem értek.

Így bár a blog magját továbbra is az értékelések fogják adni, de emellett lesznek:

Listázós posztok: A Listázós posztok gyakoribbak lesznek. Mert szeretem őket. Mert nehéz számba venni a sok könyvet, amikről vagy meséltem a blogban vagy nem, és vagy kidomborítottam az adott téma alapján az érintett területét a könyvnek, vagy nem. Ráadásul összeszedve egy posztban még biztosan nem láttátok őket, és a látogatási, tetszési statisztikák szerint eddig ti is szerettétek őket.

„Könyves blogger tartalmak”: Szóvalhogy ezt nem igazán tudom más csoportba sorolni, de nagyon megtetszett mostanában az „ezt fogom olvasni a közeljövőben” típusú tartalmak. A korábbi ilyen posztok a következő születésnapomig (22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t), a nyári szünetre (Ezeket viszem magammal a nyári szünetre), vagy a nyári szünet végéig (Nyár végi hajrá és pánik) szólnak, és mostanában elkezdtem menedzselni a saját olvasásaimat, vagyis van elképzelésem arról, hogy melyik az a néhány könyv, és közülük melyik az a néhány LMBT könyv, amit lapozgatni fogok. És szívesen írok erről, és úgy tűnik, hogy ti is szeretitek. 🙂

Tagek: Ritkán van a blogon, és szeretem, hogy így van, mert általában akkor veszem elő őket, amikor nem tudom, hogy mit, de már posztolnom kellene. Viszont kezd felgyűlni azoknak a tageknek a száma is, amiket ki szeretnék tölteni, de eddig nem szakítottam rájuk időt, mert elég nehéz sokszor válaszokat keresni a kérdésekhez, megindokolni, hogy miért pont azokat a könyveket választottam. Ezzel együtt ilyenkor mindig más oldalai mutatkoznak meg az adott könyveknek, ami itt is kiemelendő. Nem lesz durván tages oldal a blog továbbra sem, de igyekszem az elmentett tagek listáját is farigcsálni.

#LMBT-t olvasunk: 4 interjú készült a tavalyi Pride körül, akkor elsősorban könyves youtuberekkel, és az azóta nagyon kedvesnek tartott blogger barátommal Uranistával. Az Uranistával való interjú alatt rájöttem, hogy mi érdekel engem igazából az LMBT témákat olvasó emberekről. Van néhány nevem már, akiket szeretnék felkeresni, és folyamatosan nyitott szemmel szeretném járni az internetet is. Nagyon szeretném, ha folytatódna a sorozat. 🙂

Heti mesélős: Ez a sorozat tavaly ősszel két bejegyzést ért meg, elsősorban a saját felületességem miatt, pedig szerettem írni azokról a kulturális hatásokról, amik értek, azokról a színházi előadásokról, eseményekről, könyvbemutatókról, amiken jelen voltam. És most már sokkal tudatosabban tudnék mesélni rajtuk, mert sokkal jobban, otthonosabban mozgok a kulturális életben. Még nem számomra elegendően otthonosan, de eléggé otthonosan.

A korábbi Heti mesélős bejegyzések:

Heti mesélős és haul (40. hét)

Heti mesélős és haul (42-43. hét)

Kibeszélős: A bejegyzéstípus a nyári ötletem volt, és először azt hittem olyan lesz, mint amikor a youtuberek leülnek a kamera elé, és beszélnek hozzánk egy témáról. De aztán rájöttem, hogy egy csomó minden jutna később eszembe a témáról, szóval nem vagyok elég ügyes, vagy bátor ahhoz, hogy ez így történjen, így a formátum továbbra is egy téma köré fog szerveződni, és egy hétig egy word dokumentumban fogom a vele kapcsolatos, eszembe jutó dolgokat gyűjteni, majd bejegyzéssé fésülöm őket. Olyan átlagos témákról is szeretnék írni, mint amilyen az olvasóvá válásom története, vagy az, hogy miért olvasok szépirodalmat, de a bloggal kapcsolatos bejegyzések sem maradhatnak el, mint például az, hogy hogyan írok meg egy bejegyzést, hogyan szeretem felépíteni, vagy akár számomra érdekes tendenciákról is írhatok majd… Ez még eddig a legkiforratlanabb tervem, de nagyok a várakozásaim, és remélem nektek is tetszeni fog. Eddig a Budapest Pride felvonulás kapcsán írtam ebben a formában: 154b79117524b0defa36f3e0adf71a1e.png

„Kibaszottul szerettem vonulni. Szerettem integetni a kordonon kívül álló vagy kívül rekedt embereknek. Mutogattam a kis táblámat arról, hogy a szerelem és a szerelem között szerintem nem lehet különbséget tenni, és olyan emberekkel voltak, akik értékelték ezt. Biztosan nem lennék ma ugyanaz a srác, mint aki vagyok enélkül az élmény nélkül. Azt hiszem nem gondolnám, hogy vannak melegek, meg ezt a témát támogatók annyian, hogy érdekelne bárkit a blogírás.”
A teljes poszt ide kattintva olvasható.

És végül…

Facebook: Nyáron már találkozhattatok a facebook oldalokon azokkal az új tartalmakkal, amiben gondolkodom most. Gondolkodom random képes bejelentkezéseken azokról a könyvekről, amiket olvasok és szeretek, részben azért, mert tényleg szeretem és ajánlom nektek az adott könyveket, részben azért, hogy ne csak a hónap végi summákban találkozzatok először azokkal a könyvekkel, amiket forgattam a hónapban. Emellett pedig szeretném a szeretett LMBT könyveimet azzal is megtámogatni, hogy a szerző születésnapján ismét teszek ki egy posztot az értékelésemről, és random olvasással kapcsolatos kérdések is felkerülhetnek. Szeretném, ha a blog maga is, de a facebook oldal különösebben interaktív lenne, és párbeszédek alakulnának.

Ez volna a blog jövőnek a váza, lehetőségeim, és elsősorban időm szerint a lehető legtöbb értékeléssel bővítve. Bízom benne, hogy sikerül továbbra is a blognak egy olyan felületnek lennie, ahol az olvasni szerető látogatók éppúgy megtalálják a tartalmaikat, mint azok, akik egy minőségibb meleg blogra vágynak. Bízom benne, hogy a felület olyan blogként folytatódik, ahová beugrotok olvasgatni, bátran ajánljátok a barátaitoknak, és beszélgetni, együtt gondolkodni kezdünk. 🙂

A párbeszéd jegyében rögtön arra kérlek titeket, hogy ha van ötletetek, hiányzik valami nektek a blogról, vagy van olyan témátok, aminek szerintetek utánanézhetnék és amiről írhatnék, bátran hagyjatok kommentet. Ha a jövőben sem szeretnél lemaradni a tartalmakról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha a leírt háttértartalmak érdekelnek, vagy a posztoknál gyakrabban szeretnél találkozni meleg könyves témákkal, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

Hamarosan érkezem a következő poszttal, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Nyár végi hajrá és pánik

Szerző:

Dátum: 2018.08.19.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

15 nap múlva megkezdődik a suli és az egyetem, és nekem még annyi, de annyi olvasnivalóm van, ami a nyárra van betervezve. Valószínűleg nem is fogok velük végezni. Az álmom, hogy nem kell hosszabbítanom a könyvtárban semmit, hanem vissza tudom vinni őket szeptember 3-án délután, hogy vissza tudom adni a kölcsön kapott könyvet, hogy elolvasom azt a szépirodalom és szórakoztató irodalom mennyiséget, amit kinéztem magamnak a nyárra, és az álmom, hogy írjak értékelést minden olyan LMBT könyvről, amit a blog létezése óta olvastam. És minderre van 15 napom.

kepkivagas_3.JPG

Nézzük, mi dolgunk még:

Lesz értékelés minden eddig olvasott LMBT könyvről

Ehhez viszont kőkeményen neki kell állni újraolvasni, mert áprilisban elképesztően nem volt kedvem értékeléseket írni, és csak toltam magam előtt, és bár egy fantasztikus (Laurie Frankel: Mindig ez van), és egy jó (Steven Rowel: Lily és a polip) könyvről van szó, úgy érzem nem tudnék róluk magabiztosan és alaposan írni, így feltétlenül újra kell írni, azonban ezek a posztok könnyen lehet, hogy átcsúsznak majd szeptemberre, mert értékelésekben valamennyire sikerült előre dolgoznom. Majd kiderül. 🙂

Elolvasok mindent, amit a könyvtárból kikölcsönöztem.

Nos ez nehéz eset lesz, mivel 5 könyvet kölcsönöztem ki, amiből kettőt már olvastam, a háromból kettő pedig már LMBT könyv, amit csak akkor szeretnék olvasni már, ha végeztem az összes értékelendő könyvvel.

Az üdítő nem LMBT könyv Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó című könyve, amit sokan nem szeretnek, de középiskola óta rajongok a címéért, és most végre el akarom olvasni.

Az LMBT könyvek közül a nagyon várt Thomas Mann: Halál Velencében című kisregénye, és April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight című könyve, amivel már szintén régóta szemeztem, de valakinek nem tetszett (nem tudom, hogy kinek, de biztosan olyannak, akinek adok a véleményére), ezért nem akartam saját példányt szerezni. De ha tetszik, úgyis lesz. 🙂

A szépirodalmi terveim

Ez az a pont, amiben maximálisan biztos vagyok, hogy meglesz, mert akarom és mert már csak egy könyv van. Nagyon jól alakult a nyaram szépirodalom olvasás szempontjából, és már csak Szilasi László: Luther kutyái című friss regénye maradt meg. Szilasi itt az agydaganatáról ír, 48 óráról, ami elveszett az életében, és nagyon kíváncsi vagyok rá. Tavaly nyáron olvastam először Szilasi regényt, és ha ezen a nyáron is fogok, akkor az már rendszer. 😉

És szinte biztosan nem fogok végezni vele, és nem is volt az olvasási terveim között, de szerdán beszereztem Parti Nagy Lajos tavalyi verseskötetét, a Létbüfét, amit azonnal el is kezdtem olvasni. Rendkívül fantasztikus, ugyanakkor tömény szöveg, amivel nehéz haladni, de nem is az a cél.

Szórakoztató irodalmi terveim

Holly Goldberg Sloan: Hetesével cím könyvét szintén nemrég szereztem be, de már nagyon viszket a tenyerem utána, mert egy beteg lányról szól, akinek problémás a családi helyzete, és a matematika segít neki. Sarah Pinborough: 13 perc című krimijére szintén nagyon kíváncsi vagyok. Egy lányról szól, aki 13 percig víz alatt volt, és biztosan nem öngyilkos akart lenni, és csak a barátai lökhették be… És elég sokan szeretik. És én is nagyon akarom. A harmadik könyv ebben a kategóriában Márkus András: Paraszttartók kézikönyve című könyve, ami egy vicces és maró kritikája a fogyasztói és kizsákmányoló társadalomnak, legalábbis így ajánlották, és nagyok a várakozásaim, szintén.

Kölcsön kaptam

Michael Ende: Momo cím könyvét pedig még tavasszal kaptam kölcsön, ugyanattól a csodálatos embertől, aki a Paraszttartók kézikönyvét ajánlotta. Semmit nem tudok róla egyébként, csak hogy ifjúsági, és semmi köze a most terjedő, és gyerekekre veszélyes alkalmazáshoz. Pedig azt hittem.

És ha még maradna időm, és LMBT témában szeretnék olvasni

… akkor biztosan ezeket a könyveket venném le elsőként a polcról:

  • Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit, mert még mindig nem olvastam, pedig mindenki erről beszél.
  • Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?, mert nagyon szerettem középiskolában, és most végre van saját példányom, így olvashatom végre ismét, és írhatok róla értékelést, amit nagyon várok.
  • Karim Fossum: Az ördög tartja a gyertyát, mert skandináv krimi, de nem a krimi vonal a legerősebb benne, hanem csak apropó a krimi, hogy a szerző emberekről beszéljen, és én nem szeretem kifejezetten a mély krimiket, de miután ezt olvastam egy moly.hu-s értékelésben, rögtön előrébb került a várólistámon.

Ennyi lesz a következő 15 napban a legjobb esetben. Ha nem, akkor igyekszem majd valahogy válogatni, és igyekszek majd a beígért értékelésekkel is.

Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha folyamatosabb háttértartalmakat szeretnél olvasni, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

7+1 könyv, amit magammal hoztam a régi könyvespolcomról

Szerző:

Dátum: 2018.08.13.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

már a tavalyi nyár végi összegzésemben meséltem arról, hogy életem három földrajzi koordináta körül zajlik, így a bejelentett lakcímemen, a középiskolai lakóhelyemen és az egyetemi kollégiumban. Arról viszont nem beszéltem, hogy a polcaimat is ezek a pontok határozzák meg. A mostani polcom a kollégiumi polcom, és a középiskolás éveim könyvei és könyvszerzeményei a korábbi lakhelyemen vannak, amiből most hetet beemeltem a polcomra. A „felnőtt polcomra”. És ha már így alakult, gondoltam írok róla, aminek kapcsán mesélek a korábbi könyvvásárlási és könyvbeszerzési szokásaimról.

kepkivagas_2.JPG

Szóval nézzük mi az a 7+1 könyv, amit beszereztem a régi polcomról.

1. Jay Asher & Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

Jay Asher a 13 okom volt szerzője, és miután 2012. telén nagy hatással volt rám, így el szerettem volna olvasni a szerző másik könyvét is, és az osztályfőnököm megkérdezte májusban, hogy milyen jutalomkönyvnek örülnék, én pedig ennek örültem volna, így meglett, benne az igazgatóm aláírásával, amiben megköszöni és elismeri kiemelkedő közösségi munkámat. 🙂

A könyv maga egy érdekes felvetésű ifjúsági könyv, ami 1996-ban játszódik. Ekkor két fiatal megtalálja valamilyen korabeli adathordozón a későbbi facebookjukat, úgy, hogy 1996-ban még nem volt facebook. És ezen át nézzük a saját kis életüket, és az életük alakulását. Akkor nagyon szerettem, és ez volt az első Dream válogatás könyvem.

2. Mathias Malzieu: A szív mechanikája

Midőn ezt olvastam, még nagyon rocker pózer hipszter voltam, még akkor is, ha ennek a három halmaznak nincs is közös metszete. Ma már remélem csak ennek a könyvnek a szeretete maradt meg ebből. A könyvet az Alexandrában vettem, a pécsi Árkádban, talán télen. Vagy lehet, hogy csak a könyv hangulata miatt gondolom télinek. De biztosan akciós volt. Középsuliban mindig akciós könyveket vettem, mert a saját zsebpénzemből spóróltam rájuk. Erre amúgy büszke vagyok.

Nade a könyv. A könyv egy mese egy rendkívül belevaló srácról, aki a világ leghidegebb napján született, egy domb tetején álló házban, a bábánál. Mivel igen hideg volt, a gyermek szíve megfagyott, és a bába egy órát állított be helyette, amit naponta fel kell húzni. Viszont ez az óra nem bír ki heves érzelmeket, és egészen addig ez működik is, amíg a főhős kamaszként el nem indul szerelmes táncosnője után. Nagyon sokat kaptam tőle, és nem mondom, hogy nem fogom a közeljövőben újraolvasni. 🙂

3. Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk
Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Rendkívül izgalmas, szórakoztató, ugyanakkor megrendítő dokumentumregény, ami pont az, ami az alcímében olvasható. Egy tanéven keresztül követjük az első szám első személyű elbeszélőt, aki angolt tanít több tanártársával, és rendkívül fontos kérdéseket tesz fel.

Ma nem tudom, hogy megvenném-e. Néha azt érzem, kevésbé kezd érdekel az Észak-Korea téma, mert több felületen találkozom vele, de Trump és Kim Dzsongun találkozásáról mindent is elolvastam, szóval fene tudja. De már megvan, úgyis.

4. Padisák Mihály: Éljen a száműzetés

Életem első könyve, amit én választottam, még alsóban, a Jonatán Könyvmolyképző akciós kínálatából. És még a monogramom is rajta van a törzsén, szóval soha nem vállhatok már meg tőle. Alsóban mindenhová ráírtam a monogramomat, amiről persze a pszichológus ismerősömnek meg is van a magyarázata…

A könyv maga egy izgalmas történet Kanócról és a nővéréről, akit kitesznek egy kis horvát szigeten a nyárra. Kanóc barátságot köt a házigazda lányával, és megindulnak a nagy közös álmuk felé, elkapni a nagy halat. Rendkívül aranyos könyv, nálam ma is etalon ifjúsági kategóriában, és ez tett rá az olvasásra.

5. Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya

Emlékeztek még az Alexandra nagy nyári leárazásaira, na, ezt a könyvet akkor szereztem be. Elég csajos a borítója, bár szerintem akkor még nem fogadtam el magamban, hogy meleg vagyok, de ez a cím megvett. És egyébként sem mentem ki ezzel a könyvvel a lakásból, bár ez véletlenül alakult így.

A könyv főhőse Natalie, aki egy szenátornő főtanácsadója, és komolyan gondolja a munkáját. Aztán mellrákot kap, és amellett, hogy ez lassításra készteti, el kellett gondolkodnia, mi az igazán fontos az életben. Emlékszem, hogy reggel ültem le a könyvvel, és délután fel tudtam állni vele, mert letehetetlen volt. Fejezetek helyett ciklusokra van bontva, akár csak a kezelések, és nem volt szomorú. Rendkívül vidám volt, esetenként vicces, és végig csodálatosan életigenlő.

6. Kitty Fergusson: Stephen Hawking élete és világa

Szóval elérkeztünk azokhoz a könyvekhez, amiket még nem olvastam. Amikor meghalt Stephen Hawking, eszembe jutott, hogy nem tudok róla sokat, de amit mondanak róla, az érdekel, és biztat arra, hogy olvassak róla, és hogy rohadtul el kellene már olvasnom a könyvet, ami róla szól, és amit még molyon cseréltem valamikor rég. És most megtettem a következő lépést ennek irányába, és mostantól szem előtt lesz.

7. Walter Moers: Álmodó könyvek városa

Édesanyám nagyon szeretett olvasni, és szerette a könyveket, és az élet úgy hozta, hogy egy ideig a kisvárosunk piacán árult használt könyveket. így futottam bele és vittem haza ezt a könyvet, amitől egy picit még most is félek. Friss félelmem alapja, hogy fantasy, amikkel mostanában voltam túl jóban, régi félelmem a terjedelme és a borítója. Egyszer sorra fog kerülni, mert bassza a csőröm, de még várós.

+1: Herman Melville: Moby Dick, a fehér bálna

Amiért ez nem teljesen a lista része, az az, hogy édesapám polcáról nyúltam le, a bejelentett lakcímemről. Ez az ő könyve volt, ’82-ben jelent meg, és most gondoltam elhozom.

A története mindenki által ismert. Krasznahorkai most írt róla könyvet. És engem most mégsem érdekel, csak a bölcsésznyomás miatt fogom elolvasni. Ettől persze még tetszhet, sőt, de vannak könyvet, amiket illik ismernie egy bölcsésznek azt hiszem, ha komolyan gondolja, és a Moby Dick ilyen. És remélem, hogy nekem is fog tetszeni.

moby.gif

Ennyi lenne azoknak a könyveknek a listája, amik most újak az új könyvespolcomon. Köszönöm szépen, hogy olvastatok, és hogy velem tartottatok. Hamarosan érkezem a következő poszttal. 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És a következő posztig se feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 júliusi summa

Szerző:

Dátum: 2018.07.31.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

év elején voltak nagy álmaim, elképzeléseim arról, hogy majd a polcomról fogok olvasni, azazhogy nem veszek nagyon új könyveket, és hogy 70 könyvet elolvasok, ezeket különböző kategóriák szerint. És azt is megígértem, hogy havonta részletezem, hogy mi történt ezen ügyekben. Jelentem, egy nagyon tartalmas hónapot zárunk. 🙂

juliusi.JPG

1. A havi szerzemények

Erre a listára most nagyon büszke vagyok. Mindössze három könyvet sikerült beszereznem a Líra nagy nyári leárazásában, és ezek közül egyet már el is olvastam, egyet most olvasok, és a harmadikra is rövidesen sor kerül.

Laczkovich Miklós: Laboda
Laczkovich tanít az egyetemen, és rendkívül elvont, és roppant vicces, és imádom. És azt mondják,ez a novelláskötet pont ilyen, és én nagyon sajnáltam, hogy tavaly nem vettem meg, szóval idén. 😉

Caroline Solé: Szavazz rám!
(részletesen az olvasásnál)

Richard Yates: Egy jó iskola
Az Egy jó iskola egy bentlakásos konzervatív suliról szól az Egyesült Államokban a második világháború idején. Témájában nagyon hasonlít az  Iskola a határonhoz, és talán megszólalásban is. Ez volt az első könyv, amit Pécsen olvastam középiskolásként. És most olvasom újra.

2. 11 db könyvet sikerült elolvasnom a hónapban,

ezzel 56-ra nőtt az éves olvasásaim száma, ami a betervezett 70-hez már elég közel áll, és vannak pontok, amikor a százon is elálmodozom. 🙂 De nézzük konkretizálva:

Jónía Leósdóttir: Halálkomoly
Ez egy ifjúsági könyv. Kvázi krimi egy levélről, amit egy tanulócsoport asztalán talál egy lány, és nyomozásba kezd, nehogy túl késő legyen. Érdekes volt a felvetés, és régóta szerettem volna beszerezni, és a múlt hónapban sikerült. És nagyon lelkesen csaptam bele, és nagyon rossz volt. A történet rendkívül gagyi volt, eltolódtak a hangsúlyok, és bár tudom, hogy a fordító, Dunajcsik Mátyás, tud fiatalul, mert olvastam az ifjúsági regényét, de a nyelve is csapnivaló volt. Nem volt fiatalos, mű volt, és kényszeres talán. Nem igazán tudom ajánlani.

Takács Judit: Meleg század
Ez egy érdekes és informatív tanulmánykötet volt a melegségről és a múlt századi Budapestről, amiről értékelést itt írtam, itt pedig a hat kedvenc történetemet szemléztem belőle.

Hanya Yanagihara: Egy kis élet
Az Egy kis élet egy masszív könyv egy srácról, akinek nem volt vidám élete, tele van titkokkal és traumákkal, és rettenetesen mélyre megy az emberben, és ténylegesen fáj, de nagyon megéri, és rettenetesen szerettem. Itt írtam róla egy hosszabb ajánlót.

Elena Favilli – Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak
Ezt a könyvet az unokahúgom kapta tőlem karácsonyra. 100 nőről szól, a világ számos pontjáról, és mindről egy rövid történetet és egy nagyobb képet tartalmaz. Nagyon inspiráló, és fontos beszélgetéseket indított köztem és a 10 éves unokahúgom között, akinek még a rapper a példaképe, de fontosnak tartja Malala küzdelmét az oktatás egyenlőségéért, és el sem tudja képzelni, milyen lehet tudni, hogy nem a nemednek megfelelő testben élsz.

Tompa Andrea: Omerta
Ezt vártam a legjobban a nyári olvasmányaim közül. Egy idős cseléd, egy rózsanemesítő, egy gazdálkodó lány és egy apáca történtét meséli el a román diktatúra idejéből, ahol mindenkinek meg kellett kötnie a maga kompromisszumait, és el kell hallgatniuk a mondanivalójukat.

Mészáros Dorka: Én vagy senki
Egy nem igazán izgalmas ifjúsági krimi azzal a jó felvetéssel, hogy hét fiatalt meg fognak ölni. Nem tudom, hogy írok-e majd bővebben. Szintén Tilos az Á kiadó, és szintén csalódtam, amit kezelni sem tudok, mert eddig nagyon odáig voltam a kiadóért.

Anna Gavalda: Billie
Egy fiú és lány barátság rettenetesen aranyos, kedves, de nehéz története, amiről még írok majd. 🙂

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszky friss első regénye beszél arról, milyen egy kisvárosban ’56, milyen elképzelések éltek az emberekben a csernobili atomkatasztrófáról ugyanebben a kisvárosban, és egy magánéleti válság közepébe helyezi mindezt, ami napjainkban történik. Állati izgalmas regény, amiről fogok még írni. 🙂

Caroline Solé: Szavazz rám!
A Móra tavaly könyvfesztiválra megjelent ifjúságijában egy online valóságshowt ismerhetünk meg, amire jelentkezik egy hajléktalan fiatal. A valóságshow a Maslov-piramis alapján építkezik, vagyis azt mutatja be, hogyan vannak jelen a jelentkező életében a fiziológiai szükségletek, a biztonság, a valahová tartozás, a státusz és az önmegvalósítás. Óriási regény a maga kis terjedelmében, mindenkinek ajánlom.

Nadia Murad: Az utolsó lány
Nadia népcsoportja ellen az Iszlám Állam népirtást hajt végre. A férfiakat megölik, a nőket szexrabszolgaként adják veszik, a gyermekeiket pedig kiképzik, és terroristává teszik. Nadia szexrabszolga volt, akinek sikerült kimenekülnie a rendszerből, és most elmeséli a történetét. Bár magával a kiadással voltak gondjaim, és elég nehezen kapcsolódtam rá a könyvre, eléggé elrendezte az Iszlám Állam konfliktusgócról alkotott tudásrendszeremet, és örültem, hogy nem hallgatja el, hogy az Egyesült Államoknak felelőssége van itt.

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen
Mán-Várhegyi Rékának most jelent meg az új regénye, de ez egy novelláskötet, néhány évvel korábbról. Egy fantasztikus novelláskötet, amiről nem tudok korrektebbül írni, mint a fülszöveg író Németh Gábor:

Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal – a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger” egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam – nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában.

3. És most nézzük a kategóriákat:

Kortárs szépirodalmi próza: Omerta, Akik már nem leszünk sosem, Boldogtalanság az Auróra-telepen
Szórakoztató irodalom: Halálkomoly, Esti mesék lázadó lányoknak, Szavazz rám!, Az utolsó lány
LMBT könyvek: Meleg század, Egy kis élet, Én vagy senki, Billie
Nem angol vagy magyar anyanyelvű: Halálkomoly, Billie, Szavazz rám!, Az utolsó lány
2017-18-as megjelenés: Meleg század, Egy kis élet, Esti mesék lázadó lányoknak, Omerta, Szavazz rám!, Akik már nem leszünk sosem, Az utolsó lány

Ez lett volna ez a hónap. Három beszerzés, 11 olvasás, és ezzel együtt hét bejegyzés. Köszönöm, hogy velem tartottatok benne. 🙂
Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, amiben az Akik már nem leszünk sosem című könyvet fogom ajánlani. 🙂

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. 🙂

És semmiképp se feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

A könyvek, amiket hazahoztam a nyáriszünetre

Szerző:

Dátum: 2018.07.10.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

tavalyhoz hasonlóan idén is lesz egy két hetes blogszünet a nyáron, ami alatt nem leszek, vagy csak korlátozottan elérhető. Idén viszont ez most kétszer egy hétre oszlik. Viszont tavalyhoz hasonlóan idén is igyekszem majd előre dolgozni a blog tartalmain, illetve olvasni, de mivel olyan helyen leszek, ahol gyenge a hálózati lefedettség, így egyébként is rá leszek utalva. A most elhozott könyvek közül biztosan nem fogom tudni mindet elolvasni, de becélzom. 🙂

eztise.JPG

1.) Hanya Yanaghiara: Egy kis élet
A könyv egy nagyon érdekes történet négy fiú barátságáról, és közülök egynek az életéről az első 200-250 oldal alapján, de mivel egy több mint 700 oldalas könyvről van szó, nem biztos, hogy messzemenő következtetéseket szeretnék levonni belőle. Viszont mindenképpen írok majd róla, mert még könyvfesztiválon kaptam a Maxim kiadótól, és eléggé elsőbbséget élvez most nekem. 🙂

2.) Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen
Mán-Várhegyi Rékának most jelent meg a regénye a Magvetőnél, amit csak akkor vehetek meg magamnak, ha elolvastam a nálam lévő novelláskötetét, ami térben hasonlóan dolgozik, mint a Mágneshegy című új regénye, így ez sem maradhatott a polcon.

3.) Tompa Andrea: Omerta
A könyvről már meséltem korábban, de négy erdélyi magyarról szól a Ceaușescu kor előtti, de már kommunista berendezkedésű Romániában, akiket valamilyen módon hallgatásra ítélt a rendszer. A könyv idén a Libri-díjat is elnyerte, és sokan nagyon szeretik, és Tompa Andrea rettenetesen bölcs, és remekül beszél, szóval bízom benne, hogy én is nagyon fogom szeretni.

4.) Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszkyt ismerem költőként, gyermekversíróként, és kultúrpolitikai megszólalóként, nagyon várom, hogy mi fog történni a regényével. 🙂

5.) Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Sarah Winman esélyes a kedvenc íróm címre, ha ezt a könyvét nem rontja el. A Bádogember (értékelés itt) a másodikként megjelent magyar nyelvű könyve, amit eléggé imádok, nagy várakozásaim vannak vele, szintén.

6.) Mészáros Dorka: Én vagy senki
Egy ifjúsági, amiben nagy titkok derülnek ki, amik elemeiben definiálhatják a barátságot. Nagyjából ezt ígéri a fülszöveg, és remélem, hogy nagyon fog tetszeni.

7.) Nadia Murad: Az utolsó lány
Nadia szexrabszolga volt az iszlám államban, és megírta a történetét, mert azt reméli, hogy ő az utolsó lány, akinek át kell élnie a könyvben leírtakat. Még előző félévben vettem, és most sort szeretnék keríteni rá.

8.) Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
Az utóbbi hónapok legfelkapottabb könyve, ami rövid, a Fumaxnál jelent meg, és olyan gyermekekről szól, akik képesek világok között utazni, így a mi világunkban nem találják igazán otthon magukat. A könyv egy sorozat első része, és elvileg tematizálja az aszexualitást is. Nagyon várós.

9.) Avery Corman: Kramer kontra Kramer
Az első, részben a filmadaptáció miatt, nagy nyilvánosságot kapott könyv a válásról, egy gyermek szemszögéből. Erről sem tudok igazán többet, és a filmet sem láttam, de már meg akarom nézni, tehát már el akarom olvasni, mert a film előtt mindig olvasunk.

10.) Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia
Csak emlékképeim vannak a fülszövegből, hogy talán egy román nőt a diktatúra idején, és egy finn férfit követünk napjainkban, mindenesetre egy Magvetős könyv, ami az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválra jelent meg, és LMBT érdekeltségű a finn srác kapcsán.

11.) Joseph Oslah: Éjszakai fürdés
A könyv egy férfiról szól, akinek a barátja elveszett a tengerben. A könyv tétje így várhatóan a gyászfeldolgozás, az élet fojtatása és a nyomozás arról, mi is történt pontosan. Nem várom, hogy könnyű olvasás lesz, de már lapozgatnám ezt is.

12.) Anna Gavalda: Billie
Semmit nem tudok a francia írónőről, csak azt, hogy nagyon sokan szeretik, és hogy ennek a könyvének van LMBT vonatkozása. A többi pedig majd kiderül.

13.) Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Milan Kunderáról az egyetemen tanultam, és havonta nagyjából belefutok a nevébe, így nagyon örültem, amikor ezt a könyvet megláttam és megszereztem, és még jobban fogok örülni, ha végeztem vele. 🙂

A listám végéhez érve azt vettem észre, hogy elég sok a szépirodalom rajta, de bízom benne, hogy az ifjúságikkal tudom hígítani, ha majd soknak érzem, illetve talán olvasok majd valamit az otthoni polcomról is. 🙂 És még azt is észrevettem, hogy szinte ész nélkül pakolok fel könyveket a kívánságlistámra, de tudom ugyanakkor, hogy amikor feltettem, pontosan tudtam, hogy miért van fent, így, ha a poszt most egy picit kaotikusnak is tűnik, igyekszem majd a havi summában, vagy akárhol orvosolni ezt. 🙂

Remélem nektek jól telik majd ez az idő, és sikerül hasznosan töltenetek. 🙂 Olvassatok sokat, keressétek meg a blog további tartalmait, vagy keressetek facebookon, instagramon, és ha a visszatérés után sem szeretnél lemaradni a további posztokról, akkor kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra.

És semmiképp ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Kibeszélős #1 A Pride kapcsán

Szerző:

Dátum: 2018.07.06.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

Idén sem veszek részt a  Budapest Pride vonulásán. Semmi elvi akadálya nincs, sőt. Csak egyszerűen megint ezt hozta az élet. Viszont szupernek tartom, hogy van, és arra gondoltam, hogy a héten, ha eszembe jut valami a Pride-dal kapcsolatban, azt leírom, és elkezdem egy poszttá sűríteni, és ma kiteszem. Ennek az eredményeként olvassátok ezt a posztot.

Életem első és egyetlen vonulásán bele kellett innom a vizembe, amikor átmentem a kapunk, nehogy savat csempésszünk be, és azon gondolkoztunk, használhatunk-e szelfibotot, amivel végülis, ha valaki akarja, néhány buzit biztosan meg tudna verni. Mi használtunk végül mégis. Nem lett bajunk. Életem első és eddig egyetlen  Budapest Prideja után, mielőtt elhagytuk a lezárt területet, letöröltünk minden szivárványos dolgot mindenhonnan, a táblámat pedig az ingemmel takartam le, és úgy vittem ki, a kezemben. Életem egyik első élménye az volt a  Budapest Pride-dal kapcsolatban, hogy körülményes a beengedés, és ijesztően sok a rendőr, és sok a kordon, és hogy én ezt az egészet nem értem. 2015 volt, és az egész atrocitás nélkül ment le, és akkor volt először tízezer felett a résztvevők száma. Tíz ezer kordonok és rendőrök közé szorított emberrel együtt ittam bele a vizembe én is a beléptetőkapuknál, majd vonultam végig a belváros egy rövid sávján, trágyaszagban, mert az Andrássyt végigtrágyázták előző éjszaka, azok, akik nem voltak jó véleménnyel a Pride-ról.

Azon a nyáron az volt a mottója a programnak, hogy 20 esztendőnk hatalom, mert hát 20 éves volt. És valahogy, talán Nagy Szilvia, a Szivárvány Misszió Alapítvány vezetőjének (aki minden évben fantasztikus beszédet mondd) beszéde nyomán az is lett a mottója, hogy provokáljunk. Nagyon szeretem azóta is ezt a mondatot, mert sokkal többször találkozom mindazzal, amit ez jelent. Amikor az Athenaeum bejelentette, hogy a Szólíts a neveden megjelenik, szóltak kommentek arról, hogy oké, de miért tolják a képükbe, amikor a táskámon a szivárvány kitűzővel állok valaki előtt, meghallom, hogy nem mindenkinek tetszik. Amikor üzenetet kapok a blogon keresztül, nem vagyok benne mindig biztos, hogy kedves üzenet fog érkezni. Mert persze, provokálunk és provokálok. Azt hiszem a provokáció azt jelenti, hogy kimegyek az utcára, azt hiszem a provokáció azt jelenti, hogy felveszem azt a címkét, amit a hátam mögött aggatnak rám. Azt hiszem a provokáció azt jelentené, hogy hátranézek, amikor valaki a hátam mögött, jól hallhatóan buzizik a kitűzőmre nézve. Szerintem a provokáció azt jelenti, hogy teljes értékű életet élünk, és felemeljük a szavunkat, ha nem tehetünk így. Én mégsem ezért voltam kint akkor. Én nem provokálni akartam, csak jól akartam érezni magam.

Azon a nyáron múltam 18. Az életem egy bizonyos helyzete miatt akkor még nekem is friss volt, hogy meg tudom élni a saját melegségemet. Már két éve, hogy előbújtam embereknek, de ők kevesen voltak, és nem igazán beszélgettünk erről, talán nem is tudtunk volna. Aztán egyszer csak bekerültem egy LMBTQ közösségbe, ahonnan fantasztikus élményeket hoztam. Az egyik ilyen volt a Budapest Pride felvonulás. Mi elől álltunk a kapunál, nagyon hamar bejutottunk, és nem is értettük, hogy lehet az, hogy még ömlenek és ömlenek az emberek. Olyan emberek, akikkel talán hasonlóan képzeljünk a világot, vagy talán nem, de azon szeletét, mi szerint én tök legitimen lehetek boldog majd egy fiú mellett, vagy tök normális, hogy meleg tartalmakat fogyasztok, vagy hogy másoknak joguk van melegbarát vagy kifejezetten meleg tartalmakat gyártani, abban biztosan egyetértünk. És ez volt csodálatos érzés. Sok olyan embert látni, akik szerint én gondolom jól, vagy én is jól gondolom. Nekem ezt jelentette a Pride. És ez csodálatos volt. 

Kibaszottul szerettem vonulni. Szerettem integetni a kordonon kívül álló vagy kívül rekedt embereknek. Mutogattam a kis táblámat arról, hogy a szerelem és a szerelem között szerintem nem lehet különbséget tenni, és olyan emberekkel voltak, akik értékelték ezt. Biztosan nem lennék ma ugyanaz a srác, mint aki vagyok enélkül az élmény nélkül. Azt hiszem nem gondolnám, hogy vannak melegek, meg ezt a témát támogatók annyian, hogy érdekelne bárkit a blogírás. Azt hiszem nem gondolnám, hogy melegnek lenni tök rendben van, mert olyan emberek vonultak ott, akik tök rendben voltak.

Rengeteg minden miatt releváns a Pride. Örülök, hogy tematizálja  az LMBT témákat a sajtóban és a közéletben, örülök, hogyha értékes vitákat és párbeszédeket generál, örülök, hogy vitára késztet. Örülök, hogy van egy alkalom, amikor találkozik a baranyai és a nyírségi, és tapasztalatokat cserélnek. Örülök, hogy van tétje, mégha ez az is, hogy sokaknak viszket a tenyere, hogy ebben az országokban civil szervezeteket bélyegeznek meg, mégha a hazai LMBT érdekérvényesítés, és egyáltalán a kisebbségi érdekérvényesítés ma problematikus… De számomra a legfontosabbak mégiscsak azok az emberek, fiatalok és idősek, azonos neműek és különböző neműeket szeretők, akik közösséget éreznek ott valakivel. Számomra a Pride egy csoda, szerintem a Pride annak a csodája, hogy mindenki tartozik valakihez, és mindenki a pride-ozókhoz tartozik. 🙂

Szóval arra biztatnálak titeket, hogy ha tehetitek, mennyetek ki holnap vonulni, és gondolkodjunk együtt a közös dolgainkról, és tapasztaljátok meg ezt az érzést. 🙂

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a posztban. Ha van véleményetek, nagyon szívesen olvasom, ha kérdésed, megjegyzésed volna, keress a komment szekcióban, ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, kattins a jobb oldali sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress a facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra. 🙂

És semmiképp ne feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Miért nem szeretem a Love, Simont

Szerző:

Dátum: 2018.07.03.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

Paul Karl Feyerabend, múlt századi filozófus szerint meg kell beszélnünk, hogy milyen a viszonyunk ahhoz a témához, amit tárgyalunk, ahhoz hogy közelebb kerüljünk az objektív vizsgálat lehetőségéhez, így én is ezzel szeretném kezdeni.

Én rajongva szeretem Becky Albertalli Simon és a homo sapiens-lobbi című könyvét. Szerintem nagyon klassz ifjúsági regény, ami komolyan és legitimen tud beszélni az előbújásról, és a szerelemről. Azért szeretem a könyvet, mert amellett,hogy egy izgalmas és érdekes helyzet előtt áll Simon a könyv elejétől, egy nagyon tiszta és elemi szerelmi viszonyt tud felmutatni, amelyre nekünk, ifjúsági irodalom fogyasztóknak szükségünk van, ha ifjúságit veszünk a kezünkben.

A Simont pedig ezen túl, nem mint önálló filmet, hanem mint adaptációt szeretném kritikával illetni, mert azt hiszem elég sok minden ráolvasható.  A bejegyzésemben azokat a jó vagy rossz megoldásokat szeretném bemutatni, amelyek elgondolkodtattak, vagy kiakasztottak. De nem csak az árny oldalakra szeretnék koncentrálni. 🙂

love_simon_1.JPG

Először is: A cím. Nagyon sokan kiakadtak a Kszi, Simon címen, és természetesen okkal, de ezen túl szerintem a Love, Simon sem lett volna a legsikerültebb cím, ha komolyan veszik az adaptálást. André Aciman (a Szólíts a neveden írója) a nyári Könyves Magazinban megjelent interjújában azt mondja, hogy egy adaptáció akkor igazán jó, ha a könyv lelkét tükrözi. Azt hiszem a könyv lelke és a film lelke Simon esetében pontosan olyan arányban áll egymással, mint amilyen arányban a Kszi, Simon és a Simon és a homo sapiens-lobbi. Komolyan vehetetlen és tucat film készült, amit állati fontos lenne nem ajnározni csak azért, mert itt most épp fiúkról van szó.

Mármint értem, hogy a filmpiac fellélegzik, hogy végre egy romantikus vígjáték, amiben meleg karakterek vannak, és ráadásul nagy stúdiótól jött ki, de én ezt messzemenően nem érzem akkora lépésnek, mint amekkorának ez be van harangozva, és a film önmagában nem nyújt többet ennél.

Bizonyára mind éreztük már azt, hogy át vagyunk verve, ha egy amerikai film iskolai jeleneteit látjuk. Ez a film pont annyira nem akart átlagosat mutatni, ahogy azok. Tudjuk, hogy azok a folyosók nem a mi folyosóink, azok a parkolók nem a mi parkolóink, és az a mocskosul idegesítő igazgatóhelyettes nem a mi igazgatóhelyettesünk. És ez valahogy megint szimbolikus. Hogy ez az éltet, valahogy nem a mi életünk, miközben a könyvben a mi Ká európai valóságunkban is el tudom ezt hinni.

És pont ezért nagyon szerettem a kezdést. Nagyon jó volt Simon kis monológja, nagyon elkezdtem rá figyelni, és pont ezért sajnálom ennyire ezt a világot. Viszont elmondható, hogy Elizabeth Berger, mint forgatókönyvíró nagyon belakta a könyv világát, akár megszólalásokban, akár utalásokban rettenetesen tűpontos volt, még ha az egész történetet nagyon meghúzta, a kis utalások jól estek, amik nem tudom mondtak-e bármit a könyvet nem ismerőknek, de én hálás voltam érte.

tumblr_p05j1ckr3v1v0clmvo8_1280.gif

Érdekes volt a támogató közeg a filmben és a könyvben is. Tetszett, hogy Simon mindkét helyen éri „támadás”, és nagyon szerettem mindkét esetben a drámatanárnőt. Viszont a film támogató közegében nem igazán lett súlya az előbújásnak, mert nagyjából mindenki elfogadta, és ennek különös jelentősége van a legvégén, a körhintás jelenetnél, amiről még más szempontból is fogok beszélni. Mindenesetre azt hiszem, hogy nincs nagyobb jelentősége annak, hogy meleg valaki egy olyan helyen, ahol egy egész iskola tud drukkolni annak, hogy Simonhoz odajön-e a srác vagy nem, és ráadásul egy csók is elcsattanhatott, ami amellett, hogy szerintem kifejezetten taszító, megmutatja, hogy mennyire retek felesleges is ez a cécó.

megerkezett-a-love-simon-elozetese_image_d6368a4b781bbe1986cd9c9f45d9.gif

És úgy gondoltam, itt jött el a pillanat, hogy beszéljük ki a végét. Simon és Blue szerelme a könyvben nagyon intim és személyes marad, ami felveti azokat a dolgokat, mint hogy megfoghatják-e egymás kezét, vagy egymás mellett ülljenek-e, és egymáshoz érhetnek-e, és itt a filmkészítő ajtóstul rohant a házban, amit nem mellesleg már nagyon sok filmben láttunk, rögtön a kedvencem, A bambanő, ’99-ből.

bambano.gif

Szerintem ez egy olyan ziccer volt, amit gyönyörűen kihagytak a filmkészítők, és sokkal érzékenyítőbb lett volna, mint amennyire a film közepén bevágott fantáziamontázs, ami ugyan hivatott valamelyest megfelelni a könyv címének, de érezhetően nem illik a film szövetébe, és nagyon hiperérzékenynek kell lenned ahhoz, hogy elgondolkodj rajta.

Nagyon szerettem, hogy a baráti társaság könyvben lévő konfliktusait magukkal vitték a filmbe, egészen addig, amíg azok el nem kezdtek megoldódni. Mert minden megoldás borzalmas, megalapozatlan és idétlen. Szerintem tök legitim azon felháborodni, hogyha ezer éve ismerjük egymást, hogy nem tőlünk tudja meg, hogy melegek vagyunk, bár így hozta a helyzet. Sajnáltam ezt a filmben és a könyvben is, de a könyv megoldása sokkal finomabb, a filmbeliek meg inkább Hűbele Balázs megoldások.

Szerettem a filmben bizonyos mondatokat. Nagyon érzelemmel teli pillanat volt Simon és az anyja beszélgetése, szinte a legvégén, vagy amikor Simon az apja fejéhez vágja, hogy milyen érzéssekkel kell leszámolni most, a sok buziviccel a háta mögött, és ezek fontos, idézett, és szeretett pillanatok, de számomra ez a film inkább sok-sok kimaradt ziccer.

love-simon-movie-review-2.gif

Szóval végezetül azt ajánlom, olvassátok el a könyvet, mert nem véletlenül az egyik kedvencem, aztán nézzétek még egyszer a filmet, ha lesz hozzá kedvetek, és beszéljétek meg, beszéljük meg mi is. 🙂 Ha nektek tetszett a film, vagy csak más véleményen vagytok, esetleg vitába szállnátok, bátran írjatok kommentet, vagy keressetek akármilyen fórumon. 🙂

Kszi, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem a következő poszttal. Ha nem szeretnétek lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be hozzám facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. 🙂

És a következő posztig senki se feledje:

Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

22 könyv, amit el szeretnék olvasni, mielőtt betöltöm a 22-t

Szerző:

Dátum: 2018.05.25.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

megint remek a hangulatom, mert ma van a 21. szülinapom, és a tavalyihoz hasonlóan idén is szeretnék csinálni egy éves tervezést, de az idei koncepciója nagyot változott. A tavalyi kis listáról csak azokat nem sikerült elolvasnom, amiket nem szereztem meg, és 2018-ban alapvetően is célom, hogy a polcról fogok olvasni, így idén a polcomról válogattam egy nagyobb listát. A válogatásom nagy részben LMBT, illetve komolyabb és szépirodalmi könyveket válogattam, mert jövőre végzem magyar szakon, és azt gondolom, hogy ezek eléggé alapszerzők és alapkönyveik, így illene olvasni, és szeretném is őket. 🙂 

kepkivagas_1.JPG

A 22 sorrendje ABC sorrend, sem olvasási, sem bármilyen sorrendet nem tételez fel. Csak kellett valami. 🙂

covers_59061.jpg1. Alice Walker: Kedves Jóisten

A Kedves Jóisten rögtön egy LMBT könyv. Egy afroamerikai leszbikus nőről és az ő szerelméről szól a könyv, amikről levelet ír a Jóistennek. Nagyon érzékeny könyv, és nem rég szereztem belőle saját példányt, szóval újraolvasás után értékelés várható róla.

covers_364904.jpg2. Anna Gavalda: Billie

Anna Gavaldának három könyvét szereztem be a könyvfesztiválon. A könyv maga mindhárom könyvet is szimbolizálja. Amiért ez került most fel, az az, hogy ebben is van LMBT száll. Valószínűleg ezzel is fogom kezdeni majd.  

covers_204472.jpg3. Avely Corman: Kramer kontra Kramer

Az első komoly könyv sokak szerint, ami a válásról szól, és a gyermek nézőpontot erősíti. Sokak szerint klasszikus, film is készült belőle, és kíváncsi is vagyok rá, és arra a hagyományra, amit elindított. Várakozik, és felkészülünk.

covers_40694.jpg4. Christopher Milne: Róbert Gida emlékei

Alan Alexander Milne gyermeke az író, aki a Micimackó írója, és Cristopher Róbert Gida megfelelője. A Viszlát Cristopher Robin című film az ő történetét dolgozza fel, például ennek a könyvnek az alapján. Ezért szeretném ezt a könyvet nagyon elolvasni. 

covers_327474.jpg5. Dragomán György: A fehér király

Idáig kellett jutni, hogy komoly szépirodalommal találkozzunk. Dragomán György erdélyi származású magyar író, akinek ez a könyv hozta meg a világhírt. Benne gyermek nézőpontból ír a diktatúráról és a diktatúrában élésről.  

covers_2296.jpg6. Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Esterházy a magyar posztmodern egyik legkiemelkedőbb alakja. Nagyon alapos, kimunkált és kidolgozott szövegei vannak, gyakran kis terjedelemmel, amik jól megtévesztik az olvasókat. 🙂 Még nem olvastam tőle sem, de már nagyon szeretnék.

covers_72151.jpg7. Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

Galgócziról sokan azt mondják, hogy a szocializmus emelte fel, és hordozta végig, és ez elvitathatatlan. Ugyanakkor sok hang hivatott a munkásságának visszaszerezni vagy megtalálni a helyét. És idegesít, hogy nem tudok erről nyilatkozni, és idegesít, hogy nem olvastam még a könyvet, aminek a középpontjába a leszbikusság és a szocialista államberendezkedés áll.

covers_26234.jpg8. Hevesi András: Párizsi eső

Főleg Párizs miatt érdekel, mert Baudelaire és Walter Benjamin, illetve a tanulmányaim számos más pontján elég sajátos Párizs képpel találkoztam. A fülszöveg alapján itt egy szubjektív, kívülről érkező és nem kimondottan vidám városképet ígér. Ezért érdekel. 🙂

covers_110863.jpg9. Joseph Olshan: Éjszakai fürdés

Könyvfesztiválon szeretem nagyon olcsón, és elvileg egy férfiről szól, akinek a férje belefulladt a vízbe. Ez talán öngyilkosság volt, talán nem, talán erre is választ kapunk, de ha jól sejtem főleg a gyászmunka és a továbbélés áll majd a könyv középpontjában. Szintén LMBT. 🙂 

covers_381769.jpg10. Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

 Hogy miért maradt a könyv a listámon? Mert Kurt Vonnegut remekül ír. Eddig az Éj anyánkat olvastam tőle, amit nagyon szerettem, bár nem emlékszem rá, hogy miről szólt, szóval egy felfrissítő olvasás mindenképp tervbe van abból is. Illetve a polcomon van tőle Az ötös számú vágóhíd és a Virágvasárnap is, szintén tervben. Amiért ez lett kiválasztva, az egyrészt, hogy az egyetemen is bele lehet futni ebbe a regénybe, másrészt pedig, mert szintén LMBT címkés.

covers_177111.jpg11. Lakatos Menyhért: Füstös képek

 Lakatos Menyhért ezen regénye hatalmas vihart kavart, amikor megérkezett a magyar irodalomba, mint roma próza. Épp hogy megjelent Bari Károly és Choli Daróczi József, amikor megérkezett ez a monstrum. A hetvenes évek a roma kulturális önszerveződés időszaka, amikor a romaság és a roma alkotók bekerülnek a köztudatba, és ennek alapdarabja a Füstös képek, ami megírja a putrit és a vándorlást. Mostanában elkezdett érdekelni egy egyetemi kurzus miatt a roma, a zsidó (haszid) és az indián kisebbség irodalma, amikről igyekszem olvasni majd.

covers_361014.jpg12. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

A Gyertyák csonkig égnek elvileg egy beszélgetést ír le, ami lezár egy kapcsolatot két ember között. Nagyon sokan szeretik ezt a könyvet, és nagy várakozásaim vannak nekem is, mert Márai nagy dolgokat tud megírni. Szerettem tőle az Eszter hagyatékét, amiben egy kártékony kapcsolatról ír, szerettem a Szindbád hazamegyet, amiben az életről mesél, a Rómában történt valamiben a diktatúra általános világát mutatja be, a Zendülőkben valami eleven dolgot mutat a kamaszságról. Amikor ezeket befejeztem egy olyan élményt kaptam, amitől azt hiszen több lettem, mert azt hiszem valami nagyon örök érvényűt tanultam tőle. Azt remélem, hogy a leválásról, az elszakadásról vagy az egymás iránti tiszteletről kapok valamit, de elég nyitott vagyok. 🙂

covers_51898.jpg13. Mészöly Miklós: Film

Mészöly Miklóstól több mindent olvastam már idén, és nem biztos, hogy mindig értettem, sőt, biztosan nem. Azt hiszem hamar lankad a figyelmem hozzá, mindenesetre kíváncsi vagyok rá, hogy egy nem túl nagy, de novellánál nagyobb terjedelemben hogyan működünk majd együtt a szöveggel.

covers_43064.jpg14. Mihail Bulkagov: A Mester és Margarita

Először is: Nem tudom miről szól. Másodszor: Mindenki imádja. Harmadszor: Kötelező lesz egy júniusi vizsgára. Negyedszer: Cikinek érzem, hogy még nem olvastam. Ötödször: Már nagyon el akarom olvasni, és örülök, hogy végre sikerülni látszik. 🙂

covers_3198.jpg15. Nádas Péter: Egy családregény vége

Nádas irodalmi megítélése már-már bálványszerű, és az új könyvéről az sem mondd rosszat, aki nagyon szeretne. De mivel az új könyvei rettenetesen hosszúak, és szeretnék kialakítani egy viszont a szövegvilágával, mielőtt nekik állnék, így egy rövidebbel próbálkozom majd. Egyenlőre az egyetlennel a polcomon.

covers_431316.jpg16. Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

A cselekvény két szálon fut. Az egyik egy meleg férfié napjainkban Helsinkiben, a másik egy albán nőé Koszovóban a nyolcvanas években. Elvileg meg akarja kérdőjelezni az otthonról való viszonyt, talán valamit a társadalomról is akar mondani, mindenesetre várakozásaim vannak. 🙂 És tavaly, az őszi Margó Irodalmi Fesztiválra jelent meg.

covers_56204.jpg17. Sütő András: Anyám könnyű álmot ígért

Sütő Andrásról általános felsőben tanultunk, mint erdélyi magyar író, és én akkor egyszer el akartam olvasni ez a könyvet, de akkor nem sikerült. Talán most. 🙂

covers_373154.jpg18. Szerb Antal: Utas és Holdvilág

Szóvalhogy az van, hogy még nem olvastam, és mégsem kaphatok így magyaros diplomát. Szóval pótolandó. 😀

 

 

covers_457754.jpg19. Tommi Kinnunen: Négyesút

 A Macskám, Jugoszláviához hasonlóan ez a könyv is Margóra jelent meg, és szintén van LMBT vonatkozása. A történet egy családot mutat be, generációkat, és rajtuk keresztül Finnországot a háború után. Alapvetően talán a generációk döntéseit hivatott megvizsgálni, talán az együttélésről is mondd majd valamit, elsősorban mégis a finn dolgok miatt vagyok rá kíváncsi, mert érdekesnek tartom mint Finnország mint az idén 100 éves Észtország történetének ezen időszakát, és nyelvészként van némi finnugor, uráli kultúra felé való nyitottságom is. 🙂 Nem akkora, mint a csoporttársamnak, akitől kaptam, de van nekem is. 🙂

covers_429100_1.jpg20. Tompa Andrea: Omerta

 Tompa Andreának ez a könyve a friss Libri Irodalmi Díjas, és bizonyára nem méltatlanul tele van vele most az internet. Viszont én először tavaly augusztusban találkoztam a könyvvel és a rettenetesen inteligens és pózmentes írónővel, és amint lehetett, meg is vettem a könyvet, ropogósan a második kiadásból, mert akkor épp már nem volt kapható az elsőből. 😀 Arról mesél benne négy szereplő, hogy hogyan élnek, de mi közben látjuk, hogy a román diktatúra kis építői lesznek, és egy nagyon tiszta hangot ütött meg benne az írónő, ahogy felolvasott belőle.

covers_276658.jpg21. Vida Gábor: Ahol az ő lelke

 Vida Gábor szintén erdélyi író. Ez a könyve Trianont tematizálja. A magyar Kolozsvárt méri meg a román Kolozsvárral, ahonnan lekerül a legnagyobb magyar király szobra, és minden felfordul. Nagyon klassz és bátor, hogy nyúl valaki a témához, nagyon szeretik, hogy legitim tudott maradni benne, és általában és egyáltalán szeretem Vida Gábor novelláit, és bízom benne, hogy tudok kapcsolódni ehhez a regényéhez is.

covers_31438.jpg22. Zsolmár János: Hibiszkusz herceg

És végezetül ez. Ez egy meleg történet arról, hogy valaki kifosztja a másikat, a szó legtöbb értelmében, és minden szava igaz. Magánkiadásban jelent meg, gyakorlatilag fellelhetetlen, és nem is szeretik sokan. Én viszont kíváncsi vagyok rá.. 🙂

 

 

 

Szóval ezek azok a könyvek, amiket nagyon fontosnak tartok, és a polcomon vannak, egyelőre még olvasatlanul. 🙂 Remélem izgalmas 365 nap következik, ezekkel és még számos olvasással. 🙂

Hamarosan érkezem egy új poszttal. Ha nem szeretnél lemaradni róla, akkor kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, megtalálsz intstagramon. 🙂

És a következő posztig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

2018 áprilisi summa

Szerző:

Dátum: 2018.05.01.

Kategória: Uncategorized

Sziasztok,

akárki, aki ma a naptárra néz, észrevehette, hogy ma bizony elkezdődött ez a hónap, így én is felrajzoltam a havi naptárat a falra, és sok-sok nem túl kedves zh időpontját is beírtam, és most elkezdem az április könyves summázását, ami szintén komoly feladat, de sokkal hálásabb. 🙂

aprilisi.JPG

Szóval hogy számos könyves fogadalom közül, amit idén tettem, az egyik az volt, hogy idén a könyvespolcomról olvasok, volt néhány téma, amiben szerettem volna erősíteni, és azt is megígértem, hogy havonta summázom az eddig történteket. Kezdjük el. 🙂

1, Eddig a könyvespolcomról fogok olvasni

Köhög a vizibolha, ha ránéz az áprilisi gyűjteményemre, és mindezt okkal teszi, mert most felborult a tartom magam bármihez is elv, és sok-sok-sok könyvet szeretem, de ezek közül kaptam is, recenzió is van, de nézzük részletesen.

  • moly.hu-n vettem, használtan, de nagyon jó állapotba:

    Steven Rowley: Lili és a polip
    Értékelés várható róla hamarosan, de elöljáróban: egy 42 éves meleg férfi és a kutyája nagyon szívbe markoló és sokszor ijesztő kapcsolatát mutatja be, egy nagyon csodálatos könyvön keresztül. 🙂 Szeretnivaló volt az egész. 🙂

  • Kóborló Könyvesbolt

Zsolmár János: Hibiszkusz herceg (LMBT címkés)
Nem tudom, hogy azért érdekel-e ez a könyv, mert meleg vagyok, vagy azért, mert meleg blogger, de megvettem elég olcsón, használtan, pedig soha nem hallottam róla. Elvileg egy párkapcsolatról szól, és naplószerű, és nyolcvanas kilencvenes évek körül játszódik, és kíváncsi vagyok rá, bár most egy ideig nem lesz rá időm.

Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Még nem olvastam Esterházytól, és ezt cikinek érzem, ezért egyel közelebb kerültem, hogy elolvassam ezt az alap darabot tőle, ami elég vékony és kicsi, bár azt nem gondolom, hogy könnyű lesz.

Dragomán György: A fehér király
Dragomán szintén olyan, akitől még nem sikerült olvasnom, de régóta szerettem volna. Gyermekperspektívából mutatja a kommunista diktatúrát, ami most valamiért nagyon bekattant nekem, és szintén nagyon várós.

  •  Elköltöttem a jegyzettámom

    Nálunk Szegeden van egy nagy és több karhoz kötődő jegyzetbolt, ahol tanulmányainkhoz kötődő és nem kötődő könyveket lehet venni. Itt van egy félévi keret, 6500 forint, amit az egyetem garantál neked, és csak az 1/3-át kell kifizetned a vásárolt könyveknek. Én nem tanulmányaimhoz kötődő könyveket választottam most:

    Nadia Murad: Az utolsó lány
    Nagyon friss Libris megjelenés és egy valós történetet dolgoz fel, Nadia Murad történetét, aki szexrabszolga az iszlám államban, és szeretné, ha ez a könyv akkora hatással lenne, hogy ő legyen az utolsó lány, akinek ezt át kell élnie. Főleg impulzusvásárlás volt, bár tudtam a könyvről, de örülök, hogy így alakult, és amint olyan pillanatban leszek, hogy el tudjam olvasni, azonnal el fogom, de egy picit tartok is tőle, mert például a Tízezer könnycsepp vagy az Egy gésa emlékiratai nem tetszettek, szóval nagy reményeim vannak a könyvvel és az üzenettel kapcsolatban is, de a félelmeim sem kicsik.

    Thomas W. Hodkinson – Hubert van den Bergh: Művelt társalgók könyve
    Ez a könyv egy geg, miközben tényleg tanulsz belőle. Nagyon keveset olvastam, főleg bele bele kaptam, de sok témában sok nevet említ, akiket csak úgy be lehet dobni egy beszélgetésbe, és nagyon izgalmas, vicces történeteket ír le róluk. Általában nem vagyok csevegő szituációkban, de úgy érzem szegényebb lennék enélkül a könyv nélkül, és nagyon várom, hogy magamba döntsem ezt a hatalmas, feleslegesnek tűnő, de szórakoztató tudásanyagot.

  • Április elején mindig sok verseskötet jelenik meg

és nekem ennél a pontnál sikerült bebuknom a 25% kedvezmény minimumát, mert elfelejtettem őket előrendelni, és mivel nem tudok verseskötetekről beszélni, illetve mert csak bele-belekaptam még a kötetekbe, és nem ültem le velük, így csak felsorolás szinten beszereztem:
André Ferenc: Szótagadó
Fehér Renátó: Holdidény
Mohácsi Balázs: Hungária út, hazafelé
című köteteket. 

  •  Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

    Erről már nagyon nagyon részletesen írtam a Könyvfesztiválról jelentem nevű posztomban, így itt is csak skicc szerűen:
    Corman McCarty: Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen
    Polona Glavan: Éjszaka Európában
    David Szalay: Az ártatlanság
    Mészáros Dorka: Én vagy senki (LMBT címkés)
    Joseph Olshan: Éjszakai fürdés (LMBT címkés)
    Szálinger Balázs Első Pesti Vérkabaré
    Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
    Anna Gavalda: Édes életünk
    Anna Gavalda: Életre kelni
    Anna Gavalda: Billie (LMBT címkés)

kon.JPG

  • Kaptam

    Tokaji Tamástól megkaptam a Csöndnapló című verseskötetét, amibe sajnos szintén csak belelapozni volt időm, de tetszik eddig, bár még nincs teljes képem a kötetről (a beleolvasgatások átka),de köszönöm nagyon.

  • Recenzió

Hanya Yanagihara: Egy kis élet
a Maxim kiadótól kaptam ezt a kisebb téglát, és a középpontjában Jude áll, és egy baráti társaság, akiket Jude köt össze, és testvéri kötelék alakul ki közöttük, és évtizedeken át vezetik egymást. Nem olvastam még, és azt hiszem ez lesz az a könyv, amit a vizsgákra készülés mellett fogok olvasni, mert egy elég hosszú sajátos világot ígér a kötet, sikerekkel és kudarcokkal, boldogsággal és mély fájdalmakkal.

Krausz Emma: Osztálykép
A Twister Médiától kaptam, és egy magyar szerzőnő első regénye, amely bátran operál az ifjúság gondjaival és sokszínűségével. Már olvastam és meg is kritizáltam: itt találod. 🙂

Laurine Frankel: Mindig ez van
Őt a GABO kiadótól kaptam és eddig a 40%-át olvastam el ennek a majd 500 oldalas könyvnek, és erősen pályázik a kedvenc könyvek közé. A középpontjában Cladue, Rosie és Penn, Cladue szülei állnak. Clode születésekor már valamelyest ismerjük a családját, ami egy nagyon különleges ötgyermekes család. Claude felfedezi, hogy ő igazából lány, és a szülei viszonyulnak ehhez a helyzethez. Talán hibákat is követnek el, de szeretik a gyermeküket, és ebben tud valami nagyon tisztát mutatni a könyv, miközben végtelenül bátran él a helyzetkomikumok lehetőségével. Nagyon szeretem eddig. 🙂

  • Kreatív Könyvtárosok Társasága Könyvcsere

    A könyvfesztivál kapcsán meséltem róla, hogy nekem mekkora mellényúlások voltak a zsákbamacskák, és ezeket, illetve korábbi kevésbé kedvelt olvasmányaimat elcseréltem az egyetemen könyvtárnak tanulók szervezte könyvcseréken, és így hozzájutottam:

    Gustave Flaubert: Bovaryné
    Szóval hogy ez a kedvenc világirodalmi könyvem a Dorian Gray képmása mellett. Emma karakterét nagyon szeretem, bár szerintem a sorsa determinált. Nagyon szerettem az egész történet finom szimbolikáját. Nagyon sokat jelent nekem ez a könyv, és igazából csak azt nem értem, miért nem volt ebből eddig saját kötetem. 🙂
    (Itt jegyezzem meg, hogy a Dorian Gray képmásából sincs… még.)

    Láng György: A Tamás-templom karnagya
    Bachról szól, és nem igazán tudok róla többet, és eléggé hátra került a kívánságlistámon, de majd. 😀

    Voltaire: Candide vagy az optimizmus
    Oké, itt megint ciki dolgot kell bevallani, de én még nem olvastam a Candide-ot, és azt gondolom, hogy addig had ne kapjak magyar diplomát, amíg ez nem történik meg, szóval megvettem. 🙂

    E. R. Braitwaite: Tiszteletbeli fehér
    Ez most furán fog hangzani, de vannak időpillanataim, amikor olvasnék valamit a fekete kultúrából, és ez azokra az időkre van. Főleg a címe fogott meg, de nagyon el akartam cserélni a könyveimet, és ezt hoztam el, nem tudom túlmagyarázni.

2. 70 könyvet el fogok olvasni idén

Amiből kilencet sikerült elolvasnom, amikkel együtt 30 könyvvel zárom az év első harmadát, de nézzük:

Szépirodalmi egyetemi kötelező olvasmányok

Mészöly Miklós: Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról
A könyv kisebb terjedelmű prózákat tartalmaz, és rájöhettem a kapcsán, hogy nekem a figyelmemmel volt baj az eddigi Mészöly olvasásaim kapcsán, mert a rövid szövegeit értem. Az első novella fontos az életműben, kezdő olvasónak viszont kevésbé ajánlanám, de a címadó szöveg, vagy a videoclippek nagyon jól hozzák a mészölyi világot, viszont nem kell túl sokáig figyelni. Remélem ez a problémám megoldódik bennem, mert érdemes volna.

Rejtő Jenő: A szőke ciklon
Ez a klasszikus Rejtős nyelven született, viszont sokkal egyszerűbb a cselekménye. Egy nő egy örökölt gyémánt nyomába ered, és magával ragad (véletlenül) egy angol urat, akivel egymásba szeretnek. Ez a kapcsolat engem tényleg szórakoztatott és tudtam szeretni. 🙂 Vicces volt, és talán kaptunk is valamit.

Rejtő Jenő: Csontbrigád
Szudánban egy katonai alakulat a poklok poklát járja át magában is, viszont vannak, akiknek ennél is rosszabb, az elítéltjeiknek, akik a csontbrigádot alkotják. Nagyon szemléletes szociológiai leírást kapunk, de nem nélkülözzük a Rejtős humort, ami itt azon túl, hogy vicces, átcsap valamiféle részvétté vagy valami elgondolkodtatóvá. Hosszú volt, de érdemes volt várni… Valami emberit ragad meg és mondd el nekünk.

Rejtő Jenő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam
Ez egy váratlan Rejtő könyv volt, aminek az utazás és az európaiság áll a középpontjában. Az a kultúra, amire már nincs igény. A könyv egy klasszikus csavargó regény. Egy olyan ember csavargását írja le, aki kiszorul a kávéházból, ahová determináltan való volna. Rejtő regényében a fiziólógiai igények a majd lesz valahogy szerint elégülnek ki, miközben az egészben van valami beat. Azáltal, hogy úton vagyunk, talán nem vagyunk sehol, és talán nem tudjuk majd sehol odavalónak érezni magam. Vagy legalábbis ezeket a kérdéseket veti fel számomra a szöveg.

Kortárs szépirodalom

Kis Tibor Noé: Inkognitó
Már olvastam, de azt éreztem egy délután, hogy muszáj újra olvasnom, és tényleg muszáj volt. Nagyon szeretem továbbra is, de talán már nem csak olvasó szemmel. Nagyon szerettem, ami történik a regényben az identitással. Nagyon éltem a nyelvét és a megfigyeléseinek az apróságát. Még biztosan nyúlni fogok hozzá

Szórakoztató irodalom, csak úgy

Janne Teller: Ha háború lenne nálunk
Ez igazából egy rövid esszé a migrációról a migrációs válság előttről és nagyon szeretném szeretni.
Szerettem, hogy át lett írva magyar helyzetre, szerettem, hogy alapos volt, de az alapszituáció néhol nagyon kibontott, néha pedig nagyon elnagyolt vagy valószínűtlen. Elgondolkodtatott, és erre nagyon jó.

LMBT címkés könyv

Már írtam róluk a poszt elején és hamarosan mindkét könyv értékelése olvasható lesz a blogon, így csak skicc szerűen:
Steven Rowley: Lili és a polip (értékelés hamarosan)
Krausz Emma: Osztálykép (értékelés itt.)

Ennyi lett volna az április, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok.
Hamarosan érkezem az ígért értékelésekkel, és más posztokkal. Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:
Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

4 / 7 oldal

Előző

Következő

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén